Eljárás : 2018/2279(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0160/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0160/2019

Viták :

PV 14/03/2019 - 6
CRE 14/03/2019 - 6

Szavazatok :

CRE 14/03/2019 - 11.19
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0220

JELENTÉS     
PDF 258kWORD 78k
4.3.2019
PE 632.977v02-00 A8-0160/2019

Éves stratégiai jelentés a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről

(2018/2279(INI))

Fejlesztési BizottságKörnyezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Eleni Theocharous, Francesc Gambús

(Közös bizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 55. cikke)

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Éves stratégiai jelentés a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről

(2018/2279(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, a „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatra,

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC), a keretegyezmény részes feleinek 21., párizsi konferenciáján (COP 21) 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra, továbbá tekintettel arra, hogy Lettország és az Európai Bizottság 2015. március 6-án benyújtotta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez az EU és tagállamai tervezett nemzeti vállalásait,

–  tekintettel a 2015. július 13–16-án Addisz-Abebában megtartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság „Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, 2017. június 7-i közös nyilatkozatára(1),

–  tekintettel „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című, 2019. január 30-án közzétett vitaanyagára,

–  tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával foglalkozó magas szintű, többszereplős platformra és annak 2018. október 11-i együttes hozzájárulására, amely javasolja, hogy az Unió átfogó és átalakító erejű stratégiát dolgozzon ki és hajtson végre a fenntartható Európa 2030-ra történő elérésére vonatkozóan, amely iránymutatásként szolgál valamennyi uniós politikához és programhoz, továbbá amely egyaránt tartalmaz köztes és hosszú távú célkitűzéseket, és rögzíti Európa jövőképét a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend utáni fenntartható Európával kapcsolatban,

–  tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló 2019. évi, 2019. január 28-án közzétett bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programra(2),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló, 2015. május 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a fenntarthatóságot célzó uniós fellépésről szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására: a 2018. évi éves növekedési jelentés(8),

–  tekintettel „A világban az őslakos népeket érő jogsértések, beleértve a nagyarányú földszerzést” című, 2018. július 3-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „Az EU válasza a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre” című 2017. június 20-i tanácsi következtetésekre (10502/17),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 30-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0382),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Parlament 2018. november 20-i közös nyilatkozatára, amelynek címe „Egyesülve az egészséggel összefüggő fenntartható fejlődési célok gyorsabb elérése felé – senkit sem hagyunk hátra”,

–  tekintettel az Eurostat 2018. évi, a fenntartható fejlesztési célok felé történő uniós szintű előrehaladásról szóló nyomon követési jelentésére,

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fenntartható fejlesztési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók a civil társadalom szemszögéből” című, 2018. szeptember 19-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. október 18-i következtetéseire (EUCO13/18), amely kimondja, hogy az EU és tagállamai teljes mértékben elkötelezettek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és annak végrehajtása mellett, és amelyben az Európai Tanács üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy 2018-ban közzétegye az ezzel kapcsolatos vitaanyagot, amelynek alapján 2019-re létrejöhetne egy átfogó végrehajtási stratégia,

–  tekintettel a Tanács által 2018. június 25-én elfogadott, az ENSZ-ben és az ENSZ Közgyűlésének 73. ülésszakán képviselendő uniós prioritásokra (2018. szeptember – 2019. szeptember),

–  tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó többszereplős platform 2018. október 12-én közzétett hozzájárulására a Bizottság „A 2030-ig megvalósuló fenntartható Európa felé” című vitaanyagához,

–  tekintettel a migrációról szóló globális megállapodásra és a menekültekről szóló 2018. évi globális megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ tagállamai által az ENSZ harmadik katasztrófakockázat-csökkentési világkonferenciáján 2015. március 18-án elfogadott, a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre,

–  tekintettel az Európai Unió és az ENSZ „Megújított fejlesztési partnerség” című, 2018. szeptember 27-én kiadott közös közleményére(10),

–  tekintettel az Afrikai Unió, az Európai Unió és az ENSZ 2018. szeptember 23-án New Yorkban tartott harmadik háromoldalú találkozójának közös közleményére(11),

–  tekintettel az EU és az ENSZ 2018. szeptember 23-i közös sajtóközleményére(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0160/2019),

A.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend átalakító potenciállal bír, valamint egyetemes, nagyratörő, átfogó, oszthatatlan és egymáshoz kapcsolódó célokat fogalmaz meg, amelyek célja a szegénység felszámolása, a növekvő egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés elleni küzdelem, a jólét, a fenntarthatóság, a környezetért való felelősségvállalás, a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, a gazdasági, szociális és területi kohézió biztosítása, valamint a béke és a biztonság megerősítése; mivel a fenntartható fejlődési célok eléréséhez alapvető fontosságú a minden szintre kiterjedő, azonnali fellépés, valamint egy hatékony európai végrehajtási stratégia, nyomon követés és felülvizsgálati mechanizmus;

B.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok ambiciózus jövőképet képviselnek egy virágzóbb, inkluzív és a káros hatásoknak ellenállóbb világért; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend a demokrácia és a részvétel, a jó kormányzás, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás és a fenntarthatóság, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának alapvető uniós értékein alapul, mind Európán és a tagállamokon belül, mind világszerte; mivel a fenntartható fejlődési célok felé törekvés ezért természetes módon követi az Európai Unió azon terveit, hogy jobb, egészségesebb és fenntarthatóbb jövőt teremtsen Európa számára, amelyeknek az Unió stratégiai prioritásai közé kell tartozniuk ;

C.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok elérése kihívást jelent; mivel e 17 cél és a 169 célkitűzés megkívánják az Unió és tagállamai, az Európai Parlament, valamint a nemzeti parlamentek és a regionális és helyi hatóságok közötti koordinációt és a többszintű irányítási megközelítést, többek között a közvélemény, a civil társadalom és a magánszektor aktív és széles körű bevonására építve;

D.  mivel a szociális partnerek bevonása kezdettől fogva fontos szerepet játszott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok tekintetében, hogy ezáltal prioritásként jelenjen meg például a tisztességes munka, az egyenlőtlenségekkel szembeni küzdelem, valamint a civil társadalom részvétele; mivel kulcsfontosságú, hogy a szociális partnerek tevékenyen részt vegyenek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend előrehaladás felülvizsgálatának folyamatában és a végrehajtásában;

E.  mivel a Bizottság még nem alkotott átfogó stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtására irányulóan, amely felöleli az EU belső és külső politikáinak területeit, és részletes, 2030-ig meghatározott ütemtervet, célkitűzéseket és konkrét intézkedéseket tartalmaz, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Tanács kéréseinek megfelelően, továbbá nem foglalta bele a fenntartható fejlődési célokat mint átfogó keretrendszert a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2017-ben közzétett felülvizsgált iránymutatásaiba; mivel közös mutatókra és referenciaértékekre van szükség az ilyen stratégia végrehajtásának ellenőrzéséhez és rendszeres nyomon követéséhez, valamint a jelenlegi és a jövőbeli hiányosságok azonosításához;

F.  mivel a fenntarthatóság, valamint az éghajlatsemleges, körforgásos és társadalmilag befogadó gazdaságra való áttérés kulcsfontosságú ahhoz, hogy biztosítani lehessen az EU hosszú távú növekedését és versenyképességét, és csak úgy lehetséges, ha maradéktalanul tiszteletben tartjuk bolygónk tűrőképességének határait;

G.  mivel a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzus elismeri, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a fenntartható fejlődési célok eléréséhez nyújtott uniós hozzájárulás alapvető része, valamint hogy a fenntartható fejlődéshez holisztikus és horizontális szakpolitikai megközelítésmódra van szükség, ami végső soron a valamennyi szinten valamennyi érdekelt féllel partnerségben végzett kormányzás kérdése; mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend teljesítéséhez elengedhetetlen a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hathatós megvalósítása;

H.  mivel az Európai Unió szakpolitikai és kormányzati keretrendszere már tartalmaz bizonyos számú kötelező és nem kötelező szakpolitikai célt, referenciaértéket és mutatót, például a költségvetés, a szociális politika, az energia és az éghajlat területén, de ez nem áll össze átfogó, koherens és együttes szakpolitikai stratégiává;

I.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtásához szükséges a polgárok tudatosabbá válása;

J.  mivel az előzetes vizsgálatok és az utólagos értékelések nélkülözhetetlen eszközök ahhoz, hogy el lehessen kerülni az uniós politikák fenntartható fejlődésre és különösen a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatásait, és biztosítani lehessen kedvező hatásuk maximalizálását; mivel a teljes körű átláthatóság és elszámoltathatóság érdekében a vizsgálatokat és az értékeléseket közzé kell tenni;

K.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egyetemes menetrend, amelyet valamennyi országban végre kell hajtani; mivel az egyetemesség elve megkívánja, hogy minden ország mérlegelje, milyen hatással van fellépése a többiekhez viszonyítva, biztosítva ezáltal a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, amely – tekintettel az uniós politikák komplex voltára és széttagoltságára – komoly kihívást jelent az Unió számára;

L.  mivel a Bizottság a hetedik környezetvédelmi cselekvési program értelmében köteles értékelni az élelmiszerek és nem élelmiszer jellegű árucikkek uniós fogyasztásának globális környezeti hatását;

