Eljárás : 2016/0360A(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0242/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0242/2018

Viták :

PV 15/04/2019 - 17
CRE 15/04/2019 - 17

Szavazatok :

PV 16/04/2019 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0369

JELENTÉS     ***I
PDF 1469kWORD 571k
28.6.2018
PE 613.409v04-00 A8-0242/2018

az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2016)0850 – C8-0480/2016 – 2016/0360A(COD))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Peter Simon

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ELJÁRÁSA
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2016)0850 – C8-0480/2016 – 2016/0360A(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0850),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0480/2016),

-  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2017. november 8-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. március 30-i véleményére(2),

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete 2018. május 18-i határozatára, amely engedélyezi a Gazdasági és Monetáris Bizottság számára, hogy felossza a fent említett bizottsági javaslatot és két különálló jogalkotási jelentést készítsen róla,  

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0242/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(3)*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

2016/0360(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(4),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2007–2008-ban kibontakozott pénzügyi válságot követő évek során a pénzügyi intézmények ellenálló képességének növelése érdekében az EU jelentős mértékben korszerűsítette a pénzügyi szolgáltatások szabályozási keretrendszerét. A reform jórészt a nemzetközileg elfogadott standardokon alapult. A reformcsomag számos intézkedés mellett tartalmazta az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadását(7), mely jogi aktusok a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények megerősítéséről rendelkeztek.

(2)  Jóllehet a reform stabilabbá és a lehetséges jövőbeli sokkok és válságok számos típusával szemben ellenállóképesebbé tette a pénzügyi rendszert, nem kezelt minden azonosított problémát. Ennek egyik fontos oka az volt, hogy a nemzetközi standardalkotó testületek, például a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság és a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) akkor még nem fejezték be az adott problémák kezelésére szolgáló, nemzetközileg elfogadott standardokra vonatkozó munkát. Mára azonban lezárult a fontos, kiegészítő reformokra irányuló tevékenység, így a még kezeletlen kérdések napirendre vehetők.

(3)  2015. november 24-i közleményében a Bizottság elismerte a további kockázatcsökkentési intézkedések bevezetésének szükségességét, és ígéretet tett arra, hogy előterjeszti az ezzel kapcsolatos, nemzetközileg elfogadott standardokra építő jogalkotási javaslatot. A pénzügyi ágazatban jelentkező kockázatok csökkentésére irányuló további konkrét jogalkotási lépések szükségességét 2016. június 17-i következtetéseiben a Tanács, 2016. március 10-i állásfoglalásában(8) pedig az Európai Parlament is elismerte.

(4)  A kockázatcsökkentési intézkedések nem csupán az európai bankrendszer ellenálló képességének és a bankrendszerbe vetett piaci bizalomnak a további erősítését célozzák, hanem egyúttal alapját képezik a bankunió további kiteljesítésének. Azon erőfeszítések közé illeszkednek, amelyek az uniós gazdaság előtt álló tágabb kihívásokra kívánnak választ adni, mindenekelőtt a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása révén egy olyan időszakban, amelyet bizonytalan gazdasági kilátások jellemeznek. Ebben az összefüggésben a Bizottság több fontos szakpolitikai kezdeményezést indított útjára az uniós gazdaság élénkítése érdekében (pl. európai beruházási terv, tőkepiaci unió). Lényeges ezért, hogy valamennyi kockázatcsökkentési intézkedés harmonikusan illeszkedjen e szakpolitikai kezdeményezésekhez, továbbá a pénzügyi ágazatban a közelmúltban végrehajtott tágabb reformintézkedésekhez.

(5)  E módosító rendelet rendelkezéseinek egyenértékűnek kell lenniük a nemzetközileg elfogadott standardokkal, és biztosítaniuk kell, hogy a 2013/36/EK irányelv és a jelen rendelet továbbra is megfeleljen a Bázel III keretrendszer követelményeinek. Az uniós sajátosságokat és a tágabb szakpolitikai megfontolásokat tükröző, célirányos módosítások alkalmazási körét vagy időbeli hatályát korlátozni kell, hogy azok ne csökkentsék a prudenciális keretrendszer egészének megbízhatóságát.

(6)  A meglévő kockázatcsökkentési intézkedések, valamint különösen a beszámolási és nyilvánosságra hozatali kötelezettség továbbfejlesztésének további célja az alkalmazás arányosságának növelése és annak biztosítása, hogy az intézkedéseknek való megfelelés – különösen a kisebb és egyszerűbb szerkezetű vállalkozások esetében – ne keletkeztessen túlzott terheket.

(6a)  Az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó célzott könnyítések érdekében szükségszerű a kis méretű és nem összetett intézmények fogalmának pontos meghatározása. A kis méretű és nem összetett intézmények megfelelő besorolása, illetve fogalommeghatározása, és az ilyen intézmények kockázatainak megfelelő meghatározása érdekében ugyancsak szükségszerű, hogy egy kis méretű és nem összetett intézmény nagyságát és kockázati profilját azon ország gazdaságának teljes méretéhez viszonyítva vegyék figyelembe, amelyben az intézmény tevékenységét elsődlegesen folytatja. Egy egységes, abszolút küszöbérték önmagában nem veszi számításba ezeket a követelményeket. Ezért szükségszerű, hogy a meglévő felügyeleti hatóságok az adott tagállam gazdasági teljesítményéhez szabott relatív összetevő bevonásával élhessenek mérlegelési jogkörükkel annak érdekében, hogy a küszöbértékeket összhangba hozzák a nemzeti körülményekkel, és ezeknek megfelelően felfelé vagy lefelé kiigazítsák azt. Mivel az adott intézmény mérete önmagában nem meghatározó a kockázati profil szempontjából, ezért szükségszerű, hogy kiegészítő minőségi kritériumok révén biztosítsák, hogy egy intézményt csak az összes kritérium együttes teljesítése esetén lehessen kis méretű és nem összetett intézménynek minősíteni, és csak ebben az esetben részesülhessen a fokozottabb arányosságra irányuló testreszabott szabályok előnyeiben.

(7)  A tőkeáttételi mutatók hozzájárulnak a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez azáltal, hogy védőhálóként szolgálnak a kockázatalapú tőkekövetelmények számára, és a gazdasági fellendülés során korlátozzák a túlzott tőkeáttétel kialakulását. Ezért a tőkeáttételi mutató bejelentése és közzététele jelenlegi rendszerének kiegészítése érdekében a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt kell bevezetni.

(8)  Annak érdekében, hogy az intézmények által a vállalatoknak és a magánháztartásoknak nyújtott hitelezést ne korlátozza szükségtelen mértékben, valamint a piaci likviditásra gyakorolt indokolatlan kedvezőtlen hatások megelőzése érdekében a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt olyan szinten kell megállapítani, amely a gazdasági növekedés akadályozása nélkül hiteles védőhálóként működik a túlzott tőkeáttétel kockázatával szemben.

(9)  A Bizottságnak címzett jelentésében(9) az Európai Bankhatóság (EBH) arra a következtetésre jutott, hogy az alapvető tőke 3 %-ának megfelelő tőkeáttételi mutató bármely típusú hitelintézet esetében hiteles védőháló funkciót képez. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nemzetközi szinten is elfogadta a 3 %-os tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt ezért 3 %-ra kell kalibrálni.

(10)  A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó 3 %-os követelmény ugyanakkor bizonyos üzleti modelleket és üzletágakat jobban korlátoz, mint másokat. Különösen aránytalan hatással járna a követelmény az állami fejlesztési bankok által végzett hitelezés és a hivatalosan garantált exporthitelek esetében. A tőkeáttételi mutatót ezért az ilyen típusú kitettségek esetében ki kell igazítani. Ezért egyértelmű kritériumokat kell meghatározni annak érdekében, hogy az ilyen hitelintézetek közszolgálati megbízásait meg lehessen állapítani, és olyan szempontokat is figyelembe lehessen venni, mint a székhelyük, az általuk végzendő tevékenységek típusa, az általuk kitűzött cél, a közjogi szervek által vállalt garanciák és a betétgyűjtési tevékenységek korlátozása. A bank létrehozásának formája és módja azonban továbbra is a tagállam központi kormányzata, regionális kormányzata vagy helyi hatósága hatáskörében marad, és megvalósulhat egy új hitelintézet létrehozásával, vagy már meglévő intézménynek ilyen közhatóságok általi, többek között koncessziók útján és szanálási eljárás keretében történő felvásárlásával vagy átvételével.

(11)  A tőkeáttételi mutató nem akadályozhatja az intézmények által az ügyfeleknek nyújtott központi elszámolási szolgáltatásokat sem. Ezért az intézmények által az ügyfelektől készpénzben kapott, központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek alapletéteit, amelyeket az intézmények a központi szerződő feleknek továbbítanak, ki kell zárni a tőkeáttételi mutató számításához használt kitettségek közül.

(12)  A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság felülvizsgálta a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó nemzetközi standardot annak érdekében, hogy pontosabban határozza meg a mutató kialakításának egyes szempontjait. Az 575/2013/EU rendeletet össze kell hangolni a felülvizsgált szabvánnyal annak érdekében, hogy az Unión kívül működő uniós intézmények számára nemzetközi szinten egyenlő feltételek alakuljanak ki, és hogy a tőkeáttételi mutató továbbra is hatékony kiegészítője maradjon a kockázatalapú szavatolótőke-követelményeknek.

(13)  A méretük, összekapcsoltságuk, összetettségük, helyettesíthetetlen jellegük vagy globális relevanciájuk folytán globálisan rendszerszinten jelentős intézmények tekintetében emelt szintű tőkeáttételi mutatót kell bevezetni, mivel a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények pénzügyi nehézség esetén az egész pénzügyi rendszert tartósan gyengítik, ami újabb hitelszűkéhez vezethet az Unióban. A pénzügyi rendszert és a reálgazdaság finanszírozását fenyegető ilyen veszélyek miatt a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények tekintetében a várható állami beavatkozásból adódóan implicit garancia áll fenn. Mindez azzal járhat, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények veszítenek piaci fegyelmükből, és túl sok kockázatot vállalnak, ami következésképp még valószínűbbé teszi, hogy ezek az intézmények a jövőben szükséghelyzetbe kerülhetnek. Ezen negatív externáliák hatékony ellensúlyozása érdekében az európai jogalkotásnak fontolóra kell vennie az egyéb jogrendszerekben már létező, szigorúbb tőkeáttételi mutatók alkalmazását. Figyelembe véve a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság kalibrációra vonatkozó munkájának végső következtetéseit, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkeáttételi mutatót a minimális 3 %-os küszöbön túlmenően meg kell emelni a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények nagyobb veszteségviselő képességgel kapcsolatos, kockázattal súlyozott követelményeinek 50 %-ával.

(14)  A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) 2015. november 9-én közzétette a teljes veszteségviselési képességre (TLAC) vonatkozó keretelveket és feltételeket tartalmazó dokumentumot („TLAC-standard”), amelyet a G-20-ak 2015. novemberi, törökországi csúcstalálkozójukon elfogadtak. A TLAC-standard a globálisan rendszerszinten jelentős bankok tekintetében meghatározza a kiemelten veszteségviselő (hitelezői feltőkésítésbe bevonható) kötelezettségek kellő minimumszintjét, amelynek révén szanálás esetén gyorsan és zökkenőmentesen biztosítható a veszteségek fedezése és a feltőkésítés. 2015. november 24-én közzétett közleményében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a TLAC-standard nemzetközileg elfogadott, 2019. évi bevezethetősége érdekében még 2016 vége előtt jogalkotási javaslatot terjeszt elő a témában.

(15)  A TLAC-standard uniós végrehajtása során figyelembe kell venni a meglévő, szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket (MREL), amelyekről a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezik(10). Mivel a TLAC és az MREL célja egyaránt annak biztosítása, hogy a pénzügyi intézmények kellő mértékű veszteségviselő képességgel rendelkezzenek, a két követelmény egy közös keretrendszer egymást kiegészítő elemét képezi. Operatív szinten a TLAC standardban előírt harmonizált minimumkövetelményt egy új, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelménynek az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletbe történő beillesztése révén kell bevezetni, míg a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó intézményspecifikus többlettőkekövetelményt és a nem globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó intézményspecifikus követelményt a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) vonatkozó rendelkezéseinek módosítása révén kell kezelni. A TLAC-standardot a jelen rendeletbe átültető vonatkozó rendelkezéseket az említett jogi aktusok rendelkezéseivel és a 2013/36/EU irányelvvel együtt kell értelmezni.

(16)  A kizárólag a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó TLAC-standardnak megfelelően a szavatolótőke és a kiemelten veszteségviselő kötelezettségek kellő minimumszintjét megállapító, e rendeletben meghatározott követelményt csak a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre kell alkalmazni. A leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, e rendeletben meghatározott szabályokat ugyanakkor minden intézmény esetében alkalmazni kell, a 2014/59/EU irányelvben előírt kiegészítő kiigazításokkal és követelményekkel összhangban.

(17)  A TLAC-standardnak megfelelően a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt olyan szanálandó szervezetekre kell alkalmazni, amelyek maguk is globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy ilyenként azonosított csoport részei. A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt egyedi alapon vagy összevont (konszolidált) alapon kell alkalmazni, attól függően, hogy a szanálandó szervezet egymagában álló, leányvállalat nélküli intézmény, vagy anyavállalat.

(18)  A 2014/59/EU irányelv nemcsak intézmények, hanem pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok esetében is megengedi a szanálási eszközök alkalmazását. A pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak és vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak ezért ugyanúgy elegendő veszteségviselő képességgel kell rendelkezniük, mint az anyaintézményeknek.

(19)  A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény hatékonysága érdekében elengedhetetlen, hogy a követelménynek megfelelő eszközök kiemelkedő veszteségviselési képességgel rendelkezzenek. Azok a kötelezettségek, amelyekre nem alkalmazható a 2014/59/EU irányelvben említett hitelezői feltőkésítés, nem rendelkeznek ilyen képességgel, ahogy azok az egyéb kötelezettségek sem, amelyekre – jóllehet elvben bevonhatók a hitelezői feltőkésítésbe – a gyakorlatban nehezen alkalmazható a feltőkésítés. Ezek a kötelezettségek ezért nem tekinthetők alkalmasnak a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény teljesítésére. Másfelől a tőkeinstrumentumok és az alárendelt kötelezettségek kiemelten képesek a veszteségek viselésére. Ezek mellett a TLAC-standardnak megfelelően bizonyos mértékig el kell ismerni egyes kizárt kötelezettségekkel egyenrangú (pari passu) kötelezettségek veszteségviselési képességét is.

(19a)  A TLAC-standard uniós jogba történő átültetésekor biztosítani kell, hogy az intézmények a lehető leghamarabb teljesítsék a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, hogy szanálás esetén zökkenőmentesen biztosítható legyen a veszteségek fedezése és a feltőkésítés. Ennek értelmében a bizonyos kritériumokat teljesítő, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok esetében szerzett jogokra vonatkozó rendelkezéseket kell bevezetni. Ezért a(z) [e rendelet hatálybalépésének dátuma] előtt kibocsátott kötelezettségek tekintetében nem kell alkalmazni bizonyos elismerhetőségi kritériumokat. Ilyen szerzett jogokra vonatkozó rendelkezést kell alkalmazni a kötelezettségekre a TLAC-követelmények alárendelt részében és a MREL-követelmények alárendelt részében a 2014/59/EU irányelvvel összhangban, valamint a TLAC-követelmények nem alárendelt részeiben és a MREL-követelmények nem alárendelt részében a 2014/59/EU irányelvvel összhangban.

(20)  A kötelezettségeknek a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény alkalmazásában történő kiszámítása során a kötelezettségek többszörös figyelembevételének elkerülése érdekében az 575/2013/EU rendeletben a tőkeinstrumentumok esetében alkalmazott, párhuzamos levonási módszert tükröző szabályokat kell bevezetni az intézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek állományának levonása céljából. Az említett módszer értelmében először a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekből kell levonni az intézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományát, majd – amennyiben a levonás mértéke meghaladja a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket – a maradékot a járulékos tőkeinstrumentumokból kell levonni.

(21)  A TLAC-standard kötelezettségekre vonatkozó egyes elismerhetőségi kritériumai szigorúbbak, mint a tőkeinstrumentumokra vonatkozó jelenlegi elismerhetőségi kritériumok. Az egységesség biztosítása érdekében ki kell igazítani a tőkeinstrumentumok elismerhetőségi kritériumait, azaz rendelkezni kell arról, hogy a különleges célú gazdasági egységek által kibocsátott instrumentumok 2022. január 1-jétől nem elismerhetők.

(22)  Az 575/2013/EU rendelet elfogadása óta az intézmények központi szerződő felekkel szembeni kitettségeinek prudenciális kezelésére vonatkozó nemzetközi standard módosításra került annak érdekében, hogy javítsák az intézmények elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kitettségeinek kezelését. E standard jelentős módosításai magában foglalták a garanciaalaphoz való hozzájárulásokból eredő kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmény meghatározására szolgáló egységes módszer alkalmazását, az elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettségekre alkalmazott teljes szavatolótőke-követelmény kifejezett felső korlátját, valamint a származtatott ügyletek értékének meghatározására vonatkozó, kockázatérzékenyebb megközelítés alkalmazását az elfogadott központi szerződő fél feltételezett erőforrásainak kiszámítása során. Ugyanakkor a nem elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kitettségek kezelése nem változott. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgált nemzetközi standardok olyan kezelést vezettek be, amely jobban megfelel a központi elszámolási környezetnek, az uniós jogot az említett standardok beépítése érdekében módosítani kell.

(23)  Annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények megfelelően kezeljék a kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeiket, az ilyen kitettségek kezelésére vonatkozó szabályoknak kockázatérzékenynek kell lenniük, és a kollektív befektetési formák mögöttes kitettségei tekintetében ösztönözniük kell az átláthatóságot. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ezért olyan felülvizsgált standardot fogadott el, amely egyértelmű módszertani hierarchiát határoz meg az ilyen kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására. Ez a hierarchia az alapul szolgáló kitettségek átláthatóságának mértékét tükrözi. Az 575/2013/EU rendeletet össze kell hangolni a nemzetközileg elfogadott szabályokkal.

(24)  A származtatott ügyletek kitettségértékének partnerkockázati keretrendszer szerinti kiszámításához az 575/2013/EU rendelet jelenleg három különböző szabványosított megközelítés közül biztosít választási lehetőséget az intézményeknek: a sztenderd módszer, a piaci árazás szerinti módszer és az eredeti kitettség szerinti módszer.

(25)  E szabványosított megközelítések azonban nem ismerik el megfelelően a kitettségek biztosítékainak kockázatcsökkentő jellegét. Kalibrálásuk elavult, és a módszerek nem veszik figyelembe a pénzügyi válság során megfigyelt magas szintű volatilitást. Nem ismerik el megfelelően a nettósítási nyereségeket sem. E hiányosságok kezelése érdekében a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság úgy határozott, hogy a származtatott kitettségek kitettségértékének kiszámítása tekintetében a sztenderd módszert és a piaci árazás szerinti módszert új szabványosított megközelítéssel váltja fel, a partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszerrel („SA-CCR”). Tekintettel arra, hogy a felülvizsgált nemzetközi standardok a központi elszámolási környezetnek jobban megfelelő, új szabványosított megközelítést vezettek be, az uniós jogot az említett standardok beépítése érdekében módosítani kell.

(26)  Az SA-CCR kockázatérzékenyebb, mint a sztenderd módszer vagy a piaci árazás szerinti módszer, és ezért olyan szavatolótőke-követelményeket eredményez, amelyek jobban tükrözik az intézmények származtatott ügyleteivel kapcsolatos kockázatokat. Az SA-CCR bevezetése ugyanakkor összetettebb feladatot jelent az intézmények számára. Egyes olyan intézmények esetében, amelyek jelenleg a piaci árazás szerinti módszer alkalmazzák, az SA-CCR bevezetése túlságosan bonyolultnak és megterhelőnek bizonyulhat. ▌ Intézmények, valamint konszolidált csoport részét képező és közepes szintű származtatott piaci tevékenységet folytató intézmények esetében az SA-CCR egyszerűsített változatát kell bevezetni. Mivel egy ilyen egyszerűsített változat az SA-CCR-nél kevésbé érzékeny a kockázatra, azt megfelelő módon kell kalibrálni annak biztosítása érdekében, hogy ne becsülje alá a származtatott ügyletek kitettségértékét.

(27)  Jelenleg az intézmények többsége az SA-CCR-rel felváltott piaci árazás szerinti módszert használja a származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámításához. A piaci árazás szerinti módszer kalibrálása azonban a Bázel I. keretében elfogadott rendelkezésekből ered, amelyek az 1980-as évek végére jellemző piaci feltételeken alapulnak, és nem elég pontosak ahhoz, hogy a származtatott piaci tevékenységek kockázatait megfelelően felmérjék. A korlátozott származtatott pozícióval rendelkező és jelenleg a piaci árazás szerinti módszert vagy az eredeti kitettség szerinti módszert használó intézmények esetében mind az SA-CCR, mind pedig az egyszerűsített SA-CCR bevezetése túl bonyolultnak bizonyulhat. Az eredeti kitettség szerinti módszer használatának alternatíváját ezért fenn kell tartani ezen intézmények számára, de felülvizsgált formában. Az eredeti kitettség szerinti módszer felülvizsgált változatának a piaci árazás szerinti módszer megfelelő alternatíváját kell képviselnie az intézmények, valamint a konszolidált csoport részét képező, korlátozott származtatott piaci tevékenységet folytató intézmények számára ezen elavult módszer hiányosságainak megtartása nélkül.

(28)  A választható megközelítések közötti választás elősegítéséhez egyértelmű kritériumokat kell bevezetni. E kritériumoknak az intézmény származtatott tevékenységeinek nagyságrendjén kell alapulniuk, amely a kitettségérték kiszámításához szükséges intézményi összetettségi fok jelzője.

(29)  A pénzügyi válság ideje alatt az Unióban letelepedett egyes intézmények esetében a kereskedési könyvi veszteségek jelentősek voltak. Egyes intézmények esetében az említett veszteségeket fedező tőke szintje nem bizonyult elegendőnek, aminek következtében rendkívüli állami pénzügyi támogatásra volt szükségük. Ezek az észrevételek arra késztették a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy több hiányosságot megszüntessen a kereskedési könyvi pozíciók prudenciális kezelése – azaz a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények – terén.

(30)  Nemzetközi szinten az első reformokat 2009-ben fogadták el – ezeket a 2010/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) ültette át az uniós jogba.

(31)  A 2009. évi reform azonban nem foglalkozott a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket érintő standardok strukturális hiányosságaival. A kereskedési és a banki könyv egyértelmű elkülönítésének hiánya szabályozási arbitrázst tett lehetővé, míg a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kockázatérzékenységének hiánya nem tette lehetővé az összes olyan kockázat figyelembevételét, amelynek az intézmények ki voltak téve.

(32)  A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ezért e hiányosságok kezelése érdekében kezdeményezte a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálatát (FRTB). Ez a munka 2016. januárjában zárult le. Az FRTB standardok fokozzák a piaci kockázati keretrendszer kockázatérzékenységét azáltal, hogy a kereskedési könyvi pozíciók kockázataival arányosabb szavatolótőke-követelményeket határoznak meg, és pontosabban meghúzzák a banki és a kereskedési könyv közötti határvonalat.

(33)  Az FRTB standardok uniós végrehajtása során meg kell őrizni az unió pénzügyi piacainak jó működését. Az FRTB standardokra vonatkozó legújabb hatásvizsgálatok azt mutatják, hogy az FRTB standardok bevezetése várhatóan a piaci kockázatra vonatkozó teljes szavatolótőke-követelmény meredek emelkedéséhez vezet. Az uniós kereskedési üzletág hirtelen visszaesésének elkerülése érdekében indokolt fokozatos bevezetési időszakot bevezetni annak érdekében, hogy az intézmények megfelelhessenek az FRTB standardok uniós átültetése által előidézett, piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények teljes szintjének. Ez az időszak biztosítja, hogy a bázeli előírásokat fokozatosan vezessék be annak érdekében, hogy elkerüljék az intézmények bizonytalanságát a jövőbeli, piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményekkel kapcsolatban. A megfelelő fokozatos bevezetési időszak egyfelől biztosítja, hogy a FRTB standardok végrehajtása ne vezessen a piaci kockázatra vonatkozó teljes szavatolótőke-követelmény meredek emelkedéséhez, és másfelől biztosítja azt is, hogy a fokozatos bevezetési időszak a jelenlegi helyzethez képest ne vezethessen piaci kockázatokra vonatkozó elégtelen szavatolótőke-követelményekhez. Különös figyelmet kell továbbá fordítani az európai kereskedési üzletág sajátosságaira, az állampapírokra és fedezett kötvényekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiigazítására, valamint az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosításokra.

(34)  A piaci kockázatok arányos kezelését a korlátozott kereskedési könyvi tevékenységgel rendelkező intézmények esetében is alkalmazni kell, lehetővé téve, hogy a korlátozottabb kereskedési tevékenységet folytató intézmények közül több alkalmazza hitelkockázati keretrendszert a banki könyv szerinti pozíciókra, a kisméretű kereskedési könyv szerinti tevékenységre vonatkozó kivétel felülvizsgált változatában meghatározottak szerint. Ezenkívül a közepes méretű kereskedési könyvvel rendelkező intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy a jelenleg az 575/2013/EU rendelet alapján alkalmazott megközelítéssel összhangban egyszerűsített sztenderd módszert alkalmazzanak a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításához. E lazább követelményeket azokra az intézményekre is alkalmazni kell, amelyek konszolidált csoport részét képezik, amennyiben különálló intézményként megfelelnek a fent említett követelményeknek.

(35)  Meg kell erősíteni a nagykockázat-vállalások keretrendszerét annak érdekében, hogy javuljon az intézmények veszteségviselési képessége és a nemzetközi normáknak való megfelelés. E célból a nagykockázat-vállalási korlátokat magasabb minőségű tőke alapján kell kiszámítani, és a hiteldirektívákkal szembeni kitettségek kiszámításához az SA-CCR-t kell használni. Ezenkívül a globálisan rendszerszinten jelentős bankok más globálisan rendszerszinten jelentős bankokkal szemben fennálló kitettségeire vonatkozó határértéket csökkenteni kell a nagy intézmények közötti kapcsolatokkal összefüggő rendszerszintű kockázatok mérséklése érdekében, valamint a célból, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős banki partner nemteljesítése kisebb valószínűséggel legyen hatással a pénzügyi stabilitásra.

(36)  Noha a likviditásfedezeti ráta (LCR) biztosítja, hogy a hitelintézetek és a rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozások képesek legyenek rövid távon ellenállni a súlyos stressznek, azt nem garantálja, hogy hosszabb távon stabil forrásellátottsági struktúrával rendelkezzenek. Ezért nyilvánvalóvá vált, hogy uniós szinten részletes, kötelező erejű, stabil forrásellátottsági követelményt kell kidolgozni, amelyet mindenkor teljesíteni kell az eszközök és kötelezettségek túlzott lejárati eltéréseinek megakadályozása, valamint a rövid lejáratú eszközökkel történő nagykereskedelmi finanszírozásra való túlzott ráhagyatkozás megelőzése érdekében.

(37)  A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság stabil forrásellátottságra vonatkozó standardjaival összhangban ezért szabályokat kell elfogadni a stabil forrásellátottsági követelmény meghatározása érdekében, amely az intézmény rendelkezésre álló stabil forrásellátottság összegének (ASF) és az egyéves időhorizontra vonatkozó előírt stabil forrásellátottság összegének (RSF) az aránya. Ez a kötelező nettó stabil forrásellátottsági ráta (NSFR). A rendelkezésre álló stabil forrásellátottság összegét úgy kell kiszámítani, hogy az intézmény kötelezettségeit és szavatolótőkéjét meg kell szorozni olyan megfelelő tényezőkkel, amelyek tükrözik megbízhatóságuk mértékét az NSFR egyéves időhorizontján. Az előírt stabil forrásellátottság összegét úgy kell kiszámítani, hogy az intézmény eszközeit és mérlegen kívüli kitettségeit meg kell szorozni olyan megfelelő tényezőkkel, amelyek tükrözik likviditási tulajdonságaikat és az NSFR egyéves horizontján belüli hátralévő futamidejüket.

(38)  A nettó stabil forrásellátottsági rátát százalékban kell kifejezni és legalább 100 %-os szinten kell meghatározni, amely azt jelzi, hogy az intézmény elegendő stabil forrásellátottsággal rendelkezik ahhoz, hogy egy éven belül rendes és stresszhelyzeti körülmények között is eleget tudjon tenni finanszírozási szükségleteinek. Amennyiben az NSFR a 100 %-os szint alá esik, az intézménynek meg kell felelnie az 575/2013/EU rendelet 414. cikkében meghatározott különös követelményeknek ahhoz, hogy a rátát időben a minimális szintre emelje. A megfelelés hiánya esetén a felügyeleti intézkedések nem lehetnek automatikus jellegűek, az illetékes hatóságoknak ehelyett a potenciális felügyeleti intézkedések meghatározása előtt értékelniük kell a nettó stabil forrásellátottsági rátára vonatkozó követelmény be nem tartásának okait.

(39)  Az 575/2013/EU rendelet 510. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján készített 2015. december 15-i EBH-jelentésben az EBH által tett ajánlásokkal összhangban az NSFR kiszámításának szabályait szorosan össze kell hangolni a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság standardjaival, beleértve az e standardokban a származtatott ügyletek kezelése vonatkozásában bevezetett változásokat. Annak biztosítása érdekében, hogy az NSFR ne akadályozza az európai reálgazdaság finanszírozását, figyelembe kell venni mindazonáltal néhány európai sajátosságot, és ez az európai NSFR meghatározásakor indokolja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kialakított ráta kiigazítását. Az európai kontextus miatti kiigazítások az EBH által készített NSFR-jelentés ajánlásai között szerepelnek, és főként a következők egyedi kezeléséhez kapcsolódnak: i. közvetítő finanszírozás általában és különösen a fedezettkötvény-kibocsátás; ii. kereskedelemfinanszírozás; iii. központosított szabályozott megtakarítások; iv. lakóingatlannal fedezett hitelek; és v. hitelszövetkezetek. A javasolt egyedi kezelések nagyjából az európai likviditásfedezeti ráta vonatkozásában az említett tevékenységeknek a bázeli likviditásfedezeti követelményhez képest nyújtott preferenciális elbánást tükrözik. Mivel az NSFR kiegészíti a likviditásfedezeti rátát, e két ráta meghatározásának és kalibrálásának összhangban kell állnia. Ez különösen a nettó stabil forrásellátottsági ráta kiszámítása során a magas minőségű likvid LCR-eszközökre alkalmazott előírt stabil forrásellátottsági tényezők esetében igaz, amelyeknek az európai likviditásfedezeti ráta megállapításakor alkalmazott definíciókat és levonásokat kell tükrözniük, tekintet nélkül arra, hogy teljesülnek-e a likviditásfedezeti ráta számításához meghatározott azon általános és működési követelmények, amelyek nem megfelelőek a nettó stabil forrásellátottsági ráta számításának egyéves időhorizontján.

(40)  Az európai sajátosságokon túl a származtatott ügyleteknek a bázeli NSFR-keretben történő szigorú kezelése jelentős hatással lehet az intézmények származtatott piaci tevékenységeire, következésképpen az európai pénzügyi piacokra és a végfelhasználók bizonyos műveletekhez való hozzáférésére. A származtatott ügyleteket és egyes kapcsolódó ügyleteket – beleértve az elszámolási tevékenységeket is – indokolatlanul és aránytalanul nagy mértékben érintheti a bázeli NSFR bevezetése, amennyiben arra kiterjedt mennyiségi hatásvizsgálatok és nyilvános konzultáció nélkül kerül sor. A származtatott ügyletekből eredő bruttó kötelezettségek esetében érvényesített 20 %-os kiegészítő stabil forrásellátottsági rátát nagyon széles körben úgy tekintik, mint olyan hozzávetőleges intézkedést, amely túlbecsüli a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek egy év alatt történő esetleges növekedésével kapcsolatos kiegészítő finanszírozási kockázatokat. Ezért észszerűnek tűnik egy olyan alternatív, kockázatérzékenyebb követelmény elfogadása, amely nem akadályozza az európai pénzügyi piacok megfelelő működését és a kockázati fedezeti eszközök biztosítását az intézmények és végfelhasználók, köztük a vállalatok számára annak érdekében, hogy a tőkepiaci unió célkitűzéseként biztosítsák finanszírozásukat. A letéttel nem fedezett származtatott ügyletek vonatkozásában a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nemrégiben felülvizsgálta a származtatott ügyletek NSFR-keretben történő kezelésével kapcsolatos 2014-es rendelkezéseket, elismerve, hogy a standard abban a formájában nem volt megfelelő a refinanszírozási követelmény meghatározásához, és hogy a 20 %-os szükséges stabil forrásellátottság (RSF) túlságosan konzervatív volt. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megállapodott abban, hogy a joghatóságok nemzeti mérlegelési jogkörükben ennek a tényezőnek az értékét 5 %-os alsó határértékig csökkentetik.

(41)  A bázeli keret eltérően kezeli egyfelől a pénzügyi ügyfelek közötti repoügyleteket és más rövid lejáratú finanszírozást (nincs elismert stabil forrásellátottság), másfelől a fordított repoügyleteket és más rövid lejáratú hitelezést (stabil forrásellátottság szükséges: 10 %, amennyiben az ügyletek a likviditásfedezeti ráta tekintetében meghatározottak szerinti 1. szintű magas minőségű likvid eszközökkel fedezettek és 15 % egyéb ügyletek esetében); ennek célja a pénzügyi ügyfelek közötti túlzott mértékű rövid távú finanszírozási kapcsolatok kialakulásának megakadályozása, mivel ezek olyan összekapcsolódásokat hoznak létre, amelyek megnehezítik egy adott intézmény szanálását anélkül, hogy csőd esetén veszélyeztetnék a pénzügyi rendszer többi részét. Az aszimmetria kalibrálása azonban túlságosan konzervatív, és hatással lehet a rövid lejáratú tranzakciókban általában biztosítékként használt értékpapírok, különösen az államkötvények likviditására, mivel az intézmények valószínűleg csökkenteni fogják repopiaci ügyleteik volumenét. A bázeli aszimmetria ellentmond a tőkepiaci unió célkitűzéseinek is, mivel alááshatja az árjegyzési tevékenységeket, tekintve, hogy a repopiac elősegíti a szükséges készletekkel folytatott gazdálkodást. A bázeli keret átvétele továbbá megnehezítené ezen értékpapírok gyors, megfelelő áron történő pénzeszközzé konvertálhatóságát, ami veszélyeztetheti a likviditásfedezeti ráta hatékonyságát, hiszen ennek logikája éppen az, hogy olyan puffert képezzen likvid eszközökből, amely likviditási stressz esetén könnyen pénzeszközzé alakítható. Végül, az aszimmetria kalibrálása befolyásolhatja a bankközi finanszírozási piacok likviditását, különösen a likviditáskezelés tekintetében, mivel a bankok számára költségesebb lesz rövid távon hitelt nyújtani egymásnak. Az aszimmetrikus kezelést fenn kell tartani, de az RSF-tényezőket 5 %-ra, illetve 10 %-ra kell csökkenteni (szemben a 10 %-os és a 15 %-os aránnyal).

(42)  Az állampapírokkal fedezett, pénzügyi ügyfelekkel kötött rövid lejáratú fordított repügyletekre alkalmazandó bázeli RSF-tényező újrakalibrálása mellett (10 % helyett 5 %) más kiigazítások is szükségesnek bizonyultak annak biztosítása érdekében, hogy a nettó stabil forrásellátottsági ráta bevezetése ne akadályozza az államkötvények piacának likviditását. Az 1. szintű magas minőségű likvid eszközök, így egyebek mellett az államkötvények esetében alkalmazandó bázeli 5 %-os RSF-tényező eredményeként az intézményeknek ilyen százalékos arányban hosszú lejáratú, fedezetlen forrásokkal kellene rendelkezniük, függetlenül attól, hogy az államkötvényeket milyen időtávon kívánják tartani. Ez potenciálisan további ösztönzést jelenthet az intézményeknek arra, hogy a központi bankoknál pénzeszközöket helyezzenek letétbe, ahelyett hogy elsődleges forgalmazóként likviditást biztosítsanak az államkötvények piacán. Ráadásul nincs összhangban a likviditásfedezeti rátával, amelybe ezek az eszközök még súlyos likviditási stressz idején is teljes körű likviditással számolhatók be (0 %-os levonás). A rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével az uniós likviditásfedezeti ráta tekintetében meghatározott 1. szintű magas minőségű likvid eszközök esetében ezért az RSF-tényezőt 5 %-ról 0 %-ra kell csökkenteni.

(43)  Ezenkívül a rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével az uniós likviditásfedezeti ráta tekintetében meghatározott minden olyan 1. szintű magas minőségű likvid eszközzel ellentételezhetők a származtatott eszközök, amelyet az intézmény származtatott ügyletek változó letéteként kapott meg, míg a bázeli standard csak a tőkeáttételi keretrendszer feltételeinek megfelelő pénzeszközöket fogad el a származtatott eszközök ellentételezésére. A változó letétként kapott eszközök e szélesebb körű elismerése hozzájárul az államkötvények piacának likviditásához, elejét veszi annak, hogy hátrányba kerüljenek a jelentős államkötvény-állománnyal, de csekély pénzeszközállománnyal rendelkező végfelhasználók ( pl. a nyugdíjalapok), és nem vezetnek a repopiaci készpénzigények további növeléséhez.

(44)  Az NSFR-t az intézményekre mind egyedi, mind összevont alapon kell alkalmazni, kivéve, ha az illetékes hatóság eltekint a ráta egyedi alapon történő alkalmazásától. Ez megegyezik a likviditásfedezeti ráta alkalmazásának körével, amely rátának az NSFR mintegy a kiegészítője. Amennyiben az NSFR egyedi szinten történő alkalmazásától nem tekintettek el, az ugyanazon csoporthoz tartozó vagy ugyanazon intézményvédelmi rendszerbe tartozó két intézmény közötti ügyleteknek elvben szimmetrikus ASF- és RSF-tényezőket kell kapniuk annak érdekében, hogy a belső piacon elkerülhető legyen a „finanszírozási veszteség”, és hogy e követelmények ne akadályozzák a hatékony likviditáskezelést a likviditást központilag kezelő európai vállalkozáscsoportok esetében. Az ilyen preferenciális szimmetrikus eljárások csak a csoporton belüli olyan ügyletek esetében engedélyezhetők, amelyek tekintetében a határokon átnyúló ügyletekre vonatkozó további kritériumoknak megfelelő minden szükséges védintézkedés érvényben van, és csak a részt vevő illetékes hatóságok előzetes jóváhagyásával, mivel nem feltételezhető, hogy a fizetési kötelezettségeik teljesítése során nehézségekkel küzdő intézmények mindig finanszírozást kapnak az ugyanazon csoporthoz tartozó vagy ugyanazon intézményvédelmi rendszerbe tartozó más vállalkozásoktól.

(44a)  Hasonlóképp a kis méretű és nem összetett intézmények számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az NSFR egyszerűsített változatát alkalmazzák. Az egyszerűsített NSFR – alacsonyabb granularitása miatt – kevesebb adatpont összegyűjtését teszi szükségessé, ami egyrészt az arányosság elvével összhangban a kis méretű és nem összetett intézmények számára ugyan csökkenti a számítás összetettségét, másrészt viszont a szigorúbb kalibrálás révén biztosítja, hogy a kis méretű és nem összetett intézmények forrásellátottsága mégis kellően stabil legyen.

(45)  A harmadik országokban lévő leányvállalatok konszolidálása során kellően figyelembe kell venni az érintett országokban alkalmazandó stabil forrásellátottsági követelményeket. Ennek megfelelően az uniós konszolidációs szabályok nem határozhatnak meg kedvezőbb feltételeket a harmadik országokban működő leányvállalatok rendelkezésre álló stabil forrásellátottsága és előírt stabil forrásellátottsága vonatkozásában, mint amit e harmadik ország nemzeti törvényei lehetővé tesznek.

(46)  Az 575/2013/EU rendelet 508. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottságnak jelentést kell készítenie a befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletének megfelelő rendszeréről, és adott esetben jogalkotási javaslatot kell benyújtania. E rendelkezés alkalmazásának megkezdéséig a rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozásoktól eltérő befektetési vállalkozásokra a nettó stabil forrásellátottsági követelmény tekintetében továbbra is a tagállamok nemzeti joga vonatkozik. Ugyanakkor a rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozásoktól eltérő befektetési vállalkozásokra, amennyiben azok bankcsoport részét képezik, konszolidált szinten az 575/2013/EU rendeletben meghatározott NSFR-t kell alkalmazni, lehetővé téve az NSFR konszolidált szinten történő megfelelő kiszámítását.

(47)  Az intézmények számára elő kell írni, hogy minden tétel esetében a beszámoló pénznemében szolgáltassanak kötelező részletes NSFR-adatokat illetékes hatóságaiknak, illetve az egyes jelentős pénznemekben denominált tételek esetében külön is, az esetleges pénznembeli eltérések megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében. Az NSFR nem vezethet sem az adatszolgáltatási követelmények megkettőzéséhez, sem a hatályos szabályoknak nem megfelelő adatszolgáltatási követelményekhez, és az intézményeknek elegendő időt kell biztosítani az új adatszolgáltatási követelmények hatálybalépésének előkészítésére.

(48)  Mivel az intézmények legfontosabb közös kockázati mérőszámaira vonatkozó érdemi és összehasonlítható információk biztosítása a piac számára a stabil bankrendszer alapvető eleme, rendkívül fontos az információs aszimmetria lehető legnagyobb mértékű csökkentése és a hitelintézeti kockázati profilok joghatóságokon belüli és azok közötti összehasonlíthatóságának megkönnyítése. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2015 januárjában közzétette a felülvizsgált 3. pillérhez tartozó közzétételi standardokat az intézmények piaci szabályozási közzétételei összehasonlíthatóságának, minőségének és következetességének fokozása érdekében. Az új nemzetközi standardok végrehajtása érdekében ezért helyénvaló a meglévő közzétételi követelmények módosítása.

(49)  A Bizottságnak a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretéről szóló véleményezési felhívására adott válaszok szerint a jelenlegi közzétételi követelmények aránytalanul nagy terhet jelentenek a kisebb intézmények számára. A közzétételek nemzetközi standardokkal való szorosabb összehangolásának sérelme nélkül, a kisebb és kevésbé összetett intézmények számára elő kell írni, hogy kevésbé gyakori és részletes tájékoztatást nyújtsanak, mint a nagyobb társaik, ezáltal csökkentve a rájuk nehezedő adminisztratív terheket.

(50)  A pénzügyi vállalkozásoknak a nemek szempontjából semleges javadalmazási politikát kell alkalmazniuk, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikkében rögzített elvvel. Pontosításokat kell eszközölni a javadalmazásra vonatkozó nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban. A javadalmazásra vonatkozó, e rendeletben foglalt nyilvánosságra hozatali követelményeknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a javadalmazási szabályok céljával, nevezetesen azzal, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások kockázati profiljára szakmai tevékenységük révén jelentős hatással bíró munkavállalók kategóriáinak tekintetében a hatékony kockázatkezeléssel összhangban álló javadalmazási politikát és gyakorlatot hozzanak létre és tartsanak fenn. Ezenkívül a bizonyos javadalmazási szabályok tekintetében eltérésben részesülő intézmények számára elő kell írni az ilyen eltérésre vonatkozó információk közzétételét.

(52)  A kis és középvállalkozások (kkv-k) az uniós gazdaság egyik pillérét képezik, hiszen alapvető szerepük van a gazdasági növekedés ösztönzésében és a munkahelyteremtésben. Tekintettel arra, hogy a kkv-k a nagyobb vállalatoknál alacsonyabb rendszerszintű kockázatot jelentenek, a kkv-kitettségekre vonatkozó tőkekövetelményeknek alacsonyabbnak kell lenniük, mint a nagyvállalatok esetében a kkv-k optimális banki finanszírozásának biztosítása érdekében. Jelenleg a legfeljebb 1,5 millió EUR összegű kkv-kitettségekre a kockázattal súlyozott kitettségérték 23,81 %-os csökkentése vonatkozik. A küszöbértéket 3,0 millió euróra kell emelni. A tőkekövetelmények csökkentését ki kell terjeszteni a 3,0 millió eurós küszöbön túli kkv-kitettségekre, és az e küszöbön felüli rész esetében a kockázattal súlyozott kitettségértéket 15 %-kal kell csökkenteni.

(53)  Az infrastrukturális beruházások elengedhetetlenek Európa versenyképességének megerősítéséhez és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez. Az uniós gazdaság fellendülése és jövőbeli növekedése nagyban függ az európai stratégiai beruházások – különösen a széles sávú és energiahálózatok, valamint a közlekedési és elektromos közlekedési infrastruktúra – tekintetében a tőke rendelkezésre állásától, különösen az ipari központok, az oktatás, kutatás és innováció, valamint a megújuló energia és energiahatékonyság esetében. Az európai beruházási terv célja az életképes infrastrukturális projektek további finanszírozásának előmozdítása többek között további magánforrások mozgósítása révén. Számos potenciális befektető számára a fő aggály az életképes projektek vélt hiánya és – tekintettel a projektek összetett jellegére – a kockázat megfelelő értékelésére szolgáló kapacitás korlátozott mivolta.

(54)  Az infrastrukturális projektekbe történő köz- és magánberuházások ösztönzése érdekében ezért alapvető fontosságú olyan szabályozási környezet kialakítása, amely képes a magas színvonalú infrastrukturális projektek előmozdítására és a befektetők kockázatainak csökkentésére. Az infrastrukturális projektekkel szembeni kitettségekre vonatkozó tőkekövetelményeket csökkenteni kell, amennyiben a projektek eleget tesznek a kockázati profil csökkentését és a cash flow-k kiszámíthatóságának fokozását biztosító kritériumoknak. A Bizottságnak [három évvel e rendelet hatálybalépését követően] felül kell vizsgálnia a rendelkezést annak érdekében, hogy felmérje a) az infrastrukturális beruházások volumenére gyakorolt hatását ▌; és b) prudenciális szempontból való megfelelőségét. A Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a rendelkezés hatályát ki kell-e terjeszteni a vállalatok infrastrukturális beruházásaira.

(55)  Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet2 508. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a befektetési vállalkozások és az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdése 2. pontjának b) és c) alpontjában említett vállalkozások prudenciális felügyeletének megfelelő rendszeréről, amely jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell követnie. Ez a jogalkotási javaslat új követelményeket írhat elő e vállalkozások számára. Az arányosság biztosítása és a szükségtelen és ismétlődő szabályozási változások elkerülése érdekében ezért az 575/2013/EU rendeletet módosító új rendelkezések alkalmazási köréből ki kell zárni a nem rendszerszintű befektetési vállalkozásokat. A hitelintézetekkel azonos rendszerszintű kockázatot jelentő befektetési vállalkozásokra mindazonáltal ugyanazoknak a követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a hitelintézetekre.

(55a)  Az EBH, az ESMA és az EKB ajánlásának megfelelően a központi szerződő felek és központi értéktárak formájában működő pénzügyi piaci infrastruktúrát – eltérő üzleti modellje miatt – mentesíteni kell a tőkeáttételi mutató, a szavatolótőkére vonatkozó minimumkövetelmény és a nettó stabil forrásellátottsági ráta alól. Az ilyen intézményeknek egyszerűen azért kell banki engedélyt kapniuk, mert hozzáférnek egynapos központi banki eszközökhöz, valamint hogy a pénzügyi ágazaton belüli fontos politikai és szabályozási célok elérésének kulcsfontosságú elemeként betöltsék a szerepüket. A Bizottságnak ezzel összefüggésben a vonatkozó mentességek megadásával biztosítania kell az EBH, az ESMA és az EKB ajánlásainak való megfelelést.

(56)  A prudenciális szabályozási keret megerősítéséből és a bankunió létrehozásából eredő megerősített csoportfelügyeletre figyelemmel kívánatos, hogy az intézmények az egységes piac előnyeit minden eddiginél jobban kihasználják, többek között a tőke és a likviditási források hatékony csoportszintű kezelésének biztosítása érdekében. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a határokon átnyúló csoportok rendelkezésére álljon annak lehetősége, hogy a leányvállalatok vagy az anyaintézmények esetében eltekintsenek a követelmények egyedi szinten történő alkalmazásától, feltéve, hogy megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre annak biztosítására, hogy elegendő tőke és likviditás álljon a mentesség hatálya alá tartozó szervezetek rendelkezésére. Amennyiben az összes feltétel teljesül, az illetékes hatóság mérlegelheti, hogy engedélyezi-e az ilyen mentességeket. Az illetékes hatóságnak megfelelő indoklást kell fűznie határozatához.

(56a)  A kereskedési könyv alapvető felülvizsgálatával összhangban, amelyre a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság tett javaslatot a kockázati tényezők modellezhetőségére vonatkozó, a valós árak kritériumán alapuló értékelési keret bevezetése érdekében, a bankoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy az adott kockázati tényező vonatkozásában számukra előírt küszöböt a piaci valóságot tükröző, megbízható áradatok alapján értékeljék. A csupán a banktól származó, ügyletekre vonatkozó adatok nem feltétlenül elegendőek a megbízható kockázatértékeléshez. E rendeletnek lehetővé kell tennie a bankok számára, hogy adataggregátorokat használjanak, amelyeket harmadik felek is nyújthatnak olyan eszközként, amely a piac különböző részeiről beszerzi és egybegyűjti a valós árakat, kiszélesíti a bank kockázatértékelésének látókörét, és javítja a kockázati tényező küszöbének modellezéséhez használt adatok megbízhatóságát.

(57)  Annak érdekében, hogy az intézmények könnyebben megfeleljenek az e rendeletben és a 36/2013/EU irányelvben foglalt szabályoknak, valamint az e szabályok végrehajtása érdekében elfogadott szabályozástechnikai standardoknak, végrehajtás-technikai standardoknak, iránymutatásoknak és mintadokumentumoknak, az EBH-nak informatikai eszközt kell kidolgoznia az intézmények számára, amely – méretükre és üzleti modelljükre tekintettel – elősegíti számukra a vonatkozó rendelkezéseknek, standardoknak és mintadokumentumoknak való megfelelést.

