Eljárás : 2017/2007(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0223/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0223/2018

Viták :

PV 02/07/2018 - 22
CRE 02/07/2018 - 22

Szavazatok :

PV 03/07/2018 - 11.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0274

JELENTÉS     
PDF 392kWORD 62k
26.6.2018
PE 618.019v03-00 A8-0223/2018

a háromdimenziós nyomtatásról: kihívás a szellemi tulajdonjogok és a polgári jogi felelősség terén

(2017/2007(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Joëlle Bergeron

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a háromdimenziós nyomtatásról: kihívás a szellemi tulajdonjogok és a polgári jogi felelősség terén

(2017/2007(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre3(1),

–  tekintettel a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A holnap valósága. 3D nyomtatás – az európai gazdaság megerősítésének eszköze” című véleményére(3),

–  tekintettel „A jelenkor társadalmi kihívásaira választ adó kiegyensúlyozott szellemitulajdonjog-érvényesítési rendszer” című, 2017. november 29-i európai bizottsági közleményre (COM(2017)0707),

–  tekintettel „A szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes vonatkozásaival kapcsolatos iránymutatás” című, 2017. november 27-i bizottsági közleményre (COM(2017)0708),

–  tekintettel a Bizottságnak a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló, 2017. május 10-i vitaanyagára (COM(2017)0240),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0223/2018),

A.  mivel a háromdimenziós nyomtatás a magánszemélyeknek szánt 3D nyomtatók piaci bevezetésével, illetve digitális modelleket és 3D nyomtatási szolgáltatásokat egyaránt kínáló piaci szereplők megjelenésével a nagyközönség számára is elérhetővé vált;

B.  mivel a 3D nyomtatás az egyik legfontosabb technológiának tekinthető, amelynek tekintetében Európa vezető szerepet játszhat; mivel a Bizottság elismerte a 3D nyomtatás előnyeit, amikor a Horizont 2020 révén 2014 és 2016 között 21 olyan projektet támogatott, amely erre a technológiára alapul;

C.  mivel a 3D nyomtatás az 1960-as években született meg, kísérleti jelleggel, és mivel a kezdetben az Egyesült Államokban kifejlesztett technológia az az ipari ágazatban 1980-as években kezdett elterjedni;

D.  mivel a 3D nyomtatók piaca gyorsan növekvő ágazat, és mivel ez várhatóan az elkövetkező években is folytatódik;

E.  mivel azonban a 3D nyomtatás közösségi tereinek – gyakori nevükön a fablab-ok – fejlődése, valamint az időnként online 3D fájlcserélő platformokkal is összekapcsolt távnyomtatási szolgáltatások fejlődése mindenki számára lehetővé teszi, hogy egy tárgyat 3D-ben nyomtattasson ki, ami előnyt jelent a feltalálók és a projektgazdák számára;

F.  mivel a gyártási láncok ellátásának átalakítására óriási lehetősége van a 3D nyomtatásnak, amely segítségével európai kibocsátás szintje növelhető; mivel e technológia alkalmazása új lehetőségeket kínál az innováció és az üzleti fejlődés számára;

G.  mivel az EU az elsőbbséget élvező technológiai területek közé felvette a 3D nyomtatást; mivel az Európai Bizottság a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló friss vitaanyagában (COM(2017)240) is kitér a 3D nyomtatásra azon jelentős tényezők között, amelyek ipari átalakulásokhoz vezetnek majd;

H.  mivel a Bizottság a 3D nyomtatást kiemelt intézkedési területként kezeli, amely jelentős gazdasági lehetőségeket kínál, különösen a kisebb innovatív vállalkozások számára; mivel számos ország elismerte már a 3D nyomtatás átformáló potenciálját, és bár még eltérően, de megkezdte a gazdasági és technológiai ökoszisztéma kialakításának előmozdítására irányuló különböző stratégiák megalkotását;

I.  mivel a 3D nyomtatással megvalósított gyártás túlnyomó részét jelenleg prototípusok előállítása jelenti; mivel bizonyos iparágak már évek óta használnak kész alkatrészeket, és ezek piaca viszonylag gyorsan nő; mivel a gyártás egyre nagyobb részét inkább a használatra vagy forgalmazásra kész tárgyak, mintsem az egyszerű prototípusok előállítása jelenti;

