Eljárás : 2014/2964(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0357/2014

Előterjesztett szövegek :

B8-0357/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 17/12/2014 - 10.22
CRE 17/12/2014 - 10.22
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2014)0103

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 137kWORD 72k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0277/2014
10.12.2014
PE545.606v01-00
 
B8-0357/2014

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


Palesztina államiságának elismeréséről (2014/2964(RSP))


Gianni Pittella, Victor Boştinaru, Nikos Androulakis, Maria Arena, Francisco Assis, Brando Benifei, Nicola Caputo, Miriam Dalli, Tanja Fajon, Ana Gomes, Jude Kirton-Darling, Mary Honeyball, Liisa Jaakonsaari, Afzal Khan, Juan Fernando López Aguilar, Javi López, David Martin, Costas Mavrides, Sorin Moisă, Norbert Neuser, Pier Antonio Panzeri, Gilles Pargneaux, Kati Piri, Isabelle Thomas, Marita Ulvskog, Elena Valenciano, Boris Zala, Richard Howitt az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása Palesztina államiságának elismeréséről (2014/2964(RSP))  
B8‑0357/2014

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a közel-keleti békefolyamatról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a palesztin helyzetről szóló, 2011. szeptember 29-i(1) és a gázai helyzetről szóló, 2012. november 22-i(2) állásfoglalására,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. július 22-i és 2014. november 17-i következtetéseire,

–       tekintettel Federica Mogherini főképviselőnek a Külügyek Tanácsa 2014. november 17-i ülését követő észrevételeire;

–       tekintettel Federica Mogherini főképviselőnek a Har Nof zsinagóga elleni támadásról szóló 2014. november 18-i, valamint a jeruzsálemi terrortámadásról szóló 2014. november 5-i nyilatkozataira, továbbá az Unió főképviselője szóvivőjének a legutóbbi közel-keleti fejleményekről szóló 2014. november 10-i nyilatkozatára;

–       tekintettel Federica Mogherini főképviselőnek a Benjámín Netanjáhúval, Izrael miniszterelnökével való találkozóját követő 2014. november 7-i észrevételeire;

–       tekintettel Federica Mogherini főképviselőnek a telepekre vonatkozó legutóbbi Izrael általi bejelentésről szóló 2014. november 5-i nyilatkozatára;

–       tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár Benjámín Netanjáhúval, Izrael miniszterelnökével és Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Állam elnökével folytatott telefonbeszélgetéseit követő, 2014. november 20-i nyilatkozatára;

–       tekintettel a svéd kormánynak a Palesztin Állam hivatalos elismeréséről szóló, 2014. október 30-i bejelentésére;

–       tekintettel az Egyesült Királyság Alsóháza által 2014. október 13-án, az ír szenátus által 2014. október 22-én, a spanyol parlament által 2014. november 18-án és Franciaország Nemzetgyűlése által 2014. december 2-án elfogadott indítványokra, amelyek az érintett kormányokat a Palesztin Állam elismerésére sürgetik;

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 2012. november 29-i, Palesztina számára a tagsággal nem rendelkező megfigyelő állam jogállást megadó határozatára;

–       tekintettel a Knesszet 2014. december 8-i, Izraelben 2015. március 17-én rendkívüli választások tartásáról szóló határozatára;

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel az izraeliek és a palesztinok, illetve tágabb kontextusban az arabok és az izraeliek közötti igazságos és tartós béke megteremtése több mint fél évszázada a nemzetközi közösséget, és köztük az Európai Uniót foglalkoztató egyik legfontosabb feladat;

B.     mivel John Kerry, az Egyesült Államok külügyminisztere kezdeményezése minden erőfeszítés ellenére sem vezetett kézzelfogható eredményekhez, és a Gázai övezetben zajló háború nyomán a békefolyamat újra holtpontra jutott;

C.     mivel a békefolyamat előrehaladásának hiánya által teremtett űrben az izraeliek és a palesztinok közötti feszültségek ismét fokozódnak, ami ártatlan polgári személyek halálához vezet; mivel a Har Nof zsinagóga elleni 2014. november 18-i terrortámadásban öten életüket vesztették, és sokan mások megsérültek; mivel ez a támadás az elmúlt hetekben történt más erőszakos és terrorcselekményeket követett;

D.     mivel az ENSZ Közgyűlése 2012 novemberében megadta Palesztinának a „tagsággal nem rendelkező megfigyelő állam” státuszát;

E.     mivel a svéd kormány 2014. október 30-án bejelentette, hogy hivatalosan elismeri a Palesztin Államot; mivel Svédország az első olyan uniós tagállam, amely a Palesztin Államot elismerte; mivel nyolc másik tagállam – Bulgária, Ciprus, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Málta, Románia és Szlovákia – már az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően elismerte a Palesztin Államot;

F.     mivel 2014. október 13-án az Egyesült Királyság Alsóháza indítványt fogadott el, amelyben hangot adott azon álláspontjának, hogy „a kormánynak a tárgyalásokon alapuló, a két állam elvén nyugvó megoldás biztosításának elősegítésére Izrael Állam mellett a Palesztin Államot is el kellene ismernie”;

G.     mivel 2014. október 22-én az ír szenátus indítványt fogadott el, amelyben „felhívja a kormányt, hogy hivatalosan ismerje el a Palesztin Államot, és nemzetközi szinten tegyen meg minden tőle telhetőt az izraeli–palesztin konfliktus két állam elvén alapuló, fenntartható megoldásának előmozdítása érdekében”;

H.     mivel 2014. november 18-án a spanyol parlament indítványt fogadott el, amely a kormányt Palesztina államként való elismerésére sürgeti, aminek egy a felek tárgyalásán alapuló olyan folyamat következményeként kell megtörténnie, amely mindkét fél számára garantálja a békét és a stabilitást, az állampolgárok jogainak tiszteletben tartását és a regionális stabilitást;

I.      mivel 2014. december 2-án Franciaország Nemzetgyűlése indítványt fogadott el, amely felkéri a kormányt a Palesztin Állam elismerésére az izraeli–palesztin konfliktus végleges, a kétállami megoldás szellemében történő megoldása céljából;

J.      mivel hasonló kezdeményezések indultak számos más európai országban, köztük Belgiumban, Dániában, Portugáliában és Szlovéniában;

K.     mivel a Palesztin Állam elismerése a tagállamok hatáskörébe tartozik;

L.     mivel az Európai Parlament 2011. szeptember 29-i állásfoglalásában azt támogatta és arra szólította fel az uniós tagállamokat, hogy egységesen foglalkozzanak a palesztinok azon jogos kérésével, hogy az ENSZ-ben államként képviseltethessék magukat;

M.    mivel 2012. november 22-i állásfoglalásában az Európai Parlament támogatta Palesztina azon kérelmét, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében tagsággal nem rendelkező megfigyelő állammá váljon, és felszólította az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy ez irányban jussanak megállapodásra;

N.     mivel az Európai Uniónak nem sikerült az izraeliek és a palesztinok közötti békefolyamatban közvetítőként jelentős szerepet játszania az utóbbi években; mivel a Külügyek Tanácsa 2014. november 17-i ülésén a tagállamok külügyminiszterei úgy határoztak, hogy támogatják a békefolyamat újraindítására irányuló új, arra a lehetőségre épülő kezdeményezéseket, hogy az Egyesült Államokkal, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaival és a kulcsfontosságú arab országokkal, például Egyiptommal, Jordániával és Szaúd-Arábiával együttműködve egy regionális keretet hozzanak létre;

O.     mivel 2014. november 17-i következtetéseiben a Külügyek Tanácsa megerősítette, hogy az Unió, valamint az izraeli és a palesztin partnerek közötti kapcsolatok jövőbeli alakulása attól is függ majd, hogy milyen mértékben működnek közre a kétállami megoldáson alapuló tartós béke megteremtésében;

1.      arra sürget minden uniós tagállamot, hogy ismerjék el a Palesztin Államot, amely nemzeti hatáskörükbe tartozó lépés, és teljes támogatását fejezi ki Federica Mogherini főképviselő/alelnök arra irányuló erőfeszítései iránt, hogy e tekintetben közös uniós megközelítést segítsen elő;

2.      arra sürgeti Izraelt, hogy ismerje el a Palesztin Államot azzal a feltétellel, hogy az elismerést egy izraeliek és palesztinok közötti, végleges jogállást rendező megállapodás követi;

3.      mély aggodalmának ad hangot az izraeliek és a palesztinok közötti fokozódó feszültségek miatt; a lehető leghatározottabban elítéli az ártatlan izraeli és palesztin polgárok elleni erőszakos és terrorcselekményeket – köztük a Har Nof zsinagógánál történt támadást, amelyben 2014. november 18-án öt ember vesztette életét, és a Haram al-Sarif/Templom-hegy környéki ismétlődő erőszakos összecsapásokat – és részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; figyelmeztet a szent helyeket érintő erőszak további eszkalálódásának veszélyeire, amely az izraeli–palesztin konfliktust vallási konfliktussá alakíthatja át; felszólít a helyzet enyhítésére, és ismételten hangsúlyozza, hogy az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke csak békés és erőszakmentes eszközökkel valósítható meg; hangsúlyozza, hogy bármely erőszakos cselekedet mindkét oldalon csak fokozhatja a szélsőségességet;

4.      üdvözli Federica Mogherini főképviselő/alelnök közelmúltbeli Izraelbe és Palesztinába tett látogatását, valamint az iránti elkötelezettségét, hogy tevékenyen részt vegyen egy olyan pozitív folyamatban, amelynek célja az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktus ördögi körének megtörése és a békefolyamatban a valódi előrelépéshez szükséges politikai feltételek megteremtése; támogatja a Külügyek Tanácsa 2014. november 17-i következtetéseit és a főképviselő nyilatkozatait;

5.      hangsúlyozza, hogy a palesztin állam tagállamok általi elismerése hozzá fog járulni az izraeliek és a palesztinok közötti béketárgyalások újrafelvételéhez, mindkét fél részéről hiteles és komoly elkötelezettség alapján, meghatározott időkereten belül konkrét és kézzelfogható eredményekhez vezető módon;

6.      ismételten hangsúlyozza, hogy nem lehet megkérdőjelezni Izrael Állam jogát arra, hogy biztonságos határok között létezzen, sem a palesztinok önrendelkezéshez és saját államhoz való jogát; továbbra is támogatja ennek szellemében a két állam elvén alapuló megoldást, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem lenne, és amely szerint Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes – a Gázai övezetből, Kelet-Jeruzsálemből és Ciszjordániából álló – Palesztin Állam békében és biztonságban élne egymás mellett; hangsúlyozza, hogy a két állam elvén alapuló megoldás a két állam kölcsönös elismerésén és mindkét állam nemzetközi közösség általi elismerésén nyugszik; emlékeztet e tekintetben az arab békekezdeményezés fontosságára;

7.      mindkét felet felszólítja arra, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely veszélybe sodorhatja a két állam elvén alapuló megoldás fenntarthatóságát és kilátásait, különös tekintettel a ciszjordániai – többek között kelet-jeruzsálemi – izraeli telepek létesítésére és terjeszkedésére, továbbá a palesztin földterületek Izrael általi kisajátítására és a palesztin tulajdon általa történő lerombolására;

8.      úgy véli, hogy az Európai Uniónak fel kell vállalnia azt a felelősséget, hogy a közel-keleti békefolyamatban valódi politikai szereplővé és közvetítővé váljon, többek között egy átfogó európai stratégia és egy izraeli–palesztin konfliktusra vonatkozó terv révén, amelyet egy mindkét oldal és valamennyi fontos regionális is nemzetközi szereplő részvételével zajló nemzetközi békekonferencián lehetne ismertetni;

9.      felszólít a palesztin intézményi kapacitásépítés folyamatos uniós támogatására és segítésére; ezzel összefüggésben ismét hangsúlyozza annak haladéktalan fontosságát, hogy a palesztin konszenzusos kormány hatalma és a gázai övezetbeli igazgatása megszilárduljon, továbbá a terület izraeli blokádja megszűnjön, Izrael legitim biztonsági vonatkozású igényeinek is eleget téve; meggyőződése, hogy a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszió és az Európai Unió palesztin területeken folytatott rendőri missziójának újraindítása és hatókörének és megbízatásának kiterjesztése jelentősen hozzájárulhat e törekvésekhez;

10.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a közel-keleti kvartett megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, a nemzeti konszenzuson alapuló palesztin kormány miniszterelnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

 

(1)

HL C 56E., 2013.2.26., 104. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0454.

Jogi nyilatkozat