JELENTÉS a versenypolitikáról szóló éves jelentésről

18.12.2018 - (2018/2102(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Michel Reimon

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a versenypolitikáról szóló éves jelentésről

(2018/2102(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EMSZ) és különösen annak 7., 8., 9., 11., 12., 39., 42., 101–109. és 174. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 35., 37. és 38. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság 2017. évi versenypolitikáról szóló, 2018. június 18-i jelentésére (COM(2018)0482) és a hozzá csatolt, ugyanazon napon kiadott bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendeletre,

–  tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Bizottság „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című, 2014. július 9-i fehér könyvére (COM(2014)0449),

–  tekintettel a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogalkalmazás és a belső piac megfelelő működésének biztosítása céljából történő megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2017. március 22-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0142) (ECN+ irányelv),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló, 2016. július 19-i bizottsági közleményre (C(2016)2946),

–  tekintettel „A versenypolitika végrehajtásáról szóló európai uniós együttműködési megállapodásokról – a következő lépések” című 2014. február 5-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel a versenyképesség témájára vonatkozó bizottsági szabályokra, iránymutatásokra, határozatokra, állásfoglalásokra, közleményekre és dokumentumokra,

–  tekintettel a 2017-es és 2016-os uniós versenypolitikai éves jelentésekről szóló, 2018. április 19-i[2] és 2017. február 14-i állásfoglalásaira[3],

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság versenyjogi munkacsoportjának megbízásából készült „Competition issues in the Area of Financial Technology (Fin Tech)” [Versenyjogi kérdések a pénzügyi technológia területén] című, 2018. júliusi tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság által az E-000344-16., az E-002666-16. és az E-002112-16. számú, írásbeli választ igénylő kérdésekre adott válaszokra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2017. évi versenypolitikáról szóló, 2018. június 18-i bizottsági jelentésről szóló, 2018. december 12-i véleményére;

–  tekintettel a Bizottság e-kereskedelmi ágazati vizsgálatról szóló, 2017. május 10-i végső jelentésére (COM(2017)0229),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0474/2018),

A.  mivel versenypolitika immár több mint hatvan éve létezik, és az európai projektnek mindig is az erős és eredményes uniós versenypolitika volt a sarokköve;

B.  mivel az adókijátszás és az adókikerülés tisztességtelen versenyt teremt, ami különösen a kis- és középvállalkozásokat érinti;

C.  mivel a pénzmosás, az adókikerülés és az adókijátszás veszélyezteti a tagállamokban az adóbevételek tisztességes elosztását, és ezért torzítja a belső piaci versenyt;

D.  mivel a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek és vállalkozások nagyszabású adókikerülése nem csak az átlagos adózókat, valamint az állam- és társadalombiztosítási kasszát károsítja meg, hanem negatív hatással van a jó kormányzásra, a makrogazdasági stabilitásra, a társadalmi kohézióra és az uniós, illetve a tagállami intézményekbe vetett közbizalomra is;

E.  mivel egyes kormányok és országok – köztük az Európai Unión belül is – arra specializálódtak vagy részt vesznek abban, hogy olyan kedvezményes adórendszereket alakítanak ki, amelyek a multinacionális vállalatok és a vagyonos magánszemélyek javára torzítják a versenyt, amelyek/akik tekintetében ezekben az országokban valójában nincsen szó gazdasági tartalomról, hanem csupán fedőcégek képviselik őket;

1.  úgy ítéli meg, hogy a valamennyi ágazatban egyenlő versenyfeltételekre irányuló versenypolitika az európai szociális piacgazdaság alapköve, és kulcstényező a belső piac megfelelő működésének biztosításában; üdvözli a Bizottság versenypolitikáról szóló 2017-es jelentését, valamint a versenyszabályok Unión belüli hatékony érvényesítésére irányuló erőfeszítéseit és tevékenységeit, amelyek valamennyi uniós polgár – különösen a fogyasztóként kedvezőtlenebb helyzetben lévő polgárok – javát szolgálják; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa az uniós versenyszabályok teljes körű végrehajtását, különös figyelmet fordítva a kkv-k nehézségeire, és kerülje el azok egyenlőtlen alkalmazását a tagállamokban;

2.  üdvözli és továbbra is ösztönzi a versenypolitikáért felelős biztossal folytatott strukturált párbeszédet és a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy szoros együttműködést folytasson a Parlament illetékes bizottságának tagjaival és versenypolitikával foglalkozó munkacsoportjával; úgy véli, hogy a Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentése a demokratikus ellenőrzés elengedhetetlen eleme; emlékeztet arra, hogy az elmúlt években a Parlament a rendes jogalkotási eljáráson belül vett részt a versenyszabályok kereteinek kialakításában, például a javasolt ECN+ irányelv vonatkozásában; megjegyzi, hogy a Parlament számára együttdöntési jogkört kell biztosítani a versenyszabályok kereteinek kialakításához, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós politika e területének demokratikus dimenzióját a legutóbbi szerződésbeli módosítások nem erősítették meg; felszólít a szerződések ennek megfelelő módosítására;

3.  kéri a Bizottságot, hogy gondosan elemezze a Siemens és az Alstom javasolt összeolvadása által az európai vasúti piac versenyképességére kifejtett jelentős potenciális káros hatást, valamint a vasúthasználókra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, akik magasabb árakkal, kisebb választékkal és alacsonyabb szintű szolgáltatással, minőséggel és innovációval szembesülnének; megjegyzi, hogy a javasolt összeolvadás vélhetőleg károsítja a nagy sebességű vasúti járművek, illetve a vasúti vonatok és a metróvonatok piacát, továbbá a teljes vasúti infrastruktúrát, ugyanis erőfölényt teremtene a jelzőrendszerek területén az EU-ban, mindenekelőtt az olyan tagállamokban, mint Belgium, Dánia, Hollandia, Románia, Spanyolország és az Egyesült Királyság;

4.  megállapítja, hogy az Európai Bizottság 2018-ban jogalkotási javaslatot tett a páneurópai magánnyugdíjtermék (PEPP) létrehozására, és ez magánnyugdíjalap lesz; hangsúlyozza, hogy ezt a jogalkotási javaslatot eredetileg a BlackRock, az USA pénzügyi szolgáltatási óriásvállalata – a világ legnagyobb vagyonkezelője – ihlette, amely cég 6 trillió dolláros birodalmának mintegy kétharmada nyugdíjakon alapul, és hogy a javaslatot a Bizottság a BlackRock jelentős lobbitevékenységét követően nyújtotta be; egyre több bizonyítékot lát arra is, hogy a BlackRock és a hasonló óriási vagyonkezelők akadályozzák a versenyt a valódi piacokon és a nagyvállalatok között; kéri a Bizottságot, hogy legyen különösen éber a magánnyugdíjtermékek piacán az erőfölény kockázatait illetően;

5.  hangsúlyozza, hogy az európai belső piacon működő hatékony verseny elsősorban a fogyasztók érdekeit szolgálja;

6.  üdvözli a tehergépjármű-kartell vizsgálatát; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság nem csupán megvizsgálta a nagy tehergépjármű-gyártók közötti kartell tehergépjárművek árára gyakorolt hatását, hanem azt a tényt is szankcionálta, hogy összefogtak a környezetkímélőbb tehergépjárművek bevezetésének késleltetése érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a versenyszabályok a Szerződéseken alapulnak, és az EUMSZ 7. cikkében foglaltak szerint a szociális ügyekre, a szociális piacgazdaságra, a környezetvédelmi előírásokra, az éghajlat-politikára és a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós jogszabályok alapját képező tágabb európai értékek fényében értelmezendők; úgy véli, hogy az uniós versenyjog alkalmazásának valamennyi piaci torzulást kezelnie kell, beleértve azokat is, amelyeket negatív társadalmi és környezeti externáliák idéznek elő;

8.  úgy véli, hogy a versenypolitikának elő kell mozdítania az energetikai átállást az egész EU-ban, ösztönöznie kell a gazdasági és társadalmi integrációt Európában, támogatnia kell az ökológiailag fenntartható mezőgazdasági tevékenységeket, és korlátoznia kell a nagy energetikai vállalatok azon lehetőségét, hogy növeljék az energiaszolgáltatás árait;

9.  rámutat arra, hogy a fogyasztók még az ingyenesen – elsősorban a digitális gazdaságban – rendelkezésre bocsátott termékek vagy szolgáltatások esetén is szembesülhetnek méltánytalan viselkedéssel, például a minőség, a választék és az innováció csökkenésével vagy zsaroló magatartással; nézete szerint az uniós versenyjogi szabályoknak és jogérvényesítésnek az árközpontú megközelítéseken túlmutató szempontokra is ki kell terjedniük, és szélesebb körű megfontolásokat – például a termékek vagy szolgáltatások minőségét – kell figyelembe venniük, a polgárok magánéletére való tekintettel is;

10.  rámutat arra, hogy a folyamatos technológiai fejlődés miatt a piacok hatalmas változásokon mennek át, és ez lehetőségeket és kihívásokat is teremt; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a versenypolitika döntő jelentőséggel bír a digitális egységes piac továbbfejlesztésében; hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van egy olyan keretre, amely miközben előmozdítja az az innovációt az adatok területén, valamint az új üzleti modelleket, hatékonyan kezeli az adatközpontú és algoritmusalapú gazdaság kihívásait; hangsúlyozza különösen, hogy a folyamatosan növekvő adatáramlásokhoz való hozzáférésre és azok ellenőrzésére alkalmas számos digitális platform méretgazdaságosságot és jelentős hálózati externáliákat eredményezhet, és a piaci erővel történő visszaélésből eredően a túlzott koncentráció és a nyereség kivonása révén piaci hiányosságokhoz vezethet; üdvözli e tekintetben, hogy a digitalizáció versenyjogot érintő jövőbeli kihívásai területén különleges tanácsadókat neveztek ki a biztos mellé, és érdeklődéssel várja megállapításaikat és az intézkedésekre vonatkozó ajánlásaikat; hangsúlyozza, hogy e kérdésekben közös uniós megközelítésre van szükség;

11.  kiemeli, hogy a felhasználók gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy adataikat milyen mértékben használják, illetve adják tovább harmadik feleknek marketing vagy kereskedelmi célból; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2002/58/EK irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban gondoskodjon arról, hogy a digitális vállalatok csak azt követően használják a személyes adatokat, hogy az érintett előfizető vagy felhasználó kifejezetten hozzájárult ehhez, és hogy e hozzájárulás nélkül az adatok nem továbbíthatók olyan harmadik felek számára, amelyekkel a társaság vagy platform megállapodást kötött; úgy véli ezért, hogy a digitális piacokat multidiszciplináris szempontból kell értékelni, mivel a versenyellenes magatartás más jogterületek, például az adatvédelemi és a fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértésével is járhat; hangsúlyozza, hogy a megfelelő végrehajtási válasz szükségessé tenné a különböző illetékes hatóságok – különösen a verseny-, a fogyasztóvédelmi és az adatvédelmi hatóságok – együttműködését, ahogyan azt az európai adatvédelmi biztos digitális elszámolóház létrehozására irányuló kezdeményezése javasolja[4];

12.  kéri az Európai Bizottságot, hogy szervezzen meghallgatást a technológiai vállalatok részvételével, és kérje fel a Google, a Facebook és az Apple elnök-vezérigazgatóit különösen annak megvitatására, hogy miképpen gyűjtik és használják fel a fogyasztók személyes adatait harmadik országok; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szabályozók és néha még az alkalmazások fejlesztői és hirdetői sem tudják, hogy az okostelefonokról milyen mértékben jutnak el adatok digitális hirdetési csoportokhoz és egyéb harmadik felekhez; megjegyzi, hogy a harmadik felek által okostelefonos alkalmazások útján összegyűjtött adatok bármit tartalmazhatnak a profilinformációktól – pl. életkor és nem – a helymeghatározási – köztük a közeli mobiltelefon-tornyokra vagy wifi routerekre vonatkozó – adatokig, valamint a telefonon található minden egyéb alkalmazásra vonatkozó információkig; úgy véli, hogy az EU-nak lehetővé kell tennie, hogy a magánszemélyek megismerjék a szóban forgó nyomkövető vállalkozásokkal kapcsolatban felmerülő, monopóliumokból és összefonódásokból eredő problémákat;

13.  felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy a szolgáltatások létrehozásához és nyújtásához szükséges adatok feletti ellenőrzést többek között az EUMSZ 102. cikkére vonatkozó iránymutatása szerint tekintse a piaci erő megléte bizonyítékának, továbbá követelje meg az interoperabilitást az online platformok és a közösségi hálózatok szolgáltatói között; rámutat az öntanuló algoritmusok és a mesterséges intelligencia fejlődésére is, különösen azokban az esetekben, amikor ezeket a vállalkozások számára harmadik felek biztosítják, továbbá ennek a kartelltevékenység jellegére kifejtett hatására; kéri, hogy a Bizottság versenypolitikáról szóló következő éves jelentésében részletesen tájékoztasson ezekről a kérdésekről;

14.  fontosnak tartja biztosítani az Unió kollektív jogorvoslati mechanizmusainak megfelelő működését, amelyek célja annak garantálása, hogy a versenyellenes gyakorlatok tekintetében érintett fogyasztók megfelelő kártérítést kapjanak;

15.  szükségesnek tartja a határokon átnyúló hordozhatósághoz való jog biztosítását annak megakadályozása érdekében, hogy szóban forgó jogot érintő meglévő korlátozások ne minősüljenek legitim piaci gyakorlatnak; másrészt fontosnak tartja a földrajzi alapú korlátozások visszaélésszerű és indokolatlan használatának megszüntetését, amelyek révén a szellemi tulajdonjogok feltételezett védelme eltérő mértékben valósul meg;

16.  véleménye szerint azok a joghatósági küszöbértékek, amelyek alapján az összeolvadás tekintetében uniós vizsgálat indulhat, és amelyek a célvállalat, illetve az akviráló vállalat üzleti forgalmán alapulnak, nem mindig felelnek meg a digitális gazdaság szempontjából, mert ott az értéket – hirdetési szempontok miatt– gyakran egy internetes honlap látogatóinak száma képviseli; javasolja ezen küszöbértékek felülvizsgálatát és kiigazítását annak érdekében, hogy olyan szempontok is érvényesüljenek, mint az összeolvadások által érintett fogyasztók száma és a kapcsolódó tranzakciók értéke;

17.  hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság egyes területeire való belépés korlátai egyre inkább áthághatatlanná válnak, mivel minél hosszabb ideig áll fenn egy méltánytalan gyakorlat, annál nehezebb kiküszöbölni versenyt hátráltató hatásait; úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes intézkedések hasznosak lehetnek annak biztosításában, hogy egy folyamatban lévő vizsgálat idején ne sérüljön a verseny; megerősíti e tekintetben, hogy a Bizottságnak hatékony ideiglenes intézkedésekkel kellene élnie, mindeközben garantálva az eljárás megfelelőségét és a vizsgálat által célba vett vállalkozások védelemhez való jogát; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az ECN+ irányelv átültetésének napjától számított két éven belül elemzi, milyen lehetőségek állnak rendlelkezésre az ideiglenes intézkedések elfogadásának egyszerűsítésére; ajánlja e tekintetben, hogy a Bizottság vonja le más országok bevált gyakorlatainak tanulságait;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen ambiciózusabb lépéseket az online verseny útjában álló jogszerűtlen akadályok felszámolására annak érdekében, hogy biztosítsa az akadálymentes online vásárlást az Unión belül, nyomon kövesse az árplafonokat az olyan ágazatokban, mint a szállásokkal és idegenforgalommal kapcsolatos online platformok, és biztosítsa, hogy a fogyasztók versenyképes árakon, határokon átnyúló hozzáféréssel rendelkezzenek az online áruk és szolgáltatások széles köréhez; kéri a Bizottságot, hogy végezzen ágazati vizsgálatot a hirdetési piacon, hogy jobban megérthesse az online hirdetési piac dinamikáját, és azonosíthassa azokat a versenyellenes gyakorlatokat, amelyekkel a versenyjog végrehajtása keretében foglalkozni kell, mint ahogyan ezt egyes nemzeti hatóságok már megtették;

19.  hangsúlyozza, hogy a modern gazdaság digitalizációja a hagyományos gazdasági logikában bekövetkező változásokhoz vezet; hangsúlyozza ezért, hogy minden adózási rendszernek figyelembe kell vennie, hogy a digitalizáció gazdaságunk minden részének új realitása; tudomásul veszi a Bizottság javaslatát, amely szabályokat határoz meg a digitális gazdaság megadóztatásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság adóztatásának kezelnie kell a hagyományos gazdaság és az új, digitális alapú gazdasági gyakorlatok közötti aszimmetriákat, és el kell kerülnie a digitalizáció és az innováció akadályozását, illetve a gazdaság területén a mesterséges határok kialakulását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nemzetközi megoldásokat és közös adózási megközelítéseket találjanak a digitális gazdaságban; felhívja a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű megállapodások kialakítása érdekében továbbra is tegyen erőfeszítéseket a nemzetközi fórumokon, különösen az OECD-ben;

20.  üdvözli a Bizottság digitális szolgáltatási adóról szóló javaslatát, mivel ez kulcsfontosságú intézkedés annak biztosítására, hogy a digitális szektor megfizeti az adókból ráeső méltányos részt egy tartós megoldás elfogadásáig, amely lehetővé teszi, hogy a nyereséget az értékteremtés helyén adóztassák meg;

21.  ismét hangsúlyozza, hogy a távközlési ágazatban a verseny alapvető fontosságú annak érdekében, hogy ösztönözze az innovációt és a hálózatokba való beruházást, valamint kiemeli azt, hogy támogatni kell a megfizethető árakat és a fogyasztók számára biztosított, szolgáltatások közötti választási lehetőséget; úgy véli, hogy az EU-n belüli hívások továbbra is nagy terhet jelentenek a vállalkozások és a fogyasztók számára, és hogy az Unión belüli barangolás fogyasztói díjainak megszüntetésére irányuló lépések nem elegendőek az egységes piac további elmélyítéséhez; elismeri, hogy ösztönzőket kell bevezetni annak érdekében, hogy az Unión belüli hívások díja a helyi hívásokkal megegyező szintű legyen, elősegítve a teljesen európai vagy közös hálózatba való beruházásokat; véleménye szerint a szakpolitikáknak előnyben kell részesítenie az új hálózatokba történő hatékony beruházásokat, és figyelembe kell vennie a fogyasztókra gyakorolt hatást, ezzel pedig meg kell akadályoznia a magas és az alacsony jövedelmű háztartások közötti új digitális szakadékot; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a széles sáv bevezetését a magas szintű verseny előmozdításával, valamint biztosítsa az EU-n belül az összekapcsoltság magas szintjét és az 5G gyors elterjedését az egész Unióban, hogy biztosítható legyen az Unió globális versenyképessége, és idevonzhatók legyenek a beruházások; úgy véli, hogy az említett feladat megvalósítása során fontos, hogy a versenypolitika figyelembe vegye a szélessávú internet vidéki területeken történő bevezetésének sajátosságait, annak érdekében, hogy a közérdeket szolgálja, és megfordítsa a hozzáférés terén a vidéki és városi területek közötti növekvő technológiai aszimmetriát mutató tendenciát;

22.  úgy véli, hogy a folyószámláknak és a takarékbetét-számláknak nem szabad a felhasználó által fizetendő díjakat keletkeztetnie, kivéve, ha azok konkrét szolgáltatásokhoz kapcsolódnak;

23.  üdvözli a Bizottság antitröszthatározatát, amely alapján 4,34 milliárd EUR bírsággal sújtják a Google-t az Android mobileszközökkel kapcsolatos jogellenes gyakorlatok miatt, amelyek a Google keresőmotorja dominanciájának megerősítését szolgálják; felhívja a Bizottságot, hogy 2019-ben zárja le a nyolc évvel ezelőtt, 2010 novemberében indított Google Shopping antitrösztügyet; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy le kell zárni azt a vizsgálatot, amely a Google egyéb saját speciális keresési szolgáltatásainak keresési eredményeivel való bánásmódjával kapcsolatos, többek között a helyi kereséssel kapcsolatos problémákat, amelyeket a Yelp legutóbbi panaszában felvetett; azt ajánlja, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság vitassa meg a digitális antitrösztügyek terjedelmét, valamint azt, hogy mi lehet a legmegfelelőbb eszköz ezek kezelésére; kéri különösen a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az antitrösztügyekkel kapcsolatban határidőket határozzon meg, ahogyan azt az összeolvadási ügyekre vonatkozóan teszi;

24.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a digitális technológiával foglalkozó monopóliumok teljes szerkezeti szétválasztásának lehetőségét is, mivel ez megoldás lehet a verseny és az egyenlő versenyfeltételek helyreállítására az európai digitális piacon belül;

25.  hangsúlyozza, hogy a versenyjog végrehajtásának eredményessége a korrekciós intézkedések megfelelő megtervezésétől és tesztelésétől függ; kiemeli, hogy a fogyasztóközpontú álló korrekciós intézkedések fontosak ahhoz, hogy a versenyképességet helyre lehessen állítani egy piacon azáltal, hogy a fogyasztókat segítik a megalapozott döntések meghozatalában, valamint a status quo-ból eredő asszimetriák kezelésében; véleménye szerint a Bizottságnak a magatartási korrekciós intézkedések megtervezésekor figyelembe kell vennie a viselkedés-gazdaságtant mint támogató tudományágat, ahogyan azt egyes nemzeti hatóságok az elmúlt években megtették;

26.  megjegyzi, hogy a Bizottság elnöke kötelezettséget vállalt arra, hogy javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy az adóügyekkel kapcsolatos csoportos kérelmek megválaszolásához kapcsolódó kötelezettség révén előmozdítja a tagállamok közötti adóügyi együttműködést annak érdekében, hogy egy tagállam minden olyan információt megadhasson a többi tagállamnak, amely alapján büntetőeljárást indíthatnak a határokon átnyúló adócsalást elkövetők ellen, illetve a belső piaci versenyfeltételek torzulásának megszüntetése érdekében az EUMSZ 116. cikke szerint – a Tanács és a Parlament együttdöntési eljárására kiterjedő– adóreform-javaslatokat is fog tenni;

27.  elismeri a Bizottság arra vonatkozó következtetését, hogy Luxemburg hozzávetőlegesen 120 millió EUR indokolatlan adóelőnyt nyújtott az Engie-nek, valamint hogy még mindig folyamatban van a beszedési eljárás; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a luxemburgi kormány úgy határozott, hogy fellebbez a Bizottság határozatával szemben;

28.  tudomásul veszi Margrethe Vestager versenyügyi biztos határozatát a McDonald’s-nak juttatott állami támogatással kapcsolatos vizsgálatról, amely szerint a McDonald’s egyes luxemburgi nyereségei megadóztatásának elmulasztása nem minősül jogellenes állami támogatásnak; úgy véli, hogy a jelenlegi uniós szabályozás alkalmatlan arra, hogy hatékonyan lépjen fel a kettős nem adóztatással szemben, és leállítsa le a társaságiadó-mértékkel kapcsolatos negatív versenyt;

29.  rámutat, hogy két újabb esetben – az Egységes Szanálási Testület (ESZT) következtetései dacára, amelyek szerint a szanálás közérdekkel nem volt alátámasztható – a Bizottság jóváhagyta az állami támogatást azon az alapon, hogy az regionális szinten enyhíteni fogja a gazdasági zavarokat, és ez a közérdek két eltérő értelmezésére ad példát; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a felszámolási támogatás tekintetében az állami támogatásokra vonatkozó szabályok és a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv szerinti szanálási rendszer közötti ellentmondásokat, és ezt követően ennek megfelelően módosítsa a 2013-as, bankokról szóló közleményét;

30.  megállapítja, hogy több tanulmány[5] is igazolta a rejtett társadalmi költséget és a termékek csökkenő versenyét a horizontális tulajdonosi koncentráció magasabb szintjével összefüggésben; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy ebben az értelemben felülvizsgálja az összefonódásról szóló rendeletet, és iránymutatásokat adjon az EUMSZ 101. és 102. cikkének ilyen esetekben történő használatáról;

31.  megjegyzi, hogy a pénzügyi ágazatban a globális pénzügyi rendszer stabilizálásához a szanálási eszközök hiányában szükségesek lehettek az ideiglenes állami támogatások, de most felül kell vizsgálni és meg kell szüntetni őket; sajnálatát fejezi ki a felülvizsgálat elégtelen volta miatt; újfent kéri ezért a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a pénzintézetek a válság kezdete óta részesültek-e rejtett juttatásokban és állami támogatásban a központi bankok által nyújtott likviditási támogatás formájában; emlékeztet a Vestager biztos által a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságával 2017. novemberben folytatott strukturált párbeszéd során tett kötelezettségvállalásra, mely szerint áttekintik az EKB vállalati eszközvásárlási programjából eredő esetleges versenytorzulásokat, és a kérdésben kvalitatív szempontú válasszal fog szolgálni; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy az állami támogatások terén a szelektivitás fogalma alapvető kritériumot jelent, amelyet mélyrehatóan meg kell vizsgálni, e tekintetben rámutat továbbá az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésére, amely az úgynevezett lojális együttműködés elvét tartalmazza;

32.  úgy véli, hogy prioritást élvez annak biztosítása, hogy a jövőbeli bankválságok kezelésénél szigorúan és pártatlanul betartsák az állami támogatási szabályokat, hogy az adófizetőket megvédjék a bankok megmentésével járó terhektől;

33.  üdvözli, hogy a Bizottság olyan anonim visszaélés-bejelentési eszközt vezetett be, amely lehetővé teszi a kartellek vagy más típusú jogellenes, versenyellenes gyakorlatok bejelentését, és ezzel fokozza annak valószínűségét, hogy ezeket feltárják és büntetőeljárás alá vonják; megállapítja, hogy az eszköz használatának első hónapjai után a számadatok ígéretesek;

34.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi szektor fokozódó koncentrációja csökkentheti a verseny mértékét az ágazatban, valamint aggódik a valódi belső bankpiac hiánya és a nemzeti piacok széttöredezettségének fennmaradása miatt;

35.  hangsúlyozza, hogy Európának erős, harmonizált keretre van szüksége a multinacionális vállalatokra vonatkozó jelentéstétel és társasági adózás tekintetében, amely nyilvános országonkénti jelentéstételt és közös összevont társaságiadó-alapot (KÖTA) foglal magában; emlékeztet arra, hogy a cégek és a tagállamok adóhatóságai által viselt költségek csökkentése mellett a szóban forgó intézkedések elfogadása megoldaná a transzferárazás kérdését, és igazságosabb versenyt biztosítana az egységes piacon;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is értékelje a tagállamok káros adóintézkedéseit az európai szemeszter keretében, és teljes körűen vizsgálja meg a verseny torzítását, valamint a más országokra kiterjedő tovagyűrűző hatásokat;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és bővítse erőfeszítéseit az Európai Unióban a fogyasztók kárára történő, piaci erőfölénnyel való visszaélések kivizsgálása vonatkozásában; kéri a Bizottságot, hogy ezzel egyidejűleg a túlzott versenytorzulás megakadályozása érdekében kövesse nyomon a meglévő állami monopóliumokat és a koncessziós tenderek jogszerűségét;

38.  hangsúlyozza, hogy az állami támogatás versenytorzító hatást gyakorolhat a belső piac működésére; emlékeztet az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alkalmazására vonatkozó szigorú követelményekre; megállapítja, hogy az antitrösztproblémákkal és az állami támogatással kapcsolatos legtöbb döntést nemzeti szinten hozzák meg; úgy véli tehát, hogy a Bizottságnak nyomon kell követnie és meg kell hoznia a belső piacon belüli következetes szakpolitika biztosításához szükséges intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre ütemtervet a célzottabb állami támogatás érdekében; üdvözli a Bizottság által folyamatosan tett erőfeszítéseket az állami támogatás fogalommeghatározása különféle szempontjainak egyértelműsítése érdekében, ahogy azt az állami támogatás EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalmáról szóló közleményben alátámasztották; kiemeli különösen az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy tisztázzák a „vállalkozás” és a „gazdasági tevékenység” fogalmát; mindazonáltal megállapítja, hogy továbbra is nehézségekbe ütközik a gazdasági és nem gazdasági tevékenységek között határvonal meghúzása; rámutat továbbá arra, hogy a Bíróság feladata biztosítani a Szerződés megfelelő értelmezését; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós állami támogatási szabályok alkalmazásakor továbbra is szenteljen különös figyelmet az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megvalósításának, ideértve az energia, a közlekedés és a távközlés területét is, különösen az Unió elszigetelt, távoli vagy peremterületeinek szánt állami támogatás összefüggésében; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szolgáltatások előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatások alkalmazásakor a fogyasztók és a polgárok érdekeit, nem pedig az egyedi érdekek megerősítését kell szolgálni;

39.  hangsúlyozza, hogy a Tanácsban érvényes egyhangúság miatt az adózás elsősorban nemzeti hatáskörbe tartozik, továbbá hogy a szakpolitika megválasztása ezért az adott tagállam nemzeti kormányának és parlamentjének politikai nézeteitől és orientációjától függ; megállapítja ugyanakkor, hogy az adózás eszköze felhasználható arra, hogy a vállalkozások burkolt állami támogatásban részesüljenek, ami egyenlőtlen belső piaci feltételeket teremthet; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy a nemzeti adópolitikák ne torzítsák a tisztességes versenyt, és ezáltal az adó- és versenypolitikát következetesen alkalmazzák a belső piacon; üdvözli a tényt, hogy az adókedvezmény formáját öltő állami támogatással foglalkozó munkacsoport állandó testületté válik; felszólít arra, hogy a munkacsoportot megfelelően lássák el emberi erőforrásokkal és vizsgálati eszközökkel; felszólít arra, hogy tisztázzák az állami támogatásokra irányuló, ilyen jellegű vizsgálatok helyzetét, többek között a vizsgált ügyek számát;

hangsúlyozza, hogy a belső piacon belül az agresszív adózási gyakorlatot nem folytató új belépőket és vállalkozásokat – köztük a kkv-kat – büntetik; üdvözli a Bizottság részletes vizsgálatait az olyan versenyellenes gyakorlatokkal kapcsolatban, mint a szelektív adókedvezmények vagy a többletnyereségadó-megállapítási rendszerek; üdvözli az adómegállapítással kapcsolatos állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közleményben foglalt iránymutatást; felszólítja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel az olyan tisztességtelen versenyjogi gyakorlatokkal, amelyek indokolatlan adókedvezményeken alapulnak; felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a KÖTA-ra irányuló javaslatot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályok szerint a törvénytelen adóügyi támogatások kedvezményezettjeitől visszakövetelt és behajtott adók azt az országot illetik meg, amely a támogatást adta felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki e probléma megoldását;

hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királysággal folytatott jövőbeli tárgyalásoknak ki kell terjednie a tisztességes verseny tiszteletben tartására, valamint annak garantálására, hogy az Egyesült Királyság ne tudjon állami támogatást adni egyedi, különösen kedvezményes adójogi megállapodások alapján;

40.  felhívja a figyelmet az élelmiszer-ellátási lánc messze ható – a világ vetőmagpiacán és növényvédő-piacán oligopóliumot alkotó néhány vállalat kezében való – koncentrációjára, amely a fogyasztók, a gazdálkodók, a környezetvédelem, illetve a biológiai sokféleség kárára válik; rámutat, hogy egy ilyen struktúra növelni fogja a mezőgazdasági termelőknek néhány globálisan integrált, egyablakos platformtól való technológiai és gazdasági függőségét, korlátozott vetőmag-választékot fog eredményezni, az innovációs tevékenységet el fogja téríteni attól, hogy a környezetet és a biológiai sokféleséget tiszteletben tartó termelési modelleket fogadjanak el, végezetül pedig a kisebb verseny miatt az innováció csökkenéséhez, valamint a végtermékek alacsonyabb minőségéhez fog vezetni; felhívja a Bizottságot, hogy figyelembe véve a – különösen a kistermelői – mezőgazdasági jövedelmek csökkenését, erőfeszítései irányuljanak a mezőgazdasági termelők – különösen a kis- és középvállalkozók – tisztességes jövedelmének biztosítására;

41.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a Bizottság átfogóbban ellenőrizze a szabadalmak mezőgazdasági felhasználását; megjegyzi, hogy a szabadalmakkal való visszaélés arra kényszeríti a gazdálkodókat, hogy olyan termelési célokat tűzzenek ki, amelyek korlátozzák piaci választási lehetőségeiket, leszűkítik a termesztett növények biológiai sokféleségét, torzítják a versenyt és korlátozzák az innovációt; megállapítja, hogy az ajánlott intézkedések egy olyan agráripari modell kidolgozását segítik elő, amely a biogazdálkodásra és az ökológiai szempontból fenntartható mezőgazdaságra való áttérést ösztönzi;

42.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen az intelligens falvak keret, amely arra ösztönzi a településeket, hogy legyenek agilisabbak, használják fel jobban erőforrásaikat, és aktívabban vegyenek részt az egységes piac versenyében, továbbá javítsák vonzerejüket és a vidéki lakosok életminőségét;

43.  elismeri, hogy a blokklánc-technológiában lehetőségek rejlenek a pénzügyi szolgáltatásokat illetően; figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy e technológia forrásgyűjtése történő felhasználását szabályozni kell, hogy elkerülhető legyen a szabályozott pénzügyi piacokat érintő dömping, a befektetői kockázat és a pénzmosás kockázata; felhívja a Bizottságot e tekintetben, hogy tegyen javaslatot az ICO-kibocsátások szabályozási keretére;

44.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nemrég jóváhagyta a Bayer és a Monsanto összeolvadását, és azt, hogy a Bizottság elismerte, hogy határozatában figyelmen kívül hagyta az EUMSZ-ben foglalt célokat, konkrétan az élelmiszer-biztonságot, valamint a fogyasztók, a környezet és az éghajlat védelmét;

45.  úgy véli, hogy fontos intézkedéseket hozni azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek a mezőgazdasági termelési lánc marketing- és forgalmazási szakaszaiban tevékenykednek, és a mezőgazdasági jövedelmek és a fogyasztói árak rovására torzítják a mezőgazdasági piacot;

46.  üdvözli a Bizottság által alkalmazott megközelítést, amely alapján a horizontális összeolvadások vizsgálata során egyre inkább az innovációs versenyre kerül a hangsúly, különösen a K+F-igényes piacokat érintő összeolvadások esetében, és megjegyzi, hogy az összeolvadásokat a teljes belső piac szempontjából kell értékelni; kéri a Bizottságot, hogy terjessze elő az EU összefonódás-ellenőrzési rendeletének felülvizsgálatát, és elemezze, hogy milyen mértékben kaphat hatáskört intézkedések elfogadására – ahogyan ez számos tagállam esetében jelenleg fennáll – az európai közrend, valamint az EUMSZ-ben és az EU Alapjogi Chartájában foglalt jogok és elvek védelme érdekében, beleértve a környezet védelmét is;

47.  ismét hangsúlyozza a Bizottság azon előzetes következtetését, hogy a Google keresőmotorja tekintetében erőfölényével visszaélve jogellenesen előnyben részesítette saját termékeit; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó visszaélés megszüntetéséhez arra van szükség, hogy teljes körűen, strukturálisan szétválasszák a vállalat általános és szakosodott keresési szolgáltatásait;

48.  megállapítja, hogy az Európai Bíróság az EUMSZ 101. cikkét a Szerződések különféle céljait figyelembe véve értelmezi; hangsúlyozza azonban, hogy az EUMSZ 101. cikkének a Bizottság horizontális iránymutatásai általi szűk értelmezése egyre inkább akadályozza a kisebb piaci szereplők fokozottabb együttműködését a szigorúbb környezetvédelmi és szociális normák elfogadása tekintetében; úgy véli, hogy a Bizottságnak jogbiztonságot kell teremtenie azon feltételek tekintetében, amelyek alapján a termelői szervezetek – többek között a szövetkezetek, azok szövetségei és az ágazatközi szervezetek – által az élelmiszer-ellátási lánc egészében a fenntarthatóság és a tisztességes munkaügyi normák céljából kötött kollektív megállapodásokat a versenyjog alapján értékelik, és ösztönzi az ilyen kezdeményezéseket a versenypolitikán belül; hangsúlyozza, hogy egy ilyen megközelítés nem akadályozhatja meg alacsonyabb árú termékek előállítását, különösen azokban az ágazatokban, ahol a fogyasztók árérzékenyebbek; hangsúlyozza az arányosság elvének fontosságát is, vagyis hogy a verseny korlátozása nem lépheti túl az általános érdek megvalósításához szükséges mértéket;

49.  hangsúlyozza az energiaunió közösen elfogadott céljait és célkitűzéseit, és különösen kiemeli a biztonságra, a gazdaság dekarbonizációjára, a szolidaritásra és a bizalomra vonatkozó dimenziókat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az európai energiapiacok a jogállamiságra, a versenyre, az energiaforrások és -szolgáltatók sokféleségére, a kiszámíthatóságra és az átláthatóságra alapuljanak, továbbá hogy meg kell akadályozni, hogy bármely – az Unióban vagy harmadik országban letelepedett – piaci szereplő kihasználja erőfölényét versenytársai és a fogyasztók kárára; e tekintetben kéri a szóban forgó piaci szereplők fokozott ellenőrzését, szükség esetén pedig velük szembeni intézkedések és kötelezettségek előírását; megjegyzi különösen, hogy megfelelően kell foglalkozni bizonyos energiavállalatoknak az uniós gázpiac felosztására irányuló stratégiájával és ebből adódóan az uniós antritröszt-szabályok potenciális megsértésével; elismeri továbbá, hogy a tagállamok által a Párizsi Megállapodás részeként vállalt jogi erejű kötelezettségek nem teljesíthetők az olyan konkrét állami intézkedések hiányában, amelyek elősegítenék, ösztönzőket teremtenének és lehetővé tennék a megújuló energiák termelését és felhasználását; tudomásul veszi az állami támogatásokról és az energiáról szóló iránymutatások tervbe vett felülvizsgálatát, amelyek a jövőben kiterjednek majd az állami támogatásokból leginkább részesülő két ágazatra, nevezetesen a nukleáris energiára és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére is, és nagyobb rugalmasságot fog eredményezni a fogyasztók által termelt megújuló energia tekintetében; hangsúlyozza, hogy az energiauniót a piacok integrálása útján kell kiteljesíteni, különösen szükség esetén a rendszerösszekötőkbe történő beruházásokkal, továbbá a piaci feltételek és a kereskedelmi potenciál alapján, illetve a kereskedelemképes kapacitás meglévő összeköttetésekben való növelésével; hangsúlyozza ezért, hogy a kapacitásmechanizmusokra vonatkozó állami támogatások jóváhagyását szigorú szükségességi vizsgálatnak kell alávetni, amely magában foglalja az alternatív intézkedések vizsgálatát, nevezetesen a meglévő rendszerösszekötők hatékonyabb felhasználását; hangsúlyozza, hogy a kapacitásmechanizmusok gyakran jelentős költségeket jelentenek a fogyasztók számára, és „rejtett támogatásnak” minősülnek, illetve veszteséges és szennyező erőműveket támogatnak, ami szükségessé teszi annak biztosítását, hogy ezek a rendszerek ne legyenek nyitottak a leginkább szennyező létesítmények részére a nekik nyújtott állami támogatás jóváhagyásakor;

50.  hangsúlyozza, hogy fokozott átláthatóságra van szükség abban az esetben, ha köz- és magánszféra közötti partnerségeket terveznek, annak megelőzésére, hogy ezeket a magánszektorbeli partnerek a versenytársaikkal szembeni versenyelőny megszerzésére használják fel;

51.  üdvözli, hogy a Bizottság megvizsgálja az életmentő gyógyszerek árképzési gyakorlatait, különösen az Aspent is érintő ügyben;

52.  hangsúlyozza, hogy fontos ugyanolyan jogokat biztosítani minden légi fuvarozónak az Unióba érkező vagy az Unióból induló járatok esetében; szomorúan ismeri el, hogy ez nincs mindig így az Unión kívül működő uniós légitársaságok esetében, amelyek tisztességtelen versenygyakorlatokkal szembesülnek; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a fogyasztóvédelmi jogszabályokat is aláaknázó versenyellenes gyakorlatokat; ismételten hangsúlyozza az uniós légi fuvarozók és a harmadik országbeli légi fuvarozók közötti tisztességes verseny biztosításának jelentőségét;

53.  hangsúlyozza a versenyképes közlekedési ágazat fontosságát; megállapítja, hogy az egységes közlekedési piacot még ki kell teljesíteni, és a vasúti szektor a leginkább széttöredezett; üdvözli a Bizottság által a közúti utasszállítási belső piac kiteljesítése és jobb működése előmozdítása érdekében tett lépéseket;

54.  ismét megerősíti, hogy az új infrastruktúrával kapcsolatos projektek, többek között azok, amelyek tagállamot kötnek össze harmadik országgal, az uniós jogszabályok, különösen a szétválasztásra és a piaci árképzésre vonatkozó szabályok hatálya alá tartoznak majd;

55.  hangsúlyozza a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások fontosságát és szükségességét a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságán és az illetékes nemzeti hatóságoknál, valamint az adatközpontú és algoritmusalapú gazdaság által támasztott kihívások kezeléséhez szükséges informatikai és digitális szakértelmet; támogatja ezzel összefüggésben a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret kapcsán az egységes piac programjának versennyel kapcsolatos dimenziójára irányuló javaslatot;

56.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a versenyjogi döntések meghozatalakor nem több független helyi vagy nemzeti piacként, hanem egyetlen piacként kell a belső piacra tekintenie;

57.  hangsúlyozza, hogy a globalizáció korában a versenyjogi elvek hatékony végrehajtásához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés, valamint a korrekciós intézkedésekből és a végrehajtási intézkedések eredményeiből eredő következetlenségek megelőzése; úgy véli, hogy a versenyszabályok és versenygyakorlatok világszerte történő javításának legjobb módját a tisztességes és átlátható viták folytatása jelenti; támogatja a Bizottság, valamint a nemzeti és adott esetben a regionális versenyhatóságok Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban való aktív részvételét;

58.  üdvözli az ECN+ irányelvet, amely jelentős mértékben elő fogja segíteni az uniós versenyjog eredményes és következetes alkalmazását az egész Unióban, mivel biztosítja, hogy a nemzeti versenyhatóságok megfelelő eszközökkel, erőforrásokkal és biztosítékokkal rendelkezzenek a függetlenség tekintetében, beleértve a választás átlátható folyamatát vagy a vezetők kinevezését, és lehetővé teszi a számukra, hogy visszatartó erejű bírságokat szabjanak ki a versenyjogi szabályok megsértése esetén; értékeli a Bizottság által a tagállamoknak ezen irányelv végrehajtása összefüggésében nyújtott korai segítségnyújtást;

59.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodás egyenlő esélyeket nyújtson, különösen a verseny és az állami támogatás tekintetében; hangsúlyozza, hogy a piaci verseny torzulásának elkerülése érdekében állami támogatást csak törvényi úton szabályozott, kivételes és indokolt esetben szabad engedélyezni, ugyanakkor az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás céljainak eléréséből származó kivételeknek és indokolásoknak helyt kell adni; emlékeztet arra, hogy „a globálissá váló vállalatokat a versenyhatóságoknak is követniük kell ezen az úton” – nem utolsósorban azért, mert az információs és kommunikációs technológiák (IKT) elterjedése és a digitális gazdaság megjelenése egyes ágazatokban túlzott piaci és erőkoncentrációt eredményezett; úgy véli, hogy a verseny globális szabályozása és a versenyhatóságok közötti legmagasabb szintű együttműködés – beleértve a versenyeljárások során végrehajtott információcserét is – alapfeltételei a tisztességes globális kereskedelem fejlődésének;

60.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak konkrét és határozott versenyügyi fejezetet kellene tartalmazniuk;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit, és lépjen fel ambiciózusan a nemzetközi közbeszerzési piacok megnyitása tekintetében, valamint az európai vállalatok harmadik országbeli köz-magán társulásokhoz való hozzáférésének javítása kapcsán; úgy véli, hogy csökkenteni kell a közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférés tekintetében az uniós és harmadik országok, nevezetesen az Egyesült Államok és Kína között fennálló aszimmetriákat; felszólítja az uniós kereskedelmi partnereket, hogy közbeszerzési piacaikhoz biztosítsanak megkülönböztetésmentes hozzáférést az európai vállalatok és munkavállalók számára; üdvözli a nemzetközi közbeszerzési eszközről szóló megújított vitát, az ugyanis megteremti a szükséges kölcsönösséget azokban az esetekben, amelyekben a kereskedelmi partnerek korlátozzák a beszerzési piacaikhoz való hozzáférést, és felszólítja az Európai Tanácsot annak gyors elfogadására; támogatja a Bizottságnak a harmadik országok közbeszerzési piacainak kétoldalú kereskedelmi partnerségeken keresztül történő megnyitására irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy a nem piaci feltételek mellett működő és geopolitikai megfontolások által vezérelt vállalatok gyakorlatilag minden versenytársat legyőzhetnek az európai közbeszerzési pályázatokon; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közbeszerzési pályázatokat, és akadályozza meg, hogy az európai vállalkozások és munkavállalók az állam által irányított vállalatoktól származó tisztességtelen verseny áldozataivá váljanak;

62.  rámutat arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni – a versenypolitikát is felhasználó – küzdelemre szükség van a globálisan egyenlő feltételek biztosításához, ami haszonnal járna a munkavállalók, a fogyasztók és a vállalkozások számára, továbbá az Unió kereskedelmi stratégiájának prioritásai közé tartozik; hangsúlyozza, hogy a globalizáció kiaknázásáról szóló vitaanyag szerint az Uniónak lépéseket kell tennie a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása érdekében; üdvözli, hogy a Japánnal kötött gazdasági partnerségi megállapodás és a Kanadával kötött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás versenypolitikára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz; sajnálja ugyanakkor, hogy ezek a rendelkezések továbbra is korlátozott hatókörűek, és nem rendelkeznek a hatékony végrehajtásról és vitarendezésről; felhívja a figyelmet arra, hogy a tisztességes szabályok biztosítása érdekében fontos a versenyre vonatkozó ambiciózus rendelkezések beillesztése valamennyi kereskedelmi megállapodásba, valamint végrehajtásuk kikényszerítése;

63.  üdvözli a közvetlen külföldi befektetések átvilágítására vonatkozó európai keret létrehozására irányuló javaslatot; hasznos eszköznek tartja egyrészt a stratégiai jelentőségű európai vállalkozások olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni megvédésében, amelyek károsíthatják a biztonságot és a közrendet, másrészt a tisztességes versenyre vonatkozó elvek Unión belüli tiszteletben tartásának biztosításában;

64.  hangsúlyozza a szubvencióellenes eszköz fontosságát a tisztességtelen globális verseny kezelésében, valamint kiemeli, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok segítségével egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben az európai vállalkozásokkal és munkavállalókkal szembeni legtöbb új kereskedelmi akadályt ismét a Kínai Népköztársaság állította fel, valamint hogy a szubvencióellenes európai ügyek többségében Kína is érintett volt;

65.  aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok vámpolitikájával, valamint annak az európai vállalatok versenyképességére gyakorolt hatásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem egyensúlyának visszaállítására irányuló erőfeszítéseknek határozottaknak, ugyanakkor kiegyensúlyozottaknak, arányosaknak és a WTO elveivel összeegyeztethetőknek kell lenniük;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit fokozva többek között a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD), a G20 és a Világbank keretein belül a többi országgal folytatott szorosabb együttműködés révén mozdítsa elő a tisztességes versenyt a globális piacon, többek között oly módon, hogy harcol a vámjellegű akadályok és a támogatások indokolatlan alkalmazása ellen; emlékeztet a WTO-ban 1996 és 2004 között végzett munkára a kereskedelem- és a versenypolitika kölcsönhatásait illetően, és sajnálja, hogy ez a kérdés azóta nem szerepelt a WTO munkaprogramjában; hangsúlyozza, hogy a WTO-megállapodások rendelkezései – például a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) IX. cikke – alapot teremtenek a WTO-tagok közötti jövőbeli együttműködéshez a versenypolitikai kérdések terén; szorgalmazza ezért, hogy a WTO 12. miniszteri konferenciáján tegyenek újabb előrelépéseket a tisztességes nemzetközi verseny biztosítása érdekében;

67.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a WTO állítólag nem képes kezelni a nem piaci jellegű gazdaságokat és megbirkózni a támogatások és állami beavatkozás által előidézett versenytorzulásokkal, ugyanakkor határozottan hisz a WTO alapvető szerepében; üdvözli az USA, Japán és az EU háromoldalú fellépését a szervezet ennek megfelelő megreformálására;

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az uniós kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott támogatását, hogy azok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, például dömping és nem uniós országok általi támogatás esetén meg tudják védeni és érvényesíteni tudják jogaikat; ezzel összefüggésben elismeri a tisztességtelen verseny elleni küzdelem terén a nagy horderejű esetekben, jól ismert vállalatokkal szemben tett bizottsági erőfeszítéseket, ám hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny érvényre juttatása a kkv-k esetében is a legnagyobb fontossággal bír;

69.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlesztési rendelkezéseinek hatékony végrehajtása fontos a partnerországokban fennálló életkörülmények javítása, valamint az európai vállalkozások tisztességtelen versennyel szembeni védelme szempontjából; üdvözli a környezetvédelmi és szociális kritériumok bevezetését a támogatás- és dömpingellenes intézkedések reformja során.

70.  rámutat arra, hogy az uniós versenypolitika nem éri el a kívánt eredményeket, mivel annak ellenére, hogy azt a belső piac valamennyi szereplője közötti tisztességes verseny védelme érdekében alkalmazzák, különös tekintettel a fogyasztók érdekeire, a valóság az, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségek miatt a mezőgazdasági termelőkre elfogadhatatlan mértékű nyomás nehezedik; úgy véli, hogy a fogyasztók és a mezőgazdasági termelők érdekeinek azonos alapon kell nyugodniuk;

71.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenységek sajátos jellege elengedhetetlenné teszi a közös szervezeteket az elsődleges termelők élelmiszerláncon belüli helyzetének megerősítése, valamint az EUMSZ 39. cikkében meghatározott KAP-célkitűzések elérése érdekében, és hogy ennélfogva a termelői szervezetek és szövetségeik által folytatott kollektív tevékenységeket – beleértve a termelés tervezését, az értékesítési tárgyalásokat és a szerződéses megállapodásokat – az EUMSZ 101. cikkében rögzítettekkel összeegyeztethetőknek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők termelői szervezetekbe tömörülése megerősíti az ellátási láncban elfoglalt pozíciójukat;

72.  úgy véli, hogy a szakmaközi szervezeti modell az ágazatirányítás sikeres szerveződési formája, mivel struktúrát biztosít egy adott ágazat összes – a struktúrán belül méltányosan képviselt – szereplője számára – és szervezett keretet nyújt a közöttük zajló egyeztetésekhez – azáltal, hogy lehetővé teszi gazdasági és technikai információk átadását, a piaci átláthatóság fokozását, illetve a kockázatviselés és az előnyök jobb elosztását; úgy véli, hogy az európai szintű szakmaközi szervezetek létrehozásának megkönnyítése érdekében a KAP-nak elő kell segítenie a különböző, megfelelően strukturált együttműködési modelleket, például a jelenlegi modellt;

73.  úgy véli, hogy a jelenlegi tendenciának megfelelően tovább kell erősíteni a termelői és a szakmaközi szervezetek hatásköreit annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők alkupozíciója egyensúlyban legyen az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő kiskereskedők tárgyalási pozíciójával; úgy véli, hogy az e szervezetek létrehozására és működésére irányuló uniós társfinanszírozást növelni kell;

74.  felhívja a Bizottságot, hogy válság esetén segítse elő a kollektív piacirányítási eszközök alkalmazását, olyan eszközöket felhasználva, amelyek nem igényelnek közpénzeket, például az élelmiszerlánc szereplői közötti megállapodások révén történő termékkivonást; rámutat, hogy ilyen jellegű intézkedést maguk a szakmaközi szervezetek alkalmazhatnak;

75.  úgy véli, hogy az európai termelőket tisztességtelen versenyhelyzetbe hozza az olyan harmadik országokból származó termékeknek az európai piacra való bekerülése, amelyek nem felelnek meg az uniós szociális, egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak; következésképpen azt kéri, hogy az érzékeny helyzetben levő ágazatokat védjék, és hogy a mezőgazdasági termékek tekintetében a jövőbeli és a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások során alkalmazzák rendszeres jelleggel a kölcsönösség és a megfelelőség elvét; felszólítja a Bizottságot, hogy a brexitről szóló tárgyalásokba is építse be ezt a szempontot;

76.  hangsúlyozza, hogy az EU belső piacához való hozzáférést az egészségügyi, növény-egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés feltételéhez kell kötni; kéri a Bizottságot, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében mozdítsa elő a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírások terén a harmadik országok és az Európai Unió közötti intézkedések és ellenőrzések egyenértékűségét; megjegyzi, hogy a legszigorúbb környezetvédelmi és állatjóléti szabványok magasabb költségeket jelenthetnek, és ezért az előírások lazítása versenyellenes magatartást eredményezhet; javasolja, hogy az egységes piacon belüli, illetve az egységes piacra irányuló behozatalból származó dömping megakadályozása érdekében a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségeit, hogy miképpen lehetne a versenypolitika hatályát kiterjeszteni;

77.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelőket érintő éghajlati katasztrófák hatással vannak a piacra és gyengítik a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt pozícióját; emlékeztet arra, hogy a többek között a mezőgazdasági ágazatban alkalmazandó uniós dömpingellenes szabályok[6] szerint a környezeti dömping tisztességtelen versenyhez vezet; kéri, hogy vegyék figyelembe a fenntartható és környezetbarát társadalmat követelő európai polgárok érdekeit; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piac működését és a társadalom egészének javát szem előtt tartva a fenntarthatósági kezdeményezésekkel összefüggésben a horizontális és vertikális együttműködés megkönnyítése érdekében biztosítson mentességet a versenyszabályok alól;

78.  hangsúlyozza, hogy a „méltányos ár” nem tekinthető a lehető legalacsonyabb árnak a fogyasztó számára, hanem ehelyett észszerűnek kell lennie, és tisztességes javadalmazást kell lehetővé tennie az élelmiszer-ellátási lánc minden szereplője részére; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat nem pusztán az alacsony árak érdeklik, hanem azon túlmenően többek között az állatjólét, a környezeti fenntarthatóság, a vidékfejlesztés, valamint az antibiotikumok használatának csökkentésére és az antimikrobiális rezisztencia felszámolására irányuló kezdeményezések; arra ösztönzi a tagállamok versenyhatóságait, hogy vegyék figyelembe a fogyasztók fenntartható élelmiszer-előállítással kapcsolatos igényeit, ami miatt az élelmiszerárak tekintetében egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a „közjavak” értékére; ebben a tekintetben azt kéri, hogy az uniós versenypolitika tekintsen mélyebbre az „olcsó élelmiszerek” legkisebb közös nevezőjéhez képest; úgy véli, hogy a kiskereskedők/feldolgozók és termelők közötti szerződésekben történő ármegállapodások során teljes mértékben figyelembe kell venni a termelési költségeket abból a célból, hogy legalább a költségeket fedező árakat biztosítani lehessen;

79.  üdvözli, hogy a salátarendelet olyan eljárást hoz létre, amelynek keretében a mezőgazdasági termelők egy csoportja nem kötelező erejű véleményt kérhet a Bizottságtól arról, hogy a kollektív fellépés összeegyeztethető-e az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 209. cikkében említett versenyszabályoktól való általános eltéréssel; felszólítja a Bizottságot arra, hogy a mezőgazdasági piacokkal foglalkozó munkacsoport ajánlására tekintettel tegye egyértelművé az általános mezőgazdasági eltérés hatályát és annak a 149. és 152. cikkben foglalt eltérésekkel való átfedését, és így pontosabban határozza meg a kivételeket, annak érdekében, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazásának minden szükséges felfüggesztését alkalmazhatóvá és megvalósíthatóvá tegye;

80.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági ágazatban a csekély összegű támogatások egyéni felső határát 2013-ban a kétszeresére emelték (7500 EUR-ról 15000 EUR-ra) annak érdekében, hogy segítsenek megbirkózni az éghajlati, egészségügyi és gazdasági válsággal; rámutat arra, hogy ugyanakkor a nemzeti „de minimis” felső határt csak kismértékben igazították ki (a nemzeti mezőgazdasági termelés értékének 0,75%-áról annak 1%-ára), ami csökkentette az államok arra vonatkozó hatáskörét, hogy segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben lévő gazdaságoknak; következésképpen támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a mezőgazdasági „de minimis” szabályok keretében biztosítsanak nagyobb rugalmasságot a tagállamoknak és a régióknak;

81.  üdvözli a salátarendeletben bevezetett változtatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 222. cikkében foglalt, a versenyjog területén alkalmazható ideiglenes eltérésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását elősegítsék; felhívja mindazonáltal a Bizottságot, hogy tisztázza az 1308/2013/EK rendelet 219. és 222. cikkének a piaci zavarok és a súlyos piaci egyensúlyhiány esetén teendő lépések tekintetében történő alkalmazását, mivel a jelenleg mindkét cikket övező jogbizonytalanság azt jelenti, hogy senki sem alkalmazza őket attól való félelmében, hogy nem tud a tagállamok versenyhatóságai által megállapított szabályoknak megfelelni;

82.  emlékeztet arra, hogy jelentős horizontális és vertikális szerkezetátalakításra került sor, amely a már koncentrált vetőmag-, agrokémiai, műtrágya-, állatgenetikai és mezőgazdasági gépipari ágazatokban, valamint a feldolgozás és a kiskereskedelem terén további konszolidációt eredményezett; felhívja a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben, valamint azt követően, hogy a Bayer csoport felvásárolta a Monsanto vállalatot – amelyek így együttesen a globális növényvédőszer-piac mintegy 24%-át és a globális vetőmagpiac 29%-át uralják –, biztosítsa, hogy az uniós mezőgazdasági termelők, a polgárok és a környezet érdekei védelemben részesüljenek azáltal, hogy a gazdaságok szintjén átfogó és holisztikus módon értékelik a mezőgazdasági bemeneti beszállítók – köztük a növényvédő szerek gyártói – összeolvadásainak és felvásárlásainak hatását annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők hozzáférhessenek a jobb minőségű, kevesebb környezeti hatással járó és versenyképes árú innovatív termékekhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen összeolvadások és felvásárlások az alapvető termékekhez való – mezőgazdasági termelők általi – hozzáférés terén potenciálisan károsíthatják a versenyt; úgy véli, hogy egyszerűsíteni kell és rugalmasabbá kell tenni a vetőmagokra és a növényszaporító anyagokra vonatkozó, kisebb mértékű felhasználással kapcsolatos forgalmazási előírásokat.

83.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok nemzeti és – adott esetben – regionális versenyhatóságainak és a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.

• [1] HL C 93., 2017.3.24., 71. o.
• [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0187.
• [3] HL C 252., 2018.7.18., 78. o.
• [4]  ‘Privacy and competitiveness in the age of big data: The interplay between data protection, competition law and consumer protection in the Digital Economy [Az adatvédelem és a versenyképesség az óriás méretű adathalmazok korában: Az adatvédelem, a versenyjog és a fogyasztóvédelem közötti kölcsönhatás a digitális gazdaságban], az európai adatvédelmi biztos előzetes véleménye (2014. március). https://edps.europa.eu/sites/edp/files/publication/14-03-26_competitition_law_big_data_en.pdf
• [5] Common Ownership by Institutional Investors and its Impact on Competition [Az intézményi befektetők közös tulajdonjoga és ennek hatása a versenyre], OECD, 2017. december 5–6.
• [6]  COM(2013)0192.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (11.10.2018)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a versenypolitikáról szóló éves jelentésről
(2018/2102(INI))

A vélemény előadója: Adam Szejnfeld

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodás egyenlő esélyeket nyújtson, különösen a verseny és az állami támogatás tekintetében; hangsúlyozza, hogy a piaci verseny torzulásának elkerülése érdekében állami támogatást csak törvényi úton szabályozott, kivételes és indokolt esetben szabad engedélyezni, ugyanakkor az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás céljainak eléréséből származó kivételeknek és indokolásoknak helyt kell adni; emlékeztet arra, hogy „a globálissá váló vállalatokat a versenyhatóságoknak is követniük kell ezen az úton”, nem utolsósorban mivel az információs és kommunikációs technológiák elterjedése és a digitális gazdaság megjelenése egyes ágazatokban túlzott piaci és erőkoncentrációt eredményezett; úgy véli, hogy a verseny globális szabályozása és a versenyhatóságok közötti legmagasabb szintű együttműködés – beleértve a versenyeljárások során végrehajtott információcserét is – alapfeltételei a tisztességes globális kereskedelem fejlődésének;

2.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak konkrét és határozott versenyügyi fejezetet kellene tartalmazniuk;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit, és mutasson nagyobb ambíciót a nemzetközi közbeszerzési piacok megnyitása tekintetében, valamint az európai vállalatok harmadik országokbeli köz-magán társulásokhoz való hozzáférésének növelése kapcsán; úgy véli, hogy csökkenteni kell a közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférés tekintetében az uniós és harmadik országok, nevezetesen az Egyesült Államok és Kína között fennálló aszimmetriákat; felszólítja az uniós kereskedelmi partnereket, hogy közbeszerzési piacaikhoz biztosítsanak megkülönböztetésmentes hozzáférést az európai vállalatok és munkavállalók számára; üdvözli a nemzetközi közbeszerzési eszközről szóló megújított vitát, az ugyanis megteremti a szükséges kölcsönösséget azokban az esetekben, amelyekben a kereskedelmi partnerek korlátozzák a beszerzési piacaikhoz való hozzáférést, és felszólítja az Európai Tanácsot annak gyors elfogadására; támogatja a Bizottságnak a harmadik országok közbeszerzési piacainak kétoldalú kereskedelmi partnerségeken keresztül történő megnyitására irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy a nem piaci feltételek mellett működő és geopolitikai megfontolások által vezérelt vállalatok gyakorlatilag minden versenytársat legyőzhetnek az európai közbeszerzési pályázatokon; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közbeszerzési pályázatokat, és akadályozza meg, hogy az európai vállalkozások és munkavállalók az állam által irányított vállalatoktól származó tisztességtelen verseny áldozataivá váljanak;

4.  rámutat arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni – a versenypolitikát is felhasználó – küzdelemre szükség van a globálisan egyenlő feltételek biztosításához, ami haszonnal járna a munkavállalók, a fogyasztók és a vállalkozások számára, továbbá az Unió kereskedelmi stratégiájának prioritásai közé tartozik; hangsúlyozza, hogy a globalizáció kiaknázásáról szóló vitaanyag szerint az Uniónak lépéseket kell tennie a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása érdekében; üdvözli, hogy a Japánnal kötött gazdasági partnerségi megállapodás és a Kanadával kötött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás versenypolitikára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz; sajnálja ugyanakkor, hogy ezek a rendelkezések továbbra is korlátozott hatókörűek, és nem rendelkeznek a hatékony végrehajtásról és vitarendezésről; felhívja a figyelmet arra, hogy a tisztességes szabályok biztosítása érdekében fontos a versenyre vonatkozó ambiciózus rendelkezések beillesztése valamennyi kereskedelmi megállapodásba, valamint végrehajtásuk kikényszerítése;

5.  kiemeli a globális együttműködésnek a versenyjog végrehajtásában betöltött jelentőségét; ösztönzi a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban való aktív részvételét;

6.  üdvözli a közvetlen külföldi befektetések átvilágítására vonatkozó európai keret létrehozására irányuló javaslatot; hasznos eszköznek tartja egyrészt a stratégiai jelentőségű európai vállalkozások olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni megvédésében, amelyek károsíthatják a biztonságot és a közrendet, másrészt a tisztességes versenyre vonatkozó elvek Unión belüli tiszteletben tartásának biztosításában;

7.  hangsúlyozza a szubvencióellenes eszköz fontosságát a tisztességtelen globális verseny kezelésében, valamint kiemeli, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok segítségével egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben az európai vállalkozásokkal és munkavállalókkal szembeni legtöbb új kereskedelmi akadályt ismét a Kínai Népköztársaság állította fel, valamint hogy a szubvencióellenes európai ügyek többségében Kína is érintett volt;

8.  aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok vámpolitikájával, valamint annak az európai vállalatok versenyképességére gyakorolt hatásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem egyensúlyának visszaállítására irányuló erőfeszítéseknek határozottaknak, ugyanakkor kiegyensúlyozottaknak, arányosaknak és a WTO elveivel összeegyeztethetőknek kell lenniük;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit fokozva többek között a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD), a G20 és a Világbank keretein belül a többi országgal folytatott szorosabb együttműködés révén mozdítsa elő a tisztességes versenyt a globális piacon, többek között oly módon, hogy harcol a vámjellegű akadályok és a támogatások indokolatlan alkalmazása ellen; emlékeztet a WTO-ban 1996 és 2004 között végzett munkára a kereskedelem- és a versenypolitika kölcsönhatásait illetően, és sajnálja, hogy ez a kérdés azóta nem szerepelt a WTO munkaprogramjában; hangsúlyozza, hogy a WTO-megállapodások rendelkezései – például a GATS IX. cikke – alapot teremtenek a WTO-tagok közötti jövőbeli együttműködéshez a versenypolitikai kérdések terén; szorgalmazza ezért, hogy a WTO 12. miniszteri konferenciáján tegyenek újabb előrelépéseket a tisztességes nemzetközi verseny biztosítása érdekében;

10.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a WTO állítólag nem képes kezelni a nem piaci jellegű gazdaságokat és megbirkózni a támogatások és állami beavatkozás által előidézett versenytorzulásokkal, ugyanakkor határozottan hisz a WTO alapvető szerepében; üdvözli az USA, Japán és az EU háromoldalú fellépését a szervezet ennek megfelelő megreformálására;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az uniós kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott támogatását, hogy azok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, például dömping és nem uniós országok általi támogatás esetén meg tudják védeni és érvényesíteni tudják jogaikat; ezzel összefügésben elismeri a tisztességtelen verseny elleni küzdelem terén a nagy horderejű esetekben, jól ismert vállalatokkal szemben tett bizottsági erőfeszítéseket, ám hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny érvényre juttatása a kkv-k esetében is a legnagyobb fontossággal bír;

12.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlesztési rendelkezéseinek hatékony végrehajtása fontos a partnerországokban fennálló életkörülmények javítása, valamint az európai vállalkozások tisztességtelen versennyel szembeni védelme szempontjából; üdvözli a környezetvédelmi és szociális kritériumok bevezetését a támogatás- és dömpingellenes intézkedések reformja során.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	11.10.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	28 5 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Laima Liucija Andrikienė, Maria Arena, Tiziana Beghin, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Christofer Fjellner, Eleonora Forenza, Karoline Graswander-Hainz, Christophe Hansen, Heidi Hautala, Yannick Jadot, France Jamet, Elsi Katainen, Jude Kirton-Darling, Danilo Oscar Lancini, Bernd Lange, David Martin, Anne-Marie Mineur, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Adam Szejnfeld, William (The Earl of) Dartmouth, Jan Zahradil
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Sander Loones, Fernando Ruas, Paul Rübig, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Beatriz Becerra Basterrechea, Czesław Hoc, Stanisław Ożóg, Jozo Radoš, Anders Sellström

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

28	+
ALDE	Beatriz Becerra Basterrechea, Elsi Katainen, Jozo Radoš
ECR	Czesław Hoc, Sander Loones, Stanisław Ożóg, Jan Zahradil
EFDD	William (The Earl of) Dartmouth
PPE	Laima Liucija Andrikienė, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Christofer Fjellner, Christophe Hansen, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Fernando Ruas, Paul Rübig, Tokia Saïfi, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Anders Sellström, Adam Szejnfeld
S&D	Maria Arena, Karoline Graswander-Hainz, Jude Kirton-Darling, Bernd Lange, David Martin, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Joachim Schuster

5	-
EFDD	Tiziana Beghin
ENF	Danilo Oscar Lancini
GUE/NGL	Eleonora Forenza, Anne-Marie Mineur, Helmut Scholz

3	0
ENF	France Jamet
VERTS/ALE	Heidi Hautala, Yannick Jadot

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (23.11.2018)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a versenypolitikáról szóló éves jelentésről
(2018/2102(INI))

A vélemény előadója: Angélique Delahaye

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az uniós versenyjog a szekunder és tercier ágazatokra irányul;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikke kimondja, hogy a versenyszabályok csak az Európai Parlament és a Tanács által meghatározott mértékben alkalmazandók a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére, tekintettel a mezőgazdasági ágazat egyedi jellegzetességeire és jelentőségére; mivel az Európai Bizottság a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncon belüli helyzetének javítására 2016 januárjában szakértői csoportot (mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoportot) állított fel; mivel a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport 2016. novemberi végleges jelentése többek között arra tesz javaslatokat, hogy miként lehetne megerősíteni a piac átláthatóságát, javítani a láncon belüli szerződéses kapcsolatokat és kidolgozni a mezőgazdasági termelők kollektív fellépésének jogi lehetőségeit; mivel – tekintettel a mezőgazdaság sajátos természeti és strukturális jellemzőire – az európai jogalkotó 1962 óta következetesen védte azt az elvet, hogy a versenyjog alkalmazása során a mezőgazdasági ágazat különleges státuszt kapjon, ugyanis ezt a jogot nem lehet ugyanúgy alkalmazni erre a gazdasági ágazatra, mint más ágazatok esetében;

C.  mivel az EUMSZ és az európai ítélkezési gyakorlat a versenyjoggal szemben a közös agrárpolitikának (KAP) biztosít elsőbbséget;

D.  mivel az EUMSZ 39. cikke a KAP célkitűzéseként határozza meg a mezőgazdasági népesség és az európai vidéki térségekben élők megfelelő életszínvonalának biztosítását, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével, valamint a piacok stabilizálását és az ellátás hozzáférhetőségének biztosítását;

E.  mivel a jövőbeli KAP-nak ugyancsak az – élelmiszer-biztonságot garantáló – intelligens, rugalmas és diverzifikált mezőgazdasági ágazat előmozdítására, a környezet megóvásának és az éghajlatváltozás elleni fellépésnek a támogatására, valamint az Unió környezettel és éghajlattal kapcsolatos célkitűzései megvalósításának elősegítésére, valamint a vidéki térségek társadalmi-gazdasági szerkezetének megerősítésére kell irányulnia;

F.  mivel a KAP 2013-as reformja, a salátarendelet felülvizsgálata és a Bizottság 2018-as javaslatai a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncon belüli helyzetének megerősítésére irányul;

G.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv konkrét célkitűzései a piaci stabilitás fenntartására, a mezőgazdasági termelők jövedelmének növelésére és a mezőgazdasági versenyképesség javítására irányulnak; mivel a Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a vállalkozások között megvalósuló, élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat felszámolják, létfontosságú lépést jelent az ellátási láncon belüli egyensúly helyreállítása, a vevők és az ellátók közötti kapcsolat átláthatóvá tétele, valamint a mezőgazdasági termelők, a fogyasztók és a környezet javát szolgáló, fenntarthatóbb és versenyképesebb élelmiszer-ellátási lánc kialakítása tekintetében;

H.  mivel az elmúlt évtizedekben az volt a tendencia[1], hogy a mezőgazdasági termékek ára folyamatosan emelkedett, míg a mezőgazdáknak a termésért fizetett termelői árak stagnáltak;

I.  mivel a „mezőgazdasági kivétel” a piacorientált KAP és a mezőgazdasági piacok fokozódó globalizációja szempontjából relevánsabbá vált, és azt továbbra is figyelembe kell venni a szakpolitikák kialakítása és végrehajtása, valamint a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok általi betartásának nyomon követése során;

J.  mivel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló rendelet (a „salátarendelet”) mezőgazdasági eleme jelentős előrelépést jelent a KAP szempontjából, mivel a termelői szervezetek számára kifejezetten eltérést állapít meg az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása alól;

K.  mivel az Európai Unió Bíróságához benyújtott, a Président de l’Autorité de la concurrence kontra Association des producteurs vendeurs d’endives (APVE) és társai ügyében hozott előzetes döntéshozatal iránti kérelem azt mutatja, hogy a termelőknek, a termelői szervezeteknek és a termelői szervezetek társulásainak tevékenységük gyakorlása során nagyobb jogbiztonságra van szükségük[2], különös tekintettel arra, hogy ezt az ágazatot nagymértékben széttagolt kínálat, koncentrált kereslet, valamint a kínálat ellenőrzésének és a kereslet előrejelzésének nehézségei jellemzik; mivel a Bíróságnak a versenyszabályok termelőkre és termelői szervezetekre történő alkalmazására vonatkozó ítélete döntő fontosságú a termelői szervezetek tevékenységével kapcsolatos implicit eltérések tisztázásában;

1.  rámutat arra, hogy az uniós versenypolitika nem éri el a kívánt eredményeket, mivel annak ellenére, hogy azt a belső piac valamennyi szereplője közötti tisztességes verseny védelme érdekében alkalmazzák, különös tekintettel a fogyasztók érdekeire, a valóság az, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségek miatt a mezőgazdasági termelőkre elfogadhatatlan mértékű nyomás nehezedik; úgy véli, hogy a fogyasztók és a mezőgazdasági termelők érdekeinek azonos alapon kell nyugodniuk;

2.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenységek sajátos jellege elengedhetetlenné teszi a közös szervezeteket az elsődleges termelők élelmiszerláncon belüli helyzetének megerősítése, valamint az EUMSZ 39. cikkében meghatározott KAP-célkitűzések elérése érdekében, és hogy ennélfogva a termelői szervezetek és szövetségeik által folytatott kollektív tevékenységeket – beleértve a termelés tervezését, az értékesítési tárgyalásokat és a szerződéses megállapodásokat – az EUMSZ 101. cikkében rögzítettekkel összeegyeztethetőknek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők termelői szervezetekbe tömörülése megerősíti az ellátási láncban elfoglalt pozíciójukat;

3.  úgy véli, hogy a szakmaközi szervezeti modell az ágazatirányítás sikeres szerveződési formája, mivel struktúrát biztosít egy adott ágazat összes – a struktúrán belül méltányosan képviselt – szereplője számára – és szervezett keretet nyújt a közöttük zajló egyeztetésekhez – azáltal, hogy lehetővé teszi gazdasági és technikai információk átadását, a piaci átláthatóság fokozását, illetve a kockázatviselés és az előnyök jobb elosztását; úgy véli, hogy az európai szintű szakmaközi szervezetek létrehozásának megkönnyítése érdekében a KAP-nak elő kell segítenie a különböző, megfelelően strukturált együttműködési modelleket, például a jelenlegi modellt;

4.  úgy véli, hogy a jelenlegi tendenciának megfelelően tovább kell erősíteni a termelői és a szakmaközi szervezetek hatásköreit annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők tárgyalási alkupozíciója egyensúlyban legyen az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő kiskereskedők tárgyalási pozíciójával; úgy véli, hogy az e szervezetek létrehozására és működésére irányuló uniós társfinanszírozást növelni kell;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy válság esetén segítse elő a kollektív piacirányítási eszközök alkalmazását, olyan eszközöket felhasználva, amelyek nem igényelnek közpénzeket, például az élelmiszerlánc szereplői közötti megállapodások révén történő termékkivonást; rámutat, hogy ilyen jellegű intézkedést maguk a szakmaközi szervezetek alkalmazhatnak;

6.  úgy véli, hogy az európai termelőket tisztességtelen versenyhelyzetbe hozza az olyan harmadik országokból származó termékeknek az európai piacra való bekerülése, amelyek nem felelnek meg az uniós szociális, egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak; következésképpen azt kéri, hogy az érzékeny helyzetben levő ágazatokat védjék, és hogy a mezőgazdasági termékek tekintetében a jövőbeli és a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások során alkalmazzák rendszeres jelleggel a kölcsönösség és a megfelelőség elvét; felszólítja a Bizottságot, hogy a brexitről szóló tárgyalásokba is építse be ezt a szempontot;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU belső piacához való hozzáférést az egészségügyi, növény-egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés feltételéhez kell kötni; kéri a Bizottságot, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében mozdítsa elő a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírások terén a harmadik országok és az Európai Unió közötti intézkedések és ellenőrzések egyenértékűségét; megjegyzi, hogy a legmagasabb környezetvédelmi és állatjóléti szabványok magasabb költségeket jelenthetnek, és ezért az előírások lazítása versenyellenes magatartást eredményezhet; javasolja, hogy az egységes piacon belüli, illetve az egységes piacra irányuló behozatalból származó dömping megakadályozása érdekében a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségeit, hogy miképpen lehetne a versenypolitika hatályát kiterjeszteni;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy mivel a mezőgazdasági piacokra az árak fokozott ingadozása jellemző, ami súlyosbítja a mezőgazdasági termelőknek az élelmiszerláncon belüli gyenge pozícióját, vegye figyelembe a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokból eredően az uniós mezőgazdasági termelőket sújtó piaci torzulásokat, szem előtt tartva érzékeny pénzügyi helyzetüket és a társadalmunkban betöltött alapvető szerepüket;

9.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelőket érintő éghajlati katasztrófák hatással vannak a piacra és gyengítik a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt pozícióját; emlékeztet arra, hogy a többek között a mezőgazdasági ágazatban alkalmazandó uniós dömpingellenes szabályok[3] szerint a környezeti dömping tisztességtelen versenyhez vezet; kéri, hogy vegyék figyelembe a fenntartható és környezetbarát társadalmat követelő európai polgárok érdekeit; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piac működését és a társadalom egészének javát szem előtt tartva a fenntarthatósági kezdeményezésekkel összefüggésben a horizontális és vertikális együttműködés megkönnyítése érdekében biztosítson mentességet a versenyszabályok alól;

10.  hangsúlyozza, hogy a „méltányos ár” nem tekinthető a lehető legalacsonyabb árnak a fogyasztó számára, hanem ehelyett észszerűnek kell lennie, és tisztességes javadalmazást kell lehetővé tennie az élelmiszer-ellátási lánc minden szereplője részére; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat nem pusztán az alacsony árak érdeklik, hanem azon túlmenően többek között az állatjólét, a környezeti fenntarthatóság, a vidékfejlesztés, valamint az antibiotikumok használatának csökkentésére és az antimikrobiális rezisztencia felszámolására irányuló kezdeményezések stb.; arra ösztönzi a tagállamok versenyhatóságait, hogy vegyék figyelembe a fogyasztók fenntartható élelmiszer-előállítással kapcsolatos igényeit, ami miatt egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a „közjavak” értékére az élelmiszerárak tekintetében; ebben a tekintetben azt kéri, hogy az uniós versenypolitika tekintsen mélyebbre az „olcsó élelmiszerek” legkisebb közös nevezőjéhez képest; úgy véli, hogy a kiskereskedők/feldolgozók és termelők közötti szerződésekben történő ármegállapodások során teljes mértékben figyelembe kell venni a termelési költségeket abból a célból, hogy legalább a költségeket fedező árakat biztosítani lehessen;

11.  megismétli azt a javaslatát, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott sajtok (150. cikk), valamint az OEM-mel vagy OFJ-vel ellátott sonkák (172. cikk) és a borok (167. cikk) esetében a kínálatszabályozó intézkedések bevezetését engedélyező 1308/2013/EU rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) rendelkezéseit ki kell terjeszteni más, minőségi márkás termékekre annak érdekében, hogy a kínálatot a kereslethez lehessen igazítani;

12.  hangsúlyozza, hogy a korlátozó értelmezések kizárása érdekében a Bizottság értékelésében szereplő „érintett piac” fogalmát újra kell fogalmazni, és az érintett ágazat egészeként kell értelmezni;

13.  kiemeli, hogy a közvetlen kifizetések javasolt felső korlátja jelentősen befolyásolhatja a közepes méretű gazdaságok versenyképességét;

14.  üdvözli, hogy a salátarendelet olyan eljárást hoz létre, amelynek keretében a mezőgazdasági termelők egy csoportja nem kötelező erejű véleményt kérhet a Bizottságtól arról, hogy a kollektív fellépés összeegyeztethető-e az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 209. cikkében említett versenyszabályoktól való általános eltéréssel; felhívja ugyanakkor a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági piacokkal foglalkozó munkacsoport ajánlására tekintettel tegye egyértelművé az általános mezőgazdasági eltérés hatályát és annak a 149. és 152. cikkben foglalt eltérésekkel való átfedését, és így pontosabban határozza meg a kivételeket, annak érdekében, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazásának minden szükséges felfüggesztését alkalmazhatóvá és megvalósíthatóvá tegye;

15.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági ágazatban a csekély összegű támogatások egyéni felső határát 2013-ban a kétszeresére emelték (7 500 euróról 15 000 euróra) annak érdekében, hogy segítsenek megbirkózni az éghajlati, egészségügyi és gazdasági válsággal; rámutat arra, hogy ugyanakkor a nemzeti „de minimis” felső határt csak kismértékben igazították ki (a nemzeti mezőgazdasági termelés értékének 0,75 %-áról 1 %-ára), ami csökkentette az államok arra vonatkozó hatáskörét, hogy segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben lévő gazdaságoknak; következésképpen támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a mezőgazdasági „de minimis” szabályok keretében biztosítsanak nagyobb rugalmasságot a tagállamoknak és a régióknak;

16.  támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályok enyhítése révén biztosítsanak nagyobb rugalmasságot a tagállamoknak annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket önkéntes elővigyázatossági megtakarításokra ösztönözzék annak érdekében, hogy jobban tudják kezelni az éghajlati és egészségügyi kockázatok és a gazdasági kockázatok növekedését;

17.  üdvözli a salátarendeletben bevezetett változtatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 222. cikkében foglalt, a versenyjog területén alkalmazható ideiglenes eltérésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását elősegítsék; felhívja mindazonáltal a Bizottságot, hogy tisztázza az 1308/2013/EK rendelet 219. és 222. cikkének a piaci zavarok és a súlyos piaci egyensúlyhiány esetén teendő lépések tekintetében történő alkalmazását, mivel a jelenleg mindkét cikket övező jogbizonytalanság azt jelenti, hogy senki sem alkalmazza őket attól való félelmében, hogy nem tud a tagállamok versenyhatóságai által megállapított szabályoknak megfelelni;

18.  hangsúlyozza, hogy a súlyos piaci egyensúlyhiány időszakaiban, amikor a mezőgazdasági ágazat veszélyben van és valamennyi polgárt érinti az alapvető élelmiszerek kínálatában okozott potenciális kár, a piacorientált KAP-nak támogatnia kell a mezőgazdasági termelőket, és további, korlátozott idejű és teljes mértékben indokolt mentességeket kell biztosítania a versenyszabályok alól a mezőgazdasági termelők, a termelői szervezetek és szövetségeik, valamint az elismert szakmaközi szervezetek közötti megállapodások és határozatok tekintetében; lényegesnek tartja továbbá, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 164. cikkének lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 222. cikke szerint elismert mezőgazdasági szervezeteken belüli megállapodások vagy határozatok szabályainak kiterjesztését;

19.  emlékeztet arra, hogy jelentős horizontális és vertikális szerkezetátalakításra került sor, amely a már koncentrált vetőmag-, agrokémiai, műtrágya-, állatgenetikai és mezőgazdasági gépipari ágazatokban, valamint a feldolgozás és a kiskereskedelem terén további konszolidációt eredményezett; felhívja a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben, valamint azt követően, hogy a Bayer csoport felvásárolta a Monsanto vállalatot – amelyek így együttesen a globális növényvédőszer-piac mintegy 24%-át és a globális vetőmagpiac 29%-át uralják –, biztosítsa, hogy az uniós mezőgazdasági termelők, a polgárok és a környezet érdekei védelemben részesüljenek azáltal, hogy a gazdaságok szintjén átfogó és holisztikus módon értékelik a mezőgazdasági bemeneti beszállítók – köztük a növényvédő szerek gyártói – összeolvadásainak és felvásárlásainak hatását annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők hozzáférhessenek a jobb minőségű, kevesebb környezeti hatással járó és versenyképes árú innovatív termékekhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen összeolvadások és felvásárlások az alapvető termékekhez való – mezőgazdasági termelők általi – hozzáférés terén potenciálisan károsíthatják a versenyt; úgy véli, hogy egyszerűsíteni kell és rugalmasabbá kell tenni a vetőmagokra és a növényszaporító anyagokra vonatkozó, kisebb mértékű felhasználásra vonatkozó forgalmazási előírásokat.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	22.11.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	31 0 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Daniel Buda, Nicola Caputo, Jacques Colombier, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Karine Gloanec Maurin, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Giulia Moi, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Maria Lidia Senra Rodríguez, Ricardo Serrão Santos, Marc Tarabella
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Angélique Delahaye, Maria Heubuch, Anthea McIntyre, John Procter, Sofia Ribeiro, Annie Schreijer-Pierik
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Stanisław Ożóg, Monika Vana

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

31	+
ALDE	Jan Huitema, Ulrike Müller
ECR	Anthea McIntyre, James Nicholson, Stanisław Ożóg, John Procter
ENF	Jacques Colombier, Philippe Loiseau
PPE	Daniel Buda, Michel Dantin, Angélique Delahaye, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Mairead McGuinness, Sofia Ribeiro, Annie Schreijer-Pierik
S&D	Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Karine Gloanec Maurin, Maria Noichl, Ricardo Serrão Santos, Marc Tarabella
Verts/ALE	Maria Heubuch, Monika Vana

0	-

3	0
EFDD	Giulia Moi
GUE/NGL	Luke Ming Flanagan, Maria Lidia Senra Rodríguez

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

• [1]  Eurostat adatok a mezőgazdasági termékek árindexéről (apri_pi); lásd még az Európai Parlament „A mezőgazdasági bemeneti ellátási lánc: szerkezet és hatások” című 2012. január 19-i állásfoglalásának B preambulumbekezdését (HL C 227. E, 2013.8.6. 3. o.).
• [2]  A Bíróság C-671/15. számú Président de l’Autorité de la concurrence kontra Association des producteurs vendeurs d’endives (APVE) és társai ügyében hozott 2017. november 14-i ítélete, ECLI:EU:C:2017:860.
• [3]  COM(2013)0192.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	3.12.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	32 2 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pervenche Berès, Esther de Lange, Markus Ferber, Brian Hayes, Wolf Klinz, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Marisa Matias, Gabriel Mato, Alex Mayer, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Ralph Packet, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Martin Schirdewan, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Marco Valli, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Enrique Calvet Chambon, Mady Delvaux, Syed Kamall, Alain Lamassoure, Luigi Morgano, Michel Reimon, Lieve Wierinck
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Barbara Lochbihler, Jarosław Wałęsa

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

32	+
ALDE	Enrique Calvet Chambon, Wolf Klinz, Lieve Wierinck
ECR	Syed Kamall, Bernd Lucke, Ralph Packet
EFDD	Bernard Monot
GUE/NGL	Marisa Matias, Martin Schirdewan
PPE	Markus Ferber, Brian Hayes, Georgios Kyrtsos, Alain Lamassoure, Esther de Lange, Ivana Maletić, Gabriel Mato, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Jarosław Wałęsa
S&D	Pervenche Berès, Mady Delvaux, Olle Ludvigsson, Alex Mayer, Luigi Morgano, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Jakob von Weizsäcker
VERTS/ALE	Philippe Lamberts, Barbara Lochbihler, Michel Reimon, Molly Scott Cato

2	-
GUE/NGL	Miguel Viegas
PPE	Werner Langen

1	0
EFDD	Marco Valli

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás