ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásról

23.10.2015 - (2015/2820(RSP))

a B8‑1102/2015. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján

Thomas Händel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

B8‑1093/2015

Az Európai Parlament állásfoglalása a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásról

(2015/2820(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatra (COM(2015)0462),

–  tekintettel a 2015. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0902),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2015. március 11-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2015. március 9-i ülésén elfogadott, „A 2015. évi éves növekedési jelentés és közös foglalkoztatási jelentés: a foglalkoztatás- és szociálpolitikákra vonatkozó politikai iránymutatás” című tanácsi következtetésekre[2],

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2015. július 8-i álláspontjára[3],

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 3/2015. számú, „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentésére,

–  tekintettel a European Social Policy Network (ESPN) „A tartósan munkanélküli személyek integrált támogatása: tanulmány a nemzeti szakpolitikákról (2015)” című jelentésére,

–  tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló, a Tanácshoz intézett kérdésre (O-000121/2015 – B8-1102/2015),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gazdasági válság és annak következményei miatt 2007 óta megkétszereződött a tartósan munkanélküliek száma, és immár ebbe a kategóriába tartozik a munkanélküliek fele: több mint 12 millió fő, vagyis az EU aktív lakosainak 5%-a; mivel 2014-ben a tartós munkanélküliek több mint 60%-a már legalább két egymást követő évben munkanélküli volt;

B.  mivel a tagállamok között jelentős különbségek vannak a tartós munkanélküliség tekintetében, az ausztriai 1,5%-tól a görögországi 19,5%-ig; mivel Olaszországban, Portugáliában, Szlovákiában, Horvátországban, Spanyolországban és Görögországban a legmagasabb a tartós munkanélküliség aránya; mivel feltétlenül fel kell gyorsítani a gazdasági fellendülést, amely jelenleg nem elég dinamikus ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a strukturális munkanélküliség arányának magas szintjét;

C.  mivel az adatgyűjtéssel kapcsolatos módszertani hiányosságok, valamint az, hogy a tartósan munkanélküliek jelentős részét nem veszik nyilvántartásba, azt jelenti, hogy a hivatalos statisztikák alábecsülik a helyzet súlyosságát;

D.  mivel a tartós munkanélküliség gyakran vezet szegénységhez, egyenlőtlenségekhez és társadalmi kirekesztettséghez, valamint aránytalanul nagy mértékben sújtja a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő veszélyeztetett személyeket;

E.  mivel a tartós munkanélküliség fokozatosan eltávolítja az embereket a munkaerőpiactól, hiszen kopnak a készségeik és a szakmai kapcsolataik, elveszítik a munka ritmusát, és ez a társadalomtól való elszakadás, az otthoni feszültségek és az elidegenedés érzésének egymást erősítő hatásaihoz vezet; mivel a sikertelen próbálkozások után évente minden ötödik tartósan munkanélküli személy felhagy az álláskereséssel és inaktív státuszúvá válik;

F.  mivel a tartós munkanélküliség következményei különösen súlyosak az aktív kereső nélküli háztartásokban, és gyakran alacsony iskolázottságot, a munka világától való elszakadást, fokozott mentális és egészségi problémákat, illetve társadalmi kirekesztettséget eredményeznek, a legsúlyosabb esetekben pedig egyik generációról a másikra száll a szegénység;

G.  a tartós munkanélküliség gyakran hosszú távú negatív következményekkel jár a foglalkoztatási kilátásokra, a szakmai pályafutás alakulására, valamint a bérprofilra és a nyugdíjra nézve („maradandó hatások”);

H.  mivel a tartós munkanélküliség hatalmas társadalmi költségekkel jár a képzett munkaerő kihasználatlansága és a fokozott szociális kiadások miatt, és ezenfelül pénzben ki nem fejezhető károkat is okoz azzal, hogy az érintett emberek elveszítik önbizalmukat és nem tudják kiaknázni saját lehetőségeiket, illetve azzal, hogy csorbul a társadalmi kohézió;

I.  mivel a tartós munkanélküliség folyamatosan magas szintje azzal a veszéllyel jár, hogy nem sikerül elérni az Európa 2020 kiemelt céljait, nevezetesen azt, hogy a 20 és 64 év közöttiek 75%-a foglalkoztatott legyen, és legalább 20 millióval kevesebben legyenek szegénységben vagy a szegénység kockázatának kitéve, illetve társadalmi kirekesztettségben;

J.  mivel a munkahely elvesztése esetén a készségek fenntartása, valamint a jövőbeni igényekhez előre igazodó oktatás, képzés és átképzés fontos elemei a tartós munkanélküliség elkerülésének és orvoslásának;

K.  mivel ez az ajánlás hasonlít az ifjúsági garanciára; mivel tanulni kell az ifjúsági garancia végrehajtása kapcsán leszűrhető kezdeti tapasztalatokból;

1.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy tanácsi ajánlásra tesz javaslatot a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációja témájában; hangsúlyozza, hogy a javaslat korábbi benyújtása és Tanács általi elfogadása részben megelőzhette volna a tartós munkanélküliség ma tapasztalható szintjének kialakulását; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy tanácsi ajánlás nem feltétlenül lesz elegendő a tartósan munkanélküli személyek helyzetének gyors orvoslásához, és sürgeti a tagállamokat, hogy minél hamarabb érjenek el eredményeket e téren;

2.  támogatja a javaslat három fő elemét, vagyis (1) a tartósan munkanélküli személyek valamelyik foglalkoztatási szolgálatnál való nyilvántartásba vételének kiterjesztését, a teljes körű nyilvántartásra törekedve, (2) a tartósan munkanélküli személyek egyedi képességeinek, szükségleteinek és munkahely-preferenciáinak értékelését már a munkanélküliség 18. hónapjának elérését megelőzően, valamint (3) a tartósan munkanélküli személyek és az érintett szolgálatok közötti személyre szabott, kiegyensúlyozott és közérthető munkaerő-piaci integrációs megállapodás felkínálását legkésőbb a munkanélküliség 18. hónapjának elérésekor; hangsúlyozza azonban, hogy az egyedi értékelésnek a munkanélküliség 12. hónapjának elérését megelőzően kell megtörténnie annak érdekében, hogy a munkanélküliség 18. hónapjának elérése előtt létrejöhessen egy munkaerő-piaci integrációs megállapodás; ragaszkodik hozzá, hogy a három lépésből álló megközelítés adott esetben nem zárhatja ki a folyamatból a nem állami szereplőket, például a tartósan munkanélküli személyekkel dolgozó nem kormányzati szervezeteket;

3.  hangsúlyozza, hogy valamennyi tartósan munkanélküli személyt, ideértve a nyilvántartásban nem szereplőket is segíteni kell, nem csupán a legalább 18 hónapja munkanélkülieket; különösen fontosnak tartja, hogy a rövid távú (12 hónapnál rövidebb ideje tartó) munkanélküliséggel és a fiatalok munkanélküliségével kapcsolatos tagállami szakpolitikák (ideértve az ifjúsági garanciát is) teljes mértékben illeszkedjenek a tartós munkanélküliséget kezelő politikákhoz;

4.  egyetért a tartósan munkanélküli személyek reintegrációjában érintett valamennyi fél (ideértve adott esetben a civil társadalmi szervezeteket is) közötti szoros együttműködés és hatékony koordináció szorgalmazásával, valamint olyan egyablakos ügyintézési helyek kialakításával, ahol a munkanélkülivel egyetlen professzionális ügyintéző foglalkozik (egyetlen kapcsolattartó pont), és a reintegráció érdekében tett erőfeszítést nem zavarja meg semmi akkor sem, ha a munkanélküli személy más támogatási rendszerbe kerül át;

5.  hangsúlyozza, hogy egyedi megközelítésre van szükség a tartósan munkanélküli személyek képességeinek és szükségleteinek a munkaerő-piaci integrációt célzó értékelésekor, amely tiszteletben tartja meglévő jogaikat és figyelembe veszi szélesebb körű személyes helyzetüket, és az ehhez kapcsolódó valamennyi szükségletet; hangsúlyozza, hogy elegendő számú és magasan képzett személyzetre van szükség, amely képes egyedi megközelítést alkalmazni annak ellenére, hogy a tartósan munkanélküli személyek rendkívül heterogén csoportot alkotnak;

6.  megjegyzi, hogy az ajánlás bevezetné az írásos és közérthető, a munkanélküli személlyel szemben méltányos, személyes képzettségeit és munkavállalói jogait tiszteletben tartó munkaerő-piaci integrációs megállapodást, amely egyaránt rögzíti a munkanélküli személy és az ügyintéző által képviselt hatóságok jogait és kötelezettségeit, ezáltal világossá téve, hogy az érintett felek mit várhatnak el egymástól; szorgalmazza, hogy ezt a megállapodást rendszeresen tegyék naprakésszé;

7.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy a tartósan munkanélküli személyek reintegrációját célzó valamennyi program illeszkedjen a munkaerőpiac igényeihez, és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kerüljön kialakításra; felszólítja a tagállamokat, hogy – többek között a vállalati társadalmi felelősségvállalás szellemében – motiválják a munkaadókat arra, hogy aktívan kínálják fel az újonnan létrehozott álláshelyeket a tartósan munkanélküli személyek számára, és szükség esetén nevezzenek ki mentorokat a tartósan munkanélküli személyek zökkenőmentes munkahelyi beilleszkedésének elősegítése céljából; felkéri a tagállamok foglalkoztatási szolgálatait, hogy támogassák a kkv-kat az ilyen mentorálási tevékenységek elősegítésével; emlékeztet rá, hogy a sikeres munkaerő-piaci integráció érdekében a tartósan munkanélküli személyeknek nem csupán munkára van szükségük, hanem átfogó tanácsadásra és felkészítésre is;

8.  felkéri a tagállamokat, hogy a tartós munkanélküliséggel szembeni nemzeti politikáik céljaira az elsősorban az Európai Szociális Alapon keresztül folyósított uniós támogatásokat egészítsék ki megfelelő nemzeti forrásokkal; hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok (különösen a gazdasági kiigazítási program alá tartozó tagállamok) által tapasztalt költségvetési korlátok nem akadályozhatják meg az ajánlás gyors végrehajtását; felkéri a Bizottságot annak feltárására, hogy miként lehet gyors uniós finanszírozáshoz jutni, és lehetőség szerint további forrásokat is mobilizálni, ahogyan ez az Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés esetében is történt; hangsúlyozza, hogy bizonyos tagállamokban megfelelő finanszírozást kell fordítani a foglalkoztatási szolgálatok adminisztratív kapacitásainak megerősítésére;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak értékelésére, hogy miként lehet támogatni olyan konkrét munkahelyi képzési programokat, valamint üzleti fejlesztési és beruházási terveket, amelyek fenntartható és minőségi munkahelyeket hoztak létre tartósan munkanélküli személyek számára;

10.  hangsúlyozza, hogy az ajánlás hatékony végrehajtásához szoros együttműködésre van szükség a Bizottság és a tagállamok között, illetve nemzeti szinten az (ágazati) szociális partnerek, a munkanélkülieket képviselő civil társadalmi szervezetek, a helyi és regionális hatóságok, az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok, a szociális és egészségügyi szolgáltatók, a helyi és regionális oktatási és képzési intézmények között, ahogyan fontos a munkáltatók aktív részvétele is annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni a vállalkozások igényeit és szükségleteit;

11.  emlékeztet a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatról szóló álláspontjára, amely ragaszkodik olyan konkrét intézkedések meghozásához, amelyek a Szerződések tiszteletben tartása mellett védik a tartósan munkanélküli személyeket a társadalmi kirekesztettségtől, és újból integrálják őket a munkaerőpiacba;

12.  felkéri a tagállamokat, hogy a tartós munkanélküliség visszaszorítását célzó nemzeti megközelítésük kialakításakor vegyék tekintetbe a regionális különbségeket, ideértve a városi és a vidéki területek közötti különbségeket is;

13.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy az európai szemeszter és a Foglalkoztatási Bizottság révén legyen biztosítva az ajánlás végrehajtásának multilaterális felügyelete; ragaszkodik hozzá, hogy az ellenőrzés legyen mélyreható, és szükség esetén az adott tagállam országspecifikus ajánlásaiban is szerepeljenek ezzel kapcsolatos utasítások; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a magas szintű tartós munkanélküliséggel küzdő tagállamok és a (tartósan) munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációja terén sikeres tagállamok közötti kapcsolatfelvételt, illetve az egymástól való tanulást lehetővé tevő folyamatokat;

14.  felkéri a foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős minisztereket, hogy az ajánlással kapcsolatos megállapodás kialakítása előtt vegyék figyelembe az Európai Parlament álláspontját;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068
• [2]  6147/15 sz. tanácsi dokumentum
• [3]  P8_TA(2015)0261.