Eljárás : 2015/2685(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0840/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0840/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 10/09/2015 - 8.5
CRE 10/09/2015 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0318

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 166kWORD 116k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0836/2015
7.9.2015
PE565.808v01-00
 
B8-0840/2015

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az EU közel-keleti békefolyamatban betöltött szerepéről (2015/2685(RSP))


Martina Anderson, Neoklis Sylikiotis, Patrick Le Hyaric, Ángela Vallina, Sofia Sakorafa, Younous Omarjee, Marisa Matias, Tania González Peñas, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Pablo Iglesias, Marina Albiol Guzmán, Paloma López Bermejo, Javier Couso Permuy, Lidia Senra Rodríguez, Josu Juaristi Abaunz, Malin Björk, Stelios Kouloglou, Kostas Chrysogonos, Takis Hadjigeorgiou, Eleonora Forenza, Merja Kyllönen, Marie-Christine Vergiat, Kateřina Konečná a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az EU közel-keleti békefolyamatban betöltött szerepéről (2015/2685(RSP))  
B8‑0840/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a palesztin–izraeli konfliktusról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2012. november 29-én elfogadott határozatra, amely nem tagállami megfigyelői státuszt adott Palesztinának,

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 194. számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 252. (1968), 338. (1972), 476. (1980), 478. (1980) és 1860. (2009) számú határozataira,

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 67/19. számú határozatára,

–       tekintettel az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményre, amelynek Izrael és Palesztina részes felei,

–       tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben a nemzetközi jog valamennyi megsértése esetén az elszámoltathatóság és az igazság biztosításáról hozott, 2015. július 3-án egyhangú uniós támogatással elfogadott, A/HRC/29/L.35. számú határozatára,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–       tekintettel a 4. Genfi Egyezményre,

–       tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–       tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ egyezményre (UNCRC), és különösen annak 9. és 37. cikkére,

–       tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1984. december 10-én a 39/46. sz. határozat révén fogadott el,

–       tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),

–       tekintettel a Nemzetközi Bíróság „A megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményei” című, 2004. július 9-i tanácsadói véleményére,

–       tekintettel az EU és Izrael közötti társulási megállapodásra és különösen annak 2. cikkére,

–       tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2013. december 16-i, 2012. május 14-i, 2011. május 23-i és július 18-i, és 2009. december 8-i következtetéseire,

–       tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának a Közel-Keletről szóló 2015. július 20-i következtetéseire,

–       tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra,

–       tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Federica Mogherininek az Izraelben és Palesztinában kialakult helyzetről szóló nyilatkozataira,

–       tekintettel a svéd kormánynak a Palesztin Állam elismeréséről szóló, 2014. október 30-i határozatára, valamint arra, hogy a Vatikán 2015. júniusában elismerte Palesztinát,

–       tekintettel a 16 uniós külügyminiszter által 2015. április 13-án az alelnöknek/főképviselőnek küldött levélre, amelyben az egész EU-ra kiterjedő iránymutatások bevezetését kérik a telepekről származó termékek helyes címkézésére,

–       tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek az izraeli kormány megalakulásáról szóló, 2015. május 7-i nyilatkozatára, valamint szóvivőjének a ciszjordániai gyújtogatásról szóló, 2015. július 31-i és a telepek további bővítésére irányuló közelmúltbeli izraeli határozatokról szóló, 2015. július 29-i nyilatkozataira,

–       tekintettel a C. övezetbeli rombolásokról és a Cremisan-völgybeli válaszfal építési munkálatairól szóló 2015. augusztus 24-i helyi uniós nyilatkozatra,

–       tekintettel az EU misszióvezetőinek Kelet-Jeruzsálemről szóló, 2012. januári és „C. övezet és a palesztin államépítés” című, 2011. júliusi, valamint a telepesek által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló, 2011. áprilisi jelentésére és az EU misszióvezetőinek a telepesek által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló, 2012. februári ahhoz csatolt feljegyzésére,

