ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről
27.4.2015 - (2015/2589(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Victor Boștinaru, Jörg Leichtfried, David Martin, Bernd Lange, Linda McAvan, Richard Howitt, Viorica Dăncilă, Agnes Jongerius, Jude Kirton-Darling, Emmanuel Maurel, Marlene Mizzi, Victor Negrescu, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Martina Werner, Elena Valenciano, Afzal Khan, Alessia Maria Mosca, Maria Arena, Eric Andrieu, Pedro Silva Pereira, Norbert Neuser, Josef Weidenholzer, Liisa Jaakonsaari, Arne Lietz, Zigmantas Balčytis, Neena Gill, Momchil Nekov, Michela Giuffrida, Nicola Danti, Sorin Moisă, Enrique Guerrero Salom, Enrico Gasbarra, Andi Cristea az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0363/2015
Az Európai Parlament állásfoglalása a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK és Banglades között 2001-ben létrejött együttműködési megállapodásra,
– tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. január 14-i [1], 2013. november 21-i[2] és 2013. március 14-i[3] állásfoglalására,
– tekintettel az OECD aktualizált, multinacionális vállalatoknak szóló 2011-es iránymutatásaira,
– tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire,
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ emberi jogokról, munkavállalói jogokról, környezetvédelemről és a korrupció elleni küzdelemről szóló globális megállapodására,
– tekintettel a paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,
– tekintettel az ENSZ társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló johannesburgi nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire, amelyek meghatározták a keretet mind a kormányok, mind a cégek számára az emberi jogok védelmére és tiszteletben tartására, és amelyeket 2011. júniusban támogatott az Emberi Jogi Tanács,
– tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás és fenntartható növekedés”[4] és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalásaira,
– tekintettel a Bizottság rendeletre irányuló javaslatára a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó uniós rendszer létrehozásáról, amelynek célja, hogy jogszabályba ültesse át az OECD útmutatását a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról,
– tekintettel a 2013 októberében elindított, a bangladesi foglalkoztatási körülmények javítására irányuló ILO-programra,
– tekintettel az anyavállalatok és fővállalkozók által követendő kellő gondosságról szóló törvénytervezetre (N° 2578), amelyet 2015. március 30-án első olvasatban elfogadta Franciaország Nemzetgyűlése,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2013. április 24-én több mint 1 100 ember meghalt és több ezren megsérültek, amikor a Rana Plaza épület összeomlott a bangladesi Szavarban;
B. mivel 2012. november 24-én legalább 112 ember halt meg abban a tűzben, amely a bangladesi Dakka melletti Ásulijában található Tazrín gyárban ütött ki, 2012 szeptemberében pedig 289 ember vesztette életét egy tűzesetben a pakisztáni Karacsiban;
C. mivel a Rana Plaza gyár összeomlott épületének megépítésére jogszerűtlenül került sor, és az épület nem felelt meg a biztonsági előírásoknak; mivel a katasztrófát követően Bangladesben jelentős biztonsági problémák miatt 29 gyárat végleg, valamint 17 gyárat részlegesen bezártak; mivel továbbra is számos olyan gyár van, amelynek még megfelelő szintűre kell javítania normáit;
D. mivel Banglades konfekcióipara jelentős mértékben bővült az elmúlt néhány évtizedben, és ennek eredményeként a világ második legnagyobb konfekcióiparává nőtte ki magát, azonban a termelőegységek és a foglalkoztatottak számának gyors megugrása ellenére a bérek csökkentek az ágazatban;
E. mivel a bangladesi konfekcióipar mintegy 4 millió főt foglalkoztat – akiknek körülbelül 80 %-a nő –, és közvetetten 40 millió ember megélhetését segíti – Banglades népességének mintegy egynegyedéét;
F. mivel a Rana Plaza épületben történt tragédia következményeként és azt követően, hogy az Európai Parlament számos alkalommal cselekvésre szólított fel, 2013 júliusában az Európai Unió a bangladesi kormánnyal, az Egyesült Államokkal és az ILO-val együttműködve létrehozta a paktumot a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban (fenntarthatósági paktum), amely konkrét kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg a munkavállalói jogok tiszteletben tartásának javítása, különösen az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyaláshoz való jogot illetően, továbbá az épületek szerkezeti integritásának javítása és a felelősségteljes üzleti magatartás előmozdítása érdekében;
G. mivel a paktum első felülvizsgálata, amelyre 2014 októberében került sor, megállapította, hogy bár történtek előrelépések, a bangladesi kormánynak további fontos lépéseket kell tennie, konkrétan tekintettel a munkajogi szabályozás javítására és végrehajtására, a munkavállalói jogok javítására az exportfeldolgozó övezetekben, valamint több munkaügyi ellenőr felvételére; mivel a paktum második felülvizsgálatára 2015 őszén kerül majd sor;
H. mivel 2013. május 13-án 187 ruházati vállalat, globális és helyi szakszervezet, nem kormányzati szervezet és munkavállalói jogi csoport aláírta a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, és 2013. július 9-én 26, főként észak-amerikai márka részvételével létrehozták a Bangladesi Munkavállalók Biztonságáért Szövetséget;
I. mivel a Rana Plazában történt katasztrófa áldozatainak és túlélőinek több mint 5 000 eltartott családtagja a nekik járó kártérítésnek még mindig csak 70 %-át kapta meg, amelyből a globális márkáktól, a bangladesi miniszterelnöki alapból, szakszervezetektől és a civil társadalomtól érkezett adományokból származó mintegy 21 millió USD-t a múlt évben bocsátottak rendelkezésre;
J. mivel miközben léteznek megállapodások arra, hogy a kártérítést követelők további 30 %-a számára kifizetik teljes követeléseiket, a teljes kifizetést lehetetlenné teszi, hogy 8,5 millió USD hiányzik a szükséges támogatásból, ami azt jelenti, hogy sok kiszolgáltatott kártérítést követelőt továbbra is várakoztatni fognak;
K. mivel a katasztrófát követően a korábbiakban nem tapasztalt mértékű igény jelentkezett az európai fogyasztók részéről a tekintetben, hogy jobb tájékoztatást kapjanak arról, hogy honnan származnak a termékek, és hogy azokat milyen körülmények között állítják elő – amint azt egy közelmúltbeli petíció is bizonyítja, amelyet 1 millióan írtak alá, és amely sikeresen szólította fel a Benettont, hogy magasabb fizetéseket adjon, és hogy javítsa a munkakörülményeket;
L. mivel a bangladesi munka törvénykönyvének 2013. évi felülvizsgálata bevezetett ugyan bizonyos pozitív reformokat, továbbra is jelentősen elmarad a nemzetközi normáktól az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalást illetően, amint azt az ILO szakértői bizottságának a 87. és a 98. számú ILO-egyezményre vonatkozó észrevételei is kiemelték, ideértve a képviselők teljesen szabadon való megválasztásához való jogra vonatkozó korlátozásokat, a sztrájkhoz való jog számos korlátozását és a szakszervezetek regisztrációjának törlésére vonatkozó széles körű adminisztratív jogokat, és mivel a kormány többször is kijelentette, hogy nem áll szándékában további módosításokat fontolóra venni;
M. mivel a bangladesi kormány – számos ígérete ellenére – még mindig nem adta ki a 2013. évi munka törvénykönyvére vonatkozó végrehajtási szabályokat, ami veszélyezteti a fenntartható ruhaiparra való áttérést;
N. mivel a szakszervezetek arról számolnak be, hogy a bangladesi kormány proaktív módon megakadályozza, hogy azok a munkavállalók és munkáltatók, akik a bangladesi megállapodás előírásának megfelelően létre akarják hozni saját biztonsági bizottságaikat, ezt megtehessék, mivel nem készült el a vonatkozó szabályozás;
O. mivel a szakszervezet-ellenes diszkrimináció továbbra is igen súlyos és egyre nagyobb mértékű problémát jelent, olyannyira, hogy a munkáltatók jelenleg elbocsáthatják a szakszervezeti aktivistákat, miközben úgy tesznek, mintha nem lett volna tudomásuk arról, hogy a munkavállalók szakszervezet létrehozására vonatkozó kérelmet nyújtottak be;
P. mivel a legkevésbé fejlett országok egyikeként Banglades minden termékével vám- és kvótamentesen juthat az EU piacára a „fegyver kivételével mindent” (EBA) kezdeményezés keretében, és erre a piacra irányul a bangladesi export 55%-a, nagyrészt ruházati és textiltermékek formájában, és ezért köteles biztosítani számos, az emberi jogokhoz és a munkavállalói jogokhoz kapcsolódó alapvető ENSZ/ILO-egyezmény hatékony végrehajtását;
Q. mivel a 2016. évi ILO-konferencia napirendjén kiemelt témaként szerepel a méltányos munka a globális ellátási láncokban;
R. mivel a fejlesztés 2015-ös európai évének részeként az Európai Bizottság a polgároknak a tragikus események miatt érzett aggodalmára adandó közvetlen válaszként a ruházati ágazat ellátási láncán belüli felelős gazdálkodásra vonatkozóan kiemelt uniós kezdeményezést indít;
1. a Rana Plazában történt tragédia második évfordulója alkalmából megemlékezik annak áldozatairól; emlékeztet arra, hogy a Rana Plazában történt tragédia volt minden idők egyik legpusztítóbb ipari katasztrófája, és részvétét fejezi ki a sérülést szenvedetteknek, valamint az áldozatok családjainak;
2. riasztónak tartja, hogy a bangladesi kormány nem elkötelezett a valódi változások iránt, többek között nem hajtja végre a 2013. évi bangladesi munka törvénykönyvének szükséges módosításait, amivel számos akadályt fenntart az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalás gyakorlása előtt, betiltják a szakszervezeteket az exportfeldolgozó övezetekben, valamint hiányzik a munkaügyi normák végrehajtását szolgáló hatékony munkaügyi ellenőrzés;
3. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy elsődleges prioritásként aktívan hajtsa végre a paktumban szereplő valamennyi kötelezettségvállalást a konfekcióiparban fennálló számos probléma orvoslása érdekében;
4. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy sürgősen terjessze elő a bangladesi munka törvénykönyvének végrehajtási szabályait, a Háromoldalú Egyeztető Tanáccsal (TCC) folytatott teljes körű konzultációt követően, és külön figyelembe véve az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásról szóló 87. és 98. számú ILO-egyezmények végrehajtását, valamint biztosítva, hogy ezeket kivétel nélkül alkalmazzák az exportfeldolgozó övezetekben is;
5. mélységes aggodalmát fejezi ki az azzal kapcsolatos hírek miatt, hogy az újonnan alakult szakszervezetek hátrányos megkülönböztetés, elbocsátások és megtorlás áldozataivá váltak; döbbenettel figyeli a Bangladesben széles körben elterjedt szakszervezet-ellenes megkülönböztetést, amelyet a szakszervezeti tagsággal rendelkező munkavállalókkal szembeni, jól dokumentált megtorlások, valamint szakszervezeti vezetők és aktivisták ellen alkalmazott fizikai erőszak – köztük Áminul Iszlám szakszervezeti vezető meggyilkolása – támaszt alá; felszólítja Banglades kormányát, hogy elsőbbségi feladatként tartóztassa le és állítsa bíróság elé a szakszervezeti tagok elleni támadások elkövetőit, azért, hogy véget vessen az ilyen bűncselekmények büntetlenségének és jelezze, hogy a szakszervezeti tagok elleni erőszak nem marad megtorlatlanul;
6. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szakszervezeti bejegyzésre irányuló 2015-ös kérelmek többségét a kormány minden törvényes ok nélkül és olyan módon utasította el, amely a jelek szerint a mozgósításban ezidáig legsikeresebb független szakszervezeteket célozza; felszólítja a bangladesi kormányt, hogy jegyezze be a független szakszervezeteket és biztosítsa a szakszervezet-ellenes megkülönböztetéssel szembeni védelmüket;
7. sajnálatosnak tartja, hogy 8,5 millió dollár hiányzik a Rana Plaza-i épületben bekövetkezett katasztrófa áldozatainak járó kártérítés teljes összegéhez olyan vállalatok részéről, amelyeknek a nyeresége meghaladja a több milliárd dollárt; felhívja a felelősséget viselő nemzetközi márkákat, a bangladesi kormányt és a bangladesi ipar képviselőit, hogy az áldozatok és hozzátartozóik minden további késedelem nélküli kártérítése érdekében tegyenek azonnali lépéseket e hiány megszüntetésére;
8. mélységesen sajnálja, hogy több hónapos halogatás után a Benetton csak most jelentette be, hogy 1,1 millió dollárral hozzájárul a Rana Plaza adományozói vagyonkezelői alapba, annak ellenére, hogy fizetőképessége és a Rana Plazában való érintettségének mértéke alapján indokolt hozzájárulása a becslések szerint ennél jóval nagyobb; hasonlóképpen sajnálja, hogy a Rana Plazához kapcsolódó valamennyi márka elégtelen mértékű adományokat ajánlott fel, és így e vállalatok kudarcot vallottak az áldozatok iránti felelősségük felvállalásában, ilyen például a Mango, a Matalan, vagy az Inditex – amely nem volt hajlandó közzétenni adománya nagyságát –, illetve a Walmart és a The Children’s Place, amelyek csak egy minimális összeggel járultak hozzá;
9. megállapítja, hogy a Tazrín gyári tűzeset utáni kártérítésről jelenleg is folynak a tárgyalások a Rana Plazára vonatkozó megállapodással azonos alapokon; rendkívül sajnálatosnak tartja a jelenlegi késedelmet, és kéri, hogy a kártérítést kellő időben fizessék ki;
10. örömmel veszi tudomásul a bangladesi állandó üzemibaleset-biztosítási rendszer létrehozására tett lépéseket, és kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az efféle törekvéseket, ám leszögezi, hogy jóllehet a kártérítés fizetésére tett jelenlegi erőfeszítések kiemelkedőek, ez azonban a továbbiakban akadályozni fogja az előrelépést e téren;
11. felhívja a bangladesi kormányt, hogy a szakszervezetekkel teljes körű konzultációt folytatva emelje meg a minimálbért a ruházati iparban, annak érdekében, hogy a munkavállalók legalább a létminimumhoz szükséges bérezést megkapják, és sürgeti a kormányt annak biztosítására, hogy a ruhagyárak ténylegesen ki is fizessék az esedékes béreket;
12. felszólítja a Bizottságot, az uniós tagállamok kormányait és másokat, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne a szabályozási keretet javítani annak biztosítása érdekében, hogy a jóvátételhez és kártérítéshez rászorultság alapján lehessen hozzáférni, ne pedig az alapján, hogy a kampánycsoportoknak mennyire sikerül a kipellengérezés;
13. üdvözli, hogy a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodás keretében intenzív gyári ellenőrzéseket hajtottak végre egész Bangladesben, és sok helyen már folynak a javítások; támogatja az ILO ennek biztosítására irányuló jelentős munkáját;
14. örömmel veszi tudomásul, hogy a bangladesi kormány 2014 januárjában kötelezettséget vállalt a Gyárak és Létesítmények Főfelügyeleti Osztályának (DIFE) átalakítására és ellenőrzési szolgálatának fejlesztésére; megjegyzi ugyanakkor, hogy ez még mindig nem teljes körű, és e további 200 ellenőr még így sem elégséges a 4 milliós munkaerő ellenőrzéséhez szükséges szint eléréséhez; megjegyzi továbbá, hogy az ellenőrzési adatbázis nem alkalmas érdemi információ- és adatmegosztásra; felszólítja a Bizottságot és a nemzetközi partnereket, hogy a DIFE fejlesztéséhez biztosítsanak technikai segítségnyújtást és a bevált gyakorlatok cseréjét; felszólítja a bangladesi kormányt, hogy tartsa magát a munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó kötelezettségvállalásaihoz, tartsa tiszteletben a munkaügyi ellenőrzésről szóló 81. számú ILO-egyezményt és vegye tudomásul az ILO felülvizsgálati rendszerének ezzel kapcsolatos észrevételeit, valamint felszólítja a kormányt hatékony gyakorlati ellenőrzés biztosítására;
15. továbbra is aggasztják a sok dél-ázsiai országra jellemző, az egészségügyi és biztonsági ellenőrök és a gyártulajdonosok közötti helyi korrupcióról szóló feltételezések, és felszólít e gyakorlat elleni küzdelem megerősítésére;
16. üdvözli, hogy a Bangladesből származó konfekciótermékeket forgalmazó nagyszámú divat- és kiskereskedelmi márka aláírta a tűz- és épületbiztonságról szóló megállapodást annak érdekében, hogy összehangolják a számukra szállító bangladesi gyárak biztonságának javítására irányuló erőfeszítéseiket; ezzel összefüggésben arra bátorítja a többi vállalatot, köztük a kkv-kat, hogy lehetőségeik határain belül csatlakozzanak a megállapodáshoz; hangsúlyozza, hogy a megállapodás eredményes végrehajtása érdekében az összes érdekelt fél megfelelő részvételére van szükség;
17. felhívja a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a multinacionális vállalatokkal, az uniós márkákkal és kiskereskedőkkel, hogy a nemzetközileg elismert iránymutatásokkal összhangban el lehessen mélyíteni a felelős vállalati magatartásról folyó eszmecseréket; elvárja az uniós vállalatoktól, köztük a márkáktól és kiskereskedőktől, hogy – összhangban az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásokkal, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásaival, valamint a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozattal – az egész értékláncon keresztül biztosítsák az ILO alapvető munkaügyi normáinak és a nemzeti törvényeknek a betartását, valamint érdemi párbeszédet folytassanak a helyi munkavállalói szervezetekkel és képviselőikkel;
18. meggyőződése, hogy az információhoz való hozzáférés hiánya súlyos akadályt jelent a ruhaiparban az emberi jogok globális ellátási láncban előforduló megsértésének orvoslása előtt, és hogy olyan kötelező jelentéstételi rendszerre lenne szükség, amely egy konkrét termék értékláncán belüli összes szereplőt – a gyártás helyétől a kiskereskedőkig – összekapcsolva tájékoztatást tud adni;
19. úgy véli, hogy annak érdekében, hogy jogilag kötelezzék a gyártást harmadik országokba kiszervező uniós vállalatokat az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra, új uniós jogszabályokra, többek között a nyomon követhetőséget és átláthatóságot biztosító kötelező intézkedésekre van szükség az európai piacon működni kívánó vállalatokat arra kötelező jogszabályok révén, hogy kellő gondosságot gyakoroljanak és információt biztosítsanak termékeik ellátási láncának egészéről, összhangban az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveivel;
20. felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az általános vámkedvezmény-rendszerbe (GSP) tartozó emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi egyezmények Banglades általi betartásának ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségeit, és amennyiben a bangladesi kormány 2015. júliusig nem teljesíti a fenntarthatósági paktum feltételeit, arra szólítja fel a Bizottságot, hogy kezdjen vizsgálatot annak megállapítására, hogy sor került-e a GSP keretében védelem alatt álló munkajogok súlyos és rendszeres megsértésére;
21. felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot annak biztosítására, hogy rendszeres képzésben részesüljenek az Unió kereskedelemért felelős tisztviselői – amennyiben uniós delegáción dolgoznak – a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekről, különös tekintettel a „Védelem, tisztelet és jogorvoslat” elnevezésű ENSZ-keret végrehajtására, és hogy az uniós delegációk uniós összekötőpontokként szolgáljanak az uniós cégekre és leányvállalataikra vonatkozó panaszok tekintetében;
22. sürgeti Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt és Cecilia Malmström biztos asszonyt, hogy a Bangladessel és a folyamatos preferenciális kereskedelmi rendszerben lévő más országokkal folytatott megbeszélések témái között továbbra is szerepeltessék az ILO alapvető normáinak ratifikálását, az egészségügyi és biztonsági ellenőrzéseket és a gyülekezés szabadságának kérdését;
23. örömmel veszi tudomásul a Bizottságnak a ruházati ágazat ellátási láncán belüli felelős gazdálkodásra vonatkozó kiemelt kezdeményezését, figyelembe véve az olyan nemzeti kezdeményezéseket, mint amilyeneket Németország, Hollandia, Dánia és Franciaország indított; meggyőződése, hogy az uniós polgárok példátlan érdeklődésére reagálva az Unió képes és köteles vezető szerepet vállalni az ellátási lánc felelősségteljes irányításában;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0045.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0516.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0100.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0049.