Eljárás : 2014/2976(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0353/2014

Előterjesztett szövegek :

B8-0353/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 17/12/2014 - 10.23
CRE 17/12/2014 - 10.23
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 133kWORD 71k
10.12.2014
PE545.602v01-00
 
B8-0353/2014

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az európai uniós acélágazatról: a munkavállalók és az ipar védelme  (2014/2976(RSP))


Eleonora Forenza, Paloma López Bermejo, Kostadinka Kuneva, Dimitrios Papadimoulis, Sofia Sakorafa, Kostas Chrysogonos a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai uniós acélágazatról: a munkavállalók és az ipar védelme  (2014/2976(RSP))  
B8‑0353/2014

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az uniós acélipar ipari és foglalkoztatási kilátásairól szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre: A munkahelyek és a kulcsfontosságú termelés tagállamokban történő megszűnése nyomán felmerülő sürgető kérdésekre adandó válaszok (O‑000086/2014),

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak a gazdasági és szociális jogokról szóló 22., illetve a munkavállaláshoz való jogról szóló 23. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), amely mind a tagállamok, mind az Európai Unió számára előírja az európai ipar versenyképességének biztosítását, valamint különösen az EUMSZ 173. cikkére,

–       tekintettel az EUMSZ 174. cikkére, amely a gazdasági és területi kohézióról szól, különösen az ipari átalakulás által érintett területeken,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szolidaritásról szóló IV. fejezetésre,

–       tekintettel a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0407),

–       tekintettel az európai acélipar jövőjével foglalkozó magas szintű kerekasztal 2013. február 12-i ajánlásaira,

–       tekintettel a Versenyképességi Tanács 2013. február 18–19-i ülésére, amelyen szorgalmazták, hogy a Bizottság cselekvési tervet nyújtson be,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel az elmúlt tíz évben a növekvő igények és a növekvő globális termelési kapacitás miatt az acéltermelés globális helyzetében változások következtek be;

B.     mivel jelenleg Kína a legnagyobb acéltermelő, tekintettel arra, hogy világpiaci részesedése a 2001-es 18%-ról 2011-re 45%-ra nőtt, miközben a 27 tagú EU részesedése ugyanebben az időszakban 22%-ról 12%-ra csökkent;

C.     mivel mindennek következtében 2007 és 2013 között 60 000 munkahely szűnt meg az ágazatban, és a termelés 210 millió tonnáról 166 millió tonnára csökkent annak ellenére, hogy az elkövetkező két évben arra lehet számítani, hogy a világ acéltermelése 118 millió tonnával fog nőni;

D.     mivel minden ipari gazdaságban kulcsfontosságú ágazat az acélipar annak következtében, hogy minden tagállamban összekapcsolódik a többi gyártó- és technológiai ágazattal, és irányukban klaszterhatást fejt ki;

E.     mivel az OECD előrejelzései szerint az acél iránti globális kereslet hosszú távon 2025-re 2,3 milliárd tonnával fog nőni elsősorban az építőiparban, a közlekedési és a gépiparban, különösen a feltörekvő gazdaságokban;

F.     mivel az európai gazdaságok közötti verseny súlyosbítja a munkahelyek megszűnésének problémáját azáltal, hogy a termelést csak néhány területre és tagállamra koncentrálja, és ezzel a Szerződésekben foglalt kohéziós elv ellen hat;

G.     mivel a legnagyobb multinacionális acélgyárak többszöri szerkezetváltást hajtottak végre azzal a céllal, hogy nőjön globális integrációjuk és versenyképességük, és mindeközben európai szinten nem került sor a foglalkoztatási szintet és a termelési kapacitást minőség és mennyiség tekintetében egyaránt megőrző védintézkedésekre;

H.     mivel a válság ellenére az EU továbbra is a világ második legnagyobb acéltermelője, és ellát a kulcsfontosságú uniós iparágakhoz, például a gépjármű-, az építőiparhoz, az elektronikához, valamint a gép- és villamosiparhoz szorosan kapcsolódó számos ipari értékláncot;

I.      mivel az uniós acélipar esetében az összes működési költség 40%-át az energiaköltségek teszik ki;

J.      mivel az energiahatékonyság és a forráshatékonyság jelentős megtakarításokhoz vezethet;

K.     mivel az európai acéliparnak az értékláncban elfoglalt helyétől függően magasabb energiaárakkal kell működnie, mint legtöbb nemzetközi versenytársának, és mivel a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemterve szerint a villamos energia ára 2030-ig valószínűleg emelkedni fog, majd pedig kis mértékben csökken a megfelelő infrastrukturális beruházási ráfordítások eredményeként;

L.     mivel a szén-dioxid kibocsátáskereskedelmi rendszer következtében bizonyos iparágakat nem uniós országokba helyeztek át, ezzel kibocsátási egységeket szerezve, miközben nem került sor hatékony beruházásokra az innováció, az energiahatékonyság vagy a másodlagos nyersanyagok újrahasznosítása terén;

M.    mivel az energiával kapcsolatos jövőbeli fenntartható politikák meghatározása során rendkívül fontos átgondolni az árakra és költségekre esetlegesen gyakorolt hatásokat, valamint megállapítani, hogy hogyan csökkenthetők az éghajlatváltozást és az energiaintenzív iparágakat érintő kedvezőtlen hatások;

N.     mivel a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében nem minden gyártó fogadja el ugyanazokat a szabályokat, és míg Kínában az egy tonna acélra eső CO2-kibocsátás átlagos mértéke 2,1 tonna, az EU-ban ugyanez 1,5 tonna;

O.     mivel a CO2-kibocsátás csökkentésére vonatkozó globális megállapodás következtében kiegyenlítettebb lesz az acélipari piachoz való hozzáférés, és a megállapodás ezáltal hozzájárul az acélágazat környezeti fenntarthatóságához és a tényleges fellendítését szolgáló politikákhoz;

P.     mivel a globális acélpiacon és a fő acélgyártók szerkezetében végbement változások a verseny- és a kereskedelmi szabályok átfogó felülvizsgálatát teszik szükségessé az EU és a Kereskedelmi Világszervezet keretében, különösen ami az erőfölénnyel való visszaélést illeti;

Q.     mivel az, hogy a Bizottság ellenállásának következtében az Outokumpu VDM nem tudta megvenni az Acciai Speciali Terni (AST) acélgyárat, amely így visszakerült a ThyssenKrupp AG tulajdonába, jól mutatja az uniós verseny- és trösztellenes szabályok alkalmatlanságát az acélgyártásra vonatkozó uniós cselekvési tervben foglalt célok teljesítésének elősegítésére;

R.     mivel a szakszervezetek képviselői és a TyssenKrupp AG vezetősége között nemrégiben létrejött megállapodás megerősíti annak a stratégiai döntésnek a jelentőségét, amely szerint az elektromos kemencéket továbbra is működtetik, és mintegy 400 millió EUR értékben biztosítanak beruházásokat az egyik legnagyobb hozzáadott értéket képviselő ipari ágazatban;

S.     mivel a Tarantóhoz hasonló helyszíneken a levegő- és a vízszennyezés következtében 21%-kal nőtt a gyermekhalandóság, továbbá a férfiak esetében 30%-kal, a nők esetében 20%-kal nőtt a rákos megbetegedések kockázata; mivel sürgősen cselekedni kell az acélmunkások és a helyi lakosság egészségének megőrzése érdekében;

1.      felszólítja a Bizottságot, hogy úgy tekintsen az acéliparra, mint az európai gyáripar és feldolgozóipar kulcsfontosságú tényezőjére; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a Bizottság újraindítsa és felülvizsgálja az európai acélipar jövőjére vonatkozó hosszú távú stratégiáját a munkahelyek és a munkavállalók jogai, a termékek minősége és a nélkülözhetetlen know-how védelme érdekében;

2.      kitart amellett, hogy meg kell tartani az olyan fontos iparterületeken kifejlesztett know-how-t és szaktudást, mint Terni, Piombino, Florange, Krefeld, Bochum, Taranto és Asturias, ami biztosítani fogja a diverzifikációt, az innovatív termékeket és a meglévő termelési kapacitás megőrzését;

3.      hangsúlyozza, hogy csak az acélgyártók és a szakszervezetek, illetve a munkavállalói képviselők közötti konstruktív párbeszéd révén – elkerülve ezzel a tulajdonosok egyoldalú döntéseit – lehet megtalálni a megfelelő megoldásokat és fejlesztési stratégiákat az egyes ipari körzetek egésze jövőjének biztosítása érdekében; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy segítse elő az acéliparban tevékenykedő vezetők részvételét a szakszervezetekkel és a helyi és nemzeti szintű hatóságokkal folytatott konstruktív párbeszédekben, hogy közösen dolgozzanak ki az iparágra vonatkozó stratégiákat;

4.      szorgalmazza, hogy a tagállamok jogszabályok vagy kollektív szerződések alapján biztosítsanak megfelelő szociális védelmet és munkakörülményeket, valamint tisztességes béreket, továbbá a tisztességtelen elbocsátások elleni hatékony védelmet;

5.      felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy megfelelő pénzügyi alap álljon rendelkezésre a képzésre és a helyreállításra az acélipar kritikus átmeneti időszakokban történő támogatásához;

6.      rámutat, hogy alapvető jelentőségű, hogy ne kerüljön sor acéltermékek és nyersanyagok olyan országokból történő behozatalára, ahol a termelés káros az emberi egészségre, a környezetre, és csorbítja a szociális jogokat;

7.      elismeri, hogy ki kell fejleszteni és az EU egészében terjeszteni kell az elérhető legjobb technikákat, amikor csak lehetséges támogatni kell, hogy ásványok helyett vashulladékot, koksz helyett pedig gázt használjanak, továbbá hogy egyre inkább elektromos ívkemencéket alkalmazzanak;

8.      felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az acélágazat legnagyobb hozzáadott értéket előállító területei termelési kapacitásának védelmét, és ne tegyenek erőfeszítést egyetlen olyan áthelyezés érdekében sem, amely súlyosan érinti a munkahelyeket és az EU versenyképességét;

9.      szorgalmazza a piacvédelmi eszközzel kapcsolatos politika felülvizsgálatát annak érdekében, hogy megnehezítse a tisztességtelen versenyt az olyan országokban, ahol nem tartják tiszteletben a munkavállalók jogait és a szociális és környezeti dömping megelőzését szolgáló szociális és környezetvédelmi minimumkövetelményeket;

10.    sürgeti a Bizottságot a vállalatok harmadik országokba történő áthelyezéséből eredő szociális dömping kezelésére azáltal is, hogy felülvizsgálja a versenyszabályokat az áthelyezések és a válság okozta hatások súlyosbodásának elkerülése érdekében;

11.    hangsúlyozza, hogy a globális acélipar új piaci keretével összhangban naprakésszé kell tenni a kereskedelempolitikákat és a trösztellenes szabályokat; ezért kéri, hogy a Bizottság – figyelembe véve a tagállamok társadalmi-gazdasági helyzetét – vizsgálja felül a versenyszabályokat;

12.    hangsúlyozza a különösen az acéliparral összefüggő kérdésekre és az ott alkalmazott technológiákra irányuló kutatás pénzügyi támogatásának és fejlesztésének kényszerítő szükségességét, mindenekelőtt a termelékenység fejlesztése és a termelés tartósságának biztosítása, valamint a közép- és hosszú távú energetikai kiadások csökkentése érdekében, különös tekintettel erre a nagy energiafogyasztású iparágra;

13.    hangsúlyozza, hogy az európai ipart a kohéziós politika keretében kell fejleszteni annak érdekében, hogy valamennyi tagállam acélipari technikai képességeit korszerűsítsék;

14.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

Jogi nyilatkozat