JELENTÉS a terrorizmussal foglalkozó különbizottság megállapításairól és ajánlásairól

21.11.2018 - (2018/2044(INI))

Terrorizmussal foglalkozó különbizottság
Előadó: Monika Hohlmeier és Helga Stevens

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a terrorizmussal foglalkozó különbizottság megállapításairól és ajánlásairól

(2018/2044(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a terrorizmussal foglalkozó különbizottság felállításáról, hatásköréről, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, az eljárási szabályzatának 197. cikke értelmében elfogadott 2017. július 6-i határozatára[1],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a terrorizmussal foglalkozó különbizottság jelentésére (A8-0374/2018),

Preambulum

A.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, az emberi jogok tiszteletben tartása és az alapvető szabadságok értékein, valamint a demokrácia és a jogállamiság elvein alapszik; mivel a terrorista cselekmények ezen egyetemes értékek és elvek egyik legsúlyosabb megsértését jelentik;

B.  mivel az EU-nak a lehető legtöbbet meg kell tennie a terroristák által fenyegetett polgárai testi és lelki integritásának védelme érdekében; mivel a terrorizmus elleni küzdelemben az áldozatoknak központi helyet kell kapniuk; mivel a társadalmaknak védeniük, elismerniük, támogatniuk és kompenzálniuk kell a terrorizmus áldozatait; mivel az Alapjogi Charta 6. cikke rögzíti mind a szabadsághoz, mind a biztonsághoz való jogot, amelyek kiegészítik egymást;

C.  mivel a terrorfenyegetésre adott válasznak mindig teljes mértékben összhangban kell állnia az EUSZ 2. cikkében elismert elvekkel, és tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat és szabadságokat, valamint különösen az Alapjogi Charta által elismert elveket, figyelembe véve a lakosság túlnyomó részét alkotó ártatlan emberekre gyakorolt lehetséges hatást;

D.  mivel a terrorizmus minden formája és megnyilvánulása – függetlenül attól, hogy hol és milyen célból kerül rá sor – elítélendő, mivel a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető legsúlyosabb fenyegetések közé tartozik;

E.  mivel az elmúlt években nőtt és jelentősebben kibontakozott a terrorveszély; mivel a terrorista támadások mindannyiunkat súlyosan érintettek, és számos ártatlan ember halálához és megsebesüléséhez vezettek; mivel a terrorizmus határokon átnyúló jellege szükségessé teszi a válaszlépések erőteljes koordinációját és az együttműködést a tagállamok, valamint az illetékes uniós ügynökségek és szervek és releváns harmadik országok között;

Intézményi keret

F.  mivel az egyik tagállam biztonsága az összes uniós tagállam biztonságát jelenti; mivel a terrorizmus jelentette fenyegetések holisztikus megközelítést igényelnek, amely összekapcsolja a belső és külső biztonságot, valamint a nemzeti és európai szintű koordinációt; mivel az EU és a tagállamok haladást értek el e fenyegetések elleni küzdelemben, de ez az előrelépés sajnálatos módon nem a proaktív intézkedések révén, hanem az események nyomására történt, és nem minden tagállamban azonos szintű az elért előrehaladás;

G.  mivel a nemzetbiztonság az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 73. cikke értelmében a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, míg az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése és 42. cikke értelmében az Unió és a tagállamok segítik egymást a Szerződésekből fakadó feladatok végrehajtásában; mivel a nemzetbiztonság egyre nagyobb mértékben függ a biztonság tágabb, európai dimenziójától; mivel a nemzetbiztonság fogalmának nincs uniós szintű meghatározása, így tág értelmezési mozgásteret biztosít a tagállamok számára;

H.  mivel ugyanakkor az EUMSZ 4. cikkének (2) bekezdésében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörként jelenik meg; mivel az EU-nak különleges hatásköre van a tagállamok közötti koordináció és együttműködés megkönnyítésére, valamint a tagállami jogszabályok és gyakorlatok tagállamok közötti összehangolása terén; mivel az uniós cselekvésre vonatkozó mandátumot az EUMSZ 67. cikke szolgáltatja, melynek célja „a biztonság magas szintjének biztosítása a bűncselekmények megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel”;

I.  mivel az uniós tagállamok és egyes harmadik országok nemzetbiztonsági és hírszerző ügynökségei hatékony együttműködést folytatnak az Antiterrorista Szakértői Csoporton (CTG), egy Unión kívüli informális testületen keresztül, illetve két- és többoldalú módon; mivel a csoport rendelkezik a műveleti hírszerzési adatok cseréjéhez használt platformmal, amely növelte a hírszerzési adatok megosztásának sebességét és minőségét; mivel az EU olyan összetett struktúrát hozott létre, amely részben vagy egészben a terrorizmussal foglalkozik, nevezetesen az Europol Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja (ECTC) révén, amely a bűnüldözési információcsere és a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott együttműködés központi színtere uniós szinten, valamint az EU Helyzetelemző Központja (INTCEN) révén, amely az EU és a hírszerző és nemzetbiztonsági szolgálatok közötti stratégiai hírszerzési adatok átadásáért felelős szervezet, amelyeken keresztül az Antiterrorista Szakértői Csoport információi eljutnak az európai politikai döntéshozókhoz, és ezt a terrorizmus elleni küzdelem európai koordinátora segíti elő;

J.  mivel az uniós és a tagállami hatáskörök szétválasztása nem mindig egyértelmű az eltérő jellemzők és a földrajzi előjogok miatt, így hangsúlyozva a két kormányzati szint közötti együttműködés fontosságát; mivel a terrorizmus elleni küzdelem terén működő regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szereplők abból adódó változatos helyzete, hogy egymást átfedő hatáskörökkel és nem megfelelően körülhatárolt megbízatással rendelkeznek, az együttműködésre és információcserére szolgáló formális és informális fórumok sokasága, a hatáskörök megosztása a különböző regionális és nemzeti ügynökségek között, a bűnüldöző hatóságok és a hírszerző szolgálatok között, valamint az EU és a tagállamok között, nehézségeket eredményezhet a terrorfenyegetésre adott válasz összehangolása, hatékonysága és koherenciája tekintetében és alátámasztja azok összetettségét;

K.  mivel a biztonsági unióért felelős biztos a bizottsági szakpolitika kialakításának, végrehajtásának, ellenőrzésének és értékelésének összekapcsolása szempontjából fontos szerepet játszik; mivel a biztonsági unióért felelős biztosi pozíció létrehozása jelzi az EU elkötelezettségét a tagállamok között a belső biztonsággal kapcsolatos kérdésekben folytatott együttműködés ösztönzése és támogatása, valamint a terrorizmus elleni jogszabályok összehangolása és a bűnüldöző és az igazságügyi hatóságok közötti jobb együttműködés iránt, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja ezen ügyek jogállását mint a Szerződésekben meghatározott nemzeti hatásköröket;

L.  mivel a terrorizmus elleni küzdelem európai uniós koordinátora fontos szerepet játszik az EU terrorizmus elleni stratégiája végrehajtásának nyomon követésében; mivel a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora az Európai Tanácstól kapott megbízatásának megfelelően gondoskodik a stratégia unión belüli végrehajtásáról és értékeléséről, koordinálja az unión belüli munkát, valamint fejleszti az EU és a harmadik országok kommunikációját e téren; mivel a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora értékes tanácsokkal látja el az európai intézményeket, ügynökségeket és tagállamokat, kapcsolatokat ápol velük és segíti a közöttük való koordináció megerősítését; mivel megbízatása és jogállása ennek ellenére nincs megfelelően definiálva;

M.  mivel 2017. július 6-án a Parlament egy ideiglenes, terrorizmussal foglalkozó különbizottságot (TERR) hozott létre azzal a céllal, hogy ismertesse a Parlament álláspontját a jelenlegi terrorizmus elleni rendszer gyakorlati és jogi hiányosságait illetően, amelyek lehetővé tették az EU területén az utóbbi időben elkövetett terrortámadásokat, valamint hogy javaslatokat tegyen, amelyek segítenek a terrorfenyegetés uniós szintű kezelésében;

N.  mivel az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet alapján létrehozandó Európai Ügyészségnek fontos feladata lesz az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása; mivel az új szerv létrehozása és pénzügyi forrásokkal való ellátása nem befolyásolhatja negatívan a meglévő struktúrák – például az Eurojust – azon képességeit, hogy segítik a terrorizmus elleni küzdelem terén a tagállamok által tett erőfeszítéseket;

O.  mivel a 2001 szeptembere és 2013 nyara között javasolt 88 jogilag kötelező erejű terrorizmusellenes intézkedésnek csak egynegyedén végeztek hatásvizsgálatot, és csak három került nyilvános meghallgatásra[2]; mivel ez az arány javult az elmúlt években, és a Bizottság által 2017-ben és 2018-ban előterjesztett legújabb kezdeményezéseket már a szükséges indokolások kísérték; mivel a 2015-ben elfogadott minőségi jogalkotási program révén a Bizottság az érdekeltekkel folytatott konzultációs politikáját is megerősítette; mivel a terrorizmus elleni intézkedések hatékonyabbá és koherensebbé válhatnak, ha konzultálnak a megfelelő érdekelt felekkel, és hatásvizsgálatokat végeznek;

P.  mivel az EU biztonságpolitikájának Bizottság általi átfogó értékelése a hiányos végrehajtást a biztonsági unió egyik kihívásaként említette;

Q.  mivel a terrorizmus elleni intézkedések értékelése alapvető fontosságú azok hatékonyságának, relevanciájának, következetességének és az alapvető jogok tiszteletben tartásának felméréséhez, valamint annak a meghatározásához, hogy szükség van-e további intézkedésekre a hiányosságok kezeléséhez; mivel különbség van a végrehajtás mértékének ellenőrzése és a végrehajtott intézkedések tényleges hatékonysága között; mivel 2001 és 2016 között 17 végrehajtás-ellenőrzési és értékelő jelentés, 10 terrorizmus elleni stratégia és 55 jogalkotási és nem kötelező erejű intézkedés készült; mivel alapvető fontosságú, hogy a tagállamok gyorsan hajtsák végre az európai jogszabályokat a biztonság terén az EU terrorizmus elleni intézkedései esetleges hiányosságainak elkerülése érdekében;

Terrorfenyegetés

R.  mivel az elmúlt években az uniós tagállamok súlyos terrortámadásokat szenvedtek el; mivel a legsúlyosabb támadásokat dzsihádista csoportok, mint például az ISIS vagy az al-Kaida követték el vagy szervezték meg; mivel ezeket a terrorista csoportokat[3] és tevékenységeiket egyes országok néha elősegítik; mivel továbbra is aggodalomra ad okot a szélsőjobboldali, szélsőbaloldali és etnikai-nacionalista szeparatista erőszakos szélsőségesség, amelynek célja az EU demokratikus értékeinek és a jogállamiság elve szerint kormányzott rendszerének megdöntése az erőszak törvénytelen alkalmazása révén;

S.  mivel, míg az EU területén 2017-ben végrehajtott terrortámadások nagyobb része (205-ből 137) szeparatista támadásnak minősült, a terrorizmus EU-beli helyzetéről és annak változásáról szóló 2018. évi Europol jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a különböző kategóriákba sorolt bejelentett terrorcselekmények közül egyik sem járt annyi halálos áldozattal és gyakorolt akkora hatást a társadalom egészére, mint a dzsihádista terroristák által elkövetett támadások; mivel a terrorizmus megtorlásának növekvő kockázata komoly aggodalomra ad okot, amelyet nem szabad alábecsülni;

T.  mivel amíg a terrortámadás olyan cselekménynek minősül, amelyet „a polgári lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként követnek el”, addig a terroristák által elkövetett gyilkosságokra a Nemzetközi Büntetőbíróság Rómában, 1998. július 17-én elfogadott Statútumának 7. cikkében foglaltak vonatkoznak;

U.  mivel a Közel-Keleten és Észak-Afrikában bekövetkezett fejlemények és instabilitás lehetővé tette az ISIS és más terrorista csoportok számára, hogy az Unióval határos országokban megvessék lábukat, és hogy soha nem látott mértékben toborozzanak harcosokat az Unió országaiból; mivel ennek eredményeként a belső és külső biztonság közötti kapcsolat egyre hangsúlyosabb lett;

V.  mivel több ezer európai születésű vagy európai lakóhellyel rendelkező állampolgár csatlakozott az ISIS-hoz a szíriai és iraki terrorista tevékenységekben, de az ISIS katonai összeomlása óta a stratégia megváltozott és csökkent a terrorista céllal ezen országokba utazó személyek száma, valamint azoké a terrorista dzsihadistáké és „alvó sejteké” az EU területén, akiket arra buzdítottak, hogy hazájukban vagy származási országukban támadásokat kövessenek el;

W.  mivel a közelmúltbeli támadások megmutatták, hogy továbbra is a tűzfegyverek és robbanóanyagok a terrorista csoportok által használt hagyományos módszerek; mivel azonban a magánszemélyek egyre nagyobb mértékben élnek más olyan fegyverekkel és módszerekkel, amelyek sokkal kevésbé fejlettek, és nehezebben észlelhetők, aminek célja, hogy a polgári lakosság körében a lehető legtöbb véletlenszerű áldozatot követeljék;

X.  mivel a külföldi terrorista harcosok és családjaik visszatérése különleges kihívásokat jelent a biztonság és a radikalizálódás szempontjából, különösen a gyermekeké, akik sajátos problémákat jelentenek, mivel áldozatként védelmére szorulnak, ugyanakkor potenciális elkövetők is lehetnek;

Y.   mivel e hazatelepülők egy része gyakran hosszan tartó ideológiai tanításban részesült és katonai kiképzést kapott a fegyverek és robbanóanyagok használatáról, valamint különböző rejtőzködési, támadási és harci taktikákról, és egyes esetekben más terroristákkal, esetleg korábbi külföldi harcosokkal kapcsolatokat alakított ki, akikkel transznacionális hálózatokat alkotnak[4];

Z.  mivel az EU-ban elkövetett terrortámadások elkövetői között nagyon gyakran uniós polgárok, gyakran második vagy harmadik generációs migránsok is vannak, akik az általuk megtámadott tagállamokban nőttek fel, továbbá olyan külföldiek, akik néhány esetben jelentős ideig éltek a célpontul választott tagállamban;

AA.  mivel nyitott társadalmaink és nyitott határaink sebezhetőek, amivel a terrorista csoportok visszaélnek; mivel néhány terrorista a migránsok és menedékkérők útjait az európai országokba való bejutásra használja, és kiaknázza az Európára jellemző szabad mozgás lehetőségét;

AB.  mivel vannak dokumentált esetek[5], amelyekben az ISIS terroristái által szíriai vagy iraki területen elkövetett súlyos bűncselekmények áldozatai – miközben biztonságban hitték magukat – újra találkoztak kínzóikkal az EU területén, ahol mindannyian védelmet kértek;

AC.  mivel az illegális migránsok és menekültek áramlása kihívást jelent az európai társadalmakba való beilleszkedésük szempontjából, és megköveteli a társadalmi és kulturális integrációra irányuló megerősített és célzott beruházásokat;

AD.  mivel a terrorizmus új formái – például kiberterrorizmus és tömegpusztító fegyverek alkalmazása – támadásra használhatók fel, esetenként olyan új műszaki berendezésekkel összefüggésben, mint például a drónok; mivel egy erősen mérgező biológiai anyag, a ricin alkalmazása egy meghiúsult támadásban precedenst teremtett; mivel vannak olyan esetek, amikor a terrorista csoportok vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris (CBRN) anyagokat használtak vagy tervezték azok használatát, és a közösségi médián keresztül megosztották a támadások és célok lehetséges taktikáit és módszereit;

AE.  mivel a tagállamok eltérő stratégiákat alkalmaznak a hibrid és vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris vonatkozású fenyegetésekre történő reagálásra, és ezáltal különböző a felkészültségi szintjük;

AF.  mivel az Európai Tanács 2018. június 28-án üdvözölte a hibrid és vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris vonatkozású veszélyekkel szembeni európai ellenálló képességgel kapcsolatos közös közleményt, amely azon területek azonosítására irányult, ahol fokozni kell a fellépéseket annak érdekében, hogy tovább mélyítsék és megerősítsék az EU alapvető fontosságú hozzájárulását e fenyegetések kezelésében, és amely felszólította a tagállamokat és a Bizottságot, hogy sürgősen működjenek együtt a CBRN-cselekvési terv teljes körű végrehajtásában;

AG.  mivel óvatosságra van szükség a bal- és jobboldali agitátorok által kihasznált politikai diskurzusokon a terrorfenyegetésre való hivatkozás tekintetében a társadalmak közötti polarizáció, illetve a demokrácia, a társadalmi kohézió és az emberi jogok aláásásának elkerülése érdekében, amivel a terrorista szervezetek kezeire játszanak és az ő céljukat szolgálják;

AH.  mivel a 2015. áprilisi európai biztonsági stratégia hangsúlyozta a terrorizmus és a szervezett bűnözés közötti kapcsolat kezelésének szükségességét, kiemelve, hogy a szervezett bűnözés különböző csatornákon keresztül támogatja a terrorizmust, többek között fegyverekkel történő ellátással, kábítószer-csempészet révén történő finanszírozással, valamint a pénzügyi piacokra történő beszivárgással;

AI.  mivel a nagy méretű nemzetközi terrorista szervezetek, mint az ISIS és az al-Kaida pénzügyileg önfenntartóak, és mivel többek között az áruk, a fegyverek, a nyersanyagok, az üzemanyagok, a kábítószerek, a cigaretta és a kulturális tárgyak illegális kereskedelme, valamint az emberkereskedelem, a rabszolgaság, a gyermekek kizsákmányolása, a védelmi pénz szedése és a zsarolás bizonyítottan azok a módszerek, amelyekkel a terrorista csoportok finanszírozásra tesznek szert; mivel a szervezett bűnözés és a terrorista csoportok közötti kapcsolat komoly biztonsági fenyegetést jelent; mivel ezek a források lehetővé tehetik jövőbeli bűnözői tevékenységeik folyamatos finanszírozását;

AJ.  mivel jelentős kockázatokat gerjesztenek a terrorista szervezetek és a szervezett bűnözői csoportok közötti interakciók, amelyek képesek tömeges haláleseteket okozni az EU-tagállamok polgári lakossága körében, és egyúttal biztosítják az ezeket lehetővé tévő logisztikai kapacitást is; mivel a bűnüldözési és hírszerzési jelentések és elemzések szintje alacsony a szervezett bűnözés és a terrorizmus közötti kapcsolat tekintetében; mivel a szervezett bűnözésre összpontosító nyomozói és igazságszolgáltatási kapacitások sok tagállamban és uniós szinten gyakran hiányoznak;

AK.  mivel a terrorizmus célja a demokráciák gyengítése és legyőzése; mivel a politikusok és a kormányok kulcsfontosságú szereplők a széles körű konszenzus és a társadalmi rugalmasság elérése érdekében, hogy hatékonyan megvédjék demokratikus rendszereinket;

Az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás megelőzése és leküzdése

AL.  mivel a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat (RAN hálózat) kiválósági központja fontos platformot kínál a gyakorlati szakemberek és a bűnüldöző hatóságok bevált gyakorlatainak cseréjéhez, és hozzájárul a radikalizálódás megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén összegyűlt fontos ismeretek összegyűjtéséhez[6];

AM.  mivel az egyes tagállamok helyzete különbözik és az újonnan felülvizsgált radikalizálódás elleni európai stratégia támogathatja a nemzeti stratégiákat, amelyek a nemzeti és helyi szintű programok általános kereteinek biztosítása szempontjából fontosak; mivel e stratégiáknak koherensnek és hatékonynak kell lenniük, és elegendő finanszírozást kell biztosítaniuk a helyi hatóságok és a civil társadalmi érdekelt felek számára ahhoz, hogy ezeket a programokat végre tudják hajtani;

AN.  mivel lehetetlen csak egy utat azonosítani a radikalizálódáshoz; mivel például a társadalmi kohézió, a politikai helyzet, a gazdasági feltételek, a vallási és ideológiai eszmék, a személyes traumák és a pszichológiai sebezhetőségek, valamint a környezet és a hálózatok számtalan tényezőt és kiváltó okot jelenthetnek; mivel a nemi dimenziót a közelmúltig alábecsülték, és félreértés van a nők szerepét illetően; mivel a nők nem mindig passzív alanyok, hanem mozgósítóként, toborzóként, pénzgyűjtőként és terrorista cselekmények elkövetőjeként is fellépnek;

AO.  mivel az európai városokban néhány alacsony jövedelmű kerület tömeges munkanélküliséggel és a jogállamiság szisztematikus ledöntésével néz szembe, ami táptalajt teremt a vallási szélsőségességhez és a terrorizmushoz; mivel a társadalmi befogadás előmozdítása és a demokratikus értékek aktív előmozdítása, amelyet minden polgárnak tiszteletben kell tartania, segíthet a marginalizálódás érzésének csökkentésében és a radikalizálódás kockázatának enyhítésében; mivel a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemhez szoros és összehangolt együttműködésre van szükség valamennyi érintett szereplő között a kormányzás valamennyi szintjén (helyi, regionális és nemzeti), valamint a civil társadalom és a magánszektor között is;

AP.  mivel a szakértők felhívják a figyelmet a többszereplős megközelítés kínálta pozitív tapasztalatra, amely olyan infrastruktúrák létrehozására összpontosít, amelyek figyelembe veszik a radikalizálódáshoz vezető különböző útvonalakat és a kockázatnak kitett népességet, és amelyek a korai szakaszban biztosítják a különböző hatóságok és szervezetek többszintű támogatását a radikalizálódásnak kiszolgáltatottak és családjaik számára, és amely hangsúlyozza a rendőrség támogató szerepét, ezáltal erősítve a kapcsolatot;

AQ.  mivel még nincsenek egyértelmű módszerek a radikalizálódás megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén megvalósuló projektek eredményességének mérésére;

AR.  mivel számos európai alap és program használható a radikalizálódás európai, nemzeti, regionális és helyi szintű megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén megvalósítandó projektekre; mivel az uniós költségvetés 2020-ig 314 millió EUR-t különített el a radikalizálódás elleni projektek finanszírozására[7]; mivel folyamatos értékelésre van szükség e programok eredményességéről; mivel lényegéből adódóan bonyolult a megelőzést szolgáló radikalizációellenes intézkedések eredményességét mérni, és ehhez szoros együttműködésre van szükség a Bizottság, a tagállamok, az egyes érdekelt felek és a kutatók között;

AS.  mivel az Europol becslése szerint 2018-ra a radikalizálódott dzsihadisták száma körülbelül 30 000 az EU-ban;

AT.  mivel sok uniós tagállam területén egyre több erőszakos radikalizálódott szélsőséges diskurzus van jelen, gyakran nyomtatott formában vagy oktatási és audiovizuális tartalmak formájában, beleértve a közösségi médiákat és a műholdas televíziós csatornákat is; mivel ezek a diskurzusok szembeszállnak a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal, aláássák a pluralizmust, előmozdítják az erőszakot és a más vallásokkal szembeni intoleranciát, nyíltan antiszemiták, ellenzik a férfiak és nők közötti egyenlőséget, és elavult kulturális és társadalmi modellt ösztönöznek;

AU.  mivel néhány európai könyvesboltban és online a gyűlöletbeszédek által táplált wahhabista és szalafista irodalom túlsúlya jellemző; mivel az iszlámnak ez a globalizált és egyszerű változata szakít az európai muszlim közösségek kultúrtörténetben gyökerező gyakorlataival, és hozzájárul tágabb integrációjuk veszélyeztetéséhez;

AV.  mivel a radikális iszlám fundamentalizmus arra törekszik, hogy a vallás az élet valamennyi – egyéni, politikai és társadalmi – szféráját dominálja, és ennek következménye a dzsihádista toborzók akcióira érzékeny közösségelvűség lehet;

AW.  mivel Európa-szerte jelentős számú radikalizálódott gyűlöletkeltő szónokot tartanak nyilván; mivel a gyűlöletkeltő szónokok gyakran az EU-n kívülről származnak, a mecsetek pedig harmadik országok átláthatatlan finanszírozásában részesülnek, és sok ilyen országban nem a demokrácián, a jogállamiságon és az emberi jogokon alapuló autoriter és klerikus rezsim van hatalmon;

AX.  mivel vannak olyan szélsőséges ideológiákat terjesztő önjelölt vallási oktatási központok az EU-ban, amelyekben a kiskorúak, köztük a fiatal gyermekek a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal ellentétes és erőszakos tartalmú tananyagot hallhatnak; mivel a terroristatoborzás alapjait megteremtő szélsőséges szervezetek gyakran kihasználják a fiatalok sebezhetőségét azáltal, hogy társadalmi és kulturális ajánlatokkal vonzzák őket;

AY.  mivel a különösen az ISIS, de más nagy méretű nemzetközi terrorista csoportok által is alkalmazott kifinomult internetes kommunikációs stratégia, amely a terrorizmust dicsőíti, a globális ifjúsági kultúrát másoló lehetőségeket kínál, például online játékokkal, és így komoly vonzerőt jelent a gyermekek és a fiatalok számára; mivel ez a modell szociális és kulturális lehetőségeket is teremt számukra;

AZ.  mivel néhány közelmúltbeli kutatás szerint az internet, és konkrétan a közösségi média a radikalizáció mozgatórugójaként léphet fel, ez pedig erőszakos szélsőségességhez vezet, valamint az idegengyűlölő csoportok számára a gyűlöletbeszéd és az illegális tartalom terjesztésének eszköze, különösen a fiatalok körében;

BA.  mivel a terrorizmus elleni küzdelemben való magasabb fokú elköteleződésre ösztönző ismételt felszólítások következtében az internet óriásai szembesülnek felelősségükkel; mivel a 2015-ben indított európai internetes fórumon a vállalatok önkéntes alapon együttműködnek a terrorista tartalmak internetes oldalaikról történő elmozdításában, amennyiben véleményük szerint ezek sértik szerződési feltételeiket; mivel 2016 májusában létrehoztak egy magatartási kódexet a nagy informatikai vállalatok számára, amelynek célja az illegális online gyűlöletbeszéd elleni küzdelem; mivel ez az önkéntes együttműködés mindazonáltal nem elegendő;

BB.  mivel 2018 második negyedévének végére az Europol szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó európai egysége (EU IRU) 170 online platformon, 10 különböző nyelven készített 54 752 tartalmat értékelt már, ami 52 716 döntést eredményezett, amelyek 89,5%-át önkéntes alapon törölték a kihasznált online szolgáltatásnyújtók[8];

BC.  mivel bár némi előrelépés történt az online terrorista tartalmak eltávolítása terén, a vállalatok szerepvállalását növelni kell; mivel az eltávolítások gyakran nem teljesek, nem idejében történnek és nem tartósak, ugyanis a vállalat egyik internetes oldaláról eltávolított tartalom ott marad ugyanannak a vállalatnak egy másikon oldalán, vagy pedig lehetővé teszik, hogy az adott fiók élő maradjon és/vagy ismét megjelenjen, miután a vállalat szolgáltatási feltételeit sértő tartalmat tett közzé; mivel javítani kell a vállalatok hatékony, átfogó és átlátható jelentéstételét és a bűnüldözést; mivel a szóban forgó vállalatoknak és felhasználóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy jogorvoslathoz folyamodjanak;

BD.  mivel válaszul arra, hogy a nagyobb vállalatok több tartalmat távolítanak el, a terrorista csoportok egyre újabb és/vagy kisebb platformokat használnak, amelyek kevésbé alkalmasak a terrorista anyagok gyors eltávolítására; mivel a kisebb platformok e diverzifikációja további technikai támogatást tesz szükségessé ahhoz, hogy lehetővé váljon például olyan platformfüggetlen automatizált eszközök bevezetése, mint a hashing technológia, amely nagyfokú pontossággal tudja az online terrorista tartalmakat már közzétételük előtt azonosítani és eltávolítani;

BE.  mivel az új technológiák kifejlesztése, valamint a mesterséges intelligencia és az algoritmusok használata lehetővé teszik az online terrorista tartalmak gyors azonosítását és jelentését; mivel az automatizált eszközök alkalmazása a téves találatok kockázatát is magában hordozza;

BF.  mivel a kutatások és jelentések is kimutatták, hogy a börtönök könnyedén bűnözői-terrorista mikrokozmosszá válhatnak, ahol toborzás és hálózatépítés folyik; mivel a börtönökben uralkodó belső helyzet felgyorsítja az elkövetők radikalizálódásának veszélyét, életben tartva és teret engedve a terrorizmusnak; mivel sok, a börtönbüntetését töltő foglyot hamarosan visszaengednek közösségeikbe, akik különleges reintegrációs kihívásokat támasztanak és esetükben magas a visszaesési kockázat; mivel az ilyen nagy kockázatot jelentő bűnelkövetők ellenőrzése rendkívül erőforrás-igényes a tagállamok biztonsági szolgálatai számára; mivel a börtönrendszerek és a kockázatkezelés jelentős szerepet játszhatnak e kockázatok csökkentésében; mivel bár a tagállamok elismerik, hogy a börtönben való radikalizálódás egyre jelentősebb méreteket öltött, hatékonyabb intézkedésekre van szükség;

Együttműködés és információcsere

Horizontális kérdések

BG.  mivel az adatok megőrzése – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve – a vizsgálati eljárás fontos részét képezi; mivel a rendőrség, az igazságügyi hatóságok és a hírszerző szolgálatok általában nagymértékben támaszkodnak a kommunikációs adatokra, hogy sikeresen haladhassanak a konkrét ügyekkel; mivel a TERR különbizottság munkája során rendszeresen felmerült egy megfelelő adatmegőrzési rendszer szükségessége a terrorizmus elleni küzdelem céljából;

BH.  mivel a titkosítás egyrészt jelentősen hozzájárul a biztonsághoz az információtechnológia területén, ám másrészt a terroristák a kommunikációjuk vagy tárolt adataik védelmére használják, ami jelentős kihívást jelent a bűnüldözési, biztonsági és hírszerzési szolgálatok számára, mivel megtagadhatják tőlük az alapvető hírszerzési információkhoz és bizonyítékokhoz való hozzáférést; mivel a titkosítás különösen kritikussá válik, amikor még a felelős online szolgáltatók sem hajlandók vagy nem képesek dekódolni a kommunikációt;

Információs rendszerek

BI.  mivel a meglévő rendszerek kerete széttagolt, a fejlesztési folyamatban alkalmazandó új rendszerek, a jövőbeli rendszerekre vonatkozó javaslatok, valamint az azonosított hiányosságok és akadályok kezelésének reformjára irányuló javaslatok még tárgyalás alatt vannak; mivel ez a széttagolt keret történelmi tényezők, és az új jogszabályok javaslata és elfogadása során alkalmazott reaktív megközelítés eredménye;

BJ.  mivel a 2015-ös párizsi támadások óta jelentősen megnövekedett az információcsere, de az információcserével kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy az uniós adatbázisok rendelkezésre álló tartalmának és az abban való keresésnek a nagy részéért néhány tagállam felelős;

BK.  mivel az információs rendszerek működése előtt számos akadály áll, mint például a végrehajtás teljes hiánya vagy hiányos végrehajtása, a meglévő rendszerek ismeretének és/vagy az azokkal kapcsolatos megfelelő képzés hiánya, elegendő – többek között emberi – erőforrás vagy megfelelő anyagi bázis hiánya, valamint a gyenge adatminőség az információs rendszerekben;

BL.  mivel az információs rendszerek az EU és ügynökségei által irányított központosított és a tagállamok által irányított decentralizált rendszerekre oszthatók; mivel a központosított információs rendszerek az alábbiakat tartalmazzák: Schengeni Információs Rendszer (SIS), Vízuminformációs Rendszer (VIS), Eurodac, határregisztrációs rendszer (EES), a javasolt Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS), a javasolt Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó része (ECRIS-TCN);

BM.  mivel a decentralizált rendszereket és információcsere-mechanizmusokat a tagállamok hatóságai irányítják és az alábbiakat tartalmazzák: Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) a tagállamok között a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos információk cseréjére; utas-nyilvántartási adatállomány (PNR), amely előírja a légitársaságok számára, hogy megosszák az utasok adatait a nemzeti hatóságokkal a harmadik országok és az EU közötti összes járat esetében; előzetes utasinformációs rendszer (API), amely összegyűjti az utasok adatait még az utasfelvétel előtt az EU-ba érkező járatok esetében; prümi keret a DNS-profilok, az ujjnyomatok és a gépjármű-nyilvántartási adatok cseréjére;

BN.  mivel a SIS az Európai Unió legnagyobb, legszélesebb körben használt és leghatékonyabb informatikai rendszere a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén, amely rendszert a tagállami SIRENE-irodák hálózata támogatja, jelentős hozzáadott értéket képviselve a nemzetközi rendőrségi együttműködés, a határellenőrzés és a terrorizmus elleni küzdelem területén;

BO.  mivel a VIS 2016. évi értékelése megállapította, hogy a VIS-hez bűnüldözési célokból való hozzáférés korlátozott és széttagolt a tagállamokban;

BP.  mivel az utasnyilvántartási (PNR) adatok európai rendszerének sürgős létrehozására irányuló ismételt felhívások ellenére nem minden tagállam tanúsított ugyanolyan fokú elkötelezettséget és többségük nem tartotta be a jogszabály átültetésének határidejét; mivel azoknak az országoknak, amelyek túllépték ezt az átültetési határidőt, haladéktalanul meg kell hozniuk az ezen irányelv maradéktalan és azonnali végrehajtásához szükséges összes intézkedést;

BQ.  mivel számos kísérleti projektet hajtanak végre azzal a céllal, hogy leküzdjék a decentralizált uniós PNR-rendszer hátrányait; mivel fontos, hogy gyors választ adjanak a más tagállamok utasadat-információs egységeinek (PIU-k) kéréseire, ami nagy kihívást jelenthet, mivel azokat manuálisan dolgozzák fel;

BR.  mivel – az információkezelési stratégia (IMS – Information Management Strategy) 6. intézkedési listája vonatkozásában – jelenleg két kísérleti projekt van folyamatban, amelyek célja a decentralizált rendszerekkel való összekapcsolódás biztosítása, nevezetesen az ADEP (a rendőrségi adatállomány adatcsere-folyamatainak automatizálása) és a QUEST (lekérdezések az Europol rendszerekből); mivel hat tagállam már részt vesz az ADEP kísérleti projektben, amelynek célja a rendőrségi nyilvántartások különböző országok közötti automatikus továbbítása, és ez a projekt jól működik; mivel az ilyen projektek segítik a valós és működő megoldások nyújtását a decentralizált rendszerek összekapcsolódásának hiányából eredő problémákra, és segítik a tagállamok közötti bizalom és együttműködés támogatását;

Interoperabilitás

BS.  mivel a Bizottság két javaslatot terjesztett elő a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a menekültügy és a migráció, a határok és a vízumok területén a meglévő és javasolt központosított információs rendszerek, azaz a VIS-, SIS-, EES- és Eurodac-, valamint az ETIAS- és ECRIS-TCN-rendszerek közötti interoperabilitás keretének létrehozásáról szóló rendeletre irányulóan, amint a vonatkozó jogalapok elfogadásra kerülnek;

BT.  mivel a bűnözőket még ma is lehet eltérő álnéven olyan különböző adatbázisokban rögzíteni, amelyek nincsenek egymással összekötve; mivel a jelenlegi uniós adatkezelési struktúrát ezért kölcsönösen átjárhatóvá kell tenni a holtterek és a többszörös hamis személyazonosságok felszámolása, valamint annak érdekében, hogy a megfelelő információ a megfelelő időben álljon rendelkezésre;

BU.  mivel egy tagállam területén több különálló, decentralizált adatbázis létezhet szövetségi, regionális és helyi szinten, különböző rendszerekbe történő különböző adatbevitellel és összetett eljárásokkal – vagy egyáltalán eggyel sem –, hogy az illetékes hatóságok a különböző szinteken megosszák vagy ellenőrizzék az adatokat;

BV.  mivel egy közös üzenetformátum, például az egységes üzenetformátum (UMF) uniós szintű használata lehetővé teszi az adatok és az információk gördülékenyebb cseréjét a felek között és az interoperabilitási rendszerekben; mivel annak megállapítása, hogy meghatározott cserékre bizonyos UMF-mezőket kell használni, hozzájárulhat az adatok minőségének javításához valamennyi olyan rendszerben, amelyben üzenetek cseréjére sor kerül; mivel ösztönözni kell, hogy az Europol és az Interpol ezt a közös üzenetformátumot használja;

BW.  mivel az eu-LISA az adatminőség ellenőrzésére irányuló automatizált mechanizmusokat és eljárásokat dolgoz ki, valamint közös adatminőségi mutatókat és minimális minőségi előírásokat az információs rendszerekben tárolt adatokra vonatkozóan; mivel a cél az, hogy az uniós információs rendszerekbe és az interoperabilitási elemekbe történő helytelen vagy következetlen adatbevitelt automatikusan azonosítsák annak érdekében, hogy az adatbevitelt végző tagállam képes legyen ellenőrizni az adatokat és szükség esetén korrekciós intézkedéseket alkalmazni;

Tagállamokon belüli és azok közötti együttműködés és információcsere

BX.  mivel a folyamatosabb együttműködés akadályai még a tagállamokon belül is gyakran a különböző nemzeti, regionális és helyi struktúrák közötti szervezeti és jogi nehézségekből fakadnak, úgy mint: egymást átfedő hatáskörök és nem megfelelően körülhatárolt megbízások; az információmegosztással kapcsolatos tétovázás, mivel ez a felelősség elvesztését vagy fontos információáramlások elvesztését eredményezheti; jogi akadályok a különböző hatóságok közötti információmegosztás esetén; a szolgálatok arra kényszerülnek, hogy a forrásokért egymással versenyezzenek; az információcsere technikai akadályai;

BY.  mivel az adatok feletti rendelkezési jog elve elengedhetetlen ahhoz, hogy a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó hatóságok bizalmasan megosszák a birtokukban lévő információkat az uniós adatbázisokon keresztül a tagállamok között, valamint az Europollal;

BZ.  mivel a hírszerzési és bűnüldözési információk keverése a két információtípusra alkalmazandó eltérő elszámoltathatósági szabályok miatt komoly jogi kihívásokkal és kockázatokkal jár, ideértve a gyanúsítottak tisztességes eljáráshoz való alapjogának sérülését, ha a hírszerzési információkat bizonyítékként használják fel a bírósági eljárás során; mivel jogi keretet kell létrehozni a hírszerzési és a bűnüldöző hatóságok közötti információcsere céljából, különösen azért, mert a hírszerzési információk gyakran olyan személyekre vonatkoznak, akiket még nem gyanúsítottak bűnügyi nyomozások keretében, de esetleg terrorista hálózatokhoz tartoznak vagy visszatérő külföldi terrorista harcosok lehetnek; mivel azonban ez nem vezethet a jogi normák csökkentéséhez;

CA.  mivel a rendőrség és a hírszerző szolgálatok fogadják, feldolgozzák és továbbítják a minősített és nem minősített információkat, ami különböző megközelítést von maga után ezen információk felhasználásának mindegyik szakaszában; mivel fontos továbbá, hogy megkülönböztessük a hírszerzés fogalmát, amely az információk szakemberek általi, egy adott felhasználásra vonatkozó feldolgozását foglalja magában, a puszta információszerzésétől; mivel különbséget kell tenni legalább a bűnügyi rendőrség feladataihoz kapcsolódó bűnügyi hírszerzés és az adminisztratív keretek között zajló biztonsági hírszerzés között;

CB.  mivel a hírszerzési információkat speciális, még magasabb szintű védelemben kellene részesíteni a rendőrségi információkkal szemben az eltérő munkamódszerek miatt, mint például a bizalmas információk olyan forrásoktól és informátoroktól való megszerzése, akiknek névtelennek kell maradniuk, valamint a nagyobb érzékenységet igénylő eltérő célkitűzések miatt;

CC.  mivel lehetséges megoldást jelenthetnek a nemzeti területen létrehozott terrorizmusellenes központok vagy egységek; mivel ezek a központok lehetővé teszik, hogy a különböző szolgálatok képviselői rendszeresen kapcsolatba lépjenek egymással és megegyezzenek az együttműködés és az információcsere legjobb módjában; mivel ez hozzájárul a bizalom növekedéséhez a szolgálatok között, valamint elősegíti, hogy jobban megértsék egymás munkamódszereit és kihívásait;

CD.  mivel a biztonsági szolgálatok leginkább kétoldalú vagy többoldalú módon, nevezetesen az Antiterrorista Szakértői Csoporton és az Európai Unió Helyzetelemző Központján (EU INTCEN) keresztül működnek együtt az uniós szervekkel, illetve osztják meg velük a stratégiai hírszerzési információkat; mivel gyakorlati megoldást kell találni a bűnüldöző közösség és a felderítéssel foglalkozók tevékenységei közötti hiányosságokra – például az együttműködés meghatározott területeinek kiválasztásával – a hatékonyabb együttműködés érdekében, ugyanakkor megőrizve önállóságukat;

CE.  mivel lehetőség van a hatékonyság növelésére az Antiterrorista Szakértői Csoport és az Európai Unió Helyzetelemző Központja (EU INTCEN) információcserét szolgáló struktúrájának használatát illetően;

CF.  mivel a tagállamok polgári és katonai biztonsági és hírszerzési ügynökségei szisztematikusan megosztják hírszerzési értesüléseiket – köztük a terrorizmussal kapcsolatos információkat – az Európai Unió Helyzetelemző Központjával (EU INTCEN) az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül, amely az EU különböző döntéshozatali testületei számára szolgáltat információelemzést, korai figyelmeztetést és helyzetelemzést;

CG.  mivel a találat utáni információk közlése kizárólag a 36. cikk szerinti figyelmeztető jelzést kiadó tagállam SIRENE-irodájával néha nem elegendő a terrorizmussal összefüggésbe hozható egyének mozgásának nyomon követéséhez vagy a vonatkozó információk benyújtása a szóban forgó egyének tekintetében; mivel más, esetlegesen érintett tagállamok korai figyelmeztetései szükségesek lehetnek például akkor, ha az érintett személy nem tért vissza az eredeti tagállamba, vagy őt más tagállam(ok) olyan állampolgárai kísérték, akik tekintetében nem adtak ki figyelmeztető jelzést, mivel azok ismeretlenek maradtak az utóbbi illetékes hatóságai számára;

CH.  mivel az Egyesült Királyság kormánya azon szándékáról tájékoztatta az EU-t, hogy 2019. március 29-én kilép az EU-ból; mivel azonban kifejezte azon óhaját, hogy folytassa együttműködését az EU-val a biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem terén; mivel az EU és az Egyesült Királyság egymással szorosan összefonódnak a biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem területén, és az Egyesült Királyság számos kulcsfontosságú uniós jogi eszközben részt vesz a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, és számos uniós rendszerhez és adatbázishoz fér hozzá az információcsere érdekében; mivel minden folyamatban lévő eljárás tekintetében meg kell egyezni az EU-val; mivel minden jövőbeli megállapodásnak törekednie kell arra, hogy az Egyesült Királyság és az EU továbbra is megoszthassa, begyűjthesse és elemezhesse a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemmel kapcsolatos alapvető információkat; mivel a kilépési megállapodásnak zökkenőmentes átmeneti rendszert kell biztosítania, és amennyire lehetséges el kell kerülnie azokat az operatív hiányosságokat és akadályokat, amelyek csökkentik az EU azon képességét, hogy hatékonyan felvegye a küzdelmet a szervezett bűnözéssel és terrorizmussal szemben;

Együttműködés és az információk megosztása az uniós ügynökségekkel

CI.  mivel a tagállamok és az uniós ügynökségek – jogi felhatalmazásuknak megfelelően –, illetve a terrorizmus ellen küzdő ügynökségek – és különösen az Europol és az Eurojust – közötti tényleges és szisztematikus együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan támogassuk a terrorista támadások elkövetőinek leleplezését, akadályozását, felderítését és üldözését; mivel az Eurojust kinevezett egy speciális antiterrorista ügyészt, hogy összeköttetést biztosítson e az Europol keretében működő Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központjával a két ügynökség közötti együttműködés és információcsere növelése érdekében;

CJ.  mivel az EU ügynökségei közötti információcsere az eltérő biztonságos kommunikációs eszközök használata miatt nem optimális; mivel úgy véli, hogy egy biztonságos intézményközi kommunikációs eszköz bevezetésével könnyebbé és jobbá lehetne tenni az olyan ügynökségek közötti információcserét, mint az EU INTCEN, az Europol és a Frontex;

CK.  mivel a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó, e feladatra kinevezett összekötő tisztek hozzáadott értéket jelenthetnek mind az ügynökségek munkája, mind saját tagállamaik számára;

CL.  mivel a tagállamokban különböző számú illetékes hatóságok férhetnek hozzá az Europol adatbázisaihoz vagy léphetnek kapcsolatba az Europollal anélkül, hogy nem a nemzeti összekötő tiszteken keresztül kellene eljárniuk; mivel egyes tagállamokban nem léteznek korlátozott hozzáférésű és biztonságos rendőrségi kommunikációs hálózatok, megakadályozva ezzel azt, hogy illetékes hatóságaik decentralizált hozzáféréssel rendelkezzenek elsősorban a Biztonságos Információcsere Hálózati Alkalmazáshoz (SIENA);

CM.  mivel több uniós eszköz – így a 2005/671/IB határozat, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelv és az Europol szabályzata – előírja, hogy a tagállamok a terrorizmussal kapcsolatos információikat megosszák az illetékes ügynökségekkel; mivel az információk rendszeres, ütemezett és szisztematikus, fokozott megosztása, jogi felhatalmazásuknak megfelelően, – ideértve a másodlagos információkat is – elősegíti feladatvégzésüket az egyes esetek közötti kapcsolatok feltárása során, valamint áttekintést nyújt a nyomozásokkal kapcsolatos kihívásokról és bevált gyakorlatokról, a terrorista cselekmények üldözéséről és a kapcsolódó vádemelésekről; mivel a 2005/671/IB határozat keretében a tagállamok még mindig nem osztják meg spontán a releváns információkat azzal a másik tagállammal, ahol az ilyen információkat a terrorista bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása terén lehetne felhasználni; mivel az Eurojusttal megosztott információk mennyisége növekedett az elmúlt években, azonban továbbra is különbség van a tagállamok között a megosztott információk mennyiségét, típusát és körét illetően, ami az elérhető információk széttörezedettségét eredményezheti;

CN.  mivel a CEPOL jelentősen hozzájárul a tagállamok és kiemelt harmadik országok bűnüldözési tisztviselőinek terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos képzéséhez;

Kölcsönös elismerés és kölcsönös jogsegély

CO.  mivel a kölcsönös jogsegély mechanizmusainak helyébe fokozatosan a kölcsönös elismerés eszközei állnak, lévén hogy az utóbbiak – az eljárások felgyorsításával és észszerűsítésével – elősegítik a határokon árnyúló együttműködés javulását az illetékes hatóságok között az EU-n belül; mivel az európai elfogatóparancsról szóló határozat és az európai nyomozási határozatról szóló irányelv példák a kölcsönös elismerés azon eszközeire, amelyek a gyakorlatban hasznosnak bizonyultak;

CP.  mivel a kölcsönös elismerés elve egyfelől a tagállamok közötti bizalom magas szintjének meglététől függ, másfelől pedig hozzájárul a kölcsönös bizalom növeléséhez azzal, hogy a különböző tagállamok hatóságai hatékonyan tudnak együttesen fellépni a terrorizmus elleni küzdelemben;

CQ.  mivel a közös nyomozócsoportok elősegítik a nyomozások és a bűnüldözés összehangolását a határokon átnyúló ügyekben, továbbá általuk lehetővé válik a valós idejű információ-, illetve bizonyítékcsere; mivel a közös nyomozócsoportok működtetéséből származó gyakorlati előnyök közé tartozik a fokozott információcsere, a bevált gyakorlatok megosztása, a bizonyítékok szélesebb körű begyűjtése és az egyes felek által végrehajtott akciók kölcsönös elismerése; mivel a közös nyomozócsoportok megfelelő finanszírozást igényelnek a hatékony működéshez;

CR.  mivel szükség van az online szolgáltatások nyújtóival való szoros együttműködésre a terrorista cselekmények utáni nyomozáshoz fontos elektronikus bizonyítékok felelős bűnüldöző hatóság kérésére és megfelelő jogi eljárás alapján történő megóvása és beszerzése érdekében;

CS.  mivel a belső határok nélküli schengeni térség az EU egyik alapvető eredménye, amely csak akkor tartható fenn, ha a külső határok ténylegesen biztosítottak és védettek, megszűnnek az illegális határátlépések, valamint belső biztonsági intézkedéseket fogadnak el a súlyos bűncselekmények kockázatának kezelésére; mivel számos javaslatot fogadtak el a külső határokon végzett biztonsági ellenőrzések megerősítése érdekében; mivel a tagállamok nagyobb rugalmasságot kértek a közrendet vagy a közbiztonságot fenyegető komoly veszély esetén ideiglenesen újra bevezetett határellenőrzéseket illetően, az Európai Bizottság javaslatával összhangban;

CT.  mivel, válaszul különösen a terrorfenyegetések fokozódására, 2017. április 7én hatályba lépett a Schengeni határ‐ellenőrzési kódexet módosító új 2017/458 rendelet[9] a külső határokon átlépő valamennyi személynek – közük a szabad mozgáshoz való jogot élvező egyéneknek – a vonatkozó adatbázisokban történő szisztematikus ellenőrzése érdekében;

CU.  mivel a határellenőrzés bizonyos területeire vonatkozó szabályozást néhány területen nem hajtják végre, ilyen például az adatbázisok szisztematikus lekérdezése a határellenőrzés során, illetve a beutazási feltételek gondos ellenőrzése;

CV.  mivel a Thalys vonat elleni, 2015. augusztus 21-i meghiúsított támadás, a 2015. november 13-i párizsi támadások és a 2016. március 22-i brüsszeli támadások rámutattak, hogy a terroristák korlátozott számú esetben visszaéltek a tömeges beáramlásra fel nem készült EU és tagállamok határigazgatási politikáinak hiányosságaival; mivel a bűnüldöző hatóságok jelentései szerint e támadások elkövetői közül legalább nyolcan az irreguláris migrációs áramlattal léptek be az EU-ba 2015 júliusában, augusztusában és októberében; mivel más esetekben a jövőbeli elkövetők a tagállamokban maradtak annak ellenére, hogy már el kellett volna hagyniuk azokat vagy vissza kellett volna küldeni őket; mivel ez bizonyítja az uniós határigazgatási politikák és azok tagállamok általi végrehajtása terén fennálló bizonyos hiányosságokat;

CW.  mivel a Tanács 10152/17 számú következtetései azt ajánlják a tagállamoknak, hogy ha irreguláris migránsokkal találkoznak, végezzenek ellenőrzést, adott esetben nemzeti szinten az illetékes hatóságok által feltöltött és használt adatbázisok és az automatikus ujjnyomat-azonosító rendszer (AFIS) alapján, európai és nemzetközi szinten pedig a SIS, az Europol, a VIS, az Eurodac és az Interpol adatbázisai alapján (I-24/7 hálózat), és konkrétabban az ellopott és elvesztett úti okmányokat (SLTD), a külföldi terrorista harcosokat (FTF) és az Interpol-körözésekben megjelölt úti okmányokat (TDAWN) tartalmazó adatbázisokban;

CX.  mivel az (EC) 1168/2011 rendelet 11. cikke és az európai adatvédelmi biztos pozitív véleménye alapján az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség jogosult személyes adatok feldolgozására; mivel ugyanakkor az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség a terrorizmus nyomon követése során nehézségekbe ütközik az (EC) 2016/1625 rendeletben a személyes adatok tekintetében megszabott rövid adattárolási időtartam – mindössze 90 nap – miatt; mivel az Eurojust és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség között csupán egy egyetértési megállapodás létezik az általános, stratégiai és technikai – de nem a személyes – információk megosztására vonatkozólag; mivel az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek specifikus jogi keretre van szüksége ahhoz, hogy feladatai elvégzése érdekében feldolgozhasson személyes adatokat;

CY.  mivel arra is szükség van, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség tisztviselői munkájuk végzése során a határállomásokon hozzáférhessenek az Eurodac, a SIS, az EES és a VIS adatbázisokhoz;

CZ.  mivel jelenleg nincsenek minimális előírások és közös szabályok az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságára vonatkozóan;

