Eljárás : 2018/2114(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0055/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0055/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/02/2019 - 10.20
CRE 14/02/2019 - 10.20

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0134

JELENTÉS     
PDF 341kWORD 112k
30.1.2019
PE 625.391v02-00 A8-0055/2019

a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtásáról

(2018/2114(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: György Schöpflin

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Eljárás és források

E végrehajtási jelentéstervezet elkészítésére az Elnökök Értekezlete adott engedélyt 2018. május 31-én. A jelentés célja a decentralizált ügynökségek feletti ellenőrzést biztosító intézményi mechanizmusok megvalósításának vizsgálata és értékelése.

A végrehajtási jelentés előkészítése során az előadó információt gyűjtött, és többek között az alábbi forrásokra támaszkodott:

  technikai megbeszélések az Európai Bizottsággal és az Uniós Ügynökségek Hálózatával;

  Ellen Vos professzor „EU agencies, Common Approach and Parliamentary Scrutiny” [Uniós ügynökségek, közös megközelítés és parlamenti ellenőrzés] című, az Alkotmányügyi Bizottság előtt 2018. november 27-én ismertetett tanulmánya(1);

  válaszok a bizottságok titkárságainak a jelentéstervezet elkészítése érdekében megküldött kérdőívekre;

  eszmecsere az Alkotmányügyi Bizottság október 22-i ülésén az Európai Bizottsággal és három bizottsággal (BUDG, ECON, ENVI) a vélemények megismeréséhez;

  tényfeltáró kiküldetés a bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökséghez (FRA);

  tényfeltáró kiküldetés a budapesti Európai Uniós Bűnüldözési Képzési Ügynökséghez (CEPOL) és a prágai Európai GNSS Ügynökséghez (GSA).

A kutatás eredményei

A szerződések ügynökségekre vonatkozó rendelkezései

A szerződések nem határozzák meg a decentralizált ügynökségek fogalmát. Az Európai Bizottság az ügynökségekkel és más uniós szervekkel foglalkozó weboldalán(2) úgy jellemzi az uniós ügynökségeket, mint „az uniós intézményektől független, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervek, amelyeket az uniós jog alapján, meghatározott feladatok elvégzése céljából hoztak létre”, és decentralizált ügynökségeket, a közös biztonság- és védelempolitika keretében működő ügynökségeket, végrehajtó ügynökségeket, EURATOM-ügynökségeket és szerveket, valamint egyéb szervezeteket különböztet meg.

Az Európai Bizottság szerint: „A decentralizált ügynökségek az uniós szakpolitikák végrehajtásában működnek közre. Technikai és tudományos szakértői bázisuk – mely az uniós intézmények, illetve a tagállami hatóságok szakembereinek tudására épít – az EU és a tagállami kormányok közötti együttműködést segíti. EU-szerte működnek decentralizált ügynökségek, melyek határozatlan időre jönnek létre.” Az Európai Bizottság 33 decentralizált ügynökséget sorol fel az oldalon(3). Az új Európai Munkaügyi Hatóságra (ELA)(4) vonatkozó javaslattal ez a szám 34-re emelkedik.

A tanulmányában Vos professzor úgy írja le a decentralizált ügynökségeket, mint „az Unió intézményeitől szervezetileg elkülönült, az európai közjog hatálya alá tartozó szervek, amelyek saját jogi személyiséggel és bizonyos fokú igazgatási és pénzügyi autonómiával rendelkeznek, és egyértelműen meghatározott feladatkörük van.” A professzor 36 (az ELA-val együtt 37) decentralizált ügynökséget nevesít(5), ide sorolva az Európai Ügyészséget (EPPO), az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságát (APPF), valamint az Európai Adatvédelmi Testületet (EDPB) is. Megjegyzi, hogy funkcionális szempontból az ügynökségeket a rájuk osztott hat fő feladat alapján lehet osztályozni(6):

(1) tudományos/műszaki szakterület (EASA, EASO, ECHA, EEA, EMA);

(2) információ és együttműködés (BEREC, CEDEFOP, CEPOL, EASO, ECDC, EEA, EFCA,

EIGE, EIOPA, ELA, EMCDDA, EMSA, ENISA, ERA, ETF, EU-OSHA Eurofound, Eurojust, Europol, FRA, GSA);

(3) szolgáltatásnyújtás (regisztráció és tanúsítás) (APPF, CPVO, EASA, ECHA, EUIPO);

(4) felügyelet, vizsgálat és végrehajtás (ACER, EBH, EDPB, EFCA, EIOPA, ELA EMSA, ERA, ESMA, ESZT;

(5) uniós programokban való közreműködés és azok támogatása, valamint (6) ezen programok megvalósítása (CdT, EASO, EFCA, EPPO, EU-LISA, Eurojust, Europol, FRONTEX.

Néhány ügynökség (EASA, EASO, ECHA, EEA, EFCA, EIOPA, ELA, EMSA, ERA, Eurojust, and Europol) több funkciót is ellát a felsoroltak közül. Néhány ügynökségnél előfordulhat, hogy feladataik végrehajtása során jogi kötelező erővel bíró aktusokat fogadnak el (CER, APPF, CPVO, EASA, EBH, ECHA, EIOPA, EPPO, ERA, ESMA, EUIPO, Eurojust, ESZT)(7).

A fentiekből következik, hogy az ügynökségek egyértelmű besorolásához nem feltétlenül létezik megfelelő modell. Továbbá úgy tűnik, hogy az ügynökségek típusai vagy tipológiái között is nehéz egyértelműen különbséget tenni(8).

Annak ellenére, hogy az ügynökségeknek nincs általános definíciója, az Unió szerveiként be kell tartaniuk a hatáskör-átruházás elvét (EUMSZ 5. cikk). Az ügynökségeket a szerződések számos cikke kifejezetten említi, például: az EUSZ 9. cikke (az uniós polgárság), az EUMSZ 15. cikke (átláthatóság elve), az EUMSZ 16. cikke (adatvédelem), az EUMSZ 71. cikke (a belső biztonság), az EUMSZ 123., 124., 127., 130. és 282. cikke (az EKB pénzügyi intézkedései és függetlensége), az EUMSZ 228. cikke (az ombudsman), az EUMSZ 263. cikke (a jogi aktusok jogszerűségének vizsgálata), az EUMSZ 265. cikke (mulasztás), az EUMSZ 267. cikke (előzetes döntéshozatal), az EUMSZ 277. cikke (jogi aktusok alkalmazhatatlansága), az EUMSZ 287. cikke (az Európai Számvevőszék), az EUMSZ 298. cikke (európai igazgatás), az EUMSZ 325. cikke (csalás elleni küzdelem), valamint szerepel az ezekhez a szerződésekhez kapcsolódó számos jegyzőkönyvben és az Alapjogi Chartában is (41. cikk a megfelelő ügyintézéshez való jogról, 42. cikk a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról, 43. cikk az európai ombudsmanról, 51. cikk az alkalmazási körről és 52. cikk a jogok és elvek hatálya és értelmezéséről). Ezért az ügynökségeknek – csakúgy, mint az intézményeknek és egyéb szerveknek – érvényre kell juttatniuk az uniós értékeket és alapelveket, tevékenységük pedig bírósági felülvizsgálat és a szerződésekben foglalt egyéb elszámoltathatósági mechanizmusok tárgyát képezi.

Az ügynökségek létrehozásának nincs kifejezett jogi alapja a szerződésekben. Az ügynökségeket az EUMSZ jelenlegi 352. cikkében foglalt rendelkezések, illetve az adott szakpolitikai területre vonatkozó kapcsolódó szerződéscikk alapján hozták létre(9). Emellett a hatáskörök ügynökségekre való átruházásának kérdésében az ESMA-ügyben (más néven a „Meroni” 2.0 ügy)(10) az Európai Bíróságnak azon kérdés tekintetében kellett határoznia, hogy az EUM‑Szerződés megalkotói az EUMSZ 290. és EUMSZ 291. cikkben kívánták‑e létrehozni az egyetlen olyan jogi keretet, amely bizonyos átruházott és végrehajtási hatásköröknek kizárólag a Bizottság részére történő biztosítását teszi lehetővé, vagy pedig az uniós jogalkotó ilyen hatáskörök uniós szervek vagy hivatalok részére történő átruházásának más rendszereit is tervbe veheti. Ebben a tekintetben a Bíróság megjegyezte, hogy „bár igaz, hogy a Szerződések egyáltalán nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely hatásköröknek valamely uniós szerv vagy hivatal részére történő biztosítását írja elő, az EUM‑Szerződés több rendelkezése feltételezi e lehetőség fennállását.” Az uniós joggal összeegyeztethetőnek tekintendő az Európai Értékpapír‑piaci Hatóság arra vonatkozó hatásköre, hogy a tagállamok pénzügyi piacain sürgősségi intézkedéseket fogadjon el a short ügyletek szabályozása vagy betiltása érdekében; a Bíróság véleménye szerint e hatáskör gyakorlása, amelyet az említett hatóság cselekvési körét behatároló különböző kritériumok és feltételek határoznak meg, nem sérti az EUM-Szerződésben szabályozott hatáskör-átruházási rendszert(11).

A 2012. évi együttes nyilatkozat és közös megközelítés

A 2012. évi együttes nyilatkozat és közös megközelítés(12) az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács által létrehozott, szabályozó ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport munkájának eredménye, miután az Európai Bizottság ügynökségekre vonatkozó intézményközi megállapodásra irányuló 2005. évi javaslata(13) nem kapta meg a szükséges támogatás a Tanácsban és a Parlamentben. Ebben a munkacsoportban a BUDG és a CONT bizottság képviseltette magát. Habár az együttes nyilatkozatnak és a közös megközelítésnek jogi kötelező ereje nincs, az intézmények kötelezettséget vállaltak arra, hogy az együttes nyilatkozatot a decentralizált ügynökségekkel kapcsolatos döntéseikben figyelembe veszik, jóllehet minden esetet egyenként megvizsgálják az alkalmazás létjogosultságát. A közös megközelítés rendelkezéseket tartalmaz az ügynökségek felállításával (többek között a hatástanulmányok szükségességével) és megszüntetésével (megszüntetési vagy felülvizsgálati záradékok, lehetséges összevonások) kapcsolatban, az ügynökségek székhelyére (követelmény) és szerepére a fogadó országban (székhely-megállapodások), az ügynökségek szerkezetével és irányításával (igazgatótanácsok, ügyvezető igazgatók és egyéb belső testületek kinevezése), az ügynökségek működésével (adatvédelem, nemzetközi kapcsolatok, kommunikáció, szolgáltatások megosztása), a tevékenységek és források programokba rendezésével (éves és többéves munkaprogramok, humánerőforrás-szervezés, költségvetés), valamint az elszámoltathatósággal és ellenőrzéssel kapcsolatban (többek között az éves tevékenységi jelentésre, az ellenőrzésre és mentesítésre, egy riasztási/figyelmeztetési rendszerre, értékelésre, átláthatóságra valamint az érintettekkel fenntartott kapcsolatokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz).

Közvetlenül az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés elfogadása után az Európai Bizottság 2012. december 19-én elfogadta a „Roadmap on the follow-up to the Common Approach” [Ütemterv a közös megközelítés nyomon követéséhez] című dokumentumát, amely az Európai Bizottság, az ügynökségek, a Tanács, a Tagállamok és az Európai Parlament számára előírt feladatokat tartalmazza. Az Európai Bizottság a közös megközelítés végrehajtásáról szóló jelentést tett közzé 2013. december 10-én és 2015. április 24-én. Az Európai Bizottság emellett iránymutatást fogadott el, amely a székhely-megállapodásokra vonatkozó általános rendelkezéseket, egy kommunikációs kézikönyvet és a decentralizált ügynökségek vonatkozásában felmerülő összeférhetetlenségek megelőzésével és kezelésével kapcsolatos iránymutatásokat tartalmaz(14). A végrehajtásról szóló 2015. évi jelentésben – figyelemmel a bizonyos ügynökségek alapító jogszabályainak felülvizsgálatáról abban az időben folyó intézményközi vitákra – a Bizottság „sajnálatosnak tartja, hogy nincs kellő politikai elkötelezettség az uniós ügynökségekre vonatkozó közös megközelítés tiszteletben tartásának biztosítására, különös tekintettel az ügynökségek igazgatói struktúráinak összetételére és szerepére.” Az Európai Bizottság végrehajtásról szóló jelentései meglehetősen szűkszavúak, és nem foglalkoznak az ügynökségek parlamenti ellenőrzésének kérdésével.

Ami a közös megközelítés ügynökségek alapító okiratával kapcsolatos relevanciáját illeti, Vos professzor elemzése vegyes képet ad arról, hogy az ügynökségekre vonatkozó rendeletek mennyire felelnek meg a közös megközelítésben foglaltaknak(15). Megjegyzi, hogy bár a költségvetési eljárás és az éves jelentés tekintetében a megfelelőség igen magas arányú, az igazgatótanács összetétele és az ügyvezető igazgató kinevezése láthatólag erősen függ az ügynökség feladatkörétől. Szerinte a megfelelőség azon ügynökségek munkaprogramjainál jelenti a legnagyobb problémát, ahol általában nem teljesül az a követelmény, hogy a többéves programok kapcsán a Parlamenttel egyeztetni kell. Rámutat továbbá arra is, hogy megfelelőségi arányok a közös megközelítés elfogadása előtti rendeletek és a közös megközelítés után elfogadott vagy módosított rendeletek esetében alig különböznek egymástól.

A közös megközelítést a Parlament az Európai Bizottság két egyesült királyságbeli ügynökség székhelyének áthelyezésére vonatkozó javaslata nyomán alaposan megvizsgálta(16). A Parlament úgy vélekedett, hogy társjogalkotói szerepét nem vették kellőképpen figyelembe, mivel nem vonták be az ügynökségek új székhelyének kiválasztásához vezető eljárásba. Az Európai Parlament arra is emlékeztetett, hogy „az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság decentralizált ügynökségekről kiadott, 2012-ben aláírt közös nyilatkozatához mellékelt közös megközelítés magában a nyilatkozatban elismertek szerint jogilag nem kötelező erejű, és hogy abban az intézmények jogalkotási hatásköreinek sérelme nélkül állapodtak meg.” Az Európai Parlament ezért ragaszkodott ahhoz, hogy „az ügynökségek új székhelyének kiválasztására folytatott eljárást vizsgálják felül, és ebben a formában ne használják a jövőben”(17).

A Tanács ebben a tekintetben kijelentette, hogy „nyugtázza az EP kérését a 2012. évi, a decentralizált ügynökségekről szóló együttes nyilatkozat és közös megközelítés mielőbbi felülvizsgálatára irányulóan. Ennek keretében első lépésként felkéri a Bizottságot, hogy 2019 áprilisáig készítsen mélyreható elemzést az együttes nyilatkozatnak és a közös megközelítésnek a decentralizált ügynökségek székhelyének kiválasztása tekintetében történő végrehajtásáról. Ez az elemzés képezi majd az említett felülvizsgálat elindítását szolgáló további lépések mérlegelésének az alapját.”

A decentralizált ügynökségek Parlamenti ellenőrzése

A Parlament különböző módokon ellenőrizheti a decentralizált ügynökségeket:

-  a költségvetési hatóság egyik ágaként az ügynökségek uniós költségvetésből származó hozzájárulásaival kapcsolatos döntéshozatali eljárásán keresztül;

-  mentesítésért felelős hatóságként;

-  az ügynökségek igazgatótanácsi tagjainak kijelölésén keresztül;

-  az ügyvezető igazgató kinevezési (vagy elbocsátási) eljárásán keresztül;

-  a munkaprogramokkal kapcsolatos konzultációin keresztül;

-  az éves jelentések bemutatásán keresztül;

-  egyéb módszerekkel (küldöttségi látogatások, kapcsolattartó csoportok vagy személyek, eszmecserék, meghallgatások, tájékoztatások és szakértelem rendelkezésre bocsátása);

Vos professzor a tanulmányában elemzi az ügynökségek alapító rendeleteinek rendelkezéseit a parlamenti ellenőrzési mechanizmusok vonatkozásában(18):

-    a Parlament igazgatótanácsban való részvételével kapcsolatban(19) megállapítja, hogy három ügynökségben (EMA, EUIPO, GSA) EP-képviselők, míg 7 ügynökségben (ECHA, EEA, EFSA, EMCDDA, ETF, ACER, ECDC) az Európai Parlament által jelölt tagok (szakértők vagy érintett felek) találhatók; a legtöbb esetben azonban nincs az Európai Parlament által kijelölt tag.

-    az ügyvezető igazgató kinevezésével kapcsolatban(20) a professzor megjegyzi, hogy a Parlament megerősítése szükséges az ECON felügyelete alá tartozó három felügyeleti szerv (EBH, EIOPA, ESMA) esetében, 15 esetben a jelöltet meg kell hívni az Európai Parlamentbe (BEREC, EASA, EASO, ECDC, ECHA, EFSA, EIGE, EMA, EMCDDA, ENISA, ETF, FRA, Frontex és EU-LISA), míg 6 esetben a jelöltet meghívhatják az EP-be. Tizenegy esetben nincs európai parlamenti részvétel;

-    ami a munkaprogramokat illeti(21), a Parlament konzultációkat folytat 8 ügynökség (CEPOL, EASA, ERA, Europol, FRA, FRONTEX, GSA, OHIM) többéves munkaprogramjával kapcsolatban, 6 ügynökség (EBH, ECHA, EIOPA, ELA, EMCDDA, ESMA) esetében pedig tájékoztatást kap a többéves munkaprogramról; 2 további ügynökség (ENISA, Eurofound) konzultál a Parlamenttel éves munkaprogramjával kapcsolatban, 9 ügynökség (ACER, BEREC, EASO, EFCA, EFSA, EMA, EMSA, EU-LISA, ESZT) pedig tájékoztatja a Parlamentet éves munkaprogramjáról annak ellenére, hogy a Parlament nem vesz részt ezen ügynökségek többéves munkaprogramjának megalkotásában; nyolc ügynökség munkaprogramjához egyáltalán nincs köze az Európai Parlamentnek (CdT, Cedefop, ECDC, EEA, EIGE, EU-OSHA, EPPO, ETF), két ügynökség esetén pedig nincs munkaprogramra vonatkozó rendelkezés (CPVO, Eurojust);

-    minden ügynökség megbízatása előírja éves tevékenységjelentés benyújtását az Európai Parlamenthez, az Európai Számvevőszékhez, a Tanácshoz és az Európai Bizottsághoz. Két ügynökség esetében az ügyvezető igazgatóknak az Európai Parlament vagy annak hatáskörrel rendelkező bizottsága előtt be kell mutatniuk a éves jelentésüket;

-    három ügynökség esetén a rendelkezések szerint a mentesítést belső testületek adják meg (ezek a teljesen önfinanszírozó ügynökségek: az EUIPO, az ESZT és a CPVO)(22)

A parlamenti ellenőrzést az Európai Parlamentben különösen a parlamenti bizottságok szintjén végzik az érintett ügynökségek szakterületeire specializálódott bizottságok, valamint a BUDG és a CONT bizottság, amelyek minden ügynökséggel foglalkoznak, amennyiben azok az uniós költségvetésből is forrásokhoz jutnak és a mentesítési eljárás hatálya alá tartoznak.

Az előadó kérdőívet küldött a bizottságok titkárságaira, a következőkkel kapcsolatban:

(1)    hogyan vettek részt a bizottságok a jogalkotási (feladatok, hatáskörök, tevékenységek, célkitűzések struktúrák, elszámoltathatósági mechanizmusok, áthelyezés), valamint a költségvetési és mentesítési eljárásokban ebben a jogalkotási ciklusban, és hogyan gyakorolták a politikai ellenőrzést a decentralizált ügynökségek felett;

(2)  ezen tevékenységek során hogyan vették figyelembe a 2012. évi együttes nyilatkozatot és közös megközelítést (hatástanulmányok, megszüntetési vagy felülvizsgálati záradékok, ügynökségek székhelye, az ügynökségek felépítése és irányítása – vagyis az igazgatótanácsok, az ügyvezető igazgató, a tudományos bizottságok vagy egyéb testületeket –, az ügynökségek működése – az Európai Bizottság szolgáltatásai, az ügynökségek összevonása, a szolgáltatások ügynökségek közötti megosztása, a bizalmas adatok kezelése, nemzetközi kapcsolatos, kommunikáció –, tevékenységek programokba foglalása, az ahhoz kapcsolódó ügynökségi források és eljárások, valamint az elszámoltathatóság és az ellenőrzések – tehát az éves jelentés, az auditok, az értékelések –, valamint az átláthatóság és az érintettekkel fenntartott kapcsolat);

(3)  (szakpolitikai döntések) az ügynökségek munkájának felülvizsgálata során a bizottságok vizsgálják-e a döntéshozók szándékait, és ezek végrehajtása megfelelő-e;

(4)  (teljesítés) a bizottságok értékelik-e a feladatkörükbe tartozó ügynökségek munkáját a feltételezett következmények fényében;

(5)  (összetettség) a bizottságok foglalkoznak-e az ügynökségek tevékenységei közötti átfedésekkel vagy hézagokkal, és vannak-e olyan esetek, amikor a bizottságok szerint az ügynökségek túllépték hatáskörüket vagy éppen alulteljesítettek.

A jelentéstervezet készítésének idején beérkezett a Költségvetési Bizottság (BUDG), a Költségvetési Ellenőrző Bizottság (CONT), a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE); a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság (TRAN), Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság (AGRI), a Kulturális és Oktatási Bizottság (CULT), valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) válasza, míg az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) (amelynek feladatkörébe a legtöbb ügynökség tartozik) jelezte, hogy a válaszait a tervek szerint hamarosan véglegesíti.

A BUDG bizottság jelezte, hogy:

(1)    jogalkotási eljárás keretében véleményt nyilvánított több ügynökség (EBH, EIOPA, ESMA, ENISA, ACER, EU-OSHA, Eurofound, Cedefop, EASO és CEPOL) alapító rendelete tekintetében, megvizsgálva a rendeletek minden vetületét; ezen túlmenően adott esetben az ügynökségekről a háromoldalú költségvetési tárgyalások alkalmával is párbeszédet folytatnak (a költségvetési fegyelemről szóló intézményközi megállapodás 31. pontja); illetékes bizottságként a BUDG képviselte a Parlamentet a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoportban, és nyomon követte annak megállapításait; a BUDG és a CONT bizottság illetékes bizottságként nyomon követte a pénzügyi keretszabályzatnak a költségvetési rendelet idén elvégzett felülvizsgálatához kapcsolódó felülvizsgálatát; a BUDG bizottság illetékes bizottságként jár el valamennyi decentralizált uniós ügynökség éves költségvetési eljárásában; az uniós ügynökségek vonatkozásában a BUDG bizottság állandó előadója Jens Geier (S&D); a BUDG bizottság az éves költségvetési eljárás keretében rendszeresen információt cserél az uniós ügynökségek hálózatával, valamint az egyes uniós ügynökségekkel, és tájékoztatást kér tőlük ezen eljárás során; a BUDG bizottság évi rendszerességgel felkéri az uniós ügynökségek hálózatát, hogy a költségvetési módosítások benyújtási határideje előtt vitassák meg a költségvetési tervezet ügynökségeket érintő szempontjait;

(2)    saját véleményeivel és az éves költségvetési eljárásokkal összefüggésben megvizsgálta az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés különböző aspektusait, kivéve azokat, amelyek a szakosodott bizottságok hatáskörébe tartoznak, például a munkaprogramokat, illetve az egyes ügynökségek éves jelentéseit; tanulmány elkészítését kérte az uniós ügynökségek díjköteles szolgáltatási körének bővítéséből származó potenciális bevételekről (Potential revenue from the extension of charging fees by EU Agencies), valamint saját (és a CONT bizottság) kérésére a „D” tematikus osztály 2017. május 4-én workshopot rendezett „A részben vagy egészben saját finanszírozású ügynökségek áttekintése és forrásai” címmel;

(3)    a bizottság emellett igennel válaszolt a szakpolitikai döntésekkel, a teljesítéssel és az összetettséggel kapcsolatos három kérdésre.

A CONT bizottság válaszában kifejtette, hogy:

(1)    módosítások formájában benyújtott véleményt (az eljárási szabályzat 53. cikkének 4. pontja) készített az Európai Gyógyszerügynökség székhelyének áthelyezéséről; részt vett a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport munkájában, valamint a pénzügyi keretszabályzat felülvizsgálatában; minden egyes decentralizált ügynökségről 1 jelentést + 1 horizontális jelentést készít a mentesítési eljárással összefüggésben; A mentesítési eljárással összefüggésben a CONT bizottság minden év decemberében/januárjában meghallgatást szervez 4–6 ügyvezető igazgató részvételével, és megvizsgálja az éves tevékenységi jelentéseket is, az ügyvezető igazgatók kinevezése előtt azonban a CONT nem szervez meghallgatásokat; a bizottság kiküldetéseket szervezett az Europolhoz és az Európai Innovációs és Technológiai Intézethez;

(2)    mentesítési jelentéseiben megvizsgálja a közös megközelítés különböző szempontjait, beleértve adott esetben a díjmeghatározást és az egyszerűsítéseket is. A BUDG bizottsághoz hasonlóan nem vizsgálja a szakosodott bizottságok feladatkörébe tartozó szempontokat, például a munkaprogramokat;

(3)    emellett válaszában kitért arra, hogy a szakpolitikai döntésekkel, a teljesítéssel és az összetettséggel kapcsolatos három kérdést az éves mentesítés eljárás keretében értékeli.

Az ECON bizottság jelezte, hogy:

(1)    részt vesz az európai felügyeleti hatóságok (az EBH, az EIOPA, az ESMA) folyamatban lévő felülvizsgálatában, és jelenlegi is foglalkozik egy sor kapcsolódó irányelvvel és rendelettel ezekkel az ügynökségekkel kapcsolatban; megállapodás született az Európai Parlament és az Egységes Szanálási Testület között az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében az Egységes Szanálási Testületre ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól; az ECON jelentést fogadott el az 1093/2010/EU rendeletnek az Európai Bankhatóság székhelye tekintetében történő módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslatról; minden évben véleményt készít az általános költségvetés tervezetéről és a mentesítésről (EBH, EIOPA, ESMA); az ügynökségek igazgatótanácsi és/vagy más testületi tagjainak kinevezésével kapcsolatos hatáskörök tekintetében véleményt készített az Egységes Szanálási Testület egy tagjának kinevezéséről szóló európai bizottsági javaslatról, és miután meghallgatta a három felügyeleti hatóság elnökét, véleményt készített a hivatali idejük meghosszabbításáról; a bizottság minden évben közös eszmecserét folytat az EBH, az EIOPA, az ESMA és az ESZT elnökével a munkaprogramokról és az éves jelentésekről; állandó eszmecserét folytat az ügynökségekkel, és folyamatosan fel is használja a meglátásaikat; rendszeresen kér tőlük tájékoztatást vagy véleményt; a bizottság konkrét jogszabály-ellenőrzési napirendi pontokat ütemez be a bizottságon belüli eszmecsere céljából, és rendszeres az információcsere az európai felügyeleti hatóságok és a különböző dossziék előadói/árnyékelőadói között;

(2)    az 1093/2010/EU rendeletnek az Európai Bankhatóság székhelye tekintetében történő módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslatról szóló véleményében figyelembe vette a közös megközelítés rendelkezéseit (megvizsgálva a székhelyre vonatkozó rendelkezéseket és az ügynökségek működésének különböző aspektusait is); az európai felügyeleti hatóságok (EBH, EOPA, ESMA) folyamatban lévő felülvizsgálatával összefüggésben a bizottság megvizsgálja az ügynökségek felépítésével és a tevékenységeik programozásával kapcsolatos rendelkezéseket; nyomon követi az Európai Parlament és az Egységes Szanálási Testület között létrejött megállapodást az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az Egységes Szanálási Testületre ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól;

(3)    minden szabályozástechnikai standardtervezetet és végrehajtás-technikai standardot megküldenek az ECON tagjainak; a jogszabály-ellenőrzési napirendi pontokkal összefüggésben az ECON ülésein megvitatnak egyes kiválasztott témaköröket;

(4)    az ECON nem értékeli a felügyelete alá tartozó ügynökségek munkáját a feltételezett következmények fényében;

(5)    eltérnek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az EIOPA túllépi-e a megbízatásának hatókörét, és hogy az ESMA és az EBH maradéktalanul teljesítik-e a megbízatásukat.

Az ENVI az alábbiakról számol be:

(1)    részt vett az EMA alapító rendeletéhez, valamint az ECHA (további finanszírozást igényelt), az EEA és az EFSA feladatkörének bővítésére irányuló javaslatokhoz kapcsolódó jogalkotási eljárásokban; jelentést készített az EMA székhelyének helyszínéről (az ideiglenes megállapodásról 2018 októberében szavaztak a plenáris ülésen); véleményt készít az ENVI feladatkörébe tartozó öt ügynökség éves költségvetéséről (költségvetési módosításokról, ezen belül a létszámtervekről, a költségvetési tervezet visszaállításáról és a költségvetés növeléséről), valamint az ENVI felügyelete alá tartozó öt ügynökség mentesítéséről; az ENVI feladatkörébe tartozó ügynökségek alapító rendeletei szerint bizonyos számú igazgatótanácsi tagot a Parlament nevez ki (az ECDC, az ECHA, az EEA és az EMA esetében), illetve véleményt nyilvánít a Tanácsnak ezek kinevezéséről (az EFSA esetében) – e tagok az EP képviselői, de tudományos szakértők is lehetnek. Egyeztetés folyik a Parlamenttel a betegek és a klinikai orvosok képviselőinek kinevezéséről is (EMA), akik az igazgatótanács tagjai. A betegek és a klinikai orvosok képviselőinek az EMA különböző tudományos bizottságaiba(23) történő kinevezéséről is egyeztetnek a Parlamenttel; emellett az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatótanácsának és elnökségének eljárási szabályzata 2. cikke az igazgatótanács egy parlamenti tagjának elnökségi taggá történő kinevezését is előírja; a bizottság kinevezésük előtt rendszeresen meghallgatja a kijelölt ügyvezető igazgatókat; minden ügynökséghez kijelöl egy kapcsolattartó személyt; az ENVI évente eszmecserét szervez minden ügynökség ügyvezető igazgatójával, amelyeken megtárgyalják a munkaprogramokat, tevékenységi jelentéseket stb.; minden évben az EEA igazgatótanácsának Európai Parlament által jelölt két tagja észrevételeket fogalmaz meg az EEA éves munkaprogram-tervezetéhez, amelyeket aztán az ENVI-koordinátorok elfogadnak, és közölnek az ügynökséggel; az ENVI kétévente látogatást tesz minden ügynökségnél; ami a megkereséseket és a szakértelem felhasználását illeti, tudományos véleményt kértek az EFSA-tól a méhek és a beporzás témájában (2018); az antimikrobiális rezisztenciáról készített saját kezdeményezésű jelentés keretében jelentést kértek az EEA-tól, az EMA-tól és az EFSA-tól, valamint találkozókat szerveztek az előadóval; az EEA jelentéseit rendszeresen felhasználják a készülő jogalkotási és végrehajtási jelentésekben; a bizottságon belül eszmecserét folytattak például az ECDC-vel(24) és az EFSA-val(25); konkrét ágazatpolitikai ügyekben tartott eszmecserékre az ECHA, az EMA és az EEA is meghívást kaphat a bizottságtól; az ügynökségek az előadók részére tájékoztatást nyújtottak például az antimikrobiális rezisztencia és az új élelmiszerek kérdéséről;

(2)    az ENVI felügyelete alá tartozó ügynökségeket a 2012. évi együttes nyilatkozat előtt hozták létre, azonban az EMA új székhelyének kiválasztására a Tanácsban alkalmazott folyamatot és annak sorshúzással történő lezárását követően az ENVI felmondta az együttes nyilatkozatot és az ahhoz kapcsolt közös megközelítést, és az Európai Parlament szoros bevonását sürgette – annak a rendes jogalkotási eljárásban betöltött társjogalkotói szerepéből fakadó előjogaira tekintettel – az ügynökségek és testületek el- és áthelyezésével kapcsolatos döntéshozatali folyamatba (ezt az álláspontot a 2018. márciusi plenáris ülésen támogatták); ezzel összefüggésben a Parlament támogatta, hogy a székhely-megállapodás tartalmazza az ügynökség felállításának részletes kereteit, csökkentve a bizonytalanságot és az ügymenet folytonossága érdekében segítve az alkalmazottak eligazodását; ami az élelmiszerlánc uniós kockázatelemzésének átláthatóságára és fenntarthatóságára vonatkozó javaslatot illeti, az elsősorban az igazgatótanács összetételét és hivatali idejét változtatja meg; az élelmiszerlánc uniós kockázatelemzésének átláthatóságára és fenntarthatóságára vonatkozó javaslat (2018/0088(COD)) emellett a szakértők tudományos testületekbe történő kinevezésének eljárását is módosítja;

(3)    a szakpolitikai döntésekkel kapcsolatos kérdések és a teljesítés (4) vonatkozásában az ENVI a végrehajtást a konkrét állásfoglalásra irányuló indítványok során, a kétévente tartott küldöttségi látogatások alkalmával, a végrehajtási jelentéseken keresztül, illetve a konkrét programok félidős értékelésekor vizsgálja; az ENVI nem alkalmaz kudarc/siker kritériumokat. Az összetettség vonatkozásában (5) az ENVI megvizsgálja, hogyan lehetne javítani az ügynökségek közötti koordinációt, például a kémiai adatok tekintetében.

Az ITRE az alábbiakat közölte:

(1)    részt vesz az ACER, a GNNS (új feladatok kijelölése és az ügynökség „erősebb pozíciója”), az ENISA (feladatok, időtartam, irányítás), valamint a BEREC (felépítés) alapító rendeletének felülvizsgálatában; nem nyilvánít véleményt a mentesítési eljárásban, de az ITRE bizottság az éves költségvetési eljárás keretében többször is kérte, hogy az ACER elegendő forrást kapjon; részt vesz az EP képviselőinek az igazgatási tanácsba történő kijelölésében; nem hallgatják meg külön az ügyvezető igazgatókat kinevezésük előtt, de rendszeres kapcsolatban állnak az ügynökség képviselőivel, és azok megjelennek az ITRE bizottság ülésein; nincsenek állandó előadók, de a jogalkotási ciklus elején több képviselőcsoport tagjaiból létrehoztak egy informális ACER kapcsolattartó csoportot; rendszeres eszmecserék folynak az ACER keretei között zajló munkáról és a kihívásokról; eszmecserét folytatnak az ügynökségekkel a munkaprogramok kapcsán; a koordinátorokat tájékoztatják a tevékenységi jelentésekkel kapcsolatban, az ITRE-hírlevél az ügynökségekkel kapcsolatos információkat is tartalmaz; kétévente meglátogatják az ügynökségek székhelyeit; az ITRE felhasználja az ügynökségek jelentéseit, tanulmányait és tudományos szakvéleményeit, és felkéri az ügynökségek képviselőit, hogy jelenjenek meg az adott ügynökség hatáskörébe tartozó témákban tartott meghallgatásokon (az ACER esetében az energiapiaci monitoringjelentések éves bemutatása)

(2)    az ITRE az új rendeletek (jelenleg zajló) felülvizsgálata keretében foglalkozik a közös megközelítés valamennyi szempontjával. A bizottság előtt rendszeresen sor kerül előadásokra és meghallgatásokra a többéves munkaprogramokkal kapcsolatban, a koordinátorok pedig megkapják az éves jelentéseket;

(3)    ami a szakpolitikai döntéseket illeti, a bizottság rendszeres kapcsolatban áll az ügynökségi képviselőkkel, és azok részt vesznek az ITRE bizottság ülésein;

(4)    a teljesítés vonatkozásában rendszeres a kapcsolattartás az ügynökség képviselőivel, azok részt vesznek az ITRE bizottság ülésein, és ezekkel a kérdésekkel az új rendeletek (jelenleg zajló) felülvizsgálata keretében is foglalkoznak;

(5)    az összetettséggel kapcsolatos kérdéssel az új rendeletek (jelenleg zajló) felülvizsgálata keretében foglalkoznak;

A TRAN bizottság három különálló választ küldött a feladatkörébe tartozó három ügynökség vonatkozásában:

(1)

  - az EMSA alapító rendeletét 2016-ban felülvizsgálták; 2015-ben és 2018-ban is látogatást tettek az ügynökségnél; az elmúlt években rendszeresen egyeztettek az ügyvezető igazgatóval, és az egyeztetések alkalmával az éves munkaprogramokat is megbeszélték;

-    az ERA tekintetében: a 4. vasúti csomag elfogadásával bővült az ügynökség szerepköre; emellett igazgatótanács és ügyvezető testület felállítására is sor került. A mentesítésről az ITRE nyilvánít véleményt; az ügynökségnél 2018-ban tettek látogatást; az előadók/személyzet eseti alapon önállóan veszik igénybe az ügynökség szakértői szolgáltatásait; eszmecserét folytattak az ERA ügyvezető igazgatójával 2015-ben;

-    az EASA tekintetében: a 2002-ben megfogalmazott alapító rendeletet 2018-ban módosították, teljes mértékben felülvizsgálva a korábbi rendeletek felépítését a felhatalmazások (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok), és a bővített hatáskörök alapján; nincs állandó előadó; 2015-ben és 2018-ban is látogatást tettek az ügynökségnél; az előadók/személyzet eseti alapon önállóan veszik igénybe az ügynökség szakértői szolgáltatásait; 2015-ben és 2016-ban egyedi repülésbiztonsági problémákról folytattak eszmecserét az EASA ügyvezető igazgatójával;

(2)

  - az EMSA tekintetében: az Európai Parlament és a Tanács a többéves programozással összefüggésben 2014-ben rendeletet fogadott el az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek a hajók és az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés elhárításával kapcsolatos tevékenységeinek többéves finanszírozásáról;

-    az ERA tekintetében: a TRAN az ügyvezető igazgatóval folytatott eszmecsere keretében vitatja meg az éves munkaprogramokat; a pénzügyi és emberi erőforrások összekapcsolása tekintetében az ügyvezető igazgató felvetette az elégtelen finanszírozás kérdését;

-    az EASA tekintetében: az új EASA-rendelet a székhely-megállapodásra vonatkozó konkrét rendelkezést tartalmaz.

Az AGRI az alábbiakról számolt be:

(1)    a belső piacon és harmadik országokban megvalósított, mezőgazdasági termékekre vonatkozó tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekről szóló rendelet keretében 2014-ben elfogadott európai bizottsági végrehajtási határozat eredményeként bővültek a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség hatáskörei; az AGRI véleményt készített az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelési modell átláthatóságáról és fenntarthatóságáról szóló rendeletre irányuló eljárásban az EFSA által végzett tevékenységekkel (kockázatok kommunikálása, tanulmányok átláthatósága), valamint az irányítási struktúrákkal kapcsolatban, ezt azonban a bizottság nem fogadta el; az AGRI rendszeresen megszavaz olyan költségvetési módosításokat, amelyek a Tanács által az AGRI bizottságot érintő ügynökségek (pl. EFSA, CHAFEA) költségvetésével kapcsolatban javasolt megszorítások semlegesítésére irányulnak; az AGRI két tudományos szakvéleményt kért az EFSA-tól a hústermelés céljából tartott nyulak egészségével és jólétével kapcsolatban (folyamatban); ami a bizottságban folyó eszmecseréket illeti, a Közösségi Növényfajta-hivatal elnöke 2016-ban előadást tartott az ügynökség munkájáról, 2015-ben az EFSA egyik képviselője szólalt fel „Az állatok mezőgazdasági célú klónozása” című meghallgatáson (közös meghallgatás az ENVI bizottsággal, a szakértőt az ENVI javasolta), 2017-ben pedig „A Monsanto-dokumentumok és a glifozát” című meghallgatáson az EFSA és az ECHA is előadást tartott (közös meghallgatás az ENVI bizottsággal, a szakértőket az ENVI javasolta);

A CULT bizottság jelezte, hogy:

(1)   az éves költségvetési és mentesítési eljárás keretében nyilvánít véleményt a CdT-ről; a bizottságban információ- és véleménycserét folytatnak a CdT-vel annak tevékenységéről;

(2)   a CULT mentesítésről szóló véleményeiben figyelembe veszi a Bizottság belső ellenőrzéseit, valamint – bizonyos mértékig – értékeléseit;

a CULT említést tett továbbá az EACEA-val (végrehajtási ügynökség) kapcsolatos tevékenységéről, és ezzel összefüggésben arról számol be, hogy párbeszédet folytat a Bizottság megfelelő főigazgatóságaival az éves munkaprogramokról, és 2016-ban a Kreatív Európa program végrehajtásával kapcsolatos tevékenységekről szóló előadás alkalmával látogatást tett az EACEA-nál. A Kreatív Európa program előadója a teljesítménymutatókról tárgyalt az EACEA-val; a bizottság emellett az átláthatósággal és az érintettekkel való kapcsolattartással kapcsolatos ajánlásokat is megfogalmazott az EACEA felé a Kreatív Európa programról szóló végrehajtási jelentésében; a teljesítésre vonatkozó kérdésre adott válaszában a bizottság beszámolt arról, hogy az EACEA által a Kreatív Európa program végrehajtásában végzett munkát bizonyos mértékig értékelte a végrehajtási jelentésben, és néhány ajánlást is megfogalmazott.

A FEMM az alábbiakat közölte:

(1)   részt vesz az éves költségvetési és mentesítési eljárásokban; két tagot és két póttagot jelöl az EIGE szakértői fórumába; eszmecseréket folytat a munkaprogramokról; 2015-ben és 2018-ban látogatást tett az ügynökségnél; igénybe veszi az ügynökség szakértői szolgáltatásait, tájékoztatásokat vagy véleményeket kér, és eszmecseréket folytat a bizottságban;

(2)   a bizottsággal konzultációt folytatnak a többéves munkaprogramokról, ugyanakkor az éves munkaprogramok ismertetésére is sor kerül;

(3)   ami az összetettséggel kapcsolatos kérdést (5) illeti, a FEMM kijelenti, hogy számára fontos különbséget tenni az EIGE és az FRA feladatköre között. A FEMM fontosnak tartja, hogy egy ügynökséget kizárólag a nők jogainak és a nemek közti egyenlőségnek szenteljenek.

Főbb megállapítások

•  Habár az európai uniós ügynökségeknek nincs általános definíciója, és a határköreiknek vagy feladataiknak sincs egyértelmű leírása, az intézményi fogalomrendszerben az ügynökségek az Európai Bizottság és a tagállamok között elhelyezkedő köztes entitásoknak tekinthetők. Választ jelentenek az uniós szakpolitikák egységesebb tagállami végrehajtása iránti igényre azzal, hogy egy közvetlenebb uniós szintű igazgatási modellt adnak, az Európai Unió végrehajtási ágának pluralizációját eredményezve(26).

•  Az a tény, hogy sem az EUSZ 13. cikkében, sem pedig az EUMSZ 290. és 291. cikkében meghatározott hatáskör-átruházási rendszerben nincs az ügynökségek létrehozásának kifejezett jogi alapja, illetve nincs általános meghatározása az ügynökség fogalmának, sem a hatáskörükre és feladataikra vonatkozó leírás, valószínűleg annak köszönhető, hogy az Unió végrehajtási ágára vonatkozóan nincs egységes szemlélet, ahogyan azokkal a szerteágazó feladatokkal kapcsolatban sincs, amelyek ellátásra az ügynökségeket létrehozták. Mindazonáltal az ügynökségek nem jogi vákuumban működnek. A hatáskör-átruházás alapelvével összhangban a szerződések különböző rendelkezései alapján, szándékosan hozta őket létre az Európai Unió jogalkotója. A Lisszaboni Szerződés hivatalosan is elismerte az Európai Unió végrehajtási ágának ügynökségesedését azzal, hogy az uniós ügynökségek fogalmát hivatalosan is beemelte a szerződésekbe(27). A hatáskör-átruházás az ügynökségek felé nem korlátlan, a felhatalmazásnak meg kell felelnie a szerződésekben meghatározott jogi garanciáknak, tiszteletben kell tartania az intézmények közötti egyensúlyt, és védenie kell az egyén érdekeit az Unión belül. Ennek ellenére a különböző ügynökségtípusok és elszámoltatási mechanizmusuk jobb megkülönböztetése és kategorizálása megfontolást érdemel. Továbbá, ha és amennyiben sor kerül a Szerződés módosítására, át lehetne gondolni, hogyan lehetne még szilárdabb alapot teremteni az ügynökségeknek a szerződésekben (pl. az EUSZ 13. cikkével és az EUMSZ 290. és 291. cikkével kapcsolatban).

•  Az ügynökségek elszámoltathatóságát biztosító mechanizmusok megtalálhatók a Szerződésekben (pl. átláthatóság, bírósági felülvizsgálat), az alapító rendeletekben, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában (különös tekintettel a Meroni-doktrínára), valamint az együttes nyilatkozatban és a közös megközelítésben. Költségvetésük elfogadása az esetek többségében a költségvetési hatóság jóváhagyásától függ, és az ügynökségek (a teljesen önfinanszírozó ügynökségek kivételével) általában az Európai Parlament mentesítési eljárásának hatálya alá tartoznak. A szabályoknak és előírásoknak ez a csoportja – habár talán nem olyan teljes, mint lehetne – megteremtette az Európai Parlament ellenőrzési feladatainak jogi kereteit. A parlamenti bizottságok a rendelkezések szerteágazó jellege ellenére aktívan teljesítették az ellenőrzési feladataikat. Míg a szakosodott bizottságok ellenőrzik a feladatkörükbe tartozó ügynökségeket, a BUDG és a CONT az összes ügynökséget ellenőrzi, emellett az intézményközi munkacsoportban végzett munkájuk során tapasztalatot szereztek és átfogó képet kaptak az ügynökségekről. Különböző tevékenységeik és irányítási struktúrájuk keretei között vezető szerepet játszottak az ügynökségek elszámoltatásában. A jövőre nézve érdemes megfontolni egy, az ügynökségek működésével és irányításával foglalkozó, évente sorra kerülő európai parlamenti vita megrendezését.

•  A 2012. évi együttes nyilatkozat és közös megközelítés jogilag nem kötelező keretet biztosít az ügynökségek tekintetében, végrehajtása pedig vegyes képet mutat. Lehet, hogy ez részben annak köszönhető, hogy az ügynökségek által végzett feladatok és funkciók nagy mértékben eltérnek egymástól, ami miatt nehéz egységes modellt alkalmazni. Ugyanakkor nagyobb erőfeszítéseket is lehetne tenni az alapító rendeletek egyes rendelkezéseinek racionalizálására, a már létező ügynökségtípusok figyelembevételével, jellegük és feladataik szerint csoportosítva őket. Ebben segíthetne a közös megközelítés végrehajtásának teljes körű, átfogó kiértékelése, a 2010-ben készítettekhez hasonló, részletes elemzési dokumentumokkal.

•  Az ügynökségek több mint 9000 főt foglalkoztatnak. Az uniós ügynökségek hálózata az alhálózataival, munkacsoportjaival és klaszterekben folytatott tematikus együttműködésével egy koordinációs fórum, az információcsere és a közös érdeklődésre számot tartó problémákról alkotott közös álláspontok elfogadásának helye, amely a duplikációk elkerülését, a jó irányítás elősegítését és a szolgáltatások megosztását szolgálja, valamint közelebb hozza az ügynökségeket az uniós polgárokhoz.

•  Az ügynökségeknek elegendő finanszírozási forrást kell biztosítani egyre szaporodó feladataik teljesítéséhez, hogy a székhelyük szerinti fogadó országokban magukhoz vonzhassák a megfelelően képzett munkaerőt.

(1)

A tanulmányra mutató hivatkozás

(2)

https://europa.eu/european-union/about-eu/agencies_hu

(3)

Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER), az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének Hivatala (BEREC Hivatal), az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT), Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop), az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL), Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO), Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA), Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EASO), Európai Bankhatóság (EBH), Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA), Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA), Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE), Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA), Európai Gyógyszerügynökség (EMA), A Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA), Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA), Az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA), Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége (ERA), Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA), Európai Képzési Alapítvány (ETF), Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), A Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség (eu-LISA), Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA), Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound), Eurojust, Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), Európai GNSS Ügynökség (GSA) és az Egységes Szanálási Testület (ESZT).

Megjegyzendő, hogy a térképen az EASO is szerepel, azonban a listából kimaradt ezen az oldalon.

(4)

COM(2018)0131.

(5)

Az Uniós Ügynökségek Hálózata 23 országban 37 decentralizált ügynökséget és 8 közös vállalkozást tart számon.

(6)

A tanulmány 15–16. oldala és 1. melléklete, átrendezve; néhány ügynökség egynél több kategóriában lát el feladatokat.

(7)

A tanulmány 1. melléklete

(8)

A GSA például decentralizált ügynökségnek minősül, elődje a GALILEO közös vállalkozás (GJU) volt, amelyet 2002 májusában a GALILEO program fejlesztési fázisának irányítására hozott létre az Európai Közösség és az Európai Űrügynökség, és úgy tűnhet, hogy a GSA költségvetésének egy része és a kapcsolódó feladatok inkább egy végrehajtó ügynökség feladatköréhez tartoznak. Az ITRE bizottság megjegyezte, hogy létezik egy új javaslat az Európai Kiberbiztonsági Ipari, Technológiai és Kutatási Kompetenciaközpontra és a nemzeti koordinációs központok hálózatára vonatkozóan, amelyet a 2018. évi évértékelő beszédben jelentettek be, és amely nem illeszthető egyértelműen a decentralizált ügynökségek, végrehajtó ügynökségek és közös vállalkozások jelenlegi struktúrájába, hanem mind a három típus elemeit tartalmazza. A BEREC ügynökség egy másik olyan ügynökség, amelynek kettős struktúrája van. A CEPOL a megbízásában leírt feladatokhoz tartozó költségvetés egy részét az Unió működési költségvetését érintő pályázati felhívásokban való részvételén keresztül kapja.

(9)

Lásd a tanulmány 2. számú mellékletét. Az EUMSZ 352. cikke mellett az EUMSZ 114. cikkét is gyakran használták.

(10)

C-270/12. sz. ügy, Egyesült Királyság kontra Tanács és Európai Parlament, HL C 273, 2012.9.8., 3. o.

(11)

Lásd az Európai Unó Bíróságának 7/14 sz. sajtóközleményét (Luxembourg, 2014. január 22.)

Ítélet a C-270/12. sz. ügyben, Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács

(12)

https://europa.eu/european-union/sites/europaeu/files/docs/body/joint_statement_and_common_approach_2012_hu.pdf

(13)

COM(2005)0059

(14)

https://europa.eu/european-union/about-eu/agencies/overhaul_hu

(15)

A tanulmány 12. fejezete.

(16)

COM(2017)0735 és COM(2017)0734.

(17)

Lásd az Európai Parlamentnek a 726/2004/EK rendeletnek az Európai Gyógyszerügynökség székhelye tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2018. október 25-i jogalkotási állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatát (P8_TA(2018)0427).

(18)

11. fejezet, 41. oldaltól kezdve, 5. számú melléklet

(19)

A közös megközelítés (10. pont) kimondja, hogy a tagállamonként egy képviselő és az Európai Bizottság két képviselője mellett ahol szükséges, az Európai Parlament további tagokat jelölhet ki, és az érintett felek is képviseltethetik magukat.

(20)

A közös megközelítés itt nem oszt szerepet az Európai Parlamentre. Mindazonáltal a Parlament és az Európai Bizottság között létrejött keretmegállapodás szerint a pozícióra jelölt személyeknek parlamenti bizottsági meghallgatáson kell részt venniük.

(21)

A közös megközelítés szerint a Parlamenttel konzultálni kell a többéves munkaprogramokról, és tájékoztatást kell adni számára az éves munkaprogramról.

(22)

A közös megközelítés (58. pont) szerint annak ellenére, hogy az EUMSZ értelmében vett mentesítés a teljesen önfinanszírozó ügynökségekre nem vonatkozik, megoldásokat kell találni erre a kérdésre, például egy, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak benyújtott éves jelentés, valamint ajánlásaik figyelembe vétele révén.

(23)

pl. fejlett terápiákkal foglalkozó bizottság, farmakovigilancia-kockázatértékelési bizottság, gyermekgyógyászati bizottság

(24)

a Lyme-kórról 2018. február 1-jén és a Zika-vírusról 2017. április 25-én)

(25)

az EFSA 2017. október 11–12-én részt vett a glifozáttal kapcsolatban tartott nyilvános meghallgatáson; az EFSA-val 2017. október 11-én eszmecserét tartottak a GMO környezeti kockázatelemzése tárgyában, továbbá 2017. május 4-én szintén az EFSA-val a növényi olajokról;

(26)

Lásd a tanulmány 2. fejezetét.

(27)

Lásd a tanulmány 5., 7. és 8. fejezetét.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtásáról

(2018/2114(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a szerződések ügynökségekre vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. és 9. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15., 16., 71., 123., 124., 127., 130., 228., 263., 265., 267., 277., 282., 287., 290., 291., 298. és 325. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 41., 42., 43., 51. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság 2012. július 19-i, decentralizált ügynökségekről szóló együttes nyilatkozatára és az annak mellékletét képző közös megközelítésre,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló 2002. december 12-i határozatára,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A8-0055/2019),

A.  mivel az ügynökségek létfontosságú szerepet játszanak az EU szakpolitikáinak európai és nemzeti szintű végrehajtásában, feladatok széles körének ellátásával, például hálózatok létrehozásával vagy az EU és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés támogatásával járulnak hozzá az EU szakpolitikáinak végrehajtásához; mivel az uniós ügynökségek és a tagállamok közötti jó együttműködés elősegíti az ügynökségek munkájának hatékonyabbá és eredményesebbé tételét; mivel az európai uniós ügynökségek hálózata révén maguk az ügynökségek is együttműködést alakítottak ki egymással;

B.  mivel a különböző ügynökségek és parlamenti bizottságok között általában jó volt a koordináció és az együttműködés; mivel az Europol az egyetlen olyan ügynökség, amelyet a Parlament a közös parlamenti ellenőrző csoporton keresztül a nemzeti parlamentekkel közösen ellenőriz;

C.  mivel az ügynökségeket eseti alapon, hosszú idő alatt hozták létre és fejlesztették tovább; mivel a Lisszaboni Szerződés hivatalosan is elismerte az Európai Unió végrehajtó ágának ügynökségesedését azzal, hogy az uniós ügynökségek fogalmát hivatalosan is beemelte a Szerződésekbe;

D.  mivel az ügynökségek elsősorban a Parlamentnek és a Tanácsnak tartoznak elszámolással, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy az ezen ügynökségeket szabályozó jogalkotási aktusok megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat foglaljanak magukban, továbbá azt, hogy ezeket a mechanizmusokat a későbbiekben megfelelően végre is hajtsák; mivel az EU végrehajtó ágának ügynökségesedése nem gyengítheti a Parlament uniós végrehajtó szervek feletti, az EUSZ 14. cikkében foglalt ellenőrzési jogkörét;

E.  mivel a Szerződések sem a decentralizált ügynökségek fogalommeghatározását, sem pedig az ügynökségekre átruházható hatáskörök általános leírását nem tartalmazzák;

F.  mivel számos ügynökség jogalapja az EUMSZ 352. cikke, más ügynökségeket pedig konkrét ágazati jogalap alapján hoztak létre;

G.  mivel a 2012. évi együttes nyilatkozat és közös megközelítés az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport munkájának eredménye, amelyet a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács hozott létre az ügynökségek koherenciájának, hatékonyságának, elszámoltathatóságának és átláthatóságának felmérésére, miután a Bizottság szabályozási ügynökségekről szóló intézményközi megállapodásra irányuló 2005-ös javaslata nem kapta meg a szükséges támogatás a Tanácstól és a Parlamenttől;

H.  mivel a közös megközelítés az ügynökségek felépítésével és irányításával, valamint működésével, tevékenységeinek programozásával, finanszírozásával, költségvetési forrásainak kezelésével, költségvetési eljárásaival, elszámoltathatóságával, ellenőrzéseivel és átláthatóságával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elősegítik a decentralizált ügynökségek feletti parlamenti ellenőrzés gyakorlását;

I.  mivel az általában pozitív értékelés ellenére az ügynökségek néhány esetben időnként bizalmatlanságot tapasztaltak tudományos és műszaki szakvéleményeikkel kapcsolatban;

A főbb észrevételek

1.  rámutat arra, hogy az ügynökségek elszámoltathatóságát biztosító mechanizmusokat a Szerződések, az ügynökségek alapító rendeletei, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, valamint az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés tartalmazzák; hangsúlyozza, hogy a Parlament hatáskör-átruházás révén ellenőrzési jogkörrel rendelkezik a decentralizált ügynökségek felett, ez azonban nincs részletesen kifejtve a Szerződésekben; rámutat e tekintetben az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés nem kötelező voltára; sajnálja ugyanakkor, hogy az intézmények még nem állapodtak meg egy kötelező erejű szabályozási keretről;

2.  rámutat, hogy a Parlament különböző módokon ellenőrzi az ügynökségeket:

-  a költségvetési hatóság egyik ágaként az uniós költségvetésből az ügynökségeknek folyósított hozzájárulásokkal kapcsolatos döntéshozatali eljáráson keresztül;

-  mentesítésért felelős hatóságként;

-  az ügynökségek igazgatótanácsi tagjainak kijelölésén keresztül;

-  az ügyvezető igazgató kinevezési (vagy elbocsátási) eljárásán keresztül;

-  a munkaprogramokkal kapcsolatos konzultációin keresztül;

-  az éves jelentések bemutatásán keresztül;

-   és egyéb módszerekkel (küldöttségi látogatások, kapcsolattartó csoportok vagy személyek, eszmecserék, meghallgatások, tájékoztatók és szakértelem biztosítása);

3.  megjegyzi, hogy valószínűleg az ügynökségek igen eltérő feladatai és funkciói következtében az alapító rendeletek rendelkezései különböző mértékben eltérnek a közös megközelítésben rögzített elszámoltathatósági és parlamenti ellenőrzési mechanizmusoktól;

4.  megállapítja, hogy a parlamenti bizottságok az alapító rendeletekben található rendelkezések változatossága ellenére aktívan teljesítették az ellenőrzési feladataikat;

5.  elismeri az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés, valamint a kapcsolódó ütemterv uniós ügynökségek általi végrehajtását; különösen kiemeli a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásait, amelyeket az Elnökök Értekezlete 2018. január 18-én hagyott jóvá; megjegyzi, hogy a 2018. július 12-i nyomon követési ülésen a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport munkája lezártnak minősült;

Ajánlások

6.  úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítéseket lehetne tenni az ügynökségek alapító rendeleteiben az irányítási és elszámoltathatósági mechanizmusokra vonatkozóan megtalálható egyes rendelkezések racionalizálására, figyelembe véve az ügynökségek jelenleg meglévő különböző típusait, és meghatározva az uniós intézmények és az ügynökségek közötti kapcsolatot szabályozó általános alapelveket; rámutat, hogy ezekkel a kérdésekkel a hatásvizsgálatokban is foglalkozni kell minden alkalommal, amikor egy ügynökség létrehozását javasolják; hangsúlyozza, hogy bizonyos mértékű szervezeti rugalmasságot kell biztosítani az ügynökségek számára annak érdekében, hogy jobban alkalmazkodni tudjanak az előirányzott feladatokhoz és a feladataik ellátása során felmerülő szükségletekhez; üdvözli a hasonló területeken működő ügynökségek klaszteralapú és klasztereken átnyúló belső szervezeti felépítését;

7.  ezért szorgalmazza a közös megközelítés valamennyi aspektusa végrehajtásának alapos értékelését, a 2010-ben készítettekhez hasonló részletes analitikus tanulmányokkal, az irányítással kapcsolatos szempontokra összpontosítva, külön megvizsgálva a benne foglalt rendelkezések és a Parlament együttdöntési és felügyeleti hatáskörei összeegyeztethetőségét, egyúttal figyelembe véve a rugalmasság biztosításának szükségességét, tekintettel a decentralizált ügynökségek sokszínűségére;

8.  sajnálja, hogy a Parlamentet, a demokrácia alapelvének tiszteletben tartását garantáló uniós kulcsszereplőt nem vonták be teljes körűen az EMA és az EBH új székhelyének kiválasztására irányuló eljárásba; e tekintetben emlékeztet a 2012-es együttes nyilatkozat és közös megközelítés mielőbbi felülvizsgálatára irányuló kérésére, és emlékeztet továbbá a Tanács felülvizsgálatban való szerepvállalásra vonatkozó kötelezettségvállalására, felkérve a Bizottságot, hogy 2019 áprilisáig készítse el az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés mélyreható elemzését a decentralizált ügynökségek elhelyezése tekintetében;

9.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségi székhely elhelyezkedése nem befolyásolhatja az adott ügynökség hatáskörének gyakorlását és feladatainak végrehajtását, irányítási struktúrájának megszervezését, fő szervezeti egységeinek működését vagy tevékenységeinek fő finanszírozását;

10.  elvárja, hogy az ügynökségek székhelyéről vagy áthelyezéséről szóló jövőbeli döntéshozatal során teljes mértékben tiszteletben tartsák a Parlament és a Tanács társjogalkotói előjogait; úgy véli, hogy a Parlamentnek rendszeres jelleggel, a teljes jogalkotási folyamat során, a Tanács és a Bizottság mellett egyenrangú félként kell részt vennie az uniós szervek és ügynökségek székhelyének kiválasztására vonatkozó kritériumok meghatározásában és súlyozásának értékelésében, átlátható módon; rámutat, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság elkötelezte magát a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban a tisztességes és átlátható együttműködés mellett, és hogy a megállapodás kiemeli a két társjogalkotó egyenlőségének elvét a szerződésekben foglaltaknak megfelelően; kiemeli, hogy az információcsere fokozása az ügynökségek székhelyének kiválasztásakor követendő jövőbeli eljárásoknak már a kezdeti szakaszában előnyt jelentene, mivel ez a korai információcsere megkönnyítené a három intézmény számára jogaik és előjogaik gyakorlását;

11.  úgy véli, hogy az ügynökségek székhelyéről hozandó döntés nagy jelentőséggel bír, valamint, hogy az uniós intézményeknek a lehető legjobb döntés meghozatala érdekében figyelembe kell venniük az olyan objektív kritériumokat, mint a megközelíthetőség, az igazgatási szinergiák és az érintett felekhez való közelség;

12.  kéri a Bizottságot, a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásaival összhangban, hogy mihamarabb terjessze elő a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, és következetes megközelítést alkalmazva értékelje azok hozzáadott értékét, figyelembe véve a felmerült költségeket; felhív arra, hogy az értékelés eredményei alapján a megfelelő esetekben hozzanak érdemi intézkedéseket a helyszínek számának csökkentése érdekében;

13.  javasolja, hogy újra fontolják meg egy, az ügynökségekről szóló intézményközi megállapodástervezet kidolgozásának lehetőségét, és hogy ez a megállapodás tartalmazzon rendelkezéseket az ügynökségek felállítására és működésére vonatkozó elvek kiemelkedő személyek egy csoportjának szakértelmére támaszkodó ötévenkénti felülvizsgálatára;

14.  úgy véli, hogy ennek az intézményközi megállapodásnak tiszteletben kell tartania az Európai Parlament hatásköreit az együttdöntési eljárásokban, és foglalkoznia kell az ügynökségek és az azokat befogadó tagállamok intézményei közötti viszonnyal is, továbbá olyan átláthatósági intézkedéseket, eljárásokat kell tartalmaznia, amelyek megelőzik az összeférhetetlenségek kialakulását, és biztosítják a nemek közötti egyensúlyt az irányító és tanácsadó szervek tagjai között, valamint a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének megvalósulását az ügynökségek valamennyi tevékenységében;

15.  véleménye szerint ezen intézményközi megállapodás kidolgozása során foglalkozni kell számos olyan konkrét javaslattal, amely a demokratikus felügyelet erősítésére, az uniós ügynökségek elszámolhatóságának javítására, valamint a Parlamentnek történő jelentéstételi rendszer erősítésére irányul, például a következőkkel:

- határidőt kell szabni az ügynökségek számára az Európai Parlament vagy a Tanács által hozzájuk intézett kérdések megválaszolására;

- szabályozni kell az érzékeny és bizalmas információk megosztását, valamint a parlamenti bizottságokkal szükség esetén folytatott konzultációt;

- meg kell vizsgálni, hogy a Parlament kinevezhessen-e adott számú tagot a megfelelő igazgatótanácsokba vagy sem;

- meg kell vizsgálni a Parlament által delegált képviselők/megfigyelők jelenlétének hozzáadott értékét a felügyelőbizottságok és az ügynökségi érdekképviseleti csoportok ülésein;

- racionalizálni kell a Parlament részvételét az ügynökségek éves és többéves munkaprogramjaiban;

- egyszerűsíteni és harmonizálni kell a jelentéstételi kötelezettségeket, különösen az éves tevékenységi jelentést, a költségvetési és pénzgazdálkodásról szóló jelentést és a végleges elszámolást illetően;

-  részletesen tájékoztatni kell a Parlamentet a mentesítésért felelős hatóság (nyomon követési jelentésekben foglalt) és a Számvevőszék ajánlásainak teljesítése érdekében tett intézkedésekről;

16.  úgy véli továbbá, hogy a decentralizált ügynökségek irányításának folyamatos horizontális ellenőrzésével megbízott szakosodott osztály Parlamenten belüli felállításával jelentős mértékben javítható lenne a Parlament ezen ügynökségek irányítási dimenziójának felügyeletében játszott szerepe az információk, az együttműködés és az értékek őszinte és kölcsönös megosztása alapján; javasolja továbbá a közös parlamenti ellenőrző csoporttal való együttműködés erősítését, valamint az ügynökségekhez indított kiküldetésekre vonatkozó szabályok felülvizsgálatát a parlamenti bizottságok és a hatáskörükbe tartozó ügynökségek közötti rendszeres kapcsolattartás javítása érdekében;

17.  javasolja, hogy az ötévenkénti felülvizsgálat keretében az Alkotmányügyi Bizottság – a parlamenti bizottságok által a hatáskörükbe tartozó ügynökségeknél végzett felügyeleti tevékenységekre építve és azokon túlmenően – tartson évenkénti vitát az ügynökségek működéséről és irányításáról, amelyet megfelelőnek vagy szükségesnek ítélt esetben plenáris vita követne az ügynökségi tevékenységek Parlamenten belüli ellenőrzése rendszerének erőteljesebbé és strukturáltabbá tétele érdekében; javasolja továbbá – tekintettel az ügynökségek közvetítő szerepére az EU és a tagállamok között – a nemzeti parlamentekkel folytatandó konzultációs időszak megtartását, amennyiben véleményt kívánnának nyilvánítani ebben az ügyben;

18.  úgy véli, hogy az uniós ügynökségeknek alkalmazniuk kell a jó kormányzás és a jogalkotás minősége javítása szabályainak alapelveit, köztük a nyílt, nyilvános konzultációk megtartását másodlagos és harmadlagos jogi aktusokra irányuló javaslataik tervezeteiről, amennyiben az adott ügynökség tevékenységi területe ezt lehetővé teszi; javasolja, hogy az ügynökségekre ugyanolyan átláthatósági szabályok vonatkozzanak, mint a Bizottságra, többek között az érdekképviselőkre vonatkozó szabályok és kötelezettségek tekintetében;

19.  hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségeknek – amellett, hogy biztosítják a keretszabályozásból eredő valamennyi feladat teljes körű és határidőn belüli ellátását – szigorúan ragaszkodniuk kell feladataikhoz, és a Parlamenttől és a Tanácstól kapott megbízatásukkal összhangban kell eljárniuk; elengedhetetlennek tartja, hogy az ügynökségek megbízatásuk teljesítése során átláthatóak legyenek;

20.  javasolja, hogy minden ügynökség kötelező erővel nem bíró véleményt nyújthasson be a hatáskörébe tartozó aktuális dossziékkal kapcsolatban;

21.  úgy véli továbbá, hogy a Szerződések bármilyen jövőbeli változása esetén meg kell fontolni, hogy miként lehetne még szilárdabban rögzíteni az ügynökségeket a Szerződésekben, különösen az EUSZ 13. és 14. cikkével, valamint az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben, az ügynökségek különböző kategóriái, a rájuk ruházható hatáskörök és a parlamenti ellenőrzésüket garantáló általános elvek világos definíciójának beillesztése révén;

Költségvetési kérdések

22.  megállapítja, hogy az ügynökségek díjalapú finanszírozása jelenleg körülbelül évi 1 milliárd eurót tesz ki, ami enyhítheti az EU költségvetésére nehezedő nyomást, és eredményes módot kínálhat az ügynökségi tevékenységek finanszírozására azokban az esetekben, ahol az üzleti modell ezt lehetővé teszi; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor az esetleges összeférhetetlenségek miatt, amelyek akkor merülhetnek fel, ha az ügynökségeknek fő bevételi forrásként a tagsági díjakra kell támaszkodniuk; kitart amellett, hogy óvintézkedéseket kell hozni az összeférhetetlenség minden formájának elkerülése érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben és a többéves pénzügyi keret végrehajtásával kapcsolatban az egyes ügynökségeknek kijelölt feladatokban figyelembe kell venni az új éghajlat-politikai, fenntarthatósági és környezetvédelmi prioritásokat;

24.  megjegyzi, hogy bár a decentralizált ügynökségek a költségvetési gazdálkodás terén számos hasonlóságot mutatnak, az egységesen alkalmazandó megközelítések károsnak bizonyultak egyes ügynökségek hatékony és eredményes irányítására nézve; úgy véli, hogy az 5 %-os személyzetcsökkentési cél és az ügynökségek újrafoglalkoztatási alapja egyszeri intézkedések; megismétli, hogy a jövőben ellenezni fog minden hasonló megközelítést;

25.  aggodalommal állapítja meg, hogy számos ügynökség nehézségekbe ütközik a képzett munkaerő felvétele terén a foglalkoztatási feltételek következtében; úgy véli, hogy az uniós szerveknek képesnek kell lenniük arra, hogy szakképzett személyzetet vonzzanak a feladataik hatékony és eredményes ellátásához; ezért konkrét fellépést szorgalmaz e célok elérése érdekében;

26.  tudomásul veszi, hogy az ügynökségek közötti szorosabb együttműködés a szolgáltatások megosztása terén megtakarításokat eredményezett pl. egy közös közbeszerzési portál létrehozása révén; ösztönzi a szolgáltatásoknak az ügynökségek közötti, vagy az Bizottság és az ügynökségek közötti megosztásában rejlő lehetőségek további vizsgálatát, új szinergiák kialakítása és a meglévők optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy adott esetben tovább lehetne javítani a költségvetési hatékonyságot az uniós szervek és a közvetlen közelükben lévő ügynökségek szoros együttműködése révén az igazgatási támogatás és eszközkezelési szolgáltatások terén;

27.  megjegyzi, hogy az ügynökség költségvetését a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének tiszteletben tartásával kell kialakítani, figyelembe véve az ügynökség céljait és a feladatai ellátásából fakadó elvárt eredményeket; az ügynökségek feladatainak jobb rangsorolása, az együttműködés fokozása és – különösen az ugyanazon szakpolitikai területen működő ügynökségek esetében – az átfedések elkerülése érdekében tematikus megközelítést kér a decentralizált ügynökségek költségvetés-tervezése terén;

28.  aggodalommal jegyzi meg, hogy számos adminisztratív előírás aránytalan az olyan ügynökségek esetében, amelyek kisebbek egy bizonyos kritikus méretnél; elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól annak biztosítását, hogy az alkalmazandó adminisztratív előírások arányosak legyenek minden ügynökség pénzügyi és emberi erőforrásaival;

29.  emlékeztet arra, hogy a jogalkotási eljárás módosításokat eredményez a Bizottság eredeti javaslatához képest; aggodalommal jegyzi meg, hogy a frissített pénzügyi kimutatások általában csak a jogalkotási eljárás végén lesznek elérhetőek, de még akkor se biztosan; emlékeztet a kettős szerepre, amelyet az Európai Parlament és a Tanács jogalkotási és költségvetési hatóságként töltenek be.

30.  üdvözli a decentralizált ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet módosított szövegének Bizottság által benyújtott tervezetét, és különösen az ezen ügynökségek megerősített irányításával kapcsolatban ott vázolt terveket;

31.  fenntartja ugyanakkor, hogy továbbra is számos kérdés nyitott, és sürgeti a Bizottságot, hogy az intézményközi munkacsoport ajánlásának megfelelően haladéktalanul nyújtsa be a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, valamint – egy alapos, részletes elemzés, valamint egyértelmű és átlátható kritériumok alapján – terjesszen elő javaslatokat az intézményközi munkacsoport megbízatásában előirányzott lehetséges összevonásokra, bezárásokra és/vagy egyes feladatok Bizottsághoz való áthelyezésére vonatkozóan, amely lehetőségeket azonban a Bizottság e célból tett javaslatainak hiányában még nem vizsgáltak meg kellő mértékben;

32.  megjegyzi, hogy a decentralizált ügynökségek ellenőrzéséért továbbra is teljes mértékben a [Számvevőszéknek] kell felelnie, amely az összes szükséges adminisztratív és közbeszerzési eljárást kezeli és finanszírozza; megismétli, hogy a magánszektorbeli ellenőrök által végzett ellenőrzés az ellenőrzési szerződések közbeszerzési eljárására és kezelésére szánt idő miatt jelentős adminisztratív terhet ró az ügynökségekre, valamint további kiadásokat eredményez, ami ezáltal tovább apasztja az ügynökségek amúgy is csökkenő forrásait; hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést a közös megközelítéssel összhangban a költségvetési keretrendelet felülvizsgálata során feltétlenül meg kell oldani; felhívja az említett felülvizsgálatban érintett valamennyi felet, hogy a túlzott adminisztratív terhek jelentős csökkentése érdekében sürgősen adjanak felvilágosítást az ügyben.

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió decentralizált ügynökségeinek.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (11.12.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtásáról

(2018/2114(INI))

A vélemény előadója: Jens Geier

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  megállapítja, hogy az ügynökségek díjalapú finanszírozása jelenleg évente összesen kb. 1 milliárd eurót tesz ki, ami jelentősen csökkenti az uniós költségvetésre nehezedő nyomást; úgy véli, hogy a díjalapú finanszírozás hatékony módszer az ügynökségek tevékenységeinek finanszírozására azokban az esetekben, amikor az üzleti modell ezt lehetővé teszi; megjegyzi azonban, hogy óvintézkedéseket kell hozni az összeférhetetlenség minden formájának elkerülése érdekében;

2.  megjegyzi, hogy bár a decentralizált ügynökségek a költségvetési gazdálkodás terén számos hasonlóságot mutatnak, az egységesen alkalmazandó megközelítések károsnak bizonyultak egyes ügynökségek hatékony és eredményes irányítására nézve; úgy véli, hogy az 5 %-os személyzetcsökkentési cél és az ügynökségek újrafoglalkoztatási alapja egyszeri intézkedések; megismétli, hogy a jövőben ellenezni fog minden hasonló megközelítést;

3.   úgy véli, hogy az ügynökségek székhelyéről hozandó döntés nagy jelentőséggel bír, valamint, hogy az uniós intézményeknek a lehető legjobb döntés meghozatala érdekében figyelembe kell venniük az olyan objektív kritériumokat, mint a megközelíthetőség, az igazgatási szinergiák és az érintett felekhez való közelség; elvárja , hogy az ügynökségek székhelyéről szóló jövőbeli döntéshozatal során teljes mértékben tiszteletben tartsák mind a Parlament, mind a Tanács előjogait uniós társjogalkotóként;

4.  kéri a Bizottságot, a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásaival összhangban, hogy mihamarabb terjessze elő a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, és következetes megközelítést alkalmazva értékelje azok hozzáadott értékét, figyelembe véve a felmerült költségeket; felhív arra, hogy az értékelés eredményei alapján a megfelelő esetekben hozzanak érdemi intézkedéseket a helyszínek számának csökkentése érdekében;

5.  aggodalommal állapítja meg, hogy számos ügynökség nehézségekbe ütközik a képzett munkaerő vonzása terén a fizetésére alkalmazott együttható miatt kialakuló kedvezőtlen foglalkoztatási feltételek és korlátok következtében; úgy véli, hogy az uniós szerveknek képesnek kell lenniük arra, hogy szakképzett személyzetet vonzzanak a feladataik hatékony és eredményes ellátásához; ezért konkrét fellépésre szólít fel a fizetésekre vonatkozó együtthatók javítása érdekében, hogy azok jobban tükrözzék a valós költségeket;

6.  tudomásul veszi, hogy az ügynökségek közötti szorosabb együttműködés a szolgáltatások megosztása terén megtakarításokat eredményezett pl. egy közös közbeszerzési portál létrehozása révén; ösztönzi a szolgáltatásoknak az ügynökségek közötti, vagy az Bizottság és az ügynökségek közötti megosztásában rejlő lehetőségek további vizsgálatát, új szinergiák kialakítása és a meglévők optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy adott esetben tovább lehetne javítani a költségvetési hatékonyságot az uniós szervek és a közvetlen közelükben lévő ügynökségek szoros együttműködése révén az igazgatási támogatás és eszközkezelési szolgáltatások terén;

7.  úgy véli, hogy a demokratikus felügyelet megerősíthető a Parlament által kinevezett képviselők igazgatótanácsi üléseken való részvételének biztosítása révén; meggyőződése, hogy e döntéshozatali folyamatban fontos szerepet kell játszania – a Parlament által képviselt – európai polgárok számára leginkább értékteremtő megoldások biztosításának; megjegyzi, hogy az uniós intézmények számos alkalommal nem éltek a közös megközelítésben biztosított e lehetőségükkel;

8.  megjegyzi, hogy az ügynökség költségvetését a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének tiszteletben tartásával kell kialakítani, figyelembe véve az ügynökség céljait és a feladatai ellátásából fakadó elvárt eredményeket; az ügynökségek feladatainak jobb rangsorolása, az együttműködés fokozása és – különösen az ugyanazon szakpolitikai területen működő ügynökségek esetében – az átfedések elkerülése érdekében tematikus megközelítést kér a decentralizált ügynökségek költségvetés-tervezése terén;

9.  aggodalommal jegyzi meg, hogy számos adminisztratív előírás aránytalan az olyan ügynökségek esetében, amelyek kisebbek egy bizonyos kritikus méretnél; elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól annak biztosítását, hogy az alkalmazandó adminisztratív előírások arányosak legyenek minden ügynökség pénzügyi és emberi erőforrásaival;

10.  emlékeztet arra, hogy a jogalkotási eljárás módosításokat eredményez a Bizottság eredeti javaslatához képest; aggodalommal jegyzi meg, hogy a frissített pénzügyi kimutatások általában csak a jogalkotási eljárás végén lesznek elérhetőek, de még akkor se biztosan; emlékeztet a kettős szerepre, amelyet az Európai Parlament és a Tanács jogalkotási és költségvetési hatóságként töltenek be.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.12.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean Arthuis, Richard Ashworth, Lefteris Christoforou, Manuel dos Santos, André Elissen, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Ingeborg Gräßle, John Howarth, Siegfried Mureşan, Liadh Ní Riada, Jan Olbrycht, Pina Picierno, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Jordi Solé, Patricija Šulin, Indrek Tarand, Monika Vana, Daniele Viotti, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Xabier Benito Ziluaga, Karine Gloanec Maurin, Marco Valli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Clara Eugenia Aguilera García, Claudia Schmidt


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

24

+

ALDE

Jean Arthuis

GUE/NGL

Xabier Benito Ziluaga, Liadh Ní Riada

PPE

Richard Ashworth, Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Ingeborg Gräßle, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Patricija Šulin

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Karine Gloanec Maurin, John Howarth, Pina Picierno, Manuel dos Santos, Daniele Viotti

VERTS/ALE

Jordi Solé, Indrek Tarand, Monika Vana

1

-

ENF

André Elissen

2

0

EFDD

Marco Valli

ENF

Marco Zanni

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (8.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és együttes nyilatkozat végrehajtásáról

(2018/2114(INI))

Előadó: Dennis de Jong

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  elismeri az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés, valamint a kapcsolódó ütemterv uniós ügynökségek általi végrehajtását; különösen kiemeli a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásait, amelyeket az Elnökök Értekezlete 2018. január 18-én hagyott jóvá; megjegyzi, hogy a 2018. július 12-i nyomon követési ülésen a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport munkája lezártnak minősült;

2.  üdvözli a decentralizált ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet módosított szövegének Bizottság által benyújtott tervezetét, és különösen az ezen ügynökségek megerősített irányításával kapcsolatban ott vázolt terveket;

3.  fenntartja ugyanakkor, hogy továbbra is számos kérdés nyitott, és sürgeti a Bizottságot, hogy az intézményközi munkacsoport ajánlásának megfelelően haladéktalanul nyújtsa be a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, valamint – egy alapos, részletes elemzés, valamint egyértelmű és átlátható kritériumok alapján – terjesszen elő javaslatokat az intézményközi munkacsoport megbízatásában előirányzott lehetséges összevonásokra, bezárásokra és/vagy egyes feladatok Bizottsághoz való áthelyezésére vonatkozóan, amely lehetőségeket azonban a Bizottság e célból tett javaslatainak hiányában még nem vizsgáltak meg kellő mértékben;

4.  emlékeztet a Parlament elnöke által a Bizottság elnökének és a Tanács soros elnökének küldött, 2018. március 28-i levelekre, amelyekben társjogalkotói előjogai tekintetében sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentet nem vonták be az Európai Gyógyszerügynökség új székhelyének kiválasztási eljárásba, valamint kéri az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés megfelelő felülvizsgálatát; sürgeti a Bizottságot, hogy – ahogyan azt a Tanács a fent említett levélre adott válaszában kérte – az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés végrehajtásának részletes elemzése alapján készítse el a szükséges javaslatokat;

5.  megjegyzi, hogy az ügynökség költségvetését a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének tiszteletben tartásával kell kialakítani, figyelembe véve az ügynökség céljait és a feladatai ellátásából fakadó elvárt eredményeket; az ügynökségek feladatainak jobb rangsorolása, az együttműködés fokozása és – különösen az ugyanazon szakpolitikai területen működő ügynökségek esetében – az átfedések elkerülése érdekében tematikus megközelítést kér a decentralizált ügynökségek költségvetés-tervezése terén;

6.  aggodalmát fejezi ki az esetleges összeférhetetlenségek miatt, amelyek akkor merülhetnek fel, ha az ügynökségeknek fő bevételi forrásként a tagsági díjakra kellene támaszkodniuk; megismétli, hogy az ügynökségek tudatában vannak ennek a – jó hírnevüket fenyegető – kockázatnak, és az uniós költségvetésből biztosított folyamatos és kiszámítható bevételt részesítenék előnyben – amely a tervezés szempontjából is alapvető fontosságú – ahelyett, hogy előre nem látható és évről évre változó díjakra kelljen hagyatkozniuk; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a díjakat közvetlenül a Bizottsághoz folyósítsák, és cserében az uniós költségvetésből nyújtsanak rendszeres támogatást az ügynökségeknek;

7.  konkrét fellépésre szólít fel a fizetésekre vonatkozó együtthatók javítása érdekében, hogy azok jobban tükrözzék a valós költségeket;

8.  ismételten egyszerűsített és összehangolt jelentéstételi kötelezettségeket sürget, különösen az éves tevékenységi jelentést, a költségvetési és pénzgazdálkodásról szóló jelentést és a végleges elszámolást illetően;

9.  ösztönzi az ügynökségeket, hogy részletesen tájékoztassák a Parlamentet a mentesítésért felelős hatóság („nyomon követési jelentések”) és a Számvevőszék ajánlásainak teljesítése érdekében tett intézkedésekről;

10.  megjegyzi, hogy az új feladatok megfelelő kezelése, az állandó hatékonyságnövelés, a betöltetlen álláshelyek gyors és eredményes betöltése, valamint azon képességük javítása érdekében, hogy szakértőket vonzzanak, az ügynökségeknek folyamatosan nyomon kell követniük és értékelniük kell személyi állományukat, valamint a további emberi és pénzügyi erőforrások iránti igényeiket, valamint – feladataik és kötelezettségeik megfelelő végrehajtása céljából – szükség esetén erre vonatkozó kérelmeket kell benyújtaniuk;

11.  megjegyzi, hogy a decentralizált ügynökségek ellenőrzéséért továbbra is teljes mértékben a [Számvevőszéknek] kell felelnie, amely az összes szükséges adminisztratív és közbeszerzési eljárást kezeli és finanszírozza; megismétli, hogy a magánszektorbeli ellenőrök által végzett ellenőrzés az ellenőrzési szerződések közbeszerzési eljárására és kezelésére szánt idő miatt jelentős adminisztratív terhet ró az ügynökségekre, valamint további kiadásokat eredményez, ami ezáltal tovább apasztja az ügynökségek amúgy is csökkenő forrásait; hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést a közös megközelítéssel összhangban a költségvetési keretrendelet felülvizsgálata során feltétlenül meg kell oldani; felhívja az említett felülvizsgálatban érintett valamennyi felet, hogy a túlzott adminisztratív terhek jelentős csökkentése érdekében sürgősen adjanak felvilágosítást az ügyben.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

7.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

8

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Dennis de Jong, Ingeborg Gräßle, Georgi Pirinski, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Bart Staes

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Karin Kadenbach, Andrey Novakov

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pervenche Berès, John Howarth, Jude Kirton-Darling


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

8

+

GUE/NGL

Dennis de Jong

PPE

Ingeborg Gräßle

S&D

Pervenche Berès, John Howarth, Karin Kadenbach, Jude Kirton-Darling, Georgi Pirinski

VERTS/ALE

Bart Staes

0

-

 

 

2

0

PPE

Andrey Novakov, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (11.12.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és együttes nyilatkozat végrehajtásáról

(2018/2114(INI))

A vélemény előadója: Peter Simon

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségeknek – amellett, hogy biztosítják a keretszabályozásból eredő valamennyi feladat teljes körű és határidőn belüli ellátását – szigorúan ragaszkodniuk kell feladataikhoz, és a Parlamenttől és a Tanácstól kapott megbízatásukkal összhangban kell eljárniuk; megbízatásuk teljesítése tekintetében elengedhetetlennek tartja az uniós ügynökségek átláthatóságát;

2.  kéri, hogy hatékonyabb elszámoltathatóságuk érdekében az uniós ügynökségek az Európai Parlament vagy a Tanács által feltett kérdésekre legkésőbb a kérdések kézhezvételétől számított öt héten belül válaszoljanak; javasolja továbbá, hogy az uniós ügynökség elnöke – kérésre – zárt ajtók mögött bizalmas, szóbeli megbeszéléseket tarthasson a Parlament illetékes bizottságának elnökével, alelnökeivel és koordinátoraival;

3.  úgy véli, hogy az uniós ügynökségeknek törekedniük kell az érdekelt felekkel való rendszeres együttműködésre, valamint a minőségi jogalkotás elveinek alkalmazására, többek között a másodlagos és harmadlagos jogi aktusokra irányuló javaslattervezeteikről szóló nyilvános konzultációk lebonyolításával;

4.  emlékeztet arra, hogy a Parlament képviselőinek a felügyeleti tanácsok és ügynökségi érdekképviseleti csoportok ülésein való részvétele – a Bizottság szakértői csoportjainak ülésein való részvételhez hasonlóan – elősegítené a felmerült kérdéseknek a Parlament, a tagállamok és a Bizottság általi kölcsönös megértését;

5.  hangsúlyozza, hogy a Parlament előjogait mindenkor tiszteletben kell tartani; ebből adódóan úgy véli, hogy a Parlamentnek rendszeres jelleggel, valamint a Bizottság és a Tanács mellett egyenrangú félként kell részt vennie az uniós szervek és ügynökségek székhelyének kiválasztására vonatkozó kritériumok meghatározásában és súlyozásában; ezzel összefüggésben emlékeztet a Tanács kötelezettségvállalására, miszerint részt vesz a decentralizált ügynökségekről szóló 2012. július 19-i együttes nyilatkozat felülvizsgálatában, hogy valamennyi uniós intézmény közös és nagyfokú szerepvállalása biztosított legyen; meggyőződése, hogy e döntéshozatali folyamatban fontos szerepet kell játszania – a Parlament által képviselt – európai polgárok számára leginkább értékteremtő megoldások biztosításának;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a 2012. július 19-i együttes nyilatkozat és közös megközelítés végrehajtásáról szóló részletes elemzése 2019 áprilisáig értékelje a Parlament általi megfelelő ellenőrzés biztosítása érdekében felülvizsgálandó és végrehajtandó intézkedéseket, valamint mérje fel, hogy a rendelkezések milyen mértékben tükrözik híven – különösen a strukturális és irányítási szempontok tekintetében – a decentralizált ügynökségek jogi és intézményi környezetének realitását, és hogy kellő rugalmasságot biztosítanak-e az ügynökségek sokféleségének kezeléséhez;

7.  emlékeztet társjogalkotói előjogára, továbbá a szervei és az ügynökségei székhelyének elhelyezkedésével kapcsolatos határozatokat illetően ragaszkodik a rendes jogalkotási eljárás teljes körű tiszteletben tartásához;

8.  megállapítja, hogy az elmúlt években mind az ügynökségek száma, mind a számukra elkülönített források bővülést mutattak; szorgalmazza, hogy az uniós intézmények alakítsanak ki egyértelmű és közös álláspontot az ügynökségek szerepéről;

9.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségi székhely elhelyezkedése nem befolyásolhatja az adott ügynökség hatáskörének gyakorlását és feladatainak végrehajtását, irányítási struktúrájának megszervezését, fő szervezeti egységeinek működését vagy tevékenységeinek fő finanszírozását; kiemeli azonban, hogy az ügynökségek elhelyezkedésének lehetővé kell tennie a költségvetési hatékonyság növelését az uniós ügynökségek közötti megosztott szolgáltatások – nevezetesen közös létesítmények – igénybevétele révén, mivel a közös infrastruktúra, adminisztratív támogató szolgáltatások és ingatlankezelési szolgáltatások komoly hatékonyságnövekedést eredményeznek.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.12.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Stefan Gehrold, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Barbara Kappel, Othmar Karas, Wolf Klinz, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Gabriel Mato, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Luděk Niedermayer, Ralph Packet, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Martin Schirdewan, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Matt Carthy, Ashley Fox, Sophia in ‘t Veld, Ramón Jáuregui Atondo, Syed Kamall, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Romana Tomc, Lieve Wierinck, Roberts Zīle


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

48

+

ALDE

Sophia in 't Veld, Wolf Klinz, Caroline Nagtegaal, Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck

ECR

Ashley Fox, Syed Kamall, Bernd Lucke, Ralph Packet, Kay Swinburne, Roberts Zīle

EFDD

Bernard Monot, Marco Valli

ENF

Barbara Kappel

GUE/NGL

Matt Carthy, Paloma López Bermejo, Martin Schirdewan, Miguel Viegas

PPE

Stefan Gehrold, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Thomas Mann, Gabriel Mato, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Theodor Dumitru Stolojan, Romana Tomc, Tom Vandenkendelaere

S&D

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Ramón Jáuregui Atondo, Olle Ludvigsson, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

VERTS/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Molly Scott Cato

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (22.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

on implementation of the legal provisions and the Joint Statement ensuring parliamentary scrutiny over decentralised agencies

(2018/2114(INI))

A vélemény előadója: Ivo Belet

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  whereas the Joint Statement and Common Approach are legally non-binding, and were agreed without prejudice to the legislative powers of the Institutions;

1.  Believes that representatives appointed by Parliament have an important role to play in Management Board meetings as they reinforce Parliament’s legitimate role of democratic scrutiny by representing the Union’s citizens and ensure more transparent governance; is of the opinion that the Joint Statement should not indicate how many members Parliament should be able to appoint; believes that Parliament should also appoint representatives to the Management Board of EFSA;

2.  Notes that the Joint Statement and Common Approach are of a legally non-binding character;

3.  Regrets that Parliament, as the lead guarantor of respect for the principle of democracy in the EU, was not fully involved in the procedure to select the new seat of the European Medicines Agency (EMA), a matter ultimately settled, despite the importance of the decision, by drawing lots; notes that decisions in relation to the location of the decentralised agencies need to be taken, in full respect of the European Parliament’s prerogatives, under the ordinary legislative procedure whereby Parliament and the Council are equal co-legislators; insists that, in line with the Council’s commitment in this regard(1), the procedure that was followed for the selection of the new location for EMA, a critical agency in which disruption should have been kept to a minimum, was specific to the situation, did not constitute a precedent and must not be used again;

4.  Expects the prerogatives of Parliament and Council as co-legislators to be fully respected in future decisions on the location or relocation of agencies; considers that Parliament should be systematically involved, throughout the legislative process and on equal terms with the Council and the Commission, in defining and weighting the criteria for the location of all Union bodies and agencies, in a transparent manner; points out that Parliament, the Council and the Commission have made a commitment, in the Interinstitutional Agreement on Better Law-Making of 13 April 2016(2), to sincere and transparent cooperation, and that the agreement highlights the principle of equality between the two co-legislators, as enshrined in the Treaties; underlines the value of enhanced exchange of information from the initial stages of future processes for the location of agencies, stressing that such early exchange of information would make it easier for the three Institutions to exercise their rights and prerogatives;

5.  Calls on the Commission to provide, by April 2019, an in-depth analysis of the implementation of the Joint Statement and Common Approach – particularly as regards the location of the decentralised agencies and increased transparency in their governance – in order to initiate the revision of these texts once the Members of the next Parliament have taken their seats;

6.  Notes that the Joint Statement can act as a useful tool to strengthen and streamline mechanisms for dealing with conflict of interests, in particular for fee-financed agencies; stresses that, while making sure that all assignments resulting from the regulatory framework are carried out in full and within the deadline, Union agencies should carefully stick to their tasks and should not go beyond the mandates assigned to them by Parliament and the Council;

7.  Stresses that, in the event of budgetary and staffing decisions regarding decentralised agencies, the specificities, extra tasks and workload of the agency must be taken into account and that possible budgetary and personnel cuts cannot be taken on a one-size-fits-all basis; stresses furthermore the need to take into account the new climate, sustainability and environmental protection priorities within the next multiannual financial framework (MFF) and the tasks attributed to particular agencies for its implementation, as well as the needs of agencies that are undergoing potentially business-disrupting events and processes such as relocation;

8.  Notes that the principles of desirability of geographical spread of agency seats and of prioritising new Member States as hosts, as stated in the Joint Statement, were not respected in the case of new seats for the EMA and EBA;

9.  Points out that the Joint Statement advises that, when the legislative authority decides to assign additional tasks to agencies as compared to the initial Commission proposal, the reprioritisation of their activities should always be considered as an alternative to granting additional resources(3); believes that the reprioritisation of activities in the remit of the European Medicines Agency should be avoided as much as possible due to the fact that its core mission is safeguarding public health in the EU.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

50

4

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Pilar Ayuso, Catherine Bearder, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Jytte Guteland, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Peter Liese, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Rory Palmer, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, John Procter, Frédérique Ries, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Ivica Tolić, Nils Torvalds, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Nikos Androulakis, Cristian-Silviu Buşoi, Christophe Hansen, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Jan Huitema, Tilly Metz, Bart Staes, Tiemo Wölken

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Olle Ludvigsson

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

50

+

ALDE

Catherine Bearder, Jan Huitema, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Frédérique Ries, Nils Torvalds

EFDD

Sylvie Goddyn

ENF

Jean-François Jalkh

GUE/NGL

Stefan Eck, Anja Hazekamp, Kateřina Konečná

PPE

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Cristian-Silviu Buşoi, Birgit Collin-Langen, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Christophe Hansen, Peter Liese, Miroslav Mikolášik, Annie Schreijer-Pierik, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean

S&D

Nikos Androulakis, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Jytte Guteland, Olle Ludvigsson, Susanne Melior, Rory Palmer, Pavel Poc, Daciana Octavia Sârbu, Tiemo Wölken, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE

Margrete Auken, Bas Eickhout, Martin Häusling, Benedek Jávor, Tilly Metz, Bart Staes

4

-

ECR

Arne Gericke, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, Jadwiga Wiśniewska

2

0

ECR

Mark Demesmaeker, John Procter

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

Council Declaration annexed to the legislative resolution accompanying the adoption of Regulation EU 2018/... of the European Parliament and of the Council amending Regulation (EC) No 726/2004 as regards the location of the seat of the European Medicines Agency.

(2)

OJ L 123, 12.5.2016, p. 1.

(3)

Joint Statement of the European Parliament, the Council of the EU and the European Commission on decentralised agencies, paragraph 43.


VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (24.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtásáról

(2018/2114(INI))

A vélemény előadója: Maria Grapini

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  megjegyzi, hogy az uniós ügynökségeket a társjogalkotók az uniós jog értelmében meghatározott konkrét feladatok elvégzése érdekében hozzák létre, mint például az uniós szakpolitikák végrehajtásához való hozzájárulás, vagy az Unió és a nemzeti kormányok közti együttműködés támogatása; ezért úgy véli, hogy az ügynökségek elsősorban a Parlamentnek és a Tanácsnak tartoznak elszámolással, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy az ezen ügynökségeket szabályozó jogalkotási aktusok megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat foglaljanak magukba, továbbá azt, hogy ezeket a mechanizmusokat a későbbiekben megfelelően végre is hajtsák; rámutat, hogy bizonyos szakpolitikai területeken szükséges a nemzeti parlamentekkel való szoros együttműködés az ügynökségek ellenőrzése terén (például az Europol közös parlamenti ellenőrzőcsoportban);

2.  megjegyzi, hogy az ügynökségek elszámoltathatóságát biztosító mechanizmusokat a Szerződések, az ügynökségek alapszabályzata, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, valamint az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés tartalmazzák;

3.  úgy véli, hogy a decentralizált ügynökségekre vonatkozó közös megközelítést – amely az uniós ügynökségek létrehozásának és működésének közös elveit határozza meg – frissíteni lehetne, figyelembe véve egyrészt az uniós ügynökségekre vonatkozó közös szabályok szükségességét, másrészt az ügynökségek között fennálló különbségeket a személyzet létszáma, a költségvetés és a működési felelősség tekintetében; úgy véli, hogy az ilyen frissítéshez vezető folyamatnak teljes mértékben inkluzívnak kell lennie, minden érintett szereplő bevonásával, és tiszteletben kell tartania a lojális együttműködés és az átláthatóság elvét;

4.  úgy véli, hogy az uniós ügynökségeknek a lehető legmagasabb szintű átláthatóságot kell biztosítaniuk a nyilvánosság felé, ezáltal megkönnyítve tevékenységeik ellenőrzését;

5.  úgy véli, hogy az ellenőrzési mechanizmusok jellege az ügynökség tényleges szerepétől és operatív hatásától függően változhat, beleértve olyan tényezőket is, mint az ügynökség küldetése, költségvetésének és személyzetének nagysága, valamint tevékenységeinek politikai érzékenysége;; úgy véli, hogy az ügynökségek nagyobb működési hatáskörrel, nagyobb költségvetéssel és nagyobb személyzettel kell rendelkezniük, szigorúbb demokratikus felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusok mellett, különösen abban az esetben, hal politikailag érzékeny területeken tevékenykednek ezért kéri ezen tényezők figyelembe vételét a kormányzási és elszámoltathatósági mechanizmusok összehangolása során;

6.  úgy véli , hogy továbbra is javítani kell az operatív uniós ügynökségek és a tagállamok közötti kapcsolatokat annak érdekében, hogy javuljon mind az ügynökségek munkájának, mind a nemzeti politikák hatékonysága és eredményessége;

7.  rámutat, hogy a közös megközelítést nem mindig követték az alapító jogi aktusok elfogadása vagy módosítása során; ezért úgy véli, hogy fontolóra kellene venni egy kötelező érvényű megállapodást az ügynökségek létrehozásáról és működéséről;

8.  úgy véli, hogy az ügynökségekhez indított küldöttségekre vonatkozó jelenlegi szabályok (három képviselő kétévente, szigorúan a zöld hetekre és az ügynökség székhelyére korlátozott küldöttségekkel) túlságosan merevek ahhoz, hogy a Parlament és az ügynökség rendszeres politikai kapcsolatot tartson fenn, amely a Parlament általi sikeres ellenőrzés előfeltétele; javasolja, hogy a bizottságok számára biztosítsanak nagyobb rugalmasságot az ügynökségekhez és különösen az olyan helyekre tett ellenőrző vagy tájékozódó látogatások megszervezéséhez, ahol az ügynökség operatív tevékenységeket végez; javasolja, hogy minden képviselőcsoport legalább egy tagja részt vehessen ilyen küldöttségekben;

9.  úgy véli , hogy meg kell erősíteni az Europollal foglalkozó közös parlamenti ellenőrző csoporttal folytatott együttműködést; javasolja, hogy a csoport társelnökét vagy más érintett tagját adott esetben hívják meg a Parlamentnek az Europolhoz és más ügynökségekhez indított küldöttségeibe;

10.  javasolja, hogy tekintettel az ügynökségektől kapott elegendő, releváns és időszerű tájékoztatás terén tapasztalt nehézségekre, a Parlamentnek főszabály szerint jogosultnak kell lennie arra, hogy megfigyelőt küldjön az operatív ügynökségek igazgatótanácsi üléseire; hangsúlyozza, hogy ez a javaslat nem zárja ki, hogy az ügynökségeknek elegendő költségvetési forrással és képzett személyzettel kell rendelkezniük megbízatásuk eredményes végrehajtásához.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

54

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Martina Anderson, Monika Beňová, Malin Björk, Caterina Chinnici, Daniel Dalton, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Tanja Fajon, Kinga Gál, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Sophia in ‘t Veld, Eva Joly, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Roberta Metsola, Claude Moraes, Alessandra Mussolini, József Nagy, Judith Sargentini, Giancarlo Scottà, Csaba Sógor, Sergei Stanishev, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carlos Coelho, Ignazio Corrao, Pál Csáky, Miriam Dalli, Gérard Deprez, Maria Grapini, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Jean Lambert, Gilles Lebreton, Jeroen Lenaers, Innocenzo Leontini, Angelika Mlinar, Emilian Pavel, Barbara Spinelli, Geoffrey Van Orden

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Wajid Khan, Anthea McIntyre, Mylène Troszczynski

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

54

+

ALDE

Gérard Deprez, Nathalie Griesbeck, Sophia in ‘t Veld, Angelika Mlinar, Cecilia Wikström

ECR

Daniel Dalton, Innocenzo Leontini, Anthea McIntyre, Monica Macovei, Helga Stevens, Geoffrey Van Orden, Kristina Winberg

EFDD

Ignazio Corrao

ENF

Gilles Lebreton, Giancarlo Scottà, Mylène Troszczynski

GUE/NGL

Martina Anderson, Malin Björk, Barbara Spinelli, Marie-Christine Vergiat

PPE

Asim Ademov, Carlos Coelho, Pál Csáky, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Kinga Gál, Monika Hohlmeier, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Barbara Kudrycka, Jeroen Lenaers, Roberta Metsola, Alessandra Mussolini, József Nagy, Csaba Sógor, Traian Ungureanu, Tomáš Zdechovský

S&D

Monika Beňová, Caterina Chinnici, Miriam Dalli, Tanja Fajon, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Wajid Khan, Dietmar Köster, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Claude Moraes, Emilian Pavel, Sergei Stanishev

VERTS/ALE

Eva Joly, Jean Lambert, Judith Sargentini, Bodil Valero

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

29.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Mercedes Bresso, Elmar Brok, Fabio Massimo Castaldo, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Alain Lamassoure, Jo Leinen, Markus Pieper, Paulo Rangel, Helmut Scholz, György Schöpflin, Barbara Spinelli, Claudia Țapardel, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ashley Fox, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Howarth, Verónica Lope Fontagné, Renate Weber


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

21

+

ALDE

Renate Weber

ECR

Ashley Fox

EFDD

Fabio Massimo Castaldo

ENF

Gerolf Annemans

GUE/NGL

Helmut Scholz, Barbara Spinelli

NI

Kazimierz Michał Ujazdowski

PPE

Elmar Brok, Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Verónica Lope Fontagné, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Rainer Wieland

S&D

Mercedes Bresso, John Howarth, Ramón Jáuregui Atondo, Sylvia Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Claudia Țapardel

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. február 8.Jogi nyilatkozat