Eljárás : 2016/0364(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0243/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0243/2018

Viták :

PV 15/04/2019 - 17
CRE 15/04/2019 - 17

Szavazatok :

PV 16/04/2019 - 8.12

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0370

JELENTÉS     ***I
PDF 754kWORD 172k
28.6.2018
PE 613.410v02-00 A8-0243/2018

a 2013/36/EU irányelvnek a mentesített szervezetek, a pénzügyi holding társaságok, a vegyes pénzügyi holding társaságok, a javadalmazás, a felügyeleti intézkedések és hatáskörök, valamint a tőkemegőrzési intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2016)0854 – C8-0474/2016 – 2016/0364(COD))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Peter Simon

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
 ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a 2013/36/EU irányelvnek a mentesített szervezetek, a pénzügyi holding társaságok, a vegyes pénzügyi holding társaságok, a javadalmazás, a felügyeleti intézkedések és hatáskörök, valamint a tőkemegőrzési intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2016)0854 – C8-0474/2016 – 2016/0364(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0854),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0474/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2017. november 8-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0243/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

2016/0364(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2013/36/EU irányelvnek a mentesített szervezetek, a pénzügyi holding társaságok, a vegyes pénzügyi holding társaságok, a javadalmazás, a felügyeleti intézkedések és hatáskörök, valamint a tőkemegőrzési intézkedések tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen 53. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet(5) és az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(6) a 2007–2008-ban kibontakozott pénzügyi válságra adott válaszként fogadták el. E jogalkotási intézkedések jelentősen hozzájárultak a pénzügyi rendszer megerősítéséhez az Unióban, és az uniós intézményeket ellenállóbbá tették az esetleges jövőbeli megrázkódtatásokkal szemben. Jóllehet ezek az intézkedések rendkívül átfogóak voltak, nem kezelték az intézmények valamennyi feltérképezett hiányosságát. A kezdetben javasolt intézkedések némelyikére emellett felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések vonatkoznak, vagy pedig nincsenek kellőképpen kidolgozva a zökkenőmentes végrehajtáshoz.

(2)  Ezen irányelv célja, hogy kezelje az olyan rendelkezésekkel kapcsolatban felmerült kérdéseket, amelyek nem bizonyultak kellően egyértelműnek, és ezért eltérően értelmezik őket, vagy amelyekről azt állapították meg, hogy egyes intézmények számára túlzott terhet jelentenek. Kiigazításokat tartalmaz továbbá a 2013/36/EU irányelvhez, amelyek vagy más uniós jogszabályok, például a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) elfogadását, vagy pedig az 575/2013/EU rendelethez párhuzamosan javasolt változtatásokat követően váltak szükségessé. Végül, a javasolt módosítások jobban összhangba hozzák a jelenlegi szabályozási keretet a nemzetközi fejleményekkel annak érdekében, hogy elősegítsék a joghatóságok közötti egységességet és összehasonlíthatóságot.

(2a)  A pénzügyi válság egyik fő tanulsága az volt Európában, hogy intézményi és politikai kerete alkalmatlan az Unión belüli egyensúlyhiányok megakadályozására és kezelésére. Az Unió legutóbbi intézményi fejleményei fényében indokolt elvégezni a makroprudenciális politikai keret átfogó felülvizsgálatát. Fontos, hogy észszerűsítsék a hatóságok közötti koordinációs mechanizmust, egyszerűsítsék a makroprudenciális szakpolitikai eszközök aktiválását, és kiterjesszék a makroprudenciális eszközkészletet annak biztosítása érdekében, hogy a hatóságok képesek legyenek megfelelő időben és hatékonyan kezelni a rendszerszintű kockázatokat. A jogalkotási változtatások közé tartozik többek között a nemzeti és uniós szintű makroprudenciális hatóságok megfelelő hatásköreinek felülvizsgálata, hogy jobban elhatárolják a felelősségi köröket a kockázatértékelés és a politikai döntéshozatal terén, ideértve a hatóságok közötti koordinációs és értesítési mechanizmusokat is. Az ERKT-nak kulcsszerepet kell játszania a makroprudenciális intézkedések koordinálásában, valamint a tagállamokban tervezett makroprudenciális intézkedésekre vonatkozó információk továbbításában, mégpedig úgy, hogy a weboldalán közzéteszi az elfogadott makroprudenciális intézkedéseket, és a tervezett makroprudenciális intézkedésekre vonatkozó értesítést követően megosztja az információkat a hatóságokkal.

(3)  A pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok lehetnének bankcsoportok anyavállalatai, és a prudenciális követelmények alkalmazására a tervek szerint az ilyen holding társaságok összevont helyzete alapján kerül sor. Mivel az ilyen holding társaság által ellenőrzött intézmény nem felel meg minden esetben a követelmények összevont alkalmazásának, összhangban áll az összevonás céljával, ha a pénzügyi holding társaságokat és a vegyes pénzügyi holding társaságokat a 2013/36/EU irányelv és a 575/2013/EU rendelet közvetlen hatálya alá vonják. Ehhez a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok vonatkozásában egy külön engedélyezési eljárás, valamint az illetékes hatóságok általi felügyelet szükséges. Ez biztosítaná, hogy azok a holding társaságok, amelyekre egyéni szinten nem alkalmazandók prudenciális követelmények, közvetlenül teljesítsék az összevont prudenciális követelményeket.

(4)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóság tekintetében a legfőbb feladatok ellátásának felelősségét az összevont felügyeletet ellátó hatóság viseli. Éppen ezért szükséges, hogy ezt a hatóságot bízzák meg a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok prudenciális engedélyezésével és felügyeletével is. Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek anyavállalatai feletti összevont alapú felügyelet gyakorlására vonatkozó, az 1024/2013/EU tanácsi rendelet(8)4. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti feladatának ellátása során felelősséget kell vállalnia a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok felügyeletéért és engedélyezéséért is.

(5)  A 2016. július 28-i COM(2016) 510 bizottsági jelentés azt mutatta, hogy az elvek némelyike, nevezetesen a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdésének l) és m) pontjában meghatározott, a fizetési halasztásra és az eszközökben való kifizetésre vonatkozó követelmények kisméretű és nem összetett pénzügyi intézményekre történő alkalmazása túlságosan nagy terhet jelent az említett intézmények számára és nem áll arányban az általa biztosított prudenciális előnyökkel. Ehhez hasonlóan megállapításra került, hogy ezen előírások alkalmazásának költségei meghaladják az ezekhez kapcsolódó prudenciális előnyöket abban az esetben, ha a személyzet alacsony szintű változó javadalmazásban részesül, mivel az ilyen szintű változó javadalmazás csak kevés vagy semmilyen ösztönzést nem jelent arra, hogy a személyzet túlzott kockázatot vállaljon. Következésképpen, noha főszabály szerint valamennyi intézmény köteles alkalmazni az összes elvet valamennyi olyan munkatársára, akinek a szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, az irányelvben mentesíteni kell a kisméretű és nem összetett intézményeket, valamint az alacsony szintű változó javadalmazásban részesülő személyzetet a fizetési halasztásra és az eszközökben való kifizetésre vonatkozó követelmények alól.

(6a)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikken rögzíti a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvét. Ezt az elvet a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak következetesen alkalmazniuk kell. Ezért nemi szempontból semleges javadalmazási politikát kell folytatniuk.

(6)  A felügyeleti konvergencia biztosítása, az intézményeket érintő egyenlő versenyfeltételek előmozdítása, valamint a betétesek, a befektetők és fogyasztók egész Unióra kiterjedő megfelelő védelme céljából egyértelmű, következetes és harmonizált kritériumokra van szükség a kisméretű és nem összetett pénzügyi intézmények, valamint az alacsony szintű változó javadalmazás azonosításához. Ugyanakkor indokolt bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítani az illetékes hatóságok számára egy szigorúbb megközelítés elfogadásához, amennyiben az említett hatóságok ezt szükségesnek ítélik. 

(7)  A 2013/36/EU irányelv előírja, hogy bármely változó javadalmazás jelentős része – és minden esetben legalább 50 %-a – részvények vagy azokkal egyenértékű tulajdoni részesedések az érintett intézmény jogi formájától függően, illetve szabályozott piacra be nem vezetett intézmény esetében részvényárfolyamhoz kötött instrumentumok vagy azokkal egyenértékű nem készpénz alapú eszközök, és – amennyiben lehetséges – a bizonyos feltételeknek megfelelő egyéb alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok egyensúlyban lévő kombinációja kell, hogy legyen. Ez az elv korlátozza a részvényhez kapcsolt eszközöknek a tőzsdén nem jegyzett intézmények általi használatát, és a tőzsdén jegyzett intézmények számára előírja a részvények használatát. A 2016. július 28-i COM(2016) 510 bizottsági jelentés megállapította, hogy a részvények használata jelentős adminisztratív terheket és költségeket eredményezhet a tőzsdén jegyzett intézmények számára. Ugyanakkor egyenértékű prudenciális előny érhető el azáltal, ha a tőzsdén jegyzett intézmények számára lehetővé válik a részvényekhez kapcsolt olyan eszközök használata, melyek tükrözik a részvények értékét. A részvényekhez kapcsolt eszközök használatának lehetőségét ezért ki kell terjeszteni a tőzsdén jegyzett intézményekre is.

(8)  Az illetékes hatóságok által előírt szavatolótőke-többletek jelentősen befolyásolják egy intézmény szavatolótőkéjének általános szintjét és lényegesek a piaci résztvevők számára, mivel az előírt kiegészítő szavatolótőke szintje kihatással van az osztalékfizetéseket, a jutalmak kifizetését és a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó kifizetéseket érintő korlátozások kiváltásához kapcsolódó küszöbértékre. Egyértelműen meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett többlettőke-követelményt kell alkalmazni a szabályok valamennyi tagállamban következetes alkalmazása és a piac megfelelő működésének biztosítása érdekében.

(9)  Az illetékes hatóságok által előírt szavatolótőke-többleteket egy adott intézmény sajátos helyzetéhez viszonyítva kell megállapítani és kellően indokolni kell. Ezeket a követelményeket ▌az egyes intézmények tevékenységeiből eredő kockázatok fedezésére kell alkalmazni, beleértve azokat, amelyek a bizonyos üzleti modellek vagy piaci fejlemények által az adott intézmény kockázati profiljára gyakorolt hatást tükrözik. E követelmények ugyanakkor nem lehetnek ellentétesek a pénzügyi stabilitásra, a hitelkínálatra és a reálgazdaságra nem szándékosan gyakorolt hatások elkerülését célzó, az 575/2013/EU rendeletben foglalt különös rendelkezésekkel.

(9a)  Az intézmény rendszerszintű jelentőségével járó kockázatokat a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó tőkepufferekről szóló határozatával összhangban a tőkepufferek mellett a tőkeáttételi mutatóban is figyelembe kell venni. Emiatt be kell vezetni a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények tőkeáttételi mutatójának kiigazítását, amelyet a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények kockázattal súlyozott, magasabb veszteségviselési követelményeinek 50%-ában kell meghatározni.

(9b)  A felügyeleti felülvizsgálat és értékelés során figyelembe kell venni az intézmények méretét, szerkezeti felépítését és belső szervezetét, valamint tevékenységeik jellegét, körét és összetettségét. Ha különböző intézmények hasonló kockázati profillal rendelkeznek – például azért, mert az üzleti modelljük vagy kitettségeik földrajzi elhelyezkedése hasonló, vagy mert ugyanazon intézményvédelmi rendszerhez kapcsolódnak –, az illetékes hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az azonos kockázati profillal rendelkező intézmények közös jellemzőit és kockázatait figyelembe véve kiigazítsák a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljáráshoz alkalmazott módszereket. Ez a kiigazítás azonban egyrészt nem akadályozhatja meg az illetékes hatóságokat abban, hogy megfelelőképpen figyelembe vegyék az egyes intézményeket érintő sajátos kockázatokat, másrészt nem változtathatja meg az előírt intézkedések intézmény-specifikus jellegét.

(10)  A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelménynek a kockázatalapú szavatolótőke-követelményekkel megegyező szinten kell elhelyezkednie. Ezért az illetékes hatóságok által a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelésére előírt szavatolótőke-többleteket a minimális tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményhez, nem pedig a minimális kockázatalapú szavatolótőke-követelményhez kell hozzászámítani. Továbbá, bármely elsődleges alapvető tőkét, amelyet az intézmények a tőkeáttétellel kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében használnak, fel lehet használni a kockázatalapú szavatolótőke-követelmények teljesítésére is, beleértve a kombinált pufferkövetelményeket is.

(11)  Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy közölhessék egy intézménnyel, amennyiben a tőkeösszegnek a minimális szavatolótőke-követelményt, a kiegészítő szavatolótőke-követelményt és a kombinált puffer-követelményt meghaladó további kiigazítását várnák el annak érdekében, hogy az intézmény megbirkózzon a jövőbeni és közvetett helyzetekkel. Mivel a kiigazításra vonatkozó iránymutatás tőkecélnak minősül, annyiban a szavatolótőke-követelmények és a kombinált pufferkövetelmény fölé sorolandó, amennyiben egy ilyen cél teljesítésének elmaradása nem váltja ki az ezen irányelv 141. cikke szerinti kifizetési korlátozások kiváltását, továbbá ez a rendelet és az 575/2013/EU rendelet nem tartalmaz kötelező erejű közzétételi kötelezettségeket az iránymutatás tekintetében. Ha egy intézmény ismételten nem teljesíti a kitűzött tőkecélt, az illetékes hatóságnak jogosultnak kell lennie arra, hogy felügyeleti intézkedéseket hozzon, és adott esetben kiegészítő szavatolótőke-követelményeket határozzon meg.

(12)  A Bizottságnak a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretéről szóló véleményezési felhívására adott válaszok kiemelték, hogy az adatszolgáltatási teher növekedését eredményezte az illetékes hatóságok által az 575/2013/EU rendeletben meghatározott követelményeken túl előírt rendszeres adatszolgáltatási követelmény. A Bizottságnak jelentést kell készítenie az említett további rendszeres adatszolgáltatási követelmények azonosítására, és értékelnie kell, hogy összhangban állnak-e a felügyeleti jelentéstételre vonatkozó egységes szabálykönyvvel.

(13)  A 2013/36/EU irányelvnek a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatra vonatkozó rendelkezései kapcsolódnak az 575/2013/EU rendeletet módosító (EU) XX rendelet vonatkozó rendelkezéseihez, amelyek hosszabb végrehajtási időszakot írnak elő az intézmények számára. A nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatra vonatkozó szabályok alkalmazásának összehangolása érdekében, az ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges rendelkezések ugyanattól a naptól válnak alkalmazandóvá, mint az (EU) [XX] rendelet vonatkozó rendelkezései.

(14)  A nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázat kiszámításának azokban az esetekben való egységesítése érdekében, amikor az intézmény e kockázat kiszámítására vonatkozó belső rendszere nem megfelelő, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban fogadja el az ezen irányelv 84. cikkének (4) bekezdésében meghatározott szabályozástechnikai standardokat, amelyekben részletesen kidolgoz egy egységesített módszert.

(15)    Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok könnyebben azonosíthassák azokat az intézményeket, amelyek nem kereskedési könyvi tevékenységükkel kapcsolatban a kamatlábak esetleges változásai miatt adott esetben jelentős veszteségeket könyvelhetnek el, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban szabályozástechnikai standardokat fogadjon el a következők tekintetében: a 98. cikk (5) bekezdésében említettek szerint a tőke üzleti értéke változásának kiszámításához valamennyi intézmény által alkalmazandó hat felügyeleti sokkforgatókönyv meghatározása; nemzetközi szabványok alapján a közös feltevések meghatározása, amelyeket az intézményeknek belső rendszereikben ugyanezen számítás céljából alkalmazniuk kell; valamint az olyan konkrét kritériumok esetleges szükségességének meghatározása, amelyek révén azonosíthatók azok az intézmények, amelyek esetében a nettó kamatbevételeknek a kamatlábváltozások miatti csökkenését követően indokolt lehet felügyeleti intézkedések bevezetése.

(17)  Egyes tagállamok állami fejlesztési bankjai és hitelszövetkezetei hagyományosan mentesülnek a hitelintézetekre vonatkozó uniós jogszabályok alól. Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében más állami fejlesztési bankok és hitelszövetkezetek számára is lehetővé kell tenni, hogy mentesüljenek a hitelintézetekre vonatkozó uniós jogszabályok alól, és működésükre kizárólag azok a nemzeti szabályozási rendelkezések vonatkozzanak, amelyek arányosak az általuk vállalt kockázatokkal. A jogbiztonság biztosítása érdekében egyértelmű kritériumokat kell megállapítani az ilyen kiegészítő mentességek tekintetében, és a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el az EUMSZ 290. cikkével összhangban annak megállapítása tekintetében, hogy az egyes intézmények vagy intézményi kategóriák megfelelnek-e a meghatározott kritériumoknak.

(17a)  A bankunió megvalósítása fontos lépés a határokon átnyúló piacok létrehozása és annak biztosítása érdekében, hogy a banki ügyfelek élvezhessék az európai bankok számára egyenlő versenyfeltételeket biztosító, harmonizált és integrált európai bankpiac pozitív hatásait. A bankunió megvalósítása terén jelentős előrelépés történt, de egyes akadályok – például a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök terén – továbbra is fennállnak. A szabályok harmonizálása továbbra is különösen nehéz a határokon átnyúló nagy csoporton belüli kitettségek terén, mivel az egységes felügyeleti mechanizmusnak nincs egyedüli hatásköre ezen a területen. Ezenkívül a bankunión belüli határokon átnyúló tevékenységek teljes mértékben a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által alkalmazott módszertan hatálya alá tartoznak, ami miatt valamely euróövezeti országban található bank számára kevésbé vonzó tevékenységét egy másik euróövezeti országba kiterjeszteni, mint a hazai piacon. Ennek következtében a Bizottságnak az EKB-val, az ERKT-vel és az EBH-val folytatott közeli konzultációt követően felül kell vizsgálnia a jelenlegi keretet, emellett kiegyensúlyozott és prudenciális szempontból megbízható megközelítést kell fenntartania a székhely szerinti és a fogadó országok felé, és figyelembe kell vennie a tagállamok és régiók számára jelentett potenciális előnyöket és kockázatokat.

(17b)  Az államkötvények alapvető szerepet játszanak a befektetők magas színvonalú likvid eszközökkel, valamint a kormányok stabil finanszírozási forrásokkal való ellátásában. Azonban a pénzügyi vállalkozások egyes tagállamokban túlságosan sokat fektettek be a saját kormányuk által kibocsátott kötvényekbe, ami a hazai kibocsátóval szembeni túlzott elfogultságot eredményez. Mivel a bankunió egyik fő célkitűzése, hogy megszüntesse a bankok és az államok közötti kockázati kapcsolatot, és az államadósság prudenciális kezelésére vonatkozó uniós szabályozási keretnek továbbra is összhangban kell maradnia a nemzetközi előírásokkal, a bankoknak továbbra is törekedniük kell a minél diverzifikáltabb államkötvény-portfólió kialakítására.

(18)  A jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkével összhangban való elfogadását megelőzően különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő, többek között szakértői konzultációkat folytasson, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(19)  Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra Unió-szerte alkalmazandó egységes prudenciális követelményeket biztosító meglévő uniós jogszabályok megerősítését és finomítását az egyes tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e célok az intézkedés léptéke és hatása miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(20)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti.

(21)  A 2013/36/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikkA 2013/36/EU irányelv módosításai

A 2013/36/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (5) bekezdés a következőképpen módosul:

(1)  a 16. pont helyébe a következő szöveg lép:

„16. Hollandiában a »Netherlandse Investeringsbank voor Ontwikkelingslanden NV«, az »NV Noordelijke Ontwikkelingsmaatschappij«, az »NV Industriebank Limburgs Instituut voor Ontwikkeling en Financiering«, az »Overijsselse Ontwikkelingsmaatschappij NV« és a »kredietunies«;”

(2)  a cikk a következő 24. ponttal egészül ki:

„24. Horvátországban a »kreditne unije« és a »Hrvatska banka za obnovu i razvitak«;”

b)  a cikk a következő (5a) és (5b) bekezdéssel egészül ki:

„(5a)  Az (5) bekezdésben felsorolt intézmények sérelme nélkül ez az irányelv nem alkalmazandó azon intézményekre, amelyek esetében a Bizottság a 148. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a rendelkezésére álló információk alapján – az állami támogatási szabályok alkalmazásának sérelme nélkül – megállapítja, hogy az intézmény a következő feltételek mindegyikének eleget tesz:

a)  ▌valamely tagállam központi kormányzata, regionális kormányzata vagy helyi önkormányzata hozta létre;

b)  az intézményre vonatkozó jogszabályok és rendelkezések alátámasztják, hogy a célok közé tartoznak olyan közérdekű tevékenységek, mint a meghatározott gazdasági tevékenységek vagy az érintett tagállam egyes földrajzi területei részére nyújtott fejlesztési vagy ösztönzési célú finanszírozás; 

c)  felügyeleti keret hatálya alá tartozik, amely biztosítja a pénzügyi stabilitását;

d)  adott esettől függően a központi kormányzat, a regionális kormányzat vagy a helyi önkormányzat köteles megóvni az intézmény életképességét, vagy közvetlenül vagy közvetve garanciát vállal az intézményre vonatkozó kötelezettségek vagy szavatolótőke-követelmény, forrásellátottsági követelmény vagy az intézmény kitettségeinek legalább 75%-ára;

e)  nem fogadhat el lakossági betéteket, kivéve a központi kormányzat, a regionális kormányzat vagy helyi önkormányzat által garantált betéteket; 

f)  ha az intézményt regionális kormányzat vagy helyi önkormányzat hozta létre, tevékenységének többsége arra a tagállamra korlátozódik, amelyben a központi irodája található;

g)  azon intézmények esetében, amelyeknél a központi kormányzat, a regionális kormányzat vagy a helyi önkormányzat a d) pont szerint a szavatolótőke-követelmény, forrásellátottsági követelmény vagy az intézmény kitettségeinek 75%-nál kisebb arányára közvetlenül vagy közvetetten garanciát vállal, az intézmény eszközeinek összértéke kisebb, mint 30 milliárd EUR;

h)  az intézmény eszközei összértékének az érintett tagállam GDP-jéhez viszonyított aránya kisebb mint 30%;

A Bizottság rendszeres időközönként felülvizsgálja, hogy a 148. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó intézmény továbbra is megfelel-e az első albekezdésben meghatározott feltételeknek.

(5b)  Az (5) bekezdésben felsorolt intézmények sérelme nélkül ez az irányelv nem alkalmazandó tagállambeli intézménykategóriákra, amennyiben a rendelkezésére álló információk alapján a Bizottság a 148. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapítja, hogy az adott kategóriába tartozó intézmények valamely tagállam nemzeti joga szerint hitelegyesületnek minősülnek és eleget tesznek a következő feltételek mindegyikének:

a)  szövetkezeti jellegű pénzügyi vállalkozások;

b)  tagsági körük bizonyos előre meghatározott, közös jellemzőkkel és érdekekkel rendelkező tagokra korlátozódik;

c)  hitel- és pénzügyi szolgáltatásokat kizárólag tagjaik részére nyújthatnak;

d)  betéteket és visszafizetendő pénzeszközöket kizárólag tagjaiktól fogadhatnak el ▌;

e)  számukra kizárólag ezen irányelv I. mellékletének 1–6. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek végzése engedélyezett;

f)  megfelelő és hatékony prudenciális követelmények vonatkoznak rájuk többek között a minimális tőkeszükséglet tekintetében, valamint megfelelő felügyeleti keret hatálya alá tartoznak, amelynek hatása az uniós jog alapján létrehozott keret hatásához hasonló;

g)  az e kategóriába tartozó intézmények eszközeinek összértéke nem haladja meg az érintett ország GDP-jének 3%-át ▌;

h)  tevékenységük arra a tagállamra korlátozódik, amelyben a központi irodájuk található.

A Bizottság rendszeres időközönként felülvizsgálja, hogy a 148. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó intézmények továbbra is megfelelnek-e az első albekezdésben meghatározott feltételeknek.”

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az e cikk (5) bekezdésének 1. és 3–24. pontjában és az e cikk (5a) és (5b) bekezdésével összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban említett szervezetek a 34. cikk és a VII. cím 3. fejezetének alkalmazásában pénzügyi vállalkozásnak minősülnek.”

ca)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A tagállamok gondoskodnak az ezen irányelv alkalmazási köréből az (5a) és (5b) bekezdés alapján kizárt szervezetek jegyzékének és a betétvédelem mértékére vonatkozó információknak a közzétételéről.”

d)  a cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„Semmilyen körülmények között nem kell alkalmazni az (5a) és (5b) bekezdésben meghatározott kritériumokat – amelyek alapján egy intézményt a 148. cikk szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal mentesíteni lehet – azokra az intézményekre, amelyeket korábban az (5) bekezdésben említett jegyzék alapján mentesítettek.

[A hatálybalépéstől számított 5 éven belül] a Bizottság az (5a) és (5b) bekezdés alapján felsorolt szervezetek tekintetében felülvizsgálhatja az e szervezetekre alkalmazandó nemzeti jogi keretet és felügyeletet, figyelembe véve az (5a) és (5b) bekezdésben meghatározott kritériumokat is.

2.  A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés a következő pontokkal egészül ki:

„60. »szanálási hatóság «: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdése 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság ;

61. »globálisan rendszerszinten jelentős intézmény« az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 132. pontjában meghatározott globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

62. »nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 133. pontjában meghatározott nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

63. »csoport« az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 137. pontjában meghatározott csoport;

64. »harmadik országbeli csoport«: olyan csoport, amelynek anyavállalata harmadik országban letelepedett.

64a.  „nemi szempontból semleges javadalmazási politika a hitelintézetekben vagy befektetési vállalkozásokban”: a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvén alapuló javadalmazási politika;

b)  a cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet előírásainak összevont alapú alkalmazása, valamint a felügyeletnek ezen irányelvvel és az 575/2013/EU rendelettel összhangban történő összevont alapú gyakorlása érdekében az »intézmény«, a »tagállami anyaintézmény«, az »EU-szintű anyaintézmény« és az »anyavállalat« fogalmába azon pénzügyi holding társaságokat és vegyes pénzügyi holding társaságokat is bele kell érteni, amelyek az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet összevont alapú előírásainak hatálya alá tartoznak, és amelyek működését a 21a. cikk szerint engedélyezték.”

3.  A 4. cikk (8) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(8) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az illetékes hatóságoktól eltérő hatóságok rendelkeznek a szanálási hatáskörrel, ezek a szanálási hatáskörrel felruházott egyéb hatóságok szorosan együttműködjenek és konzultáljanak az illetékes hatóságokkal a szanálási tervek előkészítését illetően, és minden egyéb olyan esetben, amelyre vonatkozóan ezt ez az irányelv, a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) vagy az 575/2013/EU rendelet előírja.”

3a.  A 8. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok megkövetelik, hogy a hitelintézetek a tevékenységük megkezdése előtt engedélyeztessék az illetékes hatósággal a tevékenység végzését, beleértve az 1. mellékletben felsorolt tevékenységeket is. A tagállamok a 10–14. cikk sérelme nélkül megállapítják az ilyen engedélyezés követelményeit, és azokról tájékoztatják az EBH-t.”

4.  A 8. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  az a) pont helyébe a következő lép:

„a) a hitelintézetek engedély iránti kérelmében az illetékes hatóságok számára benyújtandó információ, ideértve a 10. cikkben előírt üzleti tervet, valamint az engedélyezés tagállamok által meghatározott követelményeihez szükséges információkat, amely követelményekről az (1) bekezdés szerint tájékoztatták az EBH-t;”

b)  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a 14. cikk szerinti befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesekre és tagokra vonatkozó követelmények, illetve, amennyiben nincsenek befolyásoló részesedések, a 20 legnagyobb részvényesre vagy tagra vonatkozó követelmények; és”.

5.  A 9. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó betétek és más visszafizetendő pénzeszközök olyan gyűjtésére, amelyet az alábbiak valamelyike végez:

a)  egy tagállam;

b)  egy tagállam regionális vagy helyi hatósága;

c)  olyan nemzetközi szervezetek, amelyeknek egy vagy több tagállam tagja;

d)  olyan személyek vagy vállalkozások, amelyek elindítását és működését az uniós jognak ettől az irányelvtől és az 575/2013/EU rendelettől eltérő eleme kifejezetten szabályozza;

e)  a 2. cikk (5), (5a) és (5b) bekezdésében említett azon szervezetek, amelyek tevékenységét nemzeti jog szabályozza.

6.  A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikkÜzleti terv és szervezeti felépítés

A tagállamok előírják, hogy az engedély iránti kérelemhez üzleti tervet kell csatolni, amely meghatározza a folytatni kívánt üzleti tevékenységek fajtáit és a hitelintézet szervezeti felépítését, amelyben szerepeltetik a csoporton belüli anyavállalatokat, a pénzügyi holding társaságokat és a vegyes pénzügyi holding társaságokat is.”

7.  A 14. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az illetékes hatóságok megtagadják a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó engedélyt, ha – figyelembe véve a hitelintézet megbízható és prudens vezetése biztosításának szükségességét – nincsenek meggyőződve a részvényeseknek vagy tagoknak a 23. cikk (1) bekezdésében megállapított kritériumok szerinti alkalmasságáról. A 23. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 24. cikket alkalmazni kell.”

8.  A 18. cikk d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d) már nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik vagy hatodik részében – a 92a. és a 92b. cikk kivételével –, vagy az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában vagy 105. cikkében megállapított prudenciális követelményeket, vagy már nem lehet számítani arra, hogy eleget tesz a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek, és különösen akkor, ha már nem képes tovább szavatolni a betétesei által rábízott eszközök biztonságát;”.

9.  A szöveg a következő 21a. és 21b. cikkel egészül ki:

„21a. cikkPénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok engedélyezése

(1)  A tagállamok a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok részére előírják, hogy engedélyért a 111. cikkel összhangban meghatározott összevont felügyeletet ellátó hatósághoz folyamodjanak.

Amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság eltér annak a tagállamnak az illetékes hatóságától, amelyben a pénzügyi holding társaságot vagy a vegyes pénzügyi holding társaságot alapították, az összevont felügyeletet ellátó hatóság konzultál az illetékes hatósággal.

(2)  Az (1) bekezdésben említett engedély iránti kérelem az alábbiakra vonatkozóan tartalmaz információkat:

a)  a pénzügyi holding társaságot vagy a vegyes pénzügyi holding társaságot magában foglaló csoport szervezeti felépítése, világosan feltüntetve benne a leányvállalatokat és adott esetben az anyavállalatokat;

b)  az üzleti tevékenység tényleges irányítására és a központi iroda helyére vonatkozóan a 13. cikkben előírt követelményeknek való megfelelés;

c)  a részvényesekre és a tagokra vonatkozóan a 14. cikkben előírt követelményeknek való megfelelés.

(3)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóság kizárólag akkor adhat engedélyt, ha meggyőződött arról, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott követelmények hatálya alá tartozó pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság képes biztosítani az említett követelményeknek való megfelelést;

b)  a pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság nem akadályozza a leány- vagy anyaintézmények tényleges felügyeletét.

(4)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóság a pénzügyi holding társaságok és a vegyes pénzügyi holding társaságok részére előírják, hogy bocsássák rendelkezésükre azokat az információkat, amelyek a csoport szervezeti felépítése és az e cikkben említett engedélyezési követelményeknek való megfelelés nyomon követéséhez szükségesek.

(5)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóságok csak akkor vonhatják vissza a pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság részére megadott engedélyt, ha az érintett pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság:

a)  12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy értékesítette az intézménynek minősülő összes leányvállalatát;

b)  valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c)  már nem felel meg az engedély kiadásának alapjául szolgáló feltételeknek;

d)  összevont alapon az ezen irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben megállapított követelmények hatálya alá tartozik és már nem teljesíti az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik vagy hatodik részében, vagy az ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában vagy 105. cikkében megállapított prudenciális követelményeket, vagy már nem lehet számítani arra, hogy eleget tesz a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek;

e)  egyéb olyan helyzetbe kerül, amelyre vonatkozóan a nemzeti jog az engedély visszavonásáról rendelkezik; or

f)  elköveti a 67. cikk (1) bekezdésében említett valamelyik jogsértést.

21b. cikkKözbenső EU-szintű anyavállalat

(1)  ▌Az ugyanazon harmadik országbeli csoporthoz tartozó kettő vagy több unióbeli intézménynek egyetlen, az Unióban székhellyel rendelkező közbenső EU-szintű anyavállalattal kell rendelkeznie.

(1a)  Az illetékes hatóságok megengedhetik az (1) bekezdésben említett intézmények számára, hogy két közbenső EU-szintű anyavállalattal rendelkezzenek, amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy egyetlen közbenső EU-szintű anyavállalat létrehozása:

i.  ellentétes lenne a tevékenységek különválasztását előíró jogi vagy szabályozási kerettel, azon harmadik ország szabályaival összhangban, ahol a harmadik ország legfelső szintű anyavállalatának központi irodája található; vagy

ii.  a két közbenső EU-szintű anyavállalathoz képest csökkentené a szanálhatóság hatékonyságát, vagy befolyásolná a pénzügyi stabilitást a közbenső EU-szintű anyavállalat illetékes szanálási hatósága által a közbenső EU-szintű anyavállalat anyavállalatának szanálási hatóságával való egyeztetést követően elvégzett értékelés szerint.

(1b)   Amennyiben az ugyanazon harmadik országbeli csoporthoz tartozó kettő vagy több unióbeli intézmény az (1a) bekezdés szerint olyan két közbenső EU-szintű anyavállalattal rendelkezik, amely a 8. cikkel összhangban engedélyezett hitelintézet, vagy a 21a. cikkel összhangban jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság, az összevont alapú felügyeletet az alábbi hatóság gyakorolja:

i.   a hitelintézet illetékes hatósága, illetve amennyiben több hitelintézet leányvállalata van, akkor a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézet illetékes hatósága;

ii.  a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező befektetési vállalkozás illetékes hatósága, amennyiben a csoportban nincs hitelintézet, abban az esetben, ha a közbenső EU-szintű anyavállalat engedélyezett hitelintézet vagy a 21a. cikkel összhangban vegyes pénzügyi holding társaság.

Az e bekezdés i. pontjától eltérve, amennyiben egy adott csoportba tartozó több hitelintézetet is felügyelnek egyéni alapon, az összevont felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a csoporthoz tartozó egy vagy több olyan hitelintézetet felügyeli egyéni alapon, amelyek együttes mérlegfőösszege magasabb, mint a bármely más illetékes hatóság által egyéni alapon felügyelt hitelintézeteké.

Az e bekezdés ii. pontjától eltérve, amennyiben egy adott csoportba tartozó több befektetési vállalkozást is felügyelnek egyéni alapon, az összevont felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a csoporthoz tartozó, együttesen a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező egy vagy több befektetési vállalkozást felügyeli egyéni alapon.

Az e bekezdés alapján meghatározott felügyeleti szerv minősül a VII. cím 3. fejezetének megfelelően az összevont felügyeletet ellátó hatósággal.

(1c)   Amikor az (1a) bekezdés megengedi két közbenső EU-szintű anyavállalat létrehozását, azokat a 2014/59/EU irányelv alkalmazásában egy csoportként kell kezelni a 2014/59/EU irányelv szerinti csoportszintű szanálási hatóság kijelölésekor, és ez a csoportszintű szanálási hatóság a közbenső EU-szintű anyavállalatok tekintetében rendelkezik mindazokkal a hatáskörökkel, amelyekkel akkor rendelkezne, ha a vállalatok uniós anyavállalattal rendelkező csoportot alkotnának.

(2)  A tagállamok előírják az unióbeli közbenső EU-szintű anyavállalatoknak, hogy a 8. cikkel összhangban intézményként, vagy a 21a. cikkel összhangban pénzügyi holding társaságként vagy vegyes pénzügyi holding társaságként folyamodjanak engedélyért.

(3)  Az (1), (1a) és (2) bekezdést nem kell alkalmazni, ha a harmadik országbeli csoport unióbeli eszközeinek összértéke nem éri el a 30 milliárd EUR-t, kivéve, ha a harmadik országbeli csoport nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény.

(4)  E cikk alkalmazásában a harmadik országbeli csoport unióbeli eszközeinek összértékébe a következőket kell beleszámítani:

a)  a harmadik országbeli csoport összes unióbeli intézményének összes eszköze a konszolidált mérlegük alapján; és

b)  a harmadik országbeli csoport a 47. cikk szerint az Unióban engedélyezett összes fióktelepének összes eszköze.

E bekezdéstől eltérve egy harmadik országbeli csoport írásbeli kérelme alapján az illetékes hatóság eseti alapon részben vagy teljes mértékben eltekinthet a b) pontban foglalt követelménytől az illetékes szanálási hatósággal és a harmadik országbeli csoport hazai illetékes hatóságával folytatott konzultációt, illetve azt követően, hogy értékelte a harmadik országbeli csoport Unióban folytatott tevékenységének nagyságrendjét és összetettségét, a harmadik országbeli csoport fióktelepei eszközeinek méretét és a harmadik országbeli csoporthoz tartozó eszközök összértékével összevetve az Unióban lévő eszközei összértékének nagyságát. Konzultálni kell azon tagállamok illetékes hatóságaival, ahol a harmadik országbeli csoport nyilvántartásba vett fióktelepekkel rendelkezik, és hozzá kell járulniuk a b) pontban foglalt követelmények részleges vagy teljes eltörléséhez.

(5)  Az illetékes hatóságok a (2) bekezdés alapján kiadott minden engedélyről értesítik az EBH-t, és a joghatóságukban működő minden egyes harmadik országbeli csoport tekintetében közlik a következő információkat:

a)  a harmadik országbeli csoporthoz tartozó felügyelt intézmények összes eszközének neve és összege, valamint azoknak a tevékenységeknek a típusai, amelyekre engedéllyel rendelkeznek;

b)   az adott tagállamban a 47. cikk alapján engedélyezett fióktelepnek megfelelő összes eszköz neve és összege;

c)  az adott tagállamban létrehozott közbenső EU-szintű anyavállalat neve és jogi formája, valamint annak a harmadik országbeli csoportnak a neve, amelynek részét képezi.

(6)  Az EBH honlapján közzéteszi az összes olyan közbenső EU-szintű anyavállalatot tartalmazó listát, amelyek számára engedélyt adtak ki az Unióban.

Az illetékes hatóságok előírják, hogy az ugyanazon harmadik országbeli csoporthoz tartozó intézmények mindegyike ▌egy közbenső EU-szintű anyavállalathoz tartozzon.”.

(6a)  Az (1) bekezdéstől eltérve azoknak a csoportoknak, amelyek egynél több intézményen keresztül működnek az Unióban, és eszközeik teljes értéke [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja]-án/-én legalább 30 milliárd EUR vagy egy nem EU-beli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény leányvállalatai, egy közbenső EU-szintű anyavállalattal, illetve az (1a) bekezdésben előírt esetben két közbenső EU-szintű anyavállalattal kell rendelkezniük [ezen irányelv alkalmazásának napja + három év]-tól/-től.

(6b)  Az EBH [négy évvel e rendelet hatálybalépése után]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben figyelembe veszi az (5) bekezdésben kapott információkat. E jelentésben ki kell térni legalább arra, hogy:

a)  e cikk követelményei kivitelezhetők, szükségesek és arányosak-e, és más intézkedések alkalmasabbak lennének-e;

b)  a strukturális elkülönítésre vonatkozó követelmények milyen hatást gyakorolnak más joghatóságokban.

(6c)  Ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül az EBH jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak arról, hogy a tagállamok vonatkozó nemzeti jogszabályai értelmében milyen bánásmódban részesülnek a harmadik országbeli fióktelepek. E jelentésben ki kell térni legalább arra, hogy:

a)  a harmadik országbeli fióktelepek nemzeti jog szerinti felügyeleti gyakorlata tesz-e különbséget tesz-e a tagállamok között, és ha igen, milyen mértékben;

b)  a harmadik országbeli fióktelepek eltérő kezelése szabályozási arbitrázshoz vezethetnek-e;

c)  szükséges és megfelelő lenne-e a harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó nemzeti rendszerek további harmonizációja, különös tekintettel a jelentős harmadik országbeli fióktelepekre;

A Bizottság az EBA által tett ajánlások alapján adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

10.  A 23. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) a tervezett részesedésszerzés eredményeképpen a hitelintézet üzleti tevékenységét irányító bármely vezető testületi tagnak a 91. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerinti jó hírneve, szaktudása, képességei és tapasztalata;”.

11.  A 47. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az illetékes hatóságok értesítik az EBH-t a következőkről:

a)  minden olyan fiókengedély, amelyet harmadik országban található központi irodával rendelkező hitelintézeteknek adtak ki;

b)  a harmadik országbeli központi irodával rendelkező hitelintézetek engedéllyel rendelkező fióktelepeinek összes eszköze és kötelezettsége a rendszeres beszámolóknak megfelelően.

Az EBH honlapján közzéteszi azon harmadik országbeli fióktelepek listáját, amelyek működését valamely tagállamban engedélyezték, feltüntetve az érintett tagállamot és az egyes fióktelepek eszközeinek összértékét.”

11a.  Az 56. cikk a következő fa) és fb) ponttal egészül ki:

„fa)  az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 48. cikkében említett illetékes hatóságok;

fb)  a bankcsoporton belüli strukturális elkülönítésre vonatkozó szabályok alkalmazásáért felelős illetékes hatóságok vagy szervek.”

11b.  Az 57. cikk (1) bekezdésében a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 53., 54. és 55. cikktől függetlenül a tagállamok biztosítják, hogy az információcsere az illetékes hatóságok és a következők felügyeletét ellátó hatóságok között történjen:

11c.  A 63. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok előírhassák legalább az első albekezdésben említett személy leváltását, amennyiben ez a személy az első albekezdés szerinti kötelezettségeit megsértve jár el.”

11d.  A 74. cikk a következőképpen módosul:

„(1) Az intézményeknek megbízható vállalatirányítási rendszerrel kell rendelkezniük, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, a fennálló vagy esetlegesen felmerülő kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló hatékony eljárásokat, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokat – beleértve a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat –, valamint a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban álló, azt előmozdító javadalmazási szabályokat és gyakorlatokat foglal magában. E javadalmazási politikáknak és gyakorlatoknak nemi szempontból semlegesnek kell lenniük.

(2) Az (1) bekezdésben említett rendszereknek, eljárásoknak és mechanizmusoknak átfogónak és az üzleti modellben rejlő kockázatoknak, valamint az intézmény tevékenységeinek a jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lenniük. Figyelembe kell venni a 76–95. cikkben meghatározott technikai kritériumokat.

(3) Az EBH a (2) bekezdéssel összhangban iránymutatásokat bocsát ki az (1) bekezdésben említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok pontos meghatározása céljából. Ezen irányelv elfogadását követően egy évvel az EBH iránymutatásokat bocsát ki a nemi szempontból semleges javadalmazási politikáról a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások számára. Ezen iránymutatások közzétételét követően két évvel a nemzeti illetékes hatóságok által összegyűjtött információk alapján az EBH jelentést készít a nemi szempontból semleges javadalmazási politika hitelintézetek és befektetési vállalkozások általi alkalmazásáról.”

12.  A 75. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az illetékes hatóságok összegyűjtik az 575/2013/EU rendelet 450. cikke (1) bekezdésének g), h), i) és k) pontjában megállapított nyilvánosságra hozatali kritériumoknak megfelelően nyilvánosságra hozott információkat, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások által a nemek közötti bérszakadékról szolgáltatott információkat, és felhasználják ezen információkat a javadalmazási trendek és gyakorlatok értékelésére. Az illetékes hatóságok megküldik az EBH-nak ezt az információt.”

13.  A 84. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„84. cikkNem kereskedési könyvi tevékenységekből származó kamatkockázat

(1)  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények belső rendszereket működtessenek vagy a szabványosított módszert alkalmazzák a tőke gazdasági értékére és a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó nettó kamatbevételre egyaránt kiható esetleges kamatlábváltozásokból származó kockázatok azonosítására, értékelésére, kezelésére és mérséklésére.

(2)  Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmények rendszereket működtessenek a hitelkockázati feláraknak a tőke gazdasági értékére és a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó nettó kamatbevételre egyaránt kiható esetleges változásaiból származó azonkockázatok értékelésére és nyomon követésére, amelyek nem magyarázhatók az (1) bekezdésben említett kockázatok alapján.

(3)  Az illetékes hatóságok előírhatják egy intézmény számára az (1) bekezdésben említett szabványosított módszer alkalmazását, amennyiben az (1) bekezdésben említett kockázatok értékelésére az intézmény által működtetett belső rendszerek nem kielégítők. Az illetékes hatóságoknak ilyen esetekben magyarázatot kell adniuk az érintett intézmény számára.

(4)  Az EBH e cikk alkalmazása céljából szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki annak érdekében, hogy meghatározza azon szabványosított módszer elveit, amelyet az intézmények az (1) bekezdésben említett kockázatok értékelésére alkalmazhatnak, egy konzervatívan beállított alternatív egyszerűsített módszert is beleértve azon intézmények számára, amelyek eszközeinek összértéke kisebb, mint 5 milliárd EUR.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [a hatálybalépéstől számított egy éven belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)  Az EBH iránymutatást ad ki a következők meghatározása céljából:

a)  az (1) bekezdésben említett kockázatok értékelése céljából az intézmény által működtetett belső rendszer kritériumai;

b)  az (1) bekezdésben említett kockázatok intézmény általi azonosításának, kezelésének és mérséklésének kritériumai;

c)  a (2) bekezdésben említett kockázatok intézmény általi értékelésének és nyomon követésének kritériumai;

d)  az annak megállapítására szolgáló kritériumok, hogy az intézmények által az (1) bekezdés alkalmazása céljából működtetett belső rendszerek közül melyek nem kielégítők a (3) bekezdésben említettek szerint;

Az EBH [a hatálybalépést követő egy éven belül] kiadja az említett iránymutatásokat.”

14.  A 85. cikk (1) bekezdésének helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények szabályzatokat és eljárásokat alkalmazzanak a működési kockázatnak való kitettség értékelésére és kezelésére, amelyek lefedik modellkockázatot, a kiszervezésből eredő kockázatot és a ritkán előforduló, de súlyos következményekkel járó eseményeket is. Az intézmények meghatározzák, hogy e szabályzatok és eljárásrendek alkalmazásában mi minősül működési kockázatnak.”

14a.  A 88. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

  „A tagállamok biztosítják legalább azt, hogy egy intézmény vezető testületei folyamatosan nyomon kövessék a kapcsolt feleknek nyújtott hiteleket, és jelentsék ezeket a hiteleket az illetékes hatóságnak, amennyiben azok összeférhetetlenséget teremtenek. Az illetékes hatóságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy megtiltsák vagy korlátozzák ezeket a hiteleket.”

14b.  A 89. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5a)  2020. január 1-ig a Bizottság az EBH-val, az EIOPA-val és az ESMA-val folytatott konzultációt követően felülvizsgálja, hogy az (1) bekezdés a) – f) pontjában említett információk továbbra is megfelelőek-e, figyelembe véve a korábbi hatásvizsgálatokat, a nemzetközi megállapodásokat és az Unión belüli jogalkotási fejleményeket, valamint azt, hogy kiegészíthető-e az (1) bekezdés további releváns információkkal.

A Bizottság 2020. június 30-ig az EBH-val, az EIOPA-val és az ESMA-val folytatott konzultáció alapján beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (5a) bekezdésben említett értékelés eredményeiről, és szükség esetén jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

14c.  A 91. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézményeknek, köztük a pénzügyi holdingtársaságoknak és a vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak elsődleges felelőssége annak biztosítása, hogy a vezető testület tagjai mindenkor kellően jó hírnévvel rendelkezzenek, továbbá feladataik ellátásához elegendő ismeret, készség és tapasztalat birtokában legyenek. ▌A vezető testület tagjainak a (2)–(8) bekezdésekben szereplő követelményeknek kell megfelelniük.

b)  A (7) és a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(7) A vezető testületnek az intézmény tevékenységeinek – beleértve a fő kockázatokat is – a megértéséhez megfelelő kollektív tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkeznie. A vezető testület általános összetételének a tapasztalatok megfelelően széles körű skáláját kell tükröznie.

(8) A vezető testület minden egyes tagjának tisztességesen, befolyásolástól mentesen és önállóan kell cselekednie, hogy szükség esetén a felső vezetés döntéseit ténylegesen értékeljék és kifogásolják, valamint hatékonyan ellenőrizzék és felügyeljék a vezetés döntéshozatalát. Ez a követelmény nem eredményezheti azt, hogy a kapcsolt vállalkozások vagy kapcsolódó jogalanyok tagjait kitiltsák a vezető testület felügyeleti feladataiból.

c)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(13a) A 13. cikk (1) bekezdése ellenére az illetékes hatóságok saját mérlegelési jogkörükben értékelhetik, hogy az intézmények megfelelnek-e az ezen irányelv 91. cikke (1)–(8) bekezdése szerinti követelményeknek a vezető testület felügyeleti feladata tekintetében egy vagy több tag kinevezése előtt vagy után.”

15.  A 92. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdést el kell hagyni.

b)  a (2) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„ Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a felső vezetést, a kockázatvállalásért és ellenőrzésért felelős munkavállalókat, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, valamint azon munkavállalókat, akik a teljes javadalmazásuk alapján a felső vezetőkkel▐ azonos kategóriába tartoznak, magukban foglaló munkavállalói kategóriákra vonatkozó teljes javadalmazási politikák – beleértve a fizetéseket és a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat – meghatározásakor és alkalmazásakor az intézmények méretüknek, belső szervezetüknek és tevékenységük jellegének, körének és összetettségének megfelelő módon betartsák az alábbi elveket:”

ba)  a (2) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„aa) a javadalmazási politika a nemek szempontjából semleges: a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapnak.”

bb)  A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a) E cikk (2) bekezdése, valamint a 94. és 95. cikk nem sértheti az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésében említett alapvető jogok maradéktalan gyakorlását, a nemzeti kötelmi és munkajog általános elveit, a részvényesek jogaira és részvételére vonatkozó uniós és nemzeti jogot, az érintett intézmény vezető testületeinek általános kötelezettségeit, valamint adott esetben a szociális partnerek azon jogát, hogy a nemzeti jogszabályoknak és szokásoknak megfelelően kollektív szerződéseket kössenek és azokat érvényesítsék.”

16.  A 94. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés l) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i. részvények vagy – az érintett intézmény jogi formájától függően – azokkal egyenértékű tulajdoni részesedések; vagy részvényhez kapcsolt eszközök vagy – az érintett intézmény jogi formájától függően – azokkal egyenértékű készpénz-helyettesítő fizetési eszközök;”.

aa) az (1) bekezdés m) pontja a következőképpen módosul:

„m) a javadalmazás változó összetevőjének jelentős részét – és minden esetben legalább 40%-át – halasztva, legalább ▌5 éves, az üzleti tevékenység természetével, kockázataival és az adott alkalmazott tevékenységeivel megfelelően összehangolt időtartamra elosztva kell nyújtani.

A halasztási szabályok szerinti javadalmazás legfeljebb időarányosan jár. Abban az esetben, ha a javadalmazás változó összetevője különösen magas összeget tesz ki, legalább 60%-át halasztva kell kifizetni. A halasztási időszak hosszát az üzleti ciklusnak, az üzlet jellegének, kockázatainak és a szóban forgó munkavállaló tevékenységeinek megfelelően kell megállapítani;”

b)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, az l), m) pontban és az o) pont második albekezdésében meghatározott elvek nem alkalmazandók a következőkre:

a)  egyéni alapon olyan intézmény, amely prudenciális konszolidáció alá is tartozhat vagy valamely bankcsoport részét képezheti, és amely eszközeinek értéke átlagosan legfeljebb 8 milliárd EUR volt a folyó pénzügyi évet közvetlenül megelőző négyéves időszakban;

b)  azon munkavállalók, akiknek éves változó javadalmazása nem haladja meg az 50 000 EUR-t, és a változó javadalmazás az éves teljes javadalmazásuk legfeljebb egynegyedét teszi ki.

Az a) ponttól eltérve, az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy tekintettel a tevékenységük jellegére és körére, belső szervezeti felépítésükre vagy adott esetben azon csoport sajátosságaira, amelyhez tartoznak, az eltérés nem alkalmazandó egyéni alapon azon intézményekre, amelyek prudenciális konszolidáció alá is tartozhatnak vagy valamely bankcsoport részét képezhetik, és amelyek eszközeinek összértéke nem éri el az a) pontban említett küszöbértéket.

A b) ponttól eltérve, az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy tekintettel a nemzeti piacnak a javadalmazás terén fennálló sajátosságaira vagy az érintett munkavállalók feladataira vagy munkakörére, az eltérés nem alkalmazandó a b) pontban említett küszöbértéket el nem érő változó javadalmazással rendelkező munkavállalókra.

(4) A Bizottság [ezen irányelv hatálybalépésétől számított négy éven belül] az EBH-val szoros együttműködésben felülvizsgálja a (3) bekezdés alkalmazását és arról jelentést készít, és ezt a jelentést – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(5) Az EBH iránymutatásokat fogad el a (3) bekezdés végrehajtásának megkönnyítése és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében.

17.  A 97. cikk a következőképpen módosul:

a)  A 97. cikk (1) bekezdésének b) pontját el kell hagyni.

b)  a cikk szövege a következő új bekezdéssel egészül ki:

„(4a) Az illetékes hatóságok kiigazíthatják az (1) bekezdésben említett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás alkalmazására vonatkozó módszertant, hogy figyelembe vegyék a hasonló kockázati profillal, például hasonló üzleti modellekkel vagy a hasonló földrajzi kitettségekkel rendelkező intézményeket. Ezek az egyes intézményekre szabott módszerek kockázatorientált referenciaértékeket és számszerű mutatókat is tartalmazhatnak, továbbá nem érinthetik a 104. cikkel összhangban előírt intézkedések intézményspecifikus jellegét.

Ha az illetékes hatóságok az e cikk szerint az egyes intézményekre szabott módszertant alkalmazzák, erről értesítik az EBH-t. Az EBH nyomon követi a felügyeleti gyakorlatokat, és iránymutatásokat ad ki annak érdekében, hogy meghatározza, hogy e cikk alkalmazásában hogyan kell értékelni a hasonló kockázati profilokat, továbbá hogy Unió-szerte biztosítsa a hasonló intézményekre szabott módszertanok következetes és arányos alkalmazását. Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően fogadják el.”

18.  A 98. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdésben a j) pontot el kell hagyni.

aa)  a cikk a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Figyelembe véve az 575/2013/EU rendelet 395. cikkének (2) bekezdésében említett iránymutatások alkalmazása során szerzett tapasztalatokat, az EBH [az ezen irányelv hatálybalépésétől számított két év]-ig szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek az illetékes hatóságok számára módszertani standardokat dolgoz ki, meghatározva a szabályozott kereten kívüli banki tevékenységet végző, bankrendszeren kívüli hitelező szervezetekkel szembeni kitettségre vonatkozó megfelelő összesített limiteket, valamint az ilyen kitettségekkel szembeni egyedi limiteket.

E bekezdés alkalmazásában az EBH megfelelő kritériumokat dolgoz ki a „bankrendszeren kívüli hitelező szervezet” kifejezés meghatározására olyan vállalkozásként, amely legalább egy hitelközvetítői tevékenységet végez.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3b) 2021. december 1-jéig az illetékes hatóságok nyomon követik az 575/2013/EU rendelet 449b. cikkében említett komplex strukturált finanszírozási ügyleteket a potenciálisan jelentős adóelőnyöket eredményező ügyletek azonosítása céljából.

Az illetékes hatóságok értesítik a Bizottságot azokról az ügyletekről, amelyekről megállapítják, hogy a jelentős adóelőnyök kockázatával járnak.”

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálat és értékelés kiterjed az intézményeknek a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatnak való kitettségére is. Prudenciális intézkedéseket kell előírni legalább azon intézmények esetében, amelyek tőkéjének a 84. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági értéke az alapvető tőkéjük több mint 15%-ával csökken a kamatlábaknak a kamatlábakra alkalmazott hat felügyeleti sokkforgatókönyv bármelyikében meghatározottak szerinti hirtelen és váratlan változásának eredményeként, illetve akkor, ha az intézmény „jelentős visszaesést” tapasztal a nettó kamatbevételében a kamatlábaknak a kamatlábakra alkalmazott két felügyeleti sokkforgatókönyv bármelyikében meghatározottak szerinti hirtelen és váratlan változásának eredményeként. E prudenciális intézkedésektől el lehet tekinteni, ha az illetékes hatóságok a kamatlábkockázat felülvizsgálata és értékelése alapján arra a következtetésre jutnak, hogy az intézmény nincs túlzott mértékben kitéve a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatnak, és hogy az intézmény megfelelően kezeli a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatot.

E cikk alkalmazásában prudenciális intézkedések az alábbiak:

a)  a 104. cikk (1) bekezdése és a 104a. cikk szerinti intézkedések;

b)  olyan közös modellezési és parametrikus feltételezések – az (5a) bekezdés b) pontja szerint megjelöltek kivételével –, amelyeket az intézményeknek a tőke gazdasági értékére vonatkozó, a 84. cikk (1) bekezdése szerinti számításaikban figyelembe kell venniük.”;

c)  a szöveg a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (5) bekezdés alkalmazásával összefüggésben az alábbiakról:

a)  a kamatlábakra alkalmazandó hat felügyeleti sokkforgatókönyv minden pénznem tekintetében;

b)  az (5) bekezdés alapján a tőke gazdasági értékére vonatkozó számításaikban az intézmények által megjelenítendő közös modellezési és parametrikus feltevések;

c)  a nettó kamatbevételre vonatkozó számításaikban az intézmények által alkalmazandó közös modellezési és parametrikus feltételezések, valamint annak meghatározása, hogy mi minősül „jelentős csökkenés”-nek.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [a hatálybalépéstől számított egy éven belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

ca)  A szöveg a következő (7a), (7b) és (7c) bekezdéssel egészül ki:

„(7a) Ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet előírásainak arányos alkalmazása érdekében az illetékes hatóságoknak a felügyeleti felülvizsgálat és értékelés keretében részletesen be kell mutatniuk, hogy milyen módon vették figyelembe egy intézmény üzleti műveleteinek nagyságát és kiterjedését, valamint az intézmény üzleti modelljéből eredő kockázatok összetettségét.

(7b) Az e cikk (3b) bekezdésének alkalmazásában az EBH 2021. június 1-jéig az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat ad ki a jelentős adókedvezmények elérése céljából létrehozott ügyletek azonosítására szolgáló kvalitatív és kvantitatív kritériumok és mérőszámok meghatározásához.

(7c) Az EBH megvizsgálja a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) célkitűzésekhez alapvetően kapcsolódó tevékenységekkel összefüggő kockázatok felügyeleti felülvizsgálatára és értékelésére vonatkozó technikai kritériumok bevezetését annak érdekében, hogy értékelni lehessen többek között az ilyen kockázatok lehetséges forrásait és intézményekre gyakorolt hatásait, figyelembe véve az intézmények meglévő fenntarthatósági jelentését, valamint az 575/2013/EU rendelet 501da. cikkében említett jelentéssel kapcsolatos munkát.

Az első albekezdés alkalmazásában az EBH jelentése kitér legalább az alábbiakra:

a)  az ESG-hez kapcsolódó kockázatok, a fizikai kockázatok és az átmeneti kockázatok meghatározása, beleértve az eszközöknek a szabályozás változásából eredő értékcsökkenésével kapcsolatos kockázatokat, valamint az ilyen kockázatok értékelése szempontjából releváns minőségi és mennyiségi kritériumok és mérőszámok, továbbá annak értékelésére szolgáló módszertan, hogy e kockázatok felmerülhetnek-e rövid, közép- vagy hosszú távon és jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak-e egy intézményre;

b)  a konkrét hitelkockázati kitettségek jelentős koncentrációja növelheti-e az adott intézmény esetében az ESG-hez kapcsolódó kockázatokat, a fizikai kockázatokat és az átmeneti kockázatokat;

c)  az intézmény által a környezeti, társadalmi és irányítási, valamint a fizikai és az átmeneti kockázatok meghatározására, kiértékelésére és kezelésére alkalmazott folyamatok leírása;

d)  azon paraméterek és mérőszámok, amelyeket a felügyelők és az intézmények alkalmazhatnak az ESG-hez kapcsolódó, a fizikai és az átmeneti rövid, közép- és hosszú távú kockázatok hitelkihelyezésre és pénzügyi közvetítői tevékenységre gyakorolt hatásainak kiértékelésére;

e)  indokolt lenne-e olyan egyedi kritériumok kidolgozása a szabályozott vállalkozások portfólióin végzett stressztesztre és előretekintő éghajlatforgatókönyv-elemzésre vonatkozóan, amelyek a környezeti kockázatokat, a fizikai és az átmeneti kockázatokat értékelik, beleértve az eszközök szabályozási változások és a hitelportfóliók éghajlatváltozáshoz való uniós szintű igazítása miatti értékcsökkenésével kapcsolatos kockázatokat.

Az EBH [két évvel e rendelet hatálybalépése után] jelentést nyújt be megállapításairól az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

E jelentés alapján az EBH adott esetben iránymutatásokat fogadhat el a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamatra vonatkozó, az ESG-hez kapcsolódó kockázatokkal összefüggő kritériumok bevezetésére, amelyek figyelembe veszik az EBH e bekezdésben említett jelentésének megállapításait. ”

19.  A 99. cikk (2) bekezdésének b) pontját el kell hagyni.

20.  A 103. cikket el kell hagyni.

21.  A 104. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1a) A 97. cikk, a 98. cikk (4) és (5) bekezdése, a 101. cikk (4) bekezdése és a 102. cikk, valamint az 575/2013/EU rendelet alkalmazása céljából az illetékes hatóságoknak legalább a következő hatáskörökkel kell rendelkezniük:

a)  előírhatják, hogy az intézmények az 575/2013/EU rendeletben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkét tartsanak, összhangban a 104a. cikkben meghatározott feltételekkel;

b)  előírhatják a 73–74. cikkel összhangban végrehajtott rendszerek, eljárások, mechanizmusok és stratégiák megerősítését;

c)  előírhatják az intézmények számára, hogy nyújtsanak be az ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti követelményeknek való megfelelés helyreállítására irányuló tervet, és ennek végrehajtására tűzzenek ki határidőt, beleértve a terv hatókörének és végrehajtási határidejének módosítására vonatkozó hatáskört is;

d)  a szavatolótőke-követelmények vonatkozásában az intézmények részére külön tartalékképzési szabályzatot vagy eszközkezelést írhatnak elő;

e)  tilalmakat vagy korlátozásokat írhatnak elő az intézmények üzletvitelét, működését vagy hálózatát illetően, vagy előírhatják az intézmény megfelelő működésére túlzott kockázatot jelentő tevékenységek leválasztását;

f)  előírhatják az intézmények tevékenységeiben, termékeiben és rendszereiben rejlő kockázat csökkentését, mely hatáskör kiterjed a kiszervezett tevékenységekre is;

g)  előírhatják az intézmények számára, hogy a javadalmazás változó összetevőjét a nettó bevétel adott százalékára korlátozzák, amennyiben a javadalmazás változó összetevője nincs összhangban a stabil tőkealap fenntartásával;

h)  előírhatják az intézmények számára, hogy nettó profitjukat a szavatolótőke megerősítésére fordítsák;

i)  korlátozhatják vagy megtilthatják a részvényeseknek, a tagoknak vagy az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosainak járó, az intézmény általi nyereség- vagy kamatkifizetést, amennyiben ez nem minősül az intézmény általi nemteljesítésnek;

j)  kiegészítő vagy gyakoribb adatszolgáltatást írhatnak elő, beleértve a tőke- és likviditási pozíciókra vonatkozó adatszolgáltatást;

k)  egyedi likviditási követelményeket írhatnak elő, beleértve az eszközök és források közötti lejárati eltérések korlátozását;

l)  kizárólag eseti alapon további adatközlést írhatnak elő.

(2) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazása céljából az illetékes hatóságok csak akkor írhatnak elő további vagy gyakoribb adatközlést az intézmények számára, ha az nem eredményez párhuzamos adatközlést, és teljesül az alábbi feltételek valamelyike:

a)  teljesül a 102. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett feltételek valamelyike;

b)  az illetékes hatóság észszerűnek ítéli a követelmények előírását a 102. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett bizonyítékok begyűjtése érdekében;

c)  a további adatszolgáltatást az intézmény 99. cikk szerinti felügyeleti vizsgálati programjának futamidejére vonatkozóan írják elő.

Az intézmények részére előírt adatszolgáltatás akkor eredményez az első albekezdésben említett párhuzamos adatközlést, ha ugyanaz az információ vagy lényegében ugyanaz az információ már az illetékes hatóság rendelkezésére áll, azt az illetékes hatóság elő tudja állítani, vagy az adatközlési kötelezettségnek az intézmény számára történő előírásától eltérő módon be tudja szerezni. Amennyiben az információ a közlendő további információtól eltérő formátumban vagy részletezettséggel áll az illetékes hatóság rendelkezésére, az illetékes hatóság nem írhat elő további adatközlést, ha az említett eltérő formátum vagy részletezettség nem akadályozza abban, hogy lényegében hasonló információt állítson elő.”;

b)  a (3) bekezdést el kell hagyni.

22.  A szöveg a következő 104a., 104b. és 104c. cikkel egészül ki:

„104a. cikkKiegészítő szavatolótőke-követelmények

(1)  Az illetékes hatóságok – a 97. cikk és a 101. cikk alapján elvégzett felülvizsgálatok alapján – ▌akkor írják elő a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelményt, ha az adott intézmény vonatkozásában megbizonyosodtak az alábbi helyzetek valamelyikének fennállásáról:

a)  az intézmény olyan kockázatoknak vagy kockázati elemeknek van kitéve, amelyekre az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében megállapított szavatolótőke-követelmények nem biztosítanak fedezetet vagy nem biztosítanak elegendő fedezetet a (2) bekezdésben meghatározottak szerint;

b)  az intézmény nem felel meg az ezen irányelv 73. és 74. cikkében vagy az 575/2013/EU rendelet 393. cikkében megállapított követelményeknek, és egyéb adminisztratív intézkedések vagy felügyeleti intézkedések önmagukban valószínűleg nem elégségesek ahhoz, hogy elegendő mértékben javítsanak a rendszereken, eljárásokon, mechanizmusokon és stratégiákon megfelelő időtartamon belül;

c)  a 98. cikk (4) bekezdésében említett módosításokról úgy ítélik meg, hogy nem elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az intézmény számára pozícióinak rövid időn belüli, jelentős veszteség nélküli értékesítését vagy fedezését normális piaci körülmények között;

d)  a 101. cikk (4) bekezdésével összhangban elvégzett értékelés során kiderül, hogy az engedélyezett módszer alkalmazására vonatkozó előírások nem teljesítése várhatóan nem megfelelő szavatolótőke-követelményeket eredményez;

e)  az intézménynek ismételten nem sikerül biztosítania vagy fenntartania a 104b. cikk (1) bekezdésében meghatározott megfelelő szintű kiegészítő szavatolótőkét;

ea)  egyéb intézményspecifikus helyzetek, amelyek az illetékes hatóság véleménye szerint lényeges felügyeleti problémákat idézhetnek elő.

Az illetékes hatóságok abból a célból írják elő a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelményt, hogy fedezzék az egyes intézmények tevékenységeiből eredő kockázatot, beleértve azokat, amelyek a bizonyos üzleti modellek vagy piaci fejlemények által az adott intézmény kockázati profiljára gyakorolt hatást tükrözik.

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a kockázatokat vagy kockázati elemeket csak akkor kell az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében meghatározott szavatolótőke-követelmények által nem fedezettnek vagy nem elegendően fedezettnek tekinteni, ha az intézmény által a 73. cikk első bekezdésével összhangban elvégzett értékelés felügyeleti felülvizsgálatának figyelembevételével az illetékes hatóság által megfelelőnek ítélt tőke összegeire, típusaira és felosztására vonatkozó követelmények szigorúbbak, mint az intézményre az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében meghatározott szavatolótőke-követelmények.

Az első albekezdés alkalmazásában a megfelelőnek ítélt tőkének fedeznie kell az összes olyan jelentős kockázatot vagy az ilyen kockázatok elemeit, amelyeket a szavatolótőke-követelmény nem vagy nem elegendően fedez. Ez olyan kockázatokra vagy kockázati elemekre is kiterjedhet, amelyek kifejezetten ki vannak zárva az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében megállapított szavatolótőke-követelmények hatálya alól. Ez a következőket foglalhatja magában:

a)  jelentős intézményspecifikus kockázatok vagy ilyen kockázati elemek, amelyek kifejezetten ki vannak zárva az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében megállapított szavatolótőke-követelmények hatálya alól;

b)  olyan jelentős intézményspecifikus kockázatok vagy ezek elemei, amelyeket valószínűsíthetően alábecsültek annak ellenére, hogy megfelelnek az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében megállapított alkalmazandó követelményeknek.

Az illetékes hatóságok értékelik azokat a kockázatokat, amelyeknek az intézmény ki van téve, figyelembe véve az egyes intézmények egyedi kockázati profilját. Nem tartoznak az (1) bekezdés a) pontjában említett kockázatok vagy kockázati elemek közé azok a kockázatok, amelyekre vonatkozóan ez az irányelv vagy az 575/2013/EU rendelet átmeneti kezelésről rendelkezik, vagy amelyek szerzett jogokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak.

A nem kereskedési könyvi pozíciókból származó kamatlábkockázat csak akkor tekinthető jelentősnek, ha a 98. cikk (5) bekezdésében foglalt valamely eset bekövetkezik, kivéve, ha az illetékes hatóság a kamatlábkockázat felülvizsgálata és figyelembevétele során arra a következtetésre jut, hogy az intézmény nincs túlzott mértékben kitéve a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatnak, és hogy az intézmény megfelelően kezeli a nem kereskedési könyvi tevékenységből származó kamatlábkockázatot.

(3)  Az illetékes hatóságok a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján előírt kiegészítő szavatolótőke-követelményt a (2) bekezdés szerint megfelelőnek ítélt tőke és az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében megállapított szavatolótőke-követelmények különbségeként határozzák meg.

(4)  Az illetékes hatóságok megkövetelik az intézményektől, hogy tegyenek eleget a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelménynek az alábbi feltételeknek megfelelő szavatolótőkével ▌:

a)  a kiegészítő szavatolótőke-követelmény ▌háromnegyedének alapvető tőkével kell eleget tenni;

b)  az alapvető tőke ▌háromnegyedének elsődleges alapvető tőkéből kell állnia.

Az első albekezdéstől eltérve – amennyiben szükséges, és az adott intézmény konkrét helyzetének figyelembevételével – az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmény a kiegészítő szavatolótőke-követelmény teljesítéséhez nagyobb arányban használjon fel alapvető tőkét vagy elsődleges alapvető tőkét.

A 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelménynek való megfelelés céljára felhasznált szavatolótőke nem használható fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, az ezen irányelv 128. cikke (6) bekezdésében meghatározott kombinált pufferkövetelménynek vagy a 104b. cikkben említett, a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatásnak való megfelelés céljára.

A harmadik albekezdéstől eltérve, a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelménynek való megfelelés céljára felhasznált, az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja által nem kielégítően fedezett kockázatok vagy kockázati elemek kezelése céljából az illetékes hatóság által előírt szavatolótőke felhasználható az ezen irányelv 128. cikke (6) bekezdésében említett kombinált pufferkövetelménynek való megfelelés céljából.

(5)  Az illetékes hatóságnak írásban ▌meg kell indokolnia az egyes intézmények részére a kiegészítő szavatolótőke-követelménynek a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti előírásáról szóló határozatát, világosan ismertetve legalább az (1)–(4) bekezdésben említett elemek teljes körű értékelését. Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben az indokolás tartalmazza annak okait, hogy a tőke-iránymutatás miért nem tekinthető a továbbiakban elegendőnek.

104b. cikkA kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó iránymutatás

(1)  A 73. cikkben említett stratégiák és eljárások alapján és az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően az intézmények biztosítják a szavatolótőke megfelelő szintjét, amely megfelel az illetékes hatóságnak és kellő mértékben meghaladja az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében és ebben az irányelvben megállapított szavatolótőke-követelményeket, ideértve az illetékes hatóságok által a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban előírt kiegészítő szavatolótőke-követelményeket is, többek között hogy az intézmény szavatolótőkéje képes legyen elviselni a 100. cikkben említett felügyeleti stresszteszt alapján azonosított potenciális veszteségeket anélkül, hogy megsértené:

a)   a szavatolótőkének az illetékes hatóságok által megállapított minimális rögzített szintjét, ahol az illetékes hatóságok figyelembe vehetik a hitelt érdemlő vezetői intézkedéseket és a mérleget érintő dinamikus kiigazításokat, amelyekre az előrejelzés időszakában sor kerülhet; vagy

b)  ▌az 575/2013/EU rendelet harmadik, negyedik, ötödik és hetedik részében megállapított szavatolótőke-követelményeket és az illetékes hatóságok által a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban előírt kiegészítő szavatolótőke-követelményeket, ahol az illetékes hatóságok figyelembe veszik a hitelt érdemlő vezetői intézkedéseket és a mérleget érintő dinamikus kiigazításokat, amelyekre az előrejelzés időszakában sor kerülhet.

(2)  Az illetékes hatóságok a 97. és a 101. cikkel összhangban elvégzett felülvizsgálatok és értékelések, így többek között a 100. cikkben említett stressztesztek eredményei alapján rendszeresen felülvizsgálják a szavatolótőkének az egyes intézmények által az (1) bekezdéssel összhangban megállapított szintjét.

(3)  Az illetékes hatóságok tájékoztatják az intézményeket a (2) bekezdésben említett felülvizsgálat eredményéről, valamint az (1) bekezdéssel összhangban megállapított szavatolótőkére vonatkozó felügyeleti iránymutatásokról.

(4a)  Az e cikk (1) bekezdése szerinti kiegészítő szavatolótőke-követelménynek való megfelelés céljára felhasznált szavatolótőke nem használható fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, az ezen irányelv 104a. cikke szerinti követelménynek vagy az ezen irányelv 128. cikke (6) bekezdésében meghatározott kombinált pufferkövetelménynek való megfelelés céljából.

(5)  A (3) bekezdés szerinti elvárásokat nem teljesítő intézmény nem tartozik a 141. cikkben említett korlátozások hatálya alá.

(5a)  Az EBH ezen irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül felülvizsgálja e cikk, többek között az (1) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazását és arról jelentést készít a Bizottságnak. A Bizottság e jelentés alapján adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

104c. cikk A szanálási hatóságokkal folytatott együttműködés

(1)  Az illetékes hatóságok a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kiegészítő szavatolótőke-követelmény előírását megelőzően, valamint az intézményeknek a szavatolótőke szintjét érintően elvárt esetleges módosításokról történő, a 104b. cikk szerinti tájékoztatását megelőzően konzultálnak a szanálási hatóságokkal. Ezen célokból az illetékes hatóságok közlik a szanálási hatóságokkal a rendelkezésre álló összes információt.

(2)  Az illetékes hatóságok tájékoztatják az érintett szanálási hatóságokat a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján előírt kiegészítő szavatolótőke-követelményekről, valamint a szavatolótőke szintjét érintően elvárt, az intézményekkel a 104b. cikkel összhangban közölt esetleges módosításokról.”

23.  A 105. cikk d) pontját el kell hagyni.

24.  A 108. cikkben a (3) bekezdést el kell hagyni.

25.  A 109. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az illetékes hatóságok megkövetelik az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalatoktól és leányvállalatoktól, hogy összevont vagy szubkonszolidált alapon teljesítsék az e fejezet II. szakaszában megállapított kötelezettségeket, biztosítsák az e fejezet II. szakaszában előírt rendszerek, eljárások, valamint mechanizmusok következetességét és egységességét, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk rendelkezésre állását. Mindenekelőtt biztosítják, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalatok és leányvállalatok az irányelv hatálya alá nem tartozó leányvállalataiknál, így többek között az offshore pénzügyi központokban letelepedetteknél is alkalmazzák ezeket a rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat. Ezen rendszereknek, eljárásoknak és mechanizmusoknak következetesnek és egységesnek kell lenniük, és az érintett leányvállalatoknak szintén képesnek kell lenniük arra, hogy a felügyelet céljából bármely adatot és információt megadjanak. Az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó leányvállalatoknak egyéni szintre vonatkozó ágazatspecifikus követelményeket kell teljesíteniük.

(3) Az e fejezet II. szakaszából eredő kötelezettségek, amelyek olyan leányvállalatokat érintenek, amelyek maguk nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, nem alkalmazandók, ha az EU-szintű anyaintézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a II. szakasz alkalmazása jogellenes azon harmadik ország jogszabályai szerint, amelyben a leányvállalat letelepedett.

(3a) Az (2) bekezdés alkalmazásában az EBH az ESMA-val konzultálva szabályozási standardokat dolgoz ki az ezen irányelv szerinti javadalmazási szabályok ezen irányelv hatálya alá nem tartozó leányvállalatokra történő alkalmazásának gyakorlati szempontjai tekintetében.

Figyelembe véve az intézmények méretét, belső szervezetét, valamint tevékenységeik jellegét, hatókörét és összetettségét, valamint azt, hogy a konkrét ágazati jogszabály elsőbbséget élvez, amennyiben ezen irányelv egyedi követelményei ellentétesek az ágazati követelményekkel, e szabályozástechnikai standardtervezetek meghatározzák a csoportszintű kockázatvállalók kategóriáinak azonosítására szolgáló minőségi és megfelelő mennyiségi kritériumokat, valamint a csoport kockázati profilját tükröző eszközosztályokat.

Ebben az összefüggésben az EBH az ESMA-val konzultálva értékeli, és szükség esetén módosítja az azon kritériumokra vonatkozó meglévő szabályozástechnikai standardokat, amelyek meghatározzák azon alkalmazottak kategóriáit, akiknek a szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára az ezen irányelv 92. cikk (2) bekezdése szerint.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

26.  A 113. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„113. cikkAz intézményspecifikus prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok

(1)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a tagállamban az EU-szintű anyaintézmény vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy együttesen határozzanak az alábbiakról:

a)  a 73. és a 97. cikk alkalmazása annak meghatározása érdekében, hogy az intézménycsoport szavatolótőkéje összevont alapon megfelel-e a pénzügyi helyzetének és kockázati profiljának, és arról, hogy a 104. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában milyen szintű szavatolótőkére van szükség az intézménycsoport egyes tagjait tekintve, illetve összevont alapon;

b)  olyan intézkedések, amelyek a likviditási felügyelethez kapcsolódó jelentős problémák és lényeges megállapítások kezelésére szolgálnak, beleértve a 86. cikk alapján a szervezet és a kockázatkezelés megfelelőségéhez kapcsolódókat, valamint az ezen irányelv 105. cikkének megfelelően az intézményspecifikus likviditási követelmények szükségességéhez kapcsolódókat;

(1a)  Az összevont felügyeletet ellátó hatóság tájékoztatja a tagállamban az EU-szintű anyaintézmény vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságokat a szavatolótőke összevont szintjét érintően elvárt, a 104b. cikk (3) bekezdése szerinti esetleges kiigazításokról.

(2)  Az (1) bekezdésben említett együttes határozatokat kell hozni:

a)  az (1) bekezdés a) pontja szerinti célból négy hónapon belül azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság az intézménycsoport kockázatértékelését tartalmazó jelentést a 104a. cikkel összhangban benyújtotta a többi érintett illetékes hatóság részére;

b)  az (1) bekezdés b) pontja szerinti célból négy hónapon belül azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 86. és a 105. cikkel összhangban benyújtotta az intézménycsoport likviditási kockázati profiljának értékelését tartalmazó jelentést.

c)  az (1) bekezdés c) pontja szerinti célból négy hónapon belül azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 104b. cikkel összhangban benyújtotta az intézménycsoport kockázatértékelését tartalmazó jelentést.

Az együttes határozatokban kellően figyelembe kell venni az érintett illetékes hatóságok által a 73., 97., a 104a. és a 104b. cikk alapján végrehajtott, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékeléseket is.

Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett együttes határozatokat egy, a teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyaintézmény rendelkezésére kell bocsátania. Véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság az érintett illetékes hatóságok bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.

(3)  Amennyiben az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett határidőn belül nem tudnak együttes határozatot hozni, a 73., 86. és a 97. cikk, a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 104b. cikk és 105. cikk alkalmazására vonatkozó határozatot összevont alapon az összevont felügyeletet ellátó hatóság hozza meg azt követően, hogy kellően figyelembe vette az érintett illetékes hatóságok által végrehajtott, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékelést. Ha a (2) bekezdésben említett határidő lejártakor valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az összevont felügyeletet ellátó hatóság elhalasztja határozatát, és megvárja, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban hozza meg. A (2) bekezdésben említett határidők az 1093/2010/EK rendelet értelmében vett egyeztetési határidőknek minősülnek. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A négy hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

A 73., a 86. és a 97., valamint a 104. cikk (1) bekezdése a) pontja, a 104b. cikk és a 105. cikk alkalmazására vonatkozó határozatot egyéni vagy szubkonszolidált alapon az EU-szintű hitelintézeti anyaintézmény vagy az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős, érintett illetékes hatóságok az összevont felügyeletet ellátó hatóság által a hat hónapos időtartam során kifejtett álláspontok és fenntartások kellő figyelembevételét követően hozzák meg. Ha a (2) bekezdésben említett határidők bármelyikének lejártakor valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az illetékes hatóságok elhalasztják határozatukat, és megvárják, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd pedig határozatukat az EBH határozatával összhangban hozzák meg. A (2) bekezdésben említett időtartamok az említett rendelet értelmében egyeztető időszakoknak minősülnek. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A négy hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

A határozatokat egy, a teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, figyelembe véve a kockázatértékelést, a többi illetékes hatóság által a (2) bekezdésben említett időtartam során kifejtett véleményeket és fenntartásokat. A dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak valamennyi érintett illetékes hatóság és az EU-szintű anyaintézmény rendelkezésére kell bocsátania.

Ha sor került az EBH-val folytatott konzultációra, valamennyi illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a kapott szakvéleményt, és indokolnia kell az attól való bármely jelentős eltérést.

(4)  Az (1) bekezdésben említett együttes határozatok, illetve együttes határozat hiányában a (3) bekezdéssel összhangban az illetékes hatóságok által hozott határozatok irányadónak minősülnek és az érintett tagállamok illetékes hatóságainak alkalmazniuk kell azokat.

Az (1) bekezdésben említett együttes határozatokat, valamint együttes határozat hiányában a (3) bekezdéssel összhangban hozott egyéb határozatokat évente aktualizálni kell, vagy kivételes körülmények esetén akkor, ha az EU-szintű anyaintézmény, vagy az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóság a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 104b. cikk és a 105. cikk alkalmazásáról szóló határozat aktualizálására vonatkozó írásbeli, teljes körű indokolással ellátott kérelmet nyújt be az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak. Az utóbbi esetben az aktualizálás kétoldalúan történhet az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a kérelmet benyújtó illetékes hatóság között.

(5)  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az ebben a cikkben említett együttes döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából, a 73., a 86., a 97. cikk, a 104. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 104b. cikk és a 105. cikk alkalmazása tekintetében, az együttes döntéshozatal elősegítésére.

Az EBH 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően történő elfogadására.”

27.  A 116. cikk első albekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Felügyeleti kollégiumokat kell létrehozni akkor is, ha az EU-szintű anyaintézmény, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat összes leányvállalata harmadik országban van.”

27a.  A 117. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4a) Az illetékes hatóságok, a pénzügyi hírszerző egységek és a (EU) 2015/849 irányelv 2. cikk (1) bekezdésének 1) és 2) pontjában felsorolt, kötelezett szolgáltatók felügyeletének közfeladatával megbízott hatóságok az ezen irányelvnek való megfelelés tekintetében szorosan együttműködnek egymással saját hatáskörükön belül, és egymás rendelkezésére bocsátják az ezen irányelv, a 575/2013/EU rendelet és az (EU) 2015/849 irányelv értelmében az ehhez szükséges információkat. ”

28.  A 119. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 21a. cikkre is figyelemmel a tagállamok meghozzák a pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok összevont felügyelet alá vonásához szükséges intézkedéseket.”

29.  A 120. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Ha egy vegyes pénzügyi holding társaságra ezen irányelv és a 2009/138/EK irányelv alapján egyenértékű rendelkezések vonatkoznak, különösen a kockázatalapú felügyelet tekintetében, az összevont felügyeletet ellátó hatóság a biztosítási ágazat csoportfelügyeleti hatóságának egyetértésével alkalmazhatja az adott vegyes pénzügyi holding társaságra kizárólag azon irányelv rendelkezését, amely a 2002/87/EK irányelv 3. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti legjelentősebb pénzügyi ágazatra vonatkozik.”

29a.  A 125. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Ha a 111. cikk alapján egy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattal rendelkező csoport összevont felügyeletét ellátó hatóság eltér a 2002/87/EK irányelv 10. cikkében meghatározott koordinátortól, a két hatóság ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet összevont alapon történő alkalmazása céljából együttműködik. A hatékony együttműködés kialakítása és megkönnyítése érdekében az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a koordinátor írásbeli koordinációs és együttműködési megállapodásokat léptet életbe.

29b.  A 129. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az a tagállam, amely a mentesítés alkalmazása mellett dönt, értesíti erről az ERKT-t. Az ERKT meghatározott időn belül továbbítja az értesítéseket a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak.”

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

5. Az intézmények az e cikk (1) bekezdése szerinti követelmény teljesítésére fenntartott elsődleges alapvető tőkét nem használhatják fel a 104. és 104a. cikkben előírt követelmények vagy a 104b. cikk szerint kiadott iránymutatás teljesítésére.

29c.  A 130. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az a tagállam, amely a mentesítés alkalmazása mellett dönt, értesíti erről az ERKT-t. Az ERKT meghatározott időn belül továbbítja az értesítéseket a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak.”

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az intézményeknek az (1) bekezdésben előírt követelményt elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteniük, amely kiegészíti az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja által előírt tőkekövetelmény teljesítéséhez, az ezen irányelv 129. cikke szerinti tőkefenntartási puffer tartására irányuló követelmény teljesítéséhez és az ezen irányelv 104a. és 104b. cikke alapján előírt követelmények teljesítéséhez fenntartott elsődleges alapvető tőkét.”

30.  A 131. cikk ▌a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok kijelölik azt a hatóságot, amelynek feladata, hogy összevont alapon meghatározza azokat a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket, illetve az esettől függően egyéni, szubkonszolidált vagy összevont alapon meghatározza azokat a rendszerszinten jelentős egyéb intézményeket, amelyeket joghatósági területükön engedélyeztek. Ez a hatóság az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság. A tagállamok egynél több hatóságot is kijelölhetnek.

Globálisan rendszerszinten jelentős intézmények a következők:

a)   EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által vezetett csoport; or

b)   olyan intézmény, amely nem leányvállalata valamely EU-szintű anyaintézménynek, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak.

A rendszerszinten jelentős egyéb intézmény lehet EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által vezetett csoport vagy egy intézmény.”

b)  a (3) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

Az EBH az ERKT-val konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumokra vonatkozóan, amelyek alapján meghatározhatók e bekezdés egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre való alkalmazásának a feltételei és a pufferráták tervezésének és kalibrálásának módszere. Ezek a szabályozástechnikai standardok figyelembe veszik a rendszerszinten jelentős belföldi intézményekre vonatkozó nemzetközi keretet, valamint az uniós és nemzeti sajátosságokat.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság valamennyi egyéb rendszerszinten jelentős intézmény számára – az esettől függően – összevont, szubkonszolidált vagy egyéni alapon számított teljes kockázatikitettség-érték legfeljebb 3%-ának megfelelő, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, elsődleges alapvető tőkeelemekből álló és azokat kiegészítő tőkepuffer tartását írhatja elő. ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények meghatározására vonatkozó kritériumokat;

d)  a szöveg a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) Az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság előírhatja, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer magasabb legyen, mint a Bizottság jóváhagyásától függően kiszámított teljes kockázati kitettségérték 3%-a.

Az ERKT a (7) bekezdésben említett értesítéstől számított két hónapon belül véleményt ad a Bizottságnak arról, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer helyesnek tekinthető-e. Az 1093/2010/EU rendelet 34. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tőkepufferrel kapcsolatos véleményét az EBH is a Bizottság elé terjesztheti.

Az értesítést követő két hónapon belül a Bizottság – adott esetben az ERKT és az EBH értékelését figyelembe véve, illetve ha úgy ítéli meg, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer nem jár aránytalan mértékű negatív hatásokkal más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egészére vagy egy részére nézve, és ezáltal nem képez akadályt a belső piac megfelelő működése szempontjából – végrehajtási jogi aktust fogad el, amely felhatalmazza az illetékes hatóságot vagy a kijelölt hatóságot a javasolt intézkedés elfogadására.”

e)  a (7) bekezdés bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép:

„(7) Az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer megállapítása vagy módosítása előtt az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak a (2.1) bekezdésben említett döntés nyilvánosságra hozatala előtt egy hónappal értesítenie kell az ERKT-t. Az ERKT megadott határidőn belül továbbítja az értesítéseket a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak. Az értesítésben részletesen ismertetni kell a következőket:”

f)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8) A 133. cikk és e cikk (5) bekezdése sérelme nélkül, ha valamely egyéb rendszerszinten jelentős intézmény egy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény vagy egy egyéb rendszerszinten jelentős olyan intézmény leányvállalata, amely uniós anyavállalat, és amelyre összevont alapon alkalmazandó az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer-követelmény, akkor az egyéb rendszerszinten jelentős intézményre egyéni vagy szubkonszolidált alapon alkalmazandó tőkepuffer szintje nem haladhatja meg az alábbiak közül az alacsonyabbat:

a) a csoportra összevontan alkalmazandó, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményre vagy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményre vonatkozó tőkepuffer mértéke közül a magasabb és az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 1%-ának összege; és

b) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 3%-a vagy a Bizottság által engedélyezett, a csoportra összevontan alkalmazandó mérték.

g)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9) A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények ▌öt alkategóriáját kell meghatározni. A legalacsonyabb határvonalat és az egyes alkategóriák közötti határvonalat az intézmények meghatározásához alkalmazott módszerrel kapott eredmények alapján kell meghatározni. Az egymást követő alkategóriák közötti határértéket egyértelműen kell meghatározni, azt az elvet követve, hogy a rendszerszintű jelentőség alkategóriáról alkategóriára folyamatosan, lineárisan növekszik, ami – a legmagasabb alkategória kivételével – a kiegészítő elsődleges alapvető tőkére vonatkozó követelmény lineáris növekedését eredményezi. E bekezdés alkalmazásában rendszerszempontú jelentőség alatt a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény működési zavarai által a globális pénzpiacra kifejtett várható hatást kell érteni. A legalacsonyabb alkategóriához az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 1%-ának megfelelő, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffert kell rendelni, és az egyes alkategóriákhoz rendelt tőkepuffer a negyedik alkategóriáig bezárólag kategóriánként Az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 0,5%-ával nő. A globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer legmagasabb alkategóriájára Az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 3,5%-ának megfelelő tőkepuffer vonatkozik.

Amennyiben valamely intézményt a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó puffer legmagasabb alkategóriájába sorolják be, annak nyomán egy újabb alkategóriát kell beilleszteni. A puffer minden további alkategória esetében az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázatikitettség-érték 1%-ának megfelelő lépésekben növekszik.”

h)  a (12) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(12) Az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak értesítenie kell az ERKT-t a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények nevéről, illetve arról, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket melyik alkategóriába sorolta be. Az ERKT-nek megadott határidőn belül továbbítania kell az értesítéseket a Bizottságnak és az EBH-nak, és nyilvánosságra kell hoznia a rendszerszinten jelentős intézmények nevét. Az illetékes hatóságoknak vagy a kijelölt hatóságoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős pénzügyi intézményeket melyik alkategóriába sorolták be.

Az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak évente felül kell vizsgálnia a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények meghatározását, valamint a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények adott alkategóriákba sorolását, és ennek eredményéről be kell számolnia az érintett rendszerszinten jelentős intézménynek, az ERKT-nek, amely megadott határidőn belül továbbítja az eredményeket a Bizottságnak és az EBH-nak. Az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak nyilvánosságra kell hoznia a meghatározott, rendszerszinten jelentős intézmények naprakész listáját, valamint azt, hogy az egyes meghatározott, rendszerszinten jelentős intézményeket melyik alkategóriába sorolta be.”

i)  a (13) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(13) „A rendszerszinten jelentős intézmények a (4) és (5) bekezdésben megállapított követelmények teljesítésére tartott elsődleges alapvető tőkeelemeket nem használhatják fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének a), b) és c) pontjában, valamint az ezen irányelv 129. és 130. cikkében előírt követelmények, továbbá 102. és 104. cikke alapján előírt követelmények teljesítésére.

j)  a (14) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(14) Ha egy csoportra összevont alapon egyaránt vonatkozik a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer, akkor a magasabb tőkepuffert kell alkalmazni.

Ha egy intézményre egyéni vagy szubkonszolidált alapon egyaránt vonatkozik az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és a 133. cikk szerinti rendszerkockázati tőkepuffer, akkor a kettő összege alkalmazandó.

Ha egy csoportra összevont alapon egyaránt vonatkozik a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és a 133. cikk szerinti rendszerkockázati tőkepuffer, akkor a következők összege alkalmazandó:

a) a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer közül a magasabb;

b) a 133. cikk szerinti rendszerkockázati tőkepuffer.”

30a.  A 133. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(1) Valamennyi tagállam előírhatja, hogy a pénzügyi szektor vagy e szektor egy vagy több alcsoportja az összes kitettség vagy azok egy alcsoportja tekintetében elsődleges alapvető tőkéből álló rendszerkockázati tőkepuffert tartson az 575/2013/EU rendeletben és ezen irányelv 131. cikkében nem tárgyalt olyan rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok megelőzése és csökkentése érdekében, amelyek a pénzügyi rendszer zavarának veszélyét hordozzák, és súlyos kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak egy adott tagállam pénzügyi rendszerére és reálgazdaságára.”

b)  A (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdés alkalmazása céljából az intézmények számára elő lehet írni, hogy az 575/2013/EU rendelet 92. cikkében megállapított tőkekövetelmények teljesítésére tartott elsődleges alapvető tőkén felül elsődleges alapvető tőkéből álló rendszerkockázati tőkepuffert tartsanak, amely azon kitettségeken alapul, amelyekre az e cikk (8) bekezdésével összhangban rendszerkockázati tőkepuffer alkalmazandó, a rendelet első része II. címének megfelelően egyéni, összevont vagy szubkonszolidált alapon.

Egy intézmény százalékban kifejezett teljes rendszerkockázati tőkepufferrátáját úgy kell kiszámítani, hogy az a) és b) pontban meghatározott összegeket össze kell adni, majd el kell osztani a c) pontban meghatározott összeggel:

a) az összes intézmény vagy adott esetben az intézmények alcsoportjai összes kitettségére alkalmazandó rendszerkockázati tőkepuffer;

b) az egyes ágazatokkal vagy alágazatokkal szembeni kitettségekre alkalmazandó rendszerkockázati tőkepuffer; és

c) az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték:

Az adott illetékes hatóság vagy kijelölt hatóság a rendszerkockázati tőkepuffer tartását egyéni, összevont vagy szubkonszolidált szinten is előírhatja az intézmény számára. A rendszerkockázati tőkepuffert azon kockázatokra kell alkalmazni, amelyekre nem terjed ki a 131. cikk szerinti, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer.

(4) Az intézmények a (3) bekezdésben megállapított követelmények teljesítésére tartott elsődleges alapvető tőkeelemeket nem használhatják fel az 575/2013/EU rendelet 92. cikkében, valamint ezen irányelv 129., 130. és 131. cikkében előírt követelmények, továbbá 102., 104., 104a. cikke alapján előírt követelmények és 104b. cikke szerint kiadott iránymutatás teljesítésére.

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Ha egy intézmény olyan csoport, vagy alcsoport része, amelyhez valamely globálisan rendszerszinten jelentős pénzügyi intézménycsoport vagy egyéb rendszerszinten jelentős intézménycsoport tartozik, az intézmény nem tekinthető úgy, hogy az intézményre egyéni alapon olyan kombinált pufferkövetelmény vonatkozik, amely alacsonyabb, mint a tőkefenntartási puffer, az anticiklikus tőkepuffer, valamint a rá egyéni alapon alkalmazandó, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer és a rendszerkockázati tőkepuffer összege.”

d)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(9)  A rendszerkockázati tőkepuffer minden olyan intézményre, illetve ezen intézmények egy vagy több alcsoportjára alkalmazandó, amelyek tekintetében az érintett tagállam hatóságai ezen irányelvnek megfelelően illetékesek, és a követelmény meghatározásakor 0,5 százalékpontos fokozatos vagy gyorsított korrekciós lépéseket kell megállapítani .Egy szektor különböző alcsoportjaira, ágazati kitettségekre vagy adott esetben ágazati kitettségek alcsoportjaira vonatkozóan különböző követelmények állapíthatók meg. A rendszerkockázati tőkepuffer nem alkalmazható azon kockázatokra, amelyek a 131. cikkben meghatározott keret alá tartoznak.

e)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(11) A legfeljebb 3%-os rendszerkockázati tőkepufferráta megállapítása vagy módosítása előtt az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak a (16) bekezdésben említett döntés nyilvánosságra hozatala előtt egy hónappal értesítenie kell az ERKT-t. Az ERKT megadott határidőn belül továbbítja az értesítéseket a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak. Ha a tőkepuffer harmadik országokban található kitettségekre vonatkozik, az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak értesítenie kell az ERKT-t is. Az ERKT továbbítja az értesítést e harmadik országok felügyeleti hatóságainak. Az értesítésben részletesen ismertetni kell a következőket:”

ii.  az e) pontot el kell hagyni.

f)  a (12) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(12) A 3%-ot meghaladó rendszerkockázati tőkepuffer megállapítása vagy a követelmény ilyen módosítása előtt az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak értesítenie kell az ERKT-t. Az ERKT megadott határidőn belül továbbítja az értesítéseket a Bizottságnak, az EBH-nak és az érintett tagállamok illetékes és kijelölt hatóságainak. Ha a tőkepuffer harmadik országokban található kitettségekre vonatkozik, az illetékes hatóságnak vagy a kijelölt hatóságnak értesítenie kell az ERKT-t is. Az ERKT továbbítja az értesítést e harmadik országok felügyeleti hatóságainak. Az értesítésben részletesen ismertetni kell a következőket:”

ii.  az e) pontot el kell hagyni.

g)  a (14) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(14)Amennyiben a pénzügyi szektor egy alcsoportja olyan leányvállalat, amely anyavállalatának valamely másik tagállamban van a székhelye, az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság értesíti e tagállam hatóságait, valamint a Bizottságot és az ERKT-t. A Bizottság és az ERKT az értesítést követő 30 munkanapon belül ajánlást ad ki az e bekezdés szerint hozott intézkedésekről. Amennyiben a hatóságok eltérő véleményen vannak, és abban az esetben, ha mind a Bizottság, mind az ERKT ajánlása elutasító, az illetékes vagy a kijelölt hatóság az ügyet az EBH elé utalhatja és segítségét kérheti az 1093/2010/EU rendelet 19. cikke értelmében. Az e kitettségekre vonatkozóan tőkepuffert megállapító határozatot az EBH döntéséig fel kell függeszteni.”

h)  A (15) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(15) Az ERKT a (12) bekezdésben említett értesítéstől számított 30 munkanapon belül véleményt ad a Bizottságnak arról, hogy a rendszerkockázati tőkepuffer helyesnek tekinthető-e. Az 1093/2010/EU rendelet 34. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tőkepufferrel kapcsolatos véleményét az EBH is a Bizottság elé terjesztheti.”

i)  a (16) bekezdés első albekezdése a következőképpen módosul:

i. az a) pont helyébe a következő lép:

„a) a rendszerkockázati tőkepufferráta vagy -ráták;”

ii. a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„(ba) azok a kitettségek, amelyekre a rendszerkockázati tőkepufferrátát alkalmazni kell;

30b.  a 134. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Ha valamely tagállam elismeri a rendszerkockázati tőkepufferrátát a belföldön engedélyezett intézmények tekintetében, erről értesíti az ERKT-t. Az ERKT megadott határidőn belül továbbítja az értesítéseket a Bizottságnak, az EBH-nak és a rendszerkockázati pufferrátát előíró tagállamnak.”

30c.  a 136. cikk a következőképpen módosul:

a)  A (3) bekezdésben a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Minden kijelölt hatóság negyedévente értékeli a ciklikus, makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok intenzitását, és változás esetén meghatározza vagy módosítja tagállamában a megfelelő anticiklikus pufferrátát, és ennek során minden kijelölt hatóság figyelembe veszi az alábbiakat:”

b)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)  Minden kijelölt hatóság a weboldalán való nyilvánosságra hozatal útján jelenti be a negyedévre alkalmazandó anticiklikus pufferrátát. A bejelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  az alkalmazandó anticiklikus pufferráta;

b)  a vonatkozó hitel/GDP arány és a hosszú távú trendtől való eltérése;

c)  a (2) bekezdéssel összhangban kiszámított irányadó puffer;

d)  a pufferráta indokolása;

e)  ha a pufferráta emelkedik, az az időpont, amelytől kezdve az intézményeknek az intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük kiszámításához alkalmazniuk kell a megnövelt pufferrátát;

f)  ha az e) pontban említett időpont kevesebb mint 12 hónappal követi az ezen bekezdés szerinti bejelentés időpontját, hivatkozás a rövidebb alkalmazási határidőt indokoló rendkívüli körülményekre;

g)  ha a pufferráta csökken, azon indikatív időszak, amely során nem várható a pufferráta emelése, valamint az időszak indokolása.

A kijelölt hatóságok az alkalmazandó anticiklikus pufferrátát és az a)–g) pontban meghatározott információkat negyedévente jelentik be az ERKT-nak. Az ERKT a weboldalán nyilvánosságra hozza az összes bejelentett pufferrátát és a kapcsolódó információkat.

A részt vevő tagállamok 1024/2013/EU rendeletben meghatározott kijelölt hatóságai is bejelentik negyedévente az EKB-nak az alkalmazandó anticiklikus pufferrátát és az a)–g) pontban meghatározott információkat.

31.  A 141. cikk (1)–(6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az ezen irányelv 104. cikkében és a 2014/59/EU irányelv II. és III. fejezetében foglalt intézkedések sérelme nélkül az illetékes hatóságok a kombinált pufferkövetelményt teljesítő minden intézmény számára megtiltják, hogy az elsődleges alapvető tőkéhez vagy egyéb alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan olyan mértékű kifizetést hajtson végre, amely elsődleges alapvető tőkéjét a kombinált tartalékkövetelményt már nem teljesítő szintre csökkentené.

(2) Az ezen irányelv 104. cikkében és a 2014/59/EU irányelv II. és III. fejezetében foglalt intézkedések sérelme nélkül a kijelölt hatóságok a kombinált pufferkövetelményt nem teljesítő intézmények számára előírják, hogy a (4) bekezdéssel összhangban számítsák ki a maximálisan felosztható összeget, és arról értesítsék az illetékes hatóságot.

Ha az első albekezdés alkalmazandó, az illetékes hatóságok minden érintett intézménynek megtiltják, hogy a maximálisan felosztható összeg kiszámítása előtt megtegye a következő intézkedések bármelyikét:

a)  az elsődleges alapvető tőkéhez kapcsolódó kifizetés;

b)  változó javadalmazás vagy nem kötelező nyugdíjjuttatás kifizetésére irányuló kötelezettség keletkeztetése, vagy változó javadalmazás kifizetése, ha a kifizetési kötelezettség olyan időpontban keletkezett, amikor az intézmény nem teljesítette a kombinált pufferkövetelményt;

c)  egyéb alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések teljesítése.

(3) Az illetékes hatóságok megtiltják minden olyan intézmény számára, amely nem éri el vagy haladja meg a kombinált pufferkövetelményét, hogy a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított maximálisan felosztható összeget meghaladó, a (2) bekezdés második albekezdésének a), b) és c) pontjában említett bármely intézkedéssel történő kifizetést teljesítsen. ▌

(4) Az illetékes hatóságok előírják az intézmények számára, hogy a maximálisan felosztható összeg kiszámításához az (5) bekezdésnek megfelelően kiszámított összeget szorozzák meg a (6) bekezdéssel összhangban meghatározott tényezővel. A maximálisan felosztható összeget csökkenteni kell a (2) bekezdés második albekezdése a), b) vagy c) pontjában említett intézkedésekkel.

(5) A megszorzandó összeg a (4) bekezdésnek megfelelően a következőkből tevődik össze:

a)  az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének megfelelően az elsődleges alapvető tőkében nem szereplő évközi nyereség, az e cikk (2) bekezdése második albekezdése a), b) vagy c) pontjában említett intézkedések nyomán kifizetett bármely összeg nélkül;

plusz

b)  az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének megfelelően az elsődleges alapvető tőkében nem szereplő év végi nyereség, az e cikk (2) bekezdése második albekezdése a), b) vagy c) pontjában említett intézkedések nyomán kifizetett bármely összeg nélkül;

c)  az elsődleges alapvető tőkében már szereplő felhalmozott eredmények, évközi és év végi nyereség, amennyiben ezek rendszeresen képződnek, és feltéve, hogy:

i. a kifizetések olyan összegre korlátozódnak, amely megakadályozza az intézményt abban, hogy az elsődleges alapvető tőkéjét a kombinált pufferkövetelmény alacsonyabb kvartilisére csökkentse;

ii. az intézmény az illetékes hatóságok felé kielégítően bizonyítja, hogy az előírás megsértését követő 12 hónapban képes ilyen nyereséget termelni, és

iii. az illetékes hatóság jóváhagyja a 142. cikkben említett tőkefenntartási tervet.

mínusz

d)  az a) és a b) pontban meghatározott elemek megtartása esetén adó formájában kifizetendő összegek.

(6) A tényezőt a következőképpen kell meghatározni:

a)  ha az 575/2013/EU rendelet 92a. cikke és 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja, a 2014/59/EU irányelv 45c. és 45d. cikke és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti – az 575/2013/EU említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámolt, a teljes kockázatikitettség-érték százalékában kifejezett – szavatolótőke-követelmény teljesítésére fel nem használt, az intézmény által fenntartott elsődleges alapvető tőke a kombinált pufferkövetelmény első (azaz legalacsonyabb) kvartilisén belül van, a tényező értéke 0;

b)  ha az 575/2013/EU rendelet 92a. cikke és 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja, a 2014/59/EU irányelv 45c. és 45d. cikke és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti – az 575/2013/EU említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámolt, a teljes kockázatikitettség-érték százalékában kifejezett – szavatolótőke-követelmény teljesítésére fel nem használt, az intézmény által fenntartott elsődleges alapvető tőke a kombinált pufferkövetelmény második kvartilisén belül van, a tényező értéke 0,2;

c)  ha az 575/2013/EU rendelet 92a. cikke és 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja, a 2014/59/EU irányelv 45c. és 45d. cikke és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti – az 575/2013/EU említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámolt, a teljes kockázatikitettség-érték százalékában kifejezett – szavatolótőke-követelmény teljesítésére fel nem használt, az intézmény által fenntartott elsődleges alapvető tőke a kombinált pufferkövetelmény harmadik kvartilisén belül van, a tényező értéke 0,4;

d)  ha az 575/2013/EU rendelet 92a. cikke és 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja, a 2014/59/EU irányelv 45c. és 45d. cikke és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti – az 575/2013/EU említett rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámolt, a teljes kockázatikitettség-érték százalékában kifejezett – szavatolótőke-követelmény teljesítésére fel nem használt, az intézmény által fenntartott elsődleges alapvető tőke a kombinált pufferkövetelmény negyedik (azaz legmagasabb) kvartilisén belül van, a tényező értéke 0,6;

A kombinált pufferkövetelmény egyes kvartiliseinek alsó és felső határát a következőképpen kell kiszámítani:

 

 

„Qn” jelöli az érintett kvartilis sorszámát.

32.  A szöveg a következő 141a. cikkel egészül ki:

„141a. cikkA kombinált pufferkövetelmény nemteljesítése

(1)  A 141. cikk alkalmazásában az intézményt a kombinált pufferkövetelményt nem teljesítő intézménynek kell tekinteni, ha nem rendelkezik megfelelő összegű és minőségű szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekkel ahhoz, hogy egyidejűleg eleget tegyen a 128. cikk (6) bekezdésében meghatározott követelménynek és a következő követelmények mindegyikének:

a)  az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmény;

b)  az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmény;

c)  az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontja és ezen irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmény;

ca)  adott esetben az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 92. cikke (1) bekezdésének da) pontja, valamint az ezen irányelv 104a. cikkében foglalt követelmény;

d)  az 575/2013/EU rendelet 92a. cikke és a 2014/59/EU irányelv 45c. és 45d. cikke szerinti követelmény.

A 128. cikk (6) bekezdése szerinti követelmények teljesítésére tartott szavatolótőke nem használható fel a 2014/59/EU irányelv 45c., 45d. és 45e. cikkében meghatározott követelmények teljesítésére is.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a 141. cikk alkalmazásában az intézmény nem tekinthető a kombinált pufferkövetelményt nem teljesítő intézménynek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  az intézmény az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett követelmények mindegyikén felül eleget tesz a 128. cikk (6) bekezdésében meghatározott kombinált pufferkövetelménynek is;

b)  az (1) bekezdés d) pontjában említett követelmények mindegyikén felül a 128. cikk (6) bekezdésében meghatározott követelmény nemteljesítésének kizárólagos oka, hogy az intézmény nem képes kibocsátani vagy pótolni azokat a kötelezettségeket, amelyek nem felelnek meg vagy már nem felelnek meg az 575/2013/EU rendelet 72b. és 72c. cikkében meghatározott jogosultsági vagy lejárati kritériumoknak;

c)  az (1) bekezdés d) pontjában említett követelmények nemteljesítése legfeljebb 6 hónapig tart.

ca)  az említett intézmény nem globálisan rendszerszinten jelentős intézmény.

32a.  A 142. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben egy intézmény nem tartja be vagy:

a)  a kombinált pufferkövetelményt; vagy

b)  azt a tőkeáttételimutató-kiigazításra vonatkozó kombinált követelményt, amely egy intézményspecifikus tőkeáttételimutató-kiigazításból és egy, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkeáttételimutató-kiigazításból áll,

tőkefenntartási tervet kell készítenie és be kell nyújtania az illetékes hatósághoz legkésőbb öt munkanappal azt követően, hogy megállapította, hogy nem teljesíti az említett követelményt, kivéve, ha az illetékes hatóságok hosszabb – legfeljebb tíznapos – határidőt engedélyeznek.

Az illetékes hatóságok csak az adott hitelintézet egyedi helyzete alapján és az intézmény tevékenységének nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve adnak ki ilyen engedélyt.

b)  A (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) a szavatolótőke emelésére vonatkozó terv és ütemezés azon követelmények teljes mértékű teljesítésének céljával, amelyeket az intézmény az (1) bekezdés értelmében nem tudott teljesíteni;”

c)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az illetékes hatóság értékeli a tőkefenntartási tervet, és csak akkor hagyja jóvá, ha úgy véli, hogy a terv végrehajtása esetén valószínűsíthetően elegendő tőkét őriz meg vagy teremt ahhoz, hogy az illetékes hatóság által megfelelőnek tartott időtartamon belül lehetővé váljon az intézmény számára azon követelmény teljes mértékű teljesítése, amelyet az (1) bekezdés értelmében nem tudott teljesíteni.”

33.  A 145. cikk a következő j) és k) pontokkal egészül ki:

„j) a 2. cikk (5a) és (5b) bekezdésének kiegészítése a rendelkezésre álló információk alapján annak megállapításával, hogy

i.  az intézmények vagy az intézménykategóriák eleget tesznek-e az említett cikkekben meghatározott feltételeknek; vagy

ii.  az intézmények vagy intézménykategóriák továbbra is eleget tesznek-e az említett cikkekben meghatározott feltételeknek;

k) a 2. cikk (5) bekezdésében meghatározott lista módosításai az alábbiak tekintetében:

i.  intézmények vagy intézménykategóriák törlése, amennyiben az érintett intézmény vagy intézménykategória megszűnt;

ii.  a szükséges módosítások átvezetése, amennyiben az érintett intézmény vagy intézménykategória neve megváltozott.”

34.  A 146. cikk a) pontját el kell hagyni.

35.  A 161. cikk a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A Bizottság 2023. december 31-ig felülvizsgálja a 104. cikk (1) bekezdésének j) és l) pontjában említett felügyeleti hatáskörök végrehajtását és alkalmazását, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

2. cikkÁtültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb [az irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül] elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

E rendelkezéseket ezen irányelv [hatálybalépésétől számított egy év és egy nap] elteltével kell alkalmazni. Mindazonáltal az 1. cikk 13. és 18. pontjában meghatározott, a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikkére vonatkozó módosításokat tartalmazó módosításoknak való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket [ezen irányelv hatálybalépésétől számított két év] elteltével kell alkalmazni.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikkHatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikkCímzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről  a Tanács részéről

az elnök  az elnök

(1)

  HL C 34., 2018.1.31., 5. o.

(2)

* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(3)

  HL C […], […], […]. o.

(4)

  HL C , , . o.

(5)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, valamint a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(6)

  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(7)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).

(8)

  A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).

(9)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).


ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím

Mentesített jogalanyok, pénzügyi holdingtársaságok, vegyes pénzügyi holdingtársaságok, javadalmazás, felügyeleti intézkedések és hatáskörök, valamint tőkemegőrzési intézkedések

Hivatkozások

COM(2016)0854 – C8-0474/2016 – 2016/0364(COD)

Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma

23.11.2016

 

 

 

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

19.1.2017

 

 

 

Előadók

       A kijelölés dátuma

Peter Simon

24.11.2016

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

28.2.2017

25.4.2017

3.5.2017

11.12.2017

 

22.2.2018

 

 

 

Az elfogadás dátuma

18.6.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

5

8

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Hugues Bayet, Pervenche Berès, David Coburn, Thierry Cornillet, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Barbara Kappel, Wolf Klinz, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Marisa Matias, Gabriel Mato, Alex Mayer, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Stanisław Ożóg, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Alfred Sant, Martin Schirdewan, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Andrea Cozzolino, Ashley Fox, Doru-Claudian Frunzulică, Syed Kamall, Alain Lamassoure, Thomas Mann, Luigi Morgano, Michel Reimon, Joachim Starbatty

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Christofer Fjellner, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Rupert Matthews

Benyújtás dátuma

28.6.2018


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

44

+

ALDE

Thierry Cornillet, Petr Ježek, Wolf Klinz, Caroline Nagtegaal, Ramon Tremosa i Balcells

ECR

Ashley Fox, Syed Kamall, Rupert Matthews, Stanisław Ożóg, Joachim Starbatty, Joachim Starbatty

ENF

Barbara Kappel

PPE

Burkhard Balz, Markus Ferber, Christofer Fjellner, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Georgios Kyrtsos, Alain Lamassoure, Esther de Lange, Werner Langen, Ivana Maletić, Thomas Mann, Fulvio Martusciello, Gabriel Mato, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Theodor Dumitru Stolojan

S&D

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Andrea Cozzolino, Jonás Fernández, Doru-Claudian Frunzulică, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Cătălin Sorin Ivan, Olle Ludvigsson, Alex Mayer, Luigi Morgano, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

5

-

EFDD

David Coburn, Bernard Monot

ENF

Gerolf Annemans, Marco Zanni

S&D

Alfred Sant

8

0

EFDD

Marco Valli

GUE/NGL

Marisa Matias, Martin Schirdewan, Miguel Viegas

VERTS/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Michel Reimon, Ernest Urtasun

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. július 19.Jogi nyilatkozat