Eljárás : 2015/2660(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0384/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0384/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 29/04/2015 - 10.67
CRE 29/04/2015 - 10.67
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0176

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 153kWORD 83k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0367/2015
27.4.2015
PE555.158v01-00
 
B8-0384/2015

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbb tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról  (2015/2660(RSP))


Gianni Pittella, Tanja Fajon, Jörg Leichtfried, Birgit Sippel, Sylvie Guillaume, Viorica Dăncilă, Victor Negrescu, Renato Soru, Péter Niedermüller, Josef Weidenholzer, Demetris Papadakis, Hugues Bayet, Adam Gierek, Louis-Joseph Manscour, Pier Antonio Panzeri, Marc Tarabella, José Blanco López, Flavio Zanonato, Jonás Fernández, Peter Simon, Victor Boștinaru, Andi Cristea, Silvia Costa, Luigi Morgano, Siôn Simon, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Alessia Maria Mosca, Tibor Szanyi, Sergio Gutiérrez Prieto, Krystyna Łybacka, Theresa Griffin, Patrizia Toia, Daniele Viotti, Doru-Claudian Frunzulică, Nikos Androulakis, Soraya Post, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Elly Schlein, Marlene Mizzi, Renata Briano, Elena Gentile, Pina Picierno, Nicola Danti, Claudia Tapardel, Mercedes Bresso, Liisa Jaakonsaari, Eric Andrieu, Michela Giuffrida, Clare Moody, Jutta Steinruck, Roberto Gualtieri, Tonino Picula, Iliana Iotova, Monika Flašíková Beňová, Ana Gomes, Damiano Zoffoli, Biljana Borzan, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Francisco Assis, Enrico Gasbarra, Jakob von Weizsäcker, Zigmantas Balčytis, Udo Bullmann, Pedro Silva Pereira, Miriam Dalli, Sorin Moisă, Neena Gill, Eider Gardiazabal Rubial, Nicola Caputo, Kati Piri, Paul Tang, Elena Valenciano, Isabella De Monte, Caterina Chinnici, Goffredo Maria Bettini, Javi López, Afzal Khan, Simona Bonafè az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbb tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról (2015/2660(RSP))  
B8‑0384/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–       tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–       tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–       tekintettel az 1951-es Genfi Egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–       tekintettel az Európai Tanács 2013. április 23-i következtetéseire,

–       tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(1) (2014/2907(RSP)),

–       tekintettel az Európai Parlament elnökének 2014. október 2–3. között Lampedusán tett látogatása során, a 2013. október 3-i tragédia évfordulója alkalmából tartott beszédére,

–       tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által küldöttségének a szíriai menekültek helyzetének értékelését célzó, Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi és Jordániában tett 2013. februári látogatásáról készült jelentésére, valamint – különösen a Szíriából érkezett – menedékkérők és menekültek helyzetének értékelését célzó, Bulgáriában tett, 2014. januári látogatásáról készült jelentésére,

–       tekintettel a 2013. október 9-i plenáris ülésén folytatott, a Földközi-tenger térségére vonatkozó uniós migrációs politikákról szóló vitára, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre,

–       tekintettel a jelenlegi ciklus kezdete óta a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról 2014. július 22-én; a Frontex a Földközi-tenger térségében folytatott tevékenységeiről és a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoportról szeptember 4-én; a Bizottságnak a bevándorlásról és a menekültügyről szóló ötödik éves jelentéséről (2013)(2), valamint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) az Európai Unió menekültügyi helyzetéről szóló éves jelentéséről (2013) szeptember 24-én tartott vitákra;

–       tekintettel a Bizottság 2013. december 4-i közleményére a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról (COM(2013)0869),

–       tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i következtetéseire,

–       tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról szóló 2014. május 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0173),

–       tekintettel az Európai Tanács által a 2014. június 26–27-i ülésén elfogadott következtetésekre, melyekben meghatározta a jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat, amelyeket az elkövetkező évek során a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén alkalmazni kell,

–       tekintettel a Juncker elnök által a Parlament 2014. július 15-i plenáris ülésén ismertetett, a következő Bizottságnak szóló politikai iránymutatásokra,

–       tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai bevándorlási politikáról szóló, 2014. szeptember 11-i véleményére,