–       tekintettel „az EU által finanszírozott vissza nem térítendő támogatások, pénzdíjak és pénzügyi eszközök vonatkozásában az izraeli szervezetek és azok Izrael által 1967 júniusa óta elfoglalt területeken folytatott tevékenységének 2014. évtől kezdődő támogathatóságáról” szóló uniós iránymutatásokra,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel 48 évvel az 1967-es háború után Izrael továbbra is megszállva tartja Palesztinát, sértve a nemzetközi jogot és az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Közgyűlésének erre vonatkozó határozatait, és mivel a 1967-es határok mentén meghatározott, Kelet-Jeruzsálem fővárosú Palesztin Államnak az ENSZ 1948. évi határozatával összhangban még csak ezután kell az ENSZ teljes jogú tagjává válnia;

B.     mivel az ENSZ Közgyűlése 2012 novemberében Palesztinának „tagsággal nem rendelkező megfigyelő állam” státuszt adott; mivel a nemzetközi közösség célja és az Unió kinyilvánított törekvése az izraeliek és palesztinok, illetve tágabb értelemben az arabok és az izraeliek közötti igazságos és tartós béke elérése;

C.     mivel a Parlament többször is hangot adott annak, hogy határozottan támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amely szerint békésen él egymás mellett Izrael Állam és az 1967-es határok mentén meghatározott, független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam, amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa;

D.     mivel 20 évvel az oslói megállapodások és azok Izrael általi végrehajtásának elmaradása után a palesztinok már egyáltalán nem bíznak a tárgyalásokban;

E.     mivel Mahmúd Abbász, a Palesztin Állam elnöke bejelentette, hogy az ENSZ-en keresztül ütemtervet kíván kidolgozni a palesztin területek Izrael általi megszállásának három éven belüli megszüntetésére; mivel az Arab Liga támogatta az említett cselekvési tervet, és olyan nemzetközi konferencia megtartására szólított fel, amely az arab békekezdeményezés alapján törekszik a végleges rendezésre; mivel ezzel párhuzamos törekvések az ENSZ Biztonsági Tanácsában is mutatkoznak, Franciaország vezetésével;

F.     mivel az Izrael és Palesztina közötti valódi békefolyamat megalapozására irányuló, az USA által vezetett erőfeszítések rendre kudarcot vallottak – többek között 2014-ben is –, és kicsi a valószínűsége, hogy e tárgyalási forma a jövőben sikerrel jár;

G.     mivel az izraeli kormány által folytatott politika – amint azt a vonatkozó ENSZ-határozatok és az EU Tanácsának vonatkozó következtetései is kimondják – a két állam elvén alapuló megoldás lehetőségeit tovább rontja, vagy akár teljesen megsemmisíti;

H.     mivel a 2015 májusa óta hivatalban lévő izraeli koalíciós kormány első törvénykezési intézkedései megerősítették a nacionalista, telepeket támogató és szélsőjobboldali ideológiai tendenciákat, többek között a kényszertáplálásról szóló törvény elfogadása, a kődobálók elleni szankciók szigorítása és a halálbüntetés alkalmazásának kiterjesztésére irányuló javaslat formájában; mivel folyamatban van a legfelsőbb bíróság hatáskörének korlátozására, valamint a közterületek civil társadalmi szereplők általi használatának korlátozására irányuló törvénytervezetek kidolgozása; mivel az izraeli kormány több száz új telep építését jelentette be Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában, és folytatta a válaszfal építését annak ellenére, hogy a Nemzetközi Bíróság 2004-ben jogellenesnek minősítette azt;

I.      mivel a ciszjordániai palesztin lakosság különösen a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben jogai kirívó megsértésével szembesül, beleértve a telepesek által elkövetett erőszakot, a vízelterelést, a szabad mozgás súlyos korlátozását, otthonuk lerombolását és kilakoltatásokat; mivel egy megszállt terület lakosainak erőszakos elhurcolása a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelenti; mivel a területfejlesztési politikát a palesztinok kilakoltatásának és az illegális telepek bővítésének eszközeként használják; mivel a katonai kiképzőgyakorlatokat palesztinok százainak erőszakos elhurcolásához is eszközként használják, különösen a Jordán völgyében; mivel az ENSZ szerint izraeli telepesek legalább 120 támadást hajtottak végre Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában 2015 eleje óta; mivel a Becelem nevű izraeli nem kormányzati szervezet szerint a megszállt palesztin területeken 2015 első felében az izraeli biztonsági erők legalább 13 palesztin személyt, míg a palesztinok 3 izraeli civilt gyilkoltak meg;

J.      mivel jelenleg 5700 palesztin személyt, köztük 160 gyermeket, 26 nőt és 400 közigazgatási őrizetben lévő személyt tartanak fogva izraeli börtönökben; mivel a Palesztin Törvényhozó Tanács 10 tagját tartják fogva izraeli börtönökben, közülük hármat közigazgatási őrizetben; mivel 2015. július 30-án a Knesszet elfogadta a kényszertáplálásról szóló törvényt, amely engedélyezi az éhségsztrájkot folytató palesztin foglyok kényszertáplálását;

K.     mivel az izraeli telepek ellentétesek a nemzetközi joggal, és immár hosszú évek óta a békére irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát képezik; mivel az izraeli telepesek által előállított termékek továbbra is kedvezményes tarifák alkalmazásával érkeznek az európai piacra, noha a jelenlegi uniós jogszabályok nem teszik lehetővé e termékeknek az EU–Izrael társulási megállapodáshoz kapcsolódó kedvezményes tarifák alkalmazásával történő behozatalát;

L.     mivel a palesztin ellenőrző csoport szerint zsidó telepesek 2004 óta több mint 11 000 támadást indítottak a palesztinok ellen Ciszjordániában; mivel a Jes Din izraeli emberi jogi szervezet szerint a telepesek általi erőszak 2005 és 2014 között bíróság elé került eseteinek csupán 1,9%-a jutott el a sikeres vádemelésig;

M.    mivel a nemzetközi jog szerint semmilyen harmadik fél, köztük a tagállamok sem ismerhetik el, segíthetik vagy támogathatják a telepeket, továbbá ténylegesen ellenezniük kell azokat;

N.     mivel a korábbi alelnök/főképviselő ígéretet tett arra, hogy 2013 júliusáig az egész EU-ra kiterjedő iránymutatásokat fogalmaz meg az Izrael 1967 előtti határain kívülről származó behozott termékek helyes címkézésére vonatkozóan; mivel egy 2015. áprilisi levélben az uniós tagállamok egyértelmű többsége elkeseredését fejezte ki amiatt, hogy az alelnök/főképviselő többször is elhalasztotta ezen iránymutatások megfogalmazását, és sürgették, hogy tegyen lépéseket; mivel három tagállam – az Egyesült Királyság, Dánia és Belgium – saját önkéntes nemzeti iránymutatásokat adott ki;

O.     mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) szerint 2015. augusztusban a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben 142, palesztin személyek tulajdonában lévő házat romboltak le, köztük 16, adományozók által finanszírozott épületet; mivel e rombolások következtében 201 személy kényszerült elhagyni otthonát, köztük 121 gyermek, illetve ezek egyéb módon 426 személyt, köztük 233 gyermeket érintettek; mivel 2013. január óta ez volt az e területeken feljegyzett legnagyobb rombolás;

P.     mivel egy évvel a Gáza elleni „Erős szikla” izraeli hadművelet után, amely több mint 2100 palesztin és 66 izraeli halálát eredményezte (akik közül 1462, illetve 5 volt civil) a felek még mindig nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy tényleges vizsgálatokat folytassanak az állítólagos jogsértések kivizsgálása és a felelősök bíróság elé állítása céljából; mivel az e hadművelettel foglalkozó ENSZ-vizsgálóbizottség 2015. júniusban arra a következtetésre jutott, hogy mind Izrael, mind a Hamász háborús bűnöket követett el, és hogy a területen tapasztalható pusztítás példátlan; mivel Izrael visszautasította, hogy együttműködjön ezzel a vizsgálóbizottsággal, és megtagadta tőle a Gázába való beutazást;

