Eljárás : 2015/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1357/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-1357/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 17/12/2015 - 9.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0474

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 270kWORD 88k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1348/2015
9.12.2015
PE573.400v01-00
 
B8-1357/2015

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))


Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Piernicola Pedicini, Laura Agea az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))  
B8-1357/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel Burundi 2005. évi alkotmányára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárhelyettesének, Jan Eliassonnak, az Afrikai Unió elnökének, Nkosazana Dlamini-Zumának, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Federica Mogherininek Burundiról szóló, 2015. november 12-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió által a Béke- és Biztonsági Tanács 2015. június 13-án rendezett 515., állam- és kormányfői szintű ülése alkalmával elfogadott, Burundiról szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a Kelet-afrikai Közösség által az államfők 2015. július 6-i, harmadik csúcsértekezletén elfogadott, a burundi helyzetről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a burundi helyzetről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek a burundi elnökválasztást követően az Unió nevében tett, 2015. július 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, Burundiról szóló, 2015. augusztus 20-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az afrikai Nagy-tavak régióval foglalkozó nemzetközi küldöttekből és képviselőkből álló csoport 2015. augusztus 28-i, a burundi helyzetről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (KKBP) 2015/1763 tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a Cotonoui Partnerségi Megállapodás 96. cikke alapján Burundival folytatandó konzultációk megkezdéséről szóló, 2015. október 9-i bizottsági közleményre (COM(2015)0500),

–  tekintettel az Unió burundi küldöttségének a burundi politikai és biztonsági válságról szóló, 2015. október 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a burundi parlamenti és elnökválasztásokat 2015. június 29-én, illetve július 21-én megtartották, annak ellenére, hogy 17 ellenzéki csoport bojkottálta a választást, az Afrikai Unió és az EU visszahívta választási megfigyelőit, valamint a nemzetközi közösség úgy nyilatkozott, hogy a szabad és tisztességes választások feltételei nem adottak;

B.  mivel Pierre Nkurunzizát a szavazatok 69,4%-ával harmadszorra is megválasztották burundi elnökének, és a kormánypárt a nemzetgyűlés 100 helyéből 77-et szerzett meg;

C.  mivel Pierre Nkurunziza burundi elnök harmadik ciklusra való megválasztása sérti mind a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó 2000. augusztus 28-i arushai megállapodást – és különösen a demokráciáról és a jó kormányzásról szóló II. jegyzőkönyve 7. cikkének (3) bekezdését –, mind pedig a burundi alkotmányt és különösen annak 96. cikkét, amely kimondja, hogy az elnököt „öt évre választják, amely megbízatás csak egy alkalommal újítható meg. Senki sem töltheti be az elnöki tisztséget kettőnél több cikluson keresztül”;

D.  mivel a választásokat bojkottáló civil társadalmi szervezetek és ellenzéki pártok az Imbonerakure (a CNDD-FDD kormánypárt ifjúsági milíciája) általi erőszakra és megfélemlítésre, az állami intézmények elfogultságára, a burundi országos választási bizottság (CENI) függetlenségének hiányára és a választási folyamat inkluzív jellegének leszűkítését célzó kormányzati stratégiára panaszkodtak;

E.  mivel az ENSZ burundi választási megfigyelő missziója (MENUB) kijelentette, hogy az általános választási környezet nem vezetett inkluzív, szabad és hiteles választási folyamathoz;

F.  mivel a burundi kormány figyelmen kívül hagyta az Afrikai Unió és a Kelet-afrikai Közösség (EAC) által 2015. június 13-án, illetve 2015. július 6-án elfogadott határozatokat és ajánlásokat, amelyek teljes körű végrehajtása előkészítette volna a terepet a hiteles és az egész társadalom részvételével zajló választásokhoz;

G.  mivel Nkurunziza elnök harmadszori jelöltsége és újraválasztása az országon belüli erőszak terjedését maga után vonó, súlyos politikai válságba sodorta az országot; mivel a válság következtében több mint 240 ember vesztette életét, ezrek sérültek meg, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentései szerint több mint 200 000 burundi menekült a szomszédos országokba;

H.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR) és más emberi jogi szervezetek szerint az országban mind a választás előtt, mind az azt követő időszakban különösen az ellenzéki aktivisták, emberi jogi jogvédők és újságírók – többek között Pierre Claver Mbonimpa – ellen irányuló, politikai indíttatású emberi jogi jogsértésekre, emberi jogi visszaélésekre és erőszakra és erőszakos cselekményekre került sor; mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy ezek többnyire, de nem kizárólag állami intézményekhez kötődnek; mivel Burundi biztonságáért és a burundi lakosság védelméért – a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megfelelő tiszteletben tartása mellett – elsősorban a burundi kormány felel;

I.  mivel a szomszédos országokban tartózkodó burundi menekültek humanitárius vészhelyzetet okoztak Ruandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Tanzániában, ahol kolerajárvány kitöréséről érkeztek jelentések;

J.  mivel az Afrikai Unió rávilágított arra, hogy a jelenlegi válság katasztrofális következményekkel járhat, ha nem sikerül békés úton rendezni, minthogy a biztonsági feltételek és az instabilitás átgyűrűzhet a szomszédos országokba, ami súlyos fenyegetést jelent az egész régió számára;

K.  mivel a Tanács 2015. október 1-jén négy személlyel kapcsolatban mozgásuk korlátozásáról és pénzeszközeik befagyasztásáról határozott, mivel tetteikkel veszélyeztetik a demokráciát, illetve erőszakos cselekményekkel, elnyomással, illetve az erőszak szításával, az emberi jogokat súlyosan megsértve akadályozzák a jelenlegi burundi válság politikai rendezését; mivel az Afrikai Unió és az Egyesült Államok hasonló intézkedéseket fogadott el;

L.  mivel az Unió 2015. október 26-án konzultációkat kezdeményezett Burundival az EU–AKCS partnerségi megállapodás 96. cikkével összhangban, amely erre a megállapodás alapvető elemeinek – nevezetesen az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság – megsértése esetén biztosít lehetőséget; mivel az említett konzultációk 2015. december 8-án megkezdődtek;

M.  mivel a burundi hatóságok az 530/1597. számú rendelettel felfüggesztették tíz emberi jogi szervezet (nevezetesen az ACAT–Burundi, az APRODH, az AMINA, a FOCODE, a FORSC, a Fontaine–ISOKO, a Maison Shalom, a PARCEM, az RCP és az SPPDF) tevékenységét, és befagyasztották bankszámláikat;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a jelenlegi burundi válság, a fokozódó erőszak és az ország egyre romló humanitárius helyzete miatt; határozottan elítél minden erőszakos cselekményt, megfélemlítést, elnyomást, az emberi jogok megsértését és az alkotmánnyal való, bármely fél által elkövetett visszaéléseket;

2.  felszólítja valamennyi burundi szereplőt, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést a párbeszéd feltételeinek helyreállítása céljából egy, az arushai megállapodáson alapuló, Burundin belüli folyamat révén elérendő, tartós és inkluzív politikai megoldás megtalálása érdekében; emlékeztet arra, hogy a civil társadalom jelentős szerepet játszik e párbeszédben;

3.  nyomatékosan felhívja valamennyi érdekelt felet és politikai vezetőt, hogy álljanak ki minden olyan tevékenység ellen, amelynek célja az emberi jogok megsértésére vagy erőszakra való felbujtás vagy annak elkövetése, minthogy a válságra békés és politikai megoldást kell találni;

4.  követeli az erőszak, az emberi jogi visszaélések és az ellenzék politikai megfélemlítésének azonnali beszüntetését, valamint a nemzetközi jogot és az emberi jogokat szigorúan betartva a politikai pártokhoz kötődő fegyveres csoportok haladéktalan leszerelését;

5.  rámutat, hogy a Burundiban tevékenykedő fegyveres csoportokon belül sok a fiatal, és kéri a nemzetközi közösséget, hogy fordítson különös figyelmet beilleszkedésükre és a békés politikai folyamatban való részvételük elősegítésére;

6.  határozottan elítéli az etnikai hovatartozással való mindennemű, a kormány vagy az ellenzék általi manipulációt, és különösen minden olyan megszólalást, amely a 1994-es ruandai népirtás nyelvezetét idézi; felszólítja az összes politikai szereplőt, hogy tartózkodjon minden olyan nyilatkozattól, amely erőszakra vagy gyűlöletre bátoríthat a burundi társadalom különböző csoportjai ellen;

7.  támogatja a Kelet-afrikai Közösség, az Afrikai Unió és az ENSZ arra irányuló közvetítési erőfeszítéseit, hogy a megosztó kérdésekben javítsa a politikai párbeszédet;

8.  emlékezteti a burundi hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy az ország területén belül biztosítsák a biztonságot, és a burundi alkotmányban, az afrikai emberek és népek jogainak chartájában és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökben foglaltak szerint garantálják az emberi jogokat, a polgári és politikai jogokat és az alapvető szabadságokat;

9.  emlékeztet arra, hogy Burundinak a Cotonoui Megállapodás szerződő feleként be kell tartania a megállapodás valamennyi rendelkezését, ideértve azokat is, amelyek a 8. és 9. cikkel kapcsolatosak, és a politikai párbeszédre és az emberi jogok és alapvető szabadságok, az alapvető szociális jogok és a demokrácia tiszteletben tartására vonatkoznak; üdvözli az Unió azon döntését, hogy konzultációk megkezdését kéri az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság megsértése miatt, a Cotonoui Megállapodás 96. cikkében foglaltak értelmében;

10.  mélységes aggodalmának ad hangot a válság társadalmi- gazdasági, biztonsági és humanitárius kihatásai miatt az országban és az egész régióban, mivel ezzel veszélyeztetheti a regionális stabilitást, és az erőszak elharapózását és a fertőző betegségek továbbterjedését okozhatja;

11.  súlyos aggodalmának ad hangot a válság kezdete után hazájukat elhagyó burundi menekültek nehéz helyzete miatt; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy biztosítson számukra megfelelő humanitárius segítséget;

12.  kéri a burundi szenátust, hogy mielőbb hagyja jóvá a nemzetgyűlés által 2015. március 4-én egyhangúlag elfogadott új médiatörvényt, lehetővé téve annak kihirdetését és ratifikálását; felszólítja a burundi kormányt, hogy szüntesse meg a média-bűncselekmények büntethetőségét, és biztosítsa a média teljes körű szabadságát és függetlenségét;

13.  kéri a tíz emberi jogi szervezet tevékenységét ideiglenesen felfüggesztő 530/1597. számú rendelet hatályon kívül helyezését, és bankszámláik befagyasztásának azonnali feloldását annak érdekében, hogy e szervezetek szabadon folytathassák tevékenységeiket;

14.  követeli, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon a politikai és demokratikus jogaik gyakorlásáért letartóztatott személyeket, akik között a politikai ellenzék tagjai, újságírók és emberi jogi jogvédők is vannak;

15.  üdvözli, hogy az AU emberi jogi megfigyelőket és szakértőket vetett be az emberi jogi helyzet figyelemmel kísérésére, és hangsúlyozza a velük való együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy megkönnyítsék megbízatásuk teljesítését; felhívja emellett a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy saját joghatóságán belül vizsgálja ki az állítólagos emberi jogi jogsértéseket, amelyeket a jelenlegi válság során követtek el;

16.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Burundinak nyújtott támogatást a központi költségvetés támogatása helyett a civil társadalomnak pénzügyi támogatásának növelésére és elsősorban a humanitárius és társadalmi-gazdasági problémák orvoslására irányítsa át;

17.  kiemeli, hogy azokat, akik közvetlenül vagy közvetetten részt vettek az erőszakos cselekményekben és az emberi jogok megsértésében, egyénileg kell felelősségre vonni és bíróság elé állítani, elkerülve az embertelen és megalázó bánásmódot; támogatja az uniós utazási korlátozásokat és a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló intézkedéseket azon burundi személyek, szervezetek vagy szervek ellen, akik vagy amelyek részt vettek a nemzetközi emberi jogi normákat vagy a humanitárius jogszabályokat sértő cselekmények megtervezésében, irányításában vagy elkövetésében;

18.  megerősíti azon meggyőződését, hogy csak az arushai megállapodás és a burundi alkotmány tiszteletben tartásán alapuló párbeszéd és konszenzus fogja lehetővé tenni egy olyan, tartós politikai megoldás elérését, amely biztosítja a béke megőrzését és megszilárdítását, valamint megerősíti a demokráciát és a jogállamiságot;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az AKCS-EU Tanácsnak, a Bizottságnak, a burundi kormánynak, a Kelet-afrikai Közösség kormányainak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek, az Afrikai Uniónak, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.

(2)

HL L 257., 2015.10.2., 37. o.

Jogi nyilatkozat