(58)  A közzétételek összehasonlíthatóságának megkönnyítése érdekében az EBH-t fel kell hatalmazni arra, hogy az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt valamennyi lényeges nyilvánosságra hozatali követelményre vonatkozóan egységesített mintadokumentumokat dolgozzon ki. E standardok kidolgozása során az EBH-nak figyelembe kell vennie az intézmények méretét és összetettségét, valamint tevékenységeik jellegét és kockázati szintjét.

(59)  Az 573/2013/EU rendelet egyes különös technikai rendelkezéseinek megfelelő meghatározása és a nemzetközi szinten bekövetkező esetleges fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el azon termékek vagy szolgáltatások jegyzéke tekintetében, amelyek eszközei és kötelezettségei egymástól kölcsönösen függőnek tekinthetők, valamint az NSFR számításának összefüggésében a származtatott ügyletek, a fedezett kölcsönügyletek és a tőkepiac-vezérelt ügyletek, továbbá a pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb távú, fedezetlen ügyletek kezelésének meghatározása tekintetében.

(60)  A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat kell elfogadnia a nem kereskedési könyvi pozíciók piaci kockázatának fedezésére szolgáló szavatolótőke-követelmények, a fennmaradó kockázatoknak kitett instrumentumok, a váratlan csődre vonatkozó számítások, a piaci kockázatra vonatkozó belső modellek engedélyezése, a belső modellek utótesztelése, az eredmény vizsgálata, a nem modellezhető kockázati tényezők és a piaci kockázati belső modellen alapuló módszerben számított nemteljesítési kockázat tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett standardokat és követelményeket valamennyi érintett intézmény olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll az adott intézmények és tevékenységeik jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(61)  A nagykockázat-vállalási szabályok alkalmazása céljából a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelő jogi aktusok elfogadásával meg kell határoznia, hogy mely körülmények között teljesülnek az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának meglétére vonatkozó feltételek, hogyan kell kiszámítani az II. mellékletben említett ügyletekből és a nem közvetlenül ügyféllel kötött, de az ügyfél által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum alapjául szolgáló hitelderivatívákból eredő kitettségek értékét, valamint azokat az eseteket és azt a határidőt, amelyekben és amelyen belül az illetékes hatóságok engedélyezhetik a kitettségi határérték túllépését. A Bizottságnak szabályozástechnikai standardokat is ki kell adnia a nagykockázat-vállalásokkal kapcsolatos adatszolgáltatás formátumának és gyakoriságának, valamint azon árnyékbankok azonosítására vonatkozó kritériumoknak a meghatározásáról, amelyekre kiterjednek a nagykockázat-vállalásra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségek.

(61a)  Az államkötvények alapvető szerepet játszanak a befektetők magas színvonalú likvid eszközökkel, valamint a kormányok stabil finanszírozási forrásokkal való ellátásában. Azonban a pénzügyi vállalkozások egyes tagállamokban túlságosan sokat fektettek be a saját kormányuk által kibocsátott kötvényekbe, ami a hazai kibocsátóval szembeni túlzott elfogultságot eredményez. Mivel a bankunió egyik fő célkitűzése, hogy megszüntesse a bankok és az államok közötti kockázati kapcsolatot, és az államadósság prudenciális kezelésére vonatkozó uniós szabályozási keretnek továbbra is összhangban kell maradnia a nemzetközi előírásokkal, a bankoknak továbbra is törekedniük kell a minél diverzifikáltabb államkötvény-portfólió kialakítására.

(62)  A partnerkockázattal kapcsolatban a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ügyletek jelentős kockázati tényezőinek, a felügyeleti deltának és az árupiaci kockázati kategória többletének meghatározása tekintetében.

(63)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadása előtt különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkat a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban meghatározott elvekkel összhangban folytassák le. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(64)  A közzétételi standardok nemzetközi és uniós szintű alakulására való hatékonyabb reagálás érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítsa az 575/2013/EU rendeletben meghatározott nyilvánosságra hozatali követelményeket.

(65)  Az EBH-nak jelentést kell készítenie arról, hogy alkalmazási kör, részletesség vagy gyakoriság tekintetében hol lehetne javítani az uniós felügyeleti adatszolgáltatási csomag arányosságát, és konkrét ajánlásokat kell kiadnia legalább arról, hogy a kis méretű intézmények hogyan csökkenthetik ideális esetben 20 %-kal, vag yennél nagyobb mértékben, de legalább 10 %-kal az átlagos megfelelési költségeket a követelmények megfelelő egyszerűsítése révén.

(65a)  Ezenkívül az Európai Bankhatóság ezen rendelet hatálybalépését követő két éven belül és a többi illetékes hatóság – különösen az EKB – bevonásával átfogó jelentést készít a jelentéstételi rendszer szükséges felülvizsgálatáról. E jelentés képezi majd az Európai Bizottság jogalkotási javaslatának az alapját. A jelentés célja, hogy az Unióban székhellyel rendelkező valamennyi intézmény számára integrált és egységes rendszert hozzon létre a statisztikai és szabályozási adatokra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek tekintetében. Ennek a rendszernek többek között egységes fogalommeghatározásokat és standardokat kell alkalmaznia a gyűjtött adatokra vonatkozóan, megbízható és folyamatos információcserét kell biztosítania az illetékes hatóságok között, valamint a statisztikai és szabályozási adatok számára olyan központi helyszínt kell létrehoznia, amely az adatlekérdezéseket és a gyűjtött adatokat kezeli, csoportosítja és felosztja. Az adatgyűjtés és -lekérdezés központosításának és összehangolásának célja annak megelőzése, hogy a különféle hatóságok hasonló vagy megegyező adatokra vonatkozóan több kérelmet is benyújtsanak, és ezáltal az illetékes hatóságok és az intézmények számára egyaránt csökkentsék az adminisztratív és pénzügyi terheket.

(66)  A kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények alkalmazása céljából a Bizottságnak szabályozástechnikai standard elfogadásával meg kell határoznia, hogy az intézmények hogyan számítják ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket a megbízáson alapuló módszer szerint, amennyiben nem áll rendelkezésre a számításhoz szükséges összes bemeneti adat.

(67)  Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az Unión belül a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó egységes prudenciális követelményeket biztosító, már meglévő uniós jogszabályok megerősítését és pontosítását az egyes tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e célok az intézkedés léptéke és hatása miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. E rendelet nem írhatja elő az intézmények számára, hogy olyan számviteli kereteken alapuló információkat nyújtsanak, amelyek különböznek az uniós és nemzeti joganyag részét képező egyéb jogi aktusok szerint alkalmazandóktól.

(67a)  A bankunió megvalósítása fontos lépés a határokon átnyúló piacok létrehozása és annak biztosítása érdekében, hogy a banki ügyfelek élvezhessék az európai bankok számára egyenlő versenyfeltételeket biztosító, harmonizált és integrált európai bankpiac pozitív hatásait. A bankunió megvalósítása terén jelentős előrelépés történt, de egyes akadályok – például a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök terén – továbbra is fennállnak. A szabályok harmonizálása továbbra is különösen nehéz a határokon átnyúló nagy csoporton belüli kitettségek terén, mivel az egységes felügyeleti mechanizmusnak nincs egyedüli hatásköre ezen a területen. Ezenkívül a bankunión belüli határokon átnyúló tevékenységek teljes mértékben a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által alkalmazott módszertan hatálya alá tartoznak, ami miatt valamely euróövezeti országban található bank számára kevésbé vonzó tevékenységét egy másik euróövezeti országba kiterjeszteni, mint a hazai piacon. Ennek következtében a Bizottságnak az EKB-val, az ERKT-vel és az EBH-val folytatott közeli konzultációt követően felül kell vizsgálnia a jelenlegi keretet, emellett kiegyensúlyozott és prudenciális szempontból megbízható megközelítést kell fenntartania a székhely szerinti és a fogadó országok felé, és figyelembe kell vennie a tagállamok és régiók számára jelentett potenciális előnyöket és kockázatokat.

(68)  Az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kitettségek kezelésének és különösen az elfogadott központi szerződő felek garanciaalapjához való intézményi hozzájárulások kezelésének módosításaira tekintettel a 648/2012/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseit, amelyeket az 575/2013/EU rendelet vezetett be az említett rendeletbe, és amelyek meghatározzák a központi szerződő felek feltételezett tőkéjének számítását, amelyet azután az intézmények a szavatolótőke-követelményeik kiszámítására használnak, ugyancsak módosítani kell.

(69)  A TLAC-standardot végrehajtó, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó új követelmények egyes rendelkezéseit a nemzetközi szinten elfogadottak szerint 2019. január 1-jétől kell alkalmazni.

(70)  Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 575/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikkHatály

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:

a)  a hitelkockázat, piaci kockázat, működési kockázat és kiegyenlítési kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;

b)  nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;

c)  a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és a standard elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;

d)  az a), b) és c) ponthoz és a tőkeáttételhez kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;

e)  nyilvánosságra hozatali követelmények.

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szervezetnek és nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatának minősülő szanálandó szervezetek által teljesítendő, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények tekintetében.

Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.”.

2.  A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikkFelügyeleti hatáskörök

(1)  Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságok a 2013/36/EU irányelvben és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel rendelkeznek, és az azokban meghatározott eljárásokat követik.

(2)  Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából a szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelvben és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel rendelkeznek, és az azokban meghatározott eljárásokat követik.

(3)  A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok együttműködnek egymással.

(4)  Az adott hatásköreiknek való megfelelés biztosítása érdekében a 806/2014/EU rendelet 42. cikkével létrehozott Egységes Szanálási Testület és az EKB gondoskodik a releváns információk rendszeres és megbízható cseréjéről, és biztosítják egymás számára az adatbázisaikhoz való hozzáférést.”.

3.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés 7. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„(7)  »kollektív befektetési forma (KBF)«: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) 1. cikke (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA);”;

b)  az (1) bekezdés 20. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„20. »pénzügyi holding társaság«: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak.

A pénzügyi vállalkozás leányvállalatai akkor nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, ha legalább egyikük intézmény, és ha a pénzügyi vállalkozás saját tőkéjének, összevont eszközállományának, árbevételének, alkalmazotti létszámának vagy az illetékes hatóság által relevánsnak tartott egyéb mutató értékének több mint 50 %-a olyan leányvállalatokhoz köthető, amelyek intézmények vagy pénzügyi vállalkozások;”;

c)  az (1) bekezdés 26. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„26. »pénzügyi vállalkozás«: olyan, intézménytől és tisztán ipari holding társaságtól eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több folytatása, ideértve a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) szerinti pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holding társaságok és a g) pontjában meghatározott, vegyes tevékenységű biztosítói holding társaságok;”;

ca)  az (1) bekezdés 27. pontjának e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) harmadik országbeli (nem uniós) biztosító;”

cb)  az (1) bekezdés 27. pontjának g) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„g) harmadik országbeli (nem uniós) viszontbiztosító;”

cc)  az (1) bekezdés 27. pontja az l) pont után a következő albekezdéssel egészül ki:

  „E rendelet alkalmazásában a fenti d), f) és h) pontban említett vállalkozások pénzügyi ágazatbeli szervezeteknek minősülnek, amennyiben az alábbi feltételek egyike teljesül:

  a) az adott vállalkozás részvényeit nem egy EU által szabályozott piacon jegyzik;

  b) az adott vállalkozás nem alacsony pénzügyi kockázatú biztosítói üzleti modell szerint működik;

  c) az intézmény a vállalkozás szavazati jogának vagy tőkéjének több mint 15 %-ával rendelkezik.

  A fentiek sérelme nélkül a tagállamok illetékes hatóságai továbbra is jogosultak pénzügyi ágazatbeli szervezeteknek minősíteni ezeket a szervezeteket, ha nem tartják megfelelőnek a kockázatkezelés szintjét és azokat a pénzügyi elemzési eljárásokat, amelyeket az intézmény kifejezetten a vállalkozásban vagy holding társaságban meglévő befektetés felügyelete érdekében fogadott el;”

d)  az (1) bekezdés 39. pontja a következő albekezdéssel egészül ki:

„Nem tekintendő kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának két vagy több olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely annak okán felel meg az a) vagy b) pontban említett feltételeknek, hogy elszámolási tevékenység céljából egyazon központi szerződő féllel szemben rendelkezik közvetlen kitettséggel;”;

da)  a szöveg a következő 39a. ponttal egészül ki:

  „»kapcsolatban álló fél«: olyan természetes személy, vagy annak közeli családtagja, vagy olyan jogi személy, aki vagy amely kapcsolatban áll egy intézmény vezető testületével;”

e)  az (1) bekezdés 71. pontja b) alpontjának bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„b) a 97. cikk alkalmazásában a következők összege:”;

f)  az (1) bekezdés 72. pontjának a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) szabályozott piac vagy olyan harmadik országbeli piac, amely a 2014/65/EU irányelv 25. cikke (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárásnak megfelelően szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintendő;”;

g)  az (1) bekezdés 86. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„86. »kereskedési könyv«: egy intézmény által kereskedési szándékkal tartott – vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók vagy a 104. cikk (2) bekezdésében említett pozíciók fedezésére tartott – pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció, a 104. cikk (3) bekezdésében említett pozíciók kivételével;”;

h)  az (1) bekezdés 91. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„91. »kereskedési kitettség«: klíringtag vagy ügyfél olyan, a klíringtagnak járó, de az általa még át nem vett változó letétet is magába foglaló aktuális kitettsége és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből, valamint az alapletétből származik;”;

i.  az (1) bekezdés 96. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„96. »belső fedezeti ügylet«: olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési könyvi pozíció és egy vagy több nem kereskedési könyvi pozíció között, vagy két kereskedési részleg között;”;

ia)  az (1) bekezdés 127. pontjának a) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)  az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak, vagy egy hálózaton keresztül egy központi szervhez tartósan kapcsoltak;”

j)  az (1) bekezdés a következő pontokkal egészül ki:

129. »szanálási hatóság«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság;

130. »szanálandó szervezet«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83a. pontjában meghatározott szanálandó szervezet;

131. »szanálandó csoport«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83b. pontjában meghatározott szanálás alá vonható csoport;

132. »globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

133. »nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő, a globálisan rendszerszinten jelentős bankok Pénzügyi Stabilitási Tanács által közzétett, rendszeresen frissített jegyzékében szereplő, globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoport vagy bank;

134. »jelentős leányvállalat«: olyan leányvállalat, amely egyedi vagy összevont alapon megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a)  a leányvállalat több mint 5 %-át birtokolja eredeti anyavállalata kockázattal súlyozott konszolidált eszközállományának;

b)  a leányvállalat több mint 5 %-át állítja elő eredeti anyavállalata teljes működési bevételének;

c)  a leányvállalat teljes tőkeáttételi kitettségi mérőszáma több mint 5 %-a az eredeti anyavállalat összevont tőkeáttáteli kitettségi mérőszámának;

135.»globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet«: jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, vagy része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek vagy nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek;

136. »hitelezői feltőkésítés«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 57. pontjában meghatározott hitelezői feltőkésítés;

137. »csoport«: olyan vállalkozások csoportja, amelyek közül legalább egy intézménynek minősül, és amely vagy egy anyavállalatból és leányvállalataiból, vagy a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikkében meghatározott kapcsolatban álló vállalkozásokból áll(16);

138. »értékpapír-finanszírozási ügylet«: repoügylet, értékpapír vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel;

139. »rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozás«: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (1), (2) vagy (3) bekezdésének megfelelően globálisan rendszerszinten jelentős vagy egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosított befektetési vállalkozás;

140. »alapletét«: valamely szervezettől beszedett vagy számára nyújtott biztosíték – a változó letét kivételével –, amelynek célja valamely ügyletből vagy ügyletportfólióból származó aktuális kitettségek és potenciális jövőbeli kitettségek fedezése az ügyleteknek az ügylet vagy ügyletportfólió szerződő fele nemteljesítését követő zárásához vagy az ügyletek piaci kockázatának újrafedezéséhez szükséges időszakban;

141. »piaci kockázat«: a piaci árak mozgásából eredő veszteség kockázata;

142. »devizaárfolyam-kockázat«: a devizaárfolyamok mozgásából eredő veszteség kockázata;

143. »árukockázat«: a tőzsdei áruk árának mozgásából eredő veszteség kockázata;

144. »kereskedési részleg«: kereskedők egy jól meghatározott, az intézmény által létrehozott csoportja, amelynek feladata kereskedési könyvi pozíciók egy portfóliójának együttes kezelése egy jól meghatározott, következetes üzleti stratégiának megfelelően és azonos kockázatkezelési struktúrában;”;

144a. »kis méretű és nem összetett intézmény«: olyan intézmény, amely valamennyi következő feltételnek megfelel, és nem a 144b. pontban meghatározott nagyméretű intézmény:

a)  eszközeinek összértéke – egyedi alapon vagy adott esetben összevont alapon – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban a tárgyévi közzétételi időszakot közvetlenül megelőző négyéves időszak során átlagosan nem haladja meg az 5 milliárd EUR küszöbértéket;

b)  az intézményre a 2014/59/EU irányelv 4. cikkével összhangban nem vonatkoznak kötelezettségek, vagy egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak a helyreállítási és szanálási tervek tekintetében;

c)  kereskedési könyv szerinti tevékenysége a 94. cikk értelmében kisméretűnek minősül;

d)  a származtatott pozíciók összértéke nem haladja meg a mérleg szerinti és mérlegen kívüli eszközök értékének 2 %-át, ahol a származtatott pozíciók kiszámítása során kizárólag azokat a származtatott ügyleteket kell figyelembe venni, amelyek kereskedési szándékkal tartott pozíciónak minősülnek;

e)  az intézmény nem használ belső modelleket saját szavatolótőke-követelményeinek kiszámítására;

f)  az intézmény nem nyújtott be kifogást az illetékes hatósághoz a kis méretű és nem összetett intézményként való besorolása ellen;

g)  az illetékes hatóság nem határozott úgy, hogy az intézmény a méretének, összekapcsoltságának, összetettségének vagy kockázati profiljának elemzése alapján nem minősül kis méretű és nem összetett intézménynek.

Az a) ponttól eltérve, és amennyiben az illetékes hatóság szükségesnek tartja, az illetékes hatóság saját mérlegelési jogkörében az 5 milliárd euró összegű határértéket 1,5 milliárd euróra vagy az intézmény székhelye szerinti tagállam bruttó hazai termékének 1 %-ára csökkentheti, amennyiben az érintett tagállam bruttó hazai termékének 1 %-át kitevő összeg alacsonyabb mint 1,5 milliárd euró.

Az e) ponttól eltérve, az illetékes hatóság engedélyezheti a belső modellek korlátozott alkalmazását a csoportszinten kialakított belső modelleket alkalmazó leányvállalatok szavatolótőke-követelményeinek kiszámításához, feltéve, hogy a csoport összevont alapon a 433a. vagy a 433c. cikkben meghatározott közzétételi követelmények hatálya alá tartozik;

144b. »nagy méretű intézmény«: olyan intézmény, amely megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a)  az intézményt a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;

b)  az intézményt a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;

c)  az intézmény a székhelye szerinti tagállamban a teljes eszközérték alapján a három legnagyobb intézmény egyike;

d)  az intézmény teljes eszközértéke konszolidált szinten legalább 30 milliárd EUR;

e)  az intézmény összes eszközének a székhelye szerinti tagállam GDP-jéhez viszonyított aránya átlagosan legalább 20 % a tárgyévi közzétételi időszakot közvetlenül megelőző négyéves időszak során;

144c. »nagy méretű leányvállalat«: olyan leányvállalat, amely nagy méretű intézménynek minősül;

144d. »tőzsdén nem jegyzett intézmény«: olyan intézmény, amely nem bocsátott ki valamely tagállamnak a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piacára bevezetett értékpapírokat;

144e. »központi értéktár«: a 909/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott és a 909/2014/EU rendelet 16. cikkének megfelelően engedélyezett központi értéktár;

144f. »központi értéktár bankja«: a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában felsorolt banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézet;

144g. »pénzügyi piaci infrastruktúrához tartozó hitelintézet«: a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedéllyel rendelkező központi szerződő fél vagy hitelintézetként vagy központi értéktár bankjaként is engedéllyel rendelkező központi értéktár;

144h. »nagy volumenű elidegenítés«: intézmények által többéves program keretében végrehajtott elidegenítés, amelynek célja a mérlegen belüli nemteljesítő kitettségek mennyiségének jelentős csökkentése, és amelyet az intézmények előzetesen bejelentettek az illetékes hatóságnak. Az elidegenítésnek a program végrehajtási időszaka alatt a 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett összes megfigyelt nemteljesítés legalább 15 %-ára ki kell terjednie.”;

k)  a cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon körülmények meghatározása céljából, amelyek között a 39. pont első albekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott feltételek teljesültnek tekintendők.

Az EBA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

4.  A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az intézményeknek egyedi alapon teljesíteniük kell a második–ötödik részben, a hetedik részben és a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket.”;

b)  a cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a 92a. cikkben meghatározott követelményeket csak azon intézményeknek kell egyedi alapon teljesíteniük, amelyeket szanálandó szervezetként azonosítottak, és amelyek egyúttal globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy ezek részei, továbbá nincs leányvállalatuk.

A 92b. cikket csak a nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azon jelentős leányvállalatainak kell egyedi alapon teljesíteniük, amelyek nem EU-szintű anyaintézmény leányvállalatai, nem szanálandó szervezetek és nincs leányvállalatuk.”.

ba)  A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Azoknak a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására, egyedi alapon meg kell felelniük a hatodik részben megállapított követelményeknek. A jelentős lejárati transzformációt nem végző, pénzügyi piaci infrastruktúrához tartozó hitelintézeteknek nem kell egyedi alapon megfelelniük a 413. cikk (1) bekezdésében rögzített kötelezettségeknek. Az 508. cikk (3) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig az illetékes hatóságok felmenthetik a befektetési vállalkozásokat a hatodik részben megállapított kötelezettségeknek való megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.”

bb)  Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az intézményeknek – kivéve a 95. cikk (1) bekezdésében és a 96. cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásokat és azokat az intézményeket, amelyekre vonatkozóan az illetékes hatóságok alkalmazták a 7. cikk (1) vagy (3) bekezdésében meghatározott eltérést – egyedi alapon teljesíteniük kell a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket. A pénzügyi piaci infrastruktúrához tartozó hitelintézeteknek nem kell egyedi alapon megfelelniük a hetedik részben rögzített kötelezettségeknek.

5.  A 7. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének leányvállalatra való alkalmazásától, ha mind a leányvállalat, mind az anyavállalat központi irodája azonos tagállamban található, a leányvállalatra az anyavállalat, mint intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapú felügyelete kiterjed, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalat közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek anyavállalat által a leányvállalat részére történő visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b)  az anyavállalat az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens kezelését és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók;

c)  az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -kontroll folyamatai kiterjednek a leányvállalatra;

d)  az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.

(2) Az összevont felügyeletet ellátó hatósággal folytatott konzultációt követően az illetékes hatóság eltekinthet a 6. cikk (1) bekezdésének leányvállalatra való alkalmazásától, ha a leányvállalat és az anyavállalat központi irodája eltérő tagállamban található, a leányvállalatra az anyavállalat, mint intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapú felügyelete kiterjed, és a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  az (1) bekezdés a)–c) pontjában szereplő feltételek;

aa)  a szavatolótőke-követelmény mentesülő összege nem haladja meg a minimális tőkekövetelmény 25 %-át;

ab)  az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog 100 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét;

b)  az intézmény garanciát nyújt a leányvállalat számára, amely mindenkor megfelel a következő feltételeknek:

i.  a garanciát legalább a mentesülő leányvállalat szavatolótőke-követelményének összegével megegyező összegre nyújtják;

ii.  a garancia akkor hívható le, amikor a leányvállalat nem képes kifizetni esedékes adósságait vagy más kötelezettségeit, vagy – amennyiben ez korábbi – amikor a leányvállalatra vonatkozóan a 2014/59/EU irányelv 59. cikke (3) bekezdésének megfelelő megállapításra kerül sor;

iii.  a garancia a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás révén a garancia összegének 50 %-áig teljes mértékben fedezett;

iv.  a garanciát és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodást annak a tagállamnak a jogszabályai szabályozzák, amelyben a leányvállalat központi irodája található, kivéve, ha a leányvállalat illetékes hatósága másként rendelkezik;

v.  a garanciát fedező biztosíték a 197. cikkben említett elismert biztosíték, amely megfelelő konzervatív levonásokat követően elegendő az iii. alpontban említett összeg teljes fedezésére;

vi.  a garanciát fedező biztosíték tehermentes, és nem szolgál biztosítékként semmilyen más garancia fedezésére;

vii.  a biztosítéknak az anyavállalattól az érintett leányvállalatra történő átruházását jogi, szabályozói vagy működési akadályok nem akadályozzák.

(2a)  a (2) bekezdés nem alkalmazandó arra a leányvállalatra, amely meghaladja a jelentősnek minősülés 1024/2013/EU rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében meghatározott küszöbértékét.

(2b)  Az EBH valamennyi illetékes hatósággal együttműködve:

a)  megvizsgálja a (2) bekezdés b) pontjában említett küszöbérték növelésének lehetőségét;

b)  megvizsgálja a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától a (2) bekezdéssel összhangban való eltekintés hatásait.

Ez az értékelés többek között a következőkre terjed ki:

a)  a szerződéses és jogi feltételekre vonatkozó lehetséges kiigazítások, amelyek javíthatják a meglévő szabályozást;

b)  lehetséges jelenlegi vagy jövőbeli jogi, szabályozási vagy gyakorlati akadálya annak, hogy a mentesség hatálya alá tartozó és a garanciában és az esetleges korrekciós intézkedésekben részesülő intézménynek vagy intézménycsoportnak garanciát nyújtó intézmény aktiválja a garanciát vagy átadja a biztosítékot;

c)  azon nagykockázat-vállalások kezelése, amelyeket csoporton belüli hitelek formájában megvalósuló garanciaként biztosítanak, és amelyek a 400. cikk (2) bekezdése c) pontjának vagy a 493. cikk (3) bekezdése c) pontjának meglévő rendelkezései szerint korábban nem kaptak mentességet.

Az EBH eredményeiről [1 évvel e rendelet alkalmazása után] beszámol a Bizottságnak. [Megjegyzés – az új módosítással összefüggésben kell vizsgálni, feltéve, hogy a 7. cikk (2) bekezdés e rendelet hatálybalépését követően csak három évvel lenne alkalmazandó].

Jelentésének eredményei alapján az EBH szabályozási technikai standardokra vonatkozó tervezetet dolgozhat ki, vagy a Bizottságnak egy vagy több jogalkotási javaslat előterjesztését ajánlhatja. A szabályozási technikai standardokra vonatkozó tervezetek pontosítják a 7. cikk (2) bekezdésében említett követelményeket, különös tekintettel azokra a feltételekre és garanciákra, amelyek alapján az illetékes hatóságok mentességet adhatnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezt a rendeletet az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítsa. A Bizottság ugyanakkor [ezen rendelet hatálybalépésétől számított három év]-ig módosíthatja a szabályozási technikai standardokat vagy – szükség esetén – egy vagy több, az EBH ajánlásainak végrehajtását célzó jogalkotási javaslatot terjeszthet elő.”.

6.  A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikkA likviditási követelmények egyedi alapon történő alkalmazásától való eltekintés

(1)  Az illetékes hatóságok teljes egészében vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és annak minden vagy néhány olyan leányvállalatára való alkalmazásától, amelynek központi irodája ugyanabban a tagállamban található, mint az intézmény központi irodája, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  az anyaintézmény összevont alapon, vagy leányvállalata szubkonszolidált alapon megfelel a hatodik résznek;

b)  az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor figyelemmel kíséri a likviditási alcsoporton belüli azon intézmények likviditási pozícióit, amelyek az e bekezdésnek megfelelő mentesség hatálya alá tartoznak, és az összes ilyen intézmény számára megfelelő szintű likviditást biztosít;

c)  a likviditási alcsoporton belüli intézmények olyan, az illetékes hatóságok követelményeinek megfelelő szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra egyedi és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak;

d)  a c) pontban említett szerződések teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

(2)  Az illetékes hatóságok teljes egészében vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és annak minden vagy néhány olyan leányvállalatára való alkalmazásától, amelynek központi irodája más tagállamban található, mint az intézmény központi irodája, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, de csak azt követően, hogy lefolytatták a 21. cikkben meghatározott eljárást, és csak azon intézményekre, amelyek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről:

a)  az (1) bekezdésben említett feltételeknek való megfelelés értékelése;

b)  a 2013/36/EU irányelv 86. cikkében előírt, a likviditási kockázat kezelésére és szervezésére vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése az egyetlen likviditási alcsoport egészére vonatkozóan;

c)  az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyisége, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása;

d)  az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek esetében eltekintenek a hatodik rész alkalmazásától;

e)  a hatodik részben meghatározottaknál szigorúbb paraméterek szükségessége;

f)  a teljes információ korlátozás nélküli megosztása az illetékes hatóságok között;

g)  az alkalmazástól való eltekintés következményeinek teljes körű felmérése.

(3)  Az a hatóság, amely valamely intézmény és minden vagy néhány olyan leányvállalata egyedi alapon történő felügyeletért felelős, amelynek központi irodája más tagállamban található, mint az intézmény központi irodája, teljes egészében vagy részben eltekinthet a hatodik résznek az adott intézményre és annak minden vagy néhány leányvállalatára való alkalmazásáról, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelheti, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett feltételek;

b)  az anyavállalat összevont alapon vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon olyan garanciát nyújt a másik tagállamban központi irodával rendelkező intézménynek vagy intézménycsoportnak, amely az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:

i.  a garanciát olyan összegben nyújtják, amely legalább egyenértékű a garancia által helyettesített nettó likviditáskiáramlás összegével, és amelyet az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel(18) összhangban a mentesség hatálya alá tartozó és a garanciában részesülő intézményre egyedi alapon vagy intézménycsoportra szubkonszolidált alapon számítanak ki, a preferenciális elbánás figyelembevétele nélkül;

ii.  a garancia akkor hívható le, amikor a mentesség hatálya alá tartozó és a garanciában részesülő intézmény vagy intézménycsoport nem képes kifizetni esedékes adósságait vagy egyéb kötelezettségeit, vagy – amennyiben ez korábbi – amikor a mentesség hatálya alá tartozó intézményre vagy intézménycsoportra vonatkozóan a 2014/59/EU irányelv 59. cikke (3) bekezdésének megfelelő megállapításra kerül sor;

iii.  a garancia a 2002/47/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás révén teljes mértékben fedezett;

iv.  a garanciát és a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodást annak a tagállamnak a jogszabályai szabályozzák, amelyben a mentesség hatálya alá tartozó és a garanciában részesülő intézmény vagy intézménycsoport központi irodája található, kivéve, ha ezen intézmények illetékes hatósága másként rendelkezik;

v.  a garanciát fedező biztosíték az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 10–13. cikkében és 15. cikkében meghatározottak szerinti magas minőségű likvid eszközként elismerhető, és az említett rendelet II. címének 2 fejezetében említett levonások alkalmazását követően a mentesség hatálya alá tartozó és a garanciában részesülő intézményre egyedi alapon vagy intézménycsoportra szubkonszolidált alapon, az említett rendeletnek megfelelően számított nettó likviditáskiáramlás legalább 50 %-át fedezi, a preferenciális elbánás figyelembevétele nélkül;

vi.  a garanciát fedező biztosíték tehermentes, és nem szolgál biztosítékként semmilyen más ügylet fedezésére;

vii.  nincs és nem várható jogi, szabályozási vagy gyakorlati akadálya a biztosíték a garanciát nyújtó intézménytől a mentesség hatálya alá tartozó és a garanciából részesülő intézmény vagy intézménycsoport részére történő átadásának.

(4)  Az illetékes hatóságok az (1), (2) és (3) bekezdést pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság egy vagy több leányvállalatára is alkalmazatják, és egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik a pénzügyi holding társaságot vagy vegyes pénzügyi holding társaságot és a mentesülő leányvállalatokat, vagy csak a mentesülő leányvállalatokat. Az (1), (2) és (3) bekezdésben található, anyaintézményre való hivatkozások a pénzügyi holding társaságra vagy a vegyes pénzügyi holding társaságra is értendők.

(5)  Az illetékes hatóságok az (1), (2) és (3) bekezdést olyan intézményekre is alkalmazhatják, amelyek a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, feltéve, hogy ezen intézmények teljesítik az említett bekezdésben meghatározott összes feltételt, illetve olyan egyéb intézményekre is, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében említettek szerinti kapcsolatban állnak, feltéve, hogy ezen intézmények teljesítik az ott meghatározott összes feltételt. Az illetékes hatóságoknak ebben az esetben ki kell jelölniük a mentesítés alá tartozó intézmények egyikét, amelynek az egyetlen likviditási alcsoport összes intézményének összevont helyzete alapján kell teljesítenie a hatodik rész követelményeit.

(6)  Ha az illetékes hatóságok az (1)–(5) bekezdés alapján mentességet biztosítottak, akkor a 2013/36/EU irányelv 86. cikkét vagy annak bizonyos részeit is alkalmazhatják az egyetlen likviditási alcsoport szintjén, és eltekinthetnek a 2013/36/EU irányelv 86. cikkének vagy bizonyos részeinek egyedi alapú alkalmazásától.

Amennyiben az (1)–(5) bekezdés alapján mentességet adtak, az illetékes hatóságoknak a hatodik rész mentesülő részei tekintetében az egységes likviditási alcsoport szintjén kell alkalmazniuk az e rendelet 415. cikkében meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségeket, és eltekinthetnek a 415. cikk egyedi alapon való alkalmazásától.

(7)  Amennyiben az (1)–(5) bekezdés alapján nem adnak mentességet olyan intézményeknek, amelyeknek korábban egyedi alapon adtak mentességet, az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az ezen intézmények számára a hatodik rész vagy annak egy része alkalmazásának előkészítéséhez szükséges időt, és az említett rendelkezéseknek az említett intézményekre történő alkalmazását megelőzően megfelelő átmeneti időszakot kell biztosítaniuk.”.

6a.  A szöveg a következő 8a. cikkel egészül ki:

„8a. cikk

(1) Az illetékes hatóságok minden év március 31-én értesítik az EBH-t azokról az esetekről, amelyekben a 7. cikk szerinti, a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazása alóli mentességet adtak, illetve amelyekben a 8. cikk szerinti, a likviditási követelmények egyedi alapú alkalmazása alóli mentességet adtak, és megadják a következő információkat:

a) a mentességben részesülő leány- és anyaintézmény neve és/vagy jogalany-azonosítója;

b) a tagállam, amelyben az anya- vagy leányintézmény található;

c) a mentesség jogalapja és a odaítélésének dátuma;

d) megítélt prudenciális mentességek részletei és indokolásuk.

(2) Az EBH nyomon követi ezen mentességek Unión belüli alkalmazását és odaítélését, és minden év szeptember 1-jéig jelentést nyújt be a Bizottságnak. Az EBH kidolgozza a mentességek és a részletes információk bejelentésének egységes formátumát.

(3) A Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a prudenciális és likviditási követelmények alóli, az illetékes hatóságok által megítélt mentességekről, különös tekintettel a határokon átnyúló helyzetekre.”

7.  A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikkÁltalános eljárás

(1)  Az e rendeletben előírt követelmények összevont alapon történő alkalmazása céljából az „intézmény”, „tagállami anyaintézmény”, „EU-szintű anyaintézmény” és „anyavállalat” kifejezések magukban foglalják a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének megfelelően engedélyezett pénzügyi holding társaságokat és vegyes pénzügyi holding társaságokat is.

(2)  A tagállami anyaintézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második résztől a negyedik részig és a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket. Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak megfelelő szervezeti felépítést és belső ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy a konszolidációhoz szükséges adatokat megfelelően feldolgozzák és továbbítsák. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok a megfelelő konszolidáció biztosítását célzó intézkedéseket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

(3)  A (2) bekezdéstől eltérve a 92a. cikknek kizárólag a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részének vagy nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részének minősülő, szanálandó szervezetként azonosított anyaintézmények kötelesek összevont alapon, a 18. cikkben előírt mértékben és módon megfelelni.

A 92b. cikknek kizárólag azon EU-szintű anyavállalatok kötelesek összevont alapon, a 18. cikkben előírt mértékben és módon megfelelni, amelyek nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatai és nem szanálandó szervezetek.

(4)  Az EU-szintű anyaintézmények akkor kötelesek összevont helyzetük alapján megfelelni a hatodik rész rendelkezéseinek, ha a csoportnak részét képezi egy vagy több olyan hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, amelynek számára engedélyezték a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt szolgáltatások és tevékenységek végzését. Az e rendelet 508. cikkének (2) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig, amennyiben a csoport csak befektetési vállalkozásokból áll, az illetékes hatóságok felmenthetik az EU-szintű anyaintézményeket a hatodik résznek való összevont alapú megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

A 8. cikk (1)–(5) bekezdése szerinti mentesítés esetén a likviditási alcsoport részét képező intézmények és adott esetben pénzügyi holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok összevont alapon vagy a likviditási alcsoportnak megfelelő szubkonszolidált alapon kötelesek megfelelni a hatodik résznek.

(5)  A 10. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szerv a központi szerv és a kapcsolt intézmények alkotta egész összevont helyzete alapján köteles teljesíteni a második–nyolcadik rész követelményeit.

(6)  Az (1)–(4) bekezdés követelményein túl, e rendelet és a 2013/36/EU irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, abban az esetben, amikor a kockázat sajátosságai vagy egy intézmény tőkestruktúrája alapján felügyeleti célokból indokolt, vagy amikor egyes tagállamok olyan nemzeti jogszabályokat fogadnak el, amelyek a tevékenységek egy bankcsoporton belüli strukturális elválasztását írják elő, az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára, hogy szubkonszolidált alapon feleljen meg az e rendelet második–negyedik és hatodik–nyolcadik részében és a 2013/36/EU irányelv VII. címében szereplő kötelezettségeknek.

Az első albekezdésben meghatározott megközelítés alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezheti, illetve teremtheti meg a belső piac működésének akadályát.

(6a)  Az illetékes hatóságok eltekinthetnek e cikk (1) és (3) bekezdésének olyan anyaintézményre történő alkalmazásától, amely egy állandó jelleggel valamely központi szervhez kapcsolt szövetkezeti hitelintézetekből álló csoporthoz tartozik, amely megfelel a 113. cikk (6) bekezdésében foglalt követelményeknek, amennyiben a 7. cikk (3) bekezdésében, vagy a 8. cikk (1) bekezdésében rögzített feltételek mindegyike teljesül.”.

8.  A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikkÖsszevont számítás a több szanálandó szervezettel rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

Amennyiben ugyanahhoz a globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez több globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálandó szervezet tartozik, a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek a 92a. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti összegét az említett globálisan rendszerszinten jelentős intézmény EU-szintű anyaintézménye számítja ki. A számítást az EU-szintű anyaintézmény összevont helyzete alapján úgy kell elvégezni, mintha az anyaintézmény a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyetlen szanálandó szervezete lenne.

Amennyiben az első albekezdés szerint számított összeg alacsonyabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek a 92a. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok kötelesek a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint eljárni.

Amennyiben az első albekezdés szerint számított összeg magasabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek a 92a. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint járhatnak el.”.

9.  A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikkA nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon

(1)  Az EU-szintű anyaintézményeknek összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik rész előírásait.

Az EU-szintű anyaintézmények nagy leányvállalatainak egyedi vagy – amennyiben e rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerint alkalmazható – szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451., 451a., 451d. és 453. cikkben meghatározott információkat.

(2)  A szanálandó szervezetként azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy a globálisan rendszerszinten azonosított intézmények szanálandó szervezetként azonosított részei összevont helyzetük alapján kötelesek megfelelni a nyolcadik résznek.

(3)  Az (1) bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó az EU-szintű anyaintézményekre, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatokra, EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatokra és szanálandó szervezetekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedett anyavállalat által nyilvánosságra hozott összevont alapú, egyenértékű tájékoztatás magában foglalja.

Az (1) bekezdés második albekezdése harmadik országban letelepedett anyavállalatok leányvállalataira abban az esetben alkalmazandó, ha azok nagy leányvállalatnak minősülnek.

(4)  A 10. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv összevont helyzete alapján kell teljesítenie a nyolcadik rész követelményeit. A 18. cikk (1) bekezdése a központi szervre alkalmazandó, és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.”.

9a.  A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

Az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott követelmények alkalmazása összevont alapon

(1)  Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteniük az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik, valamint mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk bemutathatóságát. Mindenekelőtt biztosítják, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására alkalmas rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

(2)  Az intézmények a 270a. cikk szerinti addicionális kockázati súlyt alkalmazzák a 92. cikk összevont vagy szubkonszolidált alapon történő alkalmazása esetén, ha az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkének követelményeit a 18. cikknek megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedett szervezet szintjén megsértik, és ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profiljának szempontjából jelentősnek minősül.”

10.  A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

18. cikkA prudenciális konszolidáció módszerei

(1)  Az e fejezet 1. szakaszában említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok elvégzik minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk. E cikk (3)–(7) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a hatodik rész az intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság összevont helyzete vagy a likviditási alcsoport szubkonszolidált helyzete alapján alkalmazandó, a 8. és 10. cikknek megfelelően.

A 92a. és 92b. cikkben említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézmények elvégzik minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk a vonatkozó szanálás alá vonható csoportban.

(2)  Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében összevont felügyeletet kell végezni, az összevonás a kiegészítő banki szolgáltatásokat végző vállalkozásokra az e cikkben megállapított esetekben és az e cikkben meghatározott módszereknek megfelelően terjed ki.

(3)  Amennyiben a vállalkozásokat a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságok határozzák meg a konszolidálás módját.

(4)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóság tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást ír elő az azon intézményekben és pénzügyi vállalkozásokban birtokolt részesedések vonatkozásában, amely intézmények és vállalkozások egy, a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes irányítása alatt állnak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.

(5)  Az (1) és (4) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(6)  Az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában:

  amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; valamint

  amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7)–(9) bekezdésében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(7)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint az e cikk (2)–(6) bekezdésében említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

11.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikkSzubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében

(1)  A leányvállalat intézményeknek a 89–91. cikkben, valamint a harmadik és a negyedik részben megállapított követelményeket szubkonszolidált alapon kell alkalmazniuk, amennyiben ezeknek az intézményeknek egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely intézmény vagy pénzügyi vállalkozás, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a leányvállalat intézmények nem alkalmazhatják szubkonszolidált helyzetük alapján a 89–91. cikkben, valamint a harmadik és a negyedik részben megállapított követelményeket, amennyiben harmadik országbeli leányvállalatuk mérlegfőösszege nem éri el a leányvállalat intézmény mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételei együttes összegének 10 %-át.”.

12.  A második rész címe helyébe a következő szöveg lép:

„SZAVATOLÓTŐKE ÉS LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK”

12a.  A 26. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

(3a) Amennyiben az újonnan kibocsátandó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok megegyeznek az illetékes hatóságok által korábban jóváhagyott instrumentumokkal – abban az értelemben, hogy a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott kritériumok tekintetében nem különböznek –, az intézménynek lehetősége nyílik arra, hogy a (3) bekezdéstől eltérve csak értesítse az illetékes hatóságokat az új elsődleges alapvető tőkeinstrumentum kibocsátására irányuló szándékáról.

Ezenkívül az intézmény minden olyan információt megküld az illetékes hatóságnak, amelyre az illetékes hatóságnak szüksége van annak értékeléséhez, hogy az instrumentumot jóváhagyta-e az illetékes hatóság.”

12b.  A 28. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az (1) bekezdés h) pontjának v. alpontjában meghatározott feltétel attól függetlenül, hogy az intézmény az instrumentumok néhány vagy valamennyi tulajdonosa részére kifizetéseket köteles teljesíteni, teljesültnek minősül, amennyiben az intézménynek lehetősége van arra, hogy elsődleges alapvető tőkéjének erősítésével – különösen azáltal, hogy a kifizetések teljesítése előtt általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékokra és eredménytartalékra különít el nyereséget – elkerülje a szavatolótőke aránytalan csökkentését.”

13.  A 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) az intézmény származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeiből adódó minden valósérték-növekedés és -csökkenés, amely az intézmény saját hitelkockázatában beállt változásokra vezethető vissza.”.

14.  Az 36. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)  immateriális javak, szoftver kivételével

E cikk alkalmazásában az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben meghatározza a „szoftver” fogalmát. Ez a meghatározás prudenciális szempontból megbízható meghatározás nyújt azon körülmények tekintetében amelyek esetében prudenciális szempontból indokolt lenne a szoftvernek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonásától eltekinteni, és kellően figyelembe veszi az alábbi szempontokat:

i.  a bankszektor fejlődése egy még inkább digitális környezetben, valamint azon lehetőségek és veszélyek, amelyeket a bankoknak a digitalizáció korában szembe kell nézniük;

ii.  a szoftverbe történő befektetések szabályozási kezelésének nemzetközi különbségei, amennyiben a szoftvert nem vonják le a tőkéből (pl. tárgyi eszköznek tekintik), valamint a bankokra és biztosítókra vonatkozó különböző prudenciális szabályok;

iii.  a pénzügyi ágazat sokfélesége az Unióban, beleértve a nem szabályozott jogalanyokat, például a pénzügyi technológiai üzletágat;

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon] belül benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap a b) pontban említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

b)  a j) pont helyébe a következő szöveg lép:

„j) az 56. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemeknek az intézmény kiegészítő alapvető tőkeelemeit meghaladó összege;”.

15.  A 37. cikk a következőképpen módosul:

a)  A b) alpont helyébe az alábbi alpont lép:

„b) a levonandó összegnek magában kell foglalnia az intézmény jelentős részesedéseinek értékelésébe beszámított cégértéket. Az intézmények nem írhatnak vissza negatív cégértéket az elsődleges alapvető tőkeelemeikbe.”

b)  A szöveg a következő c) ponttal egészül ki:

„c) a levonandó összeget csökkenteni kell a leányvállalatok immateriális javaira vonatkozó, a leányvállalatok konszolidálásából származó, a konszolidációba az első rész II. címének 2. fejezete szerint bevont vállalkozásoktól eltérő személyeknek tulajdonítható számviteli átértékelés összegével.”.

16.  A 39. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében a bevezető szövegrész helyébe a következő lép:

„A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó, [a módosító rendelet biztosi testület általi elfogadásának dátuma] előtt keletkezett halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:”.

17.  A 45. cikkben az a) pont i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával, vagy későbbi annál, vagy a hosszú pozíció legalább 365 napos hátralévő futamidővel rendelkezik;”.

18.  Az 49. cikk a következőképpen módosul:

a)  A (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál – amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását – az intézmények nem vonhatják le az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományát, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős részesedéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)–d) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:

a) a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;

b) a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság:

i.  a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény; vagy

ii.  az intézmény által a nettó tőkemódszer alkalmazásával kerül konszolidálásra, és az illetékes hatóságok megfelelőnek tartják a kockázatellenőrzési szintet és a pénzügyi elemzési eljárásokat, amelyeket az intézmény kifejezetten a vállalkozásban vagy holding társaságban meglévő befektetés felügyelete érdekében fogadott el;

c) az illetékes hatóság rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;

d) a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:

i. a hitelintézeti anyavállalat;

ii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iii. a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iv. az intézmény;

v. az i–iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.

A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.

(1a) 2022. december 31. után, és az (1) bekezdéstől eltérően a szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál – amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását – az illetékes hatóságok engedélyezhetik az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományának a le nem vonását, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)–c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:

a) a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;

b) a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény;

c) az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

d) az illetékes hatóság a c) pontban említett engedély megadása előtt és utána is rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;

e) a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:

i. a hitelintézeti anyavállalat;

ii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iii. a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iv. az intézmény;

v. az i–iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.

A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.”

b)  a (2) bekezdés vége a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ez a bekezdés a szavatolótőke 92a. és 92b. cikk alkalmazásában történő számítása során nem alkalmazandó.”.

19.  Az 52. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  az a) pont helyébe a következő lép:

„a) valamely intézmény az instrumentumokat közvetlenül kibocsátotta, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;”;

aa)  az i) alpont helyébe a következő szöveg lép:

„i) a kifizetésre a kifizethető elemekből vagy a nemzeti jog szerint képzett tartalékokból kerül sor;”

b)  a p) pont helyébe a következő szöveg lép:

„p) amennyiben a kibocsátó egy harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban egy olyan szanálandó csoport részeként került azonosításra, amelynek szanálandó szervezete az Unióban rendelkezik székhellyel, vagy amennyiben a kibocsátó valamely tagállamban rendelkezik székhellyel, az instrumentumokra irányadó jog vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak a 2014/59/EU irányelv 59. cikkében említett hatáskör gyakorlására vonatkozó döntése esetén az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni, vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kell átalakítani; .

amennyiben a kibocsátó egy harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem került azonosításra egy olyan szanálandó csoport részeként, amelynek szanálandó szervezete az Unióban rendelkezik székhellyel, az instrumentumokra irányadó jog vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy az adott harmadik ország hatóságának döntése esetén az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká alakított instrumentumokból;”;

c)  ▌a szöveg a következő q) és r) ponttal egészül ki:

„q) amennyiben a kibocsátó egy tagállamban rendelkezik székhellyel, vagy egy harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban egy olyan szanálandó csoport részeként került azonosításra, amelynek szanálandó szervezete az Unióban rendelkezik székhellyel, az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország joga alá, ha a szóban forgó harmadik ország joga alapján a 2014/59/EU irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok vagy a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

r) az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselési képességét korlátozó, egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodás vagy nettósítási jogok hatálya alá.”.

19a.  A 54. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

  „da) amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat egy harmadik országban letelepedett leányvállalat bocsátja ki, az a) pontban említett legalább 5,125 %-os kiváltó tényezőt a harmadik ország instrumentumokra vonatkozó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezéseinek megfelelően kell kiszámítani, amennyiben az illetékes hatóság az EBH-val folytatott konzultációt követően meggyőződött arról, hogy az említett rendelkezések legalább egyenértékűek az e cikkben rögzített követelményekkel.”

20.  Az 56. cikk e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) a 66. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemeknek az intézmény járulékos tőkeelemeit meghaladó összege;”.

21.  Az 59. cikkben az a) pont i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával, vagy későbbi annál, vagy a hosszú pozíció legalább 365 napos hátralévő futamidővel rendelkezik;”.

