ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdésében foglalt kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazásáról

14.1.2016 - (2015/3034(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Urmas Paet, Ilhan Kyuchyuk, Louis Michel, Jozo Radoš, Marietje Schaake, Pavel Telička, Johannes Cornelis van Baalen, Hilde Vautmans, Guy Verhofstadt, Ivo Vajgl az ALDE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0043/2016

B8-0058/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdésében foglalt kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazásáról

(2015/3034(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2004-es madridi terrortámadásra, a 2005-ös londoni terrortámadásra, az 2014-es brüsszeli terrortámadásra és a 2015-ös párizsi terrortámadásokra,

–  tekintettel a Francia Köztársaság elnökének a francia parlament együttes ülésén 2015. november 16-án elhangzott beszédére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére és annak 42. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 222. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló jelentésre, amelyet a 2008. december 11–12-i Európai Tanács jóváhagyott,

–  tekintettel „az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című 2012. november 22-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, és különösen VII. fejezetének és 51. cikkének rendelkezéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács védelemről és biztonságról szóló, 2013. december 19–20-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács védelemről és biztonságról szóló, 2015. december 25–26-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (védelmi miniszterek) 2015. november 16-i és 17-i, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini elnökletével megtartott ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU 2004 óta számos terrorcselekményt szenvedett el, amelyekben több száz ember vesztette életét és több ezren megsérültek;

B.  mivel az EU és polgárai elleni legutóbbi terrortámadást 2015. november 13-án követték el Párizsban, amelynek során 130 európai vesztette életét és 368-an sebesültek meg;

C.  mivel az EU-ban folyamatosan és egyre inkább nő a terrorista fenyegetettség, ami drámai változásokat indít meg az uniós polgárok szabadságai terén;

D.  mivel a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokra adott válaszként a francia kormány hivatalosan élt a kölcsönös segítségnyújtási záradékkal (az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkének (7) bekezdése);

E.  mivel a NATO Észak-atlanti Szerződésének V. cikkében rögzített kollektív védelem elve ugyanolyan súllyal kell rendelkezzen, mint az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése az EU számára;

F.  mivel a tagállamok közötti szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás, többek között az uniós források igénybevétele révén, az Európai Unió alapját képező értékek egyike;

G.  mivel a belbiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem prioritást jelent az EU számára; mivel közös stratégiára van szükség valamennyi tagállamra vonatkozóan;

H.  mivel az EU-nak és tagállamainak fel kell hagyniuk azzal, hogy saját biztonsági és védelmi stratégiájukat és képességeiket külső szereplőkre bízzák;

I.  mivel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének feladata, hogy az ilyen fontos kérdésekben koordináljon és kezdeményezően lépjen fel;

J.  mivel a Szerződésekben foglaltaknak megfelelő biztonsági és védelmi kapacitásépítés még megvalósításra vár; mivel az európai biztonsági és védelmi unió megvalósítása a tagállamok felelőssége; mivel egy európai biztonsági és védelmi unió megerősítené az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, következésképpen fejlesztené a további és hatékonyabb európai, transzatlanti és globális biztonságot és védelmet;

1.  teljes szolidaritását fejezi ki az EU-ban 2004 óta történt terrorista támadások áldozatai, azok családtagjai és barátai felé;

2.  elismeréssel és örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi tagállam egyhangúlag támogatásáról biztosította Franciaországot; örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi tagállam készen állt a teljes szükséges támogatás és segítség biztosítására;

3.  elégedetten veszi tudomásul további képességek rendelkezésre bocsátást a terrorizmus elleni küzdelemhez; felszólít minden tagállamot, hogy tartsák fenn feltétel nélküli és tartós támogatásukat; üdvözli Franciaország katalizátor szerepét ebben a közös erőfeszítésben;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a kölcsönös segítségnyújtási záradékra (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése) első alkalommal hivatkoztak, úgy véli, hogy a jelenlegi eset precedenst teremt e záradék jövőbeli alkalmazásához;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását nem proaktív módon az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vezette vagy koordinálta, ami a valódi európai válasz lehetőségének elszalasztását jelenti; emlékeztet rá, hogy sok az operatív akadály, és egyes uniós intézmények, különösen az Európai Tanács, nem töltik be segítő szerepüket, és nem használják ki teljes potenciáljukat azzal kapcsolatban, hogy a kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazására tekintettel egy kollektív és hatékony választ biztosítsanak;

6.  felszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az Európai Tanáccsal és a Bizottsággal szoros együttműködésben határozzák meg a kölcsönös segítségnyújtási záradék (42. cikk (7) bekezdés) hatálya alá tartozó vonatkozó uniós eszközöket és eljárásokat az ilyen műveletek összehangolására és vezetésére;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem léteznek a kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazására vonatkozó iránymutatások és elemzések, ami az ad hoc intézkedésekkel, ad hoc irányítással és ad hoc együttműködéssel jellemzett jelenlegi helyzethez vezetett;

8.  úgy véli, hogy a kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazása egyedülálló lehetőséget jelent egy erős és fenntartható európai biztonsági és védelmi unió alapjainak megteremtésére; úgy véli, hogy az EU csupán önálló biztonsági és védelmi képesség birtokában lesz felkészült, és áll majd készen a jelentős belső és a külső biztonsági fenyegetések és kihívások kezelésére;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, valamint az ENSZ főtitkárának.

• [1]  HL C 419., 2015.12.16., 138. o