Eljárás : 2017/0230(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0013/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0013/2019

Viták :

PV 15/04/2019 - 19
CRE 15/04/2019 - 19

Szavazatok :

PV 16/04/2019 - 8.16
CRE 16/04/2019 - 8.16

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0374

JELENTÉS     ***I
PDF 1180kWORD 356k
14.1.2019
PE 625.358v02-00 A8-0013/2019

az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet; az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 1094/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendelet, az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet, az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló (EU) 2015/760 rendelet, a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló (EU) 2016/1011 rendelet, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló (EU) 2017/1129 rendelet, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2018)0646 – C8‑0409/2018 – 2017/0230(COD))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Othmar Karas, Pervenche Berès

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet; az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 1094/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendelet, az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet, az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló (EU) 2015/760 rendelet, a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló (EU) 2016/1011 rendelet, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló (EU) 2017/1129 rendelet, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2018)0646 – C8-0409/2018 – 2017/0230(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0646),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0409/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 15-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0013/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 1094/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendelet, az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet, az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló (EU) 2015/760 rendelet, a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló (EU) 2016/1011 rendelet, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló (EU) 2017/1129 rendelet, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(8)  Elengedhetetlen tehát, hogy a pénzügyi rendszer kivegye részét a kritikus fenntarthatósági kihívások kezeléséből. Ezért szükséges, ▌hogy az európai felügyeleti hatóságok aktívan hozzájáruljanak a helyes szabályozási és felügyeleti keretrendszer megteremtéséhez▌.

(11a)  Egyre fontosabbá válik az Unió pénzügyi rendszerében a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok következetes, szisztematikus és hatékony nyomon követésének és értékelésének előmozdítása. A tagállamok, valamint az európai intézmények és szervek – hatáskörükön belüli – közös felelőssége a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem. A meglévő szabályozási és intézményi keretben elérhető eszközök és intézkedések teljes körű kihasználásával ki kell dolgozniuk a megerősített együttműködés, az irányítás és a kölcsönös segítségnyújtás mechanizmusát. Ugyanakkor minden közreműködő szervezetnek lehetővé kell tennie tevékenységei megfelelő módon történő ellenőrzését és felügyeletét.

(11aa)  Tekintettel a pénzügyi stabilitást érintő azon következményekre, amelyek a pénzügyi ágazattal pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából való visszaélésből erednek, figyelembe véve, hogy pont a bankszektor az, ahol a pénzmosásnak és a terrorizmusfinanszírozásnak legvalószínűbb a rendszerszintű hatása, az EBH által a bankszektor ilyen visszaélésekkel szembeni védelme terén már megszerzett tapasztalatból kiindulva, lévén hogy a hatóság felügyeleti hatásköre minden tagállamra kiterjed, az EBH-nak uniós szinten vezető, összehangoló és ellenőrző szerepet kell vállalnia a pénzügyi rendszernek a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoktól való hatékony védelmében. Ezért az EBH-t a meglévő hatáskörei mellett fel kell hatalmazni arra, hogy az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet alkalmazási körén belül eljárjon, amennyiben ez a felhatalmazás a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos, ha ez az említett rendeletek hatálya alá tartozó pénzügyi ágazatbeli szereplőket és az őket felügyelő illetékes hatóságokat érint. Emellett e megbízatásnak az egész pénzügyi ágazatra vonatkozóan az EBH-n belül történő összpontosítása optimalizálná szakértelmének és erőforrásainak felhasználását, és nem sérti az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott lényeges kötelezettségeket.

(11b)  Ahhoz, hogy az EBH megbízatását hatékonyan tudja gyakorolni, teljes mértékben ki kell használnia a rendelet szerinti összes hatáskörét és eszközét, egyúttal tiszteletben tartva az arányosság elvét. Az EBH intézkedései – amelyek a pénzügyi rendszer integritását, átláthatóságát és biztonságát, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését és az ellenük vívott küzdelmet hivatottak elősegíteni – nem terjedhetnek túl azon, ami az e rendelet célkitűzéseinek vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, továbbá kellő figyelmet kell szentelniük a kockázatok természetére, mértékére és összetettségére, az üzleti gyakorlatokra, az üzleti modellekre és a pénzügyi ágazat szereplőinek és a piac méretére. Új szerepével összhangban fontos, hogy az EBH az érintett uniós és nemzeti hatóságok által azonosított pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási tevékenységekkel kapcsolatban minden releváns információt összegyűjtsön, az (EU) 2015/849 irányelv alapján a hatóságokra bízott feladatok sérelme és szükségtelen átfedések létrehozása nélkül. Az adatvédelmi szabályoknak teljeskörűen megfelelve, az EBH-nak ezeket az információkat egy központosított adatbázisban kell tárolnia, és a releváns információk megfelelő terjesztésének biztosításával elő kell segítenie a hatóságok közötti együttműködést. Az EBH ugyanakkor adott esetben továbbíthatja az érintett tagállam nemzeti igazságügyi hatóságainak, és adott esetben az Európai Ügyészségnek a birtokában lévő olyan bizonyítékokat, amelyek büntetőeljárást vonhatnak maguk után.

(11ba)  Az illetékes hatóságok prudenciális felügyeleti funkcióik gyakorlása során tett kérelmét követően az EBH-nak segítséget kell nyújtania. Az EBH-nak szorosan együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal, többek között az Európai Központi Bankkal annak felügyeleti kapacitásában és az (EU) 2015/849 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett szolgáltatók állami felügyeletével megbízott hatóságokkal, továbbá a pénzügyi információs egységekkel és adott esetben információt kell cserélnie velük, kellően figyelembe véve ugyanakkor az információcserét szolgáló meglévő csatornákat, amilyen például az EU FIU Platform és a FIU.Net, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzéséhez és az ellenük folytatott küzdelemhez kapcsolódó fellépések átfedéses vagy ellentmondásos formáinak elkerülése érdekében.

(11bb)  Emellett az EBH-nak az illetékes hatóságokra vonatkozó felülvizsgálatokat, valamint a pénzmosáshoz és terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódó kockázatértékelési eljárásokat kell végrehajtania. Az EBH-nak szerepet kell vállalnia az olyan felügyeleti és prudenciális gyakorlatok és folyamatok azonosításában a tagállamokban, amelyek veszélyeztetik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére irányuló uniós keret következetességét és szilárdságát. Az EBH-nak eljárásokat kell indítania e hiányosságok kezelésére, és szükség esetén új szabályozástechnikai standardokat kell javasolnia.

(11bc)  Az EBH-nak továbbá vezető szerepet kell játszania az Unió illetékes hatóságai és a harmadik országok illetékes hatóságai közötti, ezekben az ügyekben való együttműködés elősegítéséhez való hozzájárulásban, azzal a céllal, hogy az uniós szintű fellépés jobban koordinált legyen a határokon átnyúló és harmadik országra kiterjedő dimenzióval rendelkező, lényeges pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási ügyekben.

(11c)  A pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás terén a megfelelés felügyeleti ellenőrzésének fokozott hatékonysága, valamint a közvetlenül alkalmazandó uniós jog vagy annak nemzeti átültető intézkedései megsértése esetén a nemzeti illetékes hatóságok általi jogérvényesítés nagyobb fokú koordinációjának biztosítása érdekében az EBH-nak hatáskörrel kell rendelkeznie az összegyűjtött információk elemzésének elvégzésére, és szükség esetén vizsgálat indítására az uniós jog lényeges megsértésével vagy nem alkalmazásával kapcsolatban tudomására jutott állításokra vonatkozóan, és arra, hogy lényeges jogsértés bizonyítéka vagy megalapozott gyanúja esetén kérést intézzen az illetékes hatóságokhoz, hogy vizsgálják ki a vonatkozó szabályok minden lehetséges megsértését, és fontolják meg a pénzügyi intézményeknek címzett határozatok meghozatalát és szankciók kivetését, előírva számukra a jogi kötelezettségeiknek való megfelelést. Ezt a hatáskört kizárólag abban az esetben lehet használni, ha az EBH lényeges jogsértést gyanít. Amennyiben az EBH lényeges jogsértést gyanít, a fent említett fellépéseket haladéktalanul meg kell indítani. Az e bekezdésben említett kérelmek nem veszélyeztethetik azon illetékes hatóság folyamatban lévő felügyeleti intézkedéseit, amelyhez a kérelmet intézték.

(15a)  Figyelembe véve annak jelentőségét, hogy biztosított legyen a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós felügyeleti keret hatékony alkalmazása, a felügyeleti gyakorlatokról tárgyilagos és átlátható képet adó független felülvizsgálatok kiemelkedően fontosak. E felülvizsgálatok révén az EBH értékeli az illetékes hatóságok a pénzmosáshoz és a terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódóan felmerülő kockázatok kezelésére irányuló stratégiáit, kapacitásait és erőforrásait. Amennyiben ezek a felülvizsgálatok olyan súlyos aggályokat fednek fel, amelyeket az illetékes hatóságok nem orvosolnak a megfelelő és szükséges módon, az EBH-nak ki kell adnia a kért nyomonkövetési intézkedések betartásával kapcsolatos nyomonkövetési jelentést és indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(15b) Feladatai végrehajtása és hatáskörei gyakorlása céljából az EBH-nak lehetősége kell legyen az uniós jog megsértésére vonatkozó eljárással és a jogi kötőerővel bíró közvetítés eljárásával összefüggésben – az illetékes hatóságnak címzett határozat meghozatalát követően – a pénzügyi ágazatbeli szereplőknek címzett egyéni határozatokat hozni akkor is, ha az anyagi jogi szabályok nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre. Amennyiben az anyagi jogi szabályok irányelvekben rögzítettek, az EBH-nak az említett irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat kell alkalmaznia, kivéve, ha az EBH a Bizottsággal folytatott konzultációt követően úgy véli, hogy az említett irányelveket a nemzeti jogszabályok nem ültetik át megfelelően. Amennyiben a vonatkozó uniós jog rendeletekből áll, és ha e rendelet hatálybalépésének napján az említett rendeletek kifejezetten biztosítanak opciókat a tagállamoknak, az EBH-nak az ezeket az opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokat kell alkalmaznia.

(15ba)    Az EBH pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos megfelelés felügyeleti ellenőrzése hatékonyságának biztosításában és az uniós jog megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kezelésében játszott szerepének javítása érdekében az EBH-nak az uniós jog megsértésére vagy alkalmazása elmulasztására szolgáló bejelentő csatornákat kell elérhetővé tennie. Az EBH-nak biztosítania kell, hogy az információk névtelenül és biztonságosan benyújthatók legyenek. Amennyiben az EBH úgy ítéli meg, hogy a benyújtott információ lényegi jogsértésre utaló bizonyítékokat vagy arra utaló megalapozott gyanút tartalmaz, az EBH visszajelzést ad a bejelentő személynek.

(24a)  Biztosítandó, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedésekhez kapcsolódó határozatokat megfelelő szintű szakértelem támassza alá, fel kell állítani egy, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni jogszabályoknak való megfelelésért felelős hatóságok és szervek vezetőiből álló állandó belső bizottságot, melynek különböző üzleti modellekkel és az ágazat sajátosságaival kapcsolatos szakértelmét teljes mértékben figyelembe kell venni. Ez a bizottság vizsgálja meg és készíti elő az EBH által meghozandó határozatokat. Az átfedések elkerülése érdekében ez az új bizottság felváltja az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságán belül felállított jelenlegi pénzmosás elleni albizottságot.

(24aa)  Az EBH pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellene folytatott küzdelemmel kapcsolatos feladatai tekintetében a vegyes bizottságnak kell olyan fórumként szolgálnia, amelynek keretében az EBH-nak rendszeresen és szorosan együtt kell működnie az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal az EBH 8. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említett konkrét feladatai és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra, valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóságra ruházott feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben, a különböző üzleti modellek és a különböző ágazatok sajátosságainak teljes körű figyelembe vétele érdekében.

(24ab)  Az e rendelet szerinti hatáskörében az EBH-nak elegendő és megfelelő erőforrással és személyzettel kell rendelkeznie a pénzügyi rendszer pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljából történő használatának következetes, hatékony és eredményes megakadályozása érdekében. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságra ruházott további hatáskörökkel és munkateherrel párhuzamosan elegendő humán és pénzügyi erőforrást is kell biztosítani.

(24ac)  A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése és leküzdése érdekében az Unió koherensebb és életképesebb felügyeleti rendszerének elérésére irányuló célkitűzéssel összhangban a Bizottságnak – az összes illetékes hatósággal és érdekelttel folytatott konzultációt követően – el kell végeznie az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében az EBH-ra átruházott feladatok végrehajtásának, működésének és hatékonyságának átfogó értékelését. Értékelése részeként a Bizottságnak elemeznie kell az e feladatok, valamint az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságra átruházott feladatok közötti kölcsönhatást. Mivel a pénzmosási és a terrorizmusfinanszírozási tevékenységek nagy része a pénzügyi szolgáltatási ágazaton kívül zajlik, a Bizottságnak – egy átfogó költség-haszon elemzést alapul véve, valamint a következetesség, a hatékonyság és az eredményesség biztosítására irányuló célkitűzéseket követve – alaposan meg kell vizsgálnia annak lehetőségét is, hogy konkrét pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni feladatokat egy meglévő vagy új, külön erre a célra szánt uniós szintű ügynökségre ruház át. A Bizottságnak ezt az értékelést az (EU) 2018/843 irányelv 65. cikke szerinti jelentésének részeként, és adott esetben jogalkotási javaslatokkal együtt 2022. január 11-ig kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikkAz 1093/2010/EU rendelet módosítása

Az 1093/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a 2002/87/EK irányelv, a 2009/110/EK irányelv, a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv*, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv**, a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv***, az (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendelet****, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv*****, a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv*********, továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a hitelintézetekre, a pénzügyi intézményekre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, beleértve az ezeken alapuló valamennyi irányelvet, rendeletet és határozatot is – a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el. A Hatóság az 1024/2013/EU tanácsi rendeletnek******** is megfelelően jár el.

A Hatóság emellett az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban, továbbá az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv(*****) hatályán belül jár el, amennyiben az említett irányelv alkalmazandó a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre és az őket felügyelő, hatáskörrel rendelkező hatóságokra. Az EBH kizárólag e célból végrehajtja az 1094/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra vagy az 1095/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóságra valamely jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus által ruházott feladatokat. E feladatok végrehajtása során a Hatóság konzultációt folytat az említett hatóságokkal, és rendszeresen tájékoztatja őket bármely olyan szervezetet érintően végzett tevékenységéről, amely az 1094/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi intézmény«, vagy az 1095/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi piaci szereplő«.”;

* Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.).

*** Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

**** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.).

***** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).

******** A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).

********* Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).”;

aa)    a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság eljár továbbá a hitelintézetek, pénzügyi konglomerátumok, befektetési vállalkozások, a pénzforgalmi és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a (2) bekezdésben említett aktusok közvetlenül nem vonatkoznak, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolási kérdéseket is, a fenntartható üzleti modellek, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrálásának figyelembevételével, amennyiben a Hatóság ezen intézkedései az említett aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek.”

ab)    az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A Hatóság célja, hogy a pénzügyi rendszer rövid, közép- és hosszú távú stabilitásához és hatékonyságához való hozzájárulás révén védje a közérdeket az Unió gazdasága és az uniós polgárok és vállalkozások érdekében. A Hatóság saját hatáskörén belül hozzájárul a következőkhöz:

a) a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és felügyelet ésszerű, hatékony és egyenletes szintje révén;

b) a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, eredményességének és szabályos működésének biztosítása;

c) a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése;

d) a szabályozási arbitrázs megelőzéséhez és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása;

e) a hitelfelvétel és egyéb kockázatok megfelelő szabályozásának és felügyeletének biztosítása; ▐

f) az ügyfél- és fogyasztóvédelem fokozása;

fa) a belső piacon a felügyeleti konvergencia fokozása, többek között a vállalkozások felügyelete vonatkozásban a kockázaton alapuló megközelítés előmozdítása;

fb) a pénzügyi rendszer pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése.

E célok érdekében a Hatóság hozzájárul a (2) bekezdésében említett jogi aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosításához, megerősíti a felügyeleti konvergenciát, és a 16a. cikkel összhangban véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére ▌.

Az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátása során a Hatóság kiemelt figyelmet fordít azon pénzügyi intézmények jelentette mindenfajta rendszerszintű kockázatra, amelyek összeomlása akadályozhatja a pénzügyi rendszer vagy a reálgazdaság működését.

A Hatóság feladatai elvégzése során függetlenül és objektíven, megkülönböztetésmentes és átlátható módon, kizárólag az Unió egészének érdekeit szem előtt tartva jár el és tiszteletben tartja az arányosság elvét. A Hatóság elkötelezett az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség elve mellett, és e tekintetben biztosítania kell, hogy minden érdekelt fél egyenlő bánásmódban részesüljön.

A Hatóság fellépéseinek és intézkedéseinek tartalma és formája nem lép túl az e rendelet vagy a (2) bekezdésben említett aktusok célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéken, és arányos a Hatóság fellépése által érintett intézmény vagy piacok működésével együtt járó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.”

b)  az 1. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Hatóság emellett az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban, továbbá az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) hatályán belül jár el, amennyiben az említett irányelv alkalmazandó a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra. Az EBH kizárólag e célból végrehajtja az 1094/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra vagy az 1095/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóságra valamely jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus által ruházott feladatokat. E feladatok végrehajtása során a Hatóság konzultációt folytat az említett hatóságokkal, és tájékoztatja őket bármely olyan szervezetet érintően végzett tevékenységéről, amely az 1094/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi intézmény«, vagy az 1095/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi piaci szereplő«.”;

(*) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).”;

2.  ▌A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (a továbbiakban: PFER). A PFER fő célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi szektorra alkalmazandó szabályokat a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megfelelően végrehajtsák, valamint hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak tényleges és megfelelő védelmét.”

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A PFER tagjai az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvének megfelelően bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítanak ki, különösen a megfelelő és megbízható információk egymás közötti, valamint a Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság viszonylatában történő megosztásának biztosítása terén.”

c)  az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e rendeletben foglalt, felügyeletre történő hivatkozások – a nemzeti hatásörök sérelme nélkül – magukban foglalják a valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóság által az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően végzendő összes releváns tevékenységet.”;

2a.  A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének elszámoltathatósága

(1) A 2. cikk (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett hatóságok elszámolási kötelezettséggel tartoznak az Európai Parlament és a Tanács felé. Az Európai Központi Bank elszámolási kötelezettséggel tartozik az Európai Parlament és a Tanács felé a 1024/2013/EU rendelet által ráruházott felügyeleti feladatkörök gyakorlása tekintetében, a rendeletnek megfelelően.

(2) Az Európai Parlament által az EUMSZ 226. cikke alapján lefolytatott bármely vizsgálat során a Hatóságnak teljes mértékben együtt kell működnie az Európai Parlamenttel.

(3) A felügyeleti tanács éves jelentést fogad el Hatóság tevékenységéről – kitérve az elnök feladatainak ellátására is –, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.

A Hatóság az első albekezdésben említett jelentésébe többek között belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a 33. cikkel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.

(4) Az Európai Parlament kérésére az elnök részt vesz az Európai Parlament által a Hatóság teljesítménye kapcsán tartott meghallgatáson. Minden évben legalább egy meghallgatást kell tartani. Az elnök nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszol bármely, a képviselők által feltett kérdésre.

(5) Az elnök kérésre, az (1c) bekezdésben említett nyilatkozat megtétele előtt legalább 15 nappal írásbeli jelentést nyújt be a Hatóság tevékenységeiről az Európai Parlamentnek.

(6) A jelentésnek a 11–18. cikkben, valamint a 20. cikkben és a 33. cikkben említett információkon kívül tartalmaznia kell az Európai Parlament által eseti alapon igényelt valamennyi releváns információt is.

(7) Az Európai Parlament vagy a Tanács által a Hatósághoz intézett kérdésekre a Hatóság az azok kézhezvételétől számított öt héten belül szóban vagy írásban válaszol.

(8) Az elnök kérésre zárt ajtók mögötti bizalmas, szóbeli megbeszéléseket tart az Európai Parlament illetékes bizottságának elnökével, alelnökeivel és koordinátoraival, amennyiben ezek a megbeszélések szükségesek ahhoz, hogy az Európai Parlament gyakorolhassa az EUMSZ 226. cikkében foglalt hatásköreit. Minden résztvevőnek tiszteletben kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit.

(9) A Hatóság nyilvántartást hoz létre, amely tartalmazza a dokumentumokat és azok hozzáférhetőségi státuszát.

(10) A Hatóság érdemi összefoglalót nyújt be az Európai Parlamentnek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, a Pénzügyi Stabilitási Tanács és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület, valamint bármely más, a banki felügyeletet érintő vagy általa érintett releváns nemzetközi szervezet vagy intézmény minden üléséről.”

3.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„1. »pénzügyi intézmények«: az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok szerinti szabályozás és felügyelet hatálya alá tartozó bármely vállalkozás; ”;

aa)  a szöveg a következő (1a) ponttal egészül ki:

„(1a) »pénzügyi ágazatbeli szereplő«: minden olyan szervezet, amely az (EU) 2015/849 irányelv 2. cikkének hatálya alá tartozik, és amely az e rendelet 4. cikkének 1. pontja és az 1094/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontja szerinti »pénzügyi intézmény« is, vagy az 1095/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontja szerinti »pénzügyi piaci szereplő«”;

b)  a (2) pont i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i. az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott illetékes hatóságok, ideértve az Európai Központi Bankot az 1024/2013/EU rendeletben ráruházott feladatokhoz kapcsolódó ügyek tekintetében;”;

c)  a (2) pont ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 2002/65/EK irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok és szervek, amelyek biztosítják, hogy a pénzügyi intézmények megfeleljenek ezen irányelv előírásainak;”;

iia. az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok és szervek, amelyek felügyelik a pénzügyi intézményeket és hatáskörrel rendelkeznek annak biztosítására, hogy azok megfeleljenek az említett irányelv követelményeinek az irányelv 48. cikkében említettek szerint”;

d)  a (2) pont iii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„iii. a betétbiztosítási rendszerek tekintetében a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a betétbiztosítási rendszereket működtető szervek, vagy amennyiben a betétbiztosítási rendszert egy magántulajdonban álló vállalkozás működteti, az említett irányelvnek megfelelően az e rendszereket felügyelő hatóság és az említett irányelv szerinti érintett közigazgatási hatóságok; továbbá”;

e)  a (2). pont a következő v. és vi. alponttal egészül ki:

„v. a 2014/17/EU irányelv, az (EU) 2015/751 rendelet, az (EU) 2015/2366 irányelv, a 2009/110/EK irányelv, a 924/2009/EK rendelet és a 260/2012/EU rendelet szerinti hatáskörrel rendelkező hatóságok;

vi. a 2008/48/EK irányelv 20. cikkében említett testületek és hatóságok.”;

4.  A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)  a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. az ügyvezető tanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;”;

b)  a 4. pontot el kell hagyni;

4a.  A 7. cikk a következőképpen módosul:

„7. cikkSzékhely

A Hatóság székhelye Párizs, Franciaország.

A Hatóság székhelye nem érinti a Hatóság feladatainak és hatásköreinek végrehajtását, irányítási struktúrájának megszervezését, fő szervezeti egységeinek működését vagy tevékenységeinek fő finanszírozását, ugyanakkor adott esetben lehetővé teszi a Hatóság fő tevékenységeihez nem kapcsolódó adminisztratív támogató szolgáltatások és létesítménykezelési szolgáltatások uniós ügynökségekkel történő megosztását. A Bizottság legkésőbb [e módosító rendelet hatálybalépésének időpontja]-ig, és azt követően 12 havonta jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok megfelelnek-e ennek a követelménynek.”

5.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

-i.  az a) pont a következőképpen módosul:

„a) az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alapján hozzájárul magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti standardok és gyakorlatok kialakításához, különösen szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások, ajánlások és más intézkedések, többek között a 16a. cikkel összhangban vélemények kidolgozása révén;

i.  az aa) pont helyébe a következő szöveg lép:

„aa) a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és fenntartása, amely bevált felügyeleti gyakorlatokat, valamint magas színvonalú módszereket és eljárásokat ismertet, és figyelembe veszi többek között az üzleti gyakorlatok és üzleti modellek változásait, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretét;”;

ii.  a szöveg a következő ab) ponttal egészül ki:

„ab) a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és fenntartása, amely bevált felügyeleti gyakorlatokat, valamint magas színvonalú módszereket és szanálási eljárásokat ismertet, és figyelembe veszi többek között az üzleti gyakorlatok és üzleti modellek változásait, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretét;”;

iia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) hozzájárul a kötelező erejű uniós jogi aktusok következetes alkalmazásához, különösen a közös felügyeleti kultúra elősegítése, az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosítása, a szabályozási arbitrázs megakadályozása, a felügyeleti függetlenség elősegítése és nyomon követése, a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérések esetén közvetítés és vitarendezés, a pénzügyi intézmények hatékony és következetes felügyeletének biztosítása, a felügyeleti kollégiumok koherens működésének biztosítása és többek között vészhelyzetekben való fellépés révén;”

iii.  az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok támogatásával megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát és ezzel összefüggésben ▐ajánlásokat bocsát e hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére, megállapítja a bevált gyakorlatokat, valamint ezzel összefüggésben iránymutatásokat bocsát ki a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében;

f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket, beleértve adott esetben különösen a háztartási hitelek és a kkv-knak nyújtott hitelek, valamint az innovatív pénzügyi szolgáltatások tendenciáival kapcsolatos fejleményeket, továbbá a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők tendenciáival kapcsolatos fejleményeket;

fa) a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt vezeti a belső modellek eredményeire irányuló benchmarkolási gyakorlatokat, azzal a céllal, hogy elemezze a kockázati paraméterek variabilitásának tartományát, valamint azok előrejelzési képességét, és ezzel összefüggésben szabályozástechnikai standardokat, iránymutatásokat és jelentéseket ad ki;”;

iiia.  a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g) a Hatóság feladatainak végrehajtásával kapcsolatos tájékoztatás érdekében piacelemzést végez;”

iv.  a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) elősegíti adott esetben a betétesek, a fogyasztók és a befektetők védelmét, különös tekintettel a határokon átnyúló összefüggésben megmutatkozó hiányosságokra, és figyelembe véve a kapcsolódó kockázatokat;”;

iva.  a szöveg a következő ia) ponttal egészül ki:

„ia) hozzájárul egy közös uniós pénzügyi adatstratégia kialakításához;”

ivb.  a szöveg a következő ka) ponttal egészül ki:

„ka) weboldalán az 1. cikk (2) bekezdésében említett valamennyi jogalkotási aktusra vonatkozóan közzétesz és rendszeresen frissít minden szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardot, iránymutatást és ajánlást, valamint a Kérdések és válaszok részt, többek között a folyamatban lévő munkára vonatkozó aktuális áttekintéseket, továbbá a szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások és ajánlások, valamint Kérdések és válaszok elfogadásának tervezett ütemezését. Ezeket az információkat az Európai Unió valamennyi munkanyelvén elérhetővé teszik;”

v.  a szöveg a következő l) ponttal egészül ki:

„l) hozzájárul a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának következetes, hatékony és eredményes megelőzéséhez.”;

b)  az (1a) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) megfelelően szem előtt tartva a pénzügyi intézmények biztonságának és megbízhatóságának biztosítására irányuló célt, teljes mértékben figyelembe veszi a pénzügyi intézmények különböző fajtáinak, valamint üzleti modelljeinek és méretének sokféleségét.”

ii.  a szöveg a következő c) ponttal egészül ki:

„c) figyelembe veszi a technológiai innovációt, az innovatív és fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját.”;

c)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„ca) ajánlásokat bocsát ki a 29a. és 31a. cikkben meghatározottak szerint;”;

ia. a szöveg a következő da) ponttal egészül ki:

figyelmeztetéseket bocsát ki a 9. cikk (3) bekezdésével összhangban;”

ib. a szöveg a következő ga), gb) és gc) ponttal egészül ki:

„ga) véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság rendelkezésére a 16a. cikkel összhangban;

gb) a 16b. cikknek megfelelően válaszokat ad a kérdésekre;

gc) a 9c. cikknek megfelelően időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló levelet bocsát ki;”

    ii. a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 35. és a 35b. cikkben előírtaknak megfelelően;”;

ca)  a (2a) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2a) Az e cikkben említett feladatok elvégzése során a Hatóság szigorúan tiszteletben tartja az 1. szintű jogszabályokat és a 2. szintű intézkedéseket, valamint alkalmazza az arányosság elvét és a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvet, többek között hatásértékelések, költség-haszon elemzések és nyílt nyilvános konzultációk révén.

A 10., 15., 16. és 16a. cikkben említett nyílt nyilvános konzultációkat a lehető legszélesebb körben kell lefolytatni, inkluzív megközelítést és a válaszadásra észszerűen elegendő időt biztosítva minden érintett fél számára. A Hatóság visszajelzést ad és tesz közzé arról, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok, az iránymutatások, az ajánlások és a vélemények tervezetének elkészítésekor miként kerültek felhasználásra a konzultáció során gyűjtött információk és álláspontok.

A Hatóság az érdekelt felek hozzájárulásait oly módon foglalja össze, amely lehetővé teszi a hasonló kérdésekről folytatott nyilvános konzultációk eredményeinek összehasonlíthatóságát.”

6.  A 9. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) gyűjti és elemzi a fogyasztói trendeket, és jelentéseket készít azokról, például a lakossági pénzügyi szolgáltatások és termékek költségeinek és díjainak alakulásáról a tagállamokban;”

-aa)  az (1) bekezdés a következő da), db) és dc) ponttal egészül ki:

„da)  hozzájárul az egységes piacon az egyenlő versenyfeltételekhez, ahol a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások más használói tisztességes hozzáféréssel rendelkeznek a hasonló pénzügyi szolgáltatásokhoz, termékekhez és a jogorvoslathoz;

db)  elősegíti a szabályozás és a felügyelet további fejlesztését, ami uniós szinten megkönnyítheti a mélyebb harmonizációt és integrációt; a Hatóság e célból saját szakterületén nyomon követi a határokon átnyúló konszolidáció előtt álló akadályokat és azok hatásait, és véleményt vagy ajánlásokat fogalmaz meg azzal a céllal, hogy azonosítsa ezek kezelésének megfelelő módjait;

dc)  összehangolja az illetékes hatóságok próbavásárlási tevékenységeit.”

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság a 16a. cikkel összhangban nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el a piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának és hatékonyságának elősegítése érdekében.

(2a) A Hatóság saját hatáskörén belül kidolgozza a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak címzett, az üzleti felügyelet lefolytatására vonatkozó standardokat, például a minimális hatáskörökre és feladatokra vonatkozóan.”;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy arányossággal foglalkozó bizottságot azt biztosítandó, hogy a pénzügyi intézmények és piacok kockázatainak jellegében, nagyságrendjében és összetettségében fennálló különbségek, valamint a pénzügyi intézmények üzleti modelljeiben és gyakorlatában bekövetkező változások és a pénzügyi intézmények és piacok mérete tükröződjön a Hatóság munkájában, valamint egy valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy fokozza a fogyasztóvédelmet és koordinált megközelítést alakítson ki az új, vagy innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, továbbá olyan tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé tud terjeszteni. A Hatóság szorosan együttműködik az Európai Adatvédelmi Testülettel, hogy elkerülje a párhuzamosságokat, a következetlenségeket és a jogbizonytalanságot az adatvédelem területén. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is bevonhatja a bizottságba.”;

ba)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott esetekben és feltételek mellett vagy amennyiben az vészhelyzet miatt szükségessé válik a 18. cikknek megfelelően és az abban meghatározott feltételek szerint, a Hatóság átmenetileg betilthatja vagy korlátozhatja bizonyos olyan pénzügyi termékek, eszközök vagy tevékenységek forgalomba helyezését, terjesztését vagy értékesítését, amelyek jelentős pénzügyi károkat okozhatnak a fogyasztóknak vagy amelyek veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi rendszer egy részének vagy egészének stabilitását.

A Hatóság kellő időközönként, a lehető leghamarabb, de legalább hathavonta felülvizsgálja az első albekezdésben említett határozatát. A Hatóság két alkalommal megújíthatja a tiltást vagy korlátozást, amely ezen időszak letelte után állandóvá válik, kivéve ha a Hatóság másként ítéli meg.

A tagállamok kérhetik, hogy a Hatóság vizsgálja felül határozatát. Ilyen esetekben a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e a határozatát.

A Hatóság felmérheti annak szükségességét, hogy betiltsa vagy korlátozza a pénzügyi tevékenység vagy gyakorlat bizonyos típusait, és amennyiben az szükségesnek bizonyul, a betiltás vagy korlátozás elfogadásának megkönnyítése céljából tájékoztatja a Bizottságot és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat.”

6a.  a szöveg a következő 9a. és 9b. cikkel egészül ki:

„9a. cikkA pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemhez kapcsolódó konkrét feladatok

(1)  A Hatóság saját hatáskörén belül vezető, koordinátori és nyomonkövetési szerepet játszik a pénzügyi rendszer integritásának, átláthatóságának és biztonságának előmozdításában a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzését és az ellenük folytatott küzdelmet célzó intézkedések elfogadása révén. Az arányosság elvével összhangban ezek az intézkedések nem léphetnek túl azon, ami az e rendelet célkitűzéseinek vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, továbbá kellőképpen figyelembe kell venniük a pénzügyi ágazati szereplők és piacok által viselt kockázatok természetét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint üzleti gyakorlataikat, modelljeiket és méretüket. Ezek a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzését és az ellenük folytatott küzdelmet célzó intézkedések a következőket foglalják magukban:

a)  vonatkozó információk gyűjtése a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól és más forrásokból a pénzügyi ágazatbeli szereplők folyamataiban és eljárásaiban, irányításában, szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékeléseiben, üzleti modelljében és tevékenységében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük folytatott küzdelemmel kapcsolatban megállapított hiányosságokra, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozóan, az (EU) 2015/849 irányelv szerint a hatóságok számára kijelölt feladatok sérelme nélkül, valamint ezen információk elemzése. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 35. cikk szerinti kötelezettségek mellett minden ilyen információt biztosítanak a Hatóság számára. A Hatóság szorosan együttműködik a pénzügyi információs egységekkel, és szükségtelen átfedések létrehozása nélkül;

aa)  szorosan együtt kell működnie a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, többek között az Európai Központi Bankkal annak felügyeleti kapacitásában és az (EU) 2015/849 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett szolgáltatók állami felügyeletével megbízott hatóságokkal, továbbá a pénzügyi információs egységekkel és adott esetben információt kell cserélnie velük, kellően figyelembe véve ugyanakkor az információcserét szolgáló meglévő csatornákat, amilyen például az EU FIU Platform és a FIU.Net, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzéséhez és az ellenük folytatott küzdelemhez kapcsolódó fellépések átfedéses vagy ellentmondásos formáinak elkerülése érdekében;

b)  a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére és az ellene való küzdelemre vonatkozó közös iránymutatások és standardok kidolgozása a pénzügyi ágazat tekintetében és azok következetes végrehajtásának előmozdítása, különösen a szabályozásistandard-tervezetek kidolgozása és végrehajtás-technikai standardok, iránymutatások, ajánlások és egyéb intézkedések végrehajtása révén, beleértve a 16a. cikk szerinti véleményeket, amelyek az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokon alapulnak;

ba)  segítségnyújtás a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára azok konkrét kérelmeit követően;

c)  a piaci fejlemények nyomon követése és a sebezhető pontok és kockázatok elemzése a pénzügyi ágazatbeli pénzmosás, terrorizmusfinanszírozás és adott esetben a jó adóügyi kormányzás terén.

(1a)  Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a Hatóság szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a releváns információk begyűjtésével kapcsolatos gyakorlati módszerek meghatározása érdekében, beleértve a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól a pénzügyi ágazatbeli szereplők folyamataiban és eljárásaiban, irányításában, szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékeléseiben, üzleti modelljében és tevékenységében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével kapcsolatban megállapított hiányosságokat, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó információkat, felesleges átfedések létrehozása nélkül.

A Hatóság az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e rendelet hatálybalépése után hat hónappal]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az (1a) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az EUMSZ 290. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)  Az adatvédelmi szabályoknak teljeskörűen megfelelve a Hatóság az (1) bekezdés a) pontja szerint összegyűjtött információkat tartalmazó központi adatbázist hoz létre, amelyet naprakészen tart. A Hatóság biztosítja, hogy az információkat elemezzék és a szükséges mértékben és titoktartás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsássák. A Hatóság ugyanakkor adott esetben továbbíthatja az érintett tagállam nemzeti igazságügyi hatóságainak és a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak, valamint adott esetben az Európai Ügyészségnek a birtokában lévő olyan bizonyítékokat, amelyek büntetőeljárást vonhatnak maguk után.

(3)  A Hatóság a 30. cikknek megfelelően előmozdítja az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott felügyeleti folyamatok konvergenciáját, és értékeli a hatáskörrel rendelkező hatóságok a pénzmosáshoz és a terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódóan felmerülő kockázatok kezelésére irányuló stratégiáit, kapacitásait és erőforrásait, többek között ▐ felülvizsgálatok elvégzése útján.

Amennyiben a felülvizsgálat súlyos hiányosságokat tár fel a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok azonosítása, értékelése vagy kezelése terén, és a hatáskörrel rendelkező hatóság nem tesz a 30. cikk (3) bekezdésében említett jelentésben meghatározott nyomonkövetési intézkedések kezelése céljából megfelelőnek és szükségesnek ítélt intézkedést, a Hatóság a kért nyomonkövetési intézkedéseknek való megfelelésről nyomonkövetési jelentést ad ki, és tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(4)  A Hatóság adott esetben a pénzmosás elleni küzdelemmel és a terrorizmusfinanszírozással foglalkozó állandó belső bizottság támogatásával elvégzi a hatáskörrel rendelkező hatóságok kockázatértékelését, amelynek során elsősorban a 4. cikk (2) pontjának iia. alpontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságokra összpontosít, és teszteli stratégiáikat és erőforrásaikat annak érdekében, hogy kezelje és nyomon kövesse a pénzmosáshoz és a terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódó legfontosabb felmerülő kockázatokat. A Hatóság tájékoztatja a Bizottságot a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás uniós pénzügyi ágazatát érintő kockázatokról szóló ilyen kockázatértékelések eredményeiről, és az eredmények elemzését beépíti az (EU) 2015/849 irányelv 6. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtandó véleményébe.

(5)  A Hatóság vezető szerepet játszik a harmadik országot érintő, határokon átnyúló lényeges pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási ügyekben a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok és az érintett harmadik országbeli hatóságok között folytatott együttműködés előmozdításához való hozzájárulásban.

(6)  A Hatóság létrehoz egy, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó állandó belső bizottságot, amelynek célja a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó intézkedések összehangolása és a Hatóság által a 44. cikknek megfelelően hozandó határozatok tervezetének előkészítése.

(7)  A bizottságot a felügyeleti tanács elnöke vezeti és a bizottság az (EU) 2015/849 irányelv követelményei pénzügyi intézmények általi betartásának biztosítása terén illetékes hatóságok és szervek vezetőiből áll. Emellett a Bizottság, az Európai Rendszerkockázati Testület, az Európai Központi Bank felügyeleti testülete, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság magas szintű képviselőket nevezhet ki, hogy megfigyelőként részt vegyenek a bizottság ülésein, és akiknek a különböző üzleti modellekkel és az ágazat sajátosságaival kapcsolatos szakértelmét teljes mértékben figyelembe kell venni. A bizottság, munkájának egy részét egy belső munkacsoportra ruházhatja át, amely előkészíti a bizottság határozatait.

9b. cikkA pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével kapcsolatos vizsgálat elvégzésére irányuló kérés

(1)  Az (EU) 2015/849 irányelvnek megfelelően a pénzügyi rendszerek pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra való felhasználásának elkerülését érintő ügyekben a felügyeleti tanács vagy az ügyvezető tanács – amennyiben lényeges jogsértéssel kapcsolatos bizonyítékkal vagy megalapozott gyanúval rendelkezik – kérést intézhet a 4. cikk (2) pontjának iia. alpontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz, hogy vizsgálják ki az uniós jog esetleges megsértését, továbbá – ha a szóban forgó uniós jog irányelvekből áll – az azokat átültető vagy az uniós jogban a tagállamok számára biztosított opciókat gyakorló nemzeti jogszabályok pénzügyi ágazatbeli szereplők általi megsértését, és mérlegelje e szereplők tekintetében szankciók kivetését a szóban forgó jogsértésekre vonatkozóan. Szükség esetén a Hatóság felkérheti továbbá a 4. cikk (2) pontjának iia. alpontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságot arra, hogy mérlegelje az adott pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozat meghozatalát, amelyben előírja a közvetlenül alkalmazandó uniós jog, illetőleg az irányelveket átültető vagy az uniós jogban a tagállamok számára biztosított opciókat gyakorló nemzeti jogszabályok szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételét. Amennyiben a Hatóság lényeges jogsértést gyanít, a fent említett fellépéseket haladéktalanul meg kell indítani. Az e bekezdésben említett kérelmek nem akadályozhatják a hatáskörrel rendelkező hatóság azon folyamatban lévő felügyeleti intézkedéseit, amelyekre a kérelem vonatkozik.

(2)  A hatáskörrel rendelkező hatóság amint lehet, eleget tesz az (1) bekezdés szerint hozzá intézett kérésnek és legkésőbb 10 munkanapon belül tájékoztatja a Hatóságot a szóban forgó kérésnek való megfelelés céljából tett vagy tervezett intézkedésekről.

(3)  Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök és kötelezettségek sérelme nélkül, amennyiben valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg e cikk (2) bekezdésének, a 17. cikk alkalmazandó.”;

6aa.  a szöveg a következő 9c. cikkel egészül ki:

9c. cikk

Időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló levelek

(1)  Rendkívüli körülmények esetén, és amennyiben az e bekezdésben megállapított feltételek teljesülnek, a Hatóság az összes érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal együttműködve időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló leveleket bocsáthat ki az uniós jognak az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokon alapuló konkrét rendelkezései tekintetében. Ezek az intézkedések mellőzéséről szóló levelek ideiglenes kötelezettséget jelentenek a Hatóság és valamennyi hatáskörrel rendelkező, releváns hatóságok részéről arra, hogy az uniós jog konkrét rendelkezései teljesítésének elmulasztása miatt nem indítanak eljárást a pénzügyi intézménnyel szemben, ha a pénzügyi intézmény legalább az alábbi okok egyike miatt nem tud eleget tenni a szóban forgó rendelkezéseknek:

a)   a megfeleléssel a pénzügyi intézmény az uniós jog egyéb jogi vagy szabályozási követelményeit sértené;

b)  további 2. szintű intézkedések vagy 3. szintű iránymutatás nélkül a megfelelést a Hatóság nem tartja megvalósíthatónak;

c)  a megfelelés az alábbiak bármelyikét súlyosan károsítaná vagy fenyegetné: piaci bizalom, fogyasztó- vagy befektetővédelem, a pénzügyi vagy árupiacok szabályos működése és integritása, az uniós pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitása.

A Hatóság nem ad ki intézkedés mellőzéséről szóló levelet, ha úgy ítéli meg, hogy azok olyan mértékben károsítanák a pénzügyi piacok vagy a fogyasztók és befektetők védelmének hatékonyságát, amely nem áll arányban az intézkedés kedvező hatásaival.

(2)  A Hatóság az intézkedés mellőzéséről szóló levelében meghatározza, hogy az uniós jog mely konkrét rendelkezéseire vonatkozik az intézkedés mellőzése, hogy miért véli úgy, hogy az (1) bekezdés feltételei teljesülnek, és hogy az intézkedés mellőzése milyen időpontban jár le. Az intézkedések ilyen mellőzésének időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot.

(3)  Ha a Hatóság intézkedés mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról határoz, arról haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács e tájékoztatás kézhezvételétől számított két héten belül felkérheti a Hatóságot határozatának felülvizsgálatára. A Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két héttel meghosszabbodik. Ilyen esetben a Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács felkéri a Hatóságot, hogy vizsgálja felül határozatát, a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e a határozatát.

(4)  Ha a Hatóság az (1)–(3) bekezdéssel összhangban intézkedés mellőzéséről szóló levelet bocsátott ki, azt haladéktalanul közzé kell tennie a weboldalán. A Hatóság megfelelő időközönként felülvizsgálja az intézkedések mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról szóló határozatát, és azt csak egyszer hosszabbíthatja meg egy 6 hónapos időszakra. Amennyiben egy intézkedések mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról szóló határozatot a hat hónapos vagy egy éves időtartam elteltével nem hosszabbítanak meg, az automatikusan hatályát veszti.

6ab.  A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikkSzabályozástechnikai standardok

(1) Amikor az EUMSZ 290. cikkének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén az Európai Parlament és a Tanács szabályozástechnikai standardok elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot a következetes harmonizáció biztosítása érdekében az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban egyedileg meghatározott területeken, a Hatóság szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A Hatóság a szabályozási standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.

A szabályozástechnikai standardoknak technikai jellegűnek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, tartalmukat pedig az alapul szolgáló uniós jogalkotási aktusok szabják meg. A Hatóság a lehető leghamarabb és teljes egészében tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során elért eredményekről.

A Bizottsághoz történő benyújtásukat megelőzően a Hatóság a 8. cikk (2a) bekezdésével összhangban nyílt nyilvános konzultációt folytat a szabályozástechnikai standardtervezetekről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a szabályozástechnikai standardtervezetet.

Abban az esetben, ha a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül nem tud döntést hozni arról, hogy elfogadja-e az említett szabályozástechnikai standardot, akkor haladéktalanul – de mindenképpen a három hónapos időszak lejárta előtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában határozatot hozni és hogy mi a jóváhagyás tervezett ütemezése. A szabályozástechnikai standardtervezet késedelmes elfogadása nem akadályozza meg az Európai Parlamentet és a Tanácsot abban, hogy a 13. cikkel összhangban ellenőrzési hatáskörüket gyakorolják.

Ha a Bizottság nem kíván jóváhagyni egy szabályozástechnikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyná jóvá azt, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és megindokolja, hogy miért nem hagyja jóvá, illetve megindokolja a módosításokat, és levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha az említett hathetes időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet vagy olyan szabályozástechnikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot az általa fontosnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített szabályozástechnikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2) Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be szabályozástechnikai standardtervezetet, akkor haladéktalanul tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában benyújtani a szabályozási standardtervezetet és a jóváhagyás tervezett ütemezését. A Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. Az új határidőről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlament felkérheti a Hatóság elnökét annak megmagyarázásra, hogy miért nem volt abban a helyzetben, hogy benyújtsa a szabályozástechnikai standardtervezetet.

(3) Kizárólag ha a Hatóság a (2) bekezdésnek megfelelően nem nyújtja be a tervezetet a Bizottságnak a határidőn belül, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal a Hatóság által készített tervezet nélkül is elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot.

A Bizottság nyilvános konzultációt folytat a szabályozástechnikai standardtervezetről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó szabályozástechnikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Hatóság ezenkívül kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát is.

A Bizottság haladéktalanul továbbítja a szabályozástechnikai standardtervezetet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Hatóságnak.

▌A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet, és azt hivatalos vélemény formájában benyújthatja a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Amennyiben a Hatóság a negyedik albekezdésben említett hathetes időtartam leteltével nem nyújtotta be a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet, úgy a Bizottság elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időszakon belül benyújtotta a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet, úgy a Bizottság a Hatóság által javasolt módosítások alapján módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet, vagy az általa fontosnak ítélt módosításokkal elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot. A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített szabályozástechnikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(4) A szabályozástechnikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. A szabályozástechnikai standardok címében szerepelnie kell a „szabályozástechnikai standard” kifejezésnek. Azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

6b.  A 13. cikk (1) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni.

6c.  A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikkVégrehajtás-technikai standardok

(1) Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok végrehajtásához szükséges egységes féltetlek biztosítása érdekében a Hatóság végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A végrehajtás-technikai standardoknak technikai jellegűnek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, és csak az adott aktusok alkalmazási feltételeinek meghatározására terjednek ki. A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.

A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezetek Bizottsághoz történő benyújtása előtt nyílt nyilvános konzultációt folytat, és a 8. cikk (2a) bekezdésével összhangban elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság a végrehajtás-technikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet. Ha a Bizottság az értékelési időszakon belül nem emel kifogást a javasolt végrehajtás-technikai standard egésze vagy valamely része ellen, az jóváhagyottnak minősül.

Abban az esetben, ha a Bizottság három hónapon belül nem hoz döntést arról, hogy elfogadja-e a végrehajtás-technikai standardot, akkor haladéktalanul – de mindenképpen a három hónapos időszak lejárta előtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában határozatot hozni és a jóváhagyás tervezett ütemezését.

Ha a Bizottság nem kíván jóváhagyni egy végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyná jóvá azt, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és megindokolja, hogy miért nem hagyja jóvá, illetve megindokolja a módosításokat, és levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha ezen időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy olyan végrehajtás-technikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot az általa fontosnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2) Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be végrehajtás-technikai standardtervezetet, akkor haladéktalanul tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában benyújtani a végrehajtás-technikai standardtervezetet és a jóváhagyás tervezett ütemezését. A Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. Az új határidőről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlament felkérheti a Hatóság elnökét annak megmagyarázásra, miért nem volt abban a helyzetben, hogy benyújtsa a végrehajtás-technikai standardtervezetet.

(3) Kizárólag azokban az esetekben, ha a Hatóság a (2) bekezdés szerinti időtartamon belül nem nyújt be végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottságnak, a Bizottság végrehajtási aktussal a Hatóság tervezete nélkül is elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyílt nyilvános konzultációt folytat a végrehajtás-technikai standardtervezetről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó végrehajtás-technikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Hatóság ezenkívül kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát is.

A Bizottság haladéktalanul továbbítja a végrehajtás-technikai standardtervezetet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Hatóságnak.

▌A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet, és azt hivatalos vélemény formájában benyújthatja a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időtartam leteltével nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, úgy a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időtartamon belül benyújtotta a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, úgy a Bizottság a Hatóság által javasolt módosítások alapján módosíthatja azt, vagy az általa fontosnak ítélt módosításokkal elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezetek tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(4) A végrehajtás-technikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. A végrehajtás-technikai standardok címében szerepelnie kell a „végrehajtás-technikai standard” kifejezésnek. Azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

7.  A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1)▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy a pénzügyi intézményeknek címzett iránymutatásokat vagy ajánlásokat bocsát ki.

A Hatóság a tagállamok azon hatóságainak is címezhet iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket e rendelet nem határoz meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, de amelyek fel vannak hatalmazva az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok alkalmazásának biztosítására.

Az iránymutatásoknak és ajánlásoknak összhangban kell lenniük az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok megbízatásával, és figyelembe kell venniük az arányosság elvét. A Hatóság nem ad ki iránymutatásokat és ajánlásokat a szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardokra vonatkozó első szintű felhatalmazással lefedett kérdéskörökben.

(1a) A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alkalmazásában az e cikk (3) bekezdésében említett végrehajtási eljárás betartása vagy magyarázata alapján, a PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok kialakítása céljából iránymutatásokat bocsáthat minden hatáskörrel rendelkező hatóság vagy pénzügyi intézmény rendelkezésére. Ezen iránymutatásokat az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából megfelelőnek kell tekinteni. A fentiekkel összhangban a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a pénzügyi intézmények az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeinek való megfelelést biztosító módszer tekintetében további gyakorlatokat is bevezethetnek.”

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság – különleges körülményeket kivéve – nyílt nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról, ajánlásokról és adott esetben a kérdésekről és válaszokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül – különleges körülményeket kivéve – kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport ▌tanácsát. A Hatóságnak meg kell indokolnia, ha nem folytat nyílt nyilvános konzultációt, vagy ha nem kér tanácsot a banki érdekképviseleti csoporttól.”;

ba)  a szöveg a következő (2a), (2b), (2c) és (2d) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alkalmazásában a Hatóság ajánlásokat adhat ki egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóságnak, illetve egy vagy több pénzügyi intézménynek.

(2b) A Hatóság az iránymutatásaiban és az ajánlásaiban kifejti, hogy azok miként járulnak hozzá a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok meghonosításához a PFER-ben, miként biztosítják az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazását, valamint miként tartják tiszteletben az (1), (1a) és (2a) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.

(2c) Az iránymutatások és ajánlások nem állhatnak pusztán abból, hogy jogalkotási aktusokra hivatkoznak vagy azok egyes részeit idézik. A Hatóságnak a megkettőződések elkerülése érdekében új iránymutatás vagy ajánlás kiadása előtt felül kell vizsgálnia a már meglévő iránymutatásokat és ajánlásokat.