22.  A 62. cikk a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a) tőkeinstrumentumok és alárendelt kölcsönök a 64. cikkben meghatározott mértékben, amennyiben a 63. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;”.

23.  A 63. cikk a következőképpen módosul:

a)  az a) pont helyébe a következő lép:

„a) valamely intézmény az instrumentumokat közvetlenül kibocsátotta, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették, vagy adott esetben valamely intézmény az alárendelt kölcsönöket közvetlenül felvette;”;

b)  a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d) az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések szerint az alárendelt kölcsönök tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó követelésekhez képest;”;

c)  az n) pont helyébe a következő szöveg lép:

„n)amennyiben a kibocsátó egy harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban egy olyan szanálandó csoport részeként került azonosításra, amelynek szanálandó szervezete az Unióban rendelkezik székhellyel, vagy amennyiben a kibocsátó valamely tagállamban rendelkezik székhellyel, az instrumentumokra irányadó jog vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak a 2014/59/EU irányelv 59. cikkében említett hatáskör gyakorlására vonatkozó döntése esetén az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni, vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kell átalakítani;

amennyiben a kibocsátó egy harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem került azonosításra egy olyan szanálandó csoport részeként, amelynek szanálandó szervezete az Unióban rendelkezik székhellyel, az instrumentumokra irányadó jog vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy az adott harmadik ország hatóságának döntése esetén az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni, vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kell átalakítani;

d)  a szöveg a következő o) és p) ponttal egészül ki:

„o)amennyiben a kibocsátó az egyik tagállamban rendelkezik székhellyel, vagy egy harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban egy olyan szanálandó csoport részeként került azonosításra, amelynek szanálandó szervezete az Unióban rendelkezik székhellyel, az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország joga alá, ha a szóban forgó harmadik ország joga alapján a 2014/59/EU irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok vagy a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

p) az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselési képességét korlátozó, egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodás vagy nettósítási jogok hatálya alá.”.

24.  A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikkJárulékos tőkeinstrumentumok amortizációja

(1)  Az öt évnél hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok teljes összege járulékos tőkeelemnek minősül.

(2)  Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban lévő számítás eredményét megszorozzák a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:

a)  az instrumentumok vagy az alárendelt kölcsönök könyv szerinti értéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő naptári napok számával;

b)  az instrumentumok vagy alárendelt kölcsönök szerződéses futamidejéből fennmaradó naptári napok száma.”.

25.  A 66. cikk a következő e) ponttal egészül ki:

„e) a 72e. cikk alapján a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből levonandó elemeknek az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit meghaladó összege.”.

26.  A 69. cikkben az a) pont i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával, vagy későbbi annál, vagy a hosszú pozíció legalább 365 napos hátralévő futamidővel rendelkezik;”.

27.  A 72. cikk után a szöveg a következő 5a. fejezettel egészül ki:

„5a. FEJEZETLeírható, illetve átalakítható kötelezettségek

1. szakaszLeírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek és -instrumentumok

72a. cikkLeírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek

(1)  A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a (2) bekezdésben meghatározott kizárt kötelezettségkategóriák kivételével a következők tartoznak:

a)  a 72b. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon része, amely nem minősül elsődleges alapvető tőkeelemnek, kiegészítő alapvető tőkeelemnek vagy járulékos tőkeelemnek;

b)  a legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok azon része, amely nem minősül járulékos tőkeelemnek a 64. cikk szerint.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve a következő kötelezettségeket ki kell zárni a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közül:

a)  biztosított betétek;

b)  látra szóló betétek és egy évnél rövidebb eredeti futamidővel rendelkező lekötött betétek;

c)  a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások biztosítható betéteinek azon része, amely meghaladja a 2014/49/EU irányelv 6. cikkében említett kártalanítási összeghatárt;

d)  a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások azon betétei, amelyek biztosíthatóak lennének, ha nem az Unión belül letelepedett intézmények Unión kívüli fióktelepein keresztül helyezték volna el őket;

e)  biztosítékkal fedezett kötelezettségek, ideértve a fedezett kötvényeket és azokat a kötelezettségeket, amelyek olyan, fedezeti célokra használt pénzügyi instrumentumok formáját öltik, amelyek a fedezeti alap elválaszthatatlan részét képezik, és amelyek a nemzeti jog értelmében a fedezett kötvényekhez hasonló módon fedezettek, amennyiben a fedezeti alapban lévő, fedezett kötvényekkel kapcsolatos minden biztosítékkal fedezett eszköz elkülönítve és érintetlenül marad, és megfelelő finanszírozásban részesül, a biztosítékkal fedezett kötelezettség bármely olyan része kivételével, amely meghaladja a biztosítékul szolgáló vagyon, kézizálog, visszatartási jog vagy fedezet értékét;

f)  az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog alapján védelemben részesülő ügyfelek eszközeinek vagy pénzének kezeléséből származó kötelezettség, ideértve a kollektív befektetési formák nevében kezelt ilyen ügyféleszközök vagy -pénzek kezeléséből származó kötelezettségeket is;

g)  bármilyen kötelezettség, amely a szanálandó szervezet vagy annak leányvállalata (mint vagyonkezelő) és egy másik személy (mint kedvezményezett) között létrejött vagyonkezelői ügyletből keletkezik, feltéve, hogy az említett kedvezményezett az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog vagy polgári jog alapján védelemben részesül;

h)  az intézményekkel szembeni azon kötelezettségek – az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével –, amelyek eredeti lejárata hét napon belüli;

i.  olyan kötelezettségek, amelyek hét napon belül esedékesek a 98/26/EK irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők vagy e rendszerek résztvevői javára, és amelyek az ilyen rendszerekben való részvételből keletkeznek;

j)  a következők bármelyikével szembeni kötelezettség:

i.  foglalkoztatottak: felhalmozott bérhez, nyugellátáshoz vagy más rögzített javadalmazáshoz kapcsolódó kötelezettség, kivéve a javadalmazás változó, kollektív szerződésben nem szabályozott összetevőit és a 2013/36/EU irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, jelentős kockázatvállalásért felelős munkavállalók javadalmazásának változó összetevőit;

ii.  kereskedelmi hitelezők: az intézmény vagy az anyavállalat mindennapi működése szempontjából kritikus fontosságú áruknak vagy szolgáltatásoknak – ideértve az IT-szolgáltatásokat, közüzemi ellátásokat, valamint az épületek bérlését, kiszolgálását és fenntartását – az intézmény vagy az anyavállalat számára történő nyújtásából eredő kötelezettségek; a hitelező maga nem intézmény;

iii.  adóhatóságok és társadalombiztosítási hatóságok: feltéve, hogy ezek előresorolt kötelezettségek az alkalmazandó jog szerint;

iv.  betétbiztosítási rendszerek: amennyiben a kötelezettség a 2014/49/EU irányelv szerint esedékes hozzájárulásokból származik;

k)  származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek;

l)  beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból származó kötelezettségek.

la)  a vonatkozó nemzeti fizetésképtelenségi jog alapján a biztosíték nélküli előresorolt hitelezőket elsődlegesen megillető kötelezettségek.

Az l) pont alkalmazásában a beágyazott származtatott ügyletek nem foglalják magukban azokat az instrumentumokat, amelyek feltételei között szerepel a kibocsátónak vagy az instrumentum tulajdonosának biztosított korai visszafizetési lehetőség.

Az l) pont alkalmazásában azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek kamatozása változó és valamely referencia-kamatlábtól – például az Euribortól vagy a Libortól – függ, pusztán e jellemzőjük miatt nem tekintendők beágyazott származtatott ügyletet tartalmazó, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumoknak.

72b. cikkLeírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok

(1)  A kötelezettségek csak az ebben a cikkben meghatározott mértékben és abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek az ebben a cikkben meghatározott feltételeknek.

(2)  A kötelezettségek abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

a)  a kötelezettségeket valamely intézmény közvetlenül kibocsátotta, és azok ellenértékét teljes egészében befizették, vagy adott esetben azokat valamely intézmény közvetlenül felvette;

b)  a kötelezettségeket a következők egyike sem vásárolta meg:

i.  az intézmény vagy a vele azonos szanálási csoportba tartozó szervezet;

ii.  olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

iii.   a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott lakossági ügyfelek, kivéve, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a) pénzügyieszköz-portfóliójuk 10 %-át meg nem haladó összesített összeget fektetnek be, és

b) a befektetett összeg legalább 10 000 EUR.

c)  a kötelezettségek megvásárlását a szanálandó szervezet nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

d)  a kötelezettségek tőkeösszegére vonatkozó követelés az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint teljes mértékben alárendelt a 72a. cikk (2) bekezdésében említett kizárt kötelezettségekből származó követeléseknek. Ez az alárendeltségi követelmény a következő esetek bármelyikében teljesítettnek minősül:

i.  a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezések meghatározzák, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a 72a.cikk (2) bekezdésében említett kizárt kötelezettségekből származó követelésekhez képest;

ii.  a kötelezettségekre irányadó jog meghatározza, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a 72a.cikk (2) bekezdésében említett kizárt kötelezettségekből származó követelésekhez képest;

iii. az instrumentumokat olyan szanálandó szervezet bocsátotta ki, amelynek mérlegében nem szerepelnek a 72a. cikk (2) bekezdésében említett olyan kizárt kötelezettségek, amelyek egyenrangúak (pari passu) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal, vagy azoknak alárendeltek;

f)  a kötelezettségeket a következők egyike sem fedezi,szavatolja garancia révén vagy bármely más olyan módon, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i.  az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.  az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii.  bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i. és ii. pontban említett szervezetekkel;

g)  a kötelezettségek nem tartoznak a veszteségviselési képességüket szanálás esetén korlátozó, egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodás vagy nettósítási jogok hatálya alá;

h)  a kötelezettségekre irányadó rendelkezések a 72c. cikk (2a) bekezdésében említett helyzet kivételével nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszavásárlására vagy adott esetben korai visszafizetésére;

i)  a 72c. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, a kötelezettségeket az instrumentumok tulajdonosai nem válthatják vissza lejárat előtt;

j)  amennyiben a kötelezettségek egy vagy több lehívási vagy adott esetben korai visszafizetési opciót tartalmaznak, ezeket a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

k)  a 72c. cikk (2) és (2a) bekezdésére figyelemmel a kötelezettségek lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszavásárlására vagy korai visszafizetésére csak a 77. és 78. cikkben meghatározott feltételek teljesítése esetén van mód;

m)  a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost a kamat vagy a tőke jövőben tervezett kifizetésének felgyorsítására, kivéve a szanálandó szervezet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

n)  a kötelezettségekhez kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintje nem módosítható a szanálandó szervezetnek vagy anyavállalatának a hitelképessége alapján;

o)  az alkalmazandó jog vagy a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezések előírják, hogy ha a szanálási hatóság a 2014/59/EU irányelv 48. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskört gyakorolja, a kötelezettségek tőkeösszegét tartósan le kell írni, vagy a kötelezettségeket elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kell átalakítani.

a d) pont alkalmazásában, amennyiben a 72a. cikk (2) bekezdésében említett kizárt kötelezettségelemek némelyike a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint alá van rendelve rendes, fedezetlen követeléseknek – többek között amiatt, mert a követelés olyan hitelező birtokában van, aki különleges viszonyban áll a kötelezettel, mivel annak részvényese vagy korábbi részvényese, ellenőrzési vagy csoporton belüli viszonyban áll vele, vezető testületének tagja vagy kapcsolatban áll bármely fent említett személlyel –, az alárendeltség nem értékelhető az ilyen kizárt kötelezettségelemekből eredő követelések alapján.

(3)  A (2) bekezdésben említett kötelezettségeken felül a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek azok a kötelezettségek, amelyek:

a)  a (2) bekezdés d) pontjában említett feltétel kivételével a (2) bekezdésben meghatározott minden feltételnek megfelelnek;

b)  egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett kizárt kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, a (2) bekezdés utolsó albekezdésében említett azon kizárt kötelezettségelemek kivételével, amelyek a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint alá van rendelve rendes, fedezetlen követeléseknek; valamint

c)  a szanálási hatóság biztosítja, hogy a kötelezettségek hitelezői feltőkésítésből történő kizárására vagy részleges kizárására való képesség ne kockáztassa érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket.

A szanálási hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény határozhat úgy, hogy az első albekezdésben említett kötelezettségeket a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolja.

(4)  Amennyiben a szanálási hatóság engedélyezi, hogy az intézmény a (3) bekezdés második albekezdése szerint számítsa a kötelezettségeket, a (2) bekezdésben említett kötelezettségeken felül leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek a kötelezettségek, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)  a (3) bekezdés első albekezdésében említett kötelezettségeknek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolásáról lemondó intézményi határozat az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően hatályos;

b)  a (2) bekezdés d) pontjában említett feltétel kivételével a (2) bekezdésben meghatározott minden feltétel teljesül;

c)  a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett kizárt kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, vagy annál előrébb soroltak, a (2) bekezdés utolsó albekezdésében említett azon kizárt kötelezettségelemek kivételével, amelyek a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint alá van rendelve rendes, fedezetlen követeléseknek;

d)  az intézmény mérlegében a 72a. cikk (2) bekezdésében említett kizárt, a szóban forgó kötelezettségekkel fizetésképtelenség esetén egyenrangú (pari passu) vagy azoknál hátrább sorolt kötelezettségek összege nem haladja meg az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek 5 %-át;

e)  a szóban forgó kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem gyakorol jelentősen kedvezőtlen hatást az intézmény szanálhatóságára a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 45b. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjában említett elemek tekintetében elvégzett értékelés szerint.

(5)  A szanálási hatóság engedélyezheti az intézmény számára, hogy éljen a (3) vagy a (4) bekezdésben említett mentességgel. Az intézmény nem határozhat úgy, hogy mind a (3) bekezdésben, mind a (4) bekezdésben említett kötelezettségeket a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolja.

A határozatot az éves jelentésben kell közzétenni, és az a jelentés közzététele után 6 hónappal lép hatályba. A határozat legalább egy évig hatályos.

(6)  Az e cikkben meghatározott feltételek teljesülésének vizsgálata során a szanálási hatóságnak konzultálnia kell az illetékes hatósággal.

72c. cikkLeírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok amortizációja

(1)  A legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok teljes mértékben leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek minősülnek.

Az egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok nem minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt az instrumentum tulajdonosa által lehívható visszaváltási opciót tartalmaz, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa lehívhatja a visszaváltási opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.

(2a)  Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum kifejezett ösztönzést tartalmaz az instrumentum eredetileg megjelölt lejárata előtti, kibocsátó általi lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására irányulóan, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor a kibocsátó lehívhatja a visszaváltási opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.

72d. cikkAz elismerhetőségi feltételek teljesítése megszűnésének következményei

Amennyiben valamely leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum megszűnik megfelelni a 72b. cikkben meghatározott, alkalmazandó feltételeknek, a kötelezettség haladéktalanul megszűnik leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülni.

A 72b. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek mindaddig beszámíthatók a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közé, amíg a 72b. cikk (3) vagy (4) bekezdése alapján leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek.

2. szakasz

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

72e. cikk

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

(1)  A 2013/36/EU irányelv 131. cikkével összhangban azonosított intézmények a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből levonják a következőket:

a)  az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok, beleértve az olyan saját kötelezettségeket is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b)  az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint a szanálása alá vonható szervezet veszteségviselési és feltőkésítési képességének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c)  az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának a 72i. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d)  az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.

(2)  E szakasz alkalmazásában a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal egyenrangú (pari passu) minden instrumentumot leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak kell tekinteni azon instrumentumok kivételével, amelyek a 72b. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazásában leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősülő instrumentumokkal egyenrangúak.

(3)  E szakasz alkalmazásában az intézmények a következőképpen számíthatják ki a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét:

ahol

h  = a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege;

i  = a kibocsátó intézményt jelölő indexszám;

Hi  = i kibocsátó intézmény a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek teljes állománya;

li  = i kibocsátó intézmény által a 72b. cikk (3) bekezdésében meghatározott korlátok között a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekhez sorolt kötelezettségek összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint;

Li  = az i kibocsátó intézménynek a 72b. cikk (3) bekezdésében említett fennálló kötelezettségeinek teljes összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint.

(4)  Amennyiben a 92a. cikk hatálya alá tartozó valamely EU-szintű anyaintézménynek vagy tagállami anyaintézménynek közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képezi egy vagy több, az anyaintézménnyel nem azonos szanálási csoportba tartozó leányvállalatának szavatolótőke-instrumentuma vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentuma, az anyaintézmény szanálási hatósága az érintett leányvállalatok bármelyikének szanálási hatóságával egyetértésben engedélyezheti, hogy az anyaintézmény a székhely szerinti szanálási hatóság által meghatározott alacsonyabb összeg levonása révén eltérjen az (1) bekezdés I) és d) pontjától és a (2) bekezdéstől. Az említett alacsonyabb összegnek legalább egyenlőnek kell lennie a következőképpen számított (m) összeggel:

ahol:

i  = a leányvállalatot jelölő indexszám

Oi   = i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény konszolidált szavatolótőkéjébe beszámított szavatolótőke-instrumentumok összege;

Pi   = i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összege;

rRG   = a 92a. cikk (1) bekezdése a) pontjának és a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének megfelelően a vonatkozó szanálás alá vonható csoportra alkalmazandó arány;

Ri   = i globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségértéke.

Amennyiben az anyaintézmény az első albekezdés szerint engedélyt kap az alacsonyabb összeg levonására, az (1I) bekezdésnek, az (1) bekezdés d) pontjának és a (2) bekezdésnek megfelelően számított összeg és ezen alacsonyabb összeg közötti különbséget a leányvállalat levonja a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek megfelelő eleméből.

72f. cikk

Saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának levonása

A 72e. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában az intézmények kötelezettséginstrumentum-állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján számítják ki a következő kivételekre is figyelemmel:

a)  az intézmények az állomány nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.  a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii.  mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)  az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében;

c)  az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.  a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii.  mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

72g. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alapja

A 72e. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja alkalmazásában az intézmények a bruttó hosszú pozíciókat vonják le a 72h–72i. cikkekben meghatározott kivételekre is figyelemmel.

72h. cikk

Egyéb globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségek állományának levonása

A 72j. cikkben meghatározott kivételt nem alkalmazó intézmények a 72e. cikk (1) bekezdésének I és d) pontjában említett levonásokat a következőknek megfelelően hajtják végre:

a)  a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának nagyságát az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján számíthatják ki, feltéve, hogy mindkét következő feltétel teljesül:

i.  a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához, vagy a rövid pozíció legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii.  mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)  a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében (look-through).

72i. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetben

(1)  A 72e. cikk (1) bekezdésének e) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a)  az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint azon globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i.  a 32–35. cikk;

ii.  a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii.  a 44. és 45. cikk;

b)  az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, azon globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint azon globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának aggregált összegével, amelyekben a szanálandó szervezet nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(2)  Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)  Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a)  az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;

b)  az az arány, amelyet az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, azon globálisan rendszerszinten jelentős intézményt képező szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(4)  A 72e. cikk (1) bekezdésének I) pontjában említett azon állomány összege, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem vonható le, hanem arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(5)  Az intézmények úgy határozzák meg a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozott egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összegét, hogy a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó állomány összegét megszorozzák a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal.

72j. cikk

Kereskedési könyvi kivétel a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alól

(1)  Az intézmények a következő feltételek mindegyikének teljesülése esetén határozhatnak úgy, hogy nem vonják le a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának egy meghatározott azon részét, amely aggregáltan és bruttó alapon számítva nem haladja meg az intézmény a 32–36. cikk figyelembevételével számított elsődleges alapvető tőkeelemeinek 5 %-át:

a)  az állomány a kereskedési könyvben szerepel;

b)  a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat legfeljebb 30 kereskedési napig tartják.

(2)  Az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont elemek a kereskedési könyvben lévő elemekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartoznak.

(3)  Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont állomány tekintetében megszűnnek teljesülni az említett bekezdésben meghatározott feltételek, az állomány összegét a 72g. cikk szerint, a 72h. cikkben és a 72i. cikkben meghatározott kivételek alkalmazása nélkül le kell vonni.

3. szakasz

Szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

72k. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségei a 72e. cikkben említett levonások alkalmazása utáni leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből állnak.

72l. cikk

Szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege alkotja.”.

28.  A második rész I. címében a 6. fejezet címének a helyébe a következő szöveg lép:

„A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó általános követelmények”

29.  A 73. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:

„Instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések”;

b)  az (1), (2), (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az intézmény kizárólagos döntési jogköre alapján határozhat úgy, hogy a kifizetéseket nem készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában teljesíti, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak, kivéve ha az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

(2) Az illetékes hatóság csak akkor adja meg az (1) bekezdésben említett engedélyt, ha megítélése szerint az összes alábbi feltétel teljesül:

a)  az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó fizetések törlésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

b)  az instrumentum vagy a kötelezettség veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

c)  a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.

Az (1) bekezdésben említett engedély megadása előtt az illetékes hatóság konzultál a szanálási hatósággal arról, hogy az intézmény megfelel-e az említett feltételeknek.

(3) Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az azokat kibocsátó intézménytől eltérő jogi személy saját döntési joga, hogy meghatározza vagy megkövetelje, hogy az instrumentumhoz vagy kötelezettséghez kapcsolódó kifizetésre ne készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában kerüljön sor, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.

(4) Az intézmények alapul vehetik valamelyik átfogó piaci indexet a kiegészítő alapvető és a járulékos tőkeinstrumentumokhoz, valamint a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjének meghatározására.”;

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az intézményeknek be kell jelenteniük és közzé kell tenniük azokat az átfogó piaci indexeket, amelyekre tőkeinstrumentumaik és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumaik támaszkodnak.”.

30.  A 75. cikk bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában, a 69. cikk a) pontjában és a 72h. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:”.

31.  A 76. cikk (1), (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 67. cikk a) pontjának, a 69. cikk a) pontjának és a 72h. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)  az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében.

(2) Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt instrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, ahogy egy intézmény az alábbi pontok közül egyben vagy többen említett tételekkel szembeni kitettségét kiszámítja:

a)  az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető, járulékos tőkeinstrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok;

b)  pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai;

c)  intézmények indexekben foglalt leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai.

(3) Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett engedélyt csak akkor adhatják meg, ha az intézmény számukra kielégítően bizonyította, hogy műveletműködési szempontból megterhelő lenne az intézmény számára a (2) bekezdés egy vagy megfelelő esetben több pontjában említett tételekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségének monitorozása.”.

32.  A 77. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„77. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csökkentésének feltételei

(1) Az intézményeknek be kell szerezniük az illetékes hatóság előzetes engedélyét a következők közül bármelyik vagy mindkét művelet végrehajtásához:

a)  az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;

b)  kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, járulékos tőkeinstrumentumok vagy adott esetben leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása azok szerződéses futamidejének lejárta előtt.

(1a)  Az intézményeknek be kell szerezniük a szanálási hatóság előzetes engedélyét a következők közül bármelyik vagy mindkét művelet végrehajtásához:

a)  az (1) bekezdésben nem említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása azok szerződéses futamidejének lejárta előtt;

b)  az (1) bekezdésben nem említett, egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása, amennyiben – adott esetben – az intézmény egyedileg vagy pedig azon szanálandó csoport, amelyhez az intézmény tartozik, konszolidált alapon nem tesz eleget a szavatolótőkére és a leírható vagy átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeknek.

(1b)  Az illetékes hatóságok az (1) bekezdésben foglalt előzetes engedélyre vonatkozó követelményt értesítési kötelezettséggel válthatják fel, amennyiben az elsődleges alapvető tőke, a kiegészítő alapvető tőke és adott esetben a járulékos tőke csökkentése nem jelentős.

(1c)  Amennyiben egy intézmény megfelelő biztosítékot nyújt az illetékes hatóság számára abban a tekintetben, hogy képes az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott követelmények szerinti összeget kellően meghaladó szavatolótőkével működni, az intézmény az (1) bekezdés szerinti bármely intézkedést megteheti, feltéve hogy:

a)  az említett intézkedés nem jár a szavatolótőke olyan mértékű csökkenésével, amelynek eredményeként az intézmény szavatolótőkéje alacsonyabb lenne, mint az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott követelmények és az e rendelet 92. cikkének (3) bekezdése szerinti teljes kockázati kitettségérték 2,5%-ának megfelelő további biztosíték;

b)  az intézmény értesíti az illetékes hatóságot arról, hogy az (1) bekezdésben meghatározott valamely intézkedést kívánja meghozni, és minden olyan információt benyújt, amely annak értékeléséhez szükséges, hogy az e bekezdés első albekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek-e.

Amennyiben egy intézmény megfelelő biztosítékot nyújt a szanálási hatóság számára abban a tekintetben, hogy képes az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények szerinti összeget kellően meghaladó szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekkel működni, az intézmény az (1) bekezdés szerinti bármely intézkedést megteheti, feltéve hogy:

a)  az említett intézkedés nem jár a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek olyan mértékű csökkenésével, amelynek eredményeként az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei alacsonyabbak lennének, mint az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények és az e rendelet 92. cikkének (3) bekezdése szerinti teljes kockázati kitettségérték 2,5%-ának megfelelő további biztosíték;

b)  az intézmény értesíti az illetékes és a szanálási hatóságot arról, hogy az (1) bekezdésben meghatározott valamely intézkedést kívánja meghozni, és minden olyan információt benyújt, amely annak értékeléséhez szükséges, hogy az e bekezdés első albekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek-e.

33.  A 78. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„78. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csökkentésének felügyeleti engedélyezése

(1)  Az illetékes hatóság engedélyezi az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető, járulékos tőkeinstrumentumok vagy a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentését, visszavásárlását, lehívását vagy visszaváltását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)  a 77. cikkben említett intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikkben említett instrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;

b)  az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei a szóban forgó intézkedés nyomán az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél.

Az említett engedély megadása előtt az illetékes hatóság konzultációt folytat a szanálási hatósággal.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt a tekintetben, hogy képes az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkével működni, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívásának, visszaváltásának, visszafizetésének vagy visszavásárlásának végrehajtására, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Az általános előzetes engedély csak meghatározott, egy évet nem meghaladó időszakra adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély csak előre meghatározott összegre adható, amelyet a szanálási hatóság állapít meg. A szanálási hatóságok minden megadott általános előzetes engedélyről értesítik az illetékes hatóságokat.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt a tekintetben, hogy képes az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkével működni, az illetékes hatóság a szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívásának, visszaváltásának, visszafizetésének vagy visszavásárlásának végrehajtására, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Az általános előzetes engedély csak meghatározott, egy évet nem meghaladó időszakra adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély csak előre meghatározott összegre adható, amelyet az illetékes hatóság állapít meg. Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 3 %-át, és nem haladhatja meg a 10 %-át annak az összegnek, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó, e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél. A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos tőkeinstrumentumok esetében az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 10 %-át, és nem haladhatja meg a kintlevő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3 %-át. A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok esetében az előre meghatározott összeget a szanálási hatóság állapítja meg az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően.

Az illetékes hatóság visszavonja az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

(2)  Az illetékes hatóságnak – amikor az (1) bekezdés a) pontja kapcsán megvizsgálja a felváltó instrumentumok fenntarthatóságát az intézmény jövedelemtermelő képesség szempontjából – mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok és kötelezettségek milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint a felváltandó instrumentumok.

(3)  Amennyiben az intézmény a 77. cikk a) pontjában említett intézkedést hoz, és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 27. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának elutasítását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását.

(4)  Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat a kibocsátásukat követő öt évnél hamarabb visszaváltsák, ha teljesülnek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek, továbbá teljesül a következő feltételek bármelyike:

a)  a szóban forgó instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.  az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás bizonyosan be fog következni;

ii.  az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a szóban forgó instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt ésszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;

b)  a szóban forgó instrumentumok adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt ésszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában;

c)  az instrumentumok a 484. cikkel összhangban szerzett jogok tárgyaként kezelendők;

d)  a 77. cikkben említett intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikkben említett instrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel, és ezt az illetékes hatóság engedélyezte azon az alapon, hogy ez prudenciális szempontból kedvező, és rendkívüli körülmények által indokolt;

e)  a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat árjegyzési célból vásárolják vissza.

Az engedély megadása előtt az illetékes hatóság konzultációt folytat az említett feltételekről a szanálási hatósággal.

(5)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)  az »intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható« kifejezés jelentése;

b)  a visszaváltás korlátozása tekintetében meghatározott, a (3) bekezdésben említett megfelelő alapok;

c)  a 77. cikkben felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi engedélyezésére irányuló, intézmény által benyújtott kérelemre vonatkozó eljárás és adatkövetelmények, beleértve a 77. cikkben felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának illetékes hatóság általi előzetes engedélyezésére vonatkozó korlátozásokat és eljárásokat, valamint beleértve a szövetkezeti társaságok tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelem feldolgozásának időtartamát is;

d)  az (4) bekezdésben említett rendkívüli körülmények;

e)  a (4) bekezdésben említett »árjegyzés« kifejezés jelentése.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [a hatálybalépéstől számított 3 hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

34.  A 79. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása alóli átmeneti felmentés”;

b)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben egy intézmény olyan tőkeinstrumentumokat vagy kötelezettségeket birtokol, vagy adott esetben olyan alárendelt kölcsönöket nyújtott, amelyek átmenetileg egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak, vagy egy intézményben leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott szervezet vagy intézmény reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet célját szolgálja, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.”.

35.  A 80. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek minőségének folyamatos felülvizsgálata”;

b)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az EBH monitorozza az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét, és haladéktalanul értesíti a Bizottságot, ha jelentős bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az említett instrumentumok nem felelnek meg az e rendeletben foglalt vonatkozó elismerhetőségi feltételeknek.

Az illetékes hatóságok az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítanak az EBH számára minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségtípusokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét monitorozhassa.”;

c)  a (3) bekezdésben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az EBH technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:”.

36.  A 81. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A kisebbségi részesedések magukban foglalják egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeelemeinek összegét, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)  a leányvállalat a következők egyike:

i.  intézmény;

ii.  olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

iii.  harmadik országbeli közbenső pénzügyi holding társaság, amelyre ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre, amennyiben a Bizottság a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott szabályokkal;

b)  a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljeskörűen bevonták;

c)  az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeelemek az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.”.

37.  A 82. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„82. cikk

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, és az ezekhez kapcsolódó eredménytartalék és ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)  a leányvállalat a következők egyike:

i.  intézmény;

ii.  olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

iii.  harmadik országbeli közbenső pénzügyi holding társaság, amelyre ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre, amennyiben a Bizottság a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott szabályokkal;

b)  a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljeskörűen bevonták;

c)  az említett instrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.”.

38.  A 83. cikkben a (1) bekezdés bevezető mondata helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1) A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió 2021. december 31-ig számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:”.

38a.  A 85. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha egy hálózaton belül valamely központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő intézményvédelmi rendszerbe tartozó intézmények olyan keresztgarancia-rendszert hoztak létre, amely úgy rendelkezik, hogy a szavatolótőke szabályozási követelményeken felüli összegének a partnertől a hitelintézethez történő átadása előtt nem áll – jelenleg vagy a jövőben várhatóan – jelentős gyakorlati vagy jogi akadály, akkor az említett intézmények mentesülnek ennek a cikknek a levonásra vonatkozó rendelkezései alól, és a keresztgarancia-rendszeren belüli minden beszámítható szavatolótőkét teljes mértékben beszámíthatnak.”

38b.  A 87. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha egy hálózaton belül valamely központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő intézményvédelmi rendszerbe tartozó intézmények olyan keresztgarancia-rendszert hoztak létre, amely úgy rendelkezik, hogy a szavatolótőke szabályozási követelményeken felüli összegének a partnertől a hitelintézethez történő átadása előtt nem áll – jelenleg vagy a jövőben várhatóan – jelentős gyakorlati vagy jogi akadály, akkor az említett intézmények mentesülnek ennek a cikknek a levonásra vonatkozó rendelkezései alól, és a keresztgarancia-rendszeren belüli minden beszámítható szavatolótőkét teljes mértékben beszámíthatnak.”

39.  A 92. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő pontokkal egészül ki:

„d)  3 %-os tőkeáttételi mutató.”;

da)  a (d) ponttól eltérve minden globálisan rendszerszinten jelentős intézmény hozzáadja a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (4) bekezdése szerint kiszámított globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer 50%-át a 3%-os tőkeáttételi követelményhez.”.

b)  a (3) bekezdés b), c) és d) pontjai helyébe a következő szöveg lép:

„b)  egy intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenysége tekintetében meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:

i.  az e rész IV. címének megfelelően meghatározott piaci kockázat;

ii.  a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig, a negyedik részben meghatározottaknak megfelelően;

c)  a piaci kockázat e rész IV. címében meghatározott szavatolótőke-követelménye minden olyan üzleti tevékenység tekintetében, amely devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal jár;

d)  a kiegyenlítési kockázat V. címnek – a 379. cikk kivételével – megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelménye;”.

40.  A szöveg a következő 92a. és 92b. cikkel egészül ki:

„92a. cikk

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

(1)  A 93. és a 94. cikkre, valamint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kivételekre is figyelemmel, a szanálandó szervezetként azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények szanálandó szervezetként azonosított részei mindenkor kötelesek megfelelni a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó következő követelményeknek:

a)  18 %-os kockázatalapú arány, amely az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségértékhez képest számított százalékos arányát fejezi ki;

b)  6,75%-os nem kockázatalapú arány, amely az intézménynek a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kitettségérték százalékos arányaként kifejezett szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit jelenti.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény nem alkalmazandó a következő esetekben:

a)  az intézmény vagy az intézmény csoportja globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyé minősítésének dátumát követő három évben;

b)  a hitelezői feltőkésítés 2014/59/EU irányelv szerinti, szanálási hatóság általi alkalmazásának dátumát követő két évben;

c)  a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, a szanálandó szervezet szanálási eszközök nélküli feltőkésítése céljából tőkeinstrumentumok és más kötelezettségek leírása vagy elsődleges alapvető tőkévé való átalakítása érdekében alkalmazott alternatív magánszektorbeli intézkedés szanálandó szervezet általi alkalmazásának dátumát követő két évben.

(3)  Amennyiben az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelménynek az ugyanazon globálisan rendszerszinten jelentő intézmény egyes szanálandó szervezeteire való alkalmazásából eredő összeg magasabb, mint a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény 12. cikk szerint számított összege, az EU-szintű anyaintézmény szanálási hatósága az egyéb érintett szanálási hatóságokkal folytatott konzultációt követően a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (1) bekezdése szerint járhat el.

92b. cikk

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

(1) A nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azon jelentős leányvállalatai esetében, amelyek nem minősülnek szanálandó szervezetnek, a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összegének mindenkor a 92a. cikkben a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozóan meghatározott követelmény 75%-a és 90%-a között kell lenniük.

Az (1) bekezdésnek való megfelelés alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, a járulékos tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csak akkor vehetők számításba, ha azokat az intézmény harmadik országbeli anyavállalata birtokolja.

(2) A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt a jelentős alcsoport fogadó hatósága határozza meg az (1) bekezdésben megállapított tartományon belül, a szanálandó csoport hazai hatóságával egyeztetve, figyelembe véve a csoport szanálási stratégiáját és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásokat.

41.  A 94. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„94. cikk

Kisméretű kereskedési könyv szerinti tevékenységre vonatkozó kivétel

(1)  A 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjától eltérve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenysége szavatolótőke-követelményét a (2) bekezdésnek megfelelően is kiszámíthatja, amennyiben az intézmény mérleg szerinti és mérlegen kívüli kereskedési könyv szerinti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napjának adataira alapuló havi értékelés alapján a következő értékhatárok egyikét sem haladja meg:

a)  az intézmény összes eszközének 5 %-a;

b)  50 millió EUR.

(2)  Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek, az intézmény a következőknek megfelelően számíthatja ki kereskedési könyv szerinti tevékenysége szavatolótőke-követelményét:

a)  a II. melléklet 1. pontjában felsorolt szerződések, a II. melléklet 3. pontjában említett, részvényekre vonatkozó ügyletek és a hitelderivatívák esetében az intézmény nem köteles alkalmazni a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt az említett pozíciókra;

b)  az a) pontban említettektől eltérő kereskedési könyvi pozíciók esetében az intézmény a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt helyettesítheti a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint számított követelménnyel.

(3)  Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmény a következő követelményeknek megfelelően számítja ki a mérleg szerinti és mérlegen kívüli kereskedési könyv szerinti tevékenységének nagyságát egy adott napra vonatkozóan:

a)  a számítás kiterjed a 104. cikknek megfelelően a kereskedési könyvbe besorolt minden pozícióra, a következők kivételével:

i.  származtatott devizapozíciók és áruügyletek, amelyeket kereskedési könyvön kívüli hitelkockázati kitettségekkel szembeni belső fedezeti ügyletként ismertek el;

ii.  nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettségeket vagy partnerkockázati kitettségeket fedező, belső fedezeti ügyletekként megjelenített hitelderivatívák;

b)  az intézmény minden pozíciót az adott napi piaci árakon értékel; amennyiben valamely pozíció esetében nem elérhető adott napi piaci ár, az intézmény a pozíció legutóbbi piaci árával számol

c)  az intézmény a hosszú pozíciók abszolút értékét összegzi a rövid pozíciók abszolút értékével.

(3a)  Amennyiben az e rendelet 94. cikkének (1) bekezdésében foglalt mindkét feltétel teljesül, tekintet nélkül a 2013/36/EU irányelv 74. és 83. cikkében meghatározott kötelezettségekre, e rendelet harmadik része I. címe 3. fejezete 102., 103. és 104b. cikkének, valamint 105. cikke (3) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók.

(4)  Amennyiben az intézmény a könyv szerinti tevékenysége szavatolótőke-követelményét e (2) bekezdésnek megfelelően számítja ki, vagy amennyiben megszűnik azt ily módon számítani, erről értesíti az illetékes hatóságot.

(5)  Amennyiben az intézmény már nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egyikének sem, erről haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot.

(6)  Az intézmény három hónapon belül megszűnik a (2) bekezdésnek megfelelően számítani kereskedési könyv szerinti tevékenysége szavatolótőke-követelményét a következő esetek egyikében:

a)  az intézmény három egymást követő hónapon át nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egyikének sem;

b)  az intézmény a legutóbbi 12 hónapból több mint 6 hónapban nem felelt meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egyikének sem.

(7)  Amennyiben az intézmény megszűnik e cikknek megfelelően számítani könyv szerinti tevékenysége szavatolótőke-követelményét, csak abban az esetben engedélyezhető számára, hogy könyv szerinti tevékenysége szavatolótőke-követelményét újra e cikknek megfelelően számítsa, ha bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyikének egy teljes éven át folyamatosan megfelelt.

(8)  Az intézmény nem sorolhat be a kereskedési könyvbe valamely pozíciót kizárólag abból a célból, hogy a havi értékelés során megfeleljen az (1) bekezdésben meghatározott követelmények bármelyikének.”.

42.  A 99. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„99. cikk

A szavatolótőke-követelményre és pénzügyi információkra vonatkozó adatszolgáltatás

(1)  A 92. cikkben meghatározott kötelezettségekről az intézmények e cikk szerint adatot szolgáltatnak az illetékes hatóságok részére.

  A 92a. és 92b. cikkben meghatározott kötelezettségekről a szanálandó szervezetek legalább félévenként adatot szolgáltatnak az illetékes hatóságok részére.

(2)  Az (1) bekezdésben említett, szavatolótőkére vonatkozó adatszolgáltatáson túlmenően a következő intézmények adatot szolgáltatnak az illetékes hatóságok részére a pénzügyi információkról:

a)  az 1606/2002/EU rendelet 4. cikkének hatálya alá tartozó intézmények;

b)  az 1606/2002/EU rendelet 5. cikke b) pontjának alkalmazásában a nemzetközi számviteli standardok szerint összevont pénzügyi beszámolót készítő hitelintézetek.

(3)  Az illetékes hatóságok előírhatják, hogy a szavatolótőkéjüket az e rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően összevont alapon megállapító hitelintézetek e cikknek megfelelően adatot szolgáltassanak a pénzügyi információkról.

(4)  Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatást a kis méretű és nem összetett intézmény félévente vagy gyakrabban teljesíti. A (2) és (3) bekezdés szerinti adatszolgáltatást a kis méretű és nem összetett intézmény évente teljesíti.

Minden egyéb intézmény a (1)–(3) bekezdés szerinti adatszolgáltatást – a (6) bekezdésre figyelemmel – félévente vagy gyakrabban teljesíti.

(5)  A (2) és a (3) bekezdésben említett pénzügyi információk körében csak olyan adatokat kell szolgáltatni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1093/2010/EU rendelettel összhangban átfogó képet lehessen alkotni az intézmény tevékenységének kockázati profiljáról és az intézmény által előidézett, a pénzügyi szektorra vagy a reálgazdaságra gyakorolt rendszerszintű kockázatokról.

(6)  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(3) bekezdésben és a 100. cikkben előírt adatszolgáltatás érdekében alkalmazandó egységes formátumok, az adatszolgáltatás gyakorisága, időpontjai, a fogalmak, valamint az informatikai megoldások meghatározása céljából.

Az e cikkben meghatározott adatszolgáltatási követelményeket arányos módon kell alkalmazni az intézményekre, tekintettel méretükre, összetettségükre, tevékenységük jellegére és kockázati szintjére.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)  Az EBH a megfelelési költségek vonatkozásában értékeli a 680/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet(19) intézményekre gyakorolt pénzügyi hatását, és megállapításairól legkésőbb [2019. december 31-ig] jelentésben tájékoztatja a Bizottságot. A jelentésben különösen azt vizsgálja, hogy az adatszolgáltatási követelményeket kellőképpen arányos módon alkalmazták-e. Ezt különösen a kis és nem összetett intézmények esetében kell megvizsgálni.

E célból a jelentés:

a)  méretük, összetettségük és tevékenységük jellege és kockázati szintje alapján kategóriákba sorolja az intézményeket. A jelentésnek különösen tartalmaznia kell egy kis méretű és nem összetett intézmény kategóriát;

b)  a következő elvek figyelembevételével méri az egyes intézménykategóriák által a vonatkozó időszakban a 680/2014/EU végrehajtási rendelet adatszolgáltatási követelményeinek való megfeleléssel összefüggésben viselt adatszolgáltatási terhet:

i.  az adatszolgáltatási terhet a vonatkozó időszakban a megfelelési költségek nettó eredményhez viszonyított arányaként számítja ki;

ii.  a megfelelési költségek magukban foglalják mindazon kiadásokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül az adatszolgáltatási rendszerek létrehozásával és folyamatos működtetésével kapcsolatosak, ideértve a személyi és informatikai kiadásokat és a jogi, számviteli, könyvvizsgálati és tanácsadási szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadásokat;

iii.  a vonatkozó időszak azokat az egyes éves időszakokat jelenti, amelyek során az intézményeknél megfelelési költségek merültek fel a 680/2014/EU végrehajtási rendeletben meghatározott adatszolgáltatási követelmények teljesítésének előkészítésével és az adatszolgáltatási rendszerek működtetésének folyamatos biztosításával kapcsolatban;

c)  értékeli, hogy a megfelelési költségek akadályozták-e, és ha igen, milyen mértékben új intézmények piacra lépését;

ca)  értékeli a prudenciális célokból összegyűjtött adatok hozzáadott értékét és szükségességét;

d)  értékeli a b) pont ii. alpontja szerinti megfelelési költségeknek az alternatív költségek tekintetében az egyes intézménykategóriákra gyakorolt hatását; valamint

e)  e rendelet és a 2013/36/EU irányelv célkitűzéseire tekintettel az intézmények vagy adott esetben meghatározott intézménykategóriák adatszolgáltatási terheinek csökkentésére, valamint a 100., 394. és 430. cikkek szerinti jelentéstétel gyakoriságának csökkentésére irányuló módosítási ajánlásokat fogalmaz meg a 680/2014/EU végrehajtási rendeletre vonatkozóan. Ezen túlmenően a jelentésnek értékelnie kell, hogy a 100. cikk szerinti adatszolgáltatási követelményektől el lehet-e tekinteni, ha az eszközterhelés egy bizonyos küszöbérték alatti, és a bank kicsinek és nem összetettnek minősül. A jelentés legalább arra vonatkozóan ajánlásokat tartalmaz, hogy miként csökkenthető az adatszolgáltatási követelmények köre és részletezettsége a kis méretű és nem összetett intézmények esetében annak érdekében, hogy a kis méretű és nem összetett intézmények esetében a várható átlagos megfelelési költségek ideális esetben 20%-kal vagy többel, de legalább 10%-kal süllyedjenek a csökkentett adatszolgáltatási kötelezettségek teljes alkalmazását követően.

Az Európai Bankhatóság jelentésének eredményei alapján a Bizottság [2020. december 31-ig] foganatosítja a megfelelő szabályozási technikai standardok vonatkozásában ajánlott módosításokat és – szükség esetén – az ajánlások végrehajtását célzó, egy vagy több jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(8)  A (7) bekezdés d) pontja alkalmazásában az „alternatív költség” azt az elmaradt bevételt jelenti, amely egyes ügyfélszolgáltatások megfelelési költségek miatti elmaradása miatt nem folyt be az intézményhez.

(9)  Az illetékes hatóság konzultációt folytat az EBH-val arról, hogy a (2) és (3) bekezdésben említettektől eltérő intézmények is kötelesek-e a (2) bekezdésnek megfelelően összevont alapon pénzügyi információkat szolgáltatni, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  az érintett intézmények nem összevont alapon jelentenek;

b)  az érintett intézmények a 86/635/EGK irányelv szerinti számviteli szabályozás hatálya alá tartoznak;

c)  a pénzügyi adatszolgáltatás szükséges ahhoz, hogy az 1093/2010/EU rendelettel összhangban átfogó képet lehessen alkotni az intézmény tevékenységének kockázati profiljáról és az intézmény által előidézett, a pénzügyi szektorra vagy a reálgazdaságra gyakorolt rendszerszintű kockázatokról.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az első albekezdésben említett intézmények által az ott megadott célból használandó formátumok meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10)  Ha valamely illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy bizonyos, a (6) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokban nem érintett információk is szükségesek az (5) bekezdésben említett célok eléréséhez, akkor értesíti az EBH-t és az ERKT-t arról, hogy melyek azok a további információk, amelyeknek az adott bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokba való beillesztését szükségesnek tartja.

(11)  Az illetékes hatóságok egyes adatok tekintetében mentesíthetik az intézményeket az e cikkben, valamint a 100., a 101., a 394., a 415. és a 430. cikkben említett végrehajtás-technikai standardokban előírt adatszolgáltatási kötelezettségek alól, csökkenthetik az adatszolgáltatás gyakoriságát, továbbá engedélyezhetik az intézmény számára a más adatszolgáltatási formátumban való adatszolgáltatást az alábbi pontok legalább egyikének teljesülése esetén:

a)  ezek az adatok az említett végrehajtási ▌standardokban meghatározottaktól eltérő eszközök révén – akár más formátumban vagy részletezettséggel – már az illetékes hatóság rendelkezésre állnak; az illetékes hatóságok csak akkor tudják biztosítani az ebben a bekezdésben említett mentességet, ha az ilyen alternatív módon kapott, gyűjtött vagy összesített adatok megegyeznek azokkal az adatpontokkal, amelyekről a vonatkozó végrehajtás-technikai standardok értelmében egyébként is jelentést kell tenni;

b)  az adatpontokat vagy a formátumokat nem aktualizálták az adatszolgáltatás határidejét megelőző észszerű időtartamon belül az ezen rendeletben foglalt módosításoknak megfelelően;

Az illetékes hatóságok, a szanálási hatóságok, a kijelölt hatóságok és az érintett hatóságok lehetőség szerint megosztják egymással az adatokat, az adatszolgáltatási követelmények csökkentése érdekében.”

43.  A 100. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„100. cikk

Az eszközterhelésre vonatkozó adatszolgáltatási követelmények

(1)  Az intézményeknek adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére az eszközterhelés szintjéről.

(2)  Az (1) bekezdésben említett jelentésben eszközterhelés-típus szerinti bontásban kell bemutatni az adatokat, például repomegállapodások, értékpapír-kölcsönzés, értékpapírosított kitettségek vagy fedezett kötvényekhez biztosítékként kapcsolódó kölcsönök szerinti bontásban. ”.