M.  mivel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) jelentős szerepet játszhat a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges hatékonyság elveit illető nyomon követés és elszámoltathatóság bizonyítékokon alapuló aspektusai tekintetében, valamint annak támogatásában, hogy azokat nemzeti szinten valamennyi szereplő teljesebb körűen végrehajtsa; mivel a GPEDC-nek gondoskodnia kell egyértelműen meghatározott csatornákról az OECD adományozóin kívüli egyes fejlesztési szereplők közötti együttműködéshez, ide számítva az új adományozókat, a civil társadalmi szervezeteket, jótékony magánszemélyeket, a pénzintézeteket és a magánszektor vállalatait is;

N.  mivel a fenntartható fejlődési célok finanszírozása rendkívüli kihívást jelent, amely amellett, hogy erőteljes politikai elköteleződést kíván meg az Uniótól és tagállamaitól, erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források) igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás alapvető fontosságú, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

O.  mivel – amint azt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend elismeri – a fenntartható fejlődési célok megvalósítása nemcsak az elegendő mértékű finanszírozáson múlik, hanem a nem pénzügyi jellegű fellépéseken is;

P.  mivel a belföldi források hatékony mozgósítása elengedhetetlen tényező a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend célkitűzéseinek elérése szempontjából; mivel a fejlődő országokat különösen érinti a társaságiadó-kijátszás és az adókikerülés;

Q.  mivel a civilizációnk előtt álló jelenlegi, rendkívül összetett kihívások közé tartozik a nemek közötti egyenlőtlenség, az éghajlatváltozás, az erőforrások fogyatkozása, a biológiai sokféleség csökkenése, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a légszennyezés, és a kényszerű migráció fokozódása; mivel ezek a kihívások összefüggenek egymással, és holisztikus választ igényelnek; mivel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje alapvető eszköze annak, hogy integrált és holisztikus módon foglalkozzunk ezekkel a globális kihívásokkal;

R.  mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul;

S.  mivel az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fóruma (HLPF) 2019 szeptemberében csúcstalálkozói szinten, az ENSZ Közgyűlésének égisze alatt ül össze, hogy számba vegye a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend általános végrehajtását, valamennyi fenntartható fejlődési cél vonatkozásában átfogóan áttekintve az előrehaladást, 2019 júliusában pedig miniszteri szinten, hogy felülvizsgálja a 4. (minőségi oktatás), 8. (tisztességes munka és gazdasági növekedés), 10. (csökkent egyenlőtlenségek), 13. (csökkenő egyenlőtlenségek), 16. (béke, jogérvényesülés és erős intézmények) és 17. (a célokkal kapcsolatos partnerségek) fenntartható fejlődési cél terén elért eredményeket, majd ezt követően évenkénti találkozókra kerül sor a 2019. évi tematikus felülvizsgálat során nem vizsgált eredmények felülvizsgálata érdekében;

T.  mivel az ENSZ-közgyűlés fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó csúcstalálkozója lehetőséget biztosít az EU és tagállamai számára, hogy átfogóan rámutassanak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok terén elért haladásukra;

U.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend ENSZ keretében végzett nyomon követése és felülvizsgálata során az EU nem mindig szavazott egységesen, különösen ami a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat illeti;

V.  mivel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum megfelelő teret biztosít az EU és tagállamai számára, hogy az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok révén felülvizsgálják a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend terén elért haladásukat, és vezető szerepet töltsenek be a hivatalos fejlesztési támogatás legnagyobb befizetőjeként, valamint a fenntarthatósági és környezetvédelmi politikák éllovasaként; mivel ezek az elvégzett önkéntes nemzeti felülvizsgálatok a fenntartható fejlődési célok terén elért haladás értékelésére és a meglévő hiányosságok és kihívások jelzésére szolgálnak;

W.  mivel az ODA kritikus szerepet játszik a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló menetrendjének végrehajtásában, különösen az alacsony jövedelmű országokban és azon országokban, amelyek szélsőséges szegénységgel és egyenlőtlenséggel küzdenek, feltéve, ha tiszteletben tartja a hatékony fejlesztés alapelveit, nevezetesen az egyes országok felelősségvállalását, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, az eredményorientáltságot és a társadalmi befogadást;

X.  mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend központi elve, hogy senkit nem szabad magára hagyni; mivel 2017-ben az EU népességének mintegy 22,5 %-a ki volt téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának, és az európaiak 6,9 %-a még mindig súlyos anyagi nélkülözésben él(13); mivel az egyenlőtlenségek számos társadalmi következménnyel járnak, jelentős különbségeket eredményezve a jólét és az életminőség tekintetében, többek között a szakmai lehetőségek és az egészségügyi ellátás területén;

Y.  mivel az Unióban továbbra is magas a gyermekek körében a szegénység és a társadalmi kirekesztés (2017-ben 26,4%); mivel a szociális jogok európai pillére kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy védelmezzék őket a szegénységgel szemben, valamint hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy célzott intézkedésekben részesüljenek az esélyegyenlőség javítása érdekében; mivel a gyermekek képzésébe való korai befektetés jelentős mértékben megtérül e gyermekek és a társadalom egésze számára, és kulcsfontosságú ahhoz, hogy a korai években meg lehessen törni a hátrányos helyzet ördögi körét;

Z.  mivel az elmúlt öt év során az EU haladást ért el szinte valamennyi fenntartható fejlődési cél tekintetében, és az EU-27 tagállamok közül hét szerepel a fenntartható fejlődési célok globális indexének rangsorában az első 10 között, és mivel az EU-27 tagállamok mindegyike az első 50 ország között van (156-ből)(14); mivel néhány tagállam már élen jár a fenntartható fejlődési célok végrehajtásában; mivel az EU azonban továbbra sem rendelkezik végrehajtási stratégiával a fenntartható fejlődési célokra vonatkozóan;

AA.  mivel az országok közötti és az országokon belüli nagymértékű és egyre fokozódó egyenlőtlenség jelentős társadalmi és gazdasági költségekkel jár; mivel az egyenlőtlenség egyértelműen ellentétes a fenntartható fejlődés célkitűzésével;

AB.  mivel egy bizottsági közlemény kifejezetten megemlítette, hogy a jogalkotás minőségének javítását eszközként fel kell használni a fenntartható fejlődési célok valamennyi szakpolitikai területen történő érvényesítéséhez(15);

AC.  mivel a HIV/AIDS, a vírushepatitis és a tuberkulózis az Európai Unióban és a szomszédos országokban való leküzdéséről szóló 2018. júliusi bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2018)0387) rámutat a vírushepatitisszel kapcsolatos felügyeleti adatok hiányosságaira és korlátaira, amelyek miatt nehéz értékelni, milyen messze vannak az uniós tagállamok a fenntartható fejlődési célokban szereplő célkitűzés megvalósításától;

AD.  mivel a Bizottság Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-i fehér könyve (COM(2017)2025) nem tartalmazta a fenntartható fejlődést vagy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet mint a jövőbeni Unió egyik vízióját vagy narratíváját;

AE.  mivel a „Minden gyermek részesüljön a fejlődésben a fenntartható fejlődési célok korszakában” című, 2018. márciusban közzétett UNICEF-jelentés megállapította, hogy 64 országban aggasztó módon hiányoznak az adatok, másik 37 ország pedig nem halad előre megfelelően a fenntartható fejlődési célok felé; mivel több mint félmilliárd gyermek él olyan országokban, amelyek nem képesek mérni a fenntartható fejlődési célok tekintetében elért haladást;

AF.  mivel a tisztes munka a méltányos és inkluzív növekedés alapja, valamint a fejlődés és a társadalmi előrelépés mozgatórugója; mivel az állást nem találók és a munkaképtelenek számára nyújtott szociális védelem mellett a tisztes munka kezeli az egyenlőtlenséget, és a társadalmi és gazdasági fejlődés jelentős hajtóereje;

Európa vezető szerepe az egyetemes értékek előmozdításának többoldalú együttműködési keretében az emberek, a bolygó és a jólét érdekében

1.  hangsúlyozza, hogy a világ előtt álló összetett globális kihívások olyan holisztikus és integrált választ tesznek szükségessé, amelyet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend képes megvalósítani;

2.  kiemeli, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend célja a mindenki számára elérhető jólét növelése, a bolygó és a méltányosság által szabott keretek között, amely alól senki se lehet kivétel, továbbá, hogy a fenntartható fejlődés négy alapvető pillérét (társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődés és kormányzás), átfogóan kell kezelni a fenntartható fejlődési célok eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott egyik alapvető célkitűzése, és annak központi szerepet kell játszania az Európa jövőjéről folyó vitában és a vonatkozó narratívában; hangsúlyozza továbbá, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának paradigmaváltáshoz kell vezetnie, és az EU átfogó hosszú távú gazdasági modelljévé kell válnia, amely felváltja a jelenlegi Európa 2020 stratégiát;

3.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása szorosan kapcsolódik az európai értékekhez és érdekekhez, és jelentős innovációt képvisel egy multilateralizmuson és nemzetközi együttműködésen alapuló világrend fellendítéséhez;

4.  rámutat arra, hogy valamennyi cél és célkitűzés esetében nemek és más jellemzők szerint szisztematikusan le kell bontani a releváns mutatókra vonatkozó adatokat;

5.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak tagállamaival, valamint azok helyi és regionális önkormányzataival együtt meg kell újítania azt a kötelezettségvállalását, hogy globális vezető szerepet töltsön be a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok végrehajtásában, összhangban a szubszidiaritás elvével és a nemzetközi partnereivel szoros együttműködésben; emlékeztet arra, hogy az EU politikai kötelezettségvállalását tükrözni kell a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben; hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendnek még jobban elő kell mozdítania a koordinált megközelítést az EU belső és külső fellépése és egyéb szakpolitikái között, valamint a globális fellépés uniós finanszírozási eszközei, illetve a fenntartható növekedés és fejlesztés iránti elkötelezettség közötti koherenciát;

6.  kitart amellett, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához hatékony együttműködésre van szükség uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, tiszteletben tartva a szubszidiaritás és az arányosság elvét; hangsúlyozza a környezetvédelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó tanácsadó testületek jelentőségét ezen együttműködés vonatkozásában, és véleménye szerint valamennyi kormányzati szinten meg kell erősíteni ezek bevonását;

7.  üdvözli, hogy számos tagállam és az EU-n kívüli partnerország jelentős erőfeszítéseket tett a fenntartható fejlődési i célok végrehajtására irányuló mechanizmusok és stratégiák kialakítása érdekében, továbbá azért, hogy integrálja őket szakpolitikáiba és irányítási kereteibe; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem dolgoztak ki ilyen mechanizmusokat, hogy tegyék ezt meg; hangsúlyozza, hogy az EU azáltal, hogy segíti és ösztönzi a harmadik országokat, hogy hasonló intézkedéseket hozzanak, hozzájárul a mindenki számára egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez; elismeri, hogy uniós szinten még mindig szükség van további javulásra;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fenntartható fejlődési célok szakpolitikáikon belüli horizontális megközelítéséről;

9.  elismeri, hogy 2015-ben az összes európai uniós és nem uniós ország elkötelezte magát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend mellett; úgy véli, hogy az Európa jövőjéről folyó vitával összefüggésben mérlegelni kell egy, a fenntartható fejlődési célok elérésére vonatkozó páneurópai keret kialakítását az EU tagállamai, az EGT-országok, az uniós társulási megállapodások aláírói, az uniós tagjelölt országok és a kilépését követően az Egyesült Királyság között; rámutat a parlamenti viták valamennyi szinten történő előmozdításának fontosságára;

10.  üdvözli a „Fenntartható Európa 2030-ra” című bizottsági vitaanyag közzétételét, amely három forgatókönyvet vázol fel arra vonatkozóan, hogy miként mozdíthatja elő az EU a fenntartható fejlődési célokat; támogatja az abban foglalt első forgatókönyvet, amely javaslatot tesz egy átfogó stratégiára a fenntartható fejlődési célok EU és tagállamok általi végrehajtása érdekében; meggyőződése, hogy Európa jövőjének összefüggésében egy ténylegesen fenntartható Európa a helyes út az uniós polgárok és a bolygó boldogulásához és jólétéhez;

11.  sajnálja, hogy a Bizottság még nem dolgozott ki integrált és holisztikus végrehajtási stratégiát a fenntartható fejlődési célok tekintetében;

12.  hangsúlyozza az ODA mint a szegénység felszámolásának kulcsfontosságú eszköze fontosságát, és emlékeztet az EU és a tagállamok által a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokra, többek között arra a célkitűzésre, hogy a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7% -át az ODA-ra fordítják, és a legkevésbé fejlett országoknak juttatják az ODA/GNI 0,15–0,20% -át; kéri az Uniót és tagállamait, hogy haladéktalanul erősítsék meg elkötelezettségüket arra, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-ával részt vesznek a hivatalos fejlesztési támogatásban, valamint fokozatosan növeljék az ODA-t, hogy egy egyértelműen kijelölt határidőn belül elérjék ezt a célt; kéri a tagállamokat, hogy készítsenek ellenőrizhető éves cselekvési terveket a hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos egyes célkitűzések megvalósításához; rámutat arra, hogy mivel az EU és a tagállamok kölcsönös felelőssége azon cél elérése, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás a GNI 0,7%-a legyen, a tagállamoknak a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament felé egyaránt elszámolási kötelezettséggel kell tartozniuk;

13.  elismeri, hogy meg kell védeni az egészségügyi eredményeket, és fel kell gyorsítani az előrehaladást a fenntartható fejlődési célok elérése felé; rámutat arra, hogy miközben a világ több fronton is figyelemreméltó eredményeket ért el az egészségügy terén, továbbra is számos kihívás áll fenn, ideértve azt, hogy kezelni kell a stabil országokban élők egészségi állapota és az instabil és ingatag körülmények között élők egészségi állapota tekintetében fennálló különbségeket, valamint az országokon belüli egészségügyi szakadékokat;

14.  elismeri, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend megerősítette, hogy a globális egészségügy politikai prioritás; véleménye szerint az egészséges lakosság elengedhetetlen a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához, a békés és befogadó társadalmak előmozdításához, valamint a környezet védelméhez; rámutat arra, hogy az egészségügy egyszersmind az előrehaladás egyik eredménye és jelzője, amely tükrözi számos cél és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egészének sikeres megvalósítását;

15.  hangsúlyozza, hogy összességében az Uniónak sikerült csökkentenie saját üvegházhatásúgáz-kibocsátását és leválasztani azt a gazdasági növekedésről, jelentősen hozzájárulva ezáltal a globális erőfeszítésekhez, figyelembe véve az uniós import és export kapcsán keletkező kibocsátást is(16); megjegyzi ugyanakkor, hogy uniós és világszinten egyaránt több erőfeszítésre van szükség;

A globális célok elérésére irányuló stratégiai és összehangolt uniós fellépés bővítése

16.  felhívja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan elemezze, milyen hiányosságok tapasztalhatók a meglévő politikák és azok végrehajtása terén, a szinergiák és következetlenségek kritikus területeinek azonosítása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul és világosan azonosítsa, milyen lépéseket kell megtenni 2030-ig a politikák, a jogszabályok, a statisztikák és a kategóriák szerinti adatgyűjtés, az irányítás és a végrehajtás tekintetében annak érdekében, hogy 2019 végére kialakuljon egy átfogó stratégia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítására irányulóan;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ambiciózus, átfogó és mindent felölelő stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásához, teljes körűen integrálva a fenntartható fejlődési célokat az Unió politikáiba és irányításába, iránymutatással szolgálva az uniós intézmények és a tagállamok számára ahhoz, hogy végrehajtsák, nyomon kövessék és felülvizsgálják a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet, és világos ütemtervet határozva meg célkitűzésekkel és határidőkkel; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez a stratégia foglalkozzon a fenntartható fejlődési célok közötti kapcsolatokkal;

18.  kéri Bizottságot, hogy fűzze szorosabbra az ENSZ-szel folytatott együttműködését, és felhívja az uniós tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ jelenleg zajló reformját, hogy ezáltal az ENSZ alkalmassá váljon a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtására;

19.  emlékeztet arra, hogy valamennyi fenntartható fejlődési cél releváns a gyermekek jogainak teljesülése szempontjából; rámutat annak fontosságára, hogy az Unió külső kapcsolatainak vonatkozásában teljesüljenek a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az Unió külső programjain belül a gyermekjogok tekintetében elért haladást, és készítsen róla jelentést;

20.  kéri a Bizottságot, amely a fenntartható Európa kiépítésének egyik alapvető eleme, hogy álljon élére egy olyan fenntartható élelmiszertermelési és -fogyasztási modell kialakításának, amely védelmet nyújt és megszünteti az élelmiszerrendszerek által az egészségre és környezetre gyakorolt nyomást, és gazdasági előnyökkel jár a mezőgazdasági termelők, a vállalatok és a polgárok számára;

21.  kéri a Bizottságot, hogy – a legfontosabb érdekelt felekkel minden szinten együttműködve – munkálkodjon az egészséges élet biztosításán és a jólét előmozdításán valamennyi életkorban, különösen annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás hozzáférhetőbb, megfizethetőbb, eredményesebb és fenntarthatóbb legyen, holisztikusabb módon kezelve a nem fertőző betegségek rizikófaktorait, megosztva a bevált gyakorlatokat, és erősítve az antimikrobiális rezisztenciához hasonló globális egészségügyi fenyegetések megelőzésére és kezelésére való képességet;

22.  kéri a Bizottságot, hogy amennyiben az fokozhatja a hatékonyságot és az eredményességet, hangolja össze az ENSZ-szel és partnereivel a programozási, finanszírozási és operatív politikákat, megközelítéseket és módszertanokat, javítva ezáltal a hatékonyságot számos közös prioritás vonatkozásában, ideértve a nemek közötti egyenlőséget, a reproduktív egészséget, az anyák, az újszülöttek, a gyermekek és a serdülők egészségét, az éghajlatváltozást és a környezetvédelmet, valamint az egyenlőtlenségek és a szegénység kezelését;

23.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend finanszírozásához kulcsfontosságú a méltányos adózás és az átláthatóság biztosítása, az adókikerüléssel és az adókijátszással szembeni küzdelem, a jogellenes pénzmozgások és az adóparadicsomok felszámolása, valamint a belföldi források mozgósításának fokozása; ismételten kéri annak vizsgálatát, hogy milyen továbbgyűrűző hatásokkal járnak a fejlődő országokra a nemzeti és az uniós adópolitikák, biztosítandó a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát;

24.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belül és világszerte kezelni kell a társadalmi és a gazdasági egyenlőtlenségeket, és elő kell mozdítani a nemek közötti egyenlőséget; emlékeztet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend alapelvére, miszerint „senkit nem hagyunk hátra”; ezért kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a leginkább marginalizálódott és legkiszolgáltatottabb társadalmi kategóriákra, biztosítva a teljes körű inkluzivitást;

25.  kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fenntartható globális értékláncokat azáltal, hogy a vállalatok ellátási láncának egészére összpontosítva bevezeti a kellő gondosság rendszerét, ami ösztönözné a vállalkozásokat a felelősségteljesebb beruházásokra, és előmozdítaná a szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezeteinek hatékonyabb végrehajtását, ideértve a korrupció elleni intézkedéseket, az átláthatóságot, az adókikerülés elleni fellépést és a felelősségteljes vállalati magatartást;

26.  úgy véli, hogy a fenntartható fejlődési céloknak a fenntartható fejlődésre és az inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia középpontjában kell állniuk; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni közös mutatókat, referenciaértékeket és célkitűzéseket, valamint a célkitűzésektől és céloktól való távolság elemzését, továbbá a szükséges intézkedéseket és végrehajtási eszközöket; hangsúlyozza, hogy az EU 2030-ig tartó stratégiájának fel kell vázolnia azt is, hogy mikor és hogyan fog az Unió fenntarthatósági hatásvizsgálatokat végezni a meglévő hiányosságok orvoslása, a meglévő politikák kiigazítása és új jogalkotási javaslatok kidolgozása, illetve a meglévő uniós jogszabályok felülvizsgálata érdekében, egyidejűleg európai és tagállami szinten egyaránt biztosítva a fellépések közötti koherenciát és a fellépések koordinálását; ezért kéri a Bizottságot és a Tanácsot – üléseik keretétől függetlenül –, hogy haladéktalanul folytassák ezt a munkát;

27.  úgy véli, hogy az európai szemeszterre irányuló munkába be kell vonni a Parlamentet, és azt hozzá kell igazítani a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez, és hogy a folyamatba fel kell venni egy fenntarthatósági ellenőrzést; ezért kéri a Bizottságot az európai szemeszter jelenlegi folyamatának további kiigazítására; hangsúlyozza, hogy ehhez különösen az lenne szükséges, hogy az európai szemeszter átfogóan figyelembe vegye a fenntartható fejlődési célok valamennyi dimenzióját;

28.  hangsúlyozza, hogy szükséges azonosítani a célok és a célkitűzések megvalósítása érdekében az egyes kormányzási szinteken megteendő lépéseket, ugyanakkor betartva a szubszidiaritás elvét; szorgalmazza az egyértelmű és koherens fenntartható fejlődési pályák kialakítását a megfelelő szinteken (nemzeti, szubnacionális, helyi) azon tagállamok tekintetében, amelyek ezt még nem tették meg; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a koherens megközelítés biztosítása érdekében iránymutatást kell nyújtania e folyamathoz; többszintű megközelítést kér a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának jobb megértése, az abban való magas fokú részvétel, valamint a megosztott felelősségvállalás érdekében;

29.  üdvözli az Eurostat második nyomonkövetési jelentésének közzétételét az Unión belüli fenntartható fejlődés témakörében, ami előrelépést jelent egy teljes értékű uniós nyomonkövetési mechanizmus létrehozása felé; sajnálja, hogy a jelentés nem tartalmazza az uniós jogszabályok harmadik országokra gyakorolt hatásának értékelését, és nem értékeli, hogy mekkora a távolság a jelenlegi eredmények, valamint a célok és célértékek elérése között;

30.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak integrált, eredményes és részvételen alapuló nyomonkövetési, elszámoltathatósági és felülvizsgálati keretet kell kialakítania a fenntartható fejlődési célok és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása és általános érvényesítése érdekében, amely a mutatók ENSZ által kialakított globális keretrendszerével összhangban információkat és releváns lebontott adatokat gyűjt nemzeti és szubnacionális szinten, miközben elismeri, hogy az Eurostat önmagában nem képes átfogóan meghatározni a fenntartható fejlődési célok terén elért előrelépés valamennyi dimenzióját; rámutat arra, hogy figyelembe kell venni a továbbgyűrűző hatásokat, valamint a célok egymáshoz kapcsolódó és egymástól elválaszthatatlan jellegét, és kéri, hogy az Eurostat kapjon megbízást arra is, hogy egyforma mutatókészlet alapján minden egyes tagállam vonatkozásában szisztematikusan készítsen jelentést a fenntartható fejlődési célok tekintetében elért teljesítményről;

31.  hangsúlyozza, hogy számos különféle mutatóra van szükség, amelyek nem pusztán gazdasági jellegűek, és amelyek megragadják a fenntartható fejlődési célok átalakító jellegét, különös tekintettel a szegénység kezelésére, annak valamennyi formáját illetően, továbbá amelyeket a fenntartható fejlődési célok elérése szempontjából releváns, lebontott adatok alapján kell mérni; hangsúlyozza, hogy az Eurostatnak ki kell alakítania külön mutatókészletet az előrehaladás mérésére a fenntartható fejlődési célok Unión belüli belső alkalmazására vonatkozóan a megfelelő kormányzati szinteken;

32.  rámutat arra, hogy az EU kulcsszerepet játszik a globális értékláncok átláthatóságára, elszámoltathatóságára és fenntarthatóságára vonatkozó normák erősítésében; hangsúlyozza, hogy az EU normatív és gazdasági hatalom, és ezért élen kell járnia a helyes gyakorlatok, valamint a világszintű szabályok kialakítása terén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák egy kötelező erejű ENSZ-egyezmény megtárgyalását a transznacionális vállalatok emberi jogi felelősségéről;

33.  kéri az uniós tagállamokat, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által meghatározott mutatókkal összhangban szolgáljanak adatokkal a vírushepatitis hathatós nyomon követéséhez, és kéri a Bizottságot, hogy „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” című 2016. novemberi közleményében tett kötelezettségvállalásnak megfelelően szorosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot;

34.  rámutat arra, hogy fel kell hívni a figyelmet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és az abban foglalt célok átalakító potenciáljára; emlékeztet arra, hogy a végrehajtási és a nyomonkövetési folyamatok során mindvégig be kell vonni a polgárokat és a civil társadalmi szervezeteket; kiemeli az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek fontos szerepét;

35.  kiemeli az átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság fontosságát a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend tekintetében elért uniós előrelépés nyomon követése során, és emiatt hangsúlyozza a társjogalkotók szerepét ebben a folyamatban; úgy véli, hogy egy, az EUMSZ 295. cikke szerinti kötelező érvényű intézményközi megállapodás megkötése megfelelő keretet teremtene az együttműködés számára ebben a tekintetben;

36.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák tovább a tájékoztatást és a polgárok tudatosságának növelését a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend teljes kibontakoztatásának szükségességével kapcsolatban;

37.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretet úgy kell orientálni, hogy illeszkedjen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez, és biztosítsa a fenntartható fejlődés általános érvényesítésének javítását valamennyi finanszírozási mechanizmusban és költségvetési tételben; kéri ezért a Bizottságot az elszámoltathatóság javítására annak érdekében, hogy a többéves pénzügyi keret révén kollektív eredményeket érjen el; megismétli a jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó álláspontját, amely kötelező félidős felülvizsgálatot szorgalmaz, amelyet a többéves pénzügyi keret működésének értékelése követ, figyelembe véve a fenntartható fejlődési célok tekintetében elért előrelépés értékelését; hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell a meglévő politikákra szánt tervezett pénzügyi keretösszegeket, biztosítandó a fenntartható fejlődéssel való összhangot;

38.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend időben történő és sikeres végrehajtásához lényegesen fel kell gyorsítani az Unión belüli zöld beruházást, innovációt és növekedést, és rámutat az innovatív és meglévő finanszírozási eszközök, köztük a zöld közbeszerzés szélesebb körű igénybevételének fontosságára, valamint a jelenlegi beruházási politika eltérő megközelítésének sürgető szükségességére, ideértve különösen a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését;

39.  üdvözli, hogy egyre nagyobb összegű intézményi és magántőkét fordítanak a fenntartható fejlődési célok finanszírozására, és rámutat egy szilárd fenntartható finanszírozási keretrendszer fontosságára, beleértve a bankok tőkekövetelményeinek kalibrálását és a magas szén-dioxid-kibocsátású eszközök prudenciális kezelését, a biztosítótársaságokra vonatkozó prudenciális szabályokat, valamint az intézményi befektetők és az eszközkezelők kötelezettségeinek aktualizálását;

A fenntartható fejlődési célok szakpolitikai koherenciája, koordinációja és általános érvényesítése

40.  hangsúlyozza a döntéshozó szerveken, a különböző szervezeteken és az érdekelt feleken, többek között a helyi önkormányzatokon és a civil társadalmi szervezeteken belüli és az ezek közötti jobb koordináció és együttműködés fontosságát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtása és a fenntartható fejlődést szolgáló nagyobb szakpolitikai koherencia elérése érdekében;

41.  üdvözli a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló 2019. évi bizottsági jelentés elfogadását és az arra irányuló törekvést, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia jobban beépüljön a fenntartható fejlődési célok megvalósításával kapcsolatos uniós megközelítésbe; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét rögzíti az EUMSZ 208. cikke, emellett alapvető fontosságú a fenntartható fejlődési célok megvalósításához is;

42.  elismeri a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia eszközei által az uniós döntéshozatal befolyásolása tekintetében elért előrelépést; további erőfeszítésekre szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a nem fejlesztési politikák vegyék figyelembe a fejlesztési célkitűzéseket a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia mechanizmusainak eredményeképpen;