Q.     mivel a 2014. augusztus 26-án elért tűzszüneti megállapodást nem hajtották végre, különösen a blokád feloldása vonatkozásában nem; mivel eddig a teljesen lerombolt 19 000 ház egyikét sem építették újra az építőanyagok bejutását akadályozó szigorú korlátozások miatt; mivel 100 000 ember még mindig nem térhetett vissza lakhelyére; mivel Gázában a víz 95%-a ivásra nem alkalmas; mivel Gáza folytatódó lezárása pusztító hatással jár az ott élő 1,8 millió emberre; mivel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) szerint Gáza lezárása „olyan kollektív büntetés, amely egyértelműen sérti Izrael nemzetközi humanitárius jogi kötelezettségeit”; mivel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 2015. szeptember 1-jei jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a blokád élesen visszavetette Gáza fejlődését, és hogy Gáza 2020-ra lakhatatlanná válik;

R.     mivel az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) – amely alapvető szolgáltatásokat nyújt a megszállt palesztin területeken, valamint Jordániában, Libanonban és Szíriában élő palesztin menekültek számára – eddigi történetének legsúlyosabb finanszírozási válságával néz szembe; mivel az Unió és tagállamai továbbra is az UNRWA legfontosabb adományozói, hiszen az ügynökségnek juttatott teljes támogatás közel 40%-át ők adják;

S.     mivel 2014 áprilisában létrejött a Hamász és a Fatah által jóváhagyott és az USA és az EU által támogatott palesztin egységkormány, amely elfogadta a kvartett által megállapított, az erőszakmentességre, a korábbi megállapodások tiszteletben tartására és Izrael elismerésére vonatkozó elveket; mivel azonban a palesztin megbékélésre irányuló erőfeszítések nem jártak kézzelfogható előrelépéssel;

T.     mivel az oslói elvi nyilatkozat 1993. évi aláírása óta az adományozói közösség már több mint 23 milliárd eurót fordított be a béke és a fejlesztés támogatására a megszállt palesztin területeken; mivel az egyenlőtlenség, a munkanélküliség és a szegénység folyamatosan növekedett a palesztinok körében ugyanebben az időszakban;

U.     mivel a megszállt palesztin területekkel való európai uniós együttműködés és az EU által a palesztin népnek juttatott támogatás 2014. májusi értékelése – amelyet az Európai Bizottság megbízásából végeztek – arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi együttműködési modell elérte határait, minthogy az EU számára nincs párhuzamos politikai út az izraeli megszállási és telepfejlesztési politikák jelentette akadályok, valamint Ciszjordánia és a Gázai övezet politikai megosztottságának felszámolására;

V.     mivel Jeruzsálem jogállása továbbra is kulcsfontosságú kérdés marad a közel-keleti békefolyamat szempontjából; mivel az Unió és a nemzetközi közösség soha nem ismerte el Kelet-Jeruzsálem Izrael általi egyoldalú annektálását; mivel a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinokat továbbra is sújtja, hogy az izraeli kormány e terület demográfiai összetételének megváltoztatását célzó politikája miatt nem rendelkeznek biztos, jogszerű tartózkodási státusszal, földjeiket elkobozzák, valamint hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a vallásgyakorlás helyszíneinek megtervezése, felépítése és az azokhoz való hozzáférés során rendszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve;

W.    mivel a békefolyamat másik kulcsfontosságú kérdését jelentő palesztin menekültek száma az UNRWA szerint jelenleg közel 5 millióra tehető, és túlnyomó többségük második vagy harmadik generációs menekült;

X.     mivel az EU–Izrael társulási megállapodás egyértelműen kimondja, hogy: „A Felek közötti kapcsolatok, valamint a megállapodás valamennyi rendelkezése az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapul, ami a Felek belső és nemzetközi politikáját is vezérli, és e megállapodás lényeges elemét képezi”;

Y.     mivel a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog, beleértve a 4. Genfi Egyezményt, teljes mértékben érvényes Ciszjordániára, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet is;

1.      követelje Ciszjordánia, a Gázai övezet és Kelet-Jeruzsálem Izrael általi megszállásának megszüntetését;

