Eljárás : 2018/2108(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0046/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0046/2019

Viták :

PV 12/02/2019 - 6
CRE 12/02/2019 - 6

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.22
CRE 12/02/2019 - 9.22
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0083

JELENTÉS     
PDF 248kWORD 78k
29.1.2019
PE 628.580v02-00 A8-0046/2019

a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásáról

(2018/2108(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Ivo Belet

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 MELLÉKLET: AZON SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYEK FELSOROLÁSA, AMELYEKTŐL AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEKET KAPOTT
 VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Eljárás és források

Az előadó 2018. április 16-án megbízást kapott arra, hogy jelentést készítsen a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról.

E jelentés célja, hogy elemezze az irányelv végrehajtásának jelenlegi hiányosságait és ajánlásokat tegyen az irányelv javítására. Az előadó ezért találkozókat szervezett érdekelt felekkel (lásd a mellékletet).

Az előadó az érdekelt feleket a 2018. október 17-én az Európai Parlamentben tartott nyilvános meghallgatásra is meghívta.

Az irányelv eredete, felépítése és célja

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkének (1) bekezdése szerint valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározásakor és végrehajtásakor biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét, ugyanakkor az egészségügy megszervezése, irányítása, finanszírozása és az ellátás biztosítása továbbra is az uniós tagállamok hatáskörében marad.

Az ítélkezési gyakorlat az évek során elismerte, hogy a betegek bizonyos feltételek mellett jogosultak a sajátjuktól eltérő tagállamban is hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz.

Az irányelv fő célja uniós keret és jogok létrehozása annak biztosításához, hogy az uniós polgárok külföldön is hozzáférjenek az ellátáshoz azzal a szándékkal, hogy az orvostudomány és az egészségügy számos területén – például az e-egészségügy és a ritka betegségek kezelése terén – megkönnyítse a szorosabb együttműködést.

Az irányelv által biztosított jogok a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet értelmében biztosított hasonló ellátásokkal párhuzamosan léteznek. Az irányelv nem érinti a rendeletet. A gyakorlatban a tervezett és nem tervezett ellátás a rendelet alapján gyakran kedvezőbb feltételekkel nyújtható. Ennek megfelelően a betegek az irányelv helyett inkább a rendelet rendelkezései alapján döntenek az ellátás más tagállamban való igénybevétele mellett, mert a nem tervezett ellátás esetében nincs szükség előlegfizetésre és utólagos visszatérítési kérelmekre.

Azt a logikát követve, hogy az irányelv szerinti határokon átnyúló ellátás a nemzeti egészségügyi rendszerek szempontjából költségsemleges, az irányelv a költségeket csak a saját tagállamban érvényes szintig fedezi, míg a rendelet a betegek költségeit teljes mértékben fedezi.

Az irányelvet követően ugyanakkor jelentősen javultak a külföldi egészségügyi ellátás egyes vonatkozásai. A rendelet hatálya csak az állami vagy szerződött szolgáltatók által nyújtott egészségügyi ellátásra terjed ki, az irányelvé viszont valamennyi uniós egészségügyi szolgáltatóra. Ezenfelül az irányelv megkönnyíti a tervezett külföldi ellátást, mivel a rendelet szerinti határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz képest a tervezett ellátás esetében az előzetes engedélyezés inkább kivétel, mint kötelezettség.

Végrehajtás

Amint azt az irányelv előírta, az átültetési határidő 2013. október 25. volt. Késedelmes vagy hiányos végrehajtás miatt 26 tagállammal szemben indult kötelezettségszegési eljárás. Mára minden tagállam megküldte az értesítést az átültetési intézkedések kiteljesítéséről.

Az Európai Bizottság által végzett megfelelőségértékelés második szakasza még zajlik. A Bizottság fő célja annak értékelése, hogy valamennyi nemzeti jogi aktus és egyéb intézkedés megfelel-e az irányelvnek. A Bizottságot összesen több mint ötszáz nemzeti intézkedésről értesítették. A megfelelő átültetéssel kapcsolatos információgyűjtést célzó saját kezdeményezésű vizsgálatok eredményeképpen jelenleg már csak egy kötelezettségszegési eljárás van folyamatban.

Finanszírozás

A határokon átnyúló egészségügyi ellátás finanszírozása elsősorban a második (2008–2013) és a harmadik (2014–2020) egészségügyi programból származik, amelyek évente összesen mintegy 64 millió eurót irányoznak elő az egészségüggyel kapcsolatos kérdésekre. A Bizottság azt javasolja, hogy a finanszírozás folytatódjon az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) keretében, amelynek operatív célkitűzései között szerepel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának támogatása.

Emellett az előző (FP7 & CIP) és a jelenlegi (Horizont 2020) kutatási keretprogram, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap és az InvestEU Alap is bocsát rendelkezésre összegeket a határokon átnyúló egészségügyi és e-egészségügyi projektek számára.

A betegek mobilitása

A betegek határokon átnyúló mobilitása fontos szakpolitikai kérdés. Noha a betegmobilitás szintje jelenleg aránylag alacsony, egyes betegcsoportok esetében – ritka betegségek vagy az egészségügyi szolgáltatások földrajzi közelsége miatt – a határokon átnyúló egészségügyi ellátás a legmegfelelőbb és leghozzáférhetőbb ellátási forma. A határokon átnyúló betegmobilitás további kérdéseket vet fel, amilyen például az ellátás folytonossága és a határ különböző oldalain dolgozó egészségügyi szakemberek közötti információcsere. Emellett logisztikai és adminisztratív akadályok is fennállnak, amelyek nem szándékos módon kedvezőtlenül érinthetik a határokon átnyúló betegellátást.

Az előzetes engedély kézhezvétele után egészségügyi ellátás céljából a legnagyobb mértékben Franciaországból Spanyolországba utaznak a betegek. Azon esetekben, amikor engedély nem szükséges, a legnagyobb betegforgalom Franciaországból Németországba irányul. A betegáramlás irányát szemlélve egyértelműen észlelhető az a tendencia, hogy a mobilitás nagyrészt közös határokon át zajlik. Egy jelentős kivételt jelent a Norvégiából Spanyolországba utazó betegek száma.

A Bizottság négy olyan területet jelölt meg, amelyek a betegek számára a legnagyobb eséllyel jelentenek akadályt, amennyiben azokat nem kezelik: visszatérítési rendszerek, előzetes engedélyezés alkalmazása, adminisztratív követelmények és számlázás a külföldről érkező betegeknek.

Noha a tagállamok az irányelv 7. cikke értelmében kötelesek értesíteni a Bizottságot minden olyan határozatról, amely korlátozásokat vezet be, és egyes tagállamok olyan módon ültették át az irányelvet, amely korlátozónak tekinthető, a Bizottsághoz a tagállamoktól nem érkezett be külön értesítés.

A betegek tájékoztatása: nemzeti kapcsolattartó pontok

Az irányelv jelentős mértékben javíthatja és megkönnyítheti a betegek határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, de legfőképpen minden beteg számára biztosíthatja a lehető legjobb minőségű ellátást. Mindazonáltal az irányelv sikeréhez elengedhetetlen, hogy a betegeket, az egészségügyi szakembereket és más érdekelt feleket megfelelően tájékoztassák az irányelvről és annak valamennyi vonatkozásáról. Sajnos jelenleg nem ez a helyzet.

A 2015. májusi Eurobarométer-felmérés szerint a polgárok kevesebb mint 20% -a érzi magát jól tájékozottnak a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó jogaival kapcsolatban.

Amint azt az irányelv 6. cikke előírja, minden tagállamnak ki kell jelölnie legalább egy nemzeti kapcsolattartó pontot, amely a betegek és egészségügyi szakemberek számára tájékoztatást nyújt a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatással vagy termékkel kapcsolatos jogaikat illetően.

Az Unióban, Norvégiában és más EGT-országokban működő 29 nemzeti kapcsolattartó pontot 2017-ben 74 589 alkalommal keresték meg, de a legtöbb tagállamhoz kevesebb mint 1000 megkeresés érkezett. A megkeresések száma a különböző nemzeti kapcsolattartó pontok között erősen eltér. A betegek általában nem is tudnak nemzeti kapcsolattartó pontjuk létezéséről. Alapvetően fontos egy széles körű és tartós tájékoztató kampány a nemzeti kapcsolattartó pontokról és a betegek határokon átnyúló ellátással kapcsolatos jogairól.

Ez azt mutatja, hogy a betegek jogaival kapcsolatos részletes tájékoztatás általában hiányzik a nemzeti kapcsolattartó pontok honlapjairól. Meglehetősen gyér a tájékoztatás az indokolatlan késedelem esetén javasolt teendőkről, a panasztételi eljárásokról és a vitarendezésről, valamint a visszatérítési vagy előzetes engedélyezési kérelmek feldolgozásának időtartamáról.

Európai referenciahálózatok

Az irányelv 12. cikkével összhangban az Európai Bizottság támogatja a tagállamokat a tagállami egészségügyi szolgáltatók és szakértői központok közötti európai referenciahálózatok létrehozásában.

2017. március 1-jén hivatalosan megkezdte működését az első 24 európai referenciahálózat az Európai Bizottság által biztosított keret alapján, az érintett egészségügyi szolgáltatók és nemzeti egészségügyi hatóságok irányításával. Céljuk az összetett vagy ritka betegségek kezelése, amelyek speciális kezelést és ismereteket igényelnek. Az európai referenciahálózatok összesen több mint 900, erőteljesen specializált egészségügyi egységet fognak össze, amelyek az Unióban, Norvégiában és az EGT-országokban több mint 300 kórházban működnek.

Mivel az Unióban 5800 elismert ritka betegség létezik, és ezek az összes európai polgár mintegy 6–8%-át érintik, az egyes ritka betegségek csak kevés számú beteget érintenek. A vonatkozó ismeretek és szakértelem szűkössége és az uniós szintű együttműködés együttesen jelentős hozzáadott értéket teremthet.

E-egészségügy

Az e-egészségügy célja, hogy az európai e-egészségügyi rendszerek, szolgáltatások és a kölcsönösen átjárható alkalmazások fenntartható gazdasági és társadalmi előnyeinek kiaknázására törekedjen a magas szintű bizalom és biztonság megteremtése, az ellátás folytonosságának javítása, valamint a biztonságos és jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében.

Az uniós e-egészségügyben rejlő lehetőségek maximalizálása lehetővé teszi az egészségügyi szakemberek számára a betegek dossziéjának és adatainak határokon átnyúló megosztását. Az adatok átadhatósága elősegíti majd a kevesebb akadályba ütköző határokon átnyúló egészségügyi ellátást, de a további kutatások szempontjából is létfontosságú, különösen a ritka betegségek területén.

Határokon átnyúló regionális együttműködés

A határokon átnyúló régiók az Unió területének 40%-át teszik ki, és az európaiak több mint harmada határ menti régióban él. Európában összesen 37 határokon átnyúló városi terület található.

A határ menti régiókban a határokon átnyúló egészségügyi kezdeményezések az évek során bizonyították hasznosságukat. A tényezők – például a földrajzi kontextus, a szokások, a kultúra, a nyelv és a politikai és adminisztratív konstelláció – hasonlósága jelentős hatást gyakorol az együttműködés fenntarthatóságára.

Brexit

Évente nagyjából 1000 brit állampolgár kezelésének költségeit térítik meg az irányelv alapján. A kezelések legnépszerűbb helyszínei Franciaország, Lengyelország és Lettország. A fenti adat mellett az Egyesült Királyság az irányelv értelmében mintegy 1500 uniós beteget kezel. Mivel nem minden tagállam tud megfelelő betegmobilitási adatokat szolgáltatni a Bizottságnak, az Egyesült Királyságba irányuló mobilitás a gyakorlatban a becsültnél nagyobb. Ezenfelül az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálatának mintegy 40 kórháza vesz részt az irányelv által létrehozott európai referenciahálózatban.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásáról

(2018/2108(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 114. és 168. cikkére,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

-  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(3),

–  tekintettel a korszerű, alkalmazkodóképes és fenntartható egészségügyi rendszerekre való áttérésről szóló, 2011. június 6-i tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel a 2003–2008(5), 2008–2013(6), illetve 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves egészségügyi programokra(7),

–  tekintettel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv működéséről szóló 2015. szeptember 4-i és 2018. szeptember 21-i bizottsági jelentésekre (COM(2015)0421, illetve COM(2018)0651),

–  tekintettel a Bizottság 2018. április 25-i, az egészségügy és az ellátás digitális átalakításának a digitális egységes piacon való lehetővé tételéről, a polgárok szerepének erősítéséről és egy egészségesebb társadalom megteremtéséről szóló közleményére (COM(2018)0233),

–  tekintettel a betegek határokon átnyúló egészségügyi ellátására vonatkozó, 2016. évi tagállami adatokról szóló, 2018. július 18-i bizottsági jelentésre(8),

–  tekintettel a felelős nemzeti hatóságok e-egészségügyi hálózatának létrehozására, igazgatására és működésére vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló 2011. december 22-i 2011/890/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

–  tekintettel az európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0192),

–  tekintettel a 2012–2020 közötti időszakra szóló e-egészségügyi cselekvési tervre, különösen annak kifejezetten határokon átnyúló dimenziójára (COM(2012)0736),

–  tekintettel a 2012–2020 közötti időszakra szóló e-egészségügyi cselekvési terv Bizottság általi félidős értékelésére (COM(2017)0586),

–  tekintettel a ritka betegségekről szóló, 2008. november 11-i bizottsági közleményre (COM(2008)0679) és a ritka betegségek területén megvalósítandó fellépésről szóló, 2009. június 8-i tanácsi ajánlásra(10),

–  tekintettel a ritka betegségekről szóló bizottsági közleményről szóló, 2014. szeptember 5-i bizottsági végrehajtási jelentésre (COM(2014)0548),

–  tekintettel a ritka betegségek európai referenciahálózatairól szóló, a ritka betegségek európai uniós szakértői bizottsága (EUCERD) által 2013. január 31-én kiadott ajánlásra és annak 2015. június 10-i kiegészítésére,

–  tekintettel Számvevőszéknek az Unión belüli határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló, 2018. májusi háttérdokumentumára(11),

–  tekintettel „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című, 2017. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2017)0534),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0046/2019),

A.  mivel az Unión és tagállamain belül mindenki számára megfizethető egészségügyi rendszerek létfontosságúak a magas szintű közegészség, szociális védelem, társadalmi kohézió és társadalmi igazságosság biztosítása szempontjából annak révén, hogy megőrzik és biztosítják az egyetemes hozzáférést, és mivel a betegek életminőségét az egészségügyi ellátás költséghatékonysági vizsgálatának lényeges elemeként ismerik el;

B.  mivel a 2011/24/EU irányelv (a továbbiakban: az irányelv) az EUMSZ 168. cikkének (7) bekezdésével összhangban tiszteletben tartja minden tagállam azon szabadságát, hogy megfelelő egészségügyi döntéseket hozzon, és nem avatkozik bele a tagállamok érintett hatóságainak alapvető etikai döntéseibe, illetve nem veszélyezteti azokat; mivel különbségek mutatkoznak nemcsak a tagállamok által nyújtott szolgáltatások, hanem azok finanszírozási módja között is; mivel az irányelv a saját országukban rendelkezésre állókon felül egyéb egészségügyi ellátási lehetőségeket is biztosít az európai polgárok számára;

C.  mivel az egészség az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikke (Az élethez való jog) és 35. cikke (Egészségvédelem) alapján alapvető jognak tekinthető;

D.  mivel az Unión belüli egészségügyi rendszerek a lakosság elöregedése, a költségvetési korlátok, a krónikus és ritka betegségek előfordulásának növekedése, az egészségügyi ellátás vidéki területeken való biztosításának nehézségei, valamint a magas gyógyszerárak miatt kihívásokkal néznek szembe; mivel a tagállamok feladata, hogy az alapvető gyógyszerek rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a határokon átnyúló naprakész katalógust készítsenek és vezessenek a gyógyszerhiányokról, és az arra vonatkozó információkat határokon átnyúló jelleggel megosszák egymással;

E.  mivel azt az egészségügyi ellátást, amelyre a polgároknak szükségük van, néha egy másik tagállamban lehet a legjobban biztosítani a közelség, a megközelíthetőség, az ellátás sajátos jellege vagy a saját tagállamukon belüli kapacitáshiány, így például az alapvető gyógyszerek hiánya miatt;

F.  mivel a jelenlegi irányelv működéséről szóló jelentés eredményei szerint 2015-ben nem minden tagállam hajtotta végre teljesen körűen vagy helyesen az irányelvet;

G.  mivel az egészségügyi ágazat az uniós gazdaság létfontosságú eleme, a GDP 10%-át teszi ki, amely arány a gazdasági-társadalmi tényezők miatt 2060-ra 12,6%-ra emelkedhet;

H.  mivel az irányelv 20. cikke szerint a Bizottságnak háromévente végrehajtási jelentést kell készítenie az irányelv működéséről; mivel a Bizottságnak folyamatosan értékelnie és rendszeresen ismertetnie kell a betegáramlásokra, a betegek mobilitásának adminisztratív, szociális és pénzügyi dimenzióira, valamint az európai referenciahálózatok és a nemzeti kapcsolattartó pontok működésére vonatkozó információkat;

I.   mivel az irányelv működéséről szóló 2018. szeptember 21-i bizottsági jelentés szerint a polgárok számára továbbra is nehézséget jelent, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás tekintetében hogyan gyakorolhatják jogaikat; mivel a betegek biztonságos mobilitásának garantálása érdekében az egészségügyi szolgáltatók működésének feltételei tekintetében további egyértelműséget és átláthatóságot kell biztosítani;

J.   mivel a Bizottság 2018. április 25-i, az elektronikus egészségügyről szóló közleménye megállapítja, hogy az egészségügyi és ellátási rendszerek reformokat és innovatív megoldásokat igényelnek annak érdekében, hogy ellenállóbbá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá váljanak; mivel ezért meg kell erősíteni az új technológiák és a digitális eszközök használatát az egészségügyi szolgáltatások minőségének és fenntarthatóságának javítása érdekében;

K.  mivel az irányelv egyértelmű jogalapot biztosít az európai együttműködés számára az egészségügyi technológiák értékelése, az e-egészségügy, a ritka betegségek, valamint az egészségügyi szolgáltatások és termékek biztonsági és minőségi normái tekintetében;

L.  mivel az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy a szakellátást saját tagállamukban vegyék igénybe; mivel azonban az irányelv szerinti, határokon átnyúló ellátásokat – többek között a megelőző orvosi vizsgálatokat, szűréseket és egészségügyi állapotfelméréseket – igénybe venni kész betegek száma igen lassan növekszik;

M.  mivel az irányelv nem öleli fel az oltási programokat, noha azok a leghatékonyabb uniós szakpolitikák közé tartoznak, és tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket egyes tagállamok polgárai az ezekhez való hozzáférés terén tapasztalnak;

N.  mivel nem minden tagállam tudott adatokat vagy információkat szolgáltatni a külföldre utazó betegekre vonatkozóan, és mivel az egyes tagállamok által gyűjtött adatok nem mindig hasonlíthatók össze egymással;

O.  mivel a Bizottság egy közelmúltbeli konzultációja során a megkérdezettek 83%-a támogatta az orvosi adatok kutatások folytatását és a betegek egészségi állapotának javítását célzó rendelkezésre bocsátását(13); mivel az egészségügyi rendszerek bármely jövőbeli integrálásának digitális szempontból garantálnia kell, hogy az érintett információk végső birtokosai és kezelői az egészségügyi rendszerek és a betegek legyenek, garantálva ezzel a betegek számára a tisztességességet, a fenntarthatóságot és a betegek biztonságát;

P.  mivel az Unión belül az irányelv hatálya alá tartozó betegmobilitás viszonylag alacsony, és a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára nézve nem jár jelentős költségvetési hatással;

Q.  mivel a tagállamok felelnek az emberek által igényelt egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint az összes kapcsolódó költség megtérítésének biztosításáért; mivel a tagállamok nemzeti egészségügyi szolgálatai felelnek azon feltételek meghatározásáért, amelyek mellett a polgárok valamely más tagállamban egészségügyi ellátást vehetnek igénybe; mivel a betegek a tagállamok jelentős részében továbbra is jelentős akadályokba ütköznek az egészségügyi rendszerekkel való érintkezésük során; mivel az adminisztratív terhek késedelmeket okozhatnak a visszatérítésben; mivel ez csak súlyosbítja a szolgáltatásokhoz való hozzáférés széttagoltságát, és ezért a tagállamok közötti koordináció révén javítani kell;

R.  mivel az európai egészségbiztosítási kártyát a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet szabályozza, és végrehajtása tagállamonként igen eltérő; mivel az európai egészségbiztosítási kártya egységes végrehajtása és a tagállamok közötti fokozott koordináció alapvető fontosságú a jelenlegi adminisztratív terhek csökkentése és a betegeket megillető gyors és megkülönböztetésmentes költségtérítés garantálása érdekében, egyszersmind biztosítva az uniós polgárok szabad mozgását;

S.  mivel az orvosi rendelvények határokon átnyúló használata során a betegek még mindig gyakorlati és jogi nehézségekkel szembesülnek;

T.  mivel a nemzeti kapcsolattartó pontok szerepe annak biztosítása, hogy a betegek megfelelő tájékoztatást kapjanak a tájékozott döntéshez;

U.  mivel a nemzeti kapcsolattartó pontok még nem kellően ismertek a lakosság számára, ami kihat az eredményességükre; mivel a nemzeti kapcsolattartó pontok hatékonysága és az általuk folytatott tájékoztatás sikeressége az Uniótól és a tagállamoktól kapott támogatásuktól, valamint a kommunikációs csatornáktól, a bevált gyakorlatok és az információk, köztük az elérhetőségek megosztásától és a betegek beutalására vonatkozó iránymutatásoktól függ;

V.  mivel jelentős eltérések mutatkoznak az egyes nemzeti kapcsolattartó pontok között működésük, hozzáférhetőségük, láthatóságuk és erőforrásokkal való ellátottságuk tekintetében, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból;

W.  mivel egy 2015. májusi Eurobarométer-felmérés(14) szerint a betegek nem kellően tájékozottak a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó jogaikról, és a polgárok csupán kevesebb mint 20%-a érzi magát jól tájékozottnak;

X.  mivel a határokon átnyúló egészségügyi ellátás csak akkor lehet hatékony, ha a betegeket, az egészségügyi szakembereket és az egyéb érdekelt feleket megfelelően tájékoztatják róla, és a rá vonatkozó szabályok könnyen elérhetők és általánosan hozzáférhetők;

Y.  mivel a betegek, a gondozók és az egészségügyi szakemberek továbbra is komoly információhiánnyal küzdenek általában a betegek jogai és különösen a betegek irányelv szerinti jogai tekintetében;

Z.  mivel az egészségügyi szakemberek a betegek rendkívül érzékeny problémáival foglalkoznak, ami egyértelmű és könnyen érthető kommunikációt tesz szükségessé; mivel a nyelvi akadályok hátráltathatják az egészségügyi szakemberek és betegeik közötti információátadást;

AA.  mivel számos tagállamban még sokat kell javítani és egyszerűsíteni a visszatérítési eljárásokon, különösen a rendelvények, a ritka betegségek gyógyszerei, a magisztrális készítmények, a nyomonkövetési kezelések és eljárások tekintetében;

AB.  mivel hat tagállam és Norvégia egyáltalán nem rendelkezik előzetes engedélyezési rendszerrel, ami biztosítja a betegek számára a választás szabadságát, és csökkenti az igazgatási terheket;

AC.  mivel a szomszédos tagállamok és régiók között számos kétoldalú megállapodás létezik, amelyek kitűnő bevált gyakorlatok alapjául szolgálhatnak az uniós szintű, határokon átnyúló egészségügyi ellátás továbbfejlesztéséhez;

Végrehajtás

1.  üdvözli a Bizottság által annak értékelése érdekében tett intézkedéseket, hogy a tagállamok megfelelően ültették-e át az irányelvet;

2.  tudomásul veszi az irányelvből származó előnyöket a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó szabályok egyértelműbbé tétele, valamint az Unión belüli biztonságos és magas színvonalú határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, továbbá a betegek mobilitásának a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban történő biztosítása tekintetében; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam nem hajtotta végre eredményesen a betegek jogainak garantálására vonatkozó követelményeket; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák az irányelv megfelelő végrehajtását, garantálva a közegészség védelmének magas szintjét, amely hozzájárul a polgárok egészségének javításához, egyúttal tartsák tiszteletben a személyek belső piacon belüli szabad mozgásának elvét;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is háromévente készítsen értékelő jelentéseket az irányelv működéséről, és azokat megfelelően nyújtsa be a Parlamentnek és a Tanácsnak; hangsúlyozza a kezelés céljából külföldre utazó betegekre vonatkozó, statisztikai célú információgyűjtés fontosságát, valamint a betegek országok közötti mozgására vonatkozó okok elemzését; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy amennyiben kivitelezhető, évente tegye közzé az egyes tagállamok által nyújtott ellátások bontását és az általuk határokon átnyúló egészségügyi ellátásként megtérített teljes összegét;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy a beteg életminőségét és a beteggondozás eredményeit vegye fel az irányelv végrehajtásának költséghatékonyságára irányuló értékelés szempontjai közé;

5.  emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy az értékelés és a fent említett jelentések elkészítése céljából biztosítják a Bizottság számára a segítségnyújtást és a rendelkezésükre álló információkat;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a végrehajtásra vonatkozóan, különösen azon területeken, amelyeken az irányelv és a szociális védelmi rendszerek koordinálásáról szóló rendelet kölcsönhatásban áll egymással, és hogy e tekintetben biztosítsa a jobb koordinációt az intézményeken belüli érintett érdekelt felek között;

7.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak helyesen kell átültetniük az irányelvet annak érdekében, hogy biztosítsák a jó minőségű és könnyen hozzáférhető, határokon átnyúló egészségügyi ellátást a betegek számára, teljes mértékben tiszteletben tartva a jogszabályokban meghatározott végrehajtási határidőket; elismeri, hogy konkrét eredményeket lehetne elérni az elrendelt gyógyszerekhez való hozzáférés és az ellátás folytonossága tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel az irányelv hatályának az oltási programokra való kiterjesztésére vonatkozó lehetőségeket;

8.  elégedetten veszi tudomásul az olyan kezdeményezések pozitív hatását, mint az európai egészségbiztosítási kártya, amelyet ingyenesen adnak ki, és amely lehetővé teszi, hogy valamely kötelező szociális biztonsági rendszerben biztosított személyek ingyenes vagy csökkentett költségű orvosi kezelésben részesüljenek egy másik tagállamban; hangsúlyozza az intézmények közötti sikeres együttműködés fontosságát az európai egészségbiztosítási kártyával való visszaélések elkerülése érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egyértelműséget és az átláthatóságot az egészségügyi szolgáltatók működésének feltételei tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a szakemberek szakmai felelősségbiztosítással rendelkezzenek az ezen irányelvben és a 2005/36/EK irányelvben előírtak szerint, az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása és a betegek védelmének fokozása érdekében;

Finanszírozás

10.  rámutat arra, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás a tagállamok ügye, amelyek a vonatkozó szabályokkal összhangban a költségeket megtérítik; rámutat továbbá arra, hogy a Bizottság az irányelv IV. fejezetében említett együttműködést egészségügyi programok révén támogatja;

11.  e tekintetben komoly aggodalmának ad hangot az egészségügyre vonatkozó program finanszírozásának javasolt csökkentésével kapcsolatban; megismétli arra irányuló felhívását, hogy az ENSZ közegészségre, az egészségügyi rendszerekre és az környezettel kapcsolatos problémákra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtása érdekében a következő, 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben az egészségügyre vonatkozó programot állítsák vissza mint szilárd, önálló, nagyobb finanszírozással rendelkező programot, valamint biztosítsanak ambiciózus, a határokon átnyúló kihívásokra összpontosító egészségügyi politikát, beleértve konkrétan a rák elleni küzdelemre, a krónikus és ritka betegségek, köztük a genetikai, a járványos betegségek és a ritka rákbetegségek megelőzésére, korai észlelésére és kezelésére, az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére, valamint a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való könnyebb hozzáférés biztosítására irányuló közös uniós erőfeszítések jelentős növelését is;

12.  hangsúlyozza az Európai Szociális Alap, az Európai Strukturális és Beruházási Alap szerepét az egészségügy szempontjából és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, ezen belül az Interreg program szerepét az egészségügyi szolgáltatások javításában és a régiók és a társadalmi csoportok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek mérséklésében a tagállamokban; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a strukturális és kohéziós alapokat fel lehessen használni a határokon átnyúló egészségügyi ellátás javítására és megkönnyítésére is;

A betegek mobilitása

13.  megjegyzi, hogy az alacsony betegmobilitás négy indokra vezethető vissza: i. egyes tagállamok meglehetősen későn hajtották végre az irányelvet, ii. a polgárok rendkívül keveset tudnak a visszatérítéshez való általános jogaikról, iii. egyes tagállamok akadályokat – például adminisztratív terheket – alakítottak ki, amelyek korlátozzák a határokon átnyúló egészségügyi ellátást, valamint iv. nem áll rendelkezésre vagy hiányos az információ azon betegekre vonatkozóan, akik valamely más tagállamban kívánnak egészségügyi ellátást igénybe venni;

14.  megállapítja, hogy egyes előzetes engedélyezési rendszerek az évente benyújtott kérelmek számát tekintve láthatóan indokolatlanul nagy terhet és/vagy korlátozást jelentenek; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, és teremtsen nagyobb egyértelműséget az előzetes engedélyezés követelményei, valamint ezzel összefüggésben a visszatérítés feltételei tekintetében;

15.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára annak lehetővé tétele érdekében, hogy az emberek az előzetes engedélyezés bevezetése esetén összehasonlíthassák a külföldi kezeléseket a saját tagállamban rendelkezésre állókkal, a betegek szempontjából való költséghatékonyságot vezérelvként használva;

16.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az irányelv alkalmazása bármely korlátozásának – például az előzetes engedélyezési követelményeknek és a visszatérítés feltételeinek – szükségesnek és arányosnak kell lennie, és nem eredményezhet önkényes vagy társadalmi megkülönböztetést, illetve nem akadályozhatja indokolatlanul a betegek és szolgáltatások szabad mozgását, továbbá nem róhat túlzott terheket a nemzeti egészségügyi rendszerekre; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az alacsony jövedelmű betegek nehézségeit, akiknek előre ki kell fizetniük a határokon átnyúló kezelést; megjegyzi, hogy az előzetes engedélyezési rendszerek célja annak lehetővé tétele a tagállamok számára, hogy tervezzenek, és megvédjék a betegeket az olyan kezelésektől, amelyek az ellátás minőségét vagy biztonságosságát illetően súlyos konkrét aggályokat vetnek fel;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy egyes tagállamokban a biztosítók önkényes megkülönböztetést alkalmaznak vagy indokolatlan akadályokat teremtettek, amelyek útját állják a betegek és a szolgáltatások szabad mozgásának, ami káros pénzügyi hatásokkal jár a betegek számára;

18.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy értesítsék a Bizottságot minden olyan döntésről, amellyel korlátozást vezetnek be az irányelv 7. cikkének (9) bekezdése szerinti költség-visszatérítésre vonatkozóan, és jelöljék meg az erre vonatkozó indokaikat;

19.  fájlalja, hogy egyes tagállamok saját területükön a magán- vagy nem szerződött egészségügyi szolgáltatók által nyújtott ellátás esetében időnként alacsonyabb visszatérítési arányt biztosítanak, mint az állami vagy szerződött egészségügyi szolgáltatók által nyújtott, határokon átnyúló egészségügyi ellátás esetében; úgy véli, hogy garantálni kell, hogy ugyanolyan mértékű legyen a visszatérítés a magán egészségügyi ellátás és az állami egészségügyi ellátás esetében, feltéve, hogy biztosított az ellátás minősége és biztonsága;

20.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a határokon átnyúló ellátásban részesülő betegekre vonatkozó visszatérítési eljárások értékelése, kiigazítása és egyszerűsítése – többek között az utókezelés és nyomonkövetési eljárások visszatérítésének tisztázása –, valamint az érintett egészségbiztosítóknál összehangolt, egyablakos ügyfélszolgálatok kialakítása érdekében;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv távorvoslásra – a távolból nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra – történő alkalmazása tekintetében nem kellően egyértelműek a visszatérítési rendszerek, mivel egyes tagállamok visszatérítik vagy biztosítják az általános orvosokkal történő távkonzultáció költségeit, míg más tagállamok nem; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a visszatérítési szabályok javítását a 7. cikk (1) bekezdésével és a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban, hogy azok adott esetben a távorvoslásra is kiterjedjenek; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hangolják össze a távorvoslás költségeinek visszatérítésével kapcsolatos megközelítéseiket;

Határ menti régiók

22.  ösztönzi a tagállamokat és a határ menti régiókat a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés hatékony és pénzügyileg fenntartható módon való elmélyítésére, többek között hozzáférhető, elegendő és érthető tájékoztatás nyújtása révén, annak érdekében, hogy a betegek számára a lehető legjobb ellátást biztosítsák; kéri a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze a bevált gyakorlatok határ menti régiók közötti strukturális megosztását; arra biztatja a tagállamokat, hogy e bevált gyakorlatokat alkalmazzák az egészségügyi ellátás más régiókban való javítására is;

23.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy növelje a határ menti régiók közötti kohéziót azáltal, hogy egy uniós szintű. határokon átnyúló mechanizmus létrehozásával elhárítja az általuk tapasztalt jogi és igazgatási akadályokat;

A betegek tájékoztatása

24.  kiemeli a nemzeti kapcsolattartó pontok alapvető szerepét a betegek tájékoztatásában és abban, hogy segítsenek nekik tájékozott döntést hozni az Unión belüli, külföldi egészségügyi ellátás igénybevételéről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak további összegeket a hozzáférhető és jól látható nemzeti kapcsolattartó pontok és a betegeknek szóló e-egészségügyi platformok fejlesztésére, amelyeknek több nyelven felhasználóbarát, digitálisan elérhető és akadálymentes tájékoztatást kell nyújtaniuk a betegek és az egészségügyi szakemberek számára;

25.  javasolja, hogy a Bizottság a betegképviseleti szervezetekkel együttesen dolgozzon ki iránymutatásokat a nemzeti kapcsolattartó pontok működésére vonatkozóan annak érdekében, hogy tovább könnyítse és jelentősen javítsa az információk és gyakorlatok egymás közötti következetes megosztásának módozatait, harmonizált, egyszerűsített és betegbarát eljárásokat, űrlapokat és útmutatókat alakítson ki, valamint hogy kapcsolatot hozzon létre a nemzeti kapcsolattartó pontok és a tagállamokban rendelkezésre álló információforrások és szakértők között;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást a nemzeti kapcsolattartó pontjaik számára annak érdekében, hogy azok átfogó tájékoztatást tudjanak kialakítani, és felkéri a Bizottságot, hogy Unió-szerte fokozza a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti együttműködést;

27.  hangsúlyozza, hogy az e-egészségügy lehetőséget nyújthat a betegek határokon átnyúló egészségügyi ellátási lehetőségekre és az őket az irányelv alapján megillető jogokra vonatkozó információkhoz való hozzáférésének javítására;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy nyomatékosan szólítsák fel az egészségügyi szolgáltatókat és a kórházakat, hogy a betegeket előzetesen lássák el a külföldi kezelésre vonatkozó pontos és naprakész költségbecsléssel, amely magában foglalja a gyógyszereket, a tiszteletdíjakat, az éjszakai tartózkodást és a kiegészítő díjakat;

29.  kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti szakértők érdekében tájékoztató kampányok révén tisztázza a jelenlegi összetett jogi helyzetet, amely az irányelv és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet közötti viszonyból ered;

30.  felkéri a Bizottságot, hogy az illetékes nemzeti hatóságokkal, a nemzeti kapcsolattartó pontokkal, az európai referenciahálózatokkal, betegképviseleti szervezetekkel és egészségügyi szakemberek hálózataival együttműködve szervezzen átfogó, nyilvános tájékoztató kampányokat – többek között az új digitális lehetőségeket kihasználva – a betegek irányelv szerinti jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos strukturális tudatosság növelése érdekében;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az arra vonatkozó információk hozzáférhetővé tételére, hogy a betegek milyen eljárás keretében nyújthatnak be panaszt be olyan esetekben, amikor az irányelv szerinti jogaikat nem tartották tiszteletben vagy akár megsértették;

32.  ajánlja, hogy a Bizottság dolgozzon ki iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontoknak milyen információkat kell nyújtaniuk, különösen az előzetes engedélyezést igénylő, illetve nem igénylő kezeléseknek a jegyzékét, az alkalmazott kritériumokat és a hatályos eljárásokat illetően;

33.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak értékelésére, hogy szükség lenne-e azoknak az indokoknak a feltárására, amelyek miatt hozzáférést kell adni a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz, olyan módon, hogy garantált legyen a szabad mozgás, ugyanakkor az egészségügyi ellátás ne legyen önmagában vett cél, amennyiben az egészségügyi rendszerek szervezése nemzeti hatáskör;

34.  ösztönzi a Bizottságot, hogy általában – és ne csak a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül – mozdítsa elő a tagállamok hatóságai közötti fokozott együttműködést, és értékelje a meglévő együttműködési kezdeményezések előnyeit, különösen a határokon átnyúló régiókban, garantálva a polgárok biztonságos, magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését;

Ritka betegségek, ritka rákbetegségek és európai referenciahálózatok

35.  hangsúlyozza, hogy uniós szintű koordináció révén biztosítani kell a tudás, az információk és az erőforrások hatékony összevonását annak érdekében, hogy Unió-szerte hatékonyan kezeljék a ritka és krónikus betegségeket, köztük a ritka rákbetegségeket; e tekintetben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a ritka betegségekkel foglalkozó szakosodott központok létrehozását az EU-ban, amelyeket teljes mértékben az európai referenciahálózatokba kellene integrálni;

36.  javasolja a nyilvánosság ritka betegségekkel és ritka rákbetegségekkel kapcsolatos tudatosságának és megértésének fokozására és a K+F finanszírozásának bővítésére már megtett lépések folytatását; kéri a Bizottságot, hogy az egész EU-ban garantálja az információhoz, a gyógyszerekhez és az orvosi kezeléshez való hozzáférést a ritka betegségben szenvedő betegek számára, valamint törekedjen a korai és pontos diagnózishoz való hozzáférés javítására; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy kezelje a ritka betegségek nyilvántartásba vételének alacsony arányával kapcsolatos problémát, és továbbra is dolgozzon ki közös normákat a ritka betegségek nyilvántartásaiban szereplő adatok megosztására és cseréjére vonatkozóan;

37.  hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos javítani a betegek terápiás együttműködésének modelljeit, amelyeknek metaelemzések és nagyszabású empirikus tanulmányok legstabilabb megállapításain kell alapulniuk, és az orvosi gyakorlat valóságát kell tükrözniük, ajánlásokat megfogalmazva a betegek kezelés melletti elkötelezettségének növelése érdekében, különösen a krónikus betegségek kezelése esetében, ami kulcsfontosságú mutató az egészségügyi rendszerek hatékonyságának és eredményességének mérése terén;

38.  hangsúlyozza az egészségügyi szakemberek egész EU-ra kiterjedő mobilitásának fontosságát és az azzal járó értéktöbbletet, mind tanulmányaik alatt, mind szakmai pályafutásuk során, különösen pedig a ritka betegségekre vonatkozó ismeretek és szakértelem javításában betöltött szerepük jelentőségét;

39.  javasolja, hogy a Bizottság tegyen közzé friss felhívást új európai referenciahálózatok létrehozására, és továbbra is támogassa az európai referenciahálózatok modelljének fejlesztését és bővítését a földrajzi különbségek és a szakértelem hiányának megszüntetése érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy az európai referenciahálózatok egyetlen bővítése sem áshatja alá a meglévő európai referenciahálózatok működését azok kezdeti szakaszában;

40.  fájlalja, hogy az európai referenciahálózatok működési elveit, illetve a nemzeti egészségügyi rendszerekhez és más uniós programokhoz való viszonyát bizonytalanság övezi; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat és az európai referenciahálózatokat a betegek beutalására vonatkozó egyértelmű és átlátható szabályok kialakításában, és jusson megállapodásra a tagállamok által az európai referenciahálózatok számára nyújtandó támogatás formájáról;

41.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a ritka betegségek közös európai programján keresztül hajtson végre cselekvési tervet az európai referenciahálózatok és az azokat támogató beteghálózatok további fejlesztése és finanszírozása céljából; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az európai referenciahálózatokon belüli egészségügyi szolgáltatókat és az európai referenciahálózatokat integrálják egészségügyi ellátórendszereikbe azáltal, hogy kiigazítják jogi és szabályozási keretüket, valamint hogy a ritka betegségekre és a rákra vonatkozó nemzeti terveikben hivatkoznak az európai referenciahálózatokra;

Az orvosi (e-)rendelvények kölcsönös elismerése

42.  fájlalja, hogy a betegek – különösen a határ menti területeken – nehézségekkel szembesülnek a gyógyszerek más tagállamokban való hozzáférhetősége és visszatérítése tekintetében az Unió-szerte eltérő hozzáférhetőségek és adminisztratív szabályok miatt; felhívja a tagállamokat és egészségügyi hatóságaikat, hogy találjanak megoldást az orvosi rendelvények Unión belüli kölcsönös elismerését hátráltató jogi és gyakorlati problémákra, és sürgeti a Bizottságot, hogy e tekintetben hozzon támogató intézkedéseket;

43.  fájlalja, hogy a betegek nehézségekkel szembesülnek a gyógyszerek más tagállamokban való hozzáférhetősége és visszatérítése tekintetében az Unió-szerte eltérő hozzáférhetőségek és szabályok miatt;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet a túlzottan magas gyógyszerárak és a különböző tagállamokban a gyógyszerárak között mutatkozó, jelentős eltérések módszeres kezelése céljából;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az európai referenciahálózatokhoz kötődő szakértői központok által kiállított orvosi rendelvényeket valamennyi tagállamban fogadják el visszatérítés céljából;

46.  üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (CEF) nyújtott támogatást az arra irányuló erőfeszítések részeként, hogy az e-receptek és betegdossziék megosztásával kapcsolatos jelenlegi kísérleti projekteket sikeresen továbbfejlesszék, és 2020-ra előkészítsék a többi tagállam csatlakozását; kitart amellett, hogy e támogatást a következő többéves pénzügyi keretben is fenn kell tartani;

E-egészségügy

47.  elismeri, hogy az e-egészségügy egyes költségek csökkentése révén elősegítheti az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát, és jelentős része lehet abban, ahogy az Unió a jelenlegi egészségügyi kihívásokra reagál; hangsúlyozza, hogy az e-egészségügy kölcsönös átjárhatóságát prioritásként kell kezelni a betegek globális nyilvántartásainak és az ellátás folytonosságának javítása érdekében, biztosítva a betegek személyes adatainak biztonságát; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy valamennyi beteg, nem utolsósorban az idősek és a fogyatékossággal élő személyek, könnyen hozzáférjenek az ellátáshoz; e tekintetben javasolja, hogy a tagállamok tegyenek lépéseket azért, hogy forrásokat fordítsanak a polgárok digitális jártasságának fejlesztésébe, és az öregedő népességnek szánt új megoldások kidolgozásába, minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználva annak biztosítására, hogy megelőzzék a digitalizációból eredő kirekesztést;

48.  üdvözli az uniós szintű e-egészségügyi digitális szolgáltatási infrastruktúra (eHDSI) létrehozását, amely elősegíti majd az egészségügyi adatok, különösen az e-receptek és a betegdossziék határokon átnyúló megosztását;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy egészségügyi rendszereik saját kockázatértékeléseikkel összhangban egy, az e-egészségügy számára kijelölt nemzeti kapcsolattartó ponton keresztül csatlakozzanak az eHDSI-hez, és kéri a Bizottságot, hogy segítse elő e folyamatot;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy kiemelt kérdésként foglalkozzon a tagállamokon belüli digitális egészségügyi szükségletekkel; üdvözli, hogy a Bizottság tartósan pénzügyi forrásokkal támogatja az erőteljes nemzeti digitális egészségügyi stratégiák biztosítását és az uniós szintű közös fellépések megfelelő keretének létrehozását, amelyek célja az erőfeszítések megkettőzésének megakadályozása és a bevált gyakorlatok cseréjének biztosítása, hogy a tagállamokban szélesebb körben használják a digitális technológiákat;

51.  kéri a tagállamokat, hogy Európa-szerte fokozzák tovább a tagállami egészségügyi hatóságok közötti együttműködést annak érdekében, hogy az e-egészségügyi adatokat és a személyes nyilvántartásokat összekapcsolják az e-vényíró eszközökkel, lehetővé téve az egészségügyi szakemberek számára, hogy személyre szabott és információkon alapuló ellátást nyújtsanak betegeiknek és ösztönözzék az orvosok közötti együttműködést, ugyanakkor pedig teljes mértékben tiszteletben tartsák az idevágó uniós adatvédelmi jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel e törekvések megkönnyítése érdekében;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre az általános adatvédelmi rendeletet annak érdekében, hogy megvédjék a betegek e-egészségügyi alkalmazásokban használt adatait, továbbá hangsúlyozza a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, szóló 910/2014/EU rendelet(15) végrehajtása ellenőrzésének fontosságát, különösen az egészségügy szempontjából; hangsúlyozza, hogy a polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy az általános adatvédelmi rendeletben megállapított elvekkel összhangban hozzáférjenek saját egészségügyi adataikhoz, és használhassák azokat;

Brexit

53.  kéri a Bizottságot, hogy tárgyalások útján érjen el stabil megállapodást az Egyesült Királysággal a Brexit utáni időszakra vonatkozóan az egészségügyről, különös figyelmet fordítva a betegek határokon átnyúló jogaira és az európai referenciahálózatok működésére;

º

º  º

54.  üdvözli az Európai Számvevőszék azon szándékát, hogy ellenőrizze az irányelv végrehajtásának hatékonyságát, és különösen megvizsgálja a végrehajtás Bizottság általi nyomon követését és felügyeletét, az eddig elért eredményeket a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, valamint az uniós finanszírozási keret hatékonyságát a támogatott fellépés tekintetében;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal maradéktalanul együttműködve megfelelően hajtsák végre az irányelv valamennyi rendelkezését;

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 88., 2011.4.4., 45. o.

(2)

HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(3)

HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(4)

HL C 202., 2011.7.8., 10. o.

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács 1786/2002/EK határozata (2002. szeptember 23.) a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2003–2008) elfogadásáról (HL L 271., 2002.10.9., 1. o.).

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 1350/2207/EK határozata (2007. október 23.) az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról (HL L 301., 2007.11.20., 3. o.).

(7)

Az Európai Parlament és a Tanács 282/2014/EU rendelete (2014. március 11.) az egészségügyre vonatkozó harmadik többéves uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról és az 1350/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 86., 2014.3.21., 1. o.).

(8)

https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/cross_border_care/docs/2016_msdata_en.pdf

(9)

HL L 344., 2011.12.28., 48. o.

(10)

HL C 151., 2009.7.3., 7. p.

(11)

https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/BP_CBH/BP_Cross-border_healthcare_EN.pdf

(12)

HL C 428., 2017.12.13., 10. p.

(13)

A Bizottság összefoglaló jelentése „Az egészség és a gondozás átalakítása a digitális egységes piacon” című konzultációjáról, 2018, https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/ehealth/docs/2018_consultation_dsm_en.pdf

(14)

425. számú Eurobarométer-különjelentés: A betegek jogai a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban az Európai Unióban.

(15)

HL L 257., 2014.8.28., 73. o.


MELLÉKLET: AZON SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYEK FELSOROLÁSA, AMELYEKTŐL AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEKET KAPOTT

A következő felsorolás tisztán önkéntes alapon, az előadó kizárólagos felelősségi körében készült. Az előadó a következő szervezetekről vagy személyektől kapott hozzászólást a jelentéstervezet elkészítése során annak bizottsági ülésen történő elfogadásáig:

Szervezet és/vagy személy

BEUC:

Jelena Malinina

Francesca Cattarin

 

Európai Betegfórum:

Kaisa Immonen

Kostas Aligiannis

 

Christelijke Mutualiteit:

Michael Callens

Bernard Debbaut

Agnès Chapelle

 

Kölcsönös Önsegélyező Társaságok Nemzetközi Szövetsége

Corinna Hartrampf

 

A Holland Egészségügyi Minisztérium e-egészségügyi osztálya:

Marcel Floor

 

Európai Kórházi és Egészségügyi Szövetség:

Pascal Garel

 

Európai Számvevőszék:

Janusz Wojciechowski

Kinga Wisniewska-Danek

Nicholas Edwards

Colm Friel

Joanna Kokot

 

Európai Bizottság, DG SANTE:

Thea Emmerling

Lengyel Balázs

Brian Kilgallen

Antti Maunu

Corina Vasilescu

Andrzej Jan Rys

Marie-Sophie Wenzel

Lim Roger


VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (23.11.2018)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásáról

(2018/2108(INI))

A vélemény előadója: Maria Grapini

(*)  Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. és 168. cikkére,

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelv működéséről szóló 2015. szeptember 21-i bizottsági jelentésre (COM(2018)0651),

–  tekintettel a Bizottság 2018. április 25-i, az egészségügy és az ellátás digitális átalakításának a digitális egységes piacon való lehetővé tételéről, a polgárok szerepének erősítéséről és egy egészségesebb társadalom megteremtéséről szóló közleményére (COM(2018)0233),

A.  mivel a 2011/24/EU irányelv 20. cikke szerint a Bizottságnak 3 évente végrehajtási jelentést kell készítenie az irányelv működéséről; mivel a Bizottságnak folyamatosan értékelnie és rendszeresen ismertetnie kell a betegáramlásokra, a betegek mobilitásának adminisztratív, szociális és pénzügyi dimenzióira, valamint az európai referenciahálózatok és a nemzeti kapcsolattartó pontok működésére vonatkozó információkat;

B.   mivel 2018. szeptember 21-én a Bizottság jelentést nyújtott be a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelv működéséről, amely jelentés szerint számos tagállam nem hajtotta végre megfelelően az irányelvet; mivel az egészségügyi rendszerek által a betegek útjába állított akadályok jelentősek, és mindez csak fokozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés széttagoltságát;

C.   mivel egy 2015. évi Eurobarométer-felmérés szerint a polgárok kevesebb mint 20%-a ismerte a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó jogait; mivel 2015 óta kevés változás következett be a tájékozottság mértékében, amit az is mutat, hogy csak lassan nő azon állampolgárok száma, akik külföldre utaznak, hogy kezeltessék magukat;

D.   mivel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló2011/24/EU irányelv működéséről szóló 2018. szeptember 21-i bizottsági jelentés szerint a polgárok számára továbbra is nehézséget jelent, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás tekintetében hogyan gyakorolhatják jogaikat; mivel a betegek biztonságos mobilitásának garantálása érdekében az egészségügyi szolgáltatók működésének feltételei tekintetében további egyértelműséget és átláthatóságot kell biztosítani;

E.   mivel a Bizottság 2018. április 25-i, az elektronikus egészségügyről szóló közleménye megállapítja, hogy az egészségügyi és ellátási rendszerek reformokat és innovatív megoldásokat igényelnek annak érdekében, hogy ellenállóbbá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá váljanak; mivel ezért meg kell erősíteni az új technológiák és a digitális eszközök használatát az egészségügyi szolgáltatások minőségének és fenntarthatóságának javítása érdekében;

1.  tudomásul veszi a 2011/24/EU irányelvből származó előnyöket a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó szabályok egyértelműbbé tétele, valamint az Unión belüli biztonságos és magas színvonalú határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, továbbá a betegek mobilitásának a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban történő biztosítása tekintetében; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam nem hajtotta végre eredményesen a betegek jogainak garantálására vonatkozó követelményeket; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák az irányelv megfelelő végrehajtását, garantálva a közegészség védelmének magas szintjét, amely hozzájárul a polgárok egészségének javításához, egyúttal tartsák tiszteletben a személyek belső piacon belüli szabad mozgásának elvét;

2.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egyértelműséget és az átláthatóságot az egészségügyi szolgáltatók működésének feltételei tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a szakemberek szakmai felelősségbiztosítással rendelkezzenek a 2005/36/EK és a 2011/24/EU irányelvben előírtak szerint, az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása és a betegek védelmének fokozása érdekében;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre megfelelő panasztételi mechanizmust vagy erősítsék meg a mechanizmust azon betegek érdekében, akik külföldön keresnek kezelést, amennyiben jogaikat nem tartják tiszteletben;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy jelentős mértékben egyszerűsítsék a határokon átnyúló egészségügyi ellátás költségeinek visszatérítését, és kerüljék az indokolatlan késedelmeket, illetve a szükségtelen és aránytalan korlátozásokat; arra ösztönzi a nemzeti hatóságokat, hogy ne alkalmazzanak olyan megerőltető követelményeket, amelyek előírják például további szükségtelen dokumentumok hiteles fordításukkal együtt történő benyújtását;

5.  úgy véli, hogy a jövőbeli kihívások kezelése érdekében elengedhetetlen a belső piac zökkenőmentes működése, és hangsúlyozza, hogy a digitalizáció hozzáadott értéket teremthet az irányelv végrehajtása szempontjából; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a digitális egészségügyben bekövetkezett fejleményekre, és vizsgálják meg az olyan új kezdeményezéseket, mint az elektronikus számlák, elektronikus vények, interoperábilis és megfelelően működő e-egészségügyi megoldások, amelyek biztosíthatják a zökkenőmentes betegmobilitást, ugyanakkor megfelelő biztonsági és adatvédelmi követelmények révén garantálják a személyes adatok hatékony védelmét; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az orvosi vények tagállamok közötti kölcsönös elismerésével kapcsolatban fennmaradó problémákkal, valamint az orvosi konzultációkat távolból nyújtó távorvoslás költségtérítésével kapcsolatos tisztázatlan kérdésekkel;

6.  hangsúlyozza, hogy a polgárok, különösen a betegek, valamint a külföldön szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi szakemberek vagy nehézségekbe ütköznek a más tagállamokban alkalmazandó szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos információk megtalálásában és megértésében, vagy nem ismerik jogaikat; hangsúlyozza, annak fontosságát, hogy átfogó, könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát tájékoztatás álljon a betegek rendelkezésére a 2011/24/EU irányelv keretében a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó jogaikról és eljárásokról, a költségekről és költségtérítés mértékéről;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a betegek jobban megismerjék jogaikat, és különösen hogy a betegszervezetekkel együttműködve könnyen érthető módon tájékoztassák a betegeket az orvosi információk bonyolult gyakorlati és jogi vonatkozásairól, többek között a határokon átnyúló egészségügyi ellátás igénybevételének egymást követő lépéseiről szóló iránymutatások kidolgozása, valamint a határokon átnyúló egészségügyi ellátás keretében szükséges űrlapok valamennyi típusa helyett egy egységes formanyomtatvány biztosítása révén;

8.  e tekintetben kiemeli a nemzeti kapcsolattartó pontok kulcsfontosságú szerepét abban, hogy tájékoztatást nyújtsanak a betegeknek és a szakembereknek az őket megillető jogokról, valamint az eljárásokról, a költségekről és a visszatérítésekről, segítve őket abban, hogy időt és költségeket takarítva meg, jól megalapozott döntéseket hozzanak arról, hogy hazájukban vagy külföldön keressenek-e kezelést, vagy nyújtsanak szolgáltatást; elismeri annak fontosságát, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül részletes tájékoztatást nyújtsanak a panasztételi eljárásokról és a jogviták elektronikus úton történő rendezéséről; ezért kéri, hogy különítsenek el megfelelő forrásokat a nemzeti kapcsolattartó pontok megfelelő működésének biztosítása és a köztük folyó rendszeres információcsere előmozdítása érdekében;

9.  ösztönzi a Bizottságot, hogy általában – és ne csak a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül – mozdítsa elő a tagállamok hatóságai közötti fokozott együttműködést, és értékelje a meglévő együttműködési kezdeményezések előnyeit, különösen a határokon átnyúló régiókban, garantálva a polgárok biztonságos, magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését;

10.  elégedetten veszi tudomásul az olyan kezdeményezések pozitív hatását, mint az európai egészségbiztosítási kártya, amelyet ingyenesen adnak ki, és amely lehetővé teszi, hogy valamely kötelező szociális biztonsági rendszerben biztosított személyek ingyenes vagy csökkentett költségű orvosi kezelésben részesüljenek egy másik tagállamban; hangsúlyozza az intézmények közötti sikeres együttműködés fontosságát az európai egészségbiztosítási kártyával való visszaélések elkerülése érdekében;

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a más tagállamokban tervezett egészségügyi ellátás, és különösen a szakorvosi ellátás terén továbbra is alacsony a betegek mobilitása, mivel a betegek számára számos tagállamban nem egyértelműek az előzetes engedélyhez kötött és „éjszakai szállást”, valamint „nagyon speciális ellátást” magukban foglaló kezelések; sürgeti a tagállamokat, hogy pontosítsák és egyszerűsítsék az előzetes engedélyezés rendszereit, és emlékeztet arra, hogy az előzetes engedélyezési rendszernek megkülönböztetésmentesnek, indokoltnak és az elérni kívánt céllal arányosnak kell lennie, és nem jelenthet indokolatlan akadályt a betegek szabad mozgása tekintetében, aminek következtében a betegeket sújtják a különböző tagállamok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek, mivel nem teszik lehetővé számukra a más tagállamokban hozzáférhető, égetően szükséges szakorvosi kezelést;

12.  hangsúlyozz, hogy az irányelv végrehajtásának nyomon követése érdekében összehasonlítható adatokra kell támaszkodni; megállapítja, hogy az adatgyűjtések tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók a tagállamok között; felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ellátás minőségére és a betegmobilitásra vonatkozóan hozzon létre és tegyen közzé olyan referenciaértékeket és kulcsfontosságú mutatókat, amelyekkel jobban összehasonlíthatók a tagállamok;

13.  üdvözli az Európai Számvevőszék azon szándékát, hogy ellenőrizze az irányelv végrehajtásának hatékonyságát, és különösen megvizsgálja a végrehajtás Bizottság általi nyomon követését és felügyeletét, az eddig elért eredményeket a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, valamint az uniós finanszírozási keret hatékonyságát a támogatott fellépés tekintetében;

14.  hangsúlyozza, hogy a 2011/24/EU irányelv 20. cikke szerint a Bizottságnak 3 évente végrehajtási jelentést kell készítenie az irányelv működéséről; sürgeti azonban a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon az egészségügyi rendszerek teljesítményét és hatékonyságát, többek között azáltal, hogy Unió-szerte feltérképezi a betegjogokat végrehajtásuk és érvényesítésük előmozdítása érdekében, továbbá hogy erről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

2

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Carlos Coelho, Sergio Gaetano Cofferati, Daniel Dalton, Nicola Danti, Dennis de Jong, Evelyne Gebhardt, Maria Grapini, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Liisa Jaakonsaari, Philippe Juvin, Antonio López-Istúriz White, Morten Løkkegaard, Eva Maydell, Virginie Rozière, Christel Schaldemose, Olga Sehnalová, Jasenko Selimovic, Ivan Štefanec, Catherine Stihler, Anneleen Van Bossuyt, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Julia Reda, Adam Szejnfeld, Sabine Verheyen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Salvatore Cicu, Mady Delvaux, Czesław Hoc, Jean Lambert, Juan Fernando López Aguilar, Anne-Marie Mineur

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

27

+

ALDE

ECR

EFDD

PPE

S&D

 

Verts/ALE

 

Morten Løkkegaard, Jasenko Selimovic

Daniel Dalton, Czesław Hoc, Anneleen Van Bossuyt

Marco Zullo

Salvatore Cicu, Carlos Coelho, Philippe Juvin, Antonio López-Istúriz White, Eva Maydell, Ivan Štefanec, Adam Szejnfeld, Sabine Verheyen

Sergio Gaetano Cofferati, Nicola Danti, Mady Delvaux, Evelyne Gebhardt, Maria Grapini, Liisa Jaakonsaari, Juan Fernando López Aguilar, Virginie Rozière, Christel Schaldemose, Olga Sehnalová, Catherine Stihler

Jean Lambert, Julia Reda

2

-

GUE/NGL

Anne-Marie Mineur, Dennis de Jong

1

0

EFDD

Robert Jarosław Iwaszkiewicz

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

HL L 88., 2011.4.4., 45. o.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

55

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Pilar Ayuso, Catherine Bearder, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Jytte Guteland, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Peter Liese, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Rory Palmer, Gilles Pargneaux, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, John Procter, Frédérique Ries, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Ivica Tolić, Nils Torvalds, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Nikos Androulakis, Cristian-Silviu Buşoi, Christophe Hansen, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Jan Huitema, Tilly Metz, Bart Staes, Tiemo Wölken

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Olle Ludvigsson


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

55

+

ALDE :

Catherine Bearder, Jan Huitema, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Frédérique Ries, Nils Torvalds

ECR:

Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, Jadwiga Wiśniewska

GUE/NGL :

Stefan Eck, Anja Hazekamp, Kateřina Konečná

PPE:

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Cristian Silviu Buşoi, Birgit Collin Langen, Angélique Delahaye, José Inácio Faria, Karl Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Christophe Hansen, Peter Liese, Miroslav Mikolášik, Annie Schreijer Pierik, Ivica Tolić, Adina Ioana Vălean

S&D:

Nikos Androulakis, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Jytte Guteland, Olle Ludvigsson, Susanne Melior, Rory Palmer, Gilles Pargneaux, Pavel Poc, Daciana Octavia Sârbu, Tiemo Wölken, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE:

Margrete Auken, Bas Eickhout, Martin Häusling, Benedek Jávor, Tilly Metz, Bart Staes

0

-

3

0

ECR:

John Procter

EFDD :

Sylvie Goddyn

ENF :

Jean-François Jalkh

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. február 8.Jogi nyilatkozat