J.  mivel az innovatív vállalkozások számára a 3D nyomtatásnak számos potenciális előnye van; ugyanis a 3D nyomtatás lehetővé teszi az összköltség csökkentését, különösen az új termékek fejlesztése, tervezése és tesztelése vagy a már meglévők javítása során;

K.  mivel a társadalomban egyre elterjedtebbé válik a 3D nyomtatás alkalmazása, különösen az oktatás területén, a polgárok és az induló innovatív vállalkozások fórumain – például az alkotótereken (maker spaces) –, továbbá a magánszférában;

L.  mivel a 3D nyomtatás egyre egyszerűbbé és elérhetőbbé válik mindenki számára; mivel várhatóan az alkalmazható anyagokra, a sebességre, valamint a nyersanyagokra és az energiafogyasztásra vonatkozó korlátok rövid időn belül jelentősen csökkennek;

M.  mivel a legfejlettebb iparágak nagy része alkalmazza ezt a technológiát, mivel nagymértékben bővültek a 3D nyomtatás felhasználási lehetőségei, mivel az elvárások számos területen magasak, például, de nem kizárólag, a gyógyászati (a regeneratív orvoslástól a protézisek gyártásáig), a repülési, az űrrepülési, a gépjárműipari, a háztartásigép-gyártási, az építőipari, a régészeti kutatási, az építészeti, a gépészeti, a szabadidős vagy a formatervezési ágazatokban;

N.  mivel a szabályozás hiánya kulcsfontosságú iparágazatokban, például az űrkutatásban és az orvosi/fogorvosi szektorban korlátozta a 3D nyomtatás alkalmazását, és mivel a 3D nyomtatók használatának szabályozása segíteni fog a technológiák használatának növelésében és a lehetőséget teremt a kutatásra és fejlesztésre;

O.  mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság fent említett véleménye leszögezi, hogy a digitális forradalom ösztönző hatását kihasználva és „a megfelelő fejlett gyártási technológiák segítségével Európa visszaköltöztetheti a gyártást az alacsonyabb munkabért adó térségekből, hogy serkentse az innovációt, és fenntartható növekedést idézhessen elő hazai földön.”

P.  mivel a 3D nyomtatás önmagában mérsékelné mind a szállítási kiadásokat, mind pedig a szén-dioxid-kibocsátásokat;

Q.  mivel a 3D nyomtatási technológia várhatóan pozitív hatással lesz az egyes esetekben fizikailag könnyebb és kevésbé veszélyes új, szakképesítést igénylő munkalehetőségek (karbantartó technikusi, mérnöki, tervezői stb. álláshelyek) nagyobb mértékben való létrehozására, és ezért az új technikusi munkakörök (pl. 3D nyomtató-operátor) létrehozása nyomán új felelősségi körök jönnek létre, a 3D nyomtatási iparágnak pedig megfelelő képzést nyújtó tanfolyamokat kell biztosítania annak érdekében, hogy a technikusok a hagyományos gyártásban dolgozó technikusokéhoz hasonló tudásszintet érjenek el; mivel a 3D nyomtatási technológia csökkenti a gyártási és tárolási költségeket is (kis mennyiségekben végzett, pontosan a szükségletekhez igazodó termelést stb. téve lehetővé); mivel a gyártási álláshelyek csökkenése ugyanakkor nagymértékben kihat majd azon országok gazdaságára, amelyek nagy számú, alacsony képzettséget igénylő munkakörre alapulnak;

R.  mivel jelenleg nem lehet felmérni, hogy a 3D ipar fejlődése pontosan milyen gazdasági hatást vált majd ki az Európai Unió különböző tagállamaiban;

S.  mivel a 3D nyomtatás lehetőséget kínálhat a fogyasztónak arra, hogy megoldást találjon a tervezett elavulásra azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy az egyre rövidebb élettartamú háztartási berendezések alkatrészeit saját maga állítsa elő;

T.  mivel a 3D nyomtatási technológia egyes különleges, jogi és etikai természetű kérdéseket vethet fel mind a szellemi tulajdon – így a szerzői jogok, szabadalmak, a tervezés, a térbeli védjegyek, sőt a földrajzi jelzések –, mind a polgári jogi felelősség területén, és mivel ezek a kérdések ugyanúgy a Jogi Bizottság hatáskörébe tartoznak;

U.  mivel az új technológiák képesek tárgyakat vagy embereket beolvasni, és digitális fájlokat létrehozni, amelyek később 3D-ben nyomtathatók, és mivel ez sértheti a képmáshoz vagy a magánélet védelméhez való jogot;