43a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„101a. cikk

Egy egységes és integrált adatgyűjtési rendszer létrehozása, valamint statisztikai és szabályozási adatok gyűjtése

Az EBH kidolgoz egy egységes és integrált adatgyűjtési rendszert, illetve statisztikai és szabályozási adatok gyűjtésének lehetőségeit, és az eredményekről [2029. december 31-ig] jelentést nyújt be a Bizottság számára. A jelentés elkészítésében részt vesz valamennyi illetékes hatóság, valamint a betétbiztosítási rendszerekért felelős hatóságok, a statisztikai hatóságok, az összes érintett hatóság, és különösen az EKB, a statisztikai adatgyűjtésekkel kapcsolatos korábbi munkájára támaszkodva, valamint tekintetbe veszi az európai jelentéstételi kerettel kapcsolatos korábban végzett munkát, általános költség-haszon elemzésen alapul, többek között egy központi gyűjtőhely létrehozására vonatkozóan, és legalább a következőket tartalmazza:

a)  az illetékes hatóságok által a hatáskörükbe tartozó területeken gyűjtött adatok mennyiségének és mértékének, valamint azok eredetének és granularitásának áttekintése;

b)  a gyűjtendő adatok egységes szótára létrehozásának ellenőrzése annak érdekében, hogy nőjön az adatszolgáltatási követelmények, a szokásos jelentéstételi követelmények, valamint az illetékes hatóságok által az intézményektől ad hoc módon lekért információk koherenciája, és elkerülhető legyen a felesleges lekérdezés;

c)  a jelenleg alkalmazott adatpontok elemzése – figyelembe véve a kis méretű és nem összetett intézmények gazdasági tevékenységét – abból a szempontból, hogy melyek nem szükségesek a prudenciális követelmények betartásának vagy az intézmény pénzügyi helyzetének vizsgálatához, illetve mely adatpontokat lehetne összevonni

d)  egy egységes adatszolgáltatási rendszer kialakításának menetrendje, a következő tulajdonságokkal rendelkező központi gyűjtő létesítménnyel:

i. az összes begyűjtött statisztikai és szabályozási adatot tartalmazó központi nyilvántartást működtet, az adott intézményeknek megfelelő granularitással és jelentéstételi gyakorisággal, és az adatokat a szükséges időközönként aktualizálja;

ii. kapcsolattartó pontként szolgál az illetékes hatóságok számára azáltal, hogy fogadja, feldolgozza és összesíti az illetékes hatóságoktól érkező adatigényléseket, megfelelteti az igénylést a már begyűjtött adatoknak, és időben hozzáférést biztosít az illetékes hatóságok számára a kért információkhoz;

iii. olyan egyablakos ügyintézési pontként működik a felügyelt intézmények számára, amely továbbítja az illetékes hatóságok statisztikai és szabályozási adatokra vonatkozó kérelmeit az intézményekhez, és a lekért adatokat beviszi egy központi adatnyilvántartásba;

iv. koordináló szerepet tölt be az információk és adatok illetékes hatóságok közötti cseréje során;

v. az illetékes hatóságok ad hoc kérelmeit csak akkor továbbítja a felügyelt intézmények felé, miután a kérelmet a korábbi kérelmeknek és a b) pontban említett egységes szótárnak megfeleltette, a párhuzamosságok elkerülése érdekében;

vi. rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges szervezési, pénzügyi és személyzeti struktúrákkal és forrásokkal;

vii. tekintetbe veszi a többi illetékes hatóság bevált gyakorlatait és folyamatait, és azokat egységes rendszerbe vezeti át;

viii. biztosítja, hogy az újonnan bevezetett jelentéstételi követelményeket a közzétételük után legkorábban 2 évvel alkalmazzák, és hogy a végleges adatszolgáltatási táblákat az alkamazásuk kezdetének időpontja előtt legalább 1 évvel rendelkezésre bocsássák.

[a jelentés közzététele utáni egy év]-ig a Bizottság adott esetben és tekintetbe véve az e cikkben említett jelentést, egy vagy több jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára a jelentéstételi kötelezettségekre vonatkozó egységes és integrált jelentéstételi rendszer létrehozásáról.”

44.  A 101. cikk (1) bekezdésében a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az intézményeknek félévenként a következő aggregált adatokat kell jelenteniük az illetékes hatóságoknak minden egyes nemzeti ingatlanpiac tekintetében, ahol kitettséggel rendelkeznek:”.

45.  A 101. cikk (4) és (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben előírt aggregált adatszolgáltatás érdekében alkalmazandó egységes formátumok, fogalmak, az adatszolgáltatás gyakorisága, időpontjai valamint az informatikai megoldások meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   Az (1) bekezdéstől eltérve a 430a. cikkben meghatározott kis intézmények éves alapon jelentik az (1) bekezdésben említett információkat.”.

46.  A 102. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2), (3) és az (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 103. és 104. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.

(3) Az intézmények kereskedési könyvük kezelésére a 103. cikknek megfelelően rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat alakítanak ki és tartanak fenn.

(4) A kereskedési könyvi pozíciókat hozzá kell rendelni az intézmény által a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részlegekhez, kivéve ha az intézmény a 94. cikkben említett bánásmódra jogosult, vagy a 104b. cikk (3) bekezdésében említett mentességben részesült.”;

a cikk a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A kereskedési könyvi pozíciókra a 105. cikkben meghatározott prudens értékelés követelményei alkalmazandók.

(6) A belső fedezeti ügyleteket az intézmények a 106. cikknek megfelelően kötelesek kezelni.”.

47.  A 103. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:

a)  mely tevékenységeket tekinti az intézmény kereskedésnek és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyv alkotórészének;

b)  milyen mértékben alkalmazható a pozícióra napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;

c)  a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:

i.  a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;

ii.  a pozíció összes jelentős kockázatát fedezni olyan instrumentumokkal, amelyekre aktív, likvid, kétirányú piac működik;

iii.  a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek tekintetében megbízható becsléseket levezetni;

d)  milyen mértékben képes és köteles az intézmény a pozícióra vonatkozó értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;

e)  milyen mértékben korlátoznák a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;

f)  milyen mértékben képes és köteles az intézmény a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatát aktívan kezelni;

g)  milyen mértékben helyezhet át kockázatot vagy pozíciókat az intézmény a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen áthelyezések kritériumai a 104a. cikknek megfelelően.”;

b)  a (2) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az intézménynek a kereskedési könyvi pozícióinak vagy pozícióportfólióinak a kezelése során teljesítenie kell a következő összes követelményt:”;

c)  a (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)  az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciókra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;”;

d)  A (2) bekezdésben a b) pont bevezető szövege a következőképpen módosul:

„b)  az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók vagy portfóliók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie. E szabályok és eljárások kiterjednek a következőkre:”;

e)  a (2) bekezdés b) pontjának i. alpontja a következőképpen módosul:

„i. mely kereskedési részleg vagy adott esetben mely kijelölt kereskedő milyen pozíciókat vagy pozícióportfóliókat vállalhat fel;”.

48.  A 104. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„104. cikk

A kereskedési könyvbe történő besorolás

(1)  Az intézményeknek a 102. cikkben meghatározott követelményeknek, a kereskedési könyvnek a 4. cikk (1) bekezdése 86. pontja szerinti meghatározásának és e cikk rendelkezéseinek megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyvbe a tőkekövetelményük kiszámítása céljából besorolható pozíciók meghatározása céljából. Az intézménynek teljes körűen dokumentálnia kell az említett szabályzatok és eljárások betartását, legalább évente belső auditnak veti alá azokat, és az audit eredményéről tájékoztatja az illetékes hatóságot.

(2)  A következő eszközökben felvett pozíciókat a kereskedési könyvbe kell besorolni:

a)  a (7)–(9) bekezdésben említett, a korrelációkereskedési portfólióba való besorolás feltételeinek megfelelő eszközök;

b)  a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részleg által kezelt pénzügyi instrumentumok;

c)  nettó rövid hitel- vagy részvénypozíciót eredményező pénzügyi instrumentumok;

d)  jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó kötelezettségből származó eszközök;

e)  számviteli kereskedelmi eszközökként vagy kötelezettségekként birtokolt, valós értéken értékelt instrumentumok;

f)  árjegyzési tevékenységből származó eszközök;

g)  kollektív befektetési formák, amennyiben megfelelnek az e cikk (10) bekezdésében meghatározott feltételeknek;

h)  tőzsdén jegyzett részvények;

i.  kereskedéssel összefüggő értékpapír-finanszírozási ügyletek;

j)  a nem kereskedési könyvben szereplő eszközökre kiírt, hitel- vagy részvénypiaci kockázattal járó opciók, beleértve az elkülönítve elszámolt beágyazott származékos termékeket.

E bekezdés c) pontjának alkalmazásában az intézmény abban az esetben rendelkezik nettó rövid részvénypozícióval, ha a részvény árának csökkenése az intézmény számára nyereséget eredményez. Hasonlóképpen, az intézmény abban az esetben rendelkezik nettó rövid hitelpozícióval, ha a hitelkockázati felár növekedése vagy a kibocsátó vagy a kibocsátók valamely csoportja hitelképességének romlása az intézmény számára nyereséget eredményez.

(3)  A következő eszközökben felvett pozíciók nem sorolhatók a kereskedési könyvbe:

a)  értékpapírosítási „raktározás” céljára kijelölt eszközök;

b)  ingatlan;

c)  lakossági és kkv-hitel;

d)  a (2) bekezdés g) pontjában említettől eltérő kollektív befektetési formák, ahol az intézmény nem alkalmazhat napi alapon áttekintést (look-through), vagy ahol az intézmény nem jut hozzá napi alapon valós árakhoz az alapban történő részesedésszerzésre vonatkozóan;

e)  olyan származtatott ügyletek, amelyek alapul szolgáló eszköze az a)–d) pontban említett eszköz;

f)  az a)–e) pontban említett eszközökben felvett pozíció egyedi kockázatainak fedezése céljából tartott eszközök.

(4)  A (2) bekezdésben foglaltak ellenére az intézmény nem köteles a (2) bekezdés e)–i) pontjában említett eszközben felvett pozíciót a kereskedési könyvbe besorolni, amennyiben kielégítően igazolni képes az illetékes hatóság számára, hogy a pozíciót nem kereskedési szándékkal tartja, vagy hogy a pozíció nem fedez kereskedési szándékkal tartott pozíciót.

(5)  Az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára annak igazolását, hogy az intézmény a (3) bekezdésben nem említett pozíciókat a kereskedési könyvbe sorolja be. Megfelelő igazolás hiányában és a (2) bekezdés a)–d) pontjában említett pozíciók kivételével az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára az adott pozíció nem kereskedési könyvbe történő átsorolását.

(6)  Az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára annak igazolását, hogy az intézmény a (2) bekezdés a)–d) pontjában nem említett pozíciókat a nem kereskedési könyvbe sorolja be. Megfelelő igazolás hiányában és a (3) bekezdésben említett pozíciók kivételével az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára az adott pozíció kereskedési könyvbe történő átsorolását.

(7)  A következő feltételek mindegyikének megfelelő értékpapírosítási pozíciókat és n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat a korrelációkereskedési portfólióba kell besorolni:

a)  a pozíciók nem újra-értékpapírosítási pozíciók, nem valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatra vonatkozó opciók és nem értékpapírosítási kitettségek olyan származtatott eszközei, amelyek valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatból eredő bevételből arányos részre jogosítanak;

b)  minden alapul szolgáló eszközük az alábbiak valamelyike:

i.  olyan, egy alaptermékes instrumentum, ideértve az egy alaptermékes hitelderivatívákat is, amely esetében likvid kétirányú piac áll fenn;

ii.  az i. pontban említett instrumentumon alapuló, általánosan forgalomban lévő index.

Kétirányú piac akkor jön létre, ha független és jóhiszemű vételi és eladási ajánlat áll fenn, és a legutolsó eladási árhoz vagy az aktuális jóhiszemű versenyképes vételi, illetve eladási ajánlattételi árhoz elfogadhatóan viszonyuló ár egy napon belül meghatározható, és az üzlet a kereskedési szokásoknak megfelelő viszonylag rövid időn belül ezen az áron megköthető.

(8)  Azon pozíciók, amelyek alapul szolgáló eszközei között szerepel az alábbiak bármelyike, nem képezhetik a korrelációkereskedési portfólió részét:

a)  a 112. cikk h) vagy i) pontjában említett kitettségi osztályokhoz tartozó alapul szolgáló eszköz;

b)  különleges célú gazdasági egységgel szembeni olyan követelés, amelynek fedezetéül akár közvetlen, akár közvetett módon olyan pozíció szolgál, amely a (6) bekezdés alapján maga nem képezhetné a korrelációkereskedési portfólió részét.

(9)  Az intézmények a korrelációkereskedési portfólióba olyan pozíciókat is belefoglalhatnak, amelyek sem nem értékpapírosítási pozíciók, sem pedig az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák, de ezen portfólió egyéb pozícióit fedezik, feltéve, hogy a (7) bekezdés utolsó albekezdésében foglaltak szerinti likvid kétirányú piac áll fenn az eszköz vagy az annak alapjául szolgáló eszközök tekintetében.

(10)  Az intézmények kollektív befektetési formában felvett pozíciót akkor sorolnak be a kereskedési könyvbe, ha az a következő feltételek legalább egyikének megfelel:

a)  az intézmény napi alapon képes az áttekintésre (look-through);

b)  az intézmény napi alapon képes a kollektív befektetési formára vonatkozó árak beszerzésére.”.

49.  A szöveg a következő 104a. és 104b. cikkel egészül ki:

„104a. cikk

Pozíciók átsorolása

(1)  Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal kell rendelkezniük azon rendkívüli körülmények azonosítására, amelyek az illetékes hatóság számára kielégítően indokolják a szavatolótőke-követelmények meghatározása céljából kereskedési könyvi pozíciók nem kereskedési könyvi pozíciókká, illetve fordítva, nem kereskedési könyvi pozíciók kereskedési könyvi pozíciókká történő átsorolását. Ezeket a szabályzatokat az intézmény legalább évente felülvizsgálja.

Az instrumentumok átsorolása csak rendkívüli körülmények esetén megengedett. Ilyen körülmény lehet a bank olyan átszervezése, ami miatt a kereskedési részlegeket végleg bezárják, és ezzel az instrumentum vagy a portfólió szerinti üzleti tevékenységet is meg kell szüntetni, vagy a számviteli standardok olyan megváltozása, amely lehetővé teszi egy instrumentum valós értéken, az eredménykimutatásban történő elszámolását. A piaci események, egy pénzügyi instrumentum likviditásának megváltozása, illetve a kereskedési szándék változása önmagában nem fogadható el egy instrumentum másik könyvbe történő besorolásának indokaként. Az átsorolásra a (2)–(5) bekezdések irányadók, és annak során biztosítani kell a 104. cikkben foglalt előírások betartását. Az instrumentumok szabályozási arbitrázs céljából történő átsorolása tilos.

(2)  A 104. cikk értelmében közvetlenül végrehajtott átsorolásoktól eltekintve az illetékes hatóságok csak abban az esetben engedélyezik a követelmények meghatározása céljából kereskedési könyvi pozíciók nem kereskedési könyvi pozíciókká, illetve fordítva, nem kereskedési könyvi pozíciók kereskedési könyvi pozíciókká történő átsorolását, ha az intézmény írásban igazolta az illetékes hatóság számára, hogy a pozíciók átsorolására vonatkozó határozata rendkívüli körülmény következménye, amely megfelel az intézmény által az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott szabályzatoknak. E célból az intézmény megfelelően igazolja, hogy a pozíció már nem felel meg a kereskedési könyvbe, illetve a nem kereskedési könyvbe történő besorolás tekintetében előírt, 104. cikk szerinti feltételeknek.

Az első albekezdésben említett határozatot az intézmény vezető testületének jóvá kell hagynia.

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság a (2) bekezdésnek megfelelően engedélyezte az átsorolást, az intézmény:

a)  a következő adatszolgáltatás időpontjában közzéteszi a pozíció átsorolására vonatkozó információt;

b)  a (4) bekezdésben meghatározott bánásmódra is figyelemmel a következő adatszolgáltatás időpontjától a 92. cikknek megfelelően határozza meg az átsorolt pozíció szavatolótőke-követelményét.

(4)  Amennyiben a következő adatszolgáltatás időpontjában az intézmény szavatolótőke-követelményének a pozíció átsorolásából eredő változása a szavatolótőke-követelmény nettó csökkenését eredményezi, az intézmény e nettó változással egyenértékű kiegészítő szavatolótőkét köteles biztosítani, amelynek összegét közzéteszi. A kiegészítő szavatolótőke összege a pozíció lejáratáig változatlan marad, kivéve ha az illetékes hatóság engedélyezi az intézmény számára ezen összeg korábbi időpontban történő kivezetését.

(5)  A pozíciók e cikk szerinti átsorolása visszavonhatatlan, eltekintve a 104. cikk szerint közvetlenül végrehajtott átsorolásoktól.

104b. cikk

A kereskedési részlegre vonatkozó követelmények

(1)  Az intézmények kereskedési részlegeket hoznak létre és kereskedési könyvi pozícióik mindegyikét hozzárendelik e kereskedési részlegek valamelyikéhez. A kereskedési könyvi pozíciók csak akkor rendelhetők hozzá egyazon kereskedési részleghez, ha megfelelnek a kereskedési részleg jóváhagyott üzleti stratégiájának, és a (2) bekezdésnek megfelelően következetesen kezelik és nyomon követik őket.

(2)  Az intézmények kereskedési részlegei mindenkor kötelesek megfelelni a következő követelmények mindegyikének:

a)  minden kereskedési részleg egyértelmű és jól megkülönböztethető üzleti stratégiával és üzleti stratégiájának megfelelő kockázatkezelési struktúrával rendelkezik;

b)  minden kereskedési részlegnek egyértelmű szervezeti felépítéssel kell rendelkeznie; az adott kereskedési részlegben lévő pozíciókat az intézményen belül kijelölt kereskedők kezelik; minden kereskedő meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kereskedési részlegen belül; egy kereskedő csak egyetlen kereskedési részleghez rendelhető hozzá; minden kereskedési részlegnél egy kereskedő vezető kereskedőként felügyeli a kereskedési részleg tevékenységét és más kereskedőit;

c)  a pozíciólimiteket a kereskedési részlegeken belül, az adott kereskedési részleg üzleti stratégiájának megfelelően állapítják meg;

d)  a kereskedési részlegek tevékenységéről, nyereségességéről, kockázatkezelési és szabályozói követelményeiről legalább heti alapon készülnek jelentések, amelyeket rendszeresen megkap az intézmény vezető testülete;

e)  minden kereskedési részleg egyértelmű éves üzleti tervvel rendelkezik, melynek része a megbízható teljesítménymérési kritériumokon alapuló, pontosan meghatározott javadalmazási politika.

(2a)  A b) ponttól eltérve, az illetékes hatóság engedélyezheti a kereskedők egynél több kereskedési részleghez rendelését, amennyiben az intézmény szövetkezeti vagy intézményvédelmi rendszerrel rendelkezik, és az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy hatékony központosított piacikockázat-kezeléssel rendelkezik.

(3)  Az intézmény tájékoztatja az illetékes hatóságot arról, milyen módon felel meg a (2) bekezdésnek. Az illetékes hatóság előírhatja az intézmény számára, hogy az az e cikkben foglaltaknak való megfelelés érdekében módosítsa kereskedési részlegének felépítését vagy szervezetét.

(4)  Az (1) bekezdéstől eltérve a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének meghatározásához a 325. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott módszert használó intézmények részben vagy egészben mentességet kérhetnek az e cikkben meghatározott követelmények teljesítése alól. Az illetékes hatóság akkor biztosíthatja a mentességet, ha az intézmény bizonyítja, hogy:

a)  a (2) bekezdésnek való meg nem felelés nincs súlyosan kedvezőtlen hatással az intézmény azon képességére, hogy hatékonyan kezelje és nyomon kövesse kereskedési könyvi pozíciói piaci kockázatát;

b)  az intézmény megfelel a 103. cikkben meghatározott, a kereskedési könyv kezelésére vonatkozó általános követelményeknek.”.

50.  A 105. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Minden valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelés ebben a cikkben meghatározott standardjai. Az intézmények mindenekelőtt biztosítják, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű biztosságot érjen el, tekintettel a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatóság követelményeire valamint a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmények működési módjára és céljára.”;

b)  az (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az intézményeknek legalább napi alapon valós értéken újra kell értékelniük a kereskedési könyvi pozícióikat. E pozíciók értékváltozásait jelenteni kell az intézmény eredménykimutatásában.

(4)   Az intézményeknek minden lehetséges esetben piaci áron kell értékelniük valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióikat, így az adott pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelmény megállapításakor is.”;

c)  az (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   Ha piaci árazás nem lehetséges, az intézményeknek modell alapján konzervatívan kell árazniuk pozícióikat és portfólióikat, a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása során is.”;

d)  a (7) bekezdés utolsó albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A d) pont alkalmazásában a modellt a kereskedési részlegektől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni, és függetlenül kell tesztelni, amely magában foglalja a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftver alkalmazásának validálását is.”;

e)  a (11) bekezdésben az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)  a pozíció kockázati tényezőihez a 325be. cikknek megfelelően hozzárendelt likviditási horizonton túlmenően a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges többletidő;”.

51.  A 106. cikk a következőképpen módosul:

a)  A (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az (1) bekezdés követelményei a nem kereskedési könyvi vagy adott esetben kereskedési könyvi, fedezeti ügylettel fedezett pozíciókra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.

(3)   Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez, ezt a hitelderivatíva-pozíciót a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi hitelkockázati vagy partnerkockázati kitettség belső fedezeti ügyleteként kell megjeleníteni, amennyiben az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő másik hitelderivatíva-ügyletet köt, amely maradéktalanul ellentételezi a belső fedezeti ügylet piaci kockázatát.

A piaci kockázati szavatolótőke-követelmény számításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind a harmadik féllel kötött hitelderivatíva-ügyletet be kell sorolni a kereskedési könyvbe.”;

b)  a cikk a következő (4), (5) és (6) bekezdésekkel egészül ki:

„(4)   Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott származtatott részvényügylet felhasználásával nem kereskedési könyvi részvénykockázati kitettséget fedez, ezt a származtatott részvényügylet pozíciót a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi részvénykockázati kitettség belső fedezeti ügyleteként kell megjeleníteni, amennyiben az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő másik származtatott részvényügyletet köt, amely maradéktalanul ellentételezi a belső fedezeti ügylet piaci kockázatát.

A piaci kockázati szavatolótőke-követelmény számításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind a harmadik féllel kötött származtatott részvényügyletet be kell sorolni a kereskedési könyvbe.

(5) Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott kamatláb-kockázati pozíció felhasználásával nem kereskedési könyvi kamatláb-kockázati kitettséget fedez, ezt a pozíciót a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatának a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikke szerinti értékelése szempontjából belső fedezeti ügyletnek kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)  a pozíciót olyan, a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részleghez rendelték, amely üzleti stratégiájának egyetlen célja a kamatláb-kockázati kitettségek belső fedezeti ügyleteiből származó piaci kockázat kezelése és csökkentése. E célból a kereskedési részleg harmadik felekkel vagy az intézmény más kereskedési részlegeivel más kamatláb-kockázati pozíciókat nyithat, amennyiben e más kereskedési részlegek maradéktalanul ellentételezik e más kamatláb-kockázati pozíciók piaci kockázatát oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatláb-kockázati pozíciókat nyitnak;

b)  az intézmény teljeskörűen dokumentálta, milyen módon csökkenti a pozíció a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikkében foglalt követelmények alkalmazásában a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatát.

(6) A kereskedési részleghez rendelt vagy a kereskedési részleg által nyitott, a (3) bekezdés a) pontjában említett pozíciók piaci kockázatának szavatolótőke-követelményét egyedi alapon, külön portfólióként kell kiszámítani, és az kiegészíti az egyéb kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményét.”.

52.  A 107. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) E rendelet alkalmazásában a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségeket, a harmadik országbeli hitelintézetekkel szembeni kitettségeket, valamint a harmadik országbeli tőzsdékkel szembeni kitettségeket kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz.”.

52a.  A 117. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)  A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a)  a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

b)  a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

c)  az Amerika-közi Fejlesztési Bank;

d)  az Ázsiai Fejlesztési Bank;

e)  az Afrikai Fejlesztési Bank;

f)  az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;

g)  az Északi Beruházási Bank;

h)  a Karibi Fejlesztési Bank;

i.  az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

j)  az Európai Beruházási Bank;

k)  az Európai Beruházási Alap;

l)  a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;

m)  a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért;

n)  az Iszlám Fejlesztési Bank;

na)  Nemzetközi Fejlesztési Társulás.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, hogy a hatályos szabályozási egyenértékűségi értékeléseket figyelembe véve meghatározza, hogy az e bekezdésben foglalt listában nem szereplő multilaterális fejlesztési bankok teljesítik-e a 0%-os kockázati súly odaítélésére vonatkozó követelményeket.”

52b.  A 123. cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„Az olyan, munkabérrel vagy nyugdíjjal fedezett hitelekkel szembeni kitettségekhez, amelyek az alábbiakkal garantáltak:

i.  kötelező biztosítás, amely a hitelfelvevő halálával, munkaképtelenségével vagy munkanélküliségével kapcsolatos kockázatokat fedezi;

ii.  olyan közvetlen törlesztések, amelyek összegét a munkáltató vagy a nyugdíjpénztár közvetlenül vonja le a kötelezett munkabéréből vagy nyugdíjából; valamint

iii.  havi törlesztések, amelyek összege nem haladja meg a havi nettó munkabér vagy a nettó nyugdíj 35%-át,

35%-os kockázati súlyt kell rendelni.”

52c.  A 124. cikk helyébe a következő szöveg lép:

  „(1)  Az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal telejs mértékben fedezett kitettséghez vagy kitettségrészéhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 125. és 126. cikk szerinti feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amely másik kitettségi osztályba sorolandó. A kitettségnek az ingatlan fedezeti értékét meghaladó részéhez az ugyanazon ügyféllel szemben fennálló fedezetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni.

A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintenszigorú kritériumokat határoztak meg a hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adottingatlan hitelbiztosítéki értékénél.

(2)  Az illetékes hatóságoknak a 101. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente, vagy a 458. cikk (1) bekezdésében említett kijelölt hatóság kérésére értékelniük kell, hogy a területükön elhelyezkedő, a 125. cikkben említett, lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó 30%-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50%-os kockázati súly megfelelő-e:

a)  az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján; illetve

b)  az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.

Az illetékes hatóságok értékelésük eredményét megosztják a kijelölt hatóságokkal.

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság az e cikk (2) bekezdésében említett értékelés alapján megállapítja, hogy a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározott kockázati súlyok nem tükrözik az illetékes hatóság tagállamában található lakó- vagy kereskedelmi ingatlant terhelő jelzáloggal teljes mértékben fedezett kitettségekkel kapcsolatos tényleges kockázatokat, növeli az említett kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyokat, vagy pedig a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározottakhoz képest szigorúbb kritériumokat állapít meg.

A kijelölt hatóság kérheti az illetékes hatóságot az e cikk (2) bekezdése szerinti értékelés végrehajtására. A kijelölt hatóság meghatározhat a 125. cikk (2) bekezdésében és a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknál magasabb kockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat is, valamennyi alábbi feltétel teljesülése esetén:

a)  a változásokról egyeztetett az illetékes hatósággal és az ERKT-val;

b)  úgy ítéli meg, hogy a változás végrehajtásának elmulasztása jelentős mértékben befolyásolná tagállamának jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását. Az illetékes hatóságok egyeztetnek az EBH-val, és tájékoztatják a kijelölt hatóságot a kockázati súlyok és az alkalmazott kritériumok kiigazításáról.

Az illetékes és a kijelölt hatóságok értesítik az EBH-t és az ERKT-t a kockázati súlyok és a kritériumok e bekezdés szerinti esetleges kiigazításairól.

Az EBH és az ERKT közzéteszi azokat a kockázati súlyokat és kritériumokat, amelyeket a hatóságok a 125. és a 126. cikkben, valamint a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségek tekintetében megállapítottak.

(4)  A (3) bekezdés alkalmazásában az illetékes és a kijelölt hatóságok meghatározhatják a kockázati súlyokat a következő sávokon belül:

a)  30–150% lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében;

b)  50–150 % kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében

(4a)  Amennyiben az illetékes vagy a kijelölt hatóság magasabb kockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat határoz meg a (3) bekezdés értelmében, az intézményeknek 6 hónapos átmeneti időszak áll rendelkezésére az új kockázati súly alkalmazásának megkezdésére. Az intézmények a magasabb kockázati súlyokat vagy adott esetben szigorúbb kritériumokat valamennyi, az említett tagállamban található kereskedelmi és lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett megfelelő kitettségre alkalmazzák.

(4b)  Az EBH az ERKT-val együttműködésben szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett hitelbiztosítéki érték és a (2) bekezdésben említett feltételek megállapítására szolgáló szigorú kritériumok meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságok figyelembe vesznek a magasabb kockázati súlyok meghatározásakor.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)  A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell azokat a kockázati súlyokat és kritériumokat, amelyeket valamely másik tagállam illetékes hatóságai határoztak meg az ez utóbbi tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi és lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre.”

52d.  A 125. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„125. cikk

Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1)   Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a)   30%-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagy kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;

b)   35%-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére –, amennyiben az intézménynek az ingatlanban lévő tulajdonjoga teljes mértékben fedezi az intézmény kitettségét.”

(2)   Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettségrészt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)   az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségétől. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, nem kötelesek figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;

b)   a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból eredő törlesztési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; Az egyéb bevételi forrás tekintetében az intézményeknek hitelnyújtási politikájuk részeként meg kell határozniuk az elfogadható hitel/jövedelem és bevételi arány maximumát, és a hitel odaítélését megelőzően e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot kell szerezniük;

c)  teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d)  a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában, a hitel azon része, amelyhez 30%-os kockázati súlyt rendelnek, nem haladja meg az adott ingatlan piaci értékének 75%-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 75%-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan.

(3)  Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, és a veszteségi ráták a következő határértékeket nem meghaladják meg:

a)  az adott évben a lakóingatlana piaci értékének 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;;

b)  az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4)   Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike az adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.”

53.  A 128. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézményeknek 150 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a kiemelkedően magas kockázatú kitettségekhez.

(2) E cikk alkalmazásában az intézményeknek a spekulatív ingatlanfinanszírozást kiemelkedően magas kockázatú kitettségként kell kezelniük.”.

54.  A 132. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„132. cikk

Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények

(1)  Az intézmények a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy számítják ki, hogy a KBF kitettségeinek a (2) bekezdés első albekezdésében említett módszereknek megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák az általuk tartott befektetési jegyek vagy részvények százalékos arányával.

(2)  Amennyiben teljesülnek a (3) bekezdésben meghatározott feltételek, az intézmények alkalmazhatják a 132a. cikk (1) bekezdése szerinti áttekintést vagy a 132a. cikk (2) bekezdése szerinti, megbízatáson alapuló módszert.

A 132b. cikk (2) bekezdésének megfelelően azon intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák az áttekintést vagy a megbízatáson alapuló módszert, 1,250 %-os kockázati súlyt (tartalékmódszer – fall-back approach) kell hozzárendelniük KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeikhez.

Az intézmények kiszámíthatják KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét az e bekezdésben említett módszerek kombinációjával, feltéve, hogy teljesülnek az említett módszerek alkalmazására vonatkozó feltételek.

(3)  Az intézmények akkor határozhatják meg KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét a 132a. cikkben megállapított módszerek szerint, ha valamennyi következő feltétel teljesül:

a)  a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:

i.  a 2009/65/EK irányelvben szabályozott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV);

ii.  a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vett uniós ABAK által kezelt uniós ABA;

iii.  a 2011/61/EU irányelv 6. cikkének megfelelően engedélyezett uniós ABAK által kezelt ABA;

iv.  a 2011/61/EU irányelv 37. cikkének megfelelően engedélyezett nem uniós ABAK által kezelt ABA;

v.  nem uniós ABAK által kezelt és a 2011/61/EU irányelv 42. cikkének megfelelően forgalmazott nem uniós ABA;

b)  a KBF tájékoztatója vagy más megfelelő dokumentuma tartalmazza a következőket:

i.  az eszközkategóriák, amelyekbe a KBF befektethet;

ii.  befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;

c)  a kollektív befektetési forma által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás megfelel a következő követelményeknek:

i.  a kollektív befektetési forma üzleti tevékenységeiről legalább olyan gyakorisággal készül jelentés, mint az intézmény tevékenységeiről;

ii.  a pénzügyi információ kellően részletes ahhoz, hogy az intézmény ki tudja számítani a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét az általa választott módszer szerint;

iii.  amennyiben az intézmény az áttekintést (look-through) alkalmazza, az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó információt független harmadik fél ellenőrzi;

(4)  Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információkkal a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének a 132a. cikkben meghatározott módszerek szerinti kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy valamennyi következő feltétel teljesül:

a)  a harmadik fél az alábbiak egyike:

i.  a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;

ii.  az i. alpont alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek.

b)  a harmadik fél a 132a. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott módszerekkel összhangban végzi el a számítást;

c)  a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.

A harmadik fél számításait felhasználó intézmények a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák 1,2-del, feltéve, hogy az intézmények nem rendelkeznek a számítások megismétléséhez szükséges adatokkal vagy információkkal.

(5)  Amennyiben egy intézmény a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a 132a. cikkben említett módszereket alkalmazza (1. szintű KBF) és az 1. szintű KBF alapul szolgáló kitettségeinek bármelyike egy másik KBF (2. szintű KBF) befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettség, a 2. szintű KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékét a (2) bekezdésben ismertetett három módszer bármelyikével ki lehet számítani. Az intézmény a 3. szint és további szintek esetében a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához csak akkor használhatja az áttekintést (look-through), ha az előző szintre vonatkozóan azt a módszert alkalmazta. Bármely más esetben a tartalékmódszert (fall-back) kell alkalmaznia.

(6)  A KBF kitettségeire vonatkozó, az áttekintésen vagy a megbízatáson alapuló módszerrel kiszámított kockázattal súlyozott kitettségérték tekintetében a KBF kitettségeinek tartalékmódszerrel kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékével megegyező felső határt kell meghatározni.”.

(7)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a 132a. cikk (1) bekezdésének megfelelően a vizsgálati módszert alkalmazó intézmények a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy számolhatják ki, hogy ezeknek a kitettségeknek a 111. cikknek megfelelően kiszámított kitettségértékeit megszorozzák a 132c. cikkben meghatározott képletnek megfelelően kiszámított kockázati súllyal (RWi*), feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

a)  az intézmények a KBF általuk tartott befektetési jegyeinek vagy részvényeinek az értékét eredeti bekerülési értéken mérik, miközben a KBF alapul szolgáló eszközeinek értékét valós értéken mérnék, amennyiben a vizsgálati módszert alkalmaznák;

b)  azoknak a befektetési jegyeknek vagy részvényeknek a piaci értékében bekövetkező változás, amelyek esetében az intézmények az értéket eredeti bekerülési értéken számítják, nem változtatja meg sem a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének összegét, sem pedig az ezekkel a részesedésekkel összefüggő kitettségértéket.

(8)  olyan mérlegen kívüli minimális értékű kötelezettségvállalások esetében, amelyek egy vagy több kollektív befektetési forma befektetési jegyeibe vagy részvényeibe történő befektetés ellentételezésére vonatkozó kötelezettséget jelentenek, ha a kollektív befektetési forma vagy kollektív befektetési formák mögöttes kitettségének piaci értéke egy bizonyos tényező alá esik, akkor a kitettségérték meghatározására 20%-os hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazandó, amennyiben:

i.  a kollektív befektetési forma mögöttes kitettségének jelenlegi piaci értéke eléri vagy meghaladja a küszöbérték jelenlegi értékét, és

ii.  amennyiben az intézmény vagy más, azonos konszolidációs körbe tartozó vállalkozás befolyásolhatja a kollektív befektetési forma mögöttes kitettségeinek összetételét azzal a céllal, hogy korlátozza a többlet további csökkentését, vagy olyan mértékben, amilyen mértékben az intézmény garanciáját függővé tette olyan iránymutatások alkalmazásától a kollektív befektetési forma vagy kollektív befektetési formák által, amelyek azonos hatásúak, vagyis korlátozzák a többlet további csökkentésének lehetőségét.”

55.  A szöveg a következő 132a. cikkel egészül ki:

„132a. cikk

A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítási módszerei

(1)  Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésének feltételei, azoknak az intézményeknek, amelyek elegendő információval rendelkeznek egy KBF egyedi alapul szolgáló kitettségeiről, meg kell vizsgálniuk az említett kitettségeket a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, és a KBF valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell kockázattal súlyozniuk, mintha azokat közvetlenül a szóban forgó intézmények tartanák.

(2)  Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésének feltételei, azoknak az intézményeknek, amelyek nem rendelkeznek elegendő információval egy KBF egyedi alapul szolgáló kitettségeiről ahhoz, hogy az áttekintést (look-through) alkalmazzák, az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a KBF megbízatásában és a vonatkozó jogszabályokban meghatározott határértékeknek megfelelően számíthatják ki.

Az első albekezdés alkalmazásában az intézmények a számítások során feltételezik, hogy a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jogszabályok által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb szavatolótőke-követelményt, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelményt eredményező kitettségeket vállal, amíg el nem éri a teljes kitettségre vonatkozó felső határt.

Az intézményeknek az első albekezdésben említett számítást az e fejezetben, e cím 5. fejezetében, továbbá e cím 6. fejezetének 3., 4., vagy 5. szakaszában meghatározott módszereknek megfelelően kell elvégezniük.

Az intézmények e számítás során feltételezik, hogy a KBF a felhatalmazása vagy adott esetben a vonatkozó jogszabályok szerint engedélyezett maximális mértékre növeli a tőkeáttételt.

(3)  A 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjától eltérve azok az intézmények, amelyek valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdésének megfelelően számítják ki, a szóban forgó KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt felválthatják az említett kitettségek e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakasza szerint kiszámított kitettségértékének 50 %-ával megegyező összeggel.

Az első albekezdéstől eltérve az intézmény kizárhatja a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításából az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.

(4)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletes meghatározása érdekében, hogy az intézményeknek milyen módon kell kiszámítaniuk a (2) bekezdésben említett kockázattal súlyozott kitettségértéket, amennyiben a számításhoz szükséges inputok egyike sem áll rendelkezésre.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [a hatálybalépéstől számított kilenc hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

56.  A szöveg a következő 132b. cikkel egészül ki:

„132b. cikk

A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítására szolgáló módszerekből való kizárás

(1)  Az intézmények kizárják a 132. cikkben említett számításokból a kollektív befektetési formák által tartott azon elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat és járulékos tőkeinstrumentumokat, amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének, az 56. cikknek és a 66. cikknek megfelelően le kell vonni.

(2)  Az intézmények a 132. cikkben említett számításokból kizárhatják a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló azon kitettségeket, amelyek a 150. cikk (1) bekezdésének g) és h) pontja alá tartoznak, és azokat kezelhetik a 133. cikkben meghatározottaknak megfelelően.”.

56a.  A szöveg a következő 132c. cikkel egészül ki:

„132c. cikk

Kollektív befektetési formákkal szembeni, mérlegen kívüli kitettségek kezelése

Az intézményeknek azon mérlegen kívüli tételeikre vonatkozóan, amelyek tekintetében fennáll a lehetősége annak, hogy azok egy KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekké alakuljanak, a kockázattal súlyozott kitettségértéket úgy kell kiszámítaniuk, hogy az e kitettségeknek a 111. cikkel összhangban kiszámított kitettségértékét megszorozzák a következő kockázati súllyal (RWi*):

a)  minden olyan kitettség esetében, amelyre az intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerek valamelyikét alkalmazzák:

 

ahol:

i = a kollektív befektetési formát jelölő index;

RW= a 132a. cikk szerint számított összeg;

= az „i” KBF kitettségeinek kitettségértéke;

= az „i” KBF eszközeinek könyv szerinti értéke;

 

b)  minden más kitettség esetén

57.  A 152. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„152. cikk

Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek, illetve részvényeinek formájában fennálló kitettségek kezelése

(1)  Az intézmények a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy számítják ki, hogy a KBF kitettségeinek az e cikkben meghatározott módszerek szerint kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák az általuk tartott befektetési jegyek vagy részvények százalékos arányával.

(2)  Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésének feltételei, azoknak az intézményeknek, amelyek elegendő információval rendelkeznek egy KBF egyedi alapul szolgáló kitettségeiről, át kell tekinteniük az említett alapul szolgáló kitettségeket a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, és a KBF valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell kockázattal súlyozniuk, mintha azokat közvetlenül az intézmények tartanák.

(3)  A 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjától eltérve azok az intézmények, amelyek valamely KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint számítják ki, a szóban forgó KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt felválthatják az említett kitettségek e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5 szakasza szerint kiszámított kitettségértékének 50 %-ával megegyező összeggel.

Az első albekezdéstől eltérve az intézmény kizárhatja a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításából az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.

(4)  Azok az intézmények, amelyek a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően az áttekintést alkalmazzák, és amelyek teljesítik a 150. cikk szerinti tartós mentesítés feltételeit, vagy amelyek a KBF alapul szolgáló kitettségeinek egésze vagy egy része tekintetében nem teljesítik az e fejezetben meghatározott módszerek használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a következő elvekkel összhangban számítják ki:

a)  a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségek osztályába tartozó kitettségek esetén az intézményeknek a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszert kell alkalmazniuk;

b)  az értékpapírosítási kitettségek osztályába tartozó kitettségek esetén az intézményeknek a 261. cikkben meghatározott, minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk;

c)  minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézményeknek az e cím 2. fejezetében meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában, ha az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és az egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket köteles kezelni.

(5)  Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésének feltételei, azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek elegendő információval egy KBF egyedi alapul szolgáló kitettségeiről, az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét kiszámíthatják a 132a. cikk (2) bekezdésében meghatározott, megbízatáson alapuló módszerrel. Mindazonáltal az e cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében az intézményeknek az adott pontban meghatározott módszereket kell alkalmazniuk.

(6)  A 132b. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, azoknak az intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti áttekintést vagy az e cikk (5) bekezdése szerinti megbízatáson alapuló módszert, a 132. cikk (2) bekezdésében említett tartalékmódszert kell használniuk.

(7)  Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információval a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének a (2), (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszerekkel történő kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy valamennyi következő feltétel teljesül:

a)  a harmadik fél az alábbiak egyike:

i.  a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;

ii.  az i. alpont alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumoknak;

b)  a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségektől eltérő kitettségek esetében a harmadik fél a 132a. cikk (1) bekezdésében meghatározott módszer szerint hajtja végre a számítást;

c)  a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében a harmadik fél az adott pontban meghatározott módszereknek megfelelően hajtja végre a számítást;

d)  a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.

A harmadik fél számításaira támaszkodó intézmények a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák 1,2-del, feltéve, hogy nem rendelkeznek a számítások megismétléséhez szükséges adatokkal vagy információkkal.

(8)  E cikk alkalmazásában a 132. cikk (5) és (6) bekezdésének és a 132b. cikknek a rendelkezései alkalmazandók.”.

57a.  A 164. cikk (5), (6) és (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)  Az illetékes hatóságoknak a 101. cikk értelmében gyűjtött adatok és bármely egyéb releváns mutató alapján, valamint figyelembe véve az ingatlanpiac jövőbeli alakulását, rendszeresen, és legalább évente vagy a 458. cikk (1) bekezdésében említett kijelölt hatóság kérésére értékelniük kell, hogy az e cikk (4) bekezdésében említett minimális LGD-értékek és az ingatlannal fedezett vállalati kitettségekre vonatkozó LGD-értékek megfelelőek-e a területükön elhelyezkedő lakó-, illetve kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre.

Az illetékes hatóságok értékelésük eredményét megosztják a kijelölt hatóságokkal.

Amennyiben az illetékes hatóság az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján megállapítja, hogy az e cikk (4) bekezdésében említett minimális LGD-értékek nem megfelelőek, vagy ha megítélése szerint az ingatlannal fedezett vállalati kitettségek LGD-értékei nem megfelelőek, a területén található említett kitettségek tekintetében magasabb minimális LGD-értékeket határoz meg. Ezek a magasabb minimális értékek a területének egy vagy több részén található kitettségek egy vagy több ingatlanszegmensének szintjén is alkalmazhatók.

A kijelölt hatóság kérheti az illetékes hatóságot az e cikk (2) bekezdése szerinti értékelés végrehajtására. A kijelölt hatóság magasabb minimális LGD-értékeket állapíthat meg valamennyi alábbi feltétel teljesülése esetén:

a)  a változásokról egyeztetett az illetékes hatósággal és az ERKT-val;

b)  úgy ítéli meg, hogy a változás végrehajtásának elmulasztása jelentős mértékben befolyásolná tagállamának jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását.

Az illetékes hatóságok és a kijelölt hatóság kötelesek értesíteni az EBH-t a minimális LGD-értékeknek a második albekezdéssel összhangban bevezetett változásairól, az EBH pedig közzéteszi ezeket az LGD-értékeket.

A kijelölt hatóságok kötelesek értesíteni az ERKT-t a minimális LGD-értékeknek a második albekezdéssel összhangban bevezetett változásairól, az ERKT pedig közzéteszi ezeket az LGD-értékeket.

(6)  Az EBH az ERKT-val együttműködve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságoknak az LGD-értékek megfelelőségének értékelése során, az (5) bekezdésben említett értékelés keretében figyelembe kell venniük.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)  A tagállamok intézményei a más tagállamokban található valamennyi kitettségükre kötelesek az adott tagállamok illetékes hatóságai által az (5) bekezdéssel összhangban meghatározott magasabb minimális LGD-értékeket alkalmazni.

57b.  A 181. cikk (1) bekezdése az a) pont után a következő ponttal egészül ki:

„(aa) E bekezdés a) pontját kiegészítve az intézmények nagy volumenű elidegenítés esetén korrigálhatják LGD-becsléseiket, részben vagy egészben ellentételezve az elidegenítéseknek az LGD-becslésekre gyakorolt hatását. Amennyiben egy intézmény úgy dönt, hogy kérvényezi ezt a korrekciót, az adott intézmény értesíti az illetékes hatóságot az ilyen jellegű értékesítések nagyságáról, összetételéről és időpontjáról. Amennyiben az illetékes hatóság azonban arra a következtetésre jut, hogy az e bekezdés szerinti korrekció nem nagy volumenű elidegenítés, legkésőbb a bejelentéstől számított 30 napon belül döntenie kell arról, hogy a bejelentő intézmény nem alkalmazhatja a korrekciót. Ebben az esetben az illetékes hatóság haladéktalanul értesíti erről a döntésről a bejelentő intézményt.”

Az első albekezdés szerinti rendelkezés a 2016. november 23. és [e rendelet hatálybalépésének időpontja + 5 év] közötti időszakban alkalmazandó.”

58.  A 201. cikk (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„h) elfogadott központi szerződő felek.”.

59.  A szöveg a következő 204a. cikkel egészül ki:

„204a. cikk

A származtatott részvényügyletek elismert típusai

(1)  Az intézmények csak belső fedezeti ügyletek végrehajtásához kezelhetnek elismert hitelkockázati fedezetként olyan származtatott részvényügyleteket, amelyek teljeshozam-csereügyletek vagy gazdasági szempontból gyakorlatilag hasonló ügyletek.

Nem tekinthető elismertnek a hitelkockázati fedezet, amennyiben egy intézmény teljeshozam-csereügylet révén vásárol hitelkockázati fedezetet, és a csereügylet során kapott nettó pénzösszeget nettó bevételként tartja nyilván, de nem tartja nyilván az ezt ellentételező értékromlást a fedezett eszköz értékében (a valós érték csökkentésével vagy az értékelési tartalékok növelésével).

(2)  Amennyiben az intézmény származtatott részvényügylet felhasználásával belső fedezeti ügyletet hajt végre annak érdekében, hogy a belső fedezeti ügyletet elismert hitelkockázati fedezetként e fejezet alkalmazásában elismerjék, a kereskedési könyvbe átvitt hitelkockázatot harmadik félre vagy felekre kell továbbhárítani.

Amennyiben a belső fedezeti ügyletre az első albekezdésnek megfelelően került sor és teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott követelmények, az intézményeknek az előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezet szerzése esetén a kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteségérték kiszámításához az e fejezet 4–6. szakaszában meghatározott szabályokat kell alkalmazniuk.”.

60.  A 223. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (3) bekezdés utolsó albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében a 6. fejezet 6. szakaszában meghatározott módszert használó intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk az EVA-t:

.”.

b)  Az (5) bekezdés utolsó albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében az e cím 6. fejezetének 3., 4. és 5. szakaszában meghatározott módszereket használó intézményeknek figyelembe kell venniük a biztosíték kockázatcsökkentő hatását az e szakaszokban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően.”

60a.  A 247. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)  A (2) bekezdéstől eltérve, a 201. cikk (1) bekezdésének b)–h) pontjában felsorolt elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtóknak – a minősített központi szerződő felek kivételével – elismert külső hitelminősítő intézet olyan hitelminősítésével kell rendelkezniük, amelyről megállapították, hogy a 136. cikk szerinti 3-as vagy jobb hitelminőségi besorolásnak felel meg, és 2-es vagy jobb hitelminőségi besorolásnak kellett megfelelnie, amikor a hitelkockázati fedezetet első alkalommal elismerték. Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy a fedezetnyújtóval szembeni közvetlen kitettség tekintetében az IRB-módszert alkalmazzák, az elismerhetőséget – a fedezetnyújtó PD-értéke és a 136. cikkben említett hitelminőségi besorolásnak megfelelő PD közötti egyenlőség alapján – az első mondat szerint vizsgálhatják.”

61.  A 272. cikk 6. és 12. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„6. „fedezeti halmaz”: egyetlen nettósítási halmazon belüli azon ügyletek összessége, amelyek esetében megengedett a teljes vagy részleges nettósítás a potenciális jövőbeli kitettség e fejezet 3. vagy 4. szakaszában meghatározott módszerek szerinti meghatározásához;

12. „aktuális piaci érték (CMV)”: e fejezet 3–5. szakaszának alkalmazásában a nettósítási halmazban lévő valamennyi ügylet nettó piaci értéke, figyelembe véve a rendelkezésre álló vagy nyújtott biztosítékokat is, mely piaci érték kiszámításakor a pozitív és a negatív piaci értékeket nettósítják;”.

62.  A 272. cikk a következő 7a. és 12a. ponttal egészül ki:

„7a. „egyoldalú letéti megállapodás”: olyan szerződéses megállapodás, amely szerint az intézménynek változó letétet kell nyújtania egy partner számára, de nem jogosult arra, hogy változó letétet kapjon a szóban forgó partnertől vagy fordítva;”;

„12a. „nettó független biztosíték összege (NICA)”: a nettósítási halmazhoz kapott vagy adott, változó letéttől eltérő nettó biztosítékok volatilitással kiigazított értékének összege;”.

63.  A 273. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)  Az intézményeknek ezzel a cikkel összhangban az e fejezet 3–6. szakaszában meghatározott módszerek egyike alapján kell kiszámítaniuk a II. mellékletben felsorolt ügyletek kitettségértékét.

Azok az intézmények, amelyek nem teljesítik a 273a. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételeket, nem alkalmazhatják az e fejezet 4. szakaszában meghatározott módszert sem. Azok az intézmények, amelyek nem teljesítik a 273a. cikk (3) bekezdésében megállapított feltételeket, nem alkalmazhatják az e fejezet 5. szakaszában meghatározott módszert sem.

A II. melléklet 3. pontjában felsorolt ügyletek kitettségértékének meghatározásához az intézmények nem alkalmazhatják az e fejezet 5. szakaszában meghatározott módszert.

Az ugyanazon konszolidációs körbe tartozó intézmények az e fejezet 3–6. szakaszában megállapított módszereket kombináltan is alkalmazhatják állandó jelleggel. Egy önmagában álló intézmény nem alkalmazhatja állandó jelleggel kombináltan az e fejezet 3–6. szakaszában meghatározott módszereket.”;

b)  a (6), (7), (8) és (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az e fejezet 3–6. szakaszában meghatározott valamennyi módszer szerint az egy adott partnerrel szembeni kitettségértéket az említett partnerhez tartozó valamennyi nettósítási halmazra számított kitettségértékek összegének kell venni.