43.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia egyik alapvető eleme és előmozdítója; határozottan javasolja, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos bevált gyakorlatokat és tanulságokat alkalmazzák a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia továbbfejlesztésénél és operatív szintű érvényesítésénél;

44.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy újból erősítsék meg a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia iránti elkötelezettségüket, amely jelentős hozzájárulás a fenntartható fejlődést szolgáló szélesebb körű szakpolitikai koherencia eléréséhez a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtására irányuló fellépéseik során; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherenciára irányuló mechanizmusokat valamennyi uniós intézményben és szakpolitikai döntéshozatalban meg kell erősíteni, továbbá biztosítani kell, hogy az elvet megfelelően tiszteletben tartsák a rendszeres előzetes hatásvizsgálatokban, valamint az elszámoltathatóságra és a hatásmérséklésre szolgáló megfelelő mechanizmusok bevezetése révén;

45.  véleménye szerint a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia azt jelenti, hogy a jövőben valamennyi vonatkozó politikát és valamennyi európai szintű pénzügyi és nem pénzügyi eszközt a fenntartható fejlődési célok elérését szem előtt tartva kell kialakítani, végrehajtani és nyomon követni, és ezért a Bizottságnak valamennyi szinten mihamarabb ki kell alakítania a szükséges szakpolitikai képességeket;

46.  sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el a nyomon követésre irányuló cselekvési tervet, összhangban a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia külső értékelésének ajánlásaival, amelyek világos szabályok elfogadására hívnak fel a koncepció megvalósítása érdekében; ismételten kéri, hogy külön-külön kerüljenek meghatározásra az egyes uniós intézmények felelősségi körei a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítése tekintetében;

47.  ismételten kéri, hogy az Európai Tanács szintjén vitassák meg a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát annak érdekében, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend céljainak elérése érdekében lendületet kapjon mechanizmusainak végrehajtása; úgy véli, hogy – amint arra a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia külső értékelése is rámutatott – csak az EU politikai szándékával lehet jelentős hatást gyakorolni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megközelítésének előmozdítására és eredményességére;

48.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia előmozdításával kapcsolatos, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített jogi kötelezettségvállalásra – az Uniónak proaktívan párbeszédet kell kezdenie a fejlődő országokkal és régiókkal az őket esetlegesen érintő jelentős szakpolitikai kezdeményezések megvitatása és mérlegelése céljából;

49.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az uniós intézmények élen járjanak és kiigazítsák saját irányításukat, lehetővé téve a fenntartható fejlődési célok munkájukban való általános érvényesítését; kéri a Bizottságot, hogy a legmagasabb szinten koordinálja a fenntartható fejlődési célokat egy, az elnöki kabinethez rendelt külön projektcsoporttal, amely együttműködik valamennyi uniós biztossal és a főigazgatóságok képzett kapcsolattartóival; rámutat arra, hogy az Unió helyzetéről szóló beszédben utalni kellene a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának helyzetére; sürgeti, hogy ehhez hasonlóan a Parlament is gondoskodjon a fenntartható fejlődési célok koherens módon történő általános érvényesítéséről a bizottságaiban;

50.  üdvözli az Általános Ügyek Tanácsa keretében a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel foglalkozó munkacsoport létrehozását; a szakpolitikai koherencia biztosítása érdekében kéri a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó koordinációs és együttműködési mechanizmusok létrehozását a Parlamentben, a Tanácsnál és a Bizottságnál, valamint az intézmények között; hangsúlyozza, hogy ezeket a mechanizmusokat a fenntartható Európa 2030-ra történő megteremtésére irányuló intézményközi megállapodással világos keretbe kell foglalni és meg kell határozni, mivel a három intézmény közötti koherens politikai folyamatok kritikus jelentőségűek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend sikeres végrehajtása szempontjából; felszólít arra, hogy mindhárom intézményt vonják be a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő platform jövőbeli munkájába és kiemeli annak fontosságát, hogy valamennyi érintett felet vonják be ebbe a platformba, ideértve a civil társadalmi szervezeteket is;

51.  úgy véli, hogy az ENSZ partnerségekkel kapcsolatos 17. fenntartható fejlődési céljával összhangban fejleszteni kell a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó meglévő, több érdekelt felet tömörítő platform szerepét, és be kell illeszteni egy hivatalos és intézményközi konzultációs keretrendszerbe;

52.  hangsúlyozza a fejlesztési együttműködés szerepét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend fejlődő országokon belüli végrehajtásának támogatásában; üdvözli a fenntartható fejlődési célok általános érvényesítését a fejlesztéspolitikáról szóló új európai konszenzusban; emlékeztet arra, hogy továbbra is a szegénység felszámolásának (1. cél) kell lennie az uniós fejlesztési együttműködés elsődleges célkitűzésének; rámutat arra, hogy az 1. és a 2. fenntartható fejlődési cél elválaszthatatlanul összekapcsolódik egymással; ismételten hangsúlyozza, hogy a végrehajtás jelenlegi üteme és köre az előrelépések ellenére valószínűsíthetően nem fogja előmozdítani a 2. cél megvalósításához szükséges átalakító erejű változást; fokozott erőfeszítésekre hív fel a 2. fenntartható fejlődési célnak a 2017. évi magas szintű politikai fórum általi tematikus felülvizsgálatában foglalt ajánlások nyomon követése érdekében;

53.  ismételten szorgalmazza a fenntartható fejlődési célok megvalósításának valamennyi szakpolitikai területen történő általános érvényesítését; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlődési célokat érvényesítse a minőségi jogalkotási programjában, és hangsúlyozza az abban rejlő lehetőségeket, hogy a minőségi jogalkotás eszközeit stratégiai módon használják fel az uniós szakpolitikák 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel való koherenciájának a Bizottság általi független értékeléséhez és a Bizottság fejlesztési együttműködési politikájához; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a minőségi jogalkotási programra vonatkozó iránymutatásokat, valamint erősítse tovább és kövesse nyomon a rendszeres előzetes értékeléseit, hogy ezáltal a fenntartható fejlődési célok végrehajtása során biztosítsa a szakpolitikai intézkedések teljes koherenciáját, miközben előmozdítja a szinergiákat, a járulékos előnyök szerzését és a kompromisszumok elkerülését, uniós és tagállami szinten egyaránt;

54.  felszólít a bizottságok közötti koordinációra a Parlamentben, annak érdekében, hogy ellenőrizzék és kövessék nyomon a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendben meghatározott kötelezettségvállalások EU általi végrehajtását;

55.  kéri az európai parlamenti Elnökök Értekezletét és Bizottsági Elnökök Értekezletét, hogy értékeljék a Parlament jelenlegi struktúrájának megfelelőségét, biztosítandó, hogy az képes legyen valamennyi szakpolitikai területen átívelően hatékonyan és átfogóan nyomon követni a fenntartható fejlődési céloknak az EU belső és külső politikáiban történő megvalósítása érdekében végzett munkát;

56.  kéri a Parlamentet, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak egy fenntarthatóságról szóló közös nyilatkozaton, amely a következő jogalkotási ciklus többéves intézményközi prioritásai között rögzíti a fenntartható fejlődési célokat;

57.  a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend jobb általános érvényesítése és az eredmények biztosítása szempontjából hangsúlyozza a rendszeres és megfelelő előzetes hatásvizsgálatok, valamint az utólagos értékelések jelentőségét; rámutat annak fontosságára, hogy értékeljék a politikák rövid és hosszú távú következményeit, valamint a fenntartható fejlődéshez való potenciális hozzájárulásukat; emlékeztet a Szerződésben foglalt azon kötelezettségre, hogy minden olyan szakpolitikában, amely hatással lehet a fejlődő országokra, figyelembe kell venni a fejlesztési együttműködés céljait;

58.  rámutat a hazai források mozgósításának alapvető jelentőségére a fejlődő országok tekintetében annak érdekében, hogy meg lehessen valósítani a fenntartható fejlődési célokat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) „World Investment Report 2015 – Reforming International Investment Governance” (Az UNCTAD 2015-ös globális befektetési jelentése – A nemzetközi beruházások szabályozásának reformja) című jelentésének(17) becslései szerint a fejlődő országok évente legalább 100 milliárd USD összegű társaságiadó-bevételtől esnek el a nagyvállalatok általi adókikerülés miatt; ezzel összefüggésben üdvözli a „Collect More – Spend Better: Achieving Development in an Inclusive and Sustainable Way” (Gyűjtsünk többet, költsük okosabban: az inkluzív és fenntartható fejlesztés felé) című, 2015. október 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot (SWD(2015)0198), amelynek célja e probléma kezelése; ugyanakkor sajnálja, hogy nem történtek konkrét intézkedések az említett bizottsági stratégia végrehajtásának biztosítására; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a hazai források mozgósítását célzó vezérprogramra, amely biztosítja, hogy több adóbevételt lehessen begyűjteni, és hogy lehetővé váljon a fenntartható fejlődési célok finanszírozása;

59.  kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a helyi szereplőket mint a fenntartható fejlődés előmozdítóit, és kéri a nemzeti parlamentek, valamint a regionális és helyi önkormányzatok erőteljesebb részvételét a fenntartható fejlődési célok megvalósításának valamennyi szakaszában, a tervezéstől kezdve a programozáson át az értékelésig és a nyomon követésig; kéri továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a fenntartható fejlődési célok megvalósítására szolgáló hatékony szakpolitikai kezdeményezések és stratégiák kidolgozásához, végrehajtásához és nyomon követéséhez a városoknak és a helyi önkormányzatoknak nyújtott támogatását;

60.  üdvözli a magánszektor fokozódó bevonását annak érdekében, hogy segítse a fenntartható fejlődési célok megvalósítását; hangsúlyozza egy olyan környezet megteremtésének fontosságát, amely elősegíti az állami és a magánszektor közötti új kezdeményezéseket és partnerségeket, és amely ösztönzi a vállalatokat arra, hogy üzleti stratégiáikat összehangolják a fenntartható fejlődési célkitűzésekkel;

61.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ becslései szerint évente 5–7 billió USD-t kitevő beruházásra van szükség a fenntartható fejlődési célok megvalósításához; ezért rámutat a beruházások mozgósításának szükségességére, és üdvözli az e tekintetben az EU külső beruházási tervében rejlő potenciált;

Önkéntes nemzeti felülvizsgálatok és a 2019. évi uniós jelentéstétel az ENSZ-közgyűlés magas szintű politikai fóruma számára

62.  ösztönzi a tagállamokat az előrelépés rendszeres és átfogó felülvizsgálatára, és ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek még nem vállalták az önkéntes nemzeti felülvizsgálatot, hogy a 2030-as menetrenddel összhangban tegyék ezt meg, azok a tagállamok pedig, amelyek már előterjesztettek egy önkéntes nemzeti felülvizsgálatot, határozzanak meg ütemtervet a jövőbeni rendszeres önkéntes nemzeti felülvizsgálatokhoz;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen elemezze a tagállamok önkéntes nemzeti felülvizsgálatát a haladás és a bevált gyakorlatok értékelése érdekében; felszólít továbbá arra, hogy elemezzék a legkevésbé fejlett országok önkéntes nemzeti felülvizsgálatait a szükségletek azonosítása, a hiányosságok orvoslása, valamint a támogatás és az együttműködés fokozása érdekében, és szorosan működjenek együtt az OECD-n belül a fenntartható fejlődési célok sikeres végrehajtási stratégiáira és a belső és külső politikai fellépésekre vonatkozó kölcsönös szakértői felülvizsgálati mechanizmusok kidolgozása, valamint a bevált gyakorlatok jobb cseréje és a negatív külső továbbgyűrűző hatások jobb nyomon követése érdekében;

64.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban a partnerországokkal folytatott szakpolitikai párbeszédek, a nemzeti fejlesztési tervek és az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok alapján terjesszék ki a fejlesztési együttműködés közös tervezését és közös végrehajtását, kellően figyelembe véve az országok felelősségvállalását és a többi fejlesztéshatékonysági alapelvet;

65.  kiemeli a magas szintű politikai fórum szerepét a fenntartható fejlődési célok nyomon követésében és felülvizsgálatában; határozottan támogatja az Unió azon kötelezettségvállalását, hogy önkéntes felülvizsgálatot hajt végre a magas szintű politikai fórumon; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az EU vezető szerepét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend kidolgozása és végrehajtása tekintetében, és terjesszen elő átfogó integrált jelentést az összes fenntartható fejlődési célról; hangsúlyozza, hogy az uniós jelentéseknek, köztük a fejlődő országoknak nyújtott uniós támogatásról szóló soron következő közös összefoglaló jelentésnek ki kell térnie a jelenlegi helyzet és a hiányosságok elemzésére is;

66.  kéri a Bizottságot, hogy a magas szintű politikai fórum folyamatában állítsa magát példaként a többiek elé; kéri a Bizottságot, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása felé vezető úton működjön együtt harmadik országokkal, többek között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságán keresztül;

67.  évenkénti európai fórum megszervezését szorgalmazza a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban, a magas szintű politikai fórum előkészítéseként, lehetővé téve a külső érdekelt felek és a civil társadalmi szervezetek, valamint a parlamenti képviselők részvételét és a közöttük folytatott párbeszédet a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról;

68.  üdvözli a magas szintű politikai fórum csúcstalálkozói szintű ülését, amelyre az ENSZ-közgyűlés égisze alatt kerül sor 2019 szeptemberében és azt követően későbbi csúcstalálkozókon annak céljából, hogy számba vegyék valamennyi fenntartható fejlődési cél végrehajtását a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egészének vonatkozásában, és elvárja, hogy az Unió játsszon vezető szerepet a csúcstalálkozón; megjegyzi, hogy a tagállamok által elért eredmények – többek között az adott fenntartható fejlődési céltól, valamint a nemzeti kiemelt céloktól és célkitűzésektől függően – eltérőek; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, valamint hogy végrehajtásukat illetően integrált és átfogó rendszerszintű megközelítést kell követni;

A közelgő mélyreható felülvizsgálat tárgyát képező fenntartható fejlődési célokra való összpontosítás a 2019. évi magas szintű politikai fórumon

69.  üdvözli a 4. (minőségi oktatás), 8. (tisztességes munka és gazdasági növekedés), 10. (csökkenő egyenlőtlenségek), 13. (éghajlatváltozás elleni fellépés), 16. (béke, jogérvényesülés és erős intézmények) és 17. (a célokkal kapcsolatos partnerségek) fenntartható fejlődési célok közelgő mélyreható felülvizsgálatát, és elvárja, hogy az Unió teljes mértékben és átfogóan járuljon hozzá a felülvizsgálathoz; várakozással tekint a többi fenntartható fejlődési cél jövőbeli mélyreható felülvizsgálatai elé, melyekre az elkövetkező években kerül majd sor, ugyanakkor hangsúlyozza a 2030-ig tartó menetrend oszthatatlan voltát és a célok összekapcsoltságát;

70.  ismételten kiemeli, hogy a minőségi oktatás és az alapfokú oktatáshoz való egyetemes hozzáférés (4. fenntartható fejlődési cél) elengedhetetlen a fenntartható fejlődés és az önfenntartó társadalmak megvalósításához, valamint a fiatalok szerepvállalásának és foglalkoztathatóságának biztosításához; elismeri, hogy a minőségi oktatás sok tagállamban magas prioritást élvező terület, és hangsúlyozza, hogy a műszaki képzés és a szakképzés alapvető fontosságú a fiatalok foglalkoztathatósága és a szakképzettséget igénylő munkahelyekhez való hozzáférés szempontjából; sajnálja ugyanakkor, hogy az Unión belül és kívül továbbra is egyenlőtlenségek állnak fenn az oktatás területén a város és a vidék, valamint a nemek vonatkozásában; ezért további beruházásokat szorgalmaz az oktatás és a kapcsolódó infrastruktúra minőségének javítására, különös tekintettel az Unión belül a legkevésbé fejlett régiókra, illetve az Unión kívül a legkevésbé fejlett országokra;

71.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési együttműködési politikáikban és (közös) programozásukban szisztematikusabban foglalkozzanak a 8. fenntartható fejlődési cél (fenntartható növekedés és foglalkoztatás) alá tartozó célkitűzésekkel; további hozzájárulásokra szólít fel a 8. fenntartható fejlődési cél elérése érdekében, a termelési kapacitások fejlesztésétől kezdve a jövedelemtermelésen, az iparosításon, a fenntartható fogyasztási és termelési szerkezeten át a kereskedelemig, a magánszektor fejlesztéséig, az üzleti környezetig, az infrastruktúráig és az idegenforgalomig;

72.  elismeri a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, szövetkezeteknek, inkluzív üzleti modelleknek és kutatóintézeteknek a növekedés, a foglalkoztatás és a helyi innováció előmozdításában betöltött szerepét; felszólít az egyenlő versenyfeltételek előmozdítására, ami kedvez a fenntartható beruházásnak, az iparosításnak, az üzleti tevékenységeknek, többek között a felelősségteljes vállalati magatartásnak, a pénzügyeknek és az adózásnak, a tudománynak, a technológiának, a kutatásnak és az innovációnak, hogy ezáltal ösztönözni lehessen és fel lehessen gyorsítani a belföldi gazdasági és humán fejlődést, valamint hogy ezáltal járuljanak hozzá a hosszú távú fenntartható növekedéshez a fenntartható fejlődési célokkal és a Párizsi Megállapodással összhangban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék új üzleti modellek megjelenését, és hogy használják ki az új technológiákat, köztük a mesterséges intelligenciát;

73.  rámutat arra, hogy a magánszektor kulcsszerepet tölt be a fenntartható fejlődési célok felé történő előrehaladásban, különösen az inkluzív növekedést erősítő felelős és fenntartható beruházások révén, valamint azáltal, hogy előmozdítja a felelős üzleti magatartást, és elkötelezi magát mellette; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a beruházásbarát szakpolitikai keretek szükségességét, többek között a fenntarthatósági teljesítménymutatók és követelmények fontosságát annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a fenntarthatósági kockázatok befektetési döntéshozatalban való figyelembevételét és a jogállamiság érvényesülését;

74.  elismeri, hogy az uniós kutatási, fejlesztési és innovációs központok és inkubátorok fontosak a fenntartható fejlődés struktúráinak támogatásához; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kutatók és az üzleti világ közötti kapcsolatok erősítését, hogy megoszthassák egymással bevált gyakorlataikat, és elősegíthessék az innovációt; hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció támogatásának ki kell egészülnie a beruházás stratégiai megközelítésével, amely lehetővé teszi, hogy az innovatív megoldások eljussanak a piacra, mivel ezekhez gyakran tőkeintenzív és nagy kockázatú beruházásokra van szükség;

75.  kéri a Tanácsot, hogy a jövőbeni ESZA+-ra és a szükséges pénzügyi előirányzatok elkülönítésére vonatkozó álláspontjának kialakításánál tartsa szem előtt a fenntartható fejlődési célokat; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célok Unión belüli sikeres megvalósítása a megfelelő forrásokkal alátámasztott ambiciózus politikákon múlik;

76.  sajnálja, hogy még mindig jelentős különbségek vannak az uniós tagállamok között a 10. fenntartható fejlődési cél elérése tekintetében, ami a jövedelmi egyenlőtlenségek, valamint az életkoron, nemen, fogyatékosságon, etnikai hovatartozáson, származáson, valláson és gazdasági helyzeten alapuló egyenlőtlenségek csökkentését illeti, valamint más olyan tényezők tekintetében, amelyek javíthatják a társadalmi kohéziót, továbbá hogy az országokon belül és az országok között, valamint az Unión belül és kívül továbbra is fennállnak és növekednek az egyenlőtlenségek; gyorsabb előrehaladásra szólít fel a növekvő különbségek csökkentése és a mindenkit megillető esélyegyenlőség előmozdítása tekintetében, közvetlenül segítve a veszélyeztetett csoportokat és a leginkább rászorulókat az inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedés és a humán fejlődés érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a 10. fenntartható fejlődési célra vonatkozó felülvizsgálatába foglaljon bele többek között jobb kritériumokat a gazdasági egyenlőtlenségeket illetően;

77.  tudomásul veszi, hogy az EU és az összes tagállam aláírta és ratifikálta a Párizsi Megállapodást, és hogy a legtöbb tagállam – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend mellett – nemzetközi együttműködésének kulcsfontosságú pilléreként említi a Párizsi Megállapodást, egyes tagállamok pedig prioritásnak tekintik az éghajlatváltozással és annak hatásaival szembeni küzdelmet (13. fenntartható fejlődési cél); kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak kommunikációs stratégiákat és fellépéseket annak érdekében, hogy növeljék az éghajlatváltozással szembeni fellépés iránti lakossági és politikai támogatást, és tudatosítsák az éghajlatváltozással szembeni küzdelem járulékos előnyeit, ideértve a javuló levegőminőséget és közegészséget, a természeti erőforrások megőrzését, a gazdasági növekedést és a magasabb foglalkoztatottságot, a jobb energiabiztonságot, valamint az energiaimport költségeinek csökkenését;

78.  kéri a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egészének az éghajlatváltozásra vonatkozó Párizsi Megállapodással összehangoltan és koherens módon történő végrehajtását, ideértve azt, hogy sürgősen pótolni kell a globális felmelegedés korlátozásához hiányzó forrásokat, és fokozni kell az alkalmazkodásra irányuló fellépéseket és finanszírozást; emlékeztet az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy 2014–2020-as költségvetése legalább 20%-át (azaz mintegy 180 milliárd EUR-t) az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordít, többek között a külső és a fejlesztési együttműködési politikái révén;

79.  sajnálja, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által a 1,5 °C-os globális hőmérséklet-növekedés káros hatásairól és a 2 °C-os növekedéshez kapcsolódó hatások súlyosságának jelentős különbségéről szóló különjelentésben bemutatott egyértelmű és átfogó tudományos bizonyítékok ellenére a Párizsi Megállapodás részes felei mindeddig nem fokozták az éghajlatváltozással kapcsolatos ambíciójukat; üdvözli a kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködést, valamint a harmadik országok szén-dioxid-piacainak és a regionális szén-dioxid-piacoknak az összekapcsolását; kéri az Uniót, hogy ösztönözze piaci alapú kibocsátáscsökkentési rendszerek bevezetését a feltörekvő gazdaságokban és a fejlődő országokban; megjegyzi, hogy ez a globális kibocsátások csökkentését szolgálja, költségmegtakarítást és működési hatékonyságot eredményez, és korlátozza a kibocsátásáthelyezés kockázatát azáltal, hogy világszinten egyenlő versenyfeltételeket teremt;

80.  hangsúlyozza, hogy globális szinten kell enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait és globális szinten kell alkalmazkodni hozzájuk, rámutat arra, hogy a fejlődő országok alapvető szerepet játszanak a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és az addisz-abebai cselekvési program megvalósításában, és hogy sürgősen segíteni kell ezeket az országokat abban, hogy teljesítsék nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikat; ennek vonatkozásában üdvözli, hogy a nemrégiben létrehozott Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) keretében prioritás az éghajlatváltozás elleni küzdelem, és az alap célja az állami és a magánszektor beruházásainak mozgósítása az afrikai partnerországokban és az EU szomszédságában;

81.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak tovább kell haladnia azon az úton, amely elvezet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, klímasemleges, erőforrás-hatékony és biológiailag sokféle gazdasághoz, teljes mértékben megfelelve az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének és a 17 fenntartható fejlődési célnak, annak érdekében, hogy csökkentse a természeti erőforrások túlzott kiaknázására támaszkodó fenntarthatatlan tendenciákat, valamint a biológiai sokféleségnek a fenntarthatatlan fogyasztási és termelési módokból adódó csökkenését; kiemeli annak fontosságát, hogy az Unió gyorsítsa fel azon kezdeményezéseit, amelyek célja a felelősségteljes és fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítása, miközben vezető szerepet tölt be a körforgásos gazdaságra való átállás terén;

82.  ismételten rámutat a demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok egyetemes értékeire mint a fenntartható fejlődés előfeltételeire, a 16. fenntartható fejlődési célban (békés és befogadó társadalmak) megfogalmazottak szerint; mélyen sajnálja ugyanakkor, hogy világszinten továbbra is elterjedtek a fegyveres konfliktusok és az erőszak; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos országban nincs előrelépés a jogállamiság erősítése és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés terén; emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzusban elkötelezték magukat amellett, hogy átfogó megközelítést alkalmaznak a konfliktusok és a válságok vonatkozásában, az instabilitásra és a humánbiztonságra összpontosítva, egyidejűleg elismerve, hogy kapcsolat áll fenn a fenntartható fejlődés, a humanitárius fellépés, a béke és a biztonság, valamint az instabil és konfliktusok sújtotta államokra való különös odafigyelés között; hangsúlyozza, hogy a békés és befogadó, az igazságszolgáltatáshoz mindenki számára hozzáférést biztosító társadalmakra vonatkozó célnak olyan uniós külső fellépésben kellene testet öltenie, amely – a helyi szereplők támogatása révén – fokozza az ellenálló képességet, előmozdítja a humánbiztonságot, erősíti a jogállamiságot és kezeli a biztonság hiányából, az instabilitásból és a demokratikus átmenetből adódó összetett kihívásokat;

83.  hangsúlyozza, hogy az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés leküzdése, a béke előmozdítása, a részvételi demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok célkitűzéseinek az uniós fejlesztési politika minden területén érvényesülniük kell;

84.  üdvözli az EU arra irányuló törekvéseit, hogy maximalizálja a koherenciát és szinergiát alakítson ki a különböző politikák között annak érdekében, hogy erősítse a végrehajtás eszközeit, és lendületet adjon a fenntartható fejlődést célzó globális partnerségnek;

85.  hangsúlyozza, hogy az inkluzív és méltányos oktatás, a tudomány, a technológia és az innováció a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának rendkívül fontos eszközei, és elismeri, hogy javítani kell az irányítást ebben az ágazatban; sajnálja, hogy a tudományos közösség potenciális hozzájárulását mindeddig nem mozdították elő maradéktalanul; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát és a társadalmi kihívásokat jobban be kell építeni a Horizont 2020-ba és a jövőbeli kutatási keretprogramokba; emlékeztet arra, hogy elő kell segíteni a fejlődő országokba irányuló érdemi technológiatranszfer mechanizmusait,

86.  kéri a Bizottságot, hogy a nyílt hozzáférésű adatokról és a közszféra információiról szóló irányelvben meghatározott nagy értékű adatkészletek körébe vegye fel a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos adatokat, és ösztönözze a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlődési célokról szóló valamennyi jelentést szabad licenccel tegyék közzé;

87.  rámutat az energia, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés területén a harmadik országok részvételét lehetővé tevő meglévő és jövendő uniós programok és eszközök, köztük a Horizont és a LIFE programok teljes körű kihasználásának jelentőségére;

88.  olyan uniós költségvetést szorgalmaz, amely elsődleges célnak tekinti a fenntartható fejlődést; emlékeztet arra, hogy az adócsalással és az adókijátszással szembeni küzdelem a szolidaritásra épülő fejlesztés körébe tartozó kérdés;

89.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési céloknak az élelmezés, a mezőgazdaság, az energia, az anyagok, a városok, valamint az egészségügy és a jólét területén történő elérése több mint 10 billió EUR összegű piaci lehetőségeket nyithatna meg(18); ugyanakkor rámutat arra, hogy az erőforrás-hatékony gazdaság megteremtésére irányuló uniós törekvések megvalósításához az Uniónak és tagállamainak élen kell járnia a tudomány, a technológia és a korszerű infrastruktúra tekintetében;

90.  rámutat arra, hogy az ellátási láncok egyre összetettebbé válására és globalizálódására tekintettel harmadik országokban is fontos előmozdítani a magas szintű fenntarthatósági előírások alkalmazását;

°

°  °

91.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az OECD-nek és az ENSZ-nek.

(1)

HL C 210., 2017.6.30., 1. o.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).

(3)

HL C 353., 2016.9.27., 2. o.

(4)

HL C 76., 2018.2.28., 45. o.

(5)

HL C 86., 2018.3.6., 2. o.

(6)

HL C 224., 2018.6.27., 36. o.

(7)

HL C 334., 2018.9.19., 151. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0077.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0279.

(10)

http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-5927_en.htm

(11)

http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-5882_en.htm

(12)

http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-5870_en.htm

(13)

Az Eurostat 2017. évi, 2018. október 16-i adatai.

(14)

„Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyag, 7. oldal (https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/rp_sustainable_europe_hu_v2_web.pdf).

(15)

Az Európai Bizottság közleménye „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért: Európai fellépés a fenntarthatóságért (COM(2016) 0739).

(16)

A Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményét támogató mélyreható elemzés (COM(2018)0773).

(17)

http://unctad.org/en/PublicationChapters/wir2015ch0_KeyMessage_en.pdf

(18)

A Business and Sustainable Development Commission (Vállalatfejlesztéssel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottság) „Better Business Better World” című jelentése, 2017. január.


INDOKOLÁS

Az ENSZ szintjén a magas szintű politikai fórumon (HLPF) minden év júliusában lezajlik a fenntartható fejlődési célok elérése felé tett előrehaladás nyomon követése és felülvizsgálata, az állam- és kormányfők szintjén pedig négyévente; az utóbbira első ízben 2019 szeptemberében kerül sor.

Az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2019-ben közösen jelentést tesz a stratégiához kapcsolódó uniós erőfeszítésekről, az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok mellett, amelyet szinte már valamennyi uniós tagállam elvégzett. E saját kezdeményezésű stratégiai jelentés, amelyet a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság közösen készített, hozzá kíván járulni az uniós helyzetértékeléshez.

A jelentés közel négy évvel azt követően született, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet az ENSZ-tagállamok állam- és kormányfői ünnepélyesen elfogadták, illetve több évnyi tárgyalást követően, amelyben az Európai Unió vezető szerepet játszott. A fenntartható fejlődési célok fontos innovációk a multilateralizmus keretében és az ENSZ rendszerében, és a folyamatban lévő ENSZ-reform, valamint a hosszú távú politikai tervezés jelentős átalakításának fő mozgatórugói számos országban világszerte. A millenniumi fejlesztési célokkal ellentétben a fenntartható fejlődési célok egyetemesek, átfogók és összefüggenek egymással. Így az EU és tagállamai számára következményekkel járnak európai, nemzeti – belföldi, regionális és helyi – szinten és nemzetközi szinten egyaránt.

A közös jelentés elfogadására irányuló kezdeményezés abból a meggyőződésből ered, hogy a Parlamentnek hallatnia kell a hangját egy olyan időszakban, amikor az emberek, a bolygó és a jólét érdekében – az éghajlatváltozás elleni küzdelemért, a szolidaritásért és a békéért – folytatott többoldalú együttműködés nem magától értetődő. A magas szintű politikai fórumon való részvétel céljával 2018 júliusában indított közös ad hoc küldöttségben egyértelműen kiderült, hogy szükséges a két bizottság közötti szorosabb együttműködés és a Parlament fokozottabb bevonása a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend Európában és azon túl való előmozdítása érdekében.

Ez a jelentés annál is inkább időszerű, mivel a Bizottság közös összefoglaló jelentést készít a fejlődő országoknak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásának keretében nyújtott uniós támogatásról, az uniós tagállamokkal együttműködve. Lehetővé teszi továbbá a Parlament számára, hogy reagáljon a „Fenntartható Európa 2030-ig” című bizottsági vitaanyagra, kellő időben az uniós vezetők 2019. májusában tervezett nagyszebeni csúcstalálkozóján napirendre kerülő tanácsi következtetések és viták előtt, amelyek Európa jövőjére reflektálnak. A társelőadók úgy vélik, hogy a fenntartható fejlődési célok inspirációt és útmutatást nyújthatnak az EU által az elkövetkező évekre kitűzött célok eléréséhez, illetve annak eldöntéséhez, mire helyezze a hangsúlyt.

Mivel a fenntartható fejlődési célok és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben szereplő 169 célkitűzés közül sok közvetlenül érinti az Unió hatásköreit és feladatait a nemzeti, regionális és helyi hatóságokén kívül, azok végrehajtásához ezért valódi, többszintű irányítási megközelítésre van szükség. A társelőadók meg vannak győződve arról, hogy a fenntartható fejlődési célok hatékony végrehajtásához valódi többszintű kormányzási megközelítésre van szükség a nyilvánosság, a civil társadalom és a magánszektor aktív és széles alapokon nyugvó bevonásával.

Az alkalmazási kör tekintetében a társelőadók átfogó és stratégiai megközelítést javasolnak a fenntartható fejlődési célok végrehajtására vonatkozóan, ideértve a jobb koordinációt és a közös irányítást. Jelentésünk célja, hogy segítsen az Európai Uniónak a fenntartható fejlődési célok végrehajtására vonatkozó, mindenre kiterjedő, 2030-ig szóló uniós stratégia kidolgozásában, valamint hogy előmozdítsa az uniós szakpolitikákba és irányítási mechanizmusokba való integrálásukat. Egy ilyen átfogó európai fenntartható fejlődési stratégiának, amely a szakpolitikai hiányosságok elemzésén és a céloktól való távolság értékelésén alapul, konkrét célkitűzéseket, célokat, mutatókat és intézkedéseket kell felvázolnia, amelyek szükségesek ahhoz, hogy európai szinten javuljon a szakpolitikai koordináció és a szakpolitikai koherencia a fenntartható fejlődés érdekében. A fenntartható fejlődési célok általános érvényesítése és integrálása érdekében a társelőadók támogatják a minőségi jogalkotási eszközök stratégiai használatát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend uniós szakpolitikai koherenciájának értékelése és biztosítása érdekében, egyúttal előmozdítva a szinergiákat, kihasználva a járulékos előnyöket és elkerülve a kompromisszumokat mind uniós, mind tagállami szinten. A jelentés által lefedett, egyformán fontos kérdések a megfelelő nyomon követés, az arányos elszámoltathatóság és a hatékony felülvizsgálati mechanizmusok, továbbá az elért haladás értékelése javításának mikéntjéről szólnak.

Fontos, hogy a jelentés hozzá kíván járulni a 2019-ben esedékes felülvizsgálathoz és jelentéstételhez. Ez háromféle módon fog megvalósulni, amelyeket tekintetbe kell venni:

•  néhány kiválasztott és korlátozott számú fenntartható fejlődési cél tematikus felülvizsgálata a júliusi magas szintű politikai fórumon, konkrétan a 4. (minőségi oktatás), 8. (tisztességes munka és gazdasági növekedés), 10. (csökkenő egyenlőtlenségek), 13. (éghajlatváltozás elleni fellépés), 16. (béke, jogérvényesülés és erős intézmények) és 17. (a célokkal kapcsolatos partnerségek) fenntartható fejlődési cél felülvizsgálata;

•  az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok, amelyek a bevált gyakorlatok és az előrehaladás értékelésének fontos eszközei, amelyeket az uniós intézmények szisztematikusabban is értékelhetnek;

•  az EU jelentéstétele a fenntartható fejlődési célok ez évi végrehajtásáról és a teljesítésükhöz való hozzájárulásról.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.2.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

57

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pilar Ayuso, Beatriz Becerra Basterrechea, Ivo Belet, Biljana Borzan, Lynn Boylan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Nirj Deva, Stefan Eck, Bas Eickhout, Francesc Gambús, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Enrique Guerrero Salom, Jytte Guteland, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Anneli Jäätteenmäki, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Jo Leinen, Linda McAvan, Susanne Melior, Norbert Neuser, Massimo Paolucci, Bolesław G. Piecha, Julia Reid, Elly Schlein, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Bogusław Sonik, Eleni Theocharous, Adina-Ioana Vălean, Anna Záborská, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Frank Engel, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Ádám Kósa, Cécile Kashetu Kyenge, Gesine Meissner, Maria Noichl, Alojz Peterle, Keith Taylor, Babette Winter, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Georges Bach, Heinz K. Becker, Edward Czesak, Bogdan Andrzej Zdrojewski


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

57

+

ALDE

Beatriz Becerra Basterrechea, Gerben-Jan Gerbrandy, Anneli Jäätteenmäki, Gesine Meissner

ECR

Edward Czesak, Nirj Deva, Arne Gericke, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, Eleni Theocharous

GUE/NGL

Lynn Boylan, Stefan Eck, Anja Hazekamp, Kateřina Konečná

PPE

Pilar Ayuso, Georges Bach, Heinz K. Becker, Ivo Belet, Birgit Collin-Langen, Frank Engel, Francesc Gambús, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Ádám Kósa, Alojz Peterle, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Bogusław Sonik, Adina-Ioana Vălean, Anna Záborská, Bogdan Andrzej Zdrojewski

S&D

Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Enrique Guerrero Salom, Jytte Guteland, Cécile Kashetu Kyenge, Jo Leinen, Linda McAvan, Susanne Melior, Norbert Neuser, Maria Noichl, Massimo Paolucci, Elly Schlein, Babette Winter, Damiano Zoffoli, Carlos Zorrinho

VERTS/ALE

Bas Eickhout, Martin Häusling, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Keith Taylor

1

-

EFDD

Julia Reid

1

0

EFDD

Sylvie Goddyn

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. március 8.Jogi nyilatkozat