Eljárás : 2018/2056(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0456/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0456/2018

Viták :

PV 16/01/2019 - 25
CRE 16/01/2019 - 25

Szavazatok :

PV 17/01/2019 - 10.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0042

JELENTÉS     
PDF 669kWORD 60k
11.12.2018
PE 625.375v02-00 A8-0456/2018

a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv végrehajtásáról

(2018/2056(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság

Előadó: Lara Comi

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Eljárás és források

Az előadó 2018. február 19-én megbízást kapott arra, hogy jelentést készítsen a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) végrehajtásáról.

Kinevezése óta az előadók többek között az alábbi események keretében gyűjtött információt és az alábbi forrásokra támaszkodott:

  meghallgatás a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban 2018. július 12-én;

  Európai Bizottság: „Útmutató külföldi hitel- és követeléskezeléshez. Segíti a kkv-kat külföldi követeléseik érvényesítésében”, 2014(2);

  a Parlament Kutatószolgálata által készített európai végrehajtás-értékelési tanulmány: „A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekről szóló 2011/7/EU irányelv. Európai végrehajtási értékelés”, 2018;

  Intrum, európai fizetési jelentés, 2018;

  az Európai Bizottság tanulmánya: „A vállalkozások közötti ügyletek: a fizetési magatartás javítására irányuló jogi intézkedések kontra „puha” jogi eszközök összehasonlító elemzése”, 2018.

Késedelmes fizetések – bevezetés:

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (a köz- és magánszférában egyaránt) szóló 2011/7/EU irányelv nem az első olyan uniós jogi aktus volt, amely a vállalkozásokkal és a közigazgatásokkal való kapcsolataik során késedelmet szenvedő és egyéb problémákkal küzdő vállalatok helyzetét kívánta javítani. Az Európai Bizottság 1995. évi, nem kötelező erejű ajánlásait követően 2000-ben fogadták el a késedelmes fizetésekre vonatkozó első irányelvet. A 2011-es átdolgozás megerősítette a meglévő szabályokat a hitelezők védelmének javítása érdekében.

Az irányelv fő prioritásai többek között a következők:

•  a kölcsönös fizetési feltételek összehangolása a vállalatok között, illetve a vállalatok és közigazgatási szervek között;

•  szerződési szabadság a kereskedelmi ügyletekben. Rögzített fizetési határidőket vezetett be (a hatóságok számára 30 nap, magánvállalatok esetében 60 nap), szabályozva a törvényes kamatlábakat és a behajtási költségek megtérítését;

•  az adósok olyan szigorú intézkedésekkel való szembesítése, amelyek eltántorítják őket attól, hogy későn fizessenek vagy túlzottan hosszú szerződéses fizetési feltételeket állapítsanak meg;

•  a belső piac működésének megkönnyítése a fizetési gyakorlatok Unión belüli egyszerűsítése révén;

•  a kkv-k finanszírozáshoz jutásának megkönnyítése érdekében olyan jogi és üzleti környezet kialakítása, amely támogatja a kereskedelmi ügyletek során az időben történő kifizetéseket.

A 2013. március 16-i átültetési határidő egyes tagállamokat számos probléma elé állított, amilyen például a késedelmes kifizetések és az adminisztratív terhek közötti összefüggés, a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek hiányosságai és a hitel-újrafinanszírozás. Figyelembe véve az egyes országok közötti és azokon belüli fizetési gyakorlatok terén fennálló különbségeket, az Európai Parlament 2015. évi elemzése szerint az új irányelv hatása az eredetileg tervezettnél korlátozottabb lesz.

A késedelmes fizetésekről szóló irányelv későbbi – a vállalkozásokra vonatkozó széles körű felmérések és konzultációk alapján végzett – értékelése során az Európai Bizottság 2016. évi jelentésében általánosságban pozitív következtetésre jutott az irányelv hatékonyságáról(3). Megállapítást nyert, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv tudatosította a késedelmes fizetés problémáját, és azt eredményezte, hogy nemzeti intézkedéseket fogadtak el az irányelv rendelkezéseinek támogatására. Sőt, a következő években az átlagos fizetési időszakok lassan csökkenni kezdtek, és azok az országok, amelyekben az „állami hatóságok” kategóriájában problémák merültek fel, további erőfeszítéseket tettek a helyzet javítása érdekében (időnként kötelezettségszegési eljárásokat indítottak ezen országokkal szemben az irányelv helytelen alkalmazása miatt). Ugyanakkor az üzleti vállalkozások közötti (B2B) szerződések alapvető szabadsága továbbra is azt eredményezi, hogy a nagyobb vállalkozások kihasználják piaci erőfölényüket, és számos hitelező azt állítja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok megromlásától való félelem miatt nem él a kamatra és kártérítésre vonatkozó jogával.

Az Intrum tanulmány (2018) szerint a kkv-k mindössze 27%-a (9607 európai vállalat közül) és a nagyvállalatok 52%-a nyilatkozott úgy, hogy ismeri a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet, amely a beszállítók felé adósságaikat későn fizető vállalkozásokra és az állami szektorhoz tartozó adósokra alkalmazandó. Ezenkívül a nagyvállalatok 24%-a – szemben a kkv-k 18%-ával – állítja azt, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv pozitív hatást gyakorolt adósaik késedelmes fizetésére. Az uniós irányelvnek való megfelelés érdekében végrehajtott nemzeti jogszabályok ismertsége nem különösebben nagy a kkv-k körében, csupán 33%-uk mondta, hogy tisztában van a helyi jogszabályokkal.

Ez azért is sajnálatos, mert ezeket a szabályokat a vállalkozások védelme és egy stabil fizetési környezet megteremtése érdekében vezették be(4).

Az előadó álláspontja:

A vállalkozói szövetségekkel folytatott konzultációkból leszűrt legfőbb következtetés az, hogy javítani kell a késedelmes fizetésekről szóló irányelv és az erre vonatkozó nemzeti jogszabályok végrehajtását, olyan (jogi és önkéntes, megelőző, korrekciós) intézkedések révén, amelyek javíthatják e jogszabályok hatékonyságát és átláthatóságát azáltal, hogy hozzájárulnak a kereskedelmi piaci aszimmetriák problémájának megoldásához, valamint a nagy- és kisvállalatok közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez.

A tisztességtelen fizetési gyakorlatok által leginkább érintett ágazatokban az ágazati beavatkozás figyelembe veheti a különböző ágazatok sajátosságait (pl. építőipar, közműszolgáltatások és közlekedés, szakmai szolgáltatások, gyártás, étel és ital, IT/távközlés).

Az elmúlt néhány évben az európai vállalatok, különösen a kkv-k az alábbiakat nevezték meg a késedelmes fizetések fő okaiként: az adósaik pénzügyi nehézségei (62%); szándékos késedelmes fizetések (48%); adminisztratív nehézségek (45%); viták a kiszállított termékekkel és elvégzett szolgáltatásokkal kapcsolatosan (19%).(5)Nyilvánvaló, hogy a késedelmes kifizetések a hatékonyság hiányának, a kedvezőtlen külső körülményeknek, valamint a rosszindulatú és szándékos üzleti gyakorlatoknak egyaránt betudhatók.

Ezenkívül a hosszabb fizetési feltételeket elfogadó vállalatok általában azzal érvelnek, hogy ez általános gyakorlat az ágazatban (55%), és nem akarják, hogy emiatt sérüljenek a vállalkozások közötti kapcsolatok (46%).(6)

A különböző méretű vállalatokat összevetve nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kkv-k hosszabb fizetési határidőket kérnek vagy kapnak a nagyobb vállalatoktól, amit az egyenlőtlen erőviszonyok, valamint az üzleti kapcsolatok megromlásától és a jövőbeli szerződések elvesztésétől való félelem indokolnak.

Tekintettel arra, hogy egészen mostanáig a 2011/7/EU irányelv a legmegfelelőbb eszköz a késedelmes fizetések leküzdésére, és összhangban van a vállalkozások közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtésére irányuló jogszabályokkal és más uniós szakpolitikákkal, az előadó helyénvalónak tartja, hogy nem kötelező erejű korrekciós intézkedéseket vezessenek be a vállalkozói magatartás javítása érdekében, és azért, hogy a vállalkozások – különösen a kkv-k – tájékozottabbak legyenek az irányelvből eredő jogaik és e jogok gyakorlása tekintetében.

Ezért javasoljuk, hogy a tagállamok központi helyet biztosítsanak a politikai napirenden a késedelmes fizetés kérdésének, és egyidejűleg hozzanak intézkedéseket a következők érdekében: a) a káros üzleti magatartás visszaszorítása, illetve a vállalatok által követett erkölcsös magatartás jutalmazása, mivel bizonyított, hogy a határidőn belül történő fizetés intelligens üzleti stratégia, mert a felelős adósok jobb alkut tudnak kötni, és megbízható beszállítókra támaszkodhatnak; b) több információ és oktatás biztosítása az új vállalkozók, különösen a kkv-k számára a hitel- és számlakezelés tekintetében; c) a szigorúbb ellenőrzések ösztönzése és javítása – különösen a nagyvállalatok körében –, valamint közigazgatási szankciók alkalmazása; d) a megfelelő kártalanítás/ellentételezés módozatainak végiggondolása azon vállalatok számára, amelyeknek a közigazgatási szervek tartoznak; e) a fizetési gyakorlatok átláthatóságának javítása, valamint az alternatív vitarendezési módok, a pontos fizetési kódexek és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása; f) a tudatosságnövelő tevékenységek fokozása a vállalatok közötti tranzakciók során a késedelmes fizetéssel kapcsolatos kérdésekben, beleértve a késedelmes fizetésről szóló irányelvből vagy más nemzeti intézkedésekből eredő jogokat és jogorvoslatokat.

Egyértelmű, hogy a közigazgatás alapvető szerepet játszik mindebben – mindenekelőtt „jó példával” kell elöl járnia azáltal, hogy beszállítóit a szerződéses időkereten belül kifizeti. Ezenkívül, mivel a közigazgatási szankciókat a hatóságok vetik ki, a közigazgatás közvetlen beavatkozása kiküszöbölheti a „félelmi tényezőt”, és segít elkerülni azt, hogy az adóssal szembeni intézkedés felelőssége a hitelezőt terhelje.

(1)

  HL L 48., 2011.2.23., 1. o.

(2)

https://publications.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/3f507938-7bf7-4b22-a61b-9bac11703581

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 2011/7/EK irányelve a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (átdolgozás) https://eur-lex.europa.eu/TodayOJ/fallbackOJ/l_31620181213hu.pdf

(4)

Intrum, 2018;

(5)

Intrum, 2018;

(6)

CATI-felmérés, 5. kérdés;


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv végrehajtásáról

(2018/2056(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv végrehajtásáról szóló jelentésére (COM(2016)0534) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD (2016)0278),

–  tekintettel az egységes piacra vonatkozó stratégiáról szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozás jutásáról és a tőkepiaci unióban a kkv-finanszírozás sokféleségének növeléséről szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által 2018 júliusában közzétett, „A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekről szóló 2011/7/EU irányelv: európai végrehajtási értékelés” című mélyreható elemzésre,

–  tekintettel az Intrum által kiadott európai fizetési jelentésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0456/2018),

A.  mivel a fizetések képezik a vállalkozások véráramait, valamint az életképes és hatékony üzleti környezetben a pontos fizetések segítenek annak lehetővé tételében, hogy a vállalkozások kötelezettségeiket időben visszafizessék, terjeszkedjenek, beruházzanak, munkahelyeket és szélesebb gazdasági növekedést teremtsenek, valamint általában véve az európai gazdaság javát szolgálják;

B.  mivel a belső piacon a gazdasági szereplők között, illetve a gazdasági szereplők és az állami hatóságok között az áruk és szolgáltatások nagy részét halasztott fizetés alapján adják és nyújtják olyan rendszer szerint, amelyben a beszállító a számlájára vonatkozóan egy, a felek közötti megállapodás szerinti fizetési határidőt határoz meg az ügyfelének a beszállító számláján vagy a megfelelő jogi rendelkezésekben megállapítottak szerint;

C.  mivel a késedelmes fizetés olyan rendszeresen alkalmazott káros gyakorlat, amely negatív hatással van az európai vállalatok – különösen a kkv-k – fejlődésére, hiszen késedelmes fizetés esetén nem rendelkeznek előre kiszámítható likviditással;

D.  mivel a kis- és középvállalkozásokat különösen rosszul érinti a nemteljesítés, negatívan hat a likviditásukra, megnehezíti pénzgazdálkodásukat, illetve befolyásolja versenyképességüket és nyereségességüket;

E.  mivel a nagyvállalatoknak több erőforrás áll a rendelkezésükre, mint a kkv-knak, hogy megvédjék magukat a késedelmes fizetésekkel szemben, például előzetes kifizetés, hitelellenőrzés, adósságbehajtás, bankgaranciák vagy hitelbiztosítás révén, és esetleg jobban ki tudják használni a globális alacsony kamatlábkörnyezet előnyeit a befektetéseik növelése és tőkebevonás megtárgyalása érdekében;

F.  mivel a 2011/7/EU irányelv (a késedelmes fizetésekről szóló irányelv) értelmében a hatóságok „különleges felelősséggel”(4) tartoznak az időben történő fizetéseket támogató üzleti környezet előmozdításáért;

G.  mivel a késedelmes fizetésekről szóló irányelv többek között a vállalkozások közötti (B2B) és a hatóságok és a vállalkozások (PA2B) közötti ügyletek esetén kifizetési határidőket, a késedelmi kamatra való automatikus jogosultságot, a behajtási költségek kompenzációjának legalább 40 eurós ellentételezését, valamint az Európai Központi Bank referencia-kamatlába feletti legalább 8%-os kamat megfizetését írja elő;

H.  mivel annak ellenére, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv csökkenti a fizetési határidők átlagos hosszát, az EU-ban tízből hat vállalkozás még mindig később jut ellentételezéshez a vállalkozások közötti tranzakciókban, mint amiben szerződésben megállapodtak;

I.  mivel a különböző méretű vállalatokat összevetve nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kkv-k hosszabb vagy tisztességtelen fizetési határidőben állapodnak meg a nagyobb vállalatokkal, vagy esetleg azok kényszerítik ezt rájuk az egyenlőtlen tárgyalási pozíciók és az üzleti kapcsolatok megromlásától vagy egy jövőbeli szerződés elvesztésétől való félelem miatt;

J.  mivel az Atradius fizetési gyakorlatokra vonatkozó barométere szerint a kkv-k 95%-a azt állítja, hogy Európában késedelmesen fizetik ki őket, és ez a nagyvállalatok körében tapasztalhatónál magasabb arány, ami arra enged következtetni, hogy a kkv-k gyorsabban fizetnek, mint a nagyvállalatok, de őket később fizetik ki;

K.  mivel a késedelmes fizetés minden gazdasági ágazatot érint, de különösen gyakori ott, ahol az értékláncban sok a kkv (pl. építőipar, közműszolgáltatások és szállítás, szakmai szolgáltatások, gyártás, étel és ital, valamint informatika/távközlés);

L.  mivel minden negyedik csődből egyet még mindig a késedelmes fizetések okoznak az EU-ban;

M.  mivel a vállalatok számára többletköltségeket jelentenek a késedelmes fizetések, ugyanis a későn fizetők követésére erőforrásokat kell fordítaniuk, vagy kamatot kell fizetniük az üzleti tevékenységük folytatása érdekében felvett hitelekre;

N.  mivel a késedelmes fizetés vagy a késedelmes kifizetéstől való félelem továbbra is a kkv-k közbeszerzési szerződésekben való részvételének egyik legfőbb akadálya;

O.  mivel a késedelmes fizetések csökkentésével napi 158 millió eurót lehetne megtakarítani finanszírozási költségekben, és az így keletkező pénzforgalom Európában további 6,5 millió munkahelyet teremthetne;

P.  mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított négy tagállammal (Görögország, Szlovákia, Spanyolország és Olaszország) szemben a késedelmes fizetésről szóló irányelv nem megfelelő alkalmazása miatt, és mivel Olaszország ügyét a Bíróság elé vitte;

Q.  mivel egyes tagállamok pontos fizetési kódexek, az ágazati szintű önkéntes szerepvállalás és a közbeszerzési szabályokkal való erősebb szinergiák formájában kezdeményezéseket indítottak a pontos fizetési kultúra elterjesztése érdekében;

R.  mivel a késedelmes fizetésekről szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2016-ban közzétett bizottsági jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az a tény, hogy a vállalatok tudatában voltak az irányelv szerinti jogaiknak, nem jelenti azt, hogy kihasználták volna ezeket a jogokat, és hogy a közös, átlagos fizetési időszakok ellenőrzésére szolgáló rendszer hiánya, az irányelv egyes kulcsfontosságú fogalmainak tisztázatlansága, valamint a nagyobb és kisebb vállalatok közötti piaci egyensúlyhiány volt az irányelv hatékony alkalmazásának legfőbb akadálya;

S.  mivel a késedelmes kifizetés egy többtényezős, összetett probléma, amelyet minden ágazatban és az ügyletek minden típusánál általánosan megfigyelhető horizontális jelenségek (pénzforgalmi problémák, a vállalkozások közötti dominancia- és méretbeli különbségek, az ellátási lánc struktúrája, az adminisztratív hatékonyság hiánya, a hitelhez való hozzáférés nehézségei, a számla- és hitelkezelés ismeretének hiánya) idéznek elő, valamint a külső tényezők (azaz a gazdasági helyzet és a nemzeti üzleti kultúra) hatása, és ezért nem lehet egyetlen megoldással orvosolni az összes problémát;

T.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre irányuló javaslat (COM(2018)0173) magában foglalja a romlandó áruk késedelmes fizetésére vonatkozó rendelkezéseket és a végrehajtási hatóság tagállamok általi kijelölését a szabályok betartásának ellenőrzésére;

U.  mivel a késedelmes kifizetésekhez vezető problémákat jogi és önkéntes intézkedések kombinációjával kell kezelni, mely a Bizottság, a tagállamok és a vállalkozói szövetségek részvételével történő célzott beavatkozásokat foglal magában; mivel egy ilyen kombinációnak magában kellene foglalnia az ügylet lebonyolítása előtt felmerülő kérdésekre irányuló megelőző intézkedéseket, valamint az ügyletet követően felmerülő problémákkal kapcsolatos korrekciós megoldásokat; mivel minden – akár szabályozási, akár önkéntes – fellépésnek figyelembe kell vennie az érintett gazdasági ágazat sajátosságait;

A fizetési szokások javítása az EU-ban jogi és önkéntes intézkedések kombinációjával

1.  úgy véli, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet és a késedelmes fizetésről szóló nemzeti jogszabályokat a számlakifizetés maximális határidejének betartása és a fizetési feltételekre vonatkozó szabályok szigorítására és a tisztességtelen gyakorlatok visszaszorítására irányuló intézkedések révén jobban, gyorsan és hatékonyan érvényesíteni kell; megállapítja, hogy ezek az intézkedések jellegük (jogi vagy önkéntes), alkalmazási körük (horizontális vagy ágazatspecifikus) és célkitűzésük (megelőzés, orvoslás vagy az üzleti kultúra változása) szerint kategorizálhatók; úgy véli, hogy egyes tagállamokban párhuzamosan a hatályban lévő jogszabályok és a kötelezettségszegésekkel kapcsolatos fellépések EU-szerte kezdtek változást hozni a közigazgatás kultúrájában, amelyet a fizetési késedelem általános csökkenése jellemez;

2.  úgy véli, hogy nincs olyan egységes megközelítés, amellyel a késedelmes fizetések problémáját átfogóan kezelni lehet, mivel a vállalkozások közötti egyes ágazatokban a hosszabb fizetési határidők, amelyek mindazonáltal tiszteletben tartják a 2011/7/EU irányelvben foglalt rendelkezéseket, egyes esetekben megfelelhetnek a vállalkozások szükségleteinek, figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait; hangsúlyozza azonban, hogy erőfeszítéseket kell tenni a 30 napos fizetési határidők felé való elmozdulás érdekében, és hogy a 2011/7/EU irányelvben megengedett, 60 napot meghaladó fizetési határidők olyan kiskaput jelentenek, amely lehetővé teheti olyan hosszú távú feltételek megállapítását, amelyek – különösen a kkv-k számára – károsak lehetnek maguk a vállalkozások számára, miközben tiszteletben tartják a vállalkozások között a piacon fennálló szerződési szabadságot; hangsúlyozza, hogy mindig egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az erőfölényben lévő vállalkozások és a kis szereplők között;

Megelőző intézkedések

3.  úgy véli, hogy a tagállamoknak szigorúbb fizetési feltételeket kell megállapítaniuk; megjegyzi, hogy egyes tagállamok a szabványos fizetési határidőt 30 napra korlátozták, míg csak néhány tagállam vezetett be maximális fizetési határidőket, amelyektől a felek nem térhetnek el; megjegyzi továbbá, hogy a maximális fizetési határidők bevezetése ágazati szinten gyakoribb; úgy véli, hogy a szigorúbb fizetési határidőket előíró jogszabályok bizonyos mértékig hatékonyan csökkentenék a fizetési határidőket, és – amennyiben érvényesítik azokat – egyenlő versenyfeltételeket teremtenének a nagyvállalatok és a kisvállalkozások között; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy egy egységesebb és egyszerűbb szabályrendszer hozzájárulhatna annak egyértelműsítéséhez, hogy a hitelezők és az adósok mire számíthatnak késedelmes fizetés esetén, ezáltal javíthatná gazdasági tevékenységük kiszámíthatóságát;

4.  úgy ítéli meg, hogy a fizetési magatartással kapcsolatos fokozott átláthatóság bevezetése meggátolhatja a késedelmes fizetéseket; úgy véli, hogy az ezen információkhoz való hozzáférés ösztönzőként szolgálhat a nyilvánosan működő gazdálkodó egységek és a vállalkozások számára fizetési gyakorlataik javításához és monetáris kötelezettségeik teljesítéséhez; ösztönzi a tagállamokat, hogy a magán- és az állami szektor számára egyaránt fontolják meg a fizetési magatartással kapcsolatos információk – például adatbázisok vagy nyilvántartások – kötelező közzétételének különböző lehetséges formáit;

5.  ösztönzi a tagállamokat a helyes fizetési magatartásról tájékoztatást adó kötelező (ún. „name and fame” („elismerő”)) rendszerek bevezetésének megfontolására és a pontos fizetés kultúrájának előmozdítására, tekintettel többek között arra, hogy a határidőn belül történő fizetés intelligens üzleti stratégiának bizonyult, mivel a felelős adósok jobb alkut tudnak kötni, és megbízható beszállítókra támaszkodhatnak; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a meglévő nemzeti rendszerekről, amelyek tájékoztatást nyújtanak mind a vállalkozások, mind a hatóságok helyes fizetési magatartásáról (elismerik azt, „name and fame”), és megvizsgálják az e rendszerekre vonatkozó közös kritériumok uniós szintű meghatározásának megvalósíthatóságát;

6.  hangsúlyozza, hogy fontos a vállalkozók – és különösen a kkv-k – továbbképzése a hitel- és számlakezelés terén; emlékeztet arra, hogy a hatékony hitelkezelés lerövidíti az átlagos tartozásbeszedési időszakot és ezért optimális pénzforgalmat tart fenn, csökkentve ezáltal a nemteljesítés kockázatát és javítva a növekedési potenciált; úgy véli, hogy a közigazgatásban dolgozó tisztviselőknek szintén képzésben kell részesülniük, és, hogy az oktatás és a támogatás révén a kkv-k nagyobb valószínűséggel élhetnek a késedelmes fizetésekről szóló irányelvben foglalt jogorvoslati lehetőségekkel; megjegyzi, hogy a kkv-k sajnos gyakran nem rendelkeznek a képzésbe való befektetéshez szükséges forrásokkal, és jelenleg nincsenek uniós vagy nemzeti szintű programok, amelyek a vállalkozások hitel- és számlakezelési ismereteinek bővítésére összpontosítanának; úgy véli, hogy több uniós forrást kell a kkv-k pénzügyi oktatása számára előirányozni, ezért sürgeti a tagállamok hatóságait, hogy fokozzák a kkv-k hitelkezelés terén való továbbképzésére irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli továbbá, hogy a képzésnek és a támogatásnak a határokon átnyúló ügyletek során esedékes késedelmes kifizetések behajtására vonatkozó iránymutatásokat is tartalmaznia kell, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy folytassa ezen iránymutatások és más hasznos információk – például az adósokkal kapcsolatos jogvitákban a vállalkozók rendelkezésére álló jogok és eszközök – beépítését az „Európa Önökért” információs portálba, és biztosítsa az üzleti vállalkozások támogatását az európai vállalkozások hálózatán keresztül;

Jogorvoslati lehetőségek

7.  felhívja a tagállamokat és a vállalkozói szövetségeket, hogy fontolják meg térítésmentes és bizalmas nemzeti és regionális közvetítői szolgáltatás létrehozását (közvetítés, békéltetés, választottbíráskodás és elbírálás), amelyek a bírósági eljárások alternatívájaként valamennyi vállalat számára hozzáférhetők lennének a fizetési viták rendezése és az üzleti kapcsolatok fenntartása céljából, valamint tájékoztatást nyújtanának a vállalatoknak a késedelmes fizetéssel esetén rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről és jogaikról; hangsúlyozza, hogy az ilyen közvetítési szolgáltatások különösen hasznosak lehetnének a kkv-k számára, amelyek gyakran nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi forrásokkal jogi viták indítására, és ezért inkább lemondanak jogaik érvényesítéséről; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy kellően fontolják meg a késedelmes fizetési vagy nemfizetési viták rendezéséért felelős, közpénzekből finanszírozott ombudsmani hivatalok felállításának lehetőségét, amelyek segítséget nyújtanak a kisvállalkozásoknak a késedelmes fizetési vagy nemfizetési vitáik rendezésében, valamint tanácsot adnak a fizetési hátralékokkal kapcsolatban és megoldásokat javasolnak, különösen a kkv-k számára; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló ügyletek során felmerülő adósságok behajtásával kapcsolatos ügyekben biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy szerezzenek érvényt nemzeti jogszabályaiknak, és – például a nagyvállalatok körében – ösztönözzék és javítsák az ellenőrzések szigorúságát, valamint a hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciók alkalmazását, hozzájárulva ezáltal a fizetési magatartás javulásához; úgy véli, hogy a közigazgatási szankciókat érvényesítő hatóságok közvetlen beavatkozása segíthetne a „félelmi tényező” kiküszöbölésében, és a hitelezőknek nem kellene az adósokkal szemben fellépniük, mivel a hatóságok közvetlenül érvényesítenék a jogot, és a rossz fizetési gyakorlatot folytató vállalkozásokkal szemben büntetőintézkedéseket hoznának; úgy véli, hogy a közigazgatási szankciók és kumulatív jellegük elriaszthatja a vállalatokat a késedelmes fizetésektől, és hangsúlyozza, hogy ezt a rendszert fokozatosan kellene bevezetni attól függően, hogy a vállalat milyen mértékben felel meg a szabályoknak;

9.  rámutat, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv 2011. februári elfogadása, valamint az egyes tagállamok által nemrégiben a vállalkozók védelmére bevezetett új mechanizmusok ellenére Európa-szerte évente több ezer kis- és középvállalkozás és induló vállalkozás megy csődbe arra várva, hogy számláikat – többek között a nemzeti hatóságok – kifizessék; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg megfelelő kártérítés, mint például ellentételezés és egyéb támogató intézkedések, így a kkv-knak szóló garanciaalapok és faktorálás kötelezővé tételét azon társaságok számára, akik felé az állami szervek tartoznak, hogy ne legyenek kénytelenek csődbe menni;

10.  komoly aggodalommal veszi tudomásul az egyes tagállamokban fennálló azon helyzetet, miszerint a hatóságok a vállalkozások által nyújtott áruk és/vagy szolgáltatások megfizetését jelentősen késleltetik (az egyik legsúlyosabban érintett ágazat az egészségügy), az átruházás tilalmáról szóló záradékot foglalnak bele a beszállítói szerződésekbe, és (törvényben) megakadályozzák, hogy a beszállítók bíróságokon érvényesíthessék a követeléseiket, és így ezek a vállalkozások rendkívüli pénzügyi nehézségekkel küzdenek, vagy akár csődbe mennek; úgy véli, hogy azon vállalkozások támogatása érdekében, amelyek pénzügyi helyzetét a hatóságok késedelmes fizetései veszélybe sodorják, a tagállamoknak gyorsabb és hatékonyabb héa-visszatérítési és az esedékes összegek behajtására irányuló eljárásokat kell bevezetniük, különösen a kkv-k esetében;

11.  rámutat, hogy a pontos fizetési kódexek és a charták, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalási intézkedések, a belső ellenőrzési és belső végrehajtási kritériumokkal együtt hozzájárulnak a felelősségteljes fizetési kultúra megteremtéséhez, valamint a vállalkozások közötti tisztességes kapcsolatok és bizalom biztosításához;

12.  fenntartja, hogy az irányelv egyes fogalmait, mint például a „súlyosan hátrányos” kifejezést a szerződéses megállapodásokban szereplő fizetési határidőkkel és kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban, valamint a szerződéses fizetési határidők kezdetét és végét pontosítani kell a Bizottság által kiadott útmutatáson keresztül; tudomásul veszi továbbá a Bíróság új ítélkezési gyakorlatát az irányelv egyes fogalmainak értelmezésével kapcsolatban (lásd „vállalkozás”, „kereskedelmi ügylet” és „súlyosan hátrányos” („nyilvánvalóan tisztességtelen”) a C-256/15. és C-555/14. sz. ügyekben);

13.  fontosnak tartja annak megakadályozását, hogy a közszféra eltérjen az irányelvben meghatározott, fizetési határidőkre vonatkozó szabályoktól; ezért a Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatának (C-555/14. sz. ügy) fényében felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a hatóságok időben fizessék ki beszállítóikat, és hogy a hitelezők automatikusan törvényben meghatározott késedelmi kamatot és ellentételezést kapjanak a kifizetések késedelmes teljesítése esetén anélkül, hogy késedelmes fizetéssel kapcsolatos eljárásokra lenne szükség, továbbá felhívja a Biztosságot, hogy javasoljon automatikus kamatszámítást;

14.  hangsúlyozza, hogy a kifizetések gyors teljesítése rendkívül fontos a vállalkozások – különösen a kkv-k – túléléséhez és növekedéséhez; megállapítja, hogy a pénzügyi és digitális technológiák forradalmasítják a fizetési lehetőségeket és sebességet; ezért az elektronikus számlázás gyors terjedését várja, valamint azt, hogy a hagyományos fizetési módokat fokozatosan innovatív módszerek (pl. az ellátási lánc finanszírozása, faktorálás stb.) váltsák fel, hogy a számla kiállítását követően a hitelezőket valós időben ki lehessen fizetni;

15.  nagy érdeklődéssel veszi tudomásul az egyes tagállamok által a hatóságok késedelmes fizetése esetére bevezetett eljárásokat, amelyek értelmében a központi kormányzat figyelmeztetést adhat ki egy helyi hatóságnak, amennyiben az nem fizette ki beszállítóit időben, és amennyiben a késedelmes fizetés továbbra is fennáll, közvetlenül kifizetheti a szállítóknak az árukat vagy szolgáltatásokat, és felfüggesztheti a nemteljesítő helyi hatóság költségvetésének folyósítását; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer, amely az állami szervek kifizetéseit megbízható módon nyomon követi és szükség esetén – a nagy nyilvánosság előtt – szankcionálja, további elemzésre érdemes eredményeket hozott, és ezeket a tagállamoknak a helyes gyakorlat példájaként át kellene venniük;

16.  aggodalommal veszi tudomásul a bizottsági jelentés következtetéseit, amelyek szerint a hitelező cégek azért nem tudnak a késedelmes fizetésekről szóló irányelvben foglalt jogaikkal élni, mert félnek, hogy jó üzleti kapcsolataik megromlanak; úgy véli, hogy e tekintetben intézkedéseket kellene hozni annak érdekében, hogy a kkv-k könnyebben érvényesíthessék a késedelmes fizetésekről szóló irányelv alapján biztosított jogokat; ebben az összefüggésben kéri a késedelmes fizetésekről szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében meghatározott azon lehetőség további vizsgálatát, amely szerint a vállalkozásokat hivatalosan képviselő szervezetek a tagállamok bíróságai előtt keresetet nyújthatnak be azon az alapon, hogy a szerződéses feltételek vagy gyakorlatok súlyosan hátrányosak;

17.  üdvözli a néhány tagállamban indított ágazati kezdeményezéseket, amelyek alapján a részt vevő vállalatok kötelezettséget vállaltak arra, hogy olyan konkrét lépéseket tesznek, amelyek garantálják a kisebb beszállítók gyorsabb kifizetését; megjegyzi, hogy a pozitív visszajelzés („name and fame”) ágazati szinten önszabályozáson keresztül meghozhatná a kívánt eredményeket és jelentős támogatást nyújthatna a kkv-k számára;

18.  hangsúlyozza a közbeszerzés mint az egységes piac működésének javítására szolgáló egyik eszköz fontosságát; a késedelmes fizetésekről szóló irányelv és a közbeszerzési szabályok közötti szinergiák alaposabb feltárására, és különösen annak megfontolására szólít fel, hogy az ajánlatkérő szervek intézkedéseket hozhassanak, amelyek lehetővé teszik a nemteljesítő vállalkozók kizárását a jövőbeli közbeszerzésekből, amennyiben az alvállalkozókat nem fizeti ki időben a fővállalkozó, amikor ezt meg kellene tennie (közbeszerzési irányelv)(5), hogy használják nagyobb mértékben a közbeszerzési irányelv 71. cikkének (3) bekezdésében meghatározott lehetőséget, amely szerint bizonyos feltételek mellett az alvállalkozókat közvetlenül is ki lehet fizetni, és hogy az alvállalkozók felé történő fizetési magatartást tegyék az ajánlattevők pénzügyi képességének értékelésére szolgáló egyik feltétellé; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatóságok részéről a vállalkozók és az alvállalkozók felé, illetve a vállalkozók részéről az alvállalkozók vagy a beszállítók felé teljesített kifizetések átláthatóságát és nyomon követhetőségét;

Következtetések és ajánlások

19.  sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű felelősséget a közigazgatás részéről teljesítendő kifizetésekért, és szigorítsák jogszabályaikat a késedelmes fizetésekről szóló irányelv mindenre kiterjedő megfelelő végrehajtásának biztosításával, azáltal is, hogy megszüntetik azokat a nemzeti törvényeket, rendeleteket vagy a közszféra szerződéses gyakorlatait, amelyek ellentétesek az irányelv céljával, például a közszektorbeli követelésekre vonatkozó végrehajtási és átruházási tilalom; ezzel párhuzamosan megismétli, hogy a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie a meglévő kötelezettségek teljes körű és megfelelő végrehajtásának biztosítására;

20.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a legmegfelelőbb intézkedések megtételével – beleértve a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatásokat és adott esetben a jogalkotási kezdeményezéseket is – és figyelembe véve a fenti javaslatokat, mozdítsák elő „a pontos fizetés kultúrájára való határozott váltást”(6), a vállalatok számára megfelelő üzleti környezet teremtése és a pontos fizetés kultúrájának kialakítása érdekében;

21.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék hatékonyabbá a fizetési eljárásokat, és rámutat, hogy a számlák vagy az áruk és szolgáltatások szerződéses előírásoknak való megfelelőségének ellenőrzése nem szolgálhat ürügyként a fizetési határidő mesterséges, az irányelv által megszabott határokon túli kiterjesztésére;

22.  emlékezteti a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy a pontos fizetés az életképes üzleti környezet átfogó követelménye, és mint ilyet a vállalkozásokat érintő valamennyi szakpolitikai és jogalkotási kezdeményezésbe be kell építeni (pl. vállalati társadalmi felelősségvállalás, induló vállalkozások és platformok és vállalkozások közötti kapcsolatok);

23.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adott esetben használjanak fel szakmai kiadványokat, ismeretterjesztő kampányokat vagy bármilyen más eszközt a vállalkozások közötti késedelmes fizetések orvoslására kínálkozó lehetőségek megismertetése érdekében;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg és mozdítsa elő az európai vállalkozók hozzáférését a megfelelő finanszírozási lehetőségekhez;

°

°  °

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1)

HL L 48., 2011.2.23., 1. o.

(2)

HL C 76., 2018.2.28., 112. o.

(3)

HL C 204., 2018.6.13., 153. o.

(4)

a 2011/7/EU irányelv (6) preambulumbekezdése

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28, 96. o.), 57. cikk, (4) bekezdés, g) pont.

(6)

A 2011/7/EU irányelv (12) preambulumbekezdése


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

6.12.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Pascal Arimont, Carlos Coelho, Sergio Gaetano Cofferati, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, Daniel Dalton, Nicola Danti, Dennis de Jong, Pascal Durand, Maria Grapini, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Philippe Juvin, Antonio López-Istúriz White, Eva Maydell, Marlene Mizzi, Nosheena Mobarik, Jiří Pospíšil, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Olga Sehnalová, Jasenko Selimovic, Igor Šoltes, Ivan Štefanec, Richard Sulík, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Mihai Ţurcanu, Anneleen Van Bossuyt, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Lucy Anderson, Anna Hedh, Arndt Kohn, Matthijs van Miltenburg

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Howarth, Flavio Zanonato


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

33

+

ALDE

Matthijs van Miltenburg, Jasenko Selimovic

ECR

Daniel Dalton, Nosheena Mobarik, Richard Sulík, Anneleen Van Bossuyt

EFDD

Robert Jarosław Iwaszkiewicz

GUE/NGL

Dennis de Jong

PPE

Pascal Arimont, Carlos Coelho, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, Philippe Juvin, Antonio López-Istúriz White, Eva Maydell, Jiří Pospíšil, Andreas Schwab, Ivan Štefanec, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Mihai Ţurcanu

S&D

Lucy Anderson, Sergio Gaetano Cofferati, Nicola Danti, Maria Grapini, Anna Hedh, John Howarth, Arndt Kohn, Marlene Mizzi, Christel Schaldemose, Olga Sehnalová, Flavio Zanonato

VERTS/ALE

Pascal Durand, Igor Šoltes

2

-

EFDD

John Stuart Agnew, Marco Zullo

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. január 8.Jogi nyilatkozat