Eljárás : 2015/3035(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0066/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0066/2016

Viták :

Szavazatok :

A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0020

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 344kWORD 157k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0050/2016
2016.01.14.
PE575.968v01-00
 
B8-0066/2016/rev.

a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett nyilatkozatról szóló vitát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az Európai Unió 2016. évi prioritásairól az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (2015/3035 (RSP))


Elena Valenciano, Pier Antonio Panzeri, Soraya Post, Liisa Jaakonsaari, Tibor Szanyi, Doru-Claudian Frunzulică az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió prioritásairól az ENSZ 2016. évi Emberi Jogi Tanácsában (2015/3035 (COD))  
B8-0066/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire, többek között a Gyermek Jogairól szóló Egyezményre és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) létrehozásáról szóló 60/251. számú határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az EU Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (EJT) szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a témával kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokat,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a durbani konferencia rasszizmussal, faji alapú megkülönböztetéssel, idegengyűlölettel és ehhez kapcsolódó erőszakkal szembeni 2001. évi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges előadójának a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenlegi formáiról szóló legutóbbi jelentésére és következtetéseire ,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ENSZ Közgyűléséhez benyújtott 2015. évi éves jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 2015. és 2016. évben több, az emberi jogok, a béke és a biztonság szempontjából jelentős évfordulót ünneplünk: az Egyesült Nemzetek Szervezete megalapításának 70. évfordulóját, a Polgári és Politikai jogok nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) 50. évfordulóját, a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozat (1986) 30. évfordulóját, illetve a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform (1995) 20. évfordulóját, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, mérföldkőnek számító határozata (2000) és a millenniumi fejlesztési célok (2000) 15. évfordulóját;

B.  mivel minden államnak kötelessége, hogy gondoskodjon az emberi jogok tiszteletben tartásáról, rassztól, származástól, nemtől vagy bőrszíntől függetlenül; megismételve ragaszkodását az emberi jogok oszthatatlanságához – legyenek azok polgári, gazdasági, társadalmi vagy kulturális jogok – amelyek kölcsönösen függnek egymástól; mivel ha bárkit megfosztanak ezektől a jogoktól, annak közvetlen és kedvezőtlen hatása van másokra; mivel minden állam kötelessége tiszteletben tartani lakosságának alapvető jogait, és konkrét intézkedéseket hozni e jogok nemzeti szintű előmozdítása érdekében, továbbá nemzetközi szinten együttműködni az emberi jogok valamennyi területen történő érvényesítése előtti akadályok megszüntetése érdekében;

C.  mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak részét képezi, és az európai egység és integritás egyik sarokköve;

D.  mivel az Unió harmadik országokkal kapcsolatos fellépéseit a Lisszaboni Szerződés 21. cikke vezérli, amely megerősíti az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát, és rendelkezik az emberi méltóságnak, az egyenlőség és a szolidaritás elveinek, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elveknek a tiszteletben tartásáról;

E.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartását érvényesíteni kell minden olyan politikai területen, amely a béke és a biztonság, a fejlesztési együttműködés, a migráció, a kereskedelem és beruházás, a humanitárius cselekvés, a klímaváltozás és a terrorizmus elleni küzdelem kérdéseit érinti, mivel ezek megoldása elválaszthatatlan az emberi jogok tiszteletben tartásától;

F.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT rendes ülései, a különmegbízottak kijelölése, rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés (UPR) mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó különleges eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

G.  mivel sajnálatos módon az Emberi Jogi Tanács néhány tagját az emberi jogok legsúlyosabb megsértőiként tartják számon és ők eddig kevés hajlandóságot mutattak, hogy együttműködjenek az ENSZ különleges eljárásaival és eleget tegyenek az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületei felé történő jelentéstételi kötelezettségeiknek;

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa

1.  üdvözli Choi Kyong-lim nagykövetnek az ENSZ Emberi Jogi Tanács 2016-os elnökévé történő kinevezését;

2.  üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ENSZ Közgyűléséhez benyújtandó éves, a 28., 29. és 30. üléséről szóló jelentését;

3.  megismétli álláspontját, amely szerint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjait azok közül az államok közül kellene megválasztani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, valamint a jogállamiságot és a demokráciát, továbbá sürgeti az ENSZ tagállamait, hogy azon államokat illetően, amelyeket be akarnak választani az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjai közé, alkalmazzanak az emberi jogok betartása terén nyújtott teljesítményen alapuló kritériumokat; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának néhány újonnan megválasztott tagállamában (például Szaúd-Arábiában) nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és hangsúlyozza, hogy meg kell védeni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa függetlenségét, biztosítandó, hogy hatékony és elfogulatlan módon tudja végezni feladatát; sajnálkozik amiatt, hogy egyes tagállamok nem hajlandóak az együttműködésre;

4.  megismétli, hogy támogatja a különleges eljárásokat és a megbízottak (például a különmegbízottak) független státuszát, amely lehetővé teszi számukra, hogy teljesen elfogulatlanul tehessenek eleget kötelességeiknek, és minden államot arra szólít fel, hogy működjenek együtt ezekkel az eljárásokkal;

5.  ismételten hangsúlyozza a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés jelentőségét, amelynek célja, hogy teljes képet adjon az emberi jogok helyzetéről valamennyi ENSZ-tagállamban, és megismétli, hogy támogatja a felülvizsgálat e második ciklusát, amelynek középpontjában az első ciklus során elfogadott ajánlások végrehajtása áll; ismételten felhív azonban az első ciklus alatt néhány tagállam által elutasított ajánlások újbóli vizsgálatára a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés folyamatának következő szakaszában;

6.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy érdekeltek széles köre, nevezetesen a civil társadalom, teljes mértékben részt vegyen a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés (UPR) folyamatában, és aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy szigorú korlátozások megakadályozták a civil társadalom részvételét az UPR folyamatában;

7.  felszólítja az Európai Uniót, hogy vegye figyelembe a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés ajánlásait az érintett országokkal folytatott uniós politikai párbeszédben, annak érdekében, hogy megtalálja az ajánlások érvényesítésének módját a nemzeti és regionális stratégiákon keresztül;

8.  üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának változási kezdeményezését, amelynek célja, hogy nyolc regionális központ létrehozásával fokozza és erősítse az ENSZ emberi jogi irodáinak jelenlétét, amelyek partnereikkel közvetlenül együttműködve figyelemmel kísérik és előmozdítják az emberi jogok tiszteletben tartását, hogy az emberi jogi mechanizmusokkal kapcsolatos ajánlások tényleges változásokhoz vezessenek;

Polgári és politikai jogok

9.  aggodalmának ad hangot azokkal az alkotmányt érintő változásokkal kapcsolatban, amelyekre bizonyos országokban sor került, és amelyek célja, hogy megváltoztassák az elnöki hivatali időre vonatkozó korlátozást, ami egyes esetekben a választással összefüggő erőszakos cselekményekhez vezetett; ismételten megerősíti, hogy a polgári és politikai jogok, például az egyéni és kollektív szólásszabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság tiszteletben tartása a demokratikus, toleráns és pluralisztikus társadalmak alapvető ismérve;

10.  megismétli, hogy a politikai vezetőknek a rendszeres időközönként megtartott, tisztességes választásokon az általános és egyenlő választójog alapján történő szabad megválasztása olyan alapvető jog, amelyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával (21. cikk (3) pont) és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával (25. cikk) összhangban minden állampolgár számára biztosítani kell; és ismételten leszögezi, hogy a szólásszabadság és a független, pluralisztikus társadalom számára kedvező légkör előfeltétele annak, hogy elő lehessen mozdítani az emberi jogok tiszteletben tartását;

11.  elítéli, hogy számos harmadik országban a kormányzati erők továbbra is zaklatnak és letartóztatnak emberi jogi aktivistákat és ellenzékieket; aggodalmának ad hangot az igazságtalan és korlátozó törvényekkel kapcsolatban, amelyek többek között korlátozzák a külföldi finanszírozást, ami a civil társadalom tevékenysége mozgásterének beszűküléséhez vezet; felszólítja a kormányokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a média szabadságát, a civil társadalmi szervezeteket és az emberi jogok védelmezőinek tevékenységét, és tegyék lehetővé, hogy tevékenységüket ne korlátozza félelem, elnyomás vagy megfélemlítés;

12.  úgy véli, hogy napjaink digitális technológiái előnyökkel és kihívásokkal járnak a magánélethez való jog védelme és az online, az egész világra kiterjedő szólásszabadság gyakorlása szempontjából; ennek kapcsán üdvözli, hogy ENSZ különmegbízott kinevezésére került sor a „Magánélethez való jog a digitális érában” jelentéshez kapcsolódóan, akinek feladatkörébe az emberek online vagy offline életével kapcsolatos megfigyelési, illetve a magánéletet érintő problémák tartoznak;

13.  emlékeztet arra, hogy az EU a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetéssel kapcsolatban, és régóta képviselt álláspontjával összhangban ismételten leszögezi, hogy ellenzi a kínzást, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió továbbra is támogassa a halálbüntetés felfüggesztését, ami az első lépés a halálbüntetés eltörlése felé, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság magasabb szintre emeléséhez;

14.  elismerően nyilatkozik az eddig megtett komoly előrehaladásról, amelynek következtében sok ország felfüggesztette a halálbüntetést, míg mások jogalkotási intézkedéseket hoztak a halálbüntetés eltörlése érdekében; ugyanakkor sajnálkozását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi néhány évben egyes országok visszaállították a kivégzés intézményét; felszólítja azokat az országokat, amelyek eltörölték a halálbüntetést vagy ahol a halálbüntetés régóta fel van függesztve, hogy ne vezessék be azt újra;

15.  felszólítja az EU-t és tagállamait az ENSZ különmegbízott ajánlásainak belső politikáikban való megvalósítására a fajgyűlölet, az etnikai alapú gyűlölet és az idegengyűlölet interneten és közösségimédia-hálózatokon való terjedése és az efféle gyűlöletre e fórumokon való buzdítás elleni küzdelem érdekében a megfelelő jogalkotási intézkedések meghozatala révén, a többi alapvető jog, így például a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

Szociális és gazdasági jogok

16.  sajnálkozását fejezi ki, hogy több mint 20 évvel az emberi jogok egyetemességéről, oszthatatlanságáról, egymáshoz való szoros összekapcsolódásáról szóló bécsi nyilatkozat után a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICESCR) nem kezelik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával (ICCPR) azonos szinten és azonos hangsúllyal; elismeri az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az összes emberi jog azonos szinten és azonos hangsúllyal történő kezelése érdekében tett erőfeszítéseit, és azt, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokkal foglalkozó különleges megbízottakat nevezett ki;

17.  mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a mélyszegénység egyre nagyobb méreteket ölt, ami veszélyezteti az emberi jogok teljes érvényesülését; üdvözli ezzel kapcsolatban az ENSZ Emberi Jogi Tanács különmegbízottjának a mélyszegénységgel és az emberi jogokkal foglalkozó jelentését (A/HRC/29/31), és támogatja a különmegbízottnak a mélyszegénység megszüntetésére irányuló javaslatait, például: a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok számára a polgári és politikai jogokéval azonos szintű figyelem és prioritás biztosítása; a szociális védelemhez való jog elismerése; a kimondottan az egyenlőtlenség csökkentésére irányuló költségvetési politikák alkalmazása; az egyenlőséghez való jog felelevenítése és tartalommal való megtöltése; és központi szerep biztosítása az erőforrások elosztásával kapcsolatos kérdések számára az emberi jogokról folytatott viták során; hangsúlyozza, hogy míg a világon élő szegények nagy része nő, illetve olyan háztartás, ahol nők a kenyérkeresők, fontos a nők és a férfiak számára egyaránt egyenlő hozzáférést biztosítani az erőforrásokhoz és a munkalehetőségekhez;

18.  úgy véli, hogy a korrupció, az adócsalás, a közjavak hűtlen kezelése és az elszámoltathatóság hiánya hozzájárul az állampolgárok emberi jogainak megsértéséhez, mivel ezek olyan forrásokat vonnak ki az állami költségvetésből, amelyeket az emberi jogok javára kellene felhasználni olyan fontos közszolgáltatások területén, mint az oktatás, az alapvető egészségügyi szolgáltatások és egyéb szociális ellátások; úgy véli, hogy a korrupció elleni harchoz elengedhetetlenek azok az intézkedések, amelyek biztosítják az emberi jogok – főleg az információhoz való jog, a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a gyülekezési jog, a független bírósághoz való jog és a közügyekben való demokratikus részvétel joga – tiszteletben tartását;