V.  mivel a 3D nyomtatási technológia biztonsági és különösen kiberbiztonsági kérdéseket is felvethet, többek között fegyverek, robbanóanyagok vagy kábítószerek és bármely más veszélyes tárgy gyártását illetően, és mivel az e típusú termeléssel szemben különösen ébernek kell lenni;

W.  mivel a szerzői jog szempontjából hasznos megkülönböztetéseket kell tenni: különbséget kell tenni ugyanis az otthon végzett magáncélú nyomtatás, illetve kereskedelmi használatra szánt nyomtatás között, valamint szakmai szereplők egymás közötti kapcsolatában, illetve szakmai szereplők és fogyasztók közötti viszony keretében végzett nyomtatás között is;

X.  mivel az irodalmi és műalkotások tulajdonával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó francia magas szintű tanács (CSPLA) a 3D nyomtatásról és a szerzői jogokról készített egyik jelentésében megállapította, hogy „a 3D nyomtatás demokratizálása a jelenlegi helyzetben nem okoz súlyos problémát a szerzői jog megsértése miatt”, mivel azonban egyúttal azt is elismeri, hogy „a hamisítás kockázata elsősorban a képzőművészeti alkotások esetében áll fenn”;

Y.  mivel most még csak néhány példa jelezhető előre, de a közeljövőben a technológia fejlődése miatt a helyzet valószínűleg bonyolódni fog; mivel felvetik a kérdést, hogy hogyan kezelhető 3D nyomtatási technológiák alkalmazásával történő hamisítás lehetősége;

Z.  mivel a 3D nyomtatás során használt eljárások következtében kialakult az ágazatban „az alkotás dematerializálódásának” nevezett jelenség, ami abból áll, hogy a műalkotás digitális formában már a fizikai megjelenésének elnyerése előtt terjedhet, ami megkönnyíti másolatok készítését, és megnehezíti a hamisítás elleni küzdelmet;

AA.  mivel tehát a jogi szakértők úgy vélik, hogy a 3D nyomtatás végeredményben nem változtat lényegesen a szellemitulajdon-jogokon, így a létrehozott fájl maga is műalkotásnak tekinthető, márpedig ha az, akkor az ennek megfelelő védelemben is részesülnie kell; mivel rövid és középtávon, és egyúttal a hamisítás elleni küzdelem szempontjából is a fő kihívást az jelenti majd, hogy a szakmai közvetítőket szorosabban be kell vonni a szerzői jogok védelmébe;

AB.  mivel abban az esetben, ha a 3D nyomtatás fejlődése lehetővé teszi az ipari termelést, meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e kollektív jogorvoslati lehetőségek létrehozására a károsult fogyasztók kártalanítása érdekében;

AC.  mivel a 3D nyomtatás fogyasztói jogokra és általánosságban a fogyasztóvédelmi jogra gyakorolt hatását a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, jelenleg tárgyalás alatt álló irányelv fényében gondosan meg kell vizsgálni;

AD.  mivel emlékeztetni kell arra, hogy egyes gazdasági szereplők aggályaival ellentétben a tárgyak 3D nyomtatással történő előállítása nem minden esetben minősül jogellenesnek vagy sérti harmadik felek jogait, és az ágazat nem minden szereplője termékhamisító, akinek célja a hamisított áruk értékesítéséből származó haszonszerzés; mivel ugyanakkor könnyen előállíthatók hamisított tárgyak;

AE.  mivel a hibás termékekért való felelősségről szóló 85/374/EGK irányelv valamennyi szerződésre kiterjed; mivel meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság többek közt a 3D-nyomtatás területén elért fejlődés miatt indított nyilvános konzultációt annak megvizsgálása céljából, hogy a szóban forgó irányelv megfelel-e rendeltetésének az új technológiák fejlődése tekintetében;

AF.  mivel az általános felelősségre vonatkozó szabályok az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12–14. cikkében meghatározott közvetítő szolgáltatók felelősségére is kiterjednek; mivel a 3D nyomtatási technológiával létrehozott tárgy által okozott károk esetében azonban külön felelősségi rendszert kell előirányozni, tekintettel arra, hogy a szereplők sokfélesége és a késztermék elkészítéséhez szükséges összetett folyamat gyakran megnehezíti a kárt elszenvedő személy számára a felelős személy azonosítását; mivel így a felelősség – attól függően, hogy mi okozta a tárgy hibáját – a tárgyra vonatkozó 3D fájl létrehozóját és eladóját, a 3D nyomtató gyártóját, a 3D nyomtatót működtető szoftver gyártóját, a felhasznált anyag szállítóját vagy a tárgyat létrehozó személyt terhelhetné;

AG.  mivel az üzleti célzattal végzett 3D nyomtatás egyedi felhasználást testesít meg, és ezért a felelősségre vonatkozó szabályokat rendszerint a részes felek között kötött szerződés feltételei rögzítik;

AH.  mivel az anyag-hozzáadásos gyártói technológiák valamennyi elemének meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak, és tanúsítani kell a reprodukálható, minőségi alkatrészgyártás garantálását; mivel a tanúsítás bonyolulttá vált a gépek, az anyagok és folyamatok számos változatának, valamint az adatbázis hiányának köszönhetően; mivel ezért olyan szabályokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik valamennyi anyag, folyamat és termék gyorsabb és költséghatékonyabb tanúsítását;

AI.  mivel a 3D nyomtatásnak szerepe van az energiafogyasztás és a természeti erőforrások fogyasztása éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából történő csökkentésében; mivel a 3D nyomtatás minimalizálhatja a gyártás folyamatban keletkező hulladékot, és meghosszabbíthatja a fogyasztói termékek élettartamát azzal, hogy lehetővé teszi a pótalkatrészek fogyasztók által történő előállítását;

1.  hangsúlyozza, hogy a 3D nyomtatás által a jövőben esetlegesen okozandó, a polgári jogi felelősséggel vagy a szellemi tulajdon megsértésével kapcsolatos problémák jövőbeli eredményes kezelése érdekében az Európai Uniónak adott esetben új uniós szintű jogi normákat kellene alkotnia és a meglévő normákat kellene hozzáigazítania a 3D nyomtatás sajátosságaihoz, figyelembe véve az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) döntéseit, valamint az Európai Unió és a tagállamok bíróságainak vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, valamennyi stratégiai lehetőség értékelését célzó alapos hatásvizsgálat elvégzését követően; hangsúlyozza, hogy a jogszabályi válasznak mindenképpen el kell kerülnie a meglévő szabályok megkettőzését, és figyelembe kell vennie a már folyamatban lévő projekteket, nevezetesen a 2D nyomtatásra vonatkozóan jelenleg alkalmazandó szerzői jogi jogszabályokat; hozzáteszi, hogy jognak lépést kell tartania az innovációval és elő kell mozdítania azt, de oly módon, hogy ne fékezze és ne akadályozza;

2.  tudomásul veszi, hogy továbbra is ébernek kell lenni bizonyos kérdések, többek között a fájlok kódolása és egyéb védelme tekintetében annak érdekében, hogy elkerülhető legyen mind a fájlok jogosulatlan letöltése és másolása, mind pedig a tárgyak jogosulatlan reprodukciója;

3.  véleménye szerint a körültekintést nyilvánvalóan biztosítani kell a 3D nyomtatás ágazatában, különösen a nyomtatott termék minősége szempontjából és szem előtt tartva azokat a veszélyeket, amelyek a felhasználókat vagy a fogyasztókat fenyegethetik, ezért kívánatosnak tartja olyan azonosítási és nyomon követhetőségi módszerek bevezetését, amelyek lehetővé teszik a hagyományos módon előállított termékek megkülönböztetését a 3D nyomtatással gyártott termékektől, továbbá a kereskedelmi és nem kereskedelmi célokra való további felhasználásuk megfigyelésének előmozdítását. úgy véli, hogy ilyen módszerek kidolgozása során hasznos lehet a jogosultak és a 3D gyártók közötti szoros együttműködés; úgy véli továbbá, hogy ez lehetővé tenné a létrehozott tárgyak nyomonkövethetőségét és a hamisítás mérséklését;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló háromdimenziós tárgyak jogszerű reprodukciójának ellenőrzését szükség esetén jogi természetű megoldásokkal lehetne megkönnyíteni, ilyen lehet például, ha a digitalizálási és 3D nyomtatási szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók rendszeres jelleggel nevelő célzatú, a szellemi tulajdon tiszteletben tartására vonatkozó felhívásokat jelenítenének meg; kiemeli ezzel összefüggésben a 3D tárgyak nyomon követhetőségét lehetővé tevő elemek fontosságát; hangsúlyozza, hogy ha egy 3D másolat saját felhasználási célra készült, akkor a saját felhasználási célú másolatokra vonatkozó mentességet szabályozó nemzeti jogszabályok alkalmazandók, többek között a kompenzáció vagy a jövedelem tekintetében;

5.  rámutat arra, hogy a szellemi tulajdonnak a 3D nyomtatás ágazatán belüli védelme érdekében erősíteni kell a közvélemény tudatosságát, a szerzői jog megsértése, valamint a formatervezési mintákra, a védjegyekre és a szabadalmakra vonatkozó jog megsértése tekintetében egyaránt;

6.  hangsúlyozza azonban, hogy a jelenleg még nem eléggé fejlett műszaki természetű megoldásokat is tovább kell kutatni, mint amilyen például a kódolt fájlokat tároló adatbázisok létrehozása vagy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kezelésére alkalmas rendszerrel felszerelt nyomtatók összekapcsolására vonatkozó elképzelés, vagy akár a gyártók és a platformok közötti együttműködés elősegítése annak érdekében, hogy megbízható fájlok álljanak a szakemberek és a fogyasztók rendelkezésére; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek közül az intézkedések közül bármelyik is kerül elfogadásra, végrehajtásának a piaci szereplők által már elvégzett tevékenységekre nem szabad költségeket érintő hatással lennie;

7.  megállapítja, hogy jelenleg még e lehetőségek egyike sem igazán kielégítő;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem végezte el a 2004/48/EK irányelv felülvizsgálatát, hanem ehelyett mindössze annyira szorítkozott, hogy kötelező jogi erővel nem bíró iránymutatásokat terjesztett elő, anélkül, hogy tisztázta volna a 3D nyomtatási technológiával kapcsolatos sajátos kérdéseket; üdvözli azonban az Európai Bizottság által 2017. november 29-én bejelentett, a szellemi tulajdon védelmének megerősítése érdekében foganatosítandó intézkedéseket;

9.  megállapítja, hogy a 3D nyomtatási technológia különböző elemeit érintő szellemi tulajdonjogok meghatározásra kerültek, így következésképpen a következő kérdés az, hogy hogyan lehet őket betartatni;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy a közleményében (COM (2017) 0707) felsorolt intézkedések végrehajtása során átfogó módon vegye figyelembe a 3D nyomtatási technológia valamennyi szempontját, anélkül azonban, hogy megkettőzné a már meglévő hatályos intézkedéseket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden érdekelt felet – többek között a kkv-kat és a fogyasztókat is – bevonjanak ebbe a törekvésbe;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a 3D nyomtatási technológiával kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonatkozó kérdéseket, különösen a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelv működésének értékelése alkalmával;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a 85/374/EGK irányelv hatálya alá nem tartozó károkra vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszer kidolgozásának lehetőségét;

13.  emlékeztet arra, hogy a 3D nyomtatási technológia számos gazdasági előnyt tartogat az EU számára, mert az európai fogyasztók igényeinek különösen megfelelő személyre szabási lehetőségeket kínál, lehetővé teheti a gyártási tevékenységek visszatelepítését és ezzel hozzájárulhat fizikailag könnyebb és kevésbé veszélyes új munkalehetőségek létrehozásához;

14.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szíveskedjen meghatározni a lehetséges felelősségi köröket azzal, hogy azonosítja a valamely 3D tárgy elkészítésében részt vevő közreműködőket: az alkotót és a szoftverszolgáltatót, a 3D nyomtatógyártót, az alapanyaggyártót, a tárgy kinyomtatóját, mi több, a tárgy konkrét megvalósításában részt vevő bármilyen egyéb köztes szereplőt;

15.  felhívja a figyelmet a „készítsd el magad” irányú marketing új formáinak lehetséges következményeire, amely nem egy végtermékkel szolgál, hanem csak egy letöltendő szoftverrel és a terméknyomtatásra vonatkozó leírással;

16.  hangsúlyozza egy egységes jogi keret létrehozásának fontosságát, amely az uniós innováció előmozdítása érdekében zökkenőmentes áttérést és jogbiztonságot biztosít a fogyasztók és a vállalkozások számára;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1)

HL L 195., 2004.6.2., 195. o.

(2)

HL L 210., 1985.8.7., 29. o.

(3)

HL C 332., 2015.10.8., 36. o.


INDOKOLÁS

A háromdimenziós nyomtatás (vagy „3D nyomtatás”) az 1960-as években született meg, kísérleti jelleggel. Az Egyesült Államokból származó technológia az 1980-as években kezdett elterjedni az ipari ágazatban.

A 3D nyomtatás fejlődése a 3D nyomtatók piaci bevezetésével, illetve a digitális modelleket és 3D nyomtatási szolgáltatásokat egyaránt kínáló piaci szereplők megjelenésével gyorsult fel.

A 3D nyomtatás valójában átfogó kifejezés, többféle technológiatípust ölel fel, amelyek digitális fájl alapján, 3D nyomtató segítségével képesek különböző anyagokból fizikai tárgyakat gyártani. A technológiát eredetileg prototípusok elkészítésére szánták, és máig ezt a célt szolgálja a 3D technológia piacának jelentős része.

A technológia a magánszemélyeknek szánt 3D nyomtatók piaci bevezetésével elérhetővé vált ugyan a nagyközönség számára, de e piac marginális és várhatóan középtávon is az marad, mert csak korlátozott körben állnak ehhez anyagok a fogyasztók rendelkezésére. Jelenleg ugyanis a nyomtatott tárgyak 99%-a egyazon a műanyagokból, műgyantákból és fémekből készül. A 3D ágazat egyik legfontosabb kihívása az alapanyagok kombinálása.

A távnyomtatási szolgáltatások fejlődése, amely olykor a 3D fájlok online megosztási platformjaihoz kapcsolódik, mindenki számára lehetővé teszi a tárgyak 3D nyomtatását, méghozzá az alacsony kategóriájú nyomtatókkal megvalósíthatónál sokkal jobb minőségben. A 3D nyomtatók oktatási intézményekben és közösségi munkaterekben (úgynevezett „fablab”-ekben) történő terjedése szintén elősegíti a technológiához való széles körű hozzáférést. A legfejlettebb iparágak nagy része alkalmazza a technológiát, mivel az komoly hatást gyakorol az innovációra és a környezetre.

A gyógyászati ágazatban azóta már nagyok az elvárások, mivel e technológia alkalmazható lenne protézisek, fogászati implantátumok, emberi bőr, sőt akár szervek („bio printing”), például vesék stb. előállítására. De a 4D nyomtatás még az űrrepülési ágazatban is gazdasági és ökológiai előnyt hozna, mert a könnyebb komponensek lehetővé teszik az üzemanyag-fogyasztás csökkenését: az Airbus jelenleg olyan repülőgéppel folytat kísérleteket, amely több mint 1000 olyan alkatrészt tartalmaz, amely 3D nyomtatással készült. Az új technológia fejlődése erősen kihat az autóalkatrészek, a játékok és az elektromos háztartási készülékek gyártására is. A 3D nyomtatókat és a 3D szkennereket egyébként egyre gyakrabban alkalmazzák a múzeumokban is, történelmi tárgyak restaurálása és kutatás céljából, például a régészetben.

Az EU az elsőbbséget élvező technológiai területek közé felvette a 3D nyomtatást. A Bizottság a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló friss vitaanyagában (COM(2017)240) is kitér a 3D nyomtatásra azon jelentős tényezők között, amelyek ipari átalakulásokhoz vezetnek majd.

A kereslethez szabott termelést lehetővé tevő 3D nyomtatás számos előnyt nyújthat a vállalkozások számára: könnyítheti logisztikai láncukat, és csökkentheti nemcsak a tárolási és szállítási műveleteket, hanem a környezetre gyakorolt hatásokat vagy az áruk biztosításával kapcsolatos kiadásokat is, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a munkahelyek áthelyezése is komoly előnyökkel járhat.

A szellemi tulajdon

A jogi szakértők szerint a 3D nyomtatás puszta megjelenése nem rengette meg alapjaiban a szerzői jogok helyzetét. Egy 3D fájl – önmagában – műalkotásnak volna tekinthető és ennek megfelelő védelemre jogosulna. Ha azonban a 3D nyomtatás az iparban is széles körben elterjed, akkor valóban számíthatunk a szerzői jogokkal kapcsolatos problémákra. A szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 48/2004/EK irányelv jövőbeni felülvizsgálata, amit a Bizottság még a jelenlegi ciklusban szeretne végrehajtani, különösen fontos lesz e tekintetben, főleg, ha olyan „puha” intézkedésekkel is kiegészül, amelyek tájékoztatással szolgálnak e témában.

Mégis helyénvalónak látszik elkülöníteni a magáncélú használatra szánt otthoni nyomtatást és a kereskedelmi célú nyomtatást, illetve a szakmai szereplők közötti szolgáltatásokat a szakmai szereplők és a fogyasztók közötti szolgáltatásoktól.

A polgári jogi felelősség

Ezek a különbségtételek a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos szempontok tekintetében is jelentőségteljesek. Így például a digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződések bizonyos vonatkozása tekintetében a bizottsági javaslat 10. és 14. cikke a fogyasztók szempontjából megoldást jelenthet azokra az esetekre, amikor felvetődik a 3D nyomtatással készült tárgyakért és a hibás fájlok miatt keletkező károkért viselt felelősség kérdése. A hibás termékekért való felelősségről szóló 85/374/EGK irányelv ezzel szemben valamennyi szerződésre kiterjedhet.

A polgári jogi felelősség általában nem harmonizált kérdés, amely a nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozik. Az uniós szabályozás a konkrétabb szabályokra korlátozódik, például a hibás termékekért viselt felelősségre. Ha valakinek 3D nyomtatással készült tárgy miatt kára származik, nem könnyű azonosítania a kárért felelős személyt. Az általános felelősségre vonatkozó szabályok ugyanis ilyen személyként egyaránt azonosíthatják akár a 3D nyomtató gyártóját, akár a 3D nyomtatót működtető szoftver gyártóját, akár magát a tárgyat előállító személyt is. Az előadó kéri a Bizottságot, hogy különös körültekintéssel mérlegelje a felelősségi lánccal és a felelősséget viselő személyek azonosításával kapcsolatos vonatkozásokat annak megállapítása érdekében, hogy továbbra is alkalmazható-e az általános felelősség rendszere.

Magától értetődik, hogy a 3D nyomtatás területén óvatos megközelítésre van szükség. Sok évnek kell még elmúlnia, sok szakmai tapasztalatot kell még ahhoz felhalmozni, mire olyan minőségi terméket lehet majd e technológiával előállítani, amely biztosan nem jelent veszélyt a felhasználójára vagy fogyasztójára nézve. Nem lehet kétséges, hogy a baleset esetén felmerülő felelősséggel vagy a szellemi tulajdon megsértésével kapcsolatos problémák jövőbeli eredményes kezelése érdekében vagy új uniós szintű jogi normákat kell alkotni, vagy a meglévő normákat kell hozzáigazítani a 3D nyomtatás sajátosságaihoz.

Ma a szellemi tulajdonnal és a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos problémákra több megoldási lehetőség is kínálkozik: a nyomtatható tárgyak globális adatbázisának létrehozása a szellemi tulajdon védelme alatt álló háromdimenziós tárgyak reprodukcióinak ellenőrzése érdekében; a háromdimenziós tárgyakról készített magáncélú másolatok számának korlátozása az illegális reprodukciók elkerülése érdekében; vagy akár a 3D nyomtatásra kivetett adó, amelynek célja a szellemi tulajdonjogok jogosultjai által a magáncélú 3D nyomtatás következtében keletkező kár ellentételezése. Önmagában azonban a fent említett egyik lehetőség sem igazán kielégítő.

Az azonban biztos, hogy a jogalkotási válasznak nem szabad megkettőznie a szabályokat, és figyelembe kell vennie a már folyamatban levő projekteket. A jognak lépést kell tartania az innovációval, de oly módon, hogy ne fékezze és ne akadályozza azt.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.6.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Enrico Gasbarra, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Heidi Hautala, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, József Szájer, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Sergio Gaetano Cofferati, Luis de Grandes Pascual, Geoffroy Didier, Angel Dzhambazki, Angelika Niebler


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

22

+

ALDE

Jean-Marie Cavada, António Marinho e Pinto

ECR

Angel Dzhambazki

EFDD

Joëlle Bergeron

ENF

Marie-Christine Boutonnet, Gilles Lebreton

PPE

Geoffroy Didier, Rosa Estaràs Ferragut, Luis de Grandes Pascual, Pavel Svoboda, József Szájer, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka

S&D

Sergio Gaetano Cofferati, Mady Delvaux, Enrico Gasbarra, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Evelyn Regner

VERTS/ALE

Max Andersson, Heidi Hautala, Julia Reda

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. június 29.Jogi nyilatkozat