Eljárás : 2018/2113(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0033/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0033/2019

Viták :

PV 11/02/2019 - 16
CRE 11/02/2019 - 16

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.17

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0078

JELENTÉS     
PDF 243kWORD 71k
28.1.2019
PE 629.657v02-00 A8-0033/2019

a Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtásáról

(2018/2113(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: Mercedes Bresso

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Eljárás és források

2018. május 31-én az előadó megbízást kapott arra, hogy jelentést készítsen a Bizottság feletti parlamenti ellenőrzésre vonatkozóan a Szerződésben fogalt rendelkezések végrehajtásáról.

Kinevezése óta az előadó többek között az alábbi események keretében gyűjtött információt és az alábbi forrásokra támaszkodott:

  az Alkotmányügyi Bizottságban 2018. október 10-én tartott meghallgatás;

  „A Parlament Európai Bizottság feletti ellenőrzése: a Szerződés rendelkezéseinek végrehajtása” című, a Parlament Kutatószolgálata által végzett utólagos hatásvizsgálat;

A kutatás eredményei

A parlamenti felügyelet a demokratikus legitimitás előfeltétele. A jogalkotási folyamat közelmúltbeli változásai és a végrehajtó hatalmi ág megnövekedett jogalkotási szerepe a parlamenti ellenőrzési eljárások megerősítését tették szükségessé. Ez a jelenség nem idegen az Unió intézményi struktúrájától, tekintve, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén jogalkotási hatásköröket szerez és egyre nagyobb mértékű az „átpolitizálódása”, továbbá a jogszabályok hatékonyságának javítása érdekében nagyobb szükség van a jogszabályok megerősítésére. A jelentésnek ezért arra kell törekednie, hogy újraértékelje a Parlament Bizottság feletti ellenőrzési szerepét, és ezekhez az új intézményi fejleményekhez igazítsa.

A Bizottság feletti parlamenti ellenőrzés meglévő eszközei

A Bizottság testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel (az EUMSZ 17. cikke). A Bizottság feletti parlamenti felügyelet jogkörei nemcsak a Szerződésekből származnak, hanem másodlagos jogszabályokból vagy intézményközi megállapodásokból is, amilyen például az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás, valamint a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás.

A parlamenti ellenőrzésre szolgáló eszközök a következő kategóriák valamelyikébe sorolhatók:

-  A Bizottság elnökének megválasztása és a Bizottság beiktatása

A Bizottság elnökének megválasztása (az EUSZ 14. és 17. cikke)

A Szerződés értelmében az EU államfői – figyelembe véve az európai választások eredményeit – javaslatot tesznek a Bizottság elnöki posztjára (az EUSZ 17. cikke). A jelöltet a Parlament választja meg (az EUSZ 14. cikke).

A csúcsjelöltállítási eljárás – amelyet a Parlament első alkalommal 2014-ben indított el – szorosabb kapcsolatot teremtett a Parlament és a Bizottság között, a biztosjelöltek meghallgatásának jól bevált gyakorlatával együtt kialakítva az irányítás feletti parlamenti ellenőrzés formáját. A csúcsjelöltállítási eljárást a Szerződés formálisan nem írja elő – az a Parlament által 2014-ben megindított politikai folyamat következménye, amely a PPE képviselőcsoport vezető jelöltje, Claude Juncker Bizottság elnökéül való kinevezéséhez vezetett.

Egyelőre a jövő kérdése, hogy a 2019. évi választások során hogyan alakul majd a listavezető-jelölési eljárás, figyelembe véve az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i európai parlamenti határozat ajánlásait. Ez a folyamat fontos lépés a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolat megerősítése felé, amelyet részletesebb alkalmazási feltételek meghatározásával még jobban meg kell szilárdítani.

A Bizottság beiktatása (az EUSZ 14. és 17. cikke)

Az illetékes bizottságokkal tartott nyilvános meghallgatások keretében a biztosjelölteknek 1995 óta meg kell jelenniük a Parlament előtt, amely gyakorlatot a Parlament dolgozta ki és az eljárási szabályzatában is rögzítette, ugyan ez a Szerződésekben nem szerepel. Ezt követően a Parlament szavaz a biztosi testület egészének jóváhagyásáról. Ezidáig háromszor fordult elő, hogy a biztosjelöltek a parlamenti meghallgatás negatív eredményét követően visszavonták jelöltségüket (Rocco Buttollione 2004-ben, Rumiana Jeleva 2010-ben és Alenka Bratušek 2014-ben)

Amennyiben egy biztos jelentősen megváltoztatja portfólióját a Bizottság hivatali ideje alatt, vagy jelentősen megváltozik a Bizottság összetétele, az érintett biztosokat ismét nyilvános meghallgatásra hívják a Parlamentbe. 2010 és 2018 között öt ilyen újabb meghallgatásra került sor a biztosjelöltekkel.

-  A Bizottság elszámoltatását szolgáló eszközök

Bizalmatlansági indítvány (az EUSZ 17. cikke és az EUMSZ 234. cikke)

A Bizottsággal szembeni bizalmatlansági indítványra vonatkozó parlamenti hatáskört a végrehajtó hatalom iránti bizalom elvesztéséről szóló szavazásnak lehet tekinteni. A Parlamentnek jogában áll, hogy a leadott szavazatok kétharmados többségével – az EP-képviselők többségét képviselve – elmarasztalja a Bizottságot. A Parlament eljárási szabályzata szerint (119. cikk) az európai parlamenti képviselők egytizede nyújthat be ilyen indítványt.

A Parlament elé eddig beterjesztett nyolc bizalmatlansági indítvány közül egyet sem fogadtak el, főként a rendkívül magas küszöbérték miatt (kétharmados többség). 1999-ben a Santer vezette Bizottság még azelőtt lemondott, hogy a Parlament lemondásra kényszerítette volna. Erre azután került sor, hogy a Parlament elutasította a Bizottság 1996. évi mentesítését.

A Bizottság egy adott tagja iránti bizalom megvonása

A Szerződések nem rendelkeznek a biztosok egyéni felelősségéről, mivel a Bizottságot a Parlament felé testületileg felelősséggel tartozó szervnek tekintik. Ugyanakkor az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás értelmében a Parlament felkérheti a Bizottság elnökét arra, hogy vonja meg a bizalmat a Bizottság valamely tagjától. Amennyiben a Bizottság elnöke erre nem hajlandó, akkor ezt a Parlament előtt meg kell indokolnia. Ezt a rendelkezést eddig soha nem alkalmazták.

Vizsgálati jog (az EUMSZ 226. cikke)

Az EUMSZ 226. cikke értelmében a Parlamentnek joga van ideiglenes vizsgálóbizottság létrehozására az uniós jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértések vagy hivatali visszásságok kivizsgálására (az EUMSZ 226. cikke). Ugyanez a cikk kezdeményezési jogot is biztosít a Parlament számára ahhoz, hogy javaslatot tehessen a vizsgálati jogát szabályozó rendelkezések részletezéséhez, amelyet a Tanács és a Bizottság egyetértését követően kell elfogadni.

A vizsgálóbizottságokban ezidáig lefolytatott valamennyi parlamenti vizsgálat kimutatta, hogy a hatályos jogi keret(1) túlságosan korlátozó az egyes tanúk beidézésére, a dokumentumokhoz való hozzáférés kérelmezésére és a Parlament vizsgálati hatásköreinek gyakorlására vonatkozó szankciók kiszabására vonatkozóan. A vizsgálati jogról szóló rendeletre irányuló – a Tanáccsal és a Bizottsággal jelenleg is tárgyalás alatt álló – parlamenti javaslat(2) a Parlament hatáskörét szándékozik növelni e területeken.

2009 óta a Parlament két vizsgálóbizottságot állított fel: a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottságot (EMIS), valamint a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottságát (PANA).

Bár a hatályos jogi rendelkezések nem tesznek lehetővé kötelező erejű ajánlásokat, a jelek szerint a Bizottság komolyan veszi azokat, amint az az EMIS vizsgálóbizottság munkája esetében is történt. Ez bizonyára a Parlament és a Bizottság közötti szorosabb politikai kapcsolatoknak is betudható, különösen a 2014-es választások óta.

A felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok parlamenti ellenőrzése

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok az általános alkalmazásra vonatkozó normák elfogadását teszik lehetővé a Bizottság számára, míg a végrehajtási aktusok nem jogalkotási jellegűek, céljuk pedig a jog egységes alkalmazásának biztosítása az EU tagállamaiban. E különböző jelleg miatt a Parlament előtti ellenőrzési lehetőségek is eltérőek a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok esetében.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat illetően a Parlament vétójoggal és a felhatalmazás visszavonásának jogával rendelkezik, míg a végrehajtási aktusok esetében nincs hatásköre azok megakadályozására. A végrehajtási aktusok tekintetében az ellenőrzési hatáskör a nemzeti szintre helyeződik, ahol a tagállamoknak a „tanácsadó-bizottsági és a vizsgálóbizottsági eljárásokon” keresztül lehetőségük van a végrehajtási jogi aktus tartalmának alakítására. A tagállamokat azonban kormányaik képviselik e testületekben, és a tagállamokban felállított intézményi struktúrától függően előfordulhat, hogy egyes tagállamokban ezen intézkedésekre nem terjed ki a parlamenti felügyelet. Ezért alapvető fontosságú, hogy nemzeti szinten is megvalósuljon a végrehajtó hatalom intézkedéseit ellenőrző parlamenti felügyelet.

2018. júniusig a Parlament soha nem vont vissza felhatalmazást, és csak nyolcszor emelt kifogást egy Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. Az alap-jogiaktus – amellett, hogy felhatalmazza a Bizottságot felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására – azt az időtartamot is meghatározza, amelyre vonatkozóan ezt a hatáskört a Bizottságra ruházzák. A felhatalmazás időtartama adható 1) határozatlan időre, 2) hallgatólagosan meghosszabbítható határozott időtartamra, (3) nem meghosszabbítható határozott időtartamra. A statisztikák alapján határozatlan időszakra szóló felhatalmazást csak 13 esetben, hallgatólagosan meghosszabbítható határozott időtartamra szólót 158 esetben, és egy konkrét időtartamra szólót 41 esetben adtak.

Mivel a végrehajtási aktusok száma az elmúlt években megnőtt, és mivel a tagállamok végrehajtó hatalma gyakorolja az ellenőrzést a Bizottság felett a végrehajtási jogi aktusok végrehajtása során, meg kell erősíteni a Parlament szerepét a parlamenti ellenőrzés tekintetében, és egyértelmű kritériumokat kell bevezetni a végrehajtási és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közötti különbségtételhez.

Szóbeli és írásbeli választ igénylő kérdések (az EUMSZ 230. cikkének (2) bekezdése)

Az EUMSZ 230. cikkének (2) bekezdése szerint a Parlamentnek lehetősége van írásbeli és szóbeli választ igénylő kérdések megfogalmazására, de azokat csak a Bizottságnak – a Tanácsnak viszont nem – intézheti, annak ellenére, hogy a Tanács és az Európai Tanács elnöke egyaránt elfogadták, hogy önkéntes alapon válaszolnak a Parlament által feltett kérdésekre. Ez tehát inkább puha eszköznek tekinthető, amellyel ráirányítják a figyelmet egy problémára, vagy további információt kérnek. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a Bizottság a Parlament összes írásbeli kérdésére választ adott, még ha nem is tartotta be mindig a megadott határidőket. Ugyanez nem mondható el a szóbeli választ igénylő kérdésekről, mivel az Elnökök Értekezlete határoz arról, hogy ezek a kérdések napirendre kerülnek-e vagy sem.

A Parlament eljárási szabályzata (129. cikk) lehetővé teszi „a Bizottsághoz intézett kérdések órája” megszervezését, amely a parlamenti demokráciákban megszokott ellenőrzési eszköznek tekinthető. Erre azonban a gyakorlatban nem kerül sor, vélhetően amiatt, mert ez átfedéseket okozna a plenáris üléseken a Bizottság által megválaszolt szóbeli kérdések funkciójával.

Jogi eljárások

A Szerződés feljogosítja a Parlamentet arra, hogy a Bizottság ellen jogi eljárást indítson, és felkérje a Bíróságot, hogy vizsgálja felül a Bizottság jogi aktusainak jogszerűségét (az EUMSZ 263. cikke). Az EUMSZ 265. cikke feljogosítja a Parlamentet arra, hogy mulasztás megállapítása iránti keresetet indítson a Bizottság ellen. Ugyan a Parlament által kezdeményezett, Bizottsággal szembeni jogi eljárások száma meglehetősen alacsony (2009 óta 10 kérelem, 5 intézkedés), a jelek szerint a Parlament végső eszközként él e jogkörével, amikor minden egyéb lehetséges intézkedést kimerített.

-  Az irányítás feletti ellenőrzés eszközei

A Bizottságot elszámoltató eszközökön kívül az irányítás feletti ellenőrzés eszközei lehetővé teszik a Parlament számára, hogy proaktív módon és hatékonyan alakítsa az EU politikai és jogalkotási menetrendjét.

A Bizottság jelentéstételi kötelezettségei

Az EUMSZ 249. cikke az Unió tevékenységeiről szóló általános jelentés közzétételét írja elő a Bizottság számára, amely jelentést az EUMSZ 233. cikke értelmében a Parlament egy nyilvános ülés keretében megvitat.

A Bizottságnak – figyelembe véve az EU fejlődését – három éven belül jelentést kell tennie a Parlamentnek a megkülönböztetésmentességről és az uniós polgárságról (az EUMSZ 25. cikke).

Emellett jelentést kell benyújtania a Parlamentnek a gazdaságpolitika többoldalú felügyeletének eredményeiről (az EUMSZ 121. cikkének (5) bekezdése).

A Parlamentnek megküldendő további éves jelentések a (szociálpolitikáról szóló) 151. cikk célkitűzéseinek megvalósításában elért előrehaladásról (az EUMSZ 159. cikke), valamint az Unión belül szociális téren bekövetkezett fejleményekről (az EUMSZ 161. cikke) szólnak.

Az EUMSZ 175. cikke előírja a Bizottság számára, hogy jelentést nyújtson be a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása terén elért eredményekről, valamint arról, hogy az e cikkben előírt különböző eszközök miként járultak hozzá ehhez. Ezt a jelentést háromévente kell benyújtani.

Az EUMSZ 190. cikke értelmében benyújtandó bizottsági jelentésnek tartalmaznia kell a kutatási és technológiafejlesztési tevékenységekre, valamint az előző év során elért eredmények terjesztésére vonatkozó információkat.

A harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások során a Bizottság az EUMSZ 207. cikk értelmében köteles rendszeresen jelentést tenni a Parlamentnek e tárgyalások előrehaladásáról.

Egy másik, az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a Parlamentnek benyújtandó bizottsági éves jelentés témája az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás elleni küzdelem.

A menetrend proaktív kidolgozása

A Bizottságnak minden év elején jelentést kell küldenie a Parlamentnek, amelyben beszámol az adott évre vonatkozó munkaprogramjáról (az EUMSZ 190. cikke). A keretmegállapodás részletes ütemtervet tartalmaz erre az eljárásra vonatkozóan.

Minden év első félévében rendszeres párbeszéd folyik a biztosok és a megfelelő parlamenti bizottságok között, ezt követően jelentés készül a Bizottsági Elnökök Értekezletének e párbeszéd eredményeiről, valamint a Bizottsági Elnökök Értekezlete és a Bizottság alelnökei közötti rendszeres eszmecserére kerül sor. Ebben a platformban a Parlament megfogalmazza a Bizottság munkaprogramjával kapcsolatos prioritásait, amelyeket az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás értelmében a Bizottság köteles figyelembe venni.

Minden év júniusában a Bizottsági Elnökök Értekezlete összefoglaló jelentést nyújt be az Elnökök Értekezletének, amely tartalmazza a bizottsági munkaprogram végrehajtása vizsgálatának eredményeit, a Parlament prioritásait a következő bizottsági munkaprogramra vonatkozóan, valamint számba veszi a Bizottsággal folytatott kétoldalú párbeszéd eredményeit. A júliusi ülésen elfogadásra kerül egy állásfoglalás, amely felvázolja a Parlament jogalkotási prioritásokra vonatkozó álláspontját.

Az Unió helyzetéről szóló vitára a szeptemberi strasbourgi plenáris ülésen kerül sor. Ez átláthatóbbá teszi és előzetes parlamenti ellenőrzés alá veti az Unió politikai prioritásait.

Szeptember folyamán a parlamenti bizottságok eszmecserét folytatnak az érintett biztosokkal az egyes szakpolitikai területek jövőbeli prioritásairól, majd ezt követően találkozóra kerül sor a Bizottsági Elnökök Értekezlete és a biztosi testület, valamint adott esetben a Bizottsági Elnökök Értekezlete és a Bizottság elnöke között.

A következő évre szóló munkaprogram elfogadása októberben történik, amelyet a Bizottság elnöke terjeszt a Parlament elé. A Parlament vitát folytat és állásfoglalást fogad el a decemberi plenáris ülésen.

Jogalkotási kezdeményezés

A Szerződés a jogalkotási menetrend meghatározása mellett jogot biztosít a Parlament számára kvázi jogalkotási kezdeményezésekhez is. Az EUMSZ 225. cikke szerint a Parlament felkérheti a Bizottságot javaslatok előterjesztésére a véleménye szerint uniós fellépést igénylő kérdésekben, illetve a Szerződések végrehajtása céljából. A Bizottság nem köteles ilyen javaslatot előterjeszteni, azonban amennyiben nem követi nyomon a Parlament kezdeményezését, erről tájékoztatnia kell a Parlamentet. 2009 óta a Parlament 24 alkalommal élt a 225. cikk szerinti jogával, ebből hétszer legalább részben sikerrel járt, azaz a Bizottság jogalkotási javaslatot tett vagy más, megfelelő intézkedést hozott a kérdésben.

A politikai prioritások és a jogalkotási programozás nyomon követése és végrehajtása

A parlamenti eljárási szabályzat VI. mellékletének 6. cikke részletezi azt az eljárást, amelyet követve a Parlament felülvizsgálja a biztosjelöltek által a kinevezési meghallgatásokon kifejezett kötelezettségvállalásokat és prioritásokat.

Költségvetési eljárás és a költségvetésre vonatkozó mentesítés

Az, hogy a Parlament a költségvetés területén társjogalkotó, bizonyos mértékig befolyást biztosít számára a Bizottság ellenőrzéséhez, mivel a költségvetés elutasítása esetén a havi költségvetési kiadásokat az ideiglenes tizenkettedekre kell korlátozni, ami hatással lehet a Bizottság azon képességére, hogy végrehajtsa a többéves programokat. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Parlament nem élt ezzel a lehetőséggel, amelyre 1979-ben és 1984-ben volt példa.

A költségvetés elköltését illetően a Parlament ellenőrzést gyakorol annak végrehajtása felett, mivel az EUMSZ 319. cikke értelmében mentesítést adhat a Bizottságnak, ily módon hangot adva az uniós költségvetés Bizottság általi végrehajtásával kapcsolatos értékelésének. 2009 óta a Parlament egyszer sem késleltette vagy tagadta meg a mentesítés megadását, minden bizonnyal amiatt, hogy a Bizottság gyakran figyelembe veszi a mentesítési eljárás során megfogalmazott parlamenti ajánlásokat.

Külpolitika

A Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) elsősorban konzultációs és jelentéstételi kötelezettségei vannak a Parlamenttel szemben (az EUSZ 36. cikke, valamint az EUMSZ 218. és 328. cikke). A nemzetközi megállapodások megkötéséhez szükséges parlamenti hozzájárulásra vonatkozó követelmény (az EUMSZ 218. cikke) bevezetésével ugyanakkor a Parlament fontosabb szerephez jutott a külkapcsolatokban, ezért a Bizottság köteles teljes körűen és kellő időben tájékoztatni a Parlamentet az ilyen megállapodásokról folytatott tárgyalások fejleményeiről.

Végrehajtási jelentések és értékelés

A végrehajtási jelentések a végrehajtó hatalom feletti parlamenti ellenőrzés új eszközét jelentik, mivel ajánlásokat fogalmaznak meg és a végrehajtás elemzése alapján formálják a jövőbeli politikát.

Főbb következtetések és ajánlások

Összességében úgy tűnik, hogy a Parlament hatékony politikai ellenőrzési eszközökkel rendelkezik a Bizottság felett. Ugyanakkor szükségesnek tűnik ezek végrehajthatóságának javítása és az EU intézményi szerkezetéből adódó kihívásokhoz való igazításuk.

Az EU végrehajtó hatalma feletti parlamenti felügyeletet érintő legfőbb kihívások:

1.  A Szerződésekben nem szerepel a „végrehajtó hatalom” fogalmának egyértelmű meghatározása. Az EU összefüggésében a különböző szakpolitikai területeken eltérően szervezik meg a „végrehajtó hatalmat”, mivel nem létezik egy olyan lista, amely a Bizottság végrehajtási jogkörébe tartozó valamennyi szakpolitikai területet tartalmazná. Ez tehát felvet néhány fontos kihívást a parlamenti felügyelet számára.

2.  A végrehajtó hatalom többrétegű – európai, nemzeti és néha regionális szintre egyaránt kiterjedve –, amely megköveteli, hogy választott testületek gyakoroljanak valódi demokratikus ellenőrzést e különböző szintek felett.

3.  Az egyes szakpolitikáknak megfelelően ez különböző intézményeket érinthet: a Bizottságot (kizárólagos hatáskörökben), a Bizottságot és a tagállamokat (megosztott irányítású szakpolitikákban), a Tanácsot és az Európai Tanácsot (a KKBP esetében).

4.  Amikor az Európai Tanács átlépi a Szerződésekben számára előírt feladatokat és jogalkotóként jár el, ténylegesen megfosztja a Parlamentet és a nemzeti parlamenteket a végrehajtó szerv felett gyakorolt ellenőrzéstől, ahogyan erre az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a költségvetési paktum esetében sor is került.

5.  Az egyes ellenőrzési mechanizmusok – mint például a bizalmatlansági indítvány – esetében elérendő nagyon magas küszöbérték további kihívást jelent a tényleges parlamenti felügyelet számára.

6.  Az egyes biztosok munkájának folyamatos értékelése nem történik meg.

7.  A Bizottságot csak kollektív felelősség terheli, azaz nincsen olyan mechanizmus, amely az egyes biztosokat felelősségre vonhatná.

8.  Nincs semmilyen parlamenti ellenőrzési mechanizmus a Bizottság főtitkárának és főigazgatóinak kinevezésére irányuló bizottsági adminisztratív eljárásokkal kapcsolatban.

9.  Az Európai Tanács határozza meg az uniós politikai menetrend alakulását, amely korlátozza az irányítás feletti parlamenti felügyeletet.

10.  Annak ellenére, hogy a háromoldalú jogalkotási egyeztetések a parlamenti demokrácia fontos eszközének számítanak, a Parlament ellenőrzési funkcióinak hatékony gyakorlása szempontjából kihívást jelentenek. Az uniós döntéshozatal konszenzusos jellege még nehezebbé teszi a Parlament számára a hatékony politikai ellenőrzést.

11.  Mivel a Bizottság ügynökségek létrehozása révén és a politikai problémák látszólag technikai megoldásával hajlamos depolitizálni az ügyeket, még valószínűtlenebbé téve, hogy a Parlament hatékonyan gyakorolhassa az ilyen kérdések feletti ellenőrzési jogkörét.

Lehetséges válaszok a meglévő kihívásokra:

1.  A többszintű uniós végrehajtó hatalom miatt a nemzeti parlamenteknek ugyanúgy ellenőrizniük kell a nemzeti kormányokat az uniós ügyek tekintetében, mint ahogy uniós szinten a Parlament ellenőrzi a Bizottságot.

2.  Az uniós végrehajtó hatalmat észszerűsíteni kell, és úgy kell meghatározni, hogy a Bizottság váljon a legfőbb végrehajtó szervvé.

3.   Mivel a végrehajtó hatalom az Unión belül többszintű, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti párbeszédet fokozni kell, valamint – az alkotmányos jogköreik szabtak keretek túllépése nélkül – érdemibbé és jelentőségteljesebbé kell tenni, annak érdekében, hogy a végrehajtó hatalomba az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa is beletartozhasson, amikor végrehajtó szervként tevékenykednek.

4.  A Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogát garantálni, konszolidálni és erősíteni kell. Hasonlóképpen, a Parlament fontolóra vehetné munkamódszereinek megreformálását, hogy megerősítse a Bizottság feletti politikai ellenőrzési feladatainak gyakorlását.

5.  Ez egyben azt is jelentené, hogy a Bizottság megerősített végrehajtó kapacitással rendelkezne a gazdasági és monetáris politikák tekintetében.

6.  A felügyeletet szolgáló, de legfőképpen a Bizottság elszámoltatására alkalmazott eszközöket alapos elemzéssel kell kiegészíteni, amely megvizsgálja, milyen hibák történtek és miért.

7.  A különböző – az elszámoltathatóságot és az irányítást is figyelembe vevő – felügyeleti eszközök kombinációja uniós összefüggésben jobb eredményekhez vezethet a parlamenti felügyelet terén.

8.  Léteznek olyan eszközök, amelyeket a gyakorlatban nem alkalmaznak (például a bizalmatlansági indítvány). A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatnak a csúcsjelöltállítási eljárásból adódó szorosabbra fűzése, valamint a biztosok valamely parlamenti képviselőcsoporttal való azonosulása miatt, ezen eszközök jövőbeli alkalmazása még nehezebbé válhat.

9.  A Bizottságnak alaposabban meg kellene fontolnia a Parlament által az EUMSZ 225. cikke értelmében indított jogalkotási kezdeményezések lehetőségét.

10.  Meg kellene erősíteni azt a gyakorlatot, hogy a nemzeti parlamentek megosztják egymás között a parlamenti felügyelet területén kialakított bevált gyakorlataikat, például úgy, hogy a tanácsi megbeszélések előtt és után az adott miniszterek és a szakbizottságok között – megfelelő körülmények között és időkereten belül – rendszeres vitákat folytatnak a biztosokkal, valamint az európai parlamenti képviselőkkel folytatott eszmecserét szolgáló üléseket tartanak.

11.  A Szerződés jövőbeli módosítása során meg kellene változtatni a bizalmatlansági indítványhoz kapcsolódó rendelkezéseket, hogy csökkenjen az előírt küszöbérték, valamint hogy eljárásokat lehessen bevezetni az egyes biztosok Parlament általi, hivatali idejük alatt történő felelősségre vonására.

12.  Gyorsan el kell fogadni a Parlamentnek a vizsgálati jogról szóló rendeletre irányuló javaslatát annak érdekében, hogy a Parlament ténylegesen olyan hatásköröket kaphasson, amelyek lehetővé teszik, hogy ezt az alapvető parlamenti eszközt a végrehajtó hatalom elszámoltatására alkalmazza.

13.  A megfelelő parlamenti ellenőrzés biztosítása érdekében egyértelmű szabályokra van szükség a végrehajtási és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elhatárolása tekintetében.

14.  A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a főtitkár, a főigazgatók és az igazgatók kinevezésével kapcsolatos adminisztratív eljárásokat, és az Unió intézményi struktúrájának további parlamentarizálásával összefüggésben tervbe kell venni az Unió végrehajtó hatalma vezető tisztviselőinek parlamenti meghallgatását.

(1)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 1995. április 19-i határozata az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlását szabályozó részletes rendelkezésekről (HL L 113., 1995.5.19., 1. o.)

(2)

P7_TA(2014)0429 és P7_TA(2012)0219.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtásáról

(2018/2113(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerződésnek az Európai Parlament Európai Bizottság feletti politikai felügyeletére vonatkozó rendelkezéseire és különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14., 17. és 25. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121., 159., 161., 175., 190., 225., 226., 230., 233., 234., 249., 290., 291., 319. és 325. cikkeire,

–  tekintettel az EUSZ 17. cikkére, amely megbízza a Bizottságot az Unió általános érdekeinek előmozdításával, valamint monopóliumot biztosít számára ahhoz, hogy „ennek érdekében” kezdeményezéseket tegyen,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodásra, valamint a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2013. évi intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló 2017. február 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára és különösen annak (2) és (8) bekezdésére, amely újólag megerősíti, hogy a csúcsjelöltállítási (Spitzenkandidaten-) eljárás a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyt tükröző alkotmányos és politikai gyakorlat(3)

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és a 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalására(4), valamint a jelenleg zajló intézményközi tárgyalásokra;

–  tekintettel az európai ombudsmannak az új főtitkár Bizottság általi kinevezéséről szóló 488/2018/KR és 514/2018/KR egyesített panaszokkal kapcsolatos ülésekről és a dokumentumok vizsgálatáról szóló jelentésére, valamint az említett ügyekkel kapcsolatos ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzatára, többek között annak 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0033/2019),

A.  mivel az Unió Szerződésekben rögzített intézményi kerete az Unió egyik jogalkotási szerveként a Parlamentre ruházza a Bizottság feletti politikai felügyelet felelősségét;

B.  mivel a Bizottság felelősségre vonása céljából számos eszköz áll a Parlament rendelkezésére, például a bizalmatlansági indítvány (az EUSZ 17. és az EUMSZ 234. cikke), annak a lehetősége, hogy megkérje a Bizottság elnökét, hogy vonja meg bizalmát a Bizottság valamely tagjától (a Parlament eljárási szabályzata 118. cikkének (10) bekezdése), a vizsgálati jog (az EUMSZ 226. cikke), a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok feletti ellenőrzés hatásköre (az EUMSZ 290. és 291. cikke), a szóbeli vagy írásbeli választ igénylő kérdések feltevésének joga (az EUMSZ 230. cikkének (2) bekezdése), valamint az arra irányuló jog, hogy valamilyen jogszerűségi kérdésben (az EUMSZ 263. cikke) vagy a Bizottság mulasztása esetén jogi eljárást indítson a Bizottság ellen;

C.  mivel ezen lehetőségek mellett a Parlament széles eszköztárral rendelkezik a felügyelet gyakorlására, és ezek segítségével proaktív módon alakíthatja az európai politikai menetrendet;

D.  mivel a költségvetés az Európai Unió legfontosabb eszköze a célkitűzéseinek és stratégiáinak megvalósításában, és ezért a költségvetési ellenőrzés rendkívül fontos;

E.  mivel a Spitzenkandidaten-eljárás tükrözi a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi egyensúlyt, és így jelentős mértékben megszilárdította és megerősítette a két intézmény közötti köteléket, és ezzel a Bizottság nagyobb mértékű átpolitizálódásához vezetett, aminek együtt kell járnia azzal, hogy a Parlament fokozottabban ellenőrzi a Bizottság végrehajtó funkcióit;

F.  mivel az EUSZ 17. cikke szerint a Bizottság elnökét az uniós állam- és kormányfők javaslata alapján és az európai választások eredményeit, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációkat figyelembe véve a Parlament választja meg; mivel az EUSZ 17. cikke arról is rendelkezik, hogy ugyanezt az eljárást kell követni abban az esetben is, ha a Parlament elutasítja a javasolt jelöltet, a Parlamenttel való konzultációt is beleértve;

G.  mivel a biztosi testület beiktatását megelőzően valamennyi biztosjelöltnek meghallgatáson kell átesnie, és mivel a Parlament a mandátuma ideje alatt felülvizsgálhatja a biztosjelöltek által e meghallgatás során kifejtett kötelezettségvállalásokat és prioritásokat, beleértve annak értékelését is, hogy személyes hátterük alkalmassá teszi-e őket a hivatal által támasztott követelményeknek való megfelelésre;

H.  mivel a Szerződések feljogosítják a Parlamentet arra, hogy a Bizottság egésze elleni bizalmatlansági indítványról szavazzon, egyetlen biztostól azonban nem tudja megvonni a bizalmat;

I.  mivel a biztosok testületének kollektív felelőssége ellenére a Parlamentnek biztosítania kellene az egyes biztosok egyéni munkája feletti hatékony politikai felügyeletet;

J.  mivel a Bizottság új főtitkárának közelmúltbeli kinevezése komoly aggályokat vetett fel a vezető bizottsági tisztviselők szerepével és politikai befolyásával kapcsolatban;

K.   mivel 2019-ben a Bizottság új elnöke és az új biztosok kinevezésekor a Bizottság főtitkári posztjának betöltésére új, a szabályoknak megfelelő eljárást kell lefolytatni;

L.  mivel a Bizottságnak a Szerződésben rögzített kötelezettsége, hogy rendszeresen jelentést tegyen a Parlamentnek: az Unió általános tevékenységéről évente (az EUMSZ 249. cikke); a megkülönböztetésmentességre és az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról háromévente (az EUMSZ 25. cikke); a gazdaságpolitika többoldalú felügyeletének eredményeiről (az EUMSZ 121. cikkének (5) bekezdése); a szociálpolitika terén elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 159. és 160. cikke); a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése tekintetében elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 175. cikke); az Unió kutatási tevékenységeiről évente (az EUMSZ 190. cikke); a csalás elleni küzdelemről évente (az EUMSZ 325. cikke); valamint a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások esetén (az EUMSZ 207. cikke);

M.  mivel továbbá a másodlagos jog tekintetében a Bizottság feladata, hogy vizsgáljon felül és értékeljen különböző irányelveket és rendeleteket, és számoljon be megállapításairól;

N.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás elfogadásával a Parlament további lehetőséget kapott a Bizottság által a bizottsági munkaprogramban évente javasolt jogalkotási menetrend alakítására;

O.  mivel a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament valódi társjogalkotóvá vált a költségvetés területén, és feladatává vált, hogy mentesítést adjon a Bizottságnak az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében;

P.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament kiterjesztette befolyását az Unió külső politikáinak felügyelete tekintetében, ugyanis egyetértési hatáskört kapott a nemzetközi megállapodások megkötésével kapcsolatban, és ezért az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások valamennyi szakaszában a Bizottságnak haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet (az EUMSZ 218. és az EUSZ 50. cikke);

Q.  mivel az Európai Unióból való kilépésről az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások körülményei az átláthatóság és a Parlament bevonása tekintetében példaértékűek voltak;

R.   mivel a Parlament ellenőrzési jogainak terjedelme rendkívül eltérő a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok között; mivel a Parlamentnek jogában áll megvétózni egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust és/vagy visszavonni a felhatalmazást, a végrehajtási aktusokkal kapcsolatos hatásköre azonban sokkal kisebb horderejű;

S.  mivel az Unió jelenlegi intézményi szerkezetéből adódóan és amiatt, hogy a Szerződésekből hiányzik a végrehajtó hatalom pontos fogalommeghatározása, az uniós végrehajtó hatalom koncepciója rendkívül bonyolult, és az európai, nemzeti és regionális szintekre tagozódik;

T.  mivel az Európai Parlament és a nemzeti és regionális parlamentek közötti, az alkotmányos hatásköreikkel összhangban álló és az EUSZ 10. cikke (2) bekezdésének megfelelő szorosabb együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy az európai jogalkotás végrehajtása tekintetében kezelni lehessen a végrehajtó funkciók parlamenti ellenőrzésének kérdését;

U.  mivel az átláthatóság, valamint a Parlamentnek az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásokba való erőteljes bevonása pozitív hatással volt e tárgyalások kimenetelére, megteremtve a bizalom és az egység légkörét, és ennek inspirálóan kell hatnia a jövőbeli nemzetközi tárgyalások gyakorlatában;

Fő következtetések

1.  emlékeztet arra, hogy az uniós szervek feletti ellenőrzés az Európai Parlament egyik legfőbb feladata, és hogy a Bizottság Parlament előtti elszámoltathatósága az Európai Unió működésének és a demokratikus ellenőrzésnek egyik alapvető elve;

2.  úgy véli, hogy a Parlament nem használja ki teljes mértékben a végrehajtó hatalom feletti politikai ellenőrzést szolgáló valamennyi eszközét, aminek számos oka közül némelyik az Unió intézményi struktúrájából ered, némelyik pedig például az intézményközi dinamika változásának következménye, ami azzal jár, hogy egyes eszközök nehezen alkalmazhatóak vagy nem kellően hatékonyak;

3.  elismeri a Spitzenkandidaten-eljárásban rejlő lehetőségeket és annak sikeres végrehajtását, melynek során valamennyi európai polgárnak – az általuk előnyben részesített jelölt által vezetett listára történő szavazással – közvetlen beleszólása van a Bizottság elnökének megválasztásába; ezért határozottan támogatja e gyakorlat folytatását a jövőbeli európai választásokon, és minden politikai erőt arra ösztönöz, hogy vegyen részt ebben a folyamatban;

4.  meg van győződve arról, hogy az európai parlamenti választások során az európai politikai pártok listáit a csúcsjelölteknek (Spitzenkandidaten) kellene vezetniük;

5.  emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Bizottság között a Spitzenkandidaten-eljárás eredményeként létrejött erősebb politikai kapcsolat nem gyengítheti a Bizottság feletti parlamenti felügyelet szigorát;

6.  emlékeztet arra, hogy a bizalmatlansági indítvány tekintetében a Szerződésekben rögzített küszöbérték célja, hogy az eszközt ténylegesen csak súlyos esetekben alkalmazhassák; elismeri, hogy a legtöbb parlamenti demokráciához hasonlóan a bizalmatlansági indítvány lehetősége elsősorban az elrettentést szolgálja; mindazonáltal azt javasolja, hogy a Szerződés jövőbeli módosítása során tanulmányozzák vagy vizsgálják meg a küszöbérték átgondolt csökkentésének lehetőségeit, fenntartva ugyanakkor a Szerződésekben rögzített intézményi egyensúlyt;

7.  rámutat arra, hogy a Bizottság átpolitizálódása a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások közvetlen következménye; megjegyzi, hogy ezek a változások nem foglalták magukban az olyan rendelkezések elfogadását, amelyek lehetővé tennék az egyes biztosok elszámoltatását;

8.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ombudsman szavaival élve a főtitkár kinevezésekor a Bizottság „a vonatkozó szabályoknak sem a szövegét, sem pedig a szellemét nem tartotta tiszteletben”;

9.  rámutat arra, hogy a Szerződések nem határozzák meg egyértelműen az uniós végrehajtó hatalom fogalmát, valamint az egyes szakpolitikai területeken eltérőek az illetékes intézmények, attól függően, hogy az Unió közös vagy kizárólagos hatáskörébe tartoznak-e;

10.  úgy véli, hogy a Parlament és a Tanács részvételével valóban kétkamarás jogalkotási rendszert kell létrehozni, amelyben a Bizottság lenne a végrehajtó szerv;

11.  rámutat arra, hogy amikor európai ügyekről van szó, a nemzeti parlamenteknek is az Európai Parlament végrehajtó hatalom feletti felügyeleti szerepéhez hasonló hatáskört kellene biztosítani saját végrehajtó szerveik felett; úgy véli, hogy ez az elszámoltathatóság az Európai Unión belüli nemzeti parlamentek szerepének sarokköve;

12.  úgy véli, hogy az uniós hatáskörök és politikák egyértelmű jegyzékének hiánya, valamint a hatáskörök több szinten, vagyis európai, nemzeti és regionális szinten történő elosztása megnehezíti, sőt néha lehetetlenné teszi, hogy a Parlament az EUSZ 14. cikkének megfelelően ellássa a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzési feladatait;

13.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések nem ruháznak jogalkotási feladatokat vagy jogalkotási kezdeményezési jogot az Európai Tanácsra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években az Európai Tanács a Szerződések szövegével és szellemével ellentétesen számos fontos politikai döntést hozott a Szerződés keretein kívül, és ezzel de facto kizárta ezeket a döntéseket a Parlament felügyelete alól, és aláásta a demokratikus elszámoltathatóságot, ami az ilyen európai politikák tekintetében elengedhetetlen;

14.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés az éves költségvetési és mentesítési eljárások révén jelentős politikai ellenőrzési hatáskört biztosít a Parlament számára;

15.  emlékeztet arra, hogy a mentesítés évente ismétlődő politikai eljárás, amely utólagos demokratikus ellenőrzést biztosít a Bizottság tevékenysége felett az Európai Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban, amit saját hatáskörben, a tagállamokkal együttműködésben végez;

16.  rámutat arra, hogy a mentesítési eljárásról bebizonyosodott, hogy erőteljes eszköz, amely pozitív hatást gyakorolt az Európai Unió költségvetési rendszerének és pénzügyi irányításának fejlődésére, a menetrend alakítására és arra, ahogyan az uniós politikákat meghatározzák és végrehajtják, miközben erősíti a Parlament egyre növekvő politikai befolyását is;

17.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 318. cikke új elemet adott a költségvetési mentesítés eszköztárához: a pénzügyi helyzetnek az elért eredmények alapján történő értékelését;

18.  aggodalommal jegyzi meg, hogy nincs valódi jogkövetkezménye annak, ha a Parlament úgy dönt, hogy nem ad mentesítést a Bizottságnak; úgy véli azonban, hogy a mentesítés meg nem adása határozott politikai jelzés, mivel ez azt jelenti, hogy a Parlament nem bízik kellőképpen a Bizottság elszámoltathatóságában, ezért azt a Bizottság nem hagyhatja megválaszolatlanul, aminek a helyzet javítását célzó, végleges nyomonkövetési intézkedésekhez kell vezetnie;

19.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy amennyiben a Tanács nem tartja be a lojális együttműködés elvét, a Parlament nem tudja a költségvetési mentesítés intézményi gyakorlata révén ellenőrizni a Tanács költségvetését, és hogy ez a helyzet a Szerződésben foglalt azon kötelezettségek súlyos megsértését jelenti, amelyek előírják, hogy a Parlament ellenőrizze az Unió teljes költségvetését;

20.  javasolja, hogy a Parlament költségvetési ellenőrzési hatáskörének az uniós költségvetés egészére történő kiterjesztése érdekében kezdjenek tárgyalásokat a Tanács, a Bizottság és a Parlament között annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentnek joga legyen információhoz jutni arról, hogy a Tanács hogyan hajtja végre költségvetését, akár közvetlenül, akár a Bizottságon keresztül, és hogy a Tanács válaszoljon a Parlament által feltett írásbeli kérdésekre, és vegyen részt a költségvetésének végrehajtásáról szóló meghallgatásokon és vitákon; úgy véli, hogy amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a Parlamentnek csak a Bizottság számára kell megadnia a mentesítést, és az általános mentesítés során külön állásfoglalásokat kell közzétennie az Unió különböző intézményeiről, szerveiről és ügynökségeiről, biztosítva ezáltal, hogy az uniós költségvetés egyetlen szakaszát se hajtsák végre megfelelő ellenőrzés nélkül;

21.  emlékeztet arra, hogy az intézmények még nem teljesítették a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok alkalmazásának elhatárolását szolgáló kritériumok megállapítására vonatkozó kötelezettségvállalásukat, annak ellenére, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás javította a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos eljárás átláthatóságát;

22.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a költségvetési rendelet 247. cikkével összhangban a következő pénzügyi évben július 31-ig köteles a Parlamentnek a pénzügyi és elszámoltathatósági jelentések integrált csomagját átadni, különösen a végleges összevont beszámolót, az éves igazgatási és teljesítményjelentést, valamint az Unió pénzügyeinek értékelését az elért eredmények alapján, az EUMSZ 318. cikkében foglaltaknak megfelelően;

Ajánlások

23.  a Bizottság felelősségre vonását szolgáló, valamint az ellenőrzést irányító eszközök összekapcsolását javasolja, így maximalizálva mindkettő hatékonyságát;

24.  kitart amellett, hogy többek között intézményközi megállapodások révén, valamint a megfelelő jogalap Bizottság általi használatával garantálni, konszolidálni és erősíteni kell a Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogát;

25.  úgy véli, hogy a Parlamentnek meg kell reformálnia munkamódszereit, hogy megerősítse a Bizottság feletti politikai ellenőrzési feladatainak gyakorlását;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a Parlament által az EUMSZ 225. cikke értelmében indított jogalkotási kezdeményezésekre; felszólítja a Bizottság következő elnökét, hogy kötelezze el magát e célkitűzés mellett, és üdvözli a csúcsjelöltek erről szóló nyilatkozatait; azt szeretné, ha több kezdeményezésből születne jogalkotási javaslat; emlékeztet arra, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 10. cikkének megfelelően a Bizottság köteles gyorsan és alaposan fontolóra venni az uniós jogalkotási aktusok előterjesztésére vonatkozó kéréseket;

27.  elismerését fejezi ki a Bizottságnak, amiért az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló 2017. február 16-i állásfoglalásban megfogalmazott parlamenti ajánlások nyomán pozitív lépéseket tett;

28.   úgy véli, hogy jóllehet a Parlamentnek a jelenlegi alapszerződések értelmében hivatalosan nincsen joga jogalkotási kezdeményezést tenni, a Szerződések jövőbeli módosítása esetén komolyan meg lehetne fontolni azt a lehetőséget, hogy a Parlament jogalkotási kezdeményezéshez való jogot kapjon;

29.  arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy osszák meg a parlamenti felügyelet területén kialakított bevált gyakorlataikat, például tartsanak rendszeres vitákat a tanácsi megbeszélések előtt és után az adott miniszterek és a szakbizottságok között, valamint megfelelő körülmények között és időkereten belül a biztosokkal, valamint ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti ülések tartását; rendszeres csereprogramok kialakítását ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, a Régiók Európai Bizottsága és a jogalkotási hatáskörrel rendelkező tagállami régiók intézményi tisztviselői és képviselőcsoporti személyzete között;

30.  úgy véli, hogy egy évenkénti európai hét lehetővé tenné az európai parlamenti képviselők és a biztosok, különösen a klaszterekért felelős alelnökök számára, hogy a helyi parlamenti képviselőkkel és a civil társadalom képviselőivel együtt megjelenjenek valamennyi nemzeti parlamenti közgyűlés előtt az európai menetrend megvitatása és értelmezése céljából; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés meg tudná erősíteni a Bizottság Lisszaboni Szerződés által előírt demokratikus elszámoltathatóságát;

31.  felszólítja a Parlamentet, hogy erősítse meg a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítésének és végrehajtásának éllenőrzésére rendelkezésre álló kapacitását;

32.  üdvözli a három intézmény által jelenleg annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy egyértelmű kritériumokat határozzanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok alkalmazási köreinek elhatárolására; szorgalmazza e kritériumok lehető leghamarabbi alkalmazását;

33.  arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, valamint adott esetben a regionális parlamenteket, hogy növeljék kapacitásaikat a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés tekintetében, amikor azok az európai jogszabályok végrehajtása vagy átruházása érdekében döntéseket hoznak vagy rendeletjavaslatokat terjesztenek elő;

34.  úgy véli, hogy a Szerződés jövőbeli módosítása során – az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásban már meglévő, némileg korlátozott rendelkezésekre alapozva – javítani kell az egyes biztosok hivatali idejük alatt történő, Parlament általi felelősségre vonását szolgáló eszközöket;

35.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tisztességes együttműködés elvével összhangban kezdjen politikai párbeszédet a vizsgálati jogról szóló rendeletre irányuló parlamenti javaslatról annak érdekében, hogy a Parlament ténylegesen olyan hatásköröket kaphasson, amelyek lehetővé teszik, hogy ezt az alapvető, a világ bármelyik parlamenti rendszerében teljességgel elengedhetetlen parlamenti eszközt a végrehajtó hatalom ellenőrzésére használhassa;

36.  meg van győződve arról, hogy a parlamenti kérdések hasznos felügyeleti eszközként funkcionálnak; ezért szükségesnek tartja, hogy alaposan értékeljék a Bizottság által a képviselők kérdéseire adott válaszok minőségét, valamint a képviselők által feltett kérdések mennyiségét és minőségét;

37.  úgy véli, hogy a kérdések órája a végrehajtó hatalom feletti parlamenti ellenőrzés fontos eleme; arra kéri az Elnökök Értekezletét, hogy az eljárási szabályzat 129. cikkének megfelelően a kérdések óráját újra vegye fel a plenáris ülés napirendjére;

38.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a főtitkár, a főigazgatók és az igazgatók kinevezésével kapcsolatos adminisztratív eljárásokat, hogy a maximális átláthatóság és esélyegyenlőség keretei között teljes mértékben biztosítható legyen a legjobb jelöltek kiválasztása;

°

°  °

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok nemzeti parlamentjeinek, valamint a Régiók Európai Bizottságának.

(1)

HL C 252., 2018.7.18., 215. o.

(2)

HL C 252., 2018.7.18., 201. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0030.

(4)

HL C 443., 2017.12.22., p. 39. o.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (8.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtásáról

(2018/2113(INI))

Előadó: Tomáš Zdechovský

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel a Parlament van felhatalmzva a Bizottság feletti demokratikus ellenőrzés biztosítására, amely politikai természetű, de különböző szempontok és eljárások szerint hajtják végre;

B.  mivel a költségvetés az Európai Unió legfontosabb eszköze a célkitűzéseinek és stratégiáinak megvalósításában, és ezért a költségvetési ellenőrzés rendkívül fontos;

C.  mivel annak ellenére, hogy a Bizottság elkötelezett a teljesítmény mellett, sajnálatos módon a tevékenységalapú költségvetés-tervezés továbbra is alapelv az Unió költségvetésének elkészítésekor;

D.  mivel az eredmények értékelése és a teljesítmény-ellenőrzés a legkorábbi szakaszban a programozási szinten meghatározott célkitűzéseket veszi figyelembe;

E.  mivel az értékelés olyan eszköz, amelynek célja egy folyamat eredményeinek és hatásainak megállapítása és megértése, valamint a döntéshozatal támogatása céljából olyan alternatívák meghatározása, amelyeknek következtében a folyamat tovább javulhat;

1.  emlékeztet arra, hogy az uniós szervek feletti ellenőrzés az Európai Parlament joga, és hogy a Bizottság Parlament előtti elszámoltathatósága az Európai Unió működésének és a demokratikus ellenőrzésnek egyik alapvető elve;

2.  emlékeztet arra, hogy a mentesítés évente ismétlődő politikai eljárás, amely utólagos demokratikus ellenőrzést biztosít a Bizottság tevékenysége felett az Európai Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban, amit saját hatáskörben, a tagállamokkal együttműködésben végez;

3.  rámutat arra, hogy a mentesítési eljárásról bebizonyosodott, hogy erőteljes eszköz, amely pozitív hatást gyakorolt az Európai Unió költségvetési rendszerének és pénzügyi irányításának fejlődésére, a menetrend alakítására és arra, ahogyan az uniós politikákat meghatározzák és végrehajtják, miközben erősíti a Parlament egyre növekvő politikai befolyását is;

4.  hangsúlyozza, hogy a mentesítés fő célja annak ellenőrzése, hogy az Unió pénzeszközeit megfelelően kezelték-e, és a megbizonyosodás minden évben arról, hogy az Unió összes bevétele és kiadása, az ebből adódó egyenleg, valamint az Unió eszközei és forrásai megjelenik-e a mérlegben;

5.  megjegyzi, hogy a Parlamentnek a mentesítés megadására, elhalasztására vagy megtagadására vonatkozó döntése elsősorban – jóllehet nem kizárólagosan – az Európai Számvevőszék általi ellenőrzésen alapul, amely megvizsgálja az elszámolások megbízhatóságát, valamint a mögöttes tranzakciók jog- és szabályszerűségét;

6.  rámutat arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 287. cikke szerint a Számvevőszéknek meg kell vizsgálnia, hogy minden bevétel befolyt-e, hogy minden kiadás törvényes és szabályszerű módon történt, valamint hogy a pénzügyi irányítás stabil volt-e; arra, hogy ennek kapcsán jelentést kell tennie, különösen ha bármilyen szabálytalanságot észlel; arra, hogy a bevételek ellenőrzését az esedékesként megállapított összegek és az Unió számára ténylegesen kifizetett összegek alapján kell végeznie; és arra, hogy a kiadások ellenőrzését a vállalt kötelezettségek és a teljesített kifizetések alapján kell végeznie;

7.  emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek a mentesítés megadásakor nemcsak az Európai Unió pénzügyi gazdálkodásának szabályszerűségét, hanem a teljesítményét is értékelnie kell;

8.  megjegyzi, hogy a Parlament a döntését a Bizottságtól a kiadások végrehajtásával vagy a pénzügyi ellenőrzési rendszer működésével kapcsolatban kért bizonyítékokra is alapozza;

9.  megjegyzi, hogy a Bizottság köteles figyelembe venni a mentesítés keretében tett megfigyeléseket és a Parlament kiadások végrehajtásával kapcsolatos megfigyeléseit is, valamint a javaslatai és hozzászólásai fényében köteles jelentést tenni a megtett intézkedésekről;

10.  emlékeztet arra, hogy a Parlament is megvizsgálja a Számvevőszék által elfogadott különleges jelentéseket, amelyek a különböző ágazatok és szakpolitikák hatékony kezelésére összpontosítanak;

11.  rámutat arra, hogy ezek a jelentések a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvének végrehajtására vonatkoznak, rendszeresen viták melegágyát képezik azzal kapcsolatban, hogy az európai szakpolitikák szereplőinek rendelkezésére állnak-e az Unió politikai szervei által kitűzött célkitűzéseik eléréséhez szükséges anyagi és egyéb eszközök;

12.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 318. cikke új elemet adott a költségvetési mentesítés eszköztárához: a pénzügyi helyzetnek az elért eredmények alapján történő értékelését;

13.  különösen üdvözli azt a tényt, hogy az EUMSZ 318. cikkében meghatározott értékelési jelentés – mivel a pénzügyi teljesítményre összpontosít – kiegészíti az Európai Számvevőszék által az éves jelentésében alkalmazott megfelelőségi szemléletet, és lehetőséget ad az Európai Parlamentnek, hogy értékelje a szakpolitikai eredményeket;

14.  aggodalommal jegyzi meg, hogy nincs valódi jogkövetkezménye annak, ha a Parlament úgy dönt, hogy nem ad mentesítést a Bizottságnak; úgy véli azonban, hogy a mentesítés meg nem adása határozott politikai jelzés, mivel ez azt jelenti, hogy a Parlament nem bízik kellőképpen a Bizottság elszámoltathatóságában, ezért azt a Bizottság nem hagyhatja megválaszolatlanul, aminek a helyzet javítását célzó, végleges nyomonkövetési intézkedésekhez kell vezetnie;

15.  emlékeztet arra, hogy a Prodi/Kinnock reformok bevezették a tevékenységalapú költségvetés-tervezés és tevékenységalapú gazdálkodás alapelveit(1), melyek megkövetelik, hogy a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők minden évben ellenjegyezzék a tevékenységi jelentéseket, és megvalósították a belső ellenőrzési tevékenységek és az eredményszemléletű számvitel reformját;

16.  hangsúlyozza, hogy a reformok politikai célja egy világos hierarchia kidolgozása volt, a politikai céloktól az elérésüket célzó tevékenységekhez szükséges elkülönített erőforrásokon keresztül a célok elérését igazoló teljesítménymutatókig;

17.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a hétköznapok valósága ettől igen eltérő:

a)  habár a Bizottság tevékenységi irányok mentén dolgozta ki a költségvetést, a kidolgozás során leginkább az adminisztráció szervezeti struktúráját követte, és továbbra is nagy számú költségvetési sort tart fenn;

b)  a tevékenységek célkitűzései még mindig nem igazán részei a költségvetési vitának, azokat a költségvetéshez csatolt külön tevékenységi nyilatkozatban mutatják be;

c)  a költségvetés jelenlegi szerkezete nincs teljesen összhangban a többéves pénzügyi kerettel; a többéves pénzügyi keret valamennyi fejezete különféle tevékenységeket tartalmaz, és sok tevékenység több fejezetben is megjelenik;

18.  sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a költségvetési tárgyalások a Parlamentben és a Tanácsban is a többéves pénzügyi keret fejezeteinek tartalékkereteiről folynak, és ritkán foglalkoznak a tevékenységalapú költségvetés-tervezés (ABB) célkitűzéseivel, teljesítménymutatóival vagy mért eredményeivel;

19.  üdvözli, hogy a Bizottság az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslataiban megújította a teljesítmény és az eredményalapú költségvetés-tervezés iránti elkötelezettségét, és kitart amellett, hogy az EU költségvetésének erőteljesebben kell összpontosítania a stabilitásra, az egyszerűségre, a hatékonyabb felhasználásra, az alacsony működési költségekre, az erőforrások hatékony elosztására, a fő politikai prioritások megvalósítására, az európai hozzáadott értékre, az eredményekre, a hatásokra és a nagyobb elszámoltathatóságra és átláthatóságra;

20.  hangsúlyozza, hogy az EU költségvetését a hosszú távú politikai célkitűzésekre és egy átfogó európai uniós jövőképre kell alapozni; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy olyan hosszú távú jövőképet és célkitűzéseket fogadjon el, amelyek garantálják a költségvetési források leghatékonyabb felhasználását;

21.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az új többéves pénzügyi keret programjait „szakpolitikai csoportokba” rendezzék, ami az éves költségvetés címeiben is tükröződni fog; reményét fejezi ki, hogy ez világosabbá teszi majd, hogy e programok hogyan járulnak hozzá a szakpolitikai célokhoz;

22.  üdvözli, hogy Bizottság a szakpolitikai területek koncepcióját 2021-től kezdve össze kívánja hangolni a programcsoportokkal, és hogy ez az összehangolás megkönnyíti az éves költségvetés és a többéves pénzügyi keret fejezeteinek egyeztetését;

23.  emlékeztet arra, hogy a Parlament számos alkalommal megkérte a Bizottságot, hogy az Unió költségvetését a többéves pénzügyi keret politikai célkitűzéseivel összhangban mutassa be, ahogy azt a Parlament elfogadta; véleménye szerint ez lehetővé tenné a költségvetési hatóság számára, hogy könnyebben ellenőrizze és nyomon kövesse a költségvetés előkészítését és végrehajtását;

24.  felteszi a kérdést, hogy a Bizottság miért két külön célkitűzés- és mutatókészletet használ a pénzgazdálkodási teljesítmény mérésére: egyrészt a Bizottság főigazgatói éves tevékenységi jelentéseikben értékelik a gazdálkodási terveikben meghatározott célkitűzések megvalósítását, másrészt a Bizottság az operatív kiadások a költségvetési tervezethez csatolt programindokolásain keresztül méri a kiadási programok teljesítményét;

25.  emlékeztet arra, hogy az operatív kiadások programindokolásaiban említett jelenlegi teljesítménymérési keret 716 különböző típusú mutatót tartalmaz, amelyek 61 általános és 228 konkrét célkitűzés eredményességét mérik;

26.  üdvözli a kiadási programok számának egyharmaddal való csökkentésére és a szabályok következetesebbé tételére vonatkozó bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezettek érdekében történő egyszerűsítés tényleges megvalósítása érdekében minden szükségtelen szabályt, követelményt és eljárást el kell törölni, anélkül azonban, hogy ez veszélybe sodorná az elszámolás alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályosságát;

27.  ismételten felszólítja a Bizottságot arra, hogy:

a)  optimalizálja a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást, a következők révén:

–  az általa a különféle teljesítményjelentéseihez használt célkitűzések és mutatók számának további csökkentése, és az azokra való összpontosítás, amelyek a legjobban mérik az Unió költségvetése által elért teljesítményt, az egyszerűsítés, az átláthatóság és a jobb ellenőrzés érdekében;

–  a minőségi megközelítés kiterjesztése és környezetvédelmi és szociális mutatók bevonása annak érdekében, hogy mérni lehessen az uniós politikák környezetvédelmi és szociális szakpolitikákra gyakorolt hatását;

–  a pénzügyi információk olyan módon történő bemutatása, amely lehetővé teszi azoknak a teljesítményre vonatkozó információkkal való összevetését, hogy világos legyen a kiadás és a teljesítmény közötti kapcsolat;

b)  a teljesítménnyel kapcsolatos jelentés kiegyensúlyozottabbá tétele az EU előtt álló, még leküzdésre váró kihívásokról szóló információk egyértelmű bemutatásával;

c)  nyilatkozat benyújtása a jelentett teljesítményadatok minőségéről;

28.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a költségvetési rendelet 247. cikkével összhangban a következő pénzügyi évben július 31-ig köteles a Parlamentnek a pénzügyi és elszámoltathatósági jelentések integrált csomagját átadni, különösen a végleges összevont beszámolót, az éves igazgatási és teljesítményjelentést, valamint az Unió pénzügyeinek értékelését az elért eredmények alapján, az EUMSZ 318. cikkében foglaltaknak megfelelően;

29.  rámutat arra, hogy a végleges összevont beszámolót kísérő éves igazgatási és teljesítményjelentés elfogadásakor a Bizottság politikai felelősséget vállal a szolgáltatásainak pénzügyi kezeléséért;

30.  kitart amellett, hogy az éves igazgatási és teljesítményjelentésnek nemcsak az Unió kiadásaira vonatkozó hiba becslését, a költségvetést biztosító megelőző és korrekciós intézkedéseket, valamint a Bizottság csalásellenes stratégiájának végrehajtására vonatkozó információkat kell tartalmaznia, hanem az irányításra és a belső ellenőrzésre vonatkozó éves nyilatkozatot is, amely különösen az alábbiakra tér ki:

a)  a Bizottság belső irányítási eszközeinek ismertetése;

b)  az év során végzett stratégiai és műveleti kockázati tevékenységek értékelése, közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatósági nyilatkozat;

c)  a korrupció vagy az összeférhetetlenség áldozatává válásának finanszírozásával szemben hozott megelőző és korrekciós intézkedések értékelése.

31.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós elszámolások elkészítését, és biztosítsa, hogy a megosztott irányítású kiadásokra vonatkozó, megbízható tagállami információk időben elérhetők legyenek, és hogy az uniós kiadásokra vonatkozó vezetői véleményt korábban és az elszámolásokkal együtt terjesszék be az n + 1 évi mentesítő határozat elfogadása céljából, biztosítva az adatok jó minőségét és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást;

32.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek révén az uniós költségvetés végrehajtására irányuló uniós finanszírozási mechanizmusok – amelyek jelenleg különböző eszközöket és azok kombinációit foglalják magukban, így például programokat, strukturális és beruházási alapokat, vagyonkezelői alapokat, a stratégiai beruházási alapokat, garanciaalapokat, mechanizmusokat, pénzügyi eszközöket és makroszintű pénzügyi támogatási eszközöket stb. – világosabbá, egyszerűbbé és koherensebbé válhatnak, valamint jobban tudják biztosítani a kellő átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a teljesítményt, és megértetik a nagyközönséggel, hogyan történik az uniós szakpolitikák finanszírozása és azok milyen előnyökkel járnak;

33.  emlékeztet arra, hogy az EU-finanszírozás 80%-ának kezelése a tagállamokkal közösen történik, ezért a Parlament a nemzeti hatóságokat is köteles ellenőrizni; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ugyanakkor a nemzeti hatóságok gyakran nem hajlandóak a mentesítő hatóság ajánlásait teljesíteni és vizsgálataiban együttműködni;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Bizottság közötti szoros politikai kapcsolatokat a közelmúltban tovább erősítette az úgynevezett Spitzenkandidaten (csúcsjelölti) rendszer; üdvözli ezt az Európai Unió demokratikus deficitjének megoldására, a legitimáció erősítésére és az uniós polgárok bizalmának erősítésére irányuló kísérletet; mindazonáltal emlékeztet a pártfinanszírozásból eredő kockázatra, és felszólítja a Bizottságot, hogy a csalások megakadályozása és az választási kampányok finanszírozásának teljes átláthatósága érdekében szüntesse meg politikai pártok jelenlegi finanszírozási modelljének hiányosságait.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

7.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

8

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Dennis de Jong, Ingeborg Gräßle, Georgi Pirinski, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Bart Staes

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Karin Kadenbach

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Howarth, Jude Kirton-Darling

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

8

+

GUE/NGL

Dennis de Jong

PPE

Ingeborg Gräßle, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra

S&D

John Howarth, Karin Kadenbach, Jude Kirton-Darling, Georgi Pirinski

VERTS/ALE

Bart Staes

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

A tevékenységalapú költségvetés-tervezés fogalmilag egy olyan költségvetés-tervezési módszer, amely a tevékenységekből indul ki, és a költségvetés meghatározásában a költségeket meghatározó tényezőkre vonatkozó adatokat és eltérés-visszacsatolási folyamatokat használ. Ebben az összefüggésben a tevékenységek alapvetőek, mivel azok határozzák meg a költségeket. Ha ellenőrizni lehet a költségek okait (meghatározóit), akkor a költségek jobban irányíthatók és megérthetőek.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Mercedes Bresso, Pascal Durand, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Alain Lamassoure, Jo Leinen, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, Helmut Scholz, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pervenche Berès, Ashley Fox, Sylvia-Yvonne Kaufmann

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Michael Gahler, Jarosław Wałęsa


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

18

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz

NI

Kazimierz Michał Ujazdowski

PPE

Michael Gahler, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Jarosław Wałęsa

S&D

Pervenche Berès, Mercedes Bresso, Ramón Jáuregui Atondo, Sylvia Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Pedro Silva Pereira

VERTS/ALE

Pascal Durand, Josep Maria Terricabras

0

-

4

0

ECR

Ashley Fox

ENF

Gerolf Annemans

GUE/NGL

Helmut Scholz, Barbara Spinelli

Jelmagyarázat

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. február 8.Jogi nyilatkozat