–       tekintettel a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos, Avramopoulos úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előtti, 2014. szeptember 30-i meghallgatásán tett kötelezettségvállalásokra,

–       tekintettel a Tanács „Fellépés a migrációs áramlások jobb kezelése érdekében” című, 2014. október 10-én elfogadott következtetéseire,

–       tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „A Földközi-tengeren történt halálesetek” című 2012. áprilisi jelentésére,

–       tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának éves jelentéseire, különösen „Az Európai Unió külső határainak igazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. áprilisi jelentésére, valamint a 2014 áprilisában közzétett, a migránsok munkaerejének kizsákmányolásáról szóló jelentésére;

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet becslései szerint az elmúlt két hét folyamán több mint ezer migráns veszítette életét, az év során pedig több mint 30 000 lelhették halálukat a Földközi-tengeren, ami ismét rámutat arra, hogy mindent meg kell tenni a veszélyben lévők életének megmentése érdekében, valamint hogy a tagállamoknak teljesíteniük kell nemzetközi kötelezettségeiket a tengeri mentés területén;

B.     mivel 2015 februárjában a menedékkérők származási országát tekintve Szíria, Afganisztán és Irak áll az első helyen, mivel a menedékkérők több mint kétharmada jogosult menedékjogra vagy kiegészítő védelemre(3);

C.     mivel a Bizottság és a külügyminiszterek és belügyminiszterek által 2015. április 20-án bejelentett 10 pontból álló terv, valamint az Európai Tanács 2015. április 23-i következtetései kiábrándítóak;

D.     mivel a Mare Nostrum művelet, mely a Földközi-tengeren folytatott humanitárius mentési tevékenységek megerősítése érdekében kizárólag a nyílt tengeren való keresésre és mentésre irányul, 364 napból álló időszak során 150 810 migránst mentett meg(4); mivel az az állítás, miszerint a szóban forgó művelet a menekülteket vonzó tényező lett volna, valamint hogy a művelet lezárása csökkentené a Földközi-tengeren való átkelést megkísérlő migránsok, és így az eközben esetlegesen életüket vesztők számát, alaptalannak bizonyult, mivel a 2015-ben jelen időpontig az Európába érkező migránsok száma jelentősen magasabb, mint 2014. ugyanezen időszakában volt;

E.     mivel a Frontex által koordinált Triton közös művelet 2014. november 1-jén vált teljes mértékben működőképessé, csupán havi 2,9 millió eurós kezdeti költségvetéssel, míg a Mare Nostrum művelet mintegy 9 millió eurós költségvetéssel rendelkezett;

1.      mélységes szomorúságának és sajnálatának ad hangot a Földközi-tengeren történt tragédia miatt;

2.      üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök és a lett elnökség haladéktalanul összehívta Luxemburgban a kül- és belügyminiszterek rendkívüli közös tanácsát, ahol első alkalommal széleskörűen megvitatták az életmentés, az embercsempészek és emberkereskedők elleni fellépés, valamint a menekültek fogadásának és védelmének vonatkozásában a felelősség tagállamok közti megosztásának lehetőségeit;

3.      üdvözli, hogy a tagállamok késedelem nélkül rendkívüli csúcstalálkozót hívtak össze, hogy közös megoldásokat találjanak a földközi-tengeri térségben kialakult válsághelyzetre; sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy a meghozott intézkedések még messze nem elégségesek, és felhívja a tagállamokat, az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy hozzanak azonnali válaszintézkedéseket a földközi-tengeri térségben kialakult válsághelyzet megoldása céljából, amelyeknek a szolidaritáson és a felelősség méltányos megoszlásán kell alapulniuk, ahogyan azt az EUMSZ 80. cikke kimondja, valamint egy olyan, holisztikus megközelítésen, amely a jelenség valamennyi dimenzióját figyelembe veszi, ideértve a biztonságos és jogszerű migrációt, az alapvető jogok és alapvető értékek maradéktalan tiszteletben tartását, valamint a harmadik országokkal való együttműködést;

4.      felhívja a tagállamokat, hogy a hatályos nemzetközi joggal összhangban tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmát;

