Eljárás : 2017/2270(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0328/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0328/2018

Viták :

PV 13/11/2018 - 16
CRE 13/11/2018 - 16

Szavazatok :

PV 14/11/2018 - 14.11
CRE 14/11/2018 - 14.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


JELENTÉS     
PDF 562kWORD 79k
16.10.2018
PE 623.853v02-00 A8-0328/2018

a Bizottságnak szóló, a humanitárius célú vízumokra vonatkozó ajánlásokkal

(2017/2270(INL))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: Juan Fernando López Aguilar

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 46. cikke)

MÓDOSÍTÁSOK
EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottságnak szóló, a humanitárius célú vízumokra vonatkozó ajánlásokkal

(2017/2270(INL))

az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 4., 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án aláírt genfi egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én egyhangúlag elfogadott, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatot követő, a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális ENSZ-megállapodásra és a menekültekről szóló globális ENSZ-megállapodásra,

–  tekintettel a humanitárius vízumok európai hozzáadott értékének az Európai Parlament Kutatószolgálata által végzett vizsgálatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0328/2018),

A.  mivel a nemzetközi védelmet kérő személyek európai területre történő biztonságos és legális beutazási lehetőségére vonatkozó számos bejelentés és kérelem ellenére jelenleg nem létezik uniós harmonizáció a védett belépési eljárások tekintetében, és nincs uniós szintű jogi keret a humanitárius célú vízumokra, azaz a tagállamok területére való belépés céljából a nemzetközi védelem érdekében kiadott vízumokra;

B.  mivel a Bíróság 2017. március 7-i, a C-638/16. sz. ügyben hozott ítélete(2) szerint a tagállamok az uniós jog értelmében nem kötelesek humanitárius vízumot adni azoknak a személyeknek, akik menedékjog iránti kérelem benyújtása céljából szeretnének belépni a területükre, de nemzeti jogszabályaik alapján ezt továbbra is szabadon megtehetik; mivel ez az ítélet az érvényben lévő uniós jogszabályokat értelmezi, amelyek azonban módosításra kerülhetnek;

C.  mivel több tagállam a humanitárius vízumok vagy a tartózkodási engedélyek kiadása tekintetében jelenleg olyan nemzeti rendszerrel rendelkezik, illetve korábban olyan nemzeti rendszerrel rendelkezett, amely garantálja, illetve garantálta a rászorulók védett nemzeti beléptetését;

D.  mivel a humanitárius védelemhez kapcsolódó nemzeti beléptetési eljárások alapján vagy a letelepítés útján befogadott személyek száma továbbra is alacsony a globális igényekhez képest, jelentős különbségekkel a tagállamok között; mivel szűkre szabták a humanitárius védelemhez és letelepítéshez kapcsolódó nemzeti beléptetési eljárások hatókörét, és az a letelepítések esetében szorosan összekapcsolódik a kiszolgáltatottság kritériumával és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala általi, menekültként való nyilvántartásba vétellel;

E.   mivel – ennek eredményeként – a becslések szerint a nemzetközi védelemben részesülők 90%-a szabálytalanul jutott el az Unióba, ami már a tagállamok külső határaihoz való megérkezésüket megelőzően megbélyegzésükhöz vezet;

F.   mivel az egyedül vagy gyermekekkel utazó nők, a családfenntartó nők, a várandós és szoptató nők, a fogyatékossággal élők, a serdülő lányok és az időskorú nők különösen kiszolgáltatottak az Európa felé vezető migrációs útvonalak mentén, és különösen a nemi alapú erőszak, köztük a szexuális erőszak, az erőszak, illetve az emberkereskedők általi szexuális és gazdasági kizsákmányolás áldozatává való válás sokkal nagyobb kockázatával szembesülnek; mivel az Unióba vezető migrációs útvonalakon a nők és lányok emellett kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolás minden formájával szemben, beleértve a munkaerő-kizsákmányolást és a szexuális kizsákmányolást is, és gyakran arra kényszerülnek, hogy szexuális szolgáltatással fizetnek azért, hogy folytathassák az utazásukat;

G.   mivel legalább 30 000 halálesetre becsülik az e politikák által előidézett emberi áldozatok számát az Unió határain 2000 óta; mivel sürgősen szükség van egy uniós jogi keretre, amely kezeli a halálesetek tűrhetetlenül magas számát a Földközi-tengeren és az Unióba irányuló migrációs útvonalakon, valóban fellép az embercsempészet, az emberkereskedelemnek, a munkaerő-kizsákmányolásnak és az erőszaknak való kitettség ellen, kezeli a menedékjog iránti kérelmek szabályos beérkezését, méltó befogadását és méltányos feldolgozását, optimalizálja a menedékhez, a menekültügyi eljárásokhoz, a határellenőrzéshez és a kutatási és mentési tevékenységekhez kapcsolódó tagállami és uniós költségvetést, valamint következetes gyakorlatokat biztosít az uniós vívmányok keretében;

H.   mivel a Parlament megpróbálta ezen rendelkezéseket bevonni a 810/2009/EK rendeletbe;

I.   mivel mind a Tanács, mind a Bizottság elutasította ezeket a módosításokat többek között azzal indokolva, hogy ezek a rendelkezések nem szerepelhetnek a 810/2009/EK rendeletben, tekintettel arra, hogy az a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozik;

J.  mivel a Parlament a Bizottság tétlenségével szembesülve úgy döntött, hogy folytatja a humanitárius célú vízumokról szóló saját kezdeményezésű jogalkotási jelentését;

K.   mivel alapos munkavégzésre volt szükség szakértők segítségével az indítványhoz csatolt ajánlások elkészítése érdekében;

