Eljárás : 2017/2209(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0144/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0144/2018

Viták :

PV 02/05/2018 - 33
CRE 02/05/2018 - 33

Szavazatok :

PV 03/05/2018 - 7.15
CRE 03/05/2018 - 7.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0204

JELENTÉS     
PDF 825kWORD 96k
12.4.2018
PE 613.557v02-00 A8-0144/2018

a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban

(2017/2209(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: Barbara Spinelli

A vélemény előadója (*):

Curzio Maltese, Kulturális és Oktatási Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban

(2017/2209(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7., 9., 10., 11. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 10. és 16. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkére, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, valamint az Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, amelyet az ENSZ 1965. december 21-i Közgyűlése 2106. sz. határozatával fogadtak el és nyitottak meg aláírásra és ratifikálásra,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az EUSZ-nek a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Sajtószabadság Európai Chartájára,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és Parlamenti Közgyűlésének nyilatkozataira, ajánlásaira és állásfoglalásaira, valamint a Velencei Bizottságnak a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára,

–  tekintettel az Európa Tanács „Journalists under pressure – Unwarranted interference, fear and self-censorship in Europe” (Nyomás alatt az újságírók – indokolatlan beavatkozás, félelem és öncenzúra Európában) című tanulmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezményére, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 34. általános megjegyzésére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének és Emberi Jogi Tanácsának vonatkozó határozataira, valamint az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának jelentéseire,

–  tekintettel az újságírók biztonságával és a büntetlenség kérdésével foglalkozó ENSZ cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), és különösen a tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselőjének a tömegtájékoztatás szabadságának terén végzett munkájára,

–  tekintettel az Európa Tanács az újságírás és az újságírók biztonságának előmozdítását és védelmét célzó platformja által végzett munkára,

–  tekintettel az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának, az EBESZ tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselőjének, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó különleges előadójának, valamint az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága véleménynyilvánítás szabadságával és az információhoz való hozzáféréssel foglalkozó különleges előadójának 2017. március 3-án kiadott, a véleménynyilvánítás szabadságáról, valamint az „álhírekről”, a félretájékoztatásról és a propagandáról szóló együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által közzétett sajtószabadság-index eredményeire, valamint az Európai Egyetemi Intézet tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központja által működtetett Médiapluralizmus Monitor eredményeire,

–  tekintettel az ARTICLE 19 által közzétett „Defining Defamation: Principles on Freedom of Expression and Protection of Reputation” (A rágalmazás meghatározása: a véleménynyilvánítás szabadságára és a jó hírnév védelmére vonatkozó alapelvek) című szakpolitikai összefoglalóra,

–  tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i(3), valamint az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló, 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „az Európai Unión belüli e-demokráciáról: lehetőség és kihívások” című 2017. március 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, az Európai Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepe az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i(7), valamint a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből bejelentő személyek védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a digitális környezetben a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetésekre(9),

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, valamint az Európai Bizottság iránymutatásaira a csatlakozó országokbeli tömegtájékoztatás szabadságának és integritásának elősegítéséhez a 2014–2020-as időszakban nyújtandó uniós támogatásokról,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Médiapluralizmus és demokrácia” című, 2016. évi éves alapjogi kollokviumára, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által e témában közzétett közleményekre,

–  tekintettel az álhírekkel és az online félretájékoztatással foglalkozó magas szintű szakértői munkacsoportra, amelyet a Bizottság bízott meg azzal, hogy adjon tanácsot az álhírkeltés mértékének felmérésével, valamint az érintett érdekelt felek szerepeinek és feladatainak meghatározásával kapcsolatban,

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 5/2016. véleményére az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv (2002/58/EK) felülvizsgálatáról,

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. június 22-i következtetéseire a biztonságról és a védelemről;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, továbbá a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8-0144/2018),

A.  mivel a véleménynyilvánítás és a véleményalkotás szabadságához való jog alapvető emberi jog és a személyiség fejlődésének és az egyének demokratikus társadalmakban történő tevékeny részvételének, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elve érvényesülésének, valamint más emberi jogok és alapvető szabadságok teljesülésének elengedhetetlen feltétele;

B.  mivel a pluralizmus elválaszthatatlan a szabadságtól, a demokráciától és a jogállamiságtól;

C.  mivel a tájékoztatáshoz és a tájékozódáshoz való jog egyike azoknak az alapvető demokratikus értékeknek, amelyekre az Európai Unió épült;

D.  mivel nem szabad alábecsülni a sokszínű, független és megbízható tömegtájékoztatás a demokrácia és a jogállamiság őrzőjeként betöltött szerepének fontosságát;

E.  mivel a tömegtájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és függetlensége a véleménynyilvánítás szabadságához való jog alapvető eleme; mivel a média a közélet őreként kulcsfontosságú szerepet játszik a demokratikus társadalomban, az aktuális politikai és társadalmi színtér bemutatása révén segíti a polgárok tájékozódását és növeli szerepvállalását, megerősítve a demokratikus életben való tudatos részvételüket; mivel ezt a szerepkört ki kell bővíteni, hogy magában foglalja az online és a civil újságírást, valamint a bloggerek, az internethasználók, a közösségi médiában tevékenykedő aktivisták és az emberijog-védők munkáját annak érdekében, hogy tükrözze a mára gyökeresen megváltozott médiaviszonyokat, tiszteletben tartva a magánélet védelméhez való jogot; mivel a hálózatsemlegesség alapvető elv a nyílt internet szempontjából;

F.  mivel az álhírek, az online zaklatás és az úgynevezett „revenge porn” (bosszúból közzétett pornográfia) egyre nagyobb problémát jelentenek a társadalmainkban, különösen a fiatalok körében;

G.  mivel az álhírek terjedése és a félretájékoztatás a közösségi médiában és a keresőoldalakon súlyosan aláásta a hagyományos médiumok hitelességét, és így gátolja képességüket, hogy betöltsék őrző szerepüket;

H.  mivel a hatóságoknak nemcsak a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó korlátozások alkalmazásától kell tartózkodniuk, hanem tevőleges kötelezettségük olyan jogszabályi keret elfogadása is, amely elősegíti a szabad, független és sokszínű média kialakítását;

I.  mivel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény 2. és 4. cikke, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 30. cikke értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága sohasem használható az Egyezmény és a Nyilatkozat rendelkezéseit megsértő kifejezések védelmére, mint például a gyűlöletbeszéd vagy a propaganda, amelyek alapja egyes népek vagy azonos bőrszínű embercsoportok vagy etnikai csoportok felsőbbrendűsége, vagy amelyek bármely formában megpróbálják igazolni vagy ösztönözni a faji gyűlöletet és megkülönböztetést;

J.  mivel a hatóságok a demokratikus társadalmakat szolgáló szereplők, nem pedig a hatalmon lévő kormány érdekeit kell kielégíteniük, ezért kötelesek megvédeni különösen a közmédia függetlenségét és pártatlanságát;

K.  mivel a hatóságoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a média tiszteletben tartsa a hatályban lévő törvényeket és rendeleteket;

L.  mivel a közelmúltbeli fejlemények egyes tagállamokban, ahol a nacionalizmus és a populizmus előretör, valamint az újságírókra nehezedő megnövekedett nyomás és az őket érő fenyegetések tanúsítják, hogy az Európai Uniónak biztosítania, ösztönöznie és védelmeznie kell a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét;

M.  mivel az Európa Tanács úgy véli, hogy az újságírókkal szemben az állami, illetve nem állami szereplők által elkövetett visszaélések és bűncselekmények jelentős és káros hatással vannak a véleménynyilvánítás szabadságára; mivel az indokolatlan beavatkozás kockázata és gyakorisága fokozza az újságírók, a civil újságírók, a bloggerek és a tájékoztatásban részt vevő más szereplők félelemérzetét, ami nagyfokú öncenzúrához vezethet, veszélyeztetve a polgárok tájékoztatáshoz és részvételhez való jogát;

N.  mivel az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója 2016 szeptemberében emlékeztetett arra, hogy a kormányoknak nem csak az a feladatuk, hogy tiszteletben tartsák az újságírást, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy az újságírók és a forrásaik szigorú törvények általi védelmet élvezzenek, valamint gondoskodniuk kell az elkövetők elleni vádemelésről és szükség szerint a kellő biztonság megteremtéséről;

O.  mivel az újságírók és más médiaszereplők továbbra is erőszaknak, fenyegetéseknek, zaklatásnak vagy nyilvános megalázásnak vannak kitéve az Európai Unióban főként azért, mert oknyomozó tevékenységet folytatnak, hogy védjék a közérdeket a hatalommal való visszaélés, a korrupció, az emberi jogok megsértése vagy a bűncselekmények elöl;

P.  mivel az újságírók és más médiaszereplők biztonságának és védelmének garantálása előfeltétele annak, hogy maradéktalanul betölthessék szerepüket, és a rendelkezésükre álló eszközöket a polgárok tájékoztatására és a nyilvános vitákban való hatékony bevonására használhassák;

Q.  mivel az Európa Tanácsnak az újságírás védelmével és az újságírók biztonságával foglalkozó platformja szerint a médiában dolgozók elleni visszaélések több mint a felét állami szereplők követik el;

R.  mivel az oknyomozó újságírást mint polgári részvételt és erényes polgári szerepvállalást ösztönözni kell, továbbá kommunikációval, tanulással, oktatással és képzéssel támogatni kell;

S.  mivel a média rendszerének gyökeres megváltozása, a tömegtájékoztatás sokszínűségének online dimenziójában tapasztalható gyors növekedés, valamint a keresőmotorok és közösségimédia-platformok terjedése egyszerre jelent kihívást és lehetőséget a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítása, a tájékoztatás demokratizálása (a polgárok nyilvános vitába történő bevonása), valamint annak előmozdítása szempontjából, hogy egyre több információfelhasználó váljon információ-előállítóvá; mivel azonban a média konglomerátumok, a platformüzemeltetők és az internetes közvetítők erőkoncentrációja, valamint a gazdasági cégek és politikai szereplők által gyakorolt médiaellenőrzés negatív következményekkel járhat a nyilvános vita sokszínűségére és az információhoz való hozzáférésre nézve, és befolyásolta az újságírók és a műsorszolgáltatók szabadságát és feddhetetlenségét, veszélyeztetve ezáltal a minőséget és a szerkesztői függetlenséget; mivel egyenlő versenyfeltételekre van szükség európai szinten annak biztosításához, hogy a keresőmotorok, a közösségimédia-platformok és más csúcstechnológiai óriások tiszteletben tartsák az uniós digitális egységes piac szabályait, úgy mint az elektronikus hírközlési adatvédelmi szabályt és a versenyszabályt;

T.  mivel az újságíróknak közvetlen, azonnali és akadálymentes hozzáférésre van szüksége a közigazgatási szervektől származó információkhoz, hogy megfelelően el tudják számoltatni a hatóságokat;

U.  mivel mind a vizsgálati jog alapján szerzett, mind pedig a visszaélést bejelentők által szolgáltatott információk kölcsönösen kiegészítik egymást, és egyaránt létfontosságúak ahhoz, hogy az újságírók feladatuknak megfelelően szolgálhassák a közérdeket;

V.  mivel az újságíróknak a lehető legteljesebb körű jogi védelmet kell nyújtani, hogy munkájuk során szabadon felhasználhassák és terjeszthessék a közérdekű információkat;

W.  mivel a közigazgatási szervektől való információkérés és -fogadás joga továbbra is csak szórványos, hiányosan érhető el az Európai Unióban;

X.  mivel a médiaszektor kulcsfontosságú gazdasági szerepet töltenek be a demokratikus társadalmakban; mivel a gazdasági válság hatása a közösségimédia-platformok és más csúcstechnológiai óriások egyidejű növekedésével, valamint a rendkívül szelektív reklámbevételekkel párosulva drámai mértékben növelte a médiaszereplők, közöttük a független újságírók munkakörülményeinek bizonytalanságát és szociális biztonságuk hiányát, ami az újságírás szakmai és társadalmi színvonalának drasztikus csökkenéséhez vezet, és ami negatívan befolyásolhatja a szerkesztői függetlenségüket;

Y.  mivel az Európa Tanács Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézete elítélte a digitális duopólium létrejöttét a Google és a Facebook között, amelyek 2016-ban a digitálishirdetés-piac növekedésének akár 85%-át tették ki, veszélybe sodorva az olyan hagyományos, hirdetésekből finanszírozott médiacégek jövőjét, mint a kereskedelmi televíziós csatornák, az újságok és a magazinok, amelyek sokkal kisebb közönséget érnek el;

Z.  mivel a bővítési politikával összefüggésben az Európai Bizottság köteles megkövetelni a koppenhágai kritériumoknak való teljes megfelelést, többek között a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadságát, és ezért az Uniónak a legmagasabb normákkal kell példát mutatnia ezen a területen; mivel az államokat az EU tagállamává válásukat követően folyamatosan és egyértelműen kötik az uniós szerződésekből és az Európai Unió Alapjogi Chartájából eredő emberi jogi kötelezettségek, és mivel a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás tiszteletben tartását rendszeresen ellenőrizni kell az uniós tagállamokban; mivel az Unió csak akkor minősülhet hiteles szereplőnek a globális színtéren, ha az Unión belül is védik és tiszteletben tartják a sajtó és a média szabadságát;

AA.  mivel a tanulmányok egységesen bizonyítják, hogy a nők kisebbségben vannak a médiaszektorban, különösen a kreatív szerepekben, és súlyosan alulreprezentáltak a vezető és döntéshozó pozíciókban; mivel a nők újságírásban való részvételére vonatkozó tanulmányok azt mutatják, hogy bár a pályakezdő újságírók körében viszonylag jó a nemek közötti egyensúly, a döntéshozó beosztások eloszlására jelentős nemek közötti szakadék jellemző;

AB.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának és az EUSZ rendelkezéseit, amelyek biztosítják ezen elvek tiszteletben tartását, pozitív hatású cselekvések révén betartják annak érdekében, hogy elősegítsék a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét, előmozdítsák az információ minőségét, elérhetőségét és az ahhoz való hozzáférést (pozitív szabadság), ugyanakkor a fenti rendelkezések előírják egyes információk közigazgatási szervek általi kihagyását is a káros agressziókeltés (negatív szabadság) megelőzése érdekében;

AC.  mivel a jogellenes és önkényes felügyelet, különösen akkor, ha tömeges méreteket ölt, összeférhetetlen az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal, köztük a véleménynyilvánítás szabadságával – ideértve a sajtószabadságot és a sajtóforrások bizalmasságának védelmét –, valamint a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való joggal; mivel az internet és a közösségi média szerepet kap tölt be a gyûlöletbeszéd terjedésében és a radikalizálódás megerősödésében, és illegális tartalmak közvetítése révén az erőszakos szélsőségesség előtt egyengeti az utat, különösen a fiatalok körében; mivel e jelenségek leküzdéséhez szoros és összehangolt együttműködésre van szükség valamennyi érdemleges szereplő között a kormányzat minden szintjén (helyi, regionális és nemzeti), valamint a civil társadalom és a magánszektor között is; mivel a hatékony biztonsági és a terrorizmus elleni jogszabályoknak és tevékenységeknek, valamint a gyűlöletbeszéd és az erőszakos szélsőségesség megelőzését célzó intézkedéseknek mindenkor összhangban kell lenniük az alapvető jogokra vonatkozó kötelezettségekkel, elkerülve az ütközéseket a véleménynyilvánítás szabadságának védelmével;

AD.  mivel – felidézve az Európa Tanács szavait – a visszaélések bejelentése a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető eleme, és lényeges szerepet tölt be a szabálytalanságok és hibák felfedésében és bejelentésében, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság megerősítésében; mivel a visszaélések bejelentése fontos információforrás a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az állami szférában és a magánszektorban elkövetett korrupciós bűncselekmények feltárása, kivizsgálása és nyilvánosságra hozatala, valamint a magántulajdonú vállalkozások adókikerülési gyakorlatainak felderítése során; mivel a visszaélést bejelentő személyek megfelelő uniós, nemzeti és nemzetközi szintű védelme, valamint a visszaélést bejelentő személyek által betöltött fontos társadalmi szerepet elismerő kultúra előmozdítása az e szerep hatékonyságát biztosító előfeltételek;

AE.  mivel az uniós korrupció és hivatali visszásságok elleni küzdelem összefüggésében az oknyomozó újságírásra mint a közérdeket szolgáló eszközre különös figyelmet kell szentelni, és pénzügyi támogatást kell biztosítani számára;

AF.  mivel a Médiapluralizmus Monitor szerint a médiatulajdon továbbra is erősen koncentrálódott, és ez jelentős kockázatot jelent az információ és a médiatartalmakban megjelenő nézőpontok sokszínűségére nézve;

AG.  mivel az uniós ügyekről és az uniós intézmények és ügynökségek munkájáról szóló tudósításoknak ugyanúgy meg kell felelniük a tömegtájékoztatás sokszínűségére és szabadságára vonatkozó kritériumoknak, mint a nemzeti hírekről szóló tudósításoknak, és többnyelvű támogatást kell élvezniük annak érdekében, hogy a lehető legtöbb uniós polgárhoz jussanak el;

1.  felhívja a tagállamokat, hogy a demokratikus társadalom szolgálatában tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, beleértve a szükséges közfinanszírozás biztosítását a sokszínű, független és szabad médiakörnyezet védelmére és előmozdítására, ideértve a közszolgálati média, a közösségi média és az alulról szerveződő média függetlenségét és fenntarthatóságát, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódáshoz fűződő alapvető jog szavatolásához szükséges kedvező környezet kulcsfontosságú tényezői;

2.  hangsúlyozza, hogy a felelősség közös: egyaránt terheli a jogalkotókat, az újságírókat, a kiadókat, az online szolgáltatókat és az információk fogyasztóit, azaz a polgárokat;

3.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy garantálják az Európai Unió Alapjogi Chartájának maradéktalan végrehajtását valamennyi döntésükben, fellépésükben és politikájukban a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének a nemzeti közigazgatási szervek indokolatlan befolyása előli széles körű védelme céljából; e tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be emberi jogi szempontú hatásvizsgálatot jogalkotási javaslatai értékelésére, valamint a vonatkozó parlamenti állásfoglalással összhangban terjesszen elő a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló javaslatot;

4.  hangsúlyozza, hogy független megfigyelő mechanizmusokat kell bevezetni az uniós tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének értékelése érdekében azzal a céllal, hogy elősegítsék és védjék az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (EJEE) 10. cikkében foglalt jogokat és szabadságokat, valamint hogy időben reagáljanak az ezeket fenyegető lehetséges veszélyekre, illetve ezek megsértésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák és erősítsék meg az e tekintetben már kidolgozott eszközöket, úgy mint a Média Pluralizmus Monitort és az Európa Tanácsnak az újságírás védelmét és az újságírók biztonságának előmozdítását célzó platformját;

5.  felszólítja a Bizottságot mint a Szerződések őrét, hogy kezelje helyén a tagállamok kormányai által a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének megsértésére tett kísérleteket mint a hatalommal való súlyos és rendszerszintű visszaélést és az EUSZ 2. cikkében foglalt uniós alapvető értékek elleni fellépést, tekintettel arra, hogy a véleménynyilvánítás és -alkotás szabadságának joga alapvető emberi jog, és a tömegtájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és függetlensége létfontosságú szerepet játszanak a demokratikus társadalmakban, többek között a kormány és az állami hatalom ellenőrzése révén;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzék el a vonatkozó jogszabályok és gyakorlatok független felülvizsgálatát a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének védelme érdekében;

7.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamokban még mindig visszaéléseket, bűncselekményeket és halálos támadásokat követnek el az újságírókkal és a médiában dolgozókkal szemben a tevékenységük miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent az ilyen erőszak megakadályozása, az elszámoltathatóság biztosítása és a büntetlenség elkerülése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a sértettek és családjaik hozzájussanak a megfelelő jogorvoslathoz; felszólítja a tagállamokat, hogy az újságíró szervezetekkel együttműködve hozzanak létre egy független és pártatlan szabályozói szervet, amely nemzeti szinten foglalkozik az újságírókkal szembeni erőszak és fenyegetések figyelésével, dokumentálásával és bejelentésével, valamint gondoskodik az újságírók védelméről és biztonságáról; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló CM/Rec(2016)4. sz. ajánlását;

8.  aggodalmának ad hangot az újságírók romló munkakörülményei és az általuk tapasztalt pszichológiai erőszak mértéke miatt; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy az újságíró szervezetekkel szorosan együttműködve hozzanak létre nemzeti cselekvési terveket, hogy javítsák az újságírók munkakörülményeit és biztosítsák, hogy az újságírók nem essenek pszichológiai erőszak áldozatául;

9.  aggodalmának ad hangot a tömegtájékoztatás helyzete miatt Máltában, miután 2017 októberében meggyilkolták a korrupció ellen küzdő újságírónőt, Daphne Caruana Galiziát, aki szintén zaklatás áldozata volt, beleértve az óvintézkedéseket, amelyek során befagyasztották a bankszámláit, és a multinacionális vállalatok áltat tett fenyegetéseket is;

10.  üdvözli a határozatot, hogy az Európai Parlament sajtószobáját a meggyilkolt újságírónőről, Daphne Caruana Galiziáról nevezzék el; megismétli ezzel összefüggésben azt a kérését, hogy az Európai Parlament oknyomozó újságírásért járó éves díját szintén Daphne Caruana Galiziáról nevezzék el;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák a Riporterek Határok Nélkül által indított kezdeményezést arra, hogy hozzák létre az ENSZ főtitkár újságírók biztonságáért felelős különleges képviselőjének posztját;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy a jogban és a gyakorlatban egyaránt hozzanak létre és tartsanak fenn olyan biztonságos környezetet, amely lehetővé teszi az újságírók és más médiaszereplők, – köztük az újságírói tevékenységüket a tagállamokban végző külföldi újságírók – számára, hogy teljes mértékben függetlenül és indokolatlan beavatkozás – mint például erőszakos fenyegetés, zaklatás, pénzügyi, gazdasági és politikai nyomás, bizalmas források és anyagok felfedése érdekében gyakorolt nyomás és célzott felügyelet – nélkül végezzék munkájukat; hangsúlyozza, hogy az öncenzúra elkerülése érdekében a fent említett cselekményekkel kapcsolatban a tagállamoknak hatékony jogorvoslati eljárásokat kell garantálniuk a szabad munkavégzés tekintetében fenyegetésekkel szembesülő újságírók számára; hangsúlyozza a nemi szempontokat is szem előtt tartó megközelítés alkalmazásának fontosságát az újságírók biztonságát célzó intézkedések mérlegelésekor;

13.  kiemeli annak fontosságát, hogy az újságírók és a médiában dolgozók számára az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az Európai Szociális Chartában foglalt követelményeknek teljes mértékben megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani, mivel ezáltal elkerülhető az indokolatlan belső és külső nyomás, a függőség, a sebezhetőség és az instabilitás, valamint ebből adódóan az öncenzúra kockázata; hangsúlyozza, hogy a piac önmagában nem képes garantálni és elősegíteni a független újságírást; kéri ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő és dolgozzanak ki olyan új, társadalmi szempontból fenntartható gazdasági modelleket, amelyek célja a minőségi és független újságírás finanszírozása és támogatása, valamint biztosíták a nyilvánosság megfelelő tájékoztatását; kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a közszolgáltatók és az oknyomozó újságírás számára nyújtott pénzügyi támogatást, ugyanakkor tartózkodjanak a szerkesztői döntésekbe való beavatkozástól;

14.  elítéli a kormányok azon kísérleteit, hogy elhallgattassák a kritikus médiumokat és eltöröljék a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét, többek között olyan kifinomultabb módszerekkel, amelyek jellemzően elkerülik az Európa Tanácsnak az újságírás védelmével és az újságírók biztonságával foglalkozó platformja figyelmét, például amikor kormányzati szereplők és kormány közeli személyek kereskedelmi médiaorgánumokat vásárolnak fel, és a közszolgálati médiát saját céljaikra használják;

15.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a Sajtó- és Médiaszabadság Európai Központját, valamint bővíteni kell a tevékenységi körét, különösen ami a veszélyeztetett újságíróknak nyújtott jogi támogatást illeti;

16.  hangsúlyozza, hogy a médiában dolgozók munkaszerződésük, bérük és társadalombiztosítási védelem szempontjából gyakran előnytelen helyzetben kénytelenek munkájukat végezni, ami aláássa a megfelelő munkavégzést, ekképpen korlátozva a médiaszabadságot;

