Eljárás : 2017/2259(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0162/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0162/2018

Viták :

PV 30/05/2018 - 28
CRE 30/05/2018 - 28

Szavazatok :

PV 31/05/2018 - 7.10

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0240

JELENTÉS     
PDF 876kWORD 89k
3.5.2018
PE 615.434v02-00 A8-0162/2018

az EU ifjúsági stratégiájának végrehajtásáról

(2017/2259(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság

A vélemény előadója: Eider Gardiazabal Rubial

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – A TÉNYEK ÉS A MEGÁLLAPÍTÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

INDOKOLÁS – A TÉNYEK ÉS A MEGÁLLAPÍTÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA

Az ifjúságpolitika terén folytatott uniós fellépés jövőbeni kereteit kulcsfontosságú pillanatban határozzák meg Európában, egyidejűleg a folyamatban lévő brexit-tárgyalásokkal, valamint a következő többéves pénzügyi keretről és a kulcsfontosságú programok jövőbeli generációjáról, így az Erasmus+ programról, a Kreatív Európáról, az Európa a polgárokért programról, az Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről, valamint az új Európai Szolidaritási Testületről szóló megbeszélésekkel.

Eközben a gazdasági válság összefüggésében hozott megszorító intézkedések negatív hatást gyakoroltak az európai polgárokra. A fiatal európaiak az első áldozatai az oktatásba és a kultúrába való befektetés hiányának, a munkanélküliségnek és a szociális szolgáltatások csökkentésének. Ennek következtében a legtöbbjük fél a jövőtől, és úgy érzi, hogy feláldozták őt a gazdasági érdekek oltárán. A számok magukért beszélnek. Jelenleg az Európai Unióban a 18 és 24 év közötti fiatalok egyharmada a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának vannak kitéve(1). 2016-ban az EU-ban a fiatalok munkanélküliségi rátája (15-24 éves korcsoport) 18,7% volt a 2008-as 15,6%-hoz képest. Az euróövezetben a fiatalok munkanélküliségi rátája még mindig meghaladja a 20%-ot. Továbbá a NEET-fiatalok(2) aránya az EU-ban 15,6%, szemben a 2008-as 14,2%-kal(3). Ezen túlmenően sok foglalkoztatott fiatalnak óriási kihívásokkal kell szembenéznie, például a bizonytalan munkakörülményekkel, a bérek, a stressz és a szerződés hossza tekintetében. A fiatal európaiaknak néha nagyon nehéz a társadalom részének érezniük magukat. Akár alkalmazásban állnak, akár nem, a fiatalok iránti bizalom hiánya például a hitelkérelmek elutasításához vezet. Ennek következtében csalódottságuk egyre nő, és a fiatalok kirekesztettnek érzik magukat. A társadalmi kirekesztés súlyos negatív hatással van a fiatalok életkörülményeire, polgári szerepvállalására, érzelmi életére és egészségére.

Ezzel párhuzamosan a fellendülés folytatódik, és az európai gazdaság most egy igen erős növekedési pályán áll, csökkenő munkanélküliséggel. Mindazonáltal az egyenlőtlenség továbbra is magas az Európai Unióban, és a szegénység kockázata elsősorban a fiatal európai embereket érinti.

Ebben az összefüggésben az ifjúság az Európai Unió egyik prioritásává vált, ezért kezdeményezéseket indítottak a fiatalok munkanélküliségének kezelésére, a fiatalok szerepvállalásának növelésére, a befogadás és az önkéntesség előmozdítására. Az eredmények pozitívak, de a célok messze állnak a teljesüléstől, ezért az EU ifjúsági stratégiáját fejleszteni és erősíteni kell.

Az ifjúságpolitika terén folytatott jelenlegi uniós fellépés (2010-2018) eredményeinek értékelése

Az ifjúságpolitika terén a jelenlegi uniós fellépés (2010-2018) az előzőnek(4) a folytatása, és ez az úgynevezett EU ifjúsági stratégia. Ennek egyik célja, hogy minden fiatal számára több és egyenlő esélyt teremtsen különösen az oktatásban és a munkaerőpiacon, annak érdekében, hogy választ adjon a fent felsorolt kihívások némelyikére. A stratégia célja továbbá az aktív polgári szerepvállalás, a társadalmi befogadás és a fiatalok szolidaritásának előmozdítása, ezért a fiatalok részvételének mechanizmusaira összpontosít.

Ezek a célok azonban nagyon széles körűek és ambiciózusak. Ezért nehéz felmérni, hogy betartották-e őket, mivel az európai fiatalok esélyei és szerepvállalása számos, az adott ország társadalmi-gazdasági helyzetével összefüggő tényezőtől függ, és a változó körülmények miatt mozgó célpontnak számít.

A jelenlegi uniós ifjúsági stratégia nagyon sok kezdeményezést tartalmaz a különböző cselekvési területeken (nem mindegyikük konkrét szakpolitikai terület), amelyek a nyílt koordinációs módszer (OMC) keretében a politikai prioritások kialakításának meglehetősen bonyolult mechanizmusaival kombinálva nem biztosítják a célok világos azonosítását, míg az átfogó kezdeményezések jórészt általános szólamok maradnak.

Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unió ifjúságpolitikájában nincs egyértelműen meghatározott összehasonlító teljesítményértékelés. Ezért a bevált gyakorlatok cseréje továbbra is csak az egyes országok sajátos körülményeinek függvényében, a fellépések példáinak bemutatására korlátozódik.

Ezért a megkülönböztető cselekvési területeket meghatározó megközelítést erősíteni kell egy átfogó, holisztikus szemléletmóddal, mivel az ifjúságpolitikai döntéshozatali kérdések erősen összekapcsolódnak (oktatás, foglalkoztatás, innováció, önkéntesség), amint azt az ifjúsági stratégiai kérdésekben dolgozó szakértői csoportok tevékenysége is folyamatosan bizonyítja. Ez volt az EU jövőbeli ifjúsági stratégiájáról szóló, 2017 májusában tartott Európai Konferencia eredménye is, ami azt sugallja, hogy a jövő stratégiája „ambiciózus célokkal rendelkezik, kisebb számú területen...”.(5)

Azt a következtetést is le lehet vonni, hogy általában hiányoznak a politika hatásának mérését lehetővé tevő eszközök, mivel az eddig felhasznált eszközök olyan adattömeget szolgáltatnak, amelyet nem könnyű összehasonlítani, és nem minden tagállam esetében illusztrálják a kiválasztott politikák valós hatását. Az Európai Bizottság által a jelenlegi ifjúsági stratégiájáról készített értékelő tanulmány célja valójában a stratégia által az ifjúsági politikákra gyakorolt ​​hatás mérése volt.(6) Azonban a stratégia által a fiatalok helyzetére gyakorolt közvetlen hatás mérésére, valamint a nyitott koordinációs módszer jellegére és alkalmazási körére vonatkozó mennyiségi mutatók hiánya várhatóan a „hatások széles köréhez” vezet.(7)

A gyakorlatban az ifjúsági jelentések háromévente elkészített beszámolási mechanizmusa a tagállamok által benyújtott példák gyűjteményét tartalmazza az ifjúsági stratégiában felsorolt ​​konkrét javaslatok végrehajtásáról, amelyek alapján csak nagyon általános következtetések vonhatók le. Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a fiatalokat tekintve a nemzeti megközelítésekben az előrelépés mérésére bonyolultabb rendszerre lenne szükség.

A konkrét célok európai és nemzeti szinten történő meghatározását nehéz elképzelni egy olyan területen, ahol a tagállamok fenntartják a hatáskörüket, és az EU intézkedései a koordinációra és a támogatásra korlátozódnak. „A [stratégiához] az EU által hozzáadott fő értéke a tagállamok számára az volt, hogy megadta nekik a politikai ösztönzést, tudást, szakértelmet, befolyást, legitimitást, lehetőségeket és az erőforrásokat.”(8)

Végül az Európai Bizottság szerint a külső értékelés „azt mutatja, hogy a tagállamok érdekeltek az ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos uniós szintű együttműködésben”. Sajnos a fő akadályokat a nemzeti szinten rendelkezésre álló korlátozott források jelentik.

Összehangolt és jobban összpontosított uniós ifjúsági stratégiára van szükség

Ezzel a végrehajtási jelentéssel arra törekszünk, hogy egy erős, hosszú távú és jól koordinált stratégia elemeit biztosítsuk a fiatal európaiak számára.

Az EU ifjúsági stratégiáját mindenekelőtt a fiatalok számára tervezték, akiknek az elsőrendű partnereknek kellene lenniük. Sürgősen szükség van arra, hogy hallathassák hangjukat akár a sikeres strukturált párbeszéden keresztül, akár bármilyen más formában, amely biztosítja az erős szerepvállalási politika kialakítását – például fórum létrehozásával a fiatalok és a döntéshozók közötti megbeszélésekhez. A fiataloknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy könnyen hozzáférjenek az uniós szintű döntéshozatalhoz annak érdekében, hogy megosszák álláspontjukat, és beleszólásuk legyen abba. Ezzel párhuzamosan széles körben konzultálni kell a szociális partnerekkel, a civil szervezetekkel és az oktatási szektorral. Továbbá az Európai Uniónak szorosan együtt kell működnie a nemzeti, regionális és helyi szinteken annak érdekében, hogy megfelelő módon megtervezhesse az európai polgárok körében megvalósítandó és előmozdítandó intézkedéseket.

Másodsorban, minden fiatalt be kell illeszteni a munkaerőpiacra, minőségi munkahelyeket kell teremteni és meg kell erősítenünk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy a fiatalok egyenlő esélyeket kapjanak a fenntartható munkaerő-piaci integrációhoz és a hosszú távú munkahelyek biztosításához. Lehetőséget kell kapniuk arra, hogy karrierjük fejlesztéseit szakképzettségük és szakmai érdeklődési köreik alapján kezeljék. A fiatal európaiaknak pozitívabb kilátásokra van szükségük jövőbeni szakmai pályafutásuk és nyugdíjkilátásaik tekintetében. Legtöbbjük úgy véli, hogy a szociális jóléti rendszerek fokozatos leépülése miatt nem lesznek képesek a minőségi nyugdíjban részesülni. Ennek következtében egy új, generációk közötti új szociális paktumot kell támogatni a jövőjük biztosítása érdekében.

Harmadsorban, a fiataloknak joguk van ahhoz, hogy egészséges környezetben éljenek és hozzáférjenek az oktatáshoz és a kultúrához, ami alapvető jog. A középfokú képzéstől az egyetemig, minden fiatalnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy tanuljon és mobilitási tapasztalatokat szerezzen a társadalmi-gazdasági nehézségek ellenére is. Erős hangsúlyt kell fektetni a marginalizált csoportokra, például a speciális szükségletű személyek, etnikai kisebbségek, bevándorlók és a menekültek. Továbbá minden fiatalnak könnyen kell hozzáférnie a kultúrához, amely kulcsfontosságú az olyan időszakokban, amikor Európában egyre nagyobb az intolerancia, a radikalizálódás és a szélsőségesség. A kultúrák közötti párbeszédet elő kell mozdítani annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek az „egyesülve a sokféleségben” európai mottónak. Ugyanakkor a fiatalok nem élvezhetik az életüket, ha környezetük nem egészséges. Az Egyesült Nemzetek szerint a levegőszennyezés befolyásolja a gyermekek agyának fejlődését. Ráadásul a világ lakosságának 66%-a él a városi környezetben. Ezért létfontosságú azon dolgozni, hogy alternatívát kínáljunk a fiataloknak. A fiatalok fizikai jóllétének biztosítása érdekében ösztönözni kell a sporttevékenységeket. A mentális jóllétet a munka és a mindennapi élet által okozott stressz is befolyásolja, ami egyre nagyobb nyomást gyakorol a fiatalokra, akiktől termelékenységet, kiváló képzettséget és rugalmasságot várnak el. A munkaerőpiacon erős a versengés, ami nyomást gyakorol a fiatalokra, hogy hosszú szakmai gyakorlatot végezzenek az első munkahelyükre kerülésük előtt. A stressz mellett a számítógépes zaklatás is korán érinti a fiatalokat. Következésképpen az EU ifjúsági stratégiáját ágazatközi megközelítéssel kell megtervezni, és a fenntartható fejlődés stratégiájának részét kell képeznie.

Végezetül az európai programokat erősíteni, javítani, támogatni kell, és jó finanszírozást kell biztosítani hozzájuk, egy hosszú távú és összehangolt jövőképpel együtt, annak érdekében, hogy jó eredmények szülessenek. Egy ambiciózus költségvetés kell társuljon minden olyan kezdeményezéshez, amelynek eredménye hosszú távra szól.

Fontos emlékeztetni arra és hangsúlyozni, hogy az ifjúsági politikák alapvető kompetenciái a tagállamokon belül helyezkednek el, ezért az a legfontosabb, hogy az érintett nemzeti hatóságok fokozzák a stratégia keretében folytatott együttműködés ütemét, mivel a jelenlegi együttműködést érő legerősebb kritikák egyike az elért eredmények szélsőséges egyenlőtlensége, valamint a szisztematikus beszámolás hiánya és a stratégia végrehajtásával kapcsolatos megbízható adatok rendelkezésre állása.

(1)

Az Eurostat által közzétett legfrissebb adatok szerint az Unióban 2016-ban a 18-24 éves korosztály becslés szerinti 30,6%-a volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének. Az adatok itt érhetők el: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_social_policy_equality/youth/indicators

(2)

A NEET-arány azon 15-24 évesek aránya, akik nem foglalkoztatottak és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek.

(3)

AKW, ECLM, IMK, OFCE „Független éves növekedési felmérés 2018 – Akkor javítsd a tetőt, amikor süt a nap”, 2017. november

(4)

COM(2009)0200, 3. o.

(5)

Konferenciajelentés, 7. o.

(6)

SWD(2017)0281, 10. o.

(7)

Lásd ugyanott.

(8)

SWD(2017)0280, 2. o.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU ifjúsági stratégiájának végrehajtásáról

(2017/2259(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14., 15., 21., 24. és 32. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–  tekintettel az „Erasmus +” program létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre: amely az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szól(1),

–  tekintettel az „Uniós ifjúsági munkaterv 2016-2018” című tanácsi állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(3),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés létrehozásáról szóló, 2013. február 7–8-i következtetéseire(4),

–  tekintettel a Tanács ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság értékelésére az EU ifjúsági stratégiájáról(6),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre(7),

  tekintettel az Erasmus+ program jövőjéről szóló 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(8),

  tekintettel az „Erasmus+” program létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. február 2-i állásfoglalására: amely az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szól(9),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetés-mentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló Párizsi Nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság 2015. évi, a Tanács által 2015. november 23-án elfogadott közös jelentéstervezetére az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)(10),

  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(11),

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) – Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai (Oktatás és képzés 2020)” című, 2015. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0408),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 3-i közleményére, amelynek címe: „EU 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i közleményére (COM(2018)0022),

–  tekintettel az EU 2013–2015-ös ifjúsági stratégiájáról szóló 2016. október 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra,

  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a szervezet ifjúságpolitikájáról szóló, 2008. november 25-i állásfoglalására (CM/Res(2008)23);

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az ifjúsági munkáról szóló, 2017. május 31-i ajánlására (CM/Rec(2017)4);

  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Régiók Európai Bizottsága véleményére - Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés (2010–2018)(15),

  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(16),

  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentésre,

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumnak az EU ifjúsági stratégiájáról szóló állásfoglalásra(17),

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Ügynökség (ERYCA) „Bevonás, tájékoztatás, megerősítés” című állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0162/2018),

A.  mivel a recesszió negatív hatása a fiatalok teljes potenciáljának kifejlesztésére irányuló kilátásokra továbbra is érezhető az egész Európai Unióban;

B.  mivel számos tagállam, különösen a dél-európai országok továbbra sem érték el a válság előtti szinteket számos ifjúsági mutató esetében, így például a foglalkoztatás, a szociális ellátások és a szociális védelem területén;

C.  mivel szemmel látható, hogy az Unió egészében regionális szinten csökkennek az egyenlőtlenségek; mivel a foglalkoztatási ráta számos régióban még mindig a válság előtti szinten áll;

D.  mivel, bár az Eurostat tájékoztatása szerint 2018 januárjában 16,1% körüli volt az ifjúsági munkanélküliség aránya, néhány tagállamban pedig meghaladta a 34%-ot is, az elmúlt években fokozatosan csökkent ez az arány; mivel a 2008-as számadatokkal (15,6%) összevetve látható, hogy az arány nőtt; mivel e számok nem tesznek lehetővé egy mindenki számára megfelelő megoldást, amennyiben teljes mértékben ki szeretnénk aknázni a fiatalokban rejlő lehetőségeket; mivel a legkülső régiókban aggasztóan magas az ifjúsági munkanélküliség aránya, és néhány ilyen régió – például Mayotte – esetében 50% fölötti ez az arány;

E.  mivel a hátrányos helyzetű csoportokat, például az etnikai kisebbségeket, a különleges igényű személyeket, a nőket, az LMBTIQ-személyeket, a migránsokat és a menekülteket – akik a munkaerőpiacra lépve, valamint a kultúrához, szociális szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférésben akadályokba ütköznek – érinti a leginkább a társadalmi-gazdasági válság;

F.  mivel az oktatás segít a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek hatásainak minimalizálásában, mivel ahhoz szükséges készségeket és kompetenciákat nyújt, hogy a hátrányos helyzet nemzedékről nemzedékre történő örökítésének esélye csökkenjen;

G.  mivel a fiatalokra irányuló és a fiatalok jogait előmozdító általános beruházások hiánya megakadályozza, hogy a fiatalok képesek legyenek jogaik érvényesítésére, gyakorlására és megvédésére, valamint hozzájárul majd az olyan jelenségek súlyosbodásához, mint például a népesség csökkenése, a korai iskolaelhagyás, a szakmai és szakképesítések hiánya, munkaerőpiacra való késői belépés, a pénzügyi függetlenség hiánya, a társadalombiztosítási rendszerek esetleges működési zavarai, a munkahelyek igen gyakori bizonytalansága és a társadalmi kirekesztés;

H.  mivel azok a problémák, melyekkel a fiatalok a munkavállalás, az oktatás és képzés, valamint a társadalmi és politikai szerepvállalás során szembesülnek, nem egységesek, egyes csoportok ugyanis aránytalanul nagyobb mértékben vannak kitéve ezeknek; mivel jobban kell törekedni a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok támogatására;

I.  mivel ha a cél az oktatás javítása a fiatalok számára, valamint ha az Unió teljes körű támogatást kíván nyújtani a régióknak e kihívás leküzdésében, Európa valamennyi régiójában elengedhetetlen a helyi iskolák és oktatási intézmények érdekeinek védelme;

J.  mivel az oktatás, a kultúrák közötti párbeszéd, a stratégiai kommunikáció és különösen a tagállamok közötti szorosabb együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszik a fiatalok marginalizálódásának és radikalizálódásának megakadályozásában, valamint ellenállóképességük növelésében;

K.  mivel a fiatalokat aktívan be kell vonni az őket érintő minden szakpolitika tervezésébe, kifejlesztésébe, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe; mivel az EU-ban az ifjúsági szervezetek 57%-a úgy véli, hogy a fiatalok tapasztalatait nem veszik figyelembe az ifjúsági szakpolitikák kidolgozási folyamatában(18);

L.  mivel az ifjúsági szervezetek teljes legitimitása érdekében fontos, hogy megfelelő szintű képviseletet és befogadást biztosítsanak a fiatalok számára;

M.  mivel annak ellenére, hogy az uniós ifjúsági stratégia egy olyan, folyamatban lévő stratégia, amelyet folyamatosan tökéletesítenek, célkitűzései még mindig rendkívül széles körűek és ambiciózusak; mivel nincsenek kellőképpen megalapozott referenciaparaméterek;

N.  mivel a 2010–2018-as uniós ifjúsági stratégia (EYS) hangsúlyozza a fiatalok és a döntéshozók közötti strukturált párbeszéd szükségességét;

O.  mivel az uniós ifjúsági stratégia végső célkitűzése, hogy minden európai fiatal számára növelje a lehetőségek számát és biztosítsa az esélyegyenlőséget;

P.  mivel nemzeti és uniós szinten megfelelőbb, hatékonyabb és összehangoltabb ifjúságpolitikákkal, jobb és jobban elérhető oktatással és a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák forrásainak célzottabb felhasználásával kell segíteni és felvértezni a fiatalokat, hogy meg tudják oldani azokat a súlyos problémákat, amelyekkel jelenleg szembesülnek és kezelni tudják a jövőben felmerülő kihívásokat;

Q.  mivel az elmúlt években az EU számos olyan kezdeményezést indított útjára, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) és az ifjúsági garancia az ifjúsági stratégia keretében, azzal a céllal, hogy több lehetőséget és egyenlő esélyeket teremtsen valamennyi fiatal számára az oktatásban és a munkaerőpiacon, valamint előmozdítsa a fiatalok társadalmi befogadását, szerepvállalását és aktív részvételét;

R.  mivel szükség van arra, hogy a jelenlegi és a jövőbeli szakpolitikákba és támogatási programokba ifjúsági dimenziót vonjanak be az uniós cselekvések érvényesítésében, és azt minden szakpolitikai területen rögzítsék, például a gazdaság, a foglalkoztatási és szociális ügyek, a kohéziós politika, az egészségügy, a nők egyenjogúsága, a részvétel, a migráció, a kultúra, a média és a képzés területén;

S.  mivel a jövőbeli uniós ifjúsági stratégia végrehajtását össze kell hangolni a különböző szakpolitikai területek és az intézmények között;

T.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget szerepeltetni kell az ifjúsági politikákkal kapcsolatos döntéshozatalban, amely figyelembe veszi a különböző kulturális és vallási hátterű fiatal nők és a lányok sajátos kihívásait és körülményeit; mivel a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő intézkedéseket kell beépíteni az ifjúságpolitikába, mint amilyen a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megakadályozása, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos oktatás és a szexuális nevelés; mivel a nők 1,4-szer nagyobb valószínűséggel nem vesznek részt foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben (NEET), mint a férfiak(19), és folyamatos erőfeszítésre van szükség a fiatal nők – különösen a szülési szabadságról visszatérők és az egyedülálló anyák – és az iskolából kimaradók, az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élő fiatalok és egyáltalán a hátrányos megkülönböztetésnek kitett fiatalok munkaerőpiaci részvételének fokozása érdekében;

U.  mivel folyamatos erőfeszítésekre van szükség a fiatalok társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében, különösen a fogyatékossággal élő emberek, a migránsok, a menekültek, az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben nem részesülők (NEET) valamint a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek esetében;

V.  mivel az oktatás kulcstényező a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, és ezért különösen a NEET-fiatalok körében magas munkanélküliségi ráta kezelésében döntő szerepe van a készségekbe és kompetenciákba történő befektetésnek;

W.  mivel az EUMSZ 9. cikke előírja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a szociális biztonságra, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket;

X.  mivel az uniós ifjúsági stratégia jó alapot teremtett a gyümölcsöző és értelmes együttműködéshez az ifjúság területén;

Y.  mivel az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) utolsó hároméves ciklusa célkitűzéseinek megvalósulását nem lehet megfelelően és pontosan értékelni, és a referenciaértékek és mutatók hiánya és a végrehajtási eszközök egymást átfedése miatt nagyon nehéz elvégezni a különböző tagállamok helyzetének összehasonlítását;

Z.  mivel a jövőbeli tanulmányi fejlődéshez és a munkaerőpiacra történő belépéshez pályaválasztási tanácsadásra, valamint a foglalkoztatási lehetőségekről és az oktatási irányokról szóló információkhoz való hozzáférésre van szükség;

AA.  mivel e stratégia célkitűzéseinek megállapítása, valamint a stratégia végrehajtása és értékelése során az Uniónak szorosan együtt kell működnie a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal;

Az ifjúság kihívásai és a jelenlegi uniós ifjúságpolitikai döntéshozatali folyamat tanulságai

1.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a hosszú távú megszorító intézkedések, nevezetesen az oktatás, a kultúra és az ifjúságpolitika finanszírozásának csökkentése negatív hatást gyakoroltak a fiatalokra és életkörülményeikre; figyelmeztet arra, hogy a fiatalokat, különösen a leginkább hátrányos helyzetűeket, például a fogyatékossággal élő fiatalokat, a fiatal nőket, a kisebbségeket, a speciális igényű embereket nagyban érinti az egyenlőtlenség növekvő mértéke, a kirekesztés kockázata, a bizonytalanság és a megkülönböztetés;

2.  üdvözli az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés eredményeit, amelyek bizonyították, hogy képesek kezelni a legtöbb európai polgár problémáit, és támogatni fogja a nemzeti döntéshozókat azzal, hogy szakértelmet, ajánlásokat és legitimitást biztosít a számukra, valamint több uniós finanszírozást mozgósít;

3.  úgy véli, hogy a nyitott koordinációs módszer az ifjúságpolitika kialakításához megfelelő, de nem elégséges eszköz, amelyet más intézkedésekkel ki kell egészíteni; megismétli az ifjúságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten folytatott szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok megosztására irányuló felhívását; sürgeti a tagállamokat, hogy állapodjanak meg egyértelmű mutatókban és referenciaértékekben, hogy lehetővé váljék az elért haladás nyomon követése;

4.  elismeri az uniós ifjúsági stratégia pozitív eredményeit, az ágazatközi munka fejlesztésével és a strukturált párbeszéd megvalósításával a fiatalok szerepvállalásának biztosításához; úgy véli, hogy javítani kell az uniós ifjúsági stratégia célkitűzéseinek és eszközeinek általános ismertségi szintjét az érintett szereplők és az érdekelt felek körében; különösen kiemeli, hogy a strukturált párbeszédhez használt alulról építkező megközelítésre megőrzendő hozzáadott értékként kell tekinteni; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat ezért, hogy vegyék figyelembe a strukturált párbeszéd VI. ciklusának eredményeit, amely az új stratégia kidolgozásakor az uniós ifjúsági stratégiára összpontosít;

5.  javasolja a helyi és regionális hatóságok bevonását az ifjúságpolitikába, különösen azokban a tagállamokban, ahol e terület hatáskörükbe tartozik;

6.  üdvözli az uniós ifjúság támogatására irányuló politikai kezdeményezéseket, különösen a Befektetés az európai ifjúságba, az Európai Szolidaritási Testület és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IKF) esetében; úgy véli azonban, hogy ezeknek az eszközöknek jobban kell kapcsolódniuk az uniós ifjúsági stratégiához, és alulról felfelé építkező megközelítést kell követniük; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy – hosszútávú, holisztikus szemléletű megközelítésen keresztül, a vízszintes síkon jól kijelölt célkitűzésekkel – szisztematikusan kapcsolja a fiatalokat érintő valamennyi politikai javaslatot az átfogó stratégiához, és vonja be az összes érdekelt felet, például a szociális partnereket és a civil társadalmat;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre ágazatközi munkacsoportot a jövőbeli uniós ifjúsági stratégia végrehajtásának koordinálására, amelyben részt vesznek az európai intézmények, köztük a Parlament, a tagállamok és a civil társadalom, különösen a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szolgálatok közötti hatékony koordinációs eszközöket, és az ifjúsági kérdések általános érvényesítésével kapcsolatos felelősséget egységesen ruházza a Bizottság alelnökére;

9.  ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a szociális jogok európai pillérét a fiatalokat érintő jogalkotási tervezetek alapjául;

10.  hangsúlyozza az egészséges életforma népszerűsítésének fontosságát a betegségek megelőzése érdekében, és szükségesnek tartja, hogy a fiatalok helytálló tájékoztatást és segítséget kapjanak olyan súlyos mentális egészségügyi problémák esetében, mint a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás és -függőség;

11.  kiemeli, hogy a fokozott ellenőrzések és a helyszíni ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Bizottság értékelése fontos szerepet játszik az ifjúsági stratégia tagállamokban történő végrehajtásának értékelésében; sürgeti a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok vagy régiók sajátosságainak figyelembevételével határozza meg az EU ifjúsági stratégiájának minőségi és mennyiségi szempontból is értékelhető célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a fiatalokat a munka világába felkészítő programok és fellépések finanszírozását;

Hallhatóvá tenni a fiatalokat az uniós ifjúsági stratégiában

12.  javasolja, hogy a jövőbeli uniós ifjúsági stratégiában a fiatalok és jóllétük javítása álljon a középpontban és részvételen alapuljon, ami tükrözi az összes európai fiatal szükségleteit, ambícióit és sokszínűségét, és ugyanakkor új technológiák bevonásával szélesíti a kreatív eszközökhöz való hozzáférésüket;

13.  úgy véli, hogy az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania a fiatalokkal, és továbbra is képessé kell tennie őket arra, hogy szerepet vállaljanak a társadalomban, az önkéntesség érvényesítését, az ifjúsági munkát, a különösen az új technológiákat magukban foglaló új eszközök kifejlesztését, valamint a szolidaritáson, a közösségi szerepvállaláson, a személyes kibontakozáson és a demokratikus párbeszéden alapuló cserék előmozdítását szolgáló egyedi intézkedések kifejlesztése révén; ennek értelmében a fiatalok egyesületeit az egyéni fejlődésért és az aktív polgárság érzetének fejlesztéséért felelős, fontos színtérként ismeri el; felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a fiatalok aktív részvételét az önkéntes szervezetekben; hangsúlyozza, hogy a fiatalok nagyobb mértékű társadalmi részvétele – amellett, hogy saját jogán is fontos vívmány – fontos lépés a nagyobb politikai részvétel felé;

14.  hangsúlyozza e tekintetben a nem formális és az informális tanulás, valamint a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét a fiatal európaiak állampolgári, szociális és interkulturális kompetenciáinak és készségeinek ösztönzésében;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy az önkéntesség részére irányozzanak elő megfelelő nemzeti jogi kereteket és támogatási forrásokat;

16.  határozottan sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatalok – köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezők és a formális szervezeti struktúrákon kívül lévők – aktív és kritikai közéleti szerepvállalását, és hogy vezessék be a döntéshozatal részvételen alapuló megközelítését, hogy a fiatalok befolyásolhassák az életüket érintő döntéseket a demokrácia online és offline eszközeivel – miközben figyelembe kell venni a közösségi média korlátait és kockázatait, bevonva az érdekelt feleket, például a szociális partnereket, a civil társadalmi és ifjúsági szervezeteket az ifjúságpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatalokat a választási folyamatban való teljes mértékű részvételre;

18.  hangsúlyozza, hogy az ifjúság kérdésében folytatni kell a strukturált párbeszédet a fiatalok és a döntéshozók között a következő európai együttműködési keretben; úgy véli, hogy a strukturált párbeszéd folyamatának rendszerszerűen növelnie kell az általa elért fiatalok csoportjainak számát és sokféleségét, és megjegyzi, hogy ennek biztosításához megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a nemzeti és európai munkacsoportok számára; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nemzeti, regionális és helyi döntéshozók részvételét a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszédben;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy elszámolásaik benyújtásakor és a fiatalok fenntartható foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére előirányzott pénzeszközök felhasználása során átlátható módon járjanak el; következésképpen ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok kérésre részletes tájékoztatást adjanak fiatal polgáraik helyzetéről;

20.  kiemeli az európai ifjúsági stratégia végrehajtásával kapcsolatos rendszeres frissítések és megbízható adatok hiányát; ezért sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a nemzeti és regionális statisztikai szolgálatok közti szorosabb együttműködést az ifjúságra vonatkozó releváns és aktualizált statisztikák benyújtása vonatkozásában, mivel ezek fontosak a végrehajtás alatt álló stratégia sikerének értékelése szempontjából; véleménye szerint a háromévenként közzétett jelentésekhez csatolni kell ezeket a statisztikákat;

21.  emlékeztet arra a tendenciára, hogy csökken a fiatalok részvétele a nemzeti és helyi választásokon, és hogy a fiatalok politikai elkötelezettséget igényelnek, és lehetővé kell tenni számukra, hogy lássák hozzájárulásuk eredményét; emlékeztet arra, hogy az európai polgárság érzésének megerősítésében és a fiatalok aktív polgárrá válásában döntő szerepet játszik, hogy már korai életkortól kezdve megtapasztalják a politikai részvételt a saját környezetükben és a helyi közösségekben; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a regionális és helyi hatóságokat annak biztosítására, hogy a fiatalokat és az ifjúsági szervezeteket teljes mértékben és hatékonyan bevonják a döntéshozásba és a választási folyamatokba, és azokban részt vehessenek;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be az nemzeti ifjúsági tanácsokat az uniós ifjúsági stratégia nyomon követési és végrehajtási bizottságaiba;

23.  hangsúlyozza a technológia szerepét a fiatalokhoz fűződő kapcsolatok kialakításában, és felszólítja az EU-t, hogy e-platformokon keresztül erősítsék meg a társadalmi részvételi képességüket;

24.  sajnálattal jegyzi meg, hogy a Bizottság folyamatos erőfeszítései ellenére, amelyek során kommunikálja a fiatalok felé a különböző uniós programok által támogatott lehetőségeket, sok fiatal még mindig úgy véli, hogy korlátozott hozzáférése van ezekhez a lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa ezeket a kommunikációs eszközöket;

Egyenlő esélyek a fenntartható munkaerőpiaci integráció biztosítására

25.  rendkívül aggasztja a fiatalok munkanélküliségének folyamatosan magas rátája az EU egészében és különösen Dél-Európában; emlékeztet arra, hogy garantálni kell a minőségi munkahelyteremtést és a foglalkoztatást, és továbbra is kulcsfontosságú kötelezettségeket kell vállalni a fiatalokkal szemben, és e tekintetben olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek jó minőségű gyakornoki munkalehetőségekkel és tanulószerződéses gyakorlati képzésekkel elősegítik a fiatalok oktatásból a munka világába történő átlépését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a munkaerőpiac strukturális reformját, a méltányos munkakörülményeket és díjazásokat annak biztosítása érdekében, hogy a munka világába történő belépéskor ne érje megkülönböztés a fiatalokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy meghatározzák a szociális jogokat a foglalkoztatás új formáihoz és a tisztességes szakmai gyakorlatokhoz, és biztosítsák a társadalmi párbeszédet;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok testre szabott intézkedéseket fogadjanak el, és személyre szabott támogatást nyújtsanak valamennyi NEET-fiatal eléréséhez; emlékeztet arra, hogy be kell vonni a helyi érdekelt feleket, például a szociális partnereket, a szakszervezeteket, a civil társadalmat és az ifjúsági szervezeteket;

27.  véleménye szerint különleges intézkedéseket kell hozni a fiatal nők bizonytalan munkaerőpiaci helyzetének kezelése érdekében, különös figyelmet fordítva a nemek közötti bérszakadékra és a nők felülreprezentáltságra az atipikus foglalkoztatási formákban, amelyek nem nyújtanak szociális védelmet;

28.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a munkavállalók tisztességes munkakörülményeit és megfelelő szociális védelmét az úgynevezett új foglalkoztatási formákban, amelyekben a fiatalok felülreprezentáltak;

29.  úgy véli, hogy intézkedéseket kell tenni a fiatal migránsok munkaerőpiaci integrációjának érdekében is, teljes mértékben tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét;

30.  hangsúlyozza, hogy egy inkluzív ifjúságpolitikának támogatnia kell a politikai és kulturális részvételt elősegítő szociális programokat; úgy véli továbbá, hogy a kollektív munkaszerződéseken alapuló tisztességes és szabályozott munka, a nem bizonytalan munkaviszonyok, a megfelelő bérek és fizetések, valamint a magas színvonalú, egyetemes közszolgáltatások fontosak a fiatalok társadalmi jólléte szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tisztességes munkakörülményeket és a megfelelő szociális védelmet, többek között az új foglalkoztatási formák tekintetében is;

31.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás és a vállalkozói tevékenység része az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) nyolc prioritásának; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka és a nem formális tanulás, különösen az ifjúsági szervezetekben kialakított formában, kulcsszerepet játszik a fiatalokban rejlő lehetőségek, így a vállalkozói készségek kibontakoztatásában, lehetővé téve számukra, hogy olyan készségek széles körére tegyenek szert, amelyek bővíthetik munkaerőpiaci lehetőségeiket;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket, bővítsék a szakképzési ágazatot, növeljék a beruházásokat az ágazatban, és egy vonzó oktatási választási lehetőségként mutassák be azt;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális és helyi hatóságokat, és fektessenek be önmegvalósítási lehetőségekbe a fiatalok számára, hogy kreativitásukat és az összes képességüket közösségük javára fejlesszék, továbbá támogassák fiatalok vállalkozói készségeit, és mozdítsák elő a fiatalok társadalmi beilleszkedését;

34.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jogi alapokon álló megközelítést fogadjanak el a fiatalok és a foglalkoztatás terén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a fiatalok számára a jogaik védelmét biztosító, minőségi munkahelyekhez és gyakornoki állásokhoz való hozzáférést, beleértve a stabil munkahelyhez való jogot, amely megélhetést biztosító bért és szociális védelmet nyújt, valamint méltóságot és autonómiát ad;

35.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék az olyan intézményeket, amelyek ismételten szakmai gyakorlatokat kínálnak fel anélkül, hogy ezeket állásajánlat követné, hogy a vállalatok ne helyettesítsék a munkahelyeket úgynevezett szakmai gyakorlatokkal;

36.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtottak támogatást(20); hangsúlyozza, hogy több erőfeszítésre és pénzügyi kötelezettségvállalásra van szükség; hangsúlyozza, hogy javítani kell a többszörös akadályokkal szembesülő NEET-fiatalok bevonását, valamint az ifjúsági garancia keretében nyújtott ajánlatok minőségét, egyértelmű minőségi kritériumokat és szabványokat határozva meg, beleértve a szociális védelemhez való hozzáférést, a minimumjövedelmet és a munkavállalói jogokat is; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan javítsák a nyomon követési, jelentéstételi és teljesítési rendszereiket, és biztosítsák, hogy az IFK forrásait a nemzeti források kiegészítéseként, és ne helyettesítőjeként használják fel;

37.  továbbá hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a mentorálás és a coaching minőségére, a konkrét egyedi képzés, szakmai gyakorlat vagy munkakör minőségére és megfelelőségére, valamint az eredmény minőségére a kitűzött célok függvényében; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen belül biztosítani kell a létező minőségi keretrendszerek, például az európai minőségi keret alkalmazását; azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni;

38.   emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok munkaerő-piaci integrációját előmozdító intézkedéseket – beleértve a fizetett szakmai gyakorlatokat, szakmai gyakorlatokat vagy szakmai gyakorlatokat is – az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés vagy jövőbeli európai pénzügyi eszközök által biztosított pénzügyi támogatásban kell részesíteni, de nem szabad a foglalkoztatás helyettesítésére vagy a fiatal munkavállalók kihasználására felhasználni;

39.  megjegyzi, hogy prioritást élvez a vállalkozói gondolkodásmód ösztönzése a fiatalok körében, és az ifjúság vállalkozói készségeinek előmozdítása terén a leghatékonyabb beavatkozást a formális és nem formális oktatási rendszerek biztosítják; hangsúlyozza, hogy a vállalkozói készség egy eszköz az ifjúsági munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és az innováció ösztönzésében; úgy véli ezért, hogy az uniós ifjúsági stratégiának támogatnia kell az ifjúsági vállalkozói készségek számára megfelelő környezet kialakítását;

40.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés legfőbb célkitűzése elérni a NEET-fiatalokat, és ezért nagyobb erőfeszítésre sürgeti a tagállamokat a teljes NEET-populáció felmérése és megcélzása érdekében, különösen ami a legkiszolgáltatottabb – például fogyatékossággal élő – fiatalokat illeti, figyelembe véve az utóbbiak különleges igényeit;

41.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a művészi és sporttehetség-gondozási céllal hozzanak létre innovatív és rugalmas támogatásokat az oktatás és a képzés területén; támogatja azon tagállamokat, amelyek ösztöndíjrendszereket kívánnak bevezetni a bizonyított szaktárgyi, művészi és sporttehetséggel rendelkező diákok számára;

42.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok 38%-a nehezen fér hozzá az információkhoz; kiemeli annak fontosságát, hogy egy közös megközelítés keretében kell iránymutatást, támogatást és tájékoztatást adnia a fiataloknak a jogaikkal és lehetőségeikkel kapcsolatban;

43.  hangsúlyozza továbbá, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés ne csak a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosítson, hanem az alacsonyan képzett, inaktív vagy az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem nyilvántartott fiatalokra is;

44.  hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségi ráta ellenére az Unión belüli munkavállalói mobilitás továbbra is korlátozott mértékű; ezért felhívja a figyelmet a munkavállalói mobilitás fontosságára a versenyképes munkaerőpiac szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e célt szolgáló, határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket;

45.  ismételten rámutat az 55. életévüket betöltött felnőttek által a fiatalok munkahelyi képzésében játszott szerep fontosságára; a Bizottsággal együtt szót emel olyan programok létrehozásáért, amelyek lehetővé teszik ezeknek az embereknek a munkaerőpiacról való fokozatos, nyugdíjas korukig tartó kilépését, konkrétabban első lépésben a részmunkaidőre való átállást, amelynek során fiatalok képzésével is foglalkoznak, és segítik őket a fokozatos munkahelyi beilleszkedésben;

46.  rámutat a vállalatok készségek megszerzésével kapcsolatos ügyekben és a fiatalokat célzó munkahelyteremtésben játszott szerepének fontosságára; megjegyzi, hogy a vállalkozói készségek előmozdításával kapcsolatos területeket érintő oktatás és képzés hozzájárulhat a hosszú távú fejlődéshez, az európai versenyképesség ösztönzéséhez és a munkanélküliség elleni küzdelemhez;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy jelöljék meg a cselekvési terveikben elfogadandó intézkedések szándékolt hatását; fontosnak tartja ezért, hogy a tagállamok garanciákat nyújtsanak arra nézve, hogy a bevezetett intézkedések ténylegesen fellendítik a foglalkoztatást; megismétli, hogy fel kell mérni a végrehajtandó politikák fenntarthatóságát;

Fenntartható fejlődés: a fiatalok jövője

48.  határozottan úgy véli, hogy a minőségi formális, nem formális és informális oktatás és képzés alapvető jog; ezért úgy véli, hogy minden európai számára garantálni kell a minőségi oktatás minden szintjéhez való hozzáférést,, a társadalmi-gazdasági státusztól, etnikai hovatartozástól, nemtől, fizikai vagy kognitív fogyatékosságtól függetlenül; hangsúlyozza, hogy a formális, nem formális és informális oktatás fontos szerepet játszik abban, hogy a fiatalok kellő tudással, készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek ahhoz, hogy elkötelezett polgárokká váljanak és részt vehessenek az európai projektben; felhívja ezért a tagállamokat konkrét szakpolitikák kidolgozására, és e tekintetben ösztönzi a művészeti és kreatív nevelésnek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területeivel való azonos szintű kezelését a tanmeneteken belül;

49.  hangsúlyozza az oktatás korszerűsítésének fontosságát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az új készségek és kompetenciák, például a polgárság, a kritikus gondolkodás és a vállalkozói készségek beépítését az oktatásba, és mozdítsák elő az olyan új oktatási eszközök kialakítását, amelyek növelik az oktatásban való részvételt és az oktatás hozzáférhetőségét;

50.  mély aggodalmát fejezi ki a gyermekszegénység különösen súlyos problémájával kapcsolatban, amely az EU-ban 25 millió gyermeket sújt (az összes 18 év alatti európai polgár több mint 26,4%-a), akik naponta szenvednek a megfelelő jövedelem és alapvető szolgáltatások hiányától; úgy véli, hogy az ifjúságpolitika hozzájárulhat a gyermek- és családpolitikához; felszólítja a Bizottságot, hogy különleges finanszírozási keretében dolgozzon ki gyermekgaranciát hosszú távú eszközként az egyenlő esélyek biztosítására az EU valamennyi gyermeke számára annak biztosítása érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek ingyenes egészségügyi ellátásban, ingyenes oktatásban, ingyenes gyermekgondozásban, tisztességes lakhatásban és a megfelelő táplálkozásban részesüljön;

51.  mélyen aggasztja a korai iskolaelhagyás jelensége, és ezért az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére tekintettel megfelelő megoldásokat szorgalmaz ennek kezelésére;

52.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja az aktív és kritikus polgáriság, tisztelet, tolerancia, értékek és az interkulturális tanulás ösztönzése, és kiemeli e tekintetben az uniós programok, például az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért döntő szerepét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fiatalokkal folytatott párbeszédet számos témában, például a nemekről, a nemek közötti egyenlőségről, a politikáról, a szolidaritásról és a környezetről, a jogról, a történelemről és a kultúráról;

53.  határozottan úgy véli, hogy az írástudás, ideértve a digitális és médiaműveltséget, a matematikai készségeket és alapvető készségeket, mint az autonómia biztosításának és a fiatalok ígéretes jövőjének kulcsfontosságú eszköze, elsőbbséget kell élvezzen az európai, nemzeti és helyi szinteken; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az alapvető tanulási készségek és kompetenciák biztosítása érdekében mindenki számára;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a formális oktatás és az informális tanulás kezdeményezéseit, amelyek a fiatalok innovációját, kreativitását és vállalkozói készségeit támogatják, és mozdítsák elő a különböző csoportokba tartozó fiatalok közötti kohéziót és megértést;

55.  e tekintetben aggodalommal jegyzi meg, hogy tartósan magas a száma a gyenge írástudással rendelkező és írástudásbeli nehézségekkel küzdő európai polgárok száma, ideértve a funkcionális analfabetizmust, valamint a digitális jártasság és a médiaműveltség hiányát is, ami súlyos aggályokat vet fel a megfelelő közéleti és munkaerőpiaci részvétellel kapcsolatban;

56.  emlékeztet arra, hogy a szociális jogok európai pillérének első elve kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz olyan készségek megtartása, illetve megszerzése érdekében, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban, és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz; következésképpen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret új programozási időszakában prioritássá tegyék és biztosítsák az oktatásra és képzésre irányuló szociális beruházásokat;

57.  határozottan úgy véli, hogy a szociális eredménytáblát, amelyet a szociális jogok európai szociális pillérének keretében vezettek be, az uniós ifjúsági stratégia nyomon követésére kell felhasználni; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egyedi mutatókat az uniós ifjúsági stratégia figyelemmel kísérésére, például az oktatás, a készségfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás, a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőség, az egészségügyi ellátás, a digitális hozzáférés, az életkörülmények és a szegénység területén;

58.  hangsúlyozza a család és a tanárok kulcsfontosságú szerepét az olyan fiatalok támogatásában, akik iskolai illetve internetes zaklatásnak vannak kitéve; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a fiatalok lelki jóllétét befolyásoló ilyen viselkedések kezelésére, különösen a digitális oktatási cselekvési tervben meghatározott, az alapfokú oktatásban elindított digitális kompetenciák megfelelő fejlesztésén keresztül;

59.  véleménye szerint az oktatás, ifjúságügy és sport terén végrehajtott fellépések hatékonyságának növelése érdekében közös célkitűzéseket és eszközöket kell kialakítani a szakpolitikák hatásának nemzetközi vizsgálatokon alapuló mérése céljából;

60.  hangsúlyozza a stressz káros hatását a fiatalok jóllétére az iskolában, a képzésben és a munkaerőpiacon, valamint a személyes életükben is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be mentális egészségügyi programokba, és ösztönözzék az érintett szereplőket, hogy ezen a téren segítsék a fiatalokat;

61.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a fiatal európaiak mentális és fizikai jóllétét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tanterven kívüli sporttevékenységeket, és táplálkozási kampányokkal hívják fel a figyelmet ezekre a kérdésekre;

62.  hangsúlyozza a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításának fontosságát a sportban, olyan platformok létrehozásával, amelyekben fiatalok, menekültek és migránsok vesznek részt;

63.  úgy véli, hogy tekintettel az ifjúságpolitikák összetettségére és hatására, ösztönözni kell a kutatási együttműködést olyan tapasztalati úton igazolt válaszok, intervenciók és megelőző megoldások kialakítása céljából, amelyek előmozdítják a fiatalok jóllétét és ellenálló képességét;

64.  hangsúlyozza a kultúra fontosságát nemcsak az erőszak, a rasszizmus, a radikalizálódás és az intolerancia elleni küzdelemben, hanem az európai identitás kialakításában is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és fektessenek be a kultúrába, és biztosítsák az egyenlő hozzáférést;

65.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági szervezetek döntő szerepet játszhatnak a fiatalok társadalmi részvételében és beilleszkedésében; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy támogassák az ifjúsági szervezeteket, és ismerjék el a kompetenciafejlesztés és a társadalmi befogadás mozgatórugóiként betöltött szerepüket, valamint a fiatalokkal együttműködve támogassák az ifjúsági tanácsok létrehozását valamennyi szinten;

66.  hangsúlyozza a nem formális és informális tanulás fontosságát a tanulók szerepvállalásának megerősítésében, mivel ez elengedhetetlen a társadalmi igazságosságon és esélyegyenlőségen alapuló társadalom kialakításához, és hozzájárul az állampolgári készségek fejlesztéséhez és az egyéni kiteljesedéshez; sajnálja, hogy a munkaadók és a formális oktatási szolgáltatók nem ismerik el kellőképpen a nem formális és informális tanulás révén szerzett készségek, kompetenciák és tudás értékét és relevanciáját; rámutat arra, hogy az uniós országok érvényesítési megközelítései közötti összehasonlíthatóság és koherencia hiánya további akadályt jelent; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az iskolarendszeren kívüli oktatási tevékenységek során szerzett kompetenciák nemzeti elismerési és érvényesítési rendszereinek bevezetése érdekében, és biztosítsák a megfelelő finanszírozást, emlékeztetve a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(21);

Az uniós ifjúsági stratégia finanszírozási eszközeinek erősebb összehangolása és támogatása

67.  úgy véli, hogy az uniós ifjúsági stratégiának követnie kell a többéves pénzügyi keretet, és meg kell felelnie a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek és az összes vonatkozó kiemelt kezdeményezésnek, programnak és szakpolitikai stratégiának, az érintett szervek közötti szisztematikus párbeszéd kialakításával, egyértelmű célok meghatározásával és megfelelő koordinációs mechanizmus létrehozásával;

68.  emlékeztet arra, hogy az ifjúságpolitika terén az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban csak a tagállamok fellépéseit támogató, koordináló és kiegészítő tevékenységeket végezhet; megjegyzi az uniós és nemzeti finanszírozás koherenciájának fontosságát, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a párhuzamos, egymást átfedő és ismétlődő tevékenységek elkerülése érdekében segítse elő a szinergiákat a nemzeti, regionális és helyi kezdeményezésekkel;

69.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy növeljék az oktatási és ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos közberuházásokat;

70.  határozottan úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen növelni kell az ifjúsággal kapcsolatos különböző kezdeményezések és politikák támogatására rendelkezésre álló forrásokat, például az Erasmus+ programot, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést és az Európa a polgárokért programot, hogy több lehetőséget biztosítsanak a fiataloknak, és elkerüljék a kirekesztést;

71.  üdvözli az Európai Szolidaritási Testületet – a fiatal európaiak szolidaritását, önkéntességét és a szolidáris polgárság fejlesztését támogató programot; emlékeztet a Parlament álláspontjára, amely szerint az új kezdeményezést új forrásokkal kell finanszírozni, és a programot nem szabad úgy használni, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem egyik lehetőségévé váljon;

72.  határozottan úgy véli, hogy az „Európa a polgárokért” programnak továbbra is ösztönöznie kell az aktív polgári szerepvállalást, a polgári nevelést és a párbeszédet, valamint az európai identitás érzését; tudomásul veszi a program alacsony sikerességét a finanszírozás hiánya miatt; felszólít a finanszírozás keretének jelentős növelésére;

73.  sürgeti a Bizottságot az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program megtartására; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kamarákkal, a vállalatokkal és a fiatalokkal együttműködve ruházzanak be e program előmozdításába, nem megfeledkezve fő tevékenységi területükről;

74.  ismételten támogatja a „Kreatív Európa” program megerősítését, amely specifikus mobilitási programokat biztosít a fiatal művészek és a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozó szakemberek számára;

75.  kiemeli az Erasmus+ jelentőségét: ez alapvető eszköze az aktív és elkötelezett fiatal állampolgárok megteremtésének; határozottan úgy véli, hogy az Erasmus+ programmal minden fiatalt, köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezőket is meg kell célozni, és hogy a következő Erasmus+ programozási időszakra irányuló nagyobb törekvéseket jelentős kiegészítő finanszírozással kell kiegészíteni ahhoz, hogy a program teljes potenciálja megmutatkozhasson, valamint az elektronikus rendszerek létrehozásán keresztül az eljárások egyszerűsítésének előirányzása a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz és a tanulók adataihoz való hozzáférés érdekében (mint például az „e-kártya” projekt);

76.  szorgalmazza az uniós ifjúsági stratégia és az Erasmus+ jobb összehangolását, mégpedig azáltal, hogy összhangba hozzák a végrehajtási határidőket, úgy módosítják az Erasmus+ rendeletet, hogy a közös „ifjúsági célokon” keresztül támogatják a stratégia célkitűzéseit, és a stratégia fő végrehajtási eszközeként határozzák meg a 3. kiemelt cselekvést;

77.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetése nem elegendő ahhoz, hogy a program elérje céljait; ezért felszólít az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetési juttatásának jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és arra, hogy a tagállamok rendelkezzenek a saját nemzeti költségvetéseikben a fiatalok foglalkoztatási programjairól; hangsúlyozza továbbá, hogy a tekintetbe vehető korhatárt 25 évről 29 évre kell emelni, ami jobban megfelel a realitásoknak, hiszen sok frissdiplomás és a munkaerőpiacra belépő fiatal már a húszas évei végén jár;

78.  szorgalmazza a fiatal személy fogalmának az EU valamennyi tagállamában alkalmazandó korhatár megállapításával történő, a szubszidiaritás elvét nem sértő harmonizációját; ösztönzi a tagállamokat, hogy az eredmények mérését gátló akadályok elhárítása és bevezetendő mértékek megállapítása révén járuljanak hozzá e harmonizációhoz;

79.  szorgalmazza a jövőbeli uniós kutatási és innovációs keretprogram előmozdítását az olyan integrált, tényeken alapuló válaszok, beavatkozások és prevenciós megoldások kialakítására, amelyek előmozdítják a fiatalok jólétét és ellenálló képességét;

80.  tudomásul veszi azokat az eredményeket és kockázatokat, amelyek arra utalnak, hogy a nemzeti hatóságok megítélése szerint a Bizottság által irányított fellépések (közük diákcsereprogramok) megfelelnek az ifjúsági stratégia előírásainak, valamint hogy egyes tagállamok visszavonják forrásaikat az uniós költségvetésből támogatott szakpolitikai területekről(22);

o

o    o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 50. o.

(2)

HL C 417., 2015.12.15., 1. o.

(3)

HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(4)

EUCO 37/13.

(5)

HL C 311., 2009.12.19., 1. o.

(6)

http://ec.europa.eu/assets/eac/dgs/education_culture/more_info/evaluations/docs/youth/youth-strategy-2016_en.pdf

(7)

HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0359.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0018.

(10)

HL C 417., 2015.12.15., 17 o.

(11)

HL C 398., 2012.12.22. 1. o.

(12)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0426.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.

(14)

HL C 316., 2017.9.22., 76. o.

(15)

HL C 120., 2016.4.5., 22. o.

(16)

HL C 11., 2018.1.12., 16. o.

(17)

http://www.youthforum.org/policypaper/resolution-eu-youth-strategy/

(18)

Az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentés.

(19)

Society at a Glance 2016 – OECD Social Indicators (Társadalmi áttekintés, 2016. OECD-mutatók).

(20)

Az Európai Parlament állásfoglalása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról P8_(TA(2018)0018).

(21)

HL C 398., 2012.12.22. 1. o.

(22)

http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/615645/EPRS_STU(2018)615645_EN.pdf


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (28.3.2018)

a Kulturális és Oktatási Bizottság részére

az EU ifjúsági stratégiájának végrehajtásáról

(2017/2259(INI))

A vélemény előadója: João Pimenta Lopes

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel, bár az Eurostat tájékoztatása szerint 2018januárjában 16,1% körüli volt az ifjúsági munkanélküliség aránya, néhány tagállamban pedig meghaladta a 34%-ot is, az elmúlt években fokozatosan csökkent ez az arány; mivel a 2008-as számadatokkal (15,6%) összevetve látható, hogy az arány nőtt; mivel e számok nem tesznek lehetővé egy mindenki számára megfelelő megoldást, amennyiben teljes mértékben ki szeretnénk aknázni a fiatalokban rejlő lehetőségeket; mivel a legkülső régiókban aggasztóan magas az ifjúsági munkanélküliség aránya, és néhány ilyen régió – például Mayotte – esetében 50% fölötti ez az arány;

B.  mivel nőtt a szegénységnek és társadalmi kirekesztődésnek kitett fiatalok aránya; mivel az Unióban 2016-ban több mint 6 millió 15 és 24 év közötti fiatalnak nem volt munkahelye, és nem részesült oktatásban vagy képzésben (NEET-fiatalok);

C.  mivel maguk az európai intézmények nem teremtenek munkahelyeket a régiókban, és ezért az ifjúsági kezdeményezésnek azt a célt kell kitűznie, hogy a fiatalok hosszú távú munkavállalásának garantálása érdekében általánosságban támogassa a régiókat és a kkv-kat;

D.  mivel az uniós ifjúsági stratégia végső célkitűzése, hogy minden európai fiatal számára növelje a lehetőségek számát és biztosítsa az esélyegyenlőséget;

E.  mivel az Unió gazdasága ismét növekszik, az egyenlőtlenségek pedig csökkenni kezdtek;

F.  mivel szemmel látható, hogy az Unió egészében regionális szinten csökkennek az egyenlőtlenségek; mivel a foglalkoztatási ráta számos régióban még mindig a válság előtti szinten áll;

G.  mivel 2016-ban a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya 15,6% volt;

H.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem elsősorban a tagállamok felelőssége, az Unió pedig fontos támogató és koordináló szerepet játszik;

I.  mivel annak ellenére, hogy az uniós ifjúsági stratégia egy olyan, folyamatban lévő stratégia, amelyet folyamatosan tökéletesítenek, célkitűzései még mindig rendkívül széles körűek és ambiciózusak; mivel nincsenek kellőképpen megalapozott referenciaparaméterek;

J.  mivel az oktatás segít a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek hatásainak minimalizálásában, mivel ahhoz szükséges készségeket és kompetenciákat nyújt, hogy a hátrányos helyzet nemzedékről nemzedékre történő örökítésének esélye csökkenjen;

K.  mivel a fiatalokra irányuló és a fiatalok jogait előmozdító általános beruházások hiánya magakadályozza, hogy a fiatalok képesek legyenek jogaik érvényesítésére, gyakorlására és megvédésére, valamint hozzájárul majd az olyan jelenségek súlyosbodásához, mint például a népesség csökkenése, a korai iskolaelhagyás, a szakmai és szakképesítések hiánya, munkaerőpiacra való késői belépés, a pénzügyi függetlenség hiánya, a társadalombiztosítási rendszerek esetleges működési zavarai, a munkahelyek igen gyakori bizonytalansága és a társadalmi kirekesztés;

L.  mivel az elmúlt években az EU számos olyan kezdeményezést indított útjára, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) és az ifjúsági garancia az ifjúsági stratégia keretében, azzal a céllal, hogy több lehetőséget és egyenlő esélyeket teremtsen valamennyi fiatal számára az oktatásban és a munkaerőpiacon, valamint előmozdítsa a fiatalok társadalmi befogadását, szerepvállalását és aktív részvételét;

M.  mivel azok a problémák, melyekkel a fiatalok a munkavállalás, az oktatás és képzés, valamint a társadalmi és politikai szerepvállalás során szembesülnek, nem egységesek, egyes csoportok ugyanis aránytalanul nagyobb mértékben vannak kitéve ezeknek; mivel jobban kell törekedni a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok támogatására;

N.  mivel ha a cél az oktatás javítása a fiatalok számára, valamint ha az Unió teljes körű támogatást kíván nyújtani a régióknak e kihívás leküzdésében, Európa valamennyi régiójában elengedhetetlen a helyi iskolák és oktatási intézmények érdekeinek védelme;

O.  mivel magasan képzett munkaerőre és vonzó üzleti környezetre van szükség a nagyobb arányú növekedés előnyeinek kiaknázásához;

P.  mivel a jövőbeli tanulmányi fejlődéshez és a munkaerőpiacra történő belépéshez pályaválasztási tanácsadásra, valamint a foglalkoztatási lehetőségekről és az oktatási irányokról szóló információkhoz való hozzáférésre van szükség;

Q.  mivel sürgősen szükség van arra, hogy az európai fiatalok hallathassák hangjukat, akár sikeres strukturált párbeszéden keresztül, akár egyéb módon;

R.  mivel e stratégia célkitűzéseinek megállapítása, valamint a stratégia végrehajtása és értékelése során az Uniónak szorosan együtt kell működnie a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal;

1.  hangsúlyozza, hogy egy inkluzív ifjúságpolitikának támogatnia kell a politikai és kulturális részvételt elősegítő szociális programokat; úgy véli továbbá, hogy a kollektív munkaszerződéseken alapuló tisztességes és szabályozott munka, a nem bizonytalan munkaviszonyok, a megfelelő bérek és fizetések, valamint a magas színvonalú, egyetemes közszolgáltatások fontosak a fiatalok társadalmi jólléte szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tisztességes munkakörülményeket és a megfelelő szociális védelmet, többek között az új foglalkoztatási formák tekintetében is;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az ifjúsági munka inkluzivitásának elvét, különös hangsúlyt fektetve a fogyatékossággal élő fiatalok munkaerő-piaci integrációjára, részvételüket az ifjúsági programok sikeréhez szükséges célkitűzéssé téve; elismeri, hogy a jelenlegi technológiai fejlődés új lehetőségeket kínál a fogyatékossággal élő tanulók számára az ismeretek és készségek formális és nem formális módon történő elsajátítására;

3.  sürgeti a kulcsfontosságú programok, például az Erasmus+, az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés folytatását; úgy véli, hogy e programokat hozzá kellene igazítani az Európai Unióban élő fiatalok eltérő helyzetéhez, hogy mindenki ugyanakkora eséllyel indulhasson; felhívja a figyelmet a legkülső régiókban élő fiatalok sajátos helyzetére, amely sokszor megakadályozza őket abban, hogy kihasználják ezeket a programokat; elismeri, hogy az Erasmus + fontos szerepet játszik az oktatás és a fiatalok foglalkoztathatóságának javításában, mivel egész életre szóló készségekkel és kompetenciákkal ruházza fel őket, valamint lehetőséget nyújt a határokon átnyúló karrierlehetőségek feltérképezésére; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret keretében növeljék a program finanszírozását;

4.  elismeri, hogy az elmúlt években csökkent az iskolát idő előtt elhagyó fiatalok száma, és közelít az Európa 2020 stratégiában kitűzött célértékhez; ennek ellenére kéri a tagállamokat, hogy terjesszenek elő olyan politikákat, amelyek a hátrányosabb helyzetű, például az etnikai kisebbségekhez, különösen a roma közösséghez tartozó családokból származó fiatalokat célozzák, akik alacsonyabb végzettségűek és ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának, a jobb oktatás ugyanis segít a szegénység ördögi köréből való kilépésben;

5.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliségi ráta csökkentése érdekében fokozni lehet mind a belföldi, mind a határokon átnyúló mobilitásra irányuló befektetéseket; felszólít a munka és a készségek keresletének és kínálatának jobb összehangolására a régiók közötti (beleértve a határokon átnyúló régiókat is) mobilitás előmozdításának megkönnyítése révén;

6.  tudomásul veszi az EU ifjúsági stratégiája időközi értékelésének megállapításait, amelyek kiemelik, hogy a stratégia nemzeti és szervezeti szinten konkrét változásokat tudott elindítani, ösztönözte az ágazatközi együttműködést, a kölcsönös tanulást és a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszédet, valamint lendületet adott a nemzeti ifjúsági menetrendnek, számos tagállamban megerősítve vagy újraorientálva az ifjúságpolitikai prioritásokat;

7.  sajnálattal állapítja meg, hogy magas a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) száma, és hangsúlyozza, hogy a fiatalokat célzó foglalkoztatásnak, oktatásnak és képzésnek az Unió legfontosabb politikai prioritásai közé kellene tartoznia;

8.  kitart amellett, hogy a készségfejlesztésben fontos szerepet játszik az önkéntesség; hangsúlyozza az önkéntességen keresztül szerzett készségek jobb hitelesítésének szükségességét;

9.  sürgeti a Bizottságot az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program megtartására; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kamarákkal, a vállalatokkal és a fiatalokkal együttműködve ruházzanak be e program előmozdításába, nem megfeledkezve fő tevékenységi területükről;

10.  szorgalmazza a már meglévő önkéntes lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatás és figyelemfelhívás javítását;

11.  úgy véli, hogy a közös menetrend kialakítása, a bevált gyakorlatok megosztása és a tudásalapú szakpolitikai döntéshozatal javítása érdekében a nyitott koordinációs módszert folytatni lehetne a jelenlegi ifjúságpolitikai együttműködési időszakon túl is; úgy véli azonban, hogy a jelenlegi stratégia tevékenységi területeit és kezdeményezéseit egyszerűsíteni és ésszerűsíteni kellene, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusait pedig javítani, hogy célzottabbak és ambiciózusabbak legyenek;

12.  üdvözli az ifjúsági garancia pozitív eredményeit, ugyanakkor rámutat arra, hogy az Unióban továbbra is aggasztóan magas a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok száma; sürgeti tehát a Bizottságot, hogy erősítse meg az ifjúsági garanciát és folytassa annak végrehajtását, valamint ismételje meg ezeket az eredményeket azokban a tagállamokban is, ahol a garancia végrehajtása még várat magára;

13.  hangsúlyozza, hogy az ifjúságpolitikák stagnáló gazdaságokban nem lehetnek sikeresek, csak a munkahelyteremtést előmozdító körülményeket biztosító, erős gazdaságokban(1);

14.  ismételten hangsúlyozza a stratégia ágazatközi megközelítésének jelentőségét, amely az ifjúsági szempontok átfogó érvényesítésének eszköze, és amely szinergiákat alakít ki az egyéb releváns szakpolitikai területeken, például a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés területén úgy véli, hogy javítani lehetne az ifjúsági stratégia más uniós szintű kezdeményezésekkel való integrálását;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan online platformot, ahol a fiatalok anonim módon bejelentést tehetnek a programok előmozdításáért felelős személyek általi visszaélésekről, valamint ahol változtatásokat javasolhatnak és kérdéseket tehetnek fel; ismételten hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy ebbe a támogató hatóságokat és a munkaadókat is bevonják, egy olyan teret létrehozva a platformon belül, ahol kérdéseket tehetnek fel és bevált gyakorlatokat oszthatnak meg egymással;

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a szakképzés minőségét és fokozza annak ismertségét a tagállamok között, ugyanis a felsőoktatás elengedhetetlen alternatívájának tekinthető;

17.  felhívja a figyelmet a fiatalokkal és szervezeteikkel (ideértve a nemzeti ifjúsági tanácsokat is) folytatott strukturált párbeszéd értékére, az ugyanis az ifjúsági politikák és programok tervezésében, végrehajtásában és értékelésében, a közös menetrend kialakításában, a bevált gyakorlatok megosztásában és a tudásalapú politikai döntéshozatal javításában való részvételüket elősegítő struktúrák és folyamatok kialakításának eszköze; ösztönzi a sérülékeny csoportok (pl. NEET-fiatalok, marginalizálódott közösségekből származó személyek, migránsok és menekültek, fogyatékossággal élő fiatalok és korai iskolaelhagyók) integrálását; hangsúlyozza, hogy fontolóra kell venni egy, a fiatalok jogainak megsértése esetén igénybe vehető uniós forródrót létrehozását, hogy a fiatalok az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében végrehajtott intézkedésekben való részvételükkel kapcsolatos esetleges negatív tapasztalataikat közvetlenül a Bizottsággal oszthassák meg; kiemeli a 2017-ben tartott, a jövőbeli uniós ifjúsági stratégiáról szóló konferencia fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy gyakran szervezze meg ezt az eseményt annak érdekében, hogy megoszthassa az ifjúsági programok végrehajtása terén bevált gyakorlatokat, valamint előmozdítsa az ifjúsági szervezetek, a munkáltatók, valamint a nemzeti és helyi önkormányzatok közötti kommunikációt;

18.  kiemeli, hogy a fokozott ellenőrzések és a helyszíni ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Bizottság értékelése fontos szerepet játszik az ifjúsági stratégia tagállamokban történő végrehajtásának értékelésében; sürgeti a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok vagy régiók sajátosságainak figyelembevételével határozza meg az EU ifjúsági stratégiájának minőségi és mennyiségi szempontból is értékelhető célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a fiatalokat a munka világába felkészítő programok és fellépések finanszírozását;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg az ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az európai ifjúsági programok ne a célzottal ellenkező hatást érjék el és ne bizonytalan munkahelyeket teremtsenek; emellett sürgeti a Bizottságot, hogy a fiatalokat célzó munkahelyek számának és minőségének javítása érdekében dolgozzon ki gazdasági és foglalkoztatási politikákat; ezért úgy véli, hogy a célravezető uniós ifjúsági stratégiának nem csupán azt kell céloznia, hogy a fiatalok munkához jussanak, hanem támogatnia kell a méltó és minőségi munkahelyek létrehozását is;

20.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés a fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedését támogató legláthatóbb uniós program Európában, és ragaszkodik annak a következő programozási időszakban való folytatásához, illetve alkalmazási körének kibővítéséhez többek között a célkitűzések egyértelműsítése és az eredmények átláthatóságának biztosítása révén; üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának növelését, elismeri ugyanakkor, hogy a források még mindig nem elegendőek annak biztosításához, hogy valamennyi NEET-fiatal tanulószerződéses gyakorlati képzésben részesüljön, szakmai gyakorlaton vegyen részt vagy helyet kapjon valamely továbbképzési rendszerben; ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a rendelkezésre álló ESZA-alapok ne lépjenek a nemzeti közkiadások helyébe; ennek megfelelően szorgalmazza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó keretének növelését, egyszersmind a pénzeszközök gyors és egyszerűsített felhasználását és a stabil finanszírozást;

21.  kiemeli, hogy a munkaerőpiac folyamatosan változik; úgy véli, hogy a munkaerőpiaci átmenetet egy olyan átfogó oktatási rendszer segíti elő, amely átfogó jellegű oktatásban részesíti az egyéneket, támogatva őket abban, hogy megtalálják saját tanulási módszereiket, biztosítva, hogy transzverzális készségeket és kompetenciákat, így alap- és nem kognitív készségeket és jövőorientált kulcskompetenciákat szerezzenek, a munka világába való beilleszkedés és a szakmai élet sokoldalúságának elősegítése érdekében, nem a korai szakosodás, hanem többek között széles körű készségek elsajátításának lehetővé tétele révén; szorgalmazza a nyelvi készségek és a határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségek előmozdítását, valamint a fiatalok körében megvalósuló mobilitást; felhív az állami foglalkoztatási szolgálatok közti fokozottabb koordinációra, valamint a végzettségek és készségek, így az informális tanulás nagyobb mértékű elismerésére és érvényesítésére; különösen felhívja a figyelmet a kombinált szakoktatási és szakképzési modellre, amely nem eléggé ismert, holott az iskolából és a képzésből a szakmai életbe való zökkenőmentes átmenet biztosításával jelentősen hozzájárulhat a szakemberek képzéséhez a hiányszakmákban;

22.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás és a vállalkozói tevékenység része az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) nyolc prioritásának; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka és a nem formális tanulás, különösen az ifjúsági szervezetekben kialakított formában, kulcsszerepet játszik a fiatalokban rejlő lehetőségek, így a vállalkozói készségek kibontakoztatásában, lehetővé téve számukra, hogy olyan készségek széles körére tegyenek szert, amelyek bővíthetik munkaerőpiaci lehetőségeiket;

23.  hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségi ráta ellenére az Unión belüli munkavállalói mobilitás továbbra is korlátozott mértékű; ezért felhívja a figyelmet a munkavállalói mobilitás fontosságára a versenyképes munkaerőpiac szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e célt szolgáló, határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket;

24.  ismételten rámutat az 55. életévüket betöltött felnőttek a fiatalok munkahelyi képzésében játszott szerepének fontosságára; a Bizottsággal együtt szót emel olyan programok létrehozásáért, amelyek lehetővé teszik ezeknek az embereknek a munkaerőpiacról való fokozatos, nyugdíjas korukig tartó kilépését, konkrétabban első lépésben a részmunkaidőre való átállást, amelynek során fiatalok képzésével is foglalkoznak, és segítik őket a fokozatos munkahelyi beilleszkedésben;

25.  rámutat a vállalatok készségek megszerzésével kapcsolatos ügyekben és a fiatalokat célzó munkahelyteremtésben játszott szerepének fontosságára; megjegyzi, hogy a vállalkozói készségek előmozdításával kapcsolatos területeket érintő oktatás és képzés hozzájárulhat a hosszú távú fejlődéshez, az európai versenyképesség ösztönzéséhez és a munkanélküliség elleni küzdelemhez;

26.  kiemeli a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem szükségességét, amit az iskolarendszer és a társadalom hiányosságainak azonosításával, a diákok saját tanulási módszereik megtalálásában való támogatásával, a releváns és megfelelő tantervek kialakításával, valamint a diák számára elérhető, erős és fejlett, útmutatást nyújtó rendszerek és minőségi konzultációs és orientációs szolgáltatások bevezetésével lehet elérni; hangsúlyozza, hogy a holisztikus és inkluzív oktatási megközelítés kulcsfontosságú annak érdekében, hogy minden tanuló úgy érezze, hogy szívesen látják és befogadják, és magáénak érezze az oktatást, amelyben részt vesz;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy az ifjúsági stratégia és a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felülvizsgálata részeként biztosítsa az olyan programok finanszírozásának, hatáskörének és inkluzív jellegének megerősítését, amelyek elősegítik az oktatást, a képzést, a munkahelyteremtést és a fiatalok, köztük a fogyatékossággal élő fiatalok, társadalmi befogadását, ugyanakkor gondoskodva arról, hogy a finanszírozás ne támogassa fizetetlen szakmai gyakorlatok és bizonytalan helyzetű munkahelyek létrehozását, illetve a határozatlan idejű munkahelyek ideiglenes munkahelyekkel vagy szakmai gyakorlatokkal való felváltását; kiemeli, hogy megfelelő tanulási és képzési tartalmat és tisztességes munkafeltételeket kell biztosítani a szakmai gyakorlatokhoz és tanulószerződéses gyakorlati képzésekhez, ezeknek az oktatásból a szakmai életbe való átmenetben játszott kulcsfontosságú szerepe garantálása céljából; úgy véli, hogy a színvonalas kiközvetítések lehetővé tételének biztosítása érdekében – a konkrét útmutatás és felügyelet mellett – a tanulószerződéses gyakorlati képzési vagy gyakornoki szerződés megléte határozza meg valamennyi fél szerepkörét és felelősségét, megállapítva a gyakornoki képzés hosszát, az egyértelműen azonosított fejlesztendő készségeknek megfelelő tanulmányi célokat és feladatokat, a foglalkoztatási viszonyt, a túlmunkát is magában foglaló megfelelő ellentételezést vagy díjazást, a nemzeti jogszabályok értelmében alkalmazandó szociális védelmi és biztonsági rendszereket, az alkalmazandó kollektív szerződést vagy mindkettőt;

28.  sürgeti a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az ifjúsági garancia hatékony végrehajtását, például olyan, testre szabott, az egész életet végigkísérő pályaorientációs rendszerek bevezetésével, amelyek életük bármely szakaszában segítséget nyújtanak az emberek oktatási, képzési és foglalkoztatási döntéseinek meghozatalában, valamint egyéni életpályájuk irányításában tanulási, munka- és egyéb környezetben; emlékeztet arra, hogy az ifjúsági szervezeteknek az ifjúsági garancia értékelésében, végrehajtásában és kommunikációjában való részvétele kulcsfontosságú annak sikere szempontjából, és ösztönzi a munkanélküliek nyilvántartásba vételét;

29.  ösztönzi a nem kormányzati szervezetek, helyi és regionális hatóságok abból a célból való erőteljes részvételét, hogy segítsék a fiatalokat és különösen a sérülékeny csoportokat (pl. NEET-fiatalokat, migránsokat és menekülteket, fogyatékossággal élő fiatalokat, lemorzsolódottakat) keresőtevékenység, oktatás vagy képzés keresésében, valamint támogassák őket a politikai döntéshozatalban és civil társadalomban való részvételük során;

30.  úgy véli, hogy tekintettel az ifjúságpolitikák összetettségére és hatására, ösztönözni kell a kutatási együttműködést olyan tapasztalati úton igazolt válaszok, intervenciók és megelőző megoldások kialakítása céljából, amelyek előmozdítják a fiatalok jóllétét és ellenálló képességét;

31.  tudomásul veszi azokat az eredményeket és kockázatokat, amelyek arra utalnak, hogy a nemzeti hatóságok megítélése szerint a Bizottság által irányított fellépések (közük diákcsereprogramok) megfelelnek az ifjúsági stratégia előírásainak, valamint hogy egyes tagállamok visszavonják forrásaikat az uniós költségvetésből támogatott szakpolitikai területekről(2);

32.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék az olyan intézményeket, amelyek ismételten szakmai gyakorlatokat kínálnak fel anélkül, hogy ezeket állásajánlat követné, hogy a vállalatok ne helyettesítsék a munkahelyeket úgynevezett szakmai gyakorlatokkal;

33.  véleménye szerint az oktatás, ifjúságügy és sport terén végrehajtott fellépések hatékonyságának növelése érdekében közös célkitűzéseket és eszközöket kell kialakítani a szakpolitikák hatásának nemzetközi vizsgálatokon alapuló mérése céljából;

34.  felhív a fiatalok határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségei és mobilitása előmozdítására és hatékonyabb elősegítésére, valamint szorgalmazza, hogy vértezzék fel őket egész életre szóló készségekkel és kompetenciákkal, köztük nyelvi készségekkel, bővítve egyúttal munkaerőpiaci és a társadalomba való beilleszkedési esélyeiket és lehetőségeiket;

35.  szorgalmazza a fiatal személy fogalmának az EU valamennyi tagállamában alkalmazandó korhatár megállapításával történő, a szubszidiaritás elvét nem sértő harmonizációját; ösztönzi a tagállamokat, hogy az eredmények mérését gátló akadályok elhárítása és bevezetendő mértékek megállapítása révén járuljanak hozzá e harmonizációhoz;

36.  felhívja a tagállamokat, hogy elszámolásaik benyújtásakor és a fiatalok fenntartható foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére előirányzott pénzeszközök felhasználása során átlátható módon járjanak el; következésképpen ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok kérésre részletes tájékoztatást adjanak fiatal polgáraik helyzetéről;

37.  emlékeztet arra, hogy a szociális jogok európai pillérének első elve kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz olyan készségek megtartása, illetve megszerzése érdekében, amelyek lehetővé számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz; következésképpen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2020 és 2026 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret új programozási időszakában prioritássá tegyék és biztosítsák az oktatásra és képzésre irányuló szociális beruházásokat;

38.  kiemeli a stratégia végrehajtásával kapcsolatos rendszeres frissítések és megbízható adatok hiányát; ezért sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a nemzeti és regionális statisztikai szolgálatok közti szorosabb együttműködést az ifjúságra vonatkozó releváns és aktualizált statisztikák benyújtása vonatkozásában, mivel ezek fontosak a végrehajtás alatt álló stratégia sikerének értékelése szempontjából; véleménye szerint a háromévenként közzétett jelentésekhez csatolni kell ezeket a statisztikákat;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy jelöljék meg a cselekvési terveikben elfogadandó intézkedések szándékolt hatását; ezért fontosnak tartja, hogy a tagállamok garanciákat nyújtsanak arra nézve, hogy a bevezetett intézkedések ténylegesen fellendítik a foglalkoztatást; megismétli, hogy fel kell mérni a végrehajtandó politikák fenntarthatóságát.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

5

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Michael Detjen, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Marian Harkin, Czesław Hoc, Agnes Jongerius, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Dominique Martin, Miroslavs Mitrofanovs, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Robert Rochefort, Claude Rolin, Siôn Simon, Romana Tomc, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Amjad Bashir, Heinz K. Becker, Karima Delli, Tania González Peñas, Krzysztof Hetman, Ivari Padar, Anne Sander, Sven Schulze, Jasenko Selimovic, Csaba Sógor, Neoklis Sylikiotis

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jude Kirton-Darling, Ana Miranda, James Nicholson, Massimo Paolucci

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

40

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Marian Harkin, Robert Rochefort, Jasenko Selimovic

EFDD

Tiziana Beghin

GUE/NGL

Tania González Peñas, Patrick Le Hyaric, João Pimenta Lopes, Neoklis Sylikiotis

NI

Lampros Fountoulis

PPE

Georges Bach, Heinz K. Becker, David Casa, Krzysztof Hetman, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Csaba Sógor, Romana Tomc

S&D

Guillaume Balas, Brando Benifei, Michael Detjen, Elena Gentile, Agnes Jongerius, Jude Kirton-Darling, Ivari Padar, Massimo Paolucci, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Siôn Simon, Marita Ulvskog

VERTS/ALE

Karima Delli, Ana Miranda, Miroslavs Mitrofanovs

5

-

ECR

Amjad Bashir, Arne Gericke, Czesław Hoc, James Nicholson, Ulrike Trebesius

2

0

ENF

Mara Bizzotto, Dominique Martin

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

https://www.ceps.eu/system/files/RR2018_01_BlameItOnMyYouth.pdf

(2)

http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/615645/EPRS_STU(2018)615645_EN.pdf


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

25.4.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Angel Dzhambazki, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Petra Kammerevert, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Momchil Nekov, Yana Toom, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Eider Gardiazabal Rubial, Elena Gentile, Sylvie Guillaume, Emma McClarkin, Martina Michels, Michel Reimon, Liliana Rodrigues, Remo Sernagiotto, Francis Zammit Dimech


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

26

+

ALDE

María Teresa Giménez Barbat, Yana Toom

ECR

Angel Dzhambazki, Emma McClarkin, Remo Sernagiotto

EFDD

Isabella Adinolfi

GUE/NGL

Martina Michels

PPE

Andrea Bocskor, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Francis Zammit Dimech, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

S&D

Eider Gardiazabal Rubial, Elena Gentile, Sylvie Guillaume, Petra Kammerevert, Krystyna Łybacka, Momchil Nekov, Liliana Rodrigues, Julie Ward

VERTS/ALE

Jill Evans, Michel Reimon

0

-

 

 

1

0

ENF

Dominique Bilde

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. május 18.Jogi nyilatkozat