2.      hangsúlyozza, hogy a két állam elvén alapuló megoldás az ENSZ 1948. évi határozatán és mindkét állam nemzetközi közösség általi elismerésén alapul, és ezért nyomatékosan felszólítja valamennyi uniós tagállamot, az uniós intézményeket és az ENSZ szervezeteit, hogy az ENSZ 2012. novemberi határozatával összhangban ismerjék el az ENSZ határozataival összhangban, az 1967-es határok mentén létrehozott Palesztin Államot, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem, és amelynek Izrael Állammal békében és biztonságban kell egymás mellett élnie;

3.      hangsúlyozza, hogy a Palesztin Állam tagállamok általi elismerésének hozzá kell járulnia az izraeliek és a palesztinok közötti közvetlen béketárgyalások azonnali folytatásához, és arra sürgeti az EU-t, hogy váljon valós politikai szereplővé a közel-keleti békefolyamatban azáltal, hogy támogatja az ENSZ keretében folyó, az átfogó megoldást, többek között a végleges jogállással kapcsolatos kérdések rendezését célzó ésszerű erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a közel-keleti békefolyamat előrehaladása a destabilizált régió egészének előnyére válna;

4.      megerősíti, hogy az EU–izraeli kapcsolatok fejlesztését határozottan az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásától kell függővé tenni, ahogy azt a társulási megállapodás 2. cikke is kimondja;

5.      határozottan elítéli az izraeli telepek folyamatos bővítését, mivel azok sértik a nemzetközi jogot, szítják a palesztinok indulatait, és aláássák a két állam elvén alapuló megoldás életképességét és megvalósításának esélyeit; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget telepesítési politikájuknak, és azt fordítsák a visszájára, mielőbb a Betlehemtől délre fekvő területtel kezdve;

6.      súlyos aggodalmának ad hangot a palesztin természeti erőforrások Izrael általi kiaknázása és a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése miatt, különösen a C. övezetben, ami a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősül; különösen sajnálja, hogy nemrégiben hozott izraeli bírósági ítéletek jóváhagyták beduin közösségek házainak lerombolását és lakhelyelhagyásra kényszerítésüket Ciszjordániában zsidó telepek építése céljából; felhívja az izraeli hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a beduinok jogait, és azonnal szüntessék meg Szúszía és Abu Nuar területén falvak lerombolását, valamint töröljék a kilakoltatási végzéseket;

7.      mély döbbenetét fejezi ki a telepesek által akadálytalanul elkövetett erőszak fokozódó tendenciája miatt, amely a közelmúltban egy 18 éves palesztin kisgyermek meggyilkolásához vezetett egy Dúma palesztin faluban 2015. július 28-án elkövetett gyújtogatás során; üdvözli, hogy ezt a bűncselekményt széles körűen elítélte az izraeli vezetés, noha nagyrészt nem ismerte el a telepesek által elkövetett, a több évtizedes büntetlenség és izgatás által elősegített erőszak helyi jellegét;

8.      kéri, hogy haladéktalanul vessenek véget a Gázai övezet jogellenes blokádjának, amely a helyi lakossággal szembeni kollektív büntetés; felszólítja valamennyi felet a 2014. augusztusi tűzszüneti megállapodásban rögzített feltételek tényleges tiszteletben tartására; felhívja az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket Izrael arra való sürgetésére, hogy megszüntesse a blokádot, különösen azzal, hogy ütemtervet tűz ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Izrael továbbra is korlátozza az építőanyagok Gázába való bejutását; felhívja az izraeli kormányt, hogy szüntesse meg a „kettős felhasználású” anyagok önkényes és átláthatatlan listázásának folyamatát, és a kettős felhasználású anyagok jegyzékét hozza összhangba a nemzetközi normákkal, különösen azáltal, hogy a fát, az adalékanyagokat, az acélrudakat és a cementet eltávolítja a jegyzékből; hangsúlyozza, hogy Izrael megszálló hatalomként és a 4. Genfi Egyezmény értelmében az egyedüli és fő felelőse annak, hogy megmaradjanak a gázai lakosok minimális életfeltételei;

9.      ismételten felszólít a Gázai övezet 2014 nyarán lezajlott háborús események utáni, sürgető újjáépítésére és helyreállítására, amit az Uniónak és a nemzetközi közösségnek a humanitárius segítségnyújtás szempontjából kiemelten kell kezelnie; elismerését fejezi ki az UNRWA e téren kifejtett hősies munkájáért; felhívja a nemzetközi adományozókat, hogy tegyenek eleget a 2014 októberében, a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencián tett ígéreteiknek;