5.      üdvözli az Európai Tanács kötelezettségvállalását, amely szerint a finanszírozás és a források növelésével megerősíti a Triton közös uniós műveletet; nyomatékosan kéri az EU-t, hogy alakítson ki egyértelmű megbízást a Triton tekintetében, fokozva az uniós kutatási és mentési műveleteket, valamint a bajba került migránsok életének megmentése céljával kiterjesztve azokat a harminc mérföldes partmenti zónán túl a nyílt tengerre;

6.      sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanácsnak nem sikerült hiteles és az EU-ban mindenütt alkalmazandó szolidaritási mechanizmust létrehoznia, amely a tagállamok közötti sürgősségi áthelyezés mellett kötelező letelepedési rendszert is magában foglalna; ezzel összefüggésben fontosnak tartja a Dublin III. rendelet felülvizsgálatát és a menekültek tagállamok közötti elosztására vonatkozó igazságos kvóta bevezetését, amelynek alapja a bruttó nemzeti jövedelem, a tagállam mérete és lakosságának lélekszáma, a munkanélküliség aránya, a már jelen lévő menekültek száma, valamint bizonyos mértékben a menekültek személyes választása; nyomatékosan felszólítja a tagállamokat, hogy e kvóta bevezetéséig alkalmazzák maradéktalanul a Dublin III. rendelet által előírt kritériumokat, többek között a kísérő nélküli gyermekekre, a családegyesítésre és a mérlegelésre vonatkozó záradékokat;

7.      felszólítja a közös európai menekültügyi rendszerben részt vevő valamennyi tagállamot, hogy gondoskodjon a gyors és maradéktalan átültetésről és végrehajtásról, ezáltal biztosítva a közös európai normákat a hatályos jogszabályoknak megfelelően;

8.      hangsúlyozza, hogy 2014-ben az Európába érkező és menedékjogot kérelmező személyek csaknem fele kapott menedéket vagy részesült kiegészítő védelemben, illetve jutott tartózkodási engedélyhez humanitárius okokból; hangsúlyozza ezért, hogy fokozottan kell alkalmazni a biztonságos és jogszerű lehetőségeket, például a humanitárius vízumokat, valamint egy hiteles és érdemi, uniós szinten kötelező letelepedési rendszerre van szükség, amely kötelező elosztási kvótát is tartalmaz; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a hathatós letelepedési programon túlmenően más jogi lehetőségeket is biztosítaniuk kell, például a családegyesítést, magánszponzori rendszereket és rugalmas vízum-megállapodásokat, többek között tanulmányi és munkavállalási célokra is;

9.      kéri ezzel összefüggésben a Miniszterek Tanácsát, hogy léptessék működésbe az ideiglenes védelemről szóló 2001-es irányelvet vagy az EUMSZ 8. cikkének (3) bekezdését, mivel mindkettő szolidaritási mechanizmust ír elő a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek tömeges vagy hirtelen beáramlásának esetére;

10.    emlékeztet arra, hogy a menedékjog nemzetközi jogszabályok által szavatolt alapvető emberi jog, amelynek érvényre juttatása minden tagállam számára kötelező; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamoknak fokozott mértékben kell alkalmazniuk a védelemre vonatkozó sürgős igénylések feldolgozása tekintetében a rendelkezésükre álló eljárásokat, jobban élve a meglévő jogi keret kínálta lehetőségekkel(5), ideértve harmadik (nem uniós) országokban működő konzulátusaikhoz benyújtott menekültügyi kérelmek megvizsgálását is;

11.    emlékeztet arra, hogy a harmadik országokat, kiváltképpen, ha nyomás alá kerültek, segíteni kell intézményeik és kapacitásaik kiépítésében, és különösen a megbízható és jól működő menekültügyi rendszerek támogatása révén;

12.    emlékeztet arra, hogy a származási és tranzit harmadik országokkal való szoros együttműködés és partnerség elengedhetetlen annak érdekében, hogy átfogó megközelítést lehessen meghatározni az EU migrációs és menekültügyi politikájára vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a meglévő keretek között megújítsák a stratégiai partnerekkel folytatott együttműködést a bűnözői hálózatok elleni küzdelem közös fellépéseinek meghatározása érdekében, kiépítsék és megerősítsék a védelmet és a menekültügyi kapacitást az otthonuktól távol rekedt migránsok számára a fő útvonalak mentén, és az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) szoros együttműködésben biztonságos választási lehetőségeket kínáljanak a nemzetközi védelemre való jogosultság megszerzéséhez;

13.    üdvözli, hogy a kulcsfontosságú szerepet játszó összes érintett afrikai ország részvételével EU-Afrikai Unió csúcstalálkozót kívánnak rendezni Máltán; emlékeztet annak szükségességére, hogy a csúcstalálkozó ne csak az embercsempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozzon, hanem a védelemhez és a menedékhez való hozzáférés biztosításával, valamint – tágabb értelemben – a migráció kiváltó okaival, közöttük a szegénységgel, a konfliktushelyzetekkel és az üldöztetéssel is;

14.    üdvözli az alelnök/főképviselő erőfeszítéseit, amelyek az ENSZ által vezetett, arra irányuló tárgyalások támogatása, hogy Líbiában kormányzati hatóság jöjjön létre;

15.    emlékeztet arra, hogy a migráció globális és összetett jelenség, amely ezért hosszú távú megközelítést igényel, amely foglalkozik a kiváltó okokkal is, többek között a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, az igazságtalansággal és a fegyveres konfliktusokkal; sürgeti az EU-t, tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy járuljanak hozzá fenntartható politikai megoldások kialakításához a konfliktus sújtotta országokban, továbbá az inkluzív és demokratikus intézmények támogatása érdekében erősítsék meg a valamennyi emberi jogi vonatkozásra kiterjedő politikai párbeszédet, fokozzák a helyi közösségek ellenálló képességét, valamint szilárdítsák meg a társadalmi és demokratikus fejlődést a származási országokban és népeik között;

16.    üdvözli azt az elképzelést, hogy a „frontvonalbeli” tagállamokban az EMTH támogatásával, közös eljárással kezeljék a menedék iránti kérelmeket; hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni a menekültügyi határozatok kölcsönös elismerésében, mint a szolidaritás kiegészítő formájában rejlő lehetőségeket;

17.    hangsúlyozza, hogy a fent említett pontokon túlmenően közös fellépéseket kell kidolgozni – az érintett szervekkel szorosan együttműködve – a migránsokkal kereskedő bűnözői hálózatokkal szemben, annak megelőzése érdekében, hogy azok a migránsok életét kockáztatva juthassanak bevételekhez; kéri az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy – az EU és az ENSZ illetékes szervei, valamint az érintett nemzetközi szervezetek közreműködése mellett – fokozzák az együttműködést a származási és tranzitországokkal;

18.    emlékeztet arra, hogy ezen állásfoglalás célja válaszadás a közelmúltban a Földközi-tengeren bekövetkezett tragikus eseményekre és az Európai Tanács 2015. április 23-i következtetéseire, valamint javaslat tétele haladéktalanul meghozandó és sürgősen végrehajtandó intézkedések csomagjára, szem előtt tartva, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság – az ilyen ügyekben illetékes bizottság – jelenleg jelentéstervezetet készít, amely tükrözni fogja a Parlament migrációra vonatkozó közép- és hosszú távú szakpolitikai irányvonalait;

19.    kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és terjesszen elő nagyra törő, átfogó megközelítésre és a szolidaritásra alapozott európai menetrendet a migrációra vonatkozóan, amely figyelembe veszi az ezen állásfoglalásban szereplő intézkedéseket és javaslatokat;

20.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

 

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.

(2)

COM(2014)0288.

(3)

https://easo.europa.eu/wp-content/uploads/EASO-Newsletter-March-2015.pdf

(4)

http://www.marina.difesa.it/EN/operations/Pagine/MareNostrum.aspx

(5)

Az Európai Unió Bírósága már 2013-ban olyan ítéletet hozott a Koushkaki ügyben, amely szerint az EU jelenlegi vámkódexe értelmében a tagállamok kötelesek kibocsátani a vízumot a kérelmező számára, ha a kibocsátáshoz előírt feltételek teljesülnek. A hatályos vízumkódex szerint a korlátozott területi érvényességű vízum (LTV-vízum) kibocsátandó, „amikor (azt) az érintett tagállam humanitárius okokból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségei következtében szükségesnek ítéli”.

Jogi nyilatkozat