Eljárás : 2015/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1356/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-1356/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 17/12/2015 - 9.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0474

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 155kWORD 85k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1348/2015
9.12.2015
PE573.398v01-00
 
B8-1356/2015

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))


Lola Sánchez Caldentey, Marie-Christine Vergiat, Eleonora Forenza, Barbara Spinelli, Patrick Le Hyaric, Matt Carthy, Martina Anderson, Lynn Boylan, Liadh Ní Riada, Malin Björk, Jiří Maštálka, Estefanía Torres Martínez, Xabier Benito Ziluaga, Miguel Urbán Crespo, Tania González Peñas, Kateřina Konečná a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))  
B8-1356/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, valamint annak a demokráciáról és az emberi jogokról szóló záradékára,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

–  tekintettel Burundi alkotmányára és különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárhelyettesének, Jan Eliassonnak, az Afrikai Unió elnökének, Nkosazana Dlamini-Zumának, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Federica Mogherininek Burundiról szóló, 2015. november 12-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1951-es Genfi Egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) burundi misszióinak beszámolóira és a Burundival kapcsolatos kiemelt cselekvési területeire, különösen az éhínség és az alultápláltság elleni küzdelmet illetően,

–  tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208., a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét meghatározó cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Burundi a világ egyik legkevésbé fejlett országa; mivel 10,6 millió lakosának közel fele (45%-a) 15 éves vagy fiatalabb (és az 5 év alatti gyermekek a lakosság 19,9%-át teszik ki); mivel Burundi az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) humán fejlettségi mutatója szerint 2013 és 2014 között két hellyel, a 178.-ról a 180.-ra szorult vissza; mivel Burundiban ötből négy ember kevesebb mint napi 1,25 dollárból él, és mivel a lakosság 66,9%-a a szegénységi küszöb alatt tengődik;

B.  mivel a 2006. évi békemegállapodás egy 13 évig tartó és legalább 300 000 ember halálát okozó konfliktusnak vetett véget;

C.  mivel a 2013–2015 közötti időszak kulcsfontosságú politikai fejleménye a 2015. július 21-én tartott elnökválasztás volt, amelyen Pierre Nkurunziza elnök harmadik mandátumát nyerte el; mivel ez sérti az arushai megállapodásokat, amelyek kimondják, hogy „a köztársasági elnököt öt évre választják, amely megbízatás egy alkalommal megújítható”, és hogy „senki sem töltheti be az elnöki tisztséget kettőnél több cikluson keresztül” (a 7. cikk (3) bekezdése); mivel erősödik az ellenzéki pártokkal szembeni fellépés; mivel ezért az Afrikai Unió (AU) megtagadta, hogy megfigyelőket küldjön a választásokra, az Unió felfüggesztette a Burundiba indítandó választási megfigyelő misszióját, és a burundi ellenzék a választások bojkottálása mellett döntött;

D.  mivel Nkurunziza elnök harmadszori jelölése, majd 2015. július 21-i újraválasztása a polgárháború vége óta a legsúlyosabb politikai válságba sodorta az országot; mivel az ENSZ szerint 2015 áprilisa óta legalább 250 ember vesztette életét, ezrek sebesültek meg és több mint 200 000 kényszerült lakóhelye elhagyására;

E.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR) és más emberi jogi szervezetek szerint az országban mind a választás előtt, mind az azt követő időszakban különösen a nem kormányzati szervezetek, ellenzéki aktivisták, emberi jogi jogvédők és újságírók ellen irányuló, politikai indíttatású emberi jogi jogsértésekre, emberi jogi visszaélésekre és erőszakos cselekményekre került sor; mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy e cselekmények többnyire, de nem kizárólag állami intézményekhez kötődnek; mivel Burundi stabilitásáért és a lakosság védelméért – a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megfelelő tiszteletben tartása mellett – elsősorban a burundi kormány felel;

F.  mivel a Kelet-Afrikai Közösség (EAC) nevében eljáró Yoweri Museveni ugandai elnök az AU, az EU és az ENSZ teljes körű támogatását élvezve erőfeszítéseket tesz a közvetítésre annak érdekében, hogy elősegítse a burundi válság konszenzusos és békés megoldását célzó, Burundin belüli párbeszédet;

1.  rendkívül aggasztónak találja a burundi helyzetet, és hangsúlyozza, hogy az a régió egészére nézve katasztrofális következményekkel járhat; felszólít a Nagy-tavak régiója biztonsági, stabilitási és fejlesztési paktumának, valamint a Nagy-tavak régióján belüli megnemtámadási és kölcsönös védelmi jegyzőkönyv betartására;

2.  elítéli a közelmúltbeli erőszakos támadásokat és az emberi jogi jogsértések és visszaélések eseteinek elszaporodását, ideértve a gyilkosságokat, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, az emberek testi épségének megsértését, a kínzást és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az önkényes letartóztatásokat és a jogellenes fogva tartásokat, a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését, valamint a büntetlenség általános elterjedtségét;

3.  követeli az erőszak, az emberi jogi visszaélések és a civil társadalom és az ellenzék politikai megfélemlítésének azonnali beszüntetését, valamint a nemzetközi jogot és az emberi jogokat szigorúan betartva a politikai pártokhoz kötődő fegyveres csoportok haladéktalan leszerelését;

4.  különösen fájlalja, hogy a Burundiban tevékenykedő fegyveres csoportokon belül sok a fiatal, és ezért kéri a nemzetközi közösséget, hogy fordítson különös figyelmet újrabeilleszkedésük támogatására és a békés politikai folyamatban való részvételük elősegítésére;

5.  kéri, hogy valamennyi burundi fél tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely veszélyeztetné az ország békéjét és biztonságát; határozottan elítél minden olyan nyilvános nyilatkozatot, amelynek célja, hogy erőszakra vagy gyűlöletre uszítson a burundi társadalom különböző csoportjai ellen, mivel ezek súlyosbíthatják a jelenlegi feszültségeket, továbbá felhívja valamennyi szereplőt, hogy tartózkodjon az ilyen nyilatkozatoktól;

6.  nyomatékosan felszólítja a konfliktus minden résztvevőjét, hogy teremtse meg a bizalom helyreállításához és a nemzeti egység előmozdításához szükséges feltételeket, továbbá kéri az inkluzív és átlátható, a kormányt, az ellenzéki pártokat és a civil társadalom képviselőit is magában foglaló nemzeti szintű párbeszéd azonnali folytatását;

7.  hangsúlyozza, hogy ennek a tartós béke, biztonság és stabilitás elérését és a demokrácia és a jogállamiság helyreállítását célzó, a burundi polgárok érdekét szolgáló párbeszédnek az arushai megállapodáson és a burundi alkotmányon kell alapulnia;

8.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a válság kezdete óta számos halálos áldozatról és súlyos emberi jogi jogsértésről érkeztek beszámolók; nyomatékosan felszólítja a burundi hatóságokat, hogy alaposan és gyorsan vizsgálják ki a bűncselekmények körülményeit és indítékait, valamint biztosítsák, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák; ismételten hangsúlyozza, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elkövetői nem maradhatnak büntetlenül;

9.  mélységes aggodalmának ad hangot a burundi lakosság egészének gazdasági és szociális helyzete miatt, különös tekintettel a menekültekre és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyekre, akiknek a száma az ország belső biztonsági problémái és a szomszédos országokban tapasztalható feszültségek révén tovább emelkedik; ismételten támogatásáról biztosítja a helyszínen működő valamennyi humanitárius szervezetet, valamint a szomszédos befogadó országokat; kéri, hogy a nemzetközi közösség és a humanitárius ügynökségek továbbra is nyújtsanak segítséget mindazoknak, akik a konfliktus következtében menekültekké váltak vagy lakóhelyük elhagyására kényszerültek; üdvözli az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy fokozza a lakosság azonnali szükségleteinek kielégítését célzó pénzügyi támogatást és humanitárius segítséget;

10.  kéri a nem kormányzati szervezetekről szóló jogszabálytervezet felülvizsgálatát annak érdekében, hogy összhangba kerüljön a nemzetközi normákkal és Burundi kötelezettségeivel, valamint hogy nyújtsanak biztosítékokat a békés tüntetéshez való jog fenntartására és arra, hogy az ország biztonsági és védelmi erői csak arányos mértékben alkalmaznak erőszakot; kéri a tíz emberi jogi szervezet tevékenységét ideiglenesen felfüggesztő 530/1597. számú rendelet hatályon kívül helyezését, és bankszámláik befagyasztásának azonnali feloldását annak érdekében, hogy e szervezetek szabadon folytathassák tevékenységeiket; sajnálatát fejezi ki Pierre Claver Mbonimpa helyzete miatt (az emberi jogi aktivistát 2014-ben tartóztatták le, mivel kifogásolta, hogy fiatal burundiakat fegyverrel látnak el és a Kongói Demokratikus Köztársaságba küldik őket katonai kiképzésre), akit 2015. augusztus 3-án Bujumburában több lövéssel súlyosan megsebesítettek, és akinek fiát és vejét 2015 októberében megölték;

11.  úgy véli, hogy a jelenlegi válságot csak nemzeti és regionális szintű politikai párbeszéd útján lehet orvosolni, és semmilyen körülmények között sem szabad ürügyként felhasználni a régióban végrehajtott újabb katonai beavatkozáshoz; megjegyzi, hogy az Unió a megállapodás alapvető elemei – különösen az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság – megsértésének kivizsgálása céljából kérte a Cotonoui Megállapodás 96. cikke alapján konzultációk megindítását, és hogy e konzultációk 2015. december 8-án megkezdődnek;

12.  nyomatékosan kéri a Nemzetközi Büntetőbíróságot (NBB) és a nemzetközi emberi jogi szervezeteket, hogy továbbra is kísérjék szoros figyelemmel a helyzetet a vallomások és a vonatkozó bizonyítékok begyűjtése érdekében;

13.  különösen aggasztónak találja a burundi LMBTI személyek drámai mértékű megkülönböztetését és kriminalizációját; ismételten hangsúlyozza, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás az egyén magánélethez való jogának körébe tartozik, amelyet olyan nemzetközi emberi jogi előírások biztosítanak, amelyek szerint az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét fenn kell tartani, és biztosítani kell a szólásszabadságot; ezért felszólítja a burundi nemzetgyűlést és a kormányt, hogy helyezzék hatályon kívül a büntető törvénykönyv LMBTI személyeket hátrányosan megkülönböztető cikkeit;

14.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy szabadítsák fel a Nagy-tavak régióján belüli humanitárius válság kezeléséhez szükséges pénzeszközöket, szorosan működjenek együtt az ENSZ szerveivel és növeljék a hivatalos fejlesztési támogatást a nemzetközileg elfogadott fejlesztéshatékonysági elveknek megfelelően annak érdekében, hogy kezeljék a szegénység, az egyenlőtlenség és a krónikus alultápláltság kiváltó okait, és megvalósítsák a nemrégiben elfogadott fenntartható fejlődési célokat;

15.  úgy véli, hogy Burundi problémái csak annak révén oldhatók meg, hogy valamennyi polgár számára egyenlő jogokat biztosítanak, kiküszöbölik a termékeny mezőgazdasági földterületek feletti ellenőrzéssel, a munkanélküliséggel és a szegénységgel kapcsolatos vitákat, fellépnek a korrupció, a szegénység, a gazdasági egyenlőtlenségek és a diszkrimináció ellen, biztosítják a vállalkozások elszámoltathatóságát és a környezetvédelmi és szociális normáknak és emberi jogoknak való megfelelését egy olyan, szabad, demokratikus és stabil állam létrehozása érdekében, amelyben növelhető az emberek méltósága;

16.  úgy véli, hogy a az ország természeti erőforrásaihoz való lakossági hozzáférés hiánya, a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek, a fokozódó munkanélküliség, a romló szociális körülmények és az elszegényedés akadályozzák a stabilitást, és a közeljövőben ezek kezelésére kell összpontosítani;

17.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a Burundival szembeni valamennyi fellépésük során ténylegesen kövessék a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét annak biztosítása érdekében, hogy fellépéseiket megfelelően összehangolják, és ne veszélyeztessék a szegénység csökkentésére és a fenntartható fejlesztési célokra irányuló célkitűzéseket;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az AKCS–EU Tanácsnak, a Kelet-Afrikai Közösségnek és tagállamai kormányainak, az Afrikai Unió intézményeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1)

HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat