Eljárás : 2018/2150(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0091/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0091/2019

Viták :

PV 12/03/2019 - 16
CRE 12/03/2019 - 16

Szavazatok :

PV 13/03/2019 - 19.12
CRE 13/03/2019 - 19.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0200

JELENTÉS     
PDF 193kWORD 69k
26.2.2019
PE 630.524v02-00 A8-0091/2019

a Bizottság Törökországról szóló, 2018. évi jelentéséről

(2018/2150(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Kati Piri

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottság Törökországról szóló, 2018. évi jelentéséről

(2018/2150(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2016. november 24-i(1), az újságírók törökországi helyzetéről szóló 2016. október 27-i(2) és a törökországi emberi jogi helyzetről szóló 2018. február 8-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az EU bővítési politikájáról szóló 2018. április 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0450), a Törökországról szóló 2018. évi jelentésre (SWD(2018)0153) és a Törökországgal kapcsolatos, 2018. augusztusban elfogadott átdolgozott indikatív stratégiai dokumentumra (2014–2020),

–  tekintettel a 2016. december 13-i elnökségi következtetésekre és a 2018. június 26-i tanácsi következtetésekre, valamint a korábbi ide vonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre, valamint arra, hogy Törökország EU-hoz való csatlakozásának feltétele a koppenhágai kritériumok teljes körű tiszteletben tartása,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra („csatlakozási partnerség”)(4), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti 2015. november 29-i csúcstalálkozót követő közös nyilatkozatra és az EU–Törökország cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai által 2005. szeptember 21-én kiadott nyilatkozatra, többek között arra a kikötésre, hogy a tárgyalási folyamathoz az összes tagállam elismerésére szükség van, valamint hogy Törökországnak az áruk szabad mozgása előtti akadályok előítélet- és megkülönböztetésmentes felszámolása révén maradéktalanul végre kell hajtania az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében „a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek”, és tekintettel arra, hogy a 46. cikkel összhangban Törökország kötelezettséget vállalt az EJEB valamennyi ítéletének végrehajtására vonatkozóan,

–  tekintettel arra, hogy a Riporterek Határok Nélkül szervezet által közzétett, a sajtószabadsággal kapcsolatos rangsorban Törökország 2018-ban 180 ország között a 151. helyen áll,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a görög ortodox népesség tulajdon- és öröklési jogairól, illetve a Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) szigetén található alapítványairól szóló 2008. évi 1625. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(5) és az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Velencei Bizottságának véleményeire, különösen az országos népszavazásra bocsátandó alkotmánymódosításokról, a legutóbbi sürgősségi törvényerejű rendeletekben foglalt, a médiaszabadságra vonatkozó intézkedésekről, valamint a büntetőjogot alkalmazó békebíróságok feladatairól, hatásköreiről és működéséről szóló 2017. március 10–11-i, a helyi demokrácia gyakorlásáról szóló 674. számú törvényerejű rendelet rendelkezéseiről szóló 2017. október 6–7-i, a 2016. július 15-i államcsíny bukását követően elfogadott 667–676. számú sürgősségi törvényerejű rendeletekről szóló 2016. december 9–10-i és az alkotmány 83. cikke második bekezdésének (parlamenti sérthetetlenség) felfüggesztéséről szóló 2016. október 14–15-i véleményekre,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a törökországi szükségállapot során hozott intézkedésekről szóló, 2016. július 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR igényfelmérő küldöttségének a korai elnökválasztáson és a 2018. június 24-i parlamenti választásokon tett megállapításaira és következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) 2017. április 25-i, „A demokratikus intézmények működése Törökországban” című 2156. számú határozatára, amelynek következtében újraindították az ellenőrzési eljárást,

–  tekintettel a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló első éves jelentésről szóló 2017. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2017)0130), az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló második éves jelentésről szóló bizottsági közleményre (COM(2018)0091), valamint az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett, az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásáról szóló eredményjelentésről szóló 2017. március 2-i ötödik bizottsági jelentésre (COM(2017)0204),

–  tekintettel a kétoldalú preferenciális kereskedelmi kapcsolatok hatályának kiterjesztéséről és a vámunió korszerűsítéséről szóló, Törökországgal zajló tárgyalások elindítására felhatalmazó tanácsi határozatra irányuló, 2016. december 21-i bizottsági ajánlásra, valamint a 2018. június 26-i tanácsi következtetésekre, amely szerint az EU és Törökország közötti vámunió modernizálására irányuló munka folytatása sincs beütemezve,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A Törökországnak nyújtott uniós előcsatlakozási támogatás egyelőre csak korlátozottan eredményes” című 2018. március 14-i különjelentésére,

–  tekintettel a 2019. évi költségvetésre, amelyben a Törökországnak nyújtott IPA II alapokra szánt összeg 146,7 millió euróval csökkent az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság törökországi helyzete miatt,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának 2018. márciusi, a törökországi emberi jogi szükségállapot hatásáról szóló, az ország délkeleti részének helyzetéről szóló frissítést is tartalmazó jelentésére,

–  tekintettel a 2016. március 18-i EU–Törökország visszafogadási nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0091/2019),

A.  mivel az EU–Törökország Parlamenti Vegyes Bizottság régóta várt 77. ülésére 2018. április 28-én, Brüsszelben, a parlamentközi kapcsolatok három évig tartó stagnálása után sor került;

B.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint Törökország a világ legnagyobb menekültnépességének ad otthont, és több mint 3 millió regisztrált menekültet fogadott Szíriából, Irakból és Afganisztánból;

C.  mivel a tárgyalási folyamat középpontjában a jogállamiság és az alapvető jogok – ideértve a hatalmi ágak szétválasztását, a demokráciát, a véleménynyilvánítás szabadságát, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és a vallásszabadságot, valamint az egyesülés és a békés tüntetés szabadságát, a korrupció elleni küzdelmet, a rasszizmus és a sérülékeny csoportokkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelmet – tiszteletben tartása áll;