(2d) A Hatóság az (1a) és (2a) bekezdésekben említett bármely iránymutatás és ajánlás kibocsátását megelőzően három hónappal tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a szóban forgó iránymutatások és ajánlások tervezett tartalmáról.”

c)  ▌a (4)▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság a 43.cikk (5) bekezdésében említett jelentésben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról, megindokolja az iránymutatások (1a) bekezdés szerinti, illetve az ajánlások (2a) bekezdés szerinti kibocsátását, valamint ismerteti az ezen iránymutatásokról a 8. cikk (2a) bekezdése szerint lefolytatott nyilvános konzultációk eredményeit. A jelentés egyúttal azt is megjelöli, hogy mely hatáskörrel rendelkező hatóságok nem feleltek meg az iránymutatásoknak és az ajánlásoknak, valamint körvonalazza, milyen módon kívánja biztosítani a Hatóság, hogy az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóság a jövőben kövesse iránymutatásait és ajánlásait.”;

d)  a cikk a következő (5), (5a) és (5b) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben a banki érdekképviseleti csoport tagjainak kétharmada úgy véli, hogy a Hatóság egy iránymutatás (1a) bekezdés szerinti kibocsátásával túllépte hatáskörét, úgy e tagok indokolással ellátott tanácsot küldhetnek e tárgyban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(5a) Amennyiben a banki érdekképviseleti csoport tagjainak legalább a fele úgy véli, hogy a Hatóság egy ajánlás (2a) bekezdés szerinti kibocsátásával túllépte hatáskörét, úgy e tagok indokolással ellátott tanácsot küldhetnek e tárgyban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(5b) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az érintett iránymutatások vagy ajánlások kibocsátását indokoló magyarázatot kérhet a Hatóságtól. A Bizottság a Hatóság magyarázatának kézhezvételét követően megvizsgálja az iránymutatások vagy ajánlások hatályát a Hatóság hatáskörére tekintettel, és értékelését megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság úgy véli, hogy a Hatóság túllépte hatáskörét, és miután lehetőséget adott a Hatóságnak álláspontja kifejtésére, akkor a Bizottság határozatot fogadhat el, előírva a Hatóság számára az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonását vagy módosítását. A Bizottság ilyen döntés meghozatala előtt és az Európai Parlament felkérésére bármikor nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt, és válaszol a képviselők által feltett minden kérdésre. Az Európai Parlament felkérheti a Bizottságot olyan határozat elfogadására, amely a Hatóságot az érintett iránymutatások visszavonására vagy módosítására kötelezi. A Bizottság határozatát nyilvánosságra kell hozni.”;

7a.  A határozat a következő 16a. és 16b. cikkel egészül ki:

„16a. cikkVélemények

(1) A Hatóság a hatáskörébe tartozó minden kérdésben és az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére. Ezeket a véleményeket csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a kérelem a közzétételt kifejezetten kéri.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelem nyilvános konzultációt vagy technikai elemzést is tartalmazhat.

(3) A 2013/36/EK irányelv 22. cikke szerinti és ezen irányelv szerint két vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak konzultációját igénylő értékelésére tekintettel, a Hatóság valamely érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé az ilyen értékelésről. A véleményt haladéktalanul, de mindenképpen az említett irányelv szerinti értékelési időszak vége előtt kiadják.

(4) A Hatóság az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére technikai tanácsokkal láthatja el az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a rendes jogalkotási eljárás során bármikor, valamint olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában, melyek az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott területeken tett bizottsági jogalkotási javaslatra vonatkoznak.

16b. cikkKérdések és válaszok

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vagy az azokhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok rendelkezései, valamint az e jogalkotási aktusok alapján elfogadott iránymutatások és ajánlások értelmezése, gyakorlati alkalmazása vagy végrehajtása kapcsán bármely természetes vagy jogi személy, többek között hatáskörrel rendelkező hatóságok és uniós intézmények az Unió bármely hivatalos nyelvén kérdést intézhetnek a Hatósághoz.

A pénzügyi intézményeknek a Hatósághoz intézett kérdés megküldése előtt meg kell fontolniuk, hogy a kérdést először a saját hatáskörrel rendelkező hatóságukhoz intézzék-e.

A Hatóság az egyes jogi aktusokra vonatkozó összes, (1) bekezdés szerinti elfogadható kérdést a beérkezését követően, a megválaszolása előtt közzéteszi a weboldalán.

Ez a folyamat nem zárja ki, hogy természetes és jogi személyek, köztük hatáskörrel rendelkező hatóságok és uniós intézmények a Hatóságtól bizalmas technikai tanácsot vagy pontosítást kérjenek.

(2) A Hatóság a honlapján közzéteszi a (1) bekezdés szerint feltett, valamennyi elfogadható kérdésre adott – de kötelező erővel nem bíró – válaszait, kivéve, ha az ilyen közzététel ellentétes a kérdést feltevő természetes vagy jogi személy jogos érdekeivel vagy kockázatot jelentene a pénzügyi rendszer stabilitására nézve.

(3) Mielőtt közzétenné az elfogadható kérdésekre adott válaszait, a Hatóság a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban konzultálhat az érdekelt felekkel.

(4) A Hatóság által adott válaszokat az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek, az azokhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusoknak és az e jogalkotási aktusok alapján elfogadott iránymutatásoknak és ajánlásoknak való megfelelés szempontjából megfelelőnek kell tekinteni. A hatáskörrel rendelkező hatóságok és a pénzügyi intézmények az összes alkalmazandó jogi követelménynek való megfelelés tekintetében más gyakorlatokat is kialakíthatnak.

(5) A Hatóság, mihelyt azt szükségesnek és megfelelőnek ítéli, vagy legkésőbb a válaszok közzétételétől számított 24 hónapon belül felülvizsgálja a kérdésekre adott válaszokat azzal a céllal, hogy szükség esetén javítsa, frissítse vagy visszavonja azokat.

(6) A Hatóság a közzétett válaszokat adott esetben figyelembe veszi az iránymutatások és ajánlások 16. cikkel összhangban történő kidolgozásakor és frissítésekor.”

8.  A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság az e cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatásköröknek megfelelően jár el, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem alkalmazza vagy az uniós joggal vélhetően ellentétes módon alkalmazza az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat, beleértve a 10–15. cikknek megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardokat és a végrehajtás-technikai standardokat, különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék az említett aktusokban meghatározott követelményeket.

(2) A Hatóság egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy a banki érdekképviseleti csoport kérésére, vagy releváns szervezetektől vagy intézményektől kapott tényszerű és megfelelően indokolt tájékoztatás alapján, vagy saját kezdeményezésére, és miután tájékoztatta az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot, válaszol a kérelemre, és adott esetben kivizsgálja az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy hogyan kell az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat az uniós joggal összhangban alkalmazni.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság bármikor kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést intézhet közvetlenül más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz vagy az érintett pénzügyi intézményekhez, ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságtól való információkérés nem bizonyult elégségesnek vagy azt nem tartja elégségesnek az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához szükséges információk megszerzéséhez. A pénzügyi intézményekhez intézett, indokolással ellátott kérésben meg kell indokolni, hogy az információra miért van szükség az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához.

A kérés címzettje indokolatlan késlekedés nélkül megadja a Hatóságnak a világos, pontos és teljes körű információkat.

Valamely pénzügyi intézményhez intézett információkérés esetén a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a kérésről. A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az információk megszerzésében.

(3) A Hatóság választottbírósági eljárást kezdeményezhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedés megvitatása érdekében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság őszintén együttműködik az ilyen választottbírósági eljárás során.

A Hatóság a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított négy hónapon belül ajánlást intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A hatáskörrel rendelkező hatóság az ajánlás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Hatóságot az uniós jognak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(4) Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az uniós jognak a Hatóság ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság a Hatóságtól kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére hivatalos véleményt adhat ki, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy hozza meg az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottság hivatalos véleményében figyelembe veszi a Hatóság ajánlásait.

A Bizottság ezt a hivatalos véleményt az ajánlás elfogadását követő három hónapon belül adja ki. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja.

A Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.

(5) A hatáskörrel rendelkező hatóság a (4) bekezdésben említett hivatalos vélemény kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és a Hatóságot a hivatalos véleményben foglaltaknak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

„(6)  Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök és kötelezettségek sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszerek szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges a megfelelés hiányának kellő időben történő orvoslása, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai a pénzügyi intézményekre vagy – a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre közvetlenül alkalmazandók, a pénzügyi intézménynek vagy a pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.

A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre – a Hatóság határozatot hozhat, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság részére, hogy az abban meghatározott időtartamon belül feleljen meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek. Amennyiben a hatóság nem felel meg a szóban forgó határozatnak, a Hatóság az első albekezdés szerinti határozatot is elfogadhat. E célból a Hatóság alkalmazza a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat. Amennyiben a vonatkozó uniós joganyag rendeletekből áll, illetőleg olyan területeken, ahol jelenleg az említett rendeletek kifejezetten biztosítanak opciókat a tagállamoknak, a Hatóság az ezeket az opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokat is alkalmazza.

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által az e cikk (4) bekezdésének megfelelően kiadott hivatalos véleménnyel.

(7)  A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok elsőbbséget élveznek a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

Az e cikk (4) bekezdése szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdése szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük az említett hivatalos véleményben vagy – az adott esettől függően – határozatban foglaltaknak.

(8) A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésben megnevezi, mely hatáskörrel rendelkező hatóságok és pénzügyi intézmények nem felelnek meg a (4) és (6) bekezdésében említett hivatalos véleményeknek vagy határozatoknak.”;

8a.  A szöveg a következő 17a. cikkel egészül ki:

„17a. cikk

A Hatóság e célra bejelentési csatornákat hoz létre a bejelentők által az uniós jogi aktusok megsértésével vagy alkalmazásának elmulasztásával kapcsolatban szolgáltatott információk fogadására és kezelésére. A Hatóság biztosítja, hogy az információk névtelenül és biztonságosan benyújthatók legyenek. Amennyiben a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a benyújtott információ lényegi jogsértésre utaló bizonyítékokat vagy arra utaló megalapozott gyanút tartalmaz, a Hatóság visszajelzést ad a bejelentő személynek.”

8b.  A 18. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha a Tanács a (2) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, valamint kivételes körülmények esetén, amikor a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok koordinált intézkedése szükséges a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását vagy az ügyfél- és fogyasztóvédelmet komolyan veszélyeztető káros fejlemények kezelése céljából, a Hatóság egyedi határozatokat hozhat, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban hozzák meg az ezen fejlemények kezeléséhez szükséges intézkedéseket, annak biztosításával, hogy a pénzügyi piaci szereplők és a hatáskörrel rendelkező hatóságok teljesítik az adott jogszabályokban meghatározott előírásokat.”

9.  A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben, továbbá kettő vagy több, hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság közötti, az említett aktusok alkalmazásával kapcsolatos jelentős nézeteltérések esetén, valamint a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a)  egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem ért egyet egy másik hatáskörrel rendelkező hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének, javasolt intézkedésének tartalmával vagy az eljárásának hiányával;

b)  saját kezdeményezésére, amennyiben objektív okok, többek között a piaci szereplőktől vagy a fogyasztói szervezetektől származó információk alapján megállapítható a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérés.

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

b)  a szöveg a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben haladéktalanul értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

a)  ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok határidőt szabtak a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i. a határidő lejár;

ii. egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív okok alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn;

b)  ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok nem szabtak határidőt a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i.  egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív okok alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn; vagy

ii.  két hónap eltelt a valamely másik hatáskörrel rendelkező hatóság arra irányuló kérelmének a hatáskörrel rendelkező hatóság általi kézhezvétele óta, hogy az utóbbi tegyen intézkedést az említett uniós jogi aktusoknak való megfelelés érdekében, és a megkeresett hatóság még nem hozott a kérelmet teljesítő határozatot.

(1b) Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 47. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás befejezéséig.”;

c)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokra . A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

d)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárások eredményéről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

e)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)  Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök és kötelezettségek sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény vagy – a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – a pénzügyi ágazatbeli szereplő teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek vagy a pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely ilyen tevékenység megszüntetését is.

A Hatóság a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekkel összefüggésben az első albekezdés szerinti határozatot is elfogadhat, amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre. E célból a Hatóságnak alkalmaznia kell a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat. Amennyiben a vonatkozó uniós joganyag rendeletekből áll, illetőleg olyan területeken, ahol jelenleg az említett rendeletek kifejezetten biztosítanak opciókat a tagállamoknak, a Hatóság az ezeket az opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokat is alkalmazza.

9a.  A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikkFelügyeleti kollégiumok

(1) A Hatóság hozzájárul az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokkal létrehozott felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez, valamint megerősíti az uniós jog felügyeleti kollégiumok általi alkalmazásának koherenciáját és következetességét. A legjobb felügyeleti gyakorlatok közelítésének céljából a Hatóság előmozdítja a közös felügyeleti terveket és a közös vizsgálatokat, és a Hatóság személyzete a felügyeleti kollégiumok teljes jogú tagjaként részt vehet a felügyeleti kollégiumok tevékenységében, sőt, megfelelően indokolt esetekben akár irányíthatja is azokat, ideértve a hatáskörrel rendelkező két vagy több hatóság által közösen végzett helyszíni vizsgálatokat is.

(2) A Hatóság vezető szerepet tölt be a felügyeleti kollégiumok következetes működésének biztosítása érdekében az Unióban működő határokon átnyúló intézmények esetében, figyelembe véve a 23. cikkben említett pénzügyi intézmények jelentette rendszerkockázatot, és adott esetben kollégiumi ülést hív össze.

E bekezdés, valamint az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a Hatóságot a vonatkozó jogszabályok értelmében „hatáskörrel rendelkező hatóságnak” kell tekinteni.

A Hatóság:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködve összegyűjtheti és megoszthatja az összes vonatkozó információt annak érdekében, hogy megkönnyítse a kollégium munkáját, valamint központi rendszert hozhat létre és működtethet azzal a céllal, hogy ezek az információk elérhetők legyenek a kollégiumban dolgozó hatáskörrel rendelkező hatóságok számára;

b) a 32. cikkel összhangban kezdeményezheti és koordinálhatja a pénzügyi intézményeknek a káros piaci fejleményekkel – különösen a 23. cikkben említett, pénzügyi intézmények jelentette rendszerszintű kockázattal – szembeni rugalmasságát értékelő, uniós szintű stresszteszteket, valamint a rendszerszintű kockázat stresszhelyzetben történő potenciális fokozódásának értékelését, annak biztosítására, hogy e teszteket tagállami szinten következetes módszertannal végezzék, továbbá adott esetben ajánlást intézhet a hatáskörrel rendelkező hatósághoz a stressztesztekben azonosított problémák kezelésére, ideértve külön értékelések lefolytatását is; Az uniós szintű értékelések módszerei, gyakorlatai és eredményei összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára helyszíni vizsgálatok elvégzését, és maga is részt vehet ilyen helyszíni vizsgálatok lebonyolításában;

c) előmozdíthatja a hatékony és eredményes felügyeleti tevékenységeket, beleértve azon kockázatok értékelését, amelyeknek a pénzügyi intézmények ki vannak vagy ki lehetnek téve a felügyeleti felülvizsgálat folyamata értelmében vagy stresszhelyzetben;

d) az e rendeletben meghatározott feladatokkal és hatáskörökkel összhangban felügyelheti a hatáskörrel rendelkező hatóságok által végzett feladatokat; és

e) az olyan esetekben, amikor úgy véli, hogy a határozat az uniós jog helytelen alkalmazását eredményezné vagy nem járulna hozzá a felügyeleti gyakorlatok közelítésének célkitűzéséhez, a kollégiumot további tanácskozásra kérheti fel. Előírhatja továbbá az összevont felügyeletet ellátó hatóság számára, hogy hívjon össze kollégiumi ülést, illetve hogy az ülés napirendjére vegyen fel további napirendi pontokat.

(3) A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a 10–15. cikkben előírt eljárással összhangban a felügyeleti kollégiumok operatív működésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, továbbá a 16. cikk szerint elfogadott útmutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki a felügyeleti működés és a felügyeleti kollégiumok által elfogadott legjobb gyakorlatok közelítésének előmozdítása érdekében.

(4) A jogi kötő erővel bíró közvetítői szerep révén a Hatóság a 19. cikkben megállapított eljárással összhangban rendezi a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltéréseket. A Hatóság a 19. cikkel összhangban az érintett intézményre közvetlenül alkalmazandó felügyeleti határozatot hozhat.”

10.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

22. cikk

Rendszerkockázatokra vonatkozó általános rendelkezések

(1) A Hatóság kellő módon figyelembe veszi az 1092/2010/EU rendeletben meghatározott rendszerkockázatot. A Hatóság kezeli a pénzügyi szolgáltatások terén esetlegesen jelentkező olyan kockázatokat, amelyek:

a) oka a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének jelentős meggyengülése, és

b) esetlegesen súlyos, negatív következményekkel járhatnak a belső piacra és a reálgazdaságra nézve.

A Hatóság adott esetben mérlegeli az ERKT és a Hatóság által kidolgozott rendszerkockázatok nyomon követését és értékelését, és reagál az 1092/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban tett figyelmeztetésekre és ajánlásokra.

(2) A Hatóság – az ERKT-vel együttműködésben és a 23. cikkel összhangban – kidolgozza a rendszerkockázatok megállapítására és mérésére szolgáló közös minőségi és mennyiségi mutatókat (kockázati jelzőrendszert).

A Hatóság ezenkívül egy olyan megfelelő stresszteszt-rendszert is kidolgoz, amely azonosítja az esetlegesen rendszerkockázatot jelentő intézményeket. Ezen intézmények felügyeletét meg kell erősíteni, és – adott esetben – a 25. cikkben említett rendezési és szanálási eljárásokat kell rájuk alkalmazni.

(3) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok sérelme nélkül a Hatóság szükség szerint további útmutatásokat és ajánlásokat dolgozhat ki a pénzügyi intézmények számára, az általuk jelentett rendszerkockázatok figyelembevétele érdekében.

A Hatóság biztosítja, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított területekre irányuló szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozása során a pénzügyi intézmények jelentette rendszerkockázatot figyelembe vegyék.

(4) A Hatóság – egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, tagállamok vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére – vizsgálatot végezhet egy bizonyos típusú pénzügyi intézményre, terméktípusra vagy egy magatartástípusra vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelje a pénzügyi rendszer stabilitására vagy az ügyfél- vagy fogyasztóvédelemre nézve jelentett potenciális veszélyeket, és ajánlásokat készítsen az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a megfelelő intézkedések megtételére.

E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az e rendelet által ráruházott ▌hatásköröket, ideértve a 35. és 35b. cikkben foglaltakat is.

(5) A vegyes bizottság biztosítja az e cikkel összhangban végzett tevékenységek átfogó és szektorok közötti koordinációját.”;

10a.  A 23. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság – az ERKT-vel konzultálva – kidolgozza a rendszerkockázatok azonosítására és mérésére szolgáló kritériumokat, továbbá egy olyan megfelelő stresszteszt-rendszert, amely kiterjed a pénzügyi intézmények jelentette vagy nekik okozott rendszerkockázat stresszhelyzetben történő potenciális fokozódásának értékelésére is, ideértve a környezettel kapcsolatos potenciális rendszerkockázatokat is. Ezeket az esetlegesen rendszerkockázatot jelentő pénzügyi intézményeket megerősített felügyelettel kell ellátni, és – adott esetben – a 25. cikkben említett rendezési és szanálási eljárásokat kell rájuk alkalmazni.”

10b.  A 27. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését el kell hagyni.

11.  A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) kibocsátja az uniós stratégiai felügyeleti tervet a 29a. cikkel összhangban;”;

ii.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, valamennyi releváns kérdéssel – ideértve a kiberbiztonságot és a kibertámadásokat is ▌ – kapcsolatos hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;”;

iii. az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) ágazati és szektorok közötti képzési programokat dolgoz ki – a technológiai innovációra tekintettel is –, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára.”

iiia.  a szöveg a következő ea) ponttal egészül ki:

„ea) nyomonkövetési rendszert vezet be a környezettel, a szociális viszonyokkal és az irányítással kapcsolatos kockázatok értékelésére, figyelembe véve a Párizsi Megállapodást (COP 21);”;

b)  ▌a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti szemléletmód és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki.

Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart fenn, kellőképpen figyelembe véve a kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, az üzleti gyakorlatokat, üzleti modelleket, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretét. A Hatóság egy, a pénzügyi intézmények szanálására az Unióban alkalmazandó naprakész uniós szanálási kézikönyvet is kidolgoz és fenntart, kellőképpen figyelembe véve a kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, az üzleti gyakorlatokat, üzleti modelleket, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretét. Az uniós felügyeleti kézikönyv és az uniós szanálási kézikönyv egyaránt meghatározza a bevált gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.

A Hatóság feladatainak ellátása során megfelelően figyelembe veszi a felügyeleti kézikönyvet, többek között az uniós jog lehetséges megsértéseinek 17. cikk szerinti értékelésekor, a 19. cikk szerinti vitarendezés során, valamint a 29a. cikkel összhangban történő, az egész Unióban érvényes stratégiai célkitűzések meghatározásakor és értékelésekor, és a hatáskörrel rendelkező hatóságok 30. cikk szerinti felülvizsgálatának elvégzésekor.

A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az (1) bekezdés a) pontjában említett véleményekről és a (2) bekezdésben említett eszközökről, valamint elemzi az ezekhez kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az vélemények vagy eszközök alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a banki érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.”

12.  a szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Uniós stratégiai felügyeleti terv

(1) A Hatóság a felügyeleti tanácsban folytatott vitát követően, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól kapott hozzájárulásokat, az uniós intézményekben folyó munkát és elemzést, valamint az ERKT figyelmeztetéseit és közzétett ajánlásait figyelembe véve legalább háromévente és március 31-ig ajánlást bocsát ki a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére, amely ajánlásban a hatáskörrel rendelkező hatóságok konkrét nemzeti célkitűzéseinek és prioritásainak sérelme nélkül az Unió egészére kiterjedő felügyeleti stratégiai célkitűzéseket és prioritásokat („uniós stratégiai felügyeleti tervet”) határoz meg. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a hozzájárulásuk során azonosítják azokat a felügyeleti tevékenységeket, amelyeket véleményük szerint a Hatóságnak prioritással kell kezelnie. A Hatóság tájékoztatásul továbbítja az uniós stratégiai felügyeleti tervet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és nyilvánosságra hozza azt honlapján.

Az uniós stratégiai felügyeleti terv konkrét prioritásokat állapít meg a felügyeleti tevékenységek tekintetében a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok, valamint az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának elősegítése, továbbá a 32. cikkel összhangban azonosított lényeges mikroprudenciális tendenciák, esetleges kockázatok és gyenge pontok kezelése, többek között új üzleti modellek előrejelzése érdekében. Az uniós stratégiai felügyeleti terv nem akadályozza meg a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat abban, hogy nemzeti szinten bevált gyakorlatokat alkalmazzanak, további nemzeti prioritások és fejlemények kapcsán intézkedjenek, és figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat.

(2) A hatáskörrel rendelkező összes hatóság ▌kifejti különösen, hogy éves munkaprogramja miként igazodik az uniós stratégiai felügyeleti tervhez.

(4) Minden hatáskörrel rendelkező hatóság az éves jelentése részeként külön fejezetet szentel az éves munkaprogram végrehajtásának.

E fejezetnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  a felügyeleti tevékenységek, a pénzügyi intézményekre, piaci gyakorlatokra és magatartásokra, valamint pénzügyi piacokra vonatkozó vizsgálatok leírása, továbbá az uniós és a nemzeti jog megsértéséért felelős pénzügyi intézményekkel szemben előírt igazgatási intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó információk;

b)  az elvégzett és az éves munkaprogramban nem tervezett tevékenységek leírása;

c)  az éves munkaprogramban előírt, el nem végzett tevékenységek és a program nem teljesített célkitűzéseinek listája, valamint az említett tevékenységek elvégzése és az említett célkitűzések elérése elmulasztása okai.

(5) A Hatóság értékeli a (4) bekezdésben említett külön fejezetben szereplő információkat. Az uniós stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz azt illetően, hogy miként orvosolhatók tevékenységeik releváns hiányosságai.

A jelentések és saját kockázatértékelése alapján a Hatóság azonosítja a hatáskörrel rendelkező hatóság azon tevékenységeit, amelyek kritikusak az uniós stratégiai felügyeleti terv teljesítése szempontjából, és – adott esetben – elvégzi e tevékenységek felülvizsgálatát a 30. cikk alapján.

(6) A Hatóság az éves munkaprogramok értékelése során azonosított legjobb gyakorlatokat nyilvánosságra hozza.”;

13.  A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatai”;

b)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a felügyeleti eredmények konzisztenciájának és hatékonyságának erősítése érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről felülvizsgálatokat végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált hatáskörrel rendelkező hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A felülvizsgálat alá vonandó illetékes hatóságok meghatározása és a felülvizsgálatok lefolytatása során figyelembe kell venni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatban már meglévő információkat és a korábban végzett értékeléseket, beleértve a Hatóságnak a 35. cikkel összhangban szolgáltatott és az érdekeltektől származó összes érdemleges információt is, különösen valamely hatáskörrel rendelkező hatóság lehetséges mulasztásai vagy kötelezettségszegése tekintetében;

c)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) E cikk alkalmazásában a Hatóság elnöklete alatt álló eseti felülvizsgálati bizottságot hoz létre, amelynek tagjai pedig a Hatóság személyi állományába tartoznak; e bizottság munkáját önkéntes és rotációs alapon hatáskörrel rendelkező különböző hatóságok legfeljebb öt képviselője segíti és támogatja (a felülvizsgálat alatt álló hatáskörrel rendelkező hatóság azonban nem küldhet képviselőt) ▌.”

d)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A felülvizsgálatok többek között értékelik:”;

ii.  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a hatáskörrel rendelkező hatóság erőforrásainak, függetlensége mértékének és irányítási hátterének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;”;

iia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) az uniós jog alkalmazása és a felügyelet gyakorlása során elért konvergencia hatékonyságát és fokát, beleértve a 10–16. cikk alapján elfogadott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardokat, iránymutatásokat és ajánlásokat, valamint azt, hogy a felügyeleti gyakorlat milyen mértékben teljesíti az uniós jogban meghatározott célkitűzéseket, ideértve a 29. cikk szerinti közös felügyeleti kultúra és a 29a. cikk szerinti uniós stratégiai felügyeleti terv célkitűzéseit;”

iib.  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kidolgozott legjobb gyakorlatok alkalmazása;”

e)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről. E jelentés megindokolja és meghatározza a felülvizsgálat eredményeként megfelelőnek és szükségesnek ítélt nyomonkövetési intézkedéseket. E nyomonkövetési intézkedések az érintett hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokhoz intézett, a 16. cikk szerinti iránymutatások és ajánlások, valamint a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti vélemények formájában fogadhatók el.

▌A Hatóság nyomonkövetési jelentést ad ki az igényelt nyomonkövetési intézkedéseknek való megfelelés tekintetében. ▌

A Hatóság a szabályozástechnikai standardtervezetek vagy végrehajtás-technikai standardtervezetek 10–15. cikk szerinti, illetve az iránymutatások vagy ajánlások 16. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi a felülvizsgálat eredményét és a feladatainak ellátása során általa szerzett minden más információt a legmagasabb színvonalú felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának biztosítása érdekében.”;

f)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság véleményt nyújt be a Bizottságnak minden esetben, ha – a felülvizsgálat eredményére vagy a feladatainak ellátása során általa beszerzett más információkra tekintettel – uniós szempontokból úgy véli, hogy a pénzügyi intézményekre vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságokra alkalmazandó uniós szabályok további harmonizációja szükséges, vagy ha egy hatáskörrel rendelkező hatóság vagy nem alkalmazta az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokat, vagy pedig oly módon alkalmazta azokat, amely a jelek szerint sérti az uniós jogot.”;

g)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság közzéteszi a (3) bekezdésben említett jelentéseket – a nyomonkövetési jelentéseket is beleértve –, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását. A felülvizsgálatnak alávetett hatáskörrel rendelkező hatóságot bármely jelentés közzététele előtt fel kell hívni észrevételeinek benyújtására. A Hatóság adott esetben a közzététel előtt figyelembe veszi ezeket az észrevételeket. A Hatóság ezen észrevételeket a jelentés mellékleteként közzéteheti, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását vagy ha a hatáskörrel rendelkező hatóság kifogást emel a közzététellel szemben. A (3) bekezdésben említett, a Hatóság által készített jelentést, valamint a (3a) bekezdésben említett, a Hatóság által elfogadott iránymutatásokat, ajánlásokat és véleményeket egyidejűleg kell közzétenni.”;

14.  ▌A 31. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első albekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) megfelelő intézkedések meghozatala olyan fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok működését, az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok intézkedéseinek koordinálása érdekében;”

b)  az (1) bekezdés első albekezdése a következő ea) ponttal egészül ki:

„ea) megfelelő intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a technológiai innováció vívmányainak felhasználásával össze lehessen hangolni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok által foganatosított intézkedéseket;”

c)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A Hatóság megfelelő intézkedéseket hoz a technológiai innovációra támaszkodó szereplők vagy termékek piacra történő belépésének megkönnyítésére. A technológiai innovációra vonatkozó közös európai megközelítés kialakításához való hozzájárulás érdekében a Hatóság – adott esetben a pénzügyi innovációs bizottság támogatásával – elősegíti a felügyeleti konvergenciát, különösen az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”;

15.  a szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:

„31a. cikkA tevékenységek átruházásának és kiszervezésének, valamint a kockázat átruházásának koordinációja

(1)  A Hatóság a (2) és (3) ▐bekezdéssel összhangban folyamatosan koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti intézkedéseit annak érdekében, hogy elősegítse a felügyeleti konvergenciát a tevékenységek pénzügyi intézmények általi átruházásának és kiszervezésének területén, valamint a kockázat általuk harmadik országokba történő átruházásával kapcsolatban, amelyre azzal a céllal kerül sor, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a saját hatáskörükön belül végső felelősséget viselnek az engedélyezésért, a felügyeletért és a végrehajtásra vonatkozó döntésekért a tevékenységek átruházása és kiszervezése, valamint a kockázatok átadása tekintetében.

(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatják a Hatóságot, ha olyan pénzügyi intézmény engedélyezését vagy nyilvántartásba vételét tervezik, amely az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt állna, és ha a pénzügyi intézmény üzleti terve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országokba történő kiszervezését vagy átruházását, illetve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részével járó kockázat harmadik országokba történő átruházását foglalja magában annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. A hatáskörrel rendelkező hatóságok által a Hatóságnak adott értesítéseknek kellően részletesnek kell lenniük.

(3) Amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogszabály alkalmazandó, és amennyiben semmilyen konkrét követelményt nem szab meg a kiszervezés, a feladatátruházás vagy a kockázatátruházás tekintetében, a pénzügyi intézmény tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országban letelepedett más szervezetnek vagy saját fiókjának történő kiszervezéséről vagy arra történő átruházásáról és a tevékenységeinek lényeges részével járó kockázat harmadik országban letelepedett más szervezetre vagy saját fiókjára történő átruházásáról. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság félévente tájékoztatja a Hatóságot az ilyen értesítésekről.

A 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság információt szolgáltat a pénzügyi intézmények kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedéseivel kapcsolatban.

A Hatóság nyomon követi, hogy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik-e, hogy az első albekezdésben említett kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedések megtételére az uniós joggal összhangban kerül-e sor, hogy azok megfelelnek-e a Hatóság iránymutatásainak, ajánlásainak vagy véleményeinek, és hogy azok nem akadályozzák-e a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi hatékony felügyeletet és a végrehajtást valamely harmadik országban.

(3a) Ha egy hatáskörrel rendelkező hatóság ellenőrzési intézkedései akadályozzák a hatékony felügyeletet vagy végrehajtást és a tagállamok közötti szabályozási arbitrázs kockázatát vonják maguk után, akkor a Hatóság ajánlásokat bocsáthat ki az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság számára arra vonatkozóan, hogy miként tökéletesítse ellenőrzési rendszerét, és többek között határidőt írhat elő, ameddig a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles végrehajtani az ajánlott változtatásokat. Ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság nem tesz eleget az ajánlásoknak, akkor ezt meg kell indokolnia, és a Hatóság ezen indokolással együtt nyilvánosságra hozza ajánlásait.

(3b) A Bizottság [az e módosító rendelet hatálybalépését követő év]-ig jelentést készít, amelyben számba veszi az ágazati jogszabályok különböző megközelítéseit a kiszervezett vagy átruházott tevékenység lényeges mivoltának értékelése tekintetében, és megvizsgálja, hogy van-e mód – közös kritériumok és módszertan alapján – összehangoltabb megközelítés alkalmazására. A Bizottság benyújtja ezt a jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ennek során a Bizottság az alábbiakat veszi figyelembe:

a) a tevékenység folyamatossága,

b) a tényleges igazgatási kapacitás,

c) az átruházott és kiszervezett tevékenységek, valamint a kockázatátruházások ellenőrzéséhez rendelkezésre álló tényleges kapacitás.

15a.  a szöveg a következő 31b. cikkel egészül ki:

„31b. cikkInformációcsere az alkalmasságról és a feddhetetlenségről

A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban az EIOPA-val és az ESMA-val együtt létrehoz egy rendszert a pénzügyi intézmények minősített részesedéseinek tulajdonosai, igazgatói és kulcsfontosságú tisztséget betöltő tisztségviselői alkalmasságának és feddhetetlenségének a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi értékelése szempontjából lényeges információk kicseréléséhez.

16.  A 32. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„32. cikkA piaci fejlemények értékelése,

többek között stressztesztek révén

(1)  A Hatóság hatáskörén belül figyelemmel kíséri és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti a másik két európai felügyeleti hatóságot, az ERKT-t valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a releváns mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság értékelésének ▌elemzést is tartalmaznia kell azokra a piacokra vonatkozóan, amelyeken a pénzügyi intézmények működnek, valamint a lehetséges piaci fejleményeknek az ezen intézményekre gyakorolt hatására vonatkozóan.

(2)  A Hatóság az egész Unióra kiterjedő értékelést kezdeményez és koordinál, amelynek célja a pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szemben mutatott ellenállóképességének reális módon történő felmérése. E céloknak megfelelően kialakítja az alábbiakat:

a)  közös módszertan annak értékelésére, hogy a különböző gazdasági forgatókönyvek milyen hatást gyakorolnak az intézmény pénzügyi helyzetére;

aa)  az uniós szintű értékeléseknek alávetendő pénzügyi intézmények azonosítására szolgáló közös módszerek;

b)  egységes megközelítés a pénzügyi intézmények ellenállóképességére vonatkozó értékelések eredményeinek közzétételére;

c)  közös módszertan az egyes termékek és a forgalmazási folyamatok által az intézményre gyakorolt hatások értékelésére; ▐

d)  közös módszertan az eszközértékelésre, szükség szerint a stresszteszt céljára; és

da)  közös módszertan annak értékelésére, hogy a környezeti kockázatok milyen hatást gyakorolnak az intézmények pénzügyi stabilitására.

E bekezdés alkalmazásában a Hatóság együttműködik az ERKT-vel, elkerülve a monetáris politikák végrehajtásával kapcsolatos minden esetleges összeférhetetlenséget.

(2a)  A Hatóság az egységes felügyeleti mechanizmussal együttműködve legalább évente dönt arról, hogy el kell-e végezni a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelést, és döntésének indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Amennyiben az egész Unióra kiterjedő értékelés készül, a Hatóság minden egyes részt vevő pénzügyi intézményre vonatkozóan közzéteszi az eredményeket, kivéve, ha megítélése szerint e közzététel az Unió vagy annak egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitása, a piac integritása, vagy a belső piac működése szempontjából helytelen.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségei nem akadályozzák a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelés eredményének közzétételében vagy az ilyen értékelés eredményének a Hatósághoz annak érdekében történő továbbításában, hogy a Hatóság közzétegye a pénzügyi intézmények ellenállóképessége egész Unióra kiterjedő értékelésének eredményeit.

(3)  Az ERKT 1092/2010/EU rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság évente egyszer és szükség esetén gyakrabban értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ERKT-hez a hatáskörébe eső tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról, kombinálva ezt az értékelést a 22. cikk (2) bekezdésében említett kockázati jelzőrendszerrel.

A Hatóság ezekben az értékelésekben meghatározza a fő kockázatok besorolását és a gyenge pontokat és – amennyiben szükséges – megelőző vagy korrekciós intézkedéseket javasol.

(3a)  A pénzügyi intézmények ellenállóképességének egész Unióra kiterjedő értékelésének e cikk szerinti lefolytatásához a Hatóság a 35. cikknek megfelelően és az abban rögzített feltételek szerint közvetlenül információkat kérhet e pénzügyi intézményektől. Előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak célzott felülvizsgálatok elvégzését is. A módszerek, gyakorlatok és eredmények összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében a 21. cikknek megfelelően és az abban rögzített feltételek szerint előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára helyszíni vizsgálatok elvégzését, és maga is részt vehet e helyszíni vizsgálatokon.

(3b)  A Hatóság előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy felhívják a pénzügyi intézményeket arra, hogy a (3a) bekezdés szerint szolgáltatandó információt vessék alá független ellenőrzésnek.

(4)  A Hatóság biztosítja az ágazatközi fejlemények, a kockázatok és gyenge pontok megfelelő kezelését azáltal, hogy a vegyes bizottságon keresztül szorosan együttműködik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság).”;

17.  a 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

Nemzetközi kapcsolatok, beleértve az egyenértékűséget is

(1) A tagállamok és az uniós intézmények hatásköreinek sérelme nélkül, a Hatóság kapcsolatokat alakíthat ki és igazgatási megállapodásokat köthet szabályozó, felügyeleti és adott esetben szanálási hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásával. Ezek a megállapodások nem teremtenek az Unióra és a tagállamokra nézve jogi kötelezettségeket, és nem akadályozzák meg a tagállamokat és hatáskörrel rendelkező hatóságaikat abban, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek ezekkel a harmadik országokkal.

Ha valamely harmadik ország szerepel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke alapján a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló hatályos jogi aktussal összhangban azon joghatóság szerinti területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve, akkor a Hatóság nem köt együttműködési megállapodásokat e harmadik ország szabályozó, felügyeleti és adott esetben szanálási hatóságaival.

(2) A Hatóság a Bizottság kifejezett tanácsadás iránti kérelmére, saját kezdeményezésére vagy ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok ezt írják elő, segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében.

(2a) A Hatóság folyamatosan nyomon követi az azon harmadik országokban bekövetkezett szabályozási és felügyeleti, valamint adott esetben szanálási fejleményeket, alkalmazott végrehajtási gyakorlatokat és bekövetkezett releváns piaci fejleményeket, amelyek tekintetében a Bizottság egyenértékűségi határozatokat fogadott el az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően, annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az említett határozatok meghozatalának alapjául szolgáló kritériumok és az azokban rögzített feltételek. A Hatóság három évente, illetve – adott esetben, vagy ha az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezt kéri – gyakrabban bizalmas jelentést nyújt be megállapításairól az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a másik két európai felügyeleti hatóságnak. E jelentés különös figyelmet fordít a pénzügyi stabilitásra, a piac integritására, a befektetők védelmére és a belső piac működésére gyakorolt hatásokra.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik azon harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, és adott esetben szanálási hatóságaival is, amelyek szabályozási és felügyeleti rendszereit egyenértékűnek fogadták el. Ezen együttműködésnek az említett harmadik országok érintett hatóságaival kötött igazgatási megállapodásokon kell alapulnia. A Hatóság az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket foglal az ilyen igazgatási megállapodásokba azok megtárgyalásakor:

a)  azon mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a Hatóság számára, hogy megszerezze a vonatkozó információkat, ideértve a szabályozási rendszerre, a felügyeleti szemléletmódra, a releváns piaci fejleményekre és bármely olyan változásra vonatkozó információkat is, amelyek hatással lehetnek az egyenértékűségi határozatra;

b)  a Hatóság felelősségi körében végzett felügyeleti tevékenységek, többek között a helyszíni vizsgálatok koordinációjával kapcsolatos eljárásokat adott esetben az ilyen egyenértékűségi határozatok nyomon követéséhez szükséges mértékben, önkéntes és rotációs alapon hatáskörrel rendelkező különböző hatóságok legfeljebb öt képviselője, valamint a harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága segíti és támogatja.

A Hatóság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és a többi európai felügyeleti hatóságot, ha egy harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja ilyen igazgatási megállapodás megkötését vagy a hatékony együttműködést. A Bizottság figyelembe veszi ezen információt a vonatkozó egyenértékűségi határozatok felülvizsgálatakor.

(2b) Ha a Hatóság a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban a szabályozási, felügyeleti, illetve – adott esetben – a szanálási vagy végrehajtási gyakorlatokkal kapcsolatos olyan fejleményeket észlel, amelyek hatással lehetnek az Unió vagy egy vagy több tagállam pénzügyi stabilitására, a piac integritására vagy a befektetők védelmére, illetve a belső piac működésére, erről bizalmasan és haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetesen tájékoztatják a Hatóságot azon szándékukról, hogy igazgatási megállapodást kívánnak kötni harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok által szabályozott területek bármelyikén, ideértve a harmadik országbeli szervezetek fiókjaival kapcsolatos megállapodásokat is. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a lehető legrövidebb időn belül a Hatóság rendelkezésére bocsátják az ilyen tervezett megállapodások tervezetét.

A Hatóság igazgatási modellmegállapodások kidolgozásában a következetes, hatékony és eredményes uniós felügyeleti gyakorlatok létrehozása és a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése céljából együttműködhet a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a lehető legszorosabban nyomon követik az ilyen modellmegállapodásokat.

Amennyiben a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködve ilyen igazgatási megállapodásmodelleket dolgoz ki, úgy a hatáskörrel rendelkező hatóságok a modell kialakításának befejezése előtt nem kötnek harmadik országbeli hatóságokkal igazgatási megállapodásokat.

A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésébe belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a (2a) bekezdéssel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.

(3a) A Hatóság arra törekszik, hogy teljes jogú tagságot szerezzen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban, valamint megfigyelői státuszhoz jusson a Nemzetközi Számviteli Standard Testületben.

A Hatóság által a nemzetközi fórumokon képviselendő bármely álláspontot előzőleg a felügyeleti tanácsnak meg kell vitatnia és jóvá kell hagynia.

(3b) A Hatóság adott esetben figyelemmel kíséri a szabályozási, felügyeleti és adott esetben a szanálási fejleményeket, valamint a végrehajtási gyakorlatokat és a vonatkozó piaci fejleményeket olyan harmadik országokban, amelyek tekintetében nemzetközi megállapodások megkötésére került sor.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az e cikk (1) bekezdésének második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik az e bekezdés első albekezdésében említett harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, adott esetben szanálási hatóságaival is.”;

18.  A 34. cikket el kell hagyni.

19.  A 35. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1), (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság kérelmére a hatáskörrel rendelkező hatóságok a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy jogszerűen hozzáférnek a szóban forgó információkhoz.

A rendelkezésre bocsátott információnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a Hatóság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.

(2) A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként és a megadott formátumban vagy a Hatóság által jóváhagyott összehasonlítható sablonokban bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint mindig a meglévő egységes jelentéstételi formátumban kell eljuttatni, és tiszteletben kell tartani a nemzeti és uniós jogban, többek között az 1. cikk (2) bekezdésben említett jogalkotási aktusokban előírt arányosság elvét.

(3) Hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére a Hatóság átad a birtokában lévő minden olyan információt, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a feladatai elvégzéséhez szüksége van▐.”;

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha az (1) bekezdéssel összhangban kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést intézhet az alábbiak bármelyikéhez:

a) egyéb, felügyeleti feladatokkal megbízott hatóságok;

b) az érintett tagállam pénzügyekre hatáskörrel rendelkező minisztériuma, amennyiben az rendelkezik prudenciális információkkal;

c) az érintett tagállam nemzeti központi bankja;

d) az érintett tagállam statisztikai hivatala.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.”;

c)  a (6) és a (7a) bekezdést el kell hagyni;

20.  a szöveg a következő 35a–35d. cikkel egészül ki:

„35a. cikkA 35b. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 35. cikkel összhangban a Hatóságra, a Hatóság valamely tisztviselőjére vagy a Hatóság által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

A 35a. és 35b. cikket a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni.

35b. cikkPénzügyi intézményekhez, holdingtársaságokhoz vagy érintett pénzügyi intézmények fiókjaihoz és egy pénzügyi csoporton vagy konglomerátumon belüli, szabályozás alá nem tartozó operatív szervezetekhez intézett információkérés

(1) Ha a 35. cikk (1) vagy (5) bekezdése alapján kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság az adatok bármely megkettőzését elkerülő módon kérheti az érintett pénzügyi intézményektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak elvégzését lehetővé tevő minden szükséges információt

a) az érintett pénzügyi intézményektől;

b) holdingtársaságoktól vagy egy érintett pénzügyi intézmény fiókjaitól;

c) egy pénzügyi csoporton vagy konglomerátumon belüli, szabályozás alá nem tartozó operatív szervezetektől, amelyek az érintett pénzügyi intézmények pénzügyi tevékenységei vonatkozásában jelentősek.

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben felsorolt érintett intézmények és szervezetek vagy jogi képviselőik ▌szolgáltatják a Hatóság által előírt észszerű határidőn belül.

(5) A Hatóság haladéktalanul megküldi a ▌ kérés ▌másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben felsorolt, az információkérés által érintett szervezet székhellyel rendelkezik vagy letelepedett.

(6) A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikkel összhangban kapott bizalmas információt.

35c. cikkA pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben a Hatóság az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 35d. cikk (1) bekezdésében említett jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor a Hatóság felkéri a Bizottságot az ügy kivizsgálására. ▌

35d. cikkPénzbírságok

és időszakos kényszerítő bírságok

(-1) A Bizottság pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó bármely határozat meghozatala előtt meghallgatási lehetőséget biztosít az információkérés által érintett intézmény vagy szervezet számára.

A Bizottság pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatának alapjául kizárólag olyan megállapítások szolgálhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett intézményeknek vagy szervezeteknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(1) A Bizottság pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el, ha megállapítja, hogy a 35b. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamely intézmény vagy szervezet szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta a kért információ szolgáltatását, vagy a 35b. cikk (1) bekezdése értelmében hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt ▌szolgáltatott.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszege ▌legalább ..... EUR [X; kevesebb mint 50 000] és legfeljebb ... EUR [Y; kevesebb mint 200 000], továbbá elrettentő hatásúnak, hatékonynak és arányosnak kell lennie mind az intézmény vagy szervezet méretéhez, mind pedig a szabálysértés természetéhez és jelentőségéhez képest.

A Hatóság az ESMA-val és az EIOPA-val közösen szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a pénzbírságok kiszabásának e bekezdéssel összhangban álló módszereit.

▌(5) ▌A pénzbírság teljes összege nem haladhatja meg az érintett szervezet által az előző üzleti évben elért éves árbevétel X%-át [X%: 20%-nál alacsonyabb arány], kivéve, ha a szervezet közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén. Ebben az esetben a pénzbírság teljes összegének legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

(5a) A Bizottság időszakos kényszerítő bírságot szabhat ki, amelynek hatálya addig tarthat, amíg a szabálysértés nem korrigálják. Az időszakos kényszerítő bírság összegének arányosnak kell lennie mind az intézmény vagy szervezet méretéhez, mind pedig a szabálysértés természetéhez és jelentőségéhez képest.

(5b) Az intézmény vagy szervezet védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Az intézménynek vagy szervezetnek jogában áll betekinteni a Hatóság és a Bizottság ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Hatóság vagy a Bizottság belső előkészítő dokumentumaira.

(5c) A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtását csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A pénzbírsággal vagy időszakos kényszerítő bírsággal sújtott intézmények vagy szervezetek az Európai Unió Bírósága előtt eljárást indíthatnak a pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabására vonatkozó bizottsági határozattal szemben. A Bíróság többek között hatályon kívül helyezheti, csökkentheti vagy felemelheti a Bizottság által kiszabott pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság összegét.

(5d) A Bizottság nyilvánosságra hoz minden kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(5e) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Unió általános költségvetését illeti.

▌21.  A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdést el kell hagyni;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság az ERKT Hatóságnak címzett figyelmeztetése vagy ajánlása kézhezvételét követően a felügyeleti tanács a legközelebbi ülésén – de adott esetben még korábban – megvitatja e figyelmeztetést vagy ajánlást azzal a céllal, hogy értékelje a figyelmeztetésnek vagy ajánlásnak a Hatóság feladatainak teljesítésére gyakorolt hatásait, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges nyomonkövetési intézkedéseket.

A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz arról, hogy szükség van-e a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó bármely intézkedés meghozatalára, és ha igen, akkor mi legyen az intézkedés tartalma.

Ha a Hatóság egy figyelmeztetés vagy ajánlás nyomán nem hoz intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az ERKT számára. Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 19. cikke (5) bekezdésének megfelelően tájékoztatja erről az Európai Parlamentet. Az ERKT tájékoztatja erről a Tanácsot és a Bizottságot is.”

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetés vagy ajánlás kézhezvételét követően a Hatóság adott esetben az időben történő nyomon követés biztosítása érdekében felhasználhatja az e rendelettel ráruházott hatásköröket.

Ha a címzett nem kívánja betartani az ERKT ajánlásait, ennek okait közli és megvitatja a felügyeleti tanáccsal.”

d)  a (6) bekezdést el kell hagyni.

22.  A 37. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„37. cikk

Banki érdekképviseleti csoport

(1) A Hatóság feladataival érintett területeken az érdekeltekkel folytatandó konzultáció elősegítése céljából létre kell hozni egy banki érdekképviseleti csoportot. A banki érdekképviseleti csoporttal a 10–15. cikknek megfelelően hozott, a szabályozás- és végrehajtás-technikai standardokra vonatkozó intézkedésekről, továbbá amennyiben ezek egyes pénzügyi intézményekre nem vonatkoznak, az iránymutatások és ajánlások esetében a 16. cikk, a vélemények esetében a 16a. cikk, a kérdések és válaszok esetében pedig a esetében a 16b. cikk szerinti intézkedésekről kell konzultálni. Amennyiben sürgős intézkedés szükséges, és nincs mód konzultálásra, a banki érdekképviseleti csoportot mihamarabb értesíteni kell.

A banki érdekképviseleti csoport – szükség szerint – saját kezdeményezésére, de legalább évente négyszer ülésezik.

(2) A banki érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, 13 tag kiegyensúlyozott arányban képviseli az Unióban működő hitel- és befektetési intézeteket (közülük három szövetkezeti és takarékbankokat), 13 tag képviseli azok munkavállalóinak képviselőit, valamint a fogyasztók, a banki szolgáltatások használói és a kkv-k képviselőit, és 4 tagnak független, élvonalbeli tudományos szakembernek kell lennie.

(3) Az érdekképviseleti csoportok tagjait nyílt és átlátható kiválasztási eljárást követően a felügyeleti tanács jelöli ki. A felügyeleti tanács a határozata meghozatalakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a bankágazat sokszínűségének megfelelő tükrözését, a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt és az Unió egész területén működő érintett szereplők képviseletét. A banki érdekképviseleti csoport tagjait képzettségük, készségeik, szakirányú ismereteik és bizonyított szakmai tapasztalatai szerint kell kiválasztani.

(3a) A banki érdekképviseleti csoport a tagjai közül elnököt választ. A elnök megbízatása kétéves időszakra szól.

Az Európai Parlament felkérheti a banki érdekképviseleti csoport elnökét, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljon a képviselők által feltett bármely kérdésre.

(4) A Hatóság – a 70. cikkben meghatározott szakmai titoktartásra is figyelemmel – minden szükséges információt megad, és megfelelő titkársági támogatást biztosít a banki érdekképviseleti csoport számára. A megfelelő ellentételezést biztosítani kell a banki érdekképviseleti csoport nem nyereségérdekeltségű szervezeteket képviselő tagjai számára, kivéve a piaci szereplők képviselőit. Ez az ellentételezésnek figyelembe veszi a tagok előkészületekkel és utómunkálatokkal kapcsolatos feladatait, és legalább egyenértékű a tisztviselőkre a 259/68/EGK, Euratom, Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) tanácsi rendeletben( 13 ) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (Személyzeti Szabályzat) V. címe 2. szakaszának (1) bekezdése szerint vonatkozó megtérítési mértékkel. A banki érdekképviseleti csoport szakmai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportokat hozhat létre. A banki érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.

A banki érdekképviseleti csoport tagjai két egymást követő időszakon át láthatják el feladatukat.

(5) A banki érdekképviseleti csoport tanácsot nyújthat a Hatóságnak a Hatóság feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről, külön figyelmet fordítva a 10–16b., valamint a 29., 30., 32. és 35. cikkben meghatározott feladatokra.

Ha a banki érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak egymással megegyezni a tanács tekintetében, akkor a csoport egyharmada vagy az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön tanácsot bocsáthatnak ki.