Az első albekezdéstől eltérve, amennyiben az adott partner esetében egy letéti megállapodás több nettósítási halmazra alkalmazandó, és az intézmény az e fejezet 3. és 6. szakaszában meghatározott módszerek valamelyikét használja a szóban forgó nettósítási halmazok kitettségértékének kiszámításához, a kitettségértéket az említett szakasznak megfelelően kell kiszámítani.

Egy adott partnerre vonatkozóan a II. mellékletben felsorolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egy adott nettósítási halmazának az e fejezet alapján számított kitettségértékeként a következők közül a nagyobbikat kell figyelembe venni: nulla, illetve a partnerhez tartozó összes nettósítási halmaz kitettségértékeinek összege és az adott partnerhez tartozó, az intézmény által veszteségként leírt hitelértékelési korrekciók összege közötti különbség. A hitelértékelési korrekciók számításakor nem vehetők figyelembe az azt esetleg csökkentő, az intézmény saját hitelkockázatának tulajdonítható forrásoldali értékelési korrekciók (debit value adjustment), amelyek a 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján már nem vehetők figyelembe szavatolótőkeként.

(7) A kitettségérték e fejezet 3–5. szakaszának megfelelően történő kiszámítása során az intézmények az ugyanazon nettósítási megállapodásban szereplő, tökéletesen egyező két tőzsdén kívüli származtatott ügyletet egyetlen szerződésként vehetik számításba, nullával egyenlő névértékkel.

Az első albekezdés alkalmazásában két tőzsdén kívüli származtatott ügylet akkor tökéletesen egyező, ha valamennyi következő feltétel teljesül:

a)  kockázati pozícióik egymással ellentétesek;

b)  a kereskedés dátuma kivételével jellemzőik azonosak;

c)  pénzáramlásaik teljes mértékben kiegyenlítik egymást.

(8) A hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek kitettségértékeit az intézményeknek az e fejezet 3–6. szakaszában megállapított módszerek valamelyikével kell meghatározniuk, függetlenül attól, hogy az intézmény melyik módszert választotta a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek és repoügyletek, értékpapír- és/vagy áru-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügyletek, valamint az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletek kezelésére. A hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek szavatolótőke-követelményeinek kiszámításakor a 3. fejezetben meghatározott módszert alkalmazó intézmények állandó jelleggel és az említett pozíciók jelentőségétől függetlenül alkalmazhatják a 2. fejezetben meghatározott módszer szerinti kockázati súlyokat.

(9) Az e fejezet 3–6. szakaszában meghatározott módszereket illetően az intézmények az olyan ügyleteket, amelyek esetében egyedi rossz irányú kockázat fennállását állapították meg, a 291. cikknek megfelelően kötelesek kezelni.”.

64.  A szöveg a következő 273a. és 273b. cikkel egészül ki:

„273a. cikk

A kitettségérték számítására szolgáló egyszerűsített módszerek alkalmazásának feltételei

(1)  Az intézmény a származtatott pozíciók kitettségértékét akkor számíthatja ki a 4. szakaszban meghatározott módszerrel, ha a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységének nagysága havonta értékelve nem nagyobb a következő küszöbértékeknél:

a)  az intézmény összes eszközének 10 %-a;

b)  300 millió EUR;

(2)  Az intézmény a származtatott pozíciók kitettségértékét akkor számíthatja ki az 5. szakaszban meghatározott módszerrel, ha a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységének nagysága havonta értékelve nem nagyobb a következő küszöbértékeknél:

a)  az intézmény összes eszközének 5 %-a;

b)  100 millió EUR;

(3)  Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézmények a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységük adott napi nagyságát a következő követelményeknek megfelelően számítják ki:

a)  a származtatott pozíciókat az adott napi piaci áron kell értékelni. Amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, akkor az intézmény az érintett pozíció aznapi valós értékét veszi figyelembe. Amennyiben a pozíció adott napi valós vagy piaci értéke nem áll rendelkezésre, akkor az intézmény az érintett pozíció legutóbbi piaci értékét veszi figyelembe.

b)  az intézmény a hosszú pozíciók abszolút értékét összegzi a rövid pozíciók abszolút értékével.

ba)  az összes származtatott pozíció beszámítandó, kivéve a kereskedési könyvön kívüli hitelkockázati kitettségekkel szembeni belső fedezeti ügyletként elismert hitelderivatívákat;

(4)  Az intézmények értesítik az illetékes hatóságokat az e fejezet 4. vagy 5. szakaszában meghatározott módszerekről, amelyeket származtatott pozícióik kitettségértékének kiszámításához használnak, vagy amelyek használatával felhagynak.

(5)  Az intézmények nem bonyolíthatnak le származtatott ügyletet csak azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.

273b. cikk

A származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítására szolgáló egyszerűsített módszerek alkalmazási feltételeinek való meg nem felelés

(1)  Amennyiben az intézmény már nem felel meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott feltételek egyikének sem, haladéktalanul értesíti arról az illetékes hatóságot.

(2)  Az intézmény a következő esetek valamelyikének bekövetkezésekor három hónapon belül felhagy a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazásával:

a)  az intézmény három egymást követő hónapban nem felel meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott feltételek egyikének sem;

b)  az intézmény az utolsó 12 hónapból több mint 6 hónapban nem felel meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott feltételek egyikének sem.

(3)  Amennyiben az intézmény felhagy a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazásával, csak akkor határozhatja meg származtatott pozícióinak kitettségértékét az e fejezet 4. vagy 5. szakaszában előírt módszerek használatával, amennyiben igazolja az illetékes hatóság felé, hogy a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében megállapított valamennyi feltétel megszakítás nélkül egy teljes éves időszakon át teljesült.”.

65.  A harmadik rész II. címe 6. fejezete 3. szakaszának a helyébe a következő szöveg lép:

„3. szakasz

A partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszer

274. cikk

Kitettségérték

(1)  Az intézmény akkor számíthat egyetlen kitettségi értéket a nettósítási halmaz szintjén a szerződéses nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó összes ügyletre, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  a nettósítási megállapodás a szerződéses nettósítási megállapodások 295. cikkben említett típusainak egyikéhez tartozik;

b)  az illetékes hatóságok a 296. cikkel összhangban elismerték a nettósítási megállapodást;

c)  az intézmény a nettósítási megállapodással összefüggésben teljesítette a 297. cikkben meghatározott kötelezettségeket.

Amennyiben az említett feltételek valamelyike nem teljesül, az intézménynek az egyes ügyleteket önálló nettósítási halmazként kell kezelnie.

(2)  Az intézmények a nettósítási halmaz kitettségértékét a partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszer alapján a következőképpen számítják ki: Kitettségérték = α · (RC+PFE)

Kitettségérték = α · (RC+PFE)

ahol:

RC   =    a 275. cikk szerint kiszámított pótlási költség;

PFE   =    a 278. cikk szerint kiszámított potenciális jövőbeli kitettség;

α   =   1,4

(3)  A szerződéses letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmaz kitettségértékét a letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó ugyanazon nettósítási halmaz kitettségértékére kell korlátozni.

(4)  Ha ugyanarra a nettósítási halmazra több letéti megállapodás alkalmazandó, az intézmények minden egyes letéti megállapodást a nettósítási halmaz azon ügyletcsoportjához rendelnek hozzá, amelyre az adott letéti megállapodás szerződéses szempontból alkalmazandó, és a kitettségértéket az adott ügyletek csoportjára külön számítják ki.

(5)  Az intézmények egy nettósítási halmaz kitettségértékét nullának vehetik, ha valamennyi következő feltétel teljesül:

a)  a nettósítási halmaz kizárólag értékesített opciókból áll;

b)  a nettósítási halmaz aktuális piaci értéke mindenkor negatív;

c)  az intézmény a szerződések teljesítésének garanciájaként előzetesen megkapta a nettósítási halmazhoz tartozó valamennyi opció díját;

d)  a nettósítási halmaz nem tartozik letéti megállapodás hatálya alá.

(6)  Egy nettósítási halmazban az intézmények a kitettségérték e szakasznak megfelelő kiszámítása céljából a megvásárolt vagy értékesített vételi vagy eladási opciók lineáris kombinációját jelentő ügylet helyett az adott lineáris kombinációt képező egyedi ügyletnek tekintett egyedi opciókat veszik figyelembe.

275. cikk

Pótlási költség

(1)  Az intézmények a következő képlettel számítják ki a letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó nettósítási halmazok pótlási költségét (RC):

(2)  Az intézmények a következő képlettel számítják ki a letéti megállapodás hatálya alá tartozó egyedi nettósítási halmazok pótlási költségét:

 

ahol:

VM    =    a nettósítási halmazhoz – a halmaz aktuális piaci értéke változásainak mérséklése céljából rendszeresen – kapott vagy adott nettó változó letét volatilitással kiigazított értéke;  

TH    =   a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot;

MTA    =  a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimális átutalási összeg.

(3)  Az intézmények a következő képlettel számítják ki a letéti megállapodás hatálya alá tartozó több nettósítási halmaz pótlási költségét:

ahol:

i  =    adott letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazokat jelölő index;

CMVi  =    az i-edik nettósítási halmaz aktuális piaci értéke;

VMMA   =    több nettósítási halmazhoz – azok aktuális piaci értéke változásainak mérséklése céljából rendszeresen – kapott vagy adott biztosítékok volatilitással kiigazított értékének összege;

NICAMA  =    több nettósítási halmazhoz kapott vagy adott, VMMA-tól eltérő biztosítékok volatilitással kiigazított értékének összege.

Az első albekezdés alkalmazásában a NICAMA kiszámítható a kereskedés szintjén, a nettósítási halmaz szintjén vagy a letéti megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi nettósítási halmaz szintjén, attól függően, hogy a letéti megállapodás mely szintre alkalmazandó.

276. cikk

Biztosíték elismerése és kezelése

(1)  E szakasz alkalmazásában az intézményeknek a VM, VMMA, NICA és NICAMA biztosítékösszegét az összes következő követelmény alkalmazásával kell kiszámítaniuk:

a)  amennyiben a nettósítási halmaz részét képező ügyletek mindegyike a kereskedési könyvhöz tartozik, csak a 299. cikk szerint elismert biztosítékot lehet figyelembe venni;

b)  ha a nettósítási halmaz legalább egy nem kereskedési könyvi ügyletet tartalmaz, csak a 197. cikk szerint elismert biztosítékot lehet figyelembe venni;

c)  a partnertől kapott biztosítékot pozitív előjellel, a partner számára nyújtott biztosítékot pedig negatív előjellel kell figyelembe venni;

d)  bármely típusú kapott vagy adott biztosíték volatilitással kiigazított értékét a 223. cikknek megfelelően kell kiszámítani. E számítás céljából az intézmények nem használhatják a 225. cikkben meghatározott módszert.

e)  ugyanazon biztosítékelem nem vehető figyelembe egyidejűleg a VM és a NICA értékében;

f)  ugyanazon biztosítékelem nem vehető figyelembe egyidejűleg a VMMA és a NICAMA értékében;

g)  a partnernek nyújtott olyan biztosíték, amely el van különítve a szóban forgó partner eszközeitől, és az elkülönítés eredményeként a partner nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén nem vonható csődeljárás alá, nem vehető figyelembe a NICA és a NICAMA számítása során.

(2)  Az adott biztosíték (1) bekezdés d) pontjában említett, volatilitással kiigazított értékének kiszámításához az intézményeknek a 223. cikk (2) bekezdése szerinti képletet a következő képlettel kell felváltaniuk:

(3)  Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában az intézmények a kapott vagy adott biztosíték volatilitással kiigazított értékének kiszámításához szükséges likvidációs időszakot a következő időhorizontok egyikével összhangban állapítják meg:

a)  a 276. cikk (1) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében az időhorizont egy év;

b)  a 276. cikk (2) és (3) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében az időhorizont a 279d. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően meghatározott letéti kockázati periódus.

277. cikk

Az ügyletek kockázati kategóriákhoz való hozzárendelése

(1)  Az intézmények a nettósítási halmaz 278. cikkben említett potenciális jövőbeli kitettségének kiszámítása céljából a nettósítási halmaz minden egyes ügyletét hozzárendelik a következő kockázati kategóriák valamelyikéhez:

a)  kamatlábkockázat;

b)  devizaárfolyam-kockázat;

c)  hitelkockázat;

d)  részvénypiaci kockázat;

e)  árukockázat;

f)  egyéb kockázatok.

(2)  Az intézmények az (1) bekezdésben említett hozzárendelést az ügylet elsődleges kockázati tényezője alapján hajtják végre. A (3) bekezdésben említettektől eltérő ügyletek esetében az elsődleges kockázati tényező a származtatott pozíció egyetlen lényeges kockázati tényezője.

(3)  [e rendelet alkalmazásának kezdőnapja]-tól/-től a kereskedési könyvhöz sorolt azon származtatott ügyleteket, amelyek esetében az intézmény a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához az 1a. vagy 1b. fejezetben meghatározott módszereket használja, az elsődleges kockázati tényező az a kockázati tényező, amelyhez az említett ügyletre vonatkozó, a IV. cím 1b. fejezete szerint kiszámított érzékenységek közül a legmagasabb abszolút érzékenység kapcsolódik.

(4)  Az (1) és (2) bekezdés ellenére az intézmények az ügyletek (1) bekezdésben felsorolt kockázati kategóriákhoz való hozzárendelése során a következő követelményeket alkalmazzák:

a)  ha az ügylet elsődleges kockázati tényezője inflációs változó, az intézmények az ügyletet a kamatlábkockázati kategóriához rendelik hozzá;

b)  ha az ügylet elsődleges kockázati tényezője éghajlati viszonyokhoz kapcsolódó változó, az intézmények az ügyletet az árukockázati kategóriához rendelik hozzá.

(5)  A (2) bekezdéstől eltérve az intézmények az egynél több lényeges kockázati tényezővel rendelkező származtatott ügyleteket egynél több kockázati kategóriához rendelik hozzá. Amennyiben az említett ügyletek egyikének valamennyi lényeges kockázati tényezője ugyanahhoz a kockázati kategóriához tartozik, az intézményeknek a szóban forgó ügyletet csak egyszer kell az adott kockázati kategóriához hozzárendelniük a leglényegesebb kockázati tényezőt alapul véve. Amennyiben az említett ügyletek egyikének lényeges kockázati tényezői különböző kockázati kategóriákhoz tartoznak, az intézmények a szóban forgó ügyletet egyszer rendelik hozzá minden egyes olyan kockázati kategóriához, amelyet érintően az ügyletnek legalább egy lényeges kockázati tényezője van, az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjét alapul véve.

(6)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a)  a (3) bekezdésben említettektől eltérő ügyletek egyetlen lényeges kockázati tényezőjének megállapítására irányuló módszer;

b)  az egynél több lényeges kockázati tényezővel rendelkező ügyletek azonosítására és a (3) bekezdés alkalmazásában e kockázati tényezők közül a leglényegesebb megállapítására szolgáló módszer;

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

277a. cikk

Fedezeti halmazok

(1)  Az intézmények létrehozzák a nettósítási halmaz egyes kockázati kategóriáihoz tartozó megfelelő fedezeti halmazokat, és az egyes ügyleteket a következőképpen rendelik hozzá az említett fedezeti halmazokhoz:

a)  a kamatlábkockázati kategóriába sorolt ügyleteket csak akkor rendelik hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük ugyanazon devizában denominált;

b)  a devizaárfolyam-kockázati kategóriába sorolt ügyleteket csak akkor rendelik hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük ugyanazon devizapáron alapul;

c)  a hitelkockázati kategóriába sorolt valamennyi ügyletet ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz rendelik hozzá;

d)  a részvénypiaci kockázati kategóriába sorolt valamennyi ügyletet ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz rendelik hozzá;

e)  az árukockázati kategóriába sorolt ügyleteket – elsődleges kockázati tényezőjük jellege alapján – a következő öt fedezeti halmaz egyikéhez rendelik hozzá;

i.  energia;

ii.  fémek;

iii.  mezőgazdasági áruk;

iv.  éghajlati viszonyok;

v.  egyéb áruk.

f)  az egyéb kockázatok kategóriájába sorolt ügyleteket csak akkor rendelik hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük azonos.

Az a) pont alkalmazásában a kamatlábkockázati kategóriába sorolt azon ügyleteket, amelyek elsődleges kockázati tényezője inflációs változó, különálló fedezeti halmazokhoz kell hozzárendelni, amelyek eltérnek a kamatláb-kockázati kategóriába sorolt olyan ügyletekre létrehozott fedezeti halmazoktól, amelyek elsődleges kockázati tényezője nem inflációs változó. Az említett ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük azonos pénznemben denominált.

(2)  Az (1) albekezdéstől eltérve az intézmények a következő ügyletek esetében minden egyes kockázati kategóriához különálló egyedi fedezeti halmazokat hoznak létre:

a)  olyan ügyletek, amelyek esetében az elsődleges kockázati tényező egy kockázati tényező piac által implikált volatilitása vagy megvalósult volatilitása, vagy a két kockázati tényező közötti korreláció;

b)  olyan ügyletek, amelyek esetében az elsődleges kockázati tényező az ugyanazon kockázati kategóriához hozzárendelt két kockázati tényező közötti különbség, vagy olyan ügyletek, amelyeknek két fizetési oldala azonos pénznemben denominált, és amelyek esetében a nem az elsődleges kockázati tényezőt tartalmazó fizetési oldal kockázati tényezője ugyanabba a kockázati kategóriába tartozik, mint az elsődleges kockázati tényező.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában az intézmények csak akkor rendelik hozzá az ügyleteket a releváns kockázati kategória ugyanazon fedezeti halmazához, ha azok elsődleges kockázati tényezője azonos.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az intézmények csak akkor rendelik hozzá az ügyleteket a releváns kockázati kategória ugyanazon fedezeti halmazához, ha a b) pontban említett ügyletek kockázatitényező-párja azonos és a párt alkotó két kockázati tényező korrelációja pozitív. Ellenkező esetben az intézmények a b) pontban említett ügyleteket az (1) bekezdésnek megfelelően létrehozott fedezeti halmazok egyikéhez rendelik hozzá úgy, hogy a b) pontban említett két kockázati tényező közül csak az egyiket veszik figyelembe.

(3)  Az intézmények az illetékes hatóságok kérésére rendelkezésre bocsátják a (2) bekezdésnek megfelelően az egyes kockázati kategóriákhoz létrehozott fedezeti halmazok számát, továbbá a szóban forgó fedezeti halmazok elsődleges kockázati tényezőjét vagy kockázatitényező-párját, valamint az egyes fedezeti halmazokban levő ügyletek számát.

278. cikk

Potenciális jövőbeli kitettség

(1) Az intézmények a következőképpen számítják ki egy nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségét (PFE):

ahol:

a  =    a nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségének számításába bevont kockázati kategóriákat jelölő index;

Többlet(a)  =    az „a” kockázati kategóriára vonatkozó, a 280a–280f. cikk szerint kiszámított többlet;

szorzó  =    a (3) bekezdés szerinti képletnek megfelelően kiszámított szorzó.

E számítás céljából az intézmények akkor veszik figyelembe egy adott kockázati kategória többletét a nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségének kiszámításánál, ha a nettósítási halmaz legalább egy ügyletét a szóban forgó kockázati kategóriához rendelték hozzá.

(2)  A 275. cikk (3) bekezdése szerinti, egy letéti megállapodás hatálya alá tartozó több nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségét az egyedi nettósítási halmazok összegeként kell kiszámítani, úgy tekintve, mintha azokra nem vonatkozna letéti megállapodás.

(3)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a szorzót a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

Padlóm  =   5 %;

 

y     =   

z    =   

 

NICAi   =  csak az i-edik nettósítási halmazhoz tartozó ügyletekre kiszámított nettó független biztosíték összege. A letéti megállapodástól függően a NICAi értékét a kereskedés szintjén vagy a nettósítási halmaz szintjén kell kiszámítani.

279. cikk

Kockázati pozíció kiszámítása

A kockázati kategóriák 280a–280f. cikkben említett többletének kiszámítása céljából az intézmények a nettósítási halmaz egyes ügyleteinek kockázati pozícióját a következőképpen számítják ki:

 

ahol:

δ    =    az ügylet 279a. cikkben meghatározott képlet szerint kiszámított felügyeleti deltája;

Korr.Névérték  =   az ügylet 279b. cikknek megfelelően kiszámított korrigált névértéke;

MF     =   az ügylet 279c. cikkben meghatározott képlet szerint kiszámított lejárati tényezője;

279a. cikk

Felügyeleti delta

(1)  Az intézmények a következőképpen számítják ki a felügyeleti deltát (δ):

a)  vételi és eladási opciók esetében, amelyek feljogosítják az opció vevőjét arra, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban pozitív áron megvásárolja vagy értékesítse az alapul szolgáló eszközt (kivéve, ha ezek az opciók a kamatlábkockázati kategóriához vannak hozzárendelve) az intézmények a következő képletet használják:

ahol:

előjel  =  -1 ha az ügylet értékesített vételi vagy megvásárolt eladási opció

    -1 ha az ügylet megvásárolt vételi vagy értékesített eladási opció

típus  =  -1 ha az ügylet eladási opció

    +1 ha az ügylet vételi opció

N(x)    =  egy standard normális eloszlású valószínűségi változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla átlagú, egy szórású valószínűségi változó nem nagyobb, mint x);

P    =  az opció alapul szolgáló eszközének azonnali ára vagy határidős ára;

K    =  az opció kötési árfolyama;

T     =  az opció lejárati időpontja, amely az egyetlen olyan jövőbeli időpont, amikor az opció lehívható. A lejárati időpontot évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

σ    =  az opció 1. táblázatnak megfelelően meghatározott felügyeleti volatilitása, amely az ügylet kockázati kategóriáján és az opció alapul szolgáló eszközének jellegén alapul.

táblázat

Kockázati kategória

Alapul szolgáló eszköz

Felügyeleti volatilitás

Deviza

Valamennyi

15%;

Hitel

 

Egy alaptermékes instrumentum

100%;

Több alaptermékes instrumentum

80%;

Részvény

 

Egy alaptermékes instrumentum

120%;

Több alaptermékes instrumentum

75%;

Árukockázat

Villamos energia

150%;

Egyéb áruk (villamos energia kivételével)

70%;

Egyéb

Valamennyi

150%;

Az intézménynek, amennyiben az opció alapul szolgáló eszközének határidős árfolyamát használja, biztosítania kell, hogy:

i. a határidős árfolyam összhangban legyen az opció jellemzőivel;

ii. a határidős árfolyam kiszámítása az adatszolgáltatás időpontjában érvényes releváns kamatláb használatával történjen;

iii. a határidős árfolyam magában foglalja az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó, az opció lejáratát megelőzően várható pénzáramlásokat.

b)   szintetikus értékpapírosítás ügyletrészsorozatai esetén az intézmények a következő képletet használják:

ahol:

előjel  =

A  =   az ügyletrészsorozat alsó veszteségviselési határa

D  =  az ügyletrészsorozat felső veszteségviselési határa.

c)  az a) vagy b) pontban nem említett ügyletek esetében az intézmények a következő felügyeleti deltát használják:

 

(2)  E szakasz alkalmazásában az elsődleges kockázati tényezőben fennálló hosszú pozíció azt jelenti, hogy az elsődleges kockázati tényező értékének növekedésével az ügylet piaci értéke növekszik, a rövid pozíció pedig azt jelenti, hogy az elsődleges kockázati tényező értékének növekedésével az ügylet piaci értéke csökken.

A 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek esetében a hosszú pozíció olyan ügylet, amelynél az elsődleges kockázati tényező érzékenységének előjele pozitív, a rövid pozíció pedig olyan ügylet, amelynél az elsődleges kockázati tényező érzékenységének előjele negatív. A 277. cikk (3) bekezdésében említettektől eltérő ügyletek esetében az intézményeknek az ezen ügyletek struktúrájára vagy céljára vonatkozó objektív információ alapján meg kell határozniuk, hogy a szóban forgó ügyletek hosszú vagy rövid pozíciók az elsődleges kockázati tényezőben.

(3)  Az intézmények az elsődleges kockázati tényezőre alkalmazandó módszernek megfelelően megállapítják, hogy az egynél több lényeges kockázati tényezővel rendelkező ügylet az egyes lényeges kockázati tényezőkben hosszú vagy rövid pozíció a (2) bekezdés szerinti, az elsődleges kockázati tényezőre alkalmazandó módszernek megfelelően.

(4)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a)  az intézmények által a kamatlábkockázati kategóriába sorolt vételi és eladási opciók felügyeleti deltájának kiszámításához használt képlet, amely összhangban van az olyan piaci feltételekkel, amelyek között a kamatlábak negatívak lehetnek, továbbá a képlethez használható felügyeleti volatilitás;

b)  az ügylet struktúrájára és céljára vonatkozó azon objektív információk, amelyeket az intézményeknek fel kell használniuk annak meghatározásához, hogy egy a 277. cikk (2) bekezdésében nem említett ügylet az elsődleges kockázati tényezőjében hosszú vagy rövid pozíció-e;

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

279b. cikk

Korrigált névérték

(1)  Az intézmények a következőképpen számítják ki a korrigált névértéket:

a)  a kamatlábkockázati vagy a hitelkockázati kategóriába sorolt ügyletek esetében az intézmények úgy határozzák meg a korrigált névértéket, hogy a származtatott ügylet névértékét megszorozzák az átlagos hátralévő futamidő felügyeleti szorzójával, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

 

ahol:

R   =   felügyeleti diszkontráta; R = 5%;

S  =  az a kezdő időpont, amikor egy ügyletben megkezdődik a biztosítékok letéti megállapodás keretében történő cseréjéhez kapcsolódó kifizetésektől eltérő kifizetések rögzítése vagy teljesítése. Amennyiben egy ügyletben már az adatszolgáltatás időpontjában sor kerül a kifizetések rögzítésére vagy teljesítésére, a kezdő időpont egyenlő nullával. A kezdő időpontot évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

Ha az ügylet esetében van olyan – egy vagy több – jövőbeli időpont, amikor az intézmény vagy a partner dönthet arról, hogy az ügyletet a szerződéses lejáratánál korábban zárja le, a kezdő időpont a következők közül a legkorábbi:

i. i. az az időpont, vagy azon több jövőbeli időpont közül a legkorábbi, amikor az intézmény vagy a partner eldöntheti, hogy az ügyletet a szerződéses lejáratánál korábban zárja le;

ii. az az időpont, amikor egy ügyletben megkezdődik a biztosítékok letéti megállapodás keretében történő cseréjéhez kapcsolódó kifizetésektől eltérő kifizetések rögzítése vagy teljesítése.

Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze olyan pénzügyi eszköz, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet kezdő időpontját azon legkorábbi időpont alapján kell meghatározni, amikor megkezdődik az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó kifizetések rögzítése vagy teljesítése.

E  =   a záró időpont az az időpont, amikor egy ügyletben az intézmény és a partner között sor kerül a szerződés szerinti utolsó kifizetés értékének kicserélésére. A záró időpontot évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze olyan pénzügyi eszköz, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet záró időpontját az ügylet alapjául szolgáló eszköz szerződés szerinti utolsó kifizetése alapján kell meghatározni;

b)  a devizaárfolyam-kockázati kategóriához hozzárendelt ügyletek esetében az intézmények a következőképpen számítják ki a korrigált névértéket:

i.  ha az ügylet egy fizetési oldalból áll, a korrigált névérték a származtatott ügylet névértéke;

ii.  ha az ügylet két fizetési oldalból áll és az egyik fizetési oldal névértéke az intézmény adatszolgáltatási pénznemében denominált, a korrigált névérték a másik fizetési oldal névértéke;

iii.  ha az ügylet két fizetési oldalból áll és az egyes fizetési oldalak névértéke az intézmény adatszolgáltatási pénznemétől eltérő pénznemben denominált, a korrigált névérték a két fizetési oldal névértékei közül a nagyobb, miután ezeket az összegeket az aktuális azonnali (spot) árfolyamon átváltották az intézmény adatszolgáltatási pénznemére.

c)  a részvénypiaci kockázati vagy az árukockázati kategóriához hozzárendelt ügyletek esetében az intézmények a korrigált névértéket úgy számítják ki, hogy az ügylet alapul szolgáló eszközének piaci egységárát megszorozzák az ügylet alapul szolgáló eszköze egységeinek számával.

  Abban az esetben, ha a részvénypiaci kockázati kategóriához vagy az árukockázati kategóriához tartozó ügyletet a szerződés szerint az alapul szolgáló eszköz egységeinek száma helyett névértékkel határozzák meg, az intézmények a névértéket használják korrigált névértékként.

(2)  Az intézmények az ügylet (1) bekezdésben említett korrigált névértékének kiszámítása céljából a következőképpen határozzák meg az alapul szolgáló eszköz névértékét vagy egységeinek számát:

a)  amennyiben az ügylet alapul szolgáló eszközének névértékét vagy egységeinek számát a szerződés szerinti lejárat végéig nem rögzítik:

i.  az alapul szolgáló eszköz determinisztikus névértékei vagy egységszámai esetében a névérték az alapul szolgáló eszköznek az ügylet szerződés szerinti lejáratáig felmerülő determinisztikus névértékeiből vagy egységszámaiból képzett súlyozott átlag, ahol a súlyok azon időszak arányának felelnek meg, amelynek során a névértékek egyes értékei alkalmazandók;

ii.  az alapul szolgáló eszköz sztochasztikus névértékei vagy egységszámai esetében a névérték az az összeg, amely a jövőbeli piaci értékek kiszámításához használt képleten belül az aktuális piaci érték rögzítésével kerül meghatározásra.

b)  bináris és digitális opciók esetében a névérték az opció lejáratakor az opciós kifizetés lehetséges állapotainak legnagyobb értéke.

Az első albekezdés sérelme nélkül, ha az opciós kifizetés lehetséges státusza sztochasztikus, az intézménynek az a) pont ii. alpontjában meghatározott módszert kell használnia a névérték meghatározásához;

c)  azon szerződések esetében, amelyekben a szerződés névértéke többször cserélődik, a névértéket meg kell szorozni a szerződés szerint még teljesítendő fennmaradó fizetések számával;

d)  azon szerződések esetében, amelyek a pénzeszköz-kifizetések vagy a szerződés alapul szolgáló eszközének megtöbbszörözéséről rendelkeznek, az intézménynek a többszörözés által az adott szerződések kockázati struktúrájára gyakorolt hatás figyelembevétele érdekében ki kell igazítania a névértéket.

(3)  Az intézménynek az ügylet kiigazított névértékét az aktuális azonnali (spot) árfolyamon át kell váltania adatszolgáltatási pénznemére, amennyiben a korrigált névérték e cikk szerinti kiszámítása a szerződés szerinti névérték vagy egy másik pénznemben denominált alapul szolgáló eszköz bizonyos számú egységeinek piaci ára alapján történik.

279c. cikk

Lejárati tényező

(1)  Az intézmények a következőképpen számítják ki a lejárati tényezőt (MF):

a)  a 275. cikk (1) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében az intézmény a következő képletet használja:

ahol:

M      =  az ügylet hátralévő futamideje, amely megfelel az ügylet valamennyi szerződéses kötelezettségének lezárásához szükséges időtartamnak. E célból a származtatott ügylet opcionalitását szerződéses kötelezettségnek kell tekinteni. A hátralévő futamidőt évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze egy másik származtatott ügylet, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet hátralévő futamideje ideje megfelel annak az időszaknak, amelyre az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó valamennyi szerződéses kötelezettség lezárásához szükség van.

EgyÜzletiÉv  =  egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

b)  a 275. cikk (2) és (3) bekezdésében említett nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében a lejárati tényező meghatározása a következő:

 

ahol:

MPOR    =   a nettósítási halmaz 285. cikk (2)–(5) bekezdésének megfelelően meghatározott letéti kockázati periódusa.

Az ügyfél és klíringtag közötti ügyletek letéti kockázati periódusának meghatározása során az ügyfélként vagy klíringtagként eljáró intézmény a 285. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott minimális időszakot felváltja 5 munkanappal.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a hátralévő futamidő megfelel a következő újramegállapításig hátralévő időnek azon ügyletek esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kitettséget meghatározott kifizetési időpontokban teljesítik, és amelyek esetében a feltételeket újra megállapítják oly módon, hogy a szerződés piaci értéke a szóban forgó, meghatározott fizetési időpontokban nulla legyen.

280. cikk

Fedezeti halmaz felügyeleti szorzója

A fedezeti halmaz 280a–280f. cikkben említett többletének kiszámítása céljából a fedezeti halmazra alkalmazandó felügyeleti szorzó (ϵ) a következő:

  1 a 277a. cikk (1) bek. szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében

ϵ =   5 a 277a. cikk (2) bek. a) pontja szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében

  0.5 a 277a. cikk (2) bek. b) pontja szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében

280a. cikk

Kamatlábkockázati kategória többlete

(1) A 278. cikk alkalmazásában az intézmény egy adott nettósítási halmaz esetében a kamatlábkockázati kategória többletét a következőképpen számítja ki:

 

ahol:

j    = a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésével és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított valamennyi kamatlábkockázati fedezeti halmazt jelölő index;

TöbbletIRj  a kamatlábkockázati kategória j-edik fedezeti halmazának a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(2)  A kamatlábkockázati kategória j-edik fedezeti halmazának többletét a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

ϵj      =  a j-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek meghatározása a 280. cikkben megállapított alkalmazandó értéknek megfelelően történik;

SFIR       =  a kamatlábkockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 0,5 %-kal;

Tényl.NévértékIRj  =  a j-edik fedezeti halmaz (3) és (4) bekezdés szerint kiszámított tényleges névértéke.

(3)  A j-edik fedezeti halmaz tényleges névértékének kiszámításához az intézményeknek a fedezeti halmaz egyes ügyleteit először a 2. táblázatban meghatározott megfelelő kategóriákhoz kell hozzárendelniük. Ezt az egyes ügyletekre vonatkozóan a 279b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott záró időpont alapján kell megtenniük.

2. táblázat

Kategória

Záró időpont

(év)

1

>0 és <= 1

2

>1 és <= 5

3

> 5

Ezt követően az intézmények a j-edik fedezeti halmaz tényleges névértékét a következő képlettel számítják ki:

 

ahol:

l  =  a kockázati pozíciót jelölő index;

Dj,k   =  a j-edik fedezeti halmaz „k” kategóriájának a következőképpen kiszámított tényleges névértéke:

 

280b. cikk

Devizaárfolyam-kockázati kategória többlete

(1)  A 278. cikk alkalmazásában egy adott nettósítási halmazra vonatkozóan a devizaárfolyam-kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

j  = a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 277a. cikk (2) bekezdésének megfelelően létrehozott devizaárfolyam-kockázati fedezeti halmazokat jelölő index;

TöbbletFXj   =  a devizaárfolyam-kockázati kategória j-edik fedezeti halmazának a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(2)  A devizaárfolyam-kockázati kategória j-edik fedezeti halmazának többletét a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

ϵj    =   a j-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek kiszámítása a 280. cikknek megfelelően történik;

SFFX    =   a devizaárfolyam-kockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 4 %-kal;

Tényl.NévértékIRj  =  a j-edik fedezeti halmaz következőképpen kiszámított tényleges névértéke:

 

280c. cikk

Hitelkockázati kategória többlete

(1)  A (2) bekezdés alkalmazásában az intézmények a következőképpen állapítják meg a nettósítási halmaz tekintetében a hitelreferenciaként szolgáló releváns szervezeteket:

a) A hitelkockázati kategóriába sorolt, egy alaptermékes ügylet alapjául szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-értékpapírok összes kibocsátójára vonatkozóan egyetlen hitelreferenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni. Egy alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha a szóban forgó ügyletek alapul szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-értékpapírját ugyanaz a kibocsátó bocsátotta ki;

b)  Egyetlen hitelreferenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni az olyan hitelviszonyt megtestesítő referencia-értékpapírok vagy egy alaptermékes hitelderivatívák minden egyes csoportjához, amelyek a hitelkockázati kategóriához hozzárendelt több alaptermékes ügylet alapjául szolgálnak. Több alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-értékpapírok vagy egy alaptermékes hitelderivatívák csoportja azonos összetevőkből áll.

(2)  A 278. cikk alkalmazásában egy adott nettósítási halmaz esetében az intézmény a hitelkockázati kategória többletét a következőképpen számítja ki:

ahol:

j    =   a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésével és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított valamennyi hitelkockázati fedezeti halmazt jelölő index;

Többlethitelj  =  a j-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória (2) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(3)  Az intézmények a j-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletét a következőképpen számítják ki:

ahol:

j       =  a nettósítási halmaz (1) bekezdés szerint megállapított hitelreferenciaként szolgáló szervezeteit jelölő index;

ϵj      =   a j-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek meghatározása a 280. cikk (3) bekezdésének megfelelően történik;

Többlet(szervezetj)   =   a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozóan a (4) bekezdés szerint meghatározott többlet;

Ρjhitel     =   a j-edik szervezet korrelációs együtthatója. Amennyiben a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontja szerint történt, ρjhitel = 50%.Amennyiben a „j” hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontja szerint történt, ρjhitel = 80%

(4)  Az intézmények a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többletet a következőképpen számítják ki:

ahol:

Tényl.Névértékhitelj   =  a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezet következőképpen kiszámított tényleges névértéke:

 

ahol:

l    =   a kockázati pozíciót jelölő index;

SFj,lhitel  =   a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre alkalmazandó, az (5) bekezdésnek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzó.

(5)  A (4) bekezdés alkalmazásában az intézmények a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre alkalmazandó felügyeleti szorzót a következőképpen határozzák meg:

a)  Az (1) bekezdés a) pontja szerint megállapított j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezet esetében az SFj,lhitel felügyeleti szorzót az e cikk 3. táblázatában meghatározott hat felügyeleti szorzó egyikéhez kell hozzárendelni, a megfelelő egyedi kibocsátóra vonatkozóan kijelölt külső hitelminősítő intézet által adott külső hitelminősítés alapján. Azon egyedi kibocsátók vonatkozásában, amelyek esetében kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés nem áll rendelkezésre:

i.  a II. cím 3. fejezetében szereplő módszert alkalmazó intézménynek az egyedi kibocsátó belső hitelminősítését meg kell feleltetnie az egyik külső hitelminősítésnek;

ii.  a II. cím 2. fejezetében említett módszert alkalmazó intézménynek az SFj,lhitel = 0,54 % felügyeleti szorzót kell hozzárendelnie ehhez a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez. Mindazonáltal ha valamely intézmény az adott egyedi kibocsátóval szembeni partnerkockázati kitettségek kockázati súlyozására a 128. cikket alkalmazza, akkor az SFj,lhitel= 1,6 % felügyeleti szorzót kell hozzárendelnie e kibocsátóhoz;

b)  Az (1) bekezdés b) pontja szerint megállapított j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezet esetében:

i.  amennyiben a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelt „l” pozíció elismert tőzsdén jegyzett hitelindex, az SFj,lhitel felügyeleti szorzót az e cikk 4. táblázatában meghatározott két felügyeleti szorzó egyikéhez kell hozzárendelni az indexet alkotó egyedi összetevők többségben levő hitelminősítése alapján;

ii.  amennyiben a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelt l-edik pozíció nem szerepel e pont i. alpontjában, az SFj,lhitel felügyeleti szorzó az e bekezdés a) pontjában meghatározott módszer szerint az egyes összetevőkhöz hozzárendelt felügyeleti szorzók súlyozott átlaga, ahol a súlyok az adott pozícióban levő összetevők névértékének aránya alapján kerülnek meghatározásra.

3. táblázat

Hitelminőségi besorolás

Egy alaptermékes ügylet felügyeleti szorzója

1

0,38%;

2

0,42%

3

0,54%

4

1,06%;

5

1,6%

6

6,0%

4. táblázat

Meghatározó hitelminőség

Jegyzett indexek felügyeleti szorzója

Befektetésre ajánlott

0,38%;

Befektetésre nem ajánlott

1,06%;

280d. cikk

Részvénypiaci kockázati kategória többlete

(1)  A (2) bekezdés alkalmazásában az intézmények a következőképpen állapítják meg a nettósítási halmaz tekintetében a részvénypiaci referenciaként szolgáló releváns szervezeteket:

a)  a részvénypiaci kockázati kategóriába sorolt, egy alaptermékes ügylet alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-értékpapírok összes kibocsátójára vonatkozóan egyetlen részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni. Egy alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha a szóban forgó ügyletek alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-értékpapírt ugyanaz a kibocsátó bocsátotta ki;

b)  egyetlen részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni az olyan tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-értékpapírok vagy egy alaptermékes származtatott részvényügyletek minden egyes csoportjához, amelyek a részvénypiaci kockázati kategóriához hozzárendelt több alaptermékes ügylet alapjául szolgálnak. Több alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-értékpapírok vagy egy alaptermékes származtatott részvényügyletek csoportja azonos összetevőkből áll.

(2) A 278. cikk alkalmazásában egy adott nettósítási halmaz részvénypiaci kockázati kategóriára vonatkozó többletét a következőképpen kell kiszámítani:

 

ahol:

j    =   a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének d) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított hitelkockázati fedezeti halmazokat jelölő index;

Többletrészvényj   =  a j-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória (3) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(3) Az intézmények a j-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletét a következőképpen számítják ki:

 

ahol:

j   =   az (1) bekezdéssel összhangban létrehozott nettósítási halmaz részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezeteit jelölő index;

ϵj     =  a j-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek meghatározása a 280. cikknek megfelelően történik;

Többlet(szervezetj) =  a j-edik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó, a (4) bekezdésnek megfelelően meghatározott többlet;

Ρjrészvény    =  a j-edik szervezet korrelációs együtthatója. Amennyiben a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontja szerint történt, ρjrészvény = 50%. Amennyiben a j-edik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontja szerint történt, ρjrészvény = 80%.

(4)  Az intézmények a j-edik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többletet a következőképpen számítják ki:

 

ahol:

SFjrészvény   =   a j-edik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre alkalmazandó felügyeleti szorzó. Amennyiben a j-edik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet az (1) bekezdés a) pontja szerint állapították meg, SFjrészvény= 32 %; Amennyiben a j-edik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet az (1) bekezdés a) pontja szerint állapították meg, SFjrészvény= 20%;

Tényl.Névértékrészvényj  =  a j-edik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet következőképpen kiszámított tényleges névértéke:

 

280e. cikk

Árukockázati kategória többlete

(1)  A 278. cikk alkalmazásában az intézmények egy adott nettósítási halmaz esetében az árukockázati kategória többletét a következőképpen számítják ki:

j     =  a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének e) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított árukockázati fedezeti halmazokat jelölő index;

Többletáruj   = az árukockázati kategória j-edik fedezeti halmazra vonatkozó, a (4) bekezdés szerint meghatározott többlete.

(2)  Egy adott nettósítási halmazra vonatkozóan az árukockázati fedezeti halmaz (4) bekezdéssel összhangban meghatározott többletének kiszámítása céljából az intézmények minden egyes fedezeti halmaz tekintetében meghatározzák a releváns referencia-árutípusokat. Az árualapú származtatott ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a referencia-árutípushoz hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló áruinstrumentumok jellege azonos.

(3)  A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják a nagy és koncentrált árualapú származtatott ügyletportfólióval rendelkező intézmény számára, hogy a (2) bekezdéssel összhangban meghatározott árukockázati fedezeti halmazok referencia-árutípusainak megállapításához az alapul szolgáló áruinstrumentum jellegén kívül további jellemzőket is vegyenek figyelembe.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletesebb meghatározása érdekében, hogy mi képez az első albekezdésben említett nagy és koncentrált árualapú származtatott ügyletportfóliót.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított 15 hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4)  Az intézmények a j-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többletét a következőképpen számítják ki:

ahol:

k      =  a nettósítási halmaz (2) bekezdés szerint létrehozott referencia-árutípusát jelölő index;

ϵj       =  a j-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek kiszámítása a 280. cikknek megfelelően történik;

Többlet(típusjk)   =  a „k” referencia-árutípus (5) bekezdés szerint meghatározott többlete;

ρáru      =  az árukockázati kategória korrelációs együtthatója, amelynek értéke egyenlő 40 %-kal.

(5)  Az intézmény a „k” referencia-árutípus többletét a következőképpen számítja ki:

ahol:

SFkáru   =   a k-adik referencia-árutípusra alkalmazandó felügyeleti szorzó.

Ha a k-adik referencia-árutípus a 277b. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett fedezeti halmazhoz hozzárendelt ügyletekre vonatkozik, SFkáru = 40%; más esetben: más esetben: SFkáru = 18 %.

Tényl.Névértékáruk  =   a k-adik referencia-árutípus következőképpen kiszámított tényleges névértéke:

280f. cikk

Az egyéb kockázatok kategóriájának többlete

(1)  A 278. cikk alkalmazásában egy adott nettósítási halmaz egyéb kockázati kategóriára vonatkozó többletét a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

j    =   a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének f) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított egyéb kockázati fedezeti halmazokat jelölő index;

Többletegyébj   =   az egyéb kockázati kategória j-edik fedezeti halmazra vonatkozó, a (2) bekezdés szerint meghatározott többlete.

(2)  Az intézmények a j-edik fedezeti halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többletét a következőképpen számítják ki:

ahol:   

ϵj     =   a j-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek kiszámítása a 280. cikknek megfelelően történik;

SFegyéb   =   az egyéb kockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 8 %-kal;

Tényl.Névértékegyébj = a j-edik fedezeti halmaz következőképpen kiszámított tényleges névértéke:

"

66.  A harmadik rész II. címe 6. fejezete 4. szakaszának a helyébe a következő szöveg lép:

„4. szakasz

A partnerkockázatra alkalmazandó egyszerűsített sztenderd módszer

281. cikk

A kitettségérték kiszámítása

(1)  Az intézmények e fejezet 3. szakaszának megfelelően, összefüggésben a (2) bekezdéssel egyetlen kitettségértéket számítanak ki a nettósítási halmaz szintjén.

(2)  Egy nettósítási halmaz kitettségértékét a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítani:

a)  az intézmények nem alkalmazhatják a 274. cikk (6) bekezdésében említett eljárást;

b)  a 275. cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézmények a következőt alkalmazzák:

A 275. cikk (2) bekezdésében nem említett nettósítási halmazok esetében az intézmények a pótlási költséget a következő képlet szerint számítják ki:

;

c)  a 275. cikk (2) bekezdésétől eltérve az intézmények a következőt alkalmazzák:

Elismert tőzsdén kereskedett ügyletek nettósítási halmazai esetében, a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedélyezett vagy a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének megfelelően elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt ügyletek nettósítási halmazai, vagy olyan ügyletek nettósítási halmazai esetében, amelyeknél biztosíték kétoldalú cseréjére kerül sor a partnerrel a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően, az intézmények a pótlási költséget a következő képlet alapján számítják ki:

ahol:

TH  =   a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot;

MTA  =  a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimális átutalási összeg;

d)  a 275. cikk (3) bekezdésétől eltérve az intézmények a következőt alkalmazzák:

A letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazok esetében, ha a letéti megállapodás több nettósítási halmazra vonatkozik, az intézmények a pótlási költséget az egyes egyedi nettósítási halmazok (1) bekezdés szerint kiszámított pótlási költségének összegeként számítják ki úgy, mintha azok nem lennének letéttel fedezve.

e)  valamennyi fedezeti halmazt a 277a. cikk (1) bekezdésének megfelelően kell létrehozni.

f)  a 278. cikk (1) bekezdése szerinti potenciális jövőbeli kitettség kiszámításához használandó képletben az intézményeknek a szorzót 1-nek kell venniük a következőképpen:

;

g)  A 279a. cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézményeknek a következőt kell alkalmazniuk:

Az intézmények valamennyi ügylet esetében a következőképpen számítják ki a felügyeleti deltát:

h)  Az átlagos hátralévő futamidő 279b. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti felügyeleti szorzójának kiszámításához használt képlet a következő:

;

i.  A 279c. cikk (1) bekezdésében említett lejárati tényezőt a következőképpen kell kiszámítani:

a) a 275. cikk (1) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében MF = 1;

b) a 275. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében MF = 0,42;

j)  A j-edik fedezeti halmaz 280a. cikk (3) bekezdése szerinti tényleges névértékének kiszámításához használandó képlet a következő:

k)  A j-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória 280c. cikk (3) bekezdése szerinti többletének kiszámításához használandó képlet a következő:

l)  A j-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória 280d. cikk (3) bekezdése szerinti többletének kiszámításához használandó képlet a következő:

m)  A j-edik” fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória 280e. cikk (3) bekezdése szerinti többletének kiszámításához használandó képlet a következő:

67.  A harmadik rész II. címe 6. fejezete 5. szakaszának a helyébe a következő szöveg lép:

„5. szakasz

Az eredeti kitettség szerinti módszer

282. cikk

A kitettségérték kiszámítása

(1)  Az intézmények akkor számíthatnak egyetlen kitettségértéket egy szerződéses nettósítási megállapodáshoz tartozó valamennyi ügyletre, ha a 274. cikk (1) bekezdésében meghatározott összes feltétel teljesül. Ellenkező esetben az intézményeknek minden egyes ügyletre külön kell kiszámítaniuk a kitettségértéket, az ügyletet önálló nettósítási halmazként kezelve.

(2)  A nettósítási halmaz vagy ügylet kitettségértéke az aktuális pótlási költség és a potenciális jövőbeli kitettség összege megszorozva 1,4-del.

(3)  A (2) bekezdésben említett aktuális pótlási költséget a következőképpen kell meghatározni:

a)  elismert tőzsdén kereskedett ügyletek nettósítási halmazai esetén, a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedélyezett vagy a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének megfelelően elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt ügyletek nettósítási halmazai, vagy olyan ügyletek nettósítási halmazai esetén, amelyeknél biztosíték kétoldalú cseréjére kerül sor a partnerrel a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően, az intézmények (a (2) bekezdésben említett aktuális pótlási költséget a következőképpen számítják ki:

ahol:

TH  =   a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot;

MTA  =  a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimális átutalási összeg

b)  az intézmények a (2) bekezdésben említett aktuális pótlási költséget az összes egyéb nettósítási halmazra vagy egyedi ügyletre a következőképpen számítják ki:

Az aktuális pótlási költség kiszámításához az intézményeknek legalább havonta frissíteniük kell az aktuális piaci értékeket.