DA.  mivel a külső határokon és az Unióban felderített hamisított dokumentumok háromnegyede a tagállamok és a schengeni térséghez társult országok által kibocsátott okmányok utánzata; mivel a leggyakrabban felderített hamis okmányok között a kevésbé biztonságos személyazonosító igazolványok vannak túlsúlyban;

DB.  mivel egyes tagállamok nem kötelezik a területükön a légi fuvarozókat az utasok jegyein és személyazonosító okmányain, illetve útlevelén szereplő személyes adatok egyezéséről való meggyőződésre, ami megnehezíti annak megállapítását, hogy az adott személyazonosság megegyezik-e a személy valódi személyazonosságával; mivel ez kiemelt jelentőségű az EU-n belüli járatok esetében; mivel a személyazonosság megfelelő ellenőrzésének és az úti okmányok hitelesítésének továbbra is a rendőri hatóságok feladatát kell képeznie;

DC.  mivel a harctéri adatok gyakran elengedhetetlenek a potenciális külföldi terrorista harcosok és áldozatok azonosításához, és azokat a megfelelő adatbázisokban fel kell tüntetni annak érdekében, hogy valós időben eljussanak a határőrökhöz, és hogy azokat megosszák a nyomozókkal és az ügyészekkel, nyomozások, illetve büntetőeljárások lefolytatása érdekében;

DD.  mivel a KBVP EUNAVFORMED tengeri küldetése (ismertebb nevén a Sophia művelet) technikai és emberi képességekkel rendelkezik a terrorizmus elleni küzdelemhez való hozzájárulás érdekében; mivel ha szükség van a Sophia művelet hatékony hozzájárulására, akkor a vonatkozó megbízatást úgy kell módosítani, hogy az kifejezetten tartalmazza a terrorizmus elleni harcot, ami lehetővé teszi, hogy földközi-tengeri régió valamennyi tagállama és a többi part menti állam vizein működjön, amelyekkel kétoldalú megállapodást kellene kötni vagy a Biztonsági Tanács felhatalmazását kellene kérni;

A terrorizmus finanszírozása

DE.  mivel több tagállam még mindig nem ratifikálta az Európa Tanács bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló 2005. május 16-i egyezményét, közismert nevén a „Varsói Egyezményt”, amely a pénzmosásról és terrorizmus finanszírozásról szóló legátfogóbb nemzetközi egyezmény; mivel a bűncselekményekből származó vagyonok elkobzása a bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem rendkívül hatékony eszköze, mivel megfosztja a bűnözőket jogellenes tevékenységekből származó jövedelmeiktől, a terroristákat pedig attól, hogy támadást tudjanak szervezni; mivel a Pénzügyi Akció Munkacsoport megállapítja a pénzmosás elleni küzdelem és a terrorizmus finanszírozásával szembeni fellépés globális normáit, és azonosítja a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén gyenge intézkedéseket alkalmazó joghatóságokat;

DF.  mivel az EU elfogadott két jogalkotási eszközt, nevezetesen a pénzmosás elleni negyedik és ötödik irányelvet az FATF ajánlásainak végrehajtására annak érdekében, hogy orvosolja a terrortámadások fényében azonosított hiányosságokat; mivel a tagállamoknak 2017. június 26-ig kellett átültetniük a nemzeti jogrendjükbe a pénzmosás elleni negyedik irányelvet, és mivel ezt eddig nem minden tagállam tette meg; mivel több tagállam még mindig lehetővé teszi a trösztök, alapítványok és részvénytársaságok, valamint a bemutatóra szóló részvények végső ellenőrzést gyakorló tulajdonosának névtelenségét, ami megkönnyíti a pénzmozgások származási és rendeltetési helyének, valamint azon gazdasági tevékenységekhez fűződő tulajdonjog elrejtését, amelyek biztosítják a terrorizmus és szervezett bűnözés finanszírozásának fedezetét; mivel a pénzmosás elleni ötödik irányelv növelni fogja az átláthatóságot e téren;

DG.  mivel pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó európai parlamenti vizsgálóbizottság (PANA) ellenőrizte, hogy az adóelkerülők miként számítanak a hivatásos közvetítők aktív segítségére, akik látszólag eleget tesznek a vonatkozó törvényi kötelezettségeknek;

DH.  mivel 2017 júliusában a Bizottság és az Europol megfigyelői státuszt kapott az Egmont csoportban, amely egy 156 pénzügyi információs egységből (FIU) álló egyesült nemzetközi szervezet, és amelynek célja, hogy növelje az együttműködést nem csupán a FIU-k, hanem más illetékes hatóságok között is;

DI.  mivel a közösségi média általi tőkebevonásokkal való visszaélések és azok helytelen alkalmazása, a karitatív és nonprofit szervezetek révén történő finanszírozások, a kis összegű átutalások és az előre kifizetett kártyák az ISIS és más terrorista szervezetek finanszírozási módszerei közé tartoznak; mivel mindegyik típus könnyebb igénybevételéhez felhasználják a mikrohitelplatformokat;

DJ.  mivel a hagyományos terrorizmusfinanszírozási módszerek, mint az adományok, váltságdíjért végzett emberrablás, a nonprofit szervezetekkel való visszaélés, a formális és informális átutalási rendszerek, a bűncselekményekből származó jövedelmek felhasználása és a bankon keresztül történő pénzátutalás mellett a közelmúlt terrortámadásai rámutattak arra, hogy az újonnan megjelenő online és elektronikus finanszírozási módszerek, például a virtuális fizetőeszközök, a névtelen előre kifizetett kártyák és a nem hivatalos pénzátutalási szolgáltatások (IVTS) szintén azt a kockázatot hordozzák, hogy terrorszervezetek visszaélnek velük a tevékenységeik finanszírozása céljából; mivel a bizonyos kriptovalutákat övező anonimitás egyre növeli a törvénytelen tevékenységek céljából történő felhasználás esélyét; mivel az elmúlt években a szervezett bűnözői csoportok egyre nagyobb mértékben használják a kriptovalutákat bűncselekmények és a terrorizmus finanszírozására, valamint a bűncselekményekből származó jövedelmek tisztára mosására; mivel az Europol együttműködött a nemzeti hatóságokkal több, kriptovaluta-kereskedelmet érintő bűncselekmény felszámolásában;

DK.  mivel egyes országokban, ahol kevésbé fejlett a bankrendszer, a mobil bankszolgáltatások túlnyomó használata miatt gyakran nehéz azonosítani a pénzátutalások kedvezményezettjeit; mivel a mobil bankolás keretében átutalt összegek magas kockázatot jelentenek a terrorizmus finanszírozása tekintetében, és mivel ezzel szemben az illetékes szolgálatok számára lehetővé kell tenni, hogy anélkül követhessék nyomon a terrorizmus egyes finanszírozásait, hogy az esetek nagy többségében a banktitokba ütköznének; mivel az alternatív átutalási rendszereken keresztül történő pénzátutalás szintén kockázatot jelet a terrorizmus finanszírozása szempontjából;

DL.  mivel a kötelezett felek, a FIU-k és az illetékes hatóságok közötti együttműködés és információcsere kulcsfontosságú a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelemben; mivel a FIU-knak feladataik ellátása során hozzáféréssel kell rendelkezniük az adatokhoz, és képesnek kell lenniük azok cseréjére, a bűnüldöző hatóságokkal való megfelelő együttműködésen keresztül is; mivel nélkülözhetetlen, hogy a hatáskörök és a FIU-k közötti együttműködés tagállamok általi tisztázása révén fokozódjon a FIU-k eredményessége és hatékonysága;

DM.  mivel a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program (TFTP) hasznos eszköz a terrorizmus finanszírozása ellen; mivel nem teszi lehetővé a SEPA-átutalások révén történő terrorizmusfinanszírozás nyomon követését, ami jelentős információs szakadékot képez; mivel a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló meglévő megállapodást kiegészítő TFTP-rendszer kibővítené az EU képességét a terrorista támadások megelőzésére és nyomozására azzal, hogy a terrorizmus finanszírozására vonatkozólag további kulcsfontosságú információkat szolgáltat, valamint hatékonyabb és hatásosabb lenne annál, hogy két- vagy többoldalú információkérések és/vagy jogsegélykérések útján próbálnánk pénzügyi információkat begyűjteni a gyanús tranzakciókról; mivel a Parlament többször is felszólított e rendszer bevezetésére, többek között az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzéséről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalásában[10];

A kritikus infrastruktúra védelme

DN.  mivel a kritikus infrastruktúrát érintő incidensek, különösen ha terrortámadásokhoz vagy merényletkísérletekhez kapcsolódnak, súlyos, határokon átnyúló következményekkel járhatnak az európai polgárok és államok biztonsága szempontjából;

DO.  mivel a szolgáltatásokat egyre bonyolultabb rendszerek közvetítik, ami elavulttá teszi az európai kritikus infrastruktúrák tekintetében a jelenlegi ágazati megközelítést;

DP.  mivel az elektronikus szolgáltatások vagy összekapcsolt rendszerek elleni kibertámadások a hibrid fenyegetések lényegi elemét jelentik; mivel az egyre növekvő számú kibertámadások fizikai hatást gyakorolnak vagy gyakorolhatnak a kritikus infrastruktúrára és annak használóira; mivel növelni kell a készenlétet a számítógépes terrorista fenyegetések elleni fellépés érdekében;

DQ.  mivel az EU biztonságpolitikájáról szóló átfogó bizottsági értékelés és a 2008/114/EK irányelvhez kapcsolódó értékelő tanulmány szerint: a kritikus infrastruktúrák elleni fenyegetés valószínűleg tovább növekszik, így a felkészülés és a válaszadási képesség erősítése céljából szükség van a 2008/114/EK irányelv felülvizsgálatára, továbbá érdemes összpontosítani a közlekedési infrastruktúrákra; mivel jobb keretre van szükség a vasútbiztonság javításához és a közlekedési infrastruktúrák nyilvános terei – repülőterek, kikötők, tengeri közlekedési létesítmények, pályaudvarok –, valamint az energiatermelő létesítmények védelmének megoldásához, különös figyelemmel az atomerőművekre;

DR.  mivel a kritikus infrastruktúrák ellen elkövetett támadások katasztrofális következményekkel járhatnak; mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell az ilyen létesítmények megfelelő és hibátlan védelmét;

DS.  mivel az eseményjelentések alapvetően fontosak a hiányosságok azonosításához, a meglévő intézkedések hatékonyságának javításához, a kritikus infrastruktúrák zavar alatti teljesítőképességének értékeléséhez, ráébresztenek a meglévő biztonsági tervek felülvizsgálatának szükségességére, és segítenek az új fenyegetések feltárásában;

DT.  mivel a tagállamoknak több válságeseti gyakorlatot kell szervezniük, többek között az együttműködésüket és a kapacitások növelését kérő harmadik országokban is;

DU.  mivel a kritikus infrastruktúra és a puha célpontok védelméhez és biztosításához szoros együttműködésre van szükség az állami és magánszféra között, a kibertérben is;

DV.  mivel a magán biztonsági szolgáltatások szerepet játszanak az ellenállóképes biztonsági láncok biztosításában, ezek szolgáltatásainak közbeszerzésére meghatározott minőségi kritériumokat kell alkalmazni az olyan szempontokat illetően, mint a személyzet képzése és átvilágítása, minőségellenőrzés és az előírásoknak való megfelelés biztosítása, a technológiai fejlesztések végrehajtása és a szerződések kezelése;

DW.  mivel a 2008/114/EK irányelv 2012. évi értékelését követően a Bizottság kísérleti szakaszt indított négy európai jelentőségű kritikus infrastruktúra (Eurocontrol, Galileo, villamosenergia-átviteli hálózat és gázátviteli hálózat) tekintetében;

DX.  mivel a Bizottság az új többéves pénzügyi keretről szóló közleményében javasolja az uniós finanszírozás jelentős növelését a biztonság és a védelem területén, beleértve az Unió belső biztonságát is;

DY.  mivel az Unióban több terrorista támadást a hatóságok előtt ismert egyének követtek el; mivel a gépjármű-kölcsönző vállalatok nem képesek információt – például foglalásokra vonatkozó információt – cserélni a bűnüldöző szervekkel az adatok hivatalos figyelőlistákkal és rendőrségi adatbázisokkal való összevetése érdekében;

Robbanóanyag-prekurzorok

DZ.  mivel az EU-ban 2015-ben és 2016-ban elkövetett terrorista támadások 40%-ában robbanóanyagot használtak[11];

EA.  mivel a támadások során a legtöbbször használt robbanóanyag a triaceton-triperoxid (TATP)[12] volt, amely továbbra is a terroristák házilag előállítható kedvenc robbanóanyaga; mivel a TATP csupán néhány alapanyagból könnyen előállítható; mivel ezeket az anyagokat a bűnözők, köztük a terroristák továbbra is beszerezhetik számos polgári gyárból és létesítményből, mivel a tagállamok az uniós CBRN cselekvési terv ellenére nem léptettek hatályba végrehajtási ellenőrző intézkedéseket;

EB.  mivel a 98/2013 rendelet ellenére egyes terroristák továbbra is hozzájutnak robbanóanyag-prekurzorokhoz, elsősorban TATP-hoz; mivel még mindig beszerezhetők az I. mellékletben említett anyagok; mivel a 98/2013 rendelet nem biztosít elegendő korlátozást és ellenőrzést, például csak a tranzakciók nyilvántartásba vételét írja elő; mivel kiemelt fontosságú a szigorúbb ellenőrzések biztosítása;

EC.  mivel a végrehajtás tekintetében az egyik legnagyobb probléma a meglévő jogszabályokra vonatkozó ismeretek hiánya az ellátási láncban a gazdasági szereplők (háztartási termékeket értékesítő kiskereskedők) nagy száma miatt, valamint az internetes értékesítésre, a behozatalra és az Unión belüli forgalomra vonatkozó korlátozások érvényesítése;

ED.  mivel a Bizottság 2018. április 17-i, a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásának szabályozásáról szóló javaslata (COM(2018)0209) szigorúbb és harmonizáltabb szabályokat állapít meg a robbanóanyagok jogellenes előállítására visszaélésszerűen felhasználható anyagok vagy keverékek rendelkezésre bocsátására, behozatalára, birtoklására és felhasználására vonatkozóan annak érdekében, hogy korlátozza azok rendelkezésre állását a lakosság számára, és biztosítsa a gyanús tranzakciókra vonatkozó megfelelő jelentéstételt az ellátási lánc egészében;

EE.  mivel az online piactereken a vegyi anyagokat írott elnevezésük, képletük vagy a Vegyianyag-nyilvántartási Szolgálatnál (CAS) szereplő azonosítójuk alapján lehet megtalálni, ám számos esetben csak szokásos elnevezésüket tüntetik fel; mivel az elnevezések olyan sok formában fordulnak elő, hogy az egyes anyagok azonosítását megkönnyítené, ha kötelező lenne kereshető formában feltüntetni a CAS-számot is;

EF.  mivel a rendelet csak a nagyközönség számára történő értékesítésre vonatkozik, a szakmai felhasználókra nem, de ezek meghatározása hiányzik a rendeletből; mivel annak meghatározása, hogy mi alapján számít valaki szakmai felhasználónak, a belső piacon változó;

EG.  mivel a 2018. április 17-i hatásvizsgálat (SWD(2018)0104) és az az ahhoz kapcsolódó rendeletre irányuló javaslat (COM(2018)0209) szerint ki kell bővíteni a külső határokon működő vámhatóságok képzését a robbanóanyagok és a robbanóanyag-prekurzorok felismerését illetően;

Illegális fegyverek

EH.  mivel a lőfegyverekhez és a robbanószerkezetek alkotóelemeihez való hozzáférésnek fontos szerepe van a terrortámadások lehetővé tételében; mivel az Unióban az erőszakos szélsőséges csoportoknak gyakran kell bűnözői hálózatokhoz fordulniuk, hogy fegyverzetet szerezzenek be; mivel a terrorizmus Unió-beli helyzetéről és alakulásáról szóló, az Europol által készített 2018-as jelentés (TE-SAT) szerint az összes támadás 41%-ában használtak lőfegyvert, ami 2016-hoz képest (38%) enyhe növekedést jelent[13];

EI.  mivel az utóbbi években növekedett az átalakított vaktöltényes lőfegyverek és az egyszer már hatástalanított, de visszaalakított lőfegyverek használata; mivel számos közelmúltbeli támadást különböző típusú késekkel követtek el;

EJ.  mivel a bűnözés és a terror közötti kapcsolat szintén megkönnyíti, hogy a terroristák lőfegyverekhez jussanak;

EK.  mivel a Tanács 2015. október 8-i következtetései felhívják a tagállamokat, hogy rendszeresen szolgáltassanak vonatkozó információkat az Interpolnak és az Europolnak;

Külső dimenzió

EL.  mivel az EU szomszédságában fekvő régiók közül több – különösen a Balkán és a közel-keleti és észak-afrikai térség – jelentős kihívásokkal szembesül a külföldi terrorista harcosok és a visszatérők kapcsán, illetve a hazai radikális sejtek kezelésének kérdésében;

EM.  mivel a Balkán továbbra is kulcsfontosságú régió az európai stabilitás szempontjából; mivel a terrorizmussal és az iszlám szélsőségességgel kapcsolatos kihívások olyan regionális kontextusban jelennek meg, amelyet már meggyengített az etnikai, politikai és szociális polarizáció és a bűnözői hálózatok; mivel a régió országai már a terrorizmus célpontjaivá váltak (a támadásokat sikerült megelőzni), és máris tranzitországokként funkcionálnak emberek és fegyverek számára;

EN.  mivel a közel-keleti és észak-afrikai régió országait igen jelentős terrorista tevékenység sújtja és továbbra is elsődleges célpontok; mivel ezek az országok a kritikus szociális és gazdasági helyzetük mellett többféle kihívással szembesülhetnek az ISIS és az al-Kaida külföldi terrorista harcosainak visszatérésével kapcsolatban, tekintve, hogy nagyszámú dzsihádista származik a régióból; mivel az említett kulcsfontosságú harmadik országokkal uniós szinten összehangolt megközelítés keretében folytatott információcsere és szoros partnerség az együttműködés felkínálása és a kapacitásépítés formájában megvalósuló segítségnyújtás révén lehetővé teszik a támadások meghiúsítását és a terrorista hálózatok felszámolását;

EO.  mivel például a közel-keleti és észak-afrikai régió, a Száhel-övezet, Afrika szarva, Nyugat-Afrika, az Öböl-térség és Közép-Ázsia is tapasztalta az ISIS-hez és az al-Kaidához kapcsolódó terrorista hálózatok fejlődését; mivel az ily módon finanszírozott vallási szélsőségesség és felekezeti alapú erőszak súlyos aggodalomra ad okot, és lehetővé teszi, hogy a terrorista hálózatok elterjedjenek, összekapcsolódjanak más bűnszövetkezetekkel, ezekben a régiókban működjenek és Európát, illetve Európa érdekeit vegyék célba;

EP.  mivel döntő fontosságú, hogy az Európai Unió a terrorizmus elleni küzdelemben partnerként részt vevő valamennyi harmadik országgal szoros együttműködést tartson fenn; mivel fenn kell tartani a terrorizmus és annak finanszírozása elleni küzdelem és a radikalizálódás megelőzése érdekében hozott intézkedésekről és tevékenységekről folytatott párbeszédet, különösen a Perzsa-öböl országaival; mivel az ezekkel a kulcsfontosságú harmadik országokkal folytatott parlamentközi együttműködés az egyik olyan eszköz, amelyet meg kell erősíteni;

EQ.  mivel az EU számos módon együttműködik harmadik országokkal a terrorizmus elleni fellépés terén; mivel számos uniós eszköz igénybe vehető a terrorizmus elleni programok finanszírozásához külföldön; mivel az EU az uniós küldöttségeken belül antiterrorista szakértői hálózatot is kiépített; mivel uniós ügynökségek – így az Europol, az Eurojust és a CEPOL – szintén együttműködnek harmadik országokkal a terrorizmus elleni fellépés terén, például stratégiai és műveleti megállapodások révén;

ER.  mivel a terrorizmus elleni fellépés terén létezik egy három intézkedéstípust tartalmazó, az EKSZ által működtetett uniós szankciórendszer; mivel eljárási kötöttségek és a tagállamok húzódozása miatt ez a rendszer hiányos és azt nem veszik igénybe kellő mértékben;

ES.  mivel a Tanács az EU terrorizmus elleni küzdelemre irányuló külső tevékenységére vonatkozó 2017. június 19-i következtetéseiben emlékeztet a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók és műveletek szerepére a terrorizmus elleni küzdelem terén, a biztonság, a stabilitás és a határellenőrzés fokozásán, valamint a biztonsági ágazat reformján keresztül, továbbá a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges kapacitás kiépítése és az információk megosztása terén;

A terrorizmus áldozatai

ET.  mivel túl sok ember vált a terrorizmus közvetlen áldozatává szerte az EU-ban, ami miatt több ezer család szenved a hosszú távú jóllétüket befolyásoló poszttraumás tünetektől; mivel nincsenek harmonizált számadatok az áldozatok pontos számára vonatkozóan; mivel 2001 előtt a terrorizmus áldozatainak többsége elsősorban az IRA és az ETA áldozata volt, azóta a halottak túlnyomó többsége az al-Kaida és a Diás által szervezett vagy ösztönzött terrorcselekmények miatt vált áldozattá;

EU.  mivel a terrortámadások okozta halálesetek családokat tesznek tönkre, a terrorista támadások sebesült túlélőinek pedig fogyatékosságuk, végtagjaik sérülése és pszichológiai problémák miatt ennek egész életükre kiható következményeivel kell együtt élniük, miközben szenvedésük közeli családjukat és a közösségüket is érinti, és miközben kikerülnek a médiafigyelem középpontjából, az áldozatok hosszú távú szükségletei túlságosan is gyakran elfelejtődnek; mivel a poszttraumás stressz szindróma fontos közegészségügyi kihívást jelent Európában; mivel nincs átfogó európai felmérés arról, hogy a terrorizmus milyen hatást gyakorol a lakosság mentális egészségére a különböző támadások után;

EV.  mivel a terrorizmus áldozatai igen sajátos helyzetben vannak, és szükségleteik kielégítése az uniós, nemzetközi és nemzeti jogszabályok alapján nem csak törvényi kötelezettség, hanem társadalmaink egésze is felelősséget visel érte; mivel az Uniót ért közelmúltbeli támadások áldozatai számos különböző tagállamból származtak;

EW.  mivel európai szinten nincs definiált jogállás a terrorizmus áldozatai számára a közösségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés vagy a kártérítésre való jogosultság tekintetében; mivel a közelmúltbeli európai terrortámadások áldozatai még mindig nem részesültek igazságszolgáltatásban, megfelelő elbánásban, áldozatsegítő szolgáltatásokban és pénzügyi segítségnyújtásban; mivel fennáll a terrorizmus áldozatai másodlagos viktimizációjának a kockázata, ami nem csak a bírósági eljárásokban érinti őket, hanem számos más, állami vagy nem állami szervezettel való interakcióik során is;

EX.  mivel még mindig vannak eltérések abban, ahogyan az (EU) 2012/29 irányelvben foglalt rendelkezéseket a nemzeti szintű jogszabályokba átültették; mivel a Bizottság még mindig nem nyújtotta be az irányelv végrehajtásáról szóló jelentését; mivel 2018. május 30-án az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az irányelv végrehajtásáról[14];

EY.  mivel a terrorizmus áldozatainak járó kárpótlás egyfelől azt jelenti, hogy a társadalom elismeri a támadás okozta károkat, másfelől a pénzügyi támogatás és kártérítés egyik formája; mivel a kárpótlás szintje és az eljárások tagállamról tagállamra jelentősen eltérnek egymástól, ami súlyosbítja az észlelt igazságtalanságot és az áldozatok szenvedését;

EZ.  mivel a támogatási rendszereket annak biztosításával kell kialakítani, hogy a más országban áldozatul esett személyeket országukban is folyamatosan és szisztematikusan számba vegyék és támogatásban részesítsék, miközben kapcsolatban maradnak azon ország támogatást nyújtói szerveivel, ahol a támadás történt;

FA.  mivel az Eurojust megkönnyítette a kölcsönös jogsegély iránti kérelmek végrehajtását a segítségnyújtás koordinálásához és megadásához a terrorizmus áldozatai jogának gyakorlása terén, figyelembe véve a külföldi áldozatok eltérő jogait és szerepeit saját nemzeti jogrendszerükben;

FB.  mivel a vállalkozások, köztük a kkv-k is szenvedhetnek kárt terrorizmus következtében, például vagyoni kárt vagy az üzletmenet megszakadását;

FC.  mivel a Parlament javaslatot tett egy kísérleti projektre, amelynek célja egy „európai koordinációs központ” felállítása a terrorizmus áldozatai számára, amelyben találkoznának a főbb műveleti szakértők, az áldozatok ügyvédei és az érintett szervezetek egész Európából annak érdekében, hogy meghatározzák a kulcsfontosságú prioritásokat és kérdéseket a terrorizmus áldozataival kapcsolatban, valamint hogy összehangolt módon határokon átívelő támogatást nyújtsanak nekik;

Alapjogok

FD.  mivel az EU-nak szükségszerűen szerepet kell vállalnia a demokratikus értékek – többek között a jogállamiság és az alapvető jogok – előmozdítása terén; mivel azonban vannak az Unióban olyan szélsőséges vallási gyakorlatok, amelyek alapvetően szemben állnak az uniós értékekkel;

FE.  mivel az eredményes terrorizmusellenes intézkedések és az emberi jogok védelme nem egymással ütköző, hanem egymást kiegészítő és kölcsönösen erősítő célok; mivel minden egyes személy alapvető jogait biztosítani és védeni kell, és a terrorizmus elleni küzdelem terén megtett minden intézkedésnek a lehető legkisebb mértékben szabad érintenie az ártatlan és kívülálló lakosságot;

FF.  mivel minden terrorizmus elleni intézkedésnek mindenkor teljes mértékben garantálnia kell valamennyi alapjogot és alapelvet, beleértve a magánélethez és adatvédelemhez fűződő jogokat, a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságot, valamint az eljárási biztosítékokat, például az ártatlanság vélelmét, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a tájékoztatáshoz való jogot, és a tájékoztatáshoz való jog, biztosítva, hogy az egyének hatékony jogorvoslati lehetőségekkel rendelkezzenek az alapvető jogaik – köztük a bírósági jogorvoslati lehetőség – megsértésének megtámadására, és hogy az eljárási jogokkal kapcsolatos uniós vívmányokat tiszteletben tartsák; mivel ezeknek az intézkedéseknek megfelelően figyelembe kell venniük az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát;

FG.  mivel elengedhetetlen, hogy a terrorizmus elleni nyomozások betartsák a magas szakmai színvonalú normákat és minden intézkedés célzott, arányos és szükséges legyen; mivel a terrorizmus elleni politikáknak nem szabad társadalmi kirekesztéshez és megbélyegzéshez vezetniük; mivel az Alapjogi Ügynökséget a többéves keretével összefüggésében fel lehetne kérni vélemény készítésére a terrorizmus elleni küzdelemről szóló jogszabályokról;

FH.  mivel a terrorizmus elleni műveletek terén a bűnüldözés és az igazságügyi személyzet áll az élen; mivel sok esetben dokumentálható, hogy rendőrségi és igazságügyi tisztviselőket és családjukat célzottan fenyegették meg erőszakos szélsőségesek, és a legsúlyosabb esetekben erőszakos fizikai támadásokra, sőt gyilkosságokra is sor került; mivel rendkívül fontos, hogy megfelelő támogatást kapjanak a politika és a közvélemény részéről a bűnüldözési és igazságügyi személyzet tagjai, akik az életüket és a családjuk életét kockáztatva védik az alapvető jogokat a terrorizmus elleni vizsgálatok során;

FI.  mivel az Alapjogi Charta tiltja a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetést és elismeri a fogyatékkal élők jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre; mivel az EU-ban a fogyatékkal élők jogait a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény is védelmezi;

Ajánlások

Intézményi keret

1.  úgy véli, hogy bár önálló hatásköreik révén továbbra is a tagállamok állnak az első helyen a fenyegetések megelőzése és az azokra való reagálás terén, egyértelműen el kell ismerni azt a szerepet, amelyet az Európai Unió és az úgynevezett „biztonsági unió” keretében elfogadott terrorizmus elleni intézkedések játszanak a tagállamok támogatásában, koordinációt végezve, megosztva a legjobb gyakorlatokat, közös megoldásokat és hozzáadott értéket biztosítva annak érdekében, hogy a tagállamok jobban fel tudjanak lépni a radikalizáció, a szélsőségesség és a terrorizmus jelenségeivel szemben; úgy véli, hogy egy belső határok nélküli térségben az európai fellépés létfontosságú a teljes európai terület magas szintű biztonságának garantálása tekintetében, és hogy a tagállamok közötti és az Európai Unióval folytatott együttműködés és információcsere kulcsfontosságú a terrorista fenyegetések hatékony kezelése és a polgárok védelme szempontjából; sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy dolgozzanak ki egy közös stratégiai kultúrát;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak javítaniuk kell az együttműködésüket a meglévő európai szervek, szakosodott ügynökségek és szolgálatok, valamint a tagállamok illetékes hatóságai és az igazságszolgáltatási intézmények közötti együttműködési csatornák megerősítésével; úgy véli, hogy megfelelő eszközöket kell biztosítani ezeknek az uniós ügynökségeknek annak érdekében, hogy kezelni tudják a növekvő munkaterhelést;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bevált gyakorlatokat az Európai Unióban a tagállamok között, de a harmadik országokkal is kicseréljék; üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyeket egyes tagállamok, illetve helyi szinten egyes városok, továbbá magánszférabeli szereplők hoztak a terrorizmus elleni küzdelem szempontjából hatékony eszközök azonosítása érdekében;

4.  felhívja a Bizottság következő elnökét, hogy tartsa fenn a biztonsági unióért felelős európai biztos tárcáját;

5.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy tartsa fenn a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának hivatalát; fontosnak tartja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora továbbra is játsszon proaktív szerepet az EU által a terrorizmus elleni küzdelemben hozott válaszintézkedések erősítésében; kéri a terrorizmusellenes koordinátor – mint az illetékes uniós intézmények és tagállami ügynökségek közötti összekötő – jogállásának és szerepének tisztázását;

6.  úgy véli, hogy a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés három olyan szempont, amely nem elemezhető egymástól elkülönülten; úgy véli, hogy az alapjogok tiszteletben tartásának a terrorizmussal kapcsolatos minden jogalkotási kezdeményezés lényeges részét kell képeznie; nyomatékosan kéri, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget érintő többi jogalkotási aktussal való összhang biztosítása érdekében a LIBE parlamenti bizottság hatásköre továbbra is terjedjen ki a terrorizmus elleni küzdelemre;

7.  felhívja a Tanácsot, hogy terjessze ki az Európai Ügyészség hatásköreit a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemre;

8.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tovább erősítsék és támogassák az uniós tagállamok polgári terrorellenes különleges műveleti egységeinek ATLAS hálózatát;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy a terrorizmus elleni jövőbeli jogalkotási javaslatok tekintetében módszeresen végezzen hatáselemzést, valamint szervezzen konzultációkat a polgárok és a szakértők releváns körében;

Terrorfenyegetés

10.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a nagyobb átláthatóság és a fenyegetettség szintjének közös értelmezése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb továbbítsák a veszély szintjének változására és a mögötte meghúzódó indokokra vonatkozó információkat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne korlátozzák a terrorizmusra vonatkozó nézeteiket kizárólag a dzsihádizmusra, hanem figyeljék továbbra is azonos éberséggel a terrorizmusnak az Europol Te-Sat jelentéseiben említett egyéb formáit is;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon mozdítsa elő, hogy a terrorizmust kifejezetten a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozását eredményező Római Statútum 7. cikke szerinti „emberiesség elleni bűncselekménynek” nyilvánítsák;

12.  az Európa Tanács következtetéseivel[15] összhangban felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el, hogy az ISIS népirtást követett el, különösen a jazidi néppel, a keresztény kisebbségekkel és a nem szunnita muzulmán kisebbségekkel szemben, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek azonnali és hatékony lépéseket a népirtásról szóló 1948. évi egyezményben foglaltaknak megfelelően, a népirtás elkövetésének megakadályozása és megbüntetése, valamint a nemzetközi jog szerinti bűncselekményekkel szembeni általános felelősségükre vonatkozó kötelezettségeik értelmében;

13.  felkéri a tagállamokat és a megfelelő uniós ügynökségeket, hogy kövessék nyomon az összes külföldi terrorista harcost, és gondoskodjanak az Európába visszatérők harmonizált biztonsági és igazságügyi nyomon követéséről; felhívja a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat az összehangolt osztályozási rendszerek létrehozásában a magas, közepes és alacsony kockázatú visszatérők megkülönböztetése érdekében;

14.  azt javasolja a tagállamoknak, hogy biztosítsanak megfelelő struktúrákat a visszatérő gyermekek számára, különös tekintettel a speciális kockázat- és szükségletértékelő eszközök kidolgozására a gyermek fejlettségi szintjének és a külföldi bűncselekményekben való érintettsége mértékének megfelelően; a rehabilitációs programoknak multidiszciplináris megközelítésen kell alapulniuk, összehozva különböző területek szaktudását, ideértve a trauma, a szélsőségesség, a gyermekfejlesztés, az oktatás és a kockázatértékelés területének tapasztalt szakembereit a helyi és nemzeti környezethez igazítva, valamint az említett riasztó jelenség kezelésére szolgáló világos jogi és szervezeti struktúrák kiépítését; ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával, mivel az hozzáféréssel és szakértelemmel rendelkezik ezen a területen;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza át és aktualizálja a CBRN cselekvési tervet, valamint a tagállamokat, hogy hozzanak létre, erősítsenek meg és tartsanak fenn megfelelő „polgári védelmi” intézkedéseket a CBRN-támadások elleni felkészültség tekintetében, szakképzett és rendszeresen képzett személyzet felvétele révén, amelynek része mind a teljes munkaidős, mind az önkéntes személyzet, valamint megfelelő műszaki infrastruktúrát, beleértve a reagálási erőforrásokat, például a speciális mobil felderítő rendszereket, az alapvető gyógyszerekből felhalmozott készleteket, az áldozatoknak nyújtott ellátást és a bevált gyakorlatok megosztását; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük egy multidiszciplináris stratégiával, amely magában foglalja a koordinációs módszereket, az értesítési eljárásokat, a standard protokollokat, az evakuálást, a nyilvános riasztórendszereket és a váratlan események jelentését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozatosan hangolják össze e stratégiákat; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre szakosított laboratóriumokat vagy erősítsék meg azokat; kéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen támogassa a vonatkozó határokon átnyúló kutatási tevékenységeket; bátorítja a NATO CBRN-kiválósági központjával folytatott megerősített együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy az EU és a NATO tagállamai átadhassák egymásnak a veszélyhelyzeti reagálásért felelős szolgálatok legjobb gyakorlatait;

16.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy működjenek együtt a magánszektorral olyan mechanizmusok kialakításában, amelyek biztosítják az orvosi ellenintézkedések megbízható, következetes és megfelelő meghozatalát, beleértve a 2013. október 22-i 2013/1082/EK határozattal[16] létrehozott EU közös beszerzési mechanizmus potenciális felhasználását a határokon átnyúló, egészséget fenyegető veszélyekkel szemben;

17.  sürgeti – a hozzáférhetőség elősegítése érdekében – az európai bombaadatrendszer frissítését és kiterjesztését az Europolon belül az európai elemzési projektre, amely információs és koordinációs központként szolgál az EU valamennyi CBRN-vonatkozású eseménye tekintetében, és úgy véli, hogy ezt egy megfelelő személyzettel ellátott multidiszciplináris elemző csoporttal kell kiegészíteni;

18.  üdvözli a Bizottság tervét, hogy ágazatközi gyakorlatokon keresztül erősítse az EU CBRN-felkészültségét és -reagálását a bűnüldözés, a polgári védelem, az egészségügyi struktúrák, és adott esetben a határ- és vámügyek terén a meglévő pénzügyi és operatív eszközök, különösen az Unió polgári védelmi mechanizmusának, a CEPOL és a rendőrségi együttműködést támogató eszköz keretein belül;

19.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsanak meg közös szabályokat az ellenőrzési eljárásokra vonatkozóan a veszélyeztetett intézményekben, például atomerőművekben vagy speciális laboratóriumokban;

20.  ösztönzi a tagállamokat, hogy nagyobb mértékben vegyék igénybe a CBRN-anyagok technikai felderítési rendszereit, különösen a nagyszabású nyilvános rendezvényeken, és felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen bocsásson rendelkezésre további európai pénzügyi forrást az ilyen rendszerek átfogó beszerzésére;

21.  üdvözli a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központján (ECTC) belül a CBRN és a robbanóanyagokkal kapcsolatos tevékenységek témájával foglalkozó tudásközpont létrehozását, amely párhuzamosan működik majd az Európai Nukleáris Védettségi Képzési Központtal (EUSECTRA); kéri egy olyan szabványos eljárás létrehozását, amelynek keretében minden tagállam eredményesen megoszthatja az információkat a tudásközponttal;

22.  a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 216/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendelet[17] jóváhagyását; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a drónokat és a drónok üzemeltetését illetően a jövőbeni felhatalmazáson alapuló és végrehajtási szabályokra vonatkozó biztonsági szempontokat, beleértve a rendszeresen frissített kockázatértékeléseket, a kötelező nyilvántartásba vételt, az elektronikus azonosítást és a virtuális elkerítést minden drónkategóriában, továbbá kötelező biztonsági engedélyeket és képzéseket a biztonsági és ellenőrző feladatok végrehajtói számára;

23.  megjegyzi, hogy sok terrorista köztudomásúan kisebb súlyú bűncselekmények elkövetésével kezdett, és a börtönben nevelték beléjük az erőszakos szélsőségességet; felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy hogy büntetőjogi rendszereik megfelelően büntessék az elkövetőket, és tegyék lehetővé annak alapos megfontolását a szabadlábra helyezés engedélyezése előtt, hogy fennáll-e a visszaesés kockázata; hangsúlyozza, hogy a börtönben töltött időnek a rehabilitációt, a reintegrációt és a visszaesés megelőzését kell lehetővé tennie, és nem az erőszakos szélsőségesség terjesztését;

24.  hangsúlyozza a terrorszervezetek és a szervezett bűnözés közötti kölcsönhatások folyamatos fenyegetését, különös tekintettel a logisztikai kapacitásokra és a fegyverkereskedelemre, amelyek nagy léptékű támadásokat tehetnek lehetővé;

25.  tudomásul veszi a megnövekedett kiberfenyegetést, és hangsúlyozza a kiberbiztonsági erőfeszítések fokozásának fontosságát a terrorizmus elleni küzdelem területén is;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő köztestületeiket minden olyan technikai, pénzügyi, képzési és jogi eszközzel lássák el, amelyek feladataik teljesítése során az erőszakos szélsőségesekkel szembeni védelmük érdekében szükségesek;

Az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás megelőzése és leküzdése

A radikalizálódás ellen folytatott küzdelem struktúrái

27.  felszólít egy, a radikalizálódás megelőzésével foglalkozó uniós kiválósági központ (CoE PR) létrehozására a Bizottságon belül, a radikalizálódástudatossági hálózat utódjaként, amely megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal rendelkezik; úgy véli, hogy feladatai közé tartozhatna a koordináció, az együttműködés elősegítése, a tudás, a kiemelt projektek és a bevált gyakorlatok megosztása a tagállamok, a politikai döntéshozók és a gyakorlati szakemberek között (a korábbi RAN és ESCN struktúrák bevonása révén), valamint a vallási vagy közösségi vezetőkkel, illetve a radikalizáció megelőzése és az ellene való fellépés terén jártas tudományos kutatókkal és szakértőkkel, köztük IT-szakemberekkel való kapcsolattarás; hangsúlyozza, hogy tevékenységének magában kell foglalnia a szakemberek különböző kategóriáinak képzését, ideértve a bírókat és az ügyészeket is, akár a stratégiai jelentőségű harmadik országokkal való partnerségek keretében is; úgy véli, hogy e központnak tudományos módszereket kell kidolgoznia a programok és projektek eredményességének értékelésére és mérésére annak érdekében, hogy szükség esetén ki lehessen igazítani a vonatkozó szakpolitikákat;

28.  tudomásul veszi, hogy az Európai Számvevőszék 2018. évi, deradikalizálásról szóló jelentése megállapította, hogy a Bizottság nem tart fenn teljes körű áttekintést az uniós finanszírozású intézkedésekről, és hogy az uniós források tekintetében nem alkalmaznak mutatókat vagy célokat annak mérésére, hogy a megközelítés mennyire sikeres; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elégséges finanszírozást a Belső Biztonsági Alap keretén belül a radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére, ami lehetővé tenné a különböző alapok és programok között jelenleg szétszórt források ésszerűsítését, a jobb koordinációt és láthatóságot, valamint a nagyobb hatást, olyan kritériumok alapján, amelyeket a CoE PR dolgozhatna ki;

29.  sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el átfogó nemzeti és regionális stratégiákat a radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére, valamint biztosítsanak megfelelő pénzügyi forrásokat a helyi szintű közösségek és partnerek számára az e stratégiákon alapuló programok létrehozásához és végrehajtásához, és többszereplős megközelítésre szólít fel; hangsúlyozza, hogy a legjobb eredményeket a helyi közösségekkel partnerségben lehet elérni; hangsúlyozza továbbá, hogy – adott esetben a CoE PR által kidolgozandó – objektív minőségi és mennyiségi mutatók lehetővé tennék, hogy a helyi és regionális hatóságok feltérképezzék a radikalizálódás helyi sajátosságait, és jobban az adott területre szabják a programokat;

30.  felkéri a tagállamokat, hogy átfogó módon kezeljék a radikalizálódás kérdését, többek között a helyi közigazgatási szervekkel együttműködve, és a biztonsági megközelítéseket egészítsék ki a társadalmi befogadásra, a gazdasági és kulturális integrációra vonatkozó stratégiákkal, valamint hosszú távú politikákkal és a közszolgáltatásokba és az infrastruktúrákba való beruházásokkal; arra buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak diszkriminációellenes kampányokat;

31.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy konkrét kutatást folytassanak a nők szerepéről a célzott régiókban, országokban és közösségekben annak érdekében, hogy megértsék a szerepüket és azokat a területeket, ahol a nők szervezetei hozzájárulhatnak a radikalizálódás ellen kifejtett nagyobb ellenálló képességhez;

32.  egy olyan európai rezilienciadíj létrehozására szólít fel, amelyet az Európai Parlament ítélne oda minden évben – adott esetben a CoE PR-rel szoros egyeztetésben – az Európai Unióban megvalósított legjobb, helyi szintű szociális és kulturális projektnek, ezzel előmozdítva a társadalmi szerepvállalást, teljes összhangban a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal, azzal a céllal, hogy a radikalizálódással szemben ellenálló társadalmak jöjjenek létre;

33.  felhívja az Eurojustot, hogy folytassa a tagállami joggyakorlat nyomon követését a terrorizmushoz vezető radikalizálódás tekintetében, ideértve a büntetőeljárások és a fogva tartás alternatíváinak használatát, és erről rendszeresen számoljon be a Terrorism Convictions Monitor elnevezésű kiadványában; e célból felhívja a tagállamokat, hogy továbbítsanak az Eurojustnak minden lényeges információt az olyan terrorcselekményekre vonatkozó büntetőeljárásokkal és büntetőítéletekkel kapcsolatban, amelyek két vagy több tagállamot érintenek vagy érinthetnek;

Vallási szélsőségesség

34.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a vallás szabadságát és a szabad vallásgyakorlás jogát, amint azt az Alapjogi Charta is rögzíti, és ebben az összefüggésben csak azokat a vallási gyakorlatokat ösztönözzék és fogadják el, amelyek teljesen összhangban vannak a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal, valamint a tagállamok hatályos jogszabályaival; üdvözli az Európa-szerte működő vallási közösségek kezdeményezéseit a közösségeiken belüli veszélyes narratívák ellen; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a vallások és kultúrák közötti párbeszédet, valamint a vallási közösségekkel és a helyi hatóságokkal való együttműködést a radikalizálódás megelőzése érdekében;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vallási vezetők előzetes vizsgálatáról, és következetesen, eseti alapon feketelistázzák a gyűlöletkeltő szónokokat; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be uniós figyelőlistát a szélsőséges vallási vezetőkkel kapcsolatos jobb információcsere érdekében, a törvény által megengedett kereteken belül; ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki közös szemléletmódot és dolgozzanak ki olyan iránymutatásokat, amelyek alapul szolgálnak az említett vallási vezetők vizsgálatához;

36.  felhívja a tagállamokat, hogy bővítsék a vallási vezetőknek szóló felsőoktatási lehetőségek kínálatát az Unióban, átlátható ellenőrzés mellett, és csak azokat a teológiai oktatási tanterveket akkreditálják, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint az európai országok semlegességét és demokratikus laicizmusát, szabálysértés esetén pedig vonják vissza az oktatási engedélyeket;

A gyűlöletbeszéd és a szélsőséges csoportok elleni fellépés

37.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelvet valamint a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatot, amelynek értelmében a terrorcselekmények és gyűlölet-bűncselekmények elkövetésére való uszítás bűncselekménynek minősül, annak érdekében, hogy a gyűlöletkeltő szónokokat valamennyi jogi intézkedés – többek között a vízum kiadásának elutasítása vagy az EU területéről való kiutasítás – útján eltiltsák a nyilvános tevékenységtől, valamint hogy az ilyen szónokok, illetve bármely szélsőséges és terrorista hittérítést végző személy ellen bírósági eljárást indítsanak;

38.  sürgeti a tagállamokat, hogy zárják be azokat a vallásgyakorlási helyeket, valamint tiltsák be azokat a szervezeteket, amelyek nincsenek teljes összhangban az alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályokkal, a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal, és amelyek terrorista bűncselekményekre, gyűlöletre, diszkriminációra vagy erőszakra bujtanak fel;

39.  felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogyan biztosítanák, hogy a vallásgyakorlási helyek, a vallási és egyéb oktatással foglalkozó, jótékonysági, illetve kulturális egyesületek és alapítványok, valamint hasonló szervezetek közöljék a pénzeszközeik EU-n belüli és kívüli forrására és szétosztására vonatkozó részleteket, valamint hogy – amennyiben felmerül a terrorista csoportokkal való kapcsolat gyanúja, illetve az alapos okkal feltételezhető – az e szervezetekre vonatkozó adatokat az illetékes hatóságok rögzíthessék és elemezhessék az uniós jogi kerettel és az adatvédelmi szabályokkal összhangban; felszólítja a tagállamokat, hogy tiltsák meg az olyan harmadik országokból származó finanszírozást, amelyek szemben állnak a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal;

40.   kéri a tagállamokat, hogy tegyenek gyors jogi lépéseket annak érdekében, hogy a területükön a lehető legteljesebb mértékben betiltsanak és eltávolítsanak minden olyan nyomtatott és online propagandát, amely nyíltan erőszakos szélsőségességre vagy terrorcselekményekre buzdít, beleértve az EU vagy az ENSZ által szankcionált csoportok és egyének által előállított vagy terjesztett valamennyi tartalmat is; kéri, hogy az EU IRU által küldött értesítések nyomán az üzletekből és az internetes felületekről távolítsák el az ilyen propagandát, szükség esetén emberi erőforrások és kapacitások bevonásával; kéri, hogy tegyenek erőfeszítéseket az ilyen propaganda forrásainak nyomon követésére és/vagy azonosítására;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel összhangban tegyenek lépéseket az erőszakot, gyűlöletbeszédet és terrorizmusra való buzdítást terjesztő műholdas televíziós csatornák ellen; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben és mielőbb hajtsák végre az irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy az erőszakra való felbujtás és gyűlöletkeltés megelőzéséről szóló 6. cikk Unió-szerte hatályos legyen; kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést az irányelv lehetséges jogszabályi módosításairól annak érdekében, hogy javítsa e harmadik országokból sugárzott csatornák blokkolásának hatékonyságát;

Oktatás

42.  kiemeli, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden oktatási intézmény az emberi jogok európai egyezményével összhangban biztosítsa az oktatást a tantervek ellenőrzése, rendszeres ellenőrzések és a meg nem felelés esetén alkalmazott szankciók révén;

43.  úgy véli, hogy az oktatásnak teljes értékű eszközzé kell válnia a szélsőséges erőszak, illetve az erőszakos radikalizálódási folyamatok elleni küzdelemben, mégpedig olyan folyamatként, amely lehetővé teszi a történelem, a civilizációk, a kultúrák, az ideológiák és a vallások megismerését, felfedezését, valamint az azokkal való kapcsolatteremtést és szembesülést is; hangsúlyozza, hogy fontos tanítani a megkülönböztetés-mentességet és más emberek hitnézeteinek tiszteletben tartását, továbbá elősegíteni minden gyermek társadalmi beilleszkedését az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az ENSZ gyermekjogi egyezményével összhangban;

44.  felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki mind specifikus (kiszolgáltatott csoportok), mind pedig nem specifikus (általános) politikákat a radikalizálódás megelőzésére; úgy véli, hogy az áldozatokkal, visszatérő személyekkel és családtagjaikkal, valamint a radikalizálódást legyőző emberekkel való iskolai találkozók hatékony eszköznek bizonyulhatnak a radikalizálódás megelőzésében; támogatja, hogy biztosítsanak a tudatosság növelésére irányuló képzést olyan szakemberek számára, akik visszatérő gyermekekkel kerülhetnek kapcsolatba; megjegyzi, hogy a legjobb eredményeket gyakran a helyi közösségekkel együttműködve érik el, aminek során a terroristacsoportok alapvető kommunikációját ellennarratívákkal ütköztetik;

45.  ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti oktatási rendszereikbe építsék be a média- és információműveltséget és az internethasználatot, hogy eszközöket biztosítsanak a fiatal polgároknak a gyakran szűrés nélkül, online terjedő információk megértéséhez és értékeléséhez és az internet felelősségteljes használatához, a radikalizálódás esetleges kockázatainak elkerülése érdekében;

46.  javasolja, hogy a tagállamok alakítsanak ki iránymutatásokat az iskolák számára a tanulók esetleges radikalizálódásának kezelésére, és e célból dolgozzanak ki egyszerű és világos eljárásokat; hangsúlyozza, hogy a gyermekvédelmi hatóságoknak és szociális szervezeteknek részt kell venniük a radikalizálódás legsúlyosabb eseteinek kezelésében, hatékonyabban együttműködve az érintett bűnüldöző és igazságügyi szervekkel;

Internet

47.  hangsúlyozza, hogy a terrorista tartalmak automatikus észlelésére és szisztematikus, gyors, tartós és teljes körű eltávolítására van szükség, mégpedig biztosítékokat is tartalmazó egyértelmű jogi rendelkezések és emberi felülvizsgálat alapján; továbbá rámutat, hogy meg kell akadályozni a már eltávolított tartalmak újbóli feltöltését; üdvözli a Bizottság jogalkotási javaslatát, amelynek célja a terrorista tartalmak online terjesztésének megakadályozása a weboldalak e tartalmak teljes körű eltávolítására való kötelezése révén; felszólítja a társjogalkotókat, hogy sürgősen dolgozzanak a javaslaton; felhívja a tagállamokat, hogy a jogszabály elfogadásának késedelme esetén vezessenek be nemzeti intézkedéseket;

48.  úgy véli, hogy a jelentéstételnek tartalmaznia kell az arra vonatkozó leírásokat és statisztikákat, hogy milyen tartalmat távolítottak el és miért, az eltávolítás előtt hányszor tekintették azt meg, a tartalom mennyi ideig volt online elérhető az eltávolítás előtt, és a sértő tartalomhoz kapcsolódó fiókot törölték-e, és ha igen, mikor; hangsúlyozza, hogy kellő átláthatóságra van szükség annak értékeléséhez, hogy az állami hatóságok megfelelő szerepet játszanak-e a jogellenes tartalom bejelentésekor a bűncselekmények ügyében folytatott nyomozás és büntetőeljárás során;

49.  üdvözli a terrorizmus elleni globális internetes fórum (GIFCT) munkáját, és felszólítja a GIFCT alapító vállalatait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a közös iparági hash-adatbázis építésében azon az úton is, hogy megosztják ismereteiket a kisebb technológiai vállalatokkal; felszólítja a technológiai vállalatokat arra, hogy növeljék a terrorista tartalmak gyors eltávolítására szolgáló módszerek kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket és finanszírozásukat, de a szólásszabadság veszélyeztetése nélkül;

50.   üdvözli az Europol EU IRU csoportja által végzett munkát; minden tagállamot felszólít arra, hogy hozzon létre egy, a jogellenes tartalmak bejelentésével foglalkozó speciális egységet, amely együttműködhetne az EU IRU-val a kiegészítő jelleg biztosításában és elkerülve a terrorista tartalmak informatikai vállalatoknak bejelentésekor előforduló szükségtelen átfedéseket; szorgalmazza az EU IRU megerősítését annak érdekében, hogy megkönnyítsék és összehangolják a terrorista tartalmak online elfogására, megjelölésére és törlésére irányuló tagállami erőfeszítéseket; úgy véli továbbá, hogy kulcsfontosságú a törölt online terrorista tartalmakról és fiókokról információkat gyűjteni az Europolnál annak érdekében, hogy megakadályozzák az újrafeltöltést és megkönnyítsék az elemzést, illetve a nyomozást;

51.  felszólítja a Bizottságot egy olyan online európai platform létrehozására, amelyet a polgárok felhasználhatnak az online terrorista tartalmak megjelölésére, és kéri a vállalatokat, hogy rendelkezzenek megfelelő kapacitással a megjelölt tartalmak fogadására, felülvizsgálatára, feldolgozására és az azokra való reagálásra;

52.  szorgalmazza a bűnüldöző hatóságok, az igazságügyi hatóságok, az informatikai ágazat, az internetszolgáltatók, az internetes tárhelyszolgáltatók, a közösségi média vállalatai és a nem kormányzati szervezetek közötti hatékony partnerségre épülő szemléletet a hatékony ellennarratívák kidolgozása és terjesztése terén, adott esetben az áldozatok és korábban erőszakos szélsőséges személyek bevonásával, továbbá annak biztosítását, hogy a keresőmotorok kiemelt helyen jelenítsék meg az ellennarratívákat; ösztönzi a Bizottságot és a tagállami hatóságokat, hogy fokozzák a hatékony ellennarratívák és egyéb stratégiai kommunikációs eszközök kidolgozására tett erőfeszítéseiket;

Börtönök

53.  felhívja a tagállamokat, hogy mind a fogvatartottak, mind a személyzet számára gondoskodjanak a biztonságos börtönkörülményekről, és hozzanak létre különleges eljárásokat és mutatókat a radikalizálódott foglyok azonosítására és kezelésére mások radikalizálódásának megelőzése, célzott nyomonkövetési és deradikalizációs intézkedések biztosítása, illetve a börtönökben dolgozó személyzet megfelelő képzése érdekében;

54.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a börtönökben dolgozó személyzet biztonságát, fizikai és pszichológiai integritását, és nyújtsanak pszichológiai tanácsadást számukra; felhívja a tagállamokat, hogy minden szinten biztosítsanak megfelelő forrásokat, célirányos képzést és felügyeletet a büntetés-végrehajtási hatóságok számára, és különösen a fiatalkorú elkövetőkkel és a radikalizálódott fogvatartottakkal közvetlenül érintkező személyzetnek; hangsúlyozza különösen, hogy a személyzetet megfelelően ki kell képezni arra, hogy már a korai szakaszban felismerjék a radikalizálódás jeleit; ösztönzi a tagállamokat, hogy tekintsék át a Pártfogó Felügyelői Szolgálatok Európai Szövetsége (CEP), az EuroPris és az Európai Büntetés-végrehajtási Oktatási Intézmények Hálózata (EPTA) által, az Unió finanszírozásával kifejlesztett képzéseket; felszólít arra, hogy az EU továbbra is járuljon hozzá a büntetés-végrehajtási állomány képzésének javításához a radikalizálódással és a lehetséges terrorista fenyegetésekkel kapcsolatos problémák tekintetében;

55.  hangsúlyozza, hogy a büntetés-végrehajtási hatóságoknak különleges eszközöket és módszereket kell kifejleszteniük a radikalizálódott fogvatartottak azonosítására és a radikalizálódásuk mértékének megfelelő figyelemmel kísérésére, valamint a szabadon bocsátást megelőző kötelező értékelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze a különböző tagállamok által kidolgozott, radikalizálódott fogvatartottak kockázatértékelési módszereire vonatkozó legjobb gyakorlatokat; úgy véli, hogy a legveszélyesebbnek ítélt fogvatartottakat meg kell jelölni az igazságügyi hatóságok és/vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti és külső hatóságok számára, a közbiztonságra valószínűleg fenyegetést jelentő személyek szabadlábra helyezés utáni hatékony utókövetése mellett; sürgeti a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlataikra építve erősítsék meg a radikalizálódott fogvatartottakkal és azok nyomon követésével kapcsolatos hírszerzést, például börtön-hírszerzési eljárások kialakítása révén; kiemeli, hogy hasznos lehet egy, a börtönrendszerben kialakuló radikalizálódás elleni küzdelemért felelős kapcsolattartó kijelölése;

56.  hangsúlyozza, hogy a börtönbüntetésnek a rehabilitációt és a visszailleszkedést kell lehetővé tennie a radikalizálódás táplálása helyett; felszólítja a tagállamokat, hogy a börtönökön belül hozzanak létre multidiszciplináris deradikalizációs programokat; úgy véli, hogy az ilyen fogvatartottak szabadulásának előkészítése érdekében a visszailleszkedést célzó intézkedéseknek a fogva tartás szerves részét kell képezniük; úgy véli, hogy a CoE PR nyomon követhetné a radikalizáció elleni cselekvési tervek eredményeit a börtönökben és a börtönbüntetést követő átmeneti időszakban;

57.  hangsúlyozza, hogy az embertelen fogvatartási körülmények, a túlzsúfoltság és a rossz bánásmód kontraproduktív a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem célkitűzése szempontjából; rámutat, hogy a börtönökön belüli radikalizálódás megelőzése érdekében létfontosságú a fogvatartottak veszélyessége szerint differenciált fogvatartási szabályokat meghatározni; ebben a tekintetben kiemeli, hogy a fogvatartottak bizonyos csoportjai részére kialakított különleges programoknak ugyanazokat az emberi jogokat és nemzetközi kötelezettségeket kell tiszteletben tartaniuk, mint bármely más fogvatartott esetében;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson egy, a börtönkörülményekkel kapcsolatos európai fórumot a bevált gyakorlatok szakértők és szakemberek közötti cseréjének ösztönzése érdekében az összes tagállamban;

59.  felhívja a figyelmet a különböző illegális áruk börtönökön belüli kereskedelmére, különösen a mobiltelefon-kereskedelemre, amely lehetővé teszi a bebörtönzött foglyoknak, hogy kapcsolatban maradjanak a külső terroristahálózatokkal;

60.  sürgeti a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a megbízható vallási vezetőkkel való találkozás lehetőségét, mivel ez csökkenti a radikális vallási sejtek önszerveződésének kockázatát; javasolja egy háttérellenőrzésen alapuló engedélyezési rendszer bevezetését a börtönöket látogató vallási vezetők tekintetében a szélsőséges nézetek nagy kockázatot jelentő személyek körében való terjedésének megakadályozására, és felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság támogatásával a bevált gyakorlatok alapján dolgozzon ki iránymutatásokat erre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék és kísérjék figyelemmel a börtönökbe járó vallási vezetőket; felszólítja a tagállamokat, hogy a büntetés-végrehajtási hatóságaik által kidolgozott bevált gyakorlatok alapján a börtönökben dolgozó vallási vezetőktől követeljék meg a szokásos képzés elvégzését, harmadik országokkal is együttműködve;

Együttműködés és információcsere

Horizontális kérdések

61.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben és időben hajtsák végre a meglévő jogszabályokat, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges támogatást; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a hatályos jogszabályok átültetésének, végrehajtásának és alkalmazásának hiányosságait, és gyakorolja a kötelezettségszegési eljárás megindítására vonatkozó hatáskörét, amikor a tagállamok nem hajtják végre megfelelően a jogszabályokat;

62.  sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a szükséges műszaki berendezésekről, szoftverekről, biztonsági rendszerekről és képzett személyzetről, hogy teljes mértékben kihasználhassák a meglévő információs rendszereket és együttműködési mechanizmusokat; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ilyen berendezésekhez hozzáféréssel rendelkező személyzet megfelelő képzésben részesüljön az adatok tekintetében;

63.  megjegyzi, hogy a közintézmények nem végeznek elegendő biztonsági tárgyú kutatást; szorgalmazza az igények proaktívabb meghatározását (például a bűnüldözési technológiai szolgálatok európai hálózata, az ENLETS megerősítését, amely a bűnüldözés technológiai szükségleteit határozza meg); kéri a mesterséges intelligenciával és blokklánc-technológiával (átutalások) kapcsolatos kísérleti projektek támogatását; felszólít az uniós ügynökségeknek – pl. Europol, CEPOL – az EU biztonsági kutatási projektjeibe való aktív bevonására; felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen szervezzenek előrejelzési gyakorlatokat a jövőbeni fenyegetettségi forgatókönyvek vizsgálata céljából; támogatja, hogy a Bizottság továbbra is finanszírozza modernizált adatbázisok létrehozását, korszerű műszaki berendezések biztosítását és a személyzetnek nyújtott képzéseket, és e tekintetben ambiciózusabb megközelítést szorgalmaz;

64.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a szükséges műszaki szabványokat, az adatminőségre vonatkozó fejlesztéseket és a jogi keretet az „alapértelmezettnek tekintett információmegosztás” jövőbeni megközelítéséhez, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos információkat osztanak meg egymással és az érintett uniós ügynökségekkel és szervekkel az egyes információs rendszereket szabályozó alkalmazandó jogszabályok alapján, tehát tekintsék szabálynak az ilyen információk megosztását, és csak olyan egyedi esetekben tartózkodjanak attól, amikor a körülmények azt megkövetelik, nevezetesen ha az információ megosztása veszélyeztetné a folyamatban lévő nyomozást vagy egy személy biztonságát, illetve ellentétes lenne az érintett tagállam alapvető biztonsági érdekeivel; felkéri a Bizottságot az alapértelmezettnek tekintett információmegosztásra vonatkozó meglévő kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos adatok gyűjtésére;

65.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelv és a 2005/671/IB határozat szerinti azon kötelezettségüknek, hogy a terrorista bűncselekményekkel kapcsolatos releváns információkat a lehető legrövidebb időn belül megosztják más tagállamok illetékes hatóságaival; azon a véleményen van, hogy az illetékes bűnüldöző hatóságoknak előzetes kérés nélkül is át kell adniuk más tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságainak az információkat és hírszerzési adatokat, amennyiben tényszerű ok alapján feltételezhető, hogy ezek az információk és hírszerzési adatok segíthetnek a bűncselekmények felderítésében, megelőzésében vagy kivizsgálásában;

66.  rámutat, hogy egyes tagállamoknak a terrorista bűncselekmények és a terrorizmus finanszírozásának megelőzését, felderítését, kivizsgálását és a vonatkozó büntetőeljárás lefolytatását célzó rendőrségi és igazságügyi együttműködési intézkedésekből való jelenlegi kívülmaradása veszélyeztetheti a terrorizmussal kapcsolatos nyomozások gyorsaságát és hatékonyságát, és káros hatásokkal járhat; felhívja a tagállamokat, hogy ezt tartsák szem előtt, és alaposan mérlegeljék a kívülmaradás melletti és elleni érveket e kulcsfontosságú területen;

67.  megjegyzi, hogy az adatmegőrzést jelenleg 28 különböző jogi rendszer szabályozza, ami kontraproduktív lehet az együttműködés és az információcsere szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy az adatmegőrzésre vonatkozóan mérlegeljen egy olyan jogalkotási javaslatot, amely tiszteletben tartja a célhozkötöttség, arányosság és szükségesség elvét, figyelembe véve az illetékes hatóságok igényeit és a terrorizmus elleni küzdelem területének sajátosságait, többek között olyan intézkedések révén, amelyek a kommunikáció új formáiról rendelkeznek, erős biztosítékokat állapítanak meg a szolgáltatók általi adattárolás és a bűnügyi nyomozások adataihoz való hozzáférés területén, álnevesítési lehetőségeket nyújtanak, meghatározzák a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni hatékony fellépés szempontjából különösen fontos adatkategóriákat, speciálisan képzett és felügyelt, adathozzáféréssel foglalkozó személyzetről rendelkeznek, illetve időszakos veszélyértékeléseket vezetnek be a megőrzési időszakok alapjaként;

Információs rendszerek

68.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a teljes körű végrehajtást és módszeresen ellenőrizzék a vonatkozó adatbázisokat és információs rendszereket, teljes összhangban az alapul szolgáló jogszabályokban rögzített hozzáférési jogukkal, valamint hogy időben rögzítsenek valamennyi hasznos adatot, eleget téve az érintett információs rendszerekre vonatkozó minőségi követelményeknek;

69.  sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a helyi vagy regionális szinten és az adatbázisaikban rendelkezésre álló releváns információkat automatikusan – lehetőség szerint intelligens technikai megoldások révén – feltöltsék a nemzeti rendszerekbe és adott esetben a releváns európai adatbázisokba, így elkerülve az információknak a joghatóságok közötti széttagoltságból eredő elvesztését, és biztosítva az adatok minőségére, biztonságára és védelmére vonatkozó uniós normák betartását;

70.  felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használjanak fel valamennyi címhivatkozási kategóriát, hajtsák végre a SIS-ben megadott valamennyi keresési kombinációt, valamint biztosítsák a megfelelő személyzeti létszámot és elegendő technikai támogatást a SIRENE-irodák számára;

71.  üdvözli a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) felülvizsgálatát, amely a bűnüldöző hatóságokat a SIS II-ben nyilvántartásba vett célokra végrehajtott ellenőrzések rögzítésére is kötelezi, és bevezeti a SIS II egységes használatát a terrorizmus tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a terrorista bűncselekményekkel kapcsolatos információk következetes és szisztematikus feltöltését az európai rendszerekbe és platformokra, különösen a SIS II rendelet 36. cikke szerinti figyelmeztető jelzések esetében, és ahol lehetséges, egységes háromszintű információmegosztási megközelítéssel szinkronizálják azt, a SIS és az Europol által szolgáltatott adatok optimális és következetes felhasználásával; üdvözli a SIS II rendelet 36. cikke szerinti, „információkérő ellenőrzés” elnevezésű új típusú figyelmeztető jelzést, valamint a SIRENE-iroda azonnali válaszadásra vonatkozó új kötelezettségét a terrorizmussal kapcsolatos figyelmeztető jelzés esetén; továbbá kéri a Bizottságot, hogy a tagállami szakértők aktív részvételével és egyetértésével határozza meg a 36. cikk szerint terrorizmusban vagy terrorizmussal összefüggő tevékenységekben részt vevő személyekre vonatkozó találatok nyomonkövetési eljárásaira vonatkozó bevált gyakorlatokat;

72.  kéri a Bizottságot, hogy hajtson végre olyan „találat utáni” információcsere-mechanizmust, amelynek segítségével valamennyi tagállam vagy legalább az érintett tagállamok információkat kaphatnának a terrorizmusban vagy terrorizmussal összefüggő tevékenységekben részt vevő személyek mozgása által kiváltott találatokról; hangsúlyozza, hogy fel kell térképezni a külföldi terrorista harcosok, visszatérő külföldi harcosok és terrorista tevékenységekben részt vevő személyek utazási mozgását a SIS-találatok alapján, hogy egyértelmű és átfogó képet lehessen alkotni, amely további intézkedések alapjául szolgálhat;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, a nemzeti hírszerző szolgálatok milyen körülmények esetén férhetnek hozzá továbbra is közvetlenül az érintett uniós információs rendszerekhez, különösen a SIS-hez annak megreformált jogi rendszere keretében, ezzel elkerülve a biztonságot és az információcserét érintő újabb hiányosságokat;

74.  üdvözli egy központi automatikus ujjnyomat-azonosító rendszer (AFIS) bevezetését a SIS-ben annak érdekében, hogy a végfelhasználók ujjnyomatadatok alapján lekérdezést végezhessenek a SIS-ben; felszólít a rendszer 2019-ig történő bevezetésére; sürgeti valamennyi tagállamot, hogy azonnal valósítsák meg a SIS AFIS funkcióját; megállapítja, hogy a SIS II ujjlenyomatok tárolását engedélyező jogalapja ellenére az ilyen biometrikus azonosítókat eddig csak – a név vagy a születési idő ellenőrzését követően – a személyazonosság megerősítésére használták; úgy véli, hogy a kizárólag ujjlenyomatok alapján történő azonosítás jelentős hozzáadott értéket teremtene;

75.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó illetékes hatóságaik VIS-hez való hozzáférését és az erre szolgáló egyszerűsített eljárást;

76.  üdvözli az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) létrehozását, amelyet a harmadik országok vízummentességet élvező állampolgáraira fognak alkalmazni;

77.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy központosított ECRIS-rendszer létrehozására, amely lehetővé teszi a bűnügyi nyilvántartási adatok cseréjét mind az uniós polgárok, mind a harmadik országbeli állampolgárok tekintetében;

78.  felszólít az uniós PNR-irányelv hatályának a magánrepülőgépekre való kiterjesztésére, valamint arra, hogy a légi fuvarozókat kötelezzék a PNR-adatok gyűjtésére; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a repülőtereken és kisrepülőtereken az EU tagállamaiban alkalmazott biztonsági eljárásokat;

79.  sürgeti az összes tagállamot, hogy késedelem nélkül és teljes mértékben hajtsák végre a PNR-irányelvet, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul folytassa a kötelezettségszegési eljárásokat azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek ezt még nem tették meg; felhívja a tagállamokat, hogy kapcsolják össze utasadat-információs egységeiket a PNR-adatcsere megkönnyítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan technológiai megoldásokat, amelyek révén a PNR-adatok cseréjéhez és különböző rendszerekbe történő integrálásához kevesebb időre és emberi erőforrásra van szükség, mégpedig az utasadat-információs egységek közötti kérések feldolgozásának automatizálása útján; ösztönzi ezért az olyan projekteket, mint a Belső Biztonsági Alap keretében Hollandia által irányított projekt, amelynek célja a jelenlegi FIU.net alapján a PIU.net fejlesztése; kéri a Bizottságot, hogy az Europollal együtt támogassa a tagállamok által alkalmazandó közös célmeghatározási szabályok és kockázatértékelések kidolgozását;

80.  felhívja a tagállamokat, hogy utasadat-információs egységeiket tegyék multidiszciplináris egységekké, amelyek a vámügyi, bűnüldözési és hírszerző hatóságok személyzetét foglalják magukban, és így az illetékes hatóságok jobban megoszthassák egymással információikat;

81.  megállapítja, hogy a 2008. június 23-i prümi határozatok[18] végrehajtásának határideje 2011. augusztus 26-án lejárt, és hogy a határozatokat még mindig nem minden tagállam hajtotta végre teljeskörűen; ezért felhívja a szóban forgó tagállamokat, hogy végre tegyenek eleget az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek, és teljeskörűen hajtsák végre a prümi határozatokat, továbbá erősítsék meg a prümi hálózatot azáltal, hogy korszerűsítik nemzeti feldolgozórendszereiket a modern információs technológiákhoz való alkalmazkodás érdekében; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy korszerűsítsék és fejlesszék a 2008-as prümi határozatokat, hogy hatékonyabban össze lehessen kapcsolni a nemzeti rendszereket;

Interoperabilitás

82.  üdvözli az interoperabilitásra vonatkozó javasolt rendeleteket; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a további információs rendszerek jövőbeni bevonásának lehetőségét és lehetséges hozzáadott értékét, és erről tegyen jelentést az Európai Parlamentnek; úgy véli, hogy az interoperabilitás segítséget nyújt a releváns és szükséges információk összegyűjtésében; hangsúlyozza, hogy egy ilyen megoldásnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a hatóságok – irányadó jogalap szerinti hozzáférési jogaikkal és a célhozkötöttség elvével összhangban álló, időszerű, hatékony és releváns – tájékoztatása iránti jogos igények, valamint az érintettek alapvető jogai között;

83.  hangsúlyozza, hogy be kell vezetni egy biometrikus megfeleltetési szolgáltatást, amely lehetővé teszi a biometrikus adatok szerinti keresést több uniós információs rendszerben is, ezáltal hozzájárulva a személyazonossággal való visszaélés elleni küzdelemhez és megakadályozva, hogy az emberek többféle személyazonosságot használjanak; hangsúlyozza, hogy a releváns adatbázisokat fel kell tölteni biometrikus adatokkal; hangsúlyozza továbbá, hogy folyamatosan fejleszteni kell azon képességeket, amelyek révén felismerhető a helytelenül használt valódi, illetve a részlegesen vagy teljes egészében meghamisított személyazonosító dokumentumok használata;

84.  sürgeti, hogy haladéktalanul kezdődjön meg az egységes üzenetformátumra (UMF) vonatkozó szabvány további fejlesztésére irányuló munka az eu-LISA szoros bevonásával annak biztosítása érdekében, hogy a szabvány megfeleljen a jövőbeni interoperábilis informatikai rendszerek igényeinek, és részét képezhesse a nagyméretű informatikai rendszerek adatminőségének javítását célzó összehangolt munkának;

85.  felszólít az adatbevitelre vonatkozó, harmonizált minimális adatminőségi normák meghatározására, amelyeket az EU adatvédelmi vívmányaiban rögzített kritériumokkal összhangban, uniós szinten kell létrehozni és valamennyi informatikai rendszerben alkalmazni az azokban található adatok egységes minőségének biztosítása érdekében; sürgeti az eu-LISA-t, hogy állapítson meg közös mutatókat és ellenőrzéseket, valamint alakítson ki egy központi ellenőrzési kapacitást a hatáskörébe tartozó valamennyi rendszer adatminősége tekintetében; ajánlja továbbá, hogy amikor az eu-LISA szabálytalanságokat állapít meg a tagállamok számára készített minőségi jelentéseiben, az érintett tagállamot kötelezzék az adatok javítására vagy a javítás elmaradásának indoklására;

86.  bírálja az eu-LISA anyagi és emberi erőforrásokkal való nem megfelelő ellátottságát, figyelembe véve folyamatosan növekvő felelősségi köreit; felszólít az eu-LISA-nak az új feladatok hatékony végrehajtásához szükséges többletkapacitással és erőforrásokkal való megerősítésére és arra, hogy ezt az új többéves pénzügyi keret is tükrözze;

Tagállamokon belüli és azok közötti együttműködés és információcsere

87.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzanak létre a terrorizmus elleni nemzeti „fúziós központokat” vagy koordinációs egységeket, valamint koordinált adatbázisokat az érintett nemzeti hatóságok terrorizmussal kapcsolatos és hírszerzési információinak központosítása és keresésének, azonosításának és cseréjének megkönnyítése érdekében; továbbá úgy véli, hogy a proaktív helyi és adott esetben regionális politika előfeltétele egy átfogó nemzetbiztonsági politikának; felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat – amelyek egyike a belgiumi „Lokale integrale veiligheidscellen” – a civil társadalom érdekelt feleivel, például a szociális szervezetekkel, a helyi önkormányzatokkal és a helyi politikusokkal közösen, a radikalizációra utaló jelek megvitatása céljából, kölcsönös szakmai titoktartási kötelezettséggel, hogy azok az érdekelt felek is hozzájárulhassanak, akiknek hivatali kötelességük a titoktartás;

88.  felhívja a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg a bűnüldöző és hírszerzési szolgálatok közötti, nemzeti szintű együttműködés és információcsere javítását célzó új megközelítéseket, amelyek továbbra is biztosítják a bűnüldözési és hírszerzési munka szükséges szétválasztását és tiszteletben tartják az információtulajdonlás, a forrásvédelem és a büntetőeljárásban bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságának elveit;

89.  kéri a tagállamokat, hogy építsenek a bevált gyakorlatokra a terrorizmussal összefüggő bűnügyi nyomozások során az államügyészek és a hírszerző szolgálatok közötti eseti alapú együttműködés és információcsere megerősítése révén;

90.  javasolja, hogy a tagállamok iránymutatások vagy jogalkotás révén határozzák meg, hogy a rendőrség és a hírszerző szolgálatok mikor cserélhetnek információt más tagállamok illetékes hatóságaival és az uniós ügynökségekkel, továbbá úgy véli, hogy az erre vonatkozó nemzeti normák összehangolása segítene uniós szintű választ adni arra a kérdésre, hogy az ilyen információk mikor használhatók fel és oszthatók meg;

91.  felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben valamely jogi vagy politikai értékelés, ellenőrzés, eljárás vagy per során hírszerzési információkat nyújtanak, ott erre különleges védelem mellett kerüljön sor, továbbá folyamatosan biztosítsák a hírszerzési források és tisztviselők kilétének titokban tartását és sérthetetlenségét, hogy a hírszerző szolgálatok forrásainak, informátorainak és munkavállalóinak munkája és biztonsága ne kerülhessen veszélybe;

92.  felszólít egy egységes normákkal rendelkező közös uniós hírszerzési akadémia létrehozására az erőforrások összevonása, valamint a szinergiák, a bizalom és egy közös hírszerzési kultúra kialakítása céljából;

93.  javasolja, hogy a tagállamok vizsgálják meg a hírszerzési és bűnüldözési szolgálatok közötti jobb uniós szintű koordináció és együttműködés lehetőségét például azáltal, hogy a bűnüldözési hatóságok munkatársai mellett hírszerzési szakértőket küldenek az Europol terrorizmus elleni közös összekötő csoportjának (CTJLT) üléseire; felhívja a Bizottságot, hogy nagyobb mértékben támogassa a CTJLT-t, többek között megfelelő finanszírozás révén;

94.  felhívja a tagállamokat, hogy optimalizálják az Antiterrorista Szakértői Csoport útján történő együttműködést, erősítsék meg e csoportot mint a nemzeti hírszerző szolgálatok közötti közös együttműködési és kommunikációs platformot, és biztosítsanak megfelelő finanszírozást; üdvözli az Antiterrorista Szakértői Csoport tanácsadó bizottságának felállítását, amelynek célja a láthatóság és az átláthatóság növelése, az Antiterrorista Szakértői Csoport és az érintett uniós intézmények és szervek közötti kapcsolattartás során a nyilvános párbeszéd biztosítása, valamint az Európai Parlament folyamatos tájékoztatásának garantálása;

95.  kéri a tagállamokat, hogy rendszeresen tartsanak információmegosztó üléseket a bírók és a hírszerzési/bűnüldözési közösség képviselői részvételével a terrorizmus elleni küzdelem helyzetével, illetve nyomozati vagy technikai fejleményeivel kapcsolatos ismeretek átadása céljából, amelyek segítségével a bírók teljes képet kaphatnak a joghatóságukat illetően, és további képzésben részesülhetnek;

96.  felhívja a tagállamokat, hogy közös fenyegetettségértékelés, kockázatelemzés és őrjáratok révén fejlesszék tovább a határokon átnyúló kölcsönös rendőrségi együttműködést;

97.  felhívja a tagállamokat és az európai érdekelt feleket, hogy továbbra is biztosítsanak elegendő operatív kapacitást és törekedjenek a lehető leghatékonyabb együttműködésre a terrorizmus elleni küzdelem és az Unió belső biztonsága területén, többek között megfelelő költségvetési tervezés révén egy olyan nemzetbiztonsági kultúra fenntartása érdekében, amely képes középtávon megbirkózni a fenyegetésekkel;

98.  üdvözli az Európai Tanács (a 27-ek) 2018. március 23-i iránymutatásait, amelyben kijelenti, hogy „elkötelezett amellett, hogy a jövőben a lehető legszorosabb partnerséget tartsa fenn az Egyesült Királysággal”, amely kiterjed „mindenekelőtt a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemre […]”; úgy véli, hogy létfontosságú továbbra is garantálni az EU és az Egyesült Királyság közötti kölcsönös biztonsági együttműködést és információcserét a brexitet követően;

99.  elismeri az európai országok közötti és adott esetben a külföldi terrorellenes hatóságokkal folytatott szoros szakmai együttműködést a terrorizmus elleni küzdelem területén, és szorgalmazza a folyamatok fejlődést az operatív küldetések, az adatelemzés, a hírszerzési információk gyorsabb cseréje és a bevált gyakorlatok megosztása révén;

Együttműködés és információmegosztás az uniós ügynökségekkel

100.  szisztematikusabb együttműködést kér a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó bel- és igazságügyi ügynökségek között, hogy közös megközelítéseket és szinergiákat lehessen kidolgozni, tekintettel az ügynökségek e területtel kapcsolatos egyre növekvő szerepére; úgy véli, hogy ha a főbb ügynökségek közös üléseket tartanának, az segítene tovább fejleszteni az e területtel kapcsolatos közös munkát, és fokozhatná az összekötő tisztviselőikkel meglévő szinergiákat a küldöttségekben;

101.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a terrorizmus elleni küzdelemben tapasztalattal rendelkező kirendelt nemzeti szakértők számát az ügynökségeknél, biztosítva a tagállami igények képviseletét és lehetővé téve, hogy az ügynökségek rendelkezzenek az e területen szükséges szakértelemmel, megbízatásaik keretén belül;

102.  felszólítja az Europolt, hogy váljon a bűnüldözési információcsere és együttműködés valódi központjává a terrorizmus elleni küzdelem terén az Európai Unióban; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot, és mérlegelje az esetleges jogalkotási módosítás szükségességét;

103.  felkéri az Europolt, hogy az interoperabilitás fokozása érdekében éljen a SIS-hez, a VIS-hez és az Eurodachoz való összes jelenlegi hozzáférési jogával, az alapvető jogok és az adatvédelmi jogszabályok tiszteletben tartása mellett;

104.  felhívja az Europolt, hogy gondoskodjon arról, hogy a QUEST kellő időben a tagállamok rendelkezésére álljon az interoperabilitás fokozása érdekében;

105.  szorgalmazza, hogy az Europol és az Eurojust kapjon megfelelő finanszírozást és személyi állományt, tekintettel folyamatosan bővülő felelősségi körükre és az európai bűnüldözési és igazságügyi együttműködés megerősítésében, valamint a terrorizmus elleni küzdelem támogatásában játszott létfontosságú szerepükre;

106.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az Europol és az érintett hatóságok közötti kapcsolattartás teljes körű kihasználását a terrorista bűncselekményekhez kapcsolódóan, hiszen a terrorizmus elleni fellépés terén gyakran döntő fontosságú a gyorsaság; ösztönzi a tagállamokat, hogy éljenek az Europol-szakértők helyszíni telepítésének lehetőségével, mivel ez növeli a bizalmat és csökkenti az adminisztratív terheket; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak (a szövetségi/központi szinten túlmenően) a tagállami terrorellenes bűnüldözési szolgálatoknak az Europol szolgáltatásaihoz való közvetlen hozzáféréséről;

107.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre a szükséges biztonságos nemzeti bűnüldözési kommunikációs infrastruktúrát, és mozdítsák elő a terrorizmus elleni szolgálatoknak a SIENA-val és az EIS-szel való közvetlen és decentralizált összeköttetését, mivel ez javítaná a kereséseket és az adategyeztetéseket;

108.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak fokozott pénzügyi és emberi erőforrásokat, köztük adatokkal foglalkozó tudományos szakértőket és nagy adathalmazokkal foglalkozó elemzőket olyan technikai megoldások kidolgozása céljából, amelyek lehetővé teszik az elemzendő hatalmas adatmennyiséggel való megbirkózást; felszólít arra, hogy az Europol kapjon megbízást további K+F projektekre e területen a megbízatásának keretében, a tagállamok érdekeit szem előtt tartva;

109.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel a rendelkezésre álló technikai megoldásokat az Europollal folytatott információcsere javítására, különösen a keresztellenőrzési célból az Europol információs rendszerébe történő adatfeltöltésre szolgáló folyamat automatizálása révén, például az Europol által kifejlesztett „adatfeltöltők” használatával;

110.  üdvözli, hogy a jövőbeni SIS II-be bekerülő új rendelkezés lehetővé teszi, hogy az Europol – ezzel ellentétes jogi vagy működési indokok hiányában – tájékoztatást kapjon a SIS-be bevitt, terrorizmussal kapcsolatos minden új figyelmeztető jelzésről vagy találatról; megállapítja, hogy ez lehetővé fogja tenni a keresztellenőrzést, illetve szükségesnek ítélt esetben az operatív és/vagy tematikus elemzést az utazási minták feltérképezése és/vagy az olyan egyén(ek) lehetséges kapcsolatainak elemzése céljából, aki(k)nek a tartózkodási helye ismert; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb vezesse be ezt az új lehetőséget, és tegye azt automatikussá;

111.  felhívja az Europolt, hogy tegyen közzé éves jelentést a tagállamok által az érintett uniós információs rendszerekben és az Europollal megosztott információk mennyiségéről és típusáról, a hiányosságok feltárása és az információcsere elősegítése céljából;

112.  felhívja az Europolt, hogy teljes mértékben és a lehető leghamarabb fejlessze ki a biometrikus kapacitást, mivel fontos lenne, hogy a tagállamok egyre több biometrikus információt oszthassanak meg az Europollal;

113.  hangsúlyozza, hogy a kommunikáció korszerű, végponttól végpontig történő titkosítása elengedhetetlen eszköz a kommunikáció bizalmas jellegének megőrzéséhez és az ügyfelek közötti ügyletek jogszerűségének biztosításához; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az együttműködést az összes érdekelt fél között az illetékes hatóságok visszafejtési képességének fokozása céljából, illetve azért, hogy az illetékes hatóságok visszafejtési képessége elérje azt a szintet, amely a vádemeléshez szükséges; üdvözli, hogy az Europol visszafejtési eszközöket és szakértelmet fejleszt annak érdekében, hogy a bűnügyi nyomozások során jogszerűen szerzett információk visszafejtésének centrumává váljon, és jobban támogathassa a tagállamokat; továbbá megállapítja, hogy a Bizottság módosította az Europol 2018. évi költségvetését, és további 5 millió EUR-t rendelt az Europol ilyen információk visszafejtésére való képességének megerősítéséhez, valamint a tagállamok rendelkezésére álló alternatív nyomozási technikák eszköztárának fejlesztéséhez;

114.  üdvözli a 2018. november 5-i párizsi nyilatkozatot, amely rendelkezett az Eurojustnál egy európai terrorellenes bírósági nyilvántartás létrehozásáról; szorgalmazza, hogy az Eurojustnál azonnal hozzák létre ezt a nyilvántartást az (EU) 2017/541 irányelvvel módosított 2005/671/IB tanácsi határozat alapján, megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal;

115.  felhívja a tagállamokat, hogy szisztematikusan vonják be az Eurojustot a terrorizmus elleni, határon átnyúló vetülettel rendelkező nyomozásaikba és büntetőeljárásaikba, és hatékonyan használják fel az Eurojust koordinációs eszközeit;

116.  úgy véli, hogy a harmadik országokkal kötött operatív megállapodások segítségül szolgálhatnak az Europol munkájához, és nyugtázza, hogy a Bizottság jelenleg a MENA régió nyolc országával folytat tárgyalásokat operatív megállapodásokról; kéri az operatív megállapodások újratárgyalását a különösen közeli partnerekkel, például az EFTA-országokkal;

117.  felhívja az Eurojustot, hogy bővítse tovább a harmadik országokban található kapcsolattartó pontjainak hálózatát, és ösztönzi, hogy még több összekötő ügyészt rendeljenek az Eurojusthoz például a Nyugat-Balkánról;

118.   aggodalmát fejezi ki az Interpol-körözések – különösen vörös körözések – egyes harmadik országok általi politikai célú felhasználásával kapcsolatban, amely aláássa a nemzetközi együttműködést a terrorizmus elleni küzdelem terén;

119.  hangsúlyozza, hogy a CEPOL számára több finanszírozást kell biztosítani, és fokozni kell az innovatív kibervonatkozású képzések fejlesztését és biztosítását;

120.  felkéri a CEPOL-t, hogy folytassa a SIS végfelhasználóinak szóló képzési programok kidolgozását – a SIRENE-kézikönyv és a legjobb gyakorlatok katalógusa alapján – a SIS figyelmeztető jelzésekben szereplő, terrorizmusban, illetve terrorizmushoz kapcsolódó tevékenységben részt vevő személyek, többek között külföldi terrorista harcosok témájában;

121.  szorgalmazza, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok folyamatosan cseréljenek a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos stratégiai információkat az uniós intézményekkel az EU INTCEN-en keresztül; sürgeti a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a hírszerzési információk EU INTCEN-en keresztüli megosztását és optimalizálják annak munkáját, hogy így eredményesebben vehessen részt a terrorizmus elleni küzdelemben;

Kölcsönös elismerés és kölcsönös jogsegély

122.  elvárja a tagállamoktól, hogy tovább oktassák és képezzék igazságügyi személyzetüket az európai nyomozási határozattal kapcsolatban, biztosítandó annak átfogó alkalmazását;

123.  felszólít közös nyomozócsoportok alkalmazására terrortámadások esetén; úgy véli, hogy a közös nyomozócsoportok fokozzák az együttműködés és a határokon átnyúló bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások hatékonyságát; felszólít továbbá az Europol és az Eurojust részvételére ezekben a közös nyomozócsoportokban, mivel így jobban fel lehetne használni az uniós ügynökségek által nyújtott erőforrásokat és képességeket; felszólít arra, hogy a közös nyomozócsoportok részesüljenek jobb és könnyebben hozzáférhető finanszírozásban; továbbá felszólít egy külön „rendőrtiszteknek szóló Erasmus” program helyszíni létrehozására, különösen pályakezdő és alacsonyabb beosztású tisztek számára, hogy pályafutásuk során legalább egy alkalommal más uniós tagállamokban közös nyomozócsoportokban való részvételre ösztönözzék őket, ezáltal lehetővé téve, hogy azok, akiknek nem feltétlenül van tapasztalatuk a más tagállambeli kollégákkal való együttműködésben, további tapasztalatot szerezzenek, és megfigyelhessék a bevált gyakorlatokat a határon átnyúló bűnözés elleni eredményesebb küzdelmet illetően; ösztönzi e program más biztonsági és büntetés-végrehajtási tisztekre történő kiterjesztését a jövőben;

124.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) által kínált szakértelmet és eszközöket, különösen a kölcsönös jogsegély iránti megkeresések és a kölcsönös elismerés iránti megkeresések, a nyomozások és a büntetőeljárások összehangolása, a büntetőeljárás megindítására leginkább alkalmas joghatóságra vonatkozó döntés, valamint a vagyon lefoglalásának és elkobzásának összehangolása keretében nyújtott gyakorlati és jogi tájékoztatás tekintetében;

125.  felhívja az online szolgáltatókat és kommunikációs platformokat, hogy eredményesen hajtsák végre a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos bírósági határozatokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, lehetséges-e olyan jogalkotási javaslatot tenni, amely együttműködésre kötelezi az uniós piacon jelen lévő kommunikációs platformokat a kódolt kommunikáció tekintetében, amennyiben erre vonatkozó bírósági határozat születik; hangsúlyozza, hogy ez az együttműködés nem gyengítheti a hálózataik és szolgáltatásaik biztonságát, például azzal, hogy „kiskapukat” teremt vagy segít elő;

126.  felszólít az elektronikus bizonyítékokhoz való, határokon átnyúló hozzáférés javításáról szóló rendeletre és irányelvre irányuló bizottsági javaslatok gyors elfogadására; kéri, hogy az online szolgáltatók biztosítsanak a bűnüldözési és igazságügyi kérelmeket fogadó egyablakos ügyintézési pontokat;

Külső határok

127.  sürgeti a tagállamokat, hogy ruházzanak be olyan, az elvárásoknak megfelelő IKT-berendezésekbe a határátkelőhelyeken, amelyek lehetővé teszik az összes releváns adatbázis használatával történő ellenőrzéseket; felkéri a Bizottságot, hogy az eu-LISA-val folytatott konzultációt követően határozza meg az ilyen IKT-berendezések technikai szabványaival kapcsolatos referenciaértékeket; úgy véli, hogy az információs rendszerek interoperabilitására vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos munkának lehetőséget kell teremtenie a nemzeti informatikai rendszerek és a határátkelőhelyeken lévő nemzeti infrastruktúrák javítására és részleges harmonizációjára; üdvözli az Unió közös külső határainak biztosításához a tagállamok számára nyújtott támogatás megerősítésére irányuló bizottsági javaslatot, amely legalább megháromszorozná az Integrált Határigazgatási Alap költségvetését a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló következő többéves pénzügyi keretben;

128.  üdvözli azon legutóbbi reformok elfogadását, amelyek célja az EU külső határainak uniós szintű megerősítése, ezen belül az EES és az ETIAS elfogadása, valamint a SIS reformja; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre ezeket az intézkedéseket, és az Europollal együttműködésben nyújtsanak támogatást és járuljanak hozzá az ETIAS és a Vízuminformációs Rendszer figyelőlistájához; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az új (EU) 2017/458 rendelet végrehajtását, amely szisztematikus ellenőrzésekről rendelkezik a külső határokat átlépő valamennyi személy tekintetében, különösen pedig a szisztematikus ellenőrzésekkel kapcsolatos eltérés alkalmazását;

129.  felhívja a tagállamokat, hogy a határigazgatásukat hozzák összhangba az integrált határigazgatási koncepcióval; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az integrált határigazgatási stratégia teljes körű végrehajtását európai és nemzeti szinten, ezáltal megerősítve a külső határok igazgatását;

130.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a harmadik országok állampolgárainak hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumait és tartózkodási engedélyeit a biometrikus adatokkal együtt szerepeltetni kell a Vízuminformációs Rendszerben;

131.  sürgeti a tagállamokat, hogy tekintettel a korrupció, a szabálytalanság és a schengeni térséggel bűnelkövetés céljából történő visszaélés magas kockázatára, tiltsák be a tartózkodási engedélyek és az állampolgárság aranyvízum- és befektetői programok útján történő értékesítését; kéri a Bizottságot, hogy lépjen fel szigorúan és gyorsan, és a schengeni rendszer épségének és biztonságának biztosítása érdekében követeljen meg minden szükséges adatot és ellenőrzést a tagállamoktól;

132.  sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a tárgyalásokat a harmadik országokkal a visszaküldésről és a visszafogadásról;

133.  ösztönzi a tagállamokat a felülvizsgált vízummentesség-felfüggesztési mechanizmus használatára, ténylegesen jelezve azokat a körülményeket, amelyek valamely harmadik ország vízummentességének felfüggesztéséhez vezethetnek, például a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély jelentős növekedését;

134.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen értékelést a döntési lehetőségekről és egy olyan esetleges jogalkotási javaslat kapcsolódó hatásairól, amely kötelezi a repülőtér-üzemeltetőket, a nemzetközi autóbuszok és a nagysebességű vonatok üzemeltetőit megfelelőségi ellenőrzések elvégzésére az utasok beszállításakor annak ellenőrzése érdekében, hogy a jegyen szereplő személyazonosság megfelel-e az utas által felmutatott személyi igazolványnak vagy útlevélnek; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a fuvarozókra ne rójanak olyan feladatokat, amelyek kizárólag a rendőrségre tartoznak, például a személyazonosság megfelelő ellenőrzése, illetve a személyazonosító vagy úti okmányok hitelességének ellenőrzése;

Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex)

135.  felkéri a társjogalkotókat annak megfontolására, hogy konkrét mandátumot adjanak a Frontexnek az operatív szerepéhez igazított műveleti vonatkozású személyes adatok feldolgozására, illetve a határokon átnyúló bűnözésnek és terrorizmusnak az EU külső határain történő felderítésére; úgy véli, egy ilyen mandátumnak lehetővé kell tennie, hogy kellő ideig megőrizzék a személyes adatokat és megosszák azokat a KBVP-missziókkal, az Europollal és az Eurojusttal, illetve – meghatározott feltételek és a szükséges biztosítékok mellett – harmadik országokkal;

136.  megjegyzi, hogy azok a gyanúsítottak, akiknek személyes adatait a Frontex korábban már feldolgozta, 90 nap után eltűnnek az elemző rendszerből, és ismeretlen vagy új gyanúsítottá válnak; kéri ezért a Frontex által kezelt személyes adatok megőrzési idejének akár 3 évre történő meghosszabbítását a határokon átnyúló bűncselekménnyel és terrorizmussal vádolt gyanúsítottak esetében, hasonlóan az Europol és az Eurojust megőrzési idejéhez;

137.  fontosnak tartja, hogy a Frontex hozzáférjen minden releváns információs rendszerhez, különösen a SIS-hez, illetve az EES-hez, a VIS-hez, az Eurodac-hoz és az Europol információs rendszeréhez, nem csupán a határigazgatási csapatok munkája érdekében, hanem a külső határokon jelentkező új jelenségek, valamint a határokon megfigyelhető mozgások és módszerek változásainak elemzése céljával is;

138.  felkéri a társjogalkotókat, hogy tegye kötelezővé a Frontex számára a sürgős információk tagállamokkal való megosztását;

139.  sürgeti a tagállamokat és az uniós szerveket, például az Europolt és az INTCEN-t, hogy rendszeresen továbbítsák a Frontexnek a terrorizmus elleni küzdelem határokkal összefüggő dimenziójával kapcsolatos stratégiai információkat, és vizsgálják meg, hogy jelenthet-e hozzáadott értéket a határátkelőhelyeken történő incidensekkel és illegális tevékenységekkel, illetve irreguláris be- és kilépésekkel kapcsolatos nyomozásokból származó fontos (háttér)információk Frontex-szel való esetleges automatikus cseréje, valamint az intelligens ikt-rendszerek használata, figyelembe véve az adatelemzés munkaerőigényét; úgy véli, hogy ezen információknak az alapos biztonsági ellenőrzéseket követő visszajelzéseket és az okmányokkal való visszaéléssel kapcsolatos tájékoztatást is magukban kell foglalniuk;

140.  felkéri a Frontexet, hogy dolgozzon ki olyan képzési programokat és nyújtson olyan tanfolyamokat határőrök részére, amelyek fő célja a releváns adatbázisok lekérdezésével a külső határokon végzett ellenőrzések megerősítése, valamint a közös kockázati mutatók alkalmazásának támogatása;

Hadszíntéri információk

141.  üdvözli az Europol részvételét az USA által vezetett jordániai „Gallant Phoenix” művelet bűnüldözési csoportjában, ahol részt vesz a hadszíntéri információk feldolgozásában (és amennyiben lehetséges, segítséget nyújt az áldozatok azonosításában), és az e célra szolgáló csatornákon és eljárásokon révén megosztja az információkat a tagállamok bűnüldöző hatóságaival az Europol nemzeti egységei révén; kéri az Europol Gallant Phoenix művelethez való teljes körű hozzáférését;

142.  az összes érintett felet ösztönzi, hogy dolgozzanak ki olyan megközelítéseket, amelyek lehetővé teszik a hadszíntéri információk továbbítását és megosztását a polgári szférával a jogszabályok által engedélyezett mértéken belül és a szükséges biztosítékok, például a források védelme mellett, és hogy ezeket az információkat rögzítsék a megfelelő adatbázisokban annak érdekében, hogy az információk eljussanak az EU külső határain működő határellenőrző szervekhez; szorgalmazza továbbá ezen információk nyomozati és vádemelési célú megosztását;

Sophia művelet

143.  kéri a Tanácsot az EUNAVFOR MED Sophia művelet mandátumának kiterjesztésére és területi hatályának bővítésére annak érdekében, hogy kezelhesse a „szellemhajók” kérdését, és hogy a terrorizmus elleni küzdelem is kimondottan szerepeljen a mandátumban;

144.  üdvözli, hogy az EUNAVFOR MED Sophia műveleten belül kísérleti projektként létrehoztak egy bűnügyi információs egységet, amely a tagállamok, a Frontex és az Europol érintett bűnüldöző hatóságai által delegált tisztviselőkből áll, és amelynek célja az információcsere javítása;

145.  felkéri a tagállamokat, hogy kérjenek nemzetközi jogi felhatalmazást annak érdekében, hogy az EUNAVFOR MED Sophia számára lehetővé tegyék, hogy operatív intézkedéseket hozzanak a hajókkal és a kapcsolódó eszközökkel szemben, akár a parti államok területi vizein belül is, és letartóztathassák a legénységet, és lefoglalhassák azokat a hajókat és kapcsolódó eszközöket, amelyeket gyaníthatóan embercsempészetre vagy az ENSZ fegyverembargójának megsértésére, illetve terrorizmushoz kapcsolódó bűncselekmények elkövetésére vagy olajcsempészetre használnak;

A terrorizmus finanszírozása

146.  üdvözli a terrorizmus finanszírozása ellen európai szinten újonnan elfogadott jogalkotási intézkedéseket; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a pénzmosás elleni valamennyi európai irányelvet, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemhez kapcsolódó összes uniós eszközt; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen eszközök átültetését és megfelelő működését;

147.  ösztönzi a tagállamokat és a harmadik országokat a 2018. áprilisi párizsi „No money for terror” című konferencia következtetéseinek, a FATF által 2012 februárjában elfogadott, a pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemről szóló nemzetközi standardokkal kapcsolatos ajánlások (az úgynevezett felülvizsgált FATF-ajánlások) késedelem nélkül történő hatékony és teljes körű végrehajtására; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a harmadik országokat a szóban forgó ajánlások végrehajtása során technikai segítségnyújtás és a bevált gyakorlatok cseréje útján;

148.  felkéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják és ültessék át az Európa Tanács bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezményét;

149.  üdvözli a Bizottság által ismertetett, az EU pénzügyi rendszerére fenyegetést jelentő, magas kockázatú harmadik országokra vonatkozó módszertant; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza ezt a módszertant és különösen a pénzmosás elleni irányelvek szempontjából magas kockázatot jelentő országok uniós jegyzékének független, objektív és átlátható értékelés révén történő létrehozását, és kéri ezen értékelés mielőbbi elvégzését;

150.  felkéri a tagállamokat, hogy fokozzák az illegális kereskedelemmel, csempészettel, hamisítással és csalárd gyakorlatokkal gyanúsított szervezetek nyomon követését az Europollal közös nyomozócsoportok létrehozása révén;

151.  rendkívül aggasztónak tartja az EU-n belüli illegális dohánypiac méretét, amelynek bevételei felhasználhatók a terrorizmus finanszírozására, többek között a jövedékiadó-csalás útján; felkéri a tagállamokat a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO-keretegyezményhez csatolt, a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv ratifikálásának és végrehajtásának megfontolására;

152.  üdvözli a kulturális javak behozataláról szóló rendeletre irányuló javaslatot; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Unió piacára belépő műalkotásokra és régiségekre – különösen a Bizottság által a konfliktus sújtotta és nagy kockázatot jelentő országok jegyzékébe felvett országokból, valamint a terrorszervezetek uniós jegyzékében szereplő szervezetektől, csoportoktól és magánszemélyektől származókra – vonatkozó megbízható nyomon követési rendszerről szóló jogszabályra; úgy véli, hogy ezt a kezdeményezést szabványosított engedély – amely nélkül a szóban forgó tárgyak kereskedelme illegális lenne – és az egyes tárgyak exportjára vonatkozó útlevél létrehozásával kell támogatni; úgy véli, hogy ki kell dolgozni az érintett okmányok hitelességének ellenőrzését lehetővé tévő digitális eszközöket; úgy véli, hogy a műkereskedőknek átfogó nyilvántartást kell vezetniük az értékesítésre szánt régiségekről, és azt rendszeresen frissíteniük kell;

153.  felhívja a tagállamokat, hogy a műkereskedelemmel és a régiségek tárolásával foglalkozó vállalkozások (az úgynevezett „szabad raktárak”) számára tegyék kötelezővé valamennyi gyanús tranzakció bejelentését, és hogy a műalkotások és régiségek kereskedelemével és tárolásával foglalkozó vállalkozások tulajdonosaira szabjanak ki hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókat, szükség esetén büntetőjogi szankciókat is, abban az esetben, ha részt vettek ilyen tárgyak illegális kereskedelmében;

154.  üdvözli az Európai Unió területére belépő és azt elhagyó készpénz ellenőrzésére vonatkozó új szabályok[19] elfogadását, és kéri ezek mielőbbi végrehajtását; kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy más eszközöket is e rendelet hatálya alá kell-e vonni, a kíséret nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási eljárás megfelel-e a célnak, és a jövőben felül kell-e vizsgálni kíséret nélküli készpénzre vonatkozó felső küszöbértéket;

155.  kéri a tagállamokat, hogy fokozottabban működjenek együtt az Europol AP FURTUM analitikai projektjével, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2347. sz. határozatában foglaltak szerint a Vámigazgatások Világszervezetével és az Interpollal folytatott együttműködés révén bocsássanak külön e célra szolgáló személyzetet, valamint hatékony eszközöket és megfelelő képzést a vámhatóságok és bűnüldöző hatóságok és az ügyészségek rendelkezésére;

156.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a nemzetközi partnerekkel közösen alakítsa ki a pénzügyi mozgások célzott nyomon követését, és dolgozzon ki módszereket az elektronikus pénztárcák, a virtuális fizetőeszközök és az előre fizetett kártyák, a közösségi finanszírozási platformok, valamint az online és mobil fizetési rendszerek felhasználóinak rendőrségi vagy igazságügyi nyomozások során történő azonosítására; felhívja a tagállamokat, hogy szabályozzák a nem hivatalos értéktovábbítási szolgáltatásokat, hangsúlyt fektetve arra, hogy a cél nem a hagyományos informális pénzátutalások üldözése, hanem a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal összekapcsolható pénzmozgások, valamint a „fekete pénzekből” származó ipari/kereskedelmi nyereségek elleni küzdelem; kéri, hogy összpontosítsanak a virtuális fizetőeszközökre és a pénzügyi technológiákra, és vizsgálják meg a közösségi médiában folyó adományszervezéssel terrorista célokból visszaélő személyek szankcionálásának lehetőségét; kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a kriptovalutával foglalkozó vállalkozásokat olyan elemző eszközök használatára, amelyekkel kiértékelhetők a rendeltetési és a fogadó címekhez kapcsolódó potenciális bűnözői tevékenységek, és biztosítsák, hogy a kriptovaluták valódi fizetőeszközre történő átváltásakor ezek a vállalkozások maradéktalanul alkalmazzák a pénzmosás elleni jogszabályokat;

157.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be olyan jogalkotási javaslatot, amely pénzügyi tranzakciók pénzátutalási vállalkozások útján történő végrehajtása esetén kötelezővé teszi a regisztrációt és az azonosítást;

158.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje az alternatív hazautalási rendszerek szabályozásának lehetőségét például az ügynökök számára kötelező regisztrációs vagy engedélyezési rendszer, valamint egyértelmű és precíz nyilvántartási kötelezettség bevezetésével;

159.  aggodalmát fejezi ki az euróövezethez tartozó egyes banki intézményeken keresztül végrehajtott, fokozott nagyarányú pénzmosási tevékenységekkel mint terrorizmust finanszírozó forrásokkal kapcsolatos legutóbbi megállapítások[20] miatt; szorgalmazza egy, a terrorizmus finanszírozásának felderítésére irányuló európai uniós rendszer (TFTS) létrehozását, amely a terrorizmussal és finanszírozásával kapcsolatba hozható személyek egységes eurófizetési térségen belüli tranzakcióira irányul, és egyensúlyt biztosítana a biztonság és az egyéni szabadságok között; emlékeztet, hogy az európai adatvédelmi normákat erre az Európán belüli rendszerre is alkalmazni kellene;

160.  jobb együttműködést és információcserét sürget a kötelezett szervezetek, a pénzügyi információs egységek és az illetékes hatóságok között a terrorizmust finanszírozó tevékenységek tekintetében; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy pénzügyi információs egységeik – típusuktól függetlenül – a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelem céljából akadálytalanul hozzáférhessenek a pénzügyi információkhoz; kéri az európai pénzügyi információs egységek jogállásának és működésének fokozottabb harmonizálását; üdvözli a pénzügyi és egyéb információk bizonyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása céljából történő felhasználásának megkönnyítését szolgáló szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot[21]; szorgalmazza a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos jobb és teljesebb körű információcserét és együttműködést az Europol, az Eurojust és a harmadik országok között; szorgalmazza a bűnüldöző hatóságok pénzügyi információkhoz való hozzáféréséről, illetve a pénzügyi információs egységek közötti információcseréről szóló irányelvtervezet mielőbbi elfogadását;

161.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak több forrást a nemzeti pénzügyi információs egységek számára; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki jobban az európai pénzügyi információs egységek informális hálózatát (FIU.net), és fejlesszék tovább e hálózat képességeit az Europol révén a benne rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása céljából, valamint az együttműködés jelenlegi nehézségeinek leküzdése és a kétoldalú megkeresések manuális feldolgozásának megkönnyítése érdekében, megőrizve egyúttal a pénzügyi információs egységek autonómiáját és függetlenségét; úgy véli, hogy szükség lehet egy uniós pénzügyi információs egység létrehozására, amely koordinálná, segítené és támogatná a tagállami pénzügyi információs egységeket a határokon átnyúló ügyekben, amennyiben a FIU.net megerősítése elégtelennek bizonyul;

162.  hangsúlyozza, hogy a nyomozó hatóságok és a magánszektor, konkrétan a pénzmosás/terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelv által kötelezett szervezetek között fokozni kell az együttműködést és az információcserét, hogy leküzdhetők legyenek a gyanús tranzakciókról szóló jelentésekben benyújtott fragmentált és nem teljes információk hiányosságai; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a magánszektort is bevonva – alakítsanak ki külön fórumokat a többek között a virtuális fizetőeszközök használatára vonatkozó pénzügyi információk megosztására, biztonságos csatornákat használva és betartva az uniós adatvédelmi szabályokat; tudomásul veszi az Europol által e tekintetben betölthető fontos szerepet;

163.  szorgalmazza specializált képzések szervezését a tagállami bűnüldöző és igazságügyi hatóságok számára a terrorizmus finanszírozásának módszereiről és fejleményeiről a tagállamok azon képességének fokozása érdekében, hogy kivizsgálhassák a virtuális pénznemeket érintő illegális tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy e képzéseknek garantálniuk kell a bűnüldözési kompetencia egységes szintjét az EU egészében, hogy egyetlen tagállam se maradjon le; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egész Unióra kiterjedő kockázatértékeléseket végezzenek a virtuális fizetőeszközökkel kapcsolatos tevékenységeket illetően, és összehangolják a nyomozati kezdeményezéseket, hogy ezen értékelések megállapításait felhasználva rövid, közép- és hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki a szabályozási és bűnüldözési megközelítésekre vonatkozóan;

164.  hangsúlyozza pénzügyi hírszerzés és az adóügyi információk létfontosságú szerepét a terrorizmus elleni küzdelemben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több tagállamban a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó ügynökségek a legkisebb finanszírozást kapó hírszerző szolgálatok közé tartoznak; felszólítja a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék emberi és pénzügyi erőforrásaikat a nyomozások és a bűnüldözés területén annak érdekében, hogy felvegyék a küzdelmet az adóelkerülés és az adócsalás ellen, amely esetleg a bűnözői és terrorista tevékenységek finanszírozására is felhasználható;

A kritikus infrastruktúrák védelme

165.  kéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy dolgozzanak ki a Bizottság által a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programról szóló 2006-os közleményben azonosított problémák – különösen a lehetséges sebezhetőségek – megoldására irányuló, a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó nemzeti programot; úgy véli, hogy a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programot felül kell vizsgálni és aktualizálni kell;

166.  emlékeztet arra, hogy a tagállamokban az érzékeny adatok és az ezekre épülő rendszerek is a kritikus infrastruktúra részét képezik, ezért megfelelő védelmet kell biztosítani számukra a kibertámadásokkal szemben[22];

167.  üdvözli a Bizottságnak a nyilvános terek védelmének javítására irányuló cselekvési tervét, és ösztönzi a tagállamokat, hogy szükség esetén cseréljék ki egymással bevált gyakorlataikat, és hozzanak létre együttműködésen alapuló hálózatokat az állami és a magánszektor szereplői között;

168.  szorgalmazza, hogy a társjogalkotók az új többéves pénzügyi keret időszakára is hozzák létre a rendőrségi együttműködést támogató eszköz utódját, legalább a jelenlegihez hasonló finanszírozási szinttel;

169.  kéri a kritikus infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózata szerepének megerősítését;

170.  kéri, hogy az egynél több tagállamra hatást gyakorló európai kritikus infrastruktúrák meghatározása az összes potenciálisan érintett tagállam bevonásával folytatott többoldalú eljárás révén történjen;

171.  felhívja a tagállamokat, hogy a koordináció és a válsághelyzeti reagálás céljából hozzanak létre multidiszciplináris válsághelyzeti reagálási központokat incidensek vagy támadások esetére; kéri, hogy ezek a központok támaszkodjanak az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási (IPCR) mechanizmusra, előmozdítva és kiaknázva három fő eszközt, az IPCR heti hét napon, napi 24 órában elérhető központi kapcsolattartó pontját, az IPCR webes platformját és az integrált helyzetismereti és -elemzési jelentést;

172.  kéri a Bizottságot, hogy valósítsa meg a nemzeti válságközpontok, illetve válságkezelési mechanizmusok feltérképezését;

173.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a nyilvános terek védelmének javítására irányuló cselekvési tervében bejelentett módon továbbra is dolgozzon ki iránymutatásokat a nyilvános terek védelmének fokozása céljából, és terjessze ezeket a tagállamok körében;

174.  kéri a 2008/114 irányelv felülvizsgálatát a következők érdekében: a kiberbiztonsági irányelvben szereplőkhöz hasonló szabályokat és eljárásokat lehessen biztosítani az „alapvető szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplők” számára; az európai kritikus infrastruktúrák kijelölése a létfontosságú és határokon átnyúló szolgáltatásokat támogató rendszerek elemzése alapján, és ne ágazati megközelítést alkalmazva történjen, szem előtt tartva a kiberbiztonság jelentőségét; a Bizottság európai kritikus infrastruktúraként jelölhessen ki páneurópai szolgáltatásokat; megfelelően figyelembe vegyék a meglévő kölcsönös függőségi viszonyokat; a kritikus infrastruktúrákat működtető állami és magánüzemeltetők számára kötelező legyen az incidensek bejelentése, a stressztesztek végrehajtása, megfelelő képzés nyújtása a kijelölt kapcsolattartó pontokon, valamint állapítsanak meg minőségi követelményeket az incidens vagy támadás esetén alkalmazandó üzletmenet-folytonossági tervekre vonatkozóan;

175.  javasolja, hogy a magánszektort is vonják be a kritikus infrastruktúra és a puha célpontok védelmére irányuló programok kidolgozásába, egyebek mellett a kiberbiztonság összefüggésében is; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében ki kell bontakoztatni a köz- és a magánszféra közötti párbeszédet, valamint nemzeti és helyi ellenálló képességet kell kialakítani;

176.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot európai tanúsítási kezdeményezésre a biztonsággal foglalkozó magánvállalatok számára, amelynek célja azon követelmények és feltételek meghatározása, amelyek mellett e vállalkozások a kritikus infrastruktúrák környezetében is működhetnek;

177.  hangsúlyozza, hogy hatékony válaszadási stratégiákat kell életbe léptetni, amelyek egyértelmű kommunikációs vonalakat tartalmaznak – különösen a gyorsreagálású csoportok tekintetében – a támadás esetén a veszteségek csökkentése és a helyzet kezelésének javítása érdekében a lakosságra gyakorolt hatás minimalizálása céljából; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az európai szinten már bevezetett mechanizmusokban való szerepvállalásukat;

178.  kéri az uniós polgári védelmi mechanizmus felülvizsgálatának mielőbbi elfogadását a megelőzés és a felkészültség, az uniós szintű információcsere és a tagállamok különféle katasztrófatípusok kezelése tekintetében meglévő kapacitásainak erősítése érdekében;

179.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a döntési lehetőségek és a kapcsolódó hatások értékelését egy olyan rendszer létrehozásával kapcsolatban, amely lehetővé teszi a járműveket, repülőgépeket és vízi járműveket bérlők személyazonosságának ellenőrzését;

180.  üdvözli a puha célpontok terrorista támadásokkal szembeni védelmének javítását célzó határokon átnyúló gyakorlatot, amelyben Belgium és Hollandia vett részt 2017 júniusában; rámutat arra, hogy a gyakorlatot a Bizottság finanszírozta a felkészültség és a válságkezelési funkciók olyan helyzetben történő felmérésére, amikor két különböző országban egyidejűleg két támadásra kerül sor; kéri, hogy hajtsanak végre hasonló gyakorlatokat a tagállamok bevonásával; úgy véli, hogy az EU támogató keretet nyújthat ezen együttműködés számára, különösen az orvosi ellátás (Európai Orvosi Hadtest), a közbiztonság (Egészségügyi Biztonsági Bizottság) vagy a fertőtlenítési protokollok területén, valamint a nemzeti rendőri és polgári védelmi erők különleges beavatkozási egységeinek koordinálása során;

181.  szorgalmazza, hogy a terrorizmus területével foglalkozó jogszabályok és a terrorcselekmények esetén alkalmazott nemzeti, regionális és helyi védelmi, ellenállóképességi és reagálási stratégiák vegyék figyelembe a kiszolgáltatott személyek, például a fogyatékossággal élő és kiskorú személyek sajátos szükségleteit és körülményeit; szorgalmazza továbbá a fogyatékossággal élő személyek és az őket képviselő szervezetek bevonását az őket érintő döntéshozatalba;

Robbanóanyag-prekurzorok

182.  megállapítja, hogy a terroristák hozzáférnek a szabályozott robbanóanyag-prekurzoranyagokhoz és -keverékekhez; üdvözli ezért a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásának szabályozásáról szóló 2018. áprilisi javaslatot;

183.  szorgalmazza európai engedélyezési rendszer létrehozását a nagyközönségtől eltérő, szakosodott vásárlók számára, amely kötelezővé teszi a gazdasági szereplők nyilvántartásba vételét annak érdekében, hogy engedélyt kaphassanak a mellékletekben felsorolt anyagok vagy az azokat tartalmazó keverékek és anyagok jogszerű gyártására, forgalmazására és értékesítésére; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan ellenőrzési rendszereket, amelyek segítségével azonosíthatók azok az esetek, amikor a gazdasági szereplők nem felelnek meg a szabályozásnak;

184.  üdvözli a robbanóanyag-prekurzorokról szóló 98/2013 rendelet hatásvizsgálatát, és ösztönzi a társjogalkotókat, hogy a 2018/0103/COD rendeletre irányuló javaslat esetében értékeljék a kötelező információcsere folyamatát; kéri, hogy a piacfelügyeleti hatóságok fokozzák felügyeleti tevékenységeiket a robbanóanyag-prekurzorokkal kapcsolatban, mivel ezek az anyagok egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolhatják a közbiztonságot;

185.  felhívja a vámhatóságokat, hogy a bűnüldöző hatóságokkal együttműködve és az Europoltól és más adatelemző rendszerektől származó információk alapján javítsák a robbanóanyag-prekurzorok tiltott online beszerzésének felderítését a kereskedők által az áruk EU-ba való megérkezése vagy az EU-ból való indulása előtt benyújtott rakományinformációk ellenőrzése révén, felhasználva a vámügyi kockázatkezelési rendszert is;

186.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a vállalkozásokkal az e-piactereknek szóló, a robbanóanyag-prekurzorok értékesítésének biztonságával foglalkozó iránymutatások elkészítésének előmozdítása céljából, egyes anyagok értékesítését a szakmai felhasználókra korlátozva, és az engedélyezett mennyiségi és tisztasági szintek meghatározása révén további részletekbe menően meghatározva a korlátozottan értékesíthető termékekre vonatkozó szabályokat;

187.  olyan egységesített elnevezési szabályokat szorgalmaz, amelyek lehetővé teszik a gazdasági szereplők és az e-piacterek számára, hogy azonosítsák a honlapjaikon közzétett vegyi anyagokat; felhívja az e-piactereket, hogy ezt követően ezen szabványosított kulcsszavak jegyzékei alapján ellenőrizzék a hirdetéseket a szabályozott cikkek közzétételének nyomon követése érdekében;

188.  felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg közös kritériumok bevezetését az engedélyekre vonatkozóan, harmonizálva a kérelmek megadására és elutasítására vonatkozó feltételeket, illetve elősegítve a tagállamok közötti kölcsönös elismerést;

Illegális fegyverek

189.  szorgalmazza a tűzfegyverek beszerzésének és birtoklásának ellenőrzéséről szóló irányelv gyors és eredményes végrehajtását felhasználásuk és értékesítésük lehető legeredményesebb nyomon követése, valamint a tűzfegyverek és a kapcsolódó felszerelések és eszközök Unión belüli és kívüli tiltott kereskedelmének elkerülése érdekében; szorgalmazza a hatályos szabályozási keret joghézagainak felszámolását, például a könnyen átalakítható vaktöltényes tűzfegyverek és flóbertfegyverek, jelzőpisztolyok, riasztópisztolyok és hasonló fegyverek forgalmazásának megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatalát;

190.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a tűzfegyverek és a lőszerek beszolgáltatására irányuló, a tűzfegyverek illegális piacának sajátosságaihoz illeszkedő programokat; kéri a tiltott tűzfegyverek birtoklásának és kereskedelmének hatékony szankcionálását; szorgalmazza a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont szigorú és kellő gondosságú tagállami végrehajtását;

191.  támogatja a kézi- és könnyűfegyverek (SALW) illegális felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia felülvizsgálatát, figyelembe véve az új biztonsági és biztonságpolitikai környezetet, valamint a kézi- és könnyűfegyverek kialakítása/technológiája terén bekövetkezett, a fenyegetés kezeléséhez szükséges kapacitást befolyásoló fejleményeket;

192.  úgy véli, hogy a tagállamoknak a fegyverek lenyomozására irányuló megközelítést kell alkalmazniuk, amelynek keretében szakosodott bűnüldöző csoportokat alkalmaznának, és az ilyen típusú kereskedelemben részt vevő szereplőkre és hálózatokra összpontosítanának, kombinálva mindezt a különböző nemzeti ballisztikai adatbázisok ellenőrzésével;

193.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság jelentést fogadott el a nem katonai célú tűzfegyverek kiviteli engedélyezési, behozatali és tranzit szabályait megállapító 258/2012 rendelet értékeléséről, és megállapította, hogy a rendeletre továbbra is szükség van, ám egyes rendelkezései precizitásának hiánya, valamint az EU egyéb jogalkotási eszközeivel való kölcsönhatásának összetettsége korlátozza eredményességét; ösztönzi a tagállami bűnüldöző hatóságokat, hogy hozzanak létre speciális rendőri egységeket a tűzfegyverek illegális kereskedelmének felszámolására, és lássák el ezeket megfelelő személyzettel, szakértelemmel és felszereléssel;

194.  ösztönzi a tagállamokat, hogy értékeljék a kések érvényes indok nélküli hordozásának lehetséges korlátozását, a különösen káros kések, például a zombikések vagy pillangókések betiltását és ezen intézkedések online érvényre juttatását;

Külső dimenzió

195.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy folytassanak globális fellépéseket a nemzetközi színtéren a teljes régiókat destabilizáló, az erőszak és a szenvedés körforgását tápláló és számos terrorista narratíva számára alapul szolgáló, elhúzódó konfliktusok kezelésére;

196.  szorgalmazza az EU szomszédos országokkal – és különösen a külföldi harcosok tranzit- és célországaival – folytatott együttműködésének erősítését a terrorizmus elleni küzdelem területén; úgy véli, hogy az Uniónak globális megközelítést kell alkalmaznia a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban, külön hangsúlyt helyezve a kulcsfontosságú harmadik országokkal világosan meghatározott prioritások alapján folytatott együttműködésre;

197.  úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem olyan terület, amely konkrét szakértelmet igényel; ezért szorgalmazza az e területtel foglalkozó uniós hálózat professzionalizálását, elsősorban azáltal, hogy lehetőséget adnak a tagállamokból érkező operatív terrorelhárító személyzet számára, hogy az uniós küldöttség keretében végrehajtott egyetlen bevetésen túl jobban és hosszabb ideig bekapcsolódjanak az uniós struktúrába; úgy véli, hogy az uniós intézményeken belüli kiküldetés maximalizálná a szakértelmet és a kompetenciák kiaknázását a terrorizmus elleni küzdelem területén;

198.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országoknak, különösen a szomszédos országoknak nyújtott támogatást a terrorizmus finanszírozási forrásaként szolgáló bűncselekmények és illegális kereskedelem leküzdésére tett erőfeszítéseikben, és erősítse meg kapcsolatait velük a vagyoni eszközök befagyasztásának felgyorsítása érdekében; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy az EU egyes partnerországaiban a terrorizmus elleni jogszabályok hatálya túlságosan tág, és visszaélnek velük annak érdekében, hogy elnyomják az eltérő nézetek békés kifejezését; figyelmeztet arra, hogy a jogos sérelmek békés kinyilvánításának büntetendővé tétele radikalizálódáshoz vezethet; úgy véli, hogy az Uniónak határozottan be kell ruháznia a terrorizmus kiváltó okaival foglalkozó fellépésekbe a harmadik országokban; határozottan támogatja a börtönökben a szélsőségesség elleni programokat, a vallási vezetőkkel és közösségekkel való együttműködési programokat, a vallásközi párbeszédeket és fórumokat, általánosságban pedig minden olyan megbékélési programot, amely mérsékli a közösségek közötti feszültségeket és elsősorban gazdasági, társadalmi és oktatási eszközökkel megelőzi a szektás szakpolitikák kialakulását;

199.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel az Európai Unió Hírszerzési és Helyzetelemző Központjából (EU INTCEN) származó, a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó hírszerzési elemzéseket; felhívja a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű megbízást az INTCEN számára arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjen az uniós képviseleteken dolgozó elemzőkkel annak érdekében, hogy növelje a releváns információk beáramlását az EU központi hírszerző rendszerébe;

200.  megerősített együttműködésre és a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók és műveletek, valamint a Bel- és Igazságügyi Tanács (IB) intézkedései közötti szinergiák azonosítására szólít fel;

201.  szorgalmazza a korlátozó intézkedések uniós rendszerének egyszerűsítését, hogy az hatékony eszközzé váljon a terrorizmus elleni küzdelem területén;

A terrorizmus áldozatai

202.  felhívja a Bizottságot a terrorizmus áldozataival foglalkozó uniós koordinációs központ (CCVT) létrehozására, amely egy vagy több tagállamot érintő támadás esetén időben és megfelelő krízishelyzeti támogatást nyújtana; úgy véli, hogy a CCVT szerepe többek között az lenne, hogy egy másik tagállam áldozatainak sürgős segítségnyújtást, valamint az ismeretek, a protokollok és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén szakértelmet biztosítson uniós szinten; hangsúlyozza, hogy a támogatási és védelmi intézkedéseket ki kell terjeszteni a közvetett áldozatokra, például az áldozatok rokonaira, a szemtanúkra és az elsődleges beavatkozókra;

203.  úgy véli, hogy felállítását követően a CCVT statisztikai adatokat gyűjthetne, és az adatvédelmi jogszabályok – különösen az érintettek jogai és a célhoz kötöttség elve – teljes körű tiszteletben tartása alapján európai szinten segíthetné és koordinálhatná a terrorizmus tagállami áldozatait tartalmazó nyilvántartások létrehozását; véleménye szerint a CCVT megvizsgálhatná és népszerűsíthetné a bevált gyakorlatokat – például a protokollok létrehozását – is annak érdekében, hogy:

  1)  garantálja a terrorizmus áldozatainak nyújtott első érzelmi figyelmet;

2)  ezt követően pszichológiai és érzelmi támogatást nyújtson számukra;

3)  elkerülje a másodlagos viktimizációt az igazságügyi eljárás vagy a bürokratikus interakciók során;

4)  garantálja az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, különösen a transznacionális áldozatokat érintő támadások esetében;

5)  mozdítsa elő a terrorizmus áldozatai és családjai számára érzékeny témákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok médiával való megosztását;

  úgy véli, hogy a CCVT nyilvános jegyzéket is készíthetne az áldozatokat támogató akkreditált szervezetekről, amelyek rendelkezésre állnának a konzultáció és az elkészített protokollok tökéletesítése céljából; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre egységes hatóságot, amely a CCVT nemzeti kapcsolattartó pontjaként jár el;

204.  felhívja a Bizottságot a terrorizmus áldozatainak jogaival és az áldozatok támogatásával foglalkozó egységes online platform létrehozására az EU valamennyi hivatalos nyelvén, amelyet a CCVT kezelne, és amely egységes kapcsolattartó pontot, ezen belül telefonos segélyvonalat tartalmazna nemzeti szinten minden egyes tagállamban;

205.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a terrorizmus áldozataival foglalkozó jogalkotási javaslatot, amely egyértelműen megfelel az áldozatok rövid és hosszú távú igényeinek, tartalmazza a terrorizmus áldozatai jogállásának és az áldozatok jogainak közös definícióját, valamint kártérítési igényeik benyújtásának szabványosított formáját, amely világosan körvonalazza a biztosítókra vonatkozó kötelezettségeket és határidőket; úgy véli, hogy egyszerűsített eljárást kell bevezetni nemzeti szinten a terrorizmus áldozatainak röviddel a támadások után nyújtott automatikus kártérítés megadására azonnali szükségleteik kielégítése érdekében, és hogy a további kártérítés kérdését rendszeres időközönként felül kell vizsgálni az áldozat helyzetének értékelése alapján;

206.  úgy véli, hogy a terrorizmus áldozatai közös fogalommeghatározásának alkalmazási köre legalább a következőkre kiterjed: 1) életüket vesztett személyek; 2) testi és/vagy lelki sérülést szenvedett személyek; 3) emberrablást vagy fenyegetést elszenvedő személyek; 4) az elhunyt házastársa vagy a vele ezzel azonos érzelmi kapcsolatban álló személy, beleértve továbbá a szülőket, gyermekeket, nagyszülőket és testvéreket;

207.  felhívja a tagállamokat, hogy bízzanak meg multidiszciplináris válsághelyzeti reagálási központokat azzal, hogy biztosítsák a koordinációt és a válsághelyzeti reagálást az áldozatok kiemelt gyors azonosításával, azonnali kezelésével és az illetékes szolgálatokhoz való irányításával kapcsolatos nemzeti és helyi protokollok végrehajtását;

208.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti veszélyhelyzet-reagálási infrastruktúra keretében gondoskodjanak a terrorizmus áldozatai sajátos szükségleteinek megfelelő átfogó válaszlépésekről közvetlenül a terrorista támadást követően, és egészen addig, ameddig az szükséges; úgy véli, hogy e célból a tagállamoknak egységes és naprakész, minden releváns információt tartalmazó honlapot és egy veszélyhelyzeti támogatási központot kell létrehozniuk, amely a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 irányelv[23] értelmében pszichológiai elsősegélyt és érzelmi támogatást nyújt az áldozatok és családtagjaik számára;

209.  hangsúlyozza, hogy az áldozatok hozzátartozóinak értesítését külön képzett szakembereknek kell végezniük méltóságteljes, emberséges és megfelelő módon, gondoskodva arról, hogy a média ne fedje fel kilétüket előzetes hozzájárulásuk nélkül, és hogy kiemelt figyelmet, tiszteletet és elsőbbséget biztosítsanak a gyermekeknek;

210.  felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben tagállamaik nem rendelkeznek képviselettel; hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásmódokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik az adott tagállamban nem állampolgár uniós állampolgárokat;

211.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a terrorizmus áldozatainak nyújtott szükséges segítség olyan intézkedésekre is kiterjedjen, mint az elsősegély, a pszichológiai támogatás, a másodlagos viktimizációval szembeni védelem, az ingyenes jogi segítségnyújtás, az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés, az azonnali költségek fedezését segítő készpénzelőleg, a képesített gyermekgondozási és otthoni támogatás, az adókedvezmények és a közlekedéssel kapcsolatos segítségnyújtás átmeneti vagy tartós fogyatékosság esetén;

212.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával gondoskodjanak arról, hogy az összes érintett nemzeti szolgálat szakemberei és különösen az elsődleges beavatkozók megfelelő képzést kapjanak a terrorizmus áldozatainak sajátos szükségleteivel kapcsolatban; rámutat arra, hogy a CCVT segítséget nyújt majd a szakmai továbbképzéssel kapcsolatos feladatokban, többek között a rendőrök, az ügyvédek és az áldozatokkal foglalkozó más szakemberek, valamint a biztosítótársaságok vagy a kártérítési hatóságok szakemberei számára is;

213.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre jogi mechanizmusokat annak érdekében, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák a konkrét terrorcselekmények dicsőítését, miután az megalázza az áldozatokat, és az áldozatok méltóságának és felépülésének károsításával másodlagos viktimizációt okoz;

214.  felhívja az érintett intézményeket, hogy nyújtsanak biztosítékokat az áldozatok megalázásából és az áldozatokról alkotott kép ellen a támadóhoz kapcsolódó társadalmi közegből érkező támadásokból eredő későbbi viktimizáció megelőzésére;

215.  kéri a tagállamokat, hogy tiltsák meg a terrorista tevékenységekben jogerős bírósági határozattal bűnösnek talált személyek előtti tisztelgést;

216.  kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az áldozatokra azokban az esetekben, ha zaklatás érheti őket, vagy attól tartanak, hogy az agresszorok társadalmi köréből ismét megtámadhatják őket;

217.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ISIS terroristái által az EU területén kívül elkövetett szexuális és egyéb súlyos erőszakos bűncselekmények áldozatai belül biztonságban és félelem nélkül élhessenek az Unión belül; felhívja a tagállamokat, hogy ezeket az eseteket terjesszék bíróság elé, még akkor is, ha a bűncselekményeket az EU-n kívül követték el, és az áldozatokat értékes tanúként vonják be a bírósági eljárásokba;

218.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan pénzügyi megoldás lehetőségét, amely kártérítést nyújtana az áldozatok számára nagyobb méretű terrortámadások esetén, hogy szükséges esetben, illetve a határon átnyúló esetekben segítséget nyújtson a tagállamoknak;

219.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet a tagállamokkal annak érdekében, hogy mérsékelje az egyes tagállamokban a terrortámadások áldozatainak nyújtott nemzeti pénzügyi kártérítési összegek között tapasztalható jelentős eltéréseket;

220.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a terrorizmus minden áldozata jogosult legyen félként részt venni az őket ért terrortámadással kapcsolatos bírósági eljárásokban, és vegyék figyelembe a más országokból származó áldozatok sajátos helyzetét; kéri a tagállamokat annak garantálására, hogy a büntetőeljárás során nem kerül sor megalázó vagy megszégyenítő találkozásra az áldozatok és az agresszor vagy annak környezete között;

221.  kéri a terrorizmus áldozatainak európai emléknapja (március 11.) fokozottabb népszerűsítését;

Alapjogok

222.  hangsúlyozza, hogy a biztonsági intézkedéseket, ezen belül a terrorizmus elleni intézkedéseket jogállami eszközök révén kell meghozni, az intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, és egyértelmű jogi keretben kell elfogadni azokat; ezért felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a terrorizmus elleni intézkedések elfogadása vagy alkalmazása során tartsák tiszteletben az alapvető jogokat, ezen belül a magánélet védelmére és az adatvédelemre vonatkozó jogokat, a gondolatszabadságot és a vélelménynyilvánítás szabadságát, a megkülönböztetés tilalmát, valamint az eljárási biztosítékokat, mint például az ártatlanság vélelmét, az információszabadságot és az igazságügyi hatóság általi ellenőrzést, továbbá annak garantálását, hogy tényleges jogorvoslat, többek között bírósági jogorvoslati eljárás álljon az egyének rendelkezésére, hogy felléphessenek alapvető jogaik megsértésével szemben;

223.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a terrorizmus elleni intézkedések elfogadása és alkalmazása során találják meg a megfelelő egyensúlyt a különböző érintett alapjogok és a biztonsági szükségletek között; e tekintetben úgy véli, hogy az emberek élethez és biztonsághoz való alapvető jogának védelmét kell első számú prioritásnak tekinteni;

224.  megismétli, hogy a nemzetközi és regionális emberi jogi jogszabályok szerint az államok egyértelműen jogosultak és kötelesek a joghatóságukba tartozó magánszemélyek terrortámadásokkal szembeni megvédésére, hogy biztosítható legyen az élethez való jog, valamint a biztonsághoz való jog tiszteletben tartása; emlékeztet arra, hogy az EU és a harmadik országok között a terrorizmus elleni küzdelem területén folytatott együttműködést a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog, ezen belül a kínzás tilalma tiszteletben tartására kell alapozni;

225.  felhívja a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy vizsgálják meg a terrorizmus elleni politikák terén meglévő kihívásokat, és azonosítsák a tagállamokban található bevált gyakorlatokat, többek között a kiszolgáltatott személyek, például a fogyatékossággal élők és a kiskorúak sajátos körülményeit figyelembe vevő gyakorlatoka; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjét, és dolgozzon ki iránymutatásokat e tekintetben; emlékeztet továbbá arra, hogy a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy többéves keretének összefüggésében kérheti az Alapjogi Ügynökség véleményét a terrorizmus elleni intézkedésekről;

226.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a szükséges adatvédelmi biztosítékok, ezen belül a személyes adatok biztonságának és titkosságának védelmét szolgáló megfelelő technikai és szervezeti intézkedések bevezetéséről az alkalmazandó uniós jogszabályoknak megfelelően; sürgeti a tagállamokat, hogy szabályozzák egyértelműen, hogy a rendszereken belül ki milyen adatokhoz férhet hozzá, vezessenek nyilvántartást a betekintésekről és a nyilvánosságra hozatalról, és biztosítsák a hozzáféréshez, a helyesbítéshez, az adattörléshez és a korlátozáshoz, valamint a kártérítéshez és a jogorvoslathoz való jogot; felhívja a Bizottságot, és az európai adatvédelmi biztost, hogy fejlesszenek ki további innovatív beépített adatvédelmi megoldásokat;

227.  úgy véli, hogy a megfelelő terrorizmus elleni politikák megkövetelik, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő állami szervek szilárd megbízatással rendelkezzenek, és e hatóságok nagy fokú támogatást élvezzenek a közvélemény részéről; rámutat arra, hogy a felügyelet fontos szerepet játszhat a közvélemény bizalmának és támogatásának előmozdításában; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a terrorizmus elleni intézkedések felügyeletéről azok hatásának értékelése érdekében; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelő demokratikus felügyeletről és nyilvános elszámoltathatóságról minden biztonsági és hírszerző szolgálat esetében, megőrizve ugyanakkor a szükséges mértékű titoktartást;

°

°  °

228.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0307.
• [2]  Tanulmány az Európai Unió terrorizmus elleni politikájáról: „Relevancia, koherencia és hatékonyság”, készült az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya megbízásából, http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/583124/IPOL_STU(2017)583124_EN.pdf
• [3]  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/en/TXT/?uri=CELEX:32018D1084
• [4]  Europol (TE-SAT) jelentés, 2017, 14. o.
• [5]  https://www.dw.com/de/jesidin-trifft-in-deutschland-auf-is-peiniger/a-45119776
• [6]  Radikalizálódás alatt olyan összetett folyamat értendő, amelynek során egy egyén vagy csoport egyre szélsőségesebb vallási és/vagy politikai elképzeléseket/nézeteket fogad el, amelyek erőszakos cselekedetekhez vezethetnek, ideértve a terrorcselekmények elkövetését is. A Bizottság szakpolitikai dokumentumaival összhangban a „radikalizálódás” kifejezés alatt „az erőszakos szélsőségességhez és terrorizmushoz vezető radikalizálódást” kell érteni.
• [7]  Věra Jourová jogérvényesüléssel, fogyasztópolitikával és a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó biztos beszéde a börtönbeli radikalizációról szóló konferencián, Brüsszel, Borschette, 2018.2.27., http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-18-1221_en.htm
• [8]  Europol, 2018. szeptember 6.
• [9]  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/458 rendelete az (EU) 2016/399 rendeletnek a külső határokon a releváns adatbázisok lekérdezésével végzett ellenőrzések megerősítése tekintetében történő módosításáról, HL L 74., 2017.3.18., 1. o.
• [10]  HL C 366., 2017.10.27., 101. o.
• [11]  A terrorizmus EU-beli helyzetéről és annak változásáról szóló 2017. évi Europol-jelentés (Te-Sat), 10. o.
• [12]  Europol Te-Sat 2017, 15 o.
• [13]  Europol Te-Sat 2018, 9 o.
• [14]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0229.
• [15]  Az Európa Tanács 2017. szeptember 22-i „Az ISIS által elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények vagy akár lehetséges népirtás büntetőeljárás alá vonása és megbüntetése” című jelentés
• [16]  HL L 293., 2013.11.5, 1. o.
• [17]  HL L 212., 2018.8.22., 1. o.
• [18]  A Tanács 2008/615/IB határozata (2008. június 23.) a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről (HL L 210., 2008.8.6., 1. o.) és a Tanács 2008/616/IB határozata (2008. június 23.) a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/615/IB határozat végrehajtásáról (HL L 210., 2008.8.6., 12. o.).
• [19]  Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről – HL L 284., 2018.11.12., 6. o.
• [20]  http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2018/614496/IPOL_IDA(2018)614496_EN.pdf
• [21]  COM(2018)0213.
• [22]  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről (HL L 194., 2016.7.19., 1. o.).
• [23]  HL L 88., 2017.3.31., 6. o.

INDOKOLÁS

Háttér

Az elmúlt években az EU korábban soha nem látott méretű terrorhullámmal szembesült saját területén, amely a polgárok figyelmének középpontjába állította a biztonság kérdését, és rávilágított az együttműködéssel és az információmegosztással kapcsolatos problémákra ezen a területen. Egy, a polgárok biztonsággal kapcsolatos tudatosságával, tapasztalataival és felfogásával kapcsolatos 2017-es Eurobarometer-felmérés szerint a válaszadók 92%-a egyetértett azzal, hogy a nemzeti hatóságoknak meg kell osztaniuk információikat más uniós tagállamok hatóságaival, hogy hatékonyabban felléphessenek a terrorizmussal szemben.

A merényletek nyomán a tagállamok és az EU igyekezett választ adni a polgárok aggodalmaira, valamint a terrorista fenyegetés jelentette kihívásra. Új jogszabályi javaslatok születtek, a meglévő jogszabályokat felülvizsgálták, illetve ez jelenleg is folyamatban van, és vita kezdődött az Unióban és a tagállamokban arról, hogy miként lehetne a legjobban reagálni a terrorfenyegetésre.

Az Európai Parlament 2017. július 6-án terrorizmussal foglalkozó különbizottságot (TERR) állított fel annak érdekében, hogy választ adjon ezekre a fejleményekre, és kifejezésre juttathassa véleményét. A bizottság 2017. szeptember 14-én alakult meg. Fő célja, hogy foglalkozzon a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos gyakorlati és jogalkotási hiányosságokkal, külön hangsúlyt helyezve az együttműködésre és az információcserére.

Horizontális kérdések

A szakértők és a gyakorlati szakemberek által azonosított és felvetett fő kérdések egyike az e területtel foglalkozó hatályos jogszabályok maradéktalan végrehajtásának szükségessége. A meglévő intézkedések gyakorlati alkalmazásának biztosításához a tagállamoknak a jogszabályi keret mellett a szükséges műszaki felszerelésről, valamint megfelelő és jól képzett személyzetről is gondoskodniuk kell.

A bizottság munkája során a megfelelő adatmegőrzési rendszer szükségessége is rendszeresen felmerült. Az előadók véleménye szerint szükség van egy, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából eredő követelményekkel összhangban lévő uniós adatmegőrzési szabályozásra, egyúttal figyelembe véve az illetékes hatóságok szükségleteit és a terrorizmus elleni küzdelem sajátosságait.

Az előadók sajnálattal állapítják meg, hogy egyes tagállamoknak a terrorista bűncselekmények megelőzését, felderítését, kivizsgálását és a vádeljárás lefolytatását célzó rendőrségi és igazságügyi együttműködési intézkedéseket érintő jelenlegi kívülmaradása veszélyeztetheti a terrorizmussal kapcsolatos nyomozások gyorsaságát és hatékonyságát, és káros hatásokkal járhat, és felhívják a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a kívülmaradásoktól e kulcsfontosságú területen.

A radikalizálódás megelőzése és az ellene folytatott küzdelem

A radikalizálódás – mint a hazai eredetű terrortámadások forrása – nagy fenyegetést jelent az Európai Unióra. A radikalizálódáshoz vezető fő tényezők a közösségi médiában megjelenő radikális tartalmak, a radikalizálódott személyekkel való kapcsolattartás, valamint a radikalizálódás ökoszisztémája, ezen belül a gyűlöletkeltő szónokok, valamint a könyvekben, az interneten és az audiovizuális médiában megjelenő radikális tartalmak. A radikalizálódás másik fő melegágya a börtön.

Annak ellenére, hogy az Európai Unió több kezdeményezést indított a radikalizálódás felszámolására – ilyen például az uniós radikalizálódástudatossági hálózat és az uniós internetfórum – összehangoltabb és koncentráltabb megközelítésre van szükség e fenyegetés kezeléséhez. Az előadók ezért javasolják egy radikalizálódás megelőzésére irányuló új uniós kiválósági központ létrehozását, amelynek feladata az lenne, hogy összehangolja és előmozdítsa az együttműködést a tagállamok, politikai döntéshozók, gyakorlati szakemberek, szakértők és kutatók között a radikalizálódás megelőzésének terén, és hozzájáruljon az uniós finanszírozás célzott felhasználásához ezen a területen. Ki kell emelni továbbá a civil társadalmi szervezeteket és nem kormányzati szervezeteket is, amelyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a radikalizálódás megelőzésére és a jelenség elleni fellépésre irányuló projektek helyi szintű végrehajtásában. A munkájukhoz szükséges jogi és pénzügyi előfeltételeket a tagállamoknak kell kialakítaniuk.

A radikális tartalmak internetes terjedésének megakadályozása tekintetében az előadók véleménye szerint a vállalati önkéntes fellépések elérték korlátjaikat, és kérik a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely kötelezi a vállalatokat arra, hogy egy órán belül eltávolítsák a teljes terrorista tartalmat, és vezessen be egyértelmű jelentéstételi kötelezettségeket a vállalatok számára a terrorista tartalmak előfordulására és a törlési arányokra vonatkozóan, és írjon elő szankciókat a meg nem felelés esetére.

Együttműködés és információcsere

A terrorizmus elleni küzdelem szempontjából elengedhetetlen az együttműködés és az információcsere. Egyes közelmúltbeli támadások megtervezése és végrehajtása olyan gyorsasággal történt, ami megköveteli az információk és a hírszerzési adatok gyors cseréjét az eredményesség és a támadások megakadályozása érdekében. A terrorizmus határokon átnyúló jellege szükségessé teszi a válaszlépések erőteljes koordinációját és az együttműködést a tagállamok, valamint az illetékes uniós ügynökségek és szervek között.

Az előadók véleménye szerint új megközelítésre kell váltani az információmegosztás területén. A terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos információkat alapértelmezés szerint meg kell osztani, és ettől csak olyan konkrét esetekben lehet eltérni, amikor a körülmények megkövetelik az információ visszatartását. Emellett olyan műszaki megoldásokat kell megvalósítani, amelyek lehetővé teszik az információk automatikus feltöltését a regionális rendszerekből a nemzeti/szövetségi, valamint európai rendszerekbe. Meg kell erősíteni a különböző szolgálatok, különösen a bűnüldöző hatóságok és a hírszerzési szolgálatok közötti együttműködést és információcserét.

Az előadók szorgalmazzák, hogy az Europol váljon a terrorizmus elleni küzdelem terén az EU-n belül folytatott információcsere és együttműködés valódi központjává. Ennek valóra váltásához azonban a tagállamoknak a lehető legnagyobb mértékű rugalmasságot kell biztosítaniuk az Europol és az illetékes tagállami hatóságok között a terrorista bűncselekményekkel összefüggésben megvalósuló kapcsolattartás terén. Emellett a terrortámadások határokon átnyúló jellegére tekintettel az ilyen támadások esetében következetesen közös nyomozócsoportokat kell igénybe venni. Alapelv, hogy az Europolnak és az Eurojustnak részt kell vennie ezekben a közös nyomozócsoportokban.

Ami a központosított rendszerek átjárhatóságát illeti, az előadók véleménye szerint ez üdvözlendő lépés, de mindössze az első lépés az átjárható rendszerek átfogó keretének létrehozása terén. A jövőben ennek további információs rendszerekre, köztük a nemzeti és decentralizált rendszerekre is ki kell terjednie.

Külső határok

A belső határok nélküli schengeni térség csak a külső határok hatékony biztosítása és védelme mellett tartható fenn. Néhány közelmúltbeli terrortámadás rámutatott az európai határellenőrzés súlyos hiányosságaira, mivel e támadások elkövetői közül legalább nyolcan irreguláris áramlások révén jutottak be Görögországba 2015 júliusában, augusztusában és októberében. Bár jelentős előrelépés történt ezen a területen, és új intézkedések – például a SIS és az Interpol adatbázisaiban való kötelező ellenőrzés a határátkelőhelyeken – bevezetésére is sor került, további intézkedésekre van szükség az integrált határigazgatás terén.

Különösen fontos az új jogszabályok végrehajtásához szükséges anyagi feltételek megteremtése a határokon, a biometrikus ellenőrzés bevezetése, az adatbázisok átjárhatósága, valamint az összes rendelkezésre álló adat, például az utasnyilvántartási állomány (PNR) felhasználása annak érdekében, hogy a potenciális terroristák az EU területére való belépés előtt azonosíthatók legyenek. Ki kell emelni továbbá a Frontex szerepét is az integrált határigazgatásban.

Az előadók elismerik, hogy a Földközi-tenger térségében jelenleg az EUNAVFOR MED Sophia művelet a fő biztonságszolgáltató, és rendelkezik a szükséges erőforrásokkal és képességekkel ahhoz, hogy a terrorizmus elleni küzdelemhez is hozzájáruljon. Ezért szorgalmazzák a Sophia művelet megbízatásának ennek megfelelő kiterjesztését, és területi hatályának kibővítését oly módon, hogy az a Tunéziából érkező új migrációs áramlásokra is kiterjedjen. Meg lehetne vizsgálni az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott olyan új határozat elfogadásának lehetőségét, amely hozzáférést biztosítana a Sophia számára a part menti államok felségvizeihez a gyanús hajók ellenőrzése céljából.

A terrorizmus finanszírozása

A terrorizmus finanszírozása elleni fellépésnek átfogónak kell lennie, és a pénzmozgások mellett a radikalizálódás finanszírozására is összpontosítania kell. A terrorizmus finanszírozása elleni intézkedéseknek a terrorszervezetek nagyarányú pénzügyi támogatását és a támadások kisebb összegeket igénylő finanszírozását egyaránt kezelniük kell. Ennélfogva kiemelten fontos, hogy a terrorizmus finanszírozása elleni fellépés a teljes pénzügyi információs rendszert igénybe vegye a megelőzés előmozdítása érdekében.

A jelentés felkéri a tagállamokat és a Bizottságot a terrorizmus finanszírozásának felderítésére irányuló rendszer (TFTS) létrehozására, amely a terrorizmussal és finanszírozásával kapcsolatba hozható személyek egységes eurófizetési térségen belüli tranzakcióira vonatkozik, és kiegészíti a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programot (TFTP), amely az USA-val közösen jött létre.

A kritikus infrastruktúra védelme

Az előadók szorgalmazzák a 2008/114 irányelv felülvizsgálatát annak biztosítására, hogy a kritikus európai infrastruktúrák kijelölése ágazatonkénti megközelítés helyett a létfontosságú és határokon átnyúló szolgáltatásokat támogató rendszerek elemzésén alapuljon. Az új irányelvnek kötelezővé kell tennie a kritikus infrastruktúrákat érintő események jelentését, a stressztesztek végrehajtására vonatkozó keretrendszert, a kijelölt kapcsolattartó pontok számára biztosított megfelelő képzést és az incidens vagy támadás esetén alkalmazandó üzletmenet-folytonossági tervekre vonatkozó minőségi követelményeket kell bevezetnie. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kritikus európai infrastruktúraként jelölje ki a páneurópai szolgáltatások eszközeit, például a Galileót és az Eurocontrolt.

Az előadók felhívják továbbá a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony válaszadási stratégiákat, és hozzanak létre a koordináció és a válsághelyzeti reagálás célját szolgáló multidiszciplináris válsághelyzeti reagálási központokat incidensek vagy támadások esetére.

Robbanóanyag-prekurzorok

2015-ben és 2016-ban az Unióban elkövetett terrortámadások 40%-ában használtak robbanóanyagokat annak ellenére, hogy a 98/2013 rendelet megtiltotta hét anyag határértéken felüli mennyiségben történő hozzáférhetővé tételét a lakosság számára, tizenegy termék esetében pedig előírta a gyanús tranzakciókkal kapcsolatos jelentéstételt. E jelenség oka az, hogy az elkövetők és a potenciális terroristák még mindig meg tudják vásárolni a prekurzorokat az interneten, és a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi eltérő rendszerek alkalmazását a tagállamokban.

Az előadók ezért üdvözlik a Bizottság új rendeletre irányuló javaslatát, amely eltörli a tiltott anyagokra vonatkozó regisztrációs rendszert, és egyértelműbben meghatározza, ki tekinthető lakossági személynek és szakmai felhasználónak. Az előadók a robbanóanyag-prekurzorok jogellenes online beszerzésére irányuló célzott intézkedések javítása érdekében szorgalmazzák az online vásárlások szigorúbb nyomon követését és a vámigazgatás területén meglévő közös kockázati kritériumok finomítását.

Lőfegyverek illegális kereskedelme

Az összes támadás 41%-ában használtak tűzfegyvert, ami 2016-hoz képest (38%) enyhe növekedést jelent. A tűzfegyverek terrortámadások során való alkalmazásának fenyegetése továbbra is fennáll, miután a fegyverek illegális piacán nőtt az elérhető átalakított vaktöltényes tűzfegyverek és a visszaalakított – egyszer már hatástalanított – tűzfegyverek mennyisége. Az előadók ezért szorgalmazzák a tűzfegyverekre vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok hiányosságainak felszámolását, például a könnyen átalakítható vaktöltényes tűzfegyverek és flóbertfegyverek, valamint riasztópisztolyok forgalmazásának megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatalát.

A terrorizmus áldozatai

A jelentés sürgeti a tagállamokat, hogy az (EU) 2017/541 és a 2012/29/EU irányelv rendelkezéseit ültessék át nemzeti jogrendjükbe.

Emellett kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a terrorizmus áldozataival foglalkozó jogalkotási javaslatot, amely tartalmazza konkrét jogállásuk és jogaik – ezen belül a kártérítési jogosultság kritériumai és a kártérítési szintek – pontos meghatározását. A Bizottságnak emellett létre kell hoznia a terrorizmus áldozataival foglalkozó uniós koordinációs központot (CCVT) annak érdekében, hogy egy vagy több tagállamot érintő tömeges támadás esetén időben és megfelelő krízishelyzeti támogatást tudjon nyújtani.

Alapjogok

Az alapvető jogok tiszteletben tartása a sikeres terrorizmus elleni politikák elengedhetetlen eleme, és a terrorizmus elleni intézkedések eredményességének biztosítása érdekében meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a különböző érintett alapjogok között. E tekintetben az előadók kiemelik, hogy bár a magánélethez való jog alapjog, az emberek élethez és biztonsághoz való alapvető jogát kell első számú prioritásnak tekinteni. Emellett figyelembe kell venni a kiszolgáltatott/fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit és körülményeit is.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	13.11.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 2 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Ivo Belet, Caterina Chinnici, Javier Couso Permuy, Edward Czesak, Arnaud Danjean, Gérard Deprez, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Doru-Claudian Frunzulică, Elisabetta Gardini, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Eva Joly, Jeroen Lenaers, Péter Niedermüller, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Birgit Sippel, Helga Stevens, Elena Valenciano, Geoffrey Van Orden, Kristina Winberg, Milan Zver
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Lynn Boylan, Claude Moraes, Morten Helveg Petersen, Emil Radev, Josep-Maria Terricabras
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	France Jamet, Manolis Kefalogiannis, Lukas Mandl

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

23	+
ALDE	Gérard Deprez, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Morten Helveg Petersen
ECR	Edward Czesak, Helga Stevens, Geoffrey Van Orden
ENF	France Jamet
PPE	Ivo Belet, Arnaud Danjean, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Elisabetta Gardini, Monika Hohlmeier, Manolis Kefalogiannis, Jeroen Lenaers, Lukas Mandl, Emil Radev, Milan Zver
S&D	Caterina Chinnici, Doru-Claudian Frunzulică, Ana Gomes, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Elena Valenciano

2	-
GUE/NGL	Lynn Boylan, Javier Couso Permuy

5	0
ECR	Kristina Winberg
S&D	Sylvie Guillaume, Birgit Sippel
VERTS/ALE	Eva Joly, Josep-Maria Terricabras

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás