Eljárás : 2018/2111(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0041/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0041/2019

Viták :

PV 11/02/2019 - 16
CRE 11/02/2019 - 16

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0076

JELENTÉS     
PDF 290kWORD 90k
29.1.2019
PE 631.784v02-00 A8-0041/2019

a Szerződés uniós polgárságot érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról

(2018/2111(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: Maite Pagazaurtundúa Ruiz

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Bevezetés

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 9. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikke alapján minden olyan személy, aki egy tagállam állampolgára, egyúttal uniós polgár is. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot, és a tagállami polgársággal járó jogok és kötelezettségek kombinációjából tevődik össze.

Az európai polgárság soha nem tudta teljes mértékben megragadni azt a szerepet, amelyet az európai polgárok Európa építésének más területein betöltenek, és igen korlátozott érdemi hatát gyakorol az átlagpolgárra.

Az európai polgárság a világon páratlan konstrukció. Bevezetése az európai projekt vívmánya, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nem bontakoztatta ki a benne rejlő összes lehetőséget. A Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló jelentés célja, hogy értékelje a Szerződésekben szereplő fogalmak hatékonyságát. Célja továbbá az is, hogy az európai integrációs folyamat és az európai polgárságban rejlő lehetőségek közötti szakadék csökkentése érdekében ajánlásokat fogalmazzon meg az európai intézmények számára azok végrehajtásának és alkalmazási körének és hatékonyságának javításához.

Tényfeltáró tevékenységek

A jelentés elkészítésének folyamata során az alábbi tényfeltáró tevékenységekre került sor:

–  technikai találkozók az Európai Bizottsággal (DG JUST, C3 – Uniós polgárság és a szabad mozgás);

–  a szabad mozgásról, a megkülönböztetésmentességről, a hontalanságról, az állampolgárság megszerzéséről és a C. Tematikus Főosztály által az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályokról szóló tanulmányok (2016. szeptember), valamint az „Európa a polgárokért program 2014–2020” című tanulmány (2016. július) elemzése;

–  az Alapjogi Ügynökség „Az uniós polgárok jogainak megvalósítása” című jelentésének elemzése: a mozgás szabadságát és a kapcsolódó jogokat végrehajtó nemzeti bíróságok” (2018. augusztus);

–  az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata, különös tekintettel a szabad mozgásra és a 2004/38/EU irányelv alkalmazására, különösen pedig a Zhu és a Chen (C-200/02), a Ruiz Zambrano (C-34/09), a Rottmann (C-135/08), a McCarthy (C-434/09), a Dereci (C-256/11), az O és társai (C-356/11 & C-357/11), az Iida (Iida, C-40/11), valamint az Alimanovic (C-67/14) ügyek felülvizsgálata.

Az uniós polgárság bizonytalan jogállása

Már maga az „európai polgár” fogalma sem elég egyértelmű, annak ellenére, hogy a Lisszaboni Szerződés az EU-t az államok és a polgárok uniójaként határozza meg.

Még nagyobb zavart okoz az, hogy e jogok gyakorlása – a Szerződés rendelkezései által a szabad mozgáshoz biztosított rendelkezések révén – közvetlenül kapcsolódik az egységes piachoz, ezért kizárólag a mobilis polgárokat érinti: ide tartoznak a választási jogok, valamint az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma. Az állampolgári jogok némelyikét – amilyen például egy európai polgári kezdeményezés támogatása (az EUMSZ 24. cikke), a dokumentumokhoz való hozzáférés (az EUSZ 11. cikke) és a petíciós jog, az ombudsmanhoz fordulás joga, az uniós intézményekkel való, bármely hivatalos nyelven történő kommunikációhoz való jog (24. cikk), valamint a konzuli védelemhez való jog (az EUMSZ 23. cikke) – önállóan is gyakorolhatják az uniós polgárok. Ezek gyakorlása még bonyolultabb, mivel az uniós polgárság számos más rendelkezéssel – különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájával – is kölcsönhatásban van.

Az uniós bíróságok jelentős mértékben hozzájárultak az uniós polgárság fogalmának alakulásához, abból kiindulva, hogy „az uniós polgárság a tagállamok polgárainak alapvető jogi helyzetét hivatott tükrözni”(1). Először is egy sor, a szabad mozgásról szóló jogszabályokban szereplő fogalmat tettek egyértelművé – e jogszabályok a későbbiekben az uniós polgárságról szóló 2004/38/EU irányelvben kaptak egységes szerkezetet. Másodszor, a Bíróság fokozatosan tisztázta a nemzeti intézkedések és az uniós polgárság közötti kapcsolatot. Főként pedig kidolgozta saját ítélkezési gyakorlatát, amely értelmében az EUMSZ 20. cikke kizárja azon nemzeti intézkedéseket, amelyek eredményeképp megfosztanák az uniós polgárokat attól, hogy maradéktalanul élvezzék uniós polgári jogállásukból eredő jogaik lényegének gyakorlását(2).

Politikai jogok

Politikai szempontból a polgárság jellege azt tükrözi, hogy a polgárok egy politikai közösséghez tartoznak, olyan kulcsfontosságú elemekkel kapcsolatban, mint a döntéshozatal legitimitása és az egyének politikai fellépésekben való részvétele. A politikai jogok szerepe az, hogy fokozzák a polgárok politikai folyamatban való aktív részvételét, és hozzájáruljanak a jó közigazgatáshoz.

Az EUMSZ 15. cikke (dokumentumokhoz való hozzáférés), az EUMSZ 22. cikke (a lakóhely szerinti tagállamban tartott európai és helyi választásokon való részvétel joga) és az EUMSZ 24. cikke (a petíciós jog) képezik az európai polgárság által biztosított politikai jogok magját. Bár az európai parlamenti választásokon való részvétel 2014-ben átlagosan 42,6% volt, a fiatal európaiak (18–24 évesek) képezték azt a csoportot, amely a legnagyobb valószínűséggel nem vett részt a szavazáson. A legfrissebb Eurobarométer-felmérés szerint a megkérdezett európaiak mindössze 19%-a tudta a következő európai választások dátumát; 31%-uk rossz választ, 50%-uk „nem tudom” választ adott.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdése lett a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogalapja. Ez a rendelkezés valamennyi uniós intézményre, szervre, hivatalra és ügynökségre kiterjeszti a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nyilvános jogot, de még mindig nincs kilátás egy olyan új rendelet elfogadására, amely a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés rendszerét a Szerződés követelményeihez igazítaná.

A Szerződésekben megállapított egyik alapvető jog a megkülönböztetés elleni rendelkezés volt, amelyet az EUMSZ 19. cikkének jogalapjára is bevezettek. Bár számos ágazati irányelvet fogadtak el, sajnálatos módon 2008 óta nem született megállapodás egy megkülönböztetés elleni horizontális irányelvről.

A személyes adatokkal való visszaéléssel kapcsolatos ügyek fényében a választások biztonságának és integritásának biztosítása szintén aggodalmat vált ki a nyilvánosság körében. Fontos elismerni a Bizottság értékes hozzájárulását ahhoz, hogy a közelgő európai választásokat nagyobb biztonságban lehessen lebonyolítani(3).

Az európai polgári kezdeményezés (az EUMSZ 24. cikke) – amelynek felülvizsgálata jelenleg folyik – a polgárok demokratikus részvételének központi eszközét jelenti. 2012 óta csak az alábbi négy kezdeményezés volt sikeres: Right2Water, „Egy közülünk”, Stop Vivisection és „Tiltsák be a glifozátot!”. Az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet jelenleg felülvizsgálat alatt áll azzal a közös céllal, hogy megerősítse az uniós polgárok egyedülálló jogát arra, hogy aktívan részt vehessenek az EU politikai életében.

Az „Európa a polgárokért” elnevezésű uniós program célja, hogy előmozdítsa az európai polgárságot azáltal, hogy ösztönzi a polgárok aktív részvételét az EU demokratikus életében. Ebben az évben a Bizottság javaslatot terjesztett elő egy utódprogramra, a Jogok és értékek programra(4).

Érdemes megjegyezni, hogy ezek a programok nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra. Bár az EU korlátozott hatáskörrel rendelkezik e területen, az uniós szerződésekben, és különösen az EUMSZ 165. cikkében rejlő lehetőségeket ritkán használták fel jogalapként a polgárok oktatása európai dimenziójának előmozdítására.

Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a demokratikus jogaikat a jogállamiság elveivel összhangban teljes mértékben gyakorló polgárok azok, akik kapcsolódni fognak az általuk is épített demokráciához, valamint arra, hogy az EUSZ 2. cikke értelmében a demokrácia és a jogállamiság az Európai Unió értékei.

Szabad mozgás

A mozgás és a tartózkodás szabadsága (az EUSZ 21. cikke), az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma (az EUSZ 18. cikke) és a munkavállalók szabad mozgása (az EUSZ 45. cikke) kétségtelenül az európai polgárság azon elemei, amelyek a legközelebb állnak az emberekhez, mivel ezek a szabadságok, amelyeket nap mint nap igénybe lehet venni(5), talán azért is, mert olyan szabadságok, amelyek eredendően a bizalmon, a szolidaritáson és az európai kohézión alapulnak.

Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szabad mozgás csak akkor valósul meg, ha az európai polgárok mozognak (az Eurostat adatai szerint több mint 16 millió európai lakos él egy másik tagállamban). Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a polgárok jogairól szóló irányelv)(6) célja e jogok gyakorlásának egyszerűsítése és az adminisztratív formalitások csökkentése volt. A Bizottság, az Európai Parlament és más uniós szervek és ügynökségek által készített tanulmányok és jelentések azonban következetesen rávilágítottak a program végrehajtásának hiányosságaira(7). A kutatások kimutatták, hogy számos tagállam számára nagy nehézséget jelent a nemzeti hatóságok és a nemzeti bíróságok tevékenysége szempontjából releváns ítélkezési gyakorlat meghatározása. Emellett a beszámolók szerint sor került az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésre – amely nem kapcsolódik közvetlenül a polgárságról szóló irányelvhez, de a szabad mozgás gyakorlása szempontjából lényeges – a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a különböző szolgáltatások (bérleti díjak, banki szolgáltatások, oktatás) igénybevétele során, valamint az adózás tekintetében. Végül, az uniós polgárok harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező családtagjai belépési és tartózkodási jogának elősegítése továbbra is problémát jelent több tagállamban – gyakran megtagadják tőlük a gyorsított vízumügyintézést és a határokon túlzott adminisztratív követelményekkel szembesülnek.

A szabad mozgás a brexit-folyamattal kapcsolatos tárgyalásoknak is az egyik fő kérdése. Több mint 4.5 millió ember (az Egyesült Királyságban élő 3.5 millió európai és több mint egymillió, más tagállamokban élő brit lakos) állampolgári státusza még mindig nem rendezett.

Jogok külföldön

Az EUSZ 23. cikk értelmében biztosított konzuli védelemhez való jog abból ered, hogy nem minden tagállam tart fenn nagykövetséget vagy konzuli képviseletet a világ valamennyi országában (és 14 harmadik ország csak egy nagykövetséggel rendelkezik az EU valamely tagállamában).

E jogokat továbbra is kevesen ismerik, akárcsak azt, hogy hogyan kell e jogokat gyakorolni – ezért is indokolt a végrehajtás értékelése. Érdemes megvizsgálni, hogy miként lehet tovább erősíteni az uniós küldöttségek szerepét, különös tekintettel arra, hogy a 2016/679/EU irányelv rugalmasságot biztosít a közöttük és a tagállamok képviseletei közötti munkamegosztás tekintetében.

Az uniós polgársággal járó jogok ismerete és gyakorlása

Az uniós polgárságból eredő jogok ismerete és megértése az egyik olyan horizontális probléma, amely a fent megvizsgált uniós polgárság valamennyi aspektusát érinti. A polgárságról szóló közelmúltbeli Eurobarométer felmérések(8) azt mutatták, hogy csupán a válaszadók 54%-ának vannak némi ismeretei az uniós polgárként őket megillető jogokról, míg 45%-uk nem ismeri ezeket, a válaszadók 67%-a pedig szeretne többet megtudni erről. Az uniós polgárság sikere szempontjából kiemelkedő fontosságú az e jogokkal kapcsolatos jobb és világosabb tájékoztatás, valamint az azok gyakorlására vonatkozó világos és naprakész tájékoztatás.

Az EUMSZ 25. cikkében rejlő lehetőségek

Az európai uniós polgárság előtt ugyanakkor most az a feladat áll, hogy az európai architektúra igazolásaként új és összetett – a Szerződésekben nem kifejezetten előírt – dimenzióban érvényesüljön. Az EUMSZ 25. cikk egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy tükrözze az uniós polgárok jogait a jövőben alakító új dimenziókat. Az említett jogok kiterjesztésére és fokozására irányuló eljárás szerint ez a törekvés minden bizonnyal a tagállamok és a Bizottság kezében van.

(1)

Gzelczyk-ügy (C-184/99)

(2)

Ruiz Zambrano-ügy (C-34/09)

(3)

A Bizottság 2018. szeptember 21-i ajánlása az európai parlamenti választásokkal összefüggésben a választási együttműködési hálózatokról, az online átláthatóságról, a kiberbiztonsági eseményekkel szembeni védelemről és a félretájékoztatási kampányok elleni küzdelemről.

(4)

COM(2018)0383.

(5)

Az európai polgárok mindennapi életének „európaizálódása” nagyobb, mint ahogyan azt jelenleg elképzeljük. Például az európaiak több mint 50% -a rendszeresen telefonon, interneten, levélben vagy e-mailben kommunikál családjával és/vagy barátaival, az elmúlt két évben legalább egy másik tagállamban járt, idegen nyelven néz televíziót, vagy legalább egy másik uniós országgal megismerkedett (lásd az EUCROSS-t, az EU által finanszírozott vizsgálati projektet).

(6)

HL C 158., 2004.4.30., 77. o.

(7)

Lásd például az Alapjogi Ügynökség „Az uniós polgárok jogainak megvalósítása: a mozgás szabadságát és a kapcsolódó jogokat végrehajtó nemzeti bíróságok” című legfrissebb jelentését (2018).

(8)

Tavaszi Eurobarométer felmérés (89/2018) az uniós polgárságról


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Szerződés uniós polgárságot érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról

(2018/2111(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12., 21. és 23. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 15., 18., 20., 21., 22., 23., 24., 26., 45., 46., 47., 48., 153. és 165. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 10. és 11. cikkére, valamint a 10. cikk (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a 2020–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre,

    tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv(7) és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi irányelvjavaslatra (COM(2018)0358),

–  tekintettel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a Bizottság által előterjesztett, a Jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0383),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0313),

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az európai parlamenti választásokkal összefüggésben a választási együttműködési hálózatokról, az online átláthatóságról, a kiberbiztonsági eseményekkel szembeni védelemről és a félretájékoztatási kampányok elleni küzdelemről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági ajánlásra;

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(10), valamint az európai polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0482),

–  tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” programot létrehozó 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az uniós polgárok szabad mozgása és belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló 2017. március 15-i állásfoglalására(14);

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Az uniós polgárság erősítése: Az uniós polgárok választójogainak támogatása” című, 2013. január 31-i véleményére,

–  tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által 2016-ben közzétett, „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok” című tanulmányra,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Az uniós polgárok jogainak megvalósítása: a mozgás szabadságát és a kapcsolódó jogokat végrehajtó nemzeti bíróságok” című 2018. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurobarométer 89/2018. sz. felmérésének eredményeire,

– tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló 2018. február 7-i állásfoglalására(15),

– tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló 2018. július 4-i európai parlamenti jogalkotási állásfoglalásra (09425/2018 – C8-0276/2018 – 2015/0907(APP))(16)

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 20-i határozatára(17),

– tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a „2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című 2018. november 14-i állásfoglalására(19),

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Szabad és tisztességes európai választások biztosítása” című, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2017)0637),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0041/2019),

A.  mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberben hatályba lépett, de csak részben végrehajtott Lisszaboni Szerződés;

B.  mivel az Unió alapját képező – az EUSZ 2. és 6. cikkében kiemelt – jogok, értékek és alapelvek az európai projekt középpontjába helyezték a polgárt; mivel az Európa jövőjéről szóló vita ezért annak végiggondolására is késztet, hogy mi is a közös identitásunk erőssége;

C.  mivel az uniós intézmények és a döntéshozatali folyamatok átláthatóságának, integritásának és elszámoltathatóságának az EUSZ 10. és 11. cikkéből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkéből eredő elvei a polgárság fogalmának lényegi elemeit képezik, amelyek elengedhetetlenek az Unió egésze hitelességének és megbízhatóságának kiépítéséhez és megerősítéséhez; mivel számos uniós szakpolitikai területen az eseti és kormányközi megállapodások és eszközök alkalmazása, valamint az informális döntéshozatali szervekhez folyamodás révén megkerülik a rendes jogalkotási eljárást és csökkentik annak intézményesítettségét, így fennáll annak a veszélye, hogy súlyosan sérülnek a fent említett elvek;

D.  mivel az EU-nak nehézséget okozott a jelentős társadalmi-gazdasági hatással járó számos válság, melyek olyan populista és nacionalista ideológiák kialakulását eredményezték, amelyek kizárólagos identitáson és az európai értékekkel ellentétes, felsőbbrendűségüket hirdető kritériumokon alapulnak;

E.  mivel a különböző válságok nem kielégítő kezelése növelte a polgárok csalódottságát az uniós integrációs projekt egyes eredményeit illetően; mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a polgárok dédelgetett kiváltságnak tekintsék az uniós polgárságot, többek között az uniós projektbe vetett bizalom helyreállítása, a polgárok valamennyi jogának – többek között a polgári, politikai és szociális jogok – kiemelt előmozdítása, az Unión belüli demokrácia minőségének javítása, az alapvető jogok és szabadságok gyakorlati érvényesítése, valamint minden polgár számára az Unió demokratikus életében való részvétel lehetőségének biztosítása révén, egyúttal nagyobb mértékben bevonva a civil társadalmat a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba;

F.  mivel az európai polgári kezdeményezés jelenlegi felülvizsgálata a hatékonyság javítására, valamint a részvételi demokrácia és az aktív polgári szerepvállalás fokozására irányul;

G.  mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor az uniós polgárságból eredő jogokat és kötelezettségeket az uniós jog határozza meg, és azok nem függnek a tagállamoktól, ezért ezeket nem korlátozhatják indokolatlanul;

H.  mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság, a jogállamiság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában;

I.  mivel a brexit lehetősége rávilágított az uniós polgársághoz fűződő jogok fontosságára, különösen a fiatal európaiak körében, valamint az uniós polgárok millióinak életében betöltött szerepükre, és az Európai Unión belül is ráírányította a figyelmet arra, hogy milyen következményekkel járhat mindkét oldalon e jogok elvesztése;

J.  mivel az európai parlamenti választások átlagos részvételi aránya 2014-ben 42,6% volt; mivel a legfrissebb, 2018 májusában publikált Eurobarométer-felmérés szerint a megkérdezett európaiak mindössze 19%-a tudta a következő európai választások dátumát;

K.  mivel az uniós polgárok szinte egyáltalán nem ismerik a Europe Direct irodákat, annak ellenére, hogy azok fő szerepe a tájékoztatás;

L.  mivel EU-szerte több mint 400 Europe Direct információs központ működik, amelyek hozzájárulnak a polgárok közvetlen érdeklődésére számot tartó európai uniós politikákról szóló bizottsági kommunikációhoz, és céljuk, hogy helyi és regionális szinten bevonják ebbe a polgárokat;

M.  mivel a polgárság fogalma meghatározza a polgárok és a politikai közösség közötti kapcsolatot, beleértve a jogaikat, kötelezettségeiket és felelősségeiket; mivel az EUMSZ 20. cikke értelmében az EU polgárai választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

N.  mivel az európai polgárok közvetlenül képviseltetik magukat az Európai Parlamentben, és az uniós intézményeknek egyenlő figyelmet kell szentelniük minden polgárnak; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

O.  mivel az Európai Unió Bírósága (EUB) számos esetben megállapította, hogy az uniós polgárságból eredő jogokra egy tagállam állampolgárai is hivatkozhatnak ugyanezen államban(20);

P.  mivel több tagállam úgynevezett „aranyvízumprogramokat” és állampolgárság megszerzésére irányuló befektetői rendszereket kínál;

Q.  mivel a mozgás szabadsága lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy más uniós országokba utazzanak, ott tanulmányokat vagy üzleti tevékenységet folytassanak, munkát vállaljanak és letelepedjenek; mivel több mint 16 millió európai polgár gyakorolja a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogát;

R.  mivel a szabad mozgáshoz való jog központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel az európai fiataloknak különösen fontos a mozgás szabadsága, amelyet az európai béke biztosítása után az EU legpozitívabb vívmányának tekintenek;

S.  mivel a 2004/38/EK irányelv végrehajtása során gyakorlati nehézségek merültek fel, és az európaiak számára még mindig nehézséget okoz egy másik tagállamba való költözés vagy letelepedés az állampolgárság, a belépés és a tartózkodás követelményei alapján történő hátrányos megkülönböztetés miatt; mivel a Bíróságnak kiterjedt ítélkezési gyakorlata áll rendelkezésre, amely a szabad mozgáshoz való jogával élő uniós polgárokra vonatkozó kulcsfontosságú fogalmak értelmezésére irányul;

T.  mivel a konzuli védelemhez való jogot az EUMSZ 20. és 23. cikke garantálja, ezért az olyan harmadik országban tartózkodó uniós polgárok, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak bármely más tagállam által nyújtott védelemre, mint az adott tagállam állampolgárai; mivel az olyan tagállamokból származó európai polgárok is érintve lehetnek vészhelyzetekben, természeti katasztrófákban vagy például terrortámadásokhoz hasonló eseményekben, amelyek nem rendelkeznek képviselettel az érintett harmadik országban;

U.  mivel a Bizottság az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben kötelezettséget vállalt arra, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt szervez az uniós polgárságról annak érdekében, hogy segítse a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; mivel a tagállamoknak és a civil társadalomnak is részt kell vállalniuk az uniós polgárok jogaikról és kötelezettségeikről való jobb tájékoztatásával kapcsolatos feladatokban;

V.  mivel az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés szerint 2012 óta az emberek növekvő számban számolnak be különböző, őket érintő megkülönböztető gyakorlatokról;

W.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető;

X.  mivel az európai polgárság bevezetése az európai projekt egyik vívmánya, amely még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában; hangsúlyozza, hogy ez egy egyedi konstrukció, amely világszerte páratlan;

1.  úgy véli, hogy nem hajtották végre teljes mértékben az uniós polgársággal kapcsolatos összes rendelkezést, pedig ez lehetővé tenné az európai identitás megszilárdulását; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság létrehozása bebizonyította, hogy létezik nem nemzetiségen alapuló polgárság, amely egy olyan politikai térség alapjait alkotja, amely az Európai Unió és nem az állam joga által meghatározott jogokat és kötelezettségeket keletkeztet; felhívja az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a Szerződés állampolgárságra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája vonatkozó rendelkezéseinek jobb végrehajtása, illetve hatókörük és hatékonyságuk növelése érdekében; rámutat, hogy az európai polgárok nincsenek teljes mértékben tisztában az uniós polgárságból eredő jogaikkal;

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság kiegészíti a tagállambeli nemzeti állampolgárságot; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság lehetővé teszi, hogy a polgárok több, egymást kiegészítő identitással rendelkezzenek, valamint azt, hogy a kirekesztő nacionalista és populista ideológiák aláássák ezt a képességet; úgy véli, hogy az aktív polgári szerepvállalás és a polgári részvétel ösztönzése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy mindenki sajátjának érezze azt a politikai projektet, melynek célja a közös európai azonosságtudat, a kölcsönös megértés, a kultúrák közötti párbeszéd és a transznacionális együttműködés előmozdítása, valamint a nyílt, inkluzív, összetartó és ellenállóképes társadalmak kialakítása;

3.  úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi teljes körű végrehajtása, valamint az abban foglalt jogok és elvek aktív előmozdítása alapvető biztosítéka a polgárok uniós demokratikus folyamatba való hatékony bevonásának, valamint az EUMSZ 20. cikkében foglalt rendelkezések megvalósításának;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárságból eredő jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy a tisztességes együttműködés szellemében éljenek azzal az előjogukkal, hogy állampolgárságot adjanak, többek között az olyan uniós polgárok gyermekei számára, akik nehezen teljesítik az állampolgárságra vonatkozó, nemzeti szabályok szerinti kritériumokat; hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele az Alapjogi Chartában rögzített valamennyi jog és szabadság védelme és előmozdítása, többek között a fogyatékossággal élő személyek esetében, akiknek az alapvető jogaikat ugyanúgy kell tudniuk gyakorolni, mint bármely más polgárnak, továbbá a nemek közötti egyenlőség érvényesítése annak érdekében, hogy a nők teljes mértékben élvezhessék az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat;

5.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság az EUSZ 10. és 11. cikkéből eredő, a demokratikus részvételt érintő következményekkel is jár, és e tekintetben jogokat keletkeztet; hangsúlyozza, hogy az Unió demokratikus életében való részvételhez való jog gyakorlásával kapcsolatos a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni, ezért alapvető fontosságú a megfelelő garanciák biztosítása a döntéshozatal átláthatóságára és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan;

6.  sajnálatát fejezi ki, amiatt, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami veszélyezteti és de facto különbözővé teszi a polgárok jogait, amelyeknek az uniós Szerződések szerint egyenlőknek kellene lenniük;

7.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ program, a Jogok, egyenlőség és polgárság program, valamint az Európa a polgárokért program jelentős előnyöket biztosít az uniós polgárok és különösen a fiatalok számára azáltal, hogy tudatosítja bennük uniós polgárságukat, és növelik az e jogállásból és az alapját képező értékekből származó jogokra vonatkozó ismereteiket; úgy véli, hogy az olyan európai önkéntes programok, mint az Európai önkéntes szolgálat és az Európai Szolidaritási Testület is szerves részét képezik az európai polgári szerepvállalásnak; hangsúlyozza e programok kiemelkedő fontosságát, különösen a fiatalok körében, és kéri ezek pénzügyi megerősítését;

Politikai jogok

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti és az európai parlamenti választásokon egyaránt csökkentő tendenciát mutat a részvételi arány, kivált a fiatalok körében; meggyőződése, hogy az uniós közszféra megerősítése és az európai polgárság teljes körű végrehajtása hozzájárulhat ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a visszaesést azáltal, hogy növeli a polgárok európai közösséghez tartozásának érzését, és fellendíti a képviseleti demokráciát;

9.  emlékeztet arra, hogy a transznacionális listák alkalmasak arra, hogy megerősítsék az uniós közszférát az uniós választások keretében azáltal, hogy előmozdítják az uniós vonatkozású politikákon alapuló uniós szintű vitát ahelyett, hogy a választási kampány a nemzeti kérdések köré szerveződne;

10.  elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa az európai polgárságot támogató programokat és a polgárok politikai jogaikra vonatkozó ismereteit; megállapítja azonban, hogy kevés előrelépés történt az EUMSZ 165. cikkének a polgárok oktatása európai dimenzióját előmozdító jogalapként való végrehajtása terén; elengedhetetlennek tartja a polgárok részvételét az EU demokratikus életében, és úgy véli, hogy az uniós polgárságból adódó lehetőségek további kiaknázása érdekében prioritásként kell kezelni az uniós tantervek kidolgozását az oktatási rendszerekben;

11.  ismételten elítéli, hogy egyes uniós polgárokat megfosztják joguktól az állampolgárságuk szerinti tagállamban, és nem vehetnek részt a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti parlamenti választásain; hangsúlyozza, hogy a választási jogok más tagállamban való tartózkodás miatti elvesztése eltántoríthatja a polgárokat attól, hogy egy másik tagállamba költözzenek, és ezért az EUMSZ 18. cikk esetleges megsértésének minősülhet;

12.  úgy véli, hogy a képviseleti demokrácia rendszerében elengedhetetlen az uniós intézmények megfelelő működésének biztosítása az uniós polgárok valamennyi politikai jogának védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság fogalmának megerősítése érdekében fontos biztosítani az uniós polgársággal és a vele járó jogokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségét az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta nem került teljes mértékben végrehajtásra az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdése, amely a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogalapja lett, és amely kiterjeszti az uniós intézmények, szervek, ügynökségek és hivatalok hozzáférhetőségére vonatkozó szabályokat; úgy véli, hogy a tagállamok következetesen akadályozták az új rendelet elfogadásának előrehaladását;

Szabad mozgás

13.  üdvözli azokat az előnyöket, amelyeket a szabad mozgás jelent az uniós polgárok és a tagállamok gazdasága számára; rámutat arra, hogy az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvből eredő jogok nem mindig ismertek és azokat nem mindig tartják be, ami akadályozza az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgását és tartózkodását, továbbá hátrányos megkülönböztetésükhöz vezet; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy megvédjék az azonos nemű házastársak szabad mozgáshoz való jogát, beleértve a családegyesítés esetét is;

14.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2004/38/EK irányelv egyes rendelkezéseinek a nemzeti bíróságok általi értelmezése nemcsak a különböző tagállamokban, hanem néha ugyanazon a joghatóságon belül is eltér; aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti hatóságok nem mindig ismerik teljes mértékben a 2004/38/EK irányelvben rögzített jogokat és kötelezettségeket;

15.  hangsúlyozza, hogy problémát jelent a családtagokra vonatkozó vízumkövetelményekkel vagy a tartózkodási jogokkal kapcsolatos információk hiánya, illetve a helytelen vagy megtévesztő információk nyújtása; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok biztosítsák a belépési és tartózkodási jogot korlátozó szükségtelen akadályok felszámolását, különösen azon harmadik országbeli állampolgárok esetében, akik uniós polgárok családtagjai;

16.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes polgárok nehézségekbe ütköztek szakmai képesítéseik Európán belüli elismertetése tekintetében; úgy véli, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv és az európai képesítési keretrendszer hozzájárult a tagállamok közötti szakmai elismerés megkönnyítéséhez; úgy véli továbbá, hogy a szakmai elismerés kulcsfontosságú a diákok és a szakemberek nagyobb fokú mobilitása szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is a lehető legnagyobb mértékben könnyítse meg a szakmai elismerést;

17.  mély aggodalmát fejezi ki az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzett kutatások eredményei miatt, amelyek megkülönböztetést tapasztaltak a foglalkoztatás, a különböző szolgáltatásokhoz – például autó- vagy lakásbérléshez, egyes banki szolgáltatásokhoz – való hozzáférés terén, valamint az oktatás és az adózás területén; hangsúlyozza, hogy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés akadályozhatja az uniós polgárok szabad mozgását; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a megkülönböztetés ilyen eseteinek nyomon követésére, és hozzanak határozott intézkedéseket ezek megelőzésére;

18.  hangsúlyozza, hogy a mobilitás előmozdítja a fiatalok személyes fejlődését a tanulás és a kulturális kapcsolatok megerősítése, valamint az aktív polgári szerepvállalás jobb megértésének és gyakorlásának elősegítése révén; ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a mobilitást elősegítő uniós programokat;

19.  értékeli a kultúra, a művészet és a tudomány mint az aktív uniós polgári szerepvállalás szerves alkotóelemeinek jelentőségét; hangsúlyozza ezek szerepét abban, hogy megerősítsék a polgárok közös Unióhoz való tartozásának érzését, fokozzák egymás kölcsönös megértését, és előmozdítsák az interkulturális párbeszédet;

Konzuli védelem

20.  rámutat, hogy jelenleg közel 7 millió uniós polgár él az EU-n kívül, és hogy ez a szám 2020-ra várhatóan legalább 10 millióra növekszik;

21.  úgy véli, hogy a konzuli védelemhez való jog valamennyi uniós polgár javát szolgálja, és emlékeztet arra, hogy a konzuli védelemről szóló, 2015. április 20-i 2015/637/EU irányelv(21) a lehető legszélesebben értelmezi a konzuli védelmet, azaz bármiféle konzuli segítségnyújtást biztosít; hangsúlyozza, hogy e jogok ismerete továbbra is korlátozott;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a (EU) 2015/637 irányelv végrehajtásának értékelését, és adott esetben indítson kötelezettségszegési eljárást; felhívja a tagállamokat, hogy a többi tagállam képviseletével és az uniós küldöttségekkel összehangolt módon dolgozzanak ki vészhelyzeti protokollokat a vészhelyzetekben folytatott kommunikáció javítása érdekében, figyelembe véve a képviselettel nem rendelkező polgárokat is; emlékeztet arra a régóta hangoztatott felhívására, hogy meg kell erősíteni a harmadik országokban működő uniós küldöttségek szerepét, és kiemeli az uniós diplomáciai hálózat által a helyszínen nyújtott hozzáadott értéket;

Petíció az Európai Parlamenthez és panasz benyújtása az európai ombudsmanhoz

23.  hangsúlyozza az EUMSZ 227. cikkében és az Alapjogi Charta 44. cikkében említett, petícióhoz való jog, valamint az EUMSZ 228. cikkében és az Alapjogi Charta 43. cikkében rögzített, európai ombudsmanhoz való folyamodás jogának fontosságát; dicséri az európai ombudsman által az uniós intézmények, szervek és ügynökségek hivatali visszásságai elleni küzdelem terén végzett munkát, különösen az átláthatóság vonatkozásában; hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát az Unión belüli megfelelő demokratikus működés és részvétel tekintetében, amely megteremti a bizalmat az uniós polgárok körében; támogatja ezzel kapcsolatban az ombudsman tanácsi jogalkotási folyamatról szóló, közelmúltban készített különleges jelentésében foglalt ajánlásokat;

Ajánlások

24.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikke szerinti előjogaival élve kérje fel az Európai Bíróságot annak eldöntésére, hogy a szavazati jog egy másik uniós tagállamban való tartózkodás miatti megvonásával megsértették-e a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Velencei Bizottság választási magatartási kódexét, ideértve annak a gyakorlatnak az eltörlését, hogy a külföldön élőket megfosztják a nemzeti parlamenti választásokon őket megillető szavazati jogtól;

25.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 25. cikkében megállapított eljárás révén terjessze ki az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdésében felsorolt jogokat annak érdekében, hogy az uniós polgárok eldönthessék, hogy állampolgárságuk vagy lakóhelyük szerinti tagállamban kívánnak-e szavazni, és hogy ezt – az egyes tagállamok alkotmányos lehetőségeivel összhangban – az összes választásra terjesszék ki;

26.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyi és nemzeti szinten vezessék be az e-demokrácia eszközeit, és megfelelően integrálják őket a politikai folyamatba, elősegítve a demokratikus részvételt mind az állampolgárok, mind a lakosok számára;

27.  úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezést szabályozó jogi keret felülvizsgálata lehetőséget nyújt a polgárok uniós politikaformálásban való részvételének erősítésére az eszköz bürokratikus jellegének csökkentése és annak hozzáférhetőbbé tétele révén;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szilárdabb gyakorlatokat a sikeres európai polgári kezdeményezések nyomán teendő politikai és jogi lépések vonatkozásában;

29.  kitart amellett, hogy több erőforrást kell fordítani olyan további programokra és kezdeményezésekre, amelyek egy olyan európai közéleti találkozóhely kialakítására irányulnak, ahol az alapvető jogok és szabadságok gyakorlása, a szociális jólét és az európai értékek érvényesítése a polgári identitás mintájává válik; üdvözli a Jogok és értékek programot mint értékes példáját annak, hogyan támogatja az Unió az uniós polgárságból eredő és a Szerződésekben foglalt értékeit és jogait, többek között az e jogokat és értékeket előmozdító és védő civil társadalmi szervezetek támogatása révén; hangsúlyozza a Jogok és értékek program jelenlegi költségvetése megőrzésének fontosságát; határozottan ellenzi azt bizottsági javaslatot, amely e programnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretben való leépítésére irányul;

30.  erősen ösztönzi az európai politikai pártokat és a párttagokat, hogy cipzár-elven alapuló listákkal (egy férfi, egy nő) vagy egyéb egyenértékű módszerekkel biztosítsák jelöltjeik esetében a nemek szerint kiegyensúlyozott képviseletet;

31.  javasolja, hogy jelentősen növeljék a Europe Direct irodák láthatóságát; hangsúlyozza, hogy ezen irodáknak közvetítőként kellene működniük a tagállamok közigazgatási szervei és a civil társadalom (beleértve a szakszervezeteket, a vállalkozói szövetségeket, valamint az állami és magánszerveket is) között abból a célból, hogy aktívan tájékoztassák az európai polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, valamint hogy támogassák a polgárok helyi szintű részvételét az Európai Unió demokratikus életében; arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi szintű szervezeteket, hogy aktívan működjenek együtt ezen irodákkal; hangsúlyozza, hogy ezek az irodák szinergiákat teremthetnek olyan programokkal, mint az Európa a polgárokért; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezen irodák központosítsák azokat a releváns információkat, amelyek lehetővé teszik az uniós polgárok számára jogaik gyakorlását és megkönnyítik az uniós polgársághoz fűződő jogaik gyakorlását; úgy véli, hogy a SOLVIT-szolgáltatást tovább kell egyszerűsíteni annak érdekében, hogy hatékonyabban védje az uniós polgárok jogait, mielőtt a polgár bármilyen bírósági vagy közigazgatási jogorvoslatot kérne;

32.  ezen irányvonalak mentén felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Europe Direct irodák szerepének növelésére, valamint az uniós polgárság gyakorlásának előmozdítására a munkavállalók számára a 2014/54/EU irányelv alkalmazásában biztosított jogokra építve, beleértve az uniós polgárok hátrányos megkülönböztetés elleni védelemhez való jogát, az EUMSZ 22. cikke szerinti szavazati joguk gyakorlását, valamint az EUMSZ 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv szerinti szabad mozgáshoz való jogukat, valamint a családtagjaikat megillető, szabad mozgáshoz való jogot;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy következetesen lépjen fel a 2004/38/EK irányelv tagállamok általi megsértésével szemben, és kéri, hogy frissítsék az uniós polgárokat érintő jogszabályok alkalmazására és értelmezésére vonatkozó uniós iránymutatást annak érdekében, hogy az magában foglalja az Európai Unió Bíróságának közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatát, biztosítva ezzel az uniós jog teljes körű érvényesülését;

34.  kéri a nemek közötti egyenlőség elvének következetes érvényesítését az uniós tevékenységek valamennyi területén, különösen az uniós polgársághoz kapcsolódó jogszabályok elfogadásakor vagy a kapcsolódó szakpolitikák végrehajtásakor;

35.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2014 óta több alkalommal is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy minden olyan nemzeti rendszer, amely közvetlen vagy közvetett módon áruba bocsátja az uniós polgárságot, aláássa az európai polgárság fogalmát; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon ezeket a rendszereket, és az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben foglaltaknak megfelelően készítsen jelentést azokról a nemzeti rendszerekről, amelyek uniós polgárságot kínálnak a befektetőknek;

36.   sajnálja, hogy az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés nem tesz említést az Európai Unió Alapjogi Chartájáról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz folyamodás jogáról, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról és az európai polgári kezdeményezés támogatásának jogáról; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson teljes figyelmet a Charta rendelkezéseire, és a következő értékelés során pótolja ezeket a hiányosságokat;

37.  hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik azokat az uniós polgárokat, akik nem állampolgárai az érintett tagállamnak;

38.  javasolja, hogy a tagállamok nyilvánítsák május 9-ét európai munkaszüneti napnak, annak érdekében, hogy megerősítsék az európai összetartozás érzését, és teret biztosítsanak a polgári mozgalmak és tevékenységek számára;

39.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusra vonatkozó parlamenti ajánlások végrehajtására;

40.   határozottan úgy véli, hogy a megkülönböztetésmentesség elve az uniós polgárság egyik sarokköve és az EUSZ 2. cikke értelmében az uniós jog egyik általános elve és alapvető értéke; sürgeti a Tanácsot, hogy zárja le a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv elfogadását az alapvető jogok Unión belüli további biztosítása érdekében olyan konkrét uniós jogszabályok elfogadása révén, amelyek horizontális megközelítésben teljes körűen végrehajtják az EUMSZ 18. és 19. cikkét; sajnálja, hogy a Tanács még mindig blokkolja a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvet, egy évtizeddel a bizottsági javaslat közzététele után;

41.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések rögzítik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az Unió EJEE-hez való csatlakozásának lezárása és az Európai Szociális Chartához való csatlakozása érdekében;

42.  hangsúlyozza, hogy a minden korosztálynak szóló (formális és informális) minőségi állampolgári oktatás elengedhetetlen a polgárok demokratikus jogainak magabiztos gyakorlásához és a demokratikus társadalom megfelelő működéséhez; megjegyzi, hogy csak folyamatos oktatási erőfeszítések árán biztosítható az európai szintű választásokon való fokozott részvétel, erősíthető a kultúrák közötti megértés és az európai szolidaritás, és így küzdhető le a hátrányos megkülönböztetés, az előítéletesség és a nemek közötti egyenlőtlenség; javasolja az EUMSZ 165., 166. és 167. cikkének jogalapként történő alkalmazását az oktatási, szakképzési és ifjúsági szakpolitikák lehetőségeinek feltérképezéséhez;

43.  emlékeztet arra, hogy „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához” (az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdése); ezért kéri azon lehetőség biztosítását, hogy az uniós polgárok egyénileg, közvetlenül kérhessék felvételüket az európai szintű politikai pártok tagságába;

44.  emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai parlamenti választások európai dimenzióját azzal a céllal, hogy a Parlament az EUMSZ 225. cikke szerinti jogalkotási kezdeményezési jogának gyakorlása révén hozzájáruljon potenciális jövőbeli munkájához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy előmozdítsák a polgárok jogait az európai polgárok körében, ideértve a szavazati joggal kapcsolatosakat is; hangsúlyozza, hogy az európai szakpolitikákról és az uniós szabályozásnak a polgárok mindennapi életére gyakorolt hatásáról szóló jobb és célirányosabb tájékoztatás javítaná az európai választásokon való részvételi arányt; emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai választásokon való részvételt azáltal, hogy növelik az európai politikai pártok láthatóságát; megismétli, hogy az európai választásokon való részvétel előmozdítása a polgárok, a tagállamok és az EU közös felelőssége; hangsúlyozza, hogy tájékoztatni kell a polgárokat a közelmúltbeli választójogi reformról és a csúcsjelöltállítási (ún. Spitzenkandidat) eljárásról; hangsúlyozza e poszt politikai és szimbolikus jelentőségét az uniós polgárság megerősítése szempontjából;

45.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egész Unió parlamentje, és alapvető szerepet játszik az uniós politikai intézmények legitimitásának biztosításában azáltal, hogy a megfelelő parlamenti ellenőrzés révén biztosítja azok elszámoltathatóságát; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy a Parlament jogalkotási és ellenőrzési jogait garantálni kell, biztos alapokra kell helyezni és meg kell erősíteni;

46.  emlékeztet a Bizottságnak az uniós adatvédelmi jog választások keretében történő alkalmazásáról szóló iránymutatására, valamint a szabad és tisztességes európai választások biztosításáról szóló, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM (2018) 0637); felszólít minden erőfeszítés megtételére a mindennemű visszaélésszerű beavatkozástól mentes választások biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy határozott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a célzott félretájékoztatás elleni fellépés érdekében;

47.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erőteljesebben mozdítsa elő a demokratikus részvételt azáltal, hogy fokozza a polgárokkal folytatott párbeszéde intenzitását, segíti a polgárokat abban, hogy jobban megértsék, milyen szerepet játszik az uniós jogalkotás a mindennapi életükben, valamint hangsúlyozza a helyi, nemzeti és európai választásokon való indulásra és szavazásra vonatkozó jogukat;

48.  e tekintetben felkéri a Bizottságot a közösségi média és a digitális eszközök kiaknázására, különös hangsúlyt helyezve a fiatalok és a fogyatékossággal élők fokozottabb bevonására; a polgároknak az Unió demokratikus életébe való közvetlenebb bevonása érdekében felszólít az e-demokrácia olyan eszközeinek fejlesztésére és megvalósítására, mint például az online platformok, ezáltal növelve a polgárok elkötelezettségét;

49.  támogatja azon sajtó- és multimédiás termékek előállítását és terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén, amelyek az uniós polgárok jogaikkal kapcsolatos tudatosságának fokozására összpontosítanak, és megerősítik a polgárok arra vonatkozó képességét, hogy eredményesen érvényesítsék ezeket a jogokat valamennyi tagállamban;

50.  úgy véli, hogy mivel a közösségi média egyre nagyobb hatást gyakorol a polgárok életére, az európai intézményeknek továbbra is olyan új mechanizmusokat és szakpolitikákat kell kidolgozniuk, amelyek célja az egyének alapvető jogainak védelme a digitális környezetben; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a polgárok adatainak biztonságos, méltányos és átlátható megosztását; hangsúlyozza, hogy a szabad média és a sokféle véleményhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen részét képezi, és hogy a médiaműveltség döntő fontosságú, és korai életkorban kell fejleszteni;

51.  ösztönzi az EUMSZ 25. cikkének alkalmazását olyan intézkedések meghozatalára, amelyek elősegíthetik az európai polgárság napi szintű gyakorlását;

52.  kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 25. cikke értelmében az uniós polgárságról szóló következő jelentésében vegye figyelembe az uniós polgársággal járó jogoknak a másodlagos jogban és ítélkezési gyakorlatban megfigyelhető alakulását, és tegyen javaslatot egy olyan ütemtervre, amely mindezen fejleményeket összegezve hivatalos formába öntené az Unió e területen bekövetkezett fejlődését;

53.  hangsúlyozza, hogy e gyakorlat végső célja az lenne, hogy az EUMSZ 25. cikke szerinti eljárásnak megfelelően konkrét kezdeményezéseket tegyen a polgárspecifikus jogok és szabadságok megszilárdítása érdekében egy uniós polgárságról szóló statútum égisze alatt, a szociális jogok európai pilléréhez hasonlóan, belefoglalva az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogokat és szabadságokat, a szociális jogok európai pillérében foglalt szociális jogokat, valamint az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeket mint az európai közéleti találkozóhely meghatározó elemeit, beleértve többek között a szóban forgó közéleti találkozóhelyre jellemző irányítási modellt, a méltóságot, a szabadságot, a jogállamiságot, a demokráciát, a pluralizmust, a toleranciát, az igazságosságot és a szolidaritást, az egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát, amelyeket a Szerződések jövőbeni vagy esetleges reformja során figyelembe kellene venni;

°

°  °

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1)

HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

(2)

HL C 158., 2004.4.30., 77. o.

(3)

HL L 115., 2014.4.17., 3. o.

(4)

HL L 141., 2011.5.27., 1. o.

(5)

HL L 107., 2016.4.22., 1. o.

(6)

HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

(7)

HL L 354., 2013.12.28., 132. o.

(8)

HL L 316., 2012.11.14., 1. o.

(9)

HL C 252., 2018.7.18., 215. o.

(10)

HL C 355., 2017.10.20., 17. o.

(11)

HL C 482., 2016.12.23., 117. o.

(12)

HL C 58., 2018.2.15., 57. o.

(13)

HL C 263., 2018.7.25., 28. o.

(14)

HL C 263., 2018.7.25., 98. o.

(15)

HL C 463., 2018.12.21., 83. o.

(16)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0282.

(17)

HL C 463., 2018.12.21., 89. o.

(18)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0226.

(19)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0449.

(20)

Például a Bíróság 2011. március 8-i Gerardo Ruiz Zambrano kontra Office national de l’emploi (ONEM) ítélete, C-34/09, EU:C:2011:124; 2010. március 2-i Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ítélete, C-135/08, ECLI:EU:C:2010:104; 2011. május 5-i Shirley McCarthy kontra Secretary of State for the Home Department ítélete, C-434/09, ECLI:EU:C:2011:277; és 2011. november 15-i Murat Dereci és társai kontra Bundesministerium für Inneres ítélete, C-256/11, ECLI:EU:C:2011:734.

(21)

HL L 106., 2015.4.24., 1. o.


VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (11.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Szerződés uniós polgárságot érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról

(2018/2111(INI))

A vélemény előadója: Martina Anderson

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. december 12-i jelentésére(1),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a Bulgáriának és Romániának a schengeni vívmányok végrehajtására való felkészültségéről szóló értékelési folyamat befejezéséből levont, 2011. június 9-i tanácsi következtetésekre (9166/3/11, illetve 9167/3/11),

–  tekintettel az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépési szándékáról szóló értesítésre, amelyet a brit miniszterelnök 2017. március 29-én nyújtott át az Európai Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkének (2) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2018. november 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(4),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke szerint az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásán alapul;

B.  mivel az Alapjogi Charta foglalja össze az EU polgárait megillető valamennyi személyiségi, polgári, politikai, gazdasági és szociális jogot; mivel az Alapjogi Charta célja az, hogy minden európai polgárt megvédjen mindenfajta megkülönböztetéstől, így a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéstől; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 18. cikke tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést;

C.  mivel a polgárok és a demokratikus intézmények jogainak megerősítése a megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség valamennyi formája elleni küzdelmet is magában foglalja;

D.  mivel a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az Alapjogi Chartában rögzített valamennyi jogot és szabadságot;

E.  mivel az uniós polgárság egy tagállam állampolgárságával egyidejűleg szerezhető meg, és az EUSZ 9. cikke szerint egyértelműen kiegészíti a nemzeti állampolgárságot; mivel az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot; mivel a tagállamoknak a tisztességes együttműködés szellemében kell élniük azon előjogukkal, hogy állampolgárságot adjanak, összhangban a szerződésekkel, amelyek konszolidálták és védik az uniós polgársághoz való jogot, érdemi jogi értékkel ruházva fel az Alapjogi Chartát; mivel Észak-Írország olyan különleges eset, amelyben a polgárok az EU és az Egyesült Királyság között 2017. decemberben létrejött közös megállapodás szellemében lakóhelyük szerinti uniós polgárként élhetnek jogaikkal és gyakorolhatják ezeket; mivel az EUMSZ 20. cikke előírja, hogy a valamely tagállam állampolgárságával rendelkező bármely személy egyúttal az Unió állampolgára is, mindazon jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a Szerződések és az Alapjogi Charta rögzítenek;

F.  mivel az egyenlő bánásmódhoz való jog az Európai Unió egyik alapelve és minden ember egyik alapvető joga; mivel az uniós polgárság létrehozásával az EUSZ 9. cikke határozottan kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét, továbbá hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítenek;

G.  mivel az EU tagállamok állampolgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel az EU még mindig nem alakított ki közös uniós keretrendszert ez utóbbiak jogainak garantálására, ideértve a referenciaértékeket és szankciókat is;

H.  mivel az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés szerint 2012 óta az emberek növekvő számban számolnak be ilyen vagy olyan megkülönböztető gyakorlatról;

I.  mivel a mozgásszabadság az EU négy alapvető szabadságának egyike, az európai integráció sarokköve, és az uniós polgárok egyik legtöbbre értékelt joga; mivel a szabad helyváltoztatáshoz való jog és annak gyakorlása az uniós polgárság központi eleme; mivel az EU polgárai még mindig több állandó vagy új akadályt tapasztalhatnak meg a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogaik gyakorlása során, mint például a túlzott iratbemutatási követelmények, a tartózkodási jog megszerzésére irányuló nehézkes eljárások, az egészségügyi ellátás igénybevételének nehézségei vagy a munkaerőpiachoz való hozzáférés megszerzésére, illetve a szakképesítés elismerésére irányuló hosszadalmas eljárások; mivel néhány európai uniós állampolgárt az Unión belül kiutasítottak vagy kiutasítási végzést adtak ki ellenük;

J.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozza az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredménye; mivel a Tanács 2011. június 9-i (9166/3/11. és 9167/3/11. számú) következtetésében Bulgária és Románia esetében megerősítette az értékelési folyamat sikeres lezárását, valamint a schengeni térséghez való csatlakozáshoz szükséges technikai felkészültségüket;

K.  mivel az Európai Parlament az EU egyetlen közvetlenül megválasztott intézménye; mivel a képviseleti demokrácia, az elszámoltathatóság és az átláthatóság elvei az Európai Parlament alapvető pillérei;

L.  mivel az Európai Parlament közvetlenül képviseli az európai polgárokat, akiknek demokratikus joguk, hogy induljanak és szavazzanak az európai választásokon, a szerződésekben egyes tagállamokra nézve előírt külön feltételek sérelme nélkül; mivel ezeket a jogokat a más tagállamok területén tartózkodó polgárok esetében is tiszteletben kell tartani; mivel az uniós polgároknak az EUMSZ 22. cikkével és az EUSZ 10. cikkével összhangban joguk van szavazni és jelöltként indulni az európai parlamenti választásokon;

M.  mivel a helyváltoztatás szabadsága az Unió legjelentősebb elveinek egyike; mivel a mozgásszabadsághoz való jogukat gyakorló európai polgároknak esetleg szavazati joguk elveszítésével vagy a szavazatleadás akadályozásával kell szembesülniük az európai és a helyi választások alkalmával az olyan fogadó európai államokban, ahol a szabad helyváltoztatáshoz való jogot nem segítik elő és nem mozdítják elő megfelelően;

N.  mivel Észak-Írország az Egyesült Királyság brexit által leginkább sújtott része lehet; mivel az Ír Köztársasággal közös határ ellenőrzésének megszigorítása különös aggodalomra ad okot a szabad mozgás és az uniós polgársághoz fűződő jogok tekintetében;

O.  mivel az európai polgárság bevezetése az európai projekt egyik vívmánya, amelynek még fel kell ismernie a benne rejlő összes lehetőséget; hangsúlyozza, hogy ez egy egyedi konstrukció, amely világszerte páratlan;

1.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak kötelezettsége – a többséggel megegyező módon – a kisebbségek védelme, és jogaik biztosítása; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés 2. cikke a „kisebbségvédelmet” az EU egyik alapvető értékeként fogalmazza meg; megállapítja továbbá, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának a megkülönböztetésmentességről szóló 21. cikkét és a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűségről szóló 22. cikkét jogi értelemben kötelező erejűvé tette az EUMSZ; megjegyzi, hogy a Charta és az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) alapján jelenleg rendelkezésre álló valamennyi jog, az Európai Unió Bírósága által biztosított felügyelettel és védelemmel együtt alapvető fontosságú Észak-Írország polgárai számára a nagypénteki megállapodás végrehajtásához;

2.  hangsúlyozza, hogy az őshonos nemzeti, etnikai vagy nyelvi kisebbségi közösségek különleges módon gazdagítják az európai sokszínűséget és kultúrát; emlékeztet arra, hogy a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése és terjesztése a tagállamokban és azok között alapvető érték, ugyanakkor az Európai Unió egyik fő feladata;

3.  rámutat arra, hogy az európai uniós polgárok nincsenek kellően tisztában az uniós polgárságból eredő jogaikkal, beleértve az európai és a helyi választásokon való szavazáshoz, illetve a más tagállamok nagykövetségeitől való konzuli védelemhez való jogot; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a polgárok demokratikus életben való részvételét azáltal, hogy teljes körűen tájékoztatják őket a szavazati jogaikról és felszámolják a részvételük előtt álló akadályokat, illetve megoldják az elérhetőséggel, részvétellel, a megkülönböztetésmentességgel és az egyenlőséggel kapcsolatos ügyeket, hogy valamennyi uniós polgár – köztük minden fogyatékkal élő is – ugyanúgy élhessen alapvető jogaival;

4.  megjegyzi, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek nem terjesztik ki az európai választásokon való szavazati jogokat polgáraikra, akik európai polgárok; ez a gyakorlat korlátozza a Parlamentben képviselt nézetek sokféleségét, illetve csökkenti az európai intézmények elszámoltathatóságát az európai polgárok felé; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy állampolgáraik megkapják az uniós polgársághoz kapcsolódó valamennyi gazdasági, társadalmi, politikai, környezeti és demokratikus jogot; rámutat, hogy a tagállamokban különböző gyakorlatok léteznek az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt jogok alkalmazására nézve; ösztönzi a tagállamokat, hogy a szavazati jogot a lehető legszélesebb körben terjesszék ki;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen kövesse figyelemmel a 2004/38/EK irányelv alkalmazását, és hozzon megfelelő intézkedéseket a szabad mozgás előtti esetleges akadályok felszámolása érdekében, ezáltal lehetővé téve valamennyi uniós polgár számára, hogy a szabad mozgáshoz való jogát teljes mértékben, a határellenőrzések akadályától mentesen gyakorolhassa;

6.  felhívja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy tegyék lehetővé a technikai kritériumoknak megfelelő valamennyi ország számára a schengeni térséghez történő csatlakozást, hogy ezáltal az uniós polgárok élvezhessék a határellenőrzések által nem akadályozott szabad mozgáshoz való jogot;

7.  rámutat, hogy jelenleg közel 7 millió uniós polgár él az EU-n kívül, és hogy ez a szám 2020-ra várhatóan legalább 10 millióval növekszik; hangsúlyozza a széles körű demokratikus részvétel tagállamok általi támogatásának szükségességét a közelgő, 2019. évi európai választások tekintetében; felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben nincsenek tagállami képviseletek;

8.  aggodalmát fejezi ki az egyes tagállamok által alkalmazott gyakorlatok miatt (mint például az ún. „aranyvízumok”), amelyek a harmadik országok állampolgárainak az állampolgárságot kizárólag beruházásokért cserébe adják minimális követelmények alapján; hangsúlyozza, hogy az európai uniós polgárság nem alacsonyítható árucikké; sürgeti a tagállamokat, hogy tiltsák be a tartózkodási engedélyek és az állampolgárság aranyvízum- és befektetői programok útján történő értékesítését, mivel magas a korrupciónak, a visszaélésnek és a schengeni térséggel bűnügyi célokból történő visszaélésnek a kockázata; felhívja a Bizottságot, hogy javaslata keretében tüzetesen vizsgálja meg „a beruházóknak adományozott uniós polgárságára vonatkozó nemzeti programokat”, és hívja fel a figyelmet azokra az eljárásokra, amelyeket a tagállamoknak az uniós joggal teljes mértékben összhangban álló módon követniük kell az uniós polgárság megadására vonatkozó hatáskörük gyakorlása során;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a Szerződésben foglalt jogaikat gyakorló uniós polgárok gyermekeinek sajátos helyzetét, amikor e gyermekek nehézségekkel szembesülhetnek a nemzeti szabályok szerint az állampolgárságra vonatkozó kritériumok teljesítése során, különösen akkor, ha az állampolgárság követelménye magában foglalhatja annak bizonyítását, hogy szoros kapcsolat áll fenn az érintett országgal.

10.  aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti jog vagy annak nem megfelelő végrehajtása miatt veszély fenyegeti számos olyan uniós polgár családi élethez való jogát – csakúgy, mint az Unión belüli utazások során a Szerződésben foglalt jogok gyakorlását –, aki nem uniós állampolgárral házasodott össze, vagy nem uniós állampolgárral áll stabil kapcsolatban;

11.  sürgeti a tagállamokat, hogy az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok saját területükről való kiutasításával kapcsolatos határozathozatal során legyenek arányosak, és emlékeztet arra, hogy az ilyen határozatoknak a körülmények megfelelő vizsgálatát követően az adott személyre kell vonatkozniuk, és tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat;

12.  felhívja az Alapjogi Ügynökséget, hogy munkaprogramjában kezdjen foglalkozni a regionális és kisebbségi nyelvekkel szembeni helyi, regionális és nemzeti szintű hátrányos megkülönböztetés problémájával;

13.  úgy véli, hogy az EUMSZ 2., illetve 9. cikkében a kisebbségekre és valamennyi uniós állampolgár egyenlőségére vonatkozóan megfogalmazottak gyakorlatba történő átültetése érdekében, valamint az uniós polgárságban rejlő potenciál kihasználása céljából az EU-nak lépéseket kell tennie az EU alapvető értékeit és a kisebbségek jogait illető védelem garantálása tekintetében; ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy átfogó európai uniós védelmi rendszerre van szükség az őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek számára a meglévő nemzetközi jogi eszközök integrálása és a bevált legjobb uniós gyakorlatok követése révén; úgy véli, hogy egy ilyen keretnek saját magas szintű normákat kell magában foglalnia, és megbízható nyomonkövetési mechanizmusnak kell társulnia hozzá;

14.  határozottan elítéli a rasszizmussal, idegengyűlölettel, diszkriminációval és gyűlöletkeltéssel kapcsolatos események növekvő számát, valamint az újfasiszta és neonáci szervezetek által több uniós tagállamban elkövetett erőszakos cselekményeket;

15.  hangsúlyozza, hogy a 27 EU-tagállam Egyesült Királyságban élő vagy korábban ott élt állampolgárai, valamint az Egyesült Királyságnak a 27 tagú EU-ban élő vagy korábban ott élt állampolgárai jogainak védelmét a kilépésről szóló tárgyalások során abszolút prioritásként kell kezelni; rendkívüli aggodalmának ad hangot az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével kapcsolatos tárgyalások jelenlegi állása miatt, valamint amiatt, hogy egy megállapodás nélküli forgatókönyv több mint ötmillió ember életére lenne katasztrofális hatással; felszólítja az Egyesült Királyság kormányát és az ír kormányt, hogy az uniós szerződésekben és a vonatkozó nemzetközi megállapodásokban előírtaknak megfelelően gondoskodjanak a Nagy-Britanniában és Észak-Írországban élő uniós polgárok jogainak brexit utáni védelméről;

16.  kéri a Bizottságot, hogy lépjen fel szigorúan és gyorsan, és szólítson fel minden tagállamot a schengeni rendszer épségének és biztonságának megőrzése érdekében valamennyi szükséges adat és ellenőrzés biztosítására.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

7

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Martina Anderson, Heinz K. Becker, Monika Beňová, Michał Boni, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Frank Engel, Laura Ferrara, Romeo Franz, Kinga Gál, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Sophia in ‘t Veld, Cécile Kashetu Kyenge, Monica Macovei, Roberta Metsola, Claude Moraes, Ivari Padar, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Udo Voigt, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Dennis de Jong, Anna Hedh, Lívia Járóka, Marek Jurek, Jean Lambert, Jeroen Lenaers, Andrejs Mamikins, Angelika Mlinar, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Norbert Erdős, Fernando Ruas, Adam Szejnfeld

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

40

+

ALDE

Nathalie Griesbeck, Sophia in ‘t Veld, Angelika Mlinar, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Cecilia Wikström

EFDD

Laura Ferrara

GUE/NGL

Martina Anderson, Dennis de Jong, Marie-Christine Vergiat

PPE

Asim Ademov, Heinz K. Becker, Michał Boni, Rachida Dati, Frank Engel, Kinga Gál, Monika Hohlmeier, Lívia Járóka, Jeroen Lenaers, Roberta Metsola, Fernando Ruas, Csaba Sógor, Adam Szejnfeld, Traian Ungureanu, Tomáš Zdechovský

S&D

Monika Beňová, Caterina Chinnici, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Cécile Kashetu Kyenge, Andrejs Mamikins, Claude Moraes, Ivari Padar, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Birgit Sippel, Josef Weidenholzer

VERTS/ALE

Romeo Franz, Jean Lambert, Judith Sargentini, Bodil Valero

7

-

ECR

Marek Jurek, Monica Macovei, Helga Stevens, Kristina Winberg

ENF

Auke Zijlstra

NI

Udo Voigt

PPE

Norbert Erdős

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

HL C 369., 2018.10.11., 11. o.

(2)

HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0447.

(4)

HL C 463., 2018.12.21., 21. o.


VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (21.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Szerződés uniós polgárságot érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról

(2018/2111(INI))

A vélemény előadója: Notis Marias

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 20. cikkével létrehozott uniós polgárság – amellett, hogy biztosítja a hivatkozott cikkben említett jogokat az uniós polgároknak, nevezetesen azt, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjanak és tartózkodjanak, szavazzanak és jelöltként induljanak az európai parlamenti választásokon és a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain, hogy szükség esetén másik tagállam által nyújtott konzuli védelemben részesüljenek, valamint petíciót nyújthassanak be, és az európai ombudsmanhoz folyamodhassanak a Szerződések nyelveinek bármelyikén – a demokratikus részvétel terén is kiterjesztette a részvételt és jogokat biztosít egyéb jogalapok mellett az EUSZ 11. és a EUMSZ 24. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája V. fejezetének megfelelően;

2.  úgy véli, hogy az uniós intézményeknek fokozniuk kell az uniós polgárok választójogai érvényesítése nagyobb hatékonyságának biztosítására irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljék a csökkenő szavazói részvétel problémáját; kiemeli, hogy a választójogi jogszabályok sok tagállamban továbbra is igen összetettek, ami egyes esetekben túlzott mértékben akadályozza, vagy közvetlenül megakadályozza a szavazati jog gyakorlását különösen a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós polgárok esetében, akiknek a száma 15 millióra becsülhető; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a másik uniós tagállamban élő uniós polgárok jogfosztottságának kérdését, és javasoljon konkrét intézkedéseket politikai jogaik védelmére; sürgeti a Bizottságot, hogy szólítsa fel a tagállamokat azon legjobb gyakorlatok aktív támogatására, melyek segítenek az uniós polgároknak az EUMSZ 22. cikkének (2) bekezdése értelmében szavazni és jelöltként indulni az európai választásokon, ilyen például a választásról szóló jogszabályoknak legalább az európai választások előtt egy évvel történő közzététele, az álhírek és a populista retorika elleni küzdelem, valamint az oktatás és a médiapluralizmus előmozdítása; úgy véli, hogy a köz- és magánmédiának az európai parlamenti képviselők véleményét az objektivitás és a pluralizmus biztosításával kell megjelenítenie;

3.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) hozzájárul a polgárság fogalmának fokozatos kibontásához, és e fogalom egyes vonatkozásai már relatív autonómiát nyertek az európai alkotmányos berendezkedés szempontjából; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 20. cikke kizárja azon nemzeti intézkedéseket, amelyek eredményeképp megfosztanák az uniós polgárokat attól, hogy maradéktalanul élvezzék uniós polgári jogállásukból eredő jogaik lényegének gyakorlását(1);

4.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének értelmében a Bizottság elnökének kinevezésénél figyelembe kell venni az európai parlamenti választások eredményét; hangsúlyozza ennek politikai és szimbolikus jelentőségét az uniós polgárság szempontjából, és úgy véli, hogy a következő Bizottság elnökét a Tanácsnak a „Spitzenkandidaten”-ek közül kellene javasolnia, aki mindent összevetve nagyobb támogatást élvezhet az európai parlamenti képviselőcsoportok részéről;

5.  határozottan úgy véli, hogy a megkülönböztetésmentesség elve az uniós polgárság egyik sarokköve és az EUSZ 2. cikke értelmében az uniós jog egyik általános elve és alapvető értéke; különösen hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 10. cikke tiltja a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést a szakpolitikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor; emlékeztet, hogy az Alapjogi Charta 21. cikke is tilt minden ilyen alapú megkülönböztetést, továbbá a genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet vagy születés alapján történő megkülönböztetést; emlékeztet, hogy a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv(2) vezette be a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés tilalmát a foglalkoztatás összefüggésében; emlékeztet, hogy a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelv(3) és a nemek közötti egyenlőségről szóló 2006/54/EK irányelv(4) csak a társadalombiztosítás vonatkozásában garantálják az egyenlő bánásmódot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelvek végrehajtásában még az átültetésükre vonatkozóan meghatározott határidő után tíz évvel is hiányosságok tapasztalhatók;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megkülönböztetés tiltásáról szóló irányelvet, amely a megkülönböztetés elleni védelem horizontális megközelítéssel való kiterjesztésével a munkaerőpiacon kívül is bevezeti az egyenlő bánásmód elvét, a Tanács még tíz évvel a bizottsági javaslat közzététele után is blokkolja; úgy véli, hogy az elkövetkező tanácsi elnökségeknek erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a mandátum lejárta előtt álláspontot alakítsanak ki;

7.  megismétli a Petíciós Bizottság által 2017 júniusában tartott, „A polgárok európai integrációba vetett bizalmának helyreállítása” című nyilvános meghallgatás eredményeit, melyek kiemelték többek között azt, hogy az európai döntéshozatali folyamatot valamennyi uniós polgár számára nyitottabbá és átláthatóbbá kell tenni; úgy véli, hogy a polgárok közvetlen részvétele és az uniós döntéshozatali folyamatok minden szintjét jellemző teljes átláthatóság elengedhetetlen a polgárok demokratikus jogainak megerősítéshez és a demokratikus deficit uniós szinten történő ellensúlyozásához; kitart amellett, hogy a korrupció elleni hiteles küzdelem érdekében az Uniónak nemcsak a jó közigazgatás valamennyi tagállamban való biztosítása és az adófizetők általános érdekének védelme terén, hanem az uniós polgárokban a róla kialakult kép erősítése terén is határozott előrelépést kell mutatnia; úgy véli, hogy az Uniónak példát kell mutatnia, és a legszigorúbb normák szerint kell eljárnia minden összeférhetetlenség elkerülése érdekében, figyelemmel az uniós intézmények és ügynökségek fontos álláshelyeire történő kinevezésekre is; sajnálatát fejezi ki a biztosokkal kapcsolatos közelmúltbeli forgóajtó-jelenség miatt, amely rontja a közvéleményben az Unióról kialakult képet;

8.  emlékeztet, hogy a Szerződésekből fakadó, polgársággal kapcsolatos jogokról – különösen a szabad mozgáshoz való jogról – szóló uniós jogszabályok tagállamok általi hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság feladata az EUMSZ 258–260. cikke szerinti, a Szerződések őreként rá háruló kötelezettségek maradéktalan teljesítése; sürgeti a Bizottságot, hogy e célból minden rendelkezésére álló eszközt és mechanizmust használjon fel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós döntéshozatalt és jogérvényesítési tevékenységeket hatékonyabbá és láthatóbbá tegyék annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ról a közvéleményben kialakult kép jobb tájékozottságon alapuljon;

9.  hivatkozik 2017. december 12-i állásfoglalására(5) „az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában”, amely többek között hangsúlyozza, hogy a Szerződésben lefektetett a jogokat és kötelezettségeket a tagállamok indokolatlanul nem korlátozhatják; hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az Alapjogi Chartában rögzített valamennyi jogot és szabadságot;

10.  felhívja valamennyi uniós intézményt arra, hogy küzdjenek a „vádold Brüsszelt” jelenség ellen, amellyel a tagállamok az Európai Unióra hárítják a felelősséget azokért a döntésekért, amelyeket maguk hoztak az Európai Unió Tanácsának tagjaiként; felhívja a Tanácsot, hogy növelje döntéshozatali folyamatai átláthatóságát;

11.  felszólít a nemek közötti egyenlőség és a nemi dimenzió érvényesítésére a hatályos jogalkotási szövegek valamennyi értékelési és vizsgálati eljárásában, valamint az uniós polgársággal kapcsolatos jövőbeli jogalkotási javaslatok esetében;

12.  emlékeztet arra, hogy „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához” (az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdése); ezért kéri azon lehetőség biztosítását, hogy az uniós polgárok egyénileg, közvetlenül jelentkezhessenek az európai szintű politikai pártok tagságába;

13.  úgy véli, hogy az EUMSZ 22. cikkének (1) bekezdése szerint az uniós polgárok által gyakorolt helyhatósági szintű választójog gyakorlása alapvetően kapcsolódik a szabad mozgáshoz és az uniós polgársághoz; úgy véli, hogy az uniós szintű részvételi demokráciát hatékonyabbá tenné az olyan, valóban demokratikus kormányzás, amely képes biztosítani a teljes átláthatóságot, az alapvető jogok hatékony védelmét, a polgárok közvetlen bevonását az uniós döntéshozatali folyamatokba és az uniós polgárok prioritásainak figyelembe vételét az EU politikai menetrendjében; úgy véli, hogy meg kell erősíteni a részvételi és a közvetlen demokrácia eszközeit a polgárok helyi és nemzeti közösségekben való politikai részvételének fokozása érdekében; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy Unió-szerte a helyhatósági és önkormányzati választásokon való magasabb részvétel előmozdításával terjessze a bevált gyakorlatokat, különösen a helyi választások jelentőségével kapcsolatos oktatás és tájékoztatás, az uniós polgárok e területen meglévő jogaival kapcsolatos tájékoztatás és az ilyen választásokon való részvétel közvetlen előmozdítása révén; elismeri, hogy megoldást kell találni a jelenlegi helyzetre, amikor egyes tagállamok állampolgárai elveszítik szavazati jogukat a nemzeti választásokon, miközben a lakóhelyük szerinti országban sem rendelkeznek szavazati joggal; az uniós polgárok jogfosztása összeegyeztethetetlen azon Szerződésben elismert jogukkal, hogy „teljes mértékben részt vegyenek az Unió demokratikus életében”.

14.  emlékeztet, hogy az EUMSZ 227. cikke szerinti petíciós jog olyan hivatalos csatornát jelent a polgárok számára, melyen keresztül közvetlenül kommunikálhatnak az uniós intézményekkel, rávilágíthatnak az uniós jognak a gazdasági, szociális és kulturális jogok maradéktalan védelme céljával kapcsolatban tapasztalt hiányosságaira és következetlenségeire, és jelezhetik az uniós jogszabályok nemzeti hatóságok általi helytelen alkalmazását vagy átültetését; megjegyzi, hogy míg a polgárok Unió-szerte tisztában vannak a petíciós joggal, az uniós intézmények továbbra sem hatékonyak azon problémák kezelése és megoldása terén, amelyekre az uniós polgárok petíciói hívták fel figyelmüket; felszólítja az uniós intézményeket, hogy fogadjanak el egy, a polgárok alapvető jogainak védelmére, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok együttműködési erőfeszítéseinek fokozására irányuló hatékony stratégiát, különösen azokon a szakpolitikai területeken, ahol a legtöbb petíció érkezik, melyek a környezet, az alapvető jogok (konkrétabban a szavazati jog és a gyermek jogai), a személyek szabad mozgása, a szociális ügyek és a foglalkoztatás, a hátrányos megkülönböztetés és a bevándorlás;

15.  hangsúlyozza, hogy a petíciók Európai Parlamenthez történő benyújtásának joga az uniós polgárság alapvető része; megismétli, hogy az EUMSZ 227. cikke és az Alapjogi Charta 44. cikke értelmében minden uniós polgárnak, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személynek jogában áll petíciót benyújtani; emlékeztet a petíciós eljárás és a Bizottság az EUMSZ 258–260. cikkéből fakadó nyomon követési és jogérvényesítési tevékenységei közötti jelentős kapcsolatra; felszólít minden uniós intézményt és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a petíciós joggal mint a részvételi demokrácia megerősítésének és a polgári szerepvállalás fokozásának eszközével kapcsolatos tájékoztatásnyújtást és oktatást az uniós polgárok között; hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos, hogy az uniós intézmények és szakpolitikáik tartalma teljes mértékben hozzáférhető legyen digitális úton és a fogyatékossággal élők részére is;

16.  kiemeli minden uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy azon jogának jelentőségét, hogy az EUMSZ 24. és 228. cikkének értelmében az európai ombudsmanhoz fordulhatnak hivatali visszásságok esetén, különösen a nyilvános dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében; kéri, hogy mind az uniós intézmények, mind a tagállamok jobban tájékoztassák az uniós polgárokat erről a jogukról; megjegyzi, hogy e jognak az Alapjogi Charta 41. cikkével összhangban történő, uniós polgárok általi hatékony gyakorlásához elengedhetetlen egy nyitott, hatékony és független európai közigazgatás; emlékeztet az EUSZ 1. cikkére, amelynek értelmében a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb kell meghozni; emlékeztet, hogy az európai ombudsman hivatala döntően járul hozzá az uniós döntéshozatal és jogalkotási folyamat általános átláthatóságának és nyitottságának növeléséhez, ezáltal támogatva az uniós polgárok abban való aktív részvételét és növelve bizalmát; ebben az összefüggésben teljes mértékben támogatja az európai ombudsman OI/2/2017. számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálat ajánlásait;

17.  javasolja a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet(6) felülvizsgálatát e jognak az uniós polgárok és a civil társadalom általi gyakorlásának erősítése érdekében;

18.  határozott meggyőződése, hogy az átláthatóság elengedhetetlen eleme a jogállamiságnak, és hogy betartásának biztosítása a jogalkotási folyamat során kihat a szavazati jog és a választhatóság jogának, valamint számos más jog, így a véleménynyilvánítás joga és különösen annak kifejezett formái, a szólásszabadság és a tájékoztatáshoz való jog hatékony megvalósítására; úgy véli továbbá, hogy az aktív európai polgárság támogatása szükségessé teszi, hogy teret engedjenek a folyamat nyilvános vizsgálatának, felülvizsgálatának és értékelésének, valamint az eredmény vitatásának; hangsúlyozza, hogy ez hozzájárulhat a jogalkotási folyamat alapfogalmainak polgárokkal való fokozatos megismertetéshez, és előmozdíthatja az Unió demokratikus életének részvételi elemeit;

19.  úgy véli, hogy az intézményeken belül és a polgárokkal való kapcsolataikban gyakorolt többnyelvűség elengedhetetlenül fontos az uniós polgárság fogalma megerősítésének szempontjából; további erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy a három munkanyelven kívül a lehető legnagyobb mértékben lehessen biztosítani a hivatalos dokumentumok hozzáférhetőségét;

20.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az iskolai tanterveikben és a tanárképzés folyamán – ezek kiigazításával – nagyobb teret biztosítsanak az uniós ügyek, többek között az uniós polgári jogok politikai oktatásának;

21.  tudomásul veszi az uniós polgári jogok és a szociális jogok európai pillére közötti kapcsolatot; hangsúlyozza, hogy az Unión belüli szabad mozgáshoz és munkavállaláshoz való jog csak EU-szerte esélyegyenlőséget és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférést, tisztességes munkakörülményeket, szociális védelmet és befogadást biztosító további jogalkotási intézkedések révén erősíthető meg; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a szociális jogok európai pillére végrehajtásának továbbvitelére; felhívja a tagállamokat, hogy a társadalombiztosítási jogok (állami nyugdíjak, egészségbiztosítás, munkanélküli ellátások és családtámogatások) átvitelének érdekében teljes mértékben és hatékonyan hajtsák végre a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendeletet(7);

22.  hangsúlyozza, hogy fel kell hagyni a megszorító intézkedésekkel, valamint hatékony és következetes szakpolitikákat kell elfogadni uniós szinten a teljes foglalkoztatottság és a megfelelő szociális védelem, a legmagasabb szintű oktatás és képzés, valamint az emberi egészség és a környezet legmagasabb szintű védelmének biztosítása érdekében;

23.  sajnálatát fejezi ki, amiatt, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami veszélyezteti és de facto különbözővé teszi a polgárok jogait, amelyeknek az uniós Szerződések szerint egyenlőknek kellene lenniük;

24.  úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezést szabályozó jogi keret felülvizsgálata lehetőséget nyújt a polgárok uniós politikaalakításban való részvételének erősítésére az eszköz kevésbé bürokratikussá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tétele révén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak megfelelő infrastruktúrát és támogatást kell biztosítania az európai polgári kezdeményezések lebonyolításának teljes folyamata során; emlékeztet arra, hogy a polgári kezdeményezések megfelelő figyelmet érdemelnek az uniós intézmények részéről, amint azt a közelmúltban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata (T-646/13. számú ügy, Minority SafePack - egymillió aláírás az európai sokszínűségért kontra Bizottság) is kiemelte; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átfogóbb szabályokat és jobb gyakorlatokat dolgozzanak ki az európai polgári kezdeményezések számára biztosított politikai és jogi nyomon követéshez;

25.  elismeri, hogy a brexit lesz az első olyan eset, amikor uniós polgárok elveszítik uniós polgárságukat, valamint a hozzá kapcsolódó jogokat, kiváltságokat és védelmeket; emlékeztet, hogy ha egyszer létrehoztuk az európai polgárságot, biztosítani kell, hogy azok, akik éltek ennek kiváltságaival, elveszítésekor – különösen, ha arra akaratuk ellenére kerül sor, amint arról az Egyesült Királyság Unióból való kiválásának folyamata tanúskodott – ne kerüljenek lehetetlen jogi helyzetbe; felszólít, hogy a folyamatban lévő brexit-tárgyalások során az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat külön megállapodásban biztosítsák, annak érdekében, hogy elválasszák azokat a politikai folyamatoktól, és védelmét még egy „nincs egyezség” forgatókönyv esetén is biztosítsák; fontolóra veszi az élethosszig tartó uniós polgárság vagy egyfajta társult polgárság lehetőségét azok számára, akik elveszítik uniós polgárságukat;

26.  úgy véli, hogy a SOLVIT szolgálatot jobban meg kellene erősíteni és további hatáskörökkel kellene felruházni annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a szabad mozgással – ideértve a szabad belépés és tartózkodás jogát is –, a lakóhellyel és a megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdések terén a jogi vagy közigazgatási úton történő jogorvoslat előtt, annak érdekében, hogy a polgárok időt és forrásokat takaríthassanak meg, és időben lehessen kezelni problémáikat;

27.  úgy véli, hogy az uniós polgársággal kapcsolatos programok, mint az Erasmus+ vagy az „Európa a polgárokért” az Unió életében való demokratikus részvétel előmozdítását szolgáló kezdeményezésekkel – ilyen például a közösségi ötletbörze – együtt olyan alapvető elemek, amelyeket az új többéves pénzügyi keretben meg kell újítani és meg kell erősíteni;

28.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződésbe foglalt Alapjogi Charta mind szimbolikusan, mind tartalmát tekintve az uniós polgárságnak keretet biztosító legalapvetőbb jogszabály; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 51. cikke és annak rendszeres korlátozó értelmezése gyakran kiüresedett alkalmazáshoz vezet;

29.  úgy véli, hogy az európai intézmények erőfeszítései ellenére a jogokkal kapcsolatos ismeretterjesztés számos tagállamban még kívánnivalókat hagy maga után, ami az uniós polgári jogállásból eredő jogok teljes mértékű gyakorlásának legjelentősebb akadályát alkotja;

30.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárságból eredő jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók;

31.  felszólítja a tagállamokat, hogy jobban tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelességeikről, és segítsék elő e jogok tiszteletben tartását mind a polgárok származási országában, mind pedig az összes többi tagállamban;

32.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének megfelelően meghatározza saját felülvizsgálati eljárását; hangsúlyozza, hogy ez értékes eszköz az uniós polgárság lehetőségeinek további kiaknázására; megjegyzi, hogy tíz év telt el a Szerződés utolsó felülvizsgálata óta, amely az elmúlt évtizedek egyik leghosszabb felülvizsgálat nélküli időszaka; úgy véli, hogy a brexit realitása egyértelmű indokot és egyedülálló mozgatórugót szolgáltat egy új felülvizsgálati eljáráshoz; felhív egy ezzel kapcsolatos új európai konvent elindítására.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Beatriz Becerra Basterrechea, Andrea Cozzolino, Pál Csáky, Miriam Dalli, Rosa Estaràs Ferragut, Eleonora Evi, Takis Hadjigeorgiou, Peter Jahr, Rikke-Louise Karlsson, Svetoslav Hristov Malinov, Lukas Mandl, Notis Marias, Ana Miranda, Miroslavs Mitrofanovs, Marlene Mizzi, Gabriele Preuß, Eleni Theocharous, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Urszula Krupa, Kostadinka Kuneva, Julia Pitera, Ángela Vallina

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Asim Ademov, Adam Szejnfeld, Mihai Ţurcanu

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

19

+

ALDE

ECR

EFDD

GUE/NGL

NI

PPE

S&D

VERTS/ALE

Beatriz Becerra Basterrechea, Cecilia Wikström,

Urszula Krupa, Notis Marias, Eleni Theocharous

Eleonora Evi

Takis Hadjigeorgiou, Kostadinka Kuneva, Ángela Vallina

Rikke-Louise Karlsson

Pál Csáky, Julia Pitera

Andrea Cozzolino, Miriam Dalli, Marlene Mizzi, Gabriele Preuß

Margrete Auken, Ana Miranda, Miroslavs Mitrofanovs

1

-

PPE

Rosa Estaràs Ferragut

6

0

PPE

Asim Ademov, Peter Jahr; Svetoslav Hristov Malinov, Lukas Mandl Adam Szejnfeld, Mihai Ţurcanu,

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

A Bíróság (nagytanács) 2011. március 9-i ítélete, Gerardo Ruiz Zambrano kontra Office national de l'emploi (ONEm) ügy, C-34/09, ECLI:EU:C:2011:124.

(2)

A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.).

(3)

A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.).

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).

(5)

HL C 369., 2018.10.11., 11. o.

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

(7)

HL L 284, 2009.10.30., 1. o.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Mercedes Bresso, Pascal Durand, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Alain Lamassoure, Jo Leinen, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, Helmut Scholz, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pervenche Berès, Ashley Fox, Sylvia-Yvonne Kaufmann

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Michael Gahler, Jarosław Wałęsa


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

19

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz

GUE/NGL

Helmut Scholz, Barbara Spinelli

NI

Kazimierz Michał Ujazdowski

PPE

Michael Gahler, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Markus Pieper, György Schöpflin, Jarosław Wałęsa

S&D

Pervenche Berès, Mercedes Bresso, Ramón Jáuregui Atondo, Sylvia Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Pedro Silva Pereira

VERTS/ALE

Pascal Durand, Josep Maria Terricabras

3

-

ECR

Ashley Fox

ENF

Gerolf Annemans

PPE

Paulo Rangel

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. február 8.Jogi nyilatkozat