Eljárás : 2017/2277(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0208/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0208/2018

Viták :

PV 10/09/2018 - 24
CRE 10/09/2018 - 24

Szavazatok :

PV 11/09/2018 - 6.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0325

JELENTÉS     
PDF 504kWORD 69k
12.6.2018
PE 616.839v02-00 A8-0208/2018

a sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségeiről

(2017/2277(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Jana Žitňanská

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségeiről

(2017/2277(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére,

–  tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv alkalmazásáról szóló 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai krónikus betegségek szövetségének „Krónikus betegségben szenvedők foglalkoztatottságának javítása Európában” című, 2017. novemberi közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményére és 2011. január 21-i hatálybalépésére összhangban a 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal,

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2014-2020 közötti EU stratégiai keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) és az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) munkahelyi stresszel és pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos költségek kiszámításáról szóló 2014. évi közös jelentésére,

–  tekintettel az európai fogyatékossági stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(4),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) célkitűzéseiről és céljairól szóló, 1944. május 10-i Philadelphiai Nyilatkozatra,

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló 2007. május 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című (COM(2008)0412) bizottsági közleményre

–  tekintettel a szociális partnerek által elfogadott, a munkahelyi stresszről szóló megállapodás megvalósításáról szóló bizottsági jelentésre (SEC(2011)0241),

–  a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM(2007)0062),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a megkülönböztetés tilalmáról szóló 2000/78/EK irányelvre és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára, például a C-335/11. és a C-337/11. (HK Dánia) egyesített ügyekre, amelyek megtiltják a munkáltatóknak a hátrányos megkülönböztetést, amikor a hosszú távú betegség fogyatékossággal azonosítható, valamint kötelezik a munkáltatókat, hogy az észszerűség határain belül igazítsák ki a munkakörülményeket,

–  tekintettel a mentális egészségről és jólétről szóló, 2013-ban kezdeményezett együttes uniós fellépésre,

–  tekintettel az EU-OSHA „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt” elnevezésű kampányára,

–  tekintettel az idősebb munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó legutóbbi kísérleti projektjére, amelyet az EU-OSHA valósított meg,

–  tekintettel az EU-OSHA „Rehabilitáció és visszatérés a munkába: Elemző jelentés az EU és a tagállamok politikáiról, stratégiáiról és programjairól” című 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „A krónikus betegségben szenvedők foglalkoztatási lehetőségei” című 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Vállalkozói Szövetség (BusinessEurope) „A tevékeny időskorral kapcsolatos munkáltatói gyakorlatok” című 2012. évi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0208/2018),

A.  mivel a munkahelyi stressz egyre nagyobb gond és a második leggyakrabban jelentett munkahelyi egészségügyi probléma Európában; mivel a munkavállalók 25% -a(6) számolt be arról, hogy munkahelyi stressznek van kitéve; mivel a munkahelyi stressz alááshatja az egyén egészséges munkakörülményekhez való jogát; mivel a munkahelyi stressz emellett hozzájárul a munkahelyi hiányzásokhoz és a munkával kapcsolatos elégedetlenséghez, hátrányosan befolyásolja a termelékenységet, továbbá ennek a jelenségnek tudható be az évente kieső munkanapok fele;

B.  mivel az európai munkaerő elöregedése új kihívásokat teremt a munkakörnyezet és a megváltozott munkaszervezés tekintetében; mivel az idős korhoz a krónikus mentális és fizikai problémák, köztük fogyatékosságok és betegségek kialakulásának megnövekedett kockázata társul, ezért a megelőzés, a visszailleszkedés és a rehabilitáció a munkahelyek és a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságának megőrzése szempontjából fontos tényezőkké váltak; mivel nem csak az idősebb embereket érintik a krónikus betegségek;

C.  mivel a hosszú távú munkahelyi hiányzás károsan hat a mentális és fizikai egészségre, továbbá magas szociális és gazdasági költségekkel jár, és megakadályozhatja a munkába való visszatérést; mivel az egészség és a jólét központi szerepet játszik a fenntartható gazdaságok felépítésében; mivel figyelembe kell venni a betegségek vagy fogyatékosságok családokra gyakorolt súlyos pénzügyi hatását, ha az érintettek nem térhetnek vissza a munkába;

D.  mivel miközben különbség van a fogyatékosság, a sérülés, a betegség és az életkorral járó állapotok között, ezek gyakran átfedik egymást, így átfogó, mégis egyedi, eseti megközelítést igényelnek;

E.  mivel az elöregedés az egyik legnagyobb társadalmi kihívás az EU-ban; mivel ezért a tevékeny időskort elősegítő politikákra van szükség, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy aktívak maradjanak és a nyugdíjkorhatár eléréséig, vagy ha úgy akarják, azt követően is, dolgozzanak; mivel a munkaerőpiac számára nélkülözhetetlen az idősebb generáció és tapasztalatai; mivel azok az idősebb emberek, akik folytatni kívánják munkájukat, rugalmas és egyénre szabott munkafeltételeket keresnek; mivel a betegség, a fogyatékosság és a munkafolyamatból való kirekesztés súlyos pénzügyi következményekkel jár;

F.  mivel a dohányzás, az alkohol és a kábítószerrel való visszaélés a legjelentősebb egészségügyi kockázati tényező az EU munkaképes korú lakossága körében, és összefügg mind a sérülésekkel, mind a különböző nem fertőző betegségekkel(7); mivel a munkahelyi balesetek 20–25%-a alkoholos befolyásoltság alatt történik(8), és mivel az aktív európai lakosság körülbelül 5 és 20%-a súlyos alkoholproblémákkal küzd(9); mivel a függőségen átesett munkavállalók visszaillesztése a minőségi munkavégzésbe különös gondot jelent a munkáltatóknak;

G.  mivel a fogyatékossággal élőszemélyek, vagy a krónikus betegségben szenvedők, vagy a sérülésből vagy betegségből felépülő emberek sebezhető helyzetben vannak, ezért a munkahelyükre vagy a munkaerőpiacra való visszatérésükhöz egyéni támogatás nyújtására van szükség; mivel néhány krónikus betegségben szenvedő ember nem akar vagy nem tud visszatérni a munkába;

H.  mivel értékes önkéntességi lehetőség lehet a foglalkoztatási rehabilitáció és a munkába való visszatérés területe, például a nyugdíjazás utáni önkéntes munkavégzés; mivel az önkéntességet minden korban támogatni kell;