17.  elismeri, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozások tárgyát képezheti – feltéve, hogy azokat törvény írja elő, törvényes célt szolgál, és szükségesek egy demokratikus társadalomban – többek között a személyek jó hírnevének és jogainak védelme érdekében; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a rágalmazásra vonatkozó büntető jogszabályok negatív és káros hatásokat gyakorolhatnak a véleménynyilvánítás szabadságára, a sajtószabadságra és a nyilvános vitára; felszólítja a tagállamokat, hogy a rágalmazásra vonatkozó büntető jogszabályokkal ne éljenek vissza, hanem teremtsenek megfelelő egyensúlyt egyfelől a véleménynyilvánítás szabadsága és a tájékoztatáshoz való jog, és másfelől a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához fűződő jog, egyebek mellett a jó hírnév védelme között, ugyanakkor biztosítsák a hatékony jogorvoslathoz való jogot, és az Emberi Jogok Európai Bírósága által megállapított kritériumokkal összhangban tartózkodjanak a túlságosan szigorú és aránytalan büntetések és szankciók kiszabásától;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy úgynevezett Anti-Slapp (a közéleti részvétel elleni stratégiai pereket meggátló) irányelvet, amely megvédi az uniós független médiumokat az elhallgattatásuk vagy megfélemlítésük céljából indított kellemetlen perektől;

19.  úgy véli, hogy a demokratikus folyamatokban való részvétel mindenekelőtt az információkhoz és a tudáshoz való eredményes és megkülönböztetésmentes hozzáférésen alapul; kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy dolgozzanak ki megfelelő politikákat az internet-hozzáférés általánossá tétele és az internet-hozzáférés – többek között a hálózatsemlegesség – alapvető jogként való elismerése érdekében;

20.  elítéli az egyesült államokbeli Federal Communications Commission (szövetségi kommunikációs bizottság) által elfogadott határozatot, amely hatályon kívül helyezi a hálózatsemlegességre vonatkozó 2015-ös szabályokat, és felhívja a figyelmet azokra a negatív következményekre, amelyekkel ez a határozat járhat a globálisan összeköttetett digitális világban az információhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés jogára nézve; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy folytassák a hálózatsemlegesség elvének megerősítését azáltal, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) által az európai hálózatsemlegességi szabályok nemzeti szabályozók általi végrehajtásával kapcsolatban megfogalmazott iránymutatásokra támaszkodnak, illetve továbbfejlesztik azokat;

21.  kiemeli, hogy a független és sokszínű média fontos szerepet játszik a politikai párbeszédben és a sokoldalú tájékoztatáshoz való jog szempontjából mind a választási, mind pedig a közbeeső időszakokban; hangsúlyozza, hogy a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény rendelkezéseivel összhangban valamennyi politikai szereplő számára szavatolni kell a maradéktalan önkifejezés lehetőségét, és a közszolgálati műsorokban való megjelenésüket nem az intézményi reprezentativitásuk mértékéhez vagy politikai nézeteikhez, hanem újságírói és szakmai kritériumokhoz kell kötni;

22.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy tartózkodjanak az internet-hozzáférés és az alapvető emberi jogok gyakorlásának önkényes korlátozására, valamint a nyilvános közlések ellenőrzésére irányuló olyan szükségtelen intézkedések elfogadásától, mint a médiaorgánumok és/vagy honlapok létrehozására és működtetésére vonatkozó elnyomó szabályok elfogadása, rendkívüli állapot önkényes bevezetése, a digitális technológiák technikai ellenőrzése – például digitális terek blokkolása, szűrése, zavarása és lezárása –, illetve az ellenőrző intézkedések tényleges privatizációja a közvetítőkre gyakorolt nyomás révén az internetes tartalmak korlátozására vagy törlésére irányuló intézkedések meghozatala érdekében; kéri továbbá az Európai Uniót és a tagállamokat annak megakadályozására, hogy magánszférabeli szereplők ilyen intézkedéseket fogadjanak el;

23.  felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy biztosítsák a magáncégek és a kormányok részesedésének teljes átláthatóságát az algoritmusok, a mesterséges intelligencia és az automatizált döntéshozás terén, amelyeket nem szabad olyan módon, azzal a következménnyel vagy olyan szándékkal végrehajtani és fejleszteni, hogy önkényesen blokkoljanak, szűrjenek és eltávolítsanak bizonyosan internetes tartalmakat, valamint annak biztosítására, hogy minden uniós digitális politikát és stratégiát az emberi jogok tiszteletben tartásával kell kidolgozni, gondoskodva a megfelelő jogorvoslati lehetőségekről és biztosítékokról és teljes mértékben megfelelve az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye vonatkozó rendelkezéseinek;

24.  emlékeztet arra, hogy a kiberzaklatás, a bosszúból feltöltött szexfilmek és a gyermekkel való szexuális visszaélésről készült felvételek egyre nagyobb aggodalomra adnak okot társadalmainkban, és rendkívül súlyos hatásaik lehetnek különösen a fiatalokra és a gyermekekre, és kiemeli, hogy a kiskorúak érdekeit és jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tömegtájékoztatási eszközök területén; buzdít minden tagállamot, hogy e jelenségek kezelése érdekében dolgozzon ki előremutató jogszabályokat, többek között olyan rendelkezéseket, amelyek az emberi méltóságot egyértelműen sértő tartalmak felfedezésére, jelzésére és a közösségi médiából történő eltávolítására irányulnak; buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közösségi média terrorista célokra történő felhasználására válaszul fokozzák a hatékony ellenpropaganda kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket, és adjanak a felhasználók, szolgáltatók és az internetes ágazat egésze számára jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot biztosító világos iránymutatásokat, biztosítva ugyanakkor a bírósági jogorvoslat lehetőségét is (a nemzeti jogszabályokkal összhangban); hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az internetes tartalmakat korlátozó vagy eltávolító bármely intézkedést csakis meghatározott, kifejezett és legitim körülmények között és szigorú bírósági felügyelet mellett lehet elfogadni, a nemzetközi előírásokkal, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikkével összhangban;

25.  tudomásul veszi a Bizottság által támogatott, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexet; rámutat, hogy a magánvállalkozásoknak túl nagy a mozgásterük annak meghatározására, hogy mi minősül „jogellenesnek”, és felszólít e mozgástér oly módon történő szűkítésére, amely nem kelti a cenzúra kockázatát, és nem vezet a véleménynyilvánítás szabadságának önkényes korlátozásához;

26.  ismét megerősíti, hogy az anonimitás és a titkosítás a demokratikus jogok és szabadságok gyakorlásának, a digitális infrastruktúra és kommunikáció iránti bizalom elősegítésének és az újságírói források bizalmassága védelmének alapvető eszközei; elismeri, hogy a titkosítás és az anonimitás biztosítja a véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog gyakorlásához szükséges adatvédelmet és biztonságot a digitális korban, valamint emlékeztet arra, hogy az információhoz való szabad hozzáférés szükségszerűen maga után vonja azt, hogy meg kell védeni a polgárok által az online tevékenységük során hátrahagyott személyes információkat; tudomásul veszi, hogy a titkosítás és anonimitás a visszaélések és hibák elharapózásához vezethet, valamint megnehezítheti a bűncselekmények megelőzését és a nyomozások lefolytatását, amire a bűnüldözés és a terrorizmus elleni küzdelem terén dolgozó tisztviselők már felhívták a figyelmet; emlékeztet arra, hogy a titkosításra és az anonimitásra vonatkozó korlátozásokat a jogszerűség, szükségesség és arányosság elvének megfelelő keretek között kell tartani; felszólítja e tekintetben az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák és hajtsák végre az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának 2015. május 22-i jelentésében foglalt ajánlásokat, kezelve ezáltal a titkosítás és az anonimitás alkalmazását a digitális kommunikációban;

27.  ösztönzi, hogy az újságírók és a médiatestületek teljes körű függetlensége érdekében dolgozzanak ki újságírói, valamint a médiaorgánumok irányításában részt vevő személyekre vonatkozó etikai kódexeket;

28.  hangsúlyozza, hogy a bűnüldözési és igazságügyi hatóságok számos akadállyal néznek szembe az online szabálysértések kinyomozása és az ellenük indított vádemelések során többek között a tagállamok eltérő jogszabályai miatt;

29.  megjegyzi, hogy a digitális média fejlődő világában új közvetítők jelentek meg, akik elfoglalták a kapuőri pozíciókat és funkciókat, és így képesek befolyásolni és szabályozni az információk és gondolatok internetes áramlását; aláhúzza, hogy elegendő számú olyan független és autonóm online csatornára, szolgáltatásra és forrásra van szükség, amely képes eljuttatni a közvéleményhez az általános érdeklődésre számot tartó kérdésekben számos különböző véleményt és demokratikus elképzelést; felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék a meglévő országos irányelveket és lépéseket ezen a területen, vagy dolgozzanak ki újakat;

30.  elismeri, hogy az új digitális környezet súlyosbította a félretájékoztatás, illetve az úgynevezett „hamis hírek” vagy „álhírek” terjesztésének problémáját; emlékeztet azonban arra, hogy ez nem új keletű jelenség, és nem korlátozódik az online szférára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítani kell a minőségi információkhoz való jogot azáltal, hogy fokozzák a polgárok hozzáférését a megbízható információkhoz, és megakadályozzák az online és offline félretájékoztatás terjedését; emlékeztet arra, hogy az „álhír” fogalmát sohasem szabad sem a nyilvánosság médiába vetett bizalmának aláásására, sem a kritikus vélemények hitelrontására és bűncselekménnyé nyilvánítására felhasználni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az „álhír” fogalma potenciálisan veszélyeztetheti a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a média függetlenségét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az áhírek terjedése kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat a politikai vita minőségére és a polgárok hiteles tájékozódáson alapuló részvételére a demokratikus társadalomban; hangsúlyozza a pontosság és az átláthatóság elvén alapuló hatékony önszabályozási mechanizmusok fontosságát, amelyek megfelelő kötelezettségeket és eszközöket biztosítanak a forrás ellenőrzése és a tények harmadik felek – azaz független, pártatlan, hitelesített szakosodott szervezetek – általi ellenőrzése tekintetében, az információk megbízhatóságának tényszerűségének és védelmének szavatolása érdekében;

31.  bátorítja a közösségi médiát üzemeltető vállalatokat és az online platformokat olyan eszközök kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára az álhírek jelzését és megjelölését a gyors helyesbítés megkönnyítése érdekében, lehetővé tegyék a hírek harmadik felek – azaz független és pártatlan, hitelesített tényellenőrző szervezetek – által végzett vizsgálatát, amelyek felek egyúttal pontos meghatározásokkal is szolgálnak az álhírek és a félretájékoztatás tekintetében (szűkítve a magánszektor szereplőinek túl nagy mérlegelési szabadságát), valamint folyamatosan jelezzék és feltüntessék az „álhírnek” minősített információkat, ily módon serkentik a nyilvános vitát és gondoskodnak arról, hogy valamely félretájékoztatás más formában ne üthesse fel ismét a fejét;

32.  üdvözli a Bizottság határozatát, amely szerint a civil társadalom, a közösségimédia-platformok, a hírszervezetek, az újságírók és a tudományos közösség képviselőiből álló, az álhírekkel és online félretájékoztatással foglalkozó magas szintű szakértői csoportot kell felállítani azzal a feladattal, hogy az említett új fenyegetéseket megvizsgálja és műveleti intézkedéseket javasoljon európai és nemzeti szinten egyaránt;

33.  hangsúlyozza, hogy az online szereplők felelősek annak megelőzéséért, hogy elterjedjenek az olyan ellenőrizetlen vagy valótlan információk, amelyek egyedüli célja, hogy – például az úgynevezett „clickbait” (kattintásra csábítás) segítségével – növeljék az online forgalmat;

34.  elismeri, hogy a sajtótermék-kiadók szerepe és az oknyomozó, szakmai és független újságírásba történő befektetése elengedhetetlenül fontos a „hamis” hírek elterjedése elleni küzdelemhez, valamint hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a sokszínű szerkesztői tartalmak fenntarthatóságát; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy nemzetközi szervezetekkel és civil társadalmi szervezetekkel együttműködve fordítsanak megfelelő pénzügyi forrásokat a digitális és médiaműveltség kialakítására és kommunikációs stratégiák kidolgozására annak érdekében, hogy az európai polgárok és az online felhasználók felismerjék és nyilvánosságra hozzák a szándékosan hamis tartalmakat és propagandát; buzdítja e célból a tagállamokat is, hogy a média- és információműveltséget integrálják nemzeti oktatási rendszereikbe, felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje a nemzeti szintű jó gyakorlatokat az újságírás minőségének és a közzétett információk megbízhatóságának biztosítása céljából;

35.  ismételten felhívja a figyelmet az egyének azon jogára, hogy döntsenek személyes adataik sorsáról, különösen a személyes adatok felhasználásának, nyilvánosságra hozatalának kizárólagos jogára, valamint a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra, amely a méltóságot veszélyeztető tartalmak közösségi médiából és keresőoldalakról történő azonnali eltávolítására való lehetőségként van meghatározva;

36.  elismeri, hogy az internet és általában a digitális környezet fejlődése kibővítette az emberi jogok körét, amint arra például az Európai Unió Bíróságának 2014. május 13-i, C-131/12 számú ítélete is rámutatott a Google Spain SL és Google Inc kontra Agencia Española de Protección de Datos (AEPD) és Mario Costeja González ügyben(11); felszólítja e tekintetben az uniós intézményeket, hogy a digitális szféra szabályozása céljából kezdeményezzenek egy részvételi eljárást az internetes jogok európai chartájának kidolgozása érdekében, figyelembe véve a tagállamok által kidolgozott jó gyakorlatok – különösen az internetes jogokról szóló olasz nyilatkozat –, valamint a vonatkozó európai és nemzetközi emberi jogi eszközök referenciapontként való használatát;

37.  hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek azon szerepét, hogy védjék a közérdeket és ösztönözzék a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúráját a köz- és magánintézményekben egyaránt; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében fogadjanak el és vezessenek közös európai jogszabályokra vonatkozó megfelelő, fejlett és átfogó keretet, maradéktalanul követve egyrészt az Európa Tanács ajánlásait, másrészt az Európai Parlament legfrissebb, 2017. február 14-i és 2017. október 24-i állásfoglalásait; véleménye szerint gondoskodni kell a jelentéstételi mechanizmusok hozzáférhetőségéről, biztonságáról és védelméről, valamint a visszaélést bejelentő személyek és az oknyomozó újságírók által feltért esetek professzionális kivizsgálásáról;

38.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést nyilvánosan közzétevő személyek jogi védelme különösen azon alapul, hogy a nyilvánosságnak joga van megismerni ezeket az információkat; hangsúlyozza, hogy senki sem veszítheti el az őt megillető védelmet pusztán azért, mert tévesen esetleg értékelte a tényeket, vagy mert a közérdeket fenyegető vélelmezett veszély a valóságban végül nem öltött testet, feltéve, hogy a bejelentés időpontjában a bejelentőnek alapos indokai voltak a visszaélés feltételezésére; emlékeztet arra, hogy azok a személyek, akik tudatosan hamis vagy félrevezető információkat közölnek az illetékes hatóságokkal, nem minősíthetők visszaélést bejelentő személynek, így nem részesülhetnek az e védelmi mechanizmusok nyújtotta előnyökből sem; hangsúlyozza továbbá, hogy azon személyek számára, akik pontatlan vagy félrevezető információk bejelentése vagy nyilvánosságra hozatala miatt közvetlenül vagy közvetve kárt szenvednek, biztosítani kell a hatékony jogorvoslathoz való jogot;

39.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy fogadjanak el intézkedéseket az információforrások bizalmasságának védelmére a diszkriminatív tevékenységek vagy a fenyegetések megakadályozása céljából;

40.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak az újságírók számára megfelelő eszközöket ahhoz, hogy tájékozódhassanak és hozzáférhessenek az EU és a tagállamok közigazgatási hatóságaitól származó információkhoz a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében, anélkül, hogy önkényesen hozott döntésekkel megtagadnák tőlük a hozzáférés jogát; megjegyzi, hogy az újságírók és állampolgárok tájékozódási joga útján, többek között a visszaélést bejelentők segítségével megszerzett információk egyszerre kiegészítő jellegűek és létfontosságúak ahhoz, hogy az újságírók megfelelően szolgálhassák a közjót; ismét hangsúlyozza, hogy a nyilvános forrásokhoz és rendezvényekhez való hozzáférést objektív, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételekkel kell szabályozni;

41.  hangsúlyozza, hogy a sajtószabadságnak mentesnek kell lennie a politikai és gazdasági befolyástól, ami azzal jár, hogy a szerkesztőség irányvonalától függetlenül egyenlő bánásmódban részesülnek; ismételten hangsúlyozza, hogy az újságírás védelmében fontos fenntartani azokat a mechanizmusokat, amelyek a tisztességes verseny és a szerkesztői szabadság biztosítása érdekében megelőzik önálló, monopolista vagy monopolistaszerű csoportosulások koncentrálódását, felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el és vezessenek be a médiatulajdonra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy megelőzzék a tulajdonviszonyok horizontális koncentrálódását, valamint a közvetett médiatulajdon és a médiaközi tulajdon kialakulását a médiaágazatban, továbbá garantálják a polgárok számára a média tulajdonviszonyaira, finanszírozási forrásaira és irányítására vonatkozó információk átláthatóságát és könnyű hozzáférhetőségét, hangsúlyozza, hogy megfelelő korlátozásokat kell alkalmazni a közhivatalt betöltő személyek médiatulajdona tekintetében, és hogy az összeférhetetlenség és a forgóajtó-jelenség megelőzése érdekében független felügyeleti és hatékony megfelelési mechanizmusokat kell biztosítani; fontosnak tartja, hogy legyenek olyan független hatóságok, amelyek biztosítják az audiovizuális média független felügyeletét;

42.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy fejlesszék ki saját stratégiai képességeiket, és működjenek együtt az uniós és az Unió szomszédságában található helyi közösségekkel, hogy előmozdítsák a sokszínű médiakörnyezetet, és egységesen és hatékonyan kommunikálják az uniós politikákat;

43.  kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a médiapluralizmus és a médiatulajdon átláthatósága tárgyában a tagállamokhoz intézett, 2018. március 7-én elfogadott ajánlásait;

44.  emlékeztet arra, hogy a közszolgálati műsorszórók fontos szerepet játszanak a tömegtájékoztatás sokszínűségének megőrzésében, amint azt a Szerződések 29. jegyzőkönyve is kiemeli; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák számukra az ahhoz szükséges megfelelő pénzügyi és technikai eszközöket, hogy ellássák társadalmi funkciójukat és a közérdeket szolgálják; felszólítja a tagállamokat a szerkesztői függetlenségük biztosítására azáltal, hogy egyértelműen meghatározott szabályozási keretek révén megvédik őket a kormányzati, politikai és kereskedelmi beavatkozások és befolyás minden formájától, egyúttal teljes irányítási autonómiát és függetlenséget biztosítva a telekommunikáció terén hatáskörrel rendelkező minden állami testület és szerv számára;

45.  sürgeti a tagállamokat, hogy hangolják össze a nemzeti műsorszóró cégeknek kiadott engedélyekre irányuló politikájukat a tömegtájékoztatás sokszínűségének tiszteletben tartására vonatkozó elvvel; hangsúlyozza, hogy az engedélyek kiállításával kapcsolatos díjakat és kötelezettségeket ellenőrzés alá kell vetni, és azok nem veszélyeztethetik a tömegtájékoztatás sokszínűségét;

46.  felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok alapján adják-e ki a műsorszórási engedélyeket;

47.  javasolja, hogy a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének megfelelő szintű védelme érdekében tiltsák meg, hogy olyan vállalatok induljanak a közbeszerzéseken, amelyek végső tulajdonosa alá médiavállalatok is tartoznak, de legalább tegyék átláthatóvá az ilyen vállalatok indulását; javasolja, hogy a tagállamokat kötelezzék arra, hogy tegyenek rendszeres jelentést médiavállalatoknak folyósított közpénzekről, és hogy rendszeresen ellenőrizzék a médiatulajdonosokhoz jutó közpénzeket; hangsúlyozza, hogy nem lehetnek médiatulajdonosok azok, akik ellen bármilyen bűncselekményben vádat emeltek vagy akiket elítéltek;

48.  hangsúlyozza, hogy a médiaszervezeteknek nyújtott állami támogatást megkülönböztetéstől mentes, objektív és átlátható feltételek alapján kell nyújtani, amelyeket előzetesen valamennyi médiaszervezet elé kell tárni;

49.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak meg kell találniuk a módját, hogyan támogassák a médiát, például a héa-semlegesség biztosításával – a héa jövőjéről szóló, 2011. október 13-i állásfoglalásának(12) ajánlása szerint –, továbbá a médiával kapcsolatos kezdeményezések támogatásával;

50.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetésen belül különítsen el állandó és megfelelő támogatást a tömegtájékoztatás sokszínűségét és szabadságát megfigyelő központ Médiapluralizmus Monitorának támogatása, valamint a tagállamokban a média sokszínűségét fenyegető kockázatok értékelésére irányuló éves mechanizmus létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy ugyanezt a mechanizmust kell alkalmazni a tömegtájékoztatás sokszínűségének mérésére a tagjelölt országokban, és a Médiapluralizmus Monitornak érdemi hatással kell lennie a tárgyalási folyamatok eredményeire;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban kövesse nyomon és gyűjtse a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére vonatkozó információkat és statisztikákat, valamint alaposan vizsgálja meg az újságírók alapvető jogainak megsértését az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett;

52.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok audiovizuális szabályozó szervei között;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásban foglalt ajánlásokat(13); e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy foglalja bele az uniós média sokszínűségét és szabadságát fenyegető kockázatokkal foglalkozó Médiapluralizmus Monitor eredményeit és ajánlásait a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó éves jelentésbe;

54.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a médiaműveltség megerősítésére és a képzési és oktatási kezdeményezések valamennyi polgár körében történő előmozdítására az egész életen át tartó tanulás keretében formális, nem formális és informális oktatás útján, többek közt különös figyelmet fordítva a tanárok alap- és továbbképzésére, illetve támogatására, és ösztönözve az oktatási és képzési ágazat és valamennyi érdekelt fél – többek között médiaszakemberek, civil társadalom és ifjúsági szervezetek – közötti párbeszédet és együttműködést; megerősíti, hogy támogatni kell az életkornak megfelelő, innovatív eszközöket a szerepvállalás növelése és az online biztonság a tanterv kötelező elemeiként való előmozdítása érdekében, valamint hogy egyedi technológiai műveltségi projektek és megfelelő infrastrukturális beruházások együttes alkalmazásával át kell hidalni a digitális szakadékot az információhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében;

55.  hangsúlyozza, hogy a médiatartalmak használatával és létrehozásával kapcsolatos kritikai értékelő és elemző érzék kialakítása alapvetően fontos az aktuális kérdések megértése, a közélethez való hozzájárulás, valamint az embereknek az egyre komplexebb és összekapcsoltabb médiakörnyezetben rejlő veszélyekről és átalakító potenciálról szerzett ismeretei szempontjából; hangsúlyozza, hogy a médiaműveltség kulcsfontosságú demokratikus képesség, amely növeli a polgárok szerepvállalását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egyedi intézkedéseket médiaműveltséget érintő projektek – így az Egyetemes médiaműveltség kísérleti projekt – előmozdítása és támogatása céljából, és az Európai Unió oktatási politikájának szerves részeként dolgozzanak ki a polgárok minden korcsoportját és a média valamennyi típusát célzó, átfogó médiaműveltségi szakpolitikát, amely ennek megfelelően a vonatkozó uniós finanszírozási keretek, például az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 támogatásában részesül;

56.  aggodalommal állapítja meg, hogy – amint azt a 2016. évi médiapluralizmus-monitor hangsúlyozza – veszélyben van a kisebbségek, a helyi és regionális közösségek, a nők és a fogyatékossággal élő személyek médiához való hozzáférése; hangsúlyozza, hogy a befogadó média alapvető fontosságú egy nyitott, szabad és pluralisztikus médiakörnyezetben, valamint hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy anyanyelvén – legyen az állam hivatalos nyelve vagy kisebbségi nyelv – juthasson független információhoz; fontosnak tartja, hogy az európai újságírók – különösen a kevésbé használt és kisebbségi nyelveken dolgozók – számára megfelelő képzési és átképzési lehetőségeket biztosítsanak; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a médiához való hozzáférést javító kutatást, projekteket és politikákat, valamint a kiszolgáltatott kisebbségi csoportokat célzó vonatkozó kezdeményezéseket (például a kisebbségi nyelvű média számára biztosított szakmai gyakorlatokra vonatkozó kísérleti projektet), továbbá hogy garantálják valamennyi polgár számára a részvétel és a véleménynyilvánítás lehetőségét;

57.  ösztönzi a médiaágazatot, hogy társszabályozási mechanizmusok, belső magatartási kódexek és más önkéntes fellépések útján védje meg a nemek közötti egyenlőséget a médiapolitikában és a gyakorlatban;

58.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak (többek között az ágazat döntéshozóinak szánt) szociális kampányokat, oktatási programokat, célzottabb képzéseket és tudatosságra ébresztő kampányokat, hogy mind nemzeti, mind európai szintű finanszírozás és ösztönzés révén előmozdítsák az egyenlő értékeket és gyakorlatokat a nemek között a médiaágazatban tátongó szakadék kezelése érdekében;

59.  javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki ágazati stratégiát az európai médiaágazat számára az innováció és a fenntarthatóság alapján; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának meg kell erősítenie az EU médiaszereplői közti, határokon átnyúló együttműködést és koprodukciókat annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet sokszínűségükre és ösztönözze a kultúrák közötti párbeszédet, fokozza az együttműködést valamennyi európai intézmény, különösen az Európai Parlament egyes szerkesztőségeivel és audiovizuális szolgálataival, valamint hogy előmozdítsa az uniós ügyek médiában való megjelenését és láthatóságát;

60.  hangsúlyozza, hogy további modelleket kell kidolgozni egy olyan európai közszolgálati műsorszóró platform létrehozása érdekében, amely előmozdítja az egész Unióra kiterjedő, tényekre, eltérő nézetekre és tiszteletre alapuló politikai vitákat, hozzájárul a vélemények sokszínűségéhez az új, konvergens médiakörnyezetben, és előmozdítja az Unió láthatóságát annak külkapcsolataiban;

61.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg a média szabadságát és a szólásszabadságot a kortárs művészetben olyan műalkotások létrehozásának támogatásával, amelyek társadalmi kérdéseket jelenítenek meg, ösztönzik a kritikai vitát, és inspirálják az ellenkező véleményeket;

62.  hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az információs tartalmak területi alapú korlátozását, lehetővé téve az uniós polgárok számára, hogy hozzáférjenek a többi tagállam televíziócsatornáinak online, lekérhető és visszajátszásos műsoraihoz;

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

(1)

HL L 145. E, 2001.5.31., 43. o.

(2)

HL C 55., 2016.2.12., 33. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0388.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0095.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0022.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402.

(9)

HL C 32., 2014.2.4., 6. o.

(10)

HL L 88., 2017.3.31., 6. o.

(11)

Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2014:317.

(12)

HL C 94. E, 2013.4.3., 5. o.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.


INDOKOLÁS

A Lisszaboni Szerződés elfogadása révén az Európai Unió olyan értékközösséggé vált, amelynek sarokkövét az emberi jogok képezik. A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága az emberi jogok és az alapvető szabadságok architektúrája nemzetközileg elismert központi elemeinek egyike. Szerepel többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és az emberi jogok európai egyezményében. Alkalmazási körét az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, valamint több nemzetközi szervezet (az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács) által végzett munka alakította ki és tette egyértelművé. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke hivatalosan kiterjesztette alkalmazási körét a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének védelme érdekében. Ezek az eszközök együttesen határozzák meg a tagállamok és az Európai Unió arra irányuló konkrét felelősségét, hogy teljes mértékben megvédjék ezen alapvető emberi jogot, és ugyanakkor pozitív intézkedéseket hozzanak annak proaktív előmozdítása érdekében.

A véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a sokszínű és független média amellett, hogy fontos emberi jogok, a közélet őreként alapvető társadalmi szerepet is betöltenek azáltal, hogy megvédik a polgárokat az állami és a magánérdekű visszaélésektől, valamint lehetővé teszik számukra a demokratikus életben való aktív részvételt.

A tömegtájékoztatás tényleges szabadságának, sokszínűségének, valamint a politikai nyomástól és a gazdasági érdekektől való függetlenségének feltételei romlottak „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i európai parlamenti állásfoglalás elfogadása óta, amint azt a Riporterek Határok Nélkül (RSF) által közzétett 2017. évi sajtószabadság-index(1) megállapításai és az Európai Egyetemi Intézet 2017. évi szakpolitikai jelentésének(2) következtetései hangsúlyozzák.

A véleménynyilvánítás szabadságát és a tömegtájékoztatás sokszínűségét fenyegető veszélyek sokrétűek, és az állami szereplők, valamint a magánszféra szereplői által hozott intézkedések széles skáláját ölelik fel.

Újságírókkal szembeni erőszak, fenyegetés és kényszer

Az újságírók továbbra is gyilkos támadások célpontjai, még az uniós tagállamokban is. A máltai újságíró, Daphne Caruana Galizia meggyilkolása csupán az utolsó ilyen eset. Az újságírókra gyakorolt nyomás azonban különböző és változatos formákat ölt. Amint azt az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége kiemelte, ezek a következőket foglalják magukban: erőszakos fenyegetések; nyilvános gyülekezéssel kapcsolatos incidensek; politikai szereplők általi állítólagos beavatkozás; bizalmas források és anyagok felfedése érdekében gyakorolt nyomás; biztonsági és hírszerző szolgálatok általi beavatkozás; valamint pénzügyi és gazdasági nyomás(3). Ezek a tényezők politikai beavatkozásokkal, valamint a médiaágazatban tapasztalható nagyfokú koncentrációval párosulva az öncenzúra jelenségének terjedésével is járnak, miként ez kiderül az Európa Tanács „Journalists under pressure: Unwarranted interference, fear and self-censorship in Europe” (Nyomás alatt az újságírók – indokolatlan beavatkozás, félelem és öncenzúra Európában) című tanulmányából(4). A munka- és gazdasági körülmények gazdasági válsággal összefüggő romlása a médiaágazatban, valamint az új nemzetközi szereplők, mint például az online hirdetési piacot uralni képes csúcstechnológiai óriások vagy közösségimédia-platformok megjelenése, továbbá a közszolgálati műsorszolgáltatókkal szemben egyes tagállamokban alkalmazott költségvetési megszorítások fokozzák a bizonytalanságot és növelik az öncenzúrát.

A digitális szféra

A digitális technológiák kétségtelenül új és erősen átalakító hatású eszközöket hoztak létre a részvételi demokrácia terén, forradalmi módon kiterjesztve azt, valamint lehetővé téve a polgárok számára, hogy információfelhasználókból információ-előállítóvá váljanak. A félretájékoztatás közvetett veszélye az internetes tartalmak vírusszerű terjedésében, a tartalmak időben történő kifogásolásával és helyesbítésével kapcsolatos nehézségekben, valamint a közösségimédia-platformok és a technológiai óriások által esetlegesen gyakorolt cenzúrában nyilvánul meg. A nemzetközi jog szempontjából azonban rendkívül nagy körültekintéssel kell megközelíteni az „álhírek” kérdését, szem előtt tartva, hogy a legjelentősebb médiaorgánumok egyaránt hajlamosak voltak – és hajlamosak – álhíreket terjeszteni, és hogy az „álhírek” vagy „hamis hírek” tilalma gyakran a média ellenőrzésének és a szerkesztői szabadság korlátozásának eszközéül szolgált. Tudatában vagyunk annak, hogy a megtévesztő információk komoly károkat okozhatnak (az egyének hírnevének csorbítása, magánszférájuk megsértése), azonban az „álhírek” korlátozása nem jelent megoldást. A végső „igazság” és az „objektivitás” kétértelmű és veszélyes fogalmak. Annak megkövetelése, hogy csak teljes mértékben igaz híreket tegyenek közzé, nemcsak irreális, de illiberális is. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a digitális kor a hagyományos médiához képest megkönnyítette a tények ellenőrzését: ha megvan a szándék, akkor a digitális anyagok manipulációja kivizsgálható, és az internet eszközökkel rendelkezik, valamint infrastruktúrát kínál a források és tények ellenőrzéséhez. Annak lehetővé tétele a tisztviselők számára, hogy eldöntsék, mi számít igazságnak, voltaképpen annak elfogadása, hogy a hatalmon lévő erőknek joguk van elhallgattatni a kritikus hangokat. Ami a „gyűlöletbeszédet” vagy a „terrorizmust” illeti, az „álhírek” fogalma nem elég konkrét a szubjektív és önkényes értelmezések megakadályozásához. Az sem lenne megnyugtató, ha Facebookhoz hasonló magánvállalatok végeznék el ezeket az értékeléseket a hatóságok helyett.

Nemzeti intézkedések és a koppenhágai dilemma

A nemzetbiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem közös irányvonallá válik a tagállamok számára, valamint olyan jogi aktusok és más intézkedések elfogadásához vezet, amelyek jelentős hatással vannak az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra, mint ahogy azt a Snowden-ügy és a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlata is bizonyítja. A különböző tagállamokban a közelmúltban elfogadott olyan nemzeti jogszabályok, amelyek kiszélesítik a biztonsági és rendészeti erőknek, valamint a titkosszolgálatoknak biztosított felügyeleti jogköröket, továbbá elősegítik a közlések nyomon követését és a személyes adatok megőrzését, – a megfelelő jogi garanciák és jogorvoslatok nélkül – alááshatják a véleménynyilvánítás szabadságához való jog, valamint más alapvető jogok, mint például a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való jog lényegét.

A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának élvezetét, illetve a szabad és független média alapvető funkcióit korlátozó hasonló intézkedések – mint például a rágalmazásra vonatkozó büntető jogszabályok puszta léte – ugyanúgy befolyásolhatják a demokratikus vitát.

A tagjelölt országoknak bizonyítaniuk kell, hogy az EUSZ 49. cikkének megfelelően tiszteletben tartják az EUSZ 2. cikkében felsorolt uniós értékeket: ez a koppenhágai kritériumokban szereplő kötelezettség. Ugyanakkor nincs olyan, valódi uniós eszköz, amely garantálja az emberi jogok és a jogállamiság tagállamok általi betartását, kivéve az úgynevezett „nukleáris opciót”, amelyet az EUSZ 7. cikke ír elő. Az elmúlt évtizedekben többek között Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Magyarországon történt politikai beavatkozások igazolják, hogy megfelelő EU intézményi nyomon követési és jogorvoslati mechanizmusra van szükség.

Visszaélések bejelentése

A visszaélések bejelentése széles körben elismert, mint a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető eleme, valamint a demokratikus intézmények átláthatóságát és elszámoltathatóságát biztosító kulcsfontosságú eszköz. Számos nemzetközi intézmény, például az Európa Tanács, illetve az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója és maga az Európai Parlament is többször jelezte, hogy szükség van a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelmére. Mindazonáltal a közös uniós keret még elfogadás előtt áll, és egyes tagállamok nem rendelkeznek megfelelő rendszerrel e tekintetben.

(1)

Riporterek Határok Nélkül (RSF), 2017. évi sajtószabadság-index, Journalism weakened by democracy’s erosion (A demokrácia eróziója által gyengített újságírás), https://rsf.org/en/journalism-weakened-democracys-erosion

(2)

A tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központ, Európai Egyetemi Intézet, „Monitoring Media

Pluralism in Europe: Application of the Media Pluralism Monitor 2016 in the European Union, Montenegro and Turkey” (A médiapluralizmus megfigyelése Európában: a Médiapluralizmus Monitor 2016. évi alkalmazása az Európai Unióban, Montenegróban és Törökországban),http://cmpf.eui.eu/media-pluralism-monitor/mpm-2016-results/

(3)

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), Violence, threats and pressures against journalists and other media actors in the EU (Újságírókkal és más médiaszereplőkkel szembeni erőszak, fenyegetés és kényszer az Európai Unióban), Közlemény a második éves alapjogi kollokviumhoz – 2016. november, http://fra.europa.eu/en/publication/2016/violence-threats-and-pressures-against-journalists-and-other-media-actors-european

(4)

Marilyn Clark és Anna Grech: Journalists under pressure - Unwarranted interference, fear and self-censorship in Europe (Nyomás alatt az újságírók – indokolatlan beavatkozás, félelem és öncenzúra Európában), az Európa Tanács kiadványa, 2017


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az eljárási szabályzat 52a. cikkének (4) bekezdése alapján

Marek Jurek

Az elfogadott jelentés a demokrácia szempontjából kulcsfontosságú témával, a tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozik, ám szándékosan figyelmen kívül hagy olyan alapvető vonatkozásokat, amelyek a bizottságban és a tárgyalások során egyaránt felvetődtek. Ilyen többek között a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó új formák megjelenése (Franciaországban például bevezették, hogy börtönbüntetéssel sújtható az „erkölcsi nyomás gyakorlása”).

A jelentés ugyan felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegtájékoztatás szabadságát az államnak kell szavatolnia, azzal azonban nem foglalkozik, hogy e szabadság tényleges feltételeit előbb vissza kell állítani azokban a társadalmakban, amelyeknek totalitárius, zsarnoki rendszereket kellett túlélniük. Azokban az országokban, ahol kollaboráns kommunista rezsimek voltak hatalmon, a hatóságok az általuk ellenségesnek tekintett társadalmi csoportokkal több emberöltő alatt különösen diszkriminatív módon bántak, és e csoportok véleményét, értékeit a hivatalos propaganda módszeresen lejáratta. Minden demokratikus kormány felelőssége annak biztosítása, hogy e csoportok teljes mértékben részt vehessenek a közéletben, és ehhez az Európai Uniónak is támogatást kell nyújtania.

Emellett a jelentés felhatalmazás nélküli hivatkozást tartalmaz az Isztambuli Egyezményre, jóllehet azt a tagállamok egyharmada még meg sem erősítette, valamint kéri „a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus” létrehozását, jóllehet ennek gondolatát is számos tagállam elutasította. Egy olyan jelentést, amelynek tárgya a pluralizmus, semmiképpen sem szabad ilyen egyoldalú – országaink sok polgára által elutasított – elképzelések keresztülviteléhez felhasználni.


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (5.3.2018)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban

(2017/2209(INI))

A vélemény előadója (*): Curzio Maltese

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás és a tájékozódás az Európai Unió Alapjogi Chartájában (11. cikk), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (19. cikk) és az emberi jogok európai egyezményében foglalt szabadsága alapvető fontosságú a plurális társadalom megteremtéséhez, amint azt az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke megállapítja; hangsúlyozza, hogy a minőségi, ingyenes és független információkhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, hogy a média szabadsága és sokszínűsége a demokrácia alapvető pillérei, és hogy ennek megfelelően a média politikai és gazdasági nyomásgyakorlástól és bármely jogosulatlan befolyásolástól való függetlenségét biztosítani kell annak érdekében, hogy elkerülhető legyen bármely zaklatás vagy megfélemlítés, amely befolyásolhatja a szerkesztői tartalmat;

2.  hangsúlyozza, hogy a polgárokat megfelelően és teljes körűen tájékoztatni kell ahhoz, hogy aktívan és ténylegesen részt vehessenek a közéletben és a politikai vitákban;

3.  úgy véli, hogy a polgárok körében a média iránt egyre növekvő bizalomvesztés indokait nyíltan és komolyan fel kell tárni; emlékeztet arra, hogy a közvélemény a polgárok és a médiaszakemberek közötti bizalmi viszony alapján alakul ki, amelynek célja az emberek tájékoztatása, valamint a nyilvános elszámoltathatóság és átláthatóság kultúrájának előmozdítása a közérdeknek megfelelően; határtalan aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a sajtófinanszírozás rendszere számos kihívással néz szembe, ideértve a médiatulajdon nagymértékű koncentrációját, amelynek eredményeként néhány domináns helyzetű szereplő az információt politikai, társadalmi és üzleti propaganda céljára használja, ezzel veszélyeztetve a tömegtájékoztatás sokszínűségét és drámai mértékben csökkentve az információ minőségét, sokszínűségét, megbízhatóságát és hitelességét, teret engedve az olyan jelenségek terjedésének, mint az álhírek; ezért üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy a lapkiadókat fel kívánja jogosítani sajtókiadványaik online reprodukálásának és rendelkezésre bocsátásának engedélyezésére, az online üzleti szereplőkkel való kiegyensúlyozott viszonyuk és az online sajtókiadványokból származó bevételből való méltányos részesedésük előmozdítása érdekében;

4.  tudomásul veszi azokat az új kihívásokat, amelyekkel a gyorsan fejlődő médiakörnyezet összefüggésében mind a hagyományos, mind az új média szembesül a technológiák és a digitalizáció terjedésének következtében, például a „véleménybuborék” jelenséget, amely az algoritmusok széles körű használatához és a magánélethez való alapvető jog tiszteletben tartásának szükségességéhez kapcsolódik; különösen azt hangsúlyozza, hogy az úgynevezett „álhírek” – hamis hírek terjesztése és szándékos félretájékoztatás – jelensége egyre növekvő és aggasztó tendencia, ami társadalmi feszültségeket szíthat és alapvető fenyegetést jelenthet a demokráciára; rámutat arra, hogy az újságírók és a médiaszervezetek egyedülálló felelősséggel bírnak a véleményformálás és a közbeszéd tekintetében, valamint hogy el kell kötelezniük magukat a tényeken alapuló tájékoztatás mellett; ezért felhív a média függetlenségének és átláthatóságának biztosítására, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan koherens és átfogó stratégiát, amelynek célja egyrészt a magas színvonalú újságírás az önállóan működő média és tényfeltáró újságírás a pénzügyi és jogi támogatás megerősítése révén való előmozdítása – tartózkodva ugyanakkor a szerkesztői döntésekben való részvételtől –, másrészt a médiaműveltség támogatása valamennyi uniós polgár körében;

5.  hangsúlyozza, hogy a közszolgálati média pótolhatatlan szerepet tölt be a médiapluralizmus tekintetében, valamint hogy fontos felelőssége, hogy megfelelően tükrözze a kulturális, nyelvi, társadalmi és politikai sokszínűséget, és biztosítsa a nyilvánosság megfelelő tájékoztatását; javasolja, hogy a tagállamok nyújtsanak megfelelő, arányos és stabil finanszírozást a közszolgálati média számára, biztosítva, hogy képes legyen betölteni kulturális, társadalmi és oktatási szerepét, és hozzájáruljon egy befogadó társadalom kialakításához, miközben garantálják a média politikai befolyástól vagy cenzúrától való függetlenségét, és megakadályozzák a propaganda és az indoktrináció eszközeként való felhasználását;

6.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak meg kell találniuk a módját, hogyan támogassák a médiát, például a héa-semlegesség biztosításával – a héa jövőjéről szóló, 2011. október 13-i állásfoglalásának(1) ajánlása szerint –, továbbá a médiával kapcsolatos kezdeményezések támogatásával;

7.  hangsúlyozza, hogy a digitális média használata új kihívásokat és lehetőségeket eredményezett a médiaszabadság terén, és hogy a tömegtájékoztatás sokszínűségét – beleértve az online szférát is – súlyosan fenyegeti a médiatulajdon túlzott koncentrációja, a médiaipar és a politika esetenkénti aggasztó összejátszása, valamint az, hogy a társasági hatáskörök nem felelnek meg a verseny- és adójogi szabályoknak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a szabályozási hiányosságokat annak érdekében, hogy jogi egyértelműséget és következetességet teremtsenek a valódi sokféleség, a médiatartalom hozzáférhetősége és a médiaszabadság biztosítása érdekében, valamint akadályozzák meg az internetes óriásvállalatok erőfölényének kialakulását olyan korszerűsített uniós versenypolitika révén, amely tisztességes versenyt biztosít az európai médiaágazatban egy olyan környezetben, amelyet az online konvergencia és az online platformok növekvő közvetítői szerepe jellemez, továbbá egy olyan szabályozási keretet alkalmazva, amely kötelezővé teszi a szerzői joggal védett újságcikkek kereskedelmi felhasználásának engedélyezését, így biztosítva a lapkiadók és végső soron az újságírók tisztességes javadalmazását; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a média tulajdonosi struktúráinak átláthatónak kell lenniük, és hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak különösen figyelemmel kell kísérniük ezt a szempontot;

8.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre az egész Unióra kiterjedő, kötelező önszabályozási rendszert annak biztosítására, hogy a médiaszereplők közvetlen politikai részvétel nélkül vállaljanak kötelezettséget az online tájékoztatásra vonatkozó saját etikai normáik iránt, azokról tárgyalásokat folytassanak és azokat létrehozzák;

9.  megállapítja, hogy a hagyományos médiaorgánumok által létrehozott információk nagyrészt immár online és hagyományos platformokon is rendelkezésre állnak, és hogy ezekre ezért továbbra is a nemzeti médiaszabályozás vonatkozik; emlékeztet arra, hogy ez nem áll fenn a kizárólag online felületű médiaplatformok esetében, ami tisztességtelen versenyt eredményez az ilyen platformok és a hagyományos médiaorgánumok között; megállapítja, hogy hasonló jellemzőkkel rendelkező hasonló szolgáltatásokra hasonló szabályozás kell, hogy vonatkozzon; kéri a szabályok és a médiaszabályozás összehangolását a tisztességes versenyfeltételek biztosítása érdekében;

10.  kiemeli, hogy a véleménynyilvánítás és az információ szabadságát Európában veszélyezteti az újságírók ellen irányuló növekvő mértékű megfélemlítés és támadások, amint ezt Daphne Caruana Galizia nemrég történt meggyilkolása is tanúsítja; ismét hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell védeniük az újságírók véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapvető jogát, amely alapján információt oszthatnak meg, gondoskodva munkájuk védelméről és elősegítéséről, továbbá a polgárok alapvető jogát az említett információk megismerésére; hangsúlyozza az oknyomozó újságírók sajátos helyzetét, továbbá a hírforrások védelmének fontosságát; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogi kereteik és jogérvényesítési gyakorlataik megfelelő védelmet, segítséget és támogatást garantáljanak az újságírók és más médiaszakemberek számára, különös figyelmet fordítva a társadalmi nemi, szexuális és etnikai identitást fenyegető sajátos veszélyekre;

11.  hangsúlyozza, hogy a visszaélések bejelentése kulcsfontosságú eleme az oknyomozó újságírásnak és a sajtó szabadságának; megjegyzi, hogy az újságírók esetében törvényes védelem helyett adott esetben vádemelést szoktak alkalmazni, amikor közérdekből eljárva információkat tesznek közzé vagy riportot készítenek feltételezett kötelezettségszegésről, törvénysértésről, csalásról vagy illegális tevékenységről; emlékeztet a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből leleplező bejelentők védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(2); sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen közzé jogalkotási javaslatot, amely magas szintű védelmet garantál az Unióban a visszaélést bejelentő személyek számára;

12.  elismeri a Sajtó- és Médiaszabadság Európai Központjának (ECPMF) egy európai uniós kísérleti projekt keretében történő sikeres létrehozását, és hangsúlyozza az ECPMF által a sajtó- és médiaszabadságot érintő támadások ellensúlyozása érdekében a médiaszabadság európai megsértésének szisztematikus nyilvántartása és a megfenyegetett és az erőszak kockázatának kitett újságírók és a médiaszabadságot védő aktivisták számára nyújtott közvetlen támogatás útján végzett, jól ismert erőfeszítéseket; kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki a szükséges eszközöket, és biztosítsa a szükséges finanszírozást ahhoz, hogy az ECPMF állandó uniós struktúrává válhasson;

13.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a vélemények sokféleségének az online médiában való védelme érdekében foglalkozni kell a gyűlöletbeszéd, a bántalmazás és a fenyegetések online színtereken történő növekedésével, melyet a médiapluralizmusról és a demokráciáról szóló 2016. évi Eurobarométer-felmérés kiemelt; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az online bántalmazás és hatásai értékelését, és tegye meg a megfelelő intézkedéseket ennek eredményes megakadályozása és ellensúlyozása érdekében;

14.  hangsúlyozza, hogy a médiaszakemberek, különösen a legfiatalabbak, munkaszerződésük, bérük és a szociális és jogi garanciák szempontjából gyakran bizonytalan helyzetben végzik munkájukat, ami aláássa a megfelelő munkavégzésre való képességüket, és ezáltal kihat az elfogulatlan és független hírek és információk rendelkezésre állására, végső soron gátolva a tömegtájékoztatás szabadságát; felhívja a tagállamokat és a médiaszervezeteket, hogy gondoskodjanak arról, hogy az újságírók a lehető legmagasabb színvonalon végezhessék munkájukat azáltal, hogy minden médiaszakember számára igazságos és tisztességes munkakörülményeket biztosítanak, valamint hogy ösztönözzék a minőségi és folyamatos képzést mind a szerződéses, mind a szabadúszóként dolgozó médiamunkások számára; ösztönzi a médiaágazatot, hogy társszabályozási mechanizmusok és belső magatartási kódexek révén mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget a médiapolitikában és a gyakorlatban;

15.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a médiaműveltség megerősítésére és a képzési és oktatási kezdeményezések valamennyi polgár körében történő előmozdítására az egész életen át tartó tanulás keretében formális, nem formális és informális oktatás útján, többek közt különös figyelmet fordítva a tanárok alap- és továbbképzésére, illetve támogatására, és ösztönözve az oktatási és képzési ágazat és valamennyi érdekelt fél – többek között médiaszakemberek, civil társadalom és ifjúsági szervezetek – közötti párbeszédet és együttműködést; megerősíti, hogy támogatni kell az életkornak megfelelő, innovatív eszközöket a szerepvállalás növelése és az online biztonság a tanterv kötelező elemeiként való előmozdítása érdekében, valamint hogy egyedi technológiai műveltségi projektek és megfelelő infrastrukturális beruházások együttes alkalmazásával át kell hidalni a digitális szakadékot az információhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy a médiatartalmak használatával és létrehozásával kapcsolatos kritikai értékelő és elemző érzék kialakítása alapvetően fontos az aktuális kérdések megértése, a közélethez való hozzájárulás, valamint az embereknek az egyre komplexebb és összekapcsoltabb médiakörnyezetben rejlő veszélyekről és átalakító potenciálról szerzett ismeretei szempontjából; hangsúlyozza, hogy a médiaműveltség kulcsfontosságú demokratikus képesség, amely növeli a polgárok szerepvállalását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egyedi intézkedéseket médiaműveltséget érintő projektek – így az Egyetemes médiaműveltség kísérleti projekt – előmozdítása és támogatása céljából, és az Európai Unió oktatási politikájának szerves részeként dolgozzanak ki a polgárok minden korcsoportját és a média valamennyi típusát célzó, átfogó médiaműveltségi szakpolitikát, amely ennek megfelelően a vonatkozó uniós finanszírozási keretek, például az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 támogatásában részesül;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy – amint azt a 2016. évi médiapluralizmus-monitor hangsúlyozza – veszélyben van a kisebbségek, a helyi és regionális közösségek, a nők és a fogyatékossággal élő személyek médiához való hozzáférése; hangsúlyozza, hogy a befogadó média alapvető fontosságú egy nyitott, szabad és pluralisztikus médiakörnyezetben, valamint hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy anyanyelvén – legyen az állam hivatalos nyelve vagy kisebbségi nyelv – juthasson független információhoz; fontosnak tartja, hogy az európai újságírók – különösen a kevésbé használt és kisebbségi nyelveken dolgozók – számára megfelelő képzési és átképzési lehetőségeket biztosítsanak; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a médiához való hozzáférést javító kutatást, projekteket és politikákat, valamint a kiszolgáltatott kisebbségi csoportokat célzó vonatkozó kezdeményezéseket (például a kisebbségi nyelvű média számára biztosított szakmai gyakorlatokra vonatkozó kísérleti projektet), továbbá hogy garantálják valamennyi polgár számára a részvétel és a véleménynyilvánítás lehetőségét;

18.  javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki ágazati stratégiát az európai médiaágazat számára az innováció és a fenntarthatóság alapján; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának meg kell erősítenie az EU médiaszereplői közti, határokon átnyúló együttműködést és koprodukciókat annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet sokszínűségükre és ösztönözze a kultúrák közötti párbeszédet, fokozza az együttműködést valamennyi európai intézmény, különösen az Európai Parlament egyes szerkesztőségeivel és audiovizuális szolgálataival, valamint hogy előmozdítsa az uniós ügyek médiában való megjelenését és láthatóságát;

19.  emlékeztet arra, hogy az Unió elkötelezett a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának az egész Unióban és külföldön való védelme és előmozdítása mellett; hangsúlyozza, hogy a médiaszabadság, a szólásszabadság és a média sokszínűségének elve ugyanolyan fontos az előcsatlakozási támogatásban részesülő országok és az európai szomszédsági térség, mint a tagállamok számára; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen elvek megfelelő nyomon követését, valamint segélyprogramok végrehajtását a tagjelölt, szomszédos és harmadik országokban;

20.  hangsúlyozza, hogy az uniós hírek fokozottabban sokszínű terjesztése, az egyes tagállamok kulturális sokféleségének tiszteletben tartása és többek között a kommunikáció, a média, a közösségi média, illetve az interaktív platformok eszközeinek teljes körű kihasználása közelebb hozza majd az uniós polgárokat az uniós ügyekhez, illetve elősegíti az ezekhez való kapcsolódásukat azáltal, hogy az egyének segítséget kapnak a véleményalkotásban és -megosztásban, a megalapozott döntéshozatalban, valamint ahhoz, hogy kritikus elkötelezettség révén hozzájáruljanak az Unió pozitív reformjához és fejlesztéséhez;

21.  megerősíti, hogy a médiaszabadság és a média sokszínűsége helyzetét független módon nyomon kell követni az Európai Unióban, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tömegtájékoztatás sokszínűségét megfigyelő eszközt és ösztönözze annak további fejlesztését, az uniós média sokszínűségét fenyegető kockázatok átfogó és pontos értékelése érdekében; ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és valamennyi érdekelt felet, hogy a megfelelő intézkedések meghozatala útján haladéktalanul foglalkozzanak a kiemelt kockázatokkal;

22.  hangsúlyozza, hogy további modelleket kell kidolgozni egy olyan európai közszolgálati műsorszóró platform létrehozása érdekében, amely előmozdítja az egész Unióra kiterjedő, tényekre, eltérő nézetekre és tiszteletre alapuló politikai vitákat, hozzájárul a vélemények sokszínűségéhez az új, konvergens médiakörnyezetben, és előmozdítja az Unió láthatóságát annak külkapcsolataiban;

23.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg a média szabadságát és a szólásszabadságot a kortárs művészetben olyan műalkotások létrehozásának támogatásával, amelyek társadalmi kérdéseket jelenítenek meg, ösztönzik a kritikai vitát, és inspirálják az ellenkező véleményeket;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Damian Drăghici, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Svetoslav Hristov Malinov, Curzio Maltese, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Yana Toom, Helga Trüpel, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Francis Zammit Dimech

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

22

+

ALDE

Mircea Diaconu, María Teresa Giménez Barbat, Yana Toom

GUE/NGL

Nikolaos Chountis, Curzio Maltese

PPE

Andrea Bocskor, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Bogdan Brunon Wenta, Francis Zammit Dimech, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Michaela Šojdrová

S&D

Silvia Costa, Damian Drăghici, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Julie Ward, Krystyna Łybacka

Verts/ALE

Helga Trüpel

0

-

2

0

EFDD

Isabella Adinolfi

ENF

Dominique Bilde

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

HL C 94. E, 2013.4.3., 5. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402.


VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (1.3.2018)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban

(2017/2209(INI))

A vélemény előadója: Heidi Hautala

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatás sokszínűségéhez számos tényező hozzájárul, többek között az összefonódás-ellenőrzési szabályok, a műsorsugárzás-engedélyezési rendszerek tartalmi követelményei, a médiatulajdon átláthatósága és koncentrációjának korlátozása, a szerkesztői szabadság megléte, a közszolgálati műsorszolgáltatók függetlensége és helyzete, az újságírók szakmai helyzete, a média és a politikai-gazdasági szereplők közötti viszony milyensége, a nők és a kisebbségek médiatartalmakhoz való hozzáférése, a vélemények sokszínűsége stb.;

2.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és az információszabadság az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkében foglalt alapvető jog, továbbá a demokrácia védelme és európai identitásunk megerősítése szempontjából az egyik legalapvetőbb érték; hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége a véleménynyilvánítás alapvető szabadságjogában gyökerezik, amely a demokráciák sarokköve, és a politikai szektor aktív támogatását igényli; rámutat arra, hogy a szólásszabadság az egész társadalom arra vonatkozó jogának védelmét szolgálhatja, hogy értesüljön a közérdeklődésre számot tartó eseményekről; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a média sokszínűségének, függetlenségének és szabadságának megőrzése és elősegítése érdekében, ami nagyban hozzájárul a szólásszabadság és a demokrácia megóvásához;

3.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyűjtsön információkat és statisztikákat a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének állapotáról az összes tagállamban, és kövesse nyomon azt, továbbá elemezze a szólásszabadság alapjogának és az újságírók és más médiaszakemberek alapjogainak megsértését jelentő eseteket, a szubszidiaritás elvének betartása mellett; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy javasoljon lépéseket a felmérés által feltárt problémák megoldására;

4.  hangsúlyozza, hogy a sokszínű és demokratikus társadalmakban a polgárokat megfelelően és teljes körűen tájékoztatni kell ahhoz, hogy aktívan és hatékonyan részt tudjanak venni a közéletben és a politikai vitákban; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az egészséges politikai vitákat és az alapvető emberi jogok iránti hosszú távú politikai elköteleződést a médiaműveltség, a tömegtájékoztatás sokszínűsége és etikája útján; aggodalommal jegyzi meg, hogy a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének korlátozása demokratikus deficithez vezetett, és az egyik tagállamban tapasztalt demokratikus deficit az egész Európai Unióra hatással lehet, különösen, ha a közmédia függetlensége a kormánytöbbség befolyása miatt veszélyben forog; rámutat arra, hogy az ilyen befolyást megfelelően felszerelt, finanszírozott és független közszolgálati médiával lehet ellensúlyozni, amely képes ellenállni a kormányzati beavatkozásnak és többféle politikai véleményt be tud mutatni; ösztönzi a közszolgálati média terén a megalapozott jogi intézkedések és jó adminisztrációs gyakorlatok bevezetését – többek között az állami támogatásokra és bármilyen közfinanszírozásra vonatkozóan is –, amelyeknek célja a függetlenségük erősítése, és annak támogatása, hogy elláthassák a feladatukat a közérdek érdekében;

5.  sajnálattal állapítja meg, hogy tagállami és uniós szinten sem fordítottak kellő figyelmet a médiatulajdon koncentrálódására; kiemeli, hogy az uniós versenyjogi szabályok fontos szerepet játszanak az erőfölény kialakulása vagy az azzal történő visszaélés megakadályozásában, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat ezen szabályok megfelelő és hatékony alkalmazásának biztosítására; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti szabályozó hatóságaikon keresztül kövessék nyomon a médiakoncentrációt, és tegyék könnyen hozzáférhetővé és teljes mértékben átláthatóvá a médiatulajdonról, ideértve a tényleges tulajdonosról, valamint a médiakörnyezet, azon belül az online média feletti gazdasági befolyásról és annak pénzügyi támogatásáról szóló információkat; javasolja, hogy ezek az információk legyenek nyilvánosan hozzáférhetőek az összes tagállamban annak érdekében, hogy azonosítható legyen a média feletti irányítás és befolyás forrása, erősödjön a média elszámoltathatósága, biztosítsák a szerkesztői és újságírói függetlenséget, és megvédjék a médiának a közélet őreként betöltött szerepét;

6.  erős aggodalmát fejezi ki bizonyos tagállamokban elfogadott olyan jogi és közigazgatási intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeknek célja a média, különösen a közmédia közvetlen vagy közvetett korlátozása és ellenőrzése, valamint a tömegtájékoztatás sokszínűségének visszafogása; hangsúlyozza, hogy a tagállamok tevőleges kötelezettsége, hogy garantálják a tömegtájékoztatás sokszínűségét, és olyan környezetet alakítsanak ki, amelyben a polgárok szabadon részt vehetnek a nyilvános vitákban, és félelem nélkül kifejezhetik elképzeléseiket és véleményüket; kiemeli, hogy meg kell védeni és garantálni kell a kormánytól és/vagy a politikai vagy kereskedelmi érdekektől való szerkesztői függetlenség alapelvét, valamint a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét valószínűsíthetően veszélyeztető bármilyen magánérdekektől való függetlenséget is; kiemeli, hogy a választási kampányról és más fontos eseményekről, különösen a közéletet és a közvéleményt jelentősen befolyásoló eseményekről szóló bármely tudósításnak tisztességesnek, kiegyensúlyozottnak és pártatlannak kell lennie; arra biztatja a tagállamokat, hogy tartsák be az Európai Tanács által a közszolgálati média függetlenségére vonatkozóan meghozott javaslatokat és határozatokat, és emlékezteti a tagállamokat az uniós szerződések által erre vonatkozóan megfogalmazott európai normákra; hangsúlyozza, hogy a közszolgálati média felügyeletét független szerveknek, és nem közvetlenül a politikai intézményeknek, például kormányoknak kell végezniük; ezenfelül hangsúlyozza, hogy az államilag finanszírozott közszolgálati média esetében garantálni kell a szerkesztői függetlenséget;

7.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és dolgozzanak ki új, társadalmilag fenntartható gazdasági modelleket a minőségi, független újságírás finanszírozására és támogatására, valamint a közszolgálati média fenntarthatóságának megerősítésére, mivel ezek a szempontok a sokszínű média alapfeltételei;

8.  javasolja, hogy a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének megfelelő szintű védelme érdekében tiltsák meg, hogy olyan vállalatok induljanak a közbeszerzéseken, amelyek végső tulajdonosa alá médiavállalatok is tartoznak, de legalább tegyék átláthatóvá az ilyen vállalatok indulását; javasolja, hogy a tagállamokat kötelezzék arra, hogy tegyenek rendszeres jelentést médiavállalatoknak folyósított közpénzekről, és hogy rendszeresen ellenőrizzék a médiatulajdonosokhoz jutó közpénzeket; hangsúlyozza, hogy nem lehetnek médiatulajdonosok azok, akik ellen bármilyen bűncselekményben vádat emeltek vagy akiket elítéltek;

9.  hangsúlyozza, hogy a médiaszervezeteknek nyújtott állami támogatást megkülönböztetéstől mentes, objektív és átlátható feltételek alapján kell nyújtani, amelyeket előzetesen valamennyi médiaszervezet elé kell tárni;

10.  javasolja, hogy csak azok a médiaorgánumok kaphassanak állami támogatást, amelyek a köz számára is könnyen elérhető etikai kódexet tettek közzé;

11.  aggasztónak találja, hogy a nagy hatalmú kereskedelmi szervezetek milyen gyakran támaszkodnak a nyilvánosság kizárását célzó stratégiai perekre, azzal a céllal, hogy elhallgattassák az újságírókat, megakadályozzák őket a munkájuk elvégzésében vagy más módon avatkozzanak be a létrehozott tartalmakba; felhívja az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a tendenciával, és tegyen jogalkotási javaslatokat ezen visszaélésszerű gyakorlatok megfékezésére;

12.  aggasztja, hogy Európa-szerte egyre több újságírót és más médiaszakembert fenyegetnek, zaklatnak, figyelnek meg, támadnak, sőt gyilkolnak meg oknyomozó munkájuk, továbbá a hatalommal való visszaélésről, korrupcióról, emberijog-sértésekről és bűncselekményekről szóló oknyomozó munkájuk és tudósításaik miatt; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az újságírókat érő fenyegetéseknek és zaklatásoknak csupán kis részét jelentik a rendőrségnek; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az újságírás védelmét, továbbá az újságírók és más médiaszakemberek biztonságát azáltal, hogy garantálják a hatályos jogszabályok betartását, és ellenőrizzék a fenyegetéseket és a zaklatást, valamint készítsenek ezekről jelentéseket;

13.  ismét leszögezi, hogy az újságírók és más médiaszakemberek jó munkakörülményei és biztonsága feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy betölthessék szerepüket és tájékoztathassák a polgárokat a közérdeklődésre számot tartó ügyekről; felszólítja ezért a tagállamokat és a médiaszervezeteket, hogy biztosítsanak megfelelő munkakörülményeket az újságíróknak és más médiaszakembereknek;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló nyilatkozata szerinti megfelelő lépéseket;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak az újságírók számára megfelelő eszközöket ahhoz, hogy tájékozódhassanak és hozzáférhessenek az EU és a tagállamok közigazgatási hatóságaitól származó információkhoz a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében, anélkül, hogy önkényesen hozott döntésekkel megtagadnák tőlük a hozzáférés jogát; megjegyzi, hogy az újságírók és állampolgárok tájékozódási joga útján, többek között a visszaélést bejelentők segítségével megszerzett információk egyszerre kiegészítő jellegűek és létfontosságúak ahhoz, hogy az újságírók megfelelően szolgálhassák a közjót; ismét hangsúlyozza, hogy a nyilvános forrásokhoz és rendezvényekhez való hozzáférést objektív, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételekkel kell szabályozni;

16.  rámutat, hogy a tagállamok kötelesek garantálni megfelelő eszközök bevezetését, amelyekkel azonosítják azokat, akik másoknak a médián, akár online felületeken keresztül kárt okoznak, teljes mértékben tiszteletben tartva az alapjogokat;

17.  elismeri, hogy az újságíróknak a lehető legszélesebb körű jogi védelmet kell nyújtani, hogy munkájuk során szabadon felhasználhassák és terjeszthessék az ilyen közérdekű információkat;

18.  rámutat, hogy a „visszaélések bejelentésének joga” minden olyan esetre érvényes, amikor jóhiszeműen közzétett, egyértelműen közérdeket szolgáló információkról van szó, például az alapjogok vagy büntetőjogi jogszabályok megsértésére, például aktív vagy passzív korrupcióra vonatkozó információkról, vagy emberek biztonságát, egészségét, esetleg a környezetet veszélyeztető tényekre vonatkozó ismeretekről van szó;

19.  rámutat, hogy az észszerű indokkal cselekvő, visszaélést bejelentő személyek az oknyomozó újságírók nélkülözhetetlen forrásai lehetnek, és ezzel hozzájárulhatnak a független sajtó működéséhez; felkéri ezért a Bizottságot, hogy Unió-szerte biztosítsa a demokrácia, a vélemények sokszínűségének és a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét az uniós szerződésekkel és az Unió célkitűzéseivel és összhangban; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme együtt jár az újságírók forrásai bizalmasságának megőrzésével, ugyanakkor a meggyanúsított természetes és jogi személyek alapvető jogainak védelmére is figyelmet kell fordítani;

20.  rámutat, hogy a hamis vádak és a félrevezető információk súlyos következményekkel járhatnak a megvádolt személyek és vállalkozások számára; emlékeztet arra, hogy hamis vádak esetén el kell számoltatni a felelős személyeket, és ezekben az esetekben nem élvezhetik a visszaélést bejelentő személyeknek járó védelmet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a pontatlan vagy félrevezető információkkal megrágalmazott személyeknek hatékony jogorvoslati mechanizmusokat kell biztosítani;

21.  rámutat arra, hogy a pénzügyi vagy politikai haszonszerzés érdekében tudatosan létrehozott és terjesztett szándékos félretájékoztatás, az úgynevezett „álhírek” a polgárok és a média közötti bizalmi viszony megszakadásához vezethetnek, ráadásul veszélyeztetik a liberális demokráciák létét, és aláássák a demokratikus értékeinket, például a véleménynyilvánítás szabadságát és a jogállamiságot; hangsúlyozza, hogy mivel az álhírek a közösségi médiában jóval könnyebben tudnak terjedni, mint a hagyományos médiában, ezért megoldást kell találni arra, hogy az álhírek szerzőit a hagyományos médiára vonatkozó szabályokhoz hasonlóan felelősségre lehessen vonni a digitális médiában való terjesztésért; hangsúlyozza, hogy a gondolatok és a nézetek szigorú szabályozása vagy cenzúrázása nem jó válasz, ehelyett a félrevezető információk és a propaganda elleni küzdelemben a megoldás részként a feladat az információk megbízhatóságának garantálása, valamint kritikus gondolkodásra képes és médiatudatossággal rendelkező polgárok nevelése; felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy fordítsanak elegendő erőforrást a félrevezető információk kezelésére, és tegyenek összehangolt lépéseket az álhíreket szándékosan megjelentető és terjesztő felekkel szemben; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos, hogy a médiafogyasztók meg tudják különböztetni a tényeket a véleményektől; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) stratégiai kommunikációs osztályának, különösen a keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportnak, amely aktívan részt vesz az álhírek terjesztésével szembeni stratégia kidolgozásában és megvalósításában, általános fejlesztésre és további erőforrásokra van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan el tudja látni a feladatát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok kiegészítsék az álhírek elleni küzdelem érdekében tett uniós erőfeszítéseket, és minden szinten, akár az EU szomszédságával való együttműködésben is törekedjenek arra, hogy olyan sokszínű médiakörnyezetet alakítsanak ki, amely képes hitelesen, összefüggően és átfogóan kommunikálni az uniós politikát; üdvözli, hogy az Európai Bizottság bejelentette, hogy dolgozik az álhírekkel szembeni küzdelemre vonatkozó stratégia összeállításán, amelyet kellő időben közzétesznek;

22.  megjegyzi, hogy az új technológiák drámai módon megváltoztatták a hagyományos sajtó üzleti modelljét; ugyanakkor hisz benne, hogy egy következetes jogi keret alkalmazása esetén a digitalizáció előmozdíthatja a médiaszereplők közötti versenyt, és demokratizálhatja az információkhoz és tartalmakhoz való hozzáférést és az információ- és tartalomalkotást;

23.  megjegyzi, hogy a digitális média fejlődő világában új közvetítők jelentek meg, akik elfoglalták a kapuőri pozíciókat és funkciókat, és így képesek befolyásolni és szabályozni az információk és gondolatok internetes áramlását; aláhúzza, hogy elegendő számú olyan független és autonóm online csatornára, szolgáltatásra és forrásra van szükség, amely képes eljuttatni a közvéleményhez az általános érdeklődésre számot tartó kérdésekben számos különböző véleményt és demokratikus elképzelést; felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék a meglévő országos irányelveket és lépéseket ezen a területen, vagy dolgozzanak ki újakat;

24.  hangsúlyozza, hogy a sajtó függetlenségének a közszolgálati és a magánkézben lévő médiára is ki kell terjednie; rámutat arra, hogy milyen fontos ezen a téren az újságírókra és a szerkesztőkre vonatkozó etikai kódexek megléte; hangsúlyozza, hogy az ilyen etikai kódexeknek tartalmazniuk kell az információk és a források ellenőrzésének kötelességét; hangsúlyozza, hogy az online tartalomterjesztésre ugyanazoknak a gondossági követelményeknek kell vonatkozniuk, mint az offline terjesztésre; aggasztja, hogy a gyorsan változó online világban egyre kevésbé ragaszkodnak ezekhez az elvekhez, és a mennyiség, a gyorsaság és a „kattintásvadász” típusú tartalmak előállítása elsőbbséget élvez a pontossággal szemben;

25.  üdvözli a tömegtájékoztatás sokszínűségére és demokráciára összpontosító 2016-os Éves Alapjogi Kollokviumot, valamint a tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó magas szintű munkacsoport javaslatait; ismételten felszólít olyan jogalkotási intézkedések elfogadására, amelyek a nyomtatott sajtót, a rágalmazást, a médiatulajdon koncentrációját és átláthatóságát stb. illetően európai szinten garantálják a tömegtájékoztatás sokszínűségére vonatkozó normákat; hangsúlyozza, hogy a közös európai társadalmi és politikai színtérnek szüksége van a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére ahhoz, hogy garantálhassa a jól működő demokráciát;

26.  hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatás szabadsága, a szólásszabadság és a tömegtájékoztatás sokszínűségének elve ugyanolyan fontos az előcsatlakozási támogatásban részesülő országok és az európai szomszédsági térség, mint a tagállamok számára; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon ezen elveknek az említett országokban történő megerősítéséről és megfelelő nyomon követéséről, továbbá arról, hogy a segítségnyújtási programokat ezen elvek tiszteletben tartásától tegyék függővé.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Emil Radev, Evelyn Regner, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Angel Dzhambazki, Evelyne Gebhardt, Jytte Guteland, Heidi Hautala, Kosma Złotowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Norbert Erdős, Michaela Šojdrová

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

21

+

ALDE

EFDD

ENF

GUE/NGL

PPE

S&D

VERTS/ALE

Jean-Marie Cavada, António Marinho e Pinto

Joëlle Bergeron

Marie-Christine Boutonnet, Gilles Lebreton

Kostas Chrysogonos

Daniel Buda, Norbert Erdős, Rosa Estaràs Ferragut, Emil Radev, Michaela Šojdrová, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka

Mady Delvaux, Evelyne Gebhardt, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Jytte Guteland, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Evelyn Regner

Max Andersson, Heidi Hautala

0

-

 

 

2

0

ECR

Angel Dzhambazki, Kosma Złotowski

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

3

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Jan Philipp Albrecht, Heinz K. Becker, Monika Beňová, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Jussi Halla-aho, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Roberta Metsola, Claude Moraes, Ivari Padar, Judith Sargentini, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Sergei Stanishev, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Harald Vilimsky, Udo Voigt, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Ignazio Corrao, Gérard Deprez, Maria Grapini, Marek Jurek, Miltiadis Kyrkos, Nuno Melo, Angelika Mlinar, Nadine Morano, Emilian Pavel, Morten Helveg Petersen, Petri Sarvamaa, Elly Schlein, Barbara Spinelli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

André Elissen, Marc Joulaud, Christelle Lechevalier, Martina Michels, Liadh Ní Riada, Anna Záborská


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

44

+

ALDE

Gérard Deprez, Angelika Mlinar, Morten Helveg Petersen, Cecilia Wikström

ECR

Monica Macovei, Helga Stevens

EFDD

Ignazio Corrao, Laura Ferrara

GUE/NGL

Martina Michels, Liadh Ní Riada, Barbara Spinelli, Marie-Christine Vergiat

PPE

Asim Ademov, Heinz K. Becker, Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Marc Joulaud, Nuno Melo, Roberta Metsola, Nadine Morano, Petri Sarvamaa, Csaba Sógor, Traian Ungureanu, Anna Záborská

S&D

Monika Beňová, Caterina Chinnici, Tanja Fajon, Ana Gomes, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Cécile Kashetu Kyenge, Miltiadis Kyrkos, Juan Fernando López Aguilar, Claude Moraes, Ivari Padar, Emilian Pavel, Elly Schlein, Sergei Stanishev, Josef Weidenholzer

VERTS/ALE

Jan Philipp Albrecht, Judith Sargentini, Bodil Valero

3

-

ENF

André Elissen, Christelle Lechevalier

NI

Udo Voigt

4

0

ECR

Jussi Halla-aho, Marek Jurek, Branislav Škripek

ENF

Harald Vilimsky

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. április 26.Jogi nyilatkozat