1.  kéri, hogy a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján 2019. március 31-ig nyújtson be egy rendeletre irányuló javaslatot egy európai humanitárius célú vízum létrehozásáról az ezen állásfoglalás mellékletében foglalt ajánlásoknak megfelelően;

2.  úgy véli, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzetközi védelmet kérő személyek számára humanitárius célú vízumot adjanak ki, lehetővé téve ezeknek a személyeknek a vízumot kiadó tagállam területére történő belépést, kizárólag az adott tagállamban történő nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása céljából;

3.  úgy véli, hogy az európai humanitárius vízumok csak kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik a humanitárius védelemhez kapcsolódó, már meglévő nemzeti beléptetési eljárásokat, a letelepítési eljárásokat és a nemzetközi menekültjog szerinti spontán kérelmeket;

4.  úgy véli, hogy az európai humanitárius vízumokkal kapcsolatos bármely kezdeményezés nem érintheti az egyéb migrációs politikai kezdeményezéseket, többek között a migráció kiváltó okainak kezelését célzó kezdeményezéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van biztonságos és legális beutazási lehetőségekre az Unióba, köztük a humanitárius vízumokra, amelyek különösen a nemek közötti egyenlőség szempontjából kiemelten fontosak mivel a nők különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és ezért jobban ki vannak téve a szexuális és nemi alapú erőszaknak az útvonalak mentén és a befogadóállomásokon; hangsúlyozza, hogy gyakran a kiszolgáltatott gazdasági és egyéb típusú függések olyan helyzetbe hozzák a harmadik országokban a nőket és lányokat, hogy esetükben még a férfiaknál is nehezebb a biztonságos menedékkérés;

6.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásainak egy részét az Unió általános költségvetésének kell fedeznie mint a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztási elvének gyakorlati kifejezése, beleértve annak a pénzügyi vonatkozásait is az EUMSZ 80. cikkével összhangban;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást és a kísérő ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a nemzeti parlamenteknek, a Bíróságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének.

(1)

  HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

(2)

  a Bíróságnak a C-638/16. sz., X és X kontra État belge ügyben 2018. március 7-én hozott ítélete (ECLI:EU:C2017:173).


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

Az Európai Parlament az alábbiakat ítéli meg az elfogadásra kerülő jogalkotási aktussal kapcsolatban:

1.  AZ ELFOGADÁSRA KERÜLŐ AKTUS FORMÁJA ÉS CÍME

–   rendelet formájában elfogadásra kerülő külön jogi aktus legyen, „Az európai humanitárius célú vízum létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet” címmel,

2.  JOGALAP

–   jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja legyen,

3.  INDOKOLÁS

–   indokolások:

–   az uniós jogban létező jelenlegi joghézag, amely a kiszolgáltatott menekültekre vonatkozó letelepítési eljárásokon felül nem ír elő eljárásokat sem a vízumra, sem a határokra vagy a menekültügyi vívmányokra, a védelmet kérő személyek a tagállamok területére történő beutazására vonatkozóan, a később menekültként elismert személyek és a kiegészítő védelem kedvezményezettjeinek a becslések szerint 90%-a szabálytalanul jut el a tagállamok területére(1), gyakran életveszélyes útvonalakon keresztül,

–   a széttagoltság kockázata, mivel a tagállamok egyre inkább létrehozzák saját programjaikat a humanitárius befogadásra és eljárásaikra vonatkozóan, szembe menve az EUMSZ 78. cikkének (1) bekezdése szerinti általános céllal a közös menekültügyi, valamint a kiegészítő és ideiglenes védelem politikájának kidolgozásáról, amely ahhoz a kockázathoz is vezet, hogy ezek a különböző rendszerek aláássák a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére történő belépéséről szóló, a 810/2009/EK(2) és az (EU) 2016/399(3) európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott közös rendelkezések egységes alkalmazását,

–   a magas költségek, emberi, társadalmi, gazdasági és költségvetési szempontból is az érintett harmadik országbeli állampolgárok (csempész díjak, emberkereskedelem és kizsákmányolás kockázata, üldözés kockázata, halálozás és rossz bánásmód kockázata stb.), valamint a tagállamok és az Unió jelenlegi állapotának fenntartásához kapcsolódva (a kutatás és a mentés megemelt költségvetése, beleértve a magánszállítást, a határellenőrzést, a harmadik országokkal való együttműködést, a menekültügyi eljárásokat, és a lehetséges hazatérést a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítása esetén, valamint a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem és a csempészet elleni küzdelmet stb.),

–   az uniós fellépés hozzáadott értéke, az uniós értékek tiszteletben tartása tekintetében, beleértve az alapvető jogokat, a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és a menedékkérők rendszer iránti bizalmát, a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot, a szabályok egységes alkalmazását és végrehajtását, a méretgazdaságosság megvalósítását, és a jelenlegi állapot fenntartása fent említett költségeinek csökkentését,

–   emlékeztet arra, hogy a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) és a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) csak a tagállamok területén alkalmazható, miközben a menedékkérők számára nem létezik szabályos eszköz ahhoz, hogy elérjék azt a területet, ahol ezek az aktusok alkalmazandók,

–  emlékeztet rá, hogy a menedékjog iránti kérelem valamely tagállamon belüli benyújtását követően az Unió közös európai menekültügyi rendszere alkalmazandó,

–  hangsúlyozza, hogy az európai humanitárius vízum iránti kérelem elutasítása semmilyen módon nem érinti a kérelmező ahhoz való jogát, hogy az Unión belül menedéket kérjen, és abban sem akadályozza őt, hogy más rendelkezésre álló védelmi rendszereket vegyen igénybe,

4.  ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

–   célkitűzése, hogy rendelkezéseket állapítson meg a nemzetközi védelmet kérő személyek számára szóló európai humanitárius célú vízum tagállamok által történő kiadására irányuló eljárásokra és feltételekre vonatkozóan, lehetővé téve ezeknek a személyeknek a vízumot kiadó tagállam területére történő belépést, kizárólag az adott tagállamban történő nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása céljából,

–   tartozzanak a hatálya alá azok a harmadik országbeli állampolgárok, akiknek a tagállamok külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkezniük az 539/2001/EK rendelet(6) értelmében, és amennyiben a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(7) meghatározott üldöztetésnek való kitettségre vagy üldöztetés kockázatára vonatkozó állítások kétségbevonhatatlanul kellően megalapozottak, akik esetében azonban még nem folyik a nemzeti letelepítési rendszereknek megfelelő vagy (az uniós áttelepítési keret létrehozásáról szóló új rendeletben, vagy) a 2001/55/EK irányelvben(8) meghatározott letelepítési eljárás,

–   zárja ki a hatálya alól az olyan családtagokat, akiknek más módon, az uniós vagy nemzeti jog más jogi rendelkezései alapján is joguk lenne arra, hogy rövid időn belül csatlakozzanak családjukhoz valamely tagállamban,

5.  A HUMANITÁRIUS CÉLÚ VÍZUMOK KIADÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

–   előírja, hogy az ilyen vízumkérelmek közvetlenül, elektronikus úton vagy írásban kerüljenek benyújtásra a tagállamok bármely konzulátusánál vagy nagykövetségénél,

–   rendelkezik az ilyen vízumkérelmek gyakorlati módozatairól, beleértve a jelentkezési lap kitöltését, a kérelmező személyazonosságára vonatkozó információk, köztük a biometrikus azonosítók megadását, valamint az üldöztetéstől vagy súlyos sérelemtől való félelem okait, amennyire lehetséges dokumentálva,

–   előírja, hogy az ilyen vízum kérelmezőjét meghívják egy interjúra (szükség esetén tolmács segítségével), amely audió- és videókommunikációs távvezérléssel is megtartható, ezáltal biztosítva a megfelelő szintű biztonságot és titoktartást,

–   előírja, hogy a benyújtott dokumentumokat értékelni kell – többek között hitelesség tekintetében – egy illetékes, független és pártatlan hatóság által, amely megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezik a nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyekben,

–   előírja, hogy az ilyen vízum iránti kérelmeket a kérelmező nyilatkozata és a vele folytatott interjú, valamint – ha rendelkezésre áll – az igazoló dokumentumok alapján kell értékelni a teljes státuszmeghatározási folyamat lefolytatása nélkül,

–   előírja, hogy az ilyen vízum kibocsátása előtt minden kérelmezőt biztonsági ellenőrzésnek kell alávetni a vonatkozó uniós és nemzeti adatbázisokban az alkalmazandó adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett végzett keresés révén annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmező nem jelent biztonsági kockázatot,

–   előírja, hogy az ilyen vízumkérelmekről a kérelem benyújtásának napjától számított 15 napon belül döntsenek,

–   előírja, hogy a kérelemről szóló döntést közöljék a kérelmezővel, a döntés legyen személyre szabott, írásos és indokolt,

–   előírja, hogy amennyiben egy harmadik országbeli állampolgár nem kapta meg a vízumot, biztosítsanak számára lehetőséget fellebbezni, ahogy azt a rövid távú tartózkodásra jogosító vízum megtagadása vagy a határon történő belépés elutasítása esetén jelenleg előirányozzák,

6.  HUMANITÁRIUS CÉLÚ VÍZUM KIADÁSA

–   előírja, hogy az ilyen vízumok közös bélyeggel kerüljenek kiadásra, valamint kerüljenek be a vízuminformációs rendszerbe,

–   előírja, hogy amikor kiadásra kerül egy humanitárius célú vízum, az csak az e tagállamban a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának céljából tegye lehetővé a vízum birtokosának a vízumot kiadó tagállam területére való belépését,

7.  HIVATALI IRÁNYÍTÁS ÉS SZERVEZÉS

–   előírja, hogy az ilyen vízumkérelmeket megfelelő képzettséggel rendelkező személyzetnek kell értékelnie,

–   előírja, hogy az ilyen személyzet kinevezhető nagykövetségeken, konzulátusokon vagy a tagállamokban is, amennyiben a kérelmeket elektronikus úton továbbítják, és távinterjúkat tartanak,

–   előírja, hogy az eljárás egyes aspektusait – amelyek nem vonják maguk után az ügyek előre kiválasztását, bármiféle értékelést vagy döntéshozatalt – külső szolgáltatók kezelhetik, beleértve az információk szolgáltatását, az interjúidőpontok kitűzésének kezelését, és a biometrikus azonosítók összegyűjtését,

–   előírja, hogy megfelelő intézkedéseket szükséges hozni az adatvédelem, az adatbiztonság és a kommunikáció titkosságának biztosítása érdekében,

–   előírja, hogy a tagállamok az egységes alkalmazás biztosítása érdekében működjenek együtt egymással, az uniós ügynökségekkel, a nemzetközi szervezetekkel, a kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel, valamint más érintett érdekelt felekkel,

–   előírja, hogy az ilyen vízum eljárásairól és feltételeiről, valamint a tagállamok területén a nemzetközi védelem megszerzésének feltételeiről és eljárásairól szóló információkat széles körben elérhetővé kell tenni, beleértve a tagállamok nagykövetségeinek és konzulátusainak honlapjait és az Európai Külügyi Szolgálatot,

8.  ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

–  előírja az Integrált Határigazgatási Alapból származó jelentős pénzügyi támogatást a tagállamok számára a végrehajtás érdekében,

–   előírja, hogy az ilyen humanitárius vízumot kiadó tagállamnak ugyanúgy részesülnie kell a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap forrásaiból, mintha az adott tagállam menekülteket fogadott volna az európai áttelepítési kereten belül,

9.  EGYÉB JOGI AKTUSOK MÓDOSÍTÁSA

–   rendelkezik a következők módosításáról:

–  a 810/2009/EK rendelet annak tisztázása érdekében, hogy a nemzetközi védelmet kérő személyek esetében alkalmazni kell az európai humanitárius célú vízumot létrehozó rendelet rendelkezéseit,

–  a 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) annak érdekében, hogy az európai humanitárius célú vízumra vonatkozó kérelmek bekerüljenek a rendszerbe,

–  az (EU) 2016/399 rendelet a humanitárius vízummal rendelkező személyek beutazási feltételeinek kiigazítására,

–  az Integrált Határigazgatási Alap annak érdekében, hogy finanszírozást nyújtson a tagállamok számára az európai humanitárius célú vízumot létrehozó rendelet végrehajtásához,

–  a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény(10) 26. cikke és a 2001/51/EK tanácsi irányelv(11) annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat szállító fuvarozók mentesüljenek a felelősség, a kötelezettségek és a büntetések alól abban az esetben, ha az érintett harmadik országbeli állampolgárok kinyilvánították azon szándékukat, hogy a tagállamok területén nemzetközi vagy humanitárius védelemért kívánnak folyamodni.

(1)

HEIN / DONATO (CIR) 2012: exploring avenues for protected entry in Europe (az Európába való védett belépés lehetőségeinek feltérképezése), 17. o.

(2)

A Közösségi Vízumkódex (Vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.).

(3)

  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(4)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).

(5)

  Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).

(6)

  A Tanács 539/2001/EK rendelete (2001. március 15.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.).

(7)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9. o.).

(8)

  A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).

(9)

  Az Európai Parlament és a Tanács 767/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről (VIS-rendelet) (HL L 218., 2008.8.13., 60. o.).

(10)

  HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

(11)

  A Tanács 2001/51/EK irányelve (2001. június 28.) az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről (HL L 187., 2001.7.10., 45. o.).


INDOKOLÁS

Háttér(1)

A Parlament a humanitárius célú vízumok kiadását a migrációs válság és a Földközi-tengeren történő elfogadhatatlan halálesetek miatt indította el. Kifejtette véleményét többek között a Földközi-tenger helyzetéről szóló 2016. április 12-i állásfoglalásában, továbbá a migrációval kapcsolatos holisztikus uniós megközelítés szükségességéről.

A humanitárius célú vízumokat már megvitatták az EU-ban, de konkrét eredmény nélkül. Jelenleg számos célzott nemzeti program létezik, azonban nincs jogi keret az uniós jogban.

A LIBE bizottság a vízumkódex felülvizsgálatának részeként (2014/0094(COD)) igyekezett megoldani ezt a joghézagot, azonban mind a Tanács, mind a Bizottság ellenezte a 2016 májusában megkezdett háromoldalú tárgyalások során e tekintetben javasolt módosításokat. 2017 szeptemberében hónapok óta tartó holtpont után a Tanács elutasította a tárgyalások folytatását, amennyiben ezek a módosítások nem kerülnek visszavonásra, így a Parlament tárgyalócsoportja visszavonta azokat. Ehelyett a LIBE bizottság úgy határozott, hogy elkészíti ezt a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést.

E lépés ellenére a Tanács és a Bizottság megszakította a tárgyalásokat.

A LIBE bizottság 2017. december 6-án az EUMSZ 225. cikke és a 46. szabály alapján, felhatalmazást kapott arra, hogy elkészítse ezt a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést.

E jelentés előkészítésekor az előadó törekedett az árnyékelőadók, a civil társadalom és az akadémiák bevonására is. Ezenkívül a jelentés előkészítését támogatta az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített európai hozzáadott érték értékelése. Az előadó háláját fejezi ki az együttműködésért és a kapott támogatásért.

A Parlament kérései a Bizottsághoz

Az európai humanitárius célú vízumot létrehozó jogalkotási javaslat egyértelmű kérését a Bizottság felé kell benyújtani 2019. március végéig. Ez az időszak rövidnek tűnhet. Azonban teljesen indokolt az ügy sürgősségére, a kiterjesztett vitákra, az elvégzett tanulmányokra és a jelentés részletes ajánlásaira tekintettel.

Az ajánlások részletes magyarázata

Az ajánlásokat tartalmazó, az indítványhoz csatolt, de az állásfoglalásra irányuló indítvány részét képező sorrend egy jogalkotási aktus struktúráján alapul. Az ajánlások tartalmazzák az ilyen jogalkotási aktus alapvető elemeit.

E jogalkotási aktusnak új, külön jogi aktusnak kell lennie. A vízumkódexről folytatott megbeszélések azt mutatták, hogy szükség van egy külön jogi aktusra. Az előadó úgy véli, hogy a vízumpolitikai vívmányok többi aktusához hasonlóan az aktus megfelelő formája a rendelet.

Jogalap

Az előadó úgy véli, hogy az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése b) pontjának és a 78. cikke (2) bekezdése g) pontjának kombinációja a határellenőrzésekre és a menedékkérők beáramlásának irányítására megfelelő jogalapot jelentene.

A javaslat indokolása

Az új jogalkotási aktus preambulumbekezdéseinek az aktus fő okainak magyarázatával kell kezdődniük. 

Ez a magyarázat egyrészt az a jelenlegi paradox helyzet, hogy az uniós jogban nincs olyan rendelkezés, amely arra irányulna, hogy egy menekült ténylegesen milyen módon érkezzen meg, ami olyan helyzetet eredményez, hogy szinte minden érkezés szabálytalanul történik. Ez a helyzet komoly következményekkel jár az egyénekre, de a tagállamokra is. A menekülő személyeknek olyan életveszélyes utazásokat kell megtenniük csempészek segítségével, amelyekért magas díjakat kell fizetniük, és amely során ki vannak téve a kizsákmányolásnak, a rossz bánásmódnak és a visszaéléseknek. Negatív következmény a tagállamok számára az ellenőrizetlen érkezések hatása (ismeretlen számokkal, információk nélkül arról, hogy ki érkezik), valamint az ilyen érkezések kezeléséhez szükséges fokozott erőfeszítések, a megerősített határellenőrzés és megfigyelés, a kutatási és mentési tevékenységek, a harmadik országokkal való együttműködés stb. Ugyanakkor a tagállamok szembesülnek az egyre erősebb szervezett bűnözéssel, amely az embercsempészetből pénzügyi hasznot húz. 

Az ilyen új jogalkotási aktus létrehozására további érv a széttagoltság kockázata. Megfigyelhető, hogy a tagállamok nemzeti rendszereket hoznak létre, amelyek mind különbözőek. Az előadó üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely biztonságos átjárást biztosít. Ugyanakkor, mivel az EU a belső határok nélküli szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapul (EUSZ 3. cikk (2) bekezdése), nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közös politikákra. 

Mivel az EU az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul (EUSZ 2. cikk), szükség van ilyen aktusra annak érdekében, hogy az EU megfeleljen saját szerződéses követelményeinek.

Általános rendelkezések

Az új aktus célkitűzését a humanitárius célú vízum kiadására vonatkozó eljárásokra és feltételekre kell korlátozni. Jellegében korlátozott területi érvényességű vízumnak kell lennie annak érdekében, hogy birtokosa elérje azt a területet, ahol nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújthat be. Ezért a vízumot kiadó tagállam válik felelőssé a menekültügyi eljárásokért.

Megbeszélésre került sor annak elbírálására, hogy van-e szükség áthelyezési mechanizmusra. Gondos mérlegelés után az előadó nem javasol ilyen jellegű mechanizmust annak elkerülése érdekében, hogy a rendszer túlságosan bonyolult legyen. 

Az új jogi aktusnak ki kell terjednie a vízumkötelezettség alá eső harmadik országok állampolgáraira, akik védelemre szorulnak üldöztetés vagy súlyos sérelem valós kockázatának való kitettségük miatt és akik nem tartoznak más aktus, például letelepítés alá. A letelepítést nagymértékben támogatja az előadó, azonban az nem lehet az egyetlen jogi és biztonságos út, mivel csak a már elismert menekültek korlátozott csoportját érinti.

A humanitárius célú vízumok kiadására vonatkozó eljárások és feltételek 

Az ilyen vízumokra vonatkozó eljárásoknak a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokhoz hasonlónak kell lenniük, ahol ez természetüknél fogva lehetséges. Ez például az eljárási lépésekre, a feldolgozási határidőkre, a jelentkezési lap és biometrikus adatok iránti igényekre, a külső szolgáltatók bevonására, a biztonsági ellenőrzésekre és a fellebbezési jogra vonatkozik. Az eljárásoknak azonban eltérőnek kell lenniük, amennyiben a személyek különleges helyzete ezt megköveteli. Például mindig kerüljön sor egy interjúra (részben az emberkereskedelem kockázatának kezelése érdekében) és lehetővé kell tenni az elektronikus úton történő alkalmazást. Ezenkívül a költségmegtakarítás és a személy helyzetének figyelembevétele érdekében a modern kommunikációs eszközöket nagyobb arányban kell használni, mint jelenleg a vízumkérelmek esetében. Lehetővé kell tenni például az interjúk távolból való lefolytatását, ezzel biztosítva a tagállamok számára, hogy olyan menekültügyi szakértőkkel dolgozzanak együtt, akik nem feltétlenül harmadik országokban tartózkodnak.

A vízumkérelmet prima facie alapon kell értékelni annak megállapítására, hogy a kérelmezők vitatható igénnyel rendelkeznek-e az üldöztetés vagy súlyos sérelem tényleges kockázatának való kitettség tekintetében. Az előadó úgy véli, hogy egy ilyen értékelés szükséges ahhoz, hogy az eljárás hiteles legyen. Hangsúlyozza, hogy az értékelés a vízumkérelem értékelése, és nem a menedékjog iránti kérelem külső feldolgozása. Az utóbbi túl sok jogi és gyakorlati kérdést vet fel. 

Hivatali irányítás és szervezés 

Az aktus olyan adminisztratív erőfeszítéseket igényel, amelyekhez a tagállamoknak támogatásban kell részesülniük, többek között pénzügyi támogatásban. E célból az új többéves pénzügyi keret pénzügyi programjainak módosítása is lehetséges, különösen az Integrált Határigazgatási Alap esetében. Ezenkívül várható, hogy más területeken is keletkezhetnek megtakarítások, mivel az érkezések szabályosakká válnak és kevesebb olyan személy lesz, akinek egyértelműen nincs szüksége nemzetközi védelemre. A modern kommunikációs technológia használata további megtakarításokat tesz lehetővé.

Záró rendelkezések

Az előadó teljes mértékben elismeri, hogy számos gyakorlati előkészületet kell megtenni, mielőtt az itt megfogalmazott új aktus megvalósíthatóvá válik. Szükséges lesz újragondolni a vízum és a menekültügyi eljárások összekapcsolását és ennek megfelelően szervezni az adminisztratív munkafolyamatot. Ezért az előadó kétéves átmeneti időszakot javasol, mielőtt az új szabályok hatályba lépnének. Ezt követően a szabályokat egyes kiválasztott harmadik országok ellenőrzött környezetében kísérleti régióként kellene vizsgálni. Ez lehetővé tenné a tapasztalatszerzést és azok elemzését a további alkalmazás előtt.

A kísérleti régiókban a tagállamoknak specifikus támogatási struktúrákat kell biztosítani. Jelentős uniós finanszírozásban kell részesülniük (például az Integrált Határigazgatási Alapból) létesítményeik további átalakításaihoz, a személyzet képzéséhez, illetve a munkafolyamatok és az informatikai infrastruktúra átszervezéséhez. Az ügynökségeknek, többek között az EASO-nak, a Frontex-nek, az Europol-nak és az FRA-nak, szakérői tanácsadást kell biztosítaniuk. A kísérleti régiókban történő végrehajtást szorosan nyomon kell követni annak érdekében, hogy következtetéseket lehessen levonni. A nyomon követés eredményeit két éven belül be kell vonni az értékelésbe. Ezeket az eredményeket gondosan értékelni kell és szükség esetén az új aktus módosítása is lehetséges. A szükséges módosítások után az új aktust tovább kell alkalmazni.

Egyéb jogi aktusok módosítása

Szükséges lenne módosítani a vízumpolitikai vívmányok számos aktusát, különösen a vízumkódexet és a Vízuminformációs Rendszert annak érdekében, hogy azok igazodjanak a teljesen új aktus meglétéhez. Ugyanez szükséges a jogalkotási aktusok esetében, amennyiben az ilyen vízum birtokosa az EU-ba való utazásakor alannyá válik. Például, ha egy ilyen vízummal érkezik a külső határhoz, a Schengeni határellenőrzési kódexet módosítani kell az elismerés érdekében. Végül néhány módosításra van szükség a menekültügyi vívmányokban is. Mivel nyilvánvaló, hogy a menekültügyi eljárás teljes mértékben az EU területén zajlik, integrálni kell azt a tényt, hogy a kérelmező humanitárius célú vízumot kapott. Például figyelembe kell venni a vízumkérelem részeként már elvégzett értékelést is annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések szükségtelen megkettőzése.

Következtetés

Az előadó úgy véli, hogy ideje olyan innovatív megoldásokat találni, amelyek mind a védelmet igénylő személyek, mind a tagállamok szükségleteit kielégítik. A jelenlegi elkülönülő gondolkodásmódok, az egyik oldalon a vízumpolitikai vívmányok, a másik oldalon a menekültügyi vívmányok tekintetében, mesterségesek és nem igazodnak a mai realitásokhoz. Egy bátor lépés szükséges ahhoz, hogy az EU életre keltse értékeit.

(1)

További részletekért lásd az előadó humanitárius célú vízumokról szóló 2018. április 5-i munkadokumentumát.


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (10.9.2018)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a humanitárius célú vízumokról

(2017/2270(INL))

A vélemény előadója: Malin Björk

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 46. cikke)

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel széles körben elfogadott, hogy a társadalmi nem egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozást jelent , amely a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi ENSZ-egyezmény és annak 1967. évi jegyzőkönyve (a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény) szerinti védelem egyik alapja, és mivel a nemzetközi és uniós jogi keretek – többek között az isztambuli egyezmény – alapján a társadalmi nemhez való tartozás miatti üldöztetés indok lehet a védelem iránti kérelemre és annak megadására, és mivel a nőket világszerte aránytalan mértékben érik a szexuális és a nemi alapú erőszak egyéb formái, és számtalan módon érintik őket a fegyveres konfliktusok és a háborúk;

B.  mivel a jelenlegi menekültügyi válságban az egyedül vagy gyermekekkel utazó nők, a családfenntartó nők, a várandós és szoptató nők, a fogyatékossággal élők, a serdülő lányok és az időskorú nők különösen kiszolgáltatottak az Európa felé vezető migrációs útvonalak mentén, és különösen a nemi alapú erőszak sokkal nagyobb kockázatával szembesülnek;

C.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a nemi alapú üldöztetésről szóló iránymutatásai (2002) szerint a „menekült” meghatározásának ki kell terjednie a nemekkel kapcsolatos igényekre is, és sürgeti a menedékjog megadásáról döntőket, hogy a védelem indokait „nemi alapon érzékeny” módon interpretálják, és biztosítsanak megkülönböztetésmentes eljárást;

D.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) statisztikái szerint 2014 óta több mint 15 ezer migráns vesztette életét, vagy tűnt el a Földközi-tengeren az Európa felé vezető úton; és mivel a Földközi-tenger középső térsége továbbra is a legveszélyesebb útvonal maradt, hiszen 2015-ben két halott jutott minden 100 utazóra, ami elfogadhatatlan;

E.  mivel az isztambuli egyezmény és különösen annak 60. cikke előírja a felek számára, hogy tegyék meg a szükséges jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket annak érdekében, hogy a nők elleni nemi alapú erőszak üldöztetésnek minősülhessen, és biztosítsák, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményben a menekültstátuszra jogosító okokat a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartva értelmezzék;

F.  mivel nagy szükség van biztonságos és legális beutazási lehetőségekre az Unióba, nemi szempontból is, és mivel a humanitárius vízumok kiegészíthetik, ám nem helyettesíthetik a többi biztonságos beutazási lehetőséget, mint például az áttelepítést és a humanitárius befogadást; 

G.  mivel jelenleg nemzetközi védelem iránt humanitárius okból nem lehet az Unión kívül kérelmet benyújtani, ez pedig azt jelenti, hogy a menedékkérők arra vannak kényszerítve, hogy irreguláris módon lépjenek be Európába, veszélyeztetve ezzel az életüket és az egészségüket, különleges nemi szempontú következményekkel a nőkre, a lányokra és az LMBTI-személyekre nézve, többek között nemi erőszaknak, erőszaknak és embercsempészek- és kereskedők szexuális és gazdasági kizsákmányolásának kitéve őket;

H.  mivel a humanitárius vízum létrehozása hozzáférést biztosítana a menekültügyi eljárásokhoz és a humanitárius védelemhez a kiszolgáltatott és az olyan, sajátos kihívásokkal szembenéző személyek számára, mint például a beteg emberek, a fogyatékossággal élők, a családok, a nők, a terhes nők, a gyermekek, az idősek és az LGTBI-személyek, lehetőséget adva számukra, hogy biztonságos módon Európába jussanak, ahol menedékjog iránti kérelmüket vagy humanitárius igényeiket elbírálnák;

I.  mivel a nők és lányok különféle nemi hovatartozáson alapuló üldöztetésnek és megkülönböztetésnek lehetnek kitéve a származási országokban, többek között a női nemi szervek megcsonkításának, kényszerházasságnak, családon belüli erőszaknak, nemi erőszaknak, szexuális erőszaknak és „becsületbeli bűncselekményeknek”;

J.  mivel 2017-ben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) szerint az Olaszországba, Görögországba és Spanyolországba tengeri úton érkezett személyek 9-22%-át nők teszik ki(1), és a nemek aránya közötti nagy különbségek a nők sajátos kiszolgáltatottságával van összefüggésben, beleértve a gazdasági és egyéb függőségi helyzeteket;

K.   mivel az EU-ba vezető útvonalakon a nők és lányok nagy mértékben ki vannak téve a szexuális bántalmazás és a fizikai erőszak, köztük a nemi erőszak veszélyének, és általában kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolás minden formájával szemben, beleértve a munkaerő-kizsákmányolást és kényszerprostitúciót is; továbbá gyakran arra kényszerülnek, hogy szexuális szolgáltatással fizessenek azért, hogy folytathassák útjukat; mivel a bűnözői csoportok, egyes csempészek és emberkereskedők kihasználják az Európai Unióba való biztonságos átlépés hiányát;

L.  mivel a nemzetközi védelemre szoruló, nemi alapú erőszak áldozataivá váló lányok és nők vonakodhatnak az elszenvedett vagy félt üldöztetések valós mértékének feltárásától, és ezért olyan támogató környezetet igényelnek, amely biztosítja számukra a titoktartást;

1.  hangsúlyozza, hogy sürgető szükség van az Európai Unióba való biztonságos és legális bejutási lehetőségekre, amelyek egyikének a humanitárius vízumnak kel lennie; ez fontos a nemek közötti egyenlőség szempontjából, mivel a nők és az LMBTI-személyek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és ezért jobban ki vannak téve a szexuális és nemi alapú erőszak veszélyének az útvonalak mentén és a befogadóállomásokon.

2.  sajnálja, hogy nagy a nemi egyenlőtlenség a nemzetközi védelem céljából származási országuk elhagyására kényszerülő nők és férfiak között; hangsúlyozza, hogy a gyakori kiszolgáltatott gazdasági és egyéb típusú függések olyan helyzetbe hozzák a harmadik országokban a nőket és lányokat, hogy esetükben még a férfiaknál is nehezebb a biztonságos menedékkérés;

3.  elítéli azt a fennálló helyzetet, hogy az Unióban való menedékkéréshez a nők és lányok, valamint az LMBTI-személyek a szexuális és nemi alapú erőszak komoly veszélyének teszik ki magukat az út során és a befogadóállomásokon;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak, beleértve a szexuális erőszakot is, súlyos következményekkel jár a nők és a lányok életére és egészségére nézve, ami hatással lehet a nők mentális egészségére, valamint a poszttraumás stressz, szorongás és depresszió kialakulásához vezethet;

5.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú üldöztetéstől megalapozottan félő nők, lányok és LMBTI-személyek számára humanitárius okokból lehetővé kell tenni, hogy biztonságos módon vízumot kérjenek;

6.  kéri, hogy az uniós áttelepítési és humanitárius befogadási program mellett és annak kiegészítéseként hozzanak létre egy külön intézkedést a humanitárius vízumok tekintetében, hogy biztonságos és legális bejutást biztosítsanak az EU területére a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára, biztosítva a nemi szempontok figyelembevételét, illetve a nemi alapú üldöztetésben szenvedő személyek hatékony védelmét, amelynek keretében rendkívül fontos, hogy az eljárást érzékeny és tiszteletteljes módon folytassák le, teljes mértékben megértve az összes kérelmező, különösen pedig a nők és az LMBTI-személyek bonyolultságát és sebezhetőségét;

7.  rámutat, hogy a humanitárius vízum eszközének ki kell terjednie az egészségügyi körülményeken, a családegyesítést nem indokoló családi okokon, valamint az éghajlatváltozás miatti elvándorláson és más kényszerítő eseteken alapuló humanitárius védelmi igényekre is;

8.  kiemeli, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak és hátrányos megkülönböztetés formái – a teljeség igénye nélkül ezek közé tartozik a nemi erőszak és a szexuális erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság, a családon belüli erőszak, az úgynevezett „becsület védelmében elkövetett bűncselekmények” és az állam által megtűrt nemi alapú megkülönböztetés – üldöztetésnek minősülnek, és elfogadható indok a menedékjog vagy humanitárius védelem iránti kérelemhez, aminek tükröződnie kell az új eszközben; ezért felhívja a Bizottságot, hogy érvényes indokként ismerje el a nemi alapú üldöztetést nemzetközi védelem iránti kérelem esetén, valamint garantálja a nemek közötti egyenlőség szempontjának felvételét a menekültügyi eljárás valamennyi szakaszába azzal, hogy teljesíti az UNCHR nemi alapú üldöztetésről szóló, nemzetközi védelemre vonatkozó 2020. évi iránymutatásait;

9.  felhívja a figyelmet arra, hogy a humanitárius vízum új eszköze nem szolgálhat arra, hogy a menekültek igényei értékelésének feladatát Európán kívüli országokra hárítsák, hanem annak biztosítását kell célozza, hogy a menedékkérők és a humanitárius védelemre szoruló személyek számára biztonságos utazást tegyenek lehetővé Európába, ahol kérelmeiket feldolgozzák; mivel az olyan javaslatok, mint a „partraszállási platformok” alapvetően aláássák a menekültek védelmének alapvető nemzetközi és európai elveit;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a jelenlegi menekültügyi válságban a nemek alapján bontott adatok gyűjtését, és biztosítsák a nemek közötti egyenlőség szempontjának integrálásását a vonatkozó menekültügyi politikákba;

11.  emlékeztet, hogy az embercsempészet elleni küzdelemre vonatkozó jogszabályok és politikák soha nem akadályozhatják meg az uniós menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférést, és arra kell törekedniük, hogy segítsék a migránsokat és a menekülteket a káros kizsákmányolással járó helyzetek elkerülésében;

12.  kritikával illeti harmadik országok biztonságos származási országként, biztonságos harmadik országként és a menedékkérelem első benyújtási helyeként való meghatározásának eljárását, és hangsúlyozza, hogy a nők még a biztonságosnak ítélt országokban is nemi alapú üldöztetésnek, az LMBTI-személyek pedig visszaéléseknek lehetnek kitéve, így jogosan nyújthatnak be védelem iránti kérelmet;

13.  kéri, hogy azonnal vessenek véget a gyermekek, a várandós és szoptató nők, valamint a nemi alapú és nemi erőszak és az emberkereskedelem áldozataivá vált nők fogva tartásának, valamint nyújtsanak számukra megfelelő pszichológiai támogatást;

14.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a társadalmunkban legkiszolgáltatottabb helyzetű nőket és lányokat, különösen a fogyatékossággal élő nőket, a női menekülteket, valamint az emberkereskedelem és a bántalmazás áldozatait;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges és megfelelő képzést a nemi alapú erőszak áldozataivá vált gyermekekkel, lányokkal és nőkkel az EU-ba való megérkezésükkor foglalkozó alkalmazottak és egészségügyi szakemberek számára, hogy speciális segítségnyújtási és gondozási szolgáltatásokat tudjanak nyújtani, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátást és pszichológiai támogatást is;

16.  sajnálja, hogy egyes tagállamok nem ratifikálták az isztambuli egyezményt, és megismétli felhívását, hogy minden tagállam ratifikálja, illetve haladéktalanul és maradéktalanul hajtsa végre azt;

17.  a közös felelősségvállalásra és szoros együttműködésre szólít fel az európai országok, a nemzetközi szervezetek, az érintett érdekelt felek és ágazatok között különböző szinteken; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek védelme mindenkit érintő kérdés, és a szolidaritás elve alapján közös választ kell adni.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

3.9.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

8

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Krisztina Morvai, Maria Noichl, João Pimenta Lopes, Michaela Šojdrová, Anna Záborská, Maria Gabriela Zoană

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

José Inácio Faria, Eleonora Forenza, Jérôme Lavrilleux, Mylène Troszczynski, Monika Vana, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Cécile Kashetu Kyenge, Patrick O’Flynn, Patrizia Toia

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

15

+

ALDE

Beatriz Becerra Basterrechea

GUE/NGL

Malin Björk, Eleonora Forenza, João Pimenta Lopes

S&D

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Mary Honeyball, Cécile Kashetu Kyenge, Maria Noichl, Patrizia Toia, Julie Ward, Maria Gabriela Zoană

VERTS/ALE

Florent Marcellesi, Monika Vana

8

-

EFDD

Patrick O'Flynn

ENF

Mylène Troszczynski

NI

Krisztina Morvai

PPE

José Inácio Faria, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Michaela Šojdrová, Anna Záborská

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

https://data2.unhcr.org/en/documents/download/63039


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.10.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

10

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Martina Anderson, Heinz K. Becker, Monika Beňová, Malin Björk, Michał Boni, Caterina Chinnici, Frank Engel, Laura Ferrara, Romeo Franz, Kinga Gál, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Brice Hortefeux, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Eva Joly, Marek Jurek, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Claude Moraes, József Nagy, Péter Niedermüller, Ivari Padar, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Sergei Stanishev, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Josef Weidenholzer, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Kostas Chrysogonos, Carlos Coelho, Gérard Deprez, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Jean Lambert, Jeroen Lenaers, Innocenzo Leontini, Angelika Mlinar, Barbara Spinelli, Daniele Viotti

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Stuart Agnew, Jude Kirton-Darling


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

39

+

ALDE

Gérard Deprez, Nathalie Griesbeck, Filiz Hyusmenova, Sophia in 't Veld, Angelika Mlinar

EFDD

Laura Ferrara

GUE/NGL

Martina Anderson, Malin Björk, Kostas Chrysogonos, Barbara Spinelli

PPE

Asim Ademov, Heinz K. Becker, Michał Boni, Carlos Coelho, Frank Engel, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Barbara Kudrycka, Jeroen Lenaers, Innocenzo Leontini, József Nagy, Csaba Sógor

S&D

Monika Beňová, Caterina Chinnici, Sylvie Guillaume, Jude Kirton-Darling, Dietmar Köster, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Ivari Padar, Birgit Sippel, Sergei Stanishev, Daniele Viotti, Josef Weidenholzer

VERTS/ALE

Romeo Franz, Eva Joly, Jean Lambert, Bodil Valero

10

-

ECR

Marek Jurek, Monica Macovei, Branislav Škripek, Kristina Winberg

EFDD

John Stuart Agnew

ENF

Auke Zijlstra

PPE

Kinga Gál, Brice Hortefeux, Traian Ungureanu, Tomáš Zdechovský

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. október 30.Jogi nyilatkozat