ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU közel-keleti békefolyamatban betöltött szerepéről
7.9.2015 - (2015/2685(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Victor Boştinaru, Richard Howitt, Eric Andrieu, Nikos Androulakis, Zigmantas Balčytis, Hugues Bayet, Brando Benifei, Goffredo Maria Bettini, José Blanco López, Vilija Blinkevičiūtė, Biljana Borzan, Nicola Caputo, Andi Cristea, Miriam Dalli, Viorica Dăncilă, Monika Flašíková Beňová, Doru-Claudian Frunzulică, Eider Gardiazabal Rubial, Enrico Gasbarra, Adam Gierek, Neena Gill, Maria Grapini, Theresa Griffin, Roberto Gualtieri, Sergio Gutiérrez Prieto, Anna Hedh, Cătălin Sorin Ivan, Liisa Jaakonsaari, Afzal Khan, Jeppe Kofod, Kashetu Kyenge, Arne Lietz, Javi López, Louis-Joseph Manscour, David Martin, Marlene Mizzi, Alessia Maria Mosca, Victor Negrescu, Norbert Neuser, Demetris Papadakis, Tonino Picula, Kati Piri, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Daciana Octavia Sârbu, Peter Simon, Tibor Szanyi, Claudia Tapardel, Marita Ulvskog, Elena Valenciano, Julie Ward az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0836/2015
B8‑0844/2015
Az Európai Parlament állásfoglalása az EU közel-keleti békefolyamatban betöltött szerepéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a közel-keleti békefolyamatról szóló korábbi, különösen a Palesztina államiságának elismeréséről szóló 2014. december 17-i[1], az „Izrael és Palesztina a gázai övezeti háború után, valamint az EU szerepe” című 2014. szeptember 18-i[2], valamint az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról szóló 2012. július 5-i[3] állásfoglalásaira,
– tekintettel a közel-keleti békefolyamatról szóló 2015. július 20-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek az új izraeli kormány megalakulásáról szóló 2015. május 7-i nyilatkozatára, valamint szóvivőjének a ciszjordániai gyújtogatásról szóló 2015. július 31-i és a telepek további bővítésére irányuló közelmúltbeli izraeli határozatokról szóló 2015. július 29-i nyilatkozataira,
– tekintettel a C. övezetbeli rombolásokról és a Cremisan-völgybeli válaszfal építési munkálatairól szóló 2015. augusztus 24-i helyi uniós nyilatkozatra,
– tekintettel az alelnök/főképviselő, Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos, valamint Hrisztosz Sztilijanídisz, a humanitárius segítségnyújtásért és a válságkezelésért felelős biztos az UNRWA-nak nyújtott uniós támogatásról szóló 2015. augusztus 19-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Izrael Állam között társulást létrehozó euromediterrán megállapodásra,
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Ciszjordánia és a Gázai övezet Palesztin Nemzeti Hatósága képviseletében a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló ideiglenes euromediterrán társulási megállapodásra,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira,
– tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,
– tekintettel a Knesszet alelnöke, Jehiél Hilik Bár által „Az izraeli–palesztin konfliktus megoldásának diplomáciai áttekintése és a megállapodást lehetővé tevő diplomáciai kilátások és pozitív lendület kialakítására irányuló lépések” címmel 2015. július 27-én előterjesztett javaslatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Egyesült Államok Külügyminisztere, John Kerry 2013–2014-es kezdeményezését és a Gázai övezetben 2014 nyarán zajló háborút követően ismételten patthelyzet alakult ki az izraeliek és a palesztinok között a közel-keleti békefolyamatban; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsában erőfeszítéseket tesznek a békefolyamat újraindítására; mivel a Knesszet alelnöke, Jehiél Hilik Bár 2015 júliusában az izraeli ellenzék prominens vezetőinek támogatásával előterjesztette „Az izraeli–palesztin konfliktus megoldásának diplomáciai áttekintése és a megállapodást lehetővé tevő diplomáciai kilátások és pozitív lendület kialakítására irányuló lépések” című javaslatát;
B. mivel az izraeli–palesztin konfliktus továbbra is hatással van a Közel-Kelet egészére; mivel az erőszakkal terhelt szíriai válság, az úgynevezett Iszlám Állam megerősödése, valamint a radikalizmus és a terrorizmus közel-keleti terjedése komoly biztonsági fenyegetéseket jelentenek Izrael és az egész térség számára, tovább súlyosbítva a palesztinok szenvedéseit, ugyanakkor közös érdekeket is teremtenek az arab államok és Izrael között, és mindeközben az Iránnal való nukleáris megállapodás egyedülálló lendületet adhat a békefolyamatnak, amit nem lenne szabad elszalasztani;
C. mivel az alelnök/főképviselő, aki megbízatása első hivatalos külföldi útja keretében 2014 novemberében Izraelbe és Palesztinába utazott, kifejezésre juttatta személyes elkötelezettségét a közel-keleti békefolyamatban való uniós szerepvállalás megújítása és fokozása iránt; mivel Fernando Gentilinit nevezték ki az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének; mivel annak ellenére, hogy az Unió arra törekszik és elkötelezett aziránt, hogy autonóm szerepet játsszon e területen, még nem alakított ki átfogó és koherens képet a közel-keleti békefolyamatban való szerepvállalásával kapcsolatban, melynek tükröznie kellene a gyorsan változó regionális összefüggéseket;
D. mivel a Parlament már többször is kifejezésre juttatta, hogy azt a kétállami megoldást támogatja, amely szerint a biztonságos és elismert határokon belüli Izrael állam és a független, szuverén, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban élne egymás mellett az 1967-es határok mentén, kölcsönös megállapodáson alapuló területcserékkel, és amely szerint mindkét állam fővárosa Jeruzsálem lenne; mivel a kétállami megoldás legtöbb kulcsfontosságú feltétele a két fél közötti korábbi tárgyalásokon már elhangzott;
E. mivel a becslések szerint 600 000 zsidó telepes él Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is; mivel a palesztin otthonok lerombolásának és a palesztin családok áttelepítésének folytatódó gyakorlata, a palesztinok mozgásszabadságának és a mezőgazdasági területekhez való hozzáférésének korlátozása, a zsidó telepesek erőszakos fellépései, a biztonsági kerítés zöld vonalon túl történő építése és a palesztin természeti erőforrások Izrael mint megszálló hatalom általi kiaknázása a nemzetközi jog egyértelmű megsértését jelenti, és alapjaiban fenyegeti a kétállami megoldást;
F. mivel a palesztin ellenőrző csoport szerint a zsidó telepesek 2004 óta több mint 11 000 támadást indítottak a palesztinok ellen Ciszjordániában; mivel a Jes Din izraeli emberi jogi szervezet szerint a telepesek általi erőszak 2005 és 2014 között bíróság elé került eseteinek csupán 1,9%-a jutott el a sikeres vádemelésig;
G. mivel Jeruzsálem jogállása továbbra is kulcsfontosságú kérdés marad a közel-keleti békefolyamat szempontjából; mivel az Unió és a nemzetközi közösség soha nem ismerte el Kelet-Jeruzsálem Izrael általi egyoldalú annektálását; mivel a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinokat továbbra is sújtja, hogy az izraeli kormány a terület demográfiai összetételének megváltoztatását célzó politikája miatt nem rendelkeznek biztos és jogszerű tartózkodási státusszal, földjeiket elkobozzák, valamint hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a vallásgyakorlás helyszíneinek megtervezése, felépítése és az azokhoz való hozzáférés során rendszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve;
H. mivel a békefolyamat másik kulcsfontosságú kérdését jelentő palesztin menekültek száma az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) szerint jelenleg közel 5 millió, és túlnyomó többségük másod- vagy harmadgenerációs menekült;
I. mivel a palesztin egység a közel-keleti békefolyamat alapvető eleme és a kétállami megoldás szükséges előfeltétele; mivel azonban a palesztin egységet továbbra is akadályozza a palesztinok közötti politikai feszültség, a Gázai övezetet sújtó izraeli blokád és a Palesztin Hatóság tényleges hatalmának hiánya ezen a területen;
J. mivel a de facto a Hamász ellenőrzése alá tartozó Gázai övezet 2007 óta blokád alatt áll; mivel a blokád tönkretette az övezet gazdaságát, magas munkanélküliséghez és az alapvető áruk hiányához vezetett, és jelentős pszichológiai hatással van a lakosságra, különösen a fiatalokra; mivel a Gázai övezetben számos gyermek már három háborút is átélt, és ezek poszttraumás hatásaitól szenved; mivel a gázai humanitárius válságot tovább súlyosbította a 2014 nyarán lezajlott háború, valamint az, hogy az újjáépítéshez szükséges anyagokat nem lehetett akadálytalanul a térségbe juttatni; mivel az Unió több ízben elítélte a Gázai övezetből az izraeli területek ellen indított rakétatámadásokat, és felszólított az övezetbe irányuló fegyvercsempészet hatékony megelőzésére;
K. mivel jelenleg 5700 palesztin fogvatartottat és foglyot, köztük 160 gyermeket, 26 nőt és 400 bírósági eljárás nélkül fogva tartott személyt tartanak fogva izraeli börtönökben; mivel a Palesztin Törvényhozó Tanács 10 tagját tartják fogva izraeli börtönökben, közülük hármat bírósági eljárás nélkül; mivel 2015. július 30-án a Knesszet elfogadta a kényszertáplálásról szóló törvényt, amely engedélyezi az éhségsztrájkot folytató palesztin foglyok kényszertáplálását;
L. mivel a civil társadalmi szereplők, az emberi jogi szervezetek, a békeaktivisták, a művészek, az írók, az akadémikusok és az értelmiségiek az izraeli és a palesztin oldalon egyaránt fontos részét képezik közösségük társadalmi és politikai struktúrájának, és döntő szerepet játszanak az alulról szerveződő demokratikus békemozgalmakban; mivel a szempontok és történetek sokfélesége, a dinamikus civil társadalom és a valamennyi felet bevonó nyilvános vita mindkét oldalon megerősítheti a demokratikus intézményeket, közelebb hozva a béke és a megbékélés lehetőségét;
M. mivel az UNRWA – amely alapvető szolgáltatásokat nyújt a megszállt palesztin területeken, valamint Jordániában, Libanonban és Szíriában élő palesztin menekültek számára – eddigi történetének legsúlyosabb finanszírozási válságával néz szembe; mivel az Unió és tagállamai továbbra is az UNRWA legfontosabb adományozói, az ügynökség támogatásának közel 40%-át adva;
1. mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti békefolyamatot akadályozó, az izraeliek és a palesztinok közötti elhúzódó patthelyzet miatt, és felszólítja mindkét felet arra, hogy haladéktalanul kezdjék újra a béke megteremtésére irányuló hiteles erőfeszítéseket, egyértelműen kötelezettséget vállalva arra, hogy tartózkodnak a nemzetközi jog bárminemű megsértésétől, azzal a céllal, hogy egy előre meghatározott ütemterv szerint valódi és kézzelfogható eredményeket érjenek el;
2. támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsában már megkezdett erőfeszítéseket, nevezetesen a Franciaország által tett, az izraeliek és a palesztinok közötti béketárgyalások újraindítására irányuló kezdeményezést, a folyamatnak keretet és ütemtervet adó határozat révén; arra az esetre ugyanakkor, ha a békefolyamat jelenlegi holtpontja tartós lenne, felszólít egy átfogó európai békekezdeményezés kidolgozására, melyet a két fél és az összes érintett regionális és nemzetközi szereplő részvételével tartott nemzetközi békekonferencián lehetne előterjeszteni; ösztönzi a Külügyek Tanácsa 2015. július 20-i következtetéseiben bejelentetteknek megfelelő nemzetközi támogató csoport létrehozását; úgy véli, hogy a Jehiél Hilik Bár, a Knesszet alelnöke által előterjesztett diplomáciai áttekintés jelentős mértékben hozzájárul a béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekhez;
3. megismétli, hogy az izraeli–palesztin konfliktusra határozottan azt a kétállami megoldást támogatja, amely szerint a biztonságos és elismert határokon belüli Izrael állam és a független, szuverén, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében, biztonságban és egymást kölcsönösen elismerve élne egymás mellett az 1967-es határok mentén, kölcsönös megállapodáson alapuló területcserékkel, és amely szerint mindkét állam fővárosa Jeruzsálem lenne;
4. hangsúlyozza, hogy az Unió és a nemzetközi közösség legsürgősebb feladata a kétállami megoldás életképességének konkrét fellépés révén történő megőrzése kell, hogy legyen, biztosítva a helyi lakosok jogainak teljes körű tiszteletben tartását; várakozással tekint az Unió és Izrael között a ciszjordániai helyzetről és a kétállami megoldás lehetőségének megőrzéséről folytatandó strukturális párbeszéd megindítása elé, melynek ki kell térnie a telepek kérdésére is;
5. ismételten hangsúlyozza, hogy csak erőszakmentes eszközökkel lehet a békét elérni az izraeliek és a palesztinok között, a státuszról szóló olyan végleges megállapodással, amely minden további igénynek kölcsönösen véget vet; elítéli a civilekre irányuló valamennyi erőszakos támadást és veszélyeztetést, mindkét oldal részéről; ismételten hangsúlyozza Izrael biztonsága iránti határozott elkötelezettségét; továbbra is támogatja az erőszakmentes ellenállás Mahmúd Abbász palesztin elnök által követett politikáját;
6. kiemeli, hogy az izraeli–palesztin konfliktus tartós megoldása csak regionális összefüggésben, a nemzetközi közösség aktív és folyamatos támogatásával érhető el; ezzel kapcsolatban kiemeli az arab békekezdeményezés jelentőségét, és a kezdeményezésre adott hivatalos izraeli válaszra szólít fel; kéri, hogy a békefolyamatba vonjanak be minden érintett regionális érdekelt felet – többek közt az Arab Ligát, Egyiptomot, Jordániát és Libanont is –, amelyek különösen érdekeltek a határ- és menekültügyi kérdésekben;
7. hangsúlyozza, hogy itt az ideje, hogy az EU kiemelt politikai szerepet játsszon a közel-keleti békefolyamatban; üdvözli az alelnök/főképviselő személyes elkötelezettségét, és e tekintetben határozottan támogatja erőfeszítéseit; üdvözli az EU elkötelezettségét, hogy – amint az a Külügyek Tanácsa 2015. július 20-i következtetéseiben szerepel – aktívan dolgozik a békefolyamat megújított többoldalú megközelítésén, konzultációt folytatva valamennyi érdekelt féllel, és közös munkát kezdve a regionális partnerekkel az arab békekezdeményezés alapján; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak nemcsak részt kell vennie e folyamatban, hanem más kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel szoros együttműködésben vezető szerepet kell abban játszania, a közel-keleti geopolitikai rend változására irányuló átfogóbb stratégiába beépülő, egyértelmű és következetes politikát folytatva;
8. sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy hatékonyan használjon ki minden meglévő uniós eszközt, beleértve a pozitív és negatív ösztönzőket, amelyek előmozdíthatják Izrael és a palesztinok között a kétállami megoldást; hangsúlyozza, hogy az EU Izraellel és a palesztinokkal fenntartott kapcsolatainak jövőbeli alakítását a béke és a nemzetközi jog iránti egyértelmű kötelezettségvállaláshoz és az ezek irányába történő egyértelmű előrelépéshez kell kötni; ennek szellemében valamennyi vonatkozó uniós jogszabály és iránymutatás, valamint az EU mindkét féllel kötött kétoldalú megállapodásainak, többek közt az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikkének és az EU–PFSZ ideiglenes társulási megállapodás folytatólagos, teljes körű és tényleges végrehajtására szólít fel;
9. emlékeztet a Külügyek Tanácsának 2013. december 13-i következtetéseiben kifejtett kötelezettségvállalásra, melyet számos különböző uniós következtetésben és nyilatkozatban is megerősítettek az elmúlt két évben, és amely a következőket tartalmazza: „az EU előzmény nélküli politikai, gazdasági és biztonsági támogatási csomagot bocsát mindkét fél rendelkezésére a végleges státusszal kapcsolatos megállapodás kapcsán. Egy végleges békemegállapodás megkötése esetén az Európai Unió különleges kiemelt partnerséget ajánl Izrael és a jövőbeli palesztin állam számára, mely partnerség magába foglalja az európai piacokhoz való fokozott hozzáférés biztosítását, a kulturális és tudományos kapcsolatok szorosabbá fűzését, a kereskedelem és a beruházások előmozdítását, valamint a vállalkozások közötti kapcsolatok ösztönzését. A fokozott politikai párbeszéd és biztonsági együttműködés lehetőségét is felajánlja mindkét állam számára”;
10. hangsúlyozza, hogy semmilyen izraeli, európai vagy más szervezeteknek nyújtott uniós forrást nem szabad oly módon felhasználni, hogy az közvetlen vagy közvetett módon hozzájáruljon illegális izraeli települések építéséhez vagy kiterjesztéséhez Ciszjordániában vagy Kelet-Jeruzsálemben, és olyan izraeli aktivisták sem kaphatnak forrásokat, akik a megszállt palesztin területeken megsértik a nemzetközi humanitárius jogot; e tekintetben üdvözli, hogy a Bizottság 2013. július 19-én kiadta az EU által finanszírozott vissza nem térítendő támogatások, pénzdíjak és pénzügyi eszközök vonatkozásában az izraeli szervezetek és azoknak az Izrael által 1967 júniusa óta elfoglalt területeken folytatott tevékenységének 2014. évtől kezdődő támogathatóságáról szóló iránymutatását, és kéri annak teljes körű alkalmazását; hangsúlyozza az Unió illetékes hatóságainak felelősségét annak biztosításában, hogy a palesztinoknak juttatott uniós finanszírozást ne lehessen sem közvetlenül, sem közvetve terrorista szervezetek vagy tevékenységek számára átirányítani;
11. elkötelezett amellett, hogy megerősítse együttműködését az izraeli és palesztin politikai és civil társadalmi szereplőkkel, valódi elkötelezettséget mutatva az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtése iránt; emlékeztet azon határozatára, hogy elindítja a „Parlamenti képviselők a békéért” kezdeményezést mint fórumot, azzal a céllal, hogy fokozza párbeszédét a Knesszet és a Palesztin Törvényhozó Tanács demokratikusan megválasztott tagjaival;
12. hangsúlyozza, hogy az izraeli arab állampolgárok komoly szerepet játszhatnak az izraeli és a palesztin nép közötti béke elérésében, ugyanakkor tudomásul veszi, hogy a Knesszetben harmadik politikai erőként megjelent a Közös Arab Lista, amely sok szavazatot szerzett zsidó származású izraeli állampolgároktól is; hangsúlyozza, hogy a kétállami megoldásnak mindkét államban az adott ország egyenrangú állampolgáraiként biztosítania kell az etnikai és vallási kisebbségek méltóságának, valamint egyéni és kollektív jogainak maradéktalan tiszteletben tartását; ebben a szellemben, arra ösztönzi Izraelt, hogy törekedjen az arab állampolgárok szélesebb körű integrációjára az állami szektorban, valamint társadalmi, gazdasági és politikai integrációjukra is; hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy konzultációkat folytassanak mindkét fél vallási vezetőivel a békefolyamat során;
13. elismeri, hogy a helyiek közötti párbeszéd elkerülhetetlen része lesz az izraeliek és a palesztinok közötti, életképes és tartós békének; uniós fellépésre szólít fel a mindkét fél részéről a párbeszéd, a kulturális csere, a békeépítés és a személyes kapcsolatok előmozdítására törekvő civil társadalmi szervezetek, emberi jogi szervezetek, békeaktivisták, művészek, írók, akadémikusok és értelmiségiek megerősítése érdekében; uniós fellépést kér továbbá a fiatal izraeliek és palesztinok közötti interkulturális csere és személyek közötti párbeszéd előmozdítására, többek között oktatási projektek, sport- és művészeti kezdeményezések, valamint fiataloknak szóló vezetői programok révén;
14. elítéli, hogy Izrael Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben folytatja a telepek jogellenes építését és kibővítését, valamint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azon közelmúltbeli bejelentését, miszerint Bét Elben 300 új lakóegységet, Kelet-Jeruzsálemben pedig 500 egységet építenek, továbbá azt, hogy a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben 142 palesztin tulajdonban lévő otthont és egyéb infrastruktúrát rombolnak le csak 2015 augusztusában, köztük 16 adományozók által finanszírozott létesítményt, aminek következtében az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) szerint 201 palesztin, köztük 121 gyermek kényszerül elhagyni lakóhelyét; ismételten hangsúlyozza, hogy az izraeli telepek építése a megszállt palesztin területeken a nemzetközi jog értelmében jogellenes, a béke szellemével ellentétes és a békére irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát képezi; sajnálatát fejezi ki a megszállt palesztin területeken az EU és tagállamai által finanszírozott projektek megsemmisítése miatt, és arra biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy találjanak megfelelő megoldást Izraellel az európai adófizetők által finanszírozott, de megsemmisített vagy elkobzott vagyoni eszközök ellentételezésére;
15. üdvözli az EU kötelezettségvállalását annak biztosítására, hogy – az Izrael és a megszállt palesztin területeken végzett tevékenységei közötti különbségtétel szellemében – minden, az EU és Izrael közötti megállapodásban egyértelműen és explicit módon szerepeljen az a tény, hogy az említett megállapodások az 1967-ben Izrael által elfoglalt területekre – amint azt a Külügyek Tanácsának 2015. július 20-i következtetései is megismétlik – nem vonatkoznak; kéri, hogy az izraeli telepekről származó termékeket az uniós piacon a hatályos uniós szabályozásnak megfelelően és az Unió hosszú távú politikájával összhangban címkézzék;
16. mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt – emlékeztetve 2012. július 5-i állásfoglalására –, hogy a palesztin lakosság helyzete Ciszjordániában, különösen a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben tovább romlott az izraeli telepek folytatódó építése és terjeszkedése, a palesztinok mozgásszabadságának korlátozása, a palesztinok otthonainak lerombolása, valamint a palesztin családok lakóhelyük elhagyására kényszerítése, a zsidó telepesek által elkövetett erőszak, a biztonsági kerítés zöld vonalon túl történő építése és a palesztin természeti erőforrások Izrael mint megszálló hatalom általi kiaknázása miatt, ami veszélyezteti a kétállami megoldás életképességét; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy hagyjanak fel és akadályozzák meg a palesztin lakosság erőszakos áttelepítését és a palesztin lakóházak és infrastruktúra lerombolását, többek közt Abu Nuar és Szúszia falvakban;
17. a leghatározottabban elítéli a zsidó telepesek palesztinokkal szembeni legutóbbi támadásait, különösen a 18 hónapos palesztin kisfiú, Ali Davabsa, valamint édesanyja és édesapja Duma falubeli megölését, és részvétét fejezi ki; mélységes aggodalmának ad hangot a ciszjordániai telepesek fokozódó erőszakossága miatt, amely közvetlen kapcsolatban áll az izraeli kormány telepespolitikájával; üdvözli az izraeli elnök, Reuven Rivlin és Benjamin Netanjahu miniszterelnök nyilatkozatait, melyben elítélték a Davabsa család elleni támadást és terrorcselekménynek nevezték azt, de emlékezteti Izraelt, hogy teljes felelősséggel tartozik a megszállt palesztin területek palesztin lakosságának zsidó telepesek általi támadásaival és zaklatásával szembeni védelméért és a telepesek általi erőszak elkövetőinek bíróság elé állításáért;
18. ismételten megerősíti, hogy támogatja a palesztinok önrendelkezési jogát; továbbra is támogatja a palesztin államiság elismerését, ami fontos lépés a közel-keleti békefolyamat megfeneklésének feloldása, valamint a státuszról szóló végleges megállapodás részeként Izrael és Palesztina kölcsönös elismerése tekintetében; üdvözli Palesztina csatlakozását a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;
19. ismételten felszólít a valódi palesztin egységre, ami a közel-keleti békefolyamat alapvető eleme; sajnálatát fejezi ki a palesztin megbékélési folyamat közelmúltbeli kudarcai miatt, melyek a nemzeti konszenzusos kormány 2015. július végi részleges átalakítása nyomán következtek be; tudomásul veszi Mahmúd Abbász elnök azon bejelentését, hogy lemond a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetői tisztségéről a PFSZ végrehajtó bizottságának számos tagjával együtt; ismételten kéri, hogy Palesztinában tartsanak elnök- és parlamenti választásokat, melyeknek meg kell erősíteniük a palesztin politikai vezetés demokratikus legitimitását, hozzá kell járulniuk a palesztinok közötti megbékéléshez, csökkentenie kell a szélsőséges erők, köztük a Hamász politikai befolyását;
20. ismételten felszólít a Gázai övezet 2014 nyarán lezajlott háborús események utáni, sürgető újjáépítésére és helyreállítására, amit az Uniónak és a nemzetközi közösségnek a humanitárius segítségnyújtás szempontjából kiemelten kell kezelnie; elismerését fejezi ki az UNRWA e téren kifejtett hősies munkájáért; felhívja a nemzetközi adományozókat, hogy tegyenek eleget a 2014 októberében, a kairói konferencián tett ígéreteiknek;
21. felszólít arra, hogy haladéktalanul vessenek véget a Gázai övezet blokádjának, mert az a helyi lakosság kollektív büntetése, és hogy gazdaságilag lendítsék fel a területet, mivel a jelenlegi helyzet tarthatatlan és a szélsőségesek kezére játszik; ismételten hangsúlyozza, hogy a Gázai övezet stabilitása és jóléte Izrael saját érdekeit és biztonságát szolgálja; üdvözli, hogy Izrael a közelmúltban pozitív lépéseket tett a blokád enyhítése érdekében, arra ösztönzi Izraelt, hogy továbbra is ezen az úton haladjon, valamint a Palesztin Hatóságot, hogy adjon pozitív választ; hangsúlyozza, hogy véget kell vetni a gázai blokádnak, miközben Izrael jogos biztonsági megfontolásait továbbra is prioritásként kell kezelni az EU Izraellel fenntartott kétoldalú kapcsolataiban;
22. sürgeti a Palesztin Hatóságot, hogy vállalja a Gázai övezetben a kormányzati feladatokat, mivel ez az előfeltétele a térség fenntartható politikai megszilárdításának; üdvözli az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy – amint azt a Külügyek Tanácsának 2015. július 20-i következtetéseiben is megismételték – támogatja ezen erőfeszítéseket, többek között az EUBAM Rafah és az EUPOL COPPS missziók újbóli aktiválása, valamint ezek tevékenységi körének és megbízatásának kibővítése révén;
23. kéri, hogy azonnal és véglegesen vessenek véget a Gázai övezetből izraeli területek ellen irányuló rakétatámadásoknak és minden más, erről a területről Izrael ellen irányuló terrorcselekménynek; ismételten hangsúlyozza, hogy az izraeliek és a palesztinok közötti, valamint a Közel-Kelet egésze tartós békéjének és biztonságának megteremtéséhez alapvető fontosságú, hogy mind az állami, mind a nem állami szereplők elszámoltathatóságukkal együtt teljes mértékben tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogokat és a humanitárius jogokat;
24. ismételten kéri valamennyi palesztin politikai fogoly, különösen a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjainak szabadon bocsátását; kéri a palesztin foglyok és az izraeli börtönökben raboskodó foglyok – köztük az éhségsztrájkot folytatók – jogainak maradéktalan tiszteletben tartását; aggodalmát fejezi ki a Knesszet által 2015. július 30-án elfogadott, kényszertáplálásról szóló törvény miatt, és hangsúlyozza, hogy ezt a törvényt a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat és normákat betartva kell végrehajtani;
25. mélységes aggodalmát fejezi ki az UNRWA súlyos finanszírozási válsága miatt; kéri, hogy fokozzák az UNRWA-nak nyújtott uniós pénzügyi támogatást, és arra szólítja fel a többi adományozót, hogy növeljék az ügynökség finanszírozását, ugyanakkor kéri, hogy orvosolják a palesztin menekültek jelentette alapvető központi problémát; elismerését fejezi ki az UNRWA-nak, és üdvözli az általa tett rendkívüli erőfeszítéseket, amelyek lehetővé tették, hogy a 2015/2016. tanévet megnyissák a palesztin menekült diákok számára;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, a Knesszetnek, Izrael elnökének és kormányának, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak és a Palesztin Hatóságnak, az Arab Államok Ligája főtitkárának, Egyiptom, Jordánia és Libanon parlamentjeinek és kormányainak és az UNRWA főbiztosának.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0103.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0029.
- [3] HL C 349. E, 2013.11.29., 82. o.