ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a kölcsönös védelmi záradékról (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése)

13.1.2016 - (2015/3034(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Cristian Dan Preda, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Jacek Saryusz-Wolski, Elmar Brok, Andrej Plenković, Sandra Kalniete, Michèle Alliot-Marie, David McAllister, Tunne Kelam, Jaromír Štětina, Andrey Kovatchev, Lars Adaktusson, Gabrielius Landsbergis, Dubravka Šuica, Ramona Nicole Mănescu, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Fernando Ruas, Daniel Caspary, Alojz Peterle, Davor Ivo Stier, László Tőkés, Theodoros Zagorakis, Lorenzo Cesa, Dariusz Rosati, Francisco José Millán Mon, Tokia Saïfi, Ramón Luis Valcárcel Siso a PPE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0043/2016

B8-0043/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása a kölcsönös védelmi záradékról (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése)

(2015/3034(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére, és különösen annak 42. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (4) bekezdésére és 222. cikkére,

–  tekintettel 2012. november 22-i, „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, és különösen VII. fejezetének és 51. cikkének rendelkezéseire,

–  tekintettel a Francia Köztársaság elnökének 2015. november 16-án a francia Kongresszus előtt tett kijelentésére, miszerint Franciaország háborúban áll;

–  tekintettel az Európai Tanács védelemről és biztonságról szóló, 2013. december 19–20-án és 2015. június 25–26-án elfogadott következtetéseire;

–  tekintettel a (védelmi miniszterekből álló) Külügyek Tanácsa 2015. november 17-i találkozójának következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2015. november 13-án több terrorista támadásra került sor Párizsban, amelyek során legalább 130, 26 különböző országból származó ember vesztette életét;

B.  mivel a francia kormány hivatalosan kérte az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdése kölcsönös védelmi záradékának alkalmazását a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokat követően;

C.  mivel a 42. cikk (7) bekezdését a NATO 5. cikke uniós megfelelőjének kell tekinteni;

D.  mivel a tagállamok közötti szolidaritás, támogatás és kölcsönös segítségnyújtás, többek között az uniós források igénybevétele révén, az Európai Unió alapját képező értékek egyike;

E.  mivel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Unió egyik kiemelt célja, és a szolidaritás elvének érvényesítése mind belföldi, mind külföldi lépéseket szükségessé tesz;

F.  mivel a Szerződésekben foglalt biztonsági és védelmi struktúra nem került kialakításra; mivel a tagállamok feladata a biztonság és a védelem területén tett előrelépés megvalósítása az Unióban;

G.  mivel az Uniónak meg kell erősítenie együttműködését az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) annak érdekében, hogy a két rendszer keretei között kialakított biztonság- és védelempolitikákat egyre inkább összeegyeztethetővé tegye, különösen abban az esetben, ha egy tagállamot területe elleni fegyveres támadás ér, amelybe beleértendők a terrorista támadások is;

H.  mivel az uniós intézményeknek aktívabb szerepet kell játszaniuk a biztonsági és védelempolitika terén, és elő kell mozdítaniuk a Szerződések biztonság- és védelempolitikáról szóló rendelkezéseinek végrehajtását, többek között a NATO-nak az európai és a transzatlanti biztonság és védelem terén betöltött sajátos szerepére vonatkozóan; mivel az uniós intézményeknek támogatniuk kell a tagállamokat azon törekvéseikben, hogy ezeket a rendelkezéseket teljes mértékben végrehajtsák;

I.  mivel az EUSZ 42. cikkének állandó strukturált együttműködésről szóló (6) bekezdését kellene alkalmazni azon tagállamoknak, amelyek szoros együttműködést kívánnak folytatni egymással;

1.  nagy megelégedéssel üdvözli a Franciaország számára valamennyi tagállam által nyújtott egyöntetű és teljes támogatást; üdvözli, hogy valamennyi tagállam kész volt biztosítani minden szükséges támogatást és segítséget;

2.  emlékeztet arra, hogy a kölcsönös védelmi záradék első alkalommal került alkalmazásra; úgy véli, hogy a mostani eset precedensként szolgálhat a kölcsönös védelmi záradéknak az európai biztonság és védelem megerősítése érdekében történő jövőbeni alkalmazása során;

3.  mély elégedettséggel veszi tudomásul, hogy miután Franciaország a kölcsönös védelmi záradék alkalmazását kérte, további erőforrásokat bocsátottak rendelkezésre a terrorizmus elleni küzdelemben; ösztönzi a tagállamokat, hogy mindaddig tartsák fenn hozzájárulásaikat, amíg szükséges; üdvözli, hogy Franciaország katalizátor szerepet tölt be ebben a közös erőfeszítésben; ösztönzi az illetékes uniós intézményeket a szükséges támogatás nyújtására, illetve meghosszabbítására;

4.  úgy véli, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási záradék a Szerződéseknek megfelelő alkalmazása elsősorban politikai kérdés; hangsúlyozza, hogy amennyiben e záradékot alkalmazzák, az Európai Tanács és az Európai Parlament a megfelelő helyszínek a politikai vita lefolytatásához;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kölcsönös védelmi záradék szerinti segítségnyújtás és támogatás irányítása nem lehetséges – mint a jelen esetben – kétoldalú alapon valamennyi tagállam esetében, ezért kéri az Európai Tanácsot, hogy mozdítsa elő a kölcsönös védelmi záradék továbbfejlesztését, és erősítse a megfelelő uniós intézmények közreműködőként betöltött szerepét;

6.  kéri a tagállamokat, hogy teljes körűen éljenek az európai intézmények adta lehetőségekkel; megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett felhívásait a fenti célt szolgáló uniós eszközök és eljárások egyértelműsítése érdekében; a gyakorlati megvalósításra és útmutatásra vonatkozó javaslatokat vár, amelyek biztosítják a közös és hatékony válaszlépéseket abban az esetben, ha egy tagállam a közös védelmi záradék alkalmazását kéri;

7.  sajnálja azonban, hogy nem áll rendelkezésre elemzés vagy iránymutatás a kölcsönös védelmi záradék alkalmazásáról, amely a jelen esetben rögtönzött intézkedéseket, irányítást és együttműködést tett szükségessé;

8.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 222. cikkének szolidaritási záradéka lehetővé teszi, hogy az összes vonatkozó uniós eszközt Franciaország és a terrorizmus elleni küzdelemben közvetlenül érintett többi tagállam rendelkezésére bocsássák;

9.  meggyőződése, hogy a tagállamokban és uniós szinten meglévő kapacitásokra építve az Uniónak állandó polgári-katonai főhadiszállásra van szüksége, stratégiai és operatív szinten, és ennek a struktúrának stratégiai és operatív vészhelyzeti tervezés lenne a feladata, beleértve az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése és 42. cikke (2) bekezdése által előírt kollektív védelmet, valamint annak jövőbeni alkalmazását a NATO megfelelő struktúráival szorosan együttműködve;

10.  úgy véli, hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jelenlegi alkalmazása katalizátor szerepet tölthetne be a Szerződés összes biztonsággal és védelemmel kapcsolatos intézkedésében rejlő lehetőségek megvalósítása terén, aminek e bekezdés alkalmazásához hasonlóan kellene történnie;;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Egyesült Államok elnökének és az Egyesült Államok védelmi miniszterének.

• [1]  HL C 419., 2015.8.18., 138. o