Eljárás : 2018/2097(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0392/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0392/2018

Viták :

PV 11/12/2018 - 16
CRE 11/12/2018 - 16

Szavazatok :

PV 12/12/2018 - 12.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0513

JELENTÉS     
PDF 409kWORD 64k
26.11.2018
PE 626.935v02-00 A8-0392/2018

Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

(2018/2097(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: David McAllister

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

(2018/2097(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, a Tanács által az Európai Parlament számára készített éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) által közzétett 1975. évi Helsinki Záróokmányra,

–  tekintettel az Észak-atlanti Szerződésre,

–  tekintettel az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló 2018. július 10-i együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó 2016. évi globális stratégiájára,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az ellenállóképesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben” című 2017. június 7-i közös közleményére (JOIN(2017)0021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0392/2018),

A.  mivel az EU környezete biztonsági szempontból jelenleg változékonyabb, megjósolhatatlanabb, összetettebb és többértelműbb, mint bármikor a hidegháború befejeződése óta, és államok közötti konfliktusokkal, természeti katasztrófákkal, terrorizmussal, csődbe ment államokkal, számítógépes támadásokkal és hibrid hadviseléssel kell szembenéznie; mivel a jelenlegi uniós szakpolitikák már nem elegendőek a stabil és virágzó szomszédság előmozdításához; mivel az EU felelőssége egyre nagyobb saját biztonságának megóvása és ezzel egyidejűleg érdekeinek és értékeinek védelme terén;

B.  mivel az EU külső fellépése közvetlen hatással van polgáraink életére az Európai Unión belül és kívül egyaránt, többek között azzal, hogy szomszédságunkban támogatja a békét, a gazdasági együttműködést, a biztonságot és a stabilitást határainkon belül és kívül, hogy idejében elejét veszi a válságoknak, hogy kezeli őket a tovagyűrűző negatív hatások elkerülése érdekében, vagy hogy előmozdítja a konfliktusok békés rendezését;

C.  mivel az EU-ban csökken a népességszám, és az előrejelzések szerint 2050 körül – az 1960. évi 13%-kal szemben – a világ népességének már csak 5%-át fogja kitenni;

D.  mivel 2050-ig a világ népességének növekedésére várhatóan több mint 50%-ban Ázsiában kerül sor, azaz a bolygó 2,4 milliárd fővel bővülő lakosságából 1,3 milliárd feltehetően ott születik majd; mivel ez a növekedés a legszegényebb országok némelyikében koncentrálódik, ami számos új kihívást von maga után, amely romboló hatással lesz mind az érintett országokra, mind pedig az Unióra, ha nem kezdünk mostantól foglalkozni vele;

E.  mivel 2050-re Kína, az USA és India válhatnak a világ vezető gazdasági hatalmaivá, és politikai súlyuk még ennél is nagyobb lesz, miközben a gazdasági és politikai súly hosszú távú újraelosztása következtében az EU egyetlen tagállama sem szerepel majd a világ legnagyobb gazdaságai között, és mivel így az Európai Uniónak jelentősen átalakult globális egyensúlyi helyzettel kell majd szembenéznie, ami megújult erőfeszítéseket tesz szükségessé a meglévő globális kormányzás intézményeinek erősítése érdekében;

F.  mivel az új világrendet egyre inkább az aszimmetria jellemzi, amelyben az elmúlt évtized során számos nem állami szereplő növelte befolyását az emberi jogokért, tisztességes kereskedelemért, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásért síkra szálló nem kormányzati szervezetektől a kormányzati politikát befolyásoló transznacionális óriásvállalatokon át a közösségi médiában demokratikus változásokat követelő aktivistákig; mivel nemzetközi szervezett bűnözői csoportok és terrorszervezetek próbálják aláásni a demokratikus elveket; mivel mindazonáltal egyre gyakrabban kérdőjelezik meg a multilateralizmust, amelyhez Európa mélyen kötődik, ugyanakkor egyetlen feltörekvő állami vagy nem állami szereplő sem képes vitathatatlan világnézetet széles körben elfogadtatni;

G.  mivel a globalizáció felerősítette a kölcsönös függést, és egy Pekingben vagy Washingtonban meghozott döntés közvetlenül érezteti hatását életünkben; mivel e kölcsönös függés eredményeként a közvélemény tudatára ébredt annak, hogy a transznacionális problémák megoldásához transznacionális megoldásokra, a globális kormányzás tökéletesítéséhez pedig többoldalú szervezetekre van szükség;

H.  mivel a világ lakosságának közel egynegyede nem stabil államokban vagy társadalmakban él; mivel ezek egyre nagyobb mértékben mozdítják elő a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenséget, ami az éghajlatváltozással együtt közvetlen fenyegetést jelent a stabilitásra, a demokráciára és a békére nézve;

I.  mivel az EU világméretű vezető szerepre és befolyásra való törekvését aláaknázta a pénzügyi válság, a soha nem látott mértékű migrációs válság kezelése, az erősödő euroszkepticizmus, a közvetlen szomszédságunkban előálló válsághelyzetek szaporodása, a külpolitika egységességének hiánya, az európai közvélemény növekvő szkepticizmusa az erő külső alkalmazása tekintetében, valamint az EU tényleges stratégiai önállóságának hiánya, aminek eredményeképpen megerősödött az a tendencia, hogy az eseményekre csupán reagálunk ahelyett, hogy mi alakítanánk őket; mivel azonban az EU továbbra is a világ vezető szereplője a szabályozási normák terén;

J.  mivel egyes nyugati demokráciák sebezhetőbbé, protekcionistábbá és befelé fordulóvá váltak, és hajlamosak elfogadni a szélsőségeket, mikor pedig a többoldalú együttműködés kínálja az egyetlen utat a világméretű kihívásokra való hatékony válaszadáshoz; mivel ezt az űrt olyan hatalmak próbálják betölteni, mint Kína és Oroszország, amelyek ahelyett, hogy elfogadnák, megkérdőjelezik a nemzetközi jogon alapuló meglévő globális kormányzást; mivel ez utóbbi államok más megközelítést alkalmaznak a fejlesztési együttműködés tekintetében, amely nem kapcsolódik a jogállamiság javításához vagy más demokratikus reformokhoz;

K.  mivel az Iránnal létrehozott átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) jelentős többoldalú eredmény a stabil és békés Közel-Kelet felé vezető úton; mivel rendkívül sajnálatos Trump elnök azon döntése, hogy felmondja az Iránnal létrehozott JCPOA-t, és másodlagos szankciókkal sújtja az Iránnal jogszerű üzleteket kötő európai vállalatokat, és aláássa Európa gazdasági szuverenitását, és rávilágít az Unió dolláralapú kereskedelmi rendszernek való problémás kitettségére; mivel az EU és tagállamai megerősítették a JCPOA melletti elkötelezettségüket, és intézkedéseket hoztak a legitim európai gazdasági érdekek védelmére;

L.  mivel az ISIS, az al-Kaida és más nemzetközi terrorszervezetek továbbra is jelentős veszélyt jelentenek Európára és a világ nemzeteire;

M.  mivel Európa biztonsága az Unió globális stratégiájának megfelelően a közös stratégiai autonómia törekvésén alapul; mivel az ambiciózus, hiteles és hatékony közös külpolitikát megfelelő pénzügyi forrásokkal és eszközökkel kell támogatni, és annak a tagállamok következetes, időszerű és következetes megközelítésén kell alapulnia;

1.  hangsúlyozza, hogy eljött a pillanat, amikor az Európai Uniónak saját kezébe kell vennie a sorsát; véleménye szerint az Uniónak a nemzetközi kapcsolatok terén olyan valódi és szuverén politikai és gazdasági hatalomként kell fellépnie, amely hozzájárul a konfliktusok megoldásához a világban, és alakító résztvevője a globális kormányzásnak; ezért hangsúlyozza, hogy közös érdekeink, valamint elveink és értékeink előmozdítása érdekében ténylegesen közös európai kül- és biztonságpolitikára van szükség, amely stratégiai autonómián és annak az ipar és a műveletek területén – egyebek mellett a képességek szempontjából – történő integrációján alapul ;

2.  meggyőződése, hogy egyetlen uniós tagállam sem képes egymagában választ adni a jelen kor világméretű kihívásaira; véleménye szerint az erők összefogásával az EU-n belül a tagállamok képesek befolyást gyakorolni a világ helyzetére, amire egyébként nem lennének képesek; meggyőződése, hogy a következetes és egységes álláspont érdekében együttműködő, 500 millió polgárt képviselő 28 tagállam nagyobb súllyal léphet fel a nemzetközi tárgyalásokon, az emberi jogok és az elszámoltathatóság előmozdítása, valamint a nemzetközi szabályozások, a politikai, demokratikus, környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági normák kialakítása terén; úgy véli továbbá, hogy az uniós szociális modell védelme alatt a globalizáció lehetőséget, nem pedig fenyegetést jelent az uniós polgárok számára, és az európai és nemzeti vezetőknek ezt egyértelműen és pozitívan kell kommunikálniuk polgáraik felé;

3.  sajnálja, hogy a tagállamok valamennyien túl gyakran előtérbe helyezik nemzeti érdekeiket, nem törődve a lehetséges európai szintű következményekkel, ily módon aláásva az EU mint globális szereplő egységét, következetességét és eredményességét, és ennek eredményeként hitelességét is; szorgalmazza a felelősség jobb megosztását és az EU és tagállamai közötti megerősített koordinációt; emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak koherenseknek kell lenniük egymással és más, külső dimenzióval rendelkező szakpolitikákkal, és egyeztetni kell azokat a nemzetközi partnerekkel; véleménye szerint a tagállamok közötti jó együttműködés alapvető fontosságú demokratikus rendünk, közös értékeink, szabadságunk, valamint szociális és környezeti normáink megóvása érdekében; hangsúlyozza a tagállamok, a partnerországok és a nemzetközi szervezetek közötti együttműködés kiterjesztésének szükségességét;

4.  emlékeztet arra, hogy az EU – a 28 tagállam együtteseként – a világ legnagyobb gazdasága, amelyben több mint félmilliárd ember él, és hogy az euró a második legfontosabb tartalékvaluta; hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények és az egyes tagállamok kollektív hozzájárulásai alapján az EU adományozza egyúttal a legtöbb fejlesztési segélyt a világban;

5.  hangsúlyozza, hogy a külkapcsolatok európai megközelítését a következők jellemzik:

–  az egyetemes értékek – a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok és alapvető szabadságok, ezen belül a kisebbségi jogok tiszteletben tartása – előmozdítása és védelme;

–  elkötelezettség a multilateralizmus és a szabályokon alapuló nemzetközi rend iránt, az ENSZ rendszere és olyan regionális szervezetek támogatásával, mint az EBESZ;

–  kiállás a konfliktusok megelőzése és kezelése, a közvetítés és a konfliktusok békés rendezése, a béketeremtés és az intézményépítés mellett;

–  a fenntartható fejlődés, a segítségnyújtás és a gazdasági együttműködés, a tisztességes kereskedelem, az éghajlatbarát megállapodások és az alternatív energiaforrások előmozdítása;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak hűnek kell maradnia a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság Szerződésekben meghatározott elveihez; hangsúlyozza, hogy fontos elvégezni annak értékelését, hogy harmadik országokban sikerrel járt-e az említett elvek előmozdítása, és milyen mozgástér nyílik a további előrelépésre; hangsúlyozza, hogy az EU ezen elvek előmozdításával kapcsolatos hírnevét csak akkor lehet fenntartani, ha ugyanezen elvek védelmét és tiszteletben tartását valamennyi tagállama garantálja;

7.  ösztönzi továbbá a „kevesebbért kevesebbet” politika fontolóra vételét azon országok vonatkozásában, amelyek visszalépnek a kormányzás, a demokrácia és az emberi jogok terén; úgy véli, hogy a demokratikus normák és az emberi jogok megsértése esetén az Uniónak hatékonyabban kell felhasználnia külpolitikai eszközeit, ideértve a kereskedelmi és fejlesztési eszközöket, például a harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokat, biztosítva különösen azt, hogy ne kerüljön sor semmilyen megállapodás ratifikálására, amíg az emberi jogi referenciakritériumok nem teljesülnek; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a harmadik országokban elkövetett korrupció elleni küzdelem érdekében fogadjanak el a tisztázatlan vagyonra vonatkozó határozatokat; emlékeztet arra, hogy a gazdasági szankciók a kényszerítő diplomácia erőteljes eszközei; rámutat arra, hogy egyes esetekben a Parlament által elfogadott külpolitikai állásfoglalásoknak nincs uniós szintű következménye, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) nagyobb mértékben vegye figyelembe ezeket;

8.  felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és az egyes tagállamokat, hogy cselekedjenek stratégiai kitekintéssel, integrált megközelítést követve és felhasználva a rendelkezésükre álló valamennyi eszközt – beleértve a kereskedelmet, a fejlesztést, a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) diplomáciai, polgári és katonai eszközeit, valamint a stratégiai kommunikációt és a társadalmi diplomáciát – az EU geopolitikai befolyása és a világban róla kialakult általános kép erősítésére és érdekeinek védelmére, ideértve az EU gazdasági szuverenitásának és stratégiai autonómiájának erősítését is; hangsúlyozza az éghajlat-diplomácia, a kulturális és tudományos diplomácia, valamint a diplomácia „alternatív” formáinak e folyamatban betöltött kiegészítő szerepét;

9.  szorgalmazza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) különítsenek el elegendő pénzügyi forrást elkülönítésére az EU külső fellépései számára, és hogy az Unió összpontosítsa erőforrásait a stratégiai prioritásokra; emlékeztet az EU külső pénzügyi eszközeinek az EU külpolitikai érdekeinek előmozdításában betöltött fontos szerepére; hangsúlyozza a külső finanszírozási eszközök koherenciája, eredményessége, reagálóképessége és rugalmassága megerősítésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet megfelelő módon be kell vonni az eszközök ellenőrzésébe és stratégiai irányításába; véleménye szerint az EU szomszédságában és azon túl fokozódó kihívások szükségessé teszik a külügyi fellépés számára rendelkezésre álló előirányzatok jelentősen növelését és a polgári KBVP-missziók jelentős megerősítését;

10.  felhívja az EKSZ-t, hogy a hasonlóan gondolkodó országokkal alakítson ki koalíciókat az egyes konkrét kérdésekhez/ügyekhez kapcsolódóan a szabályalapú nemzetközi rend, a multilateralizmus és a szabad és tisztességes kereskedelem támogatása és előmozdítása céljából, valamint dolgozzon ki együttműködésen alapuló megoldásokat a globális kihívásokra, többek között a változó hatalmi egyensúlyra; felhívja az EKSZ-t, hogy működjön együtt a feltörekvő hatalmakkal olyan globális közjavak, mint a béke és a biztonság biztosítása érdekében, többek között a világszerte jelentkező válságok megelőzése, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése – ezen belül a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a tiszta levegő és víz, valamint a szennyezésmentes termőföld –, valamint az emberi jogok és a pénzügyi stabilitás védelme és előmozdítása terén folytatott együttműködés révén; emlékeztet a parlamentközi kapcsolatok fontosságára e célok támogatása tekintetében;

11.  elítéli, hogy Oroszország rendszeresen él vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez aláássa a béke és a konfliktusrendezés érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseket; megállapítja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli akadályok gátolják a nemzetközi közösség fellépését és megakadályozzák a válságok rendezését; ismételten kéri, hogy a tagállamok támogassák a Biztonsági Tanács összetételének és működésének reformját; hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezetten támogatja az ENSZ nemzetközi szerepének megerősítését;

12.  megállapítja, hogy az EU jelentős szerepet játszott a külpolitikai válságok csillapításában és rendezésében, nevezetesen amikor egyes tagállamok az Unió égisze alatt vezető szerepet vállaltak például a normandiai négyekben vagy az Iránnal folytatott EU3+3 tárgyalásokban; úgy véli, hogy a gyorsan változó helyzetek kezelése terén rövid távon rugalmasabbá és reagálóképesebbé tehetné az EU külső politikáját, ha a fokozott biztonsági és védelmi együttműködés hosszú távú célja mellett a tagállamok célszerűnek ítélt esetekben eseti koalíciókat hoznának létre, amelyek gyorsabban tudnak reagálni a nemzetközi válságokra, csökkentve az arra irányuló nyomást, hogy egyetemes konszenzus jöjjön létre a tagállamok között;

13.  üdvözli az Uniónak, ezen belül polgári és katonai KBVP-misszióinak a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés, a nemzetközi biztonság megerősítése és a konfliktus utáni helyreállítás terén a tartós béke biztosításának eszközeként játszott növekvő szerepét; emlékeztet arra, hogy a konfliktusok rendezése fokozott sikerekkel jár, amennyiben a nők hivatalos szerepet töltenek be a folyamat során, és szorgalmazza a nők fokozott részvételét az ilyen missziókban;

14.  egyetért azzal, hogy a fenyegetések közelsége meghatározza a szakpolitikai prioritásokat; felhívja ugyanakkor a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a szolidaritás Szerződésekben (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkében) rögzített elvét, és tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy közös választ adjanak a migrációs válságra ugyanúgy, ahogyan az összes tagállam gazdasági és biztonsági kontextusban szolidaritást mutatva reagált az erőszakosan fellépő Oroszország, valamint a Kína jelentette kihívásokra; úgy véli továbbá, hogy a jelenlegi válságok próbára tették a tagállamok hajlandóságát arra, hogy hatékonyabb együttműködést folytassanak a közös kihívások kezelése érdekében; kéri a konfliktus sújtotta lakosságnak biztosított humanitárius és egyéb segítségnyújtás fenntartását;

15.  megállapítja, hogy a belső és külső biztonság egyre fokozottabban összefügg egymással; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU külső beavatkozásokkal szembeni belső ellenállóképességét, és közös stratégiát kell kialakítani a nemzetközi partnerekkel a kritikus infrastruktúrák és a demokráciáink alapintézményeinek és alapvető jellemzőinek védelme érdekében egyaránt; támogatja a Bizottság és az alelnököt/főképviselő törekvését, hogy a kockázatcsökkentési stratégia részeként tovább javítsák az EU ellenállóképességét a terrortámadásokkal, különösen a dzsihádista terrorizmussal – amely napjainkban a közbiztonságot fenyegető fő kihívások egyike az Unióban –, a szélsőségességgel, az illegális migrációval, a vegyi fegyverek ismétlődő alkalmazásával, a propagandával, az online vagy offline folytatott dezinformációs kampányokkal, a kibertámadások végrehajtására és választási és népszavazási kampányokba való beavatkozásra tett orosz kísérletekkel és más hibrid fenyegetésekkel szemben, amelyek mindegyike gyors, határozott és összehangolt ellenlépéseket igényel; hangsúlyozza, hogy minden lehetséges intézkedést meg kell hozni a 2019-es európai parlamenti választásokba való beavatkozás elkerülése érdekében;

16.  kiemeli, hogy a transzatlanti partnerség rövid távon jelentős számú kihívással és zavarral néz szembe, mégis nélkülözhetetlen a biztonság és a jólét Atlanti-óceán mindkét partján történő biztosítása szempontjából; sajnálatosnak tartja az USA fokozatos kivonulását a többoldalú, szabályokon alapuló világrendből, különösen kilépését a Párizsi Megállapodásból, a JCPOA-ból, a csendes-óceáni partnerségi megállapodásból (TPP), az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, az UNWRA és különböző ENSZ-ügynökségek és nemzetközi fórumok, valamint békefenntartó műveletek finanszírozásának leállítását, és a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elleni támadásokat; felhívja az Uniót, hogy mutasson egységet, határozottságot és arányosságot e döntésekre való reagálása során, erősítse meg a JCPOA iránti maradéktalan támogatását, biztosítsa kézzelfogható gazdasági eredmények elérését Iránnal, és védje meg az Iránban beruházó európai vállalatokat az USA szankcióival szemben; felhívja továbbá az Uniót, hogy fokozza erőfeszítéseit az éghajlatváltozással kapcsolatos diplomácia területén, és a Párizsi Megállapodás betartását foglalja bele minden kereskedelmi és beruházási megállapodásba;

17.  hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkán stabilitásába és virágzásába való beruházásnak továbbra is az Európai Unió egyik legfőbb prioritásának kell maradnia; ismételten rámutat, hogy a nyugat-balkáni országoknak kínált európai perspektívának el kell vezetnie az érintett országok teljes jogú tagságához, feltéve, hogy valamennyi kritérium teljesül; kiemeli, hogy a bővítés érdemeken alapuló folyamat, gyökerei a koppenhágai kritériumok szigorú alkalmazásának megfelelő szigorú és tisztességes feltételrendszerre nyúlnak vissza, és csakis az egyes országok által többek között az alapvető emberi jogok, a korrupció, a pénzmosás, az általános átláthatóság és az igazságszolgáltatás függetlensége területén elért konkrét eredményektől függ; újólag rámutat, hogy a folyamat során elő kell mozdítani a szabályokon alapuló, együttműködő politikai és gazdasági nemzetközi rendhez szükséges reformokat, különös tekintettel a jogállamiságra, az emberi jogok – különösen a kisebbségi jogok – tiszteletben tartására, a megbékélésre és a jó szomszédsági kapcsolatokra, a biztonságra és a migrációra, a társadalmi-gazdasági és fenntartható fejlődésre, a közlekedési és az energiahálózatok összekapcsolására, valamint a digitális menetrendre;

18.  elismeri a keleti szomszédság stabilitásának fontosságát az Unió saját stabilitása szempontjából, és ösztönzi egyre szorosabb kapcsolatok kialakítását a keleti partnerség országaival; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is éljenek az EU átalakító erejével a keleti határokon, megerősítve a gazdasági és fizikai összeköttetéseken alapuló kötelékeket, ösztönzőként felhasználva a kereskedelmi megállapodásokat és az egységes piachoz való hozzáférést, valamint az emberek közötti elmélyült kapcsolatokat, többek között – amennyiben a feltételek teljesülnek – vízumkönnyítés és vízumliberalizáció révén a demokratikus reformok, valamint az európai szabályok és normák átvételének elősegítése érdekében; felhívja továbbá az EKSZ-t, hogy kövesse nyomon a demokratikus folyamatokat a közvetlen szomszédságában, és biztosítsa, hogy a demokratikus előrehaladás ne álljon le vagy hátráljon meg;

19.  újfent hangsúlyozza, hogy az EU kötelezettséget vállalt partnerei szuverenitásának, függetlenségének és területi integritásának támogatására; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden befagyasztott konfliktust a nemzetközi joggal, normákkal és elvekkel összhangban kezeljenek, növeljék a konfliktusoktól sújtott lakosságnak, a belső menekülteknek és a menekülteknek nyújtott támogatást, és lépjenek fel a harmadik országok, különösen Oroszország felől érkező destabilizációs kísérletek ellen; újólag elítéli a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes bekebelezését és a kelet-ukrajnai katonai beavatkozást; további erőfeszítéseket kér a minszki megállapodások végrehajtása érdekében, és szorgalmazza a szankciók meghosszabbítását mindaddig, amíg Oroszország nem teljesíti ezeket a megállapodásokat; elítéli továbbá a megszállt grúziai területek, Abházia és a chinvali régió/Dél-Oszétia folytatódó militarizációját, valamint biztonsági és humanitárius helyzetének romlását, és felszólítja Oroszországot, hogy teljesítse az EU közvetítésével létrejött 2008-as tűzszüneti megállapodás értelmében vállalt kötelezettségeit;

20.  emlékeztet arra, hogy a Földközi-tenger olyan határvonal, amely a világ legegyenlőtlenebb térségei között húzódik; megismétli, hogy sürgősen szükség van a Földközi-tenger déli medencéje és a szubszaharai Afrika tisztességes gazdasági és társadalmi fejlődésének serkentésére és az országok megsegítésére a bizonytalan helyzet kiváltó okai, például a fegyveres konfliktusok, a nem demokratikus és nem hatékony kormányzás, a korrupció és az éghajlatváltozás felszámolásában a helyi gazdasági lehetőségek megteremtésével – különösen a fiatalok és a nők számára és elsősorban a migránsok származási országaiban –, a helyben található érintett szereplők bevonásával és a helyi közösségek részvételével; tudomásul veszi a Bizottság elnökének, Juncker úrnak arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy új szövetséget a fenntartható beruházásokért és foglalkoztatásért Európa és Afrika között, valamint kezdeményezését az Európa és Afrika közötti különböző kereskedelmi megállapodások egyetlen kontinensközi szabadkereskedelmi megállapodásban való egyesítésére, amely csak abban az esetben lehet sikeres, ha azt egyenlő felek közötti gazdasági partnerségként terjesztik elő, és ténylegesen üzlet- és beruházásbarát környezetet sikerül teremteni; sürgeti az Uniót, hogy használja fel az európai szomszédságpolitika egyéb mechanizmusait arra, hogy tovább fokozza az együttműködést az Unió, a déli szomszédságpolitikai partnerországok és a kulcsfontosságú regionális szereplők között a regionális kérdésekkel, például a jó kormányzással, a biztonsággal, az energiaüggyel vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban; ismételten támogatásáról biztosítja az EU KBVP stabilizációs misszióit, és kéri e terület megerősítését;

21.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a puha politikai eszközeinek határozott alkalmazása és a meglévő társulási megállapodások teljes körű végrehajtása révén vezető szerepet kell játszania a Közel-Keleten és a Perzsa-öbölben; mély sajnálatát fejezi ki az USA kormányának azon döntése miatt, amelynek értelmében az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból áthelyezik Jeruzsálembe; felhívja az Uniót, hogy legyen a kétállami megoldást célzó valós közel-keleti békefolyamat helyreállításának hajtóereje; megerősíti az ENSZ-vezetésével zajló genfi folyamat elsőbbségét a szíriai konfliktus rendezésében, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2254. sz. határozatával összhangban; elítéli az Aszad-rezsimnek Oroszország és Irán által nyújtott támogatást, a rezsim háborús bűncselekményeit és emberiesség elleni bűncselekményeit, és felhívja az Uniót és tagállamait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy véget vessenek a szíriai nép elleni bűncselekményeknek és mindenekelőtt a vegyi fegyverek velük szembeni bevetésének;

22.  hangsúlyozza, hogy az indiai- és csendes-óceáni térség regionális biztonságának erősítése kulcsfontosságú az EU és tagállamai érdekeinek szempontjából; felhívja az összes érintett felet a térségben, hogy nézeteltéréseiket békés eszközökkel oldják meg, és a regionális biztonság megőrzése érdekében tartózkodjanak a status quo megváltoztatására irányuló egyoldalú fellépésektől, többek között a Kelet- és Dél-kínai-tengeren; ösztönzi a Kína és Tajvan közötti kétoldalú tárgyalások gyors újrakezdését, és ismételten hangsúlyozza szilárd támogatását Tajvan nemzetközi szervezetekben, mechanizmusokban és tevékenységekben való érdemi részvétele mellett; támogatja az Európai Unió és tagállamai, illetve az ázsiai partnerek közötti kapcsolatok elmélyítésére irányuló intézkedéseket, és ösztönzi a gazdasági, diplomáciai és biztonsági együttműködést;

23.  a régióban a közelmúltban megrendezett parlamenti és elnökválasztásokat követően megerősíti, hogy továbbra is elkötelezett a latin-amerikai országokkal való szoros kapcsolatok kialakítása iránt, a mélyrehatóbb integráció és együttműködés sarokköveként előmozdítva a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmét; mély aggodalmát fejezi ki a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának hiánya miatt Kubában, Nicaraguában és Venezuelában; aggodalommal veszi tudomásul a brazíliai választások fejleményeit, és reményét fejezi ki arra, hogy az új kormány továbbra is hűen követi a demokrácia és a jogállamiság útját; elismerését fejezi ki a kolumbiai békefolyamatban érintett valamennyi fél erőfeszítéseiért; ismét kifejezi teljes körű támogatását e békefolyamat és annak tényleges végrehajtása iránt;

24.  véleménye szerint a puha hatalom és az intézményépítés – fontosságuk ellenére – önmagukban nem lehetnek elegendők befolyás érvényesítésére a világban, ahol az erőpolitika és a kemény hatalom növekvő jelentőségre tesz szert; véleménye szerint az uniós külpolitika hatékonysága végeredményben nagy mértékben a kemény és a puha hatalmi eszközök eredményes kombinációján, például a nyílt párbeszéden, a példamutatásra való képességen és a mögötte felsorakoztatott erőforrásokon és képességeken, többek között a megfelelő pénzügyi forrásokon, a tényleges multilateralizmuson, a puha hatalom és a hiteles kemény hatalom kombinációján, a katonai képességek összevonásán, valamint az ezzel összefüggő döntéshozatali hatáskörök átadására mutatott tagállami hajlandóságon, valamint a NATO-val és más hasonló beállítottságú országokkal való együttműködésen múlik;

25.  üdvözli az EU tagállamai közötti megnövelt védelmi együttműködést és az EU katonai önállóságának növelése érdekében tett lépéseket, nevezetesen az európai katonai kiképzési feladatok ellátására szolgáló európai egységes parancsnoki központ létrehozását Brüsszelben, valamint az uniós harccsoportok telepítése előtt álló akadályok felszámolását; úgy véli, hogy a védelmi projektekkel kapcsolatos állandó strukturált együttműködés (PESCO) létrehozása, illetve a koordinált éves védelmi szemle (CARD) segíteni fogja a tagállamokat védelmi együttműködésük elmélyítésében és védelmi költségvetésük hatékonyabb felhasználásában; üdvözli az alelnök/főképviselő Európai Békekeretre és a polgári KBVP-missziók új keretére irányuló javaslatát, valamint a katonai mobilitás továbbvitelére irányuló kötelezettségvállalást Európa stratégiai autonómiájának többek között az európai intervenciós kezdeményezésen keresztül történő előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy az erős védelmi ipar fejlesztése többek között a kiberbiztonsági termékek – amelyek terén az EU képességeit fokozni kell – egységes piacának előmozdítása révén megerősíti az EU technológiai függetlenségét;

26.  véleménye szerint ahhoz, hogy az EU olyan hiteles politikai erővé váljon, amely képes a fegyveres konfliktusok megelőzésének strukturálására, a békemegállapodások betartatására és a konfliktus utáni törékeny helyzetek stabilizálására, elengedhetetlenül szükséges, hogy a béke és stabilitás előmozdítása céljából képes legyen polgári szakértők és katonai erők bevetésére a világ bármely pontján bekövetkező konfliktusokban; felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy építsenek ki megfelelő polgári és katonai képességeket, lefedve a szárazföldi, légi, tengeri és számítógépes képességek teljes skáláját, és tegyenek erőfeszítéseket a teljesen autonóm fegyverrendszerekről szóló, kötelező erejű eszköz létrehozására a Szerződés célkitűzéseinek megvédése érdekében; hangsúlyozza az Európai Unió és a NATO között zajló és az EU globális stratégiájában és az EU-NATO közös nyilatkozatban hangsúlyozott együttműködés fontosságát; hangsúlyozza, hogy a védelmi unió továbbfejlesztésének ki kell egészítenie az EU külkapcsolatainak célkitűzéseit;

27.  hangsúlyozza, hogy az új formátumok – mint például a Merkel kancellár és Macron elnök által javasolt EU Biztonsági Tanács –, valamint az Unión belüli és a nemzetközi hatóságokkal való szorosabb koordináció új módjainak kialakítása potenciálisan megkönnyíthetik a KKBP döntéshozatali folyamatának hatékonyabbá tételét; úgy véli, hogy e struktúrák létrehozása mellett ki kell alakítani demokratikus ellenőrzésük mechanizmusait is;

28.  támogatja, hogy az Unión belül folytassanak vitát az új formátumokról, többek között a Bizottság elnökének, Juncker úrnak az Unió helyzetéről szóló 2018. szeptember 12-i beszédében kifejtett azon javaslatáról, hogy a KKBP bizonyos területein – nevezetesen az emberi jogi problémák, a szankciók és a polgári missziók kérdésében – a Szerződések által jelenleg megkövetelt egyhangúság helyett minősített többségi szavazást alkalmazzanak; arra buzdítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen módon léphetnének fel hatékonyabban a KKBP és a KBVP kontextusában; úgy véli, hogy a minősített többségi szavazás elősegíti, hogy az EU határozottabban, gyorsabban és hatékonyabban léphessen fel; felhívja az Európai Tanácsot, hogy ezt a kezdeményezést az áthidaló klauzula (az EUSZ 31. cikkének (3) bekezdése) alapján tegye magáévá; ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy a többségi szavazás uniós politikák tekintetében való alkalmazásáról szóló szélesebb körű vita részeként vegye fontolóra a minősített többségi szavazás kiterjesztését a KKBP más területeire is; elismeri, hogy kreatív megoldásokat kell keresni az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti együttműködésre a KKBP és a KBVP terén, szem előtt tartva az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló 2018. március 14-i állásfoglalásában foglalt elveket;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamoknak.


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) végrehajtásáról 2018/2097(INI)) – Külügyi Bizottság, előadó: David McAllister

A GUE/NGL képviselői, Sabine Lösing és Miguel Urban Crespo által előterjesztett kisebbségi jelentés

A jelentést a gazdasági és geostratégai vezető szerep elvesztése miatti félelem ihlette. A jelentés egyrészt az együttműködés és a multilateralizmus mellett érvel, és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekben látja a bizonytalan helyzet és a konfliktusok okát, másrészt azonban felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy minden eszközt – a katonai eszközöket is beleértve – használjon fel az EU geopolitikai befolyásának megerősítése és elsősorban gazdasági érdekei védelme érdekében.

Ellenezzük a jelentést, mivel az:

•  a konfliktusok békés és diplomáciai rendezéséről beszél, de a kemény hatalom és a katonai erő alkalmazását hirdeti, és támogatja az erős védelmi ipart; üdvözli az európai intervenciós erő létrehozását, kéri a védelmi képességek finanszírozásának növelését és támogatja az uniós harccsoportok bevetését;

•  kéri az egyhangúság elvének eltörlését a Tanácsban a KKBP-vel kapcsolatban, támogatja a minősített többségű határozathozatalt, és szorgalmazza az EU Biztonsági Tanács létrehozását;

•  nem követi a halált okozó autonóm fegyverek betiltásáról szóló parlamenti állásfoglalást;

•  a polgári szakpolitikák és projektek kárára támogatja az elmélyített védelmi együttműködést, az Unió által finanszírozott állandó strukturált együttműködést (PESCO) és a katonai mobilitást,

•  támogatja a javasolt Békekeretet, amely fedezi majd a katonai műveletek valamennyi költségét, a telepítést, a felszereléseket és a fegyverek szállítását, és kívül esik minden parlamenti ellenőrzésen, és ennek jóváhagyása tovább militarizálja az EU konfliktusokkal kapcsolatos megközelítését;

Kérjük:

–  valósítsák meg uniós és világszinten a leszerelést (beleértve az atomfegyvereket is);

–  az EU költségvetéséből ne finanszírozzanak katonai célokat, értelmezzék szigorúan az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdését, amely tiltja az Uniós költségvetés katonai vagy védelmi célokra való felhasználását;


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

7

11

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michèle Alliot-Marie, Petras Auštrevičius, Bas Belder, Victor Boştinaru, Klaus Buchner, James Carver, Lorenzo Cesa, Georgios Epitideios, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule-Pēterse, Sandra Kalniete, Tunne Kelam, Wajid Khan, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tonino Picula, Julia Pitera, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Michel Reimon, Sofia Sakorafa, Anders Sellström, Alyn Smith, Jordi Solé, Dobromir Sośnierz, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, László Tőkés, Miguel Urbán Crespo, Ivo Vajgl, Anders Primdahl Vistisen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Doru-Claudian Frunzulică, Ana Gomes, Takis Hadjigeorgiou, Marek Jurek, Patricia Lalonde, Antonio López-Istúriz White, Gilles Pargneaux, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Marietje Schaake, Eleni Theocharous, Bodil Valero, Mirja Vehkaperä


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

38

+

ALDE

Petras Auštrevičius, Iveta Grigule-Pēterse, Patricia Lalonde, Javier Nart, Jozo Radoš, Marietje Schaake, Ivo Vajgl, Mirja Vehkaperä

PPE

Michèle Alliot-Marie, Lorenzo Cesa, Michael Gahler, Sandra Kalniete, Tunne Kelam, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Antonio López-Istúriz White, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Alojz Peterle, Julia Pitera, Cristian Dan Preda, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Anders Sellström, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, László Tőkés

S&D

Victor Boştinaru, Eugen Freund, Doru-Claudian Frunzulică, Ana Gomes, Wajid Khan, Arne Lietz, Andrejs Mamikins, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Gilles Pargneaux, Ioan Mircea Paşcu, Tonino Picula

7

-

GUE/NGL

Takis Hadjigeorgiou, Sabine Lösing, Sofia Sakorafa, Miguel Urbán Crespo

NI

James Carver, Georgios Epitideios, Dobromir Sośnierz

11

0

ECR

Bas Belder, Marek Jurek, Charles Tannock, Eleni Theocharous, Anders Primdahl Vistisen

VERTS/ALE

Klaus Buchner, Barbara Lochbihler, Michel Reimon, Alyn Smith, Jordi Solé, Bodil Valero

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2018. december 10.Jogi nyilatkozat