10.    ismételten kéri valamennyi palesztin politikai fogoly, különösen a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjainak szabadon bocsátását; kéri a palesztin politikai foglyok és az izraeli börtönökben raboskodó foglyok – köztük az éhségsztrájkot folytatók – jogainak maradéktalan tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a Knesszet által 2015. július 30-án elfogadott, a kényszertáplálásról szóló törvény sérti a nemzetközi emberi jogi normákat, és kéri, hogy haladéktalanul vonják vissza;

11.    úgy véli, hogy az EU-nak teljesítenie kell azon vállalását, hogy tényleges politikai szereplővé válik és közvetítőként lép fel a közel-keleti békefolyamatban, továbbá kéri az EU-t, hogy:

•     ítélje el az Izrael által a palesztin néppel szemben folytatott kollektív büntetés politikáját, és szólítson fel annak a büntetlenségnek a megszüntetésére, melyet Izrael annak ellenére élvez, hogy folyamatosan és súlyosan megsérti a nemzetközi és a humanitárius jogot, az ENSZ Alapokmányát, valamint Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát;

•     az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikkének alkalmazásával függessze fel a megállapodás alkalmazását mindaddig, amíg Izrael megsérti az emberi jogokat;

•     tiltsa be az Unióból Izraelbe irányuló fegyverkivitelt, tiltsa meg az Izraelből az Unióba irányuló fegyverbehozatalt, és haladéktalanul szüntessen meg Izraellel az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) keretében folytatott mindennemű együttműködést;

•     ne ítéljen oda forrásokat izraeli szervezeteknek a Horizont 2020 program révén;

•     követeljen jóvátételt Izraeltől a gázai övezetbeli és a ciszjordániai ismételt támadások során elpusztított, uniós forrásból finanszírozott projektekért;

•     támogassa Mahmúd Abbász palesztin elnök azon kérését, hogy Palesztinát helyezzék nemzetközi védelem alá;

•     kérje fel a tagállamok kormányait, hogy hajtsák végre a 2013. július 19-i iránymutatásokat, és tiltsák be a megszállt palesztin területeken található jogellenes izraeli telepeken előállított valamennyi izraeli termék Unióba való behozatalát;

12.    kéri az EU-t, hogy azzal reagáljon az izraeli telepek folyamatos bővítésére, hogy határozottan kizárja az EU és Izrael közötti megállapodások megszállt palesztin területeken való alkalmazását, megerősíti az uniós polgároknak és vállalkozásoknak a telepekről és a telepeken folyó tevékenységekről nyújtott tanácsadást, fellép a telepeken történt jogsértésekben részt vevő uniós vállalatokkal szemben, konkrét intézkedéseket hoz a telepesekkel szemben, ideértve a kapcsolatok elutasítására irányuló politika és a vízumtilalom elfogadását, és nem zárja ki a telepekről származó termékeket az uniós belső piacról, valamint a társulási megállapodás 2. cikkére való tekintettel befagyasztja az EU–izraeli kapcsolatokat;

13.    üdvözli az EU annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy – az Izrael és az általa a megszállt palesztin területeken végzett tevékenységek közötti különbségtétel szellemében – minden, az EU és Izrael közötti megállapodásban egyértelműen és kifejezetten szerepeljen az a tény, hogy – amint azt a Külügyek Tanácsának 2015. július 20-i következtetései is ismételten hangsúlyozzák – az említett megállapodások az 1967-ben Izrael által megszállt területekre nem vonatkoznak; kéri, hogy az izraeli telepekről származó termékeket az uniós piacon a hatályos uniós szabályozásnak megfelelően és az Unió hosszú távú politikájával összhangban címkézzék;