(4)  Az intézmények a következőképpen számítják ki a (2) bekezdésben említett potenciális jövőbeli kitettséget:

a)  egy nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettsége a nettósítási halmazhoz tartozó valamennyi ügylet b) pont szerint kiszámított potenciális jövőbeli kitettségének összege;

b)  egy egyedi ügylet potenciális jövőbeli kitettsége az ügylet névértéke megszorozva:

i.  az ügylet hátralévő futamidejének és 0,5%-nak a szorzatával, kamatlábra vonatkozó származtatott ügyletekre kötött szerződések esetében;

ia)  az ügylet hátralévő futamidejének és 6%-nak a szorzatával, hiteleszközökre vonatkozó származtatott ügyletekre kötött szerződések esetében

ii.  4 %-kal a devizaárfolyamokra vonatkozó származtatott ügyletekkel kapcsolatos szerződések esetében;

iii.  18%-kal a villamos energia kivételével az összes árupozícióra vonatkozó származtatott ügyletekre kötött szerződések esetében;

iiia. 40%-kal a villamos energiára vonatkozó származtatott ügyletekre kötött szerződések esetében;

iiib. 32%-kal a tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapírokra vonatkozó származtatott ügyletekre kötött szerződések esetében;

c)  a b) pontban említett névértéket a 279b. cikk (1) bekezdése a), b) és c) pontjának és a 279b. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően kell kiszámítani;

d)  a nettósítási halmazok (3) bekezdés a) pontjában említett potenciális jövőbeli kitettségét meg kell szorozni 0,42-dal.

A kamatlábszerződések potenciális kitettségének a b) pont ii. alpontja szerinti kiszámításához az intézmény választhatja az ügyletek hátralévő futamideje helyett az eredeti futamidőt.”;

68.  A 283. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az összes olyan tőzsdén kívüli származtatott ügylet és hosszú kiegyenlítési idejű ügylet esetén, amelyek esetében az intézmény nem kapott az (1) bekezdés szerinti engedélyt a belső modell módszer alkalmazására, az intézménynek a 3. vagy az 5. szakaszban meghatározott módszereket kell használnia. Ezeket a módszereket állandó jelleggel is lehet egy csoporton belül kombináltan alkalmazni.”

69.  A 298. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„298. cikk

A nettósítás kockázatcsökkentő hatása elismerésének következményei

A 3–6. szakasz alkalmazásában a nettósítás az ott leírtak szerint értelmezendő.

70.  A 299. cikk (2) bekezdésének a) pontját el kell hagyni.

71.  A 300. cikk a következőképpen módosul:

a)  a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„E szakasz és a hetedik rész alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:”;

b)  a cikk a következő 5–11. ponttal egészül ki:

„5. „készpénzügyletek”: készpénzben, hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumban lebonyolított ügyletek, valamint azonnali devizaárfolyam- és áruügyletek; a repoügyletek, továbbá az értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére vonatkozó ügyletek nem készpénzügyletek;

6. „közvetett elszámolási megállapodás”: olyan megállapodás, amely teljesíti a 648/2012/EU rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket;

7. „többszintű ügyfélstruktúra”: olyan közvetett elszámolási megállapodás, amelynek keretében egy olyan szervezet nyújt elszámolási szolgáltatásokat egy intézménynek, amely nem klíringtag, de egy klíringtag vagy magasabb szintű ügyfél ügyfele;

8. „magasabb szintű ügyfél”: az a szervezet, amely alacsonyabb szintű ügyfélnek elszámolási szolgáltatásokat nyújt;

9. „alacsonyabb szintű ügyfél”: olyan szervezet, amely egy magasabb szintű ügyfél révén veszi igénybe a központi szerződő fél szolgáltatásait;

10. „garanciaalaphoz való előre be nem fizetett hozzájárulás”: olyan hozzájárulás, amelyre vonatkozóan valamely klíringtagként eljáró intézmény szerződéses kötelezettséget vállalt, hogy azt a központi szerződő fél rendelkezésére bocsátja, miután az adott központi szerződő fél az egy vagy több klíringtagja nemteljesítését követően felmerült veszteségei fedezésére már kimerítette garanciaalapját.

11. „teljes mértékben garantált letét-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügylet”: olyan teljes mértékben fedezett pénzpiaci ügylet, amelynek keretében két partner letétet cserél ki egymás között, a szóban forgó partnerek fizetési kötelezettségei teljesítésének biztosítása céljából egy központi szerződő fél közvetítésével.”;

72.  A 301. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„301. cikk

Tárgyi hatály

(1)  E szakasz az alábbi szerződésekre és ügyletekre alkalmazandó, feltéve, hogy ezek központi szerződő féllel fennálló szerződések, illetve folyamatban lévő ügyletek:

a)  a II. mellékletben felsorolt szerződések és a hitelderivatívák;

b)  értékpapír-finanszírozási ügyletek és teljes mértékben garantált letét-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügyletek;

c)  hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.

Ez a szakasz nem alkalmazandó a készpénzügyletek kiegyenlítéséből eredő kitettségekre. Az intézmények az e rész V. címében meghatározott eljárást alkalmazzák az említett ügyletekből eredő kereskedési kitettségekre, és 0 %-os kockázati súlyt a kizárólag ezen ügyleteket fedező garanciaalap-hozzájárulásokra. Az intézmények a 307. cikkben meghatározott eljárást alkalmazzák az olyan garanciaalap-hozzájárulásokra, amelyek a készpénzügyletek mellett az első albekezdésben felsorolt szerződésekre vonatkoznak.

(2)  E szakasz alkalmazásában az alábbiak alkalmazandók:

a)  az alapletét nem foglalja magában a központi szerződő fél részére a kölcsönös veszteségmegosztási mechanizmusokhoz nyújtott hozzájárulásokat;

b)  az alapletét magában foglalja a klíringtagként eljáró intézmény által vagy egy ügyfél által a központi szerződő fél vagy a klíringtagként eljáró intézmény által előírt minimális összeget meghaladóan letétbe helyezett biztosítékot, amennyiben a központi szerződő fél vagy a klíringtagként eljáró intézmény megfelelő esetekben megakadályozhatja a klíringtagként eljáró intézményt vagy az ügyfelet abban, hogy kivonja a többletbiztosítékot;

c)  ha a központi szerződő fél alapletétet használ a veszteségek klíringtagjai közötti kölcsönös megosztására, a klíringtagként eljáró intézmények az alapletétet a garanciaalaphoz való hozzájárulásként kezelik.”.

73.  A 302. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az intézményeknek a megfelelő forgatókönyv-elemzések és stressztesztek segítségével fel kell mérniük, hogy a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek – így többek között a lehetséges jövőbeli hitelkitettségek vagy függő hitelkitettségek, vagy garanciaalapokhoz tett hozzájárulásokból eredő kitettségek –, illetve amennyiben az intézmények klíringtagként járnak el, a 304. cikkben meghatározott szerződéses megállapodásokból eredő kitettségek fedezésére tartott szavatolótőke szintje igazodik-e az ezen kitettségekben rejlő kockázatokhoz.”.

74.  A 303. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„303. cikk

A klíringtagok központi szerződő féllel szembeni kitettségeinek kezelése

(1)  Az az intézmény, amely – saját részre vagy egy ügyfél és egy központi szerződő fél közötti pénzügyi közvetítőként – klíringtagként jár el, a központi szerződő féllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt a következőképpen számítja ki:

a)  a 306. cikkben meghatározott eljárást alkalmazza a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeire;

b)  a 307. cikkben meghatározott eljárást alkalmazza a központi szerződő fél számára nyújtott, garanciaalaphoz való hozzájárulására.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézménynek az elfogadott központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeire és garanciaalaphoz való hozzájárulásaival összefüggő kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményeinek összege nem lehet nagyobb, mint azon szavatolótőke-követelmények összege, amelyek ugyanezen kitettségekre akkor lennének alkalmazandók, ha a központi szerződő fél nem lenne elfogadott központi szerződő fél.”.

75.  A 304. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Egy klíringtagként eljáró, és ilyen minőségében egy ügyfél és egy központi szerződő fél között pénzügyi közvetítői szerepet betöltő intézménynek az ügyféllel kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteire vonatkozó szavatolótőke-követelményt e fejezet 1–8. szakasza, valamint e rész jelen címe 4. fejezetének 4. szakasza, továbbá e rész VI. címe alapján kell kiszámítania.”;

b)  a (3), (4) és az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Amennyiben a klíringtagként eljáró intézmény a kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt az e fejezet 3. vagy 6. szakaszában meghatározott módszerek szerint számítja ki, a következők alkalmazandók:

a)  a 285. cikk (2) bekezdésétől eltérve az intézmény az ügyféllel szembeni kitettsége tekintetében legalább öt munkanapos letéti kockázati periódust alkalmazhat;

b)  az intézmény a központi szerződő féllel szembeni kitettsége tekintetében legalább tíz munkanapos letéti kockázati periódust alkalmaz;

c)  a 285. cikk (3) bekezdésétől eltérve, amennyiben a számításba bevont nettósítási halmaz teljesíti az említett bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, az intézmény figyelmen kívül hagyhatja az említett pontban meghatározott határértéket, feltéve, hogy a nettósítási halmaz nem felel meg az említett bekezdés b) pontjában foglalt feltételnek, és nem tartalmaz vitatott ügyleteket;

d)  amennyiben a központi szerződő fél egy ügylet esetében változó letétet tart fenn, és az intézmény biztosítéka nem védett a központi szerződő fél fizetésképtelenségével szemben, az intézménynek olyan – 10 munkanapnál nem rövidebb – letéti kockázati periódust kell alkalmaznia, amely a következők közül a rövidebb: egy év, illetőleg az ügylet hátralévő futamideje.

(4) A 281. cikk (2) bekezdésének h) pontjától eltérve, ha egy klíringtagként eljáró intézmény az e fejezet 4. szakaszában meghatározott módszert alkalmazza az ügyféllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához, a számítás során 0,21-nak megfelelő lejárati tényezőt használhat.

(5) A 282. cikk (4) bekezdésének d) pontjától eltérve, ha egy klíringtagként eljáró intézmény az e fejezet 5 szakaszában meghatározott módszert alkalmazza az ügyféllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához, akkor a számítás során 0,21-nak megfelelő lejárati tényezőt használhat.”;

c)  a cikk a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A klíringtagként eljáró intézmény a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményeinek a VI. címmel összhangban történő kiszámítása céljából alkalmazhatja a (3), (4) és (5) bekezdésben foglalt számítás eredményeként keletkező csökkentett nemteljesítéskori kitettséget.

(7) A klíringtagként eljáró olyan intézmény, amely a központi szerződő féllel kapcsolatos ügyletre vonatkozóan biztosítékot kap egy ügyféltől, és a biztosítékot továbbítja a központi szerződő félnek, az adott központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet esetében figyelembe veheti ezt a biztosítékot az ügyféllel szembeni kitettségét csökkentőként.

Többszintű ügyfélstruktúra esetén az első albekezdésben meghatározott eljárás a szóban forgó struktúra valamennyi szintjén alkalmazható.”.

76.  A 305. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben az ügyfélnek minősülő intézmény, a klíringtagjával kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteire vonatkozó szavatolótőke-követelményt e fejezet – értelemszerűen alkalmazandó – 1–8. szakasza, illetve e cím 4. fejezetének 4 szakasza és e rész VI. címe alapján kell kiszámítania.”;

b)  az (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) az ügyfél kellően alapos jogi felülvizsgálatot végzett, amelyet naprakészen tart, és amely alátámasztja, hogy a b) pontban foglalt feltétel teljesítését biztosító intézkedések a megfelelő joghatóság vagy joghatóságok vonatkozó jogszabályai szerint jogszerűek, érvényesek, kötelezőek és végrehajthatók;”;

c)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az intézmény az első albekezdés b) pontjában foglalt feltétel teljesülésének értékelése során figyelembe veheti az ügyfelek pozícióinak és a kapcsolódó biztosítékoknak a központi szerződő fél számára történő átadására vonatkozó egyértelmű korábbi gyakorlatot és az ágazat e gyakorlat folytatására irányuló szándékát.”;

d)  az (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) E cikk (2) bekezdésétől eltérve, amennyiben egy ügyfélnek minősülő intézmény nem teljesíti az említett bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, mert nem rendelkezik védelemmel a klíringtag és a klíringtag valamely másik ügyfele együttes nemteljesítéséből eredő veszteségekkel szemben, de az említett bekezdés a) pontjában, továbbá a többi pontjában meghatározott összes többi feltétel teljesül, az ügyfél a klíringtaggal kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteiből eredő kereskedési kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt kiszámíthatja a 306. cikk alapján; ebben az esetben azonban a 306. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott 2 %-os kockázati súly helyett 4 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia.

(4) Többszintű ügyfélstruktúra esetében az az intézmény, amely alacsonyabb szintű ügyfél, és amely a központi szerződő fél szolgáltatásait magasabb szintű ügyfél révén veszi igénybe, csak akkor alkalmazhatja a (2) vagy (3) bekezdésben meghatározott eljárást, ha az említett bekezdésekben foglalt feltételek a struktúra minden szintjén teljesülnek.”.

77.  A 306. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) amikor az intézmény pénzügyi közvetítőként jár el valamely ügyfele és egy központi szerződő fél között, és a központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet feltételei alapján az intézmény nem köteles megtéríteni az ügyfélnek a központi szerződő fél nemteljesítése esetén az adott ügylet értékében bekövetkező változásokból eredő veszteségeket, az intézmény a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyletnek megfelelő, a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségének kitettségértékét nullának veheti;”;

b)  az (1) bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:

„d) amikor az intézmény pénzügyi közvetítőként jár el valamely ügyfele és egy központi szerződő fél között, és a központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet feltételei alapján az intézmény köteles megtéríteni az ügyfélnek a központi szerződő fél nemteljesítése esetén az adott ügylet értékében bekövetkező változásokból eredő veszteségeket, az intézménynek az a) vagy b) pont szerinti eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyletnek megfelelő, a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségére.”;

c)  A (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy központi szerződő félnek vagy klíringtagnak biztosítékként nyújtott eszközök nem vonhatók csődeljárás alá abban az esetben, ha a központi szerződő fél, a klíringtag vagy a klíringtag egy vagy több ügyfele fizetésképtelenné válik, az intézmény nulla kitettségértéket rendelhet ezen eszközök partnerkockázati kitettségéhez.

(3) Az intézménynek a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeinek kitettségértékét, amennyiben ez szükséges, e fejezet 1–8. szakaszának és e cím 4. fejezete 4. szakaszának megfelelően kell kiszámítania.”

78.  A 307. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„307. cikk

A központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásokhoz kapcsolódó tőkekövetelmények

A klíringtagként eljáró intézménynek a központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásaiból eredő kitettsége kapcsán az alábbi eljárást kell alkalmaznia:

a)  az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 308. cikkben meghatározott módszerrel kell kiszámítani;

b)  a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett és előre be nem fizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 309. cikkben meghatározott módszerrel kell kiszámítani;

c)  az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre be nem fizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 310. cikkben meghatározott módszerrel kell kiszámítani.”.

79.  A 308. cikk a következőképpen módosul:

a)  A (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az intézménynek az előre befizetett hozzájárulásából (DFi) eredő kitettségéhez kapcsolódó szavatolótőke-követelményt (Ki) az alábbiak szerint kell kiszámítania:

 

ahol:

i =  a klíringtagot jelölő index;

KCCP  = az elfogadott központi szerződő fél feltételezett tőkéje, az elfogadott központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint;

DFCM   = az elfogadott központi szerződő fél valamennyi klíringtagjától származó előre befizetett hozzájárulások összege, az elfogadott központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint;

DFCCP  = a központi szerződő fél előre befizetett pénzügyi forrásai, a központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint.

(3) A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az adott intézménynek az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjába előre befizetett hozzájárulásából eredő kitettsége kockázattal súlyozott kitettségértékének a kiszámításához a (2) bekezdés alapján meghatározott szavatolótőke-követelményt (Ki) meg kell szoroznia 12,5-del.”;

b)  a (4) és az (5) bekezdést el kell hagyni.

80.  A 309. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„309. cikk

Szavatolótőke-követelmények a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás és az előre be nem fizetett hozzájárulás kapcsán

(1)  Az intézménynek az alábbi képletet kell alkalmaznia a valamely nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulásaiból (DF) és előre be nem befizetett hozzájárulásaiból (unfunded contributions, UC) eredő kitettségeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény (K) kiszámítására:

 

(2)  A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az intézménynek a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásából eredő kitettsége kockázattal súlyozott kitettségértékének a kiszámításához az (1) bekezdés alapján meghatározott szavatolótőke-követelményt (K) meg kell szoroznia 12,5-del.”;

81.  A 310. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„310. cikk

Elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények

Az intézmény 0 %-os kockázati súlyt alkalmaz az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulásaira.”.

82.  A 311. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„311. cikk

Szavatolótőke-követelmények a bizonyos feltételeket már nem teljesítő központi szerződő felekkel szembeni kitettségekhez kapcsolódóan

(1)  Az intézmény az e cikkben meghatározott eljárást alkalmazza, amennyiben tudomására jutott – az általa igénybe vett központi szerződő fél illetékes hatósága által vagy a központi szerződő fél által közzétett nyilvános bejelentés vagy értesítés nyomán –, hogy a központi szerződő fél a továbbiakban nem fogja teljesíteni az engedélyezésre vagy adott esetben az elismerésre vonatkozó feltételeket.

(2)  Amennyiben az (1) bekezdésben említett feltétel teljesül, az intézménynek az említett bekezdésben meghatározott körülmény felmerülésétől számított három hónapon belül – vagy annál korábban, amennyiben az intézmény illetékes hatósága ezt előírja – az alábbiak szerint kell eljárnia az adott központi szerződő féllel szembeni kitettségei viszonylatában:

a)  az adott központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeire a 306. cikk (1) pontjának b) pontjában meghatározott eljárást alkalmazza;

b)  az adott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulásaira és előre be nem befizetett hozzájárulásaira a 309. cikkben meghatározott eljárást alkalmazza;

c)  az adott központi szerződő féllel szembeni, az e bekezdés b) és c) pontjában felsoroltaktól eltérő kitettségeit a hitelkockázatra vonatkozó, e cím 2. fejezete szerinti sztenderd módszernek megfelelően, vállalattal szembeni kitettségként kezeli.”.

82a.  A 316. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdéstől eltérve az intézmények határozhatnak úgy, hogy az irányadó mutató kiszámításának céljaira nem az eredménykimutatásnak a 86/635/EGK irányelv 27. cikke szerinti számviteli kategóriáit alkalmazzák a pénzügyi vagy operatív lízingre, ehelyett:

a) a pénzügyi és operatív lízingügyletekből származó kamatbevételeket és a lízingbe adott eszközökkel kapcsolatos nyereséget az 1. táblázat 1. pontjában említett kategóriában veszik figyelembe;

b) a pénzügyi és operatív lízingügyletekkel kapcsolatos kamatkiadásokat és veszteségeket, valamint az operatív lízingbe adott eszközök értékcsökkenését és értékvesztését az 1. táblázat 2. pontjában említett kategóriában veszik figyelembe.”

83.  A harmadik rész IV. címének 1. fejezete helyébe a következő szöveg lép::

„1 fejezet

Általános rendelkezések

325. cikk

A piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítási módszerei

(1)  Az intézmény a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett kereskedési könyvi pozíciók és nem kereskedési könyvi pozíciók piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeit a következő módszereknek megfelelően határozza meg:

a)  2022. január 1-től az e cím 1a. fejezetében meghatározott sztenderd módszer;

b)  2022. január 1-től az e cím 1b. fejezetében meghatározott belső modellen alapuló módszer – csak az azon kereskedési részlegekhez rendelt pozíciók esetében, amelyek tekintetében az intézmény a 325ba. cikkének megfelelően megkapta az említett módszer használatára vonatkozó engedélyt az illetékes hatóságoktól;

c)  2022. január 1. után csak azon intézmények használhatják a (4) bekezdésben említett egyszerűsített sztenderd módszert a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeik meghatározására, amelyek teljesítik a 325a. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket;

d)  2022. január 1-ig az e cím 5. fejezetében meghatározott egyszerűsített belső modell azon kockázati kategóriák esetében, amelyek tekintetében az intézmény a 363. cikknek megfelelően engedélyt kapott e módszer használatára. [E rendelet alkalmazásának kezdőnapja] után az intézmények többé nem használhatják az e cím 5. fejezetében meghatározott egyszerűsített belső modellt a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények meghatározására.

(2)  Az (1) bekezdés c) pontjában említett egyszerűsített sztenderd módszerrel számított, piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények a következő alkalmazandó szavatolótőke-követelmények összegét jelentik:

a)  az e cím 2. fejezetében említett pozíciókockázatok szavatolótőke-követelményei;

b)  az e cím 3. fejezetében említett devizaárfolyam-kockázatok szavatolótőke-követelményei;

c)  az e cím 4. fejezetében említett árukockázatok szavatolótőke-követelményei.

(3)  Az intézmény csoporton belül állandó jelleggel az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott módszereket kombinálva is használhatja, amennyiben az a) pontban meghatározott módszerrel számított, piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények nem haladják meg a piaci kockázatokra vonatkozó teljes szavatolótőke-követelmény 90 %-át. Ellenkező esetben az intézménynek az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott módszert kell használnia a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó összes pozíció tekintetében.

az illetékes hatóságoknak lehetőségük kell legyen arra, hogy a hitelintézetek által a hasonló kereskedési részlegek tekintetében választott módszer alapján kijelöljék azon kereskedési részlegeket, amelyeknek az (1) bekezdés b) pontja szerinti módszer hatálya alá kell tartozniuk.

(4)  Az intézmény csoporton belül állandó jelleggel az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott módszereket kombinálva is használhatja, a 363. cikknek megfelelően.

(5)  Az intézmény az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott módszerek egyikét sem használhatja a c) pontban meghatározott módszerrel kombinálva.

(6)  Az intézmények az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott módszert nem használhatják a kereskedési könyv azon eszközei tekintetében, amelyek értékpapírosítási pozíciók vagy a 104. cikk (7)–(9) bekezdésében meghatározott, korrelációkereskedési portfólióbeli (CTP) pozíciók.

(7)  A CVA-kockázatok szavatolótőke-követelményének a 383. cikk szerinti fejlett módszer használatával való kiszámítása céljából az intézmények az e cím 5. fejezetében meghatározott egyszerűsített belső modellt [e rendelet alkalmazásának kezdőnapja] után is használhatják, amely naptól viszont az intézmények az említett módszert a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából már nem használhatják.

(8)  Az EBH szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki annak részletesebb meghatározása céljából, hogy az intézményeknek az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti módszerekkel miként kell meghatározniuk a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeit.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

325a. cikk

Az egyszerűsített sztenderd módszer használatának feltételei

(1)  Az intézmény a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket akkor számíthatja ki a 325. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett módszerrel, ha a piaci kockázatoknak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységének nagysága havonta értékelve nem nagyobb a következő küszöbértékeknél:

a)  az intézmény összes eszközének 10 %-a;

b)  300 millió EUR.

Az illetékes hatóságnál benyújtott kérvény alapján a hatóság egyéni alapon engedélyezheti az adott intézménynek, hogy az intézmény a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a 325. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott módszerrel számítsa ki, ha a piaci kockázatoknak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységének nagysága havonta értékelve nem lépi át az 500 millió eurót.

(2)  Az intézmények a piaci kockázatoknak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységük adott napi nagyságát a következő követelményeknek megfelelően számítják:

a)  bele kell számítani a kereskedési könyvhöz rendelt összes pozíciót▌;

b)  bele kell számítani a devizaárfolyam- és árukockázattal járó összes nem kereskedési könyvi pozíciót;

c)  az összes pozíciót az adott napi piaci áron kell értékelni, kivéve a b) pontban említett pozíciókat. Ha a pozíció adott napi piaci ára nem áll rendelkezésre, akkor az intézmény az érintett pozíció legutóbbi piaci értékét veszi figyelembe;

d)  az árukockázattal járó összes nem kereskedési könyvi pozíciót általános nettó devizaárfolyam-kockázati pozíciónak kell tekinteni, és a 352. cikknek megfelelően kell értékelni;

e)  az árukockázattal járó összes nem kereskedési könyvi pozíciót a 357–358. cikkben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően kell értékelni;

f)  az intézmény a hosszú pozíciók abszolút értékét összegzi a rövid pozíciók abszolút értékével.

(3)  Az intézmények értesítik az illetékes hatóságokat arról, ha a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeiket e cikknek megfelelően számítják ki, vagy azzal felhagynak.

(4)  Amennyiben az intézmény már nem felel meg az (1) bekezdés szerinti feltételek egyikének sem, haladéktalanul értesíti arról az illetékes hatóságot.

(5)  Az intézmények a következő esetek bármelyikében három hónapon belül felhagynak a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények (1) bekezdés szerinti kiszámításával:

a)  az intézmény három egymást követő hónapon át nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egyikének sem;

b)  az intézmény az utolsó 12 hónapból több mint 6 hónapban nem felel meg az (1) bekezdés szerinti feltételek egyikének sem.

(6)  Amennyiben az intézmény felhagy a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények (1) bekezdésnek megfelelő kiszámításával, úgy a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények (1) bekezdésnek megfelelő kiszámítására csak akkor kaphat újból engedélyt, ha az illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek egy teljes éven át megszakítás nélkül teljesülnek.

(7)  Az intézmények nem vállalhatnak fel egy adott pozíciót csak azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.

325b. cikk

Konszolidált követelményekre vonatkozó engedmények

(1)  A (2) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel és kizárólag a nettó pozíciók és a szavatolótőke-követelmény e címmel összhangban, összevont alapon történő kiszámítása céljából az intézmények felhasználhatják az egyik intézményben vagy vállalkozásban meglévő pozíciókat egy másik intézményben vagy vállalkozásban meglévő pozíció ellentételezésére.

(2)  Az intézmények csak akkor alkalmazhatják az (1) bekezdésben foglaltakat, ha ezt az illetékes hatóságok engedélyezik – ennek feltétele, hogy a következő kritériumok mindegyike teljesüljön:

a)  a csoporton belül a szavatolótőke megoszlása megfelelő;

b)  azok a szabályozási, jogszabályi vagy szerződéses keretek, amelyek között az intézmények működnek, garantálják a csoporton belüli kölcsönös pénzügyi támogatást.

(3)  Harmadik országban található vállalkozások érintettsége esetén a (2) bekezdésben szereplő feltételek mellett teljesülnie kell az összes következő feltételnek is:

a)  az érintett vállalkozásokat harmadik országban engedélyezték, és vagy megfelelnek a hitelintézet fogalommeghatározásának, vagy elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozások;

b)  az érintett vállalkozások egyedi alapon olyan szavatolótőke-követelményeknek felelnek meg, amelyek egyenértékűek az ebben a rendeletben megállapítottakkal;

c)  az adott harmadik országokban nincs hatályban olyan szabályozás, amely jelentősen érintené a csoporton belüli tőketranszfert.

325c. cikk

Devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó strukturált fedezeti ügyletek

(1)  Az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy egy intézmény kizárjon bizonyos olyan devizakockázati pozíciókat a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításából, amelyeket az intézmény kifejezetten azért vállal, hogy fedezze a devizaárfolyamnak a 92. cikk (1) bekezdése szerinti tőkemegfelelési mutatókra gyakorolt negatív hatását, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)  a kizárás a következő összegek közül a legnagyobbra korlátozódik:

i.  a kapcsolt, de nem konszolidált jogalanyokban való befektetések devizában denominált összege;

ii.  a konszolidált leányvállalatokban való befektetések devizában denominált összege;

b)  a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításából való kizárás legalább hat hónapra érvényes;

c)  az intézmény közölte az illetékes hatóságokkal az adott pozíció részleteit, megindokolta, hogy a pozíciót azért vállalta, hogy részben vagy teljes egészében fedezze a devizaárfolyamnak a 92. cikk (1) bekezdése szerinti tőkemegfelelési mutatókra gyakorolt negatív hatását, és közölte a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményekből az a) pontban említetteknek megfelelően kizárt adott pozíció összegét.

(2)  A pozíciók piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményekből való, az (1) bekezdésnek megfelelő kizárását következetesen kell alkalmazni, és az az eszközök vagy más elemek élettartama során hatályban marad.

(3)  Az illetékes hatóságoknak jóvá kell hagyniuk a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményekből való, az (1) bekezdésnek megfelelő kizárás összegének az intézmény általi bármely lényeges módosítását.”.

84.  A 3. rész IV. címe a következő 1a. és 1b. fejezettel egészül ki:

„1a. fejezet

A sztenderd módszer

1. szakasz

Általános rendelkezések

325d. cikk

A sztenderd módszer alkalmazási köre és struktúrája

Az intézmények a devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal járó kereskedési könyvi pozíciók és nem kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeit a sztenderd módszerrel a következő három elem összegeként számítják ki:

a)  az e fejezet 2. szakaszában meghatározott, érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény;

b)  az e fejezet 5 szakaszában meghatározott, nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény, amely csak az adott szakaszban említett kereskedési könyvi pozíciókra alkalmazandó;

c)  az e fejezet 4 szakaszában meghatározott, fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény, amely csak az adott szakaszban említett kereskedési könyvi pozíciókra alkalmazandó;

2. szakasz

Az érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény

325e. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1. „kockázati osztály”: a következő hét kategória egyike: i. általános kamatlábkockázat; ii. nem értékpapírosítás hitelfelár-kockázata; iii. értékpapírosítás hitelfelár-kockázata (nem korrelációkereskedési portfólió); iv. értékpapírosítás hitelfelár-kockázata (korrelációkereskedési portfólió – CTP); v. részvénypiaci kockázat; vi. árukockázat; vii. A devizaárfolyam-kockázat korrelációi

2. „érzékenység”: egy pozíció értékének az intézmény árazási modelljével kiszámított, a pozíció valamely releváns kockázati tényezőjének értékében bekövetkezett változásból eredő relatív változása.

3. „kategória”: hasonló kockázati profillal rendelkező pozíciók valamely kockázati osztályon belüli alkategóriája, amelyhez az e fejezet 3. szakaszának 1. alszakaszában meghatározott kockázati súlyt rendelnek hozzá.

325f. cikk

Az érzékenységen alapuló módszer összetevői

(1)  Az intézmények a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményt az érzékenységen alapuló módszer szerint az alábbi három szavatolótőke-követelménynek az összesítésével számítják ki a 325i. cikknek megfelelően:

a)  a delta kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények, mely kockázat az eszköz értékében a volatilitáshoz nem kapcsolódó kockázati tényezőinek mozgása miatt bekövetkező változások kockázatát foglalja magában, lineáris árazási funkciót feltételezve;

b)  a vega kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények, mely kockázat az eszköz értékében a volatilitáshoz kapcsolódó kockázati tényezőinek mozgása miatt bekövetkező változások kockázatát foglalja magában;

c)  a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények, mely kockázat az eszköz értékében bekövetkező olyan változások kockázatát foglalja magában, amelyek nem a volatilitáshoz kapcsolódó fő kockázati tényezők mozgása miatt következnek be, és amelyekre nem terjed ki a delta kockázat.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti számítás céljából:

d)  az opcionalitással rendelkező eszközök összes pozíciója az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik.

e)  az opcionalitással nem rendelkező eszközök összes pozíciója csak az (1) bekezdés a) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik.

E fejezet alkalmazásában az opcionalitással rendelkező eszközök többek között a következőket foglalják magukban: vételi, eladási opciók, plafon, padló, csereügyletre szóló opciók (swaption), limitáras opciók és egzotikus opciók. A beágyazott opciókat, például az előtörlesztési opciókat vagy az ügyfélmagatartáson alapuló (behavioural) opciókat a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításának céljából opciókban való önálló pozíciónak kell tekinteni.

E fejezet alkalmazásában azokat az eszközöket, amelyek pénzáramlásai az alapul szolgáló eszköz névértékének lineáris függvényeként írhatók le, opcionalitással nem rendelkező eszközöknek kell tekinteni.

325g. cikk

Delta és vega kockázatok szavatolótőke-követelménye

(1)  Az intézményeknek a delta és vega kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításához az e fejezet 3. szakaszának 1. alszakaszában ismertetett delta és vega kockázati tényezőket kell alkalmazniuk.

(2)  Az intézmények a delta és vega kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítására a (3)–(8) bekezdésben meghatározott eljárást alkalmazzák.

(3)  Minden egyes kockázati osztály esetében a delta és vega kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó valamennyi eszköz említett kockázati osztályba sorolt, alkalmazandó delta vagy vega kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységét az e fejezet 3. szakaszának 2. alszakaszában megadott megfelelő képletek alkalmazásával kell kiszámítani. Ha az eszköz értéke több kockázati tényezőtől függ, az érzékenységet minden egyes kockázati tényezőre külön kell meghatározni.

(4)  Az érzékenységeket az egyes kockázati osztályokon belüli kategóriák („b”) egyikéhez kell hozzárendelni.

(5)  Az egyes „b” kategóriákon belül nettósítani kell az azonos kockázati tényezővel szembeni pozitív és negatív érzékenységeket, aminek eredménye a kategórián belüli egyes „k” kockázati tényezők nettó érzékenysége ().

(6)  Az egyes kategóriákon belüli egyes kockázati tényezőkhöz tartozó nettó érzékenységet () meg kell szorozni a 6. szakaszban ismertetett megfelelő kockázati súllyal (RWk), így a következő képlettel meghatározható az adott kategórián belüli egyes kockázati tényezők súlyozott érzékenysége (WSk):

(7)  A kategóriaspecifikus érzékenység (Kb) megállapításához az adott kategórián belüli különböző kockázati tényezők súlyozott érzékenységét összesíteni kell az alábbi képlet alapján, ahol a négyzetgyökfüggvényen belüli mennyiség alsó korlátja nulla. Az ugyanazon kategóriához tartozó súlyozott érzékenységekre a 6. szakaszban meghatározott megfelelő korrelációkat () kell alkalmazni.

(8)  A kockázati osztályhoz tartozó minden egyes kategóriára ki kell számítani a kategóriaspecifikus érzékenységet (Kb) az (5)–(7) bekezdés szerint. Az egyes kategóriák kategóriaspecifikus érzékenységének meghatározása után a kategóriákba tartozó egyes kockázati tényezőkkel szembeni súlyozott érzékenységeket összesíteni kell az alábbi képlettel, a különböző kategóriák (6) bekezdésben meghatározott súlyozott érzékenységeire vonatkozó megfelelő γbc korrelációk használatával, aminek eredménye a delta vagy vega kockázatokra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmény:

Ahol a b kategória valamennyi kockázati tényezője tekintetében, és a c kategóriában. Amennyiben és értéke a teljes összegére negatív számot eredményez, az intézménynek a delta vagy vega kockázatokra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket alternatív specifikáció alkalmazásával kell kiszámítania, ahol a b kategóriához tartozó valamennyi kockázati tényezőre és a c kategóriához tartozó valamennyi kockázati tényezőre.

A delta vagy vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket minden egyes kockázati osztály tekintetében ki kell számítani az (1)–(8) bekezdésnek megfelelően.

325h. cikk

A görbületkockázat szavatolótőke-követelménye

(1)  Az intézmények a görbületkockázat szavatolótőke-követelményének kiszámítására a (2)–(6) bekezdésben meghatározott eljárást alkalmazzák.

(2)  A 325g. cikk (4) bekezdése szerint kiszámított érzékenységek használatával az alábbi képlet alapján minden kockázati osztály tekintetében ki kell számítani a görbületkockázatnak az adott kockázati osztályhoz tartozó egyes (k) kockázati tényezőkre vonatkozó nettó szavatolótőke-követelményét.

ahol:

i = a k kockázati tényezőhöz kapcsolódó görbületkockázatok által érintett instrumentumot jelölő index;

= a k kockázati tényező aktuális szintje;

= az i instrumentumnak az intézmény árazási modelljével becsült értéke, amelyhez a k kockázati tényező aktuális értékét kell figyelembe venni;

és = az i eszköz értéke, miután felfelé, illetőleg lefelé mozdul el a vonatkozó kockázati súlyoknak megfelelően;

= az i instrumentum esetében a k görbületkockázati tényező 6. szakasznak megfelelően meghatározott kockázati súlya;

= az i instrumentum delta érzékenysége a k görbületkockázati tényezőnek megfelelő delta kockázati tényezővel szemben.

(3)  Az egyes kockázati osztályok esetében a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított nettó görbületkockázati követelményt hozzá kell rendelni az adott kockázati osztályba tartozó (b) kategóriák egyikéhez.

(4)  A görbületkockázatra vonatkozó kategóriaspecifikus szavatolótőke-követelmény kiszámításához az egyes (b) kategóriákon belüli nettó görbületkockázati követelményeket az alábbi képlettel, az egyes kategóriákon belüli k,l kockázatitényező-párok közötti megfelelő előírt rkl korrelációk használatával összesíteni kell:

  

ahol:

y = olyan függvény, amelynek értéke 0, ha és előjele egyaránt negatív. Minden más esetben y értéke 1.

(5)  A kategóriák nettó görbületkockázati szavatolótőke-követelményeit minden egyes kockázati osztályon belül összesíteni kell az alábbi képlettel, a különböző kategóriákhoz tartozó nettó görbületkockázati követelményekre vonatkozó megfelelő előírt γbc korrelációk alkalmazásával. Ez eredményezi a kockázati osztályra vonatkozó görbületkockázati szavatolótőke-követelményt.

  

ahol:

a b kategória valamennyi kockázati tényezője tekintetében és a c kategóriában:

olyan függvény, amelynek értéke 0, ha és előjele egyaránt negatív. Minden más esetben értéke 1.

Ha és esetében ezek az értékek az alábbi átfogó összesítéssel negatív számot eredményeznek

az intézménynek alternatív specifikáció alkalmazásával kell kiszámítania a görbületkockázat tőkekövetelményét, ahol a b kategória valamennyi kockázati tényezőjére és a c kategória valamennyi kockázati tényezőjére.

(6)  A görbületkockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményt minden egyes kockázati osztály tekintetében ki kell számítani a (2)–(5) bekezdésnek megfelelően.

325i. cikk

A delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények összesítése

(1)  Az intézmények a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás alapján összesítik a delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket.

(2)  A delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények 325g. és 325h. cikkben leírt kiszámítását minden egyes kockázati osztályra vonatkozóan háromszor kell elvégezni, minden egyes alkalommal eltérő (a kategórián belüli kockázati tényezők közötti korreláció) és (a kockázati osztályon belüli kategóriák közötti korreláció) korrelációs paraméterkészlet alkalmazásával. Az említett három paraméterkészlet a következő eltérő forgatókönyveknek felel meg:

a)  a „közepes korreláció” forgatókönyve, amikor a és korrelációs paraméterek a 6. szakaszban meghatározottakhoz képest változatlanok maradnak.

b)  az „erős korreláció” forgatókönyve, amikor a 6. szakaszban meghatározott és korrelációs paramétereket egységesen meg kell szorozni 1,25-dal, és valamint paraméterre 100 %-os felső korlátot kell alkalmazni.

c)  a „gyenge korreláció” forgatókönyve, amikor a 6. szakaszban meghatározott megfelelő előírt korrelációkat egységesen meg kell szorozni 0,75-dal.

(3)  Az intézmény portfóliószinten minden egyes forgatókönyvhöz forgatókönyv-specifikus szavatolótőke-követelményt rendel. A portfóliószintű forgatókönyv-specifikus szavatolótőke-követelmény a kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények összeadásával számítható ki.

(4)  A portfólió végleges szavatolótőke-követelménye a (3) bekezdéssel összhangban kiszámított ▌portfóliószintű forgatókönyv-specifikus szavatolótőke-követelmények közül a legnagyobb.

325j. cikk

Indexhez kötött eszközök, több alaptermékes opciók kezelése

(1)  Az intézményeknek az áttekintést (look-through) kell alkalmazniuk az indexhez kötött eszközökre és a több alaptermékes opciókra, amennyiben az index vagy az opció valamennyi összetevője azonos előjelű delta kockázati érzékenységgel rendelkezik. Az indexhez kötött eszközökből és több alaptermékes opciókból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységek korlátozások nélkül nettósíthatók az egy alaptermékes instrumentumokkal szembeni érzékenységekkel, kivéve a korrelációkereskedési portfóliókban levő pozíciókat.

(2)  A különböző előjelű delta kockázati érzékenységgel rendelkező, több alaptermékes opciók mentesülnek a delta és a vega kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények alól, de az e fejezet 4 szakaszában említett, fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet hatálya alá kell tartozniuk.

325k. cikk

Kollektív befektetési formák kezelése

(1)  Az intézmények a kollektív befektetési formában lévő pozíció piaci kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményeket a következő módszerek egyikének alkalmazásával számítják ki:

a)  Azoknak az intézményeknek, amelyek napi alapon azonosítani tudják a kollektív befektetési forma vagy az indexhez kötött eszköz alapul szolgáló befektetéseit, át kell tekinteniük az alapul szolgáló befektetéseket, és a 325j. cikk (1) bekezdésében meghatározott módszer szerint kell kiszámítaniuk a szóban forgó pozíció piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményét.

b)  Amennyiben megállapíthatók a kollektív befektetési forma napi árai, és az intézménynek tudomása van a kollektív befektetési forma megbízatásáról, az adott intézménynek az érzékenységen alapuló módszer alkalmazásában tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumként kell figyelembe vennie a kollektív befektetési formában levő pozíciót;

c)  Amennyiben megállapíthatók a kollektív befektetési forma napi árai, de az intézménynek nincs tudomása a kollektív befektetési forma megbízatásáról, az adott intézménynek az érzékenységen alapuló módszer alkalmazásában tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumként kell figyelembe vennie a kollektív befektetési formában levő pozíciót, és a pozícióhoz az „egyéb ágazat” részvénypiaci kockázati kategória kockázati súlyát kell hozzárendelniük.

(2)  Az intézmények az alábbi harmadik felekre támaszkodhatnak a kollektív befektetési formában fennálló pozíciók tekintetében a piaci kockázatokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményeik e fejezetben meghatározott módszerek szerinti kiszámítása és az arra vonatkozó adatszolgáltatás során:

a)  a kollektív befektetési forma letétkezelője, amennyiben a kollektív befektetési forma kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelőnél helyez letétbe;

b)  más kollektív befektetési formák esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, amennyiben megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában rögzített kritériumoknak.

(3)  Az EBH szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki annak részletesebb meghatározása céljából, hogy milyen kockázati súlyokat kell hozzárendelni az (1) bekezdés b) pontjában említett kollektív befektetési formákban levő pozíciókhoz.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

325l. cikk

Jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciók

(1)  Az intézmények az e cikkben meghatározott eljárást alkalmazhatják a hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok jegyzési garanciavállalásból eredő pozícióinak piaci kockázataira vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítására.

(2)  Az intézmények az 1. táblázatban felsorolt megfelelő szorzók egyikét alkalmazzák az egyes kibocsátókban jegyzési garanciavállalással szerzett összes pozíciójuk nettó érzékenységére, kivéve azokat a jegyzési garanciavállalásokat, amelyeket hivatalos megállapodás alapján harmadik fél az intézménytől lejegyzett, vagy amelyekre jegyzési garanciát vállalt, és a piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket az e fejezetben meghatározott módszer szerint, a kiigazított nettó érzékenységek alapján számítják ki.

1. táblázat

0 munkanap:

0 %

1 munkanap:

10 %

2–3. munkanap:

25 %

4 munkanap:

50 %

5 munkanap:

75 %

5 munkanapon túl:

100 %

E cikk alkalmazásában a 0. munkanap az a munkanap, amelyen az intézmény feltétel nélkül kötelezetté válik ismert mennyiségű értékpapír előre meghatározott áron történő jegyzési garanciavállalására.

(3)  Az intézmények értesítik az illetékes hatóságokat az e cikkben meghatározott eljárás alkalmazásáról.

3. szakasz

A kockázati tényező és az érzékenység fogalommeghatározása

1. alszakasz

A kockázati tényezők fogalommeghatározása

325m. cikk

Általános kamatlábkockázati tényezők

(1)  Minden általános kamatlábkockázati tényező, többek között az inflációs kockázat és a keresztdeviza-báziskockázat esetében pénznemenként egy kategóriát kell meghatározni, amelyek mindegyike különböző típusú kockázati tényezőket tartalmaz.

A kamatlábérzékeny eszközökre alkalmazandó általános delta kamatlábkockázati tényezők az egyes pénznemekre és a következő lejáratokra vonatkozó releváns kockázatmentes kamatlábak: 0,25 év, 0,5 év, 1 év, 2 év, 3 év, 5 év, 10 év, 15 év, 20 év, 30 év. Az intézmények a kockázati tényezőket lineáris interpolációval vagy az intézmény független kockázatkezelési funkciója által a piaci kockázatoknak vagy az eredménynek a felső vezetés felé történő jelentéséhez használt árképzési funkciókkal leginkább összhangban álló módszer alkalmazásával rendelik hozzá a meghatározott pontokhoz.

(2)  Az intézmények az egyes pénznemekre vonatkozó kockázatmentes kamatlábakat az intézmény kereskedési könyvében tartott olyan pénzpiaci eszközök – például az egynapos indexált csereügyletek – alapján állapítják meg, amelyek hitelkockázata a legalacsonyabb.

(3)  Amennyiben az intézmények nem tudják alkalmazni a (2) bekezdésben említett módszert, a kockázatmentes kamatlábaknak az intézmény által a piaci pozíciók piaci áron történő értékeléséhez használt egy vagy több, piac által implikált swapgörbére (például a bankközi kamatlábswapok görbéire) kell alapulniuk.

Amennyiben a (2) bekezdésben és az e bekezdés első albekezdésében leírt, a piac által implikált swapgörbékre vonatkozó adatok nem elegendőek, a kockázatmentes kamatlábak egy adott pénznem esetében levezethetők a legmegfelelőbb államkötvény görbéjéből.

Ha az intézmények az e bekezdés második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban megállapított kockázati tényezőket hitelviszonyt megtestesítő állampapírokra alkalmazzák, a hitelviszonyt megtestesítő állampapír nem zárható ki a hitelfelár-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények alól. Ezekben az esetekben, ha a hitelfelár-elemtől nem lehet elkülöníteni a kockázatmentes kamatlábat, az e kockázati tényezővel szembeni érzékenységet az általános kamatlábkockázathoz és a hitelfelár-kockázathoz egyaránt hozzá kell rendelni.

(4)  Az általános kamatlábkockázati tényezők esetében az egyes pénznemek különálló kategóriát alkotnak. Az intézmények a 6. szakasznak megfelelően az egy kategórián belüli, de különböző lejáratú kockázati tényezőkhöz eltérő kockázati súlyt rendelnek.

Az intézmények további kockázati tényezőket alkalmaznak az olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok inflációs kockázatára, amelyek pénzáramlásai funkcionálisan függnek az inflációs rátáktól. Ezek a további kockázati tényezők a különböző lejáratokhoz kapcsolódó, piac által implikált pénznemenkénti inflációs ráták egy vektorából állnak. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi inflációs ráta az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.

(5)  Az intézmények az instrumentumnak a (4) bekezdésben említett, inflációs kockázatra vonatkozó további kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységét az instrumentum értékének az árazási modellen alapuló – a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulásából eredő – változásával határozzák meg. Minden pénznem különálló kategóriát alkot. Az intézmények az egyes kategóriákon belül az inflációt egyetlen kockázati tényezőként kezelik, az egyes vektorok összetevőinek számától függetlenül. Az intézmények a fent leírtaknak megfelelően számított, inflációval szembeni érzékenységeket a kategórián belül nettósítják, ami a kategóriára vonatkozó egyetlen nettó érzékenységet eredményez.

(6)  A különböző pénznemekben történő kifizetéseket magukban foglaló, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok esetében figyelembe kell venni az említett pénznemek közötti keresztdevizás báziskockázatot is. Az érzékenységen alapuló módszer alkalmazásában az intézmények által alkalmazandó kockázati tényező az egyes pénznemek USA-dollárhoz vagy euróhoz kapcsolódó keresztdeviza-báziskockázata. Az intézményeknek az olyan keresztdeviza-bázisokat, amelyek nem USA-dollárhoz vagy euróhoz kapcsolódnak, USA-dollár alapúan vagy euróalapúan kell kiszámítaniuk.

Az egyes keresztdeviza-báziskockázati tényezők pénznemenként a különböző lejáratokhoz kapcsolódó, egy keresztdeviza-alapú vektorból állnak. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi keresztdeviza-bázis az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül. Minden pénznem különálló kategóriát alkot.

Az intézmények az instrumentum kockázati tényezővel szembeni érzékenységét az instrumentum értékének az árazási modellen alapuló – a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulásából eredő – változásával határozzák meg. Minden pénznem különálló kategóriát alkot. Az egyes kategóriákon belül két lehetséges eltérő kockázati tényezőt kell figyelembe venni: az euróalapot és az USD-alapot, tekintet nélkül az egyes keresztdeviza-bázisos vektorok összetevőinek számára. A kategóriánkénti nettó érzékenység száma legfeljebb kettő lehet.

(7)  Az általános kamatlábbal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó, általános vega kamatlábkockázati tényezők a (2) és a (3) bekezdésben leírt megfelelő kockázatmentes kamatlábak implikált volatilitásai, amelyeket a pénznemtől függően kell kategóriákhoz és az egyes kategóriákon belül a következő lejáratokhoz hozzárendelni: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Pénznemenként egy kategóriát kell megadni.

Az intézményeknek nettósítás céljából az ugyanazon kockázatmentes kamatlábakhoz kapcsolódó és ugyanahhoz a lejárathoz hozzárendelt implikált volatilitást kell figyelembe venniük ugyanazon kockázati tényező kialakításához.

Amikor az intézmények az e bekezdésben említetteknek megfelelően az implikált volatilitásokat hozzárendelik a lejáratokhoz, a következőket kell alkalmazni:

a)  az opció lejárata az alapul szolgáló eszköz lejáratához igazodik, egyetlen kockázati tényezőt kell figyelembe venni, amelynek hozzárendelése a szóban forgó lejárat alapján történik.

b)  az opció lejárata rövidebb, mint az alapul szolgáló eszköz lejárata, a következő kockázati tényezőket kell figyelembe venni az alábbiaknak megfelelően:

i.  az első kockázati tényezőt az opció lejáratának megfelelően kell hozzárendelni;

ii.  a második kockázati tényezőt az opció alapjául szolgáló eszköz – opció lejárati időpontjában számított – hátralévő futamidejének megfelelően kell hozzárendelni.

(8)  Az intézmény által alkalmazandó általános görbületi kamatlábkockázati tényezők pénznemenként a kockázatmentes kamatlábak egy vektorából állnak, amely egy adott kockázatmentes hozamgörbét fejez ki. Minden pénznem különálló kategóriát alkot. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi különböző lejáratú kockázatmentes kamatláb az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül.

(9)  Az intézmények a 325h. cikkel összhangban kiszámítják az instrumentum görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét. A görbületkockázat alkalmazásában az intézmények a különböző hozamgörbéknek megfelelő és eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként veszik figyelembe, amennyiben az említett vektorok ugyanazon a pénznemnek felelnek meg. Az intézmények az ugyanazon kockázati tényezővel szembeni érzékenységeket nettósítják. Kategóriánként csak egy nettó érzékenységet lehet figyelembe venni.

Az inflációs kockázatok és a keresztdeviza-báziskockázatok tekintetében nem kell görbületkockázati tőkekövetelményt megállapítani.

325n. cikk

Hitelfelár-kockázati tényezők nem értékpapírosítás esetén

(1)  Az intézmények által a hitelfelárral szemben érzékeny, nem értékpapírosítási instrumentumokra alkalmazandó delta hitelfelár-kockázati tényezőket kibocsátóik hitelkockázati felárai jelentik, amelyek a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból és hitel-nemteljesítési csereügyletekből következnek, és amelyek az alábbi lejárati időkhöz vannak hozzárendelve: 0,25 év, 0,5 év, 1 év, 2 év, 3 év, 5 év, 10 év, 15 év, 20 év, 30 év. Az intézmények kibocsátónként és lejáratonként egy kockázati tényezőt alkalmaznak, függetlenül attól, hogy a szóban forgó kibocsátó hitelkockázati felára hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból vagy hitel-nemteljesítési csereügyletekből következik-e. A kategóriák a 6. szakaszban említett ágazati kategóriák, és az egyes kategóriák tartalmazzák a releváns tényezőhöz kapcsolódó valamennyi kockázati tényezőt.

(2)  Az intézmények által a hitelfelárral szemben érzékeny, nem értékpapírosítási alapul szolgáló eszközökkel rendelkező opciókra alkalmazandó vega hitelfelár-kockázati tényezők az alaptermék kibocsátójára alkalmazott, (1) bekezdés szerinti hitelkockázati felárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó opció lejáratának megfelelően: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Ugyanazokat a kategóriákat kell használni, mint amelyek a nem értékpapírosítási ügyletek delta hitelfelár-kockázatához felhasználásra kerültek.

(3)  Az intézmények által a nem értékpapírosítási instrumentumokhoz alkalmazott hitelfelár-görbületkockázati tényezők a hitelkockázati felárak egy vektorából állnak, amely egy adott kibocsátó hitelkockázatifelár-görbéjét fejezi ki. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi különböző lejáratú hitelkockázati felár az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül. Ugyanazokat a kategóriákat kell használni, mint amelyek a nem értékpapírosítási ügyletek delta hitelfelár-kockázatához felhasználásra kerültek.

(4)  Az intézmények a 325h. cikkel összhangban kiszámítják az instrumentum görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét. A görbületkockázat alkalmazásában az intézmények vagy a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból vagy hitel-nemteljesítési csereügyletekből következő és eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként veszik figyelembe, amennyiben az említett vektorok ugyanazon kibocsátónak felelnek meg.

325o. cikk

Hitelfelár-kockázati tényezők értékpapírosítás esetén

(1)  Az intézmények a (3) bekezdésben említett CTP-értékpapírosítás hitelfelár-kockázati tényezőit alkalmazzák a korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítási pozíciókra a 104. cikk (7)–(9) bekezdésében említetteknek megfelelően.

Az intézmények az (5) bekezdésben említett nem CTP-értékpapírosítás hitelfelár-kockázati tényezőit alkalmazzák a korrelációkereskedési portfólióhoz nem kapcsolódó értékpapírosítási pozíciókra a 104. cikk (7)–(9) bekezdésében említetteknek megfelelően.

(2)  A korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriáknak meg kell egyezniük a nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriákkal a 6. szakaszban említetteknek megfelelően.

A nem korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriák külön meghatározottak ehhez a kockázati kategóriához a 6. szakaszban említetteknek megfelelően.

(3)  Az intézmények által a korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó hitelfelár-kockázati tényezők a következők:

a)  a delta kockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapul szolgáló kitettségei kibocsátóinak az alábbi lejárati időkre vonatkozó releváns hitelkockázati felárai, amelyek a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból és a hitel-nemteljesítési csereügyletekből következnek: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

b)  az alapul szolgáló eszközként korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítási pozíciókkal rendelkező opciókra alkalmazandó vega kockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapul szolgáló kitettségeinek kibocsátójára alkalmazott hitelkockázati felárak e bekezdés a) pontjában leírtaknak megfelelően származtatott implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

c)  a görbületkockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapjául szolgáló kitettségek kibocsátóinak releváns hitelfelár-hozamgörbéi, különböző lejáratú, az e bekezdés a) pontjában leírtak szerint származtatott hitelkockázati felárak vektoraként kifejezve. Minden egyes eszköz esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi különböző lejáratú hitelkockázati felár az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.

(4)  Az intézmények a 325h. cikkel összhangban kiszámítják az értékpapírosítási pozíció görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét. A görbületkockázat alkalmazásában az intézmények vagy a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból vagy hitel-nemteljesítési csereügyletekből következő és eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként veszik figyelembe, amennyiben az említett vektorok ugyanazon kibocsátónak felelnek meg.

(5)  Az intézmények által a nem korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó hitelfelár-kockázati tényezőknek az alapul szolgáló instrumentumok felára helyett az ügyletrészsorozat felárára kell utalniuk, és e tényezők a következők:

a)  a delta kockázati tényezők az ügyletrészsorozat releváns hitelkockázati felárai, az ügyletrészsorozat lejárata szerint a következő lejárati időkhöz hozzárendelve: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

b)  az alapul szolgáló eszközként a korrelációkereskedési portfólióhoz nem tartozó értékpapírosítási pozíciókkal rendelkező opciókra alkalmazandó vega kockázati tényezők az ügyletrészsorozatok hitelkockázati felárainak implikált volatilitásai, amelyek mindegyike a következő lejárati időkhöz hozzárendelt a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

c)  a görbületkockázati tényezők megegyeznek az e bekezdés a) pontjában leírt tényezőkkel. E kockázati tényezők mindegyikére a 6. szakaszban említett közös kockázati súlyt kell alkalmazni.

325p. cikk

Részvénypiaci kockázati tényezők

(1)  Az összes részvénypiaci kockázati tényező esetében a 6. szakaszban említett ágazati kategóriákat kell alkalmazni.

(2)  Az intézmények által alkalmazandó részvénypiaci delta kockázati tényezők az azonnali részvényárfolyamok és a részvény-repomegállapodás kamatlábai vagy a részvények repokamatlábai.

A részvénypiaci kockázat alkalmazásában a részvény egyedi repogörbéje jelenti az egyetlen kockázati tényezőt, amely a különböző lejárati időkre vonatkozó repokamatlábak vektoraként kerül kifejezésre. Minden egyes instrumentum esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi különböző lejáratú repokamatláb az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.

Az intézmények az instrumentum kockázati tényezővel szembeni érzékenységét az instrumentum értékének az árazási modellen alapuló – a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulásából eredő – változásával határozzák meg. Az intézményeknek ugyanazon tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír repokamat-kockázati tényezőjével szembeni érzékenységeket nettósítaniuk kell, függetlenül az egyes vektorok összetevőinek számától.

(3)  Az intézmények által a részvénypiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó vega részvénypiaci kockázati tényezők az azonnali részvényárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. A részvény repokamatlábára nem kell vega kockázati tőkekövetelményt megállapítani.

(4)  Az intézmények által a részvénypiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó részvénypiaci görbületkockázati tényezők az azonnali részvényárfolyamok, a megfelelő opciók lejáratától függetlenül. A részvény repokamatlábára nem kell görbületkockázati tőkekövetelményt megállapítani.

325q. cikk

Árukockázati tényezők

(1)  Az összes árukockázati tényező esetében a 6. szakaszban említett ágazati kategóriákat kell alkalmazni.

(2)  Az intézmények által az árupiaccal szemben érzékeny instrumentumokra alkalmazandó delta árukockázati tényezők az áruk azonnali árai árutípusok és a minőségi fokozat szerint. Az intézmények ugyanazon árutípus tekintetében két – azonos lejáratú és azonos szerződéses fokozatú – áruárat csak akkor tekintenek az azonos kockázati tényezőt létrehozónak, ha a szállítási helyszínre vonatkozó jogi feltételek azonosak.

(3)  Az intézmények által az árupiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó vega árupiaci kockázati tényezők az árutípusonkénti áruárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati kategóriákhoz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opciók lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Az intézmények az ugyanazon árutípussal szembeni és ugyanazon lejárathoz hozzárendelt érzékenységeket egyetlen kockázati tényezőként veszik figyelembe, amelyeket aztán nettósítanak.

(4)  Az intézmények által az árupiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó árupiaci görbületkockázati tényezők az árutípusra vonatkozó, különböző lejáratú áruárak, vektorként kifejezve. Minden egyes eszköz esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi áruárat az adott áru tekintetében az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználnak. Az intézmények nem tesznek különbséget az áru árai között fokozat vagy a szállítási helyszín szerint.

Az instrumentum görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét a 325h. cikkel összhangban számítják ki. A görbületkockázat alkalmazásában az intézmények az eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként veszik figyelembe, amennyiben az említett vektorok ugyanazon árutípusnak felelnek meg.

325r. cikk

Devizaárfolyam-kockázati tényezők

(1)  Az intézmények által a devizaárfolyammal szemben érzékeny instrumentumokra alkalmazandó delta devizaárfolyam-kockázati tényezők az instrumentum pénznemének az intézmény adatszolgáltatási pénznemében kifejezett azonnali árfolyamai. Devizapáronként egy kategóriát kell megállapítani egyetlen kockázati tényezővel és egyetlen nettó érzékenységgel.

(2)  Az intézmények által a devizaárfolyammal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó vega devizaárfolyam-kockázati tényezők az (1) bekezdésben említett devizapárok árfolyamainak implikált volatilitásai. Az árfolyamok említett implikált volatilitásait a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opciók lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

(3)  Az intézmények által a devizaárfolyammal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó devizaárfolyam-görbületkockázati tényezők az (1) bekezdésben említett tényezőknek felelnek meg.

(4)  A devizaárfolyammal összefüggő delta, vega kockázati és görbületkockázati tényezők tekintetében az intézményeknek nem kell különbséget tenniük egy deviza onshore és offshore árfolyama között.

2. alszakasz:

Az érzékenység fogalommeghatározásai

325s. cikk

Delta kockázati érzékenységek

(1)  Az intézmények a delta általános kamatlábkockázati (GIRR) érzékenységek értékét az alábbiak szerint számítják ki:

a)  a kockázatmentes kamatlábakat tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

 

ahol:

= a k kockázatmentes görbe esetében a t lejárathoz tartozó kamatláb;

Vi (.) = az i instrumentum árazási függvénye;

x,y = az árazási függvény egyéb változói.

b)  az inflációs és keresztdevizás báziskockázatot tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni () érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

 

ahol:

= m-dimenziós vektor, amely az implikált inflációs görbét vagy egy adott j pénznem kétdevizabázis-görbéjét fejezi ki, ahol m az i instrumentum árazási modelljében alkalmazott, inflációhoz vagy kétdeviza-bázishoz kapcsolódó változók számának felel meg;

= (1 x m) dimenziójú, kizárólag egyesekből álló mátrix;

Vi (.) = az i instrumentum árazási függvénye;

y, z = az árazási modell egyéb változói.

(2)  Az intézmények a következőképpen számítják ki a delta hitelfelár-kockázati érzékenységeket valamennyi értékpapírosítási és nem értékpapírosítási pozícióra ():

ahol:

= j kibocsátó hitelkockázati felárának értéke t lejárati időpontban;

Vi (.) = az i instrumentum árazási függvénye;

x,y = az árazási függvény egyéb változói.

(3)  Az intézményeknek a részvénypiaci delta érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:

a)  az azonnali részvényárfolyamokat tartalmazó k kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységeket (sk) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

k az adott, tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír;

EQk a szóban forgó tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír azonnali (spot) árfolyama; valamint

Vi (.) az i instrumentum árazási függvénye.

x, y = az árazási modell egyéb változói

b)  a tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír repokamatait tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

 

ahol:

k = a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumot jelölő index;

= m összetevő vektora, amely egy adott k részvényhez kapcsolódó repoügylet lejárati struktúráját fejezi ki, ahol m az i instrumentum árazási modelljében alkalmazott, különböző lejáratoknak megfelelő repokamatlábak számának felel meg;

= (1 x m) dimenziójú, kizárólag egyesekből álló mátrix;

Vi (.) = az i instrumentum árazási függvénye;

y, z = az i eszköz árazási modelljének egyéb változói.

(4)  Az intézmények az egyes k kockázati tényezőkel szembeni delta árukockázati érzékenységet (sk) a következőképpen számítják ki:

ahol:

k = adott árukockázati tényező;

CTYk = k kockázati tényező értéke;

Vi (.) = i instrumentum piaci értéke a k kockázati tényező függvényében kifejezve.

(5)  Az intézmények az egyes k devizaárfolyam-kockázati tényezőkkel szembeni delta érzékenységet (sk) a következőképpen számítják ki:

ahol:

k = adott devizaárfolyam-kockázati tényező;

FXk = a kockázati tényező értéke;

Vi (.) = i instrumentum piaci értéke a k kockázati tényező függvényében kifejezve.

325t. cikk

Vega kockázati érzékenységek

(1)  Az intézmények egy opció adott k kockázati tényezővel szembeni vega kockázati érzékenységét (sk) a következőképpen számítják ki:

ahol:

k = egy implikált volatilitásból álló, specifikus vega kockázati tényező;

= e kockázati tényező értéke, amelyet százalékban kell kifejezni;

x,y = az árazási függvény egyéb változói.

(2)  Azon kockázati osztályok esetében, amelyeknél a vega kockázati tényezőknek lejárati dimenziója van, de amelyek esetében a kockázati tényezők hozzárendelésére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, mivel az opciók nem rendelkeznek lejárattal, az intézményeknek ezeket a kockázati tényezőket a leghosszabb előírt lejárati időhöz kell hozzárendelniük. Ezek az opciók a fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet hatálya alá tartoznak.

(3)  Olyan opciók esetében, amelyek nem rendelkeznek kötési árral vagy limitárral, illetőleg olyan opciók esetében, amelyek több kötési árral vagy limitárral rendelkeznek, az intézményeknek az intézményen belül az opció árazásához használt kötési árakhoz és lejárathoz való hozzárendelést kell alkalmazniuk. Ezek az opciók a fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet hatálya alá is tartoznak.

(4)  Az intézmények nem számítják ki a 104. cikk (7)–(9) bekezdésében említett korrelációkereskedési portfólióban levő azon értékpapírosítási ügyletrészsorozatok vega kockázatát, amelyeknek nincs implikált volatilitásuk. Az említett értékpapírosítási ügyletrészsorozatokra delta kockázati és görbületkockázati tőkekövetelményt kell számítani.

325u. cikk

Az érzékenységi számításokra vonatkozó követelmények

(1)  Az intézmények az ebben az alszakaszban meghatározott képleteket felhasználva az a felső vezetésnek szánt eredménykimutatás alapjául szolgáló intézményi árazási modellekből levezetett érzékenységeket alkalmazzák.

Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják egy olyan intézmény számára, amely engedélyt kapott az e cím 1b. fejezete szerinti belső modellen alapuló módszer használatára, hogy az érzékenységek e fejezet szerinti kiszámításakor belső modellen alapuló módszere kockázatmérési modelljének árazási modelljét alkalmazza a piaci kockázatokkal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények kiszámítására és az ezekre vonatkozó adatszolgáltatásra a 325ba. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint.

(2)  Az intézmények feltételezik, hogy az implikált volatilitás az opcionalitás tárgyát képező eszközök delta érzékenységének kiszámítása során állandó marad.

(3)  Az intézmények feltételezik, hogy az opció alapjául szolgáló eszköz log-normális vagy normális eloszlást követ azokban az árazási modellekben, amelyekből az általános vega kamatlábkockázati vagy hitelfelár-kockázati érzékenységek kiszámítása során az érzékenységeket származtatják. Az intézmények feltételezik, hogy az alapul szolgáló eszköz log-normális vagy normális eloszlást követ azokban az árazási modellekben, amelyekből a vega részvénypiaci kockázati, árukockázati vagy devizaárfolyam-kockázati érzékenység kiszámítása során az érzékenységeket származtatják.

(4)  Az intézmények az érzékenységek kiszámítása során kizárják a hitelértékelési korrekciókat.

(4a)  Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmények a delta kockázati érzékenységeket az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően alternatív módon is meghatározhatják egy e fejezet szerinti kereskedési könyvi pozíció szavatolótőke-követelményeinek kiszámításakor, amennyiben az intézmény valamennyi alábbi feltételnek eleget tesz:

  a)  ezeket az intézményen belüli független kockázat-ellenőrzési egység az alternatív meghatározásokat belső kockázatkezelési célból, továbbá a felső vezetésnek szánt eredménykimutatás céljára használja;

  b)  az intézmény igazolja, hogy ezek az alternatív meghatározások megfelelőbbek a pozíció releváns érzékenységeinek ismertetése szempontjából, mint az ebben az alszakaszban meghatározott képletek, továbbá hogy az eredményként kapott érzékenységek nem térnek el lényeges mértékben az említett képletektől.

(4b)  Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmények a vega érzékenységeket az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően az érzékenységek alternatív meghatározásának lineáris transzformálásával is meghatározhatják egy e fejezet szerinti kereskedési könyvi pozíció szavatolótőke-követelményeinek kiszámításakor, amennyiben az intézmény valamennyi alábbi feltételnek eleget tesz:

  a)  ezeket az intézményen belüli független kockázat-ellenőrzési egység az alternatív meghatározásokat belső kockázatkezelési célból, továbbá a felső vezetésnek szánt eredménykimutatás céljára használja;

  b)  az intézmény igazolja, hogy ezek az alternatív meghatározások megfelelőbbek a pozíció érzékenységeinek ismertetése szempontjából, mint az ebben az alszakaszban meghatározott képletek, továbbá hogy az első albekezdésben említett lineáris transzformálás vega kockázati érzékenységet tükröz.

4. szakasz

A fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet

325v. cikk

A fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény

(1)  A fennmaradó kockázatnak kitett instrumentumokra az intézményeknek az e fejezet 2. szakaszában meghatározott, piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeken kívül az e cikknek megfelelő kiegészítő szavatolótőke-követelményeket is alkalmazniuk kell.

(2)  Egy instrumentum akkor tartozik a fennmaradó kockázatnak kitett instrumentumok közé, ha megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a)  egzotikus alapul szolgáló eszközre hivatkozik;

  Az egzotikus alapul szolgáló eszközök közé tartoznak azok az alapul szolgáló kitettséggel rendelkező kereskedési könyvi instrumentumok, amelyek nem tartoznak a 2. szakaszban meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti delta, vega vagy görbületkockázatra vonatkozó eljárás vagy az 5. szakaszban meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá.

  Az egzotikus alapul szolgáló kitettségek a következők: élettartam-kockázat, időjárás, természeti katasztrófák és a jövőben realizált volatilitás.

b)  más fennmaradó kockázatoknak van kitéve.

  A más fennmaradó kockázatoknak kitett instrumentumok azok, amelyek eleget tesznek a következő követelményeknek:

  i.  az instrumentum a 2. szakaszban meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti vega és görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik, és olyan megtérülést generál, amely nem reprodukálható hagyományos opciók és alapul szolgáló egységes részvényárfolyamok, áruk árai, árfolyamok, kötvényárak, hitel-nemteljesítési csereügyletek árai vagy kamatláb-csereügyletek véges számú lineáris kombinációjaként; vagy

  ii.  az instrumentum olyan értékpapírosítási pozíció, amely a 104. cikk (7)–(9) bekezdése szerinti korrelációkereskedési portfólióhoz tartozik. A korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó nem értékpapírosítási fedezeti ügyleteket nem kell figyelembe venni.

(3)  Az intézményeknek az (1) bekezdésben említett kiegészítő szavatolótőke-követelményeket úgy kell kiszámítaniuk, hogy a (2) bekezdésben említett instrumentumok bruttó névleges értékének összegét megszorozzák a következő kockázati súlyokkal:

a)  1,0 % a (2) bekezdés a) pontjában említett instrumentumok esetében;

b)  0,1 % a (2) bekezdés b) pontjában említett instrumentumok esetében.

(4)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az intézmény nem alkalmazza a fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményt arra az instrumentumra, amely megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a)  elismert tőzsdén jegyzik;

b)  a 648/2012/EU rendeletnek megfelelően központi elszámolásra alkalmas;

c)  tökéletesen ellentételezi egy másik kereskedési könyvi pozíció piaci kockázatát, amely esetben a két tökéletesen egyező kereskedési könyvi pozíció mentesül a fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény alól.

(5)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletesebb meghatározása érdekében, hogy a (2) bekezdés alkalmazásában mi minősül egzotikus alapul szolgáló eszköznek, és mely instrumentumok vannak kitéve más fennmaradó kockázatoknak.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

5. szakasz

A nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény

325w. cikk

Fogalommeghatározások és általános rendelkezések

(1)  A hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapírokra, az ezeket alapul vevő származtatott ügyletekre és az olyan származtatott ügyletekre, amelyek megtérülését vagy valós értékét a származtatott ügylet partnerétől eltérő kötelezett nemteljesítési eseménye befolyásolja, nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket kell alkalmazni. Az intézmények a nemteljesítési kockázatra vonatkozó követelményeket külön-külön számítják ki a következő instrumentumtípusok esetében: nem értékpapírosítások, a korrelációkereskedési portfólióhoz nem tartozó értékpapírosítások és a korrelációkereskedési portfólióhoz tartozó értékpapírosítások. Az intézmény nemteljesítési kockázatra vonatkozó végleges szavatolótőke-követelményeit e három összetevő összege képezi.

(2)  E szakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)  „rövid kitettség”: a kibocsátó vagy kibocsátói csoport nemteljesítése nyereséget jelent az intézmény számára, függetlenül a kitettséget létrehozó instrumentum vagy ügylet típusától;

b)  „hosszú kitettség”: a kibocsátó vagy kibocsátói csoport nemteljesítése veszteséget jelent az intézmény számára, függetlenül a kitettséget létrehozó instrumentum vagy ügylet típusától;

c)  a bruttó váratlancsőd-összeg (jump to default, JTD) annak a veszteségnek vagy nyereségnek a becsült nagysága, amelyet a kötelezett nemteljesítése eredményezne az adott kitettségen;

d)  a nettó váratlancsőd-összeg (jump to default, JTD) annak a veszteségnek vagy nyereségnek a becsült nagysága, amelyet a kötelezett nemteljesítése eredményezne az adott kitettség tekintetében, a bruttó váratlancsőd-összegek nettósítása után;

e)  az LGD a kötelezett nemteljesítéskori veszteségrátája az általa kibocsátott instrumentumon, az instrumentum névleges értékének arányában kifejezve;

f)  a nemteljesítési kockázati súlyok az egyes kötelezettek becsült nemteljesítési valószínűségét képviselő százalékos arányok, az adott kötelezettek hitelképességének megfelelően.

1. alszakasz

a nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye

325x. cikk

A bruttó váratlancsőd-összegek

(1)  Az intézmények a bruttó váratlancsőd-összegeket az egyes, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni hosszú kitettségek esetében a következő képlettel számítják ki:

JTD(hosszú ) = max{LGD . Vnévleges+P&Lhosszú + Kiigazításhosszú }

ahol:

Vnévleges = az instrumentum névleges értéke;

P&Lhosszú = ez a tag a hosszú kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál. A nyereségeket pozitív, a veszteségeket negatív előjellel kell bevinni a képletbe.

Kiigazításhosszú = az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott ügylet struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény veszteségét az alapul szolgáló eszközön keletkező teljes veszteséghez képest. A növeléseket pozitív, a csökkentéseket negatív előjellel kell bevinni a Kiigazításhosszú tagba.

(2)  Az intézmények a bruttó váratlancsőd-összegeket az egyes, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni rövid kitettségek esetében a következő képlettel számítják ki:

JTD(rövid ) = min{LGD . Vnévleges+P&Lrövid + Kiigazításrövid } 0}

ahol:

Vnévleges = az instrumentum névleges értéke, amelyet a képletbe negatív előjellel kell beállítani;

P&Lrövid = ez a tag a rövid kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál. A nyereségeket pozitív, a veszteségeket negatív előjellel kell bevinni a képletbe.

Kiigazításrövid = az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott ügylet struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény nyereségét az alapul szolgáló eszközön keletkező teljes veszteséghez képest. A csökkentéseket pozitív, a növeléseket negatív előjellel kell bevinni a Kiigazításrövid tagba.

(3)  Az intézmények az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a következő nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) alkalmazzák:

a)  a nem előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni kitettségekre 100 %;

b)  az előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni kitettségekre 75 % ;

c)  a 129. cikk szerinti, fedezett kötvényekkel szembeni kitettségekre 25 %.

(4)  Az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok névleges értéke a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum névértéke. Az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a hitelviszonyt megtestesítő értékpapíron alapuló származtatott ügyletek névleges értéke az alapul szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír névértéke.

(5)  A tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségek esetében az intézmények a bruttó váratlancsőd-összegeket az (1) és a (2) bekezdésben említettek helyett a következőképp számítják ki:

 

 

ahol:

V = a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum valós értéke vagy – származtatott részvényügyletek esetében – a származtatott ügylet alapjául szolgáló tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum valós értéke.

(6)  Az intézmények a (6) bekezdés szerinti számítás céljából a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok esetében 100 %-os nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) alkalmaznak.

(7)  Ha a nemteljesítési kockázatnak való kitettség olyan származtatott ügyletekből ered, amelyek megtérülése a kötelezett nemteljesítése esetén nem kötődik a kötelezett által kibocsátott konkrét instrumentum névleges értékéhez vagy a kötelezett vagy az általa kibocsátott instrumentum nemteljesítéskori veszteségrátájához, akkor az intézmények alternatív módszereket használnak a bruttó váratlancsőd-összegek becslésére, amelyeknek meg kell felelniük a 325t. cikk (3) bekezdése szerinti bruttó váratlancsőd-összeg fogalmának.

(8)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletesebb meghatározása érdekében, hogy az intézményeknek az instrumentumok különböző típusai esetében miként kell kiszámítaniuk a váratlancsőd-összegeket e cikknek megfelelően, és milyen alternatív módszereket használhatnak a bruttó váratlancsőd-összegek (7) bekezdés szerinti becslésére.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

325y. cikk

A nettó váratlancsőd-összegek

(1)  Az intézmények a rövid és a hosszú kitettségek bruttó váratlancsőd-összegeinek nettósításával nettó váratlancsőd-összegeket számítanak. Nettósításra csak azonos kötelezettel szembeni kitettségek esetében kerülhet sor, ha a rövid kitettségek szenioritása nem nagyobb, mint a hosszú kitettségeké.

(2)  A nettósítás a nettósítandó kitettségek lejáratától függően lehet teljes vagy részleges:

a)  a nettósítás teljes, ha a nettósítandó kitettségek lejárata legalább egy év;

b)  a nettósítás részleges, ha a nettósítandó kitettségek közül legalább egynek a lejárata egy évnél rövidebb, amely esetben az egy évnél rövidebb lejáratú egyes kitettségek váratlancsőd-összegének nagyságát a kitettség lejáratának egy évhez viszonyított arányával ki kell igazítani.

(3)  Amennyiben nettósítás nem lehetséges, úgy a legalább egy éves lejáratú kitettségek esetében a bruttó váratlancsőd-összegek megegyeznek a nettó váratlancsőd-összegekkel. Az egy évnél rövidebb lejáratú bruttó váratlancsőd-összegeket a nettó váratlancsőd-összeg kiszámításához arányosan ki kell igazítani.

E kitettségek esetében a szorzó a kitettség lejáratának egy évhez viszonyított aránya, 3 hónapos alsó korláttal.

(4)  A (2) és a (3) bekezdés alkalmazásában a származtatott ügyletek lejáratát kell figyelembe venni, és nem az alapul szolgáló eszközökét. A részvényjellegű készpénzkitettségek hozzárendelt lejárata az intézmény választása szerint egy év vagy három hónap lehet.

325z. cikk

A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámítása

(1)  A nettó váratlancsőd-összegeket a partner típusától függetlenül meg kell szorozni a hitelminőségüknek megfelelő nemteljesítési kockázati súlyokkal, a 2. táblázatnak megfelelően:

2. táblázat

Hitelminőségi kategória

Nemteljesítési kockázati súly

1. hitelminőségi besorolás

0,5 %

2. hitelminőségi besorolás

3 %

3. hitelminőségi besorolás

6 %

4. hitelminőségi besorolás

15 %

5. hitelminőségi besorolás

30 %

6. hitelminőségi besorolás

50 %

Nem minősített

15 %

Nemteljesítő

100 %

(2)  A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények tekintetében 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan kitettségekhez, amelyek a III. rész II. cím 2. fejezete szerinti, hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján 0 %-os nemteljesítési kockázati súlyt kapnának.

(3)  A súlyozott nettó váratlancsőd-összegeket a következő kategóriákhoz kell allokálni: vállalatok, kormányzatok és helyi önkormányzatok/települések.

(4)  Az egyes kategóriákon belül a súlyozott nettó váratlancsőd-összegeket összesíteni kell a következő képletnek megfelelően:

ahol

i = a b kategóriához tartozó instrumentumot jelölő index;

= a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye;

= a kategórián belüli fedezeti kapcsolatok alapján járó kedvezménynek megfelelő arányszám, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

 

A és a céljából a hosszú és a rövid pozíciók összeadását a kategória minden pozíciója tekintetében el kell végezni, függetlenül azok hitelminőségi besorolásától, ezzel meghatározva a nemteljesítési kockázatra vonatkozó kategóriaspecifikus szavatolótőke-követelményeket.

(5)  A nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó végleges szavatolótőke-követelményét a kategóriaszintű szavatolótőke-követelmények egyszerű összegeként kell kiszámítani.

2. Alszakasz

Értékpapírosítások (nem korrelációkereskedési portfólió) nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye

325aa. cikk

Váratlancsőd-összegek

(1)  Az értékpapírosítási kitettségek bruttó váratlancsőd-összegei az értékpapírosítási kitettségek valós értékei.

(2)  A nettó váratlancsőd-összegeket a hosszú és a rövid bruttó váratlancsőd-összegek nettósításával kell meghatározni. Nettósításra csak azonos alapul szolgáló eszközpoollal rendelkező és azonos ügyletrészsorozathoz tartozó értékpapírosítási kitettségek között kerülhet sor. A különböző alapul szolgáló eszközpoollal rendelkező értékpapírosítási kitettségek közötti nettósítás nem engedélyezett, akkor sem, ha az alsó és a felső veszteségviselési határok azonosak.

(3)  Ha a meglévő értékpapírosítási kitettségek bontásával vagy kombinációjával más meglévő értékpapírosítási kitettségek a lejárat kivételével tökéletesen reprodukálhatók, akkor a nettósítás céljából az eredeti kitettségek helyett a bontásból vagy kombinációból eredők használhatók.

(4)  Ha a meglévő értékpapírosítási kitettségek alapul szolgáló alaptermékké való bontásával vagy kombinációjával egy meglévő értékpapírosítási kitettség teljes ügyletrészsorozati struktúrája tökéletesen reprodukálható, akkor a nettósítás céljából a bontásból vagy kombinációból eredő kitettségek használhatók. Ha az alapul szolgáló alaptermékeket így használják, akkor azokat nem szabad figyelembe venni a nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatának kezelésekor.

(5)  A 325y. cikk az eredeti és a reprodukált értékpapírosítási kitettségekre is alkalmazandó. A releváns lejáratok az értékpapírosítási ügyletrészsorozatok lejáratai.

325ab. cikk

A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása értékpapírosítások esetében

(1)  Az értékpapírosítási kitettségek nettó váratlancsőd-összegeit meg kell szorozni az adott értékpapírosítási kitettségre – így az STS-értékpapírosításokra is – a II. cím 5. fejezetének 3. szakaszában meghatározott módszerhierarchiának megfelelően és a partner típusától függetlenül a nem kereskedési könyvben alkalmazott kockázati súly 8 %-ával.

(2)  Ha a kockázati súlyokat a SEC-IRBA vagy a SEC-ERBA szerint számítják ki, akkor az összes ügyletrészsorozatra egy éves lejáratot kell alkalmazni.

(3)  Az egyedi pénzeszköz-értékpapírosítási kitettségek kockázattal súlyozott váratlancsőd-összegeit a pozíció valós értékére kell korlátozni.

(4)  A kockázattal súlyozott nettó váratlancsőd-összegeket a következő kategóriákba kell sorolni:

a)  egy közös kategória a vállalatok számára, régiótól függetlenül;

b)  44 különböző kategória, régiónként egy-egy külön kategóriával a tizenegy meghatározott eszközosztály esetében. A tizenegy eszközosztály az eszközfedezetű kereskedelmi értékpapír (ABCP), a gépjárműhitel/-lízing, a lakóingatlannal fedezett értékpapír (RMBS), a hitelkártya, az üzleti ingatlannal fedezett értékpapír (CMBS), hitellel fedezett kötelezvény, a CDO-val fedezett CDO, kis- és középvállalkozások, hallgatói hitelek, egyéb lakossági, egyéb nagykereskedelmi. A 4 régió Ázsia, Európa, Észak-Amerika és egyéb régiók.

(5)  Az intézmények az értékpapírosítási kitettségeket egy szokásos piaci besorolásnak megfelelően sorolják be a kategóriákba. Az intézmények az egyes értékpapírosítási kitettségeket a fenti kategóriák közül legfeljebb egy kategóriába sorolják be. Ha az intézmény az értékpapírosítási kitettséget nem tudja az alapul szolgáló eszköz típusához vagy régiójához rendelni, akkor azt értelemszerűen az „egyéb kiskereskedelmi”, „egyéb nagykereskedelmi” vagy az „egyéb régiók” kategóriába kell besorolni.

(6)  A súlyozott nettó váratlancsőd-összegeket az egyes kategóriákon belül ugyanúgy kell összesíteni, mint a nem értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó nemteljesítési kockázat esetében, a 325z. cikk (4) bekezdése szerinti képlettel, ezzel meghatározva az egyes kategóriák nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményét.

(7)  A nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó végleges szavatolótőke-követelményét a kategóriaszintű szavatolótőke-követelmények egyszerű összegeként kell kiszámítani.

3. Alszakasz

Értékpapírosítások (korrelációkereskedési portfólió) nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye

325ac. cikk

Hatály

(1)  A korrelációkereskedési portfólió esetében a tőkekövetelmény az értékpapírosítási kitettségekre és a nem értékpapírosítási fedezeti ügyletekre vonatkozó nemteljesítési kockázatot foglalja magában. Az említett fedezeti ügyleteket nem szabad figyelembe venni a nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatának kiszámításakor. A nem értékpapírosítások, az értékpapírosítások (nem korrelációkereskedési portfólió) és az értékpapírosítások (korrelációkereskedési portfólió) nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye között nem érvényesíthető diverzifikációs előny.

(2)  A kereskedett nem értékpapírosítási hitel- és részvényderivatívák esetében az egyedi alkotóelemnek minősülő kibocsátó jogi személyenkénti váratlancsőd-összegeket az áttekintés elvét alkalmazó vizsgálattal kell meghatározni.

325ad. cikk

Váratlancsőd-összegek a korrelációkereskedési portfólió (CTP) esetében

(1)  A korrelációkereskedési portfólióban lévő értékpapírosítási kitettségek és nem értékpapírosítási kitettségek bruttó váratlancsőd-összegei az említett kitettségek valós értékei.

(2)  Az n-edik nemteljesítéskor lehívható termékeket ügyletrészsorozatra bontott termékekként kell kezelni a következő alsó és felső veszteségviselési határokkal:

a)  alsó veszteségviselési határ = (N – 1) / Összes alaptermék

b)  felső veszteségviselési határ = N / Összes alaptermék

ahol az „Összes alaptermék” az alapul szolgáló kosárban vagy poolban szereplő nevek teljes száma.

(3)  A nettó váratlancsőd-összegeket a hosszú és a rövid bruttó váratlancsőd-összegek nettósításával kell meghatározni. Nettósításra csak a lejárat kivételével azonos kitettségek között kerülhet sor. Nettósításra csak a következő esetekben kerülhet sor:

a)  indexhez kötött termékek esetében a nettósításra az azonos indexcsaládba, sorozatba és ügyletrészsorozatba tartozó lejáratok között kerülhet sor, a 325y. cikkben az egy évnél rövidebb kitettségekre meghatározott szabályok figyelembevételével. A tökéletes reprodukciónak minősülő hosszú és rövid bruttó váratlancsőd-összegek értékelési modell használatával olyan kitettségekre való bontás útján is nettósíthatók, amelyek egyenértékűek az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel. E cikk alkalmazásában az értékelési modellel való bontás azt jelenti, hogy az értékpapírosítás ugyanazon kibocsátóval szembeni alkotóelemét az értékpapírosítás feltétlen és feltételes értékének különbségeként kell értékelni, feltételezve, hogy az ugyanazon kibocsátó nemteljesítéséhez 100 %-os nemteljesítéskori veszteségráta társul. Ilyen esetekben a bontással létrejött, ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel egyenértékű kitettségek bruttó váratlancsőd-összegeinek összege megegyezik a bontatlan kitettség bruttó váratlancsőd-összegével.

b)  Az a) pontban meghatározott bontásos nettósítás újra-értékpapírosítások esetében nem engedélyezett.

c)  Indexek és index-ügyletrészsorozatok esetében a nettósításra az azonos indexcsaládba, sorozatba és ügyletrészsorozatba tartozó lejáratok között kerülhet sor, reprodukcióval vagy bontással. E cikk alkalmazásában:

i.  a reprodukció azt jelenti, hogy egyedi értékpapírosítási index-ügyletrészsorozatok kombinációja révén reprodukálják ugyanazon indexsorozat másik ügyletrészsorozatát vagy az indexsorozat egy nem ügyletrészsorozatos pozícióját;

ii.  a bontás azt jelenti, hogy egy indexet olyan értékpapírosítás útján reprodukálnak, amelyben a pool mögöttes kitettségei azonosak az indexet alkotó, ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel.

Ha a hosszú és a rövid kitettségek egyetlen fennmaradó alkotóelem kivételével egyenértékűek, akkor a nettósítás engedélyezett, és a nettó váratlancsőd-összegnek a fennmaradó kitettséget kell tükröznie.

d)  Ugyanazon indexsorozat különböző ügyletrészsorozatai, ugyanazon index különböző sorozatai és különböző indexcsaládok nem nettósíthatók.

325ae. cikk

A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása a korrelációkereskedési portfólió (CTP) esetében

(1)  A nettó váratlancsőd-összegeket meg kell szorozni:

a)  ügyletrészsorozatos termékek esetében a hitelminőségüknek megfelelő nemteljesítési kockázati súlyokkal, a 325z. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően;

b)  nem ügyletrészsorozatos termékek esetében a 325ab. cikk (1) bekezdésében említett nemteljesítési kockázati súlyokkal.

(2)  A kockázattal súlyozott nettó váratlancsőd-összegeket egy indexnek megfelelő kategóriákba kell sorolni.

(3)  Az egyes kategóriákon belül a súlyozott nettó váratlancsőd-összegeket összesíteni kell a következő képletnek megfelelően:

 

ahol

i = a b kategóriához tartozó instrumentum;

= a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye;

ctp a kategórián belüli fedezeti kapcsolatok miatti kedvezményt megjelenítő arány, amelyet a 325z. cikk (4) bekezdése szerinti képlettel kell kiszámítani, de nem csupán az adott kategória, hanem a teljes korrelációkereskedési portfólió hosszú és rövid pozíciói alapján.

(4)  Az intézmények a korrelációkereskedési portfólió (CTP) szavatolótőke-követelményeit (DRCCTP) a következő képlettel számítják ki:

  

6. szakasz

Kockázati súlyok és korrelációk

1. alszakasz

Delta kockázati súlyok és korrelációk

325af. cikk

Az általános kamatlábkockázatra vonatkozó kockázati súlyok

(1)  A 325be. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett leginkább likvid deviza alkategóriába nem tartozó devizák esetében a kockázatmentes kamatlábak kockázati tényezőinek kockázati súlyai a következők:

3. táblázat

Lejárat

0,25 év

0,5 év

1 év

2 év

3 év

Kockázati súly (százalékpont)

2,4 %

2,4 %

2,25 %

1,88 %

1,73 %

Lejárat

5 év

10 év

15 év

20 év

30 év

Kockázati súly (százalékpont)

1,5 %

1,5 %

1,5 %

1,5 %

1,5 %

(2)  Az összes inflációs és keresztdeviza-bázisos kockázati tényező esetében 2,25 %-os közös kockázati súlyt kell meghatározni.

(3)  A 325be. cikk (7) bekezdésének b) pontjában említett leginkább likvid deviza alkategóriába tartozó devizák és az intézmény hazai pénzneme esetében a kockázatmentes kamatlábak kockázati tényezőinek kockázati súlyai az e cikk 3. táblázata szerinti kockázati súlyok, osztva -vel.

325ag. cikk

Az általános kamatlábkockázat kategórián belüli korrelációi

(1)  Az ugyanazon kategóriába tartozó, ugyanolyan hozzárendelt lejáratú, de különböző görbéjű kamatlábkockázati tényezők közötti rkl korreláció 99,90 %.

(2)  Az ugyanazon kategóriába tartozó, ugyanolyan görbéjű, de különböző lejáratú kamatlábkockázati tényezők közötti korrelációt a következő képlettel kell meghatározni:

ahol:

(illetve ) a kockázatmentes kamatlábhoz tartozó lejárat;

=

(3)  Az ugyanazon kategóriába tartozó, de különböző görbéjű és különböző lejáratú kamatlábkockázati tényezők közötti rkl korreláció megegyezik a (2) bekezdésben meghatározott korrelációs paraméterrel, megszorozva 99,90 %-kal.

(4)  A kockázatmentes kamatlábak kockázati tényezői és az inflációs kockázati tényezők közötti korreláció 40 %.

(5)  A keresztdeviza-bázisos kockázati tényezők és bármely más általános kamatlábkockázati tényezők – akár egy másik keresztdeviza-bázisos kockázati tényező – közötti korreláció 0 %.

325ah. cikk

Az általános kamatlábkockázat kategóriák közötti korrelációi

(1) A különböző kategóriába tartozó kockázati tényezők összesítésére az γbc = 50 % paramétert kell használni.

(2) A 325aw. cikk (2a) bekezdése szerinti különböző kategóriákba tartozó kockázati tényezők összesítésére az γbc = 80 % paramétert kell használni.

325ai. cikk

A hitelfelár-kockázatra (nem értékpapírosítások) vonatkozó kockázati súlyok

(1)  A kockázati súlyok az egyes kategóriákon belüli összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak.

4. táblázat

Kategóriaszám

Hitelminőség

Ágazat

Kockázati súly

(százalékpont)

1.

Valamennyi

A tagállamok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is

0,50 %

2.

1–3. hitelminőségi besorolás

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében és a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

0,5 %

3.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

1,0 %

4.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

5,0 %

5.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, ásványinyersanyag-kitermelő ipar

3,0 %

6.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és tárolás, igazgatási és támogató szolgáltatási tevékenységek

3,0 %

7.

Technológia, telekommunikáció

2.0 %

8.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és technikai tevékenységek

1,5 %

9.

Tagállami hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

1,0 %

10.

Harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

4,0 %

11.

4–6. hitelminőségi besorolás

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében és a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

3,0 %

12.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

4,0 %

13.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

12,0 %

14.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, ásványinyersanyag-kitermelő ipar

7,0 %

15.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és tárolás, igazgatási és támogató szolgáltatási tevékenységek

8,5 %

16.

Technológia, telekommunikáció

5,5 %

17.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és technikai tevékenységek

5,0 %

18.

Egyéb ágazat

12,0 %

(2)  A hitelintézetek a kockázati kitettségeket a kibocsátók iparág szerinti szokásos piaci csoportosításának megfelelően sorolják be az ágazatokba. A hitelintézetek az egyes kibocsátókat az (1) bekezdés szerinti táblázatnak legfeljebb egy ágazati kategóriájába sorolják be. Ha a hitelintézet az adott kibocsátóval szembeni kockázati pozíciókat ily módon nem tudja ágazathoz rendelni, akkor azokat a 18. kategóriába kell sorolni.

325aj. cikk

A hitelfelár-kockázat (nem értékpapírosítások) kategórián belüli korrelációi

(1)  Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

𝜌𝑘l= 𝜌𝑘l (alaptermék) ⋅ 𝜌𝑘l (lejárat) ⋅ 𝜌𝑘l (bázis)

ahol:

𝜌𝑘l (alaptermék) = 1, ha a k és l érzékenységek két alapterméke azonos, egyébként pedig 35 %;

𝜌𝑘l (lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két csúcsa azonos, egyébként pedig 65 %;

𝜌𝑘l (bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,90 %.

(2)  A fenti korrelációk a 325ai. cikk (1) bekezdésében említett 18. kategóriára nem alkalmazandók. A 18. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény a 18. kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő.

Kb(18. kategória) =

325ak. cikk

A hitelfelár-kockázat (nem értékpapírosítások) kategóriák közötti korrelációi

(1)  Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére alkalmazandó γbc korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

𝛾𝑏c=𝛾𝑏c(minősítés) ⋅ 𝛾𝑏c(ágazat)

ahol:

𝛾𝑏c(minősítés) = 1, ha a két kategória ugyanazon hitelminőségi besorolással rendelkezik (vagy 1–3. vagy 4–6. hitelminőségi besorolás), egyébként pedig 50 %. E számítás céljából az 1. kategória hitelminőségi besorolása megegyezik az 1–3. hitelminőségi besorolással rendelkező kategóriák besorolásával;

𝛾𝑏c(ágazat) = 1, ha a két kategória ugyanazon ágazatba tartozik, egyébként pedig az alábbi táblázat szerinti érték:

5. táblázat

Kategória

1., 2. és 11.

és 12.

4. és 13.

5. és 14.

6. és 15.

7. és 16.

8. és 17.

9. és 10.

1., 2. és 11.

 

75 %

10 %

20 %

25 %

20 %

15 %

10 %

3. és 12.

 

 

5 %

15 %

20 %

15 %

10 %

10 %

4. és 13.

 

 

 

5 %

15 %

20 %

5 %

20 %

5. és 14.

 

 

 

 

20 %

25 %

5 %

5 %

6. és 15.

 

 

 

 

 

25 %

5 %

15 %

7. és 16.

 

 

 

 

 

 

5 %

20 %

8. és 17.

 

 

 

 

 

 

 

5 %

9. és 10.

 

 

 

 

 

 

 

 

(2)  A 18. kategóriára vonatkozó tőkekövetelményt hozzá kell adni a kockázati osztály szintjének általános tőkekövetelményéhez, a más kategóriákkal való diverzifikációs vagy fedezeti hatások figyelembevétele nélkül.

325al. cikk

A hitelfelár-kockázati értékpapírosításokra vonatkozó kockázati súlyok (korrelációkereskedési portfólió)

A kockázati súlyok az egyes kategóriákon belüli összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak.

6. táblázat

Kategóriaszám

Hitelminőség

Ágazat

Kockázati súly

(százalék-pont)

1.

Valamennyi

Az Unió tagállamainak központi kormányzatai, beleértve a központi bankokat is

4 %

2.

1–3. hitelminőségi besorolás

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében és a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

4 %

3.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

4 %

4.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

8 %

5.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, ásványinyersanyag-kitermelő ipar

5 %

6.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és tárolás, igazgatási és támogató szolgáltatási tevékenységek

4 %

7.

Technológia, telekommunikáció

3 %

8.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és technikai tevékenységek

2 %

9.

Az Unió tagállamaiban letelepedett hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

3 %

10.

Harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

6 %

11.

4–6. hitelminőségi besorolás

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében és a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

13 %

12

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

13 %

13

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

16 %

14

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, ásványinyersanyag-kitermelő ipar

10 %

15

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és tárolás, igazgatási és támogató szolgáltatási tevékenységek

12 %

16

Technológia, telekommunikáció

12 %

17

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és technikai tevékenységek

12 %

18

Egyéb ágazat

13 %

325am. cikk

A hitelfelár-kockázati értékpapírosítások korrelációi (korrelációkereskedési portfólió)

(1)  A delta kockázat 𝜌𝑘l korrelációját a 325aj. cikknek megfelelően kell származtatni, kivéve, hogy e bekezdés alkalmazásában 𝜌𝑘l(bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,00 %.

(2)  A 𝛾𝑏c korrelációt a 325ak. cikknek megfelelően kell származtatni.

325an. cikk

A hitelfelár-kockázati értékpapírosításokra vonatkozó kockázati súlyok (nem korrelációkereskedési portfólió)

(1)  A kockázati súlyok az egyes kategóriákon belüli összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak.

7. táblázat

Kategóriaszám

Hitelminőség

Ágazat

Kockázati súly

(százalékpont)

1.

Előresorolt és 1–3. hitelminőségi besorolás

RMBS – elsőrendű

0,9 %

2.

RMBS – közepes-elsőrendű

1,5 %

3.

RMBS – másodrendű

2,0 %

4.

üzleti ingatlannal fedezett értékpapír

2,0 %

5.

Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek

0,8 %

6.

Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák

1,2 %

7.

Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek

1,2 %

8.

Hitellel fedezett kötelezvény, nem korrelációkereskedési portfólió

1,4 %

9.

Nem előresorolt és 1–3. hitelminőségi besorolás

RMBS – elsőrendű

1,125 %

10.

RMBS – közepes-elsőrendű

1,875 %

11.

RMBS – másodrendű

2,5 %

12.

üzleti ingatlannal fedezett értékpapír

2,5 %

13.

Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek

1 %

14.

Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák

1,5 %

15.

Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek

1,5 %

16.

Hitellel fedezett kötelezvény, nem korrelációkereskedési portfólió

1,75 %

17.

4–6. hitelminőségi besorolás

RMBS – elsőrendű

1,575 %

18.

RMBS – közepes-elsőrendű

2,625 %

19.

RMBS – másodrendű

3,5 %

20.

üzleti ingatlannal fedezett értékpapír

3,5 %

21.

Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek

1,4 %

22.

Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák

2,1 %

23.

Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek

2,1 %

24.

Hitellel fedezett kötelezvény, nem korrelációkereskedési portfólió

2,45 %

25.

Egyéb ágazat

3,5 %

(2)  A hitelintézetek a kockázati kitettségeket a kibocsátók iparág szerinti szokásos piaci csoportosításának megfelelően sorolják be az ágazatokba. A hitelintézetek az egyes ügyletrészsorozatokat az (1) bekezdés szerinti táblázat egy ágazati kategóriájába sorolják be. Ha a hitelintézet az adott ügyletrészsorozatból származó kockázati pozíciókat ily módon nem tudja ágazathoz rendelni, akkor azokat a 25. kategóriába kell sorolni.

325ao. cikk

A hitelfelár-kockázati értékpapírosítások kategórián belüli korrelációi (nem korrelációkereskedési portfólió)

(1)  Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

𝜌𝑘l= 𝜌𝑘l (ügyletrészsorozat) ⋅ 𝜌𝑘l (lejárat) ⋅ 𝜌𝑘l (bázis)

ahol:

𝜌𝑘l (ügyletrészsorozat) = 1, ha a k és l érzékenységek két alapterméke ugyanazon kategóriába és ugyanazon értékpapírosítási ügyletrészsorozatba tartozik (névleges értelemben több mint 80 %-uk átfedő), egyébként pedig 40 %;

𝜌𝑘l (lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 80 %;

𝜌𝑘l (bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,90 %.

(2)  A fenti korrelációk a 25. kategóriára nem alkalmazandók. A 25. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő.

Kb(25. kategória) =

325ap. cikk

A nem korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategóriák közötti korrelációi

(1)  Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére a c korrelációs paraméter alkalmazandó, amely 0 %.

(2)  A 25. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő.

325aq. cikk

A részvénypiaci kockázatra vonatkozó kockázati súlyok

(1)  A részvényárfolyamokkal és a részvénypiaci repokamatlábakkal kapcsolatos érzékenységek kockázati súlyait a következő táblázat tartalmazza:

8. táblázat

Kategória-szám

Piaci kapitali-záció

Gazda-ság

Ágazat

Az azonnali részvényárfolyamokra vonatkozó kockázati súly

(százalékpont)

A részvénypiaci repokamat-lábra vonatkozó kockázati súly

(százalék-pont)

1.

Nagy

Feltörek-vő piaci gazdaság

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és tárolás, igazgatási és támogató szolgáltatási tevékenységek, egészségügyi ellátás, közművek

55 %

0,55 %

2.

Telekommunikáció, ipari termékek

60 %

0,60 %

3.

Alapanyagok, energia, mezőgazdaság, feldolgozóipar, ásványinyersanyag-kitermelő ipar

45 %

0,45 %

4.

Pénzügyi vállalatok – ideértve az államilag támogatottakat is –, ingatlantevékenységek, technológia

55 %

0,55 %

5.

Fejlett gazdaság

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és tárolás, igazgatási és támogató szolgáltatási tevékenységek, egészségügyi ellátás, közművek

30 %

0,30 %

6.

Telekommunikáció, ipari termékek

35 %

0,35 %

7.

Alapanyagok, energia, mezőgazdaság, feldolgozóipar, ásványinyersanyag-kitermelő ipar

40 %

0,40 %

8.

Pénzügyi vállalatok – ideértve az államilag támogatottakat is –, ingatlantevékenységek, technológia

50 %

0,50 %

9.

Kis

Feltörek-vő piaci gazdaság

Az 1., 2., 3. és 4. kategória alatt ismertetett összes ágazat

70 %

0,70 %

10.

Fejlett gazdaság

Az 5., 6., 7. és 8. kategória alatt ismertetett összes ágazat

50 %

0,50 %

11.

Egyéb ágazat

70 %

0,70 %

(2)  Magasabb piaci kapitalizáció alatt az 1,75 milliárd EUR vagy annál nagyobb összegű piaci kapitalizációt, alacsony piaci kapitalizáció alatt pedig az 1,75 milliárd EUR-nál kisebb összegű piaci kapitalizációt kell érteni.

(3)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletesebb meghatározása érdekében, hogy e cikk alkalmazásában mely gazdaságok minősülnek feltörekvő piaci gazdaságnak és fejlett gazdaságnak.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4)  A hitelintézetek a kockázati kitettségeket a kibocsátók iparág szerinti szokásos piaci csoportosításának megfelelően sorolják be az ágazatokba. A hitelintézetek az egyes kibocsátókat az (1) bekezdés szerinti táblázat egy ágazati kategóriájába sorolják be, és az ugyanazon iparágba tartozó kibocsátókat ugyanazon ágazatba sorolják be. Ha a hitelintézet az adott kibocsátóval szembeni kockázati pozíciókat ily módon nem tudja ágazathoz rendelni, akkor azokat a 11. kategóriába kell sorolni. A multinacionális vagy több ágazatban tevékenykedő részvénykibocsátók kategóriába sorolását a tevékenységük szempontjából legjelentősebb régió és ágazat alapján kell elvégezni.

325ar. cikk

A részvénypiaci kockázat kategórián belüli korrelációi

(1)  Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége között a delta kockázat ρkl korrelációs paramétere 99,90 %, ha e két érzékenység egyike az azonnali részvényárfolyamra, a másik pedig a részvényrepo-kamatlábra vonatkozik, és ugyanazon részvénykibocsátói alaptermékhez kapcsolódik.

(2)  Az (1) bekezdésben említetten kívüli esetekben az ugyanazon kategória azonnali részvényárfolyamra való WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

a)  15 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a nagy piaci kapitalizáció, feltörekvő piaci gazdaság kategóriájába esnek (1., 2., 3. vagy 4. kategória).

b)  25 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a nagy piaci kapitalizáció, fejlett gazdaság kategóriájába esnek (5., 6., 7. vagy 8. kategória).

c)  7,5 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a kis piaci kapitalizáció, feltörekvő piaci gazdaság kategóriájába esnek (9. kategória).

d)  12,5 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a kis piaci kapitalizáció, fejlett gazdaság kategóriájába esnek (10. kategória).

(3)  Az ugyanazon kategória részvényrepo-kamatlábra való WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a (2) bekezdésnek megfelelően kell meghatározni.

(4)  Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paraméter a (2) bekezdésben meghatározott korreláció, szorozva 99,90 %-kal, ha a két érzékenység egyike az azonnali részvényárfolyamra, a másik pedig a részvényrepo-kamatlábra vonatkozik, és eltérő részvénykibocsátói alaptermékhez kapcsolódik.

(5)  A fenti korrelációk a 11. kategóriára nem alkalmazandók. A 11. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő.

Kb(11. kategória) =

325as. cikk

A részvénypiaci kockázat kategóriák közötti korrelációi

(1)  Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére a c korrelációs paraméter alkalmazandó. Értéke 15 %, ha a két kategória az 1–10. kategória közé tartozik.

(2)  A 11. kategóriára vonatkozó tőkekövetelményt hozzá kell adni a kockázati osztály szintjének általános tőkekövetelményéhez, a más kategóriákkal való diverzifikációs vagy fedezeti hatások figyelembevétele nélkül.

325at. cikk

Az árukockázatra vonatkozó kockázati súlyok

Az árukkal kapcsolatos érzékenységek kockázati súlyait a következő táblázat tartalmazza:

9. táblázat

Kategóriaszám

Kategórianév

Kockázati súly

(százalékpont)

1.

Energia – szilárd tüzelőanyag

30 %

2.

Energia – folyékony tüzelőanyag

35 %

3.

Energia – villamosenergia- és szén-dioxid-kereskedelem

60 %

4.

Szállítás

80 %

5.

Fémek – nem nemesfémek

40 %

6.

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag

45 %

7.

Nemesfémek (az arany is)

20 %

8.

Gabona és olajos magvak

35 %

9.

Állatállomány és tejtermék

25 %

10.

Puha áruk és egyéb mezőgazdasági áruk

35 %

11.

Egyéb áruk

50 %

325au. cikk

Az árukockázat kategórián belüli korrelációi

(1)  A korreláció megjelenítése céljából bármely két áru külön árunak minősül, ha a piacon létezik két olyan szerződés, amelyeket csak az egyes szerződések alapján leszállítandó alapul szolgáló áru különböztet meg.

(2)  Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti l korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

𝜌𝑘l= 𝜌𝑘l (áru) ⋅ 𝜌𝑘l (lejárat) ⋅ 𝜌𝑘l (bázis)

ahol:

𝜌𝑘l (áru) = 1, ha a k és l érzékenységű két áru azonos, egyébként pedig megegyezik a 3. táblázatban szereplő kategórián belüli korrelációkkal;

𝜌𝑘l (lejárat) 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 99 %;

𝜌𝑘l (bázis) = 1, ha a két érzékenység i. a szerződéses áruminőség és ii. az áru teljesítési helye tekintetében is azonos, egyébként pedig 99,90 %.

(3)  A kategórián belüli 𝜌𝑘l (áru) korrelációk a következők:

10. táblázat

Kategóriaszám

Kategórianév

Korreláció (𝜌áru)

1.

Energia – szilárd tüzelőanyag

55 %

2.

Energia – folyékony tüzelőanyag

95 %

3.

Energia – villamosenergia- és szén-dioxid-kereskedelem

40 %

4.

Szállítás

80 %

5.

Fémek – nem nemesfémek

60 %

6.

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag

65 %

7.

Nemesfémek (az arany is)

55 %

8.

Gabona és olajos magvak

45 %

9.

Állatállomány és tejtermék

15 %

10.

Puha áruk és egyéb mezőgazdasági áruk

40 %

11.

Egyéb áruk

15 %

325av. cikk

Az árukockázat kategóriák közötti korrelációi

Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére alkalmazandó γbc korrelációs paramétert a következőképp kell meghatározni:

a)  20 %, ha a két kategória az 1–10. kategória közé tartozik;

b)  0 %, ha a két kategória bármelyike a 11. kategória.

325aw. cikk

A devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó kockázati súlyok

(1)  A devizaárfolyamra való érzékenységre minden esetben 30 %-os kockázati súly alkalmazandó.

(2)  Az azon devizapárokkal kapcsolatos devizaárfolyam-kockázati tényezők tekintetében, amelyek az euróból és a gazdasági és monetáris unió második szakaszában részt vevő tagállam pénzneméből állnak, a kockázati súly az alábbiak valamelyike:

a)  az (1) bekezdésben említett kockázati súly, osztva 3-mal.

b)  a tagállam és az Európai Központi Bank által hivatalosan elfogadott ingadozási sávon belüli maximális ingadozás, amennyiben szűkebb, mint a gazdasági és monetáris unió második szakasza (ERM II) keretében meghatározott ingadozási sáv.

(3)  A 325be. cikk (7) bekezdésének c) pontjában említett leginkább likvid devizapár alkategóriába tartozó devizaárfolyam-kockázati tényezők tekintetében a kockázati súly az (1) bekezdésben említett kockázati súly, osztva -vel.

325ax. cikk

A devizaárfolyam-kockázat korrelációi

A devizaárfolyamra való érzékenységek összesítésére a 60 %-nak megfelelő c egységes korrelációs paraméter alkalmazandó.

2. Alszakasz

Vega kockázati és görbületkockázati súlyok és korrelációk

325ay. cikk

Vega és görbületkockázati súlyok

(1)  A vega kockázati tényezőkre az 1. alszakaszban említett delta kategóriákat kell alkalmazni.

(2)  Az adott vega kockázati tényező kockázati súlyát az említett k kockázati tényező aktuális értékének olyan arányaként kell meghatározni, amely az alapul szolgáló eszköz implicit volatilitását tükrözi, a 3. szakaszban ismertetettek szerint.

(3)  A (2) bekezdésben említett arányt az adott típusú kockázati tényező feltételezett likviditásától kell függővé tenni a következő képletnek megfelelően:

ahol:

az 55 %-on rögzítendő;

az egyes vega kockázati tényezők meghatározásakor előírt szabályozói likviditási horizont. Az értékét a következő táblázatnak megfelelően kell meghatározni:

11. táblázat:

Kockázati osztály

 

Általános kamatlábkockázat

60

Hitelfelár-kockázat, nem értékpapírosítás

120

Hitelfelár-kockázat, értékpapírosítás (korrelációkereskedési portfólió)

120

Hitelfelár-kockázat, értékpapírosítás (nem korrelációkereskedési portfólió)

120

Részvénypiaci kockázat (nagy kapitalizáció)

20

Részvénypiaci kockázat (kis kapitalizáció)

60

Árukockázat

120

Devizaárfolyam-kockázat

40

(4)  A görbületkockázatra ugyanazokat a kategóriákat kell alkalmazni, mint az 1. alszakaszban a delta kockázatra, kivéve, ha ez a fejezet másképpen rendelkezik.

(5)  A devizaárfolyam- és görbületkockázati tényezők tekintetében a görbületkockázati súlyok az 1. alszakaszban említett delta kockázati tényezőkkel azonos relatív eltolódások.

(6)  Az általános kamatláb-, a hitelfelár- és az árukockázattal kapcsolatos görbületkockázati tényezők tekintetében a görbületkockázati súly az egyes görbék összes csúcsának párhuzamos eltolódása, amelynek alapja az 1. alszakaszban az egyes kockázati osztályok tekintetében előírt legmagasabb delta kockázati súly.

325az. cikk

Vega kockázati és görbületkockázati korrelációk

(7)  Az általános kamatlábkockázat kockázati osztály egyazon kategóriáján belüli rkl vega kockázati érzékenységek közötti kl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

 

ahol:

= ahol = 1%, , és pedig azon opciók lejáratai, amelyek tekintetében a vega érzékenységeket származtatják, az évek számában kifejezve;

= , ahol = 1%, , és pedig azon opciók alapul szolgáló eszközeinek lejáratai, amelyek tekintetében a vega érzékenységeket származtatják, az évek számában kifejezve.

(8)  Az egyéb kockázati osztályok egyazon kategóriáján belüli vega kockázati érzékenységek közötti rkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

ahol:

az azon kategóriának megfelelő, kategórián belüli delta korreláció, amelyhez a k és az l vega kockázati tényezőt rendelnék.

az (1) bekezdésbeli meghatározás szerint.

(9)  A kockázati osztályon (általános kamatlábkockázat és egyéb osztályok) belüli kategóriák közötti vega kockázati érzékenységek tekintetében, a vega kockázat összefüggésében ugyanazokat a γbc korrelációs paramétereket kell használni, mint a delta korrelációknál a 4. szakasz egyes kockázati osztályai tekintetében.

(10)  A sztenderd módszer keretében a vega és a delta kockázati tényezők között nem lehet figyelembe venni diverzifikációs és fedezeti előnyöket. A vega és a delta kockázatra vonatkozó követelményeket egyszerű összeadással kell összesíteni.

(11)  A görbületkockázati korrelációk az 1. alszakaszban említett γbc megfelelő delta kockázati korrelációk négyzetei.

1b. fejezet

A belső modellen alapuló módszer

1. SZAKASZ

ENGEDÉLY ÉS SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNYEK

325ba. cikk

Belső modellek használatának engedélyezése

(1)  Miután az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy az intézmények megfelelnek a 325bi–325bk. cikkben meghatározott követelményeknek, kötelesek engedélyt adni az intézményeknek arra, hogy a kereskedési részlegekhez rendelt, az alábbi követelményeknek megfelelő pozíciók portfóliójának szavatolótőke-követelményeit a 325bb. cikknek megfelelően belső modelljük alapján számítsák ki:

a)  a kereskedési részlegeket a 104b. cikkel összhangban hozták létre;

b)  az illetékes hatóság a kereskedési részlegre vonatkozó, a 325bh. cikkben meghatározott eredményvizsgálati értékelés eredményét a megelőző 12 hónapban megfelelőnek értékeli;

c)  a kereskedési részlegek a 325bg. cikk (1) bekezdésében említett utótesztelési követelményeket a közvetlenül megelőző 250 kereskedési napra teljesítették;

d)  azon kereskedési részlegek esetében, amelyekhez a 325bm. cikkben említett kereskedési könyvi pozíciók közül legalább egyet hozzárendeltek, a kereskedési részlegek teljesítik a nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell tekintetében a 325bn. cikkben meghatározott követelményeket.

(2)  Azok az intézmények, amelyek megkapták az (1) bekezdésben említett engedélyt a belső modelljeik használatára, egy vagy több kereskedési részleg tekintetében adatot szolgáltatnak az illetékes hatóságoknak a következőkről:

a)  a kereskedési részleghez rendelt összes pozícióra vonatkozóan az (5) bekezdéssel összhangban kiszámított heti korlátozás nélküli várható veszteség mértéke (UESt), amelyet havonta kell jelenteni az illetékes hatóságoknak;

b)  minden ilyen engedéllyel rendelkező részleg esetében a piaci kockázatokra vonatkozóan az e cím 1a. fejezetének megfelelően úgy számított havi szavatolótőke-követelmények, mintha az intézmény nem kapta volna meg az (1) bekezdésben említett engedélyt, a kereskedési részleghez rendelt összes pozíciót külön portfólióként, önálló alapon figyelembe véve. E számításokat havonta kell jelenteni az illetékes hatóságoknak.

ba)  az intézmény teljes portfóliójának piaci kockázataira vonatkozó, az e cím 1a. fejezete szerint olyan módon számított havi szavatolótőke-követelmény, mintha az intézmény nem kapta volna meg az (1) bekezdésben említett engedélyt. E számításokat havonta kell jelenteni az illetékes hatóságoknak.

(3)  Az (1) bekezdésben említett engedéllyel rendelkező intézmény haladéktalanul értesíti illetékes hatóságait, amennyiben kereskedési részlegeinek valamelyike már nem teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott követelmények bármelyikét. Ez az intézmény a továbbiakban nem alkalmazhatja ezt a fejezetet a kereskedési részleghez rendelt pozíciók egyikére sem, és a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a kereskedési részleghez rendelt összes pozíció tekintetében az 1a. fejezetben meghatározott módszerrel összhangban számítja ki a következő legkorábbi adatszolgáltatási időponttól mindaddig, amíg az intézmény bizonyítja az illetékes hatóságoknak, hogy a kereskedési részleg újra teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott összes követelményt.

(4)  A (3) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok rendkívüli körülmények fennállása esetén engedélyezhetik az intézmény számára, hogy továbbra is belső modellek alapján számítsa ki azon kereskedési részlegek piaci kockázatainak szavatolótőke-követelményét, amelyek már nem felelnek meg az (1) bekezdés b) vagy c) pontjában említett feltételeknek, amennyiben a piaci kockázatok összevont szavatolótőke-követelményének legalább 10 %-a olyan kereskedésirészleg-pozíciókból származik, amelyek esetén engedélyezték a piaci kockázatokra vonatkozó belső modell használatát. Ezek a rendkívüli körülmények például a pénzügyi piacokat érintő, határokon átnyúló jelentős stresszidőszakok során állhatnak elő, vagy akkor keletkezhetnek, amikor a bankok nagymértékű rendszerszintű változásnak vannak kitéve. Ebben az esetben az illetékes hatóságok erről értesítik az EBH-t, és döntésüket indokolják.

(5)  Azon kereskedési részlegekhez rendelt pozíciók esetében, amelyek esetében egy intézmény nem kapta meg az (1) bekezdésben említett engedélyt, a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket az adott intézmény e cím 1a. fejezetével összhangban számítja ki. E számítás céljából e kereskedési részlegek összes pozícióját külön portfólióként, önálló alapon kell figyelembe venni.

(6)  Egy adott kereskedési részleg vonatkozásában a (2) bekezdés a) pontjában említett korlátozás nélküli várható veszteség mértéke az adott kereskedési részleghez rendelt összes pozícióra, e pozíciókat külön portfólióként, önálló alapon figyelembe véve, a 325bc. cikkel összhangban számított korlátozás nélküli várható veszteség mértéke. A 325bd. cikktől eltérve az intézményeknek az alábbi követelményeket kell teljesíteniük, amikor az egyes kereskedési részlegekre vonatkozóan kiszámítják a korlátozás nélküli várható veszteség mértékét:

a)  az egy adott kereskedési részlegre vonatkozó PEStFC részleges várható többletveszteség számításakor használt stresszhelyzeti időszak az a stresszhelyzeti időszak, amelyet a 325bd. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint azonosítottak mindazon kereskedési részlegek PEStFC értékének meghatározásához, amely kereskedési részlegekre vonatkozóan az intézmény megkapta az (1) bekezdésben említett engedélyt;

b)  egy adott kereskedési részlegre vonatkozó PEStRS és PEStRC részleges várható veszteség számításakor a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek csak a kereskedési részleghez rendelt pozíciók azon modellezhető kockázati tényezőire alkalmazhatók, amelyek az intézmény által a 325bd. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően mindazon kereskedési részlegek PEStRS értékének meghatározásához kiválasztott modellezhető kockázati tényezők részhalmazába tartoznak, amely kereskedési részlegekre vonatkozóan az intézmény megkapta az (1) bekezdésben említett engedélyt.

(7)  Az engedélyezett belső modellek használatának lényegi módosításához, az engedélyezett belső modellek használatának kiterjesztéséhez, valamint a 325bd. cikk (2) bekezdésében említett modellezhető kockázati tényezők részhalmazára vonatkozó intézményi döntés lényegi módosításához az illetékes hatóságok külön engedélyére van szükség.

Az intézmények kötelesek továbbá értesíteni az illetékes hatóságokat az intézmény általi használatra engedélyezett belső modellek használatának minden egyéb kiterjesztéséről és módosításáról.

(8)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)  a belső modellek alkalmazásával kapcsolatos kiterjesztések és módosítások, továbbá a 325bd. cikkben említett modellezhető kockázati tényezők részhalmazát érintő módosítások lényegességének értékelésére vonatkozó feltételek;

b)  az értékelési módszer, amelynek keretében az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy az intézmény megfelel-e a 325bi–370. cikkben meghatározott követelményeknek.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

325bb. cikk

Szavatolótőke-követelmény belső modellek alkalmazása esetén

(1)  A belső modellt alkalmazó intézmény a következők összegeként számítja ki az azon kereskedési részleg összes pozícióját tartalmazó portfólióra vonatkozó szavatolótőke-követelményt, amelyre vonatkozóan az intézmény megkapta a 325ba. cikk (1) bekezdésében említett engedélyt:

a)  a következő értékek közül a nagyobb:

i.  az intézmény a 325bc. cikk szerint számított, előző napi várható veszteségértéke (ESt-1);

ii.  az intézmény 325bc. cikk szerint számított napi várható többletveszteség kockázati mértékeinek a megelőző 60 kereskedési nap tekintetében számított átlaga (ESavg), megszorozva az (mc) szorzótényezővel;

b)  a következő értékek közül a nagyobb:

i.  az intézmény az e cím 5. szakasza szerint számított, előző napi stresszforgatókönyvi kockázati mértéke (SSt-1);

ii.  az e cím 5. szakasza szerint számított napi stresszforgatókönyvi kockázati mértékeknek a megelőző hatvan kereskedési nap tekintetében számított átlaga (SSavg).

(2)  A belső nemteljesítési kockázati modell alkalmazási körébe tartozó és az (1) bekezdésben említett kereskedési részlegekhez rendelt, tőzsdén kereskedett, hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban lévő pozíciókkal rendelkező intézményeknek egy további, a következő értékek közül a nagyobb összegében kifejezett szavatolótőke-követelményt kell teljesíteniük:

a)  a 3. szakasszal összhangban számított, a nemteljesítési kockázatra vonatkozó legutóbbi szavatolótőke-követelmény;

b)  az a) pontban említett összeg megelőző 12 hétre számított átlaga.

2. szakasz

Általános követelmények

325bc. cikk

A várható veszteség kockázati mértéke

(1)  Az intézmények a 325bb. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett „ESt” várható veszteség kockázati mértéket bármely adott „t” időpontra vonatkozóan és a kereskedési könyvi pozíciók bármely adott portfóliójára vonatkozóan a következőképpen számítják ki:

ahol:

i  =   a 325be. cikk 13. táblázatának első oszlopában felsorolt öt tág kockázatitényező-kategóriát jelölő index;

UESt    =  a korlátozás nélküli várható veszteség mértéke, amely a következőképpen számítandó ki:

UESti   =   a korlátozás nélküli várható veszteség mértéke az „i” tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a következőképpen számítandó ki:

ρ     =  a tág kockázati kategóriák közötti felügyeleti korrelációs együttható; ρ = 50 %;

PEStRS  =  a részleges várható veszteség mérőszáma, amely a 325bd. cikk (2) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára;

PEStRC   =   a részleges várható veszteség mérőszáma, amely a 325bd. cikk (3) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára;

PEStFC   =   a részleges várható veszteség mérőszáma, amely a 325bd. cikk (4) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára;

PEStRS,i   =  a részleges várható veszteség mérőszáma az „i” tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a 325bd. cikk (2) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára;

PEStRC,i   =  a részleges várható veszteség mérőszáma az „i” tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a 325bd. cikk (3) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára;

PEStFC,i   =   a várható veszteség mérőszáma az „i” tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a 325bd. cikk (4) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára;

(2)  Az (1) bekezdés szerinti várható veszteség kockázati mértékének kiszámításához használt egyes részleges várható veszteségértékek megállapítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a 325bd. cikk szerinti egyes részleges várható veszteségértékek esetében figyelembe veendő, modellezhető kockázati tényezők halmazára alkalmazzák.

(3)  Amennyiben a portfólió legalább egy ügylete legalább egy olyan modellezhető kockázati tényezővel rendelkezik, amelyet a 325be. cikkel összhangban az „i” tág kockázati kategóriába soroltak, az intézményeknek az „i” tág kockázatitényező-kategóriára vonatkozó korlátozás nélküli várható veszteség mértékét kell kiszámítaniuk, és azt bele kell foglalniuk a várható veszteség kockázati mértékének (2) bekezdésben említett képletébe.

325bd. cikk

A részleges várható veszteség számítása

(1)  Az intézmények a következőképpen számítják ki a részleges várható veszteség a 325bc. cikk (1) bekezdésében említett mérőszámait:

a)  a részleges várható veszteség mérőszámait naponta kell kiszámítani;

b)  97,5 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallumra;

c)  a kereskedési könyvi pozíciók adott portfóliója esetében az intézmény a következő képlet alapján számítja ki a részleges várható veszteség „t” időpontra vonatkozó mérőszámát:

j      =   az 1. táblázat első oszlopában felsorolt öt likviditási horizontot jelölő index;

LHj      =  a j likviditási horizont hossza az 1. táblázat szerint, napokban kifejezve;

T      =  a bázis-időhorizont, ahol T = 10 nap;

PESt(T)   =   a részleges várható veszteség a 325bc. cikk (2) bekezdésében említett minden egyes mérőszáma esetében a 10 napos időhorizonton vizsgált jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveknek csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott halmazára való alkalmazásával kiszámított részleges várható veszteség;

PESt(T, j)   =   a részleges várható veszteség a 325bc. cikk (2) bekezdésében említett minden egyes mérőszáma esetében a 10 napos időhorizonton vizsgált jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveknek csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott halmazára való alkalmazásával kiszámított részleges várható veszteség, amelyek esetében a 325be. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott tényleges likviditási horizont egyenlő vagy hosszabb mint LHj.

1. táblázat

Likviditási horizont

j

A „j” likviditási horizont hossza

(napokban)

1

10

2

20

3

40

4

60

5

120

(2)  A részleges várható veszteség a 325bc. cikk (2) bekezdésében említett PEStRS és PEStRS,i mérőszámainak kiszámítása céljából az intézmények az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken túlmenően teljesítik a következő követelményeket is:

a)  a PEStRS kiszámítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek egy az intézmény által – az illetékes hatóságok számára kielégítő módon – választott részhalmazára alkalmazzák, úgy hogy a következő feltétel „t” időpontban, az előző 60 kereskedési napra vonatkozó összeg tekintetében teljesül:

Az az intézmény, amely már nem teljesíti az e pont első albekezdésében említett követelményt, erről haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságokat, és két héten belül aktualizálja a kockázati tényezők részhalmazát annak érdekében, hogy eleget tegyen e követelménynek. Amennyiben az adott intézménynek két hét elteltével nem sikerült eleget tennie e követelménynek, egyes kereskedési részlegek tekintetében vissza kell térnie a piaci kockázati szavatolótőke-követelmény kiszámítására vonatkozóan az 1a. fejezetben meghatározott módszerre mindaddig, amíg az adott intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy teljesíti az e pont első albekezdésében meghatározott követelményt;

b)  a PEStRS,i kiszámítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek egy az intézmény által az a) pont alkalmazásában választott olyan részhalmazára alkalmazzák, amelyet az „i” tág kockázatitényező-kategóriába soroltak a 325be. cikknek megfelelően;

c)  az a) és b) pontban említett modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat az intézmény által a PEStRS értékének maximalizálása érdekében meghatározott, 12 hónapos folyamatos pénzügyi stresszhelyzeti időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni. Az intézmények legalább havonta felülvizsgálják a stresszhelyzeti időszak meghatározását, és a felülvizsgálat eredményéről értesítik az illetékes hatóságokat.A stresszhelyzeti időszak meghatározása céljából az intézmények legalább 2007. január 1-jétől kezdődő megfigyelési időszakot alkalmaznak, az illetékes hatóságok számára kielégítő módon;

d)  a PEStRS,i bemeneti adatait az intézmény által a c) pont alkalmazásában azonosított 12 hónapos stresszhelyzeti időszakra kell kalibrálni.

(3)  A részleges várható veszteség a 325bc. cikk (2) bekezdésében említett PEStRC és PEStRC,i mérőszámainak kiszámítása céljából az intézmények az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken túlmenően teljesítik a következő követelményeket is:

a)  a PEStRC kiszámítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (3) bekezdés a) pontjában említett részhalmazára alkalmazzák;

b)  a PEStRC,i kiszámítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (3) bekezdés b) pontjában említett részhalmazára alkalmazzák;

c)  az a) és b) pontban említett modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat az előző 12 hónapos időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni. Ezeket az adatokat legalább havonta frissíteni kell.

(4)  A részleges várható veszteség a 325bc. cikk (2) bekezdésében említett PEStFC és PEStFC,i mérőszámainak kiszámítása céljából az intézmények az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken túlmenően teljesítik a következő követelményeket is:

a)  a PEStFC kiszámítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket a portfólióhoz tartozó pozíciók összes modellezhető kockázati tényezőjére alkalmazzák;

b)  a PEStFC,i kiszámítása során az intézmények a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket a portfólióhoz tartozó pozíciók összes olyan modellezhető kockázati tényezőjére alkalmazzák, amelyet az „i” tág kockázatitényező-kategóriába soroltak a 325be. cikknek megfelelően;

c)  az a) és b) pontban említett modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat az előző 12 hónapos időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni. Ezeket az adatokat legalább havonta frissíteni kell. Amennyiben az áringadozás számottevő mértékben növekszik az intézmény portfóliójának jelentős számú, a kockázati tényezők a (2) bekezdés a) pontjában említett részhalmazába nem tartozó, modellezhető kockázati tényezője esetében, az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára, hogy a korábbi 12 hónapos időszaknál rövidebb időszakra vonatkozó historikus adatokat használjon, de ez a rövidebb időszak nem lehet rövidebb, mint az előző hat hónapos időszak. Az illetékes hatóságok értesítik az EBH-t minden olyan határozatról, amely 12 hónapnál rövidebb időszakra vonatkozó historikus adatok használatát írja elő valamely intézmény számára, és e határozatokat indokolással látják el.

(5)  A részleges várható veszteség egy adott, a 325bc. cikk (2) bekezdésében említett mérőszámának kiszámítása során az intézményeknek változatlanul kell hagyniuk azon modellezhető kockázati tényezők értékeit, amelyek tekintetében a (2), (3) és (4) bekezdés alapján nem voltak kötelesek jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket alkalmazni a részleges várható veszteség adott mérőszáma vonatkozásában.

(6)  Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve az intézmények a részleges várható veszteség PEStRS,i, PEStRC,i és PEStFC,i mérőszámait heti alapon is számíthatják.

325be. cikk

Likviditási horizont

(1)  Azon kereskedési részlegek esetében, amelyek tekintetében az intézmények megkapták a 325ba. cikk (1) bekezdésében említett engedélyt, vagy az engedély megadása folyamatban van, az intézmények az e kereskedési részlegekhez rendelt pozíciók minden egyes kockázati tényezőjét besorolják a 2. táblázatban felsorolt tág kockázatitényező-kategóriák és tág kockázatitényező-alkategóriák egyikébe.

(2)  Az (1) bekezdésben említett pozíciók kockázati tényezőjének likviditási horizontja annak a megfelelő tág kockázatitényező-alkategóriának a likviditási horizontja, amelybe a kockázati tényezőt besorolták.

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmények egy adott kereskedési részleg tekintetében dönthetnek úgy, hogy a 2. táblázatban felsorolt tág kockázatitényező-alkategória likviditási horizontját az 1. táblázatban felsorolt hosszabb likviditási horizontok egyikével helyettesítik. Amennyiben az intézmény így dönt, a részleges várható többletveszteség-értékeknek a 325bd. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti számítása céljára a hosszabb likviditási horizontot kell alkalmaznia az e kereskedési részleghez rendelt pozíciók ezen tág kockázatitényező-alkategóriába sorolt minden modellezhető kockázati tényezője tekintetében.

Az intézmény értesíti az illetékes hatóságokat arról, melyek azok a kereskedési részlegek és tág kockázatitényező-alkategóriák, amelyek tekintetében az első albekezdésben említett eljárás alkalmazása mellett dönt.

(4)  A részleges várható többletveszteség-értékeknek a 325bd. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti számítása céljából egy adott kereskedési könyvi pozíció egy adott modellezhető kockázati tényezőjének tényleges likviditási horizontját („EffectiveLH”) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

 

ahol:

Mat        =   a kereskedési könyvi pozíció lejárata;

SubCatLH      =   a modellezhető kockázati tényező az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott likviditási horizontjának hossza;

minj {LHj/LHj ≥ Mat}  =   az [...] táblázatban felsorolt azon likviditási horizont hossza, amely a kereskedési könyvi pozíció lejáratához legközelebb eső, annál hosszabb időtartam.

(5)  Azokat a devizapárokat, amelyek az euróból és a gazdasági és monetáris unió második szakaszában részt vevő tagállam pénzneméből állnak, a 2. táblázat „Devizaárfolyam” tág kockázatitényező-kategóriáján belül a „Leginkább likvid devizapárok” alkategóriájába kell besorolni.

(6)  Az intézmény legalább havonta ellenőrzi az (1) bekezdésben említett besorolások megfelelőségét.

(7)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a)  hogyan kell az intézményeknek kereskedési könyvi pozícióikat az (1) bekezdés alkalmazásában hozzárendelni a tág kockázatitényezők-kategóriákhoz és a tág kockázatitényező-alkategóriákhoz;

b)  a 2. táblázatban szereplő „Kamatláb” tág kockázatitényező-kategóriában a leginkább likvid devizák alkategóriáját alkotó pénznemek;

c)  a 2. táblázatban szereplő „Devizaárfolyam” tág kockázatitényező-kategóriában a „Leginkább likvid devizapárok” alkategóriáját alkotó devizapárok;

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

2. táblázat

Tág kockázatitényező-kategóriák

Tág kockázatitényező-alkategóriák

Likviditási hori-zont

A likviditási horizont hossza (napok-ban)

Kamatláb

Leginkább likvid devizák és hazai pénznem

1

10

Egyéb devizák (a leginkább likvid devizák kivételével)

2

20

Volatilitás

4

60

Egyéb típusok

4

60

Hitelkockázati felár

Az Unió tagállamainak központi kormányzatai, beleértve a központi bankokat is

2

20

Az Unió tagállamaiban letelepedett hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények (befektetési kategória)

2

20

Állampapírok (befektetési kategória)

2

20

Állampapírok (befektetésinél alacsonyabb kategória)

3

40

Vállalati hitelpapírok (befektetési kategória)

3

40

Vállalati hitelpapírok (befektetésinél alacsonyabb kategória)

4

60

Volatilitás

5

120

Egyéb típusok

5

120

Részvény

Részvényárfolyam (magas kapitalizáció)

1

10

Részvényárfolyam (alacsony kapitalizáció)

2

20

Volatilitás (magas kapitalizáció)

2

20

Volatilitás (alacsony kapitalizáció)

4

60

Egyéb típusok

4

60

Deviza

Leginkább likvid devizapárok

1

10

Egyéb devizapárok (a leginkább likvid devizapárok kivételével)

2

20

Volatilitás

3

40

Egyéb típusok

3

40

Árukockázat

Energiaárak és kibocsátáskereskedelmi-egység árak

2

20

Nemesfém és nemvasfém árak

2

20

Egyéb áruk árai (az energiaárak és kibocsátáskereskedelmi-egység árak, valamint a nemesfém és a nemvasfém árak kivételével)

4

60

Energiaárak és kibocsátáskereskedelmi-egység árak volatilitása

4

60

Nemesfém és nemvasfém árak volatilitása

4

60

Egyéb áruk árainak volatilitása (az energiaárak és kibocsátáskereskedelmi-egység árak volatilitásának, valamint a nemesfém és a nemvasfém árak volatilitásának kivételével)

5

120

Egyéb típusok

5

120

325bf. cikk

A kockázati tényezők modellezhetőségének értékelése

(1)  Azon kereskedési részlegek esetében, amelyek tekintetében az intézmények megkapták a 325ba. cikk (1) bekezdésében említett engedélyt, vagy az engedély megadása folyamatban van, az intézmények havonta értékelik az e kereskedési részlegekhez rendelt pozíciók összes kockázati tényezőjének modellezhetőségét.

(2)  Az intézmény akkor tekinti modellezhetőnek egy kereskedési könyvi pozíció valamely kockázati tényezőjét, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  az intézmény a megelőző 12 hónapos időszak során legalább 24 olyan ellenőrizhető árat azonosított, amely tartalmazta a szóban forgó kockázati tényezőt;

b)  az a) ponttal összhangban az intézmény által azonosított ellenőrizhető árak két egymást követő megfigyelésének időpontja között legfeljebb egy hónap telt el;

c)  egyértelmű és nyilvánvaló kapcsolat áll fenn a kockázati tényező értéke és az intézmény által az a) pontnak megfelelően meghatározott minden egyes ellenőrizhető ár között, ami azt jelenti, hogy egy ügylet esetében megfigyelt bármely ellenőrizhető árat valamennyi érintett kockázati tényező tekintetében ellenőrzésnek lehet tekinteni.

(3)  A (2) bekezdés alkalmazásában egy ellenőrizhető ár az alábbiak bármelyikét jelenti:

a)  azon tényleges ügylet piaci ára, amelyben az intézmény a felek egyike volt;

b)  egy olyan tényleges ügylet piaci ára, amelyet harmadik felek kötöttek, és amelynek vonatkozásában az ár és a kereskedés időpontja nyilvánosan hozzáférhető vagy azt harmadik fél hozzáférhetővé tette;

c)  a harmadik fél által biztosított kötelező érvényű jegyzésből származó ár.

(4)  A (3) bekezdés b) és c) pontjának alkalmazásában az intézmények a harmadik féltől származó árat vagy kötelező érvényű jegyzést akkor tekinthetik ellenőrizhető árnak, ha a harmadik fél vállalja, hogy kérésre az illetékes hatóságoknak bizonyítékot szolgáltat az ügyletről vagy a kötelező érvényű jegyzésről.

Ennek bizonyítékaként a harmadik fél részletes információkat ad az ügylet összegéről (amely annak ellenőrzése céljából szükséges, hogy az ügylet nem elhanyagolható összegű volt) és az ügyleti árról (az ügyletek „valódiságának” értékelése céljából).

(5)  Az intézmények a (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában egynél több kockázati tényezőre vonatkozóan is meghatározhatják az ellenőrizhető árat.

(6)  Az intézmények a modellezhető kockázati tényezők kombinációjából eredő kockázati tényezőket modellezhetőnek tekintik.

(7)  Amennyiben egy intézmény valamely kockázati tényezőt az (1) bekezdéssel összhangban modellezhetőnek tekint, az intézmény a részleges várható veszteség a 365. cikkben említett mérőszámának kiszámítása céljából a kockázati tényezőre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyv számításához a (2) bekezdéssel összhangban a kockázati tényező modellezhetőségének igazolására használt ellenőrizhető áraktól eltérő adatokat is használhat, amennyiben e bemeneti adatok megfelelnek a 325bd. cikkben meghatározott vonatkozó követelményeknek.

(8)  Az intézmények nem modellezhetőnek tekintik azokat a kockázati tényezőket, amelyek nem teljesítik a (2) bekezdésben meghatározott összes feltételt, és e kockázati tényezők tekintetében a 325bl. cikkel összhangban számítják ki a szavatolótőke-követelményeket.

(9)  Az intézmények a modellezhető és nem modellezhető kockázati tényezők kombinációjából eredő kockázati tényezőket nem modellezhetőnek tekintik.

Az intézmények további modellálható kockázati tényezőket alkalmazhatnak, és a nem modellálható kockázati tényezőket helyettesíthetik az említett további modellálható kockázati tényezők és az említett nem modellálható kockázati tényezők közötti alappal. A továbbiakban ezt az alapot tekintik nem modellálható kockázati tényezőnek.

(10)  A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy egy évnél rövidebb ideig nem modellezhetőnek tekintsenek olyan kockázati tényezőket, amelyek megfelelnek a (2) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyikének.

325bg. cikk

A szabályozói utótesztelésre vonatkozó követelmények és a szorzótényezők

(1)  Bármely megadott időpont tekintetében az intézmény kereskedési részlege teljesíti a 325ba. cikk (1) bekezdésében említett utótesztelési követelményeket, amennyiben a kereskedési részleg tekintetében a legutóbbi 250 kereskedési napon a (2) bekezdésben említett túllépések száma nem haladja meg a következők egyikét sem:

a)  12 túllépés a 99 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számolt kockáztatott érték (VaR) tekintetében a portfólióérték hipotetikus változásainak utótesztelése alapján;

b)  12 túllépés a 99 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számolt kockáztatott érték tekintetében a portfólióérték tényleges változásainak utótesztelése alapján;

c)  30 túllépés a 97,5 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számolt kockáztatott érték tekintetében a portfólióérték hipotetikus változásainak utótesztelése alapján;

d)  30 túllépés a 97,5 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számolt kockáztatott érték tekintetében a portfólióérték tényleges változásainak utótesztelése alapján;

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények a napi túllépések számát a kereskedési részleghez rendelt összes pozíciót tartalmazó portfólió értékét érintő hipotetikus és tényleges változások utótesztelése alapján számítják ki. Túllépésnek minősül az adott portfólió értékének olyan napi változása, amely meghaladja az intézmény belső modellje alapján, a következőknek megfelelően számított, vonatkozó kockáztatott értéket:

a)  egynapos tartási periódus;

b)  jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek alkalmazandók a kereskedési részleg pozícióinak a 325bh. cikk (3) bekezdésében említett és a 325bf. cikkel összhangban modellezhetőnek tekintett kockázati tényezőire;

c)  a modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat az előző 12 hónapos időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni. Ezeket az adatokat legalább havonta frissíteni kell;

d)  amennyiben ez a cikk másként nem rendelkezik, az intézmény belső modellje esetében ugyanazon modellezési feltételezéseket kell használni, mint amelyeket a várható veszteség a 325bb. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett kockázati mértékének kiszámításához használtak.

(3)  Az intézmények a (2) bekezdésben említett napi túllépések számát a következőknek megfelelően számítják ki:

a)  a portfólióérték hipotetikus változásaira vonatkozó utótesztelés a portfólió nap végi értékének és – változatlan pozíciókat feltételezve – a következő nap végi értékének az összehasonlítása alapján történik;

b)  a portfólióérték tényleges változásaira vonatkozó utótesztelés a portfólió nap végi értékének és – változatlan pozíciókat feltételezve – a következő nap végi tényleges, díjak, jutalékok és nettó kamatbevétel nélküli értékének az összehasonlítása alapján történik;

c)  túllépés számítandó minden olyan nap után, amikor az intézmény nem képes felmérni a portfólió értékét, vagy nem tudja kiszámítani az (1) bekezdésben említett kockáztatott értéket.

(4)  Az intézmény a 325ba. cikk (1) bekezdésében említett engedéllyel rendelkező kereskedési részlegekhez rendelt összes pozíciót tartalmazó portfólióra az (5) és (6) bekezdéssel összhangban kiszámítja a 325bb. cikkben említett szorzótényezőt (mc). A számítást legalább havonta frissíteni kell.

(5)  A szorzótényező (mc) 1,5 és a 3. táblázat szerinti, 0 és 0,5 közötti többletérték összege. Ezt a többletértéket a (4) bekezdésben említett portfólióra a legutóbbi 250 kereskedési nap során bekövetkezett, az e bekezdés a) pontjával összhangban számolt kockáztatott érték intézményi utótesztelése során megállapított túllépések száma alapján kell meghatározni, a következőknek megfelelően:

a)  túllépésnek minősül az adott portfólió értékének olyan napi változása, amely meghaladja az intézmény belső modellje alapján, a következőknek megfelelően számított, vonatkozó kockáztatott értéket:

i.  egynapos tartási periódus;

ii.  99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallum;

iii.  jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek alkalmazandók a kereskedési részlegek pozícióinak a 325bh. cikk (3) bekezdésében említett és a 325bf. cikkel összhangban modellezhetőnek tekintett kockázati tényezőire;

iv.  a modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat az előző 12 hónapos időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni. Ezeket az adatokat legalább havonta frissíteni kell;

v.  amennyiben ez a cikk másként nem rendelkezik, az intézmény belső modellje esetében ugyanazon modellezési feltételezéseket kell használni, mint amelyeket a várható veszteség a 325bb. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett kockázati mértékének kiszámításához használtak;

b)  a túllépések száma a portfólió értékének hipotetikus és tényleges változásai alapján számolt túllépések közül a magasabb értékkel egyenlő;

c)  a napi túllépések összeszámlálása során az intézmények a (3) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket alkalmazzák.

3. táblázat

Túllépések száma

Többletérték

5 alatt

0,00

5

0,20

6

0,26

7

0,33

8

0,38

9

0,42

9 felett

0,50

(7)  Az illetékes hatóságok nyomon követik a (4) bekezdésben említett szorzótényező megfelelőségét, valamint azt, hogy a kereskedési részleg megfelel-e az (1) bekezdésben említett utótesztelési követelményeknek. Az intézmények haladéktalanul, de minden esetben legkésőbb a túllépés bekövetkezését követő öt munkanapon belül értesítik az illetékes hatóságokat az utótesztelési programjukból származó túllépésekről, és a túllépésekre magyarázatot adnak.

(8)  A (2) és (5) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy ne számítsák be a túllépést, ha a portfólió értékének egy napon belüli, az adott intézmény belső modellje alapján számított, vonatkozó kockáztatott értéket meghaladó változása nem modellezhető kockázati tényezőnek tulajdonítható. Ennek érdekében az intézménynek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy a 325bl. cikkel összhangban e nem modellezhető kockázati tényező esetében számított stresszforgatókönyvi kockázati mérték magasabb, mint az intézmény portfóliójának értéke és a vonatkozó kockáztatott érték közötti pozitív különbség.

(9)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon technikai elemek további meghatározása céljából, amelyeket e cikk alkalmazásában egy intézmény portfóliójának tényleges és hipotetikus változásai közé kell sorolni.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

325bh. cikk

Eredményvizsgálatra vonatkozó követelmény

(1)  Bármely adott hónap vonatkozásában az intézmény kereskedési részlege teljesíti a 325ba. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában az eredményvizsgálatra vonatkozó követelményeket abban az esetben, ha a kereskedési részleg teljesíti az e cikkben meghatározott követelményeket.

(2)  Az eredményvizsgálatra vonatkozó követelménynek biztosítania kell, hogy a kereskedési részleg portfóliója értékének az intézmény kockázatmérési modelljén alapuló elméleti változásai kellően közel álljanak a kereskedési részleg portfóliója értékének az intézmény árazási modelljén alapuló hipotetikus változásaihoz.

(3)  Az az intézmény, amely teljesíti az eredményvizsgálatra vonatkozó követelményt, az adott kereskedési részleg minden egyes pozíciója esetében megadja azon kockázati tényezők pontos felsorolását, amelyeket megfelelőnek tart annak ellenőrzéséhez, hogy az intézmény eleget tesz-e a 325bg. cikkben meghatározott utótesztelési követelménynek.

(4)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a)  a nemzetközi szabályozás fejleményeinek fényében azok a technikai kritériumok, amelyek biztosítják, hogy a (2) bekezdés alkalmazásában a kereskedési részleg portfóliója értékének elméleti változásai megfelelően közel álljanak a kereskedési részleg portfóliója értékének hipotetikus változásaihoz;

b)  azon technikai elemek, amelyeket e cikk alkalmazásában a kereskedési részleg portfóliója értékének elméleti és hipotetikus változásai közé kell sorolni.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

325bi. cikk

A kockázatok mérésére vonatkozó követelmények

(1)  A piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények a 325bb. cikkben említett kiszámításához belső kockázatmérési modellt alkalmazó intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a modell megfeleljen az összes alábbi követelménynek:

a)  a belső kockázatmérési modellnek elegendő számú kockázati tényezőt kell figyelembe vennie, és tartalmaznia kell legalább az 1a. fejezet 3. szakaszának 1. alszakaszában említett kockázati tényezőket, kivéve, ha az intézmény bizonyítja az illetékes hatóságok számára, hogy e kockázati tényezők hiánya nem gyakorol jelentős hatást a 325bh. cikkben említett eredményvizsgálati követelmény eredményeire. Az intézménynek képesn