I.  mivel a munkáltatóknak először a munkahelyi egészségügyi és biztonsági kultúrát kell előmozdítaniuk; mivel a munkahelyi önkéntes biztonsági- és egészségvédelmi tevékenységekben való részvétel, például egy munkaközösség, hozzájárulhat a kultúra megváltoztatásához;

J.  mivel a munka fontos szerepet játszik a felépülési és rehabilitációs folyamat megkönnyítésében, ugyanis a munka kulcsfontosságú pozitív pszicho-szociális előnyökkel jár a munkavállalók számára; mivel a munkahelyi biztonsággal és egészséggel kapcsolatos helyes gyakorlatok elengedhetetlenek a termelékeny és motivált munkaerőhöz, amely segíti a vállalatokat abban, hogy versenyképesek és innovatívak maradjanak, biztosítja a munkavállalók jólétét, valamint hozzájárul az értékes készségek és munkatapasztalatok megőrzéséhez, a személyzet fluktuációjának csökkentéséhez és a kirekesztés, baleset és sérülés megelőzéséhez; mivel ezért a Bizottságot arra kell ösztönözni, hogy az aktív és társadalmi befogadás terén mérlegelje a teljes költség elszámolást, mivel a minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedéshez a sérülésből vagy betegségből felépülő embereknek szükséges egy megfelelő és egyénre szabott megközelítés elfogadása, ez fontos tényező a betegség miatti hiányzások vagy a betegen történő munkavégzés megelőzésében;

K.  mivel az egyes tagállamokban eltér a megváltozott munkaképességű személyek meghatározása;

L.  mivel a kkv-k és a mikrovállalkozások e tekintetben különleges szükségletekkel rendelkeznek, tekintettel arra, hogy nem rendelkeznek a betegség- és balesetmegelőzéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséhez elegendő forrással, így munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi céljaik eléréséhez gyakran támogatásra szorulnak; mivel másrészről a helyes munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi gyakorlatok elengedhetetlenek a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, különösen vállalkozásaik fenntarthatósága tekintetében; mivel számos uniós finanszírozású program kínál lehetőséget az innováció és a bevált gyakorlatok értékes tapasztalatcseréjére a fenntartható munkahelyi egészség és biztonság terén;

M.  mivel a munkahelyi negatív pszichoszociális tényezőknek nem csak egészségügyi hatásuk van, de megnövekedett hiányzáshoz és munkahelyi elégedetlenséghez is vezet; mivel az egyénre szabott munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések elérhetővé tehetik a megváltozott munkaképességű egyéneknek a foglalkoztatásban maradást és a munkaerő egészének javát szolgálják; mivel miközben a munkahelyi hiányzás néha egészségügyi szempontból szükséges, további kedvezőtlen pszichoszociális hatások jelentkeznek a munkahelyükről hosszabb ideig távol lévő emberek esetében, és így egyre kevésbé valószínű, hogy munkájukhoz vissza fognak térni; mivel a munkavállalók jólétére koncentráló összehangolt korai ellátás kulcsfontosságú a munkába való visszatérés eredményeinek javítása és az egyéneket sújtó, hosszú távú negatív következmények megelőzése érdekében;

N.  mivel a foglalkozásból eredő megbetegedésekre vonatkozó uniós szintű adatok hozzáférhetősége és összehasonlíthatósága gyakran hiányos; mivel az Eurofound szerint, az európaiak nagyjából 28%-a számolt be krónikus fizikai vagy mentális egészségügyi problémáról, betegségről vagy fogyatékosságról(10); mivel becslések szerint négyből egy munkaképes korú munkavállaló tartós egészségügyi problémával küzd(11); mivel mind a fogyatékosság és a betegség egyszerre lehet a szegénység oka és következménye; mivel az OECD tanulmánya szerint a fogyatékossággal élő személyek bevétele átlagosan 12%-kal kevesebb mint a népesség többi részének(12); mivel egyes országokban ez a bevételi különbség elérheti a 30%-ot; mivel egy 2013-ban végzett tanulmány kimutatta, hogy a 18–57 éves rákos betegek 21,8% -a közvetlenül a diagnózis után munkanélkülivé vált, e csoport 91,6%-a pedig a diagnózis után 15 hónappal vált munkanélkülivé(13); mivel egy 2011-es Eurostat-tanulmány(14) szerint a tartós egészségügyi probléma és/vagy alapvető tevékenységi nehézség miatt megváltozott munkaképességű, alkalmazásban álló munkavállalóknak csak 5,2%-a rendelkezik speciális munkafeltételekkel, mivel ugyanezen Eurostat-tanulmány szerint a munkanélküliek 24,2%-a azt állítja, hogy a munkába való visszatérés megkönnyítéséhez speciális munkafeltételekre lenne szükség;

O.  mivel valószínűleg a digitalizáció következtében jelentősen megváltozik a munkaszervezés módja, így segíthet a munkavállalók lehetőségeinek javításában, például megváltozott fizikai képesség esetén; mivel az idősebb generáció valószínűleg kivételes kihívásokkal fog szembesülni e tekintetben; mivel e változásoknak az ő javukat is szolgálniuk kell;

P.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti az olyan munkafeltételekhez való jogot, amelyek minden munkavállaló egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartják, és a jó munkakörülmények önmagukban értékkel bírnak; mivel mindenkinek joga van az egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, a munkához és a méltányos és kedvező munkakörülményekhez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelően; mivel a jobb egészségi állapot és a munkavállalók visszailleszkedése növeli a társadalom általános jóllétét, gazdasági előnyökkel jár a tagállamok, a munkavállalók és a munkáltatók számára, ideértve az idősebb munkavállalókat és azokat, akik orvosi kezelésre szorulnak, valamint hozzájárul azon készségek megtartásához, amelyek máskülönben elvesznének; mivel a munkáltatóknak, munkavállalóknak, családoknak és közösségeknek is előnyös, ha a munkaképtelenség munkaképességé alakul át;

Megelőzés és korai beavatkozás

1.  elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamokban javítsák a betegség miatti hiányzások kezelését, valamint a munkahelyeket alkalmazkodóbbá tegyék a krónikus betegségekhez és a fogyatékosságokhoz a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv megfelelőbb végrehajtása révén; elismeri, hogy az előre lepéshez működő jogszabályokra és hatékony felügyeletre van szükség a tagállamokban annak biztosítása érdekében, hogy a munkaadók azok számára, akik krónikus betegségekben szenvednek vagy fogyatékossággal élnek, befogadóbbá tegyék a munkahelyeket, ideértve például a feladatok, a berendezések és a készségfejlesztés módosítását; szorgalmazza, hogy a tagállamok támogassák a munkahelyek észszerű mértékű alkalmazkodását a munkába való megfelelő időben történő visszatérés érdekében;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek integrációját és rehabilitációját célzó intézkedéseket, valamint hogy támogassa a tagállamok erőfeszítéseit a tudatosság fokozására, illetve a munkahelyi alkalmazkodással és kiigazításokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok azonosítására és megosztására; felszólítja a munkahelyre való visszatérés valamennyi fontos szereplőjét, hogy segítsék elő a munkába való visszatérés adott esetben nem orvosi akadályairól szóló információcsere megkönnyítését, valamint koordinálják az akadályok azonosítását és kezelését szolgáló fellépéseket;

3.  sürgeti a Eurofoundot, hogy folytassa a krónikus betegségben szenvedő személyek foglalkoztatási lehetőségeire és foglalkoztathatósági fokára irányuló vizsgálatokat és elemzéseket; kéri, hogy általános gyakorlattá váljon a tényeken alapuló szakpolitika, ez legyen a munkába való visszatérés megközelítéseinek alapja; felkéri a döntéshozókat, hogy vállaljanak vezető szerepet annak biztosításában, hogy a munkavállalók és a munkaadók hozzáférjenek az információkhoz és az orvosi ellátáshoz, valamint hogy e bevált gyakorlatokat Európa-szerte támogassák;

4.  úgy véli, hogy az Európai Unió 2020 utáni időszakra vonatkozó, rövidesen elkészülő munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretének továbbra is prioritásként kell kezelnie az uniós forrásokból megvalósuló olyan beruházásokat, amelyek célja az egészségesebb életek és a munkával töltött életszakasz meghosszabbítása és elősegítése, valamint az egyénre szabott munkafeltételek előmozdítása, továbbá amennyiben kívánatos és az egészségügyi feltételek lehetővé teszik, a munkaerő-felvétel és a munkába való visszatérés támogatása; úgy véli, hogy e stratégia szerves részét képezi a fő és másodlagos megelőző mechanizmusokba való befektetés, többek között az e-egészségügyi technológiák biztosítása révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelten kezeljék a munkahelyi kockázatok és megbetegedések megelőzését;

5.  ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyenek részt a tervezett, a foglalkozási eredetű váz- és izomrendszeri megbetegedések megelőzéséről szóló, 2020-2022-es uniós szintű kampányban, valamint találjanak innovatív nem jogszabályi megoldásokat a szociális partnerekkel történő bevált gyakorlatok és információk cseréjére; kéri a tagállamok aktív közreműködését az EU-OSHA által rendelkezésre bocsátott információk terjesztésében; újból felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül nyújtson be jogi aktust a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről; felszólítja a tagállamokat, hogy nemek, kor és gazdasági tevékenység szerinti bontásban folytassanak nemzeti szintű felméréseket a váz- és izomrendszeri megbetegedések előfordulásáról e betegségek kialakulásának megakadályozása és az ellenük való küzdelem, továbbá a krónikus betegségekre vonatkozó átfogó uniós stratégia kidolgozása érdekében, amelynek célja a megelőzés és a korai beavatkozás;

6.  felszólítja a tagállamokat és munkaadókat, hogy vállaljanak megelőző szerepet az EU-OSHA által rendelkezésre bocsátott információk integrálásában a munkahelyeiken és programjaikban; üdvözli, hogy nemrégiben elindult az EU-OSHA honlapjának új része, amely a munkahelyi megbetegedésekkel, a rehabilitációval és a munkába való visszatéréssel foglalkozik azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a megelőzést szolgáló politikákról és gyakorlatokról;

7.  úgy véli, hogy a pszichoszociális kockázatok rendszerszintű megelőzése a modern munkahelyek kulcsfontosságú eleme; aggodalommal veszi tudomásul a mentális egészséggel és pszichoszociális problémákkal kapcsolatban az elmúlt években jelentett esetek számának növekedését, valamint azt, hogy a munkahelyi stressz egyre nagyobb problémát jelent a munkavállalók és a munkaadók számára; felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy e problémák megelőzésének erősítése, a mentális állapottal kapcsolatos stigma kezelése és a meglévő betegségben szenvedő személyek segítése érdekében elősegítve a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést, támogassák a vállalkozásokat a koherens munkahelyi politikák és programok végrehajtásában, a munkaadók cselekvésre való további ösztönzése érdekében rámutat a pszichoszociális kockázatok megelőzésének és az egészség fejlesztésének előnyeire, köztük a beruházások bizonyított megtérülésére; megállapítja, hogy a tagállamokban eltérnek a pszichoszociális kockázatokra és a mentális egészségügyi problémákra, például a krónikus stresszre és a kiégésre vonatkozó jogszabályok és különbözik ezek elismerése is;

8.  hangsúlyozza a munkavégzéssel összefüggő megbetegedésekre, többek között a munkahelyi stresszre vonatkozó közös egészségügyi mutatók és fogalommeghatározások biztosításának és naprakészen tartásának fontosságát, továbbá az uniós szintű statisztikai adatok rendelkezésre állásának jelentőségét a foglalkozási megbetegedések előfordulásának csökkentésére irányuló célok meghatározása érdekében;

9.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre egy, a pszichoszociális kockázatoknak, köztük a stressznek, a depressziónak és a kiégésnek kitett munkavállalók rendszeres nyomon követésére, kezelésére és támogatására irányuló programot, többek között annak érdekében, hogy hatékony ajánlásokat és iránymutatásokat lehessen kidolgozni ezen kockázatok elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a krónikus munkahelyi stressz elismerten jelentős akadály a termelékenység és az életminőség szempontjából; megállapítja, hogy gyakran munkaszervezéshez kapcsolódó strukturális problémát jelent a pszichoszociális kockázat és munkával kapcsolatos stressz, és e kockázatok megelőzhetők és kezelhetők; hangsúlyozza tanulmányok elvégzésének, a megelőzés javításának és az érintett személyek munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésére vonatkozó bevált gyakorlatok és eszközök megosztásának szükségességét;

10.  felszólít a mentális egészségügyi problémákkal és a tanulási zavarokkal kapcsolatos megbélyegzés felszámolására; ösztönzi a tudatosság növelésére és a pszichoszociális kockázatok megelőzését szolgáló politikák és intézkedések vállalati szintű fejlesztése révén bekövetkező változások ezzel kapcsolatos támogatására irányuló kezdeményezéseket; e tekintetben üdvözli a szociális partnerek azon intézkedéseit a tagállamokban, amelyek hozzájárulnak a pozitív változáshoz; emlékeztet arra, hogy a pszichoszociális kockázatkezelési gyakorlatban megfelelő képzést kell biztosítani a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szolgálatok és a munkaügyi felügyelők számára; kéri a munkahelyi pszichoszociális kockázatok kezelését célzó uniós kezdeményezések megerősített együttműködését és újjáélesztését, valamint azt, hogy prioritásként kezeljék a kérdést a közelgő uniós munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiai keretben;

11.  elismeri, hogy a kábítószerrel kapcsolatos problémákkal küzdő munkavállalók visszailleszkedése különleges kihívásokat jelent a munkaadók számára; e tekintetben megemlíti a svéd szociális partnerek által működtetett Alna-modell(15) példáját, hogy a munkahelyek támogatásban részesüljenek a proaktív és korai intervenciós intézkedéseikben, valamint segítse azoknak a munkavállalóknak a rehabilitációs folyamatát, akiknek kábítószer-használattal kapcsolatos problémáik voltak;

12.  üdvözli az „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt” elnevezésű kampányt; hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos stressz kezelésére irányuló kezdeményezéseknek tartalmazniuk kell a nemek közötti egyenlőség dimenzióját, figyelembe véve a nőknek biztosítandó különleges munkakörülményeket;

13.  hangsúlyozza, hogy többet kell befektetni a kockázatmegelőzési politikákba, valamint a megelőzés kultúrájának előmozdításába; rámutat, hogy a megelőző szolgáltatások minősége rendkívül fontos a vállalkozások támogatása tekintetében; felkéri a tagállamokat, hogy eredményes politikákat hajtsanak végre az egészséges étrendekre, az alkohol- és dohányfogyasztásra és a levegő minőségére vonatkozóan, és hogy mozdítsák elő e politikákat a munkahelyeken; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egységes egészségügyi szolgáltatást szociális, pszichológiai, munkaügyi és foglalkozás-orvostani szolgáltatásokkal; ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak a munkavállalók számára megfelelő hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz a fizikai és mentális betegségek kialakulásának korai felismerése és az újbóli beilleszkedés előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy az időben eszközölt beruházások és a megelőző intézkedések csökkenthetik az egyénre gyakorolt hosszú távú pszichoszociális hatásokat, valamint hosszú távon a társadalmi összköltséget;

14.  kéri, hogy a visszailleszkedési politikák:

–  legyenek összhangban az oktatás-, szociál- és foglalkoztatáspolitikák, valamint az egész életen át tartó tanulás életciklus alapú szemléletmódjával,

–  legyenek egyénre szabottak, célzottak és szükségletorientáltak, és az érintett személlyel szemben ne támasszanak olyan követelményeket, amelyeket állapota miatt nem valószínű, hogy képes teljesíteni,

–  részvételen és integrált megközelítésen és alapuljanak, valamint

–  tartsák tiszteletben a részvétel szempontjából elengedhetetlen előfeltételeket anélkül, hogy veszélyeztetnék a minimális megélhetési jövedelmet;

15.  úgy véli, hogy a tagállamoknak további célzott előnyöket kell biztosítaniuk a fogyatékossággal élő személyek vagy krónikus betegek számára, amelyek fedezik többek között a személyes támogatás és segítségnyújtás, valamint az egyedi létesítmények és az orvosi és szociális ellátás igénybevételének többletköltségeit, valamint a kevésbé előnyös helyzetű társadalmi csoportok számára többek között megfizethető árú gyógyszereket biztosítanak; hangsúlyozza, hogy tisztességes rokkantsági és öregségi nyugdíjat kell biztosítani;

Visszatérés a munkába

16.  elismeri, hogy a munkavégzés a személyi kedvező pszichoszociális jólét jelentős forrása, és a tartósan munkanélküliek egyénre szabott intézkedések segítségével történő foglalkoztatási integrációja kulcsfontosságú tényező a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szempontjából, és más megelőzési szempontú, pszichoszociális előnyökkel is jár; hangsúlyozza, hogy a mentális vagy fizikai sérülés vagy betegség után a munkába visszatérők integrációjának több kedvező hatása van: előnyös az érintett személy jóléte szempontjából, csökkenti a nemzeti szociális biztonsági rendszer és az egyéni vállalkozások költségeit, szélesebb körben támogatja a gazdaságot, többek között azáltal, hogy fenntarthatóbbá teszi a nyugdíj- és szociális biztonsági rendszereket a jövő nemzedékei számára; tudomásul veszi a munkavállalók számára a kompenzációs rendszerek kezelése során felmerülő nehézségeket, amelyek felesleges késedelmet okozhatnak a kezeléshez jutásban és bizonyos esetekben elidegenítőek lehetnek; sürgősen kéri a munkavállalók újbóli beilleszkedésével kapcsolatos valamennyi igazgatási eljárás ügyfélközpontú megközelítését; felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és az érintett uniós ügynökségekkel együttműködve tegyenek lépéseket a hosszú távú munkahelyi hiányzás negatív hatásaival – többek között az elszigeteltséggel, a pszichoszociális nehézségekkel, a társadalmi-gazdasági következményekkel és a lecsökkent foglalkoztathatósággal – szemben;

17.  úgy véli, hogy a tagállamoknak és a munkáltatóknak olyan pozitív és munkaorientált megközelítést kell alkalmazniuk a fogyatékossággal élő és az idősebb munkavállalókra, a mentális vagy fizikai betegségben vagy sérüléstől szenvedőkre, beleértve a gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizált személyeket, amely az egyén megmaradó munkaképességeinek és munkára való hajlandóságának korai értékelésére összpontosít, továbbá a korai szakaszban pszichológiai, szociális és foglalkoztatási tanácsadást nyújt és a munkahely adaptálását biztosítja, figyelembe véve az egyén foglalkozási profilját és társadalmi-gazdasági helyzetét, valamint a vállalkozás helyzetét; ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább a szociális ellátórendszerüket szabályozó azon rendelkezéseket, amelyek támogatják a munkába való visszatérést, amennyiben ezt szeretné a munkavállaló és az egészségügyi állapota lehetővé teszi;

18.  megjegyzi, hogy a szociális vállalkozások, pontosabban a munkaerőpiaci integrációval foglalkozó szociális vállalkozások (WISE) pozitív szerepet játszottak a hosszútávon munkanélküliek munkaerő-piaci visszailleszkedésében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges elismerést és technikai támogatást e vállalkozásoknak;

19.  ösztönzi e tekintetben a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRDP) és fakultatív jegyzőkönyvére (A/RES/61/106) való hivatkozást, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott, az életműködésekről, a fogyatékosságról és az egészségről szóló nemzetközi osztályozás alkalmazását minden releváns intézkedésben és szakpolitikai területen; osztja azt a nézetet, hogy a fogyatékosság társadalmi-gazdasági összefüggésben megmutatkozó egészségügyi körülmény;

20.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és biztosítsanak bevált gyakorlatokat és a munkáltató számára mentorálást, támogatást és tanácsadást a visszailleszkedési tervek kidolgozási és végrehajtási módjára vonatkozóan, miközben biztosítsák a szociális partnerek közötti folyamatos párbeszédet, illetve azt, hogy a munkavállalók a munkába való visszatérés kezdetétől tudatában legyenek jogaiknak; ösztönzi továbbá a betegségből vagy sérülésből felépülő munkavállalók visszailleszkedésére vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok, a szakmai közösségek, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a politikai döntéshozók között és azokon belül;

21.  felkéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve nyújtsanak külső támogatást annak érdekében, hogy iránymutatást és technikai segítségnyújtást biztosítsanak azon kkv-k és mikrovállalkozások számára, amelyek korlátozott tapasztalattal rendelkeznek a foglalkozási rehabilitáció és a munkába való visszatérést segítő intézkedések terén; elismeri annak fontosságát, hogy az intézkedések vállalati szintű végrehajtása tekintetében figyelembe vegyék nemcsak a kkv-k és a mikrovállalkozások, hanem az egyes közszolgáltatási ágazatok helyzetét, különleges igényeit és a megfelelés miatt előttük álló kihívásokat is; hangsúlyozza, hogy a figyelemfelkeltés, a bevált gyakorlatok cseréje, a konzultáció és az online platformok rendkívül fontosak, hogy segítsék a kkv-kat és mikrovállalkozásokat ebben a folyamatban; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az olyan gyakorlati eszközök és iránymutatások kidolgozását, amelyek segíthetik a foglalkoztatási rehabilitáció és a munkába való visszatérést segítő intézkedések terén korlátozott tapasztalattal rendelkező kkv-k és mikrovállalkozások támogatását; elismeri a vezetőképzésbe való beruházás fontosságát;

22.  megjegyzi, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek visszailleszkedésére irányuló ötletesebb megközelítésektől megvonják a finanszírozást a könnyen számszerűsíthető végeredményeken alapuló, szűkebb körű megközelítések javára; felhívja ezért a Bizottságot, hogy javítsa az alulról felfelé építkező megközelítések finanszírozását a strukturális alapok, különösen az ESZA keretében;

23.  tudomásul veszi a visszailleszkedési programok esetkezelési megközelítésének sikerét, és hangsúlyozza, hogy szükség van a szociális munkások vagy a kijelölt tanácsadók által nyújtott egyénre szabott és integrált segítségre; úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a vállalatok a betegség vagy sérülés miatti távollét során szoros kapcsolatot tartsanak fenn a munkavállalókkal vagy képviselőikkel;

24.  úgy véli, hogy a munkába való visszatérést és a visszailleszkedést segítő szakpolitikáknak a munkával töltött egészséges életre irányuló szélesebb körű holisztikus megközelítés részét kell alkotniuk, amelyek célja, hogy testi és szellemi szempontból is biztonságos és egészséges munkakörnyezetet biztosítsanak a teljes munkával töltött életszakasz során, valamint tevékeny és egészséges időskort valamennyi munkavállaló számára; hangsúlyozza a kommunikáció, a foglalkozási rehabilitációval irányításával foglalkozó szakemberek (munkaasszisztensek) által nyújtott segítség, valamint egy olyan integrált megközelítés kiemelt fontosságát, amely valamennyi érintett felet bevonja a munkavállalók sikeres fizikai és foglalkozási rehabilitációjába; úgy véli, hogy a munkahely a visszatérési rendszerek központi eleme kell legyen; üdvözli az osztrák „fit2work”(16) program bürokráciamentes és gyakorlati megközelítésének sikerét, amely a valamennyi munkavállaló számára hozzáférhető egyszerű kommunikációra (így például az egyszerűbb nyelvhasználatra) helyezi a hangsúlyt;

25.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatásban tartsák, többek között annak biztosításával, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások rendelkezzenek a szükséges erőforrásokkal ennek eredményes megvalósításához; határozottan ösztönzi a betegségből és sérülésekből felépülő munkavállalók nyílt munkaerőpiacra történő bekerülését célzó átképzés és továbbképzés révén való visszailleszkedését a minőségi foglalkoztatásba, amennyiben a munkavállaló ezt szeretné, és az egészségügyi körülmények ezt megengedik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szakpolitikai rendelkezések az egyének munkaképességére összpontosítsanak, valamint, hogy rámutassanak a munkáltatót érintő azon előnyökre, amelyek a tartós betegszabadság miatt elveszthető munkavállaló tapasztalatainak és ismereteinek megtartásából fakadnak; elismeri azonban annak fontosságát, hogy a nemzeti szociális ellátórendszer keretében létezzen egy erős biztonsági háló azon személyek számára, akik nem képesek visszatérni a foglalkoztatásba;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkáltatók számára vezessenek be aktív munkaerőpiaci politikákat és szakpolitikai ösztönzőket, hogy támogassák a fogyatékossággal és krónikus betegséggel élő személyek foglalkoztatását, többek között azáltal, hogy visszailleszkedésük érdekében a munkahelyen megfelelő kiigazításokat tesznek, és megszüntetik az akadályokat; emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú tájékoztatni a vállalatokat és az érintett személyeket a meglévő ösztönzőkről és jogokról;

27.  elismeri e tekintetben, hogy a rugalmas, személyre szabott és adaptív munkafeltételek, mint például a távmunka, a rugalmas munkaidő, az adaptált munkaeszközök és a csökkentett munkaidő vagy munkaterhelés fontos szerepet játszik a munkába való visszatérésben; hangsúlyozza a munkába való korai és/vagy fokozatosan visszatérés (ha az egészségügyi körülmények lehetővé teszik) fontosságát, amelyet a vállalkozások pénzügyi ösztönzőinek fenntartása mellett részleges betegségi ellátás kísérhet annak biztosítása érdekében, hogy az érintett személyek ne szenvedjenek el jövedelemkiesést a munkába való visszatérés miatt; hangsúlyozza, hogy ezeknek a feltételeknek, amelyek magukban foglalják a földrajzi, időbeli és funkcionális rugalmasságot, a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt megvalósíthatóknak kell lenniük, elő kell segíteniük a munkairányítás megszervezését és figyelembe kell venniük a termelési ciklusok változásait;

28.  elismerését fejezi ki azon nemzeti programok és kezdeményezések iránt, amelyek elősegítették a krónikus betegségekben szenvedő emberek minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedését, például a német „Job4000”(17) program, amely integrált megközelítést alkalmaz a elhelyezkedési nehézségekkel küzdő súlyos fogyatékossággal élő személyek stabil szakmai beilleszkedésének javítása érdekében, valamint a visszailleszkedést segítő ügynökségek létrehozása iránt, amelyek segítenek a krónikus betegségekben szenvedőknek olyan munkát találni, amely megfelel a helyzetüknek és a képességeiknek(18);

29.  tudomásul veszi a magas szintű munkahelyi autonómiával összefüggésben álló fontos pszichológiai előnyöket és termelékenységi növekedést; úgy véli, hogy a munkahelyi autonómia bizonyos szintje alapvető fontosságú lehet az eltérő állapotú és igényű beteg és sérült munkavállalók visszailleszkedési folyamatának megkönnyítéséhez;

30.  elismeri a munkába való visszatérés értékét az ellátási folyamatban, mivel a munka sokak számára lehetővé teszi a pénzügyi függetlenséget, és javítja az életminőségét, ami esetenként kulcsfontosságú tényező lehet a felépülés folyamatában;

31.  felhívja a tagállamokat, hogy a „juttatási csapda” elkerülése érdekében ne szüntessék meg azonnal a jóléti juttatásokat, amikor a krónikus betegségben szenvedő emberek munkahelyhez jutnak;

A munkavállalók visszailleszkedésével kapcsolatos hozzáállás megváltoztatása

32.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve – közleményeikben, iránymutatásaikban és szakpolitikáikban – biztosítsák, hogy a munkáltatók úgy tekintsenek a visszailleszkedési folyamatra, mint egy lehetőség arra, hogy részesüljenek a munkavállalók készségei, kompetenciái és tapasztalata révén megvalósuló előnyökből; úgy véli, hogy a munkáltatók és a munkavállalói képviselők a kezdetektől fontos szereplői a munkába való visszatérés folyamatának, és részesei a döntéshozatali folyamatnak;

33.  emlékeztet az UNCRDP 26. és 27. cikkére, amelyek arra kötelezik a részes államokat, hogy szervezzék meg, erősítsék meg és bővítsék ki a rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat, különösen az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások területén, és előmozdítsák a munkaerőpiacon részt vevő fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási lehetőségeit és szakmai előmenetelét, valamint a munkába való visszatéréshez nyújtott segítséget;

34.  hangsúlyozza, hogy a foglalkozási rehabilitációval és a munkába való visszatérést segítő szakpolitikákkal és programokkal, valamint a fejlett vállalati kultúrával kapcsolatos tudatosság döntő fontosságú tényező a munkába való visszatérés folyamata, a negatív hozzáállás elleni küzdelem, valamint az előítéletek és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem sikerének szempontjából; úgy véli, hogy szakértői csoportok, például pszichológusokat és a foglalkozási rehabilitációban szakképzett oktatókat hatékonyan lehetne megosztani a különböző vállalatok között, ezáltal lehetővé téve, hogy a kisebb vállalatok is részesülhessenek a tapasztalataik nyújtotta előnyben; úgy véli, hogy ebben a folyamatban maradt mozgástér a nem kormányzati szervezetek és az önkéntesek által nyújtott támogatás és kiegészítő szerepvállalás számára is;

35.  elismerését fejezi ki azon a vállalkozások iránt, amelyek az egészségügyi problémákkal küzdök, a fogyatékossággal élők vagy a megváltozott munkaképességűek támogatására irányuló kezdeményezéseket tettek, többek között azáltal, hogy átfogó megelőző programokat, a feladatok módosítását, képzést és átképzést biztosítanak, vagy azáltal, hogy a többi munkavállalót felkészítik a visszatérő munkavállalók megváltozott képességeire, ezáltal segítve visszailleszkedésüket; határozottan ösztönzi, hogy további vállalkozások is vegyenek részt ebben az erőfeszítésben, és indítsanak ilyen kezdeményezéseket; úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a munkavállalók vállalaton belüli visszailleszkedését elősegítő intézkedések a vállalati kultúra szerves részét alkossák;

36.  felszólít az egészségügyi problémákkal küzdők vagy fogyatékossággal élők számára kevesebb lehetőséget eredményező olyan kihívások és hátrányos megkülönböztetés jobb megértésére, mint többek között a megértés hiánya, az előítélet, az alacsony termelékenység megítélése és a társadalmi megbélyegzés;

37.  úgy véli, hogy az oktatás és a vállalati kultúra változásai, valamint a „Vision Zero”-hoz hasonló uniós szintű kampányok fontos szerepet játszanak a közvélemény átalakításában; felszólít arra, hogy fordítsanak fokozott figyelmet az európai munkaerőpiacok előtt álló demográfiai kihívásokra; elfogadhatatlannak ítéli, hogy az idősebb személyek gyakran szenvednek hátrányos megkülönböztetést életkoruk miatt; hangsúlyozza a munkavállalók életkoron alapuló megkülönböztetése elleni küzdelemre irányuló kampányok fontosságát, amelyek előmozdítják a megelőzésre, valamint a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó intézkedéseket; felhívja a tagállamokat és az EU-t, hogy vegyék figyelembe európai parlament idősebb munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatos kísérleti projektjének megállapításait;

38.  úgy véli, hogy a nemzeti szakpolitikai keretek döntő hatással vannak az kormenedzsmentet és a tevékeny és egészséges időskort támogató környezet kialakítására; úgy véli, hogy mindez hatékonyan támogatható lenne uniós fellépések révén, többek között szakpolitikák, iránymutatás, tudáscsere és különböző pénzügyi eszközök például az ESZA vagy az európai strukturális és beruházási alapok igénybevételével; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az idősebb munkavállalók rehabilitációját és reintegrációját célzó intézkedéseket – ha lehetséges és ha az érintett személy is így kívánja – például azáltal, hogy végrehajtják az idősebb munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló uniós kísérleti projekt eredményeit;

39.  elismeri, hogy a gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizált emberek megtartják a munkához való alapvető jogot; elismeri továbbá, hogy az említett személyek egyedi kihívásokkal szembesülnek a foglalkoztatásukat illetően, amelyek különböznek a többi betegcsoport előtt álló kihívásoktól, mivel gyakran kevés idő áll rendelkezésükre arra, hogy alkalmazkodhassanak állapotuk változásaihoz és elvégezzék munkahelyük kiigazításait; elismerően nyilatkozik az olyan kezdeményezésekről, mint a „Dying to Work” („meghalok a munkáért”) kampány, amelyek felhívják a figyelmet ezen konkrét problémákra; ösztönzi a munkáltatókat, hogy folytassák a lehető legtöbb párbeszédet a halálos betegséggel diagnosztizált munkavállalókkal, annak biztosítása érdekében, hogy minden szükséges és lehetséges módosítás elvégezhető legyen annak érdekében, hogy – ha úgy kívánja – lehetővé váljon a munkavállaló számára a munkavégzés folytatása; azon a véleményen van, hogy sok beteg számára a munkahelyen maradás személyes, pszichológiai vagy gazdasági kényszer és központi szerepet tölt be emberi méltóságában és életminőségében; sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a munkahelyek ésszerű adaptálását az emberek ezen csoportja előtt álló egyedi kihívásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja a rákbetegek foglalkoztatási helyzetére vonatkozó adatok hiányának problémáját, és támogassa a jobb, tagállamok között összehasonlítható adatok gyűjtését, hogy javítani lehessen az érintettek számára nyújtott támogatási szolgáltatásokat;

40.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos fejleszteni és naprakésszé tenni a munkavállalók azon képességeit, amelyek összhangban állnak a vállalati és a piaci igényekkel, különös hangsúlyt fektetve a digitális készségekre, azáltal hogy a munkavállalók számára megfelelő képzést és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést biztosítanak; kiemeli a munkaerőpiac növekvő digitalizációját; rámutat arra, hogy a digitális készségek fejlesztése a munkába való visszatérésre való felkészülés szerves része lehet, különösen az idősebb népesség körében;

41.  megállapítja, hogy a hivatalos és nem hivatalos gondozók egyaránt kulcsfontosságú szerepet töltenek be a foglalkozási rehabilitációban; elismeri, hogy az Európában nyújtott gondozási ellátás 80%-át fizetettlen gondozók biztosítják(19), és a gondozói tevékenység következtében jelentősen csökkennek ezen embercsoport hosszú távú foglalkoztatási kilátásai; elismeri továbbá, hogy – tekintettel arra, hogy a gondozók többsége nő – a gondozók foglalkoztatási helyzetére vonatkozó kérdés egyértelműen bír nemi dimenzióval; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a munkáltatókat, hogy vegyék különösen tekintetbe a foglalkoztatás gondozókat illető kihatásait;

º

º  º

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0411.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0474.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0318.

(5)

HL C 102 E., 2008.4.24., 321. o.

(6)

https://osha.europa.eu/hu/tools-and-publications/publications/reports/psychosocial-risks-eu-prevalence-strategies-prevention/view

(7)

Egészségügyi Mérési és Értékelési intézet (2016) Betegségek okozta össztársadalmi teher összehasonlító adatok. http://vizhub.healthdata.org/gbd-compare

(8)

Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum (2011) Alkohol, munka és termelékenység. https://ec.europa.eu/health//sites/health/files/alcohol/docs/science_02_en.pdf

(9)

Eurofound (2012) Alkohol- és kábítószerhasználat a munkahelyen. https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_files/docs/ewco/tn1111013s/tn1111013s.pdf

(10)

Az Eurofound harmadik európai életminőség-felmérése, 2001–2012 https://www.eurofound.europa.eu/surveys/european-quality-of-life-surveys/european-quality-of-life-survey-2012

(11)

7. o. itt: https://ec.europa.eu/health//sites/health/files/social_determinants/docs/final_sum_ecorys_web.pdf

(12)

7. o. legfontosabb megállapítások https://www.oecd.org/els/emp/42699911.pdf

(13)

5. o. https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/policies/docs/2017_chronic_framingdoc_en.pdf

(14)

Eurostat, 2011 LFS ad hoc modul, itt: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/policies/docs/2017_chronic_framingdoc_en.pdf

(15)

http://www.alna.se/in-english

(16)

“Az EU-OSHA esettanulmánya az ausztriai Fit2Work programról” https://osha.europa.eu/hu/tools-and-publications/publications/austria-fit2work/view

(17)

Forrás: A Pathways projekt „A munkába való jelenlegi beilleszkedési és visszailleszkedési stratégiák krónikus megbetegedéssel küzdő személyekre vonatkozó eredményességével kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokról szóló irányadó dokumentum” című, 5.2. számú célkitűzése

(18)

Forrás: Hollandia: A munkába való visszatérést segítő továbbképzési szolgáltatások képesített, saját tapasztalataik folytán szakértővé vált személyek számára. Esettanulmány. EU-OSHA

(19)

http://www.ecpc.org/WhitePaperOnCancerCarers.pdf


INDOKOLÁS

Az EU-ban várható élettartam megváltoztatja a életkor-piramist. 2015-ben a születéskor várható élettartam az EU-28-ban 83,3 év volt a nők és 77,9 év volt a férfiak esetében. A korlátozottságmentes, egészségben eltöltött életévek azonban valószínűleg rövidebbek, különösen bizonyos tagállamokban. A hosszabb várható élettartam, valamint az átlagos nyugdíjkorhatár megemelése jelentős kihívások elé állítja Európát és a tagállamokat nemcsak az egészségügyi rendszereink, hanem a munkaerőpiacaink szempontjából is. Az előadó olyan megközelítést igyekszik találni, amely segít meghatározni a munkaerőpiacaink formálásához szükséges politikai lehetőségeket annak érdekében, hogy azok a) befogadóbbá váljanak és javuljon az idősödő és beteg társadalom igényeire való válaszadó képességük, valamint b) kevésbé érintse őket a készségeknek a munkaerőpiaci inaktivitásból eredő elvesztése. Az előadó e megközelítés eléréséhez a munkavállalók sérülést vagy betegséget követő munkaerőpiaci visszailleszkedését segítő intézkedéseket javasol.

Az előadó osztja azt a nézetet, hogy a munkavállalók rehabilitációjának három különböző aspektusa van: egyrészt orvosi, másrészt szakmai (vagy foglalkozási), harmadrészt pedig társadalmi. A jelentés elsősorban a foglalkozási rehabilitációra és azokra az összetett kérdésekre összpontosít, amelyekkel a munkaadók és a munkába visszatérni kívánó munkavállalók szembesülnek (a munkahelyi visszailleszkedést megkönnyítő eljárások és kezdeményezések). A jelentés ugyanakkor igyekszik hangsúlyozni, hogy a sikeres rehabilitáció és a munkába való visszatérés mindhárom aspektust magában foglalja.

A jelentés ajánlásokat is tartalmaz, hogy arra ösztönözze a tagállamokat, hogy tanuljanak a bevált gyakorlatok és megközelítések példáiból, ugyanakkor megpróbálja meghatározni azokat a területeket, amelyeket az EU hozzáadott értékkel és szakismerettel gyarapíthat azon politikák további előmozdítása érdekében, amelyek végeredményben hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a tagállamok elősegítsék a munkavállalók munkaerőpiacra való visszailleszkedését.

Az előadó úgy véli, hogy az EU azáltal teremthet hozzáadott értéket, hogy segíti a tagállamokat a következők kidolgozásában:

•  megelőző intézkedések

•  átfogó politikai válaszok a tagállamokban, ideértve a korai beavatkozást, az összes érdekelt fél közötti intézményi együttműködést, a személyre szabott megközelítést

•  kulturális váltás: annak tudatosítása, hogy ezekkel a munkavállalókkal törődni kell, kialakítva e munkavállalók kedvező társadalmi megítélését és a munkavállalók élethosszig tartó pszichoszociális jóllétéhez szükséges intézkedéseket.

A jelentés vizsgálja továbbá azokat az erős gazdasági érveket, amelyek a munkavállalók nyílt munkaerőpiacra való visszatérését segítő politikák szükségessége mellett szólnak. A kiegyensúlyozottabb kormegoszlású csoportokkal rendelkező szervezeteket például kevésbé érinti a személyzeti fluktuáció, valamint termelékenyebbek lehetnek, mivel szélesebb körű készségekből és tapasztalatokból merítenek. A BusinessEurope szerint a személyzeti felmérések általában azt igazolják, hogy az idősebb munkavállalók nagyobb elkötelezettséget mutatnak a munkahelyük iránt, valamint a teljesítményük a problémamegoldás és a vezetői képességek tekintetében meghaladhatja a fiatalabb munkavállalókét. A pozitív hatások nemcsak az életkor, hanem a sokféleség esetében is érvényesek. A munkába való visszatérés tehát egyrészt az önmegvalósításról és az önálló életvitelről szól, másrészt pedig kedvező gazdasági hatása van a társadalomra, és a tagállami szociális rendszerektől való kisebb mértékű függőséget eredményez. Amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)(1) kutatása megerősíti, a fogyatékossággal élők hasonló termelékenységgel, alacsonyabb baleseti aránnyal és magasabb fokú munkamegtartással bíró, megbízható munkavállalókat jelentenek a vállalat általános munkaerő-állományához képest. A fogyatékossággal élők a készségek és a tehetség kiaknázatlan forrását jelentik, ideértve a technikai készségeket is, amennyiben hozzáférnek a képzési lehetőségekhez, és a mindennapi életben kialakított, több területen is hasznosítható problémamegoldó készségekkel rendelkeznek. A munka közben fogyatékossá válók a képesítésük mellett gyakran értékes tapasztalatokkal is rendelkeznek.

Amint arra az EU-OSHA munkájában rámutatott, a munkába való visszatérés bonyolult folyamat lehet a vállalkozások számára, amely a költségvetési megfontolások mellett a szakértelemre is kiterjed. A kisebb vállalkozások számára a folyamat különösen nehézzé válhat. A külső technikai és pénzügyi támogatás segítheti a munkáltatókat az egyéni intézkedések kidolgozásában és a betegség miatti hiányzást követően a munkába visszatérők visszailleszkedést célzó útmutató megoldások kialakításában. Az uniós alapokból nyújtott, megfelelően alkalmazott pénzügyi támogatás fontos szerepet játszhat a változás elősegítésében. Bármely támogatásnak azonban együtt kell járnia a vállalkozások szervezeti kultúrájának valódi változásával.

Az EU jelentős szerepet játszik a nemzeti munkaerőpiaci reformok támogatásában és ösztönzésében, az innovatív ötletek megosztásában és a sikeres politikai keretek kialakításának elősegítésében. Az előadó osztja az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretében foglalt azon nézetet, amely szerint a jogalkotás igazolta értékét azáltal, hogy az Unióban megteremtette a munkavállalók magas szintű védelmét, valamint közös definíciókat, szabványokat, módszereket és megelőzési eszközöket teremtett a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén. Ugyanakkor a modellek sokféleségéből adódóan a tagállamoknak az összehasonlító teljesítményértékelést, a bevált gyakorlatok azonosítását és cseréjét, a tájékoztatást, az önkéntes normák bevezetését és a felhasználóbarát informatikai eszközöket is igénybe kell venniük a változás eléréséhez.

Végül az előadó a pszichoszociális kockázatoknak a munkahelyeken való előfordulási gyakoriságára is fel kívánja hívni a figyelmet, és úgy véli, hogy beavatkozásokra van szükség e kockázatok kezeléséhez, valamint emlékeztet az ilyen diszfunkciókkal kapcsolatos negatív megbélyegzés elleni folyamatos küzdelem szükségességére.

(1)

http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---ifp_skills/documents/publication/wcms_167204.pdf


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

7.6.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Guillaume Balas, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Michael Detjen, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Marian Harkin, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Miroslavs Mitrofanovs, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Terry Reintke, Claude Rolin, Siôn Simon, Marita Ulvskog, Renate Weber, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Sergio Gutiérrez Prieto, Dieter-Lebrecht Koch, Eduard Kukan, Miapetra Kumpula-Natri, Paloma López Bermejo, António Marinho e Pinto, Rory Palmer, Jasenko Selimovic, Monika Vana, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Andrea Bocskor, Dietmar Köster, Renaud Muselier


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

41

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Marian Harkin, António Marinho e Pinto, Jasenko Selimovic, Renate Weber

ECR

Czesław Hoc, Anthea McIntyre, Jana Žitňanská

ENF

Dominique Martin

GUE/NGL

Patrick Le Hyaric, Paloma López Bermejo

NI

Lampros Fountoulis

PPE

Georges Bach, Andrea Bocskor, David Casa, Danuta Jazłowiecka, Dieter-Lebrecht Koch, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Eduard Kukan, Jérôme Lavrilleux, Elisabeth Morin-Chartier, Renaud Muselier, Claude Rolin

S&D

Guillaume Balas, Michael Detjen, Elena Gentile, Sergio Gutiérrez Prieto, Agnes Jongerius, Jan Keller, Dietmar Köster, Miapetra Kumpula-Natri, Rory Palmer, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Siôn Simon, Marita Ulvskog, Flavio Zanonato

VERTS/ALE

Miroslavs Mitrofanovs, Terry Reintke, Monika Vana

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. június 22.Jogi nyilatkozat