Eljárás : 2018/2177(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0107/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0107/2019

Viták :

PV 26/03/2019 - 12
CRE 26/03/2019 - 12

Szavazatok :

PV 26/03/2019 - 13.3
CRE 26/03/2019 - 13.3

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0244

JELENTÉS     
PDF 255kWORD 90k
27.2.2019
PE 631.880v03-00 A8-0107/2019

a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről

(2018/2177(DEC))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság

Előadó: Marco Valli

MÓDOSÍTÁSOK
1. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

1. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről

(2018/2177(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2018)0519 – C8-0328/2018),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2018)0475),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(2),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2017. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2019. február 20-i tanácsi ajánlásokra (05368/2019 – C8-0064/2019, 05369/2019 – C8-0065/2019, 05370/2019 – C8-0066/2019, 05371/2019 – C8-0067/2019),

–  tekintettel a Bizottság által a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2018)0545),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak benyújtott 2017. december 15-i, „Félidős felülvizsgálati jelentés a külső finanszírozási eszközökről” című jelentésére (COM(2017)0720) és az ezt kísérő, „A fejlesztési együttműködési eszköz értékelése” (SWD(2017)0600) és „A tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap értékelése” (SWD(2017)0601) című bizottsági szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapnak a Bizottság által külső szakértői csoporttól megrendelt külső értékelésére (2017. júniusi végső jelentés),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”)(5),

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(6) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(7) 32. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(8) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(9) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(10) 74. cikkére,

–  tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(11) 119. cikkére,

–  tekintettel a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(12) 50. cikkére,

–  tekintettel a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet(13) 48. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0107/2019),

1.  mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról

(2018/2177(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2018)0519 – C8-0328/2018),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2018)0475),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(14),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(15),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2017. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2019. február 20-i tanácsi ajánlásokra (05368/2019 – C8-0064/2019, 05369/2019 – C8-0065/2019, 05370/2019 – C8-0066/2019, 05371/2019 – C8-0067/2019),

–  tekintettel a Bizottság által a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2018)0545),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak benyújtott 2017. december 15-i, „Félidős felülvizsgálati jelentés a külső finanszírozási eszközökről” című jelentésére (COM(2017)0720) és az ezt kísérő, „A fejlesztési együttműködési eszköz értékelése” (SWD(2017)0600) és „A tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap értékelése” (SWD(2017)0601) című bizottsági szolgálati munkadokumentumokra,

–   tekintettel a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapnak a Bizottság által külső szakértői csoporttól megrendelt külső értékelésére (2017. júniusi végső jelentés),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt(16) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(17),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”)(18),

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(19) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(20) 32. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(21) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(22) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(23) 74. cikkére,

–  tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(24) 119. cikkére,

–  tekintettel a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(25) 50. cikkére,

–  tekintettel a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet(26) 48. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0107/2019),

1.  jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

3. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel

(2018/2177(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0107/2019),

A.  mivel a Bizottság teljes mértékben támogatja az Európai Fejlesztési Alapok (EFA) kezelését és viseli a végső felelősséget mind az EFA-műveletek jogszerűségéért és szabályszerűségéért, mind pedig az EFA pénzügyi beszámolási folyamatának felügyeletéért;

B.  mivel az EFA-ból származó fejlesztési támogatást ténylegesen 79 országban hajtják végre annak ellenére, hogy a politikai és gazdasági-társadalmi feltételek gyakran bonyolultak, instabilak és kockázatokkal járnak;

C.  mivel döntő fontosságú annak biztosítása, hogy a fejlesztési támogatást az EUMSZ 208. cikkében rögzített eredeti céljával összhangban használják fel, megfelelően figyelembe véve a segélyezési és fejlesztési hatékonysággal kapcsolatos elveket;

D.  mivel számos uniós szakpolitikát ugyanabban az országban vagy több országban hajtanak végre, ahol az eltérő megfontolások és célkitűzések ellentmondhatnak egymásnak;

E.  mivel az EFA állandó vezérelvei a csökkentés elsődleges célkitűzésével való összhang növelése, hosszú távon pedig a szegénység felszámolása, valamint a teljesítményre és a látható fellépésekre helyezett nagyobb hangsúly;

F.  mivel az EFA segélyezési módozatait illetően figyelembe kell venni a partnerországok eltérő fejlettségi szintjét, különösen azon partnerországok esetében, amelyek alacsonyból közepes jövedelmű besorolásba léptek elő;

G.  mivel a fenntartható fejlődés előfeltétele a politikák átlátható, inkluzív és hatékony, részvételen alapuló kidolgozása, amely tiszteletben tartja az emberi jogi elveket;

H.  mivel a hatékony előfeltétel-rendszer és a rendszeres ellenőrzések kulcsfontosságúak az EFA eredményessége, valamint hatékony és eredményes pénzgazdálkodása szempontjából;

I.  mivel a Parlament nem vesz részt az EFA-források megállapításában és elosztásában, más fejlesztési eszközöktől eltérően;

Megbízhatósági nyilatkozat

A 2017. évi pénzügyi végrehajtást illető főbb megállapítások

1.  megállapítja, hogy 2017 végén az EFA-kötelezettségvállalások összege elérte a 6218 millió EUR-t, amely a 2017 októberében felülvizsgált éves cél (azaz 6510 millió EUR) 95%-ának felel meg, míg az EFA-kifizetések összege 2017. december 31-én 4256 millió EUR-t tett ki, amely a 2017 októberében felülvizsgált éves cél (azaz 6510 millió EUR) 98,89%-os végrehajtási arányát jelenti; tudomásul veszi, hogy a fent említett EFA-kötelezettségvállalások és -kifizetések mellett az Európai Beruházási Bank (EBB) összes kötelezettségvállalása 2017-ben elérte a 667 millió EUR-t, kifizetései pedig a 456 millió EUR-t;

2.  megállapítja, hogy az Egyesült Királyság részesedése a tizedik EFA 14,82%-ának és a tizenegyedik EFA 14,68%-ának felel meg; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság szoros kapcsolatot tartsanak fenn az utóbbinak az Európai Unióból való kilépését követően az EFA és a fejlesztési támogatás kapcsán, és tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a következő programozási időszakban 26%-kal növeljék a VI. fejezetet (amely a korábbi IV. fejezetet és az EFA-t foglalja magában);

3.  üdvözli a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főigazgatósága (DG DEVCO) arra irányuló rendszeres erőfeszítéseit, hogy csökkentse a régi előfinanszírozások, a régi elköltetlen kötelezettségvállalások és a régi lejárt szerződések szintjét, 25%-os célkitűzés mellett; megállapítja, hogy ezt a célkitűzést túlteljesítették, mivel a régi EFA-előfinanszírozások 32,58%-kal (a DG DEVCO teljes felelősségi körét tekintve 37,6%-kal), a régi elköltetlen EFA-kötelezettségvállalások pedig 37,63%-kal csökkentek; megjegyzi továbbá, hogy a régi lejárt EFA-szerződések esetében nem sikerült csökkenést elérni, hiszen ezek részaránya 18,75% a kitűzött 15%-os célhoz képest; megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint az EFA régi lejárt szerződésekre vonatkozó lezárási folyamata igen összetett, és e visszatérő probléma kezelésére új, célzott eljárás kerül bevezetésre;

4.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy vegye fontolóra jelenlegi fő teljesítménymutatóinak finomítását vagy akár kiigazítását, többek között az uniós vagyonkezelői alapokba (Békou Vagyonkezelői Alap, Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért) fizetett előzetes hozzájárulások időbeli alakulásának jobb nyomon követése érdekében;

A beszámoló megbízhatósága

5.  üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA-nak a 2017. évre vonatkozó végleges éves beszámolója minden lényeges szempontból híven és az EFA-k pénzügyi szabályzata rendelkezéseinek, valamint a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az EFA-k 2017. december 31-i pénzügyi helyzetét, illetve az alapok tárgyévi műveleteinek eredményét, pénzforgalmát és a nettó eszközérték változásait;

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége

6.  üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a 2017. évi beszámoló alapjául szolgáló bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

7.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszéknek a kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott elutasító véleménye miatt, amely szerint a beszámoló alapjául szolgáló kifizetéseket lényeges hibák befolyásolják;

8.  sajnálja, hogy a DG DEVCO-nak 2012 óta minden éves tevékenységi jelentésben fenntartást kellett kiadnia az alapul szolgáló tranzakciók szabályszerűségéről, ami súlyos belső irányítási hiányosságokra utal;

9.  aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék éves jelentésében szereplő becslés szerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA beszámolójának alapjául szolgáló kiadások hibaaránya 4,5% a 2016. évi 3,3%-hoz, a 2014. és 2015. évi 3,8%-hoz, a 2013. évi 3,4%-hoz és a 2012. évi 3%-hoz képest;

10.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék fizetési műveletekkel kapcsolatos mintavételének eredményét illetően, amely szerint a kifizetések 29%-a (az ellenőrzött 128 kifizetésből 37) hibát tartalmazott; sajnálatosnak tartja, hogy 2017-ben ismét a korábbi években tapasztaltakhoz hasonló hibatípusok fordultak elő, azaz a fel nem merült kiadások (42%), az alapvető igazoló dokumentumok hiánya (29%) és a közbeszerzési szabályok súlyos figyelmen kívül hagyása (12%); sajnálatosnak tartja, hogy a számszerűsíthető hibákat tartalmazó 30 fizetési művelet 33%-a előzetes ellenőrzéseket követően engedélyezett végleges tranzakció volt;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy a további hibák a korábbi évekhez hasonlóan programbecslésekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal, valamint a mind nemzetközi szervezetek, mind tagállami együttműködési hivatalok által kezelt hozzájárulási megállapodásokkal függtek össze; megismétli aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi szervezetek által végrehajtott, több donor által finanszírozott projektekben és a költségvetés-támogatási tevékenységek során alkalmazott „feltételezéses megközelítés” korlátozza a Számvevőszék ellenőrzési hatókörét; üdvözli ugyanakkor a Bizottság által 2018-ban megvalósított előrelépéseket, többek között a költségvizsgálatokra vonatkozó feladatmeghatározás és a programbecslések keretében megvalósuló ellenőrzések megerősítésére irányuló menetrend elfogadását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább azon feltételezését, miszerint úgy tekinti, hogy az uniós támogathatósági kritériumokat betartották mindaddig, amíg az összevont összeg elegendő támogatható kiadást tartalmaz az uniós hozzájárulás összegének fedezéséhez; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan foglalkozzon a szerződések kezelése, a kiválasztási eljárások, a dokumentumok kezelése és a közbeszerzési rendszer területén felmerülő hiányosságokkal;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy e megállapításokra válaszul készítsen részletes magyarázatot, és terjesszen egyértelmű tervet a Parlament elé, amelyben felvázolja a súlyosan aggasztó helyzet orvoslásához szükséges lépéseket;

13.  aggasztónak tartja, hogy 2017-ben ismét előfordultak olyan esetek, amikor elköltetlen előfinanszírozási összegek visszafizetését tévesen működési bevételként rögzítették, ugyanakkor a 2017. évi korrekciók összege 5,1 millió EUR-ra emelkedett (szemben a 2016. évi 3,1 millióval);

A felelősségvállalási lánc hatékonysága (és megbízhatósága)

Felügyeleti szempontok

14.  úgy véli, hogy a felelősségvállalási keret különböző építőelemeinek javítását összehangolt módon kell megvalósítani; megismétli, hogy olyan következetes felügyeleti stratégiát kell fenntartani, amely egyensúlyt biztosít a teljesítménnyel kapcsolatos megfelelőségi rendelkezések, célértékek és a hozzáadott értékre vonatkozó megbízható kritériumok betartása, valamint a partnerországok felvevőképessége között, amelyeknek megfelelően tükröződniük kell a különböző támogatási műveletek és segélyezési módozatok kezelésében;

15.  tudomásul veszi a Bizottság előzetes ellenőrzési rendszerének visszatérő gyengeségeit, és ismét felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket az egyes előzetes ellenőrzéseknél tapasztalt kudarc elkerülésére; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy egyes hibák esetében a Bizottság informatikai rendszerei révén elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy a hibákat a kifizetés teljesítése előtt kiküszöbölje, észlelje és javítsa, és ebben az esetben a becsült hibaarány 1,8 százalékponttal alacsonyabb lett volna; úgy véli, hogy a költségvizsgálatoknak a Bizottság által elfogadott új feladatmeghatározásban foglalt új koncepciója hasznos módszer az ellenőrzési rendszer végrehajtási hiányosságainak orvoslására;

16.  tudomásul veszi a 2017-ben a DG DEVCO által a fennmaradó hibaarányra vonatkozó hatodik elemzésében alkalmazott kevésbé óvatos megközelítést, nevezetesen a hibák számítása és extrapolációja kapcsán, aminek oka az volt, hogy a 2017. évi éves felülvizsgálat igen kevés helyszíni ellenőrzést és közbeszerzési eljárásokra vonatkozó vizsgálatot tartalmazott, és ez fenntartás kiadását eredményezte a közvetlen irányítású támogatások (82,96 millió EUR kockáztatott érték) esetében; elismeri a becsült hibaarány 2%-os lényegességi küszöb alá való csökkentésére irányuló eddigi kitartó erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy e cél elérése nem vezethet a műveletek szabályosságával és jogszerűségével kapcsolatos tisztánlátás csökkenéséhez, amely akadályozná az eredmények több éven keresztül történő összehasonlítását is; felhívja az összes érdekelt felet, hogy kerüljék a becsült hibaarány értékelésére szolgáló eltérő módszertanok alkalmazását, hogy ezáltal hiteles képet nyújtsanak a helyzetről, valamint növeljék a megbízhatóságot és a méltányosságot mind az elvégzett ellenőrzési munka, mind pedig az általános kontrollrendszerek esetében;

Kockázatkezelés

17.  emlékeztet arra, hogy a jelentős (külső, pénzügyi és operatív) kockázati tényezők rendszeres nyomon követése és megfelelő számszerűsítése fontos előfeltétel a megfelelő pénzgazdálkodás, a kiadások eredményessége, valamint az uniós beavatkozások hitelességének, fenntarthatóságának és hírnevének javítása szempontjából; ösztönzi a DG DEVCO-t, hogy a kockázatok és a pénzügyi volumen függvényében finomítsa tovább folyamatait, és az eltérő fejlettségi szint, valamint az országok kockázati profilja és irányítási keretrendszere alapján igazítsa ki a feltételrendszert;

18.  hangsúlyozza, hogy a DG DEVCO kockázati térképét, illetve mátrixát rendszeresen fejleszteni kell az Unió eszköztárában található támogatási eszközök és konstrukciók újonnan megjelenő formáinak megfelelően, amelyek közé tartozik a vegyes finanszírozás, a célzott vagyonkezelői alapok, valamint a más nemzetközi intézményekkel vagy multilaterális fejlesztési bankokkal kialakított pénzügyi partnerségek;

Értékelési és jelentéstételi szempontok

19.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy jelentősen javítsa nyomonkövetési, értékelési és teljesítményjelentési intézkedéseit annak biztosítása érdekében, hogy a különböző teljesítményrendszerekben meghatározott kulcsfontosságú mutatókat szisztematikusan nyomon kövessék, továbbá, hogy kellő időben megbízható és átfogó információkat nyújtsanak a politikai döntéshozók részére; szorgalmazza a hosszú távú értékelést, ideértve az adatgyűjtést, a kutatásokat és az elemzést a kulcsfontosságú mutatók javítása érdekében; úgy véli, hogy a teljesítmény nyomon követésének és az eredmények értékelésének aláásása káros a nyilvános elszámoltathatóság szempontjából;

20.  úgy véli, hogy a kritikus helyzetek felmerülése vagy tartós fennállása esetén az EOM eszközt proaktívan és gyorsabb módon kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul korrekciós intézkedéseket kell hozni, és tervezési szinten strukturálisan értékelni kell a hiányosságok jellegét; rámutat, hogy elengedhetetlen, hogy a Parlament és a költségvetési ellenőrző hatóság világos képet kapjon az Unió fő fejlesztési célkitűzései megvalósulásának valós mértékéről;

21.  úgy véli, hogy az uniós küldöttségek külső támogatások kezeléséről szóló jelentései hasznos vállalati jelentéstételi eszközt jelentenek, amely hozzájárul a megbízhatóság megteremtéséhez és a teljesítmény méréséhez minden egyes uniós küldöttség esetében; megállapítja, hogy a végrehajtási problémákkal járó projektek aránya a 2016. évi 31,1%-ról (3151 folyamatban lévő projektből 980) 2017-ben 23,8%-ra csökkent (4444 folyamatban lévő projektből 1059); aggasztónak tartja azonban, hogy a végrehajtási nehézségekkel küzdő jelenlegi projektek 27%-a esetében a fő okok a végrehajtó partnerek alacsony vélt kapacitása vagy teljesítménye, az érdekelt felek alacsony fokú érdeklődése és elkötelezettsége vagy a partnerek által nyújtott elégtelen társfinanszírozás, amely tényezőket a politikai párbeszéd és a donorkoordináció korai szakaszában fel kell ismerni;

Az EFA fejlesztési támogatás végrehajtása

A tizenegyedik EFA értékelése

22.  tudomásul veszi a tizenegyedik EFA értékelésének azon megállapítását, miszerint i) „fennáll a veszélye annak, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak olyan programoknak kell megfelelnie, amelyek eltérítik elsődleges céljától, a szegénység csökkentésétől, ami nehezen összeegyeztethető az Európai Fejlesztési Alap alapvető értékeivel, és veszélyezteti eredményességét” és ii) „a konzultációk ellenére csak ritkán veszik figyelembe a kormányok [és a társadalmi szervezetek] véleményét a programok kiválasztásánál (néhány jelentős kivétellel, mint például a csendes-óceáni térségben)”, valamint „a 11. Európai Fejlesztési Alap programjainak készítésekor ezért felülről építkező megközelítést alkalmaztak a koncentráció elvének érvényesítésére a Cotonoui Megállapodásban lefektetett partnerségi elv rovására”; sajnálja, hogy a Bizottság eddig teljes mértékben figyelmen kívül hagyta ezeket a megállapításokat; ugyanakkor a békeépítést és a migráció kiváltó okainak kezelését a fenntartható fejlődés alapvető szempontjainak tekinti;

23.  megállapítja továbbá, hogy a tizenegyedik EFA értékelése szerint 2017 áprilisáig az EFA-tartalékból közel 500 millió EUR-t folyósítottak a bizottsági Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága támogatására, közel 500 millió EUR-t különítettek el az egyes országoknak nyújtott sürgősségi támogatás céljára, és 1,5 milliárd EUR-t folyósítottak az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért számára; mivel az EFA az új Európai Fenntartható Fejlődési Alaphoz is hozzájárul;

A külső finanszírozási eszközök végrehajtásának félidős felülvizsgálata

24.  üdvözli, hogy az értékelés alapján az EFA célkitűzései a megtervezésének idején nagymértékben relevánsak voltak a politikai prioritások szempontjából, továbbá általánosságban megfelelt rendeltetési céljának és összhangban állt a fenntartható fejlesztési célok értékeivel és célkitűzéseivel;

25.  üdvözli, hogy néhány olyan országban, ahol az EFA keretében földrajzi programok működnek, az elmúlt tíz évben előrelépés történt a szegénység mérséklésében, valamint az emberi és gazdasági fejlődés terén; megállapítja, hogy más országok helyzete továbbra is kritikus; megelégedéssel nyugtázza, hogy az EFA prioritásai összhangban állnak a fenntartható fejlesztési célok értékeivel és célkitűzéseivel;

26.  hangsúlyozza, hogy az Unió rövid távú belső érdekei nem jelenthetik fejlesztési menetrendjének egyedüli motorját, és hogy a segélyhatékonysági alapelveket teljeskörűen alkalmazni kell a fejlesztési együttműködés valamennyi formája esetében;

27.  felhívja a DG DEVCO-t, hogy mérlegelje az EFA irányítására vonatkozó alábbi pontokat az EFA eredményességének, hatékonyságának és hozzáadott értékének biztosítása érdekében:

–  az EFA-finanszírozás kiegészítő jellegének, az uniós eszköztár koherenciájának és a más külső támogatási eszközökkel fennálló szinergiáknak a jobb bemutatása;

–  a szabályszerűség és elszámoltathatóság legmagasabb szintjének biztosítása az EFA által finanszírozott fellépések eredményei tekintetében;

–  ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy részletezze a beavatkozásai mögött álló logikai keretrendszert, különösen az EFA által finanszírozott műveletek várható hosszú távú hatásainak és fenntarthatóságának jobb bemutatása érdekében;

–  a következő éves tevékenységi jelentés kiegészítése egy, a tizenegyedik EFA tevékenységeinek hatására vonatkozó strukturált értékeléssel, amely kiemelt figyelmet fordít az emberi jogokra és az elért környezeti eredményekre;

–  úgy véli, hogy az eddigieknél is szisztematikusabb megközelítésre van szükség az uniós támogatásokból finanszírozott tevékenységek kommunikációja terén az EU láthatóságának növelése, valamint a támogatási lánc egészében az átláthatóság és az elszámoltathatóság erősítése érdekében;

–  a partnerség szellemének erősítése a programért és annak végrehajtásáért való demokratikus felelősségvállalás kialakítása révén, biztosítva ugyanakkor az EFA alapvető értékeinek és elveinek tiszteletben tartását;

28.  úgy véli, hogy az EFA-n keresztül finanszírozott infrastrukturális projektek esetében alapvető fontosságú egy független előzetes értékelés, amely figyelembe veszi a projektek szociális és környezeti hatását, valamint hozzáadott értékét; úgy véli, hogy a finanszírozási döntéseket megfelelő költség-haszon elemzés birtokában kell meghozni, és olyan projektek számára kell finanszírozást megítélni, amelyek megvalósítása környezeti, pénzügyi vagy szociális szempontból fenntartható;

29.  kiemeli a köz- és magánszféra közötti partnerségekről (PPP-k) az Európai Számvevőszék által(27) tett igen negatív megállapításokat, valamint a Számvevőszék azon ajánlását, hogy „ne ösztönözzék a köz-magán társulások intenzívebb és minél szélesebb körű alkalmazását” az Unión belül; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe ezt az ajánlást a köz- és magánszféra közötti partnerségek fejlődő országokban történő alkalmazása vonatkozásában, ahol a PPP-k sikeres végrehajtása még nehezebb, mint az Unión belül;

30.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban az éhezés világszerte egyre nagyobb méreteket öltött, és napjainkban több mint 820 millió ember szenved krónikus alultápláltságban, ugyanakkor az Unió és tagállamai által az élelmezés- és táplálkozásbiztonság terén nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás aránya a 2014. évi 8%-ról 2016-ban 6%-ra csökkent, a Bizottság által kezelt eszközök keretében az élelmezésbiztonságra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalások pedig jelentősen csökkentek 2017-ben;

31.  újólag megerősíti, hogy határozott fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság beterjesztett, az EFA-bizottság pedig elfogadott 2017-ben egy Eritreára vonatkozó nemzeti indikatív programot és egy éves cselekvési programot, miközben nem rendelkeztek meggyőző bizonyítékkal a tekintetben, hogy Eritreában reformokat vezettek volna be az emberi jogi helyzetet illetően, vagy javították volna azt; emlékeztet a Bizottság és a főképviselő azon kötelezettségvállalására, hogy rendszeresen tájékoztatják a Parlamentet e tekintetben.

32.  az európai szomszédságpolitika példáját követve és a „többért többet” elvet bevezetve a fejlesztés ösztönzőkre épülő megközelítésére szólít fel; úgy véli, hogy minél eredményesebb és gyorsabb belső reformokat hajt végre egy adott ország a demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén, annál több támogatást kell kapnia az Uniótól;

33.  hangsúlyozza a fejlődő országokban a jó kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság támogatását célzó finanszírozás növelésének fontosságát az elszámoltatható és átlátható intézmények előmozdítása, a kapacitásépítés támogatása, valamint a részvételen alapuló döntéshozatal és az információkhoz való nyilvános hozzáférés elősegítése érdekében;

34.  tekintettel a segélyezési módokat illetően a közvetlen támogatásokról a vagyonkezelői alapokra és a vegyes finanszírozásra – beleértve az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot is – való átállásra, felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EBB-t, hogy a Parlamenttel fogadjanak el intézményközi megállapodást a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusban meghatározott politikai elvek alapján az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a parlamenti vizsgálatra vonatkozóan;

35.  határozottan megismétli a Parlamentnek a Tanácshoz és a tagállamokhoz intézett azon kérését, hogy a demokratikus ellenőrzés megerősítése céljából hajtsák végre az EFA uniós költségvetésbe történő beemelését; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a Parlament visszatérő kérésének eleget téve beemeli az EFA-t az Unió költségvetésébe; kéri, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet a Cotonoui Megállapodás 2020 utáni felváltásával kapcsolatos viták állásáról;

36.  üdvözli a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásra irányuló tárgyalások folyamatát az AKCS-EU keret fenntartása érdekében;

Az EFA és az új kapcsolat kezelése

37.  elismeri, hogy az EFA nagy nyomással néz szembe, mivel egyre több politikai jellegű igénynek kell megfelelnie, ideértve a biztonságot, a migrációt és a határigazgatást, amelyeket nehéz összhangba hozni az EFA alapvető értékeivel és az Unió fejlesztési és együttműködési politikájának elveivel, nevezetesen az EUMSZ 208. cikke értelmében a szegénység felszámolásával; megállapítja, hogy az új kapcsolat kezelése veszélyezteti a fejlesztési politika általános egyensúlyát;

38.  megállapítja, hogy az új kapcsolat kezelése veszélyezteti a fejlesztési politika általános egyensúlyát; azon a véleményen van, hogy az egymást követő válsághelyzetekre adott szükséghelyzeti reagálásnak holisztikus megközelítést kell követnie; emlékeztet arra, hogy a szakpolitikában a koherencia elvének tiszteletben tartása kiemelkedő jelentőségű az európai fejlesztési segélyből részesülő országok stabilitása szempontjából;

A költségvetésen kívüli pénzügyi eszközök kezelése (az uniós vagyonkezelői alapokhoz való EFA-hozzájárulások)

39.  tudomásul veszi, hogy az uniós vagyonkezelői alapok keretében tett felajánlások teljes összege eddig 4,09 milliárd EUR, amelyhez a fő hozzájárulás az EFA-ból származott 3 milliárd EUR értékben, míg a tagállamok és más donorok 442,7 millió EUR-t ajánlottak fel; tudomásul veszi, hogy a Békou Vagyonkezelői Alap keretében 2017-ben közel 240 millió EUR összegű felajánlás történt, amelyből 113 millió EUR az EFA-ból származott, 65,9 millió EUR pedig a tagállamoktól és más donoroktól;

40.  emlékeztet a számvevőszéki különjelentésnek a Békou Vagyonkezelői Alapra vonatkozó főbb megállapításaira, köztük arra, hogy az alap felépítése megfelelő volt a Közép-afrikai Köztársaság vonatkozásában, és hogy hatása pozitív volt; hangsúlyozza, hogy ezt az értékelést nagymértékben megerősítették a Fejlesztési Bizottság 2018 februárjában a Közép-afrikai Köztársaságba látogató eseti küldöttségének megállapításai, valamint a küldöttség azon következtetése is, hogy „az alap megfelelő módon képes kezelni a rehabilitáció, a megélhetés biztosítása és a hosszabb távú fejlesztés között váltakozó szükségleteket”; emlékeztet arra, hogy az alapot az Európai Unió 60 hónapos időtartamra szóló, 2019 júliusában lejáró szükséghelyzeti alapjaként hozták létre, amelynek meghosszabbítása hasznosnak tűnik, de ehhez a Parlament egyetértése szükséges;

41.  hangsúlyozza a klasszikus fejlesztési célkitűzésektől, például a szegénység felszámolásának célkitűzésétől való eltérés kockázatát, elismerve ugyanakkor, hogy ebben lehetőségek is rejlenek, például a fejlesztési célok gyorsabb végrehajtása vagy a nemzetközi válságra való gyors reagálás lehetősége;

42.  tudomásul veszi az Európai Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (EUTF) eredményeit; emlékeztet azonban arra, hogy az EUTF fejlesztési költségvetési sorokból származó forrásait nem szabad a migránsok jogait veszélyeztető biztonsági intézkedésekre fordítani; emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési együttműködés fő célkitűzésének a szegénység felszámolásának és a fenntartható fejlődésnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy az EUTF projektjeinek integrálniuk kell az emberi jogokat a programozás alapjaiba, és hozzá kell járulniuk az emberi jogoknak az érintett országokban történő érvényesítéséhez; határozottan javasolja a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának előmozdítását az EUTF programjaiban, valamint a legkiszolgáltatottabbak – köztük a gyermekek és a fogyatékossággal élő személyek – védelmét;

43.  megállapítja, hogy az Európai Számvevőszék(28) és a tizenegyedik EFA félidős értékelésének szerzői számos aggályt fogalmaztak meg az EUTF végrehajtását illetően:

–  a projektek végrehajtását illetően az EUTF-nek csak korlátozott hatása volt a folyamat felgyorsítására a hagyományos fejlesztési támogatáshoz képest;

–  aggodalmak az EUTF projektjeinek várható eredményessége és fenntarthatósága felől, valamint afelől, hogy az Unió szorosan figyelemmel tudja-e kísérni a végrehajtásukat;

–  az Észak-Afrikára és Afrika szarvára vonatkozó pénzügyi keretek nem rendelkeznek dokumentált kritériumokkal a projektjavaslatok kiválasztását illetően;

–  súlyos hibák merültek fel a teljesítmény mérését illetően;

–  nincs egyedi kockázatértékelési keret;

úgy véli, hogy ezen megállapítások tükrében az EUTF hozzáadott értéke erősen megkérdőjelezhető;

44.  úgy véli, hogy az operatív irányítás és a szakpolitikák kialakítása során elegendő helyi szintű felelősségvállalást és partneri részvételt kell biztosítani, elkerülendő a túl centralizált működési módot, amelyben a donoroknak juttatnak kiemelt szerepet, következetesen tiszteletben tartva ugyanakkor az eredményorientált gazdálkodás elvét;

45.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy megfelelő figyelmet kell fordítani a donorok koordinálásának, nyomon követésének és értékelésének rendszerszintű kérdésére egy rendszerszintűbb megközelítés révén, a vagyonkezelői alapok hatékonyságának garantálása érdekében;

Költségvetés-támogatás a partnerországoknak

46.  megjegyzi, hogy az EFA által 2017-ben finanszírozott költségvetés-támogatás összege 860,2 millió EUR volt, amelyből 703,1 millió EUR új kötelezettségvállalás volt (54 országra kiterjedően, 102 költségvetés-támogatási szerződéssel); megjegyzi, hogy a TOT-k esetében az EFA-kifizetések összege 2017-ben 57,7 millió EUR-t tett ki (11 ország számára, 15 költségvetés-támogatási szerződéssel); megállapítja, hogy 2017-ben a DG DEVCO leállította a költségvetés-támogatást két AKCS-országban, az egyikben az államháztartási gazdálkodás végrehajtásában való előrelépés hiánya, a másikban pedig a stabilitásorientált makrogazdasági politika és az államháztartási gazdálkodás átláthatóságának hiánya miatt;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az általános költségvetési rendelet 236. cikkének rendelkezései és a tizenegyedik EFA-ra alkalmazandó javasolt pénzügyi szabályzat 36. cikke közötti összhangot a harmadik országoknak nyújtandó költségvetés-támogatás felhasználására vonatkozó feltételek tekintetében; megjegyzi, hogy a tizenegyedik EFA-ra vonatkozó javasolt pénzügyi szabályzat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az általános költségvetési rendeletben, mégpedig azt, hogy a költségvetés-támogatás célja az Unió és az AKCS-országok vagy a TOT-k közötti szerződéses partnerség erősítése, többek között a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés támogatása és a szegénység felszámolása érdekében, ez utóbbi pedig nehézségeket okozhat az EFA szabályainak alkalmazása során;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy részletezze és tisztázza azon rugalmassági vagy értelmezési mozgástér pontos mértékét és jelentését, amelyet annak értékelése során alkalmaz, hogy teljesültek-e a partnerországoknak történő folyósításhoz szükséges általános támogathatósági feltételek az úgynevezett „differenciálás és a támogathatóság dinamikus megközelítése” tekintetében; aggodalmát fejezi ki az átutalt támogatások végső felhasználása és a nyomon követhetőség hiánya miatt az uniós alapoknak a partnerország költségvetési forrásaival való összevonását követően;

49.  úgy véli, hogy a költségvetés-támogatásnak ágazati szinten kell támogatnia a konkrét problémák megoldását, és azt szükség szerint ki kell egészítenie a kapcsolódó technikai segítségnyújtással;

50.  továbbra is aggodalommal tölti el az átutalt pénzeszközök végső felhasználása és e felhasználás nyomon követhetőségének esetleges hiánya az állami szektor gyenge, instabil vagy helytelen pénzügyi gazdálkodása esetében; felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós fejlesztési stratégia által érintett összes kormányzati területen támogatni kell a csalás és a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy továbbra is jelentős a források elsikkasztásának kockázata, és hogy a korrupció és a csalás a közpénzek kezelésének területével függ össze;

51.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg jobban és értékelje egyértelműen az egyes esetekben elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik a korrupció helyzetét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetés-támogatás esetleges felhasználása kapcsán olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk;

52.  üdvözli, hogy a Bizottság reaktív és következetes megközelítést alkalmazva 2017-ben és 2018-ban felfüggesztette két ország költségvetés-támogatását, mivel a támogathatósági kritériumok többé nem teljesültek; véleménye szerint a Bizottságnak folytatnia kell a konstruktív párbeszédet ezekkel az országokkal, és fel kell kínálnia a költségvetés-támogatás újraindításának lehetőségét, amennyiben az érintett országok végrehajtják a költségvetés-támogatási programban foglalt szükséges reformokat;

53.  rámutat, hogy erősíteni kell a megfelelő nyomonkövetési eszközöket, amelyekkel értékelhető, hogy a költségvetés-támogatás hogyan járult hozzá a belföldi bevételek hatékonyabb mozgósításához és a kapcsolódó reformokhoz; felkéri a Bizottságot, hogy a költségvetés-támogatási jelentéseiben nyújtson rendszeres tájékoztatást arról, hogy a költségvetés-támogatási szerződéseket hogyan használják fel a belföldi bevételek mozgósítására; megismétli azonban, hogy szigorúan nyomon kell követni az adókikerüléssel, az adókijátszással és az illegális pénzáramlással kapcsolatos kockázatokat;

Együttműködés nemzetközi szervezetekkel

54.  megállapítja, hogy a nemzetközi szervezetek által 2017-ben végrehajtott, több donor által finanszírozott projekteknek nyújtott EFA-kifizetések 812 millió EUR-t tettek ki;

55.  megjegyzi, hogy 2017-ben a Bizottság szerződéseket kötött az ENSZ ügynökségeivel több mint 411 millió EUR értékű hozzájárulásra az EFA-ból – melyek közül az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (166,33 millió EUR), a FAO (152,86 millió EUR) és az UNICEF (98,44 millió EUR) voltak a legnagyobb kedvezményezettek –, a Világbankkal kötött szerződések értéke pedig 92 millió EUR volt;

56.  megállapítja, hogy a DG DEVCO nem követi nyomon szisztematikusan a nemzetközi pénzügyi szervezetek működési teljesítményét és a vegyesfinanszírozási műveletek főbb szempontjait; felhívja a DG DEVCO-t, hogy javítsa a nemzetközi pénzügyi szervezetek által benyújtott jelentések minőségét, megfelelőségét és időszerűségét; ösztönzi a nemzetközi intézményeket – különösen a társfinanszírozott és a több donor által finanszírozott kezdeményezések esetében –, hogy az eredmények kezelésére használt keretrendszerüket közelítsék az Unióéhoz;

57.  megismétli, hogy a hatályos uniós jogszabályokkal összhangban biztosítani kell a nemzetközi szervezetek és a társadalmi szervezetek által végrehajtott projektekkel kapcsolatos adatok teljes körű átláthatóságát és hozzáférhetőségét, valamint az ellenőrzésre és a nyomon követésre vonatkozó egyértelmű szabályokat;

58.  üdvözli az Európai Számvevőszék 2018/35. sz. különjelentésében közzétett ajánlásait az uniós források nem kormányzati szervezetek általi felhasználása átláthatóságának javítására vonatkozóan, amelyekben többek között azt ajánlja, hogy a Bizottság javítsa számviteli rendszerében a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó információk megbízhatóságát, és hogy a Bizottság javítsa a nem kormányzati szervezetek által felhasznált forrásokra vonatkozóan gyűjtött információk minőségét; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi mandátum lejárta előtt hajtsa végre ezeket a javaslatokat;

Afrikai Békekeret

59.  sajnálja, hogy a külső finanszírozási eszközök félidős felülvizsgálata nem terjedt ki az Afrikai Békekeretre (APF), amelyet 2011 óta nem értékeltek megfelelően;

60.  felhívja a DG DEVCO-t, hogy a 2017. évi éves tevékenységi jelentésében foglalt, az Afrikai Békekerettel kapcsolatos fenntartásának megfelelően szigorúan ellenőrizze, hogy eredményesen végrehajtják-e mind a pénzügyi kockázatok, mind pedig a szabálytalan és jogszerűtlen kifizetések kockázatának mérséklésére bevezetett korrekciós intézkedéseket; ismételten felhívja a Bizottságot arra, hogy az EFA jogszerűtlen és szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme céljából folytassa a pilléren alapuló értékelés keretében tett erőfeszítéseit az Afrikai Békekeret irányítási és operatív monitoringrendszerének megerősítése érdekében;

61.  kiemeli a Számvevőszék alábbi negatív megállapításait az afrikai biztonsághoz nyújtott uniós támogatást illetően, amelyet gyakran az EFA-ból finanszíroznak:

–  a nigeri és mali belbiztonsági erők kapacitásának megerősítése lassú, és súlyos aggodalmak merülnek fel a felelősségvállalást és a fenntarthatóságot illetően(29);

–  az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet számára nyújtott uniós támogatás gyenge hatást ért el(30).

hangsúlyozza továbbá annak komoly veszélyét, hogy az Afrikai Békekeret révén az AMISOM misszióban részt vevő burundi katonák számára nyújtott uniós támogatás közvetve az uniós szankciókkal sújtott burundi rezsimet finanszírozza; emlékeztet arra, hogy a DG DEVCO éveken keresztül fenntartásokat fogalmazott meg az Afrikai Békekeret támogatására nyújtott kiadásait illetően;

Európai Fenntartható Fejlődési Alap

62.  tudomásul veszi ezen új beruházási eszköz közelmúltbeli elindítását a külső beruházási terv részeként annak érdekében, hogy további tőkeáttételi kapacitást biztosítson a magánszektor fejlesztési partnerségekbe történő befektetéseinek vonzása révén; úgy véli, hogy kellő figyelmet kell fordítani az addicionalitásra, valamint az irányítása során alkalmazott kritériumokra is annak elkerülése érdekében, hogy a fejlesztési finanszírozást a magánbefektetők irányába térítsék el, illetve saját érdekek vagy nyereségszerzés céljára használják fel;

Az EBB AKCS-beruházási kerete

63.  elismeri az EBB által az AKCS-országokban felállított prioritásokat, nevezetesen a fenntartható fejlesztési célok, az éghajlat-politika, az európai gazdaságdiplomácia és az ellenálló képesség támogatását; megjegyzi, hogy 2017-ben 39 projektet kezdeményeztek az AKCS-beruházási keret alapján összesen 1,5 milliárd EUR összegben, amelyből 549 millió EUR-t a helyi magánszektor fejlesztésére, 952 millió EUR-t pedig a társadalmi és gazdasági infrastruktúrára fordítottak;

64.  rámutat az alapos előzetes és utólagos értékelés elvégzésének fontosságára annak érdekében, hogy meg lehessen győződni a projektek fenntarthatóságáról, valamint arról, hogy azok valódi hozzáadott értéket biztosítanak gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben; megismétli, hogy semmilyen formában nem nyújtható támogatás a rendkívül szennyező technológiákkal kapcsolatos projektekhez;

65.  felszólít a potenciális helyi szereplők és közvetítők alapos vizsgálatára e szereplők és közvetítők azonosítása és kiválasztása során; felhívja az EBB-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a tevékenységei által érintett helyi közösségek és polgárok véleményét megfelelően kikérjék, és hogy független, hatékony panasztételi eljáráshoz férhessenek hozzá.

66.  szorgalmazza az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program Európán kívüli országokra, különösen a fejlődő országokra való kiterjesztését, a szükséges pénzügyi források biztosítása mellett;

67.  kiemeli a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatásának rendkívüli fontosságát, és szorgalmazza különösen olyan helyi megoldások kialakítását, amelyek segítik a finanszírozás hozzáférhetőbbé tételét, valamint a mikrohitelezés és a garanciarendszerek további erősítését;

68.  elismeri, hogy nincs olyan ország, amely anélkül fejlődött, hogy bővítette volna kereskedelmi kapcsolatait szomszédjaival és a világ többi részével; továbbra is ösztönzi a kereskedelmi tevékenységek támogatására szolgáló finanszírozást annak érdekében, hogy a fejlődő országok jelentősebb mértékben vehessenek részt a globális értékláncokban a jövőben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a digitális összeköttetés növekvő fontosságát annak érdekében, hogy a fejlődő országok kiegyensúlyozottabban részesülhessenek a globalizáció előnyeiből;

69.  hangsúlyozza a tiszta víz biztosításának és további szennyvízkezelő létesítmények építésének fontosságát;

70.  felhívja a figyelmet az energiaszegénység fejlődő országokban tapasztalt mértékére és következményeire, valamint az Unió e típusú szegénység csökkentésére irányuló erőteljes szerepvállalására; hangsúlyozza, hogy komoly és összehangolt erőfeszítésekre van szükség az érintett országok kormányai és érdekelt felei részéről az energiaszegénység csökkentése érdekében.

30.1.2019

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről

a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére

a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről

(2018/2177(DEC))

A vélemény előadója: Nirj Deva

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismerését fejezi ki az EU-nak az európai beruházási terv és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap sikeres elindításáért, amelyet 28 garanciaeszköz jóváhagyása kísér, összesen 1,54 milliárd EUR összegű garanciát biztosítva 2018 novemberéig, és amely várhatóan 17,5 milliárd eurónyi összberuházást mozdít majd elő; hangsúlyozza, hogy a végrehajtás eredményeiről még nem készült értékelés, és hogy korai lenne bármiféle következtetést levonni a hatály és az eszközök kiterjesztéséről; kiemeli a tizenegyedik EFA félidős értékelésének megállapítását, miszerint a vegyes finanszírozás csak az esetek 50%-ában mobilizál kiegészítő forrásokat; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság több eszközt javasolt a vegyes finanszírozás számára, a jövőbeli, 2021–2027-es finanszírozási időszakra vonatkozóan;

2.  üdvözli az EFA költségvetésbe való bevonását, amely szerepel a Bizottság jövőbeli Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközre (NDICI) vonatkozó javaslatában;

3.  kiemeli a köz- és magánszféra közötti partnerségekről (PPP-k) az Európai Számvevőszék által tett igen negatív megállapításokat(31), valamint a Számvevőszék azon ajánlását, hogy „ne ösztönözzék a köz-magán társulások intenzívebb és minél szélesebb körű alkalmazását” az Unión belül; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe ezt az ajánlást a köz- és magánszféra közötti partnerségek fejlődő országokban történő alkalmazása vonatkozásában, ahol a PPP-k sikeres végrehajtása még nehezebb, mint az Unión belül;

4.  aggodalmát fejezik ki a tizenegyedik EFA félidős értékelésének megállapításai miatt, amelyek azt állítják, hogy „fennáll a veszélye annak, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak olyan programoknak kell megfelelnie, amelyek eltérítik elsődleges céljától, a szegénység csökkentésétől, ami nehezen összeegyeztethető az Európai Fejlesztési Alap alapvető értékeivel, és veszélyezteti eredményességét”, hogy „a konzultációk ellenére csak ritkán veszik figyelembe a kormányok és a társadalmi szervezetek véleményét a programok kiválasztásánál (néhány jelentős kivétellel, például a csendes-óceáni térségben)”, valamint hogy „a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap programjainak készítésekor így felülről építkező megközelítést alkalmaztak a koncentráció elvének érvényesítésére, azonban ez a Cotonoui Megállapodásban lefektetett partnerségi elv rovására történt”; sajnálja, hogy a Bizottság eddig teljes mértékben figyelmen kívül hagyta ezeket a megállapításokat;

5.  emlékeztet a számvevőszéki különjelentésnek a Békou Vagyonkezelői Alapra vonatkozó főbb megállapításaira, köztük arra, hogy az alap felépítése megfelelő volt a Közép-afrikai Köztársaság vonatkozásában, és hogy hatása pozitív volt; hangsúlyozza, hogy ezt az értékelést nagymértékben megerősítették a Fejlesztési Bizottság 2018 februárjában a Közép-afrikai Köztársaságba látogató eseti küldöttségének megállapításai, valamint a küldöttség azon következtetése is, hogy „az alap megfelelő módon képes kezelni a rehabilitáció, a megélhetés biztosítása és a hosszabb távú fejlesztés között váltakozó szükségleteket”; emlékeztet arra, hogy az alapot az EU 60 hónapos időtartamra szóló, 2019 júliusában lejáró szükséghelyzeti alapjaként hozták létre, melynek meghosszabbítása hasznosnak tűnik, de ehhez az Európai Parlament egyetértése szükséges;

6.  tudomásul veszi az Európai Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (EUTF) eredményeit; emlékeztet azonban arra, hogy az EUTF fejlesztési költségvetési sorokból származó forrásait nem szabad a migránsok jogait veszélyeztető biztonsági intézkedésekre fordítani; emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési együttműködés fő célkitűzésének a szegénység felszámolásának és a fenntartható fejlődésnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy az EUTF projektjeinek integrálniuk kell az emberi jogokat a programozás alapjaiba, és hozzá kell járulniuk az emberi jogoknak az érintett országokban történő érvényesítéséhez; határozottan javasolja a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának előmozdítását az EUTF programjaiban, valamint a legkiszolgáltatottabbak – köztük a gyermekek és a fogyatékossággal élő személyek – védelmét;

7.  megállapítja, hogy az Európai Számvevőszék(32) és a tizenegyedik EFA félidős értékelésének szerzői számos aggályt fogalmaztak meg az EUTF végrehajtását illetően:

•  a projektek végrehajtását illetően az EUTF-nek csak korlátozott hatása volt a folyamat felgyorsítására a hagyományos fejlesztési támogatáshoz képest;

•  aggodalmak az EUTF projektjeinek várható eredményessége és fenntarthatósága felől, valamint afelől, hogy az Unió szorosan figyelemmel tudja-e kísérni a végrehajtásukat;

•  az Észak-Afrikára és Afrika szarvára vonatkozó pénzügyi keretek nem rendelkeznek dokumentált kritériumokkal a projektjavaslatok kiválasztását illetően;

•  súlyos hibák merültek fel a teljesítmény mérését illetően;

•  nincs egyedi kockázatértékelési keret;

úgy véli, hogy ezen megállapítások tükrében az EUTF hozzáadott értéke erősen megkérdőjelezhető;

8.  sajnálja, hogy a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA keretében 2017-ben elszámolt kiadásokat lényeges hibaszint jellemzi, és hogy a hibaarány emelkedik – ellentétben az Unió általános költségvetését jellemző hibaaránnyal; kiemeli, hogy hibák elsősorban a nemzetközi szervezetek és a tagállamok együttműködési ügynökségei által végrehajtott projektekhez kapcsolódó tranzakciók során fordulnak elő, és hogy a megvizsgált ilyen típusú tranzakciók esetében 36%-uknál merült fel számszerűsíthető hiba, ami nagyon sok; sürgeti a Bizottságot, hogy e megállapításokra válaszul készítsen részletes magyarázatot, és terjesszen elő egyértelmű tervet az Európai Parlament elé, amelyben felvázolja az e súlyos, aggodalomra okot adó helyzet orvoslásához szükséges lépéseket;

9.  sajnálja, hogy a DG DEVCO-nak 2012 óta minden éves tevékenységi jelentésben fenntartást kellett kiadnia az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek szabályszerűségéről, ami súlyos belső irányítási hiányosságokra utal;

10.  kiemeli a Számvevőszék által megfogalmazott negatív megállapításokat az afrikai biztonsághoz nyújtott uniós támogatást illetően, amelyet gyakran az EFA-ból finanszíroztak:

•  a nigeri és mali belbiztonsági erők kapacitásának megerősítése lassú, és súlyos aggodalmak merülnek fel a felelősségvállalást és a fenntarthatóságot illetően(33);

•  az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet számára nyújtott uniós támogatás gyenge hatást ért el(34).

hangsúlyozza továbbá annak komoly veszélyét, hogy az Afrikai Békekeret révén az AMISOM misszióban részt vevő burundi katonák számára nyújtott uniós támogatás közvetve az uniós szankciókkal sújtott burundi rezsimet finanszírozza; emlékeztet arra, hogy a DG DEVCO éveken keresztül fenntartásokat fogalmazott meg az Afrikai Békekeret támogatására nyújtott kiadásait illetően;

11.  ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az EU egyre nagyobb hangsúlyt fektet a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolatra, ami súlyos gondokat okoz a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást illetően, és felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alkalmazzanak sokkal óvatosabb megközelítést az afrikai biztonsághoz nyújtott uniós támogatás tekintetében;

12.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban az éhezés világszerte egyre nagyobb méreteket öltött, és napjainkban több mint 820 millió ember szenved krónikus alultápláltságban, ugyanakkor az EU és tagállamai által az élelmezés- és táplálkozásbiztonság terén nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás aránya a 2014. évi 8 %-ról 2016-ban 6 %-ra csökkent, a Bizottság által kezelt eszközök keretében az élelmezésbiztonságra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalások pedig jelentősen csökkentek 2017-ben;

13.  megjegyzi, hogy 2017-ben a Bizottság szerződéseket kötött az ENSZ ügynökségeivel több mint 411 millió EUR értékű hozzájárulásra az EFA-ból – melyek közül az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (166,33 millió EUR), a FAO (152,86 millió EUR) és az UNICEF (98,44 millió EUR) voltak a legnagyobb kedvezményezettek –, a Világbankkal kötött szerződések értéke pedig 92 millió EUR volt;

14.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az Egyesült Királyságnak a fejlesztésben betöltött fontos szerepére, az Egyesült Királyság távozását követően továbbra is fennmarad az Unió és az Egyesült Királyság közötti szoros kapcsolat, az ország távozásából eredő veszteségek minimalizálása érdekében;

15.  újólag megerősíti, hogy határozott fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság beterjesztett, az EFA-bizottság pedig elfogadott 2017-ben egy Eritreára vonatkozó nemzeti indikatív programot és egy éves cselekvési programot, miközben nem rendelkeztek meggyőző bizonyítékkal a tekintetben, hogy Eritreában reformokat vezettek volna be az emberi jogi helyzetet illetően, vagy javították volna azt; emlékeztet a Bizottság és a főképviselő azon kötelezettségvállalására, hogy rendszeresen tájékoztatják a Parlamentet e tekintetben.

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg jobban és értékelje egyértelműen az egyes esetekben elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik a korrupció helyzetét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetési támogatás esetleges használata miatt olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk;

17.  tekintettel a segélyezési módokat illetően a közvetlen támogatásokról a vagyonkezelői alapokra és a vegyes finanszírozásra – beleértve az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot is – való váltásra, felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy az Európai Parlamenttel fogadjanak el intézményközi megállapodást a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusban meghatározott politikai elvek alapján az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a parlamenti vizsgálatra vonatkozóan;

18.  üdvözli a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásra irányuló tárgyalások folyamatát az AKCS-EU keret fenntartása érdekében;

19.  kiemeli a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatásának rendkívüli fontosságát, és szorgalmazza különösen olyan helyi megoldások kialakítását, amelyek segítik a finanszírozás hozzáférhetőbbé tételét, valamint a mikrohitelezés és a garanciarendszerek további erősítését;

20.  szorgalmazza az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program Európán kívüli országokra, különösen a fejlődő országokra való kiterjesztését, a szükséges pénzügyi források biztosítása mellett;

21.  üdvözli az Európai Számvevőszék 2018/35. sz. különjelentésében közzétett ajánlásait az uniós források nem kormányzati szervezetek általi felhasználása átláthatóságának javítására vonatkozóan, amelyekben többek között azt ajánlja, hogy a Bizottság javítsa számviteli rendszerében a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó információk megbízhatóságát, és hogy a Bizottság javítsa a nem kormányzati szervezetek által felhasznált forrásokra vonatkozóan gyűjtött információk minőségét; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi mandátum lejárta előtt hajtsa végre ezeket a javaslatokat;

22.  az európai szomszédságpolitika példáját követve és a „többért többet” elvet bevezetve a fejlesztés ösztönzőkre épülő megközelítésére szólít fel; úgy véli, hogy minél eredményesebb és gyorsabb belső reformokat hajt végre egy adott ország a demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén, annál több támogatást kell kapnia az Uniótól;

23.  elismeri, hogy nincs olyan ország, amely anélkül fejlődött, hogy bővítette volna kereskedelmi kapcsolatait szomszédjaival és a világ többi részével; továbbra is ösztönzi a kereskedelmi tevékenységek támogatására szolgáló finanszírozást annak érdekében, hogy a fejlődő országok jelentősebb mértékben vehessenek részt a globális értékláncokban a jövőben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a digitális összeköttetés növekvő fontosságát annak érdekében, hogy a fejlődő országok kiegyensúlyozottabban részesülhessenek a globalizáció előnyeiből;

24.  hangsúlyozza a fejlődő országokban a jó kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság támogatását célzó finanszírozás növelésének fontosságát az elszámoltatható és átlátható intézmények előmozdítása, a kapacitásépítés támogatása, valamint a részvételen alapuló döntéshozatal és az információkhoz való nyilvános hozzáférés elősegítése érdekében;

25.  hangsúlyozza a tiszta víz biztosításának és további szennyvízkezelő létesítmények építésének fontosságát;

26.  felhívja a figyelmet az energiaszegénység fejlődő országokban tapasztalt mértékére és következményeire, valamint az EU efféle szegénység csökkentésére irányuló erőteljes szerepvállalására; hangsúlyozza, hogy erős és összehangolt erőfeszítésekre van szükség a kormányok és az érintett országok érdekelt felei részéről az energiaszegénység csökkentése érdekében.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mireille D’Ornano, Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Bogusław Sonik, Eleni Theocharous, Anna Záborská, Joachim Zeller, Željana Zovko

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Stefan Gehrold, Maria Noichl, Judith Sargentini

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

18

+

ECR

Eleni Theocharous

PPE

Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Stefan Gehrold, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Bogusław Sonik, Anna Záborská, Joachim Zeller, Željana Zovko

S&D

Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maria Noichl, Vincent Peillon, Elly Schlein

VERTS/ALE

Maria Heubuch, Judith Sargentini

0

-

 

 

3

0

EFDD

Mireille D'Ornano

GUE/NGL

Marina Albiol Guzmán, Lola Sánchez Caldentey

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.2.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Dennis de Jong, Tamás Deutsch, Martina Dlabajová, Luke Ming Flanagan, Ingeborg Gräßle, Jean-François Jalkh, Arndt Kohn, Georgi Pirinski, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Derek Vaughan, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Julia Pitera

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Rosa D’Amato, John Flack, Czesław Hoc, Edouard Martin

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

18

+

ALDE

Nedzhmi Ali, Martina Dlabajová

EFDD

Rosa D'Amato

GUE/NGL

Luke Ming Flanagan, Dennis de Jong

PPE

Tamás Deutsch, Ingeborg Gräßle, Julia Pitera, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Petri Sarvamaa, Joachim Zeller

S&D

Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Arndt Kohn, Edouard Martin, Georgi Pirinski, Derek Vaughan

VERTS/ALE

Bart Staes

4

-

ECR

John Flack, Czesław Hoc

ENF

Jean-François Jalkh

PPE

Tomáš Zdechovský

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

HL C 357., 2018.10.4., 315. o.

(2)

HL C 357., 2018.10.4., 323. o.

(3)

HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

(4)

HL L 287., 2010.11.4., 3. o.

(5)

HL L 344., 2013.12.19., 1. o.

(6)

HL L 156., 1998.5.29., 108. o.

(7)

HL L 317., 2000.12.15., 355. o.

(8)

HL L 247., 2006.9.9., 32. o.

(9)

HL L 210., 2013.8.6., 1. o.

(10)

HL L 191., 1998.7.7., 53. o.

(11)

HL L 83., 2003.4.1., 1. o.

(12)

HL L 78., 2008.3.19., 1. o.

(13)

HL L 58., 2015.3.3., 17. o.

(14)

HL C 357., 2018.10.4., 315. o.

(15)

HL C 357., 2018.10.4., 323. o.

(16)

HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

(17)

HL L 287., 2010.11.4., 3. o.

(18)

HL L 344., 2013.12.19., 1. o.

(19)

HL L 156., 1998.5.29., 108. o.

(20)

HL L 317., 2000.12.15., 355. o.

(21)

HL L 247., 2006.9.9., 32. o.

(22)

HL L 210., 2013.8.6., 1. o.

(23)

HL L 191., 1998.7.7., 53. o.

(24)

HL L 83., 2003.4.1., 1. o.

(25)

HL L 78., 2008.3.19., 1. o.

(26)

HL L 58., 2015.3.3., 17. o.

(27)

9/2018. sz. különjelentés: Köz-magán társulások az Európai Unióban: széles körben tapasztalhatóak hiányosságok, kevés előny valósult meg

(28)

32/2018. sz. különjelentés: „Az Európai Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kellően rugalmas, de nem elég célirányos eszköz”

(29)

15/2018. sz. különjelentés: A nigeri és mali belső biztonsági erők kapacitásának megerősítése: korlátozott és lassú a haladás

(30)

20/2018. sz. különjelentés: Az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezetnek nyújtott uniós támogatás: újra kell gondolni a hangsúlyokat

(31)

9/2018. sz. különjelentés: Köz-magán társulások az Európai Unióban: széles körben tapasztalhatóak hiányosságok, kevés előny valósult meg

(32)

A Számvevőszék 32/2018. sz. különjelentése

(33)

Az Európai Számvevőszék 15/2018. sz. különjelentése a nigeri és mali belső biztonsági erők kapacitásának megerősítéséről: korlátozott és lassú a haladás

(34)

20/2018. sz. különjelentés: Az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezetnek nyújtott uniós támogatás: újra kell gondolni a hangsúlyokat

Utolsó frissítés: 2019. március 15.Jogi nyilatkozat