A banki érdekképviseleti csoport, az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport, a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport közös tanácsot alakíthat ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.

(6) A banki érdekképviseleti csoport a tagok kétharmados többségével fogadja el az eljárási szabályzatát.

(7) A Hatóság nyilvánosságra hozza a banki érdekképviseleti csoport tanácsait, tagjainak külön tanácsait, a konzultációik eredményét, továbbá azt, hogy a Hatóság miként vette figyelembe a tanácsokat és konzultációs eredményeket. ”;

b)    az (5) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha a banki érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak kialakítani közös véleményt vagy tanácsot, az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön véleményt vagy külön tanácsot alakíthatnak ki.

A banki érdekképviseleti csoport, az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport, a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport közös véleményeket és tanácsot alakíthatnak ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.”;

22a.  A 38. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság biztosítja, hogy a 18., 19. vagy 20. cikk alapján elfogadott határozatok semmilyen módon nem ütköznek a tagállamok költségvetési hatáskörével.”

23.  A 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikkDöntéshozatali eljárások

(1) A Hatóság a 17., 18. és 19. cikk alapján hozott határozatok elfogadásakor a (2)–(6) bekezdés szerint jár el.

(2) A Hatóság a címzett hivatalos nyelvén tájékoztatja egy határozat bármely címzettjét a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti a határozat tárgyával kapcsolatos álláspontját. A címzettnek jogában áll, hogy álláspontját a saját hivatalos nyelvén fejtse ki. Az első mondatban foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(3) A Hatóság határozatait indokolni kell.

(4) A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(5) Ha a Hatóság a 18. cikk (3) bekezdése vagy a 18. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(6) A Hatóság ▌18. vagy 19. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra kell hozni. A Hatóság 17. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra lehet hozni. A nyilvánosságra hozatal során meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes az érintett pénzügyi intézmények jogos érdekével vagy üzleti titkaik védelmével, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”;

24.  A 40. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő aa) és ab) ponttal egészül ki:

„aa) az ügyvezető tanács 45. cikk (1) bekezdésében említett állandó tagjai, akik nem rendelkeznek szavazati joggal;

ab) annak a tagállami közigazgatási egységnek a vezetője, amely a 10–15. cikk hatálya alá tartozó eljárás céljából az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok letárgyalásáért és elfogadásáért felel”;

ia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) az egyes tagállamok hitelintézeteinek felügyeletére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság vezetője azzal a céllal, hogy a 10–15. cikkben meghatározottak kivételével bármelyik hatáskörben eljárjon, akinek legalább évente kétszer személyesen részt kell vennie az ülésen;”

ib.  az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) az ERKT egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal, és aki tartózkodik attól, hogy a monetáris politikák irányításával kapcsolatos álláspontokat képviseljen.”

ib.  a szöveg a következő fa) ponttal egészül ki:

„fa) az ESZT egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal;”

aa)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Minden ▌hatóság felelős egy magas rangú póttag kijelöléséért a hatóságon belül, aki helyettesítheti a felügyeleti tanács az (1) bekezdés ab) és b) pontjában említett tagját, annak akadályoztatása esetén.”

ab)  a (4a) bekezdést el kell hagyni.

ac)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) A 94/19/EK irányelv alkalmazási körében eljárva a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagjához – adott esetben – csatlakozhat az egyes tagállamokban betétbiztosítási rendszereket működtető releváns szervek képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal.

Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem illetékes szanálási ügyekben, akkor a felügyeleti tanácsnak úgy határozhat, hogy meghívja a szanálási hatóság egy képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal.”

ad)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A 10–15. cikk hatálya alá tartozó intézkedések alkalmazásában a Bizottság egy képviselője a felügyeleti tanács szavazati joggal nem rendelkező tagjaként, valamint az Európai Parlament egy képviselője és minden tagállam közigazgatásából egy-egy képviselő megfigyelőként részt vehet a felügyeleti tanácsban.”

b)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A felügyeleti tanács megfigyelőket hívhat meg.”

c)  a szöveg a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”;

25.  a 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikkBelső bizottságok

A felügyeleti tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre. A felügyeleti tanács rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra, az ügyvezető tanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.”;

26.  ▌A 42. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„42. cikk

A felügyeleti tanács függetlensége

Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása során a felügyeleti tanács elnöke és ▌tagjai függetlenül és objektíven járnak el, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem kormánytól, ▌sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények és szervek, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalany nem törekedhet a felügyeleti tanács tagjainak befolyásolására feladataik ellátása során.

Ha a 30. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett függetlenség mértéke az említett cikkel összhangban végzett értékelés szerint nem elégséges, akkor a felügyeleti tanács döntése szerint vagy ideiglenesen felfüggeszti a szóban forgó tag szavazati jogait, vagy a hiányosság orvoslásáig ideiglenesen felfüggeszti a Hatóságban betöltött tagságát.”;

27.  A 43. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) „A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához, és ő a fő döntéshozó szerv a stratégiai döntések és a fontosabb szakpolitikai döntések tekintetében.

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a ▌ felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság ajánlásait, iránymutatásait, véleményeit és határozatait, valamint a ▌II. fejezetben említett tanácsot ad.”;

b)  a (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni;

c)  ▌a (4)▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács minden év szeptember 30-ig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Hatóság meghatározza a felülvizsgálatok prioritásait, adott esetben azonosítva a 30. cikkel összhangban felülvizsgálat alá vetendő hatáskörrel rendelkező hatóságokat és tevékenységeket. Kellően indokolt esetben a Hatóság a felülvizsgálat alá vetendő további hatáskörrel rendelkező hatóságokat is megjelölhet.

A munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni.”;

d)    az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A felügyeleti tanács – az ügyvezető tanács javaslata alapján – az 47. cikk (9f) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

e)  a (8) bekezdést el kell hagyni;

27a.  a szöveg a következő 43a. cikkel egészül ki:

„43a. cikk

A felügyeleti tanács által elfogadott határozatok átláthatósága

A Hatóság a 70. cikkben foglaltaktól függetlenül, a felügyeleti tanács ülésének időpontjától számított legfeljebb hat héten belül az Európai Parlament rendelkezésre bocsátja legalább az ülés átfogó és érdemi jegyzőkönyvét, valamint a határozatok magyarázatokkal ellátott listáját, amelyek ismerete lehetővé teszi a lefolytatott viták maradéktalan megértését. ”

28.  A 44. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

Az e bekezdés első albekezdésében foglaltaktól eltérve a 10–16. cikkben meghatározott aktusok, tervezetek és eszközök kidolgozásáról és elfogadásáról szóló határozatok esetében, valamint a 9. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése, a 9a. cikk és a VI. fejezet értelmében elfogadott intézkedések és határozatok esetében a felügyeleti tanács tagjainak az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdése szerinti minősített többségével kell meghoznia határozatait, amelynek magában kell foglalnia legalább azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó – a szavazáson jelen lévő – tagok egyszerű többségét, amely tagállamok az 1024/2013/EU rendelet 2. cikkének 1. pontja szerinti részt vevő tagállamok (a továbbiakban: részt vevő tagállamok),valamint azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó – a szavazáson jelen lévő – tagok egyszerű többségét, amely tagállamok az 1024/2013/EU rendelet 2. cikkének 1. pontja szerinti részt nem vevő tagállamok (a továbbiakban: részt nem vevő tagállamok). Az ügyvezető tanács állandó tagjai és az elnök nem szavazhatnak e határozatokról.

A 18. cikk (3) és (4) bekezdése alapján elfogadott határozatok tekintetében, az e bekezdés első albekezdésében foglaltaktól eltérve a felügyeleti tanácsnak a szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többségével- amely egyszerű többség magában foglalja a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többségét és a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többségét – kell meghoznia határozatait.

a)   a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a felügyeleti tanács hatásköre, hogy a tagok egyszerű többségével elfogadja az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és a 35b.–35d. cikkek céljaira a 47. cikk (3) bekezdésével összhangban előkészített határozatokat.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem hozza meg az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., a 31a., a 32. és a 35b.–35h. cikkek céljaira előkészített határozatokat, módosíthatja e határozatokat. A felügyeleti tanácsnak felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy e módosított határozatokat a felügyeleti tanács tagjainak háromnegyedes többségével elfogadja.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem fogadja el a második albekezdésben említett módosított határozatokat, a lehető leghamarabb, de legkésőbb négy hónapon belül az ügyvezető tanács hoz határozatot.”;

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A felügyeleti tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzat részletesen meghatározza a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket.”

c)    a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok másképp rendelkeznek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az elnökre, azon tagokra, akik az ügyvezető tanácsnak is tagjai, valamint az Európai Központi Bank felügyeleti tanácsa által kinevezett képviselőjére.”;

29.  a III. fejezetben a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„2. szakasz

Ügyvezető tanács”

30.  a 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikkÖsszetétel

(1) Az ügyvezető tanács az elnökből és három állandó tagból áll, akiknek valamelyik uniós tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük. Az elnök egyértelműen meghatározott szakpolitikai és vezetői feladatokkal bízza meg az állandó tagok mindegyikét, különös tekintettel a költségvetési ügyekkel, a Hatóság munkaprogramjával összefüggő ügyekkel és a konvergenciaügyekkel kapcsolatos hatáskörökre. Az állandó tagok egyike elnökhelyettesként jár el, és az elnök feladatait látja el e rendelettel összhangban az elnök távollétében vagy indokolt akadályoztatása esetén.

(2) Az állandó tagokat érdemeik, alkalmasságuk, a pénzügyi intézményekkel, azok különféle üzleti modelljeivel, a piacokkal, és különösen a banki piacokkal, többek között a fogyasztói érdekekkel kapcsolatos ismereteik és gyakorlati tapasztalataik, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlatuk alapján kell kiválasztani. Az állandó tagoknak széles körű vezetői tapasztalattal kell rendelkezniük. Legalább egy olyan állandó tagnak kell lennie, aki a jelölését megelőző évben nem állt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság alkalmazásában. A kiválasztásnak nyilvános pályázati felhíváson kell alapulnia, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd a Bizottság ezt követően összeállítja az alkalmas jelöltek szűkített listáját, konzultációt folytatva a felügyeleti tanáccsal.

A Bizottság benyújtja a szűkített listát az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az ügyvezető tanács állandó tagjainak kinevezéséről ▌. Az ügyvezető tanács összetétele kiegyensúlyozott, arányos, és az Unió egészét tükrözi.

(3) Amennyiben az ügyvezető tanács egyik állandó tagja már nem teljesíti a 46. cikkben meghatározott feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy az Európai Parlament és a Tanács a saját kezdeményezésükre vagy a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

(4) Az állandó tagok megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó tag ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az értékelést figyelembe véve a Bizottság benyújtja a Tanácsnak azon állandó tagok listáját, akiknek a megbízatása meghosszabbítható. E lista alapján és az értékelést figyelembe véve a Tanács meghosszabbíthatja az állandó tagok megbízatását.”;

31.  a szöveg a következő 45a. cikkel egészül ki:

„45a. cikkDöntéshozatal

(1) Az ügyvezető tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az elnök vagy az ügyvezető tanács legalább három tagja kérésére a határozatokat a felügyeleti tanács elé terjesztik.

(2) A Bizottság képviselője a 63. cikkben említett ügyek kivételével szavazati jog nélkül vesz részt az ügyvezető tanács ülésein.

(3) Az ügyvezető tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(4) Az ügyvezető tanács üléseit az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a testület valamelyik tagjának a kérésére, és azokat az elnök vezeti.

Az ügyvezető tanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyeleti tanácsi ülés előtt ülésezik. Az ügyvezető tanács rendszeresen jelentést tesz a felügyeleti tanácsnak, és évente legalább tizenegy alkalommal ülésezik.

(5) ▌A szavazati joggal nem rendelkező résztvevők nem vesznek részt az ügyvezető tanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak.

(5a) A felügyeleti tanács jogosult külön információkérést küldeni az ügyvezető tanácsnak. ”;

32.  a szöveg a következő 45b. cikkel egészül ki:

„45b. cikkBelső bizottságok

Az ügyvezető tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre.”;

33.  A 46. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„46. cikkAz

ügyvezető tanács függetlensége

Az ügyvezető tanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el, kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérnek és nem fogadnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Az ügyvezető tanács tagjai nem tölthetnek be semmilyen tisztséget nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi jogalany sem kísérelheti meg befolyásolni az ügyvezető tanács tagjait feladataik elvégzése során.”;

34.  A 47. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„47. cikkFeladatok

(1) Az ügyvezető tanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse megbízatását és elvégezze a rábízott feladatokat. Az ügyvezető tanács – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön.

(2) Az éves és a többéves munkaprogramot az ügyvezető tanács terjeszti a felügyeleti tanács elé elfogadásra.

(3) Az ügyvezető tanács a 63. és a 64. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

A 17. és 19. cikk, a 22. cikk (4) bekezdése és a 30. ▌cikk alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörrel rendelkezik az eljárásra és a határozathozatalra. A 22. cikk (1) bekezdése, a 22. cikk (2) bekezdése, a 22. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (5) bekezdése, a 29a., a 31a., a 32. és a 35b–35d. cikkek alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörébe tartozik azon határozatok előkészítése, amelyek a 44. cikk (1a) bekezdésében meghatározott döntéshozatali eljárás hatálya alá tartoznak. Az ügyvezető tanács folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti tanácsot az általa előkészített és meghozott valamennyi határozatról.

(3a) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben vizsgálatot folytat és véleményt ▌nyilvánít, amelyben a felügyeleti tanácsnak kell határozatot hoznia.

(4) Az ügyvezető tanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – a 68. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(5) Az ügyvezető tanács a 72. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

(6) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanácsnak javaslatot tesz a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentés elkészítésére a (9) bekezdés f) pontjában említett jelentéstervezet alapján.

(7) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanács javaslatát kellőképpen figyelembe véve az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban kinevezi és felmenti a fellebbviteli tanács tagjait.

(8) Az ügyvezető tanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.

(9) Az ügyvezető tag ellátja a következő konkrét feladatokat:

a) a felügyeleti tanács iránymutatásával és az ügyvezető tanács ellenőrzése mellett megvalósítja a Hatóság éves munkaprogramját;

b) különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön;

c) a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot;

d) minden év június 30-ig a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a következő évi munkaprogramot;

e) a 63. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és a 64. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését;

f) elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetve a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre;

g) a 68. cikkben megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.”;

35.  A 48. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az elnök – akinek egy uniós tagállam állampolgárának kell lennie – felelős a felügyeleti tanács és az ügyvezető tanács munkájának előkészítéséért és az üléseik elnökletéért.”;

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság az elnök kiválasztása céljából kiválasztási bizottságot állít fel, amely hat független jeles személyből áll. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a kiválasztási bizottságba két-két tagot nevez ki. A kiválasztási bizottság a tagjai közül választja meg elnökét. A kiválasztási Bizottság egyszerű többséggel határoz az álláshirdetésről, a kiválasztási kritériumokról és a konkrét munkaköri profilról, a pályázók köréről, valamint a pályázók átvilágításának céljaira alkalmazandó módszerekről annak érdekében, hogy legalább két jelöltet tartalmazó, a nemek közötti egyensúlyt biztosító szűkített listát állítson össze. Szavazategyenlőség esetén a kiválasztási bizottság elnökének szavazata dönt.

Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal, különösen a banki területtel kapcsolatos ismeretei alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyilvános pályázati felhívást követően választják ki. Az elnöknek jelentős számú év elismert tapasztalattal kell rendelkeznie a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a felsővezetés terén, bizonyítania kell vezetői készségeit és nagyfokú hatékonyságát, rátermettségét és feddhetetlenségét, valamint az Unió legalább két hivatalos nyelvének ismeretét.

A kiválasztási bizottság az elnöki tisztségre pályázó jelöltekről egy szűkített listát nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az Európai Parlament a kiválasztott jelölteket zárt vagy nyilvános meghallgatásokra hívhatja be, írásbeli kérdéseket terjeszthet a pályázók elé, kifogást emelhet bármely jelölt kijelölésével szemben, és ajánlhatja az általa legmegfelelőbbnek tartott jelöltet. Az Európai Parlament és a Tanács közös határozatot fogad el az elnöknek a jelöltek szűkített listájáról történő kinevezésére vonatkozóan.

(2a) Amennyiben az elnök már nem teljesíti a feladatai ellátásához szükséges feltételeket, beleértve a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján vagy saját kezdeményezésére, közös határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából. Javaslatának kidolgozásakor az Európai Bizottság konzultál a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokkal.”;

ba)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az elnök megbízatása nyolc évre szól és nem újítható meg.”

c)  ▌a (4)▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az elnök nyolcéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az első albekezdésben említett értékelés céljából a felügyeleti tanács a tagjai közül kijelöli az elnök ideiglenes helyettesét.”;

d)  az (5) bekezdést el kell hagyni;

35a.  A 49. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„49. cikk

Az elnök függetlensége

A felügyeleti tanács által az elnök feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az elnök nem kér és nem fogad el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények vagy szervek, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalany nem kísérelheti meg befolyásolni az elnököt feladatai ellátása során.

Az elnök – a 68. cikkben említett személyzeti szabályzattal összhangban – szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.”

36.  a 49a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„49a. cikkKiadások

Az elnök az ülést követő két héten belül nyilvánosságra hozza a külső érdekeltekkel tartott valamennyi ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”;

37.  az 50, az 51., az 52., az 52a. és az 53. cikket el kell hagyni;

38.  Az 54. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A vegyes bizottság olyan fórum, amelynek keretében a Hatóság az ágazati sajátosságok maradéktalan figyelembevétele mellett rendszeresen és szorosan együttműködik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapírpiaci Hatóság), hogy biztosítsa az szektorok közötti következetességet, különösen – amennyiben az uniós jog előírja – az alábbiak terén:

– pénzügyi konglomerátumok és határokon átnyúló konszolidáció,

– könyvvitel és könyvvizsgálat,

– az szektorok közötti fejlemények, kockázatok és a pénzügyi stabilitás sebezhetőségének mikroprudenciális elemzése,

– kisbefektetői termékek,

– kiberbiztonság,

– információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje az ERKT-vel és ▌az EFH-kkal,

– lakossági pénzügyi szolgáltatások, valamint fogyasztó- és beruházóvédelmi kérdések,

– az arányosság elvének alkalmazása.”;

c)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellene folytatott küzdelemmel kapcsolatos feladatai tekintetében a vegyes bizottság szolgál olyan fórumként, amelynek keretében a Hatóság rendszeresen és szorosan együttműködik az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal a Hatóság 8. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említett konkrét feladatai és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra, valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóságra ruházott feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben.

A vegyes bizottság segítheti a Bizottságot az (EU) 2018/843 irányelv 32a. cikkének (5) bekezdésében említett jelentés szerinti központi automatizált mechanizmusok biztonságos és hatékony összekapcsolásának biztosítására, valamint az (EU) 2018/843 irányelv szerinti nemzeti nyilvántartások hatékony összekapcsolására vonatkozó feltételek, műszaki előírások és eljárások értékelésében.”;

39.  ▌Az 55. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„55. cikk

Összetétel

(1) A vegyes bizottság az EFH-k ▐elnökeiből áll.

(2) Az ügyvezető tanács egyik tagját, a Bizottság egy képviselőjét és az ERKT második elnökét, valamint adott esetben a vegyes bizottság bármely albizottságának elnökét megfigyelőként meghívják a vegyes bizottság és adott esetben az 57. cikkben említett albizottságok üléseire.

(3) A vegyes bizottság elnökét évente, az EFH-k elnökei közül felváltva nevezik ki. A vegyes bizottság elnöke egyben az ERKT második alelnöke.

(4) A vegyes bizottság elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. A vegyes bizottság megfigyelőket hívhat meg. A vegyes bizottság közös álláspontjait konszenzussal fogadja el.

A vegyes bizottság legalább háromhavonta ülésezik.

(4a) A Hatóság elnöke rendszeresen konzultál a felügyelőtanáccsal és tájékoztatja azt a vegyes bizottság és albizottságai ülésein elfogadott minden álláspontról.”;

39a.  Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

Közös álláspontok és közös intézkedések

A II. fejezetben meghatározott tevékenységi körén belül, és különös tekintettel a 2002/87/EK irányelv végrehajtására – adott esetben – a Hatóság arra törekszik, hogy közös álláspontot alakítson ki az európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapírpiaci Hatóság), amennyiben szükséges.

Amennyiben az uniós jog azt előírja, az e rendelet 10–19. cikkében meghatározott, a 2002/87/EK irányelv és az 1. cikk (2) bekezdésében említett egyéb – az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) vagy az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) hatáskörébe is tartozó – uniós aktusok alkalmazásával kapcsolatos intézkedéseket a Hatóság, az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) egyidejűleg fogadja el.

Amennyiben a Hatóság határozata eltér az (1) bekezdésben említett közös állásponttól, vagy ha nem sikerült határozatot hozni, úgy a Hatóság ennek okairól haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.”

39a.  Az 57. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„57. cikk

Albizottságok

(1) A vegyes bizottság albizottságokat hozhat létre azzal a céllal, hogy a vegyes bizottság számára közös álláspontok és közös jogi aktusok tervezeteit készítsék elő.

(2) Az albizottság az európai felügyeleti hatóságok elnökeiből és az egyes tagállamok releváns hatáskörrel rendelkező hatósága mindenkori személyzetének egy magas rangú képviselőjéből áll.

(3) Az albizottság az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok képviselői közül elnököt választ, aki egyúttal megfigyelői szerepet tölt be a vegyes bizottságban.

(3a) Az 56. cikkben meghatározott célokra létre kell hozni a vegyes bizottság pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó albizottságát.

(4) A vegyes bizottság nyilvánosságra hozza a weboldalán az összes létrehozott albizottságot, valamint feltünteti a megbízatásukat és a tagjaik listáját, az albizottságban betöltött feladataikkal együtt.”

40.  Az 58. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Létrejön az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsa.”

-aa)  a (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(2) A fellebbviteli tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik nagyon elismert személyek, akik az uniós jog területén érdemleges szaktudással és nemzetközi szakmai gyakorlattal rendelkeznek, a banki, biztosítási, foglalkoztatói nyugdíj és értékpapírpiaci területen vagy más pénzügyi szolgáltatások területén pedig kellően magas szintű szakmai ismereteik és gyakorlatuk van, nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy más nemzeti, illetve uniós intézmény jelenlegi alkalmazottai és a banki érdekképviseleti csoport tagjai közé. A tagoknak uniós tagállambeli állampolgároknak kell lenniük, az Unió legalább két hivatalos nyelvének alapos ismeretével kell rendelkezniük. A fellebbviteli tanácsnak megfelelő jogi szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy jogi tanácsadást biztosítson a Hatóság hatáskörének gyakorlásával jogszerűségével és arányosságával kapcsolatban.

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság ügyvezető tanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.

Az Európai Parlament a szűkített lista kézhezvételét követően felkérheti a tagokat és a póttagokat, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és hogy kinevezésük előtt válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.

Az Európai Parlament felkérheti a fellebbviteli tanács tagjait, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.”;

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A fellebbviteli tanácsnak a Hatóság ügyvezető tanácsa által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az ügyvezető tanács – a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően erről határozatot hoz.”;

ba)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Az EFH-k megfelelő működési és állandó titkársági támogatást biztosítanak a fellebbviteli tanács részére.”

41.  az 59. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A fellebbviteli tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Nem utasíthatók. A fellebbviteli tanács tagjai a Hatósággal, annak ügyvezető tanácsával vagy felügyeleti tanácsával kapcsolatos más feladatot nem láthatnak el.

(2) Sem a fellebbviteli tanács tagjai, sem a Hatóság operatív és titkársági támogatást nyújtó személyzetének tagjai nem vehetnek részt fellebbezési eljárásban, ha az bármely személyes érdeküket érinti, ha korábban az eljárás egyik felének képviseletét látták el, vagy ha részt vettek a fellebbezés tárgyát képező határozat meghozatalában.”;

42.  a 60. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 16., 16a., 17., 18., 19. és 35. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós jogi aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen (többek között a határozat arányossága tekintetében is) vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.

(2) A fellebbezést indokolással együtt írásban kell eljuttatni a Hatósághoz, attól a naptól számított három hónapon belül, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha értesítésre nem került sor – a határozat Hatóság általi közzétételének napjától számított két hónapon belül.

A fellebbviteli tanács a benyújtástól számítva három hónapon belül határoz a fellebbezésről.”

43.  A 62. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság bevételei – más bevételtípusok sérelme nélkül – az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

a) az Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott, a Hatóság várható bevételei legalább 35%-ának megfelelő kiegyensúlyozó uniós hozzájárulás;

aa) a pénzügyi intézmények felügyeletére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól származó, a Hatóság becsült bevételei legfeljebb 65%-ának megfelelő összegű kötelező hozzájárulások;

b) az intézményspecifikus felügyelet alkalmazási körének alakulásától függően a pénzügyi intézményeknek az e rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok által a résztvevőknek a Hatóság hatáskörébe tartozó egyes kategóriái tekintetében előírt tevékenységekhez kapcsolódó várható éves kiadásokon alapuló éves hozzájárulásai;

c) a vonatkozó uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak;

d) a tagállamok vagy a megfigyelők hozzájárulásai;

e) a kiadványokért, a képzésekért és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kért egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak.

(1a) A Hatóság bevételei nem veszélyeztethetik a Hatóság függetlenségét vagy objektivitását.”;

aa)  a (4) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A becsléseknek a 47. cikk (2) bekezdésében említett éves munkaprogramban kitűzött célokon és várt eredményeken kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük az e célok és várt eredmények eléréséhez szükséges pénzügyi forrásokat.”

b)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

(5) A tagállamok és a megfigyelők (1) bekezdés d) pontjában említett önkéntes hozzájárulásai nem fogadhatók el, ha elfogadásuk kétségbe vonná a Hatóság függetlenségét és pártatlanságát.”;

45.  A 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikkA költségvetés elkészítése

(1)  Az ügyvezető tag minden évben elkészíti a Hatóság következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentumának ideiglenes tervezetét annak éves és többéves programozása alapján, szerepeltetve abban a várható bevételeket és kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó információkat, majd ezt a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az ügyvezető tanácsnak és a felügyeleti tanácsnak.

(1a)  Az elnök az egységes programozási dokumentum tervezetét az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti, és ezt követően a felügyeleti tanács az ügyvezető tanács által jóváhagyott tervezet alapján elfogadja a következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentum tervezetét.

(1b)  Az egységes programozási dokumentumot ▌az ügyvezető tanács január 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Számvevőszéknek. Az Európai Parlament az éves költségvetés elfogadásának sérelme nélkül jóváhagyja az egységes programozási dokumentumot.

(2)  A Bizottság az ▌egységes programozási dokumentumot figyelembe véve az Unió költségvetés-tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előzetes irányszámokat, valamint azon kiegyensúlyozó hozzájárulás összegét, amely a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(3)  A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóságnak fizetendő kiegyensúlyozó hozzájárulásra szánt költségvetési előirányzatot, és jóváhagyja a Hatóság teljes kiadásaira vonatkozó összeghatárt.

(4)  A Hatóság költségvetését a felügyeleti tanács fogadja el. A Hatóság költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásától tekinthető véglegesnek. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5)  Az ügyvezető tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására és különösen az ingatlanprojektekről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról.

(5a)  A költségvetési hatóságnak kell engedélyeznie minden olyan projektet, amely jelentős vagy hosszú távú hatást gyakorolhat a Hatóság költségvetésének finanszírozására, különösen, ha ingatlanprojektről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról van szó, ideértve a megszüntetési záradékokat is.”;

46.  A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikkA költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

„(1) Az ügyvezető tag engedélyezésre jogosult tisztviselői feladatokat lát el, és végrehajtja a Hatóság éves költségvetését.

(2) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője – akinek független személynek kell lennie – a következő év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolókat. A 70. cikk nem zárja ki, hogy a Hatóság az Európai Számvevőszék hatáskörébe tartozó bármely információt a Számvevőszék kérésére a Számvevőszék rendelkezésére bocsásson.

(3) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig konszolidációs célból megküldi a kért számviteli információkat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott módon és formátumban.

(4) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyeleti tanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek is megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

(5) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője, miután figyelembe vette a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozóan a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 148. cikkével összhangban tett észrevételeket, a saját felelősségére összeállítja a Hatóság végleges beszámolóját. Az ügyvezető tag a végleges beszámolót megküldi a felügyeleti tanácsnak, amely véleményezi e beszámolót.

(6) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a végleges beszámolót, valamint a felügyeleti tanács véleményét a következő év július 1-jéig eljuttatja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője július 1-jéig konszolidációs célból egy jelentéscsomagot is megküld a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott egységes formátumban.

(7) A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8) Az ügyvezető tag szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az ügyvezető tanácsnak és a Bizottságnak.

(9) Az ügyvezető tag az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 165. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden szükséges tájékoztatást megad a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó mentesítési eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

(10) Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a Hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.

(10a) A Hatóság indokolással ellátott véleményt ad ki az Európai Parlament álláspontjáról, valamint az Európai Parlament által a mentesítési eljárásban tett bármely egyéb észrevételről.”;

46a.  a szöveg a következő 64a. cikkel egészül ki:

„64a. cikkA Hatóság belső ellenőrzése

A Hatóság belső ellenőrző bizottságot állít fel, amely véleményt nyilvánít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségvetés azon részének mentesítéséről, amelyet nem az Unió általános költségvetéséből finanszíroznak.”

47.  A 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikkPénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az ügyvezető tanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől*, kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

*  A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).”;

48.  a 66. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet** korlátozás nélkül alkalmazandó a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

** Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).”;

49.  A 68. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság személyzetére – ideértve az ügyvezető tanács állandó tagjait és annak elnökét is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2) Az ügyvezető tanács – a Bizottsággal egyetértésben – a személyzeti szabályzat 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.”;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az ügyvezető tanács olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők Hatóságon belüli alkalmazását.”;

50.  A 70. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.

A személyzeti szabályzat 16. cikke alkalmazandó a Hatóság személyi állományának valamennyi tagjára, közöttük a tagállamok által ideiglenesen kirendelt tisztviselőkre, valamint a Hatóság számára szerződéses alapon feladatokat ellátó valamennyi személyre.”;

b)  a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdésben és az e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.”;

c)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt tisztviselőket és más személyeket is – az előző bekezdésekben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács ülésein, akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

d)  ▌a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal ▌.

Az (1) és (2) nem vonatkozik azokra a személyekre, akik munkaviszonyukkal összefüggésben a közérdeket fenyegető veszélyekkel vagy ártalmakkal kapcsolatos információkat jelentenek be vagy tesznek közzé.

A (2) bekezdésben említett információk az (1) és (2) bekezdésben említett szakmai titoktartási feltételek hatálya alá esnek. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

(4) A Hatóság alkalmazza az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatot.

(4a) A Hatóság e célra bejelentési csatornákat hoz létre a bejelentők által az uniós jogi aktusok tényleges vagy lehetséges megsértésével vagy a hivatali visszásságokkal kapcsolatban szolgáltatott információk fogadására és kezelésére.”;

51.  a 71. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet) alapján fennálló kötelezettségeit.”;

52.  a 72. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.”;

53.  a 73. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az ügyvezető tanács határoz.”;

54.  a 74. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az ügyvezető tanács jóváhagyását követően köthető meg.”;

54a.  a 75. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság együttműködik az (1) bekezdésben említett országokkal, amelyek az Unióval az EUMSZ 218. cikkében foglaltakkal összhangban kötött nemzetközi megállapodásoknak megfelelően a Hatóság 1. cikk (2) bekezdésében említett hatáskörében az uniós jogszabályokkal egyenértékűnek elfogadott jogszabályokat alkalmaznak.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett megállapodások vonatkozó rendelkezései alapján megállapodásokat kell kötni, meghatározva különösen az (1) bekezdésben említett – kiváltképpen az Európai Gazdasági Térséghez tartozó – országoknak a Hatóság munkájába történő bevonása természetét, kiterjedését és eljárási vonatkozásait, kitérve a pénzügyi hozzájárulásokat és a személyzetet érintő kérdésekre is. E rendelkezések előírhatják, hogy ezek az országok megfigyelőként részt vehetnek a Hatóság irányításában, de biztosítaniuk kell, hogy nem vesznek részt olyan vitákban, amelyek meghatározott pénzügyi intézményekkel foglalkoznak, kivéve, ha közvetlen érdekek érintettek.”

55.  a szöveg a következő 75a. cikkel egészül ki:

„75a. cikkA felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35d. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 35d. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”;

56.  A 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikkKapcsolat a CEBS-szel

A Hatóságot a CEBS jogutódjának kell tekinteni. A CEBS valamennyi eszköze, forrása és minden folyamatban lévő ügylete legkésőbb a Hatóság létrehozásának időpontjában automatikusan a Hatóságra száll. A CEBS összeállítja azt a kimutatást, amely tartalmazza az eszközök és források zárómérlegét az átadás időpontjában. Ezt a kimutatást a CEBS és a Bizottság ellenőrzi és hagyja jóvá.”

57.  a szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikkÁtmeneti rendelkezések

A legutóbb az (EU) 2015/2366 irányelvvel módosított e rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő ügyvezető igazgató megbízatása az említett napon megszűnik.

A legutóbb az (EU) 2015/2366 irányelvvel módosított e rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő elnök megbízatása annak lejártáig tart.

A legutóbb az (EU) 2015/2366 irányelvvel módosított e rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő tagjainak feladata és megbízatása az említett napon megszűnik.”.

57a.  A 79. cikket el kell hagyni.

57b.  A 80. cikket el kell hagyni.

57c.  A 81. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„81. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság ....-ig [18 hónappal e rendelet hatálybalépése után], és azt követően minden harmadik évben a Bizottság általános jelentést tesz közzé a Hatóság működésének eredményeként szerzett tapasztalatokról, valamint az e rendeletben meghatározott eljárásokról. A jelentés többek között értékeli:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti gyakorlatainak hatékonyságát és konvergenciáját;

i. a hatáskörrel rendelkező hatóságok függetlenségét ▐ és a vállalatirányítással egyenértékű standardok közötti konvergenciát;

ii. a Hatóság pártatlanságát, tárgyilagosságát és autonómiáját;

b) a felügyeleti kollégiumok működését;

c) a válságmegelőzés, -kezelés és -rendezés terén megvalósuló konvergencia eredményeit, beleértve az uniós finanszírozási mechanizmusokat;

d) a Hatóság szerepét a rendszerkockázatok tekintetében;

e) a 38. cikk szerinti védzáradék alkalmazását;

f) a 19. cikk szerinti, jogi kötőerővel bíró közvetítői szerep alkalmazását;

fa) a vegyes bizottság döntéshozatalának működését;

fb) az e rendelet 8. cikke szerinti, határokon átnyúló konszolidációhoz kapcsolódó akadályokat vagy hatásokat.

(2) Az (1) bekezdésben említett jelentés továbbá a következőket vizsgálja meg:

a) indokolt-e továbbra is elkülöníteni egymástól a bankok, a biztosítók, a foglalkoztatói nyugdíjak, az értékpapír- és pénzügyi piacok felügyeletét;

b) indokolt-e a prudenciális felügyelet és az üzleti magatartás elkülönített felügyelete, vagy azokat egyetlen felügyelet alá kell-e rendelni;

c) indokolt-e egyszerűsíteni és megerősíteni a PFER felépítését annak érdekében, hogy növelni lehessen az összhangot a makro- és mikroszintek, valamint az EFH-k között;

d) a PFER fejlődése összhangban áll-e a globális fejlődéssel;

e) a PFER kellőképpen változatos-e és rendelkezik-e kiváló szaktudással;

f) megfelelő-e az elszámoltathatóság és az átláthatóság a közzétételi követelményekkel kapcsolatban;

g) megfelelőek-e a Hatóság forrásai feladatai végrehajtásához;

h) megfelelő-e a Hatóság székhelye, vagy célszerű lenne-e az EFH-k számára egyetlen közös székhelyet kijelölni a közöttük folytatandó koordináció javítása érdekében.

(2a) A Bizottságnak az (1) bekezdésben említett általános jelentés részeként – az érintett hatóságokkal és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést kell végeznie az intézkedés mellőzéséről szóló levelek e rendelet 9c. cikke szerinti kibocsátásának végrehajtásáról, működéséről és hatékonyságáról.

(2b) A Bizottság … [18 jómappal e rendelet hatálybalépését követően]-ig benyújtja a (2a) bekezdésben említett értékeléseket, és adott esetben jogalkotási javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

(3) A páneurópai szintű intézmények, illetve infrastruktúrák közvetlen felügyeletének kérdését illetően a Bizottság a piaci fejleményeket, a belső piac stabilitását és az Unió egészének kohézióját figyelembe véve éves értékelési jelentést készít arról, hogy megfelelően bízták-e meg a Hatóságot további felügyeleti hatáskörökkel e téren.

(4) A jelentést és bármely azt kísérő javaslatot – adott esetben – az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjeszteni.”

57d.  A szöveg a következő 81a. cikkel egészül ki:

„81a. cikkA Hatóság pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos konkrét feladatainak értékelése

(1) A Bizottságnak – az érintett hatóságokkal és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően – el kell végeznie e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében a Hatóságra ruházott feladatok végrehajtásának, működésének és hatásosságának átfogó értékelését. Az értékelés részeként a Bizottság elemzi e feladatok, valamint az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságra átruházott feladatok közötti kölcsönhatást. Továbbá a Bizottság – egy átfogó költség-haszon elemzést alapul véve, valamint a következetesség, a hatékonyság és az eredményesség biztosítására irányuló célkitűzéseket követve – alaposan megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos konkrét feladatokat egy meglévő vagy új, külön erre a célra szánt uniós szintű ügynökségre ruházza át.

(2) A Bizottság az (1) bekezdésben említett értékelést az (EU) 2018/843 irányelv 65. cikke szerinti jelentésének részeként, és adott esetben jogalkotási javaslatokkal együtt, 2022. január 11-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

2. cikkAz 1094/2010/EU rendelet módosítása

Az 1094/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

aa)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a IV. címe kivételével a 2009/138/EK irányelv, a 2002/92/EK irányelv, a 2003/41/EK irányelv, a 2002/87/EK irányelv, a 2009/103/EK irányelv*, a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv**, továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a biztosítókra, a viszontbiztosítókra, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre és a biztosítási közvetítőkre – a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, valamint az ezeken alapuló valamennyi irányelv, rendelet és határozat, és a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

*   Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (HL L 263., 2009.10.7., 11. o.).

**  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).”;

ab)    a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság eljár továbbá a biztosítók, a viszontbiztosítók, a pénzügyi konglomerátumok, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és a biztosítási közvetítők tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a (2) bekezdésben említett aktusok közvetlenül nem vonatkoznak, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolási kérdéseket, figyelembe véve a fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási tényezők integrációját is, amennyiben a Hatóság ezen intézkedései az említett aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek.”

ac)    a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) A Hatóság célja, hogy a pénzügyi rendszer rövid, közép- és hosszú távú stabilitásához és hatékonyságához való hozzájárulás révén védje a közérdeket az Unió gazdasága és az uniós polgárok és vállalkozások érdekében. A Hatóság saját hatáskörén belül hozzájárul a következőkhöz:

a) a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és a felügyelet észszerű, hatékony és egyenletes szintje révén;

b) a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, hatékonyságának és szabályos működésének biztosítása;

c) a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése;

d) a szabályozási arbitrázs megelőzése és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása;

e) a biztosítással, a viszontbiztosítással és a foglalkoztatóinyugdíj-tevékenységekkel kapcsolatos kockázatvállalás megfelelő szabályozásának és felügyeletének biztosítása; ▐

f) az ügyfél- és fogyasztóvédelem fokozása;

fa) a belső piacon a felügyeleti konvergencia fokozása, többek között a vállalkozások felügyelete vonatkozásban a kockázaton alapuló megközelítés előmozdítása;

E célok érdekében a Hatóság hozzájárul a (2) bekezdésében említett jogi aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosításához, megerősíti a felügyeleti konvergenciát, és a 16a. cikkel összhangban véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére ▌.

Az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátása során a Hatóság kiemelt figyelmet fordít azon pénzügyi intézmények jelentette mindenfajta rendszerszintű kockázatra, amelyek összeomlása akadályozhatja a pénzügyi rendszer vagy a reálgazdaság működését.

A Hatóság feladatai elvégzése során függetlenül és objektíven, megkülönböztetésmentes és átlátható módon, kizárólag az Unió egészének érdekeit szem előtt tartva jár el és tiszteletben tartja az arányosság elvét. A Hatóság elkötelezett az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség elve mellett, és e tekintetben biztosítania kell, hogy minden érdekelt fél egyenlő bánásmódban részesüljön.

A Hatóság fellépéseinek és intézkedéseinek tartalma és formája nem lép túl az e rendelet vagy a (2) bekezdésben említett aktusok célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéken, és arányos a Hatóság fellépése által érintett intézmény vagy piacok működésével együtt járó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.”

2.  ▌A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (a továbbiakban: PFER). A PFER fő célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi szektorra alkalmazandó szabályokat a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megfelelően végrehajtsák, valamint hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak tényleges és megfelelő védelmét.”

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A PFER tagjai az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvének megfelelően bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítanak ki, különösen a megfelelő és megbízható információk egymás közötti, valamint a Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság viszonylatában történő megosztásának biztosítása terén.”

c)  az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e rendeletben foglalt, felügyeletre történő hivatkozások – a nemzeti hatásörök sérelme nélkül – magukban foglalják a valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóság által az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően végzendő összes releváns tevékenységet.”;

2a.  A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének elszámoltathatósága

(1) A 2. cikk (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett hatóságok elszámolási kötelezettséggel tartoznak az Európai Parlament és a Tanács felé.

(2) Az Európai Parlament által az EUMSZ 226. cikke alapján lefolytatott bármely vizsgálat során a Hatóságnak teljes mértékben együtt kell működnie az Európai Parlamenttel.

(3) A felügyeleti tanács éves jelentést fogad el Hatóság tevékenységéről – kitérve az elnök feladatainak ellátására is –, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.

A Hatóság az első albekezdésben említett jelentésébe többek között belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a 33. cikkel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.

(4) Az Európai Parlament kérésére az elnök részt vesz az Európai Parlament által a Hatóság teljesítménye kapcsán tartott meghallgatáson. Minden évben legalább egy meghallgatást kell tartani. Az elnök nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszol bármely, a képviselők által feltett kérdésre.

(5) Az elnök kérésre, az (1c) bekezdésben említett nyilatkozat megtétele előtt legalább 15 nappal írásbeli jelentést nyújt be a Hatóság tevékenységeiről az Európai Parlamentnek.

(6) A jelentésnek a 11–18. cikkben, valamint a 20. cikkben és a 33. cikkben említett információkon kívül tartalmaznia kell az Európai Parlament által eseti alapon igényelt valamennyi releváns információt is.

(7) Az Európai Parlament vagy a Tanács által a Hatósághoz intézett kérdésekre a Hatóság az azok kézhezvételétől számított öt héten belül szóban vagy írásban válaszol.

(8) Az elnök kérésre zárt ajtók mögötti bizalmas, szóbeli megbeszéléseket tart az Európai Parlament illetékes bizottságának elnökével, alelnökeivel és koordinátoraival, amennyiben ezek a megbeszélések szükségesek ahhoz, hogy az Európai Parlament gyakorolhassa az EUMSZ 226. cikkében foglalt hatásköreit. Minden résztvevőnek tiszteletben kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit.

(9) A Hatóság nyilvántartást hoz létre, amely tartalmazza a dokumentumokat és azok hozzáférhetőségi státuszát.

(10) A Hatóság érdemi összefoglalót nyújt be az Európai Parlamentnek a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetségében, a Nyugdíjfelügyeletek Nemzetközi Szervezetében, a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban, a Nemzetközi Számviteli Standard Testületben, valamint bármely más, a biztosítási, viszontbiztosítási és nyugdíjfelügyeletet érintő vagy általa érintett érdemleges nemzetközi szerv vagy intézmény minden üléséről.”

3.  a 4. cikk 2. pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 2002/65/EK és az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok és szervek, amelyek biztosítják, hogy a pénzügyi intézmények ▐ megfeleljenek ezen irányelvek előírásainak;”;

4.  A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)    a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. az ügyvezető tanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;”;

b)    a 4. pontot el kell hagyni;

4a.  a 7a. cikk a következő új bekezdéssel egészül ki:

„A Hatóság székhelye nem érinti a Hatóság feladatainak és hatásköreinek végrehajtását, irányítási struktúrájának megszervezését, fő szervezeti egységeinek működését vagy tevékenységeinek fő finanszírozását, ugyanakkor adott esetben lehetővé teszi a Hatóság fő tevékenységeihez nem kapcsolódó adminisztratív támogató szolgáltatások és létesítménykezelési szolgáltatások uniós ügynökségekkel történő megosztását. A Bizottság legkésőbb [e módosító rendelet hatálybalépésének időpontja]-ig, és azt követően 12 havonta jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok megfelelnek-e ennek a követelménynek.”

5.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

-i.  az a) pont a következőképpen módosul:

az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alapján hozzájárul magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti standardok és gyakorlatok kialakításához, különösen ▌ szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek, ▌iránymutatások, ajánlások és más intézkedések, többek között a 16a. cikkel összhangban vélemények kidolgozása révén;”

i.  a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és fenntartása, amely bevált felügyeleti gyakorlatokat, valamint magas színvonalú módszereket és eljárásokat ismertet, és figyelembe veszi többek között az üzleti gyakorlatok és üzleti modellek változásait, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretét;”;

iia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) hozzájárul a kötelező erejű uniós jogi aktusok következetes alkalmazásához, különösen a közös felügyeleti kultúra elősegítése, az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosítása, a szabályozási arbitrázs megakadályozása, a felügyeleti függetlenség elősegítése és nyomon követése, a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérések esetén közvetítés és vitarendezés, a pénzügyi intézmények hatékony és következetes felügyeletének biztosítása, a felügyeleti kollégiumok koherens működésének biztosítása és többek között vészhelyzetekben való fellépés révén;”

ii.  az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok támogatásával a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát és ezzel összefüggésben ajánlásokat bocsát ▐ e hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére, megállapítja a bevált gyakorlatokat, valamint ezzel összefüggésben iránymutatásokat bocsát ki a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében;

f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket, beleértve adott esetben különösen az ▌ innovatív pénzügyi szolgáltatások tendenciáival kapcsolatos fejleményeket, továbbá a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők tendenciáival kapcsolatos fejleményeket;”;

iia.  a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g) a Hatóság feladatainak végrehajtásával kapcsolatos tájékoztatás érdekében piacelemzést végez;”

iii.  a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) elősegíti adott esetben a betétesek, a nyugdíjrendszeri tagok és a kedvezményezettek, a fogyasztók és a befektetők védelmét, különös tekintettel a határokon átnyúló összefüggésben megmutatkozó hiányosságokra, és figyelembe véve a kapcsolódó kockázatokat”;

iiia.  a szöveg a következő ia) és ib) ponttal egészül ki:

„ia) koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok végrehajtási tevékenységét;”

„ib) hozzájárul egy közös uniós pénzügyi adatstratégia kialakításához;”

iiib.  a szöveg a következő ka) ponttal egészül ki:

„ka) weboldalán az 1. cikk (2) bekezdésében említett valamennyi jogalkotási aktusra vonatkozóan közzétesz és rendszeresen frissít minden szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardot, iránymutatást és ajánlást, valamint a Kérdések és Válaszok részt, többek között a folyamatban lévő munkára vonatkozó aktuális áttekintéseket, továbbá a szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások és ajánlások, valamint Kérdések és Válaszok elfogadásának tervezett ütemezését. Ezeket az információkat az Európai Unió valamennyi munkanyelvén elérhetővé teszik;”

iv.  az l) pontot el kell hagyni;

v.  a szöveg a következő m) ponttal egészül ki:

„m) tanácsot bocsát ki a belső modellek alkalmazásait illetően a döntéshozatal megkönnyítése és a 21a. cikkben előírt segítségnyújtás érdekében;”;

b)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Feladatainak e rendelettel összhangban történő elvégzése során a Hatóság:

a) minden rendelkezésre álló hatáskörét felhasználja;

b) megfelelően szem előtt tartva a pénzügyi intézmények biztonságának és megbízhatóságának biztosítására irányuló célt, teljes mértékben figyelembe veszi a pénzügyi intézmények különböző fajtáinak, valamint üzleti modelljeinek és méretének sokféleségét;

c) figyelembe veszi a technológiai innovációt, az innovatív és fenntartható üzleti modelleket, például szövetkezetek és önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját.”;

c)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„ca) ajánlásokat bocsát ki a 29a. és 31a. cikkben meghatározottak szerint;”;

ia. a szöveg a következő da) ponttal egészül ki:

„da) figyelmeztetéseket bocsát ki a 9. cikk (3) bekezdésével összhangban;”

ib. a szöveg a következő ga), gb) és gc) ponttal egészül ki:

„ga) véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság rendelkezésére a 16a. cikkel összhangban;

gb) a 16b. cikknek megfelelően válaszokat ad a kérdésekre;

gc) a 9a. cikknek megfelelően időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló levelet bocsát ki;”

ii. a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 35. és a 35b. cikkben előírtaknak megfelelően;”;

d)  a szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az e cikkben említett feladatok elvégzése során a Hatóság szigorúan tiszteletben tartja az 1. szintű jogszabályokat és a 2. szintű intézkedéseket, valamint alkalmazza az arányosság elvét és a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvet, többek között hatásértékelések, költség-haszon elemzések és nyílt nyilvános konzultációk révén.

A 10., 15., 16. és 16a. cikkben említett nyílt nyilvános konzultációkat a lehető legszélesebb körben kell lefolytatni, inkluzív megközelítést és a válaszadásra észszerűen elegendő időt biztosítva minden érintett fél számára. A Hatóság visszajelzést ad és tesz közzé arról, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok, az iránymutatások, az ajánlások és a vélemények tervezetének elkészítésekor miként kerültek felhasználásra a konzultáció során gyűjtött információk és álláspontok.

A Hatóság az érdekelt felek hozzájárulásait oly módon foglalja össze, amely lehetővé teszi a hasonló kérdésekről folytatott nyilvános konzultációk eredményeinek összehasonlíthatóságát.”;

6.  A 9. cikk a következőképpen módosul:

-aa)  az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) gyűjti és elemzi a fogyasztói trendeket, és jelentéseket készít azokról, például a lakossági pénzügyi szolgáltatások és termékek költségeinek és díjainak alakulásáról a tagállamokban;”

a)  Az (1) bekezdés a következő ab) ponttal egészül ki:

ab) lakossági kockázati mutatókat dolgoz ki a fogyasztói és befektetői károk lehetséges okainak időben történő azonosítására;”;

ba)  Az (1) bekezdés a következő da) és db) ponttal egészül ki:

„da) hozzájárul a belső piacon az egyenlő versenyfeltételekhez, ahol a fogyasztók és a betétesek tisztességes hozzáféréssel rendelkeznek a hasonló pénzügyi szolgáltatásokhoz, termékekhez és a jogorvoslathoz;

db) összehangolja az illetékes hatóságok próbavásárlási tevékenységeit.”

c)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság a 16a. cikkel összhangban nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el a piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának és hatékonyságának elősegítése érdekében.

(2a) A Hatóság saját hatáskörén belül kidolgozza a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak címzett, az üzleti felügyelet lefolytatására vonatkozó standardokat, például a minimális hatáskörökre és feladatokra vonatkozóan. ”;

d)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy arányossággal foglalkozó bizottságot azt biztosítandó, hogy a pénzügyi intézmények és piacok kockázatainak jellegében, nagyságrendjében és összetettségében fennálló különbségek, valamint a pénzügyi intézmények üzleti modelljeiben és gyakorlatában bekövetkező változások és a pénzügyi intézmények és piacok mérete tükröződjön a Hatóság munkájában, valamint egy valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező ▌hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy fokozza a fogyasztóvédelmet és koordinált megközelítést alakítson ki az új, vagy innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, továbbá olyan tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé tud terjeszteni. A Hatóság szorosan együttműködik az Európai Adatvédelmi Testülettel, hogy elkerülje a párhuzamosságokat, a következetlenségeket és a jogbizonytalanságot az adatvédelem területén. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is bevonhatja a bizottságba.”;

ba)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott esetekben és feltételek mellett vagy amennyiben az vészhelyzet miatt szükségessé válik a 18. cikknek megfelelően és az abban meghatározott feltételek szerint, a Hatóság átmenetileg betilthatja vagy korlátozhatja bizonyos olyan pénzügyi termékek, eszközök vagy tevékenységek forgalomba helyezését, terjesztését vagy értékesítését, amelyek jelentős pénzügyi károkat okozhatnak a fogyasztóknak vagy amelyek veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi rendszer egy részének vagy egészének stabilitását.

A Hatóság kellő időközönként, a lehető leghamarabb, de legalább hathavonta felülvizsgálja az első albekezdésben említett határozatát. A Hatóság két alkalommal megújíthatja a tiltást vagy korlátozást, amely ezen időszak letelte után állandóvá válik, kivéve ha a Hatóság másként ítéli meg.

A tagállamok kérhetik, hogy a Hatóság vizsgálja felül határozatát. Ilyen esetekben a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e a határozatát.

A Hatóság felmérheti annak szükségességét, hogy betiltsa vagy korlátozza a pénzügyi tevékenység vagy gyakorlat bizonyos típusait, és amennyiben az szükségesnek bizonyul, a betiltás vagy korlátozás elfogadásának megkönnyítése céljából tájékoztatja a Bizottságot és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat.”

6a.  a szöveg a következő 9a. cikkel egészül ki:

9a. cikk

Időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló levelek

(1)  Rendkívüli körülmények esetén, és amennyiben az e bekezdésben megállapított feltételek teljesülnek, a Hatóság az összes érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal együttműködve időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló leveleket bocsáthat ki az uniós jognak az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokon alapuló konkrét rendelkezései tekintetében. Ezek az intézkedések mellőzéséről szóló levelek ideiglenes kötelezettséget jelentenek a Hatóság és valamennyi hatáskörrel rendelkező, releváns hatóság részéről arra, hogy az uniós jog konkrét rendelkezései teljesítésének elmulasztása miatt nem indítanak eljárást a pénzügyi intézményekkel szemben, ha a pénzügyi intézmény legalább az alábbi okok egyike miatt nem tud eleget tenni a szóban forgó rendelkezéseknek:

a)   a megfeleléssel a pénzügyi intézmény az uniós jog egyéb jogi vagy szabályozási követelményeit sértené;

b)  további 2. szintű intézkedések vagy 3. szintű iránymutatás nélkül a megfelelést a Hatóság nem tartja megvalósíthatónak;

c)  a megfelelés az alábbiak bármelyikét súlyosan károsítaná vagy fenyegetné: piaci bizalom, fogyasztó- vagy befektetővédelem, a pénzügyi vagy árupiacok szabályos működése és integritása, az uniós pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitása.

A Hatóság nem ad ki intézkedés mellőzéséről szóló levelet, ha úgy ítéli meg, hogy az olyan mértékben károsítaná a pénzügyi piacok vagy a fogyasztók és befektetők védelmének hatékonyságát, amely nem áll arányban az intézkedés kedvező hatásaival.

(2)  A Hatóság az intézkedés mellőzéséről szóló levelében meghatározza, hogy az uniós jog mely konkrét rendelkezéseire vonatkozik az intézkedés mellőzése, hogy miért véli úgy, hogy az (1) bekezdés feltételei teljesülnek, és hogy az intézkedés mellőzése milyen időpontban jár le. Az intézkedések ilyen mellőzésének időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot.

(3)  Ha a Hatóság intézkedés mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról határoz, arról haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács e tájékoztatás kézhezvételétől számított két héten belül felkérheti a Hatóságot határozatának felülvizsgálatára. A Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két héttel meghosszabbodik. Ilyen esetben a Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács felkéri a Hatóságot, hogy vizsgálja felül határozatát, a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e a határozatát.

(4)  Ha a Hatóság az (1)–(3) bekezdéssel összhangban intézkedés mellőzéséről szóló levelet bocsátott ki, azt haladéktalanul közzé kell tennie a weboldalán. A Hatóság megfelelő időközönként felülvizsgálja az intézkedések mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról szóló határozatát, és azt csak egyszer hosszabbíthatja meg egy 6 hónapos időszakra. Amennyiben egy intézkedések mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról szóló határozatot a hat hónapos vagy egy éves időtartam elteltével nem hosszabbítanak meg, az automatikusan hatályát veszti.

6a.  A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikkSzabályozástechnikai standardok

(1) Amikor az EUMSZ 290. cikkének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén az Európai Parlament és a Tanács szabályozástechnikai standardok elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot a következetes harmonizáció biztosítása érdekében az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban egyedileg meghatározott területeken, a Hatóság szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A Hatóság a szabályozási standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.

A szabályozástechnikai standardoknak technikai jellegűnek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, tartalmukat pedig az alapul szolgáló uniós jogalkotási aktusok szabják meg. A Hatóság a lehető leghamarabb és teljes egészében tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során elért eredményekről.

A Bizottsághoz történő benyújtásukat megelőzően a Hatóság a 8. cikk (2a) bekezdésével összhangban nyílt nyilvános konzultációt folytat a szabályozástechnikai standardtervezetekről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett megfelelő érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a szabályozástechnikai standardtervezetet.

Abban az esetben, ha a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül nem tud döntést hozni arról, hogy elfogadja-e az említett szabályozástechnikai standardot, akkor haladéktalanul – de mindenképpen a három hónapos időszak lejárta előtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában határozatot hozni és hogy mi a jóváhagyás tervezett ütemezése. A szabályozástechnikai standardtervezet késedelmes elfogadása nem akadályozza meg az Európai Parlamentet és a Tanácsot abban, hogy a 13. cikkel összhangban ellenőrzési hatáskörüket gyakorolják.

Ha a Bizottság nem kíván jóváhagyni egy szabályozástechnikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyná jóvá azt, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és megindokolja, hogy miért nem hagyja jóvá, illetve megindokolja a módosításokat, és levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha az említett hathetes időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet vagy olyan szabályozástechnikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot az általa fontosnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített szabályozástechnikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2) Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be szabályozástechnikai standardtervezetet, akkor haladéktalanul tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában benyújtani a szabályozási standardtervezetet és a jóváhagyás tervezett ütemezését. A Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. Az új határidőről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlament felkérheti a Hatóság elnökét annak megmagyarázásra, hogy miért nem volt abban a helyzetben, hogy benyújtsa a szabályozástechnikai standardtervezetet.

(3) Kizárólag ha a Hatóság a (2) bekezdésnek megfelelően nem nyújtja be a tervezetet a Bizottságnak a határidőn belül, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal a Hatóság által készített tervezet nélkül is elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot.

A Bizottság nyilvános konzultációt folytat a szabályozástechnikai standardtervezetről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó szabályozástechnikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett megfelelő érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság haladéktalanul továbbítja a szabályozástechnikai standardtervezetet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Hatóságnak.

▌A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet, és azt hivatalos vélemény formájában benyújthatja a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Amennyiben a Hatóság a negyedik albekezdésben említett hathetes időtartam leteltével nem nyújtotta be a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet, úgy a Bizottság elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időszakon belül benyújtotta a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet, úgy a Bizottság a Hatóság által javasolt módosítások alapján módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet, vagy az általa fontosnak ítélt módosításokkal elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot. A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített szabályozástechnikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(4) A szabályozástechnikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. A szabályozástechnikai standardok címében szerepelnie kell a „szabályozástechnikai standard” kifejezésnek. Azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

6b.  A 13. cikk (1) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni.

6c.  A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikkVégrehajtás-technikai standardok

(1) Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok végrehajtásához szükséges egységes feltételek biztosítása érdekében a Hatóság végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A végrehajtás-technikai standardoknak technikai jellegűnek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, és csak az adott aktusok alkalmazási feltételeinek meghatározására terjednek ki. A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezetek Bizottsághoz történő benyújtása előtt nyílt nyilvános konzultációt folytat, és a 8. cikk (2a) bekezdésével összhangban elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett megfelelő érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság a végrehajtás-technikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet. Ha a Bizottság az értékelési időszakon belül nem emel kifogást a javasolt végrehajtás-technikai standard egésze vagy valamely része ellen, az jóváhagyottnak minősül.

Abban az esetben, ha a Bizottság három hónapon belül nem hoz döntést arról, hogy elfogadja-e a végrehajtás-technikai standardot, akkor haladéktalanul – de mindenképpen a három hónapos időszak lejárta előtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában határozatot hozni és a jóváhagyás tervezett ütemezését.

Ha a Bizottság nem kíván jóváhagyni egy végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyná jóvá azt, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és megindokolja, hogy miért nem hagyja jóvá, illetve megindokolja a módosításokat, és levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha ezen időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy olyan végrehajtás-technikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot az általa fontosnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2) Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be végrehajtás-technikai standardtervezetet, akkor haladéktalanul tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában benyújtani a végrehajtás-technikai standardtervezetet és a jóváhagyás tervezett ütemezését. A Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. Az új határidőről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlament felkérheti a Hatóság elnökét annak megmagyarázásra, miért nem volt abban a helyzetben, hogy benyújtsa a végrehajtás-technikai standardtervezetet.

(3) Kizárólag azokban az esetekben, ha a Hatóság a (2) bekezdés szerinti időtartamon belül nem nyújt be végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottságnak, a Bizottság végrehajtási aktussal a Hatóság tervezete nélkül is elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyílt nyilvános konzultációt folytat a végrehajtás-technikai standardtervezetről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó végrehajtás-technikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Bizottság ezenkívül a 37. cikkben említett megfelelő érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság haladéktalanul továbbítja a végrehajtás-technikai standardtervezetet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Hatóságnak.

▌A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet, és azt hivatalos vélemény formájában benyújthatja a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időtartam leteltével nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, úgy a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időtartamon belül benyújtotta a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, úgy a Bizottság a Hatóság által javasolt módosítások alapján módosíthatja azt, vagy az általa fontosnak ítélt módosításokkal elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezetek tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(4) A végrehajtás-technikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. A végrehajtás-technikai standardok címében szerepelnie kell a „végrehajtás-technikai standard” kifejezésnek. Azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

7.  A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1) ▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy a pénzügyi intézményeknek címzett iránymutatásokat vagy ajánlásokat bocsát ki.

A Hatóság a tagállamok azon hatóságainak is címezhet iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket e rendelet nem határoz meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, de amelyek fel vannak hatalmazva az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok alkalmazásának biztosítására.

Az iránymutatásoknak és ajánlásoknak összhangban kell lenniük az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok megbízatásával, és figyelembe kell venniük az arányosság elvét. A Hatóság nem ad ki iránymutatásokat és ajánlásokat a szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardokra vonatkozó első szintű felhatalmazással lefedett kérdéskörökben.

(1a) A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alkalmazásában az e cikk (3) bekezdésében említett végrehajtási eljárás betartása vagy magyarázata alapján, a PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok kialakítása céljából iránymutatásokat bocsáthat minden hatáskörrel rendelkező hatóság vagy pénzügyi intézmény rendelkezésére. Ezen iránymutatásokat az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából megfelelőnek kell tekinteni. A fentiekkel összhangban a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a pénzügyi intézmények az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek való megfelelést biztosító módszer tekintetében további gyakorlatokat is bevezethetnek.”;

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság – különleges körülményeket kivéve – nyílt nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról, ajánlásokról és adott esetben a kérdésekről és válaszokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül – különleges körülményeket kivéve – kikéri a 37. cikkben említett biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport ▌tanácsát. A Hatóságnak meg kell indokolnia, ha nem folytat nyílt nyilvános konzultációt, vagy ha nem kér tanácsot a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoporttól és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoporttól.”

ba)  a szöveg a következő (2a), (2b), (2c) és (2d) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alkalmazásában a Hatóság ajánlásokat adhat ki egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóságnak, illetve egy vagy több pénzügyi intézménynek.

(2b) A Hatóság az iránymutatásaiban és az ajánlásaiban kifejti, hogy miként járul hozzá a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok meghonosításához a PFER-ben, miként biztosítja az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazását, valamint miként tartja tiszteletben az (1), (1a) és (2a) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.

(2c) Az iránymutatások és ajánlások nem állhatnak pusztán abból, hogy jogalkotási aktusokra hivatkoznak vagy azok egyes részeit idézik. A Hatóságnak a megkettőződések elkerülése érdekében új iránymutatás vagy ajánlás kiadása előtt felül kell vizsgálnia a már meglévő iránymutatásokat és ajánlásokat.

(2d) A Hatóság az (1a) és (2a) bekezdésekben említett bármely iránymutatás és ajánlás kibocsátását megelőzően három hónappal tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a szóban forgó iránymutatások és ajánlások tervezett tartalmáról.”

c)  ▌a (4)▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság a 43.cikk (5) bekezdésében említett jelentésben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról, megindokolja az iránymutatások (1a) bekezdés szerinti, illetve az ajánlások (2a) bekezdés szerinti kibocsátását, valamint ismerteti az ezen iránymutatásokról a 8. cikk (2a) bekezdése szerint lefolytatott nyilvános konzultációk eredményeit. A jelentés egyúttal azt is megjelöli, hogy mely hatáskörrel rendelkező hatóságok nem feleltek meg az iránymutatásoknak és az ajánlásoknak, valamint körvonalazza, milyen módon kívánja biztosítani a Hatóság, hogy az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóság a jövőben kövesse iránymutatásait és ajánlásait.”;

d)  a cikk a következő (5), (5a) és (5b) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport vagy a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak kétharmada úgy véli, hogy a Hatóság egy iránymutatás (1a) bekezdés szerinti kibocsátásával túllépte hatáskörét, úgy e tagok indokolással ellátott tanácsot küldhetnek e tárgyban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(5a) Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport vagy a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak legalább a fele úgy véli, hogy a Hatóság egy ajánlás (2a) bekezdés szerinti kibocsátásával túllépte hatáskörét, úgy e tagok indokolással ellátott tanácsot küldhetnek e tárgyban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(5b) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az érintett iránymutatások vagy ajánlások kibocsátását indokoló magyarázatot kérhet a Hatóságtól. A Bizottság a Hatóság magyarázatának kézhezvételét követően megvizsgálja az iránymutatások vagy ajánlások hatályát a Hatóság hatáskörére tekintettel, és értékelését megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság úgy véli, hogy a Hatóság túllépte hatáskörét, és miután lehetőséget adott a Hatóságnak álláspontja kifejtésére, akkor a Bizottság határozatot fogadhat el, előírva a Hatóság számára az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonását vagy módosítását. A Bizottság ilyen döntés meghozatala előtt és az Európai Parlament felkérésére bármikor nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt, és válaszol a képviselők által feltett minden kérdésre. Az Európai Parlament felkérheti a Bizottságot olyan határozat elfogadására, amely a Hatóságot az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonására vagy módosítására kötelezi. A Bizottság határozatát nyilvánosságra kell hozni.”;

7a.  A határozat a következő 16a. és 16b. cikkel egészül ki:

„16a. cikkVélemények

(1) A Hatóság a hatáskörébe tartozó minden kérdésben és az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére. Ezeket a véleményeket csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a kérelem a közzétételt kifejezetten kéri.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelem nyilvános konzultációt vagy technikai elemzést is tartalmazhat.

(3) A 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó és ezen irányelv szerint két vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak konzultációját igénylő, az egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékelésére tekintettel, a Hatóság valamely érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé a prudenciális értékelésről, kivéve a 2009/138/EK irányelv 59. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt kritériumokkal kapcsolatban. A véleményt haladéktalanul, de mindenképpen a 2009/138/EK irányelvnek megfelelő értékelési időszak vége előtt kiadják. A 35. és a 35b. cikk alkalmazandó azon területekre, amelyek tekintetében a Hatóság véleményt adhat ki.

(4) A Hatóság az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére technikai tanácsokkal láthatja el az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a rendes jogalkotási eljárás során bármikor, valamint olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában, melyek az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott területeken tett bizottsági jogalkotási javaslatra vonatkoznak.

16b. cikkKérdések és válaszok

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vagy az azokhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok rendelkezései, valamint az e jogalkotási aktusok alapján elfogadott iránymutatások és ajánlások értelmezése, gyakorlati alkalmazása vagy végrehajtása kapcsán bármely természetes vagy jogi személy, többek között hatáskörrel rendelkező hatóságok és uniós intézmények az Unió bármely hivatalos nyelvén kérdést intézhetnek a Hatósághoz.

A pénzügyi intézményeknek a Hatósághoz intézett kérdés megküldése előtt meg kell fontolniuk, hogy a kérdést először a saját hatáskörrel rendelkező hatóságukhoz intézzék-e.

A Hatóság az egyes jogi aktusokra vonatkozó összes, (1) bekezdés szerinti elfogadható kérdést a beérkezését követően, a megválaszolása előtt közzéteszi a weboldalán.

Ez a folyamat nem zárja ki, hogy természetes és jogi személyek, köztük hatáskörrel rendelkező hatóságok és uniós intézmények a Hatóságtól bizalmas technikai tanácsot vagy pontosítást kérjenek.

(2) A Hatóság a honlapján közzéteszi az (1) bekezdés szerint feltett, valamennyi elfogadható kérdésre adott – de kötelező erővel nem bíró – válaszait, kivéve, ha az ilyen közzététel ellentétes a kérdést feltevő természetes vagy jogi személy jogos érdekeivel vagy kockázatot jelentene a pénzügyi rendszer stabilitására nézve.

(3) Mielőtt közzétenné az elfogadható kérdésekre adott válaszait, a Hatóság a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban konzultálhat az érdekelt felekkel.

(4) A Hatóság által adott válaszokat az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek, az azokhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusoknak és az e jogalkotási aktusok alapján elfogadott iránymutatásoknak és ajánlásoknak való megfelelés szempontjából megfelelőnek kell tekinteni. A hatáskörrel rendelkező hatóságok és a pénzügyi intézmények az összes alkalmazandó jogi követelménynek való megfelelés tekintetében más gyakorlatokat is kialakíthatnak.

(5) A Hatóság, mihelyt azt szükségesnek és megfelelőnek ítéli, vagy legkésőbb a válaszok közzétételétől számított 24 hónapon belül felülvizsgálja a kérdésekre adott válaszokat azzal a céllal, hogy szükség esetén javítsa, frissítse vagy visszavonja azokat.

(6) A Hatóság a közzétett válaszokat adott esetben figyelembe veszi az iránymutatások és ajánlások 16. cikkel összhangban történő kidolgozásakor és frissítésekor.”

8.  A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság az e cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatásköröknek megfelelően jár el, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem alkalmazza vagy az uniós joggal vélhetően ellentétes módon alkalmazza az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat, beleértve a 10–15. cikknek megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardokat és a végrehajtás-technikai standardokat, különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék az említett aktusokban meghatározott követelményeket.

(2) A Hatóság egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy a megfelelő érdekképviseleti csoport kérésére, vagy releváns szervezetektől vagy intézményektől kapott tényszerű és megfelelően indokolt tájékoztatás alapján, vagy saját kezdeményezésére, és miután tájékoztatta az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot, válaszol a kérelemre, és adott esetben kivizsgálja az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy hogyan kell az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat az uniós joggal összhangban alkalmazni.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság bármikor kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést intézhet közvetlenül más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz vagy az érintett pénzügyi intézményekhez, ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságtól való információkérés nem bizonyult elégségesnek vagy azt nem tartja elégségesnek az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához szükséges információk megszerzéséhez. A pénzügyi intézményekhez intézett, magyarázattal ellátott kérésben meg kell indokolni, hogy az információra miért van szükség az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához.

A kérés címzettje indokolatlan késlekedés nélkül megadja a Hatóságnak a világos, pontos és teljes körű információkat.

Valamely pénzügyi intézményhez intézett információkérés esetén a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a kérésről. A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az információk megszerzésében.

(3) A Hatóság választottbírósági eljárást kezdeményezhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedés megvitatása érdekében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság őszintén együttműködik az ilyen választottbírósági eljárás során.

A Hatóság a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított négy hónapon belül ajánlást intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A hatáskörrel rendelkező hatóság az ajánlás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Hatóságot az uniós jognak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(4) Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az uniós jognak a Hatóság ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság a Hatóságtól kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére hivatalos véleményt adhat ki, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy hozza meg az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottság hivatalos véleményében figyelembe veszi a Hatóság ajánlásait.

A Bizottság ezt a hivatalos véleményt az ajánlás elfogadását követő három hónapon belül adja ki. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja.

A Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.

(5) A hatáskörrel rendelkező hatóság a (4) bekezdésben említett hivatalos vélemény kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és a Hatóságot a hivatalos véleményben foglaltaknak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(6) Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök és kötelezettségek sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszer szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság kellő időben orvosolja a megfelelés hiányát, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján kiadott hivatalos véleménnyel.

(7) A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (4) bekezdés szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük az említett hivatalos véleményben vagy – az adott esettől függően – határozatban foglaltaknak.

(8) A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésben megnevezi, mely hatáskörrel rendelkező hatóságok és pénzügyi intézmények nem felelnek meg a (4) és (6) bekezdésében említett hivatalos véleményeknek vagy határozatoknak.”;

8a.  A 18. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha a Tanács a (2) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, valamint kivételes körülmények esetén, amikor a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok koordinált intézkedése szükséges a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását vagy az ügyfél- és fogyasztóvédelmet komolyan veszélyeztető káros fejlemények kezelése céljából, a Hatóság egyedi határozatokat hozhat, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban hozzák meg az ezen fejlemények kezeléséhez szükséges intézkedéseket, annak biztosításával, hogy a pénzügyi piaci szereplők és a hatáskörrel rendelkező hatóságok teljesítik az adott jogszabályokban meghatározott előírásokat.”

9.  A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben, továbbá kettő vagy több, hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság közötti, az említett aktusok alkalmazásával kapcsolatos jelentős nézeteltérések esetén, valamint a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a)  egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem ért egyet egy másik hatáskörrel rendelkező hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének, javasolt intézkedésének tartalmával vagy az eljárásának hiányával;

b)  saját kezdeményezésére, amennyiben objektív okok, többek között a piaci szereplőktől vagy a fogyasztói szervezetektől származó információk alapján megállapítható a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérés.

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

b)  a szöveg a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben haladéktalanul értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

a)  ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok határidőt szabtak a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i. a határidő lejár;

ii. egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív okok alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn;

b)  ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok nem szabtak határidőt a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i.  egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív okok alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn; vagy

ii.  két hónap eltelt a valamely másik hatáskörrel rendelkező hatóság arra irányuló kérelmének a hatáskörrel rendelkező hatóság általi kézhezvétele óta, hogy az utóbbi tegyen intézkedést az uniós jognak való megfelelés érdekében, és a megkeresett hatóság még nem hozott a kérelmet teljesítő határozatot.”;

(1b) Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 47. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás befejezéséig.”;

d)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokra nézve. A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

e)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárások eredményéről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

f)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hoz, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.”;

10.  A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikkFelügyeleti kollégiumok

(1) A Hatóság saját hatáskörén belül hozzájárul az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokkal létrehozott felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez, valamint megerősíti az uniós jog felügyeleti kollégiumok általi alkalmazásának koherenciáját és következetességét. A legjobb felügyeleti gyakorlatok közelítésének céljából a Hatóság előmozdítja a közös felügyeleti terveket és a közös vizsgálatokat, és a Hatóság személyzete a felügyeleti kollégiumok teljes jogú tagjaként részt vehet a felügyeleti kollégiumok tevékenységében, sőt, megfelelően indokolt esetekben akár irányíthatja is azokat, ideértve a hatáskörrel rendelkező két vagy több hatóság által közösen végzett helyszíni vizsgálatokat is.

(2) A Hatóság vezető szerepet tölt be a felügyeleti kollégiumok következetes és koherens működésének biztosítása érdekében az Unióban működő határokon átnyúló intézmények esetében, figyelembe véve a 23. cikkben említett pénzügyi intézmények jelentette rendszerkockázatot, és adott esetben kollégiumi ülést hív össze.

E bekezdés, valamint e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a Hatóságot a vonatkozó jogszabályok értelmében »hatáskörrel rendelkező hatóságnak« vagy »felügyeleti hatóságnak« kell tekinteni.

A Hatóság:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködve összegyűjtheti és megoszthatja az összes vonatkozó információt annak érdekében, hogy megkönnyítse a kollégium munkáját, valamint központi rendszert hozhat létre és működtethet azzal a céllal, hogy ezek az információk elérhetők legyenek a kollégiumban dolgozó hatáskörrel rendelkező hatóságok számára;

b) a 32. cikkel összhangban kezdeményezheti és koordinálhatja a pénzügyi intézményeknek a káros piaci fejleményekkel – különösen a 23. cikkben említett, pénzügyi intézmények jelentette rendszerszintű kockázattal – szembeni rugalmasságát értékelő, uniós szintű stresszteszteket, valamint a rendszerszintű kockázat stresszhelyzetben történő potenciális fokozódásának értékelését, annak biztosítására, hogy e teszteket tagállami szinten következetes módszertannal végezzék, továbbá adott esetben ajánlást intézhet a hatáskörrel rendelkező hatósághoz a stressztesztekben azonosított problémák kezelésére, ideértve külön értékelések lefolytatását is; Az uniós szintű értékelések módszerei, gyakorlatai és eredményei összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára helyszíni vizsgálatok elvégzését, és maga is részt vehet ilyen helyszíni vizsgálatok lebonyolításában;

c) előmozdíthatja a hatékony és eredményes felügyeleti tevékenységeket, beleértve azon kockázatok értékelését, amelyeknek a pénzügyi intézmények ki vannak vagy ki lehetnek téve a felügyeleti felülvizsgálat folyamata értelmében vagy stresszhelyzetben;

d) az e rendeletben meghatározott feladatokkal és hatáskörökkel összhangban felügyelheti a hatáskörrel rendelkező hatóságok által végzett feladatokat; valamint

e) az olyan esetekben, amikor úgy véli, hogy a határozat az uniós jog helytelen alkalmazását eredményezné vagy nem járulna hozzá a felügyeleti gyakorlatok közelítésének célkitűzéséhez, a kollégiumot további tanácskozásra kérheti fel. Előírhatja továbbá a csoportfelügyeletet ellátó hatóság számára, hogy hívjon össze kollégiumi ülést, illetve hogy az ülés napirendjére vegyen fel további napirendi pontokat.

(3) A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a 10–15. cikkben előírt eljárással összhangban a felügyeleti kollégiumok operatív működésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, továbbá a 16. cikk szerint elfogadott útmutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki a felügyeleti működés és a felügyeleti kollégiumok által elfogadott legjobb gyakorlatok közelítésének előmozdítása érdekében.

(4) A jogi kötőerővel bíró közvetítői szerep révén a Hatóság a 19. cikkben megállapított eljárással összhangban rendezi a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltéréseket. A Hatóság a 19. cikkel összhangban az érintett intézményre közvetlenül alkalmazandó felügyeleti határozatot hozhat.”

11.  a szöveg a következő 21a. cikkel egészül ki:

„21a. cikkBelső modellek

(1) A 2009/138/EK irányelv 112. cikkének sérelme nélkül a Hatóság ▌egy vagy több felügyeleti hatóság kérésére:

a) az érintett felügyeleti hatóságoknak szóló tanácsot bocsát ki valamely belső modell alkalmazása vagy módosítása iránti kérelemről. Az EIOPA e célból kérheti, hogy az érintett felügyeleti hatóságok az összes szükséges információt bocsássák rendelkezésére; valamint

b) a belső modellek jóváhagyásával kapcsolatos nézeteltérés esetén a 19. cikkben meghatározott eljárással összhangban segíti az érintett felügyeleti hatóságokat a megállapodás elérésében.

(2) A 2009/138/EK irányelv 231. cikkének (6a) bekezdésében meghatározott körülmények között a vállalkozások kérhetik az EIOPA-tól, hogy a 19. cikkben meghatározott eljárással összhangban segítse a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében.

12.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Rendszerkockázatokra vonatkozó általános rendelkezések

(1) A Hatóság kellő módon figyelembe veszi az 1092/2010/EU rendeletben meghatározott rendszerkockázatot. A Hatóság kezeli a pénzügyi szolgáltatások terén esetlegesen jelentkező olyan kockázatokat, amelyek:

a) oka a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének jelentős meggyengülése, és

b) esetlegesen súlyos, negatív következményekkel járhatnak a belső piacra és a reálgazdaságra nézve.

A Hatóság adott esetben mérlegeli az ERKT és a Hatóság által kidolgozott rendszerkockázatok nyomon követését és értékelését, és reagál az 1092/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban az ERKT által tett figyelmeztetésekre és ajánlásokra.

(2) A Hatóság – az ERKT-vel együttműködésben és a 23. cikkel összhangban – közös megközelítést dolgoz ki a rendszerszintű jelentőség azonosítására és mérésére, ami adott esetben minőségi és mennyiségi mutatók kidolgozását is magában foglalja.

E mutatók döntő fontosságú elemei a megfelelő felügyeleti intézkedések megállapításának. A Hatóság – a közös megközelítés előmozdítása érdekében – ellenőrzi a megállapított intézkedések konvergenciájának mértékét.

(3) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok sérelme nélkül a Hatóság szükség szerint további útmutatásokat és ajánlásokat dolgozhat ki a pénzügyi intézmények számára, az általuk jelentett rendszerkockázatok figyelembevétele érdekében.

A Hatóság biztosítja, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított területekre irányuló szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozása során a pénzügyi intézmények jelentette rendszerkockázatot figyelembe vegyék.

(4) A Hatóság – egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, tagállamok vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére – vizsgálatot végezhet egy bizonyos típusú pénzügyi intézményre, terméktípusra vagy egy magatartástípusra vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelje a pénzügyi rendszer stabilitására vagy a kötvénytulajdonosok, nyugdíjrendszeri tagok és kedvezményezettek védelmére nézve jelentett potenciális veszélyeket, és ajánlásokat készítsen az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a megfelelő intézkedések megtételére.

E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott ▐ hatásköröket, ideértve a 35. és 35b. cikkben foglaltakat is.

(5) A vegyes bizottság biztosítja az e cikkel összhangban végzett tevékenységek átfogó és szektorok közötti koordinációját.”

12a.  A 23. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság – az ERKT-vel konzultálva – kidolgozza a rendszerkockázatok azonosítására és mérésére szolgáló kritériumokat, továbbá egy olyan megfelelő stresszteszt-rendszert, amely kiterjed az esetleg a pénzügyi intézmények jelentette vagy nekik okozott rendszerkockázat stresszhelyzetben történő potenciális fokozódásának értékelésére is, ideértve a környezettel kapcsolatos potenciális rendszerkockázatokat is. Ezeket az esetlegesen rendszerkockázatot jelentő pénzügyi intézményeket megerősített felügyelettel kell ellátni, és – adott esetben – a 25. cikkben említett rendezési és szanálási eljárásokat kell rájuk alkalmazni.

A Hatóság kidolgoz egy olyan megfelelő stresszteszt-rendszert, amely azonosítja az esetlegesen rendszerkockázatot jelentő pénzügyi intézményeket. Ezen intézmények felügyeletét meg kell erősíteni, és – adott esetben – a 25. cikkben említett rendezési és szanálási eljárásokat kell rájuk alkalmazni.

12b.  A 27. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdésben a g) pontot el kell hagyni;

b)  az (1) bekezdésben a harmadik albekezdést el kell hagyni.

13.  A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) kibocsátja az uniós stratégiai felügyeleti tervet a 29a. cikkel összhangban;”;

ii.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, valamennyi releváns kérdéssel – ideértve a kiberbiztonságot és a kibertámadásokat is▌ – kapcsolatos hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;”;

iii. az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) ágazati és szektorok közötti képzési programokat dolgoz ki – a technológiai innovációra, a szövetkezetek és önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak különböző formáira tekintettel is –, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára;”

iiia. a szöveg a következő ea) ponttal egészül ki:

„ea) nyomonkövetési rendszert vezet be a környezettel, a szociális viszonyokkal és az irányítással kapcsolatos kockázatok értékelésére, figyelembe véve a Párizsi Megállapodást (COP 21);

b)  ▌a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti szemléletmód és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki.

Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart fenn, amely kellően figyelembe veszi a pénzügyi intézmények által viselt kockázatok jellegét, mértékét és összetettségét, ▌üzleti gyakorlatát, ▌üzleti modelljeit és méretét. Az uniós felügyeleti kézikönyv meghatározza a bevált ▌ gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.

A Hatóság feladatainak ellátása során megfelelően figyelembe veszi a felügyeleti kézikönyvet, többek között az uniós jog lehetséges megsértéseinek 17. cikk szerinti értékelésekor, a 19. cikk szerinti vitarendezés során, valamint a 29a. cikkel összhangban történő, az egész Unióban érvényes stratégiai célkitűzések meghatározásakor és értékelésekor, és a hatáskörrel rendelkező hatóságok 30. cikk szerinti felülvizsgálatának elvégzésekor.

A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az (1) bekezdés a) pontjában említett véleményekről és a (2) bekezdésben említett eszközökről, valamint elemzi az ezekhez kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az vélemények vagy eszközök alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a megfelelő érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.”;

14.  a szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Uniós stratégiai felügyeleti terv

(1) A Hatóság a felügyeleti tanácsban folytatott vitát követően, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól kapott hozzájárulásokat, az uniós intézményekben folyó munkát és elemzést, valamint az ERKT figyelmeztetéseit és közzétett ajánlásait figyelembe véve legalább háromévente és március 31-ig ajánlást bocsát ki a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére, amely ajánlásban a hatáskörrel rendelkező hatóságok konkrét nemzeti célkitűzéseinek és prioritásainak sérelme nélkül az Unió egészére kiterjedő felügyeleti stratégiai célkitűzéseket és prioritásokat („uniós stratégiai felügyeleti tervet”) határoz meg. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a hozzájárulásuk során azonosítják azokat a felügyeleti tevékenységeket, amelyeket véleményük szerint a Hatóságnak prioritással kell kezelnie. A Hatóság tájékoztatásul továbbítja az uniós stratégiai felügyeleti tervet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és nyilvánosságra hozza azt honlapján.

Az uniós stratégiai felügyeleti terv konkrét prioritásokat állapít meg a felügyeleti tevékenységek tekintetében a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok, valamint az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának elősegítése, továbbá a 32. cikkel összhangban azonosított lényeges mikroprudenciális tendenciák, esetleges kockázatok és gyenge pontok kezelése, többek között új üzleti modellek előrejelzése érdekében. Az uniós stratégiai felügyeleti terv nem akadályozza meg a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat abban, hogy nemzeti szinten bevált gyakorlatokat alkalmazzanak, további nemzeti prioritások és fejlemények kapcsán intézkedjenek, és figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat.

(2) A hatáskörrel rendelkező összes hatóság ▌kifejti különösen, hogy éves munkaprogramja miként igazodik az uniós stratégiai felügyeleti tervhez.

(4) Minden hatáskörrel rendelkező hatóság az éves jelentése részeként külön fejezetet szentel az éves munkaprogram végrehajtásának.

E fejezetnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  a felügyeleti tevékenységek, a pénzügyi intézményekre, piaci gyakorlatokra és magatartásokra, valamint pénzügyi piacokra vonatkozó vizsgálatok leírása, továbbá az uniós és a nemzeti jog megsértéséért felelős pénzügyi intézményekkel szemben előírt igazgatási intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó információk;

b)  az elvégzett és az éves munkaprogramban nem tervezett tevékenységek leírása;

c)  az éves munkaprogramban előírt, el nem végzett tevékenységek és a program nem teljesített célkitűzéseinek, valamint az említett tevékenységek elvégzése és az említett célkitűzések elérése elmulasztása okainak listája.

(5) A Hatóság értékeli a (4) bekezdésben említett külön fejezetben szereplő információkat. Az uniós stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz azt illetően, hogy miként orvosolhatók tevékenységeik releváns hiányosságai.

A jelentések és saját kockázatértékelése alapján a Hatóság azonosítja a hatáskörrel rendelkező hatóság azon tevékenységeit, amelyek kritikusak a stratégiai felügyeleti terv teljesítése szempontjából, és adott esetben elvégzi e tevékenységek felülvizsgálatát a 30. cikk alapján.

(6) A Hatóság az éves munkaprogramok értékelése során azonosított legjobb gyakorlatokat nyilvánosságra hozza.”;

15.  A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatai”;

b)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a felügyeleti eredmények konzisztenciájának és hatékonyságának erősítése érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről felülvizsgálatokat végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált hatáskörrel rendelkező hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A felülvizsgálat alá vonandó hatáskörrel rendelkező hatóságok meghatározása és a felülvizsgálatok lefolytatása során figyelembe kell venni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatban már meglévő információkat és a korábban végzett értékeléseket, beleértve a Hatóságnak a 35. cikkel összhangban szolgáltatott és az érdekeltektől származó összes érdemleges információt is, különösen valamely hatáskörrel rendelkező hatóság lehetséges mulasztásai vagy kötelezettségszegése tekintetében;

c)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) E cikk alkalmazásában a Hatóság a Hatóság elnöklete alatt álló eseti felülvizsgálati bizottságot hoz létre, amelynek tagjai a Hatóság személyi állományába tartoznak; e bizottság munkáját önkéntes és rotációs alapon hatáskörrel rendelkező különböző hatóságok legfeljebb öt képviselője segíti és támogatja (a felülvizsgálat alatt álló hatáskörrel rendelkező hatóság azonban nem küldhet képviselőt)▌.”

d)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A felülvizsgálatok többek között értékelik:”;

ii.  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)  a hatáskörrel rendelkező hatóság erőforrásainak, függetlensége mértékének és irányítási hátterének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;”;

iia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)  az uniós jog alkalmazása és a felügyelet gyakorlása során elért konvergencia hatékonyságát és fokát, beleértve a 10–16. cikk alapján elfogadott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardokat, iránymutatásokat és ajánlásokat, valamint azt, hogy a felügyeleti gyakorlat milyen mértékben teljesíti az uniós jogban meghatározott célkitűzéseket, ideértve a 29. cikk szerinti közös felügyeleti kultúra és a 29a. cikk szerinti uniós stratégiai felügyeleti terv célkitűzéseit;”

iib.  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)  a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kidolgozott legjobb gyakorlatok alkalmazása;”

e)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről. E jelentés megindokolja és meghatározza a felülvizsgálat eredményeként megfelelőnek és szükségesnek ítélt nyomonkövetési intézkedéseket. E nyomonkövetési intézkedések az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz intézett, a 16. cikk szerinti iránymutatások és ajánlások, valamint a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti vélemények formájában fogadhatók el.

▌A Hatóság nyomonkövetési jelentést ad ki az igényelt nyomonkövetési intézkedéseknek való megfelelés tekintetében. ▌

A Hatóság a szabályozástechnikai standardtervezetek vagy végrehajtás-technikai standardtervezetek 10–15. cikk szerinti, illetve az iránymutatások vagy ajánlások 16. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi a felülvizsgálat eredményét és a feladatainak ellátása során szerzett minden más információt a legmagasabb színvonalú felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának biztosítása érdekében.”;

f)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság véleményt nyújt be a Bizottságnak minden esetben, ha – a felülvizsgálat eredményére vagy a feladatainak ellátása során általa beszerzett más információkra tekintettel – uniós szempontokból úgy véli, hogy a pénzügyi intézményekre vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságokra alkalmazandó uniós szabályok további harmonizációja szükséges, vagy ha egy hatáskörrel rendelkező hatóság vagy nem alkalmazta az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokat, vagy pedig oly módon alkalmazta azokat, amely a jelek szerint sérti az uniós jogot.”;

g)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság közzéteszi a (3) bekezdésben említett jelentéseket – a nyomonkövetési jelentéseket is beleértve –, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását. A felülvizsgálatnak alávetett hatáskörrel rendelkező hatóságot bármely jelentés közzététele előtt fel kell hívni észrevételeinek benyújtására. A Hatóság adott esetben a közzététel előtt figyelembe veszi ezeket az észrevételeket. A Hatóság ezen észrevételeket a jelentés mellékleteként közzéteheti, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását vagy ha a hatáskörrel rendelkező hatóság kifogást emel a közzététellel szemben. A (3) bekezdésben említett, a Hatóság által készített jelentést, valamint a (3a) bekezdésben említett, a Hatóság által elfogadott iránymutatásokat, ajánlásokat és véleményeket egyidejűleg kell közzétenni.”;

16.  A 31. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságok között általános koordinációs szerepet tölt be, különösen olyan helyzetekben, amikor a kedvezőtlen fejlemények veszélyeztethetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, a pénzügyi rendszer stabilitását vagy a határokon átívelő, jelentős üzleti tevékenységgel kapcsolatban a kötvénytulajdonosok, nyugdíjrendszeri tagok és kedvezményezettek védelmét az Unióban.”

b)  A (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) valamennyi megfelelő intézkedés – beleértve a vezető kollaborációs platformok (3b) bekezdés szerinti létrehozását is – meghozatala olyan fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok működését, vagy – különösen a jelentős, határokon átívelő üzletek esetén – érinthetik a kötvénytulajdonosok védelmét, az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok intézkedéseinek elősegítése és koordinációja érdekében;”

c)  a (2) bekezdés a következő ea) ponttal egészül ki:

„ea) megfelelő intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a technológiai innováció vívmányainak felhasználásával össze lehessen hangolni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok által foganatosított intézkedéseket;”

c)  a szöveg a következő új (3), (3a), (3b) és (3c) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A Hatóság megfelelő intézkedéseket hoz a technológiai innovációra támaszkodó szereplők vagy termékek piacra történő belépésének megkönnyítésére. A technológiai innovációra vonatkozó közös európai megközelítés kialakításához való hozzájárulás érdekében a Hatóság – adott esetben a pénzügyi innovációs bizottság támogatásával – elősegíti a felügyeleti konvergenciát, különösen az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.

(3a) A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága értesíti mind a Hatóságot, mind a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságait, amennyiben engedélyt szándékozik nyújtani egy olyan, az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően a felügyelete alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító részére, amely üzleti terve értelmében tevékenységei egy részét a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján fogja végezni.

Továbbá, a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága haladéktalanul értesíti a Hatóságot és a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságait, amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetének romlását vagy a folyamatban lévő tevékenysége által jelentett egyéb felmerülő kockázatot állapít meg, különösen ha a tevékenység jelentős részét a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján végzik, és az jelentős határokon átnyúló hatással bír.

A Hatóságnak és a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságainak szóló ilyen értesítéseknek kellően részletesnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a megfelelő értékelést.

(3b) A (3a) bekezdés első és második albekezdésében említett esetekben a Hatóság egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérésére vagy saját kezdeményezésére, az (1) bekezdés e) pontjának megfelelően együttműködési fórumot hozhat létre és koordinálhat az információcsere, illetve az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti jobb együttműködés ösztönzése, valamint adott esetben a (3a) bekezdés második albekezdésében említett esetekkel kapcsolatos közös álláspont elérése érdekében.

Amennyiben a Hatóság az (1) bekezdés f) pontjában említett információk alapján megbizonyosodik arról, hogy valamely pénzügyi intézmény a tevékenységét főként vagy teljes mértékben egy másik tagállamban folytatja, tájékoztatja az érintett hatóságokat, és saját kezdeményezésére együttműködési platformot hozhat létre az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködve, hogy megkönnyítse az e hatóságok közötti információcserét.

A hatáskörrel rendelkező érintett hatóságok a 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére minden szükséges információt biztosítanak, hogy lehetővé tegyék az együttműködési platform megfelelő működését.

(3c) Ha a hatáskörrel rendelkező érintett hatóságok nem jutnak közös álláspontra az együttműködési platformban, a Hatóság ajánlást – többek között az ajánlott módosítások hatáskörrel rendelkező hatóság általi végrehajtására vonatkozó határidőt – bocsáthat ki az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság számára. Amennyiben az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság nem követi a Hatóság ajánlását, a hatáskörrel rendelkező hatóság megadja ennek okait. Ha a Hatóság úgy ítéli meg, hogy ezen okok nem elégségesek, a fent említett okokkal együtt nyilvánosságra hozza az ajánlását.”;

17.  a szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:

„31a. cikkA tevékenységek átruházásának és kiszervezésének, valamint a kockázat átruházásának koordinációja

(1) A Hatóság a (2) és (3)▐ bekezdéssel összhangban folyamatosan koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti intézkedéseit annak érdekében, hogy elősegítse a felügyeleti konvergenciát a tevékenységek pénzügyi intézmények általi átruházásának és kiszervezésének területén, valamint a kockázat általuk harmadik országokba történő átruházásával kapcsolatban, azzal a céllal, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. Az illetékes hatóságok a saját hatásköreiken belül végső felelősséget viselnek a jóváhagyásért, a felügyeletért és a végrehajtásra vonatkozó döntésekért a tevékenységek átruházása és kiszervezése, valamint a kockázatok átadása tekintetében.

(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatják a Hatóságot, ha olyan pénzügyi intézmény engedélyezését vagy nyilvántartásba vételét tervezik, amely az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt állna, és ha a pénzügyi intézmény üzleti terve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országokba történő kiszervezését vagy átruházását, illetve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részével járó kockázat harmadik országokba történő átruházását foglalja magában annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. Az illetékes hatóságok által a Hatóságnak adott értesítéseknek kellően részletesnek ▌kell lenniük.

(3) Amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogszabály alkalmazandó, és amennyiben semmilyen konkrét követelményt nem szab meg a kiszervezés, a feladatátruházás vagy a kockázatátruházás tekintetében, a pénzügyi intézmény tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országban letelepedett más szervezetnek vagy saját fiókjának történő kiszervezéséről vagy arra történő átruházásáról és a tevékenységeinek lényeges részével járó kockázat harmadik országban letelepedett más szervezetre vagy saját fiókjára történő átruházásáról. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság félévente tájékoztatja a Hatóságot az ilyen tájékoztatásokról.

A 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság információt szolgáltat a pénzügyi intézmények kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedéseivel kapcsolatban.

A Hatóság nyomon követi, hogy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik-e, hogy az első albekezdésben említett kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedések megtételére az uniós joggal összhangban kerül-e sor, hogy azok megfelelnek-e a Hatóság iránymutatásainak, ajánlásainak vagy véleményeinek, és hogy azok nem akadályozzák-e a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi hatékony felügyeletet [és a végrehajtást] valamely harmadik országban.

(3a) Ha egy illetékes hatóság ellenőrzési intézkedései akadályozzák a hatékony felügyeletet vagy végrehajtást és a tagállamok közötti szabályozási arbitrázs kockázatát vonják maguk után, akkor a Hatóság ajánlásokat bocsáthat ki az érintett illetékes hatóság számára arra vonatkozóan, hogy miként tökéletesítse ellenőrzési rendszerét, és többek között határidőt írhat elő, ameddig az illetékes hatóság köteles végrehajtani az ajánlott változtatásokat. Ha az érintett illetékes hatóság nem tesz eleget az ajánlásoknak, akkor ezt meg kell indokolnia, és a Hatóságnak ezen indokolással együtt nyilvánosságra hozza ajánlását.

(3b) A Bizottság .... -ig [feltüntetendő az e módosító rendelet hatálybalépését követő év] jelentést készít, amelyben számba veszi az ágazati jogszabályok különböző megközelítéseit a kiszervezett vagy átruházott tevékenység lényeges mivoltának értékelése tekintetében, és megvizsgálja, hogy van-e mód – közös kritériumok és módszertan alapján – összehangoltabb megközelítés alkalmazására. A Bizottság benyújtja ezt a jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ennek során a Bizottság az alábbiakat veszi figyelembe:

a) a tevékenység folyamatossága,

b) a tényleges vezetési kapacitás,

c) az átruházott és kiszervezett tevékenységek, valamint a kockázatátruházások ellenőrzéséhez rendelkezésre álló tényleges kapacitás.”

18.  A 32. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„32. cikkA piaci fejlemények értékelése,

többek között stressztesztek révén

(1)  A Hatóság hatáskörén belül figyelemmel kíséri és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti a másik két európai felügyeleti hatóságot, az ESRB-t valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a lényeges mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság értékelésének ▌elemzést is tartalmaznia kell azokra a piacokra vonatkozóan, amelyeken a pénzügyi intézmények működnek, valamint a lehetséges piaci fejleményeknek az ezen intézményekre gyakorolt hatására vonatkozóan.

(2)  A Hatóság ▌az egész Unióra kiterjedő értékelést kezdeményez és koordinál, amelynek célja a pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szemben mutatott ellenállóképességének reális módon történő felmérése. E célból kidolgozza a következő, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által alkalmazandó elemeket:

a)  közös módszertan annak értékelésére, hogy a különböző gazdasági forgatókönyvek milyen hatást gyakorolnak az intézmény pénzügyi helyzetére;

aa)  az uniós szintű értékeléseknek alávetendő pénzügyi intézmények azonosítására szolgáló közös módszerek;”

b)  egységes megközelítés a pénzügyi intézmények ellenállóképességére vonatkozó értékelések eredményeinek közzétételére;

c)  az egyes termékek és a forgalmazási folyamatok által az intézmények pénzügyi helyzetére, valamint a kötvénytulajdonosok, a nyugdíjrendszeri tagok, a kedvezményezettek és a fogyasztók tájékoztatására gyakorolt hatások értékelésére szolgáló közös módszertan; és

ca)  közös módszertan annak értékelésére, hogy a környezeti kockázatok milyen hatást gyakorolnak az intézmények pénzügyi stabilitására.

E bekezdés alkalmazásában a Hatóság együttműködik az ERKT-vel, elkerülve a monetáris politikák végrehajtásával kapcsolatos minden esetleges összeférhetetlenséget.

(2a)  A Hatóság legalább évente dönt arról, hogy el kell-e végezni a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelést, és döntésének indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Amennyiben az egész Unióra kiterjedő értékelés készül, a Hatóság ▌minden egyes részt vevő pénzügyi intézményre vonatkozóan közzéteszi az eredményeket, kivéve, ha megítélése szerint e közzététel az Unió vagy annak egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitása, a piac integritása, vagy a belső piac működése szempontjából helytelen.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségei nem akadályozzák a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelés eredményének közzétételében vagy az ilyen értékelés eredményének a Hatósághoz annak érdekében történő továbbításában, hogy a Hatóság közzétegye a pénzügyi intézmények ellenállóképessége egész Unióra kiterjedő értékelésének eredményeit.

(3)  Az ERKT 1092/2010/EU rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság évente egyszer és szükség esetén gyakrabban értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ERKT-hez a hatáskörébe eső tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról, kombinálva ezt az értékelést a 22. cikk (2) bekezdésében említett mutatókkal.

A Hatóság ezekben az értékelésekben meghatározza a fő kockázatok besorolását és a gyenge pontokat és szükség esetén megelőző vagy korrekciós intézkedéseket javasol.

(4)  A Hatóság biztosítja az szektorok közötti fejlemények, a kockázatok és gyenge pontok megfelelő kezelését azáltal, hogy a vegyes bizottságon keresztül szorosan együttműködik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Hatóság).”;

20.  a 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

Nemzetközi kapcsolatok, beleértve az egyenértékűséget is

(1) A tagállamok és az uniós intézmények hatásköreinek sérelme nélkül, a Hatóság kapcsolatokat alakíthat ki és igazgatási megállapodásokat köthet szabályozó és felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásával. Ezek a megállapodások nem teremtenek az Unióra és a tagállamokra nézve jogi kötelezettségeket, és nem akadályozzák meg a tagállamokat és hatáskörrel rendelkező hatóságaikat abban, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek azon harmadik országokkal

Ha valamely harmadik ország szerepel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke alapján a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló hatályos jogi aktussal összhangban azon joghatóság szerinti területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve, akkor a Hatóság nem köt együttműködési megállapodásokat e harmadik ország szabályozó és felügyeleti hatóságaival.

(2) A Hatóság a Bizottság kifejezett tanácsadás iránti kérelmére, saját kezdeményezésére vagy ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok ezt írják elő, segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében.;

(2a) A Hatóság folyamatosan nyomon követi az azon harmadik országokban bekövetkezett szabályozási és felügyeleti fejleményeket, alkalmazott végrehajtási gyakorlatokat és bekövetkezett releváns piaci fejleményeket, amelyek tekintetében a Bizottság egyenértékűségi határozatokat fogadott el az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően, annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az említett határozatok meghozatalának alapjául szolgáló kritériumok és az azokban rögzített feltételek. A Hatóság három évente, illetve – adott esetben, vagy ha az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezt kéri – gyakrabban bizalmas jelentést nyújt be megállapításairól az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a másik két európai felügyeleti hatóságnak. E jelentés különös figyelmet fordít a pénzügyi stabilitásra, a piac integritására, a befektetők védelmére vagy a belső piac működésére gyakorolt hatásokra.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik azon harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező ▌hatóságaival, amelyek szabályozási és felügyeleti rendszereit egyenértékűnek fogadták el. Ezen együttműködésnek az említett harmadik országok érintett hatóságaival kötött igazgatási megállapodásokon kell alapulnia. A Hatóság az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket foglal az ilyen igazgatási megállapodásokba azok megtárgyalásakor:

a)  azon mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a Hatóság számára, hogy megszerezze a vonatkozó információkat, ideértve a szabályozási rendszerre, a felügyeleti szemléletmódra, a releváns piaci fejleményekre és bármely olyan változásra vonatkozó információkat is, amely hatással lehet az egyenértékűségi határozatra;

b)  a Hatóság felelősségi körében végzett felügyeleti tevékenységek, többek között a helyszíni vizsgálatok koordinációjával kapcsolatos eljárásokat adott esetben az ilyen egyenértékűségi határozatok nyomon követéséhez szükséges mértékben, önkéntes és rotációs alapon különböző illetékes hatóságok legfeljebb öt képviselője, valamint a harmadik ország illetékes hatósága segíti és támogatja.