D.  mivel a Parlament 2016 novemberében felszólította a Bizottságot és a tagállamokat a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások átmeneti befagyasztására, és elkötelezte magát, hogy amint véget vetnek a törökországi szükségállapot során hozott aránytalan intézkedéseknek, álláspontját felülvizsgálja;

E.  mivel a Parlament 2017 júliusában a tárgyalási kerettel összhangban felszólította a Bizottságot és a tagállamokat a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások mielőbbi hivatalos felfüggesztésére abban az esetben, ha a az alkotmányos csomagot változatlanul hajtják végre;

1.  megállapítja, hogy a 2016. évi puccskísérlet után bevezetett szükségállapotot hét alkalommal meghosszabbították; üdvözli a szükségállapot megszüntetéséről szóló 2018. július 19-i határozatot; sajnálja ugyanakkor, hogy a 2018 júliusában bevezetett új jogszabályok – különösen a 7145. számú törvény – fenntartják a szükségállapot idején az elnök és a végrehajtó hatalom számára juttatott hatásköröket, ily módon alapvetően fenntartva a szükségállapotot is a maga valamennyi – a szabadságok és az alapvető emberi jogok elé állított – korlátjával; hangsúlyozza, hogy következésképpen a szükségállapot megszüntetésének pozitív hatásai alig érződnek; megállapítja, hogy a hosszan tartó szükségállapot a jogállamiság és az emberi jogi helyzet romlásához vezetett Törökországban, aminek hosszú távú hatásai lehetnek az ország intézményi és társadalmi-gazdasági berendezkedésére; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szükségállapot alatt hozott számos eljárást továbbra is alkalmazza a rendőrség és a helyi közigazgatás; aggodalmát fejezi ki továbbá a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint az eljárási és tulajdonjogok területén bekövetkezett súlyos visszaesés miatt;

2.  mélyen aggasztja, hogy a puccskísérlet utáni erőszakos fellépés során több mint 150 000 személyt vettek őrizetbe, és 78 000 személyt tartóztattak le a terrorizmus vádja alapján, míg több mint 50 000 személy még mindig – meggyőző bizonyítékok hiányában is – börtönben van; aggodalmának ad hangot az előzetes letartóztatások és a bírósági eljárások túlságosan hosszú ideje, a számos esetben egyelőre elmaradt vádemelés és a fogva tartási körülmények szigorúsága miatt; ugyancsak aggasztja, hogy a fogva tartott és meggyanúsított személyek rokonainak útlevelét széles körben érvénytelenítik, és hangsúlyozza, hogy a nem kellően indokolt érvénytelenítések esetében megfelelő eljárás útján közigazgatási jogorvoslatot kell biztosítani; különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a letartóztatások a jelek szerint az eltérő véleményen levők, az emberijog-védők, az újságírók, illetve az ellenzékiek hangjának elfojtását is szolgálják; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy – az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala és több emberi jogi szervezet szerint – a bebörtönzötteket állítólag bántalmazzák és kínozzák; súlyos aggodalmát fejezi ki azon jelentések miatt, amelyek szerint széles körben alkalmazzák a magánzárkát, amely további büntetést jelent a fogva tartottak számára; óva int attól, hogy az emberi jogok háttérbe szorítását a terrorizmus elleni intézkedésekkel visszaélve legitimálják; sürgeti Törökországot, hogy tartsa be az arányosság elvét a terrorizmus elleni küzdelem során alkalmazott eszközei tekintetében, valamint hogy igazítsa a terrorizmusellenes jogszabályait a nemzetközi emberi jogi normákhoz;

3.  sajnálatát fejezi ki a török kormány török állampolgárokkal szemben harmadik országokban végrehajtott akciók, többek között zaklatások és emberrablások, fedett megfigyelések, valamint azon forróvonalak miatt, amelyeken keresztül a többi állampolgár török kormánynál való feljelentésére buzdítják az embereket; mélységesen aggasztja, hogy 101 török állampolgárt 18 országban jogellenesen elfogtak és kiadtak, ahogyan ezt a török hatóságok 2018. július 16-i nyilatkozatukban megerősítették; sürgeti az uniós tagállamokat, hogy a török hatóságok kiadatási kérelmeit átlátható módon kezeljék, és a bírósági eljárásokat teljes mértékben a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban folytassák le; megismétli, hogy az Interpol elfogatóparancsaival nem lehet visszaélni a másként gondolkodó törökök, az emberijog-védők, az újságírók és a kormányt bíráló személyek – például a Szaharov-díj korábbi várományosa, Can Dündar – elleni fellépés céljából;

4.  megállapítja, hogy a szükségállapot bevezetése óta több mint 152 000 közalkalmazottat – köztük tanárokat, orvosokat, (békés) tudományos szakembereket, jogászokat, bírákat és ügyészeket – bocsátottak el; megállapítja, hogy 125 000 ember fordult a szükségállapoti intézkedésekkel foglalkozó vizsgálóbizottsághoz (COSEM), amelynek az a feladata, hogy két éven belül felülvizsgálja és döntsön a szükségállapot idején hozott intézkedések és a kapcsolódó rendeletek elleni panaszokról, és 89 000 panasz esetében még mindig nem született határozat; rámutat a kedvező kimenetelű – a kérelmező korábbi állásába való visszahelyezését eredményező – eljárások nagyon alacsony számára (7%); aggodalmát fejezi ki a vizsgálóbizottság megbízatásának szűk hatálya, függetlenségének hiánya és amiatt, hogy az ügyek kivizsgálása kizárólag a hivatalos iratok alapján történik, az érintett személy részvétele nélkül; szóvá teszi, hogy az elbocsátások nagyon súlyos hatást gyakoroltak az érintett személyekre és azok családjára, többek között gazdasági értelemben, és hogy az elbocsátások tartós társadalmi és szakmai megbélyegzéssel jártak; felszólítja a török kormányt annak biztosítására, hogy valamennyi személynek joga legyen arra, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően ügyét független bíróság vizsgálja felül, amely kártérítést ítélhet oda az önkényes elbocsátásuk által okozott anyagi és erkölcsi károk miatt; felszólítja Törökországot, hogy biztosítsa a Nemzeti Emberi Jogi és Egyenlőségi Intézmény és az ombudsmani intézmény operatív, strukturális és pénzügyi függetlenségét annak érdekében, hogy képesek legyenek valós felülvizsgálatok és jogorvoslatok biztosítására;

5.  mély aggodalmát fejezi ki az arra irányuló jelek miatt, hogy a Vallási Ügyek Igazgatóságát (Diyanet) a török titkosszolgálat felhasználja a Gülen-mozgalom ellenzéki vezetőinek vagy bármely más ellenzéki levadászására, és sürgeti az európai és tagállami szintű biztonsági intézményeket a szuverenitás és a közrend e súlyos megsértésének kivizsgálására;

6.  elítéli a bírák és ügyészek munkájának fokozott ellenőrzését a végrehajtó hatalom részéről; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási és igazságszolgáltatási hatalmi ágak komoly reformjára van szükség Törökországban ahhoz, hogy javuljon az igazságszolgáltatási rendszerhez való hozzáférés, növekedjen a hatékonysága, és fokozott védelmet élvezzen az észszerű időn belüli tárgyaláshoz való jog; hangsúlyozza, hogy ezek a reformok ahhoz is szükségesek, hogy Törökország eleget tegyen a nemzetközi emberi jogi normák szerinti kötelezettségeinek; aggasztja, hogy a több mint 4000 bíró és ügyész állásából való felfüggesztése fenyegeti az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát; úgy véli továbbá, hogy a több mint 570 ügyvéd letartóztatása akadályt jelent a védelemhez való jog érvényesülése előtt és sérti a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; ugyancsak elítéli az emberi jogokkal foglalkozó ügyvédek fogva tartását és bírósági zaklatását; felszólítja a reform akciócsoportot az igazságszolgáltatási reformokra vonatkozó stratégia felülvizsgálatára, és hogy hozza azt összhangba az EU és az Európa Tanács által megkívánt normákkal; felhívja Törökországot, hogy a reformfolyamat egésze során biztosítsa az összes érdekelt fél, és nevezetesen a civil társadalmi szervezetek részvételét; felkéri a Bizottságot az igazságügyben és a bűnüldözésben dolgozó tisztviselők képzésére szolgáló uniós finanszírozás megfelelő felhasználásának vizsgálatára, mert az nem szolgálhatja elnyomó intézkedések legitimálását;

7.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szükségállapot bevezetését követően drámai módon nőtt a török állampolgárok menedékjog iránti kérelmeinek száma, aminek eredményeképpen az uniós tagállamokban az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal szerint Törökország az ötödik származási ország a menedékjog iránti kérelmek tekintetében; kiemeli, hogy 2018 szeptemberében több mint 16 000 kérelem még mindig az első fokú határozatra várt;

8.  ismételten hangsúlyozza a tömegtájékoztatás szabadságának és függetlenségének jelentőségét, mely egyben az Unió egyik alapértéke és minden demokrácia sarokköve; súlyos aggodalmának ad hangot az aránytalan és önkényes intézkedések miatt, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát és az információhoz való hozzáférést; elítéli, hogy a puccskísérletet követően több mint 160 médiaorgánumot bezártak, nagyszámú újságírót és médiában dolgozót letartóztattak, megalapozatlan és aránytalan ítélethozatalokra került sor, a tavalyi évig pedig több mint 114 000 internetes honlapot – köztük a Wikipédiát – felfüggesztettek Törökországban; felhívja a figyelmet a kurd kérdéssel foglalkozó újságírókat és emberijog-védőket megillető jogok szűkítésére; sürgeti Törökországot, hogy első helyen garantálja a média szabadságát, továbbá haladéktalanul bocsássa szabadon valamennyi törvénytelenül fogva tartott újságírót, illetve mentsék fel őket a vádak alól; felszólítja a török hatóságokat, hogy tanúsítsanak zéró toleranciát az újságírókat érő testi vagy szóbeli erőszak vagy fenyegetések valamennyi esetével szemben, és engedélyezzék az önkényesen bezárt médiaorgánumok újbóli működését;

9.  mély aggodalmát fejezi ki a civil társadalom visszaszorítása, illetve az alapvető jogok és szabadságok szűkítése miatt; hangsúlyozza, hogy a szükségállapot idején nagyszámú aktivistát – köztük emberijog-védőket – letartóztattak, a tüntetéseket pedig ismétlődően betiltották; felszólítja Törökországot valamennyi bebörtönzött emberijog-védő, újságíró és más olyan személy szabadon bocsátására, akiket megalapozatlan vádakkal őrizetbe vettek, valamint e vádak ejtésére és annak lehetővé tételére, hogy az említettek fenyegetettség és akadályoztatás nélkül folytathassák munkájukat; felszólítja Törökországot valamennyi polgára – köztük az etnikai, vallási és szexuális értelemben vett kisebbségek – alapvető jogainak védelmére; emlékeztet rá, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó török jogszabályok nincsenek összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával; sürgeti Törökország kormányát és parlamentjét, hogy fogadjon el a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó törvényt, amely védelemben részesíti a kisebbségek valamennyi tagját a testi és szóbeli támadásokkal szemben, valamint megfelel a tagjelölt országokra vonatkozó koppenhágai kritériumoknak, garantálva a kisebbségek tiszteletét és védelmét; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a Törökországban veszélyben lévő emberijog-védők védelmét és támogatását, többek között sürgősségi segélyek révén;

10.  elítéli Osman Kavala, e kiemelkedő és tiszteletben álló török civil társadalmi személyiség önkényes fogva tartását, akit a mai napig – több mint egy év óta – vádemelés nélkül tartanak őrizetben; ígéretet tesz rá, hogy továbbra is igen szoros figyelemmel kíséri ügyének alakulását, és felszólít azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; elítéli 13 tudós és aktivista Osman Kavala ügyével kapcsolatban történt 2018. november 16-i őrizetbe vételét; megállapítja, hogy közülük tizenkettőt vallomástétel után szabadon bocsátottak, egyikük azonban még őrizetben van; kéri az utóbbi személlyel szemben folyó eljárás megszüntetését és a többiek esetében elrendelt foglalkoztatási tilalom visszavonását;

11.  kifejezi mély aggodalmát a vallásszabadság tiszteletben tartásának hiánya, a vallási kisebbségeket – köztük a keresztényeket és az alavitákat – sújtó megkülönböztetés és a vallási alapon elkövetett erőszakos cselekmények miatt; hangsúlyozza, hogy a törökországi egyházak továbbra is komoly problémákkal szembesülnek a vallásgyakorlást szolgáló helyiségek létrehozása vagy további használata során; felszólítja a török hatóságokat, hogy ösztönözzék a pozitív és hatékony reformokat a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság terén annak lehetővé tételé révén, hogy a vallási közösségek jogi személyiséggé alakulhassanak, a karitatív alapítványok maguk választhassák meg irányító szerveiket, elháruljanak a papok képzése, kinevezése és utódlása előtti akadályok, eleget téve az EJEB vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság idevágó ajánlásainak, valamint hogy felszámolják a vallási alapú megkülönböztetés vagy akadályoztatás minden formáját; felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az ökumenikus patriarchátus sajátos jellegét és fontosságát, és ismerje el annak jogi személyiségét; megismétli, hogy lehetővé kell tenni a halki szeminárium újranyitását, és meg kell szüntetni a megfelelő működése előtt álló valamennyi akadályt; felszólít a nem muzulmán alapítványokra vonatkozó választási szabályzatok nyilvánosságra hozatalára; üdvözli, hogy a török kormány visszaszolgáltatott 50 arámi templomot, kolostort és temetőt Mardinban, és felszólítja a török hatóságokat, hogy a hozzájuk kapcsolódó földterületeket is szolgáltassák vissza jogos tulajdonosaiknak; felhívja a figyelmet a Tur Abdin lakosságát sújtó biztonsági intézkedések következményeire, és felszólítja Törökországot annak biztosítására, hogy a lakosok hozzáférhessenek az oktatáshoz, a gazdasági tevékenységekhez és a vallási színhelyekhez; sürgeti Törökországot, hogy minden lehetőt tegyen meg annak érdekében, hogy az ilisiui gátépítési projekt most folyó előkészítési munkálatai során megelőzzék az arámi kulturális örökség lerombolását; felszólítja a török hatóságokat, hogy határozottan küzdjenek az antiszemitizmus összes társadalmi megnyilvánulása ellen;

12.  aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak megsértése miatt, különösen ami a Pride felvonulások és az LMBTI-rendezvények egész országra kiterjedő ismételt betiltását illeti, amelyet a szükségállapot feloldása ellenére még mindig alkalmaznak, és felszólít ezen diszkriminatív tilalmak azonnali visszavonására; felszólítja Törökországot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a hátrányos helyzetű csoportok – így a romák és a szír menekültek és menedékkérők – ellen irányuló gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények megelőzése és büntetése érdekében, és felszólít a helyzetük javítását célzó további erőfeszítésekre; felszólítja Törökországot, hogy teljes körűen hajtsa végre a 2016–2021-es romaintegrációs stratégiai tervet, külön figyelmet fordítva a cigányellenesség leküzdésére, biztosítsa a romák számára a megfizethető minőségi lakhatáshoz való hozzáférést, gondoskodjon az oktatáshoz való hozzáférésükről és hozzon intézkedéseket a korai iskolaelhagyás megelőzése céljából, küzdjön a szegregáció ellen és növelje a romák foglalkoztatási arányát; aggodalommal állapítja meg, hogy növekszik az úgynevezett „becsületgyilkosságok” száma; kéri Törökországot, hogy hangolja össze belső jogszabályait az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményével; felhívja Törökországot, hogy biztosítsa valamennyi polgár teljes körű egyenlőségét, és foglalkozzon a kisebbségek tagjai által különösen az oktatással és tulajdonjogaik kapcsolatban tapasztalt problémákkal; emlékeztet annak fontosságára, hogy végre kell hajtani az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Imbroszról és Tenedoszról szóló határozatát, és felszólítja Törökországot, hogy segítse a szigetekre visszatérni kívánó kisebbségi családok hazatérését; üdvözli, hogy Imbrosz szigetén görög kisebbségi iskola nyílt, amit pozitív lépésként értékel;

13.  felszólítja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben és teljeskörűen hajtsa végre a kulturális örökség védelmével kapcsolatban vállalt jogi kötelezettségeit, és különösen, hogy állítson össze jóhiszeműen integrált leltárt az elmúlt évszázad során elpusztított vagy tönkretett görög, örmény, szír és egyéb kulturális örökségekről; felszólítja Törökországot, hogy ratifikálja a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005-ös UNESCO-egyezményt; felszólítja Törökországot, hogy működjön együtt az érintett nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal a kulturális örökséggel való tiltott kereskedelemnek és a kulturális örökség szándékos lerombolásának megelőzése és leküzdése terén;

14.  mélységesen aggasztja a Délkelet-Törökországban tapasztalható helyzet és az emberi jogok megsértéséről, az erőszak túlzott alkalmazásáról, kínzásokról, valamint a vélemény- és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog és a délkelet-törökországi politikai életben való részvétel jelentős megkurtításáról szóló súlyos tartalmú híradások, különösen a kurd megbékélési folyamat 2015. évi összeomlását követően, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala és törökországi emberijog-védők dokumentálták; ismételten elítéli, hogy a Kurd Munkáspárt (PKK), amely 2002 óta szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához; hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell kezdeni egy olyan hiteles politikai folyamatot, amely a kurd kérdés békés rendezéséhez vezet; felszólítja Törökországot, hogy sürgősen vizsgálja ki az emberi jogi visszaélésekkel és gyilkosságokkal kapcsolatos súlyos állításokat, és tegye lehetővé a nemzetközi megfigyelők számára a független ellenőrzést; aggasztónak tartja a történelmi örökség részét képező helyszínek lerombolását a délkeleti országrészben, többek között az UNESCO világörökség-jegyzékében is szereplő Sur esetében Diyarbakir tartományban, ezzel veszélyeztetve a kurd identitás és kultúra megőrzését Törökországban;

15.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szükségállapot idején a délkeleti országrészben igen nagyszámú polgármestert és helyettes polgármestert lemondattak és/vagy letartóztattak, és hogy a kormány saját megbízható embereit nevezte ki a helyükre; hangsúlyozza, hogy ennek eredményeként Törökország lakosságának nagy része helyi szinten nem rendelkezik demokratikus képviselettel; úgy véli, hogy a 2019. márciusi helyhatósági választások fontos lehetőséget kell hogy biztosítsanak a közvetlen demokratikus megbízatás elvének teljes körű visszaállításához;

16.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szükségállapot és az alkotmányos reformcsomag egyes rendelkezései tovább korlátozták a Nagy Nemzetgyűlést abban, hogy elláthassa a demokratikus ellenőrzéssel és az elszámoltathatósággal kapcsolatos alapvető szerepét; mély aggodalommal veszi tudomásul a Köztársasági Néppárt (CHP) két parlamenti tagjának letartóztatását, valamint a Népi Demokratikus Párt (HDP) nagyfokú marginalizálását, lévén hogy a HDP számos jogalkotóját terrorcselekmények állítólagos támogatása címén letartóztatták; felszólít a Nagy Nemzetgyűlés valamennyi, parlamenti tevékenységük során elmondott beszédeik, illetve tetteik miatt fogva tartott tagjának szabadon bocsátására; hangsúlyozza, hogy a Nagy Nemzetgyűlésnek a török demokrácia központi intézményének kell lennie és minden állampolgárt egyformán képviselnie kell; sajnálja, hogy a magas választási küszöb nem teszi lehetővé a valós politikai képviseletet és nem tükrözi Törökország plurális társadalmát;

17.  elítéli Selahattin Demirtaș ellenzéki vezető és elnökjelölt folytatódó fogva tartását; üdvözli az Emberi Jogok Európai Bíróságának ebben az ügyben hozott ítéletét, amely a török hatóságokat felszólítja Demirtaș azonnali szabadon bocsátására; hangsúlyozza, hogy az EJEB kimondta továbbá, hogy Demirtaș fogva tartásának mindenek felett álló, mögöttes célja a pluralizmus elfojtása és a politikai vita szabadságának korlátozása volt; elítéli a török hatóságoknak az EJEB-ítélet ellenében elfoglalt álláspontját; elvárja, hogy az EU és tagállamai továbbra is igen szoros figyelemmel kísérjék Demirtaș ügyének alakulását, és felszólít azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

18.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a Törökországban veszélyben lévő emberijog-védők védelmét és támogatását, többek között sürgősségi segélyek révén, továbbá biztosítsák az uniós küldöttségek, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes körű végrehajtását a tagállamok nagykövetségei és konzulátusai által;

19.  hangsúlyozza a korrupció elleni küzdelem fontosságát, és emlékeztet a Törökországról szóló 2018. évi jelentés megállapítására, miszerint a korrupció továbbra is számos területen elterjedt és súlyos problémát jelent; aggódik amiatt, hogy a korrupciós ügyeket – különösen a magas szinten elkövetett korrupciót – érintő hatékony vizsgálat, bíróság elé állítás és jogerős elítélések terén azonban továbbra is korlátozottak az eredmények;

20.  emlékeztet rá, hogy a Velencei Bizottság úgy értékelte az elnöki rendszer bevezetéséhez kapcsolódó alkotmánymódosításokat, hogy azok nem tartalmaznak elegendő fékeket és egyensúlyokat, valamint veszélyeztetik a hatáskörök szétválasztását a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás között; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Parlament felszólította a török kormányt, hogy a Velencei Bizottsággal együttműködve hajtsa végre az alkotmányos és bírósági módosításokat és reformokat, és tavaly is kérte a csatlakozási tárgyalások hivatalos felfüggesztését, amennyiben az alkotmányos reformot változatlanul hajtják végre, mivel ez összeegyeztethetetlen lenne a koppenhágai kritériumokkal;

21.  a fentiek teljes körű figyelembevételével javasolja, hogy a Bizottság és az Európai Unió Tanácsa a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalásokat hivatalosan – a tárgyalási kerettel összhangban – függessze fel; egyidejűleg kijelenti, hogy elkötelezett a Törökországgal folytatott demokratikus és politikai párbeszéd iránt; kéri a Bizottságot, hogy használja fel az IPA II és a jövőbeli IPA III keretében rendelkezésre álló forrásokat egy, az EU által közvetlenül kezelt külön keret révén a török civil társadalom, az emberijog-védők és az újságírók támogatására, valamint arra, hogy növelje az emberek közötti kapcsolatok, a tudományos párbeszéd, a török diákok számára az európai egyetemekre való eljutás, az újságírók számára pedig a médiaplatformok elérésének lehetőségeit azzal a céllal, hogy előmozdítsák a demokratikus értékeket és elveket, az emberi jogokat és a jogállamiságot; az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkének sérelme nélkül, arra számít, hogy Törökország és az EU kapcsolatai valós partneri viszony keretében kapnak új értelmet; hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti politikai kapcsolatoknak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó feltételeken kell alapulniuk;

22.  megállapítja, hogy bár az uniós csatlakozási folyamat kezdetben erős motivációt jelentett a törökországi reformok számára, az utóbbi években erőteljes visszalépés történt a jogállamiság és az emberi jogok terén; emlékeztet rá, hogy a Parlament többször kérte az igazságszolgáltatásról és alapvető jogokról szóló 23. fejezet, valamint a jogérvényesülésről, a szabadságról és a biztonságról szóló 24. fejezet megnyitását egy olyan időszakban, amikor a török kormány komoly reformok folytatására tett ígéretet; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a csatlakozási eszközöket a Tanács általi folyamatos akadályoztatás miatt nem lehetett a lehető legteljesebb mértékben kihasználni;

23.  hangsúlyozza, hogy a vámunió korszerűsítése tovább fogja erősíteni a már erős gazdasági kapcsolatokat Törökország és az EU között, és Törökországot gazdaságilag továbbra is az EU-hoz köti; úgy véli ezért, hogy nyitva kell hagyni az utat az EU és Törökország közötti 1995. évi vámunió korszerűsítése és naprakésszé tétele előtt olyan fontos, jelenleg nem lefedett területek bevonása érdekében, mint a mezőgazdaság, a szolgáltatások és a közbeszerzés; megismétli, hogy Törökország az EU ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere, az EU pedig Törökország legnagyobb partnere, valamint hogy a törökországi közvetlen külföldi befektetések kétharmada az uniós tagállamokból származik és hogy az Unió számára Törökország piaca jelentős növekedési lehetőséget képvisel; úgy véli, hogy ez a korszerűsítés értékes lehetőséget nyújtana a demokratikus feltételesség, a pozitív hatás és egy olyan ütemterv kialakítása számára, amelynek keretében a vámunió korszerűsítése együtt járna Törökország által a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság terén érvényesülő demokratikus reformokkal kapcsolatban tett konkrét kötelezettségvállalásokkal, valós, nyitott teret biztosítva a civil társadalom és a pluralizmus számára; úgy véli továbbá, hogy a vámunió korszerűsítése fontos lehetőséget biztosítana a társadalmi és környezeti értelemben fenntartható gazdasági fejlődéssel, az éghajlatváltozással és a munkavállalói jogokkal kapcsolatos politikai párbeszédre Törökországban; felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg a vámunió korszerűsítésére irányuló előkészítő munkát, mihelyt a török kormány bizonyítja, hogy kész komoly reformok végrehajtására; felszólítja a Bizottságot, hogy a korszerűsített vámunióba építsen be az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozó záradékot, amely kulcsfontosságú feltételekként határozza meg az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; emlékeztet arra, hogy a vámunió csak akkor tudja teljes mértékben kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, ha Törökország maradéktalanul végrehajtja a kiegészítő jegyzőkönyvet minden tagállam vonatkozásában;

24.  rámutat, hogy a szakszervezeti szabadság és a szociális párbeszéd létfontosságú a pluralista társadalom fejlődéséhez; sajnálatát fejezi ki a munkaügyi és szakszervezeti jogokkal kapcsolatos jogalkotás hiányosságai miatt, és hangsúlyozza, hogy a szervezkedési jog, a kollektív tárgyaláshoz és a sztrájkhoz való jog a munkavállalók alapvető jogai; végtelenül sajnálja, hogy a szakszervezeti tagság a bíróságok előtt gyakran bűnügyi bizonyítékként szolgál; véleménye szerint ez a megítélés még tovább súlyosbítja a szakszervezetek helyzetét az országban; súlyos aggodalmát fejezi ki a munkavállalók munkafeltételei miatt az új isztambuli repülőtér építése során, mivel a jelentések szerint a 2015. májusi munkakezdés óta óta 38 munkavállaló vesztette életét munkahelyi balesetben, és jelenleg 31 embert, köztük egy szakszervezeti vezetőt tartanak fogva a rossz munkakörülmények, valamint az alacsony és rendszertelenül kifizetett bérek elleni tiltakozásuk miatt; felszólítja a török hatóságokat, hogy folytassanak szoros egyeztetést az érintett szakszervezetekkel a helyszínen dolgozó munkavállalók számára szükséges biztosítékok kérdéséről, végezzenek alapos vizsgálatot a halálesetek és sérülések ügyében, és tegyék lehetővé, hogy a szakszervezetek teljes körű kapcsolatot tarthassanak a munkavállalókkal; aggodalmát fejezi ki a – különösen a mezőgazdaságban és a szezonális munkavégzés területén alkalmazott – gyermekmunka miatt; megállapítja, hogy a török kormány törekszik rá, hogy lehetővé tegye az átmeneti védelemben részesülő személyek számára a megfelelő engedéllyel történő törökországi munkavállalást; megjegyzi, hogy több mint 20 000 munkavállalási engedélyt bocsátottak ki szíriaiak számára, amelyek bizonyos feltételeket is tartalmaznak a minimálbérre és a társadalombiztosításra vonatkozóan; rámutat, hogy ezen erőfeszítések ellenére sok szíriai továbbra is engedély nélkül dolgozik számos ágazatban és tartományban; hangsúlyozza, hogy továbbra is a nyelv jelenti az egyik legnagyobb akadályt a szíriai munkavállalók számára;

25.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az akkuyui atomerőmű megépítésére irányuló terveit; felszólítja Törökországot, hogy csatlakozzon az Espooi Egyezményhez; kéri a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

26.  megállapítja, hogy a vízumliberalizáció nagy jelentőséggel bír a török polgárok számára, különösen a diákok, a tudósok, az üzleti élet képviselői és az uniós tagállamokban családi kötelékekkel rendelkező emberek számára; bátorítja a török kormányt, hogy maradéktalanul tegyen eleget a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott 72 kritériumnak; hangsúlyozza, hogy Törökország terrorizmusellenes jogszabályainak felülvizsgálata kulcsfontosságú feltétele az alapvető jogok és szabadságok biztosításának; ösztönzi Törökországot a fennmaradó referenciamutatók teljesítéséhez szükséges erőfeszítések megtételére; hangsúlyozza, hogy a vízumliberalizáció akkor válik lehetségessé, ha valamennyi kritérium maradéktalanul és ténylegesen, valamint megkülönböztetésmentesen teljesül;

27.  emlékeztet rá, hogy Törökország fontos szerepet tölt be a szíriai háború következtében kialakult migrációs válság kezelésében; úgy véli, hogy Törökország és lakossága nagy vendégszeretetet tanúsított azáltal, hogy menedéket nyújtott több mint 3,5 millió szíriai menekültnek; hangsúlyozza, hogy a Törökországban tartózkodó körülbelül 1 millió iskolaköteles korú szíriai gyermek 60%-a iratkozott be török iskolákba; tudomásul veszi a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatot; sürgeti Törökországot, hogy tartsa tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét; sajnálatosnak tartja, hogy a 2011–2012-es IPA program keretében az EU Cobra II típusú páncélozott megfigyelő járművek beszerzését finanszírozta, és felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az uniós programok keretében (társ)finanszírozott felszerelések tényleges használatát, illetve a visszaküldés tilalma elvének tényleges végrehajtását, különösen a szíriai határon; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tartsák be ígéretüket a nagyarányú áttelepítés tekintetében, és biztosítsanak megfelelő pénzügyi forrásokat a Törökországban tartózkodó szíriai menekültek hosszú távú támogatására; tudomásul veszi az Európai Számvevőszék 2018. évi különjelentését, amely szorgalmazza a finanszírozás odaítélése és elosztása hatékonyságának javítását; rámutat a szíriai menekültek egyre bizonytalanabb helyzetére törökországi ideiglenes védelmük tekintetében, és kéri Törökországot, hogy dolgozzon ki stratégiákat a nagyszámú szíriai menekült által alkotott közösségek fokozott társadalmi beilleszkedése érdekében az érintett területeken, illetve a hosszú távú társadalmi-gazdasági és kulturális beilleszkedés, valamint az oktatáshoz és a szakképzéshez való megfelelő és tényleges hozzáférés támogatására; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és biztosítsa, hogy az uniós pénzeszközök felhasználásának területén a menekültek jogait kellően tiszteletben tartják, és fellépnek a gyerekmunka, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és más emberi jogi visszaélések megelőzése érdekében;

28.  rámutat, hogy az EU és a tagállamok kormányai számára egyaránt fontos, hogy fenntartsák a szoros együttműködést és párbeszédet Törökországgal a külpolitikát és a biztonságot érintő kérdésekben; ösztönzi az együttműködést és a további összehangolást a külpolitikával, a védelemmel és a biztonsággal – így a terrorizmus elleni együttműködéssel – összefüggő kérdésekben; emlékeztet rá, hogy Törökország régóta a NATO-szövetség tagja, és a regionális és európai biztonság fenntartása szempontjából kulcsfontosságú geostratégiai helyen fekszik; megállapítja, hogy az EU és Törökország a NATO keretén belül folytatja az együttműködést a (katonai) stratégiai fontosságú kérdésekben; felhívja ezért Törökországot, hogy az Unión kívüli országokkal folytatott együttműködés gördülő NATO-programja keretében folytassa az együttműködést az uniós tagállamokkal;

29.  elismerését fejezi ki Törökországnak az Idlibre vonatkozó egyetértési megállapodást eredményező tárgyalások miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „Szabad Szíriai Hadsereg” Törökország által támogatott fegyveres csoportjai beszámolók szerint eltulajdonították, elrabolták vagy tönkretették kurd polgári személyek vagyontárgyait a Szíria északi részén található Afrín körzetben; hangsúlyozza, hogy Törökországnak és a Szabad Szíriai Hadsereg afríni csoportjainak kártalanítaniuk kell a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosokat, akiknek vagyontárgyait eltulajdonították, tönkretették vagy elrabolták, és a lakosokat nem foszthatják meg tartósan vagyontárgyaiktól; aggasztónak tartja az Afrínban számos formában megnyilvánuló jogsértésekről szóló beszámolókat, amelyeket főként a Törökország által felszerelt és felfegyverzett szíriai fegyveres csoportok és maguk a török fegyveres erők követnek el, akik állítólag számos iskolát lefoglaltak, ami zavart okoz a gyermekek oktatásában; aggasztónak tartja, hogy Törökország az afríni körzet demográfiai összetételét is igyekszik megváltoztatni azzal, hogy szíriai arab szunnita menekülteket telepít át Törökországból a kurdok által lakott régióba; kéri a török kormányt, hogy ejtse a vádakat mindazon polgárokkal szemben, akik bírálták a török katonai fellépést Szíriában, ekképpen tiszteletben tartva a szólásszabadsághoz való jogukat;

30.  emlékeztet a jószomszédi kapcsolatok fontosságára; ezzel összefüggésben felhívja Törökországot, hogy – az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban – fokozza a még nyitott kétoldalú kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, továbbá a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, valamint légtérrel kapcsolatosan fennálló vitákat is; ismételten felhívja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS); felszólítja a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint hogy tartsa tiszteletben valamennyi szomszédja területi integritását és szuverenitását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török Nagy Nemzetgyűlés még nem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést;

31.  üdvözli az ENSZ főtitkára nevében tett arra irányuló erőfeszítéseket, hogy újrakezdjék a Ciprus újraegyesítéséről szóló tárgyalásokat; megismétli, hogy támogatja a tisztességes, átfogó és életképes rendezést, amely politikailag egyenlő két közösségből és két zónából álló föderáción alapul, amely egységes nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással és egységes állampolgársággal rendelkezik, ahol a két közösség politikailag egyenlő, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival, a nemzetközi joggal, az uniós vívmányokkal, tiszteletben tartva az Unió alapját képező elveket; felhívja a figyelmet az ENSZ főtitkára által javasolt keretre, valamint a tárgyalások újraindítására vonatkozó felhívására, alapozva a 2017. évi crans-montanai folyamatban már elért megállapodásokra; felhívja az EU -t és tagállamait, hogy játsszanak aktívabb szerepet a tárgyalások sikeres lezárása érdekében; megismétli felhívását valamennyi fél és különösen Törökország irányában, hogy kötelezzék el magukat az átfogó rendezés mellett és járuljanak is hozzá; felhívja Törökországot, hogy kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 550. számú határozatának megfelelően, továbbá tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely a jogellenes telepekkel kapcsolatos politikája révén megbontja a sziget demográfiai egyensúlyát; hangsúlyozza, hogy a sziget teljes területén végre kell hajtani az uniós vívmányokat; elismeri e tekintetben, hogy az uniós integráció előkészítéséért felelős, két közösségen alapuló eseti bizottságnak folytatnia kell munkáját; kötelezettséget vállal arra, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a ciprusi probléma megoldása után bevonja a ciprusi török közösséget teljes uniós integrációjuk előkészítésébe, és erre kéri a Bizottságot is; elismerését fejezi ki az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság (CMP) mind a török ciprusi, mind a görög ciprusi eltűnt személyek felkutatására irányuló tevékenysége tekintetében, és elégedettségének ad hangot amiatt, hogy biztosították a fokozott hozzáférést valamennyi érintett helyszínhez, a katonai területeket is beleértve; felszólítja Törökországot, hogy a katonai irattáraiból származó információk átadásával segítse a CMP-t; elismeri a Ciprusi Köztársaság azon jogát, hogy kétoldalú megállapodásokat kössön kizárólagos gazdasági övezetére vonatkozóan; ismételten felszólítja Törökországot, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben valamennyi tagállam szuverén jogait, beleértve a természeti erőforrások uniós vívmányokkal és a nemzetközi joggal összhangban való feltárásához és kiaknázásához kapcsolódó jogot; nyomatékosan felszólítja Törökországot, hogy vegyen részt a jogviták békés rendezésében, és tartózkodjon minden olyan fenyegetéstől vagy fellépéstől, amely a jószomszédi kapcsolatokra hátrányos hatást gyakorolhat;

32.  felhívja Törökországot és Örményországot, hogy törekedjenek kapcsolataik normalizálására; hangsúlyozza, hogy a török–örmény határ megnyitása a kapcsolatok javulását eredményezheti, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, valamint Törökország kormányának és Nagy Nemzetgyűlésének, és intézkedjen a jelentés török nyelvre való lefordításáról.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0450.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0040.

(4)

HL L 51., 2008.2.26, 4. o.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0052.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0094.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.2.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

7

10

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, Goffredo Maria Bettini, Mario Borghezio, Victor Boştinaru, Elmar Brok, James Carver, Fabio Massimo Castaldo, Javier Couso Permuy, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Anna Elżbieta Fotyga, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule-Pēterse, Tunne Kelam, Stelios Kouloglou, Ilhan Kyuchyuk, Ryszard Antoni Legutko, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, David McAllister, Tamás Meszerics, Clare Moody, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tonino Picula, Kati Piri, Julia Pitera, Jozo Radoš, Michel Reimon, Anders Sellström, Alyn Smith, Jordi Solé, Dobromir Sośnierz, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, László Tőkés, Ivo Vajgl, Geoffrey Van Orden, Hilde Vautmans

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Asim Ademov, Laima Liucija Andrikienė, Tanja Fajon, Doru-Claudian Frunzulică, Takis Hadjigeorgiou, Marek Jurek, Javi López, Marietje Schaake, Renate Sommer, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Janusz Zemke, Željana Zovko

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

France Jamet, Agnes Jongerius, Ulrike Rodust, Kārlis Šadurskis, Vladimir Urutchev, Bogdan Andrzej Zdrojewski


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

47

+

ALDE

Iveta Grigule-Pēterse, Jozo Radoš, Marietje Schaake, Ivo Vajgl, Hilde Vautmans

ECR

Anna Elżbieta Fotyga, Ryszard Antoni Legutko, Charles Tannock

EFDD

Fabio Massimo Castaldo

PPE

Michèle Alliot-Marie, Laima Liucija Andrikienė, Elmar Brok, Michael Gahler, Tunne Kelam, David McAllister, Alojz Peterle, Julia Pitera, Kārlis Šadurskis, Anders Sellström, Renate Sommer, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Željana Zovko

S&D

Francisco Assis, Goffredo Maria Bettini, Victor Boştinaru, Tanja Fajon, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Doru-Claudian Frunzulică, Agnes Jongerius, Javi López, Andrejs Mamikins, Clare Moody, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Tonino Picula, Kati Piri, Ulrike Rodust, Janusz Zemke

VERTS/ALE

Barbara Lochbihler, Tamás Meszerics, Michel Reimon, Alyn Smith, Jordi Solé, Bodil Valero

7

-

ALDE

Ilhan Kyuchyuk

EFDD

James Carver

ENF

Mario Borghezio, France Jamet

NI

Georgios Epitideios, Dobromir Sośnierz

PPE

Asim Ademov

10

0

ECR

Marek Jurek, Geoffrey Van Orden

GUE/NGL

Javier Couso Permuy, Takis Hadjigeorgiou, Stelios Kouloglou, Sabine Lösing, Marie-Christine Vergiat

PPE

László Tőkés, Vladimir Urutchev

S&D

Demetris Papadakis

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. március 7.Jogi nyilatkozat