14.    mélységes aggodalmát fejezi ki az UNRWA súlyos finanszírozási válsága miatt; kéri, hogy fokozzák az UNRWA-nak nyújtott uniós pénzügyi támogatást, és arra szólítja fel a többi adományozót, hogy gyorsítsák fel a hivatal forrásokkal való ellátását, ugyanakkor kéri, hogy a palesztin menekültek alapvető központi kérdésének, nevezetesen a visszatéréshez való jognak a kezelését; elismerését fejezi ki az UNRWA-nak, és üdvözli az általa tett rendkívüli erőfeszítéseket, amelyek lehetővé tették a 2015/16-os tanév megnyitását a palesztin menekült diákok számára;

15.    üdvözli, hogy az uniós tagállamok egyhangúlag támogatták az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. július 3-i, „Az elszámoltathatóság és az igazság biztosítása a nemzetközi jog valamennyi megsértése esetén a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben” című határozatát, és felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa az ENSZ független vizsgálóbizottságának jelentésében szereplő ajánlások maradéktalan végrehajtását, beleértve a Nemzetközi Büntetőbíróság megszállt palesztin területekkel kapcsolatos tevékenységének aktív támogatására irányuló ajánlásokat;

16.    ismételten üdvözli, hogy Palesztina megerősítette a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alelnök/főképviselő elutasította még azt is, hogy elismerje ezt a jövőben bármely fél által elkövetendő erőszakért való elszámoltathatóság irányába tett fontos lépést; úgy véli, hogy ez a magatartás kirívóan aláássa az uniós emberi jogi politika és az elszámoltathatóságról és a nemzetközi igazságszolgáltatásról szóló uniós kijelentések hitelességét;

17.    aggodalmát fejezi ki az emberi jogokkal foglalkozó izraeli nem kormányzati szervezetek romló helyzete, illetve a jelenlegi kormány azon erősödő kísérletei miatt, hogy elhallgattassa az eltérő és független véleményeket, többek között olyan törvénytervezetek elfogadása révén, amelyek célja, hogy szigorúan korlátozzák a nem kormányzati szervezetek munkáját; felhívja az uniós diplomáciai missziókat, hogy működjenek együtt az izraeli hatóságokkal e sürgető kérdésben, és továbbra is támogassák az emberi jogi szereplőket az országban;

18.    üdvözli a közös lista létrehozását, és az általa a legutóbbi izraeli parlamenti választásokon elért komoly eredményt, mivel ez a megszállás felszámolásáért és a békés kétállami megoldásért küzdő izraeli erők és polgárok hangját szólaltatja meg;

19.    abbéli reményének ad hangot, hogy a palesztin politikai erők képesek lesznek elérni a megbékélést és a nemzeti egységet, ami hozzájárul majd a megszállás felszámolásához;

20.    úgy határoz, hogy jelentést készít az uniós tagállamok, illetve Izrael és Palesztina közötti fegyverkereskedelemről és más biztonsági eszközök kereskedelméről, valamint e kereskedelemnek a közös európai uniós állásponttal való összeegyeztethetőségéről; átfogó ENSZ-fegyverembargót szorgalmaz a régióban minden félre nézve a humanitárius jog és az emberi jogok további megsértéseinek megelőzése érdekében;

21.    emlékeztet azon határozatára, hogy elindítja a „parlamenti képviselők a békéért” kezdeményezést, melynek lényege, hogy európai, izraeli és palesztin parlamenti képviselőket egyesítsen a béketerv előmozdítása és az uniós diplomáciai erőfeszítések kiegészítése céljából;

22.    felháborodásának ad hangot amiatt, hogy az izraeli hatóságok folyamatosan és indokolatlanul akadályozzák, hogy az Európai Parlament hivatalos szervei Gázába látogassanak; figyelmeztet arra, hogy amennyiben 2015. november 1-ig nem tapasztalható javulás, intézkedéseket fog tenni;

23.    úgy határoz, hogy eseti küldöttséget indít Palesztinába – többek között Gázába – és Izraelbe a C. övezetben és Gázában lerombolt, az Unió által finanszírozott projektekkel kapcsolatos helyzet, valamint a konfliktus tartós megoldásával kapcsolatos kilátások helyszíni értékelése érdekében;

24.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Knesszetnek, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a Palesztin Állam elnökének és kormányának, Izrael elnökének és kormányának, az Arab Államok Ligája főtitkárának és az UNRWA főbiztosának.

Jogi nyilatkozat