A Hatóság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és a többi európai felügyeleti hatóságot, ha egy harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja ilyen igazgatási megállapodás megkötését vagy a hatékony együttműködést. A Bizottság figyelembe veszi ezen információt a vonatkozó egyenértékűségi határozatok felülvizsgálatakor.

(2b) Ha a Hatóság a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban a szabályozási, felügyeleti vagy végrehajtási gyakorlatokkal kapcsolatos olyan fejleményeket észlel, amelyek hatással lehetnek az Unió vagy egy vagy több tagállam pénzügyi stabilitására, a piac integritására vagy a befektetők védelmére, illetve a belső piac működésére, erről bizalmasan és haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetesen tájékoztatják a Hatóságot azon szándékukról, hogy igazgatási megállapodást kívánnak kötni harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok által szabályozott területek bármelyikén, ideértve a harmadik országbeli szervezetek fiókjaival kapcsolatos megállapodásokat is. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a lehető legrövidebb időn belül a Hatóság rendelkezésére bocsátják az ilyen tervezett megállapodások tervezetét.

A Hatóság igazgatási modellmegállapodások kidolgozásában a következetes, hatékony és eredményes uniós felügyeleti gyakorlatok létrehozása és a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése céljából együttműködhet a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a lehető legszorosabban követik az ilyen modellmegállapodásokat.

Amennyiben a Hatóság az illetékes hatóságokkal együttműködve ilyen igazgatási megállapodásmodelleket dolgoz ki, úgy az illetékes hatóságok a modell kialakításának befejezése előtt nem kötnek harmadik országbeli hatóságokkal igazgatási megállapodásokat.

A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésébe belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a (2a) bekezdéssel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.

(3a) A Hatóság arra törekszik, hogy teljes jogú tagságot szerezzen a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetségében, a Nyugdíjfelügyeletek Nemzetközi Szervezetében és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban, valamint megfigyelői státuszra törekedik a Nemzetközi Számviteli Standardfelügyeleti Testületben.

A Hatóság által a nemzetközi fórumokon képviselendő bármely álláspontot előzőleg a felügyeleti tanácsnak meg kell vitatnia és jóvá kell hagynia.

(3b) A Hatóság adott esetben figyelemmel kíséri a szabályozási, felügyeleti és adott esetben a szanálási fejleményeket, valamint a végrehajtási gyakorlatokat és a vonatkozó piaci fejleményeket olyan harmadik országokban, amelyek tekintetében nemzetközi megállapodások megkötésére került sor.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az e cikk (1) bekezdésének második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik az e bekezdés első albekezdésében említett harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, adott esetben szanálási hatóságaival is.”;

21.  ▐ A 34. cikket el kell hagyni.

22.  A 35. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1), (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság kérelmére a hatáskörrel rendelkező hatóságok a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy jogszerűen hozzáférnek a szóban forgó információkhoz.

A rendelkezésre bocsátott információnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a Hatóság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.

(2) A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként és a megadott formátumban vagy a Hatóság által jóváhagyott összehasonlítható sablonokban bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint mindig a meglévő egységes jelentéstételi formátumban kell eljuttatni, és tiszteletben tartja a nemzeti és uniós jogban, többek között az 1. cikk (2) bekezdésben említett jogalkotási aktusokban előírt arányosság elvét.

(3) Hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére a Hatóság átad a birtokában lévő minden olyan információt, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a feladatai elvégzéséhez szüksége van▐.";

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha az (1) bekezdéssel összhangban kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést intézhet az alábbiak bármelyikéhez:

a) egyéb, felügyeleti feladatokkal megbízott hatóságok;

b) az érintett tagállam pénzügyekre hatáskörrel rendelkező minisztériuma, amennyiben az rendelkezik prudenciális információkkal;

c) az érintett tagállam nemzeti központi bankja;

d) az érintett tagállam statisztikai hivatala.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.”;

c)   a (6) és a (7) bekezdést el kell hagyni;

23.  a szöveg a következő 35a–35d. cikkekkel egészül ki:

„35a. cikkA 35b. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 35. cikkel összhangban a Hatóságra, a Hatóság valamely tisztviselőjére vagy a Hatóság által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

A 35a. és 35b. cikket a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni.

35b. cikkPénzügyi intézményekhez intézett információkérés

(1) Ha a 35. cikk (1) vagy (5) bekezdése alapján kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság az adatok bármely megkettőzését elkerülő módon kérheti az érintett pénzügyi intézményektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak elvégzését lehetővé tevő minden szükséges információt.

(4) Az érintett pénzügyi intézmények vagy jogi képviselőik a Hatóság által előírt észszerű határidőn belül ▌ megadják a szükséges információt. ▌

(5) A Hatóság haladéktalanul megküldi a ▌ kérés ▌másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben felsorolt, az információkérés által érintett szervezet székhellyel rendelkezik vagy letelepedett.

(6) A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikkel összhangban kapott bizalmas információt.

35c. cikkA pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben a Hatóság az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 35d. cikk (1) bekezdésében említett jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor a Hatóság felkéri a Bizottságot az ügy kivizsgálására. ▌

35d. cikkPénzbírságok

és időszakos kényszerítő bírságok

(-1) A Bizottság pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó bármely határozat meghozatala meghallgatási lehetőséget biztosít az információkérés által érintett intézmény vagy szervezet számára.

A Bizottság pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatának alapjául kizárólag olyan megállapítások szolgálhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett intézményeknek vagy szervezeteknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(1) A Bizottság pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el, ha megállapítja, hogy a 35b. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamely pénzügyi intézmény szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta a kért információ szolgáltatását, vagy ▌a 35b. cikk (1) bekezdése értelmében hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt szolgáltatott.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszege legalább ..... EUR [X; kevesebb mint 50 000] és legfeljebb ... EUR [X; kevesebb mint 2000 000], továbbá elriasztó hatásúnak, hatékonynak és arányosnak kell lennie mind az intézmény vagy szervezet méretéhez, mind pedig a szabálysértés természetéhez és jelentőségéhez képest.

A Hatóság az EBH-val és az ESMA-val közösen szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a pénzbírságok e bekezdéssel összhangban álló módszereit.

(5) ▌A pénzbírság teljes összege nem haladhatja meg az érintett szervezet által az előző üzleti évben elért éves árbevétel X%-át [X%: 20%-nál alacsonyabb arány], kivéve, ha a szervezet közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén. Ebben az esetben a pénzbírság teljes összegének legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

(5a) A Bizottság időszakos kényszerítő bírságot szabhat ki, amelynek hatálya addig tarthat, amíg a szabálysértés nem korrigálják. Az időszakos kényszerítő bírság összegének arányosnak kell lennie mind az intézmény vagy szervezet méretéhez, mind pedig a szabálysértés természetéhez és jelentőségéhez képest.

(5b) Az intézmény vagy szervezet védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Az intézménynek vagy szervezetnek jogában áll betekinteni a Hatóság és a Bizottság ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Hatóság vagy a Bizottság belső előkészítő dokumentumaira.

(5c) A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtását csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A pénzbírsággal vagy időszakos kényszerítő bírsággal sújtott intézmények vagy szervezetek az Európai Unió Bírósága előtt eljárást indíthatnak a pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabására vonatkozó bizottsági határozattal szemben. A Bíróság többek között hatályon kívül helyezheti, csökkentheti vagy felemelheti a Bizottság által kiszabott pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság összegét.

(5d) A Bizottság nyilvánosságra hoz minden kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(5e) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Unió általános költségvetését illeti.

▌24.  A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdést el kell hagyni;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság az ERKT Hatóságnak címzett figyelmeztetése vagy ajánlása kézhezvételét követően a felügyeleti tanács a legközelebbi ülésén – de sürgős esetben még korábban – megvitatja e figyelmeztetést vagy ajánlást azzal a céllal, hogy értékelje a figyelmeztetésnek vagy ajánlásnak a Hatóság feladatainak teljesítésére gyakorolt hatásait, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges nyomonkövetési intézkedéseket.

A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz arról, hogy szükség van-e a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó bármely intézkedés meghozatalára, és ha igen, akkor mi legyen az intézkedés tartalma.

Ha a Hatóság egy figyelmeztetés vagy ajánlás nyomán nem hoz intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az ERKT számára. Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 19. cikke (5) bekezdésének megfelelően tájékoztatja kell erről az Európai Parlamentet. A Bizottság erről tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot.”

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) „Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetés vagy ajánlás kézhezvételét követően a Hatóság adott esetben az időben történő nyomon követés biztosítása érdekében felhasználhatja az e rendelettel ráruházott hatásköröket ;

Ha a címzett nem kívánja betartani az ERKT ajánlásait, ennek okait közli és megvitatja a felügyelőtanáccsal.”

d)  a (6) bekezdést el kell hagyni;

25.  A 37. cikk helyébe ▐ a következő szöveg lép:

„37. cikkBiztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint foglalkoztatói-nyugdíj érdekképviseleti csoport

(1) A Hatóság feladataival érintett területeken az érdekeltekkel folytatandó konzultáció elősegítése céljából létre kell hozni egy biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoportot, valamint egy foglalkoztatói-nyugdíj érdekképviseleti csoportot (a továbbiakban együttesen: az érdekképviseleti csoportok). Az érdekképviseleti csoportokkal a 10–15. cikknek megfelelően hozott, a szabályozás- és végrehajtás-technikai standardokra vonatkozó intézkedésekről, továbbá amennyiben ezek egyes pénzügyi intézményekre nem vonatkoznak, az iránymutatások és ajánlások esetében a16a. cikk, a kérdések és válaszok esetében pedig a 16b. cikk szerinti intézkedésekről kell konzultálni. Amennyiben sürgős intézkedés szükséges, és nincs mód konzultálásra, az érdekképviseleti csoportokat mihamarabb értesíteni kell.

Az érdekképviseleti csoportok legalább évente négyszer üléseznek. Közösen megvitathatják a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket, és tájékoztatják egymást egyéb tárgyalt kérdésekről.

Az egyik érdekképviseleti csoport tagjai lehetnek a másik érdekképviseleti csoportnak is.

(2) A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport 30 tagból áll; 13 tag kiegyensúlyozott arányban képviseli az Unióban működő biztosítókat, viszontbiztosítókat és biztosításközvetítőket, közülük három tagnak szövetkezeti és kölcsönös vagy és viszontbiztosítókat kell képviselnie, 13 tagnak pedig azok munkavállalóinak képviselőit, továbbá a fogyasztókat, a biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások használóit, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) képviselőit és releváns szakmai szervezetek képviselőit, valamint négy tagnak független, élvonalbeli tudományos szakembernek kell lennie. ▐

(3) A foglalkoztatói-nyugdíj érdekképviseleti csoport 30 tagból áll; 13 tag kiegyensúlyozott arányban képviseli az Unióban működő, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket, és 13 tag a munkavállalói képviselőket, a kedvezményezettek képviselőit, a kkv-k képviselőit és a releváns szakmai szervezetek képviselőit, valamint négy tagnak független, élvonalbeli tudományos szakembernek kell lennie. ▐

(4) Az érdekképviseleti csoportok tagjait nyílt és átlátható kiválasztási eljárást követően a felügyeleti tanács jelöli ki. A felügyeleti tanács a határozata meghozatalakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a biztosítási és viszontbiztosítási ágazat, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-ágazat sokszínűségének megfelelő figyelembe vételét, a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt és az Unió egész területén működő érintett szereplők képviseletét. Az érdekképviseleti csoportok tagjait képzettségük, készségeik, szakirányú ismereteik és bizonyított szakmai tapasztalatai szerint kell kiválasztani.

(4a) Az adott területen felállított érdekképviseleti csoport a tagjai közül elnököt választ. A elnök megbízatása kétéves időszakra szól.

Az Európai Parlament felkérheti bármely érdekképviseleti csoport elnökét, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljon a képviselők által feltett bármely kérdésre.

(5) A Hatóság – a 70. cikkben meghatározott szakmai titoktartásra is figyelemmel – minden szükséges információt megad, és megfelelő titkársági támogatást biztosít az érdekképviseleti csoportok számára. A megfelelő ellentételezést biztosítani kell az érdekképviseleti csoportok nem nyereségérdekeltségű szervezeteket képviselő tagjai számára, kivéve a piaci szereplők képviselőit. Ennek az ellentételezésnek figyelembe kell vennie a tagok előkészületekkel és utómunkálatokkal kapcsolatos feladatait, és legalább egyenértékű a tisztviselőkre a 259/68/EGK, Euratom, Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) tanácsi rendeletben( 13 ) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (Személyzeti Szabályzat) V. cím 2. szakasz (1) bekezdése szerint vonatkozó megtérítési mértékkel. Az érdekképviseleti csoportok szakmai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportokat hozhatnak létre. A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.

A érdekképviseleti csoportok tagjai két egymást követő időszakon át láthatják el feladatukat.

(6) Az érdekképviseleti csoportok véleményeket és tanácsot nyújthatnak a Hatóságnak a Hatóság feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről, külön figyelmet fordítva a 10–16b., 29., 30., 32. és a 35. cikkekben meghatározott feladatokra.

Ha az érdekképviseleti csoportok tagjai nem tudnak egymással megegyezni a tanács tekintetében, akkor a csoport egyharmada vagy az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön véleményt vagy külön tanácsot bocsáthatnak ki.

A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport, a banki érdekképviseleti csoport, valamint az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport közös véleményeket és tanácsot alakíthatnak ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.

(7) Az érdekképviseleti csoportok a tagok kétharmados többségének egyetértése alapján fogadják el eljárási szabályzatukat.

(8) A Hatóság nyilvánosságra hozza az érdekképviseleti csoportok▐ tanácsait, tagjainak külön tanácsait, a konzultációik eredményét, továbbá azt, hogy a Hatóság miként vette figyelembe a tanácsokat és konzultációs eredményeket.”;

25a.  A 38. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság biztosítja, hogy a 18., 19. vagy 20. cikk alapján elfogadott határozatok semmilyen módon nem ütköznek a tagállamok költségvetési hatáskörével.”

26.  A 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikkDöntéshozatali eljárások

(1) A Hatóság a 17., 18. és 19. cikk alapján hozott határozatok elfogadásakor a (2)–(6) bekezdés szerint jár el.

(2) A Hatóság a címzett hivatalos nyelvén tájékoztatja egy határozat bármely címzettjét a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti a határozat tárgyával kapcsolatos álláspontját. A címzettnek jogában áll, hogy álláspontját a saját hivatalos nyelvén fejtse ki. Az első mondatban foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(3) A Hatóság határozatait indokolni kell.

(4) A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(5) Ha a Hatóság a 18. cikk (3) bekezdése vagy a 18. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(6) A Hatóság a ▌18. vagy 19. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra kell hozni. A Hatóság 17. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra lehet hozni. A nyilvánosságra hozatal során meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes az érintett pénzügyi intézmények jogos érdekével vagy üzleti titkaik védelmével, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”;

27.  A 40. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő aa) és ab) ponttal egészül ki:

„aa) az ügyvezető tanács 45. cikk (1) bekezdésében említett állandó tagjai, akik nem rendelkeznek szavazati joggal;”;

ab) annak a tagállami közigazgatási egységnek a vezetője, amely a 10–15. cikk hatálya alá tartozó eljárás céljából az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok letárgyalásáért és elfogadásáért felel”;

ia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) az egyes tagállamok pénzügyi intézményeinek felügyeletére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság vezetője azzal a céllal, hogy a 10–15. cikkben meghatározottak kivételével bármelyik hatáskörben eljárjon, akinek legalább évente kétszer személyesen részt kell vennie az ülésen;

ib.  a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

’d) az ERKT egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal, és aki nem a monetáris politikák logikájába illeszkedő álláspontokat képviseli;

aa)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Minden ▌hatóság felelős egy magas rangú póttag kijelöléséért a hatóságon belül, aki helyettesítheti a felügyeleti tanács az (1) bekezdés ab) és b) pontjában említett tagját, annak akadályoztatása esetén.”

ab)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4a) A 10–15. cikk hatálya alá tartozó intézkedések alkalmazásában a Bizottság egy képviselője a felügyeleti tanács szavazati joggal nem rendelkező tagjaként, valamint az Európai Parlament egy képviselője és minden tagállam közigazgatásából egy-egy képviselő megfigyelőként részt vehet a felügyeleti tanácsban.

ac)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) „A felügyeleti tanács megfigyelőket hívhat meg.”

▌c)  a szöveg a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

(5a) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”;

28.  A 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikkBelső bizottságok

A felügyeleti tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre. A felügyeleti tanács rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra, az ügyvezető tanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.”;

29.  ▌A 42. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„42. cikkA

felügyeleti tanács függetlensége

Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása során a felügyeleti tanács elnöke és ▌tagjai függetlenül és objektíven járnak el, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.;

Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények és szervek, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalany nem törekedhet a felügyeleti tanács tagjainak befolyásolására feladataik ellátása során.

Ha a 30. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett függetlenség mértéke az említett cikkel összhangban végzett értékelés szerint nem elégséges, akkor a felügyeleti tanács döntése szerint vagy ideiglenesen felfüggeszti a szóban forgó tag szavazati jogait, vagy a hiányosság orvoslásáig ideiglenesen felfüggeszti a Hatóságban betöltött tagságát.”

30.  A 43. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) „A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához, és a fő döntéshozó szerv a stratégiai döntések és a fontosabb szakpolitikai döntések tekintetében.

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a ▌felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság ajánlásait, iránymutatásait, véleményeit és határozatait, valamint II. fejezetben említett tanácsot ad.”;

b)  a (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni;

c)  ▌a (4) bekezdés ▌helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács minden év szeptember 30-ig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Hatóság meghatározza a felülvizsgálatok prioritásait, adott esetben azonosítva a 30. cikkel összhangban felülvizsgálat alá vetendő illetékes hatóságokat és tevékenységeket. Kellően indokolt esetben a Hatóság a felülvizsgálat alá vetendő további illetékes hatóságokat is megjelölhet;

A munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni.”;

d)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A felügyeleti tanács – az ügyvezető tanács javaslata alapján – a 47. cikk (9f) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

e)  a (8) bekezdést el kell hagyni;

30a.  a szöveg a következő 43a. cikkel egészül ki:

„43a. cikk

A felügyeleti tanács által elfogadott határozatok átláthatósága

A Hatóság a 70. cikkben foglaltaktól függetlenül, a felügyeleti tanács ülésének időpontjától számított legfeljebb hat héten belül az Európai Parlament rendelkezésre bocsátja legalább azon ülésének átfogó és érdemi jegyzőkönyvét, valamint a határozatok magyarázatokkal ellátott listáját, amelynek ismerete lehetővé teszi a lefolytatott viták maradéktalan megértését. ”

31.  A 44. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

A felügyeleti tanács az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésének, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően tagjainak minősített többségével hozza meg döntéseit a 10–16. cikkben meghatározott intézkedések, tervezetek és eszközök kidolgozására és elfogadására vonatkozó határozatok, valamint a 9. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése, 9a. cikke és a VI. fejezet értelmében elfogadott valamennyi intézkedés és határozat esetében, és az e bekezdés első albekezdésében foglaltaktól eltérve. Az ügyvezető tanács állandó tagjai és az elnök nem szavazhatnak e határozatokról.

(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a felügyeleti tanács hatásköre, hogy a tagok egyszerű többségével elfogadja az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és a 35b. cikkek céljaira a 47. cikk (3) bekezdésével összhangban előkészített határozatokat.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem hozza meg az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és 35b–35h. cikkek céljaira előkészített határozatokat, módosíthatja e határozatokat. A felügyeleti tanácsnak felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy e módosított határozatokat a felügyelőtanács tagjainak háromnegyedes többségével elfogadja.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem fogadja el a második albekezdésben említett módosított határozatokat, a lehető leghamarabb, de legkésőbb négy hónapon belül, az ügyvezető tanács meghozza a határozatot.”;

aa)  a cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a felügyeleti tanács hatásköre, hogy a tagok egyszerű többségével elfogadja az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és a 35b. cikkek céljaira a 47. cikk (3) bekezdésével összhangban előkészített határozatokat.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem hozza meg az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és a 35b. cikkek céljaira előkészített határozatokat, módosíthatja e határozatokat. A felügyeleti tanácsnak felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy e módosított határozatokat a felügyelőtanács tagjainak háromnegyedes többségével elfogadja.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem fogadja el a második albekezdésben említett módosított határozatokat, a lehető leghamarabb, de legkésőbb négy hónapon belül, az ügyvezető tanács meghozza a határozatot.”;

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A felügyeleti tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzat részletesen meghatározza a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket.”

c)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok másképp rendelkeznek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az elnökre és azon tagokra, akik az ügyvezető tanácsnak is tagjai ▌.”;

32.  a III. fejezetben a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„2. szakasz

Ügyvezető tanács”;

33.  A 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikkÖsszetétel

„(1) Az ügyvezető tanács az elnökből és három állandó tagból áll, akiknek valamelyik uniós tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük. Az elnök egyértelműen meghatározott szakpolitikai és vezetői feladatokkal bízza meg az állandó tagok mindegyikét, különös tekintettel a költségvetési ügyekkel, a Hatóság munkaprogramjával összefüggő ügyekkel és a konvergenciaügyekkel kapcsolatos hatáskörökre. Az állandó tagok egyike elnökhelyettesként jár el, és az elnök feladatait látja el e rendelettel összhangban az elnök távollétében vagy indokolt akadályoztatása esetén.

(2) Az állandó tagokat érdemeik, alkalmasságuk, a pénzügyi intézményekkel, azok különféle üzleti modelljeivel kapcsolatos ismereteik és gyakorlati tapasztalataik, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás, többek között a fogyasztók érdekei terén szerzett gyakorlati tapasztalataik alapján kell kiválasztani. Az állandó tagoknak széles körű vezetői tapasztalattal kell rendelkezniük. Legalább egy olyan állandó tagnak kell lennie, aki a jelölését megelőző évben nem állt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság alkalmazásában. A kiválasztásnak nyilvános pályázati felhíváson kell alapulnia, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd a Bizottság ezt követően összeállítja az alkalmas jelöltek szűkített listáját, konzultációt folytatva a felügyeleti tanáccsal.

A Bizottság benyújtja a szűkített listát az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az ügyvezető tanács állandó tagjainak kinevezéséről ▌. Az ügyvezető tanács összetétele kiegyensúlyozott, arányos, és az Unió egészét tükrözi.

(3) Amennyiben az ügyvezető tanács egyik állandó tagja már nem teljesíti a 46. cikkben meghatározott feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy az Európai Parlament és a Tanács a saját kezdeményezésükre vagy a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

(4) Az állandó tagok megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó tag ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az értékelést figyelembe véve a Bizottság benyújtja a Tanácsnak azon állandó tagok listáját, akiknek a megbízatása meghosszabbítható. E lista alapján és az értékelést figyelembe véve a Tanács meghosszabbíthatja az állandó tagok megbízatását.”;

34.  a szöveg a következő 45a. cikkel egészül ki:

„45a. cikkDöntéshozatal

(1) Az ügyvezető tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az elnök vagy az ügyvezető tanács legalább három tagja kérésére a határozatokat a felügyeleti tanács elé kell terjeszteni.

(2) A Bizottság képviselője a 63. cikkben említett ügyek kivételével szavazati jog nélkül vesz részt az ügyvezető tanács ülésein.

(3) Az ügyvezető tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(4) Az ügyvezető tanács üléseit az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a testület valamelyik tagjának a kérésére, és azokat az elnök vezeti.

Az ügyvezető tanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyeleti tanácsi ülés előtt ülésezik. Az ügyvezető tanács rendszeresen jelentést tesz a felügyeleti tanácsnak, és évente legalább tizenegy alkalommal ülésezik.

(5) ▌A szavazati joggal nem rendelkező résztvevők nem vesznek részt az ügyvezető tanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak.

(5a) A felügyeleti tanács jogosult külön információkérést küldeni az ügyvezető tanácsnak.”;

35.  a szöveg a következő 45b. cikkel egészül ki:

„45b. cikkBelső bizottságok

Az ügyvezető tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre.”;

36.  A 46. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„46. cikkAz

ügyvezető tanács függetlensége

Az igazgatótanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Az ügyvezető tanács tagjai nem tölthetnek be semmilyen tisztséget nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi jogalany sem kísérelheti meg befolyásolni az ügyvezető tanács tagjait feladataik elvégzése során.”;

37.  A 47. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„47. cikkFeladatok

(1) Az ügyvezető tanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse megbízatását és elvégezze a rábízott feladatokat. Az ügyvezető tanács – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön.

(2) Az éves és a többéves munkaprogramot az ügyvezető tanács terjeszti a felügyeleti tanács elé elfogadásra.

(3) Az ügyvezető tanács a 63. és a 64. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

A 17. és 19. cikk, a 22. cikk (4) bekezdése és a 30. cikk ▌ alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörrel rendelkezik az eljárásra és a határozathozatalra. A 22. cikk (1) bekezdése, a 22. cikk (2) bekezdése, a 22. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (5) bekezdése, a 29a., a 31a., a 32. és a 35b–35d. cikkek alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörébe tartozik azon határozatok előkészítése, amelyek a 44. cikk (1a) bekezdésében meghatározott döntéshozatali eljárás hatálya alá tartoznak. Az ügyvezető tanács folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti tanácsot az általa előkészített és meghozott határozatokról.

(3a) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben ▌véleményt nyilvánít, amelyben a felügyeleti tanácsnak kell határozatot hoznia.

(4) Az ügyvezető tanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – a 68. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(5) Az ügyvezető tanács a 72. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

(6) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanácsnak javaslatot tesz a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentés elkészítésére a (9) bekezdés f) pontjában említett jelentéstervezet alapján.

(7) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanács javaslatát kellőképpen figyelembe véve az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban kinevezi és felmenti a fellebbviteli tanács tagjait.

(8) Az ügyvezető tanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.

(9) Az ügyvezető tag ellátja a következő konkrét feladatokat:

a) a felügyeleti tanács iránymutatásával és az ügyvezető tanács ellenőrzése mellett megvalósítja a Hatóság éves munkaprogramját;

b) különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön;

c) a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot;

d) minden év június 30-ig a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a következő évi munkaprogramot;

e) a 63. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és a 64. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését;

f) elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetve a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre;

g) a 68. cikkben megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.”;

38.  A 48. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

Az elnök – akinek egy uniós tagállam állampolgárának kell lennie – felelős a felügyeleti tanács és az ügyvezető tanács munkájának előkészítéséért és az üléseik vezetéséért.”;

b)    a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság az elnök kiválasztása céljából kiválasztási bizottságot állít fel, amely hat független jeles személyből áll. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az ügyvezetőbizottságba két-két tagot nevez ki. A kiválasztási bizottság a tagjai közül választja meg elnökét. A kiválasztási Bizottság egyszerű többséggel határoz az álláshirdetésről, a kiválasztási kritériumokról és a sajátos munkaköri profilról, a pályázók köréről, valamint a pályázók átvilágításának céljaira alkalmazandó módszerekről annak érdekében, hogy legalább két jelöltet tartalmazó, a nemek közötti egyensúlyt biztosító szűkített listát állítson össze. Szavazategyenlőség esetén a kiválasztási bizottság elnökének szavazata dönt.

Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal, különösen a biztosításokkal és a foglalkoztatói nyugdíjakkal kapcsolatos ismeretei alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyilvános pályázati felhívást követően választják ki. Az elnöknek jelentős számú év elismert tapasztalattal kell rendelkeznie rendelkezik a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a felsővezetői tapasztalat terén, bizonyítania kell vezetői készségeit és nagyfokú hatékonyságát, rátermettségét és feddhetetlenségét, valamint az Unió legalább két hivatalos nyelvének ismeretét.

A kiválasztási Bizottság az elnöki tisztségre pályázó jelöltekről egy szűkített listát nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az Európai Parlament a kiválasztott jelölteket zárt vagy nyilvános meghallgatásokra hívhatja be, írásbeli kérdéseket terjeszthet a pályázók elé, kifogást emelhet bármely jelölt kijelölésével szemben, és ajánlhatja az általa legmegfelelőbbnek tartott jelöltet. Az Európai Parlament és a Tanács közös határozatot fogad el az elnöknek a jelöltek szűkített listájáról történő kinevezésére vonatkozóan.

(2a) Amennyiben az elnök már nem teljesíti a feladatai ellátásához szükséges feltételeket, beleértve a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján vagy saját kezdeményezésükre, közös határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából. Javaslatának kidolgozásakor az Európai Bizottság konzultál a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokkal.”

ba)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az elnök megbízatása nyolc évre szól és nem újítható meg.”

c)    ▌a (4) bekezdés ▌helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az elnök nyolcéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az első albekezdésben említett értékelés céljából a felügyeleti tanács a tagjai közül kijelöli az elnök ideiglenes helyettesét.

d)    az (5) bekezdést el kell hagyni;

38a.  A 49. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„49. cikk

Az elnök függetlensége

A felügyeleti tanács által az elnök feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az elnök nem kérhet és nem fogadhat el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények vagy szervek, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalany nem kísérelheti meg befolyásolni az elnököt feladatai ellátása során.

Az elnök – a 68. cikkben említett személyzeti szabályzattal összhangban – szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.”

39.  a szöveg a következő 49a. cikkel egészül ki:

„49a. cikkKiadások

Az elnök az ülést követő két héten belül nyilvánosságra hozza a külső érdekeltekkel tartott valamennyi ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”;

40.  az 50., 51., 52. és az 53. cikket el kell hagyni;

41.  Az 54. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A vegyes bizottság olyan fórum, amelynek keretében a Hatóság az ágazati sajátosságok maradéktalan figyelembevétele mellett rendszeresen és szorosan együttműködik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankihatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Hatóság), és biztosítja az szektorok közötti következetességet, különösen – amennyiben az uniós jog előírja – az alábbiak terén:

– pénzügyi konglomerátumok és határokon átnyúló konszolidáció,

könyvvitel és könyvvizsgálat,

– a szektorok közötti fejlemények, kockázatok és a pénzügyi stabilitás sebezhetőségének mikroprudenciális elemzése,

– kisbefektetői termékek,

kiberbiztonság,

információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje az ERKT-vel ▌és az EFH-kkal,

– lakossági pénzügyi szolgáltatások, valamint fogyasztó- és beruházóvédelmi kérdések;

az arányosság elvének alkalmazása.”

c)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   A vegyes bizottság szolgál olyan fórumként, amelynek keretében a Hatóság rendszeresen és szorosan együttműködik az Európai Bankhatósággal és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal a Hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság feladatai, valamint az 1093/2010/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének l) pontja szerint az Európai Bankhatóságra ruházott konkrét feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben.”;

42.  ▌A 55. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„55. cikk

Összetétel

(1) „A vegyes bizottság az EFH-k ▌elnökeiből áll.

(2) Az ügyvezető tanács egyik tagját, a Bizottság egy képviselőjét és az ERKT második elnökét, valamint adott esetben a vegyes bizottság bármely albizottságának elnökét megfigyelőként meghívják a vegyes bizottság és adott esetben az 57. cikkben említett albizottságok üléseire.;

(3) A vegyes bizottság elnökét évente, az EFH-k elnökei közül felváltva nevezik ki. A vegyes bizottság elnöke egyben az ERKT második alelnöke.

(4) A vegyes bizottság elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. A vegyes bizottság megfigyelőket hívhat meg. A vegyes bizottság határozatait konszenzussal fogadja el. A szabályzat meghatározhatja a vegyes bizottság üléseinek további résztvevőit.

A vegyes bizottság legalább háromhavonta ülésezik.

(4a) A Hatóság elnöke rendszeresen konzultál a felügyelőtanáccsal és tájékoztatja azt a vegyes bizottság és albizottságai ülésein elfogadott minden álláspontról.”

42a.  Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

Közös álláspontok és közös intézkedések

A II. fejezetben meghatározott tevékenységi körén belül és különös tekintettel a 2002/87/EK irányelv végrehajtására – ha releváns –, a Hatóság közös álláspont kialakítására törekszik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Hatóság), amennyiben szükséges.

Amennyiben uniós jogszabály írja elő, úgy az e rendelet 10–19. cikkeiben meghatározott, a 2002/87/EK irányelv és az 1. cikk (2) bekezdésében említett egyéb – az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) vagy az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) hatáskörébe is tartozó – uniós aktusok alkalmazásával kapcsolatos intézkedéseket a Hatóság, az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) adott esetben egyidejűleg fogadja el.

Amennyiben a Hatóság határozata eltér az (1) bekezdésben említett közös állásponttól, vagy ha nem hozható határozat, úgy a Hatóság ennek okairól haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.”

42b.  Az 57. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„57. cikk

Albizottságok

(1) A vegyes bizottság albizottságokat hozhat létre azzal a céllal, hogy a vegyes bizottság számára közös álláspontok és közös jogi aktusok tervezeteit készítsék elő.

(2) Az albizottság az európai felügyeleti hatóságok elnökeiből és az egyes tagállamok releváns hatáskörrel rendelkező hatósága mindenkori személyzetének egy magas rangú képviselőjéből áll.

(3) Az albizottság az érintett illetékes hatóságok képviselői közül elnököt választ, aki egyúttal megfigyelői szerepet tölt be a vegyes bizottságban.

(3a) Az 56. cikkben meghatározott célokra létre kell hozni a vegyes bizottság pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó albizottságát.

(4) A vegyes bizottság nyilvánosságra hozza a weboldalán az összes létrehozott albizottságot, valamint feltünteti a megbízatásukat és a tagjaik listáját, az albizottságban betöltött megfelelő feladataikkal együtt.”

43.  Az 58. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Létrejön az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsa.”

-aa)  a (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(2) A fellebbviteli tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik nagyon elismert személyek, akik az uniós jog területén érdemleges szaktudással és szakmai gyakorlattal rendelkeznek, a banki, biztosítási, foglalkoztatói nyugdíj és értékpapír-piaci területen vagy más pénzügyi szolgáltatások területén pedig kellően magas szintű szakmai, többek közt felügyeleti ismereteik és gyakorlatuk van, nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy más nemzeti, illetve uniós intézmény jelenlegi alkalmazottai, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatói-nyugdíj érdekképviseleti csoport tagjai közé. A tagoknak uniós tagállambeli állampolgároknak kell lenniük, az Unió legalább két hivatalos nyelvének alapos ismeretével kell rendelkezniük. A fellebbviteli tanácsnak megfelelő jogi szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy jogi szaktanácsadást biztosítson a Hatóság hatáskörének gyakorlásával legalitásával és arányosságával kapcsolatban.

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság ügyvezető tanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.

Az Európai Parlament a szűkített lista kézhezvételét követően a tagokat és a póttagokat, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.

Az Európai Parlament felkérheti a fellebbviteli tanácstagjait, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.”;

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A fellebbviteli tanácsnak a Hatóság ügyvezető tanácsa által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az ügyvezető tanács – a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően erről határozatot hoz.”;

ba)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Az EFH megfelelő működési és állandó titkársági támogatást biztosít a fellebbviteli tanács részére.”

44.  a 59. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A fellebbviteli tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Nem utasíthatók. A fellebbviteli tanács tagjai a Hatósággal, annak ügyvezető tanácsával vagy felügyeleti tanácsával kapcsolatos más feladatot nem láthatnak el.

(2) Sem a fellebbviteli tanács tagjai, sem a Hatóság operatív és titkársági támogatást nyújtó személyzete tagjai nem vehetnek részt fellebbezési eljárásban, ha az bármely személyes érdeküket érinti, ha korábban az eljárás egyik felének képviseletét látták el, vagy ha részt vettek a fellebbezés tárgyát képező határozat meghozatalában.

45.  a 60. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 16., 16a., 17., 18., 19. és 35. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós jogi aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen (többek között a határozat arányossága tekintetében is) vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.;

(2) A fellebbezést indokolással együtt írásban kell eljuttatni a Hatósághoz, attól a naptól számított három hónapon belül, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha értesítésre nem került sor – a határozat Hatóság általi közzétételének napjától számított két hónapon belül.

„A fellebbviteli tanács a benyújtástól számítva három hónapon belül határoz a fellebbezésről.”

46.  A 62. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság bevételei – más bevételtípusok sérelme nélkül – az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

a) az Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott, a Hatóság várható bevételeinek legalább 35%-ának megfelelő kiegyensúlyozó uniós hozzájárulás;

aa) a pénzügyi intézmények felügyeletére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól származó, a Hatóság becsült bevételeinek legfeljebb 65%-ának megfelelő összegű kötelező hozzájárulások.

b) az intézményspecifikus felügyelet alkalmazási körének alakulásától függően a pénzügyi intézményeknek az e rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok által a résztvevőknek a Hatóság hatáskörébe tartozó egyes kategóriái tekintetében előírt tevékenységekhez kapcsolódó várható éves kiadásokon alapuló éves hozzájárulásai;

c) a vonatkozó uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak;

d) a tagállamok vagy a megfigyelők hozzájárulásai;

e) a kiadványokért, a képzésekért és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kért egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak.

(1a) A Hatóság bevételei nem veszélyeztethetik a Hatóság függetlenségét vagy objektivitását.”;

aa)  a (4) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A becsléseknek a 47. cikk (2) bekezdésében említett éves munkaprogramban kitűzött célokon és várt eredményeken kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük az e célok és várt eredmények eléréséhez szükséges pénzügyi forrásokat.”

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

(5) A tagállamok és a megfigyelők (1) bekezdés d) pontjában említett önkéntes hozzájárulásai nem fogadhatók el, ha elfogadásuk kétségbe vonhatja a Hatóság függetlenségét és pártatlanságát.”;

48.  A 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikkA költségvetés elkészítése

(1) Az ügyvezető tag minden évben elkészíti a Hatóság következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentumának ideiglenes tervezetét annak éves és többéves programozása alapján, szerepeltetve abban a várható bevételeket és kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó információkat, majd ezt a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az ügyvezető tanácsnak és a felügyeleti tanácsnak.

(1a) Az elnök az egységes programozási dokumentum tervezetét az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti, és ezt követően a felügyeleti tanács az ügyvezető tanács által jóváhagyott tervezet alapján elfogadja a következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentum tervezetét.

(1b) Az ▌egységes programozási dokumentum tervezetét az ügyvezető tanács január 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Számvevőszéknek. Az Európai Parlament az éves költségvetés elfogadásának sérelme nélkül jóváhagyja az egységes programozási dokumentumot.

(2) A Bizottság ▌az egységes programozási dokumentumot figyelembe véve az Unió költségvetés-tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előzetes irányszámokat, valamint azon kiegyensúlyozó hozzájárulás összegét, amely a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(3) A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóságnak fizetendő kiegyensúlyozó hozzájárulásra szánt költségvetési előirányzatot, és jóváhagyja a Hatóság teljes kiadásaira vonatkozó értékhatárt.

(4) A Hatóság költségvetését a felügyeleti tanács fogadja el. A Hatóság költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásától tekinthető véglegesnek. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5) Az ügyvezető tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására és különösen az ingatlanprojektekről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról.

(5a)  A költségvetési hatóságnak jóvá kell hagynia minden olyan projektet, amely jelentős vagy hosszú távú hatást gyakorolhat a Hatóság költségvetésének finanszírozására, különösen, ha ingatlanprojektről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról van szó, ideértve a megszüntetési záradékokat is.”

49.  A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

64. cikkA költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

„(1) Az ügyvezető tag engedélyezési tisztviselői feladatokat lát el, és végrehajtja a Hatóság éves költségvetését.

(2) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője – akinek független személynek kell lennie – a következő év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolókat. A 70. cikk nem zárja ki, hogy a Hatóság az Európai Számvevőszék hatáskörébe tartozó bármely információt a Számvevőszék kérésére a Számvevőszék rendelkezésére bocsásson.

(3) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig konszolidációs célból megküldi a kért számviteli információkat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott módon és formátumban.

(4) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyeleti tanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

(5) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője, miután figyelembe vette a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozóan a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 148. cikkével összhangban tett észrevételeket, a saját felelősségére összeállítja a Hatóság végleges beszámolóját. Az ügyvezető tag a végleges beszámolót megküldi a felügyeleti tanácsnak, amely véleményezi e beszámolót.

(6) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a végleges beszámolót, valamint a felügyeleti tanács véleményét a következő év július 1-jéig eljuttatja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője július 1-jéig konszolidációs célból egy jelentéscsomagot is megküld a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott egységes formátumban.

(7) A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8) Az ügyvezető tag szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az ügyvezető tanácsnak és a Bizottságnak.

(9) Az ügyvezető tag az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 165. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden szükséges tájékoztatást megad a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó zárszámadási eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

(10) Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a Hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.

(10a) A Hatóság indokolással ellátott véleményt ad ki az Európai Parlament álláspontjáról, valamint az Európai Parlament által a mentesítési eljárásban tett bármely egyéb észrevételről.”;

49a.  a szöveg a következő 64a. cikkel egészül ki:

„64a. cikkA Hatóság belső ellenőrzése

„A Hatóság belső ellenőrző bizottságot állít fel, amely véleményt nyilvánít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségvetés azon részének mentesítéséről, amelyet nem az Unió általános költségvetéséből finanszíroznak.”

50.  A 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikkPénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az ügyvezető tanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől*, kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

* A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).”;

51.  a 66. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet* korlátozás nélkül alkalmazandó a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

* Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).”;

52.  A 68. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság személyzetére – ideértve az ügyvezető tanács állandó tagjait és annak elnökét is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.  

(2) Az ügyvezető tanács – a Bizottsággal egyetértésben – a személyzeti szabályzat 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.”;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az ügyvezető tanács olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők Hatóságon belüli alkalmazását.”;

53.  A 70. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.

Az eljárási szabályzat 16. cikke alkalmazandó a Hatóság személyi állományának valamennyi tagjára, közöttük a tagállamok által ideiglenesen kirendelt tisztviselőkre, valamint a Hatóság számára szerződéses alapon feladatokat ellátó valamennyi személyre.

b)  a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.”;

c)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt tisztviselőket és más személyeket is – az előző bekezdésekben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács ülésein, akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

d)  ▌a (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal ▌.

Az (1) és (2) nem vonatkozik azokra a személyekre, akik munkaviszonyukkal összefüggésben a közérdeket fenyegető veszélyekkel vagy ártalmakkal kapcsolatos információkat jelentenek be vagy tesznek közzé.

A (2) bekezdésben említett információk az (1) és (2) bekezdésben említett szakmai titoktartási feltételek hatálya alá esnek. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

(4) A Hatóság alkalmazza a 2015/444/EU, Euratom bizottsági határozatot.

(4a) A Hatóság e célra bejelentési csatornákat hoz létre a bejelentők által az uniós jogi aktusok tényleges vagy lehetséges megsértésével vagy a hivatali visszásságokkal kapcsolatban szolgáltatott információk fogadására és kezelésére.

54.  ▌A 71. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet) alapján fennálló kötelezettségeit.”;

55.  a 72. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.”;

56.  a 73. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az ügyvezető tanács határoz.”;

57.  a 74. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az ügyvezető tanács jóváhagyását követően köthető meg.”;

57a.  a 75. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság együttműködik az (1) bekezdésben említett országokkal, amelyek az Unióval az EUMSz 218. cikkében foglaltakkal összhangban kötött nemzetközi megállapodásoknak megfelelően a Hatóság 1. cikk (2) bekezdésében említett hatáskörében az uniós jogszabályokkal egyenértékűnek elfogadott jogszabályokat alkalmaznak.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett megállapodások vonatkozó rendelkezései alapján megállapodásokat kell kötni, meghatározva különösen az (1) bekezdésben említett – kiváltképpen az Európai Gazdasági Térséghez tartozó – országoknak a Hatóság munkájába történő bevonása természetét, kiterjedését és eljárási vonatkozásait, kitérve a pénzügyi járulékokat és a személyzetet érintő kérdésekre is. E rendelkezések előírhatják, hogy ezek az országok megfigyelőként részt vehetnek a Hatóság irányításában, de biztosítaniuk kell, hogy nem vesznek részt olyan vitákban, amelyek meghatározott pénzügyi intézményekkel foglalkoznak, kivéve, ha közvetlen érdekek érintettek.”

58.  a szöveg a következő 75a. cikkel egészül ki:

„75a. cikkA felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35d. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 35d. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”;

59.  A 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikkKapcsolat a CEIOPS-szal

A Hatóságot a CEIOPS jogutódjának kell tekinteni. A CEIOPS valamennyi eszköze, forrása és minden folyamatban lévő ügylete legkésőbb a Hatóság létrehozásának időpontjában automatikusan a Hatóságra száll. A CEIOPS összeállítja azt a kimutatást, amely tartalmazza az eszközök és források zárómérlegét az átadás időpontjában. Ezt a kimutatást a CEIOPS és a Bizottság ellenőrzi és hagyja jóvá.”;

60.  a szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikkÁtmeneti rendelkezések

Az e rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő ügyvezető igazgató megbízatása az említett napon megszűnik.

Az e rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő elnök megbízatása annak lejártáig tart.

Az e rendelettel módosított 1094/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő tagjainak megbízatása az említett napon megszűnik.”.

60a.  A 79. cikket el kell hagyni.

60b.  A 80. cikket el kell hagyni.

60c.  A 81. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„81. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság .... [az e rendelet hatálybalépését követő 18. hónap])-ig, és azt követően minden harmadik évben a Bizottság általános jelentést tesz közzé a Hatóság működésének eredményeként szerzett tapasztalatokról, valamint az e rendeletben meghatározott eljárásokról. A jelentés többek között értékeli:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti gyakorlatainak hatékonyságát és az e gyakorlatok közötti konvergenciát;

i. a hatáskörrel rendelkező hatóságok függetlenségét ▐ és a vállalatirányítással egyenértékű standardok közötti konvergenciát;

ii. a Hatóság pártatlanságát, tárgyilagosságát és autonómiáját;

b) a felügyeleti kollégiumok működését;

c) a válságmegelőzés, -kezelés és -rendezés terén megvalósuló konvergencia eredményeit, beleértve az uniós finanszírozási mechanizmusokat;

d) a Hatóság szerepét a rendszerkockázatok tekintetében;

e) a 38. cikk szerinti védzáradék alkalmazását;

f) a 19. cikk szerinti, jogi kötőerővel bíró közvetítői szerep alkalmazását;

fa) a közös bizottság döntéshozatalának működését.

(2) Az (1) bekezdésben említett jelentés továbbá a következőket vizsgálja meg:

a) indokolt-e továbbra is elkülöníteni egymástól a bankok, a biztosítók, a foglalkoztatói nyugdíjak, az értékpapír- és pénzügyi piacok felügyeletét;

b) indokolt-e a prudenciális felügyelet és az üzleti magatartás elkülönített felügyelete, vagy azokat egyetlen felügyelet alá kell-e rendelni;

c) indokolt-e egyszerűsíteni és megerősíteni az PFER felépítését annak érdekében, hogy növelni lehessen az összhangot a makro- és mikroszintek, valamint az EFH-k között;

d) az PFER fejlődése összhangban áll-e a globális fejlődéssel;

e) az PFER, kellőképpen változatos-e, és rendelkezik-e kiváló szaktudással;

f) megfelelő-e az elszámoltathatóság és az átláthatóság a közzétételi követelményekkel kapcsolatban;

g) megfelelőek-e a Hatóság forrásai feladatai végrehajtásához;

h) megfelelő-e a Hatóság székhelye, és célszerű lenne-e az EFH-k számára közös székhelyet kijelölni a közöttük folytatandó koordináció javítása érdekében.

(2a) A Bizottságnak az (2) bekezdésben említett általános jelentés részeként – az illetékes hatóságokkal és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést kell végeznie az intézkedés mellőzéséről szóló levelek e rendelet 9a. cikke szerinti kibocsátásásának végrehajtásáról, működéséről és hatékonyságáról.

(2b) A Bizottság … [18 jómappal e rendelet hatálybalépését követően]-ig benyújtja az (2a) bekezdésben említett értékeléseket, és adott esetben jogalkotási javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

(3) A páneurópai szintű intézmények, illetve infrastruktúrák közvetlen felügyeletének kérdését illetően a Bizottság a piaci fejleményeket, a belső piac stabilitását és az Unió egészének kohézióját figyelembe véve éves értékelési jelentést készít arról, hogy megfelelően bízták-e meg a Hatóságot további felügyeleti hatáskörökkel e téren.;

(4) A jelentést és bármely azt kísérő javaslatot – adott esetben – a Tanács és az Európai Parlament elé kell terjeszteni.”

3. cikkAz 1095/2010/EU rendelet módosítása

Az 1095/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)    a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban a 97/9/EK irányelv, a 98/26/EK irányelv, a 2001/34/EK irányelv, a 2002/47/EK irányelv, a 2003/71/EK irányelv, a 2004/39/EK irányelv, a 2004/109/EK irányelv, a 2009/65/EK irányelv, a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv*, az 1606/2002 európai parlamenti és tanácsi rendelet**, a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv***, a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet****, a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet*****, a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv****** és a 648/2012/EU rendelet, az 1060/2009/EK rendelet, továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra, illetve a befektetési jegyeiket vagy részvényeiket forgalmazó kollektív befektetési vállalkozásokra és az ezek felügyeletét ellátó hatáskörrel rendelkező hatóságokra – a 2002/87/EK irányelv és a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, valamint az ezeken alapuló valamennyi irányelv, rendelet és határozat, és a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

* Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

*** Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

****Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1–72. o.).

*****Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84–148. o.).

******Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349–496. o.).;

aa)    a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság eljár továbbá a piaci szereplők tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a (2) bekezdésben említett aktusok közvetlenül nem vonatkoznak, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolási, nem pénzügyi beszámolási kérdéseket, figyelembe véve a fenntartható üzleti modelleket és a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási tényezők integrációját is, amennyiben a Hatóság ezen intézkedései az említett aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek. A Hatóság ezen túlmenően a nyilvános vételi ajánlatok, az elszámolási és kiegyenlítési kérdések, valamint a származtatott pénzügyi eszközök területén is megfelelő intézkedéseket hoz.”

b)    a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) E rendelet a Hatóságra engedélyezési vagy felügyeleti feladatokat és megfelelő hatásköröket ruházó más uniós jogi aktusok sérelme nélkül alkalmazandó.”;

ba)    az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A Hatóság célja, hogy a pénzügyi rendszer rövid, közép- és hosszú távú stabilitásához és hatékonyságához való hozzájárulás révén védje a közérdeket az Unió gazdasága és az uniós polgárok és vállalkozások érdekében. A Hatóság saját hatáskörén belül hozzájárul a következőkhöz:

a) a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és felügyelet ésszerű, hatékony és egyenletes szintje révén;

b) a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, eredményességének és szabályos működésének biztosítása;

c) a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése;

d) a szabályozási arbitrázs megelőzéséhez és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása;

e) a befektetési és egyéb kockázatok megfelelő szabályozásának és felügyeletének biztosítása; ▐

f) az fogyasztó- és befektetővédelem fokozása;

fa) a belső piacon a felügyeleti konvergencia fokozása, többek között a vállalkozások felügyelete vonatkozásban a kockázaton alapuló megközelítés előmozdítása;

E célok érdekében a Hatóság hozzájárul a (2) bekezdésében említett jogi aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosításához, megerősíti a felügyeleti konvergenciát, és a 16a. cikkel összhangban véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére ▌.

Az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátása során a Hatóság kiemelt figyelmet fordít azon pénzügyi intézmények jelentette mindenfajta rendszerszintű kockázatra, amelyek összeomlása akadályozhatja a pénzügyi rendszer vagy a reálgazdaság működését.

A Hatóság feladatai elvégzése során függetlenül és objektíven, megkülönböztetésmentes és átlátható módon, az Unió egészének érdekeit szem előtt tartva jár el és tiszteletben tartja az arányosság elvét. A Hatóság elkötelezett az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség elve mellett, és e tekintetben biztosítania kell, hogy minden érdekelt fél egyenlő bánásmódban részesüljön.

A Hatóság fellépéseinek és intézkedéseinek tartalma és formája nem lép túl az e rendelet vagy a (2) bekezdésben említett aktusok célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéken, és arányos a Hatóság fellépése által érintett intézmény vagy piacok működésével együtt járó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.”

2.  ▌A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság részét képezi az Európai Pénzügyi Felügyeleti Rendszernek (a továbbiakban: PFER). A PFER fő célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi szektorra alkalmazandó szabályokat a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megfelelően végrehajtsák, valamint hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak tényleges és megfelelő védelmét.”

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A PFER tagjai az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvének megfelelően bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítanak ki, különösen a megfelelő és megbízható információk egymás közötti, valamint a Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság viszonylatában történő megosztásának biztosítása terén.”

c)  az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e rendeletben foglalt, felügyeletre történő hivatkozások – a nemzeti hatásörök sérelme nélkül – magukban foglalják a valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóság által az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően végzendő összes releváns tevékenységet.”;

2a.  A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének elszámoltathatósága

(1) A 2. cikk (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett hatóságok elszámolási kötelezettséggel tartoznak az Európai Parlament és a Tanács felé.

(2) Az Európai Parlament által az EUMSZ 226. cikke alapján lefolytatott bármely vizsgálat során a Hatóságnak teljes mértékben együtt kell működnie az Európai Parlamenttel.

(3) A felügyeleti tanács éves jelentést fogad el Hatóság tevékenységéről – kitérve az elnök feladatainak ellátására is –, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.

A Hatóság az első albekezdésben említett jelentésébe többek között belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a 33. cikkel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.

(4) Az Európai Parlament kérésére az elnök részt vesz az Európai Parlament által a Hatóság teljesítménye kapcsán tartott meghallgatáson. Minden évben legalább egy meghallgatást kell tartani. Az elnök nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszol bármely, a képviselők által feltett kérdésre.

(5) Az elnök kérésre, az (1c) bekezdésben említett nyilatkozat megtétele előtt legalább 15 nappal írásbeli jelentést nyújt be a Hatóság tevékenységeiről az Európai Parlamentnek.

(6) A jelentésnek a 11–18. cikkben, valamint a 20. cikkben és a 33. cikkben említett információkon kívül tartalmaznia kell az Európai Parlament által eseti alapon igényelt valamennyi releváns információt is.

(7) Az Európai Parlament vagy a Tanács által a Hatósághoz intézett kérdésekre a Hatóság az azok kézhezvételétől számított öt héten belül szóban vagy írásban válaszol.

(8) Az elnök kérésre zárt ajtók mögötti bizalmas, szóbeli megbeszéléseket tart az Európai Parlament illetékes bizottságának elnökével, alelnökeivel és koordinátoraival, amennyiben ezek a megbeszélések szükségesek ahhoz, hogy az Európai Parlament gyakorolhassa az EUMSZ 226. cikkében foglalt hatásköreit. Minden résztvevőnek tiszteletben kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit.

(9) A Hatóság nyilvántartást hoz létre, amely tartalmazza a dokumentumokat és azok hozzáférhetőségi státuszát.

(10) A Hatóság érdemi összefoglalót nyújt be az Európai Parlamentnek az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete, a Pénzügyi Stabilitási Tanács és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület, valamint bármely más, az értékpapírpiaci felügyeletet érintő vagy általa érintett nemzetközi szervezet vagy intézmény minden üléséről.”

3.  a 4. cikk 3. pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 2002/65/EK és az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok, amelyek biztosítják, hogy a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások és a befektetési jegyeiket vagy részvényeiket forgalmazó kollektív befektetési vállalkozások megfeleljenek az említett irányelvek előírásainak.”;

4.  A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)    a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. az ügyvezető tanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;”;

b)    a 4. pontot el kell hagyni;

4a.  A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikkSzékhely

A Hatóság székhelye Párizs, Franciaország.

A Hatóság székhelye nem érinti a Hatóság feladatainak és hatásköreinek végrehajtását, irányítási struktúrájának megszervezését, fő szervezeti egységeinek működését vagy tevékenységeinek fő finanszírozását, ugyanakkor adott esetben lehetővé teszi a Hatóság fő tevékenységeihez nem kapcsolódó adminisztratív támogató szolgáltatások és létesítménykezelési szolgáltatások uniós ügynökségekkel történő megosztását. A Bizottság legkésőbb [e módosító rendelet hatálybalépésének időpontja]-ig, és azt követően 12 havonta jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok megfelelnek-e ennek a követelménynek.”

5.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

-i.  az a) pont a következőképpen módosul:

„a)az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok alapján hozzájárul magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti standardok és gyakorlatok ▌kialakításához, különösen ▌szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások, ajánlások és más intézkedések, többek között a 16a. cikkel összhangban vélemények kidolgozása révén;

i.  a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) „aa) a pénzügyi piacok szereplőinek felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és fenntartása, amely bevált felügyeleti gyakorlatokat, valamint magas színvonalú módszereket és eljárásokat ismertet, és figyelembe veszi többek között az üzleti gyakorlatok és üzleti modellek változásait, valamint a pénzügyi piacok szereplőinek és maguknak a piacoknak a méretét;”;

iia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) hozzájárul a kötelező erejű uniós jogi aktusok következetes alkalmazásához, különösen a közös felügyeleti kultúra elősegítése, az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosítása, a szabályozási arbitrázs megakadályozása, a felügyeleti függetlenség elősegítése és nyomon követése, a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérések esetén közvetítés és vitarendezés, a pénzügyi piacok szereplői hatékony és következetes felügyeletének biztosítása, a felügyeleti kollégiumok koherens működésének biztosítása és többek között vészhelyzetekben való fellépés révén;

ii.  az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) e) a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok támogatásával megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát és ezzel összefüggésben ▐ ajánlásokat bocsát e hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére, megállapítja a bevált gyakorlatokat, valamint ezzel összefüggésben iránymutatásokat bocsát ki a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében;

f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket, beleértve adott esetben különösen az innovatív pénzügyi szolgáltatások tendenciáival kapcsolatos fejleményeket, továbbá a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők tendenciáival kapcsolatos fejleményeket;

iia.  a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g)a Hatóság feladatainak végrehajtásával kapcsolatos tájékoztatás érdekében piacelemzést végez;”

iii.  a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) elősegíti adott esetben a betétesek, a fogyasztók és a befektetők védelmét, különös tekintettel a határokon átnyúló összefüggésben megmutatkozó hiányosságokra, és figyelembe véve a kapcsolódó kockázatokat;”;

iiia.  a szöveg a következő ia) és ib) ponttal egészül ki:

„ia. koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok végrehajtási tevékenységét;”

ib. hozzájárul egy közös uniós pénzügyi adatstratégia kialakításához;”

iiib.  a szöveg a következő ka) ponttal egészül ki:

„ka) weboldalán az 1. cikk (2) bekezdésében említett valamennyi jogalkotási aktusra vonatkozóan közzétesz és rendszeresen frissít minden szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardot, iránymutatást és ajánlást, valamint a Kérdések és Válaszok részt, többek között a folyamatban lévő munkára vonatkozó aktuális áttekintéseket, továbbá a szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások és ajánlások, valamint Kérdések és Válaszok elfogadásának tervezett ütemezését. Ezeket az információkat az Európai Unió valamennyi munkanyelvén elérhetővé teszik;”

iv.  az l) pontot el kell hagyni;

b)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Feladatainak e rendelettel összhangban történő elvégzése során a Hatóság:

a) minden rendelkezésre álló hatáskörét felhasználja; és

b) megfelelően szem előtt tartva a pénzügyi piacok szereplői biztonságának és megbízhatóságának biztosítására irányuló célt, kellőképp figyelembe veszi a pénzügyi piacok szereplői különböző fajtáinak, valamint üzleti modelljeinek és méretének sokféleségét.

c) figyelembe veszi a technológiai innovációt, az innovatív és fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját.”;

c)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„ca) ajánlásokat bocsát ki a 29a. és 31a. cikkben meghatározottak szerint;”;

ia. a szöveg a következő da) ponttal egészül ki:

„da) figyelmeztetéseket bocsát ki a 9. cikk (3) bekezdésével összhangban;”

ib. a szöveg a következő ga), gb) és gc) ponttal egészül ki:

„ga) véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság rendelkezésére a 16a. cikkel összhangban;

gb) a 16b. cikknek megfelelően válaszokat ad a kérdésekre;

gc) a 9c. cikknek megfelelően időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló levelet bocsát ki;”

ii.  a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 35. és a 35b. cikkben előírtaknak megfelelően;”;

d)  a szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az e cikkben említett feladatok elvégzése során a Hatóság szigorúan tiszteletben tartja az 1. szintű jogszabályokat és a 2. szintű intézkedéseket, valamint alkalmazza az arányosság elvét és a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvet, többek között hatásértékelések, költség-haszon elemzések és nyílt nyilvános konzultációk révén.

A 10., 15., 16. és 16a. cikkben említett nyílt nyilvános konzultációkat a lehető legszélesebb körben kell lefolytatni, inkluzív megközelítést és a válaszadásra észszerűen elegendő időt biztosítva minden érintett szereplő számára. A Hatóság visszajelzést ad és tesz közzé arról, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok, az iránymutatások, az ajánlások és a vélemények tervezetének elkészítésekor miként kerültek felhasználásra a konzultáció során gyűjtött információk és álláspontok.

A Hatóság az érdekelt felek hozzájárulásait oly módon foglalja össze, amely lehetővé teszi a hasonló kérdésekről folytatott nyilvános konzultációk eredményeinek összehasonlíthatóságát.”

6.  A 9. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) gyűjti és elemzi a fogyasztói trendeket, és jelentéseket készít azokról, például a lakossági pénzügyi szolgáltatások és termékek költségeinek és díjainak alakulásáról a tagállamokban;

-aa)  Az (1) bekezdés a következő da) és db) ponttal egészül ki:

„da)  hozzájárul az egységes piacon az egyenlő versenyfeltételekhez, ahol a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások más használói tisztességes hozzáféréssel rendelkeznek a hasonló pénzügyi szolgáltatásokhoz és termékekhez és kártérítési joghoz;

db)  összehangolja az illetékes hatóságok próbavásárlási tevékenységeit.”

b)    a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság a 16a. cikkel összhangban nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának és hatékonyságának elősegítése érdekében.”;

(2a) A Hatóság saját hatáskörén belül kidolgozza a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak címzett, az üzleti felügyelet lefolytatására vonatkozó standardokat, például a minimális hatáskörökre és feladatokra vonatkozóan.”; ”;

c)    a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy arányossággal foglalkozó bizottságot azt biztosítandó, hogy a pénzügyi intézmények és piacok kockázatainak jellegében, nagyságrendjében és összetettségében fennálló különbségek, valamint a pénzügyi intézmények üzleti modelljeiben és gyakorlatában bekövetkező változások és a pénzügyi intézmények és piacok mérete tükröződjön a Hatóság munkájában, valamint egy valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező ▌hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy fokozza a fogyasztóvédelmet és koordinált megközelítést alakítson ki az új, vagy innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, továbbá olyan tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé tud terjeszteni. A Hatóság szorosan együttműködik az Európai Adatvédelmi Testülettel, hogy elkerülje a párhuzamosságokat, a következetlenségeket és a jogbizonytalanságot az adatvédelem területén. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is bevonhatja a bizottságba.”;

ba)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott esetekben és feltételek mellett vagy amennyiben az vészhelyzet miatt szükségessé válik a 18. cikknek megfelelően és az abban meghatározott feltételek szerint, a Hatóság átmenetileg betilthatja vagy korlátozhatja bizonyos olyan pénzügyi termékek, eszközök vagy tevékenységek forgalomba helyezését, terjesztését vagy értékesítését, amelyek jelentős pénzügyi károkat okozhatnak a fogyasztóknak vagy amelyek veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi rendszer egy részének vagy egészének stabilitását.

A Hatóság kellő időközönként, a lehető leghamarabb, de legalább hathavonta felülvizsgálja az első albekezdésben említett határozatát. A Hatóság két alkalommal megújíthatja a tiltást vagy korlátozást, amely ezen időszak letelte után állandóvá válik, kivéve ha a Hatóság másként ítéli meg.

A tagállamok kérhetik, hogy a Hatóság vizsgálja felül határozatát. Ilyen esetekben a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e a határozatát.

A Hatóság felmérheti annak szükségességét, hogy betiltsa vagy korlátozza a pénzügyi tevékenység vagy gyakorlat bizonyos típusait, és amennyiben az szükségesnek bizonyul, a betiltás vagy korlátozás elfogadásának megkönnyítése céljából tájékoztatja a Bizottságot és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat.”

6a.  a szöveg a következő 9a. cikkel egészül ki:

9a. cikk

Időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló levelek

(1)  Rendkívüli körülmények esetén, és amennyiben az e bekezdésben megállapított feltételek teljesülnek, a Hatóság az összes érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal együttműködve időben korlátozott, intézkedés mellőzéséről szóló leveleket bocsáthat ki az uniós jognak az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokon alapuló konkrét rendelkezései tekintetében. Ezek az intézkedések mellőzéséről szóló levelek ideiglenes kötelezettséget jelentenek a Hatóság és valamennyi hatáskörrel rendelkező, releváns hatóságok részéről arra, hogy az uniós jog konkrét rendelkezései teljesítésének elmulasztása miatt nem indítanak eljárást a pénzügyi piaci szereplővel szemben, ha a pénzügyi piaci szereplő legalább az alábbi okok egyike miatt nem tud eleget tenni a szóban forgó rendelkezéseknek:

a)   a megfelelőséggel a pénzügyi piaci szereplők az uniós jog egyéb jogi vagy szabályozási követelményeit sértené;

b)  további 2. szintű intézkedések vagy 3. szintű iránymutatás nélkül a megfelelést a Hatóság nem tartja megvalósíthatónak;

c)  a megfelelés az alábbiak bármelyikét súlyosan károsítaná vagy fenyegetné: piaci bizalom, fogyasztó- vagy befektetővédelem, a pénzügyi vagy árupiacok szabályos működése és integritása, az uniós pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitása.

A Hatóság nem ad ki intézkedés mellőzéséről szóló levelet, ha úgy ítéli meg, hogy azok olyan mértékben károsítanák a pénzügyi piacok vagy a fogyasztók és befektetők védelmének hatékonyságát, amely nem áll arányban az intézkedés kedvező hatásaival.

(2)  A Hatóság az intézkedés mellőzéséről szóló levelében meghatározza, hogy az uniós jog mely konkrét rendelkezéseire vonatkozik az intézkedés mellőzése, hogy miért véli úgy, hogy az (1) bekezdés feltételei teljesülnek, és hogy az intézkedés mellőzése milyen időpontban jár le. Az intézkedések ilyen mellőzésének időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot.

(3)  Ha a Hatóság intézkedés mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról határoz, arról haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács e tájékoztatás kézhezvételétől számított két héten belül felkérheti a Hatóságot határozatának felülvizsgálatára. A Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két héttel meghosszabbodik. Ilyen esetben a Bizottság, az Európai Parlament vagy a Tanács felkéri a Hatóságot, hogy vizsgálja felül határozatát, a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e a határozatát.

(4)  Ha a Hatóság az (1)–(3) bekezdéssel összhangban intézkedés mellőzéséről szóló levelet bocsátott ki, azt haladéktalanul közzé kell tennie a weboldalán. A Hatóság megfelelő időközönként felülvizsgálja az intézkedések mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról szóló határozatát, és azt csak egyszer hosszabbíthatja meg egy 6 hónapos időszakra. Amennyiben egy intézkedések mellőzéséről szóló levél kibocsátásáról szóló határozatot a hat hónapos vagy egy éves időtartam elteltével nem hosszabbítanak meg, az automatikusan hatályát veszti.

6a.  A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikkSzabályozástechnikai standardok

(1) 290. cikkének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén az Európai Parlament és a Tanács szabályozástechnikai standardok elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot a következetes harmonizáció biztosítása érdekében az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban egyedileg meghatározott területeken, a Hatóság szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A Hatóság a szabályozási standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.

A szabályozástechnikai standardoknak technikai jellegűnek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, tartalmukat pedig az alapul szolgáló uniós jogalkotási aktusok szabják meg. A Hatóság a lehető leghamarabb és teljes egészében tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során elért eredményekről.

A Bizottsághoz történő benyújtásukat megelőzően a Hatóság a 8. cikk (2a) bekezdésével összhangban nyílt nyilvános konzultációt folytat a szabályozástechnikai standardtervezetekről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül kikéri a 37. cikkben említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tanácsát is.

A Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a szabályozástechnikai standardtervezetet.

Abban az esetben, ha a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül nem tud döntést hozni arról, hogy elfogadja-e az említett szabályozástechnikai standardot, akkor haladéktalanul – de mindenképpen a három hónapos időszak lejárta előtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában határozatot hozni és hogy mi a jóváhagyás tervezett ütemezése. A szabályozástechnikai standardtervezet késedelmes elfogadása nem akadályozza meg az Európai Parlamentet és a Tanácsot abban, hogy a 13. cikkel összhangban ellenőrzési hatáskörüket gyakorolják.

Ha a Bizottság nem kíván jóváhagyni egy szabályozástechnikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyná jóvá azt, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és megindokolja, hogy miért nem hagyja jóvá, illetve megindokolja a módosításokat, és levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha az említett hathetes időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet vagy olyan szabályozástechnikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot az általa fontosnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített szabályozástechnikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2) Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be szabályozástechnikai standardtervezetet, akkor haladéktalanul tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában benyújtani a szabályozási standardtervezetet és a jóváhagyás tervezett ütemezését. A Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. Az új határidőről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlament felkérheti a Hatóság elnökét annak megmagyarázásra, hogy miért nem volt abban a helyzetben, hogy benyújtsa a szabályozástechnikai standardtervezetet.

(3) Kizárólag ha a Hatóság a (2) bekezdésnek megfelelően nem nyújtja be a tervezetet a Bizottságnak a határidőn belül, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal a Hatóság által készített tervezet nélkül is elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot.

A Bizottság nyilvános konzultációt folytat a szabályozástechnikai standardtervezetről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó szabályozástechnikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Hatóság ezenkívül kikéri a 37. cikkben említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tanácsát is.

A Bizottság haladéktalanul továbbítja a szabályozástechnikai standardtervezetet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Hatóságnak.

▌A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet, és azt hivatalos vélemény formájában benyújthatja a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Amennyiben a Hatóság a negyedik albekezdésben említett hathetes időtartam leteltével nem nyújtotta be a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet, úgy a Bizottság elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időszakon belül benyújtotta a módosított szabályozástechnikai standardtervezetet, úgy a Bizottság a Hatóság által javasolt módosítások alapján módosíthatja a szabályozástechnikai standardtervezetet, vagy az általa fontosnak ítélt módosításokkal elfogadhatja a szabályozástechnikai standardot. A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített szabályozástechnikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(4) A szabályozástechnikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. A szabályozástechnikai standardok címében szerepelnie kell a „szabályozástechnikai standard” kifejezésnek. Azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

6b.  A 13. cikk (1) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni.

6c.  A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikkVégrehajtás-technikai standardok

(1) Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok végrehajtásához szükséges egységes féltetlek biztosítása érdekében a Hatóság végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A végrehajtás-technikai standardoknak technikai jellegűnek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, és csak az adott aktusok alkalmazási feltételeinek meghatározására terjednek ki. A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.

A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezetek Bizottsághoz történő benyújtása előtt nyílt nyilvános konzultációt folytat, és a 8. cikk (2a) bekezdésével összhangban elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül kikéri a 37. cikkben említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tanácsát is.

A Bizottság a végrehajtás-technikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet. Ha a Bizottság az értékelési időszakon belül nem emel kifogást a javasolt végrehajtás-technikai standard egésze vagy valamely része ellen, az jóváhagyottnak minősül.

Abban az esetben, ha a Bizottság három hónapon belül nem hoz döntést arról, hogy elfogadja-e a végrehajtás-technikai standardot, akkor haladéktalanul – de mindenképpen a három hónapos időszak lejárta előtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában határozatot hozni és a jóváhagyás tervezett ütemezését.

Ha a Bizottság nem kíván jóváhagyni egy végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyná jóvá azt, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és megindokolja, hogy miért nem hagyja jóvá, illetve megindokolja a módosításokat, és levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha ezen időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy olyan végrehajtás-technikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot az általa fontosnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2) Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be végrehajtás-technikai standardtervezetet, akkor haladéktalanul tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, megjelölve, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogalkotási aktus végrehajtását és alkalmazási időpontját megfelelően figyelembe véve miért nem áll módjában benyújtani a végrehajtás-technikai standardtervezetet és a jóváhagyás tervezett ütemezését. A Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. Az új határidőről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlament felkérheti a Hatóság elnökét annak megmagyarázásra, miért nem volt abban a helyzetben, hogy benyújtsa a végrehajtás-technikai standardtervezetet.

(3) Kizárólag azokban az esetekben, ha a Hatóság a (2) bekezdés szerinti időtartamon belül nem nyújt be végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottságnak, a Bizottság végrehajtási aktussal a Hatóság tervezete nélkül is elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyilvános konzultációt folytat a végrehajtás-technikai standardtervezetről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó végrehajtás-technikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Hatóság ezenkívül kikéri a 37. cikkben említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tanácsát is.

A Bizottság haladéktalanul továbbítja a végrehajtás-technikai standardtervezetet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Hatóságnak.

▌A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet, és azt hivatalos vélemény formájában benyújthatja a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Amennyiben a Hatóság a negyedik albekezdésben említett hathetes időtartam leteltével nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, úgy a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

Amennyiben a Hatóság a hathetes időtartamon belül benyújtotta a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, úgy a Bizottság a Hatóság által javasolt módosítások alapján módosíthatja azt, vagy az általa fontosnak ítélt módosításokkal elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezetek tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(4) A végrehajtás-technikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. A végrehajtás-technikai standardok címében szerepelnie kell a „végrehajtás-technikai standard” kifejezésnek. Azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

7.  A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1) ▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy a pénzügyi piaci szereplőknek címzett iránymutatásokat vagy ajánlásokat bocsát ki.

A Hatóság a tagállamok azon hatóságainak is címezhet iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket e rendelet nem határoz meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, de amelyek fel vannak hatalmazva az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok alkalmazásának biztosítására.

Az iránymutatásoknak és ajánlásoknak összhangban kell lenniük az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok megbízatásával, és figyelembe kell venniük az arányosság elvét. A Hatóság nem ad ki iránymutatásokat és ajánlásokat a szabályozás- vagy szabályozás-technikai standardokra vonatkozó első szintű felhatalmazással lefedett kérdéskörökben.

(1a) A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdés említett jogalkotási aktusok alkalmazásában az e cikk (3) bekezdésében említett végrehajtási eljárás betartása vagy magyarázata alapján, a PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása céljából iránymutatásokat bocsáthat minden illetékes hatóság vagy pénzügyi piaci szereplő rendelkezésére. Ezen iránymutatásokat az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából megfelelőnek kell tekinteni. A fentiekkel összhangban az illetékes hatóságok és a pénzügyi piaci szereplők az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeinek való megfelelést biztosító módszer tekintetében további gyakorlatokat is bevezethetnek.”

b)    a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság – különleges körülményeket kivéve – nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról, ajánlásokról és adott esetben a kérdésekről és válaszokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül – különleges körülményeket kivéve – kikéri ▌a 37. cikkben említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tanácsát is. A Hatóságnak meg kell indokolnia, ha nem folytat nyílt nyilvános konzultációt, vagy ha nem kér tanácsot az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoporttól.

ba)  a szöveg a következő (2a), (2b), (2c) és (2d) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az 1. cikk (2) bekezdés említett jogalkotási aktusok alkalmazásában a Hatóság ajánlásokat adhat ki egy vagy illetékes hatóságnak, illetve egy vagy több pénzügyi piaci szereplőnek.

(2b) A Hatóság az iránymutatásaiban és az ajánlásaiban kifejti, hogy azok miként járulnak hozzá a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok meghonosításához a PFER-ben, miként biztosítják az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazását, valamint miként tartják tiszteletben az (1), (1a) és (1b) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.

(2c) Az iránymutatások és ajánlások nem állhatnak pusztán abból, hogy jogalkotási aktusokra hivatkoznak vagy azok egyes részeit idézik. A Hatóságnak a megkettőződések elkerülése érdekében új iránymutatás vagy ajánlás kiadása előtt felül kell vizsgálnia a már meglévő iránymutatásokat és ajánlásokat.

(2d) A Hatóság az (1a) és (2a) bekezdésekben említett vármely iránymutatások és ajánlások kibocsátását megelőzően tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a szóban forgó iránymutatások és ajánlások tervezett tartalmáról.

c)  ▌az (4) ▌ bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság a 43.cikk (5)bekezdésében említett jelentésben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról, alátámasztja az iránymutatások (1a) bekezdés szerinti, illetve az ajánlások (1b) bekezdés szerinti kibocsátását, valamint ismerteti az ezen iránymutatásokról a 8. cikk (2a) bekezdése szerint lefolytatott nyilvános kommunikációk eredményeit. A jelentés egyúttal azt is megjelöli, hogy mely hatáskörrel rendelkező hatóságok nem feleltek meg az iránymutatásoknak és az ajánlásokkan, valamint körvonalazza, milyen módon kívánja biztosítani, hogy az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóság a jövőben kövessék iránymutatásait és ajánlásait.

d)  a cikk a következő (5), (5a) és (5b) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben az értékpapír-piaci csoport tagjainak kétharmada úgy véli, hogy a Hatóság egy iránymutatás (1a) bekezdés szerinti kibocsátásával túllépte hatáskörét, úgy e tagok indokolással ellátott tanácsot küldhetnek e tárgyban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(5a) Amennyiben az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjainak legalább a fele úgy véli, hogy a Hatóság egy ajánlás (2a) bekezdés szerinti kibocsátásával túllépte hatáskörét, úgy e tagok indokolással ellátott tanácsot küldhetnek e tárgyban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(5b) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az érintett iránymutatások vagy ajánlások kibocsátását indokoló magyarázatot kérhet a Hatóságtól. A Bizottság a Hatóság magyarázatának kézhezvételét követően megvizsgálja az iránymutatások vagy ajánlások hatályát a Hatóság hatáskörére tekintettel, és értékelését megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság úgy véli, hogy a Hatóság túllépte hatáskörét, és miután lehetőséget adott a Hatóságnak álláspontja kifejtésére, akkor a Bizottság határozatot fogadhat el, előírva a Hatóság számára az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonását vagy módosítását. A Bizottság ilyen döntés meghozatala előtt és az Európai Parlament felkérésére bármikor nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt, és válaszol a képviselők által feltett minden kérdésre. Az Európai Parlament felkérheti a Bizottságot olyan határozat elfogadására, amely a Hatóságot az érintett iránymutatások visszavonására vagy módosítására kötelezi. A Bizottság határozatát nyilvánosságra kell hozni.”;

7a.  A határozat a következő új 16a. és 16b. cikkel egészül ki:

„16a. cikkVélemények

(1) A Hatóság a hatáskörébe tartozó minden kérdésben és az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket bocsát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére. Ezeket a véleményeket csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a kérelem a közzétételt kifejezetten igényli.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelem nyilvános konzultációt vagy technikai elemzést is tartalmazhat.

(3) A 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó és ezen irányelv szerint két vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak konzultációját igénylő, az egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékelésére tekintettel, a Hatóság valamely érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé a prudenciális értékelésről, kivéve a 2009/138/EK irányelv 59. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt kritériumokkal kapcsolatban. A véleményt haladéktalanul, de mindenképpen a 2009/138/EK irányelvnek megfelelő értékelési időszak vége előtt kiadják. A 35. és 35b. cikk alkalmazandó azon területekre, amelyek tekintetében a Hatóság véleményt adhat ki.”;

(4) A Hatóság az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére technikai tanácsokkal láthatja el z Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a rendes jogalkotási eljárás során bármikor, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogalkotási aktusokban meghatározott területeken tett bármely olyan bizottsági javaslatra vonatkozóan, amelynek tárgyár felhatalmazáson alapuló jogi aktusok képezik.

16b. cikkKérdések és válaszok

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vagy az azokhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok rendelkezései, valamint az ezen jogalkotási aktusok alapján elfogadott iránymutatások és ajánlások értelmezése, gyakorlati alkalmazása vagy végrehajtása kapcsán bármely természetes vagy jogi személy, többek között illetékes hatóságok és uniós intézmények az Unió bármely hivatalos nyelvén kérdést intézhetnek a Hatósághoz.

A pénzügyi piaci szereplőknek a Hatósághoz intézett kérdés megküldése előtt meg kell fontolniuk, hogy a kérdést először a saját illetékes hatóságukhoz intézzék-e.

A Hatóság az egyes jogi aktusokra vonatkozó összes, (1) bekezdés szerinti elfogadható kérdést a beérkezését követően, a megválaszolása előtt közzéteszi a honlapján.

Ez a folyamat nem zárja ki, hogy természetes és jogi személyek, köztük hatáskörrel rendelkező hatóságok és uniós intézmények a Hatóságtól bizalmas technikai tanácsot vagy pontosítást kérjenek.

(2) A Hatóság a honlapján közzéteszi a (1) bekezdés szerint feltett, valamennyi elfogadható kérdésre adott – de kötelező erővel nem bíró – válaszait, kivéve, ha az ilyen közzététel ellentétes a kérdést feltevő természetes vagy jogi személy jogos érdekeivel vagy kockázatot jelentene a pénzügyi rendszer stabilitására nézve.

(3) Mielőtt közzétenné az elfogadható kérdésekre adott válaszait, a Hatóság a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban konzultálhat az érdekelt felekkel.

(4) A Hatóság által adott válaszokat az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban előírt követelményeknek, az azokhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusoknak és az ezen jogalkotási aktusok alapján elfogadott iránymutatásoknak és ajánlásoknak való megfelelés szempontjából megfelelőnek kell tekinteni. Az illetékes hatóságok és a pénzügyi piaci szereplők az összes alkalmazandó jogi követelménynek való megfelelés tekintetében más gyakorlatokat is kialakíthatnak.

(5) A Hatóság, mihelyt azt szükségesnek és megfelelőnek ítéli, vagy legkésőbb a válaszok közzétételétől számított 24 hónapon belül felülvizsgálja a válaszokat azzal a céllal, hogy szükség esetén javítsa, frissítse vagy visszavonja azokat.

(6) A Hatóság a közzétett válaszokat adott esetben figyelembe veszi az iránymutatások és ajánlások 16. cikkel összhangban történő kidolgozásakor és frissítésekor.

8.  A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság az e cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatásköröknek megfelelően jár el, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem alkalmazza vagy az uniós joggal vélhetően ellentétes módon alkalmazza az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat, beleértve a 10–15. cikknek megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardokat és a végrehajtás-technikai standardokat, különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi piaci szereplők teljesítsék az említett aktusokban meghatározott követelményeket.

(2) A Hatóság egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport kérésére, vagy releváns szervezetektől vagy intézményektől kapott tényszerű és megfelelően indokolt tájékoztatás alapján, vagy saját kezdeményezésére, és miután tájékoztatta az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot, válaszol a kérelemre, és adott esetben kivizsgálja az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy hogyan kell az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat az uniós joggal összhangban alkalmazni.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság bármikor kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést intézhet közvetlenül más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz vagy az érintett pénzügyi piaci szereplőkhöz, ha az érintett illetékes hatóságtól való információkérés nem bizonyult elégségesnek vagy azt nem tartja elégségesnek az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához szükséges információk megszerzéséhez. A pénzügyi piaci szereplőkhöz intézett, magyarázattal ellátott kérésben meg kell indokolni, hogy az információra miért van szükség az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához.

A kérés címzettje indokolatlan késlekedés nélkül megadja a Hatóságnak a világos, pontos és teljes körű információkat.

Valamely pénzügyi piaci szereplőhöz intézett információkérés esetén a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a kérésről. A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az információk megszerzésében.

(3) A Hatóság választottbírósági eljárást kezdeményezhet az érintett illetékes hatósággal az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedés megvitatása érdekében. Az érintett illetékes hatóság őszintén együttműködik a választottbírósági eljárás során.

A Hatóság a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított hat hónapon belül ajánlást intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A hatáskörrel rendelkező hatóság az ajánlás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Hatóságot az uniós jognak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(4) Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az uniós jognak a Hatóság ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság a Hatóságtól kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére hivatalos véleményt adhat ki, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy hozza meg az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottság hivatalos véleményében figyelembe veszi a Hatóság ajánlásait.

A Bizottság ezt a hivatalos véleményt az ajánlás elfogadását követő három hónapon belül adja ki. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja.

A Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.

(5) A hatáskörrel rendelkező hatóság a (4) bekezdésben említett hivatalos vélemény kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és a Hatóságot a bizottsági hivatalos véleményben foglaltaknak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(6) Az EUMSz 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök és kötelezettségek sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszer szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság kellő időben orvosolja a megfelelés hiányát, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai a pénzügyi piaci szereplőkre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi piaci szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.”

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján kiadott hivatalos véleménnyel.

(7) A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (4) bekezdés szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük az említett hivatalos véleményben vagy – az adott esettől függően – határozatban foglaltaknak.

(8) A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésben megnevezi, mely hatáskörrel rendelkező hatóságok és pénzügyi piaci szereplők nem felelnek meg az e cikk (4) és (6) bekezdésében említett hivatalos véleményeknek vagy határozatoknak.”;

8a.  A 18. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha a Tanács a (2) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, valamint kivételes körülmények esetén, amikor a hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinált intézkedése szükséges a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását vagy a fogyasztót vagy a fogyasztóvédelmet komolyan veszélyeztető káros fejlemények kezelése céljából, a Hatóság egyedi határozatokat hozhat, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban hozzák meg az ezen fejlemények kezeléséhez szükséges intézkedéseket, annak biztosításával, hogy a pénzügyi piaci szereplők és a hatáskörrel rendelkező hatóságok teljesítik az adott jogszabályokban meghatározott előírásokat.

9.  A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben, továbbá kettő vagy több, hatáskörrel rendelkező nemzeti hivatal közötti, az említett aktusok alkalmazásával kapcsolatos jelentős nézeteltérések esetén, valamint a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a)  egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem ért egyet egy másik hatáskörrel rendelkező hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének, javasolt intézkedésének tartalmával vagy az eljárásának hiányával;

b)  saját kezdeményezésére, amennyiben objektív okok, többek között a piaci szereplőktől vagy a fogyasztói szervezetektől származó információk alapján megállapítható a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérés.

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

b)  a szöveg a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben haladéktalanul értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

a)  ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok határidőt szabtak a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i. a határidő lejár;

ii. egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság objektív okok alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn;

b)  ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok nem szabtak határidőt a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i.  egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív okok alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn; vagy

ii.  két hónap eltelt a valamely másik hatáskörrel rendelkező hatóság arra irányuló kérelmének a hatáskörrel rendelkező hatóság általi kézhezvétele óta, hogy az utóbbi tegyen intézkedést az uniós jognak való megfelelés érdekében, és a megkeresett hatóság még nem hozott a kérelmet teljesítő határozatot.

(1b) Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 47. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás befejezéséig.”;

c)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokra A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

d)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárások eredményéről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

e)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi piaci szereplő teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi piaci szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.

9a.  A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikkFelügyeleti kollégiumok

(1) A Hatóság a hatáskörén belül maradva hozzájárul az adott esetben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokkal létrehozott felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez, valamint megerősíti az uniós jog felügyeleti kollégiumok általi alkalmazásának koherenciáját és következetességét. A legjobb felügyeleti gyakorlatok közelítésének céljából a Hatóság előmozdítja a közös felügyeleti terveket és a közös vizsgálatokat, és a Hatóság személyzete a felügyeleti kollégiumok teljes jogú tagjaként részt vehet a felügyeleti kollégiumok tevékenységében, sőt, megfelelően indokolt esetekben akár irányíthatja is azokat, ideértve a két vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság által közösen végzett helyszíni vizsgálatokat is.

(2) A Hatóság vezető szerepet tölt be a felügyeleti kollégiumok következetes és koherens működésének biztosítása érdekében az Unióban működő határokon átnyúló intézmények esetében, figyelembe véve a 23.cikkben említett pénzügyi piaci szereplők jelentette rendszerkockázatot, és adott esetben kollégiumi ülést hív össze.

E bekezdés, valamint az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a Hatóságot a vonatkozó jogszabályok értelmében „hatáskörrel rendelkező hatóságnak” kell tekinteni.

A Hatóság:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködve összegyűjtheti és megoszthatja az összes vonatkozó információt annak érdekében, hogy megkönnyítse a kollégium munkáját, valamint központi rendszert hozhat létre és működtethet azzal a céllal, hogy ezek az információk elérhetők legyenek a kollégiumban dolgozó hatáskörrel rendelkező hatóságok számára;

b) a 32. cikkel összhangban kezdeményezheti és koordinálhatja a pénzügyi piaci kulcsszereplőknek a káros piaci fejleményekkel – különösen a pénzügyi piaci kulcsszereplők jelentette rendszerkockázattal – szembeni rugalmasságát értékelő, uniós szintű stresszteszteket, valamint a pénzügyi piaci kulcsszereplők jelentette rendszerszintű kockázat stresszhelyzetben történő potenciális fokozódásának értékelését, annak biztosítására, hogy e teszteket tagállami szinten következetes módszertannal végezzék, továbbá adott esetben ajánlást intézhet a hatáskörrel rendelkező hatósághoz a stressztesztekben azonosított problémák kezelésére, ideértve különleges értékelések lefolytatását is; Az uniós szintű értékelések módszerei, gyakorlatai és eredményei összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára helyszíni vizsgálatok elvégzését, és maga is részt vehet ilyen helyszíni vizsgálatok lebonyolításában;”

c) előmozdíthatja a hatékony és eredményes felügyeleti tevékenységeket, beleértve azon kockázatok értékelését, amelyeknek a pénzügyi piaci szereplők ki vannak vagy ki lehetnek téve stresszhelyzetekben;

d) az e rendeletben meghatározott feladatokkal és hatáskörökkel összhangban felügyelheti a hatáskörrel rendelkező hatóságok által végzett feladatokat; és

e) az olyan esetekben, amikor úgy véli, hogy a határozat az uniós jog helytelen alkalmazását eredményezné vagy nem járulna hozzá a felügyeleti gyakorlatok közelítésének célkitűzéséhez, a kollégiumot további tanácskozásra kérheti fel. Előírhatja továbbá kollégiumi ülések összehívását, illetve a kollégiumi ülések napirendjének kiegészítését.

(3) A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a 10–15. cikkben előírt eljárással összhangban a felügyeleti kollégiumok operatív működésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, továbbá a 16. cikk szerint elfogadott útmutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki a felügyeleti működés és a felügyeleti kollégiumok által elfogadott legjobb gyakorlatok közelítésének előmozdítása érdekében.”

(4) A jogi kötő erővel bíró közvetítői szerep révén a Hatóság a 19. cikkben megállapított eljárással összhangban rendezi a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltéréseket. A Hatóság a 19. cikkel összhangban az érintett pénzügyi piaci szereplőre közvetlenül alkalmazandó felügyeleti határozatot hozhat.

10.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Rendszerkockázatokra vonatkozó általános rendelkezések

(1) A Hatóság kellő módon figyelembe veszi az 1092/2010/EU rendeletben meghatározott rendszerkockázatot. A Hatóság kezeli a pénzügyi szolgáltatások terén esetlegesen jelentkező olyan kockázatokat, amelyek:

a) oka a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének jelentős meggyengülése; és

b) esetlegesen súlyos, negatív következményekkel járhatnak a belső piacra és a reálgazdaságra nézve.

A Hatóság adott esetben mérlegeli az ERKT és a Hatóság által kidolgozott rendszerkockázatok nyomon követését és értékelését, és reagál az 1092/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban tett figyelmeztetésekre és ajánlásokra.

(2) A Hatóság – az ERKT-vel együttműködésben és a 23. cikkével összhangban – közös megközelítést dolgoz ki a pénzügyi piaci kulcsszereplők jelentette rendszerkockázatok azonosítására és mérésére, ami adott estben mennyiségi és minőségi mutatók kidolgozását is magában foglalja.

E mutatók döntő fontosságú elemei a megfelelő felügyeleti intézkedések megállapításának. A Hatóság – a közös megközelítés előmozdítása érdekében – ellenőrzi a megállapított intézkedések konvergenciájának mértékét.

(3) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok sérelme nélkül a Hatóság szükség szerint további útmutatásokat és ajánlásokat dolgoz ki a pénzügyi piaci kulcsszereplők számára, az általuk jelentett rendszerkockázatok figyelembevétele érdekében.

A Hatóság biztosítja, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított területekre irányuló szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozása során a pénzügyi piaci kulcsszereplők jelentette rendszerkockázatot figyelembe vegyék.

(4) A Hatóság – egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, tagállamok vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére – vizsgálatot végezhet egy bizonyos típusú pénzügyi tevékenységre, terméktípusra vagy egy magatartástípusra vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelje a pénzügyi piacok integritására vagy a pénzügyi rendszer stabilitására vagy a fogyasztóvédelemre vagy a fogyasztókra nézve jelentett potenciális veszélyeket, és ajánlásokat készítsen az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a megfelelő intézkedések megtételére.

E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott ▌hatásköröket, ideértve a 35. és 35b. cikkben foglaltakat is.

(5) A vegyes bizottság biztosítja az e cikkel összhangban végzett tevékenységek átfogó és szektorok közötti koordinációt.

10a.  A 23. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság – az ERKT-vel konzultálva – kidolgozza a rendszerkockázatok azonosítására és mérésére szolgáló kritériumokat, továbbá egy olyan megfelelő stresszteszt-rendszert, amely kiterjed a pénzügyi piaci szereplők által okozott vagy őket érintő rendszerkockázat stresszhelyzetben történő potenciális fokozódásának értékelésére is, ideértve a környezettel kapcsolatos potenciális rendszerkockázatokat is. Az esetlegesen rendszerkockázatot jelentő pénzügyi intézményeket megerősített felügyelettel kell ellátni, és – adott esetben – a 25. cikkben említett rendezési és szanálási eljárásokat kell rájuk alkalmazni.

10b.  A 26. cikkben a (4) bekezdést el kell hagyni.

10c.  A 27. cikk (2) bekezdésében a második és a harmadik albekezdést el kell hagyni.

11.  A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) kibocsátja az uniós stratégiai felügyeleti tervet a 29a. cikkel összhangban;”;

ii.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, valamennyi releváns kérdéssel – ideértve a kiberbiztonságot és a kibertámadásokat ▌is – kapcsolatos hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;”;

iii.  az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) ágazati és szektorok közötti képzési programokat dolgoz ki – a technológiai innovációra tekintettel is –, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára.”

iiia.  a szöveg a következő ea) ponttal egészül ki:

„ea) nyomonkövetési rendszert vezet be a környezettel, a szociális viszonyokkal és az irányítással kapcsolatos kockázatok értékelésére, figyelembe véve a Párizsi Megállapodást (COP 21).

b)  ▌a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti szemléletmód és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki.

Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság a pénzügyi piaci szereplők felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart fenn, megfelelően figyelembe véve a pénzügyi piaci szereplők és piacok által viselt kockázatok természetét, nagyságrendjét és összetettségét, ▌ üzleti gyakorlataikat, ▌üzleti modelljeiket és méreteiket, többek között a technológiai innováció miatt bekövetkező változásokat is. Az uniós felügyeleti kézikönyv meghatározza a bevált gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.

A Hatóság feladatainak ellátása során megfelelően figyelembe veszi a felügyeleti kézikönyvet, többek között az uniós jog 17. cikk szerinti lehetséges megsértéseinek az értékelésekor, a 19. szerinti vitarendezés során, valamint a 29a. cikkel összhangban az Egész Unióban érvényes stratégiai célkitűzéseket határoz meg és értékel, és a 30. cikk szerint elvégzi a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát.

A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az (1) bekezdés a) pontjában említett véleményekről és a (2) bekezdésben említett eszközökről, valamint elemzi az ezekhez kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az vélemények vagy eszközök alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.”;

12.  a szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Uniós stratégiai felügyeleti terv

(1) A Hatóság a felügyeleti tanácsban folytatott vitát követően, valamint az illetékes hatóságoktól kapott hozzájárulásokat, az uniós intézményekben folyó munkát és elemzést, valamint az ERKT figyelmeztetéseit és közzétett ajánlásait figyelembe véve legalább háromévente és március 31-ig ajánlást bocsát ki a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságok részére, amely ajánlásban az illetékes hatóságok konkrét nemzeti célkitűzéseinek és prioritásainak sérelme nélkül az Unió egészére kiterjedő felügyeleti stratégiai célkitűzéseket és prioritásokat („uniós stratégiai felügyeleti tervet”) határoz meg. Az illetékes hatóságok a hozzájárulásuk során azonosítják azokat a felügyeleti tevékenységeket, amelyeket véleményük szerint a Hatóságnak prioritással kell kezelnie. A Hatóság tájékoztatásul továbbítja az uniós stratégiai felügyeleti tervet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és nyilvánosságra hozza azt honlapján.

Az uniós stratégiai felügyeleti terv konkrét prioritásokat állapít meg a felügyeleti tevékenységek tekintetében a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok, valamint az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának elősegítése, továbbá a 32. cikkel összhangban azonosított lényeges mikroprudenciális tendenciák, esetleges kockázatok és gyenge pontok kezelése az új üzleti modellek előrejelzése érdekében. Az uniós stratégiai felügyeleti terv nem akadályozza meg az illetékes nemzeti hatóságokat abban, hogy nemzeti szinten bevált gyakorlatokat alkalmazzanak, további nemzeti prioritások és fejlemények kapcsán intézkedjenek, és kellő figyelmet fordít a nemzeti sajátosságokra.

(2) Minden illetékes hatóság ▌különösen, kifejti különösen, hogy munkaprogramjának programtervezete miként igazodik az uniós stratégiai felügyeleti tervhez.

(4) Minden illetékes hatóság az éves jelentése részeként külön fejezetet szentel az éves munkaprogram végrehajtásának.

E fejezetnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  a felügyeleti tevékenységek, a pénzügyi piaci szereplőkre, piaci gyakorlatokra és magatartásokra, valamint pénzügyi piacokra vonatkozó vizsgálatok leírása, továbbá az uniós és a nemzeti jog megsértéséért felelős pénzügyi piaci szereplőkkel szemben előírt igazgatási intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó információk;

b)  az elvégzett és az éves munkaprogramban nem tervezett tevékenységek leírása;

c)  az éves munkaprogramban előírt, el nem végzett tevékenységek és a program nem teljesített célkitűzéseinek listája, valamint az említett tevékenységek elvégzése és az említett célkitűzések elérése elmulasztása okai.

(5) A Hatóság értékeli az ( 4) bekezdésben említett külön fejezetben meghatározott információkat. Az uniós stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz azt illetően, hogy miként orvosolhatók tevékenységeik releváns hiányosságai.

A jelentések és saját kockázatértékelése alapján a Hatóság azonosítja a hatáskörrel rendelkező hatóság azon tevékenységeit, amelyek kritikusak az uniós stratégiai felügyeleti terv teljesítése szempontjából, és – adott esetben – elvégzi e tevékenységek felülvizsgálatát a 30. cikk alapján.

(6) A Hatóság az éves munkaprogramok értékelése során azonosított legjobb gyakorlatokat nyilvánosságra hozza.”;

13.  A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatai”;

b)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a felügyeleti eredmények konzisztenciájának és hatékonyságának erősítése érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről felülvizsgálatokat végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált hatáskörrel rendelkező hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A felülvizsgálat alá vonandó illetékes hatóságok meghatározása és felülvizsgálatok lefolytatása során figyelembe kell venni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatban meglévő érdemleges információkat és korábban végzett értékeléseket, beleértve a Hatóságnak a 35. cikkel összhangban szolgáltatott és az érdekeltektől származó összes érdemleges információt is, különösen valamely illetékes hatóság lehetséges mulasztásai vagy kötelezettségszegése tekintetében.”;

c)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) E cikk alkalmazásában a Hatóság elnöklete alatt álló eseti felülvizsgálati bizottságot hoz létre, amelynek tagjai pedig a Hatóság személyi állományába tartoznak; e bizottság munkáját önkéntes és rotációs alapon különböző illetékes hatóságok legfeljebb öt képviselője segíti és támogatja (a felülvizsgálat alatt álló illetékes hatóság azonban nem küldhet képviselőt) ▌.”

d)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A felülvizsgálatok többek között értékelik:”;

ii.  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a hatáskörrel rendelkező hatóság erőforrásainak, függetlensége mértékének és irányítási hátterének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;”;

iia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)az uniós jog alkalmazása és a felügyelet gyakorlása során elért konvergencia hatékonyságát és fokát, beleértve a 10–16. cikk alapján elfogadott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardokat, iránymutatásokat és ajánlásokat, valamint azt, hogy a felügyeleti gyakorlat milyen mértékben teljesíti az uniós jogban meghatározott célkitűzéseket, ideértve a 29. cikk szerinti közös felügyeleti kultúra és a 29a. cikk szerinti uniós stratégiai felügyeleti terv célkitűzéseit;

iib.  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kidolgozott legjobb gyakorlatok alkalmazása;”

e)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről. E jelentés megindokolja és meghatározza a felülvizsgálat eredményeként megfelelőnek és szükségesnek tekintett nyomonkövetési intézkedéseket. E nyomonkövetési intézkedések az érintett nemzeti hatóságokhoz intézett, a 16. cikk szerinti iránymutatások és ajánlások, valamint a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti véleményezés formájában fogadhatók el.

▌ A Hatóság nyomonkövetési jelentést ad ki az igényelt nyomonkövetési intézkedéseknek való megfelelés tekintetében.

A Hatóság a szabályozástechnikai standardtervezetek vagy végrehajtási standardtervezetek 10–15. cikk szerinti, illetve az iránymutatások vagy ajánlások 16. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi az e cikkel összhangban elvégzett felülvizsgálatok eredményét és a feladatainak ellátása során általa szerzett minden más információt a legmagasabb színvonalú felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának biztosítása érdekében.”;

f)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság véleményt nyújt be a Bizottságnak minden esetben, ha – a felülvizsgálat eredményére vagy a feladatainak ellátása során általa beszerzett más információkra tekintettel – uniós szempontból úgy véli, hogy a pénzügyi piac szereplőire vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságokra alkalmazandó uniós szabályok további uniós harmonizációja szükséges, vagy ha egy illetékes hatóság vagy nem alkalmazta az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokat, vagy pedig oly módon alkalmazta azokat, amely a jelek szerint sérti az uniós jogot.”;

g)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság közzéteszi a (3) bekezdésben említett jelentéseket – a nyomonkövetési jelentéseket is beleértve –, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását. A felülvizsgálatnak alávetett hatáskörrel rendelkező hatóságot bármely jelentés közzététele előtt fel kell hívni észrevételeinek benyújtására. A Hatóság adott esetben a közzététel előtt figyelembe veszi ezeket az észrevételeket. A Hatóság ezen észrevételeket a jelentés mellékleteként közzéteheti, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását vagy az illetékes hatóság számára kifogást emel a közzététellel szemben. A (3) bekezdésben említett, a Hatóság által készített jelentést, valamint a (3a) bekezdésben említett, a Hatóság által elfogadott iránymutatásokat, ajánlásokat és véleményeket egyidejűleg kell közzétenni.

14.  ▌A 31. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első albekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) ▌megfelelő intézkedések meghozatala olyan fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok működését, az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok intézkedéseinek koordinálása érdekében;

b)  az (1) bekezdés 1. albekezdése a következő ea) ponttal egészül ki:

„ea) megfelelő intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a technológiai innováció vívmányainak felhasználásával össze lehessen hangolni az érintett illetékes hatóságok által foganatosított intézkedéseket;”

c)  a cikk következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A Hatóság megfelelő intézkedéseket hoz a technológiai innovációra támaszkodó piacműködtetők vagy termékek piacára történő belépés megkönnyítésére. A technológiai innovációra vonatkozó közös európai megközelítéshez való hozzájárulás érdekében a Hatóság – adott esetben a pénzügyi innovációs bizottság támogatásával – elősegíti a felügyeleti konvergenciát, különösen az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”;

15.  a szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:

„31a. cikkA tevékenységek átruházásának és kiszervezésének, valamint a kockázat átruházásának koordinációja

„(1) A Hatóság a (2) és (3)▐ bekezdéssel összhangban folyamatosan koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti intézkedéseit annak érdekében, hogy elősegítse a felügyeleti konvergenciát a tevékenységek pénzügyi piac szereplői általi átruházásának és kiszervezésének területén, valamint a kockázat általuk harmadik országokba történő átruházásával kapcsolatban, azzal a céllal, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. Az illetékes hatóságok a saját hatásköreiken belül végső felelősséget viselnek a jóváhagyásért, a felügyeletért és a végrehajtásra vonatkozó döntésekért a tevékenységek átruházása és kiszervezése, valamint a kockázatok átadása tekintetében.

(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatják a Hatóságot, ha olyan pénzügyi piaci szereplő engedélyezését vagy nyilvántartásba vételét tervezik, amely az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt állna, és ha a pénzügyi intézmény üzleti terve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országokba történő kiszervezését vagy átruházását, illetve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részével járó kockázat harmadik országokba történő átruházását foglalja magában annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. Az illetékes hatóságok által a Hatóságnak adott értesítéseknek kellően részletesnek kell lenniük ▐ .

(3) Amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogszabály alkalmazandó, és amennyiben semmilyen konkrét követelményt nem szab meg a kiszervezés, a feladatátruházás vagy a kockázatátruházás tekintetében, a pénzügyi piaci szereplő tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országban letelepedett más szervezetnek vagy saját fiókjának történő kiszervezéséről vagy arra történő átruházásáról és a tevékenységeinek lényeges részével járó kockázat harmadik országban letelepedett más szervezetre vagy saját fiókjára történő átruházásáról. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság félévente tájékoztatja a Hatóságot az ilyen tájékoztatásokról.

A 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság információt szolgáltat a pénzügyi piaci szereplők kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedéseivel kapcsolatban.

A Hatóság nyomon követi, hogy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik-e, hogy az első albekezdésben említett kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedések megtételére az uniós joggal összhangban kerül-e sor, hogy azok megfelelnek-e a Hatóság iránymutatásainak, ajánlásainak vagy véleményeinek, és hogy azok nem akadályozzák-e a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi hatékony felügyeletet és a végrehajtást valamely harmadik országban.

(3a) Ha egy illetékes hatóság ellenőrzési intézkedései akadályozzák a hatékony felügyeletet vagy végrehajtást és a tagállamok közötti szabályozási arbitrázs kockázatát vonják maguk után, akkor a Hatóság ajánlásokat bocsáthat ki az érintett illetékes hatóság számára arra vonatkozóan, hogy miként tökéletesítse ellenőrzési rendszerét, és többek között határidőt írhat elő, ameddig az illetékes hatóság köteles végrehajtani az ajánlott változtatásokat. Ha az érintett illetékes hatóság nem tesz eleget az ajánlásoknak, akkor ezt meg kell indokolnia, és a Hatóságnak ezen indokolással együtt nyilvánosságra hozza ajánlását.

(3b) A Bizottság ....-ig [feltüntetendő az e módosító rendelet hatálybalépését követő év] jelentést készít, amelyben számba veszi az ágazati jogszabályok különböző megközelítéseit a kiszervezett vagy átruházott tevékenység lényeges mivoltának értékelése tekintetében, és megvizsgálja, hogy van-e mód – közös kritériumok és módszertan alapján – összehangoltabb megközelítés alkalmazására. A Bizottság benyújtja ezt a jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ennek során a Bizottság az alábbiakat veszi figyelembe:

a) a tevékenység folyamatossága,

b) a tényleges vezetési kapacitás,

c) az átruházott és kiszervezett tevékenységek, valamint a kockázatátruházások ellenőrzéséhez rendelkezésre álló tényleges kapacitás.”

16.  a szöveg a következő 31b. cikkel egészül ki:

„31b. cikkA jelentős határokon átnyúló hatással járó megbízásokkal, ügyletekkel és tevékenységekkel kapcsolatos koordinációs feladatkör

(1) Ha a Hatóság bizonyítékok vagy több különböző forrásból származó egyértelmű információk alapján okkal feltételezheti, hogy jelentős határokon átnyúló hatással járó megbízások, ügyletek vagy bármely más tevékenység veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi stabilitást, vizsgálat megindítására tesz javaslatot az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak, és ellátja e hatáskörrel rendelkező hatóságokat a szükséges információkkal.

(2) Ha egy hatáskörrel rendelkező hatóság bizonyítékok vagy több különböző forrásból származó egyértelmű információk alapján okkal feltételezheti, hogy jelentős határokon átnyúló hatással járó megbízások, ügyletek vagy bármely más tevékenység veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi stabilitást, haladéktalanul értesíti a Hatóságot, és átadja a szükséges információkat. A Hatóság a feltételezett tevékenység helye szerinti tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak intézkedés megtételére tehet javaslatot a szükséges információk e hatáskörrel rendelkező hatóságoknak történő továbbítását követően.

(3) A Hatóság elősegíti az elektronikus információcserét a Hatóság és az illetékes hatóságok között, és erre a célra szolgáló adattároló rendszert hoz létre és tart fenn a hatékonyság biztosítása, valamint az adatáramlások, a jelentési kötelezettségek vagy a bejelentések közötti bármilyen átfedés elkerülése érdekében, figyelembe véve ennek során a meglévő rendelkezéseket, például a MiFIR 26. cikkét és a MAR 4. cikkét.”;

17.  A 32. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„32. cikkA piaci fejlemények értékelése

, többek között stressztesztek révén

(1)  A Hatóság hatáskörén belül figyelemmel kíséri és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti a másik két európai felügyeleti hatóságot, az ESRB-t valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a lényeges mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság értékelésének elemzést is tartalmaznia kell azokra a piacokra vonatkozóan, amelyeken a pénzügyi piaci szereplők működnek, valamint a lehetséges piaci fejleményeknek az ezen intézményekre gyakorolt hatására vonatkozóan.

(2)  A Hatóság ▌az egész Unióra kiterjedő értékelést kezdeményez és koordinál, amelynek célja a pénzügyi piaci szereplők káros piaci fejleményekkel szemben mutatott rugalmasságának reális módon történő felmérése. E célból kidolgozza a következő, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által alkalmazandó elemeket:

a)  különböző gazdasági forgatókönyvek által a pénzügyi piaci szereplők pénzügyi helyzetére gyakorolt hatások értékelésére szolgáló közös módszertan;

aa)  az uniós szintű értékeléseknek alávetendő pénzügyi intézmények azonosítására szolgáló közös módszerek;”

b)  a pénzügyi piaci szereplők rugalmasságára vonatkozó értékelések eredményeinek közzétételére vonatkozó egységes megközelítés;

c)  az egyes termékek és a forgalmazási folyamatok által a pénzügyi piaci szereplők pénzügyi helyzetére, valamint a befektetők és a fogyasztók tájékoztatására gyakorolt hatások értékelésére szolgáló közös módszertan; és

ca)  közös módszertan annak értékelésére, hogy a környezeti kockázatok milyen hatást gyakorolnak az intézmények pénzügyi stabilitására.

E bekezdés alkalmazásában a Hatóság együttműködik az ERKT-vel, elkerülve a monetáris politikák végrehajtásával kapcsolatos minden esetleges összeférhetetlenséget.

(2a)  A Hatóság legalább évente dönt arról, hogy el kell-e végezni a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelést, és döntésének indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Amennyiben az egész Unióra kiterjedő értékelés készül, a Hatóság minden egyes részt vevő pénzügyi piaci szereplőre vonatkozóan közzéteszi az eredményeket, kivéve, ha megítélése szerint e közzététel az Unió vagy annak egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitása, a piac integritása, vagy a belső piac működése szempontjából helytelen.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségei nem akadályozzák a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelés eredményének közzétételében vagy az ilyen értékelés eredményének a Hatósághoz annak érdekében történő továbbításában, hogy a Hatóság közzétegye a pénzügyi piaci szereplők ellenállóképessége egész Unióra kiterjedő értékelésének eredményeit.

(3)  Az ERKT 1092/2010/EU rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság évente egyszer és szükség esetén gyakrabban értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ERKT-hez a hatáskörébe eső tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról, kombinálva ezt az értékelést a 22. cikk (2) bekezdésében említett mutatókkal.

A Hatóság ezekben az értékelésekben meghatározza a fő kockázatok besorolását és a gyenge pontokat és – amennyiben szükséges – megelőző vagy korrekciós intézkedéseket javasol.

(4)  A Hatóság biztosítja az ágazatközi fejlemények, a kockázatok és gyenge pontok megfelelő kezelését azáltal, hogy a vegyes bizottságon keresztül szorosan együttműködik az európai bankfelügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) és az európai bankfelügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság).

18.  a 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

Nemzetközi kapcsolatok, beleértve az egyenértékűséget is

(1) A tagállamok és az uniós intézmények hatásköreinek sérelme nélkül, a Hatóság kapcsolatokat alakíthat ki és igazgatási megállapodásokat köthet szabályozó és felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásával. Ezek a megállapodások nem teremtenek az Unióra és a tagállamokra nézve jogi kötelezettségeket, és nem akadályozzák meg a tagállamokat és hatáskörrel rendelkező hatóságaikat abban, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek azon harmadik országokkal

Ha valamely harmadik ország szerepel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke alapján a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló hatályos jogi aktussal összhangban azon joghatóság szerinti területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve, akkor a Hatóság nem köt együttműködési megállapodásokat e harmadik ország szabályozó és felügyeleti hatóságaival.

(2) A Hatóság a Bizottság kifejezett tanácsadás iránti kérelmére, saját kezdeményezésére vagy ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok ezt írják elő, segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében.;

(2a) A Hatóság folyamatosan nyomon követi az azon harmadik országokban bekövetkezett szabályozási és felügyeleti fejleményeket, alkalmazott végrehajtási gyakorlatokat és bekövetkezett releváns piaci fejleményeket, amelyek tekintetében a Bizottság egyenértékűségi határozatokat fogadott el az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően, annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az említett határozatok meghozatalának alapjául szolgáló kritériumok és az azokban rögzített feltételek. A Hatóság három évente, illetve – adott esetben, vagy ha az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezt kéri – gyakrabban bizalmas jelentést nyújt be megállapításairól az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a másik két európai felügyeleti hatóságnak. E jelentés különös figyelmet fordít a pénzügyi stabilitásra, a piac integritására, a befektetők védelmére vagy a belső piac működésére gyakorolt hatásokra.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik azon harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, és ha alkalmazandó, szanálási hatóságaival is, amelyek szabályozási és felügyeleti rendszereit egyenértékűnek fogadták el. Ezen együttműködésnek az említett harmadik országok érintett hatóságaival kötött igazgatási megállapodásokon kell alapulnia. A Hatóság az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket foglal az ilyen igazgatási megállapodásokba azok megtárgyalásakor:

a)  azon mechanizmusok, amelyek lehetővé tehetik a Hatóság számára, hogy megszerezze a vonatkozó információkat, ideértve a szabályozási rendszerre, valamint a felügyeleti szemléletmódra, a releváns piaci fejleményekre és bármely olyan változásra vonatkozó információkat is, amely hatással lehet az egyenértékűségi határozatra;

b)  a Hatóság felelősségi körében végzett felügyeleti tevékenységek, többek között a helyszíni vizsgálatok koordinációjával kapcsolatos eljárásokat adott esetben az ilyen egyenértékűségi határozatok nyomon követéséhez szükséges mértékben, önkéntes és rotációs alapon különböző illetékes hatóságok legfeljebb öt képviselője, valamint a harmadik ország illetékes hatósága segíti és támogatja.

A Hatóság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és a többi európai felügyeleti hatóságot, ha egy harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja ilyen igazgatási megállapodás megkötését vagy a hatékony együttműködést. A Bizottság figyelembe veszi ezen információt a vonatkozó egyenértékűségi határozatok felülvizsgálatakor.

(2b) Ha a Hatóság a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban a szabályozási, felügyeleti, illetve – ha alkalmazandó – a szanálási vagy végrehajtási gyakorlatokkal kapcsolatos olyan fejleményeket észlel, amelyek hatással lehetnek az Unió vagy egy vagy több tagállam pénzügyi stabilitására, a piac integritására vagy a befektetők védelmére, illetve a belső piac működésére, erről bizalmasan és haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetesen tájékoztatják a Hatóságot azon szándékukról, hogy igazgatási megállapodást kívánnak kötni harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok által szabályozott területek bármelyikén, ideértve a harmadik országbeli szervezetek fiókjaival kapcsolatos megállapodásokat is. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a lehető legrövidebb időn belül a Hatóság rendelkezésére bocsátják az ilyen tervezett megállapodások tervezetét.

A Hatóság igazgatási modellmegállapodások kidolgozásában a következetes, hatékony és eredményes uniós felügyeleti gyakorlatok létrehozása és a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése céljából együttműködhet a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a lehető legszorosabban követik az ilyen modellmegállapodásokat.

Amennyiben a Hatóság az illetékes hatóságokkal együttműködve ilyen igazgatási megállapodásmodelleket dolgoz ki, úgy az illetékes hatóságok a modell kialakításának befejezése előtt nem kötnek harmadik országbeli hatóságokkal igazgatási megállapodásokat.

A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésébe belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a (2a) bekezdéssel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.

(3a) A Hatóság arra törekszik, hogy teljes jogú tagságot szerezzen az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetében és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban, valamint megfigyelői státuszhoz jusson a Nemzetközi Számviteli Standardfelügyeleti Testületben.

A Hatóság által a nemzetközi fórumokon képviselendő bármely álláspontot előzőleg a felügyeleti tanácsnak meg kell vitatnia és jóvá kell hagynia.

(3b) A Hatóság adott esetben figyelemmel kíséri a szabályozási, felügyeleti és adott esetben a szanálási fejleményeket, valamint a végrehajtási gyakorlatokat és a vonatkozó piaci fejleményeket olyan harmadik országokban, amelyek tekintetében nemzetközi megállapodások megkötésére került sor.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az e cikk (1) bekezdésének második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik az e bekezdés első albekezdésében említett harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, adott esetben szanálási hatóságaival is.”;

19.  ▌A 34. cikket el kell hagyni.

20.  A 35. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1), (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság kérelmére a hatáskörrel rendelkező hatóságok a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy jogszerűen hozzáférnek a szóban forgó információkhoz.

A rendelkezésre bocsátott információnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a Hatóság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.

(2) A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként és a megadott formátumban vagy a Hatóság által jóváhagyott összehasonlítható sablonokban bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint mindig a meglévő egységes jelentéstételi formátumban kell eljuttatni, és tiszteletben kell tartani a nemzeti és uniós jogban, többek között az 1. cikk (2) bekezdésben említett jogalkotási aktusokban előírt arányosság elvét.

(3) A Hatóság egy illetékes hatóság kérésére az ágazati jogszabályokban és e rendelet 70. cikkében megállapított szakmai titoktartási szabályokkal összhangban átadhat minden olyan, birtokában lévő információt, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóságnak feladatai elvégzéséhez szüksége van.”;

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha az (1) bekezdéssel összhangban kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést intézhet az alábbiak bármelyikéhez:

a)  egyéb, felügyeleti feladatokkal megbízott felügyeleti hatóságok;

b)  az érintett tagállam pénzügyekre hatáskörrel rendelkező minisztériuma, amennyiben az rendelkezik prudenciális információkkal;

c)  az érintett tagállam nemzeti központi bankja vagy statisztikai hivatala;

d)  az érintett tagállam statisztikai hivatala.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.”;

c)  a (6) és a (7) bekezdést el kell hagyni;

21.  A rendelet a következő 35a–35da. cikkekkel egészül ki:

„35a. cikkA 35b. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 35. cikkel összhangban a Hatóságra vagy a Hatóság valamely tisztviselőjére vagy a Hatóság által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

A 35a. és 35b. cikket a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni.

35b. cikkPénzügyi piaci szereplőkhöz intézett információkérés

(1) Ha a 35. cikk (1) vagy (5) bekezdése alapján kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság az adatok bármely megkettőzését elkerülő módon kérheti az érintett pénzügyi piaci szereplőktől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak elvégzését lehetővé tevő minden szükséges információt.

▌(4) Az érintett pénzügyi piaci szereplők vagy jogi képviselőik ▌a Hatóság által előírt észszerű határidőn belül megadják a szükséges információt. ▌

(5) A Hatóság haladéktalanul megküldi a ▌kérés ▌másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az információkérés által érintett pénzügyi piaci szereplő székhellyel rendelkezik vagy letelepedett.

(6) A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikkel összhangban kapott bizalmas információt.

35c. cikkA pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben a Hatóság az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 35d. cikk (1) bekezdésében említett jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor a Hatóság felkéri a Bizottságot ki az ügy kivizsgálására. ▌

35d. cikk

Pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok

(-1) A Bizottság pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó bármely határozat meghozatala meghallgatási lehetőséget biztosít az információkérés által érintett intézmény vagy szervezet számára.

A Bizottság pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatának alapjául kizárólag olyan megállapítások szolgálhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett intézményeknek vagy szervezeteknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(1) A Bizottság pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el, ha megállapítja, hogy egy pénzügyi piaci szereplő szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta a kért információt szolgáltatni ▌, vagy hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt szolgáltatott a 35b. cikk (1) bekezdése szerinti egyszerű információkérésre ▌adott válaszban.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszege legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság ▌alapösszege legalább ..... EUR [X; kevesebb mint 50 000] és legfeljebb ... EUR [X; kevesebb mint 2000 000], továbbá elriasztó hatásúnak, hatékonynak és arányosnak kell lennie mind az intézmény vagy szervezet méretéhez, mind pedig a szabálysértés természetéhez és jelentőségéhez képest.

A Hatóság az EBH-val és az EBFH-val közösen szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a pénzbírságok e bekezdéssel összhangban álló módszereit.

(5) ▌A pénzbírság teljes összege nem haladhatja meg az érintett pénzügyi piaci szereplő által az előző üzleti évben elért éves árbevétel X%-át [X%: 20%-nál alacsonyabb arány], kivéve, ha a pénzügyi piaci szereplő közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén. Ebben az esetben a pénzbírság teljes összegének legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

(5a) A Bizottság időszakos kényszerítő bírságot szabhat ki, amelynek hatálya addig tarthat, amíg a szabálysértés nem korrigálják. Az időszakos kényszerítő bírság összegének arányosnak kell lennie mind az intézmény vagy szervezet méretéhez, mind pedig a szabálysértés természetéhez és jelentőségéhez képest.

(5b) Az intézmény vagy szervezet védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Az intézménynek vagy szervezetnek jogában áll betekinteni a Hatóság és a Bizottság ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Hatóság vagy a Bizottság belső előkészítő dokumentumaira.

(5c) A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtását csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A pénzbírsággal vagy időszakos kényszerítő bírsággal sújtott intézmények vagy szervezetek az Európai Unió Bírósága előtt eljárást indíthatnak a pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabására vonatkozó bizottsági határozattal szemben. A Bíróság többek között hatályon kívül helyezheti, csökkentheti vagy felemelheti a Bizottság által kiszabott pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság összegét.

(5d) A Bizottság nyilvánosságra hoz minden kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(5e) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Unió általános költségvetését illeti.

35da. cikk

A központi szerződő felek bírságai

A 35d. cikkben említett bírságokon felül a központi szerződő felek részére a 648/2012/EU rendelet – és különösen annak 25f., 25g., 25h., 25i. és 25j. cikke, valamint III. és IV. melléklete – alapján bírság állapítható meg.”

▌22.  A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdést el kell hagyni;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság az ERKT Hatóságnak címzett figyelmeztetése vagy ajánlása kézhezvételét követően a felügyeleti tanács a legközelebbi ülésén – de sürgős esetben még korábban – megvitatja e figyelmeztetést vagy ajánlást azzal a céllal, hogy értékelje a figyelmeztetésnek vagy ajánlásnak a Hatóság feladatainak teljesítésére gyakorolt hatásait, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges nyomonkövetési intézkedéseket.

A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz arról, hogy szükség van-e a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó bármely intézkedés meghozatalára, és ha igen, akkor mi legyen az intézkedés tartalma.

Ha a Hatóság egy figyelmeztetés vagy ajánlás nyomán nem hoz intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az ERKT számára. Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 19. cikke (5) bekezdésének megfelelően tájékoztatja kell erről az Európai Parlamentet. A Bizottság erről tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot.”

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) „Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetés vagy ajánlás kézhezvételét követően a Hatóság adott esetben az időben történő nyomon követés biztosítása érdekében felhasználhatja az e rendelettel ráruházott hatásköröket;

Ha a címzett nem kívánja betartani az ERKT ajánlásait, ennek okait közli és megvitatja a felügyelőtanáccsal.”

d)  a (6) bekezdést el kell hagyni;

23.  a 37. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„37. cikkÉrtékpapír-piaci érdekképviseleti csoport

(1) A Hatóság feladataival érintett területeken az érdekeltekkel folytatandó konzultáció elősegítése céljából létre kell hozni egy értékpapír-piaci érdekképviseleti csoportot. Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoporttal a 10–15. cikknek megfelelően hozott, a szabályozás- és végrehajtás-technikai standardokra vonatkozó intézkedésekről, továbbá amennyiben ezek egyes pénzügyi piaci szereplőkre nem vonatkoznak, az iránymutatások esetében a 16a. cikk, a kérdések és válaszok esetében pedig a esetében a 16b. cikk szerinti intézkedésekről kell konzultálni. Amennyiben sürgős intézkedés szükséges, és nincs mód konzultálásra, az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoportot mihamarabb értesíteni kell.

Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport legalább évente négyszer ülésezik.

(2) Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, 13 tag kiegyensúlyozott arányban képviseli az Unióban működő pénzügyi piaci szereplőket, 13 tag képviseli azok munkavállalóinak képviselőit, valamint a fogyasztók, a pénzügyi szolgáltatások használói és a kkv-k képviselőit, és négy tagnak független, élvonalbeli tudományos szakembernek kell lennie. ▐

(3) Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjait nyílt és átlátható kiválasztási eljárást követően a felügyeleti tanács jelöli ki. A felügyeleti tanács a határozata meghozatalakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítja az értékpapír-piaci ágazat sokszínűségének figyelembe vételét, a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt és az Unió egész területén működő érintett szereplők képviseletét. Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjait képzettségük, készségeik, szakirányú ismereteik és bizonyított szakmai tapasztalatai szerint kell kiválasztani.

(3a) Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjai a csoport tagjai közül elnököt választanak. A elnök megbízatása kétéves időszakra szól.

Az Európai Parlament felkérheti az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport elnökét, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljon a képviselők által feltett bármely kérdésre.

(4) A Hatóság – a 70. cikkben meghatározott szakmai titoktartásra is figyelemmel – minden szükséges információt megad, és megfelelő titkársági támogatást biztosít az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport számára. A megfelelő ellentételezést biztosítani kell az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport nem nyereségérdekeltségű szervezeteket képviselő tagjai számára, kivéve a piaci szereplők képviselőit. Ennek az ellentételezésnek figyelembe kell vennie a tagok előkészületekkel és utómunkálatokkal kapcsolatos feladatait, és legalább egyenértékű a tisztviselőkre a 259/68/EGK, Euratom, Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) tanácsi rendeletben( 13 ) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (Személyzeti Szabályzat) V. cím 2. szakasz (1) bekezdése szerint vonatkozó megtérítési mértékkel.Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport szakmai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportokat hozhat létre. Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.

A tagok két egymást követő időszakon át láthatják el feladatukat.

(5) Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport véleményeket és tanácsokat terjeszthet a Hatóság elé a Hatóság feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről, külön figyelmet fordítva a 10–16b., 29., 30., 32. és 35. cikkekben meghatározott feladatokra.

Ha az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak egymással megegyezni a tanács tekintetében, akkor a csoport tagjainak egyharmada vagy az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön véleményt vagy külön tanácsot bocsáthatnak ki.

Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport, a banki érdekképviseleti csoport, a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport közös véleményeket és tanácsot alakíthatnak ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.

(6) Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport a tagok kétharmados többségének egyetértése alapján fogadja el az eljárási szabályzatát.

(7) A Hatóság nyilvánosságra hozza az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport véleményeit és tanácsait, tagjainak külön tanácsait, a konzultációik eredményét, továbbá azt, hogy a Hatóság miként vette figyelembe a tanácsokat és konzultációs eredményeket.”

23a.  A 38. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság biztosítja, hogy a 18., 19. vagy 20. cikk alapján elfogadott határozatok semmilyen módon nem ütköznek a tagállamok költségvetési hatáskörével.”

24.  A 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikkDöntéshozatali eljárás

(1) A Hatóság a 17., 18. és 19. cikk alapján hozott határozatok elfogadásakor a (2)–(6) bekezdés szerint jár el.

(2) A Hatóság a címzett hivatalos nyelvén tájékoztatja egy határozat bármely címzettjét a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti a határozat tárgyával kapcsolatos álláspontját. A címzettnek jogában áll, hogy álláspontját a saját hivatalos nyelvén fejtse ki. Az első mondatban foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(3) A Hatóság határozatait indokolni kell.

(4) A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(5) Ha a Hatóság a 18. cikk (3) bekezdése vagy a 18. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(6) A Hatóság a ▌18. vagy 19. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra kell hozni. A Hatóság 17. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra lehet hozni. A nyilvánosságra hozatal során meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi piaci szereplőt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes a pénzügyi piaci szereplők jogos érdekével vagy üzleti titkaik védelmével, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”;

25.  A 40. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő aa) és ab) ponttal egészül ki:

„aa) az ügyvezető tanács 45. cikk (1) bekezdésében említett állandó tagjai, akik nem rendelkeznek szavazati joggal;”;

ab) annak a tagállami közigazgatási egységnek a vezetője, amely a 10–15. cikk hatálya alá tartozó eljárás céljából az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok letárgyalásáért és elfogadásáért felel;”

ia.  a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) az egyes tagállamok pénzügyi piaci szereplőinek felügyeletére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság vezetője azzal a céllal, hogy a 10–15. cikkben meghatározottak kivételével bármelyik hatáskörben eljárjon, akinek legalább évente kétszer személyesen részt kell vennie az ülésen;

ib.  a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d) az ERKT egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal, és aki nem a monetáris politikák logikájába illeszkedő álláspontokat képviseli.”

aa)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Minden ▌hatóság felelős egy magas rangú póttag kijelöléséért a hatóságon belül, aki helyettesítheti a felügyeleti tanács az (1) bekezdés ab) és b) pontjában említett tagját, annak akadályoztatása esetén.”

ab)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4a) A 10–15. cikk hatálya alá tartozó intézkedések alkalmazásában a Bizottság egy képviselője a felügyeleti tanács szavazati joggal nem rendelkező tagjaként, valamint az Európai Parlament egy képviselője és minden tagállam közigazgatásából egy-egy képviselő megfigyelőként részt vehet a felügyeleti tanácsban.

b)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) „A felügyeleti tanács megfigyelőket hívhat meg.”

c)  a szöveg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”;

26.  A 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikkBelső bizottságok

27.  A felügyeleti tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre. A felügyeleti tanács rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra, az ügyvezető tanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.”;

28.  ▌A 42. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„42. cikkA

felügyeleti tanács függetlensége

„Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása során a felügyeleti tanács elnöke és ▌tagjai, valamint a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottság szavazati joggal rendelkező, az érintett központi szerződő felek tekintetében illetékes és állandó tagjai függetlenül és objektíven járnak el, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.”;

Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények és szervek, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalany nem törekedhet a felügyeleti tanács tagjainak befolyásolására feladataik ellátása során.

Ha a 30. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett függetlenség mértéke az említett cikkel összhangban végzett értékelés szerint nem elégséges, akkor a felügyeleti tanács döntése szerint vagy ideiglenesen felfüggeszti a szóban forgó tag szavazati jogait, vagy a hiányosság orvoslásáig ideiglenesen felfüggeszti a Hatóságban betöltött tagságát.”

29.  A 43. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához, és a fő döntéshozó szerv a stratégiai döntések és a fontosabb szakpolitikai döntések tekintetében.

A 44a. cikk értelmében a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottsághoz tartozó ▌feladatok és hatáskörök kivételével a felügyelőbizottság fogadja el a Hatóság véleményeit, ajánlásait, iránymutatásait és határozatait, valamint a II. fejezetben említett tanácsot ad.

b)  a (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni;

c)  ▌a (4) bekezdés ▌helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács minden év szeptember 30-ig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Hatóság meghatározza a felülvizsgálatok prioritásait, adott esetben azonosítva a 30. cikkel összhangban felülvizsgálat alá vetendő illetékes hatóságokat és tevékenységeket. Kellően indokolt esetben a Hatóság a felülvizsgálat alá vetendő további illetékes hatóságokat is megjelölhet.

A munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni.”;

d)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A felügyeleti tanács – az ügyvezető tanács javaslata alapján – a 47. cikk (9f) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

e)  a (8) bekezdést el kell hagyni;

29a.  a szöveg a következő 43a. cikkel egészül ki:

„43a. cikk

A felügyeleti tanács által elfogadott határozatok átláthatósága

A Hatóság a 70. cikkben foglaltaktól függetlenül, a felügyeleti tanács ülésének időpontjától számított legfeljebb hat héten belül az Európai Parlament rendelkezésre bocsátja legalább azon ülésének átfogó és érdemi jegyzőkönyvét, valamint a határozatok magyarázatokkal ellátott listáját, amelynek ismerete lehetővé teszi a lefolytatott viták maradéktalan megértését. „30.  A 44. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

A felügyeleti tanács az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésének, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően tagjainak minősített többségével hozza meg döntéseit a 10–16. cikkben meghatározott intézkedések, tervezetek és eszközök kidolgozására és elfogadására vonatkozó határozatok, valamint a 9. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében valamint a VI. fejezet értelmében elfogadott valamennyi intézkedés és határozat esetében, és az e bekezdés első albekezdésében foglaltaktól eltérve. Az ügyvezető tanács állandó tagjai és az elnök nem szavazhatnak e határozatokról.

aa)  a cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a felügyeleti tanács hatásköre, hogy a tagok egyszerű többségével elfogadja az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és a 35b. cikkek céljaira a 47. cikk (3) bekezdésével összhangban előkészített határozatokat.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem hozza meg az ügyvezető tanács által a 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., 31a., 32. és a 35b. cikkek céljaira előkészített határozatokat, módosíthatja e határozatokat. A felügyeleti tanácsnak felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy e módosított határozatokat a felügyelőtanács tagjainak háromnegyedes többségével elfogadja.

Abban az esetben, ha a felügyeleti tanács nem fogadja el a második albekezdésben említett módosított határozatokat, a lehető leghamarabb, de legkésőbb négy hónapon belül, az ügyvezető tanács meghozza a határozatot.”;

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A felügyeleti tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzat részletesen meghatározza a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket.”

c)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok másképp rendelkeznek..";

Az első albekezdés nem alkalmazandó az elnökre és azon tagokra, akik az ügyvezető tanácsnak is tagjai ▌.”;

30a.  Az irányelv a következő 44a. cikkel egészül ki:

„44a. cikk

Az ESMA központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottsága

Az ESMA a 41. cikk értelmében létrehoz egy állandó belső bizottságot az Unió és a harmadik országbeli központi szerződő felek felügyeletével kapcsolatos döntések előkészítésére és feladatok végrehajtására (központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelő bizottság).”

31.  a III. fejezetben a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„Ügyvezető tanács”;

32.  A 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikkÖsszetétel

(1) Az ügyvezető tanács az elnökből és négy állandó tagból áll, akiknek valamelyik uniós tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük. Az elnök egyértelműen meghatározott szakpolitikai és vezetői feladatokkal bízza meg az állandó tagok mindegyikét, különös tekintettel a költségvetési ügyekkel, a Hatóság munkaprogramjával összefüggő ügyekkel és a konvergenciaügyekkel kapcsolatos hatáskörökre. Az állandó tagok egyike elnökhelyettesként jár el, és az elnök feladatait látja el e rendelettel összhangban az elnök távollétében vagy indokolt akadályoztatása esetén. ▐

(2) Az állandó tagokat érdemeik, alkalmasságuk, a pénzügyi piac szereplőivel és piacokkal, különösen az értékpapírpiacokkal, többek között a fogyasztók érdekeivel kapcsolatos ismereteik, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlati tapasztalataik alapján kell kiválasztani. Az állandó tagoknak széles körű vezetői tapasztalattal kell rendelkezniük. Legalább egy olyan állandó tagnak kell lennie, aki a jelölését megelőző évben nem állt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság alkalmazásában. A kiválasztásnak nyilvános pályázati felhíváson kell alapulnia, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd a Bizottság ezt követően összeállítja az alkalmas jelöltek szűkített listáját, konzultációt folytatva a felügyeleti tanáccsal.

A Bizottság benyújtja a szűkített listát az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az ügyvezető tanács állandó tagjainak kinevezéséről ▌. Az ügyvezető tanács összetétele kiegyensúlyozott, arányos, és az Unió egészét tükrözi.

(3) Amennyiben az ügyvezető tanács egyik állandó tagja már nem teljesíti a 46. cikkben meghatározott feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy az Európai Parlament és a Tanács a saját kezdeményezésükre vagy a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

(4) Az állandó tagok megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó tag ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a)  az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b)  az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az értékelést figyelembe véve a Bizottság benyújtja a Tanácsnak azon állandó tagok listáját, akiknek a megbízatása meghosszabbítható. E lista alapján és az értékelést figyelembe véve a Tanács meghosszabbíthatja az állandó tagok megbízatását.”;

33.  a szöveg a következő 45a. cikkel egészül ki:

„45a. cikkDöntéshozatal

(1) Az ügyvezető tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az elnök vagy az ügyvezető tanács legalább három tagja kérésére a határozatokat a felügyeleti tanács elé kell terjeszteni.

(2) A Bizottság képviselője a 63. cikkben említett ügyek kivételével szavazati jog nélkül vesz részt az ügyvezető tanács ülésein.

(3) Az ügyvezető tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(4) Az ügyvezető tanács üléseit az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a testület valamelyik tagjának a kérésére, és azokat az elnök vezeti.

Az ügyvezető tanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyeleti tanácsi ülés előtt ülésezik. Az ügyvezető tanács rendszeresen jelentést tesz a felügyeleti tanácsnak, és évente legalább tizenegy alkalommal ülésezik.

(5) ▌A szavazati joggal nem rendelkező résztvevők nem vesznek részt az ügyvezető tanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi piaci szereplőkkel kapcsolatosak;

(5a) A felügyeleti tanács jogosult külön információkérést küldeni az ügyvezető tanácsnak.”;

34.  a szöveg a következő 45b. cikkel egészül ki:

„45b. cikkBelső bizottságok

Az ügyvezető tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre.”;

35.  A 46. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„46. cikkAz

ügyvezető tanács függetlensége

Az igazgatótanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Az ügyvezető tanács tagjai nem tölthetnek be semmilyen tisztséget nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi jogalany sem kísérelheti meg befolyásolni az ügyvezető tanács tagjait feladataik elvégzése során.”;

36.  A 47. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„47. cikkFeladatok

(1) Az ügyvezető tanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse megbízatását és elvégezze a rábízott feladatokat. Az ügyvezető tanács – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön.

(2) Az éves és a többéves – a központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó részt is tartalmazó – munkaprogramot az ügyvezető tanács terjeszti a felügyeleti tanács elé elfogadásra.

(3) Az ügyvezető tanács a 63. és a 64. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

A 17. és 19. cikk, a 22. cikk (4) bekezdése és a 30. cikk ▌ alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörrel rendelkezik az eljárásra és a határozathozatalra azon központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyek kivételével, amelyek tekintetében a központi szerződő feleket felügyelő bizottság rendelkezik hatáskörrel. A 22. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint a 29a., a 31a., a 32. és a 35b–35da. cikkek alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörébe tartozik azon határozatok előkészítése, amelyek a 44. cikk (1a) bekezdésében meghatározott döntéshozatali eljárás hatálya alá tartoznak. Az ügyvezető tanács folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti tanácsot az általa előkészített és meghozott valamennyi határozatról.

(3a) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben vizsgálatot folytat és véleményt ▌nyilvánít, amelyben a felügyeleti tanácsnak kell határozatot hoznia.

(4) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben megvizsgálja és előkészíti a felügyeleti tanács által elfogadandó határozatokat, amelyben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok engedélyezési vagy felügyeleti feladatokat és azoknak megfelelő hatásköröket ruháztak a Hatóságra. Az ügyvezető tanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – a 68. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(5) Az ügyvezető tanács a 72. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

(6) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanácsnak javaslatot tesz a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentés elkészítésére a (9) bekezdés f) pontjában említett jelentéstervezet alapján.

(7) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanács javaslatát kellőképpen figyelembe véve az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban kinevezi és felmenti a fellebbviteli tanács tagjait.

(8) Az ügyvezető tanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni. .

(9) Az ügyvezető tag ellátja a következő feladatokat:

a)  a felügyeleti tanács és a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottság iránymutatásával, valamint az ügyvezető tanács ellenőrzése mellett végrehajtja a Hatóság éves munkaprogramját;

b)  különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön;

c)  a (2) bekezdésnek megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot;

d)  minden év június 30-ig a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a következő évi munkaprogramot;

e)  a 63. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és a 64. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését;

f)  elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetve a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre;

g)  a 68. cikkben megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.

A (2) bekezdésben említett, a központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó rész tekintetében azonban a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottság végzi el az első albekezdés c) és d) pontjában említett feladatokat.

Az éves jelentés első albekezdés f) pontjában említett tervezete tekintetében a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottság végzi el az említett pont szerinti feladatokat a központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyeket illetően.

37.  A III. fejezet 3. szakaszának címe helyébe a következő szöveg lép:

„▐ Elnök”;

38.  A 48. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

Az elnök – akinek egy uniós tagállam állampolgárának kell lennie – felelős a felügyeleti tanács és az ügyvezető tanács munkájának előkészítéséért és az üléseik elnökletéért”.;

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság az elnök kiválasztása céljából kiválasztási bizottságot állít fel, amely hat független jeles személyből áll. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az ügyvezetőbizottságba két-két tagot nevez ki. A kiválasztási bizottság a tagjai közül választja meg elnökét. A kiválasztási Bizottság egyszerű többséggel határoz az álláshirdetésről, a kiválasztási kritériumokról és a sajátos munkaköri profilról, a pályázók köréről, valamint a pályázók átvilágításának céljaira alkalmazandó módszerekről annak érdekében, hogy legalább két jelöltet tartalmazó, a nemek közötti egyensúlyt biztosító szűkített listát állítson össze. Szavazategyenlőség esetén a kiválasztási bizottság elnökének szavazata dönt.

Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi piac szereplőivel és piacokkal, különösen az értépapírpiacokkal kapcsolatos ismeretei alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyilvános pályázati felhívást követően választják ki. Az elnöknek jelentős számú év elismert tapasztalattal kell rendelkeznie rendelkezik a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a felsővezetői tapasztalat terén, bizonyítania kell vezetői készségeit és nagyfokú hatékonyságát, rátermettségét és feddhetetlenségét, valamint az Unió legalább két hivatalos nyelvének ismeretét.

A kiválasztási bizottság az elnöki tisztségre pályázó jelöltekről egy szűkített listát nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az Európai Parlament a kiválasztott jelölteket zárt vagy nyilvános meghallgatásokra hívhatja be, írásbeli kérdéseket terjeszthet a pályázók elé, kifogást emelhet bármely jelölt kijelölésével szemben, és ajánlhatja az általa legmegfelelőbbnek tartott jelöltet. Az Európai Parlament és a Tanács közös határozatot fogad el az elnöknek a jelöltek szűkített listájáról történő kinevezésére vonatkozóan.

(2a) Amennyiben az elnök már nem teljesíti a feladatai ellátásához szükséges feltételeket, beleértve a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján vagy saját kezdeményezésükre közös határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából. Javaslatának kidolgozásakor az Európai Bizottság konzultál a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokkal.”

ba)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az elnök megbízatása nyolc évre szól és nem újítható meg.”

c)  ▌az (4) bekezdés ▌helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az elnök nyolcéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az első albekezdésben említett értékelés céljából a felügyeleti tanács a tagjai közül kijelöli az elnök ideiglenes helyettesét.”;

d)  az (5) bekezdést el kell hagyni;

38a.  A 49. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„49. cikk

Az elnök függetlensége

A felügyeleti tanács által az elnök feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az elnök nem kérhet és nem fogadhat el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem ▌kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények vagy szervek, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalany nem kísérelheti meg befolyásolni az elnököt feladatai ellátása során.

Az elnök – a 68. cikkben említett személyzeti szabályzattal összhangban – szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.”

39.  a szöveg a következő 49a. cikkel egészül ki:

„49a. cikkKiadások

Az elnök az ülést követő két héten belül nyilvánosságra hozza a külső érdekeltekkel tartott valamennyi ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”;

40.  A 50., a 51., a 52. és a 53. cikket el kell hagyni.

41.  Az 54. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A vegyes bizottság olyan fórum, amelynek keretében a Hatóság az ágazati sajátosságok maradéktalan figyelembevétele mellett rendszeresen és szorosan együttműködik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Hatóság), és biztosítja az szektorok közötti következetességet, különösen – amennyiben az uniós jog előírja – az alábbiak terén:

– pénzügyi konglomerátumok és határokon átnyúló konszolidáció,

– könyvvitel és könyvvizsgálat,

– az szektorok közötti fejlemények, kockázatok és a pénzügyi stabilitás sebezhetőségének mikroprudenciális elemzése,

– kisbefektetői termékek,

– kiberbiztonság,

– információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje az ERKT-vel és ▌az EFH-kkal,

– lakossági pénzügyi szolgáltatások, valamint fogyasztó- és beruházóvédelmi kérdések;

– az arányosság elvének alkalmazása.” ;

c)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a)  A vegyes bizottság szolgál olyan fórumként, amelynek keretében a Hatóság rendszeresen és szorosan együttműködik az Európai Bankhatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal a Hatóság és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság feladatai, valamint az 1093/2010/EU rendelet 8. cikk (1) bekezdésének l) pontja szerint az Európai Bankhatóságra ruházott konkrét feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben.”;

42.  ▌A 55. cikk ▌helyébe a következő szöveg lép:

„55. cikk

Összetétel

(1) „A vegyes bizottság az EFH-k elnökeiből ▌ áll.

(2) Az ügyvezető tanács egyik tagját, a Bizottság egy képviselőjét és az ERKT második elnökét, valamint adott esetben a vegyes bizottság bármely albizottságának elnökét megfigyelőként meghívják a vegyes bizottság és adott esetben az 57. cikkben említett albizottságok üléseire.;

(3) A vegyes bizottság elnökét évente, az EFH-k elnökei közül felváltva nevezik ki. A vegyes bizottság elnöke egyben az ERKT második alelnöke.

(4) A vegyes bizottság elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. A vegyes bizottság megfigyelőket hívhat meg. A vegyes bizottság határozatait konszenzussal fogadja el. A szabályzat meghatározhatja a vegyes bizottság üléseinek további résztvevőit.

A vegyes bizottság legalább háromhavonta ülésezik.

(4a) A Hatóság elnöke rendszeresen konzultál a felügyelőtanáccsal és tájékoztatja azt a vegyes bizottság és albizottságai ülésein elfogadott minden álláspontról.”

42a.  Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

Közös álláspontok és közös intézkedések

A II. fejezetben meghatározott tevékenységi körén belül és, amennyiben releváns, különös tekintettel a 2002/87/EK irányelv végrehajtására a Hatóság közös álláspont kialakítására törekszik az európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj Hatóság) és az európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság), amennyiben szükséges.

Amennyiben uniós jogszabály írja elő, úgy az e rendelet 10–19.▐ cikkeiben meghatározott, a 2002/87/EK irányelv és az 1. cikk (2) bekezdésében említett egyéb – az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) vagy az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) hatáskörébe is tartozó – uniós aktusok alkalmazásával kapcsolatos intézkedéseket a Hatóság, az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) adott esetben egyidejűleg fogadja el.

Amennyiben a Hatóság határozata eltér az (1) bekezdésben említett közös állásponttól, vagy ha nem hozható határozat, úgy a Hatóság ennek okairól haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.”

42b.  Az 57. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„57. cikk

Albizottságok

(1) A vegyes bizottság albizottságokat hozhat létre azzal a céllal, hogy a vegyes bizottság számára közös álláspontok és közös jogi aktusok tervezeteit készítsék elő.

(2) Az albizottság az európai felügyeleti hatóságok elnökeiből és az egyes tagállamok releváns hatáskörrel rendelkező hatósága mindenkori személyzetének egy magas rangú képviselőjéből áll.

(3) Az albizottság az érintett illetékes hatóságok képviselői közül elnököt választ, aki egyúttal megfigyelői szerepet tölt be a vegyes bizottságban.

(3a) Az 56. cikkben meghatározott célokra létre kell hozni a vegyes bizottság pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó albizottságát.

(4) A vegyes bizottság nyilvánosságra hozza a weboldalán az összes létrehozott albizottságot, valamint feltünteti a megbízatásukat és a tagjaik listáját, az albizottságban betöltött megfelelő feladataikkal együtt.”

43.  Az 58. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Létrejön az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsa.”

-aa)  a (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(2) A fellebbviteli tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik nagyon elismert személyek, akik az uniós jog területén érdemleges szaktudással és szakmai gyakorlattal rendelkeznek, a banki, biztosítási, foglalkoztatói nyugdíj és értékpapír-piaci területen vagy más pénzügyi szolgáltatások területén pedig kellően magas szintű szakmai, többek közt felügyeleti ismereteik és gyakorlatuk van, nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy más nemzeti, illetve uniós intézmény jelenlegi alkalmazottai és az Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport tagjai közé. A tagoknak uniós tagállambeli állampolgároknak kell lenniük, az Unió legalább két hivatalos nyelvének alapos ismeretével kell rendelkezniük. A fellebbviteli tanácsnak megfelelő jogi szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy jogi szaktanácsadást biztosítson a Hatóság hatáskörének gyakorlásával legalitásával és arányosságával kapcsolatban.

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság ügyvezető tanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.

Az Európai Parlament a szűkített lista kézhezvételét követően a tagokat és a póttagokat, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.

Az Európai Parlament felkérheti a fellebbviteli tanácstagjait, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.”;

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A fellebbviteli tanácsnak a Hatóság ügyvezető tanácsa által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az ügyvezető tanács – a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően erről határozatot hoz.”;

ba)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Az EFH megfelelő működési és állandó titkársági támogatást biztosít a fellebbviteli tanács részére.”

44.  a 59. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A fellebbviteli tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Nem utasíthatók. A fellebbviteli tanács tagjai a Hatósággal, annak ügyvezető tanácsával vagy felügyeleti tanácsával kapcsolatos más feladatot nem láthatnak el.

(2) Sem a fellebbviteli tanács tagjai, sem a Hatóság operatív és titkársági támogatást nyújtó személyzete tagjai nem vehetnek részt fellebbezési eljárásban, ha az bármely személyes érdeküket érinti, ha korábban az eljárás egyik felének képviseletét látták el, vagy ha részt vettek a fellebbezés tárgyát képező határozat meghozatalában.”;

45.  a 60. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 16., 16a., 17., 18., 19. és 35. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós jogi aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen (többek között a határozat arányossága tekintetében is) vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.;

(2) A fellebbezést indokolással együtt írásban kell eljuttatni a Hatósághoz, attól a naptól számított három hónapon belül, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha értesítésre nem került sor – a határozat Hatóság általi közzétételének napjától számított két hónapon belül.

„A fellebbviteli tanács a benyújtástól számítva három hónapon belül határoz a fellebbezésről.”

46.  A 62. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság bevételei – más bevételtípusok sérelme nélkül – az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

a)  az Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott, a Hatóság várható bevételeinek legalább 35%-ának megfelelő kiegyensúlyozó uniós hozzájárulás;

aa)  a pénzügyi intézmények felügyeletére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól származó, a Hatóság becsült bevételeinek legfeljebb 65%-ának megfelelő összegű kötelező hozzájárulások;

b)  az intézményspecifikus felügyelet alkalmazási körének alakulásától függően a pénzügyi intézményeknek az e rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok által a résztvevőknek a Hatóság hatáskörébe tartozó egyes kategóriái tekintetében előírt tevékenységekhez kapcsolódó várható éves kiadásokon alapuló éves hozzájárulásai;

c)  a vonatkozó uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak;

d)  a tagállamok vagy a megfigyelők hozzájárulásai;

e)  a kiadványokért, a képzésekért és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kért egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak.”

(1a) A Hatóság bevételei nem veszélyeztethetik a Hatóság függetlenségét vagy objektivitását.;

aa)  a (4) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A becsléseknek a 47. cikk (2) bekezdésében említett éves munkaprogramban kitűzött célokon és várt eredményeken kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük az e célok és várt eredmények eléréséhez szükséges pénzügyi forrásokat.”

b)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

(5) A tagállamok és a megfigyelők (1) bekezdés d) pontjában említett önkéntes hozzájárulásai nem fogadhatók el, ha elfogadásuk kétségbe vonná a Hatóság függetlenségét és pártatlanságát.”;

47a.  a szöveg a következő 62b. cikkel egészül ki:

„62b. cikk

Felügyeleti díjak a központi szerződő felek részére

(1) A Hatóság e rendelettel és a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban a következő díjakat számítja fel:

a) a 17. cikkben említett engedélykérelmekkel vagy a 25. cikken alapuló elismerés iránti kérelmekkel kapcsolatos díjak, és

b) a Hatóság e rendelet szerinti feladataival kapcsolatos éves díjak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti díjaknak a központi szerződő fél forgalmával arányosaknak kell lenniük, és teljes mértékben fedezniük kell a Hatóságnál a központi szerződő fél engedélyezése, illetve elismerése, valamint a feladatainak e rendelettel összhangban történő végrehajtása kapcsán felmerülő költségeket.

(3) Az Európai Bizottság a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak részletes meghatározása érdekében:

a) díjtípusok;

b) díjköteles ügyek;

c) a díjak összege;

d) a következő szervezetek által fizetendő díjak megfizetésének módja:

i. az Unióban székhellyel rendelkező, engedélyezett vagy engedélyt kérő központi szerződő felek;

ii. harmadik országban székhellyel rendelkező, a 648/2012/EK rendelet 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban elismert központi szerződő felek;”

48.  A 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikkA költségvetés elkészítése

(1) Az ügyvezető tag minden évben elkészíti a Hatóság következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentumának ideiglenes tervezetét annak éves és többéves programozása alapján, szerepeltetve abban a várható bevételeket és kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó információkat, majd ezt a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az ügyvezető tanácsnak és a felügyeleti tanácsnak.

A Hatóságnak a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal és hatáskörökkel kapcsolatos kiadásainak és díjainak elkülönülten azonosíthatóknak kell lenniük az első albekezdésben említett előzetes kimutatásokban. Az előzetes kimutatás elfogadása előtt a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottságnak az említett kiadások és díjak tekintetében jóvá kell hagynia az ügyvezető tag által készített tervezetet.

Az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak a 64. cikk (6) bekezdésével összhangban összeállított és közzétett éves beszámolója magában foglalja a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal kapcsolatos bevételeket és ráfordításokat.

(1a) Az elnök az egységes programozási dokumentum tervezetét az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti, majd a felügyelőtanács – a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal és hatáskörökkel kapcsolatos kiadások és díjak tekintetében az ügyvezető tanács ▌ és a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottság által jóváhagyott tervezet alapján – elfogadja a következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentum tervezetét.

(1b) Az egységes programozási dokumentum tervezetét az ügyvezető tanács január 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Számvevőszéknek. Az Európai Parlament az éves költségvetés elfogadásának sérelme nélkül jóváhagyja az egységes programozási dokumentumot.

(2) A Bizottság az ▌egységes programozási dokumentumot figyelembe véve az Unió költségvetés-tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előzetes irányszámokat, valamint azon kiegyensúlyozó hozzájárulás összegét, amely a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(3) A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóságnak fizetendő kiegyensúlyozó hozzájárulásra szánt költségvetési előirányzatot, és jóváhagyja a Hatóság teljes kiadásaira vonatkozó értékhatárt.

(4) A Hatóság költségvetését a felügyeleti tanács fogadja el. A Hatóság költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásától tekinthető véglegesnek. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5) Az ügyvezető tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására és különösen az ingatlanprojektekről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról.

(5a)  A költségvetési hatóságnak jóvá kell hagynia minden olyan projektet, amely jelentős vagy hosszú távú hatást gyakorolhat a Hatóság költségvetésének finanszírozására, különösen, ha ingatlanprojektről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról van szó, ideértve a megszüntetési záradékokat is.”

49.  A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikkA költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

„(1) Az ügyvezető tag engedélyezési tisztviselői feladatokat lát el, és végrehajtja a Hatóság éves költségvetését.

(2) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője – akinek független személynek kell lennie – a következő év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolókat. A 70. cikk nem zárja ki, hogy a Hatóság az Európai Számvevőszék hatáskörébe tartozó bármely információt a Számvevőszék kérésére a Számvevőszék rendelkezésére bocsásson.

(3) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig konszolidációs célból megküldi a kért számviteli információkat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott módon és formátumban.

(4) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyeleti tanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

(5) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője, miután figyelembe vette a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozóan a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 148. cikkével összhangban tett észrevételeket, a saját felelősségére összeállítja a Hatóság végleges beszámolóját. Az ügyvezető tag a végleges beszámolót megküldi a felügyeleti tanácsnak, amely véleményezi e beszámolót.

(6) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a végleges beszámolót, valamint a felügyeleti tanács véleményét a következő év július 1-jéig eljuttatja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője július 1-jéig konszolidációs célból egy jelentéscsomagot is megküld a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott egységes formátumban.

(7) A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8) Az ügyvezető tag szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az ügyvezető tanácsnak és a Bizottságnak.

(9) Az ügyvezető tag az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 165. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden szükséges tájékoztatást megad a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó zárszámadási eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

(10) Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a Hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.

(10a) A Hatóság indokolással ellátott véleményt ad ki az Európai Parlament álláspontjáról, valamint az Európai Parlament által a mentesítési eljárásban tett bármely egyéb észrevételről.”;

49a.  a szöveg a következő 64a. cikkel egészül ki:

„64a. cikkA Hatóság belső ellenőrzése

A Hatóság belső ellenőrző bizottságot állít fel, amely véleményt nyilvánít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségvetés azon részének mentesítéséről, amelyet nem az Unió általános költségvetéséből finanszíroznak.”

50.  A 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikkPénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az ügyvezető tanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől*, kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

* A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).”;

51.  a 66. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet* korlátozás nélkül alkalmazandó a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

* Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).”;

52.  A 68. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság személyzetére – ideértve az ügyvezető tanács állandó tagjait, az elnököt, a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőbizottság vezetőjét, valamint a 44a. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett igazgatókat is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2) Az ügyvezető tanács – a Bizottsággal egyetértésben – a személyzeti szabályzat 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.”;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az ügyvezető tanács olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők Hatóságon belüli alkalmazását.”;

53.  A 70. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.

Az eljárási szabályzat 16. cikke alkalmazandó a Hatóság személyi állományának valamennyi tagjára, közöttük a tagállamok által ideiglenesen kirendelt tisztviselőkre, valamint a Hatóság számára szerződéses alapon feladatokat ellátó valamennyi személyre.

b)  a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.”;

c)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az ügyvezető tanács, a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőtanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt tisztviselőket és más személyeket is – az előző bekezdésekben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az ügyvezető tanács, a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyelőtanács és a felügyeleti tanács ülésein, akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

d)  ▌a (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.

Az (1) és (2) nem vonatkozik azokra a személyekre, akik munkaviszonyukkal összefüggésben a közérdeket fenyegető veszélyekkel vagy ártalmakkal kapcsolatos információkat jelentenek be vagy tesznek közzé.

A (2) bekezdésben említett információk az (1) és (2) bekezdésben említett szakmai titoktartási feltételek hatálya alá esnek. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

(4) A Hatóság alkalmazza a 2015/444/EU, Euratom bizottsági határozatot.

(4a) A Hatóság e célra bejelentési csatornákat hoz létre a bejelentők által az uniós jogi aktusok tényleges vagy lehetséges megsértésével vagy a hivatali visszásságokkal kapcsolatban szolgáltatott információk fogadására és kezelésére.”;

54.  A 71. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet) alapján fennálló kötelezettségeit.”;

55.  a 72. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.”;

56.  a 73. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az ügyvezető tanács határoz.”;

57.  a 74. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az ügyvezető tanács jóváhagyását követően köthető meg.”;

57a.  a 75. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság együttműködik az (1) bekezdésben említett országokkal, amelyek az Unióval az EUMSZ 218. cikkében foglaltakkal összhangban kötött nemzetközi megállapodásoknak megfelelően a Hatóság 1. cikk (2) bekezdésében említett hatáskörében az uniós jogszabályokkal egyenértékűnek elfogadott jogszabályokat alkalmaznak.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett megállapodások vonatkozó rendelkezései alapján megállapodásokat kell kötni, meghatározva különösen az (1) bekezdésben említett – kiváltképpen az Európai Gazdasági Térséghez tartozó – országoknak a Hatóság munkájába történő bevonása természetét, kiterjedését és eljárási vonatkozásait, kitérve a pénzügyi járulékokat és a személyzetet érintő kérdésekre is. E rendelkezések előírhatják, hogy ezek az országok megfigyelőként részt vehetnek a Hatóság irányításában, de biztosítaniuk kell, hogy nem vesznek részt olyan vitákban, amelyek meghatározott pénzügyi intézményekkel foglalkoznak, kivéve, ha közvetlen érdekek érintettek.”

58.  a szöveg a következő 75a. cikkel egészül ki:

„75a. cikkA felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35d. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 35d. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”;

59.  A 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikkKapcsolat az EÉFB-vel

A Hatóságot az EÉFB jogutódjának kell tekinteni. Az EÉFB valamennyi eszköze, forrása és minden folyamatban lévő ügylete legkésőbb a Hatóság létrehozásának időpontjában automatikusan a Hatóságra száll. Az EÉFB összeállítja azt a kimutatást, amely tartalmazza az eszközök és források zárómérlegét az átadás időpontjában. Ezt a kimutatást az EÉFB és a Bizottság ellenőrzi és hagyja jóvá.”;

60.  a szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikkÁtmeneti rendelkezések

A legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított ezen rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő ügyvezető igazgató megbízatása az említett napon megszűnik.

A legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított ezen rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő elnök megbízatása annak lejártáig tart.

Az e rendelettel módosított 1094/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő tagjainak megbízatása az említett napon megszűnik.”.

60a.  A 79. cikket el kell hagyni.

60b.  A 80. cikket el kell hagyni.

60c.  A 81. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„81. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság ....-ig [18 hónap e rendelet hatálybalépésetán], és azt követően minden harmadik évben a Bizottság általános jelentést tesz közzé a Hatóság működésének eredményeként szerzett tapasztalatokról, valamint az e rendeletben meghatározott eljárásokról. A jelentés többek között értékeli:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti gyakorlatainak hatékonyságát és konvergenciáját;

i. az illetékes hatóságok függetlenségét ▐ és a vállalatirányítással egyenértékű standardok közötti konvergenciát;

ii. a Hatóság pártatlanságát, tárgyilagosságát és autonómiáját;

b) a felügyeleti kollégiumok működését;

c) a válságmegelőzés, -kezelés és -rendezés terén megvalósuló konvergencia eredményeit, beleértve az uniós finanszírozási mechanizmusokat;

d) a Hatóság szerepét a rendszerkockázatok tekintetében;

e) a 38. cikk szerinti védzáradék alkalmazását;

f) a 19. cikk szerinti, jogi kötőerővel bíró közvetítői szerep alkalmazását;

fa) a közös bizottság döntéshozatalának működését.

(2) Az (1) bekezdésben említett jelentés továbbá a következőket vizsgálja meg:

a) indokolt-e továbbra is elkülöníteni egymástól a bankok, a biztosítók, a foglalkoztatói nyugdíjak, az értékpapír- és pénzügyi piacok felügyeletét;

b) indokolt-e a prudenciális felügyelet és az üzleti magatartás elkülönített felügyelete, vagy azokat egyetlen felügyelet alá kell-e rendelni;

c) indokolt-e egyszerűsíteni és megerősíteni az PFER felépítését annak érdekében, hogy növelni lehessen az összhangot a makro- és mikroszintek, valamint az EFH-k között;

d) az PFER fejlődése összhangban áll-e a globális fejlődéssel;

e) az PFER, kellőképpen változatos-e, és rendelkezik-e kiváló szaktudással;

f) megfelelő-e az elszámoltathatóság és az átláthatóság a közzétételi követelményekkel kapcsolatban;

g) megfelelőek-e a Hatóság forrásai feladatai végrehajtásához;

h) megfelelő-e a Hatóság székhelye, és célszerű lenne-e az EFH-k számára közös székhelyet kijelölni a közöttük folytatandó koordináció javítása érdekében.

(2a) A Bizottságnak az (2) bekezdésben említett általános jelentés részeként – az illetékes hatóságokkal és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést kell végeznie az intézkedés mellőzéséről szóló levelek e rendelet 9a. cikke szerinti kibocsátásának végrehajtásáról, működéséről és hatékonyságáról.

(2b) Az (1) bekezdésben említett általános jelentés részeként a Bizottság – az összes érintett hatósággal és érdekelt féllel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést készít a harmadik országbeli kereskedési helyszínek potenciális felügyeletéről, amely olyan szempontokat vizsgál, mint például a rendszerszintű jelentőséggel bíró elismerés, a szervezeti követelmények, a folyamatos megfelelés, a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok, valamint a személyzet és az erőforrások. Értékelésében a Bizottság figyelembe veszi a likviditásra gyakorolt hatásokat, beleértve a legjobb ár rendelkezésre állását a befektetők számára, az uniós ügyfelek igényeinek legjobb kielégítését, a hozzáférési korlátokat és a gazdasági előnyöket az uniós versenytársak számára a globális kereskedelemben, valamint a tőkepiaci unió kialakítását.

(2c) Az (1) bekezdésben említett általános jelentés részeként a Bizottság – az összes érintett hatósággal és érdekelt féllel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést készít a harmadik országbeli központi értéktárak ESMA általi potenciális felügyeletéről, amely olyan szempontokat vizsgál, mint például a rendszerszintű jelentőséggel bíró elismerés, a szervezeti követelmények, a folyamatos megfelelés, a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok, valamint a személyzet és az erőforrások.

(2d) A Bizottság … [18 jómappal e rendelet hatálybalépését követően]-ig benyújtja az (2a), (2b) és (2c) bekezdésben említett értékeléseket, és adott esetben jogalkotási javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

(3) A páneurópai szintű intézmények, illetve infrastruktúrák közvetlen felügyeletének kérdését illetően a Bizottság a piaci fejleményeket, a belső piac stabilitását és az Unió egészének kohézióját figyelembe véve éves értékelési jelentést készít arról, hogy megfelelően bízták-e meg a Hatóságot további felügyeleti hatáskörökkel e téren.;

(4) A jelentést és bármely azt kísérő javaslatot – adott esetben – a Tanács és az Európai Parlament elé kell terjeszteni.”

6. cikkA pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet módosítása

A 600/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

25.  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:

adatszolgáltatók engedélyezése és felügyelete.”;

b)  az 1. cikk a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) A 40. és 42. cikk a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) alapkezelő társaságaira és ÁÉKBV befektetési társaságokra, valamint a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett, alternatív befektetési alapok kezelőire (ABAK-ok) is alkalmazandó.”;

26.  a 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  a 34., 35. és 36. pont helyébe a következő szöveg lép:

„34.  »jóváhagyott közzétételi mechanizmus« vagy »APA«: olyan személy, aki e rendelet szerint fel van hatalmazva azon szolgáltatás nyújtására, hogy a befektetési vállalkozások nevében közzétegye a kereskedési jelentéseket, a 20. és 21. cikk alapján;

35. »összesítettadat-szolgáltató« vagy »CTP«: olyan személy, aki e rendelet szerint fel van hatalmazva azon szolgáltatás nyújtására, hogy összegyűjtse a szabályozott piacokról, az MTF-ektől, az OTF-ektől és a jóváhagyott közzétételi mechanizmusoktól a 6., 7., 10., 12., továbbá a 13., 20. és 21. cikkben felsorolt pénzügyi eszközökről szóló kereskedési jelentéseket, és azokat olyan, folyamatos és élő elektronikus adatfolyamba vonja össze, amely pénzügyi eszközönként árfolyam- és volumenadatokat biztosít;

36. »jóváhagyott jelentési mechanizmus« vagy »ARM«: olyan személy, aki e rendelet szerint fel van hatalmazva azon szolgáltatás nyújtására, hogy a befektetési vállalkozások nevében bejelentse az ügyletek adatait az illetékes hatóságoknak vagy az ESMA-nak;”;

b)  a szöveg a következő 36a. ponttal egészül ki:

„36a. »adatszolgáltatók«: a 34–36. pontban és a 27a. cikk (2) bekezdésében említett személyek;”;

27.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikkInformáció rendelkezésre bocsátása az átláthatóság és egyéb számítások céljára

(1) Annak érdekében, hogy az illetékes hatóság el tudja végezni az átláthatóságot szolgáló, a kereskedés előtti és utáni adatszolgáltatási előírásoknak, valamint a 3–11. cikkben, a 14–21. cikkben és a 32. cikkben említett, a pénzügyi eszközökre vonatkozó kereskedési kötelezettségeknek a meghatározását lehetővé tevő számításokat, továbbá annak érdekében, hogy meg tudja határozni azt, hogy egy adott befektetési vállalkozás rendszeres internalizálónak tekintendő-e, az ESMA és az illetékes hatóságok információt kérhetnek az alábbiaktól:

a)  kereskedési helyszínek;

b)  APA-k; továbbá

c)  CTP-k.

(2) A kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek a szükséges adatokat kellő időn keresztül tárolniuk kell.

(3) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza az adatkérések tartalmát és gyakoriságát, valamint azt, hogy a kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek milyen formátumban és milyen határidőn belül kell válaszolniuk az (1) bekezdésben említett adatkérésekre, továbbá azt is meg kell határoznia, hogy milyen típusú adatokat kell tárolni, és hogy mi az a legrövidebb időtartam, ameddig a kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek a (2) bekezdéssel összhangban tárolniuk kell az adatokat ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni az adatkéréseknek.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

28.  A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikkÜgyletjelentési kötelezettség

(1)  Azok a befektetési vállalkozások, amelyek pénzügyi eszközökkel ügyleteket teljesítenek, az ilyen ügyletek adatairól a lehető leghamarabb, de legkésőbb a következő munkanap zárásáig mindenre kiterjedő és pontos jelentést tesznek az illetékes hatóságnak.

Az illetékes hatóságoknak az a 2014/65/EU irányelv 85. cikkének megfelelően ki kell dolgozniuk a szükséges eljárásokat annak biztosítására, hogy az adott pénzügyi eszközök likviditása szempontjából legfontosabb piac illetékes hatósága is megkapja ezeket az információkat.

Az illetékes hatóságok késedelem nélkül az ESMA rendelkezésére bocsátják az e cikkel összhangban jelentett valamennyi információt.

(2)  Az (1) bekezdésben említett kötelezettség alkalmazandó az alábbiakra:

a) a piacra bevezetett, vagy kereskedési helyszínen kereskedett pénzügyi eszközök, vagy olyan pénzügyi eszközök, amelyekre vonatkozóan forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be;

b) azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél az alapul szolgáló pénzügyi eszközzel valamely kereskedési helyszínen kereskednek; és

c) azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél az alapul szolgáló eszköz egy olyan pénzügyi eszközöket tartalmazó kosár vagy index, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek.

A kötelezettség attól függetlenül alkalmazandó az a), b) és c) pontban említett pénzügyi eszközökkel végzett ügyletekre, hogy az ügyleteket a kereskedési helyszínen folytatják-e le.

(3)  A jelentéseknek adatokat kell szolgáltatniuk különösen a vásárolt vagy eladott pénzügyi eszközök nevéről és számáról, a teljesítés mennyiségéről, dátumáról és idejéről, az ügyleti árakról, tartalmazniuk kell azoknak az ügyfeleknek az azonosítását, amelyek nevében a befektetési vállalkozás az adott ügyletet teljesítette, a befektetési vállalkozáson belül a befektetési döntésért és az ügylet teljesítéséért felelős személyeknek és a használt számítógépes algoritmusoknak az azonosítását, annak az alkalmazandó mentességnek az azonosítását, amely alapján a kereskedésre sor került, az érintett befektetési vállalkozások azonosításának módját, valamint a 236/2012/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerinti, részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos, az említett rendelet 12., 13. és 17. cikkének hatálya alá tartozó short ügyleteknek az azonosítását. Azoknál az ügyleteknél, amelyeket nem kereskedési helyszínen teljesítettek, a jelentéseknek tartalmazniuk kell az ügyletek típusait azonosító megjelöléseket is, a 20. cikk (3) bekezdésének a) pontja és a 21. cikk (5) bekezdésének a) pontja alapján elfogadandó intézkedéseknek megfelelően. Az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozóan a jelentésekben fel kell tüntetni, hogy az ügylet a 2014/65/EU irányelv 57. cikkének megfelelően objektíven mérhető módon csökkenti-e kockázatokat.

(4)  Azoknak a befektetési vállalkozásoknak, amelyek megbízásokat továbbítanak, a megbízás továbbításakor meg kell adniuk az (1) és (3) bekezdésben meghatározott összes adatot. A befektetési vállalkozás ahelyett, hogy a megbízás továbbításakor megadná az említett adatokat, választhatja azt a lehetőséget is, hogy a továbbított megbízást annak végrehajtását követően az (1) bekezdésben foglalt előírások szerint ügyletként jelenti. Ebben az esetben a befektetési vállalkozásnak az ügyleti jelentésben fel kell tüntetnie, hogy az ügylet egy továbbított megbízásra vonatkozik.

(5)  A kereskedési helyszín működtetőjének az (1) és a (3) bekezdésnek megfelelően jelentést kell tennie azon ügyletek részleteiről, amelyeket a platformján kereskedett eszközökkel, rendszerein keresztül olyan vállalkozás teljesít, amely nem tartozik ennek a rendeletnek a hatálya alá.

(6)  Az ügyfelek azonosítását célzó, (3) és (4) bekezdés szerinti azonosítás bejelentésére a befektetési vállalkozások egy, a jogi személy ügyfelek azonosítására létrehozott jogalany-azonosítót használnak.

Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig iránymutatást dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy a jogalany-azonosítók Unión belüli alkalmazása megfeleljen a nemzetközi előírásoknak, mindenekelőtt a Pénzügyi Stabilitási Tanács által megállapított előírásoknak.

(7)  Az (1), (3) és (9) bekezdéssel összhangban a bejelentéseket az illetékes hatóságnak vagy maga a befektetési vállalkozás köteles megtenni, vagy a nevében eljáró ARM vagy az a kereskedési helyszín, amelynek rendszerén keresztül az ügylet megtörtént.

A befektetési vállalkozások felelnek az illetékes hatóságnak benyújtott jelentések hiánytalanságáért, pontosságáért és időben történő benyújtásáért.

Az említett felelősségtől eltérve, amennyiben egy befektetési vállalkozás a fent említett ügyletek részleteiről a nevében vagy egy kereskedési helyszín nevében eljáró ARM-en keresztül jelent, a befektetési vállalkozás nem visel felelősséget az ARM-nek vagy a kereskedelmi helyszínnek tulajdonítandó jelentések teljessége, pontossága vagy időben történő benyújtása tekintetében fennálló hiányosságok vonatkozásában. Ezekben az esetekben és a 2014/65/EU irányelv 66. cikke (4) bekezdésére figyelemmel ezekért a hiányosságokért az ARM vagy a kereskedési helyszín viseli a felelősséget.

Ugyanakkor a befektetési vállalkozásoknak észszerű intézkedéseket kell tenniük a nevükben benyújtott ügyleti jelentések hiánytalanságának, pontosságának és időben való beadásának ellenőrzése érdekében.

A székhely szerinti tagállam előírja, hogy a kereskedési helyszín, amennyiben a befektetési vállalkozás nevében bejelentést tesz, rendelkezzen az információk továbbítására használt eszközök biztonságát és hitelesítését garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és az adatok bizalmasságának mindenkori megőrzésével megelőzik az információ kiszivárgását. A székhely szerinti tagállam előírja, hogy a kereskedési helyszínnek megfelelő erőforrásokkal és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor nyújtani tudja, és fenn tudja azokat tartani.

A vételi és eladási ajánlatok egyeztetésére vagy bejelentésére szolgáló rendszereket – ideértve a 648/2012/EU rendelet VI. címével összhangban bejegyzett vagy elismert kereskedési adattárakat – az illetékes hatóság jóváhagyhatja olyan ARM-ként, amely az (1), (3) és (9) bekezdéssel összhangban ügyleti jelentéseket továbbít az illetékes hatóságnak.

Amennyiben az ügyleteket a 648/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban egy ARM-ként jóváhagyott kereskedési adattárnak jelentették, és e jelentések tartalmazzák az (1), (3) és a (9) bekezdés szerint megkövetelt adatokat, és ezen adatokat a kereskedési adattár az (1) bekezdésben megállapított határidőn belül továbbítja az illetékes hatóságnak, úgy a befektetési vállalkozás számára az (1) bekezdésben előírt kötelezettség teljesítettnek tekintendő.

Ha az ügyleti jelentések hibásak vagy hiányosak, az ügyleti jelentéseket benyújtó ARM, befektetési vállalkozás vagy kereskedési helyszín kijavítja az információt és javított jelentést nyújt be az illetékes hatóságnak.

(8)  Amennyiben a 2014/65/EU irányelv 35. cikkének (8) bekezdésével összhangban e cikk szerinti jelentéseket továbbítanak az illetékes hatóság részére, úgy az ezt az információt továbbítja a befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához, kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága úgy döntenek, hogy nem kívánják az ilyen információt megkapni.

(9)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a)  az (1) és (3) bekezdésnek megfelelően jelentendő információk adatstandardjait és formátumait, ideértve a pénzügyi ügyletek bejelentésének módszereit és szabályait, valamint az ilyen jelentések formáját és tartalmát;

b)  az (1) bekezdés szerinti fontos piac meghatározásának kritériumait;

c)  a hivatkozásokat a vásárolt vagy eladott pénzügyi eszközökre, a teljesítés mennyiségére, dátumára és idejére, az ügyleti árakra, az ügyfél-azonosítási információkra és adatokra, azoknak az ügyfeleknek a megjelölésére, amelyek nevében a befektetési vállalkozás az adott ügyletet teljesítette, a befektetési vállalkozáson belül a befektetési döntésért és az ügylet teljesítéséért felelős személyeknek és a használt számítógépes algoritmusoknak az azonosítására, arra az alkalmazandó mentességet azonosító megjelölésre, amely alapján a kereskedésre sor került, az érintett befektetési vállalkozások azonosításának módjára, az ügylet teljesítésének módszerére, azokra az adatmezőkre, amelyek a (3) bekezdésnek megfelelően az ügyleti jelentések feldolgozásához és elemzéséhez szükségesek; és

d)  a (3) bekezdésben említett, részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos short ügyleteket azonosító megjelölést;

e)  a (2) bekezdéssel összhangban bejelentendő pénzügyi eszközök vonatkozó kategóriáit;

f)  a jogalany-azonosítók tagállamok általi, a (6) bekezdéssel összhangban történő kidolgozásának, kiosztásának és fenntartásának feltételeit, és azokat a feltételeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások felhasználhatják ezeket a jogalany-azonosítókat az (1) bekezdés szerint általuk elkészítendő ügyleti jelentésekben az ügyfeleket azonosító, a (3), (4) és (5) bekezdés alapján való megjelölésre;

g)  az ügyletjelentési kötelezettség alkalmazását a befektetési vállalkozások fióktelepeire;

h)  e cikk alkalmazásában mi minősül ügyletnek és ügylet teljesítésének;

i.  mikor tekintendő úgy, hogy egy befektetési vállalkozás továbbított egy megbízást a (4) bekezdés alkalmazásában.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10)  [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig az ESMA jelentést nyújt be a Bizottságnak e cikk működéséről, ideértve a 648/2012/EU rendelet szerinti, vonatkozó jelentéstételi kötelezettségekkel való kölcsönhatását és azt, hogy a kapott és az illetékes hatóságok között cserélt ügyleti jelentések tartalma és formátuma lehetővé teszi-e a befektetési vállalkozások tevékenységeinek az e rendelet 24. cikke szerinti monitoringját. A Bizottság lépéseket tehet, hogy esetleges változtatásokat javasoljon, beleértve annak előírását, hogy az ügyleteket kizárólag az egységes rendszernek kell továbbítani. A Bizottság továbbítja az ESMA jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”;

29.  A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikkAdatszolgáltatási kötelezettség a pénzügyi eszközökre vonatkozó referenciaadatok tekintetében

(1)  A szabályozott piacra bevezetett vagy MTF-eken vagy OTF-eken kereskedett pénzügyi eszközök tekintetében a kereskedési helyszínek a 26. cikk szerinti ügyletjelentés céljából megküldik az ESMA-nak az azonosító referenciaadatokat.

A 26. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, annak rendszerében kereskedett egyéb pénzügyi eszközök tekintetében minden egyes rendszeres internalizáló az ESMA rendelkezésére bocsátja az ezekkel a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos referenciaadatokat.

Az azonosító referenciaadatoknak készen kell állniuk az ESMA-hoz való, egységes és elektronikus formátumban történő benyújtásra, mielőtt az adott pénzügyi eszköz kereskedése megkezdődik. A pénzügyi eszközre vonatkozó referenciaadatokat a pénzügyi eszközt érintő minden adatváltozás esetén aktualizálni kell. Az ESMA azonnal közzéteszi e referenciaadatokat a weboldalán. Az ESMA-nak e referenciaadatokhoz haladéktalanul hozzáférést kell biztosítania az illetékes hatóságok számára.

(2)  Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok a 26. cikk szerint monitoring alá vonhassák a befektetési vállalkozások tevékenységeit, biztosítva, hogy azok tisztességesen, méltányosan és szakszerűen, továbbá olyan módon járnak el, hogy előmozdítsák a piaci integritást, az ESMA az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően megállapítja a következők biztosításához szükséges intézkedéseket:

a)  az ESMA ténylegesen megkapja a pénzügyi eszközök referenciaadatait az (1) bekezdés szerint;

b)  az így megkapott adatok minősége megfelelő a 26. cikk szerinti ügyletjelentési kötelezettség céljára;

c)  a pénzügyi eszközök (1) bekezdés szerint megkapott referenciaadatainak az érintett illetékes hatóságokhoz történő továbbítása ténylegesen és haladéktalanul megtörténik;

d)  az ESMA és az illetékes hatóságok között hatékony mechanizmusok léteznek az adatszolgáltatással vagy adatminőséggel kapcsolatos kérdések megoldására.

(3)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a)  a pénzügyi eszközök referenciaadataira vonatkozó adatstandardokat és adatformátumokat az (1) bekezdéssel összhangban, többek között az adatok az ESMA-nak történő átadására és frissítésére és az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdéssel összhangban való továbbítására vonatkozó módszereket és megállapodásokat, valamint a szóban forgó adatok formátumát és tartalmát;

b)  az ESMA és az illetékes hatóságok által a (2) bekezdés szerint kötendő megállapodásokkal kapcsolatban szükséges technikai intézkedéseket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3a)  Az ESMA felfüggesztheti a 27. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségeket, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  A felfüggesztés szükséges a MiFIR 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozó referenciaadatok integritásának és minőségének megőrzése érdekében, amit a következők bármelyike veszélyeztethet:

i. a benyújtott adatok súlyos hiányossága, pontatlansága vagy sérülése, vagy

ii. az érintett referenciaadatok benyújtására, gyűjtésére, feldolgozására vagy tárolására az ESMA, a nemzeti illetékes hatóságok, a piaci infrastruktúrák, az elszámolási és kifizetési rendszerek és a fontos piaci résztvevők által használt rendszerek kellő idejű rendelkezésre állásának hiánya, működésének zavara vagy károsodása.

b)  Az uniós jog szerint alkalmazandó hatályos uniós szabályozási követelmények nem kezelik a fenyegetést.

c)  A felfüggesztés nem jár olyan káros hatással a pénzügyi piacok hatékonyságára vagy a befektetőkre, amely a lépés hasznaihoz képest aránytalan lenne.

d)  A felfüggesztés nem teremt szabályozási arbitrázst.

Az első albekezdésben említett intézkedés meghozatalakor az ESMA figyelembe veszi, hogy az intézkedés milyen mértékben biztosítja a jelentett adatok pontosságát és hiánytalanságát a (2) bekezdésben meghatározott célokra.

Az első albekezdésben említett intézkedés meghozatalának az eldöntése előtt az ESMA értesíti az érintett illetékes hatóságokat.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza, hogy az ESMA-nak milyen kritériumokat és tényezőket kell figyelembe vennie annak eldöntése során, hogy az első albekezdésben említett intézkedés mely esetekben fogadható el és veszti hatályát.

30.  a szöveg a következő IVa. címmel egészül ki:

„IVa. CÍM

ADATSZOLGÁLTATÁSOK

I. FEJEZET

Az adatszolgáltatók engedélyezése

27a. cikkAz engedélyezés követelménye

(1) Egy APA, CTP vagy ARM szokásos elfoglaltságként vagy üzleti tevékenységként való működtetése az ESMA előzetes engedélyéhez van kötve, e címmel összhangban.

(2) A kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető egy APA, CTP vagy ARM szolgáltatásait is nyújthatja, amennyiben az ESMA erre vonatkozó előzetes vizsgálata szerint a befektetési vállalkozás vagy a piacműködtető megfelel e címnek. E szolgáltatások nyújtását az engedélyükben szerepeltetni kell.

(3) Az ESMA nyilvántartást készít az Unióban működő összes adatszolgáltató adatairól. A nyilvántartás a nyilvánosság számára hozzáférhető, és információkat tartalmaz azon szolgáltatásokról vagy tevékenységekről, amelyekre az adatszolgáltató engedéllyel rendelkezik, és a nyilvántartást rendszeresen naprakésszé kell tenni.

Amennyiben az ESMA a 27d. cikkel összhangban visszavont egy engedélyt, ezt a visszavonást a nyilvántartásban 5 éven át közzé kell tenni.

(4) Az adatszolgáltatók a szolgáltatásaikat az ESMA felügyelete alatt nyújtják. Az ESMA rendszeresen ellenőrzi az adatszolgáltatók e címnek való megfelelését. Az ESMA figyelemmel kíséri, hogy az adatszolgáltatók mindenkor megfelelnek-e az eredeti engedély e cím keretében megállapított feltételeinek.

27b. cikkAz adatszolgáltatók engedélyezése

(1) A IVa. cím alkalmazásában az adatszolgáltatókat az ESMA engedélyezi, ha:

a)  az adatszolgáltató az Unióban letelepedett jogi személy; továbbá

b)  az adatszolgáltató teljesíti a IVa. címben meghatározott követelményeket.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély meghatározza azt az adatszolgáltatást, amelynek végzésére az adatszolgáltató engedélyt kapott. Ha egy engedélyezett adatszolgáltató az üzleti tevékenységét további adatszolgáltatásokra akarja kiterjeszteni, kérelmet nyújt be az ESMA-hoz engedélyének kiterjesztésére.

(3) Az engedélyezett adatszolgáltatónak mindenkor meg kell felelnie az engedélyezés IVa. címben említett feltételeinek. Az engedélyezett adatszolgáltató indokolatlan késedelem nélkül értesíti az ESMA-t az engedélyezési feltételekben bekövetkező bármely változásról.

(4) Az (1) bekezdésben említett engedély az Unió egész területén érvényes és hatályos, és lehetővé teszi, hogy az adatszolgáltató azokat a szolgáltatásokat, amelyekre az engedélyt megkapta, az Unióban bárhol végezze.

27c. cikkAz engedélyek megadásának és a kérelmek elutasításának eljárásai

(1) A kérelmező adatszolgáltató kérelmet nyújt be, megadva mindazon információkat, beleértve egyebek között a tervezett műveletek típusát és a szervezeti felépítést meghatározó üzleti tervet, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ESMA meggyőződhessen arról, hogy az adatszolgáltató az eredeti engedély időpontjában minden szükséges intézkedést megtett ahhoz, hogy az e cím rendelkezései szerinti kötelezettségeinek megfeleljen.

(2) Az ESMA az engedély iránti kérelem kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül értékeli, hogy a kérelem hiánytalan-e.

Ha a kérelem nem teljes, az ESMA megállapítja azt a határidőt, ameddig az adatszolgáltatónak meg kell adnia a további információkat.

Az ESMA azt követően, hogy megállapította a kérelem hiánytalanságát, ennek megfelelően értesíti az adatszolgáltatót.

(3) Az ESMA a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül értékeli az adatszolgáltató e címnek való megfelelését, és teljes körű indokolással ellátott határozatot fogad el az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról, és ennek megfelelően öt munkanapon belül értesíti a kérelmező adatszolgáltatót.

(4) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza:

a)  a (6) bekezdés értelmében számára nyújtandó információkat, az üzleti tervet is ideértve;

b)  a 27b. cikk (3) bekezdése szerinti tájékoztatásban szereplő információkat.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk (2) bekezdésében és a 27e. cikk (3) bekezdésében előírt információ nyújtására és az értesítésre szolgáló egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

27d. cikkAz engedély visszavonása

(1) Az ESMA az adatszolgáltató engedélyét visszavonhatja, ha az adatszolgáltató:

a)  tizenkét hónapon át nem él az engedéllyel, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az előző hat hónapban nem nyújtott semmilyen szolgáltatást;

b)  hamis nyilatkozatok tételével vagy bármely egyéb szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c)  már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére sor került;

d)  súlyosan és rendszeresen megsértette e rendelet rendelkezéseit.

(2) Az ESMA indokolatlan késedelem nélkül értesíti az adatszolgáltató engedélyének visszavonására vonatkozó határozatról azon tagállam illetékes hatóságát, amelyben az adatszolgáltató letelepedett.

27e. cikkAz adatszolgáltatók vezető testületére vonatkozó előírások

(1) Az adatszolgáltató vezető testületének mindenkor kellően jó hírnévvel kell rendelkeznie, elegendő ismeret, készség és tapasztalat birtokában kell lennie, és elegendő időt kell feladatainak ellátására fordítania.

A vezető testületnek az adatszolgáltató tevékenységeinek megértéséhez megfelelő kollektív tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkeznie. A vezető testület minden egyes tagjának tisztességesen, befolyásolástól mentesen és önállóan kell cselekednie, hogy a felső vezetés döntéseit szükség esetén ténylegesen megkérdőjelezze, valamint hatékonyan ellenőrizze és felügyelje a vezetői döntéshozatalt.

Amennyiben egy piacműködtető egy APA, egy CTP vagy egy ARM működtetésére kér engedélyt a 27c. cikknek megfelelően, és az APA, a CTP vagy az ARM vezető testületének tagjai megegyeznek a szabályozott piac vezető testületének tagjaival, e személyeknek meg kell felelniük az első albekezdésben megállapított követelményeknek.

(2) Az adatszolgáltató tájékoztatja az ESMA-t vezető testületének minden egyes tagjáról és a tagságban bekövetkezett bármiféle változásról, az összes olyan információval együtt, amely annak megítéléséhez szükséges, hogy az adott szerv az (1) bekezdésnek megfelel-e.

(3) Az adatszolgáltató vezető testülete meghatározza és felügyeli azon irányítási rendszer működtetését, amely biztosítja a szervezet hatékony és körültekintő vezetését, beleértve a szervezeten belüli feladatok elkülönítését és az összeférhetetlenség megelőzését, olyan módon, amely előmozdítja a piac integritását és az ügyfelek érdekeit.

(4) Az ESMA megtagadja az engedélyezést, ha nincs meggyőződve arról, hogy az adatszolgáltató üzletmenetének tényleges irányítására kijelölt személy vagy személyek megfelelően jó hírnévvel rendelkeznek, vagy ha objektív és bizonyítható indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy a szolgáltató vezetésében javasolt változások veszélyeztetik a megalapozott és megbízható vezetést, az ügyfeleik érdekeinek és a piac integritásának megfelelő figyelembevételét.

(5) Az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben ismertetett vezető testület tagjai alkalmasságának felmérésére, figyelembe véve az általuk betöltött különböző szerepköröket és feladatköröket, valamint a vezető testület tagjai és az APA, a CTP és az ARM felhasználói közötti összeférhetetlenségek elkerülésének szükségességét.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

II. fejezet

AZ APA-KRA, CTP-KRE ÉS ARM-EKRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK

27f. cikkAz AKA-kra vonatkozó szervezeti követelmények

(1) Az APA-nak rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 20. és 21. cikk szerinti információk, méltányos üzleti alapon történő, nyilvánosságra hozatalához, a valós időhöz olyan közel, amennyire csak technikailag lehetséges. A tájékoztatást ingyenesen, az APA általi közzététel után 15 perccel elérhetővé kell tenni. Az APA-nak hatékonyan és konzisztens módon kell terjesztenie ezeket az információkat, olyan megoldással, amely biztosítja az információhoz való gyors hozzáférést, megkülönböztetésmentes alapon, és olyan formátumban, amely megkönnyíti a más forrásokból származó hasonló adatokkal való összevonást.

(2) Az APA által az (1) bekezdésnek megfelelően közzétett információknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:

a)  a pénzügyi eszköz azonosítója;

b)  az ár, amelyen az ügyletet megkötötték;

c)  az ügylet volumene;

d)  az ügylet időpontja;

e)  az ügylet bejelentésének időpontja;

f)  az ügylet árjelzése;

g)  azon kereskedési helyszín kódja, ahol az ügyletet végrehajtották, vagy amennyiben az ügyletet rendszeres internalizálón keresztül hajtották végre, az »SI« kód, vagy egyéb esetben az »OTC« (tőzsdén kívüli) kód;

h)  adott esetben annak jelzése, hogy az ügyletre különleges feltételek vonatkoztak.

(3) Az APA-nak az ügyfelekkel kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzésére kidolgozott, tényleges igazgatási mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania. Ezen belül az az APA-nak, amely egyben piacműködtető vagy befektetési vállalkozás is, minden összegyűjtött információt megkülönböztetésmentes módon kell kezelnie, és megfelelő mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania a különböző üzleti funkciók különválasztása érdekében.

(4) Az APA-nak rendelkeznie kell az információk továbbítására használt eszközök biztonságát garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és megelőzik az információ kiszivárgását annak közzététele előtt. Az APA-nak megfelelő erőforrásokat kell fenntartania, és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor kínálni tudja és azokat fenn tudja tartani.

(5) Az APA-nak rendelkeznie kell olyan rendszerekkel, amelyek hathatósan ellenőrzik a kereskedési jelentéseket azok teljeskörűsége szempontjából, azonosítják a kihagyásokat és a nyilvánvaló hibákat, és kérik az ilyen hibás jelentések újraküldését.

(6) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a közös formátumok, adatstandardok és technikai mechanizmusok meghatározásához, amelyek megkönnyítik az (1) bekezdésben említett információk összevonását.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) A Bizottság felhatalmazást kap az 50. cikknek megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek meghatározzák, hogy mi az e cikk (1) bekezdésében említett információk nyilvánosságra hozatalának méltányos üzleti alapja.

(8) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a)  azok az eszközök, amelyek révén az APA megfelelhet az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek;

b)  az (1) bekezdés szerint közzétett tájékoztatás tartalma, beleértve legalább a (2) bekezdésben említett tájékoztatást, olyan módon, hogy az lehetővé tegye az előírt információk e cikk szerinti közzétételét;

c)  a (3), (4) és (5) bekezdésben rögzített konkrét szervezeti követelmények.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27g. cikkA CTP-kre vonatkozó szervezeti követelmények

(1) A CTP-nek rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 6. és 20. cikk szerint nyilvánosságra hozott információk gyűjtésére, azok összevonására egy folyamatos adatfolyammá és ennek a tájékoztatásnak a közzétételére a valós időhöz olyan közel, amennyire csak technikailag lehetséges, méltányos üzleti alapon.

E tájékoztatásnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a)  a pénzügyi eszköz azonosítója;

b)  az ár, amelyen az ügyletet megkötötték;

c)  az ügylet volumene;

d)  az ügylet időpontja;

e)  az ügylet bejelentésének időpontja;

f)  az ügylet árjelzése;

g)  azon kereskedési helyszín kódja, ahol az ügyletet végrehajtották, vagy amennyiben az ügyletet rendszeres internalizálón keresztül hajtották végre, az »SI« kód, vagy egyéb esetben az »OTC« (tőzsdén kívüli) kód;

h)  adott esetben annak ténye, hogy a befektetési döntésért és az ügylet végrehajtásáért egy, a befektetési vállalkozáson belül működő számítógépes algoritmus felelt;

i.  adott esetben annak jelzése, hogy az ügyletre különleges feltételek vonatkoztak;

j)  ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett információk nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége alól a 4. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjával összhangban mentességet adtak, annak jelzése, hogy az ügyletre melyik mentességet alkalmazták.

A tájékoztatást ingyenesen, a CTP általi közzététel után 15 perccel elérhetővé kell tenni. A CTP-nek képesnek kell lennie arra, hogy hatékonyan és konzisztens módon terjessze ezeket az információkat, olyan megoldással, amely biztosítja az információhoz való gyors hozzáférést, megkülönböztetésmentes alapon, és olyan formátumokban, amelyek könnyen hozzáférhetőek és felhasználhatóak a piaci szereplők számára.

(2) A CTP-nek rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 10. és 21. cikk szerint nyilvánosságra hozott információk gyűjtésére, azok összevonására egy folyamatos adatfolyammá és ennek a tájékoztatásnak a közzétételére a valós időhöz olyan közel, amennyire csak technikailag lehetséges, méltányos üzleti alapon, ideértve legalább a következő adatokat:

a)  a pénzügyi eszköz azonosítója vagy azonosító jellemzői;

b)  az ár, amelyen az ügyletet megkötötték;

c)  az ügylet volumene;

d)  az ügylet időpontja;

e)  az ügylet bejelentésének időpontja;

f)  az ügylet árjelzése;

g)  azon kereskedési helyszín kódja, ahol az ügyletet végrehajtották, vagy amennyiben az ügyletet rendszeres internalizálón keresztül hajtották végre, az »SI« kód, vagy egyéb esetben az »OTC« (tőzsdén kívüli) kód;

h)  adott esetben annak jelzése, hogy az ügyletre különleges feltételek vonatkoztak.

A tájékoztatást ingyenesen, a CTP általi közzététel után 15 perccel elérhetővé kell tenni. A CTP-nek képesnek kell lennie arra, hogy hatékonyan és konzisztens módon terjessze ezeket az információkat, olyan megoldással, amely biztosítja az információhoz való gyors hozzáférést, megkülönböztetésmentes alapon, és olyan általánosan elfogadott formátumokban, amelyek interoperábilisak és könnyen hozzáférhetőek és felhasználhatóak a piaci szereplők számára.

(3) A CTP-nek biztosítania kell, hogy a szolgáltatott adatok összevonása minden szabályozott piac, az MTF-ek, az OTF-ek és az APA-k esetében, valamint a pénzügyi eszközök esetében a (8) bekezdés c) pontja szerinti szabályozástechnikai standardok révén történjen meg.

(4) A CTP-nek az összeférhetetlenség megelőzésére kidolgozott, tényleges igazgatási mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania. Ezen belül a piacműködtetőnek vagy APA-nak, aki vagy amely összesítettadat-szolgáltatást is működtet, minden összegyűjtött információt megkülönböztetésmentes módon kell kezelnie, és megfelelő mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania a különböző üzleti funkciók szétválasztására.

(5) A CTP-nek rendelkeznie kell az információk továbbítására használt eszközök biztonságát garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát. A CTP-nek megfelelő erőforrásokat kell fenntartania, és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor kínálni tudja és azokat fenn tudja tartani.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza az adatstandardokat és formátumokat a 6., 10., 20. és 21. cikknek megfelelően közzéteendő információkhoz, ideértve a pénzügyi eszköz azonosítóját, árát, mennyiségét, az időpontot, az árjelzést, a helyszín azonosítóját és azoknak a konkrét körülményeknek a jelzését, amelyek az ügyletekre vonatkoztak, valamint azokat a technikai megállapodásokat, amelyek az információk hatékony és konzisztens terjesztését elősegítik, olyan módon, ami biztosítja, hogy a piaci szereplők számára könnyen hozzáférhető és felhasználható legyen, amint azt az (1) és (2) bekezdés jelzi, ideértve azokat a további szolgáltatásokat, amelyeket a CTP elvégezhet, növelve a piac hatékonyságát.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) A Bizottság – a 89. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek tisztázzák, hogy mi az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett adatokhoz való hozzáférés biztosításának méltányos üzleti alapja.

(7) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a)  azok az eszközök, amelyek révén egy CTP megfelelhet az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek;

b)  az (1) és a (2) bekezdés szerint közzétett tájékoztatás tartalma;

c)  azok a pénzügyi eszközök, amelyek adatait az adatfolyamban biztosítani kell, a nem tulajdonviszonyt megtestesítő eszközök esetében pedig a bevonandó kereskedési helyszínek és APA-k;

d)  más eszközök, amelyek biztosítják, hogy a különböző CTP-k által közzétett adatok konzisztensek legyenek és lehetővé váljon az átfogó feltérképezés és a más forrásokból származó hasonló adatokra utaló kereszthivatkozások alkalmazása, valamint hogy alkalmasak legyenek az Unió szintjén történő összesítésre;

e)  a (4) és (5) bekezdésben rögzített konkrét szervezeti követelmények.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27h. cikkAz ARM-ekre vonatkozó szervezeti követelmények

(1) Az ARM-nek rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 26. cikk szerinti információknak a lehető leggyorsabb, és legkésőbb a tranzakció napját követő munkanap végéig történő jelentéséhez.

(2) Az ARM-nek az ügyfelekkel kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzésére kidolgozott, tényleges igazgatási mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania. Ezen belül annak az ARM-nek, amely egyben piacműködtető vagy befektetési vállalkozás is, minden összegyűjtött információt megkülönböztetésmentes módon kell kezelnie, és megfelelő mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania a különböző üzleti funkciók különválasztása érdekében.

(3) Az ARM-nek rendelkeznie kell az információk továbbítására használt eszközök biztonságát és hitelesítését garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és az adatok bizalmasságának mindenkori megőrzésével megelőzik az információ kiszivárgását. Az ARM-nek megfelelő erőforrásokat kell fenntartania, és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor kínálni tudja és azokat fenn tudja tartani.

(4) Az ARM-nek rendelkeznie kell olyan rendszerekkel, amelyekkel hathatósan ellenőrizhető az ügyleti jelentések teljeskörűsége és azonosíthatók a befektetési vállalkozás által elkövetett kihagyások és nyilvánvaló hibák, és amennyiben ilyen hibára vagy kihagyásra derül fény, arról részletesen tájékoztatnia kell a befektetési vállalkozást, és kérnie kell az ilyen hibás jelentések újraküldését.

Az ARM-nek a saját maga által elkövetett hibák és kihagyások kiszűrésére megfelelő rendszerekkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik azok javítását és a helyes és hiánytalan ügyleti jelentések továbbítását (vagy adott esetben újbóli továbbítását) is az illetékes hatóság részére.

(5) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a)  azok az eszközök, amelyek alkalmasak annak biztosítására, hogy az ARM megfeleljen az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek; továbbá

b)  a (2), (3) és (4) bekezdésben rögzített konkrét szervezeti követelmények.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

31.  a szöveg a következő VIa. címmel egészül ki:

„VIa. CÍM

Az ESMA hatáskörei

I. FEJEZET

HATÁSKÖRÖK ÉS ELJÁRÁSOK

38a. cikkAz ESMA hatásköreinek gyakorlása

A 38b–38e. cikk által az ESMA-ra vagy az ESMA valamely tisztviselőjére vagy az ESMA által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

38b. cikkInformációkérés

(1) Az ESMA egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az alábbi személyektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak ellátását számára lehetővé tevő minden információt:

a) az APA, a CTP, az ARM és a kereskedési helyszínt az APA, CTP vagy ARM révén történő adatszolgáltatás működtetése érdekében működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető és a felettük ellenőrzést gyakorló személyek, vagy azon személyek, akik felett azok ellenőrzést gyakorolnak;

  b) az a) pontban említett személyek vezetői;

c) az a) pontban említett személyek könyvvizsgálói és tanácsadói.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f) feltünteti a 38e. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő információkérés esetén az ESMA:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) feltünteti a 38g. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f) felhívja a figyelmet a 38f. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g) felhívja a figyelmet arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikke értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet az ESMA fellebbviteli tanácsa előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) Az ESMA haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben említett, az információkérés által érintett személyek tartózkodási hellyel rendelkeznek vagy letelepedettek.

38c. cikk

Általános vizsgálatok

(1) Az ESMA a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyekre irányuló minden olyan vizsgálatot elvégezhet, amely az e rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges. E célból az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más személyek jogosultak az alábbiakra:

a) a feladatainak végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások és egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;

b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;

c) a 38b. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak berendelése, és szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;

d) bármely olyan egyéb, természetes vagy jogi személy kikérdezése, aki ezt vállalja, valamely vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából;

e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazásban fel kell tüntetni továbbá a 38i. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó kényszerítő bírságot is, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem, vagy hiányosan válaszolnak, valamint a 38h. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó pénzbírságot, ha a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően, vagy félrevezető módon válaszolnak.

(3) A 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozata alapján elrendelt vizsgálatoknak. A határozatban fel kell tüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 38i. cikkben előírt kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bíróságával felülvizsgáltatható.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek kilétéről azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén a vizsgálatra sor kerül. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői az ESMA kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.

(5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(6) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérésének engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a) az ESMA (3) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b) a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataiban foglalt adatokat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

38d. cikkHelyszíni ellenőrzések

(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek üzlethelyiségeiben.

(2) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek az ESMA vizsgálati határozatával érintett személyek bármely üzlethelyiségébe beléphetnek, és rendelkeznek a 38b. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelyiséget, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3) Az ESMA a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA– az érintett illetékes hatóság tájékoztatása után – előzetes értesítés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést. Az e cikk szerinti ellenőrzéseket el kell végezni, amennyiben az érintett hatóság megerősítette, hogy nem emel kifogást azokkal szemben.

(4) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amelyben fel kell tüntetni a 38g. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságokat, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek.

(5) A 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban fel kell tüntetni az ellenőrzés tárgyát és célját, meg kell határozni az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint utalni kell a 38i. cikkben előírt kényszerítő bírságra, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekre és azon jogra, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága által felülvizsgálható.

(6) Azon tagállam illetékes hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, amelynek területén a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az ESMA kérésére aktívan segítik az ESMA által felhatalmazott tisztviselőket és más személyeket. Az érintett tagállam illetékes hatóságának tisztviselői szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(7) Az ESMA arra is felkérheti az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében az e cikkben és a 38b. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket.

(8) Amennyiben az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, úgy az érintett tagállam illetékes hatósága – szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező hatóság bevonásával – megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.

(9) Amennyiben az (1) bekezdésben említett helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti jogszabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(10) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzés vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a)  az ESMA (5) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b)  a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataiban foglalt adatokat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

38e. cikkInformációcsere

Az ESMA-nak és az illetékes hatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül át kell adniuk egymásnak az e rendeletben meghatározott feladataik ellátásához szükséges információkat.

38f. cikkSzakmai titoktartás

A 2014/65/EU irányelv 76. cikkében említett szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik az ESMA-ra és minden olyan személyre, aki az ESMA-nak vagy más olyan személynek lát vagy látott el feladatokat, amelyre vagy akire az ESMA feladatokat ruházott át, ideértve az ESMA által megbízott ellenőröket és szakértőket is.

38g. cikkAz ESMA felügyeleti intézkedései

(1) Amennyiben az ESMA megállapítja, hogy a 38a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt valamely személy elkövette a IVa. címben felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több intézkedést hozza:

a) a személyt a jogsértés megszüntetésére kötelező határozatot fogad el;

b) a 38h. és 38i. cikknek megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el;

c) hirdetményt ad ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések meghozatalakor az ESMA figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyosságát, tekintettel a következő kritériumokra:

a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;

b) a jogsértés okozott-e vagy elősegített-e pénzügyi bűncselekményt, illetve tulajdonítható-e egyéb módon ilyen bűncselekmény a jogsértésnek;

c) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el;

d) a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

e) a jogsértésért felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi ereje;

f) a jogsértés befektetők érdekeire gyakorolt hatása;

g) a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség nagysága, vagy harmadik feleknek a jogsértésből származó vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

h) a jogsértésért felelős személy ESMA-val való együttműködésének mértéke, amely nem érinti az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásának kötelezettségét;

i. a jogsértésért felelős személy által elkövetett korábbi jogsértések;

j) a jogsértésért felelős személy által a jogsértés után, a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(3) Az ESMA indokolatlan késedelem nélkül értesíti a jogsértésért felelős személyt az (1) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, és közli azokat a tagállamok illetékes hatóságaival és a Bizottsággal. A határozat elfogadásának időpontjától számított 10 munkanapon belül közzéteszi azt a honlapján.

Az első albekezdésben említett közzététel tartalmazza a következőket:

a)   a jogsértésért felelős személy azon jogának megerősítése, hogy jogorvoslattal élhet a határozat ellen;

b)   adott esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásának megerősítése és annak közlése, hogy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya;

c)   annak közlése, hogy az ESMA fellebbviteli tanácsa az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.

2. FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI SZANKCIÓK ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEK

38h. cikkPénzbírságok

(1) Amennyiben a 38k. cikk (5) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy valamely személy – szándékosan vagy gondatlanságból – elkövetett a IVa. címben felsorolt egy vagy több jogsértést, e cikk (2) bekezdésének megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el.

A jogsértés akkor minősül szándékos jogsértésnek, ha az ESMA olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy egy személy kifejezetten a jogsértés elkövetésének szándékával járt el.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság maximális összege 200 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euró, a nemzeti pénznemben ennek megfelelő érték. .

(3) A pénzbírság (1) bekezdés szerinti összegének meghatározása során az ESMA figyelembe veszi a 38g. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat.

38i. cikkKényszerítő bírságok

(1) Az ESMA határozatban kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezzen:

a) valamely személyt a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 38b. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott határozattal;

b) a 38b. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt:

– a 38b. cikk szerinti határozatban kért információk hiánytalan szolgáltatására;

– arra, hogy vesse alá magát vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át az előírt nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 38c. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat keretében benyújtott egyéb információkat;

– arra, hogy vessék alá magukat a 38d. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot a késedelem minden egyes napja után ki kell szabni.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az előző üzleti év átlagos napi árbevételének 3 %-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptá