Eljárás : 2019/0818(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0046/2019

Előterjesztett szövegek :

A9-0046/2019

Viták :

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0094

<Date>{06/12/2019}6.12.2019</Date>
<NoDocSe>A9-0046/2019</NoDocSe>
PDF 363kWORD 108k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>a Tanácsnak az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezéséről szóló tanácsi ajánlásról</Titre>

<DocRef>(C9‑0173/2019 – 2019/0818(NLE))</DocRef>


<Commission>{ECON}Gazdasági és Monetáris Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Irene Tinagli</Depute>

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT
 1. MELLÉKLET: Isabel Schnabel ÖNÉLETRAJZA
 2. MELLÉKLET: Isabel Schnabel KÉRDŐÍVRE ADOTT VÁLASZAI
 ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a Tanácsnak az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezéséről szóló tanácsi ajánlásról

(C9‑0173/2019 – 2019/0818 (NLE))

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Tanács 2019. november 8-i ajánlására (13651/2019)[1],

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0173/2019),

 tekintettel az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására[2],

 tekintettel eljárási szabályzata 130. cikkére,

 tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0046/2019),

A. mivel az Európai Tanács 2019. november 14-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Isabel Schnabelnek az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává 2020. január 1-jétől nyolc évi időtartamra történő kinevezéséről;

B. mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, valamint az EKB-nak a Szerződés 130. cikkéből következő teljes függetlensége követelménye szempontjából – a javasolt jelölt képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megismerhette a jelölt életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megismerhette a jelölt életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C. mivel a bizottság a továbbiakban – 2019. december 3-án – meghallgatta a jelöltet, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

D. mivel az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak tizenkilenc elnökéből áll, amelyek pénzneme az euró; mivel ez utóbbiak eddig mindig férfiak voltak;

E. mivel a Parlament többször hangot adott elégedetlenségének az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjainak kinevezési eljárásával kapcsolatban, és e tekintetben az eljárások javítására szólított fel; mivel a Parlament kérte, hogy kellő időben kapja meg az előválogatott jelöltek legalább két nevet tartalmazó, a nemek közötti egyensúlynak eleget tevő listáját;

F. mivel a Parlament 2019. szeptember 17-én kedvező véleményt adott a Tanács azon ajánlásáról, hogy Christine Lagarde-ot nevezzék ki az Európai Központi Bank első női elnökévé;

G.  mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak az Európai Központi Bank Kormányzótanácsában; mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem vették komolyan ezt a kérést, és felszólítja a nemzeti és uniós intézményeket, hogy a következő jelölések során aktívan törekedjenek a nemek közötti egyensúly elérésére;

H. mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

1. kedvező véleményt nyilvánít az Isabel Schnabelnek az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának.

 


 

1. MELLÉKLET: Isabel Schnabel ÖNÉLETRAJZA

2019. november

Teljes változat: https://www.finance.uni-bonn.de/members/schnabel/vita/

 

A pénzügyi közgazdaságtan professzora

Pénzügyi és Statisztikai Intézet

Bonni Egyetem

53012 Bonn

Németország
Telefon: +49-(0) 228 / 73 9202

E-mail: isabel.schnabel@uni-bonn.de

Internet: http://www.finance.uni-bonn.de/schnabel
Twitter: @Isabel_Schnabel

Személyes adatok

Születési idő 1971. augusztus 9.

Születési hely Dortmund, Németország

Születési név Gödde

Állampolgárság Német

Gyermekek: Három gyermek (2004, 2006, 2008)

 

Jelenlegi munkakör: A pénzügyi közgazdaságtan professzora (W3) , Közgazdaságtan Tanszék, Bonni Egyetem, 2015 decembere óta

A német Gazdasági Szakértői Tanács (Sachverständigenrat zur Begutachtung der gesamtwirtschaftlichen Entwicklung) tagja 2014 júniusa óta.

Az „ECONtribute — Market & Public Policy” (piac és közpolitika) 2126. kiválósági központ (Bonni és Kölni Egyetemek) szóvivője 2019 januárja óta

2019 októbere óta a Francia-német Gazdasági Szakértői Tanács társelnöke

2007 szeptembere óta a bonni Max Planck Közösségi Javak Kutatóintézetének tudományos munkatársa,

 A Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (CEPR) „pénzügyi közgazdaságtan” programterületének tudományos munkatársa 2015 januárja óta (2006 decembere óta társult tag).

Tudományos munkatárs és a bonni és kölni Reinhard Selten Intézet igazgatótanácsának tagja 2017 áprilisa óta

Kutatási területei Banküzemtan (a bankok működésének stabilitása és szabályozása, „a csődhöz túl nagy” bankok, rendszerkockázat)

Nemzetközi pénzügyek (pénzügyi válságok, pénzügyi integráció, tőkeáramlások)

Gazdaságtörténet (pénzügyi válságok és intézmények)

Pénzügyi jog és közgazdaságtan

Egyetemi karrier és oktatás

2009. március – 2015. november pénzügyi közgazdaságtan professzora (W3), jogi, menedzsment és közgazdasági kar, Johannes Gutenberg Egyetem, Mainz

2007. április – 2009. február:  pénzügyi közgazdaságtan professzora (W2), jogi, menedzsment és közgazdasági kar, Johannes Gutenberg Egyetem, Mainz

2004. május – 2007. augusztus  a bonni Max Planck Közösségi Javak Kutatóintézetének tudományos (posztdoktori) főmunkatársa,

2004. szeptember – 2005. március Posztdoktori vendégprofesszor, Harvard Egyetem, Közgazdaságtudományi Tanszék, Cambridge, USA

2003. február – 2004. április A közgazdaságtan docense, Közgazdaságtudományi Tanszék, Mannheimi Egyetem

2003. február Disszertáció (Dr. rer. pol.), Közgazdaságtudonányi Tanszék, Mannheimi Egyetem (summa cum laude), a disszertáció címe: „Makrogazdasági kockázatok és pénzügyi válságok – Történeti perspektíva”, első tanácsadó: Martin Hellwig

1998–2003 Doktori tanulmányok a Mannheimi Egyetem Közgazdaságtudományi Tanszékén a Német Kutatási Közösség (Deutsche Forschungsgemeinschaft, DFG) „pénzpiaci allokáció” programja keretében

 Kutatási és oktatási asszisztens a Mannheimi Egyetem Közgazdaságtudományi és Gazdaságelméleti Karának vezetője (Martin Hellwig) mellett

1998. november  Közgazdasági diploma („Diplom-Volkswirtin”), Mannheimi Egyetem (osztályelsőként) 

1997–1998 Ph.D. tanulmányok, Közgazdaságtudományi Tanszék, Kaliforniai Egyetem, Berkeley, USA (egy év)

1995–1997 Közgazdaságtani tanulmányok, Közgazdaságtudományi Tanszék, Mannheimi Egyetem

1995 Orosz nyelvtanulás, Szentpétervár, Oroszország (egy félév)

1994–1995 Közgazdaságtani tanulmányok, Sorbonne (Párizs I.), Párizsi Egyetem, Franciaország (egy félév)

1992–1994 Közgazdaságtani tanulmányok, Közgazdaságtudományi Tanszék, Mannheimi Egyetem

1990–1992  Szakmai képzés, Banküzemtan („Banklehre”), Deutsche Bank, Dortmund

1990 Középiskolai érettségi („Abitur”)

Egyéb szakmai tevékenységek (csak a jelenlegi tevékenységek)

2019. november óta az IZA (Institute of Labor Economics) és a Deutsche Post Stiftung tudományos tanácsadó testületének tagja

2019. június óta Az Európai Rendszerkockázati Testületszakmai tanácsadó bizottságának alelnöke (2015. március óta tag)

2017. január óta Elnökhelyettes a Deutsche BundesbankKutatási Adat- és Szolgáltatási Központja (Forschungsdaten- und Servicezentrum, FDSZ) tudományos tanácsadó testületében (2016. június óta tag)

2016. április óta A pénzügyi szolgáltatásokat ellenőrző szövetségi hivatal (Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht, BaFin) tanácsadó testületének (Fachbeirat) elnöke (2008. január óta tag)

2014. március óta A CESifo hálózat tagja

2013. május óta A pénzügyi szolgáltatásokat ellenőrző szövetségi hivatal (Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht, BaFin) igazgatótanácsának tagja

2012. július óta Az Európai Gazdasági Kutatási Központ (ZEW) tudományos tanácsadó testületének tagja, Mannheim (jelenleg inaktív)

Főbb kitüntetések 

2019 óta Az Észak-rajna-vesztfáliai Tudományos, Bölcsészettudományi és Művészeti Akadémia tagja

2018 óta A Berlin-brandenburgi Tudományos és Bölcsészettudományi Akadémia tagja

2018 Stolper-díj, Szociálpolitikai Egyesület (Verein für Socialpolitik)

2018 A Monetáris Műhely díja „A pénzügyi piacok elméletéhez és a bankszabályozáshoz, valamint a rendszerszintű pénzügyi válságok elemzéséhez való hozzájárulásért”

2010 Legkiválóbb Oktató Díj, Gazdaságtudományi Tanszék, Frankfurti Egyetem

2000 Legkiválóbb Oktató Díj, Gazdaságtudományi Tanszék, Mannheimi Egyetem

1993–1998 A Német Nemzeti Akadémiai Alapítvány Ösztöndíja („Studienstiftung des Deutschen Volkes”)

 

Nyelvtudás német (anyanyelv), angol (folyékony), francia (nagyon jó), orosz (alapfok)

VÁLOGATOTT PUBLIKÁCIÓK

Hivatkozási alapul szolgáló újságokban megjelent publikációk (válogatás)

„Asset Price Bubbles and Systemic Risk”, társszerzők: Markus K. Brunnermeier és Simon Rother, Review of Financial Studies, megjelenés előtt

“Foreign banks, financial crises and economic growth in Europe”, társszerző: Christian Seckinger, Journal of International Money and Finance, 2019, 95, 70–94. o.

„A new IV approach for estimating the efficacy of macroprudential measures”, társszerzők: Niklas Gadatsch és Lukas Mann, Economics Letters, 2018, 168, 107–109. o.

„Financial Sector Reform After the Crisis: Has Anything Happened?”, társszerzők: Alexander Schäfer és Beatrice Weder di Mauro, Review of Finance, 2016, 20(1), 77–125. o.

„Financial Integration and Growth – Why Is Emerging Europe Different?”, társszszerzők: Christian Friedrich és Jeromin Zettelmeyer, Journal of International Economics, 2013, 89, 522–538. o.

„Competition, Risk-Shifting, and Public Bail-out Policies”, társszszerzők: Reint Gropp és Hendrik Hakenes, Review of Financial Studies, 2011, 24(6), 2084–2120. o.

„Bank Size and Risk-Taking under Basel II,” társszszerző: Hendrik Hakenes, Journal of Banking and Finance, 2011, 35, 1436–1449. o.

„The Threat of Capital Drain: A Rationale for Regional Public Banks?”, társszszerző: Hendrik Hakenes, Journal of Institutional and Theoretical Economics, 2010, 166(4), 662–689. o.

„How Do Official Bailouts Affect the Risk of Investing in Emerging Markets?”, társszszerző: Giovanni dell'Ariccia és Jeromin Zettelmeyer, Journal of Money, Credit, and Banking, 38(7), 2006 október, 1689–1714. o.

„Liquidity and Contagion: The Crisis of 1763,” társszerző: Hyun Song Shin, Journal of the European Economic Association, 2(6), December 2004, 929–968.

“The German Twin Crisis of 1931,” Journal of Economic History, 64(3), 2004 szeptember, 822–871. o.

Szakpolitikai témájú publikációk (válogatás)

Target-Salden, Leistungsbilanzsalden, Geldschöpfung, Banken und Kapitalmärkte [Target Balances, Current Account Balances, Money Creation, Banks and Capital Markets], társszerző: Martin Hellwig, Wirtschaftsdienst, 99(9), 2019, 632–640. o.

Verursachen Target-Salden Risiken für die Steuerzahler? [Jelentenek-e kockázatot a Target egyenlegek az adófizetők számára?], társszerző: Martin Hellwig, Wirtschaftsdienst, 99(8), 2019, 553–561. o.

Completing Europe’s Banking Union means breaking the bank-sovereign vicious circle, társszszerző: Nicolas Véron, VoxEU column, 2018. május 16., elérhető: http://www.voxeu.org.

Breaking the stalemate on European deposit insurance, társszerző: Nicolas Véron, VoxEU column, 6 April 2018, available at http://www.voxeu.org.

Reconciling risk sharing with market discipline: A constructive approach to euro area reform, társszszerzők: Agnès Bénassy-Quéré, Markus K. Brunnermeier, Henrik Enderlein, Emmanuel Farhi, Marcel Fratzscher, Clemens Fuest, Pierre-Olivier Gourinchas, Philippe Martin, Jean Pisani-Ferry, Hélène Rey, Nicolas Véron, Beatrice Weder di Mauro, Jeromin Zettelmeyer, CEPR Policy Insight No. 91.


 

2. MELLÉKLET: Isabel Schnabel KÉRDŐÍVRE ADOTT VÁLASZAI

A. Személyes és szakmai háttér

1. Kérjük, emelje ki monetáris, pénzügyi és üzleti téren szerzett szakmai gyakorlatának fő vonatkozásait, valamint európai és nemzetközi tapasztalatainak fő ismérveit!

2007 óta a pénzügyi közgazdaságtan professzora vagyok, először a Mainzi Egyetemen, majd egész mostanáig a Bonni Egyetemen. Kutatásom mindig is szorosan kapcsolódott monetáris és pénzügyi témákhoz.

Többek között a pénzügyi válságok okaival és az azokra való reagálással foglalkoztam, különös figyelmet fordítva azokra a bankokra, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek” , valamint ezeknek a bankszabályozásra gyakorolt hatásaira. Ezenkívül elemeztem a pénzügyi buborékok kialakulását és következményeit, és kimutattam, hogy a pénzügyi szektor gyengeségei hogyan járulnak hozzá az eszközárbuborékokból eredő sebezhetőségekhez. Azt is megvizsgáltam, hogy a központi bankok és a makroprudenciális politikák milyen szerepet játszhatnak a pénzügyi buborékok kezelésében. Más munkáim azt vizsgálták, hogyan erősíti fel a pénzügyi zavarokat az eszközök kényszerértékesítése, valamint azt, hogy a központi bankok hogyan képesek kezelni az ilyen típusú nemkívánatos piaci dinamikákat. Kutatásom egy másik területe a pénzügyi integráció gazdasági növekedésre gyakorolt hatását vizsgálja. Az egyik írásom a pénzügyi integrációnak az euróövezeti válság során bekövetkezett megtorpanása által okozott gazdasági kárra mutatott rá. Végezetül kutatásaim egy része a bankunióhoz szorosan kapcsolódó témákra összpontosított, például az állam és a bankok közti kapcsolat meghatározó tényezőire és a bankszanálási rendszerek rendszerszintű kockázatra gyakorolt hatására.

Munkám egyaránt volt elméleti és empirikus jellegű, nagyobb hangsúlyt fektetve az utóbbira. Munkám egy része történelmi eseményekre összpontosított, egészen az 17. századig visszamenőleg, például a korai bankok és a központi bankok monetáris és pénzügyi stabilitásban játszott szerepét vizsgálva. Számos nemzeti és nemzetközi kutató társszerzővel közösen kidolgozott kutatási eredményeimet nemzetközileg elismert tudományos folyóiratok közölték, és jelentős  finanszírozást kapott a felsőoktatási intézményhálózat részéről, például a német kiválósági stratégia keretében a Német Kutatási Alapítvány által finanszírozott „ECONtribute — Market & Public Policy” (piac és közpolitika) kiválósági központ keretében.

Ezenkívül rengeteg politikai tapasztalatra tettem szert annak révén, hogy tagja voltam a német Gazdasági Szakértői Tanácsnak, amely a német kormány kulcsfontosságú független gazdasági tanácsadó szerve, és amelynek 2014 óta vagyok tagja. E minőségemben intenzíven dolgoztam a pénzügyi és monetáris stabilitással kapcsolatos témákon, különösen az euróövezet szerkezetének reformján (bankunió, tőkepiaci unió és az ESM reformja). Például javaslatokat dolgoztunk ki arra vonatkozóan, hogy miként lehetne szabályozni az állampapír-kitettségeket, ami a bankunió kiteljesítéséhez vezető csomag egyik legfontosabb eleme. Más témák a német és az európai bankszektor előtt álló kihívásokhoz kapcsolódtak, ideértve a digitalizációval járó strukturális változásokból eredő kihívásokat is.

Számos más bizottság tagja voltam a monetáris és pénzügyi gazdaságtan területén. 2015 óta vagyok az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) szakmai tanácsadó bizottságának tagja és 2019 óta alelnöke. E minőségemben tagja voltam az alacsony kamatokkal foglalkozó munkacsoportnak, és társszerzője voltam a tanácsadó bizottság nemrégiben közzétett, a pénzügyi szabályozás (esetlegesen túlzott) összetettségével foglalkozó jelentésének. 2016. január óta a Deutsche Bundesbank Kutatási Adat- és Szolgáltatási Központja (Forschungsdaten- und Servicezentrum, FDSZ) tudományos tanácsadó testületének tagja vagyok és 2017 óta elnökhelyettese. 2008 óta a BaFin (Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht) német pénzpiaci felügyeleti szerv tanácsadó testületének (Fachbeirat) tagja vagyok, 2016 óta elnöke. Ezen és más tevékenységek révén kiterjedt ismeretségi kört tudtam kiépíteni a központi banki és felügyeleti szférában Európában és Európán kívül egyaránt.

Számos szakpolitikai témájú kiadványhoz is hozzájárultam. Szeretném kiemelni, hogy részt vettem a francia-német „7 plusz 7 jelentés” elkészítésében, amely az euróövezeti reformok széles körét javasolja, és amelyet mind a tudományos szakemberek, mind a politikai döntéshozók kedvezően fogadtak. Ez a jelentés kiemeli európai szerepvállalásomat, amely számos más, szakpolitikai témájú kiadványomban is megmutatkozik. Például kidolgoztam egy európai betétbiztosítási modellt (Nicolas Véronnal közösen). Az európai ügyekkel kapcsolatos korábbi munkámra tekintettel a közelmúltban a francia és a német kormány által az Aacheni Szerződés alapján létrehozott Francia-német Gazdasági Szakértői Tanács tagjává neveztek ki és társelnökévé választottak.

Tudományos és szakpolitikai munkámért számos elismerést kaptam, többek között az Észak-rajna-vesztfáliai Tudományos, Bölcsészettudományi és Művészeti Akadémia tagságát, valamint a Berlin-brandenburgi Tudományos és Bölcsészettudományi Akadémia tagságát, a Verein für Socialpolitik (német nyelvű közgazdászok egyesülete) Stolper-díját a gazdaságpolitika terén végzett kutatásaimért, valamint a Monetáris Műhely (Monetary Workshop) díját, amelyet évente ítélnek oda a pénzügyi területen elért kiváló tudományos vagy gyakorlati eredményekért.

Mindig is hozzászóltam a nyilvános vitákhoz, amit számos interjú és újságcikk, valamint aktív Twitter-fiókom is tükröz. A FAZ német napilap nemrégiben a német nyelvterület legbefolyásosabb női közgazdászának nevezett. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mindig is nyitott voltam a jó érvekre, ugyanakkor kiálltam az általam helyesnek tartott álláspontok mellett.

2. Van bármilyen üzleti vagy pénzügyi érdekeltsége vagy egyéb kötelezettsége, amely esetleg összeférhetetlen lenne jövőbeli feladataival, és vannak-e olyan releváns személyes vagy egyéb tényezők, amelyeket a Parlamentnek az Ön kinevezésének mérlegelésekor figyelembe kellene vennie?

Nincsen.

3. Melyek lennének azok az irányadó célkitűzések, amelyeket az Európai Központi Banknál megbízatása alatt követne?

Fő célkitűzésem az lenne, hogy teljesítsem az EKB árstabilitásra vonatkozó megbízatását, megőrizve egyúttal a központi bank függetlenségét. A második célkitűzés az alapos, adatközpontú elemzés kultúrájának előmozdítása lenne, amely elemezné és javítaná a monetáris politikát, és kiterjedne az olyan új fejleményekre, mint a digitális fejlődés vagy az éghajlatváltozás. Ez a megközelítés hasznos lenne a monetáris politikai keret közelgő felülvizsgálata során. Végezetül arra fogok törekedni, hogy az EKB politikáit jobban megismertessük a nyilvánossággal annak érdekében, hogy a polgárok jobban megértsék az EKB döntéseit és az azok alapjául szolgáló érvelést, miközben nyitottak maradunk a kritikára.

B. Az EKB monetáris politikája

4. Az Ön véleménye szerint a jelenlegi makrogazdasági feltételek mellett hogyan kellene folytatnia az EKB-nak monetáris politikáját? Milyennek látja az EKB teljesítményét az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljának elérése tekintetében? A német Gazdasági Szakértői Tanács 2017 óta a „monetáris politikai fordulat” mellett érvel. Mi erről az Ön véleménye? Ki tudná fejteni, miben áll ez a fordulat?  

Az elmúlt 20 évben az EKB nagyon sikeresen teljesítette elsődleges célját, az árstabilitás fenntartását. Valójában a harmonizált fogyasztóiár-index alapján mért átlagos infláció ebben az időszakban 1,7 százalék volt, ami nagyjából megfelel a 2 százalék alatti, de ahhoz közeli inflációs rátának. Ez azért figyelemreméltó, mert nehéz időszakról volt szó, a nagy gazdasági világválság óta tapasztalt legnagyobb pénzügyi válságokkal terhelve. Ebben az időszakban a fő fenyegetés nem a túlzott infláció volt, amitől egyesek kezdetben tartottak, hanem inkább a pénzügyi válságot követő deflációs nyomás. Az EKB határozott politikája képes volt elhárítani a deflációs kockázatokat. Amikor a kamatlábak elérték a „nulla alsó korlátot”, az EKB-nak vissza kellett térnie a „nem hagyományos monetáris politikához”, amely összességében igen sikeresnek bizonyult. Ezekben az években az EKB politikáját a megbízatása vezérelte, és mindig szigorúan a megbízatása szabta korlátokon belül maradt. Kutatások kimutatták, hogy az EKB politikája nemcsak a magasabb inflációhoz, hanem a magasabb gazdasági növekedéshez és a munkanélküliség csökkentéséhez is hozzájárult.

A jelenlegi helyzetet globális visszaesés jellemzi, amely a kereskedelmi konfliktusra és a közelgő brexitre adandó válaszlépések növekvő bizonytalanságával függ össze. A lassulás az ipar gyengeségében és a beruházási kereslet csökkenésében mutatkozik meg. Ennek következtében az euróövezetben is lelassult a növekedés. Számos országban a szolgáltatási ágazat növekedése egyelőre stabil, a fogyasztás növekedése erőteljes és a munkaerőpiac is stabil. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a feldolgozóipar gyengesége továbbgyűrűzik a gazdaság más részeire, gyengítve a fogyasztók és a vállalkozások bizalmát, és ezáltal a fogyasztást és a beruházásokat.

Mivel az EKB elkötelezett az árstabilitás fenntartása mellett az euróövezetben, gondosan figyelemmel kell kísérnie ezeket a fejleményeket. Az inflációs nyomás enyhült, és a jelenlegi gazdasági fejlődés további deflációs nyomást eredményezhet. A következő néhány évre vonatkozó jelenlegi előrejelzések azt mutatják, hogy az infláció még mindig nincs összhangban az EKB célkitűzésével. Ezért továbbra is alkalmazkodó monetáris politikára van szükség. Ugyanakkor a mellékhatásokat gondosan figyelemmel kell kísérni annak biztosítása érdekében, hogy a pozitív hatások és a mellékhatások mérlege a pozitív tartományban maradjon.

A német Gazdasági Szakértői Tanács 2017. és 2018. évi gazdasági előrejelzései jelentősen eltértek a jelenlegi helyzettől. Akkoriban a német Gazdasági Szakértői Tanács rövid távon a fogyasztói árak jelentős emelkedésére számított. A 2017. évi euróövezeti inflációra vonatkozó előrejelzés 2016 novembere és 2017 márciusa között 0,6 százalékponttal, 1,3%-ról 1,9%-ra emelkedett.

Az euróövezet növekedési dinamikájának jelentős lassulása miatt az árdinamika e gyorsulása nem valósult meg. Ezt a német Gazdasági Szakértői Tanács is elismerte legutóbbi, 2019 novemberében közzétett jelentésében. A monetáris politikában tett fordulat ezért a jelenlegi időszakban nem lenne helyénvaló. A német Gazdasági Szakértői Tanács által előterjesztett monetáris politikai szabályokat (például a hagyományos Taylor-szabályt) nem normatív, hanem pozitív elképzelésekként kell értelmezni. E szabályok becslései egy stabil mögöttes struktúrán alapulnak. Ha az alapul szolgáló adatsorban strukturális törés merül fel, a szabályok nem használhatók fel a jelenlegi politikai irányvonal megfelelőségének értékelésére.

A német tanács hangsúlyozta a monetáris politika lehetséges mellékhatásait, amelyeket a Kormányzótanács is megvitatott, mivel azok hatással lehetnek a monetáris transzmisszióra. Ilyenek például a pénzügyi stabilitásra gyakorolt lehetséges mellékhatások. Az alacsony kamatlábakkal jellemzett hosszabb időszak kihat az ingatlanárakra, és az ERKT figyelmeztetéseket és ajánlásokat adott ki számos tagállam számára a lakóingatlan-piacon várható esetleges túlzott áremelkedések miatt. Ezeket a sebezhető területeket elsősorban makroprudenciális politikákkal kell kezelni, amelyek az egyes országok sajátos helyzetéhez szabhatók. Ezen túlmenően a magas ingatlanárak – különösen a fővárosi területeken – a nagyvárosokba irányuló migrációt és a lakáshiányt is tükrözik. Ezért sokkal átfogóbb szakpolitikai válaszra van szükség, beleértve a makroprudenciális politikát és lakáspolitikát is.

5. Mit gondol az EKB Kormányzótanácsának szeptember 12-i ösztönző csomagjáról és az előretekintő iránymutatásról szóló döntésről? Hogyan vélekedik e határozat meghozatalának módjáról, különös tekintettel arra, hogy az EKB Kormányzótanácsának néhány tagja a határozatot követően nyilvánosan ellenezte azt? Általánosabban hogyan vélekedik a monetáris politikára vonatkozó döntések meghozatalának eddigi módjáról, és véleménye szerint kell-e változtatni ezen, és ha igen, hogyan?

Az EKB Kormányzótanácsának szeptemberi határozatai tükrözték a gazdasági növekedés elmúlt hónapokban tapasztalt lassulását. Az alacsonyabb inflációs nyomás miatt ezek a döntések a jelenlegi inflációs adatokkal, valamint a középtávú inflációs kilátásokkal indokolhatók, amelyek még nem közelítenek a nem sokkal 2% alatti infláció célkitűzéséhez.

A döntések azt is tükrözik, hogy nehéz fenntartani a monetáris ösztönzőket, ha a kamatlábak közel vannak a tényleges alsó határhoz. Az elfogadott intézkedéscsomagnak képesnek kell lennie arra, hogy kedvező finanszírozási feltételek fenntartásával további támogatást nyújtson a reálgazdaságnak. Az előretekintő iránymutatást helyesen igazították ki azáltal, hogy a jövőbeli intézkedéseket közvetlenül az inflációs kilátásokhoz kötötték, ami nagyobb átláthatóságot biztosít az EKB reakciófüggvényével kapcsolatban, és megkönnyíti a piaci szereplők számára annak előrejelzését, hogy az EKB hogyan fog reagálni az alapul szolgáló adatokban bekövetkező változásokra. A kamatlábakra vonatkozó döntésekre a következő kérdésnél térek ki.

A médiatudósítások alapján úgy vélem, hogy a Kormányzótanács egyhangúlag egyetértett abban, hogy a jelenlegi helyzetben alkalmazkodó monetáris politikai irányvonalra van szükség. Teljes mértékben egyetértek ezzel az állásponttal. A vélemények azonban eltértek az egyes monetáris politikai eszközöket, különösen az eszközvásárlások újraindításának szükségességét illetően. Az ilyen nézeteltérések inkább az eredendően nehéz helyzetet tükrözik, mintsem a döntéshozatali folyamat problémáit. Valójában igen pozitív a véleményem a Kormányzótanács döntéshozatali eljárásáról. Tudomásom szerint a döntéseket a szabályoknak megfelelően hozták meg, miután mindenki – beleértve a tanács szavazati joggal nem rendelkező tagjait is – lehetőséget kapott a felszólalásra.

6. Hogyan értékeli az alacsony kamatlábak hatásait? A német Gazdasági Szakértői Tanács  gyakran figyelmeztetett az inflációs nyomásra az EKB monetáris politikai irányvonala kapcsán, és ajánlotta a kamatlábak emelését. Hogyan magyarázza azt, hogy az inflációs nyomás nem következett be, és milyen tanulságokat von le a tények által megcáfolt előrejelzésekből?

Összességében úgy tűnik, hogy az euróövezetben az alacsony, sőt negatív kamatlábakkal kapcsolatos tapasztalatok pozitívak voltak. Úgy tűnik, hogy az irányadó kamatlábaknak a finanszírozási feltételekhez való igazítása zökkenőmentesen működött, ami előnyöket hozott a gazdaság számára.

Az alacsony kamatlábak azonban aggályokat keltettek a lakosság körében, amely attól tart, hogy veszélyeztetik a megtakarítási képességet, különösen idős korban. Az alacsony kamatlábak valójában hosszú távú mögöttes tendenciákat tükröznek, mint például az elöregedő társadalmak és a kevésbé tőkeigényes ágazatok felé való elmozdulás, és nem tulajdoníthatók kizárólag a monetáris politikának. Mindenesetre az EKB irányadó kamatlábainak emelése aligha járulna hozzá a polgárok helyzetének javításához.

A Kormányzótanács gondos figyelmet szentel a negatív mellékhatásoknak, és késznek mutatkozott azok ellensúlyozására. Az EKB azon döntése, hogy lépcsőzetes rendszert vezet be a tartalékok utáni kamatfizetés terén, ebben az összefüggésben tekintendő, mivel csökkenti a bankok azon terhét, hogy negatív kamatú többlettartalékokat tartsanak a központi banknál.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a ténylegesen nulla alsó korlátot elért kamatláb alacsonyabb, mint a névleges nulla kamatláb. Lehetséges azonban olyan kamatláb, amely alatt a monetáris politika hatékonysága csökkenhet. Ez tükrözi az alacsony és a negatív kamatlábak által a bankok nyereségességére gyakorolt lehetséges negatív mellékhatásokat, amelyek korlátozhatják a monetáris politika transzmisszióját a reálgazdaságra. Ezek a hatások természetesen attól is függnek, hogy a negatív kamatlábak átháríthatók-e a vállalkozásokra és a háztartásokra, ami nehéznek tűnik, különösen a lakossági ügyfelek esetében. A jövedelmezőséget általában valószínűleg jobban befolyásolja a hozamgörbe meredeksége, mint a kamatlábak szintje. Emellett a bankok jövedelmezőségére valószínűleg jótékonyan hat, hogy a kedvezőbb gazdasági környezet miatt alacsonyabb a nemteljesítő hitelek száma, amint azt a legújabb kutatások is mutatják. Bár a bankok nyereségessége nem célja a monetáris politikának, a nem nyereséges bankszektor akadályozhatja a monetáris transzmissziót.

A 2017. és 2018. évi kilátások – amikor a német Gazdasági Szakértői Tanács az eszközvásárlások korábbi megszüntetését és normalizálási stratégia kommunikálását ajánlotta – nagyon eltérőek voltak a jelenlegitől. Akkoriban a kibocsátás növekedése elérte, sőt talán meghaladta a potenciális mértéket. Idővel ez stimulálhatta volna a fogyasztói árak erőteljesebb dinamikáját, amely – ha fenntarthatónak és tartósnak bizonyult volna – egy bizonyos ponton a monetáris politikai irányvonal szigorítását is indokolta volna. Meg kell azonban jegyezni, hogy a német tanács akkoriban nem támogatta a kamatemeléseket. Csupán attól tartott, hogy a növelésre a jövőben túl későn kerülhet sor. A német szakértői tanács inflációs előrejelzései általában ugyanabba a tartományba estek, mint a többi előrejelzés, beleértve az EKB előrejelzését is.

Jelölésemre tekintettel tartózkodtam a legutóbbi jelentés monetáris politikára vonatkozó részeinek aláírásától. Megjegyzendő, hogy a jelentés ezúttal nem érvelt a normalizálás mellett. A német szakértői tanács azonban nem támogatta az eszközvásárlások újraindítását.

7. Húsz évvel az euró bevezetése után Ön szerint eljött-e az ideje az EKB monetáris politikára vonatkozó keretrendszere felülvizsgálatának?

Az euró bevezetése óta eltelt időszakban az EKB monetáris politikai kerete nagyon sikeresnek bizonyult. Az EKB még súlyos válságok, a piac széttöredezettsége és bankcsődök idején is képes volt fenntartani az árstabilitás célkitűzését. Az elmúlt húsz évben azonban a makroökonómia és a monetáris politika meglehetősen jelentős fejlődésen ment keresztül. Bővült a nulla alsó határhoz közeli monetáris politika kihívásainak kezelésére szolgáló monetáris eszköztár. Bár az eddigi keret sikeresen fenntartotta az árstabilitást az euróövezetben, az eszközök kalibrálása egyre nagyobb kihívást jelent.

Az EKB monetáris politikai keretének előző felülvizsgálatára 2003-ban került sor. Ezért helyénvalónak tűnik átfogó felülvizsgálatot végezni annak biztosítása érdekében, hogy az EKB monetáris műveletei a lehető leghatékonyabban el tudják érni az árstabilitás célját. Ezért teljes mértékben támogatom Christine Lagarde azon szándékát, hogy a közeljövőben stratégiai felülvizsgálatot indítson, és örömmel járulok hozzá ehhez. Fontos, hogy az ilyen felülvizsgálatnak a korábbi monetáris politikai intézkedések gondos értékelésén kell alapulnia, tekintettel hozzájárulásuk mértékére a megbízatás teljesítéséhez. Ennek magában kell foglalnia azon lehetséges mellékhatások elemzését is, amelyek kihathatnak a monetáris transzmisszióra.

Az igazgatóság tagjaként ezeket a kérdéseket örömmel vitatnám meg nyíltan a Kormányzótanácsban és az EKB személyzetével. Fontos, hogy a monetáris politikai keret bármilyen módosítása valóban javuláshoz vezessen. Egyes esetekben pontosításra lehet szükség. Általánosságban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a központi bank hitelessége sérülhet, ha a működési célkitűzést egy olyan időszakban igazítják ki, amikor nehéz elérni e célkitűzést. Ezért minden kiigazítást nagy körültekintéssel és szilárd empirikus alapon kell elvégezni.

8. Miként fogja biztosítani az átláthatóságot az eszközvásárlási program(APP) tekintetében? Egyetért-e azzal, hogy nagyobb átláthatóságot lehetne biztosítani az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási programnak és a harmadik fedezettkötvény-vásárlási programnak?

Az átláthatóság alapvető fontosságú minden központi banki művelet szempontjából, és biztosítja az elszámoltathatóságot, ahogy az EKB mindig is elismerte. Ugyanakkor a megfelelő szintű átláthatóság biztosítása az EKB esetében a helyes egyensúly megtalálásának problémája.

Egyrészt indokolt az átláthatóság korlátozása, ha fennáll annak a kockázata, hogy az átláthatóság korlátozhatja a monetáris politika hatékonyságát. Különösen azt kell elkerülni, hogy a pénzügyi szereplők megelőzzék a központi bankot, ami előfordulhat egyes értékpapír-állományokra vonatkozó részletek közzététele esetén.

Másrészről az EKB-nak közzé kell tennie az intézkedéseinek értékeléséhez szükséges információkat. Ezért az EKB nagyfokú átláthatóságot mutat a monetáris politika végrehajtását illetően, beleértve az eszközvásárlási programot (APP) is. Az EKB a honlapján közzéteszi különösen a vásárlások havi volumenét, a teljes állományt, valamint a visszaváltásokat programonként.

Összességében tehát álláspontom szerint az átláthatóság jelenlegi mértéke ésszerű módon tükrözi a kompromisszumot egyrészt az elszámoltathatóság, másrészt a monetáris politika hatékonyságának korlátozásával kapcsolatos aggályok között.

9. Mi a véleménye a vállalati szektort érintő vásárlási programhoz (CSPP) kapcsolódó kockázatokról? Hogyan értékeli, hogy jelenleg növekszik a vállalati szektort érintő vásárlási program részesedése az elsődleges piacon, miközben csökken a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló program részesedése a másodlagos piacon?

Az EKB 2016 óta vásárolja a magán-, nem pénzügyi szektor kötvényeit a vállalati szektort érintő vásárlási program (Corporate Sector Purchase Programme, CSPP) keretében. Összességében a CSPP célja, hogy közvetlenebbül javítsa a vállalatok finanszírozási feltételeit az euróövezetben, hatást gyakorolva a beruházásokra és ezáltal a reálgazdaságra.

A vásárlásokra az elsődleges és a másodlagos piacon egyaránt sor kerül, bizonyos elfogadhatósági kritériumok alapján, ideértve az egyes kibocsátásokra és kibocsátókra  vonatkozó részesedési küszöböket is. Ez biztosítja, hogy a bank csak megfelelő hitelminőségű eszközöket vásároljon.

A piaci feltételektől függően változhat a vásárlások aránya az elsődleges és másodlagos piacon, valamint az EKB-eszközök viszonylatában. Ezek az ingadozások az eszközvásárlási program zökkenőmentes végrehajtásához szükséges rugalmasságot tükrözik, különösen azáltal, hogy figyelembe veszik a piaci likviditással és a kibocsátási mintákkal kapcsolatos megfontolásokat. A portfóliót a szakpolitikai eszközök és a különböző joghatóságok tekintetében fokozatosan kell hozzáigazítani a program paramétereihez a szabályos piaci feltételek megőrzése érdekében. Ezek az ingadozások nem az eszközvásárlási program kalibrálásának változását jelzik: Az EKB közölte, hogy a program jelenlegi paraméterei mellett hosszabb ideig folytathatja nettó beszerzéseit.

A vállalati szektort érintő vásárlási program terén azonban fennáll annak a veszélye, hogy bizonyos cégeket előnyben részesítenek másokkal szemben, különösen a nagyobbakat a kisebb vállalatokkal szemben. Ezért az EKB széles körben vásárol vállalati kötvényeket, beleértve a kisebb nagyságrendű kibocsátásokat is. A kisebb vállalatokra azonban nem jellemző a kötvények kibocsátása. Bizonyítékok támasztják alá azonban, hogy a finanszírozási költségek terén kifejtett pozitív hatások továbbgyűrűznek a kis- és középvállalkozások felé.

Átalában véve a CSPP alkalmazási köre attól függ, mekkora szerepet játszik a piaci finanszírozás az euróövezeti vállalkozások esetében. Tekintettel arra, hogy a kötvények viszonylag kis szerepet töltenek be a vállalati finanszírozásban, a CSPP hatóköre is korlátozott.

10. Véleménye szerint az EKB hogyan járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez, az ökológiai átmenethez és a teljes foglalkoztatottsághoz, miközben teljes mértékben követi elsődleges célját, az árstabilitás fenntartását? Véleménye szerint elképzelhetők-e olyan kiegészítő monetáris politikai intézkedések, amelyek javítanák a reálgazdaságra gyakorolt pozitív hatásokat?

Míg az EKB politikáját elsősorban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 127. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges célkitűzésnek kell vezérelnie, ugyanez a cikk hozzáteszi, hogy „az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához”.

Általában kijelenthető, hogy az árstabilitást előmozdító monetáris politika valószínűleg a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást is támogatja. Az elmúlt években az euróövezetben nem lett volna lehetséges több millió munkahely létrehozása az EKB politikái nélkül. Az EKB rendkívül alkalmazkodó monetáris politikája megerősítette a fogyasztói keresletet és a magánberuházásokat az euróövezetben, ezáltal előmozdítva a gazdasági növekedést és csökkentve a munkanélküliséget. Az EKB szeptemberi monetáris politikai intézkedései is hozzájárultak a nagyon kedvező finanszírozási feltételek biztosításához. Ezért az EKB intézkedései továbbra is a reálgazdaság javát szolgálják.

Az EKB jelenleg dolgozza ki arra vonatkozó álláspontját, hogy miként tudja támogatni az éghajlat-politikákat. E célból részt vesz a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét célzó hálózat (NGFS) munkájában, amely központi bankok, felügyeleti szervek és nemzetközi intézmények széles körének együttműködésével jött létre. E csoporton belül véleményt alakít ki az éghajlatváltozás releváns szempontjairól, valamint arról, hogy a központi bank és a felügyeleti politikák hogyan tudnak alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz, és hogyan segíthetnek annak enyhítésében. Mivel úgy tűnik, hogy ez a munka még a kezdeti szakaszban van, várakozással tekintek az ezzel kapcsolatos vitában való részvétel elé.

Miközben úgy tűnik, hogy a központi bankokon belüli megfontolások ebben a szakaszban inkább az éghajlatváltozásból eredő kockázatok nyomon követésére és kezelésére irányulnak, az EKB monetáris politikai oldalának azon kérdést kell megválaszolnia, hogy hogyan építse be elemzésébe az éghajlatváltozással kapcsolatos fejleményeket, és hogy miként járulhat hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez, többek között eszközvásárlási programján keresztül.

Az egyik megoldandó feladat az eszközök kockázatértékelése az éghajlattal kapcsolatos kockázatok tekintetében, valamint utóbbiaknak a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásai. Az éghajlati kockázatokat be kell építeni a kockázati modellekbe. További elemzésre van szükség annak megértéséhez, hogy ez hogyan valósítható meg. A fent javasolt modellek alapján az EKB-nak figyelembe kellene vennie az említett kockázati tényezőket mikro- és makroprudenciális felügyeleti feladatai, valamint az eszközvásárlási programokban alkalmazott kiigazítások (haircuts) értékelése során is. Nehezebb kérdés, hogy az EKB eszközvásárlási programjaiban előnyben részesítse-e a „zöld” kötvényeket a „barna” (energiaintenzív, jelentős CO2 kibocsátással járó tevékenységgel kapcsolatos) kötvényekkel szemben (erről lásd a következő választ).

11. Mi a véleménye az európai zöld megállapodás finanszírozásához szükséges lépésekről?  Mi a véleménye az EKB politikája által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásról? Véleménye szerint az EKB-nak összhangba kell-e hoznia eszközvásárlásait az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival és a Párizsi Megállapodással? Az EKB eszközvásárlási programjainak összhangban kell-e lenniük az EU taxonómiai keretével? Milyen szerepet tölthetne be az EKB a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét célzó hálózatban?

Az új Európai Bizottság helyesen tette az európai zöld megállapodást egyik fő prioritásává. Tekintettel a probléma globális jellegére, együttműködésre nemcsak európai, hanem globális szinten is szükség van. Tekintettel az ügy sürgősségére, minden gazdaságpolitikai szereplőnek, köztük a központi bankoknak is, mindenképpen be kell építeniük stratégiájukba az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.

Az európai politikai döntéshozók így változást érhetnek el azáltal, hogy közösen kezelik ezt a kihívást. Az EBB például fontos szerepet fog betölteni az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházások finanszírozásában. A Bizottság tervei szerint ezeket az intézkedéseket erősíteni fogja az uniós költségvetés, amely – a Fenntartható Európa beruházási terv keretében is – alapvető fontosságú támogatást nyújthat az átmenet finanszírozásához. További erőfeszítésekre lesz szükség a magánforrások mozgósításához, ami társfinanszírozási struktúrák révén érhető el. A fenntartható pénzügyi cselekvési terv szintén fontos eleme az európai zöld megállapodás finanszírozásához való uniós hozzájárulásnak.

Az eszközök fenntarthatóságuk szerinti megfelelő osztályozása döntő fontosságú a befektetési döntésekre vonatkozó iránymutatás szempontjából. E tevékenységek középpontjában a zöld beruházások jegyzéke áll, amely hozzájárul a „zöldrefestés” elleni küzdelemhez. Elfogadása és végrehajtása után ez a jegyzék képezi majd a fenntartható beruházási politika és az e területre vonatkozó további intézkedések alapját.

A legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy a szén-dioxid-árazás bevezetése a leghatékonyabb módja az éghajlat-politika megvalósításának és a Párizsi Megállapodás céljai elérésének (lásd még a német Gazdasági Szakértői Tanácsnak a szén-dioxid-árazásról szóló idei különjelentését). A jelentős szén-dioxid-kibocsátással járó tevékenységek költségesebbé tétele révén a szén-dioxid-árazás megfelelő ösztönzőket teremt az egyének és a vállalkozások, valamint az innováció számára. Emellett az ökológiai átmenet magán- és állami beruházásokat igényel (pl. az infrastruktúra és a kutatás-fejlesztés terén), valamint a nem kívánatos elosztási hatások társadalmi enyhítését. Ezért széles körű az egyetértés abban is, hogy a szén-dioxid-árazásból származó bevételeket nagy részben újraelosztó kiadások révén kell kifizetni. A szén-dioxid-árazás átfogó rendszere elvben megfelelő ösztönzőket biztosít ahhoz, hogy a tőkeáramlást a kívánt irányba tereljük. Ezért a kormányoknak prioritásként kellene kezelniük a szén-dioxid-árazás bevezetését a gazdaság valamennyi ágazatában.

Az ökológiai átmenet hatással lesz arra a makrogazdasági környezetre, amelyben az EKB tevékenykedik. Ezért át kell gondolnia, milyen szerepet tölt be ebben a változó környezetben, megbízatásának korlátain belül maradva. A pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét célzó hálózathoz való csatlakozásról szóló, fent említett döntés e tekintetben az első lépés, és egyértelműen bizonyítja az EKB elkötelezettségét a párbeszédhez való hozzájárulás, valamint a központi bankokra és felügyeletekre vonatkozó politikák kidolgozása iránt. Értesültem róla és örömömre szolgál, hogy az EKB aktív szerepet vállal a hálózatban. Christine Lagarde nagy nyitottságról tett tanúbizonyságot az éghajlatváltozás kérdése iránt, és minden bizonnyal vitát nyit arról, hogy az EKB hogyan járulhat hozzá az éghajlatváltozás kezeléséhez megbízatásán belül. Nagyon örömömre szolgál, hogy hozzá tudok járulni ehhez a vitához.

Eddig az EKB eszközvásárlásai a piacsemlegesség elvén alapultak. Ahogy Christine Lagarde nemrégiben Urtasun európai parlamenti képviselőnek írt levelében fogalmaz, „a piacsemlegesség operatív koncepcióját tekintették a legmegfelelőbb koncepciónak egyrészt az EKB monetáris politikai intézkedései hatékonyságának biztosítására az árstabilitás szempontjából, másrészt a nyitott piacgazdaság elvének tiszteletben tartására”. E levél tartalmának megfelelően a monetáris politikai keret felülvizsgálata egyúttal annak a kérdésnek a mérlegelésére is szolgál majd, hogy hogyan integrálhatók a szakpolitikába a fenntarthatósági megfontolások.

Meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi eszközvásárlási program is kedvező finanszírozási feltételeket biztosít a vállalkozások és a kormányok számára az ökológiai átmenet finanszírozásához. Az EKB jelentős mennyiségű állami és magán „zöld kötvényt” vásárol. Mivel a zöld kötvények egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a piacon, ez javítja egyes piacok likviditását, és automatikusan a zöld kötvények szerepének növekedéséhez vezet az eszközvásárlási programban.

A zöld kötvények előnyben részesítését gondosan meg kell vizsgálni. Ez a központi bank túlterheléséhez vezethet, amelynek döntéseit az árstabilitásra vonatkozó megbízatása vezérli.

12. Személyes véleménye szerint indokolt-e, hogy az EKB több EBB-kötvényt vásároljon annak érdekében, hogy az EKB elsődleges és másodlagos célkitűzéseivel összhangban segítse az európai beruházások finanszírozását?

Az EBB és más szupranacionális intézmények által kibocsátott kötvények már jelenleg is a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló program részét képezik, és azok vásárlása az újrakezdett eszközvásárlások keretében is folytatódni fog. A szabályok szerint az EKB ezeket a kötvényeket a másodlagos piacon vásárolja meg, a vásárlásra vonatkozó felső korlát mellett, amely jelenleg 50%-os. Jelenleg az ilyen kötvények az összes vásárlás 12%-át teszik ki. Mivel az EBB egyre több kötvényt bocsát ki, az EBB-kötvények aránya az eszközök vásárlásán belül adott esetben növekedhetne, a meglévő szabályok keretei között.

13. Mi a véleménye a sürgősségi likviditási támogatás végrehajtásáról? Hogyan lehetne javítani a sürgősségi likviditási támogatás odaítélésének döntéshozatali eljárását?

A rendkívüli likviditási segítségnyújtás (ELA) kulcsfontosságú szerepet játszik a válsághelyzetekben. Kivételes jelleggel azok a fizetőképes bankok részesülnek belőle, amelyek rövid távú likviditási problémákkal küzdenek, és nem támaszkodhatnak a fő refinanszírozási műveletekre, például az elfogadható fedezet hiánya miatt.

Döntés született arról, hogy a rendkívüli likviditási segítségnyújtás tevékenységeit nemzeti szinten végzik (lásd a KBER Alapokmányának 14.4. cikkét). Ez azt jelenti, hogy az ELA költségei és kockázatai is a nemzeti szintre hárulnak. Annak elkerülése érdekében, hogy az ELA ütközzön az EKB célkitűzéseivel, a tervezett támogatás nagyságától függően számos biztosíték létezik, amelyek akár a műveletek végrehajtásának tilalmához is vezethetnek, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azok ütköznek az eurorendszer egységes monetáris politikájával. A rendkívüli likviditási segítségnyújtásról szóló, 2017 júliusában elfogadott megállapodás meghatározza a felelősségi körök elosztását és az információmegosztás keretét az ilyen jellegű interferencia megelőzése érdekében.

Összességében az ELA hatékonynak bizonyult az euróövezeti pénzügyi intézmények rövid távú likviditási hiányának kezelése terén. A jövőben – tekintettel a határokon átnyúló tovagyűrűző hatások jelentőségére, különös tekintettel a likviditási stresszre – meg lehetne vitatni, hogy a rendkívüli likviditási segítségnyújtást európai szinten kell-e biztosítani. Mivel az európai bank- és tőkepiac egyre inkább integrálódik a bankunió kiteljesítésének és a tőkepiaci unió létrehozásának folyamán, további érvek szólnak amellett, hogy a sürgősségi likviditásnyújtás fontos szerepét szupranacionális szintre kell áthelyezni. Ez válsághelyzetekben megkönnyítheti a más hatóságokkal, például az ESZT-tel való koordinációt is. Néhányan attól tartottak, hogy ez egy válság esetén lassíthatja a likviditás biztosítását. Ezeket az aggályokat figyelembe kell venni.

14. Véleménye szerint az EKB-nak milyen szerepet kell játszania a virtuális fizetőeszközök kezelésében? Milyen lehetőségeket és kockázatokat lát a virtuális eszközökkel kapcsolatban? Ön szerint mi lenne a virtuális fizetőeszközökre (és különösen a stablecoinokra) vonatkozó megfelelő szabályozási keret?  

Az elmúlt évtizedekben számos virtuális fizetőeszközt fejlesztettek ki blokkláncok és megosztott könyvelési technológia alapján. Ezek a virtuális fizetőeszközök eddig nem tudták betölteni a pénz funkcióját, főként az értékük nagyfokú volatilitása miatt. Ezért a legtöbb virtuális fizetőeszközt nem használják tényleges csereeszközként, hanem inkább spekulatív eszköznek tekinthetők.

A közelmúlt magánkezdeményezései – legfőképpen a Facebook Libra kezdeményezése és a Libra Szövetség – két szempontból is javulást hoztak a korábbi virtuális fizetőeszközökhöz, például a Bitcoinhoz képest: eszközfedezetűek, amely eszközök stabilizálják értéküket (ezért „stabil kriptopénznek” nevezik őket); és rendelkezésükre állnak a szolgáltatóik hatalmas hálózatai, például a Facebook. A stabil kriptopénzek előnye, hogy a költségek csökkentése és a sebesség növelése révén – különösen globális összefüggésben – megkönnyíti a fizetéseket. Emellett hasznos szerepet játszhatnak a fejlődő világban, ahol sokan nem férnek hozzá a bankokhoz, de mobil eszközeiket használni tudják a fizetések elvégzésére.

A stabil kriptopénzek azonban jelentős kockázatokkal járnak. A stabil kriptopénzek olyan új technológiát hoznak, amely jórészt még nem került tesztelésre. A bennük rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében kezelni kell a velük járó kockázatokat. A fogyasztók különböző kockázatokkal szembesülnek, a fizetőeszköz értékével és likviditásával, valamint az adatvédelemmel kapcsolatban, mivel a fizetési műveletek az adott hálózatban elvben más információkhoz is kapcsolódhatnak. Egy másik fontos kockázat az illegális fizetések veszélye – például a terrorizmus finanszírozása vagy a pénzmosás –, amelyeket az adott feltételek mellett nehéz lehet ellenőrizni. A harmadik kockázat a pénzügyi stabilitást érinti. A pontos végrehajtástól függően fennállhat a betétek pánikszerű kivételének kockázata, ami eladási rohamhoz vezethet, és a pénzügyi rendszer többi részére is átterjedhet. Végül, szintén a kialakításuk pontos módjától függően a stabil kriptopénzek befolyásolhatják a monetáris transzmissziót.

Ezért fontos a megfelelő szabályozás kidolgozására irányuló munka. Ennek fontos területei az irányítás, a pénzügyi integritás, a biztonság (beleértve a kiberkockázatokkal szembeni védelmet), az adatvédelem és a fogyasztóvédelem, valamint a pénzügyi stabilitás. Ugyanakkor az innovációt nem szabad megfojtani szabályozással, hanem utóbbinak az „ugyanazon vállalkozás, ugyanazon szabályok”, a technológiai semlegesség és az arányosság elveit kell követnie.

A stabil kriptopénzekre vonatkozó szabályok a potenciális méret és a globális elérhetőség miatt könnyen rendszerszintűvé válhatnak. Ez azt jelenti, hogy felügyeletük az eurorendszer hatáskörébe tartozna. Az EKB feladata továbbá a fizetési rendszer zökkenőmentes működésének, biztonságának és hatékonyságának előmozdítása. Tekintettel a határon átnyúló stabil kriptopénzekre vonatkozó szabályok globális működési körére, minden szabályozási megközelítésnek globális együttműködésen kell alapulnia. Ezért a G7-ek szintjén folyamatban lévő kezdeményezések kulcsfontosságúak.

A virtuális fizetőeszközök megjelenése általában, és különösen a stabil kriptopénzek megjelenése arra utaló jelnek tekinthető, hogy a jelenlegi fizetési rendszer esetenként nem hatékony, amit orvosolni kell. Az EKB a múltban elkötelezte magát a fizetési rendszerek javítása mellett, és ezt a munkát a jövőben is folytatnia kell fizetésirendszer-üzemeltetőként, felügyeleti szervként és a változás katalizátoraként.

15. Hogyan értékeli a fizetési rendszerek és a monetáris politika közötti kölcsönhatást? Mi legyen az EKB mint kibocsátó központi bank szerepe a központi szerződő fél elszámolóházak (CCP) tekintetében?

A fizetési rendszerek fontos szerepet töltenek be a monetáris politikában. Ha például a stabil kriptopénzeket egyre inkább értékőrzőként használják, és a hitelezés is stabil kriptopénzekben történik, a hazai monetáris transzmisszió jelentősen gyengülhet. A mérték ebben a konkrét esetben alapvetően attól függene, hogy mely pénznemek szerepelnek a tartalékkosárban. Mindenesetre az EKB-nak komoly érdeke fűződik a magán fizetési rendszerek fejlődésének nyomon követéséhez annak érdekében, hogy fenntartsa a monetáris politika feletti ellenőrzését.

A központi szerződő felek a pénzügyi rendszer másik fontos szereplői. Az elmúlt évtizedben a központi elszámolás mértékének növekedése több joghatóságban is növelte a központi szerződő felek rendszerszintű jelentőségét. Ezért a felülvizsgált szabályozási keret (EMIR 2) kulcsfontosságú lesz a kockázatcsökkentés és a pénzügyi rendszer jövőbeli összeomlásának megelőzése szempontjából. Az EMIR 2 különösen azon rendszerszintű jelentőséggel bíró központi szerződő felek uniós felügyeletét fogja megerősíteni, amelyek az euróövezeten kívül találhatóak és amelyek jelentős mennyiségű euróban denominált eszközt számolnak el. Biztosítani fogja a kibocsátó központi bankok (azaz az euróövezetben az EKB) bevonását, amelyek képesek lesznek felügyeleti tevékenységeket végezni.

Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet kifejezetten kimondja, hogy az EKB nem felügyeleti szerve a központi szerződő feleknek. Mindazonáltal szoros kapcsolat áll fenn a központi elszámolás, a fizetési rendszer és az EKB megbízatása között.

Először is, az euró repópiac működése, amely döntő fontosságú a monetáris politika transzmissziója szempontjából, nagymértékben függ a központi szerződő felektől. Ezért az EKB-nak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy elkerülje vagy enyhítse az euró repópiacnak a központi szerződő felekkel kapcsolatos vagy azokat érintő zavarait. Másodszor, a központi szerződő felek jelentős szerepet töltenek be a fizetési rendszerben azáltal, hogy nagy összegű likviditást irányítanak, miközben pénzügyi piaci csomópontokként szolgálnak, amelyeken keresztül a nehézségek gyorsan elterjedhetnek. Harmadszor, az EKB felkérést kaphat arra, hogy nyújtson sürgősségi likviditási támogatást a központi szerződő felekben részt vevő bankoknak vagy maguknak a központi szerződő feleknek.

16. Ön szerint a jövőben mi lesz a szerepe a készpénzalapú műveleteknek, összehasonlítva a digitális tranzakciókkal?

Bár a készpénzhasználat valószínűleg tovább fog csökkenni, úgy vélem, nem valószínű, hogy megszűnne az elkövetkező években.

Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a készpénzmentes tranzakciók száma jelentősen növekedett az elmúlt években. A digitalizáció és az innováció kulcsfontosságú ösztönzőt jelentett. Ugyanakkor a tagállamok között jelentős eltérések vannak, és bizonyos tranzakciótípusok esetében továbbra is a készpénz a legnépszerűbb fizetési eszköz. A készpénzhasználathoz való ragaszkodás oka a készpénz egyedi tulajdonságai, például a magánélet védelme terén. Továbbá használata nem igényel informatikai infrastruktúrát. Kulturális tényezők is szerepet játszhatnak.

Ezért úgy vélem, hogy bár a fizetési szokások várhatóan gyorsan változnak, nem utolsósorban a digitális pénztárcák növekvő használata révén, a készpénz valószínűleg továbbra is népszerű lesz egyes országokban és bizonyos felhasználói csoportokban.

17. Mi a véleménye az euróban kibocsátott nagy címletű bankjegyekről?

Az átlagpolgárok mindennapi életében a nagy címletű bankjegyek csekély szerepet játszanak. Ezek azonban értékőrzőként és költséges cikkek vásárlására szolgáló fizetési eszközként is fontosak lehetnek. Ugyanakkor a nagy összegek alacsony szállítási költségek mellett történő továbbításának lehetősége révén elősegíthetik a jogellenes tevékenységeket.

Ezért az év elején az eurorendszer valamennyi központi bankja leállította az 500 eurós bankjegyek kibocsátását. Fontos tisztázni, hogy az 500 eurós bankjegyek megőrzik értéküket és törvényes fizetőeszközök maradnak. Ezen bankjegyek forgalma fokozatosan csökkenni fog, és végül kivonják őket a forgalomból.

Összességében e kivonás csekély következményekkel jár majd a polgárokra nézve. A jogszerű tevékenységekhez kisebb címletű bankjegyeket vesznek majd igénybe, míg a jogellenes tevékenységek áthelyeződhetnek a digitális szférába. Ezért a digitális fizetési rendszerek ellenőrzése a jövőben nagyobb szerepet játszhat az illegális fizetési műveletek elleni küzdelemben, mint a nagy bankjegyek kivonása a forgalomból.

18. Mi a véleménye a monetáris feltételek és a hitelhez jutás heterogenitásáról az euróövezetben és ennek az EKB egységes monetáris politikájára gyakorolt hatásáról?  

A globális pénzügyi válság előtt úgy tűnt, hogy a monetáris feltételek és a hitelhez való hozzáférés nagymértékben közeledtek egymáshoz, megkönnyítve a monetáris politika transzmisszióját. A válság miatt azonban a hitelezési feltételek terén drámai különbségek jöttek létre a tagállamok között, ami rontotta a monetáris politika transzmisszióját a vállalkozások és háztartások felé.

Az elmúlt években jelentősen javultak a monetáris feltételek és a hitelhez jutás feltételei az euróövezetben, ami nagyrészt az EKB alkalmazkodó intézkedéseinek tudható be. A 2014 közepén megkezdett lazító intézkedések jelentős mértékben csökkentették a banki hitelkamatokat az euróövezetben. Emellett az országok közötti eltérések is csökkentek, ami azt jelenti, hogy a vállalkozások és a háztartások pénzügyi feltételei az egész euróövezetben jelentősen enyhültek. Ezek a kedvező finanszírozási feltételek hozzájárultak a banki hitelek volumenének növekedéséhez, ami pozitívan befolyásolta a magánberuházásokat és a fogyasztást, és ezáltal hozzájárult az erőteljesebb gazdasági növekedéshez.

Összességében az EKB intézkedéseinek köszönhetően helyreállt az euróövezet egységes monetáris politikája, amelyet a válság akadályozott. A homogénebb monetáris feltételek segítették az EKB-t a monetáris politika transzmissziós mechanizmusának megóvásában.

19. Több uniós tagállam is készül az euróövezethez való csatlakozásra. Miképpen látja elkerülhetőnek az euróövezeti tagállamok közötti különbségek további növekedését a következő évtizedben a tagjelölt államok gazdasági körülményeinek ismeretében? Milyen gazdasági forgatókönyvet részesítene előnyben az euróövezet bővítésére?  

Az euró bevezetéséhez megfelelő mértékű konvergencia szükséges. Ezért az EKB és az Európai Bizottság rendszeres jelentéseket tesz közzé, amelyekben elemzi az euróövezeten kívüli országok által a konvergencia terén elért eredményeket. Ez magában foglalja az egyes országok előrehaladását a maastrichti kritériumok teljesítése felé. Ezen túlmenően a jelentések azt is mérlegelik, hogy a konvergenciafolyamat fenntartható-e, ami intézményi tényezőktől is függ.

Továbbá, tekintettel a bankunió létrehozására, az euró bevezetése maga után vonja a közös bankfelügyeletben, azaz az egységes felügyeleti mechanizmusban való részvételt. Ezért azoknak az országoknak, amelyek csatlakozni kívánnak az euróhoz, az euró bevezetése előtt szorosan együtt kell működniük az EKB bankfelügyeletével, és meg kell felelniük a konkrét reformkövetelményeknek. A szoros együttműködés kialakításának folyamatát az az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet és az ezzel kapcsolatos EKB-határozat szabja meg. A szoros együttműködés kialakítását követően az EKB felügyeli az ország jelentős bankjait az illetékes nemzeti hatóságnak adott utasítások alapján. Ez az alapos és gondos előkészítés az árfolyam-mechanizmusra és végső soron az euróra való zökkenőmentes átállást hivatott biztosítani.

A Szerződések értelmében – az Egyesült Királyság és Dánia kivételével, amelyekre kívülmaradási záradék vonatkozik – várhatóan valamennyi uniós tagállam bevezeti majd az eurót.

20. Melyek az euró előtt álló fő kockázatok és lehetőségek?  

Az euró első húsz éve komoly kihívások elé állította a közös valutát. Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) azonban igen jól átvészelte ezeket a kihívásokat. 20 év elteltével a polgárok körében minden eddiginél népszerűbb az euró, 76%-uk a támogatását fejezte ki a közös valuta iránt. Még a válság közepette is magas maradt az egységes valuta támogatottsága a lakosság és a legtöbb európai vezető körében.

Az euró számos előnnyel járt a tagállamok és polgáraik számára: kiterjedt belső piac, amelynek alapjai a monetáris stabilitás, az alacsonyabb finanszírozási költségek, valamint az alacsonyabb tranzakciós költségek és a határokon átnyúló kereskedelem és befektetések árfolyamkockázatának hiánya. Természetesen a válság rávilágított az euróövezet szerkezetének súlyos gyengeségeire a pénzügyi, költségvetési és gazdasági szférában. A pénzügyi széttöredezettség, az elégtelen anticiklikus költségvetési politikák és a strukturális reformok lassú üteme jelentős kihívást jelentett az euróövezet számára. Mégis jelentős előrelépés történt, nem utolsósorban a bankunió – beleértve a közös felügyeletet és az egységes szanálási mechanizmust –, valamint az ESM létrehozása révén.

További lépésekre van azonban szükség az euróövezet fenntartható módon történő stabilizálásához és az egységes piac előnyeinek teljes mértékű kiaknázásához. Amint azt az úgynevezett „7 plusz 7 jelentésben” is hangsúlyoztuk, ehhez a kockázatmegosztást és a piaci fegyelmet ötvöző kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség. Ez konkrétan magában foglalja a bankunió kiteljesítését, beleértve a közös betétbiztosítási rendszert és az állampapír-kitettségek megfelelő szabályozását, a tőkepiaci unió elmélyítését, valamint a módosított költségvetési keretet. Az ilyen reformokat szilárd és fenntartható gazdaságpolitikáknak kell kísérniük, amelyek előmozdítják az innovációt, az inklúziót és a gazdasági növekedést, miközben az éghajlat-politikát prioritássá teszik.

A globális hatalmi egyensúly változásából eredő geopolitikai kihívások azt jelentik, hogy Európának és az euróövezetnek erős hazai bázist kell kiépítenie a multilaterális világrend megőrzésének további támogatása érdekében.

Az euróövezet továbbá számos strukturális változással néz szembe, amelyek a kriptovaluták megjelenéséhez, a digitalizációhoz, a kiberbiztonsághoz és a pénzmosás elleni küzdelemhez kapcsolódnak.

Megbízatásának keretein belül az EKB hozzájárulhat e kihívások kezeléséhez azáltal, hogy reagál a változásra, valamint megbízható elemzéseket és tanácsokat nyújt.

21. Mit tekint az EKB előtt álló legfontosabb kockázatoknak és kihívásoknak?

Rövid távon az euróövezetet a közelmúltban hosszabb növekedési időszak jellemezte, de a gazdaság egyre inkább veszít lendületéből. Úgy tűnik, hogy e fejlemények hátterében a döntő tényező a világgazdaság növekvő bizonytalansága. Amennyiben a lefelé mutató kockázatok bármelyike bekövetkezik, például a kereskedelmi konfliktus újabb eszkalálódása miatt, úgy nehezebbé válik elkerülni a recessziót. A monetáris alkalmazkodás magas szintje azonban csökkenti ennek a forgatókönyvnek a valószínűségét.

Hosszabb távon az EKB-nak a gazdaság bármely más szereplőjéhez hasonlóan alkalmazkodnia kell a strukturális változásokhoz. Ez elsősorban a digitalizációra és az éghajlatváltozásra vonatkozik, de a kamatlábak strukturális csökkenésére is – amely globális jelenség, és amelynek oka a társadalmak elöregedése és a termelési struktúrák átalakulása.

A kilátások növekvő kockázatai és a strukturálisan alacsonyabb kamatlábak együttesen megnehezítik a monetáris politika irányítását. Tekintettel arra, hogy a legfőbb irányadó kamatlábak már most is alacsonyak, az EKB hagyományos monetáris politikai eszközei számára korlátozott mozgástér áll rendelkezésre

Ezért az EKB monetáris politikai intézkedéseit azok előnyeinek és költségeinek gondos értékelésére kell alapozni, figyelembe véve a gazdasági és inflációs kilátásokra, valamint a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásukat. Tekintettel a hosszú távú kihívásokra, az EKB-n belül meg kell vitatni, hogy megbízatásának keretében hogyan tud hozzájárulni a strukturális változások kezeléséhez. Az EKB monetáris politikai stratégiájának és működési keretének közelgő felülvizsgálata kiváló lehetőséget kínál e kérdések átgondolására.

Végezetül a környezet összetettsége egyben azt is jelenti, hogy a nyilvánosság felé való kommunikációnak a jövőben nagyobb szerepet kell játszania. Egyes országokban az alacsony kamatlábakat nagyon kritikusan ítélik meg, és az EKB-t okolják e fejleményért. Fennáll annak a kockázata, hogy ez hosszú távon aláássa a közös valutába vetett bizalmat. A múltban a kommunikáció elsősorban a pénzügyi piac szereplői felé irányult. A jövőben a szélesebb nyilvánossággal folytatott kommunikációnak nagyobb szerepet kell játszania. Mivel a monetáris politika kihat a polgárok életére, jobban meg kell érteniük mind a központi banki politika szerepét, mind annak korlátait. Ez arra is vonatkozik, hogy az euróövezet gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében jobb gazdaságpolitikai mixre van szükség.

22. Milyen kockázatokat hordoz a brexit a pénzügyi stabilitásra nézve? Hogyan vélekedik az EKB szerepéről e kockázatok kezelésében?

A brexitről folytatott hosszú és eredménytelen tárgyalások sok bizonytalanságot okoztak az EU gazdaságában. Ez valószínűleg visszafogta a beruházásokat és a gazdasági növekedést az Egyesült Királyságban, és némi tovagyűrűző hatást gyakorolt az euróövezetre. Az Egyesült Királyság tagságának 2020. január 31-ig történő meghosszabbítása ellenére továbbra is politikai bizonytalanság áll fenn, és a megállapodás nélküli brexit sem zárható ki. Ez utóbbi forgatókönyv jelentős piaci volatilitáshoz vezethet, és nem lehet teljes mértékben kizárni a rendszerszintű következményeket.

Úgy tűnik, hogy a központi bankok és a pénzügyi intézmények jól felkészültek egy ilyen forgatókönyvre, így a rendszerszintű esemény kockázata csekélynek tekinthető. Az EU és a nemzeti kormányok biztosítékokat vezettek be az esetleges zavarok kezelésére, különösen a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások esetében. A kritikus kérdések közé tartozik a szerződések, illetve a központi szerződő felek által végzett elszámolási tevékenységek folytonossága.

Az EKB részt vett ebben a folyamatban, továbbra is szorosan nyomon kell követnie a fejleményeket, és értékelnie kell az euróövezet gazdaságát és a pénzügyi rendszert érintő kockázatokat. A Bizottság felkérte a bankokat és más magánszereplőket, hogy hajtsanak végre vészhelyzeti terveket és készüljenek fel a megállapodás nélküli brexitre. A biztosítékoknak mindaddig érvényben kell maradniuk, amíg nem lesz teljes bizonyosság a brexittel kapcsolatban. Az EKB mindenesetre fenntartja a kedvező likviditási feltételeket és széles körű monetáris alkalmazkodást, és a finanszírozási és likviditási feltételek romlása esetén meghozhatná a megfelelő intézkedéseket a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében.

23. Ön szerint a jelenlegi gazdaságirányítási keret ösztönzi-e a prociklikus költségvetési politikákat? Megfelelő ösztönzőket teremt-e az állami beruházások számára? Milyen típusú reformokat tart szükségesnek e keret tekintetében? Mi a véleménye a társasági adók további európai harmonizációjáról?

A makrogazdasági stabilitás szempontjából központi jelentőségű a hatékony anticiklikus költségvetési politika. Egy valutaunióban a költségvetési politika az aszimmetrikus sokkok kezelésének fő eszköze, mivel az egységes monetáris politika az euróövezet egészére irányul, és az árfolyam már nem használható erre a célra. E célból a költségvetési szabályoknak elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az anticiklikus politikát, ugyanakkor megelőzzék a túlzott és fenntarthatatlan államadósságot, és hitelessé tegyék a „nincs mentőöv" rendelkezést (az EUMSZ 125. cikke).

Összességében a jelenlegi helyzet kedvezőnek tűnik. Sok euróövezeti ország elérte a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott középtávú költségvetési céljait, és nincs folyamatban túlzotthiány-eljárás. Az államadósság szintjének csökkentése terén azonban egyes országokban nem történt elegendő előrelépés, mivel a költségvetési szabályok betartása és érvényesítése nem volt optimális. Míg az államkötvények hozama a korábbi időkhöz képest jelentősen csökkent, az ilyen fejlemények politikai vagy gazdasági sokkhatások esetén gyorsan megfordulhatnak.

Összességében az uniós költségvetési keret – beleértve a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait is – nem felelt meg teljes mértékben az elvárásoknak. Túlzott összetettsége mellett nehéznek bizonyult a strukturális hiány valós idejű megbízható becslése. Ezért kedvezőtlen időszakokban előfordulhat, hogy a költségvetési szabályok túl szigorúak, míg kedvező időszakokban túl lazák. Az is egyértelmű, hogy a „nincs mentőöv” rendelkezés nem hiteles, mert az állami fizetésképtelenség jelentős költségekkel járna. Végezetül a gazdasági és monetáris unióban hiányoznak a kockázatmegosztásra és a stabilizációra szolgáló eszközök. Mindezen kérdések kapcsolódnak egymáshoz: a „7 plusz 7 jelentés” témájára utalva a piaci fegyelem nem lehet hiteles, mivel túl kevés a kockázatmegosztás ahhoz, hogy korlátozza a továbbterjedést és csökkentse az adósságátalakítás költségeit.

Az uniós költségvetési keret reformjai három szempontból garantáltnak tűnnek. Először is, maguk a szabályok tekintetében a javasolt legkiválóbb megoldás a kiadási szabállyal ötvözött hosszú távú adósságcél felé való elmozdulás. Másodszor, döntő fontosságúnak tűnik, hogy a kormányok növeljék a termelékenységet fokozó beruházások arányát az összkiadásaikon belül. Harmadszor, ezeket a reformokat a kockázatmegosztást biztosító euróövezeti közös fiskális eszközrendszerrel kell kiegészíteni. Ezt az eszközrendszert ösztönzőkkel összeegyeztethető munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszerként lehetne kialakítani, de vannak más lehetőségek is. A kritikus fontosságú elem az, hogy egy euróövezeti szintű eszköz hozzájárul a tagállamok közötti átgyűrűző hatások internalizálásához, amelyeket maguk a tagállamok nem vesznek figyelembe.

Végül a társasági adó minimális mértékének bevezetésére irányuló kezdeményezések hasznosak lehetnének a túlzottan agresszív adózási gyakorlatok és az adóalap eróziójának elkerüléséhez. Az adóverseny azonban továbbra is kedvező szerepet játszhat, és nem szabad teljesen elfojtani.

24. Ön szerint az euróövezetnek szüksége van egy európai biztonságos eszközre nemcsak a pénzügyi piacok stabilizálásának előmozdítása és a bankok nemzeti adósságnak való kitettségének csökkentése céljából, hanem a monetáris politika helyes átültetésének megkönnyítése végett is? Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

A „biztonságos eszközöknek” számos előnyük van: referencia-kamatlábat biztosítanak a teljes hozamgörbére, értékhordozóként szolgálnak, és olcsó finanszírozási forrást biztosítanak a kibocsátó számára. Egy másik kulcsfontosságú tulajdonságuk az, hogy ha jól megtervezik őket, válság idején biztonságot nyújtanak.

A nem szokványos monetáris politika végrehajtása szempontjából hasznos lehetne, ha egy közös euróövezeti biztonságos eszközre támaszkodhatna. Egy biztonságos eszköz a széttöredezettség elkerülésével hozzájárulhatna az EKB monetáris politikája transzmissziójának egységesebbé tételéhez is a tagállamok között. Végül egy olyan biztonságos eszköz, amely nem érzékeny az egyes tagállamok államkötvényeivel kapcsolatos kockázat alakulására, segíthet enyhíteni az államháztartások és a belföldi bankok közötti negatív visszacsatolási spirált – valamint a biztonságba menekülést –, amely a legutóbbi válság során megfigyelhető volt, és megkönnyítheti a pénzügyi integrációt. Ez szabaddá teheti az utat a bankunió megvalósítása előtt is, mivel az államadósság-kitettségek szabályozásával kapcsolatos aggályok kevésbé jelentősek egy euróövezeti biztonságos eszköz létezése esetén.

Az előző pénzügyi válság a kockázatok határozott újraértékeléséhez vezetett, és csökkentette a biztonságos eszközök tényleges rendelkezésre bocsátását. Ugyanakkor számos tényező (pl. új szabályozások, mint például a bankok által teljesítendő likviditási követelmények vagy a fejlett gazdaságok demográfiai fejleményei) növelte a biztonságos eszközök iránti keresletet. Ezért a jelenlegi környezetben úgy tekintik, hogy a biztonságos eszközök szűkösen állnak rendelkezésre, és ez a szűkösség negatív hatással lehet a pénzügyi piacokra és a bankszektorra, a monetáris politika végrehajtására és a gazdasági növekedésre.

Egy közös biztonságos eszköz hatékonyan enyhíthetné az euróövezetben a biztonságos eszközök szűkösségét, előnyös lehetne a gazdasági és monetáris unió felépítése szempontjából, és megerősíthetné az euró nemzetközi szerepét. Az euróövezet biztonságos eszközeinek kialakítása során azonban nagyon gondosan kell eljárni a kockázatok kölcsönössé tételének elkerülése érdekében, ami a gazdasági és monetáris unió mint szuverén államok uniója jelenlegi struktúrájának fényében nem lenne megfelelő. Az államkötvény-fedezetű értékpapírok és az e-kötvények a legjobb, megvitatás alatt álló javaslatok. Míg az első javaslat az ügyletrészsorozatba soroláson, a második az alárendeltségen alapul. Mindkét javaslatnak megvannak a maga gyengéi, de megmutatják, hogy lehetségesek olyan okos tervek, amelyek nem vezetnek az adósságok kölcsönössé tételéhez. Azonban még több munkára van szükség.

Míg az EKB elemzést és tanácsot adhat egy biztonságos eszközzel kapcsolatban, annak bevezetése és kialakítása nem az EKB feladata.

25. Mi a véleménye az euróövezetben az állam- és magánszektor-adósság tartósan magas szintjéről folyó vitáról? Milyennek ítéli meg az Európai Bizottság által beharangozott euróövezeti kincstár létrehozásának ötletét, amely tagjai nevében a pénzügyi piacokról fedezné azok rendszeres refinanszírozási szükségleteinek egy részét?

A magán- és az államadósság magas szintje az euróövezet kiszolgáltatottságának egyik oka. Ma a helyzet valamivel kedvezőbb, mint a válság utáni években. A magánszektor adósságának GDP-hez viszonyított aránya a 2015. évi 147%-os csúcsértékről ma mintegy 137%-ra csökkent, míg az euróövezet egészének GDP-arányos államadóssága a 2014. évi 94,4%-ról 2018-ban mintegy 87%-ra csökkent. Ezek a nagyságrendek azonban még mindig jelentősek.

Ezért semmi okunk arra, hogy elégedetten hátradőljünk. Az állam- és magánszektor-adósság pénzügyi válság előtti magas szintje sok tagállamban jelentős kiszolgáltatottsághoz vezetett. Emellett az általános javuló kép elfedi a mögötte meghúzódó erős heterogenitást. A magánadósság szintje továbbra is magasabb, mint amit a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás indokoltnak ítél, az államadósság szintje pedig számos országban még mindig magasabb, mint amit a Stabilitási és Növekedési Paktum engedélyez, és több tagállamban az államadósság aránya meghaladja a GDP 100%-át. Több tagállam nem használta ki kellőképpen az alacsony kamatlábak és erőteljes növekedés jellemezte előző éveket államadóssága szintjének csökkentésére. Ez veszélyeztetheti az euróövezet stabilitását, ha a helyzet a visszaesés idején romlik.

Az állam- és magánadósság arányának csökkentése elkerülhetetlen. Nemzeti szinten ehhez szilárd költségvetési politikákra, valamint makroprudenciális eszközök alkalmazására van szükség. A konszolidáció szakaszában számít, hogy mely típusú kiadásokat csökkentik. Az államháztartás növekedésbarátabb összetétele azt jelentené, hogy a forrásokat a közberuházások felé csoportosítanák át. Ami a magánszektort illeti, ez segíthetne kedvezőbb keretfeltételek megteremtésében a magánszektor túlzott eladósodottságának csökkentése érdekében.

Ami a legfontosabb, az adósságráta nevezőjének növeléséhez a gazdasági növekedés fellendítésére van szükség. E tekintetben döntő fontosságú a hosszú távú jólétet biztosító, termelékenységet növelő strukturális reformok végrehajtása. Az egységes piac előmozdítása a termelékenység elősegítésének egyik fontos módja.

A nemzeti politikák európai szinten támogathatók azáltal, hogy jobban ösztönzik a nemzeti politikai döntéshozókat arra, hogy szilárd költségvetési és gazdaságpolitikát folytassanak. Egy kincstári hivatal létrehozása az euróövezet számára azonban nagyon nagy horderejű lépés lenne. A felelősség és az ellenőrzés egységességének fenntartása érdekében szükségessé tenné további szuverenitás nemzeti szintről európai szintre való áthelyezését.

26. Mi a véleménye arról a bírálatról, miszerint az EKB fedezeti keretrendszere nem elég fokozatos, és túlságosan a külső hitelminősítő intézetekre támaszkodik?

A biztosítéki követelmények az EKB bármely hitelműveletének fontos szempontját képezik. Ez valójában a KBER és az EKB alapokmányának 18. cikkének 1. pontja értelmében kötelező. Ezen túlmenően körültekintő megközelítés az, hogy az EKB biztosítékot követeljen meg annak érdekében, hogy megvédje magát az e műveletekhez kapcsolódó pénzügyi kockázatokkal szemben. A biztosítékokra vonatkozó jelenlegi keret lehetővé teszi az EKB számára, hogy az eszközök széles körét fogadja el, és a kockázatértékeléstől függően egyedi korrekciót (haircut) alkalmaz rájuk. E célból az EKB nemcsak külső hitelminősítő intézetekre támaszkodik, hanem a nemzeti központi bankok belső hitelminősítő rendszereire és az ügyfelek belső minősítésen alapuló rendszereire is. Úgy tűnik, hogy ezek viszonylag jól tükrözik a mögöttes kockázatokat.

Ugyanakkor az EKB-nak továbbra is támogatnia kell a külső hitelminősítések vagy a házon belüli hitelminősítések átláthatóságának további fokozására irányuló kezdeményezéseket, mivel azok még jobban védhetik az EKB mérlegét.

27. Hogyan értékeli az EUR/USD árfolyam közelmúltbeli alakulását?  Milyen mértékben kell figyelembe venni kereskedelmi megfontolásokat a monetáris politika meghatározásakor?

Az árfolyamok alakulását figyelemmel kell kísérni, mert hatással lehetnek az inflációra. Az EKB nem követ árfolyamcélt. Ez összhangban van a nemzetközi konszenzussal, és segít elkerülni a valutaháborúk káros hatásait. Más szóval, a kereskedelmi megfontolások – a gazdasági kilátások megértését célzó elemzéshez való hozzájáruláson kívül – nem játszhatnak szerepet monetáris politikai döntéseiben. A tisztességes verseny lehetővé tétele és a nemzetközi kereskedelem előmozdítása érdekében az árfolyamot inkább csak maguknak a piacoknak kell meghatározniuk az alapvető gazdasági tényezők alapján.

28. Miként értékeli a G20-csoport eredményeit? Mi a véleménye a fő központi bankok közötti koordináció szintjéről?

A világgazdaságban részt vevő országok közötti különböző és szoros összefonódások miatt a nemzetközi együttműködés alapvető fontosságú az általános jólét növeléséhez. A kereskedelmi konfliktus megmutatta, hogy milyen káros lehet, ha a többoldalú megállapodásokat az „én országom az első” politikák váltják fel. Az euróövezet növekedésének jelenlegi lelassulása főként külső tényezőkhöz kapcsolódik, ami mutatja a világgazdaság és a pénzügyi rendszer stabilitásának fontosságát az euróövezet számára. Ez a stabilitás viszont erős nemzetközi együttműködést, többek között erős multinacionális szervezeteket igényel az egyensúlyhiányok nyomon követése és csökkentése, a válságkezelési eszközök megerősítése és a globális gazdasági kilátásokat befolyásoló hosszú távú tendenciák elemzése érdekében.

A G20-ak és a Pénzügyi Stabilitási Tanács a világszintű pénzügyi válságra adott gazdaságpolitikai válaszok összehangolásának és a reformmenetrend kialakításának sarokköve volt. A G20-ak új feladatai közé tartozik majd, hogy miként lehet kezelni a kereskedelmi és geopolitikai bizonytalanságokból, a digitalizációból és a kifizetések innovációjából eredő globális kihívásokat.

A G20-ak a G7 és a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) mellett a központi bankok közötti együttműködés fontos fórumát is biztosítják. Ily módon csatornát biztosítanak a levont tanulságok cseréjéhez, ami egyes esetekben közös megközelítések irányába mutathat.

29. Szükséges, hogy az EKB konkrét lépéseket tegyen az euró nemzetközi valutaként betöltött szerepének megerősítésére? Ha igen, milyen intézkedéseket tervez?

Az euró nemzetközi szerepének megerősítése valószínűleg jelentős következményekkel járna a monetáris politika folytatására nézve. Ezek közé tartozik a monetáris politikai döntések potenciálisan erősebb átvitele, az árfolyamváltozások inflációra gyakorolt gyengébb hatása, valamint az árfolyamok szintjére és az államkötvények hozamára gyakorolt hatások. Összességében az EKB megállapításai azt mutatják, hogy a közös valuta erősebb nemzetközi szerepe nettó pozitív hatást gyakorolna az euróövezet gazdaságára.

Az euró nemzetközi szerepét előmozdítaná az erősebb tőkepiacokkal rendelkező, integráltabb gazdasági és monetáris unió. A nemzetközi befektetők szemében a teljes mértékben megvalósított bankunió, illetve a szilárd nemzeti költségvetési pozíciók és gazdasági struktúrák révén kialakuló erősebb ellenálló képesség szintén támogatná az euró nemzetközi szerepét. Ezt tovább erősíthetné egy biztonságos eszköz bevezetése.

30. Meglátása szerint az elkövetkezendő időszak milyen fontosabb kihívásokat és lehetőségeket tartogat a jegybanki kommunikáció szempontjából?  

Az elvárások irányításával és a bizalom erősítésével a kommunikáció támogatja az EKB politikáinak hatékonyságát. A válság során és az összetettebb, nem szokványos eszközök alkalmazásával jelentősen megnőtt a központi bankok részéről a jól működő kommunikáció iránti igény. Valójában az előremutató iránymutatással a kommunikáció maga is monetáris politikai eszközzé vált.

A központi bankok reflektorfénybe kerülése és az új eszközök összetettsége szükségessé tette a kommunikáció fokozását nemcsak a pénzügyi piacokkal, hanem a nyilvánossággal is. Fontos, hogy ez megköveteli és a jövőben is meg fogja követelni a központi bankok parlamentjeik felé való szigorú elszámoltathatóságát. A nagyobb átláthatóság iránti igény kielégítése érdekében az EKB megkezdte monetáris politikai értekezletei jegyzőkönyveinek közzétételét, és fokozta eszközállományának nyilvánosságra hozatalát.

A szereplők szélesebb körének elérése azt jelenti, hogy az intézménynek arra kell törekednie, hogy tevékenységeit egyszerűbben magyarázza el. Ennek során azt is be kell mutatnia, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és milyen pozitív hatást gyakorolnak a polgárok mindennapi életére. Ez azt is jelenti, hogy megbeszéléseket kell folytatni arról, hogy az EKB megbízatásának keretein belül hogyan tud hozzájárulni a felmerülő kihívásokhoz.

31. Hogyan értékelné a monetáris politikák – különösen Egyesült Államokból eredő – átgyűrűző hatásait az euróövezetbeli monetáris politika végrehajtása szempontjából?

Valamennyi fejlett gazdaság szorosan összekapcsolódik a kereskedelmi kapcsolatok és a globális pénzügyi piacok révén, amelyeken valamennyi ország eszközeivel kereskednek. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok monetáris politikája – azáltal, hogy befolyásolja az Egyesült Államok pénzpiacait és az árfolyamot – az euróövezetet is érinti. Ezek a hatások különösen a pénzügyi piacokon láthatók, de az összes többi piacon is jelen vannak.

Az EKB-nak az euróövezet növekedési és inflációs kilátásainak értékelésekor meg kell vizsgálnia az átgyűrűző hatásokat, és figyelembe kell vennie azokat a monetáris politika kialakítása során. Mindig egyértelműnek kell azonban lennie, hogy az árfolyam nem cél a monetáris politika számára, és hogy az EKB az euróövezeten belüli belföldi árstabilitás fenntartására összpontosít.

32. A német Gazdasági Szakértői Tanács Görögország esetét kiemelve azzal érvelt, hogy az euróövezetből való kilépésnek választási lehetőségnek kell lennie annak érdekében, hogy a nehézségekkel küzdő ország ne zsarolhassa az euróövezet többi tagját. Mi erről az Ön véleménye? Hogyan határozná meg ebben az összefüggésben az európai szolidaritást? Hogyan értékelné a bizonytalanság pénzügyi piacokra gyakorolt valószínű hatásait?

Az euró úgy került kialakításra, hogy bevezetése visszafordíthatatlan legyen. Ez a visszafordíthatatlanság a monetáris politika egységességével együtt megkülönbözteti az eurót az egyéb árfolyam-megállapodásoktól, például a valutatanács-rendszerektől vagy az informális valutaunióktól. Mindaddig, amíg hiteles, védi az euróövezetet a spekulatív támadásokkal szemben. Egy tagállam kilépése az euróövezetből súlyosan károsíthatja ezt a hitelességet, és más tagállamokkal szembeni spekulációhoz vezethet. Ezért egy tagállam kilépését nem szabad megvalósítható lehetőségnek tekinteni.

C. Pénzügyi stabilitás és felügyelet

33. Mi a véleménye arról, hogy szigorúan külön kell választani a monetáris politikát és a bankfelügyeletet, valamint mit gondol az ezt az elhatárolást előmozdító és támogató reformokról?

Az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásakor a felügyeleti feladatoknak az EKB-ra történő átruházására vonatkozó döntést nagyrészt annak szükségessége vezérelte, hogy a jelenlegi Szerződés korlátain belül létre kell hozni az európai felügyeletet. Lehetővé tette az egységes felügyeleti mechanizmus számára, hogy az EKB és a KBER meglévő szervezetének és képességeinek köszönhetően gyorsan megkezdje tevékenységét.

A priori nem világos, hogy egy elkülönített rendszert kell-e előnyben részesíteni az egy intézményen belüli kombinációval szemben. Egyrészt a monetáris politika és a bankfelügyelet ötvözése információs előnyökkel járhat. A végső hitelezői tevékenységek és a monetáris politika javíthatók, ha felügyeleti információkra lehet alapozni azokat. Ez elősegítheti a pénzügyi stabilitást és javíthatja a monetáris politikát. Másrészt a monetáris politika és a bankfelügyelet céljai ellentmondhatnak egymásnak, így egyes célok veszélybe kerülhetnének, ha a monetáris politikát és a bankfelügyeletet egy intézményen belül egyesítenék. Továbbá a hírnevet veszélyeztető kockázatok merülhetnek fel, ha a felügyeleti mulasztások befolyásolják a monetáris politika hitelességét.

Az egységes felügyeleti mechanizmus kialakítása középutat jelent azáltal, hogy egyetlen intézményen belül ötvözi a monetáris politikát és a bankfelügyeletet, miközben fenntartja az elkülönítés elvét. Ez az elv biztosítja a személyzet szervezeti elkülönítését, az információmegosztásra vonatkozó titoktartási szabályokat, valamint az EKB bankfelügyeleti és monetáris részei közötti különböző döntéshozatali eljárásokat. Ezeket a biztosítékokat nagyon fontosnak és megfelelőnek tartom. Mindazonáltal alapvető fontosságú lesz annak rendszeres ellenőrzése, hogy a jelenlegi rendszer javítható-e. Különös figyelmet kell fordítani az elkülönítés elvének működésére. Eddig nem láttam arra utaló jelet, hogy a meglévő rendszert módosítani kellene.

34. Mi a véleménye az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) EKB keretén belüli jelenlegi intézményi felépítéséről a makroprudenciális felügyelet terén elért konkrét eredményei fényében?  

A makroprudenciális szabályozás és felügyelet létrehozása a globális pénzügyi válságot követően a pénzügyi struktúra reformjának egyik kulcsfontosságú lépése volt. Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) központi szerepet játszik az európai felügyeleti struktúrában, és a makrogazdasági fejleményekből és a pénzügyi rendszerből eredő pénzügyi stabilitási kockázatok nyomon követésének hasznos intézményeként szilárdult meg.

A meglévő intézményi struktúra, amelyben az elsődleges döntéshozó szerv az igazgatótanács, amelyet az irányítóbizottság, a titkárság, a szakmai tanácsadó bizottság és a tudományos tanácsadó bizottság egészít ki, összességében sikeresnek bizonyult. Ezen túlmenően a tudományos szakértelem ötvözése, az EKB kutatásainak és elemzéseinek alkalmazása, valamint a pénzügyi politikai döntéshozók széles körének részvétele nagyon hasznosnak bizonyult az ERKT működése szempontjából. Mindazonáltal az ERKT előnyére válhat, ha több erőforrásban és az adatokhoz való közvetlenebb hozzáférésben részesül annak érdekében, hogy feladatait függetlenebbül tudja ellátni. Továbbá, bár kívánatos az EKB-val való szoros együttműködés, a nagyobb függetlenség biztosíthatná, hogy a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyek kellő figyelmet kapjanak, még akkor is, ha azok magából a monetáris politikából erednek.

A konkrét eredmények tekintetében az ERKT ágazatközi megközelítése – beleértve a bankokat, a biztosítótársaságokat, valamint a pénzügyi piacokat és a piaci infrastruktúrákat – nagyon hatékonynak bizonyult. Elemzéseik és kiadványaik fontos alapot szolgáltattak az uniós makroprudenciális politika kialakításához. A kialakulóban lévő és a meglévő rendszerszintű kockázatok azonosítására irányuló tevékenysége számos ajánlás, figyelmeztetés és vélemény alapjául szolgált, amelyek a nemzeti hatóságok fellépését sürgették.

35. Mit tehetünk a nemteljesítő hitelek magas állománya jelentette probléma megoldása, valamint a nemteljesítő hitelek áramlásában rejlő kockázatok kezelése érdekében? Hogyan értékeli a közepes és kis méretű hitelintézetek mérlegeit terhelő nemteljesítő hitelek problémáját? Hogyan látja az EKB/az egységes felügyeleti mechanizmus szerepét e kérdés kezelésében?  

Az EKB fontos szerepet játszott a nemteljesítő hitelek csökkentésére irányuló erőfeszítésekben, az egységes felügyeleti mechanizmus pedig már korán kiemelte a nemteljesítő hitelek csökkentésének elsődleges fontosságát. Mikroprudenciális felügyelete révén az EKB egyértelmű elvárásokat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a bankoknak hogyan kell kezelniük a problémát, és sikeresen ösztönözte a bankokat a nemteljesítő hitelek csökkentésére irányuló stratégiák végrehajtására. Az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásakor a bankok nemteljesítő hitelei csaknem 1 billió eurót tettek ki. A jó gazdasági környezetnek és a határozott felügyeleti intézkedéseknek köszönhetően a nemteljesítő hitelek állománya 560 milliárd euróra csökkent.

A nemteljesítő hitelek szintje azonban továbbra is jelentősen eltér az egyes tagállamokban, és különösen a korábban válság sújtotta országok többségében a nemteljesítő hitelek aránya még mindig meghaladja a válság előtti szintet. Ezért továbbra is fontos feladat a nemteljesítő hitelek további csökkentése. Fontos továbbá megelőzni a nemteljesítő hitelek jövőbeli felhalmozódását. Az új nemteljesítő hitelek esetében a céltartalékok gyorsabb képzésére vonatkozó új szabályok a helyes irányba mutatnak.

Eddig túl kevés figyelmet kapott azon kevésbé jelentős intézmények nemteljesítő hiteleinek kérdése, amelyek nem tartoznak az EKB közvetlen felügyelete alá, és ezért nem vonatkozik rájuk az EKB nemteljesítő hitelekről szóló iránymutatása. Mivel az egységes felügyeleti mechanizmus bevezetése előtti átfogó értékelés csak a jelentős intézményekre összpontosított, a probléma mértéke is kevésbé átlátható. Ezért mérlegelni lehet a kevésbé jelentős intézmények átfogó értékelését, különösen annak elbírálása során, hogy a kevésbé jelentős bankok teljesítik-e a bankunióban való előrelépés előfeltételeit.

Mindenesetre a kisebb bankokra a felülvizsgált tőkekövetelmény-rendelet 1. pillérébe tartozó óvintézkedés is vonatkozik az új nemteljesítő hitelekből származó veszteségek fedezetére történő céltartalékképzés megfelelő szintjének biztosítása érdekében. Ez helyesen tükrözi azt, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a bankunióban részt vevő valamennyi bank számára, beleértve a kevésbé jelentős intézményeket is, az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett.

36. Hogyan értékeli, hogy számos bank mérlegében magas szintet ér el a 2. és 3. szintű eszközök aránya? A jelenlegi felügyeleti keret megfelelően figyelembe veszi ezeket az eszközöket?

A 2. és 3. szintű eszközök aránya a bankok mérlegében jelentős. Az EKB felügyeleti statisztikái szerint 2019 második negyedévében az egységes felügyeleti mechanizmus hatálya alá tartozó bankok 3. szintű eszközei 194 milliárd eurót, a 2. szintű eszközök pedig 3174 milliárd eurót tettek ki. E nagyságrendek fényében a 2. és 3. szintű eszközök értékelési kockázatait szigorú felügyeleti ellenőrzésnek kell alávetni. Úgy tűnik, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus osztja ezt a nézetet, mivel a kereskedési kockázat és az eszközök értékelése 2020-ban is az egyik felügyeleti prioritás marad.

A megbízható piaci árakkal nem rendelkező eszközök számviteli kezelése régóta problémát jelent. A 2. szintű eszközökkel (vagy kötelezettségekkel) nem kereskednek gyakran, de azok továbbra is lehetővé teszik a megfigyelhető bemeneteken alapuló valós érték meghatározását. Ez nagyon nehéznek bizonyul a 3. szintű eszközök esetében, amelyeket nem megfigyelhető bemeneti adatok és feltételezések alapján „modell szerint értékelnek”. Ez azt jelenti, hogy nagyfokú bizonytalanság övezi értékelésük megfelelőségét. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jellegüknél fogva veszélyesek vagy veszélyeztetik a pénzügyi stabilitást. Tekintettel azonban a 2. és 3. szintű eszközök értékelésének nehézségeire, indokolt a folyamatos nyomon követés.

37. Mi a véleménye a bankrendszeren kívüli hitelezést folytató szervezetek szabályozásáról? Ön szerint vannak olyan szabályozási és felügyeleti kiskapuk, amelyekre a jogalkotóknak rövid távon megoldást kell találniuk?  

A pénzügyi válságot követően megnőtt a nem banki pénzügyi közvetítők, különösen az eszközkezelők jelentősége. Elvben a pénzügyi rendszer nagyobb diverzifikálása lenne kívánatos, mivel a bankok által uralt pénzügyi rendszerek a válság során csekély ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot. A nem banki pénzügyi közvetítők növekedése tehát részben a piaci alapú finanszírozás felé való kívánt elmozdulást tükrözi, ami hozzájárulhat a reálgazdaság általános ellenálló képességének növeléséhez.

Ugyanakkor aggályok merültek fel a szabályozási arbitrázzsal kapcsolatban, mivel a kockázatos tevékenységek valószínűleg az erősebben szabályozott bankszektorból az „árnyékbankokba” tevődtek át. Bár nem igaz, hogy a pénzügyi rendszerek egyéb részei szabályozatlanok, a hangsúly csak a közelmúltban helyeződött át az ezen ágazatokból eredő potenciális rendszerkockázatokra. A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB), az ERKT és az ESMA hasznos munkát végzett a banktól eltérő egyéb pénzügyi közvetítők rendszerkockázatainak – különösen a likviditási kockázatok és a tőkeáttétellel működő intézmények kockázatai – azonosítása és kezelése érdekében. További munkára van szükség a banktól eltérő egyéb pénzügyi közvetítőktől a pénzügyi ágazat más részeire, többek között a hagyományos bankszektorra átgyűrűző hatások jobb megértése érdekében.

Ezek a betekintések hasznos információkkal szolgálhatnak a banktól eltérő egyéb pénzügyi közvetítői ágazat mikro- és makroprudenciális szabályozásában mutatkozó hiányosságok azonosításához és megszüntetéséhez.

38. Mi a véleménye a bankunió európai betétbiztosítási rendszerrel és költségvetési védőhálóval – többek között a bankunióra vonatkozó hatályos jogszabályok szükségszerű végrehajtásával – történő kiteljesítése felé vezető lépésekről?  

Az európai betétbiztosítási rendszer a bankunió szerves és elengedhetetlen része. A bankunió átfogó célja az volt, hogy enyhítse az államok és a bankok közötti szoros kapcsolatokat. Az ebbe az irányba tett kívánatos lépés a közös felügyelet és szanálás lenne. Ugyanakkor továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók. Ennek fényében határozottan üdvözlöm, hogy megújult lendületet kapott az európai betétbiztosítási rendszerre vonatkozó ütemtervről való megállapodás.

A nemzeti betétbiztosítási rendszereken keresztül szoros kapcsolat áll fenn a bankok és a működésük helye szerinti államok között, mivel a betétbiztosítási rendszer hitelessége végső soron egy implicit költségvetési védőhálón alapul. Ezért a betétbiztosítás hitelessége az állam állapotától függ, ugyanúgy, ahogy az államot is kedvezőtlenül érinthetik a bankszektor zavarai. A nemzeti betétbiztosítási rendszer a bankszektor integrációjának akadályát jelenti, mivel válság idején ösztönzőket teremt az elkülönített kezeléshez. Egy széttöredezett bankszektor megnehezíti a bankok számára, hogy kihasználják a digitális üzleti modellek megjelenésével még relevánsabbá vált nagy európai piac előnyeit.

Az európai betétbiztosítási rendszert állandó nemzeti részalapokkal rendelkező olyan viszontbiztosítási rendszerként kell kialakítani, amelyeket az európai alapokhoz való hozzáférést megelőzően kell felhasználni. A biztosítási díjakat bank- és országspecifikus kockázati tényezőktől kell függővé tenni. Az ütemterv következtében a jövőben az európai betétbiztosítási rendszer tekintetében egy közös állami védőháló alakulna ki, ami a nemzeti bankrendszerek és az állam közötti kapcsolat megszűnéséhez az utolsó szükséges lépés lenne.

Az európai betétbiztosítási rendszert további szabályozási lépéseknek kell kísérniük. Ide elsősorban az állampapír-kitettségek megfelelő szabályozása tartozik, hogy elkerülhető legyen, hogy az államcsőd kockázatát a közös betétbiztosítási rendszer révén európai szintre lehessen áthárítani. Ez történhet az államkötvények koncentrációjára kirótt kockázatalapú díjak formájában, amelyeket csak egy adott állammal szembeni állampapír-kitettség egy bizonyos szintje felett állapítanak meg.

Emellett a bankunió kiteljesítéséhez további kockázatcsökkentésre van szükség, például a nemteljesítő hitelek további csökkentésére és a hitelezői feltőkésítésbe bevonható tőke növelésére (TLAC és MREL). Egy (fent tárgyalt) európai biztonságos eszköz elősegítheti az új rendszerre való áttérést azáltal, hogy biztonságos és jól diverzifikált eszközt kínál a bankoknak, és enyhítheti a változó szabályozási kezelésnek az állampapírpiacok stabilitására gyakorolt hatásaival kapcsolatos aggodalmakat.

Bár az új szanálási rendszer sikeresen teljesítette az első teszteket, a szanálási keretnek még vannak hiányosságai. Tekintettel a jelenlegi rendszerre, csak a nagyobb szanálási ügyeket kezelik európai szinten, a kevésbé rendszerszerű ügyek pedig a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A bankok fizetésképtelenségére vonatkozó nemzeti rendszerek azonban nincsenek harmonizálva, ami azt jelenti, hogy nincs egységes szanálási rendszer, hanem 19 különálló rendszer létezik. Ezért a bankok fizetésképtelenségére vonatkozó nemzeti rendszerek harmonizációjának kiemelt helyen kell szerepelnie a napirenden. Egy másik kérdés a szanálás során történő likviditásnyújtással kapcsolatos. Bár az Egységes Szanálási Alap költségvetési védőhálójáról szóló megállapodás fontos lépés volt, az Egységes Szanálási Alap még mindig nem lesz képes kielégíteni a likviditási igényeket, mivel ezek könnyen elérhetik az Egységes Szanálási Alap méretét – beleértve a védőhálót – is jóval meghaladó mértéket.

39. A pénzügyi stabilitás szempontjából milyen kockázatokat lát a tőkeáttételes hitelekben, és ezeket miként kellene kezelni?

Az alacsony kamatlábak közepette azt tapasztaltuk, hogy a befektetők magasabb hozamú befektetéseket keresnek. A tőkeáttételes hiteleket olyan, már erősen eladósodott vállalatoknak vagy magánszemélyeknek nyújtják, amelyek/akik viszonylag problémás hitelezési múlttal rendelkeznek. Így eleve magasabb hitelkockázattal rendelkeznek, és magasabb hozamot fizetnek.

Az EKB bankfelügyeletről szóló 2019. májusi hírlevele szerint az EKB által felügyelt bankok közül az ezen a piacon legaktívabb 18 banknak 321 milliárd EUR kitettsége volt az elmúlt év végén. Ez még mindig lényegesen alacsonyabb, mint az USA tőkeáttételes hitelpiaca. Az EKB azonban többször is hangsúlyozta a rossz árazás és a hitelezési feltételek gyengülésének veszélyét a tőkeáttételes hitelek piacán. Az EKB ezért 2017-ben iránymutatást adott ki a tőkeáttételes hitelezésről, és 2020. évi felügyeleti prioritásai közé felvette a tőkeáttételes finanszírozást. Recesszió idején ugyanis a tőkeáttételes hitelek gyorsan növekvő nemteljesítési rátát mutathatnak. Potenciális rendszerszintű kockázati elem is létezik, mivel a befektetők szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és a bankok közvetett kitettségekkel rendelkeznek, többek között hitellel fedezett kötelezvényeken (CLO) keresztül.

40. Véleménye szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) Európai Valutaalappá (EMF) történő átalakulása milyen kihívásokat tartogat az EKB számára? Milyen szerepet tulajdonít a pénzügyi piaci fegyelemnek az állampapírok árazása terén?  

Az euróövezeten belüli válságkezelés egyik központi eleme az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és annak elődje, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) létrehozása volt. Kiemeli fontos szerepét, hogy az ESM 2010 óta összesen 295 milliárd EUR összegű pénzügyi támogatást folyósított.

Hatékony szerepe ellenére a válság arra is rávilágított, hogy az ESM működése tovább javítható. Ezek a reformok két irányban haladnak. Először is, jelenleg vita tárgyát képezi egy sor reform, amelyek célja az ESM irányításának megerősítése és eszköztárának kiegészítése. A reformok az ESM pénzügyi segítségnyújtási programokban betöltött szerepének megerősítését, valamint az ESM azon elővigyázatossági hitelkereteinek módosítását érintik, amelyeket eddig soha nem használtak fel. (Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ezek nem hatékonyak – a végleges értékpapír-adásvételi műveletet sem alkalmazták, de egyértelműen stabilizáló hatása volt.) Másodsorban egy sor reform van, amelyek révén az ESM szerepét úgy változtatják meg, hogy támogatást nyújtson az euróövezet szerkezetének más részei számára. Ez elsősorban az ESM által az Egységes Szanálási Alap védőhálójaként betöltendő szerepet foglalja magában, megerősítve ezáltal a bankszanálási keretet.

Tekintettel arra, hogy mindkét dimenzióban javulás várható, igen üdvözlendő lenne, ha 2019 decemberében politikai megállapodás születne az ESM reformjáról, amelyet 2020-ban nemzeti ratifikációs folyamatok követnének.

Az ESM átalakítását illetően azonban úgy vélem, hogy téves lenne az átalakított ESM-re „Európai Valutaalapként” hivatkozni, mivel ez nem jellemezné megfelelően az ESM funkcióit.

A szilárd költségvetési politikák elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy az államadósság szintje fenntartható maradjon, és hogy a nemzeti kormányok elegendő költségvetési mozgástérrel rendelkezzenek a gazdasági válságokra való reagáláshoz. A kockázati felárak emelkedése figyelmeztethet arra, hogy az államadósság fenntarthatósága veszélyben van. A korábbi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a piacok nem mindig működnek tökéletesen, és különösen válság idején előfordulhatnak piaci hiányosságok, amelyek káros fellendülés-visszaesés dinamikához vezetnek. Ezért minden költségvetési keretnek tartalmaznia kell a piaci fegyelem szempontjait a költségvetési egyensúlyhiány kialakulásának megelőzése érdekében, de hatékony válságkezelési keretet is tartalmaznia kell. Mindkettő alapvető fontosságú az euróövezet stabilitása szempontjából.

41. Hogyan értékeli az EKB részvételét a pénzügyi támogatási programokban? Véleménye szerint hogyan alakul a jövőben az EKB pénzügyi támogatási programokban és a programokat követő felügyeletben való esetleges részvétele?

Az euróövezet válsága alatt az EKB-t szorosan bevonták a pénzügyi támogatási programokba. Ugyanakkor nem rendelkezett hivatalos döntéshozatali hatáskörrel a program keretében hozott intézkedések és határozatok tekintetében, és nem írta alá az egyetértési megállapodást a pénzügyi támogatásban részesülő országokkal. A jogi háttér felidézése érdekében: mind a kettes csomagról szóló rendelet, mind az ESM-szerződés azzal a feladattal bízza meg az EKB-t, hogy tanáccsal lássa el az Európai Bizottságot a pénzügyi támogatási programokkal kapcsolatos munkájában. Az EKB-nak a programokat követő utólagos felügyeletben való részvétele azt is biztosítja, hogy az EKB képes legyen felmérni a feladataival kapcsolatos következményeket, és valamennyi érintett fél számára szakértelmet biztosítani.

Véleményem szerint azonban az EKB pénzügyi támogatási programokban és a programokat követő utólagos felügyeletben való részvétele potenciálisan összeférhetetlenséget eredményezhet, még akkor is, ha szerepe csak tanácsadó jellegű. Ezenkívül az EKB ilyen programok keretében végzett tevékenységeinek a lehető legszorosabban kapcsolódniuk kell az EKB megbízatásához.

Ezért üdvözlendő, hogy az EKB szűkítette tevékenységi körét azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett a makrogazdasági és a pénzügyi szektor kérdéseire. Ez lehetővé teszi az EKB számára, hogy a lehető legjobban kihasználja szakértelmét és befolyását a programban részt vevő országok pénzügyi ágazatra vonatkozó politikái terén, ezáltal megkönnyítve a monetáris politika végrehajtását.

42. Miként értékeli a bankszanálási mechanizmus Unión belüli végrehajtását? Mi a véleménye a „túl nagy vagy másokkal túlzottan összefonódott a csődhöz” intézményekről, takarékpénztárakról és szövetkezeti bankokról, valamint általában véve az uniós bankszektor jövedelmezőségének kérdéséről, illetve mi a véleménye az architektúrának a reálgazdaság és a hosszú távú finanszírozás igényeinek kielégítéséhez szükséges további lépésekről?

A válság utáni reformok egyik fő célja az volt, hogy a bankok rendszerszintű zavarok előidézése és az adófizetők pénzének felhasználása nélkül legyenek szanálhatók. E célból az EU a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) alapján új bankszanálási rendszert hozott létre, amely 2015-ben lépett hatályba (a hitelezői feltőkésítési eljárásait 2016. január 1-jétől kellett alkalmazni). Az euróövezetben ezt az Egységes Szanálási Mechanizmuson (SRM) keresztül intézményesítették, ideértve az Egységes Szanálási Alapot (SRF) is. Az alapvető paradigmaváltás az, hogy a bankok megmentésének általános gyakorlatát a hitelezői feltőkésítés váltsa fel.

Az új szanálási keret nagy lépést jelent a helyes irányba. Az elmúlt évek azonban megmutatták, hogy ez még nem elegendő. Míg az alárendelt adósságok esetében számos feltőkésítést tapasztaltuk, az előresorolt adósságokra ez nem volt jellemző. A nemzeti fizetésképtelenségi rendszerek felhasználhatók voltak a szigorúbb európai szabályok megkerülésére. És gyorsan világossá vált, hogy az Egységes Szanálási Alap túl kicsi ahhoz, hogy kezelni tudja a nagyobb válságokat, ami költségvetési védőhálóra irányuló javaslathoz vezetett.

Ezért tovább kell fejleszteni a szanálási rendszert, törekedve a bankok fizetésképtelenségére vonatkozó nemzeti rendszerek harmonizálására, és létrehozva egy költségvetési védőhálót, valamint egy szanálási likviditási eszközt.

A tapasztalatok azt is megmutatták, hogy a hitelezői feltőkésítés még válságmentes időszakokban is ellentmondásos lehet a viszonylag kis bankoknál. Ez arra utal, hogy válság közepette sokkal nehezebb lehet a hitelezői feltőkésítés egy nagy banknál. A nagyobb bankok (méretük miatt – amely túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjenek – vagy túlságosan összefonódottak ahhoz, hogy csődbe menjenek) szanálhatóságának e potenciális hiányát azzal kell ellensúlyozni, hogy sokkal magasabb tőkekövetelményeket írnak elő a nehezen szanálható bankok számára. A rendszerszinten jelentős bankok számára további veszteségelnyelő kapacitás, valamint további tőkepufferek kiépítése már hozzájárult e probléma megoldásához. Véleményem szerint azonban a rendszerszintű jelentőséggel bíró bankokra vonatkozó további tőkekövetelmények még mindig nem elegendőek.

Az euróövezeti bankok nyereségessége nemzetközi összehasonlításban viszonylag alacsony. Ez a pénzügyi stabilitás szempontjából aggodalomra ad okot, mivel az alacsony jövedelmezőségű bankok nehezen tudnak tőkét képezni a felhalmozott eredményből. Emellett megnehezítheti a bankok számára, hogy a digitális gazdaság új piaci szereplőivel versenyezzenek, mivel az alacsony nyereség akadályozza a digitális üzleti modellekbe és informatikai rendszerekbe történő beruházásokat, ami tovább csökkenti a bankok versenyképességét.

Az alacsony nyereségesség nem a közelmúlt jelensége, hanem a válság előtti évekre nyúlik vissza, ami strukturális okokra mutat rá. A költség-jövedelem arányok általában magasak, és az elmúlt években részben még növekedtek is. Ez részben a kiélezett versenynek tudható be, amely az esetleges túlzott banki ellátottságra utal. Ez részben annak az eredménye, hogy nem akarták hagyni, hogy a bankok kilépjenek a piacról a pénzügyi válság után. Bár a legtöbb bankot megmentették, és új versenytársak, köztük nem bankok is beléptek a piacra, az európai bankszektorban zajló konszolidációs folyamat ellenére a haszonkulcsok csökkenő tendenciát mutattak.

A túlzott banki tevékenység csökkentése érdekében elkerülhetetlennek tűnik a további konszolidáció. Emellett lehetővé kell tenni a gyenge bankok számára, hogy kilépjenek a piacról ahelyett, hogy fenntartanák őket az adófizetők pénzéből. Az európai bankpiacon a határokon átnyúló egyesülések vonzó lehetőséget jelenthetnek. Az ilyen egyesüléseket azonban megnehezíti a külföldi bankok belföldi leányvállalatainak elkülönítése. A bankunió megvalósítása hozzájárulna a határokon átnyúló egyesülések során keletkező súrlódások enyhítéséhez. Segítené a bankok megerősítését, és ezáltal hozzájárulna ahhoz, hogy a bankszektor el tudja látni a reálgazdaság finanszírozására vonatkozó feladatát.

43. Miként lehet hatékonyabbá tenni a bankunió egészében a pénzmosással, az adókikerüléssel és a terrorizmus finanszírozásával szemben vívott küzdelmet?  Hogyan kellene figyelembe venni a pénzmosási kockázatokat a bankok pénzügyi stabilitásának EKB általi értékelése során? Szükség van-e a pénzmosás elleni küzdelem felügyeletének egyetlen uniós ügynökségen vagy mechanizmuson belüli központosítására?  

A pénzmosás bizonyult az egyik legnagyobb működési kockázatnak a bankpiacokon. Amikor a bankok pénzmosásban vesznek részt, ez nemcsak bűncselekmény, hanem a bank csődjéhez is vezethet, amint azt a közelmúltbeli esetek is megerősítették.

A pénzügyi válság során megtudtuk, hogy a pénzügyi kockázatok nem állnak meg a nemzeti határokon, és egy integrált európai bankfelügyeleti rendszer létrehozásával reagáltunk. Hasonló lépésre lehet szükség a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet célzó keret hatékonyságának javítása érdekében. Az illegális finanszírozási ügyletek természetüknél fogva határokon átnyúló problémát jelentenek, amelyet nemzetek feletti szinten kell megoldani. A jelenlegi rendszer még mindig túlságosan széttöredezett, és nem felel meg az integrált európai bankpiac realitásának. A jövőbeli lépéseknek nemcsak egy, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem felügyeletéért felelős központosított uniós szerv felállítását kell magukban foglalniuk, hanem a szabályozás további harmonizációját is, különösen a pénzmosási irányelv rendeletté alakítása révén.

Az EU-nak és az EKB-nak továbbá következetes megközelítést kell kidolgoznia arra vonatkozóan, hogy a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatok hogyan integrálhatók a prudenciális felügyeletbe. Amikor a bankok illegális tevékenységeket folytatnak, ez a gyenge irányítási kereteket, valamint az elégtelen megfelelési, ellenőrzési és kockázatkezelési kereteket is tükrözi. Az EKB azt is részletesen kifejtette, hogy mit tett a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén való szerepvállalásának megerősítése érdekében.

A pénzmosás elleni küzdelem azonban nem prudenciális feladat, ami azt jelenti, hogy a prudenciális felügyeleti hatóságnak nincs közvetlen hozzáférése az információkhoz, hanem más hatóságok által szolgáltatott információkra kell támaszkodnia. Az EKB és a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti hatóságok között a közelmúltban aláírt, az információk időben történő megosztását lehetővé tevő együttműködési megállapodások igen pozitív fejleményt jelentenek.

A Tanács cselekvési terve számos fontos nem jogalkotási intézkedést is meghatároz a problémák kezelése érdekében, és az EBH véleménye egyértelműen jelzi a pénzmosással összefüggő kockázatok fontosságát az egységes piac prudenciális felügyelete szempontjából.

44. Ön szerint indokolt, hogy az euróövezeten kívüli tagállamoknak euróövezeti taggá válásuk, következésképpen pedig bankunióba való belépésük előtt további – például a pénzmosással összefüggő kockázatok hatékony ellenőrzésére, a viszonylagosan stabil ingatlanpiac kialakulására, a korrupció hatékony ellenőrzésére vonatkozó – feltételeket kelljen teljesíteniük?

A fentebb kifejtettek szerint az EKB és az Európai Bizottság rendszeres konvergenciajelentéseket tesz közzé annak felmérése érdekében, hogy az egyes euróövezeten kívüli országok milyen mértékben haladtak előre a Szerződésben meghatározott kritériumok teljesítésében, és hogy ez a konvergencia fenntartható-e. Mivel az euró bevezetése az egységes felügyeleti mechanizmusban való részvételt is magával vonja, az euróövezethez csatlakozni kívánó országoknak az euró bevezetése előtt szorosan együtt kell működniük az EKB bankfelügyeletével. Ez már magában foglalja a nemzeti jogi keret értékelését annak érdekében, hogy az EKB elláthassa felügyeleti feladatait, valamint a közvetlenül felügyelt bankok átfogó értékelését. Fontos, hogy ezeket a folyamatokat az összes érintett féllel folytatott intenzív eszmecsere kísérje. Ez magában foglalhatja a nem prudenciális szempontokról – például a pénzmosás elleni küzdelemről – folytatott megbeszéléseket is, mivel azok jelentős hatást gyakorolhatnak a bankok kockázataira.

45. A mélyebb pénzügyi integráció mindig összhangban áll a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célkitűzéssel? Ön szerint a határokon átnyúló esetleges bankegyesülések tovább erősítik-e a „túl nagy a csődhöz” problémáját? Milyen célokat tűzzön ki maga elé a tőkepiaci unió?  

A pénzügyi integráció és a pénzügyi stabilitás közötti kapcsolat mindkét irányba elmozdulhat.

Egyrészt a pénzügyi integráció ronthatja a pénzügyi stabilitást. Amikor a pénzügyi piacok erősen integráltak, a kockázatterjedési képességük is nő. Ez elősegíti a pénzügyi fertőzést, és növeli a rendszerszintű válságok valószínűségét. Ez azonban a határokon átnyúló tőkeáramlás ellenálló képességétől függ. Kutatások kimutatták, hogy a tőkeáramlások általában ellenállóbbak, mint az adósságáramlások, a hosszú távú forgalom nagyobb, mint a rövid távú forgalom, a lakossági forgalom pedig nagyobb, mint a nagykereskedelmi forgalom.

Másrészt a kockázatmegosztás előmozdítása révén a pénzügyi integráció fokozhatja a pénzügyi rendszer ellenálló képességét és stabilitását. Emellett a források országok közötti hatékonyabb elosztásának elősegítésével növelheti a termelékenységet és a gazdasági növekedést. Végül a központi bankok szempontjából az erősebb határokon átnyúló integráció javítaná a monetáris transzmissziós mechanizmust.

Ezért olyan fontosak a bankunió és a tőkepiaci unió projektjei a gazdasági és monetáris unió megfelelő működése szempontjából. E projektek megvalósítása lehetővé teszi a magasabb integráció és a nagyobb pénzügyi stabilitás közötti egyensúly megtalálását. Ahhoz, hogy ezek az előnyök megvalósuljanak, európai szinten jól működő intézményi struktúrára van szükség.

A bankunió szempontjából, mivel a bankok felügyelete és szanálása nemzeti szintről európai szintre tolódott át, most már szabaddá tehető a valóban integrált európai bankpiac felé vezető út, ugyanakkor kezelhetők a nagy, határokon átnyúló bankokkal kapcsolatos kockázatok válság idején. A valóban európai bankpiacon a határokon átnyúló egyesülések természetessé válhatnak. Mivel ezek az intézmények könnyen nagy méreteket ölthetnek, felmerülhet a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” probléma. Az ilyen egyesülések tiltása helyett azonban ezekre a bankokra szigorúbb szabályozásnak és felügyeletnek kell vonatkoznia, például magasabb tőkekövetelmények formájában. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az európai bankszektorhoz képest még az egyesített bankok is aránylag kis méretűek lennének. A bankunió megvalósítása nélkül nem lesz valódi európai bankpiac.

Hasonlóképpen, egy valódi tőkepiaci unió csökkentené a bankoktól való függést, ösztönözve a piaci alapú finanszírozási forrásokat. Ez növelné a pénzügyi rendszer ellenálló képességét, és fokozná a magán kockázatmegosztó csatornák működését, amikor sokkok érik a gazdaságot. E célok elérése érdekében a fő hangsúlyt a finanszírozás rugalmas formáira, különösen a tőkeáramlásokra kell helyezni. E célból fontos a tőkepiaci unióra vonatkozó ambiciózus menetrend. Ennek a projektnek konkrét, ténylegesen végrehajtott szakpolitikai javaslatokban kell megjelennie, mivel a pénzügyi környezet megváltoztatása nem könnyű feladat. Az eddig elért eredményeket mindenképpen üdvözölni kell, de még sok a tennivaló. Nagyra törő tervre van szükség a felügyeleti konvergencia EU-szerte történő megerősítésére. Adott esetben központosított felügyeletre lehet szükség az uniós tőkepiacokra vonatkozó megerősített egységes szabálykönyv következetes végrehajtásához. Emellett folytatni kell a nemzeti fizetésképtelenségi keretek harmonizációját. Végezetül, a sajáttőke-finanszírozás előmozdítása érdekében foglalkozni kell a hitelfinanszírozás adóelőnyével.

46. Az európai köz- és magánszféra számos jelentős kötvényét negatív hozamok jellemzik. Vannak-e ennek következményei a pénzügyi stabilitásra nézve, és ha igen, hogyan kellene azokat kezelni?  

A jelenlegi alacsony hozamú környezet nyomást gyakorol a pénzügyi intézmények nyereségére, és megerősíti a mögöttes strukturális problémákat. Emellett hozamkereső magatartáshoz vezet, ami a kockázati prémiumok csökkenéséhez vezethet. Az alacsony és hosszú távú környezet veszélyezteti a hagyományos pénzügyi közvetítők üzleti modelljeit.

A hagyományos banki üzletágban tevékenykedő bankok esetében a fő kérdés nem a kamatlábak szintje, hanem a hozamgörbe meredeksége. Fontos továbbá, hogy a negatív kamatlábakat milyen mértékben lehet áthárítani a bankok ügyfeleire. Általánosságban megállapítható, hogy a bankszektorban egyre nagyobbak a lejárati eltérések, ami szintén jelentős kamatlábkockázatnak teszi ki ezeket a bankokat. Ezt a kockázatot nem fedi le a bázeli rendelet 1. pillére, ezért azt a 2. pillérbe tartozó intézkedések révén kell kezelni.

A múltbeli kötelezettségvállalásokból eredő kötelezettségek és járulékalapú nyugdíjrendszerek kifizetése érdekében a nyugdíjalapoknak és az életbiztosító társaságoknak kellően magas megtérülésű befektetésekkel kell rendelkezniük, ami alacsony nominális ráták mellett nehézségekbe ütközhet. Ennek hátterében az áll, hogy amikor a hozamok tovább csökkennek, a jövőbeni cash flow-kra alkalmazott diszkontráta csökken, és ez növeli mind az eszközök, mind a kötelezettségek jelenértékét. Ez utóbbi esetében azonban a növekedés jellemzően hangsúlyosabb. Az uniós biztosítók esetében a kötelezettségek átlagos futamideje 11 év, míg az eszközök futamideje körülbelül 6,7 év. Ebben az összefüggésben az alacsony hozamok valóban kihívást jelenthetnek a biztosítók és a nyugdíjalapok számára, és e cégek közül sokat arra késztettek, hogy a járulékalapú rendszerek felé mozduljanak el.

Ugyanakkor mind a biztosítók, mind a bankok előnyre tettek szert abból, hogy az alacsony kamatlábak kedvezően befolyásolták a gazdasági növekedést, és hozzájárultak a gazdaság kockázatainak csökkentéséhez. Például az alacsonyabb munkanélküliség és a stabil inflációs kilátások csökkentik a háztartások jövedelmével és megtakarításaival kapcsolatos bizonytalanságot, ami megkönnyíti az új életbiztosítási és nyugdíjalap-termékek értékesítését. Ugyanezek a tényezők a bankok mérlegének kockázataira nézve is előnyösek, főként a hitel-nemteljesítés csökkentése révén.

Mindent egybevetve tehát az EKB politikáinak a pénzügyi szektorra gyakorolt hatását meglehetősen körültekintően és kiegyensúlyozottan kell elemezni. Végül fontos emlékeztetni arra, hogy az EKB nem a pénzügyi szektor nyereségének biztosításáért felelős, hanem annak biztosításáért, hogy az ágazat a monetáris politika és az árstabilitás közvetítője legyen. Politikáinak célja valójában részben az, hogy ösztönzőket teremtsenek a pénzügyi szereplők számára, hogy kockázatosabb és illikvid eszközöket keressenek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a nem pénzügyi vállalatok finanszírozási feltételeit.

Tisztában kell lenni azzal, hogy ez hozzájárulhat a banki és nem banki mérlegek kockázatainak és gyenge pontjainak kialakulásához is, ami viszont makroprudenciális eszközök alkalmazását teszi szükségessé a bankszektorban, valamint egy ilyen keret kidolgozását a nem banki ágazatban, beleértve a biztosítótársaságokat is.

47. Mi a véleménye az EKB-n belüli összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó jelenlegi EKB-politikákról? Szükség van-e bármilyen változtatásra?

Az EKB fő eszköze a bizalom. Ezért rendkívül fontos, hogy a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság és az átláthatóság tekintetében tiszteletben tartsa a legmagasabb szintű normákat. Ezt minden szinten alkalmazni kell, azaz a döntéshozó szerveire (kormányzótanács és Igazgatóság), valamint az EKB teljes személyzetére. Az EKB-nak folyamatosan dolgoznia kell etikai normáin, és törekednie kell arra, hogy belső etikai keretrendszerében tükrözze a bevált gyakorlatokat, ugyanakkor figyelembe kell vennie az EKB mint központi bank, bankfelügyelet és uniós intézmény sajátosságait.

Az a benyomásom, hogy az EKB jelentősen javította szabályait az összeférhetetlenség megelőzése érdekében. Az EKB például idén elfogadta az egységes magatartási kódexet, amely a Kormányzótanács, az Igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjaira egyaránt alkalmazandó. Ez részben az Európai Parlamenttől kapott visszajelzésekre, az európai ombudsman ajánlásaira, valamint az európai nem kormányzati szervezetek által közzétett független jelentésekre adott válasz volt.

D. Az Európai Központi Bank működése, demokratikus elszámoltathatósága és átláthatósága

48. A társadalmi párbeszéd milyen személyes megközelítését alkalmazza majd az EKB-nál?

Az EKB vonzó munkaadó, általánosságban jó munkakörülményekkel. Azt feltételezem azonban, hogy a munkakörnyezet ugyanakkor nagyon megerőltető. Egy intézmény sikeréhez nagyon fontosnak tartom, hogy a munkavállalók elégedettek legyenek a munkakörülményeikkel. Amennyiben nem ez a helyzet, nyílt és konstruktív párbeszédre van szükség a személyzet – többek között képviselőik – és a vezetőség között, és örömmel fogok részt venni ebben. Mivel az EKB elkötelezett amellett, hogy magas színvonalú teljesítményt nyújtson, magas színvonalú munkakörnyezetet is biztosítania kell személyzete számára. Értelmezésem szerint az EKB már hozott intézkedéseket személyzete munkaterhének, munkaidejének és rugalmasságának javítására, ami üdvözlendő.

49. Az Európai Parlament jelentős szerepet játszik az EKB elszámoltathatóságában. Milyen következtetéseket von le a más joghatóságokkal való összehasonlításból? (pl. amerikai kongresszus/Fed kontra Európai Parlament/EKB kontra brit parlament/Bank of England) Véleménye szerint milyen intézkedések és jövőbeli reformok javítanák az EKB Európai Parlament előtti demokratikus elszámoltathatóságát?  

A független központi bankok iránti igény megalapozott. Ehhez azonban elszámoltathatósági ellensúlyra van szükség. E célból az EKB mind az uniós polgároknak, mind választott képviselőiknek elmagyarázza döntéseit és az azok alapjául szolgáló indokokat. Ennek alapján megítélhetik az EKB teljesítményét az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) meghatározott célkitűzéseihez, különösen az árstabilitás fenntartásához képest.

A Szerződés értelmében az EKB elsősorban az Európai Parlamentnek, mint az uniós polgárok képviseletének tartozik elszámolással, de rendszeresen jelentést kell tennie az Európai Unió Tanácsának is, amely a tagállamok kormányait képviseli. Az EUMSZ 284. cikkének (3) bekezdése és a KBER alapokmánya 15. cikkének (3) bekezdése szerint az elszámoltathatósági keret a következő elemeket tartalmazza:

 éves jelentés a KBER tevékenységéről és a monetáris politikáról, amelyet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Tanácsnak kell címezni, és amelyet az Európai Központi Bank elnöke nyújt be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek;

 az Európai Parlament kérésére vagy saját kezdeményezésükre az Európai Parlament illetékes bizottságai meghallgathatják az Európai Központi Bank elnökét és az Igazgatóság többi tagját.

A gyakorlatban az EKB elszámoltathatósági csatornái jóval túlmutattak a Szerződés követelményein, és a következőket foglalják magukban:

 az EKB elnökének negyedéves meghallgatása az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságában, amely internetes közvetítés formájában érhető el, és amelyre vonatkozóan teljes írásos átiratot tesznek közzé;

 az Európai Parlament képviselői által az EKB-hoz intézett írásbeli kérdésekre adott, az EKB honlapján letölthető válaszok;

 írásbeli visszajelzés az EKB éves jelentéséről szóló európai parlamenti állásfoglalásra, amelyet az EKB honlapján közzétesznek.

Ezenkívül az EKB bankfelügyeleti feladataival kapcsolatos elszámoltathatóságára az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendeletben meghatározott külön rendszer vonatkozik.

Ez a széles körű elszámoltathatósági keret biztosítja, hogy a választott képviselőknek lehetőségük legyen információkat szerezni és kritikát megfogalmazni. Ez lényeges alapja a központi bankok legitimitásának és hatékonyságának megbízatásuk teljesítése során.

Bár a nemzetközi összehasonlítások kihívást jelentenek, a szakirodalom szerint nincs jelentős különbség az EKB, a Bank of England (BoE) vagy a Fed elszámoltathatóságának fokában a parlamenti megbeszélések tekintetében. Ezek közé tartoznak az illetékes bizottság előtti negyedéves nyilvános meghallgatások. Az egyik különbség az, hogy az EKB elnöke évente egyszer megjelenik a plenáris ülésen az EKB éves jelentésének megvitatása céljából. Az EKB-tól és a Fed-től eltérően a BoE kormányzóját a Monetáris Politikai Bizottság más tagjai is elkísérik a bizottsági meghallgatásokra.

Ezen a formális elszámoltathatósági kereten túlmenően úgy vélem, hogy az Igazgatóság tagjai kötelesek rendszeresen tájékoztatni a nyilvánosságot. A médiajelenlét a szélesebb nyilvánossággal való kommunikáció eszközeként is szerepet játszhat. Ezt személyes kommunikációs (és elszámoltathatósági) stratégiám részének tekintem.

50. Konkrétan mit fog tenni az EKB annak érdekében, hogy a jövőben a vezető EKB-pozíciók tekintetében nemi szempontból kiegyensúlyozott listákat állítson össze, és az EKB-n belül összességében fokozza a nemi sokszínűséget, tekintettel arra, hogy jelenleg az EKB kormányzótanácsának 25 tagja közül csak kettő nő? Személy szerint hogyan kívánja javítani a nemek közötti egyensúlyt az EKB-ban? Mikorra várhatók e tekintetben az Ön intézkedéseinek első eredményei?

A nemek közötti egyenlőség előmozdítása a társadalom egyik fő célkitűzése, beleértve a központi bankokat is. A kutatások kimutatták, hogy a sokféle csoportok jobb eredményeket hoznak, és nincs ok azt hinni, hogy ennek másnak kellene lennie a központi bankrendszerben. Ezért a nemek közötti egyenlőség előmozdításának kiemelt helyet kell elfoglalnia az EKB napirendjén.

A központi bankoknak azzal a nehézséggel kell szembenézniük, hogy a nők súlyos alulreprezentáltsága nem csak a központi bankokban, hanem az egész közgazdasági szakmában tapasztalható. Ezért az esélyegyenlőség előmozdítását már a pálya korai szakaszában meg kell kezdeni. A nők idejében történő megnyerésére irányuló programok különösen ígéretesnek tűnnek. Ezért lelkesen támogatom az EKB új „Nők a gazdaságban” elnevezésű ösztöndíját. Ez az egyik példa arra, hogyan lehet a kezdetektől fogva támogatni a nők szakmai előmenetelét. Örömmel használnám fel a tudományos világgal kapcsolatos tudásomat és hálózatomat arra, hogy további programokat dolgozzunk ki ebbe az irányba.

Ugyanakkor fontos megérteni a nemek közötti egyenlőtlenség mögött húzódó okokat. Egyes kutatások azt mutatják, hogy az implicit részrehajlás fontos szerepet játszhat, ami azt jelenti, hogy a nőket a viselkedés egyes típusai miatt mind a férfiak, mind a nők kevésbé érzik hozzáértőnek. Az ilyen elfogultság ellensúlyozására a toborzók képzése hasznos lehet a potenciális torzulások tudatosításában. Számos bizonyíték van arra is, hogy a példaképek hasznosak lehetnek ahhoz, hogy a fiatal nőket pályaválasztásra ösztönözzék. Ez azt jelenti, hogy a munkaerő-felvétellel kapcsolatos döntések hatása jóval túlmutat a szóban forgó személy helyzetén. Végezetül fontolóra lehetne venni egy olyan politikát, amely szerint a Kormányzótanács egyetlen tagja sem vesz részt kizárólag férfiakból álló politikai testületekben. Láttam, hogy más intézmények is ilyen politikát követtek. Természetesen egy ilyen kötelezettségvállalás egyéni alapon is megtehető.

Mindent egybevetve fontosnak tűnik stratégiai prioritássá tenni a tehetséges nők vonzását és fejlesztését minden szinten, és határozottan támogatom ezt a stratégiát.

Szervezeti szinten a nemek közötti sokszínűség kiépítése és kiaknázása nem könnyű, és nincsenek akadályok, de továbbra is dolgoznunk kell rajta. Fontos, hogy az EKB továbbra is minden szinten vonzza a nőket és fejlődési lehetőséget biztosítson a tehetséges nőknek.

Hangsúlyozni kell, hogy az EKB-nak korlátozott hatása van a nemzeti központi bankok elnökeinek kinevezésére. Jelenleg mindegyikük férfi. A Kormányzótanácsnak egyértelműen ki kell jelentenie, hogy a nemek közötti egyenlőség fontos célkitűzés, és azt a Kormányzótanácsban is javítani kell.

Az EKB-nak a sokszínűség egyéb aspektusait is elő kell mozdítania, az állampolgárságtól az etnikai hovatartozáson át az iskolázottságig, beleértve a gondolatok sokféleségét is. Általában a sokszínű és befogadó csoportok a legjobban teljesítők, mivel segítenek elkerülni a csoportgondolkodást. Valójában kevés segítséget jelent, ha egy intézmény személyzete vakon követi a „ház véleményét”. Ehelyett olyan folyamatokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a belső véleménycserét.

51. Véleménye szerint hogyan lehetne javítani az EKB működési hatékonysággal kapcsolatos elszámoltathatóságát az Európai Számvevőszék felé? Ön szerint hol van az Európai Számvevőszék megbízatásának határa?

A többi közintézményhez hasonlóan az EKB-nak is biztosítania kell, hogy működési szempontból hatékony legyen, ne pazarolja el azt, ami végső soron az adófizetők pénze, és hogy működési struktúrái megfeleljenek megbízatásának. Ezért nagyon örvendetes, hogy az Európai Számvevőszék rendszeresen értékeli az EKB működési hatékonyságát.

Az EKB monetáris és egyéb politikáinak lényegének meghatározása azonban jellegénél fogva az EKB szerepe. Ezek a területek nem képezik a Számvevőszék ellenőrzési megbízatásának részét. Véleményem szerint a Számvevőszék rendelkezik a legnagyobb hozzáadott értékkel, ha azt vizsgálja, hogy az EKB milyen hatékonysággal végzi a döntéshozatalt.

52. Ön szerint az EKB-nak az intézményen belül alkalmaznia kellene-e az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló új irányelv előírásait? Mikorra várható, hogy az EKB külön eljárásokat dolgozzon ki a visszaélést bejelentő személyek védelmére?  

Értelmezésem szerint az EKB Igazgatósága stratégiai prioritásként határozta meg a visszaélések bejelentésére vonatkozó keretének javítását, és kijelentette, hogy ez lehetőséget kínál arra is, hogy más intézmények bevált gyakorlatai, politikái és eljárásai mellett figyelembe vegyék a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó új irányelv által meghatározott normákat is. A védett bejelentési csatornák és a visszaélést bejelentő személyek védelme elengedhetetlen a kockázatkezelés biztosításához és a munkakultúra javításához.

53. Mi a véleménye arról, hogy korábban a Tanács egyszer figyelmen kívül hagyta az Európai Parlament véleményét az EKB egy igazgatósági tagjának kinevezésével kapcsolatban? Elfogadja-e az Igazgatóság tagjává történő kinevezését, ha az Európai Parlament ellene szavazna?

Az Európai Parlament fontos szerepet játszik az EKB elszámoltathatóságában. Ilyen elszámoltathatóság nélkül nem létezhetne a központi bank függetlensége. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Európai Parlament részt vegyen az Igazgatóság tagjainak kinevezési folyamatában.

Nagyra értékelem az Európai Parlamenttel folytatott eszmecserét, amely a kinevezési folyamat fontos részét képezi, és remélem, hogy az EKB igazgatósági tagjának tisztségére való alkalmasságom kedvező értékelést kap. Ez a nyílt és bizalmon alapuló kapcsolat alapját képezné a jövőben.

54. Ön szerint helyénvaló lenne, hogy Ön vagy az EKB más magas rangú tisztviselője részt vegyen a központi bankárok és a pénzügyi ágazat vezetői által alkotott „30-ak csoportjában” vagy hasonló csoportokban, illetve szövetségekben?  

Az EKB minden képviselőjének követnie kell az EKB etikai normáit, amelyeknek pedig összhangban kell lenniük a nemzetközi bevált gyakorlatokkal.

Természetesen szükség lehet az érdekelt felek széles körével való együttműködésre, beleértve a köz- és a magánszektor képviselőit is, a véleménycsere és az információk megosztása érdekében. Ez ugyanis kulcsfontosságú lehet a megbízatás teljesítéséhez.

Az EKB által 2019-ben elfogadott egységes magatartási kódex a különböző érdekcsoportokkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozó egyedi szabályok bevezetésével javította a potenciális összeférhetetlenségek kezelését. Az Igazgatóság valamennyi tagjának mindenkor – és különösen az érdekcsoportokkal való kapcsolattartás során – szem előtt kell tartania függetlenségét és a szakmai titoktartási kötelezettségeit. Teljes mértékben be fogom tartani az egységes magatartási kódexben foglalt szabályokat.

55. A múltban az EKB olyan kezdeményezéseket indított, mint az AnaCredit és a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok európai forgalmazására irányuló kezdeményezés (EDDI), amelyek nem álltak az EKB megbízatásának középpontjában. Hogyan látja az EKB szerepét az ilyen kezdeményezésekben, és hol húzza meg a határvonalat a jogalkotó előjogai tekintetében?  

Kutatóként tisztában vagyok azzal, hogy az adatok a leglényegesebbek. Különösen a nagy mikroadat-adatbázisok teszik lehetővé az új gazdasági és pénzügyi kapcsolatok megvilágítását azáltal, hogy az információkat a szükséges bontási szintre terjesztik ki. Egy adott sokk gazdaságra gyakorolt hatásának gondos nyomon követése is lehetséges.

Az alapul szolgáló mechanizmus jobb megértése révén a magas minőségű adatok lehetővé teszik a politikai döntéshozók számára, hogy jobb döntéseket hozzanak. Minél jobbak az adatok, annál nagyobbak az ismeretek, és annál jobbak lesznek az ezekből eredő politikai döntések.

Ez természetesen az EKB-ra is vonatkozik. Az Alapokmány ezért írja elő az EKB számára, hogy gyűjtse össze a feladatai ellátásához szükséges statisztikai adatokat. Az AnaCredit részletes információkat fog tartalmazni az euróövezetben nyújtott egyedi bankhitelekről. Látom, hogy az ilyen részletes információknak köszönhetően hogyan lehetne érezhetően javítani az EKB azon képességét, hogy megértse az euróövezet gazdaságának hiteldinamikáját. Ez pedig segíteni fogja az EKB-t a monetáris politikai döntések meghozatalában.

Az EKB-nak és az eurórendszernek a pénzügyi piacok tekintetében a Szerződésben foglalt felhatalmazása szabályozási kezdeményezések indítását teszi lehetővé a fizetési rendszerekben. Ezzel összefüggésben az EKB vizsgálja annak lehetőségét, hogy támogassa az euróban denominált, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok harmonizált kibocsátását és forgalmazását az EU-ban (az EDDI-kezdeményezés).

Úgy vélem, hogy az EKB-nak be kellene gyűjtenie – és amennyire tudom mindkét esetben meg is tette – a statisztikai és piaci infrastrukturális projektekben érdekelt főbb felek véleményét és észrevételeit. Ezenkívül ezeknek a kezdeményezéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük az uniós jogszabályokat és a Szerződésben meghatározott hatásköröket.


ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím

Az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezése

Hivatkozások

13651/2019 – C9-0173/2019 – 2019/0818(NLE)

A konzultáció időpontja / Az egyetértésre irányuló kérelem időpontja

14.11.2019

 

 

 

Illetékes bizottság

 A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

25.11.2019

 

 

 

Előadók

 A kijelölés dátuma

Irene Tinagli

14.11.2019

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

3.12.2019

 

 

 

Az elfogadás dátuma

3.12.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

13

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gunnar Beck, Marek Belka, Stefan Berger, Gilles Boyer, Cristian-Silviu Buşoi, Derk Jan Eppink, Engin Eroglu, Markus Ferber, Jonás Fernández, Raffaele Fitto, Frances Fitzgerald, Luis Garicano, Valentino Grant, José Gusmão, Enikő Győri, Danuta Maria Hübner, Stasys Jakeliūnas, Othmar Karas, Billy Kelleher, Ondřej Kovařík, Philippe Lamberts, Aušra Maldeikienė, Jörg Meuthen, Csaba Molnár, Luděk Niedermayer, Dimitrios Papadimoulis, Piernicola Pedicini, Lídia Pereira, Jake Pugh, Evelyn Regner, Antonio Maria Rinaldi, Robert Rowland, Martin Schirdewan, Pedro Silva Pereira, Paul Tang, Irene Tinagli, Inese Vaidere, Johan Van Overtveldt, Stéphanie Yon-Courtin, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carmen Avram, Gabriele Bischoff, Damien Carême, Fabio Massimo Castaldo, Richard Corbett, Agnès Evren, Eugen Jurzyca, Pedro Marques, Fulvio Martusciello, Ville Niinistö, Bogdan Rzońca, Stéphane Séjourné, Monica Semedo, Antonio Tajani, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk (7) bekezdés)

Rosa D’Amato, Anna Deparnay-Grunenberg, Dino Giarrusso

Benyújtás dátuma

6.12.2019

 

 

[1] A Hivatalos Lapban még nem jelent meg.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0211.

Utolsó frissítés: 2019. december 16.Jogi nyilatkozat