Eljárás : 2014/2976(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0355/2014

Előterjesztett szövegek :

B8-0355/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 17/12/2014 - 10.23
CRE 17/12/2014 - 10.23
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 135kWORD 74k
10.12.2014
PE545.604v01-00
 
B8-0355/2014

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az acélágazat helyzetéről az EU-ban: a munkavállalók és az ipar védelme  (2014/2976(RSP))


Laura Agea, Dario Tamburrano, Rosa D’Amato, Eleonora Evi, Piernicola Pedicini az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európa Parlament állásfoglalása az acélágazat helyzetéről az EU-ban: a munkavállalók és az ipar védelme  (2014/2976(RSP))  
B8‑0355/2014

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), melynek gyökerei az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésig (ESZAK) nyúlnak vissza;

–       tekintettel az EUMSZ 173., 174. és 153. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartára,

–       tekintettel az Európa 2020 stratégiára,

–       tekintettel az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdésére,

–       tekintettel a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelvre (IPPC-irányelv)(1)

–        tekintettel az ipari kibocsátásról (a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló 2010. november 24-i 2010/75/EK irányelvre(2),

–       tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlament és tanácsi irányelv 8. cikkére(3),

–       tekintettel a Bizottság 2013. júniusi acélipari cselekvési tervére és a Bizottság acélügyekkel foglalkozó magas szintű szakértői csoportjának létrehozására,

–       tekintettel az acéliparról, valamint az EU-ban tevékenykedő vállalatok szerkezetalakításáról, elköltöztetéséről és bezárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–       tekintettel a Bizottság 2012. október 10-i, „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című közleményére (COM(2012)0582),

–       tekintettel a Bizottság 2011. február 2-i, „A nyers- és alapanyagpiacok támasztotta kihívások leküzdése” című közleményére (COM(2011)0025),

–       tekintettel a Bizottság „Acélipar az EU-ban: a munkavállalók és az ipar védelme” című nyilatkozatára, és annak 2014. november 26-án plenáris ülésen tartott megvitatására,

–       tekintettel az Európai Unió acéliparáról szóló 2012. december 13-i állásfoglalására(4),

–       tekintettel a 2014. január 22-én elfogadott, 2030-ra vonatkozó éghajlat-változási és energiaügyi csomagra,

–       tekintettel a következő három évre szóló, 300 milliárd euró értékű beruházási tervre, amelyet Juncker úr, a Bizottság elnöke 2013 júliusában jelentett be,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a hozzávetőlegesen 190 milliárd euró bevétellel rendelkező, mintegy 360 000 magasan képzett szakembert közvetlenül foglalkoztató és az értéklánc teljes egészében számos más munkalehetőséget biztosító európai acélágazat a világvezető szerepét tölti be az ágazatban, 178 millió tonna acélt termelve évente, 23 tagállamban található több mint 500 acéltermelő helyszínen;

B.     mivel a szén a világ legszélesebb körű kereskedelmi forgalmának tárgyát képező ipari anyagok egyike, amelynek éves termelése 1 500 millió tonna körül van;

C.     mivel az acélipar stratégiai jelentőségű az Unió gazdasága számára, és mivel az egész EU érdeke az iparának alapvető összetevőit adó tevékenységek megőrzése, valamint az energiaellátás biztonságának belső termelés révén történő garantálása;

D.     mivel a versenyképes európai acélipar sok olyan alapvető iparág fejlődésének és értékteremtésének gerincét adja, mint például a járműipar, az építőipar és a gépipar;

E.     mivel Európa acéliparát a kereslet csökkenése, az energia és a nyersanyagok árának emelkedése, valamint az EU-n kívüli országokkal folytatott verseny fokozódása fenyegeti;

F.     mivel a jelenlegi válság rendkívüli szociális nehézségeket állít az érintett munkavállalók és régiók elé, és mivel a szerkezetátalakításban részt vevő vállalatoknak társadalmilag felelős módon kell eljárniuk, mert sikeres szerkezetátalakítás nem lehetséges megfelelő társadalmi párbeszéd nélkül;

G.     mivel jelenleg a villamosenergia-árak Európában kétszer olyan magasak, mint az Egyesült Államokban, és háromszor olyan magasak, mint Kínában;

H.     mivel a Bizottság által 2013 júniusában elfogadott acélipari cselekvési terv, amely az ágazattal kapcsolatos kérdések kezelését segítő szándékkal kulcsfontosságú ajánlásokat tett a tagállamok számára, nem hozta meg a várt eredményeket;

I.      mivel az uniós politikák az EU iparának leépüléséhez vezettek;

J.      mivel az EU acélipara olyan erőteljes globális versenynek van kitéve, amelyben a versenytársak élvezik az olcsóbb munkaerő, az alacsonyabb energiaárak, valamint a rugalmasabb szociális és környezetvédelmi szabályok előnyeit;

K.     mivel a Thyssen Krupp által az olasz kormányhoz benyújtott legutóbbi szerkezetátalakítási terv mintegy 550 munkahely megszüntetését és egy olvasztókemence bezárását tartalmazza, és veszélybe sodorja a legrégibb és legkorszerűbb acélművek egyikét, az AST (Acciai Speciali Terni) acélművet;

L.     mivel az ILVA acélmű Tarantóban ugyancsak rendkívüli mértékű környezeti pusztítást és károkat, valamint a helyi lakosságnak és más gazdasági tevékenységeknek súlyos társadalmi, egészségügyi és gazdasági problémákat okoz;

M.    mivel az EU iparpolitikája szempontjából stratégiailag létfontosságú az acélművek és az acéltermelés EU-n kívülre történő további áthelyezésének megelőzése és a munkavállalók biztonságának biztosítása, szavatolva az EU környezetvédelmi normáinak alkalmazását a behozott acélipari termékekre is;

1.      hangsúlyozza, hogy az acélipar aktivitásának és versenyképességének fenntartása létfontosságú Európa és az európai polgárok jövője szempontjából; hangsúlyozza emellett annak fontosságát is, hogy az EU acélipari munkavállalóinak készségeit, szakértelmét és kiválóságát meg kell védeni, valamint azonnal operatív eszközöket és kézzelfogható megoldásokat kell rendelkezésre bocsátani annak érdekében, hogy az európai acélipari vállalatok megőrizhessék élet- és versenyképességüket a világpiacon;

 

2.      mély sajnálatát fejezi ki a Thyssen Krupp legújabb szerkezetátalakítási terve miatt, amely mintegy 550 munkahely megszüntetését és egy olvasztókemence bezárását tartalmazza; hangsúlyozza, hogy szoros figyelemmel kell kísérni az Acciai Speciali Terni (AST) olasz acélművel kapcsolatos jövőbeni fejleményeket, továbbá meg kell őrizni a munkahelyeket, fenn kell tartani a területi/regionális kohéziót, és meg kell erősíteni az EU acéliparának versenyképességét; ugyancsak sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem követi maradéktalanul nyomon számos más európai ipari ágazat helyzetét, amelyeket a válság hátrányosan érintett, és sok esetben került sor üzemek bezárására vagy nem európai versenytársaknak való eladására;

 

3.      fontosnak tartja a hosszú távú acélipari stratégia felülvizsgálatát, és nyomatékosan kéri a Bizottságot szakpolitikai elképzelések előterjesztésére azzal kapcsolatban, miként lehet támogatásban részesíteni az EU acéliparának szerkezeti átalakítását és versenyképességének fenntartását a globalizált világban, biztosítva egyúttal a legmagasabb környezet- és egészségvédelmi normák érvényesülését is;

4.      megjegyzi, hogy az EU újraiparosítása fontos szerepet játszik a minőség javítása, a hosszú távú beruházások és a fenntartható munkahelyek teremtése szempontjából; megjegyzi, hogy az acélipar Európa újraiparosításának tartóoszlopa lehet, feltéve, hogy a környezet- és egészségvédelmi normák érvényesülnek;

5.      kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse – és ha szükséges, vizsgálja felül – a mérvadó uniós alapokat, kezdeményezéseket és politikai eszközöket, és sürgeti ezzel összefüggésben, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet arra, hogy a munkavállalók készségeit és kiválóságát meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni;

6.      megjegyzi, hogy az újraiparosításra vonatkozó politika egyik elemeként a Bizottságnak egyedi intézkedéseket kell foganatosítania az EU idős és a környezetvédelmi normáknak már nem megfelelő acélműveinek támogatása érdekében, segítséget nyújtva számukra a felújított és korszerű, környezetbarát és alacsony károsanyag-kibocsátású acéltermelésre való áttéréshez; kéri a tagállamokat annak megfontolására, hogy felfüggesszék azon acélművek – vagy azok érintett részei – működését, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek a munkavállalók egészségére nézve, vagy jelentős mértékű közvetlen káros hatásokkal fenyegetik a környezetet;

7.      sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül versenypolitikáját annak érdekében, hogy az összhangban álljon az EU polgárainak és lakosainak egészségét és biztonságát érintő szempontokkal; úgy gondolja, hogy a globális kihívások megoldása felé történő előrelépést olyan versenyképes, dömpingellenes és környezetbarát politikával kell megalapozni, amely nemzetközi szinten biztosít egyenlő versenyfeltételeket; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi versenypolitika elavult, és nem veszi tekintetbe a globális versenyt; elismeri ezzel összefüggésben a kereskedelemvédelmi intézkedések fontosságát, és támogatja a Bizottságnak az „alacsonyabb vám szabályán” való túllépésre irányuló törekvését;

8.      hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a versenyképesség – különösen az ipari versenyképesség – szempontja jusson erőteljesebben érvényre minden politikai kezdeményezésben, ha az EU el kívánja érni azt a célját, hogy az ipar részaránya a GDP-ben mintegy 20% legyen;

9.      megjegyzi, hogy a magas környezetvédelmi hatásfok követelményének a globális versenyképesség fokozásával való összeegyeztetése, valamint a CO2-kibocsátás-áthelyezéssel kapcsolatos aggodalmak megoldásának szükségessége továbbra is az acélágazat egyik alapvető kihívása marad, tekintettel arra, hogy az EU versenytársait nem kötik ugyanazon normák és célkitűzések;

10.    kéri a Bizottságot mélyreható vizsgálat elvégzésére arról, hogy mely politikai eszközök adnak lehetőséget a meglévő kibocsátás-ellenőrzési rendszereknek a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását szolgáló intézkedésekkel való kiegészítésére, a nem uniós versenytársakkal való egyenlő versenyfeltételek szavatolása, a kibocsátásáthelyezés további korlátozása, valamint a kivitel versenyképességének biztosítása érdekében;

11.    kéri az „életciklus-értékelésen” alapuló megközelítés alkalmazását a környezeti hatások felmérése és az életciklus valamennyi szakaszában történő csökkentett forrásfelhasználás értékelése érdekében, amely magában foglalja a nyersanyag-kitermelést és -átalakítást, a gyártást és a forgalmazást, a felhasználást és/vagy a fogyasztást, az anyagok újrafelhasználása és újrafeldolgozása, valamint az energia-visszanyerés előmozdítása, illetve a hulladék végleges elhelyezésének csökkentése céljával;

12.    felhív a „szennyező fizet” elvet alkalmazó uniós megközelítés sürgős reformjára az üveghatású gázok kibocsátásának kezelése tekintetében, és kéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2018-ig terjesszen elő új jogalkotási javaslatot, amely lehetővé teszi a fix összkvótás kereskedési rendszer elhagyását a kvótacsere harmadik szakaszának végén, amint azt a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelv előírja; kéri a Bizottságot, hogy időközben biztosítson az acélágazatban az EU-n belül egyenlő versenyfeltételeket, és kéri a tagállamokat, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből származó bevételeiket fordítsák innovatív és karbonszegény technológiát alkalmazó beavatkozások finanszírozására, különösen az energiaigényes ágazatokban, a szén-dioxid-kibocsátásáthelyezési jegyzék csökkentése érdekében;

13.    ismételten felhívja a figyelmet a jól működő acélhulladék-piac jelentőségére és arra, hogy e piacot a jövőben az EU körkörös gazdaságára irányuló stratégia szellemében fejleszteni és ösztönözni kell, a nem uniós ipari cégeknek az EU piacán való jelenlétéből fakadó túlzott áremelkedések megelőzése érdekében; kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy fontolja meg kiviteli vámok alkalmazását az EU acélhulladék-piacán, az egyébként bekövetkező környezeti dömping megelőzése érdekében;

14.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a többi érintett intézménynek.

(1)

HL L 24., 2008.1.29., 8. o.

(2)

HL L 334., 2010.12.17, 17. o.

(3)

HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0509.

Jogi nyilatkozat