19.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

Üzleti és az emberi jogok

20.  határozottan támogatja az ENSZ Üzleti és Emberi Jogi Irányelveinek hatékony és átfogó alkalmazását az Európai Unión belül és kívül egyaránt, és nyomatékosan javasolja, hogy az Európai Unió tagállamai dolgozzanak ki és léptessenek életbe nemzeti akcióterveket; emellett ismételten megerősíti az Európai Unió szerepének fontosságát a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában, valamint az európai vállalkozások jelentőségét, amelyek vezető szerepet játszanak az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában; felszólítja az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy a multinacionális és európai vállalatokkal vessék fel a földhöz való jogok védelmében fellépő aktivisták ügyét, akiket különböző megtorlások – például fenyegetés, zaklatás, önkényes letartóztatás, bántalmazás és gyilkosság – érnek amiatt, hogy bírálják a nagyarányú, a harmadik országokban élő vidéki népesség földhöz és élelmiszerhez való jogának rovására történő földvásárlást; kéri, hogy az ENSZ mechanizmusainak és az Európai Unió emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervének az emberi jogokkal kapcsolatos projektjeibe szisztematikusan vonják be a földhöz való jogok védelmében fellépő aktivistákat is;

21.  üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Elszámoltathatóság és jogorvoslat projekt továbbfejlesztésére irányuló kezdeményezését, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a nemzeti jogi jogorvoslatok igazságos és hatékony rendszerének kialakításához, különösen az üzleti szektorban előforduló, az emberi jogok súlyos megsértésével járó esetekben; felszólítja a kormányokat, hogy tegyenek eleget kötelességeiknek, és gondoskodjanak az emberi jogok tiszteletben tartásáról, biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést az áldozatok számára, akik gyakorlati és jogi akadályok miatt nehezen férnek hozzá a nemzeti és nemzetközi szintű igazságszolgáltatáshoz, különös tekintettel az emberi jogok üzleti tevékenységgel összefüggő megsértésére;

22.  felhívja a figyelmet, hogy 2015 júliusában megtartotta első ülését egy határozatlan időre létrehozott, kormányközi munkacsoport (IGWG), amely az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-i határozata alapján jött létre abból a célból, hogy nemzetközi, jogilag kötelező erejű eszközt dolgozzon ki a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozóan, az emberi jogokat illetően; továbbá felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy összehangolja a politikákat az OECD-nek a multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival, továbbá javasolja, hogy az Európai Unió és tagállamai vegyenek aktívan részt abban a vitában, amelynek témája egy, az üzleti és emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi, jogilag kötelező erejű eszköz az ENSZ rendszerén belül;

Migráció

23.  aggodalmának ad hangot a második világháború óta legsúlyosabb humanitárius krízis miatt, amelynek oka, hogy egyre többen kényszerülnek üldözés, fegyveres konfliktus, általánossá váló erőszak és klímaváltozás miatt, védelem és egy jobb élet reményében elhagyni otthonukat, és veszélyes utazások során kockára tenni életüket;

24.  ragaszkodik ahhoz, hogy a menekültekhez kapcsolódó humanitárius válság által támasztott kihívások olyan kérdések, amelyeket átfogó módon, az EU-n belüli szolidaritás szellemében, az ENSZ-szel és annak ügynökségeivel szorosan együttműködve kell kezelni; felszólít minden országot, hogy a migrációval kapcsolatban az emberi jogokon alapuló megközelítést kövessenek, amely a migránsok jogait helyezi a migrációs politikák és a migráció kezelésének középpontjába, és különös figyelmet fordít a migránsok marginalizálódott és hátrányos helyzetű csoportjaira, például a nőkre és a gyermekekre; felszólít minden államot, hogy keressenek megoldást a nemhez kötődő, nők és lányok elleni erőszak problémájára, és hangsúlyozza a nemi kérdést szem előtt tartó, a nők és lányok sajátos szükségleteit figyelembe vevő migrációs politika kidolgozásának fontosságát;

25.  emlékeztet arra, hogy minden államnak kötelessége, hogy tiszteletben tartsa és megvédje a joghatósága alá tartozó összes egyén emberi jogait, függetlenül nemzetiségüktől vagy származásuktól, illetve attól, hogy bevándorlók-e; emlékeztet arra, hogy egy globális migrációs stratégia szorosan kapcsolódik a fejlesztési és humanitárius politikákhoz – beleértve humanitárius folyosók létrehozását és humanitárius vízumok kibocsátását – és egyéb külső politikákhoz; emlékeztet arra, hogy a migránsok visszaküldése csak a migránsok jogainak teljes tiszteletben tartása mellett lehetséges, a migránsok szabad és megfelelő tájékozottságon alapuló döntése alapján, és csak abban az esetben, ha jogaik védelme biztosítva van a hazájukban; felszólítja a kormányokat, hogy vessenek véget a migránsok önkényes letartóztatásának és fogva tartásának;

26.  aggodalmát fejezi ki a migránsok, többek között a menedékkérők és a menekültek elleni folyamatos és széles körű megkülönböztetés, valamint jogaik megsértése miatt; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ a migránsok emberi jogainak védelméért felelős különmegbízottjának munkáját és hajtsák végre ajánlásait; felszólítja a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben a migránsokat megillető menedékjogot, emberi jogokat, a minden emberben természettől benne rejlő méltóságot, valamint minden körülmények között a visszaküldés tilalmának elvét; felszólítja a tagállamokat, hogy – amennyiben még nem tették meg – alakítsanak ki olyan rendszereket és eljárásokat minden migrációs intézményük és programjuk számára, amelyek teljes összeegyeztethetőséget biztosítanak a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikkel;

Az éghajlatváltozás és az emberi jogok

27.  üdvözli az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében kiadott párizsi megállapodást, amely kitér a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra, a klímaváltozás okozta hatások enyhítésére, a technológia fejlődésére és átadására, valamint a kapacitásbővítésre; ragaszkodik ahhoz, hogy a klímaváltozás kérdése hangsúlyos szerepet kapjon az összes gazdaságpolitikai területen; sürgeti az összes, a megállapodást aláíró államot, hogy biztosítsanak hangsúlyos szerepet a klímaváltozás kérdésének minden politikai területen, és foganatosítsanak sürgős és ambiciózus, a klímaváltozás hatásait enyhítő és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedéseket;

28.  emlékeztet arra, hogy a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai közvetlen és potenciálisan visszafordíthatatlan globális fenyegetést jelentenek az emberi jogok teljes körű érvényesülésére; és hogy ez a hatás igen jelentős azokra a sebezhető csoportokra nézve, amelyeknek jogi helyzete már most törékeny; aggodalommal jegyzi meg, hogy a klímaváltozással összefüggő katasztrófák, mint a tengerek szintjének emelkedése és az extrém, aszályt és áradásokat okozó időjárási változások hatására várhatóan még többen halnak meg, fokozódik a lakosság elvándorlása, és gyakrabban lép fel élelmiszer- és vízhiány;

29.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy orvosolják a „klímamenekült” fogalmával kapcsolatos jogi hiányosságokat, beleértve annak meghatározását is a nemzetközi jogban vagy bármelyik, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásban;

A nők jogai

30.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz fűződő jogok egyetemes tiszteletben tartása és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási aránya csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos abortuszhoz való könnyű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;

31.  hangsúlyozza azoknak az intézkedéseknek a fontosságát, amelyek a döntéshozás minden szintjén erősítik a nők részvételét és vezető szerepüket; felszólítja az államokat, hogy biztosítsák, hogy a nők egyenlő arányban legyenek képviselve a közintézményekben és a közéletben, és fordítsanak különös figyelmet a kisebbségi nők bevonására;

32.  üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég meghozott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2242. számú határozatát, amely a nőket tekinti a globális kihívások – például az erősödő erőszakos szélsőségek, a klímaváltozás, a migráció, a fenntartható fejlődés, a béke és a biztonság – megoldására tett erőfeszítések központi szereplőinek; elismerően nyilatkozik az ENSZ által készített globális tanulmánynak az eredményeiről, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatának alkalmazását vizsgálta, amely hangsúlyozta a nők részvételének és vezető szerepének fontosságát a konfliktusok megoldásában és a béke megteremtésében, továbbá azt, hogy részvételük javította a humanitárius segítségnyújtást, segítette a békefenntartók erőfeszítéseit, elősegítette a béketárgyalások lezárulását és hozzájárult az erőszakos szélsőségek elleni küzdelemhez; felszólítja az ENSZ-t és minden tagállamát, hogy tegyenek konkrét lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a nők autonómiáját, valamint a konfliktusok megelőzésébe és megoldásába, továbbá a béketárgyalásokba és a béketeremtési folyamatokba történő bevonását azáltal, hogy növelik képviseletüket az összes döntéshozási szinten, beleértve az országos, regionális és nemzetközi intézményeket és mechanizmusokat;

33.  megdöbbenésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az erőszakos szélsőséges csoportok megjelenése óta (például Szíriában és Irakban a Dáis, Nyugat-Afrikában pedig a Boko Haram) a nők elleni erőszak minden eddiginél ijesztőbb méreteket öltött, mivel a szexuális erőszak szerves részét képezi e szélsősége csoportok céljainak, ideológiájának és bevételi forrásának, és ez a jelenség kritikus fontosságú új kihívás elé állítja a nemzetközi közösséget; felszólít minden kormányt és az ENSZ intézményeit, hogy fokozottabb elkötelezettséggel vegyenek részt e gyalázatos bűncselekmények elleni küzdelemben és a nők méltóságának visszaállításában, hogy a nők megkapják a megfelelő igazságszolgáltatást, kárpótlást és támogatást;

34.  úgy véli, hogy a szélsőségek elleni küzdelem egyik módja a nők autonómiájának biztosítása, amely a nők és férfiak közötti, mélyen gyökerező, a konfliktusok idején a nőket és a lányokat sebezhetővé tevő egyenlőtlenség felszámolásával érhető el; hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;

35.  felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EEAS) és az alelnököt/főképviselőt, hogy továbbra is támogassák a nőknek és a lányoknak a politikai és gazdasági területeken való térnyerését, ehhez pedig biztosítsanak hangsúlyos szerepet a nemek közötti egyenlőségnek összes külső politikájukban és programjukban, többek között a harmadik országokkal folytatott strukturált párbeszédek révén, valamint hívják fel a nyilvánosság figyelmét a nemi kérdéssel összefüggő problémákra, és biztosítsanak elegendő forrást erre a célra;

A gyermekek jogai

36.  emlékeztet arra, hogy az 1989-ben elfogadott, a gyermekek jogairól szóló egyezmény, amely a legszélesebb körben ratifikált nemzetközi emberi jogi szerződés, kifejti, melyek a gyermekek jogai: többek között az egészséghez, az oktatáshoz és a játékhoz való jog, a családhoz való jog, az erőszakkal és a diszkriminációval szembeni védelemhez való jog, valamint a véleménynyilvánításhoz való jog; felszólítja a szerződés aláíróit, hogy tegyenek eleget vállalt kötelezettségüknek;

37.  üdvözli, hogy az ENSZ globális tanulmány készítését tervezi, hogy monitorozás és értékeléselemzés útján felmérje, hogy ténylegesen mennyire alkalmazzák a nemzetközi törvényeket és standardokat, és hogy megállapítsa, milyen konkrét lehetőségek állnak az államok rendelkezésére, hogy fejlesszék politikáikat és válaszaikat; sürgeti az összes államot, hogy támogassák a tanulmányt, és vegyenek abban aktívan részt;

38.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy ambiciózus és átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre, amely támogatja a gyermekek jogainak előmozdítására irányuló uniós erőfeszítéseket, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása, a fegyveres csoportokba besorolt gyermekek rehabilitációjának és reintegrációjának biztosítása, a gyermekmunka, a gyermekkínzás és a gyermekboszorkányság kérdésének, a gyermekkereskedelemnek és -házasságnak, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolása, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban való segítése és számukra a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén;

Az LMBTI-személyek jogai

39.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban továbbra is hatályosak a szexuális irányultság vagy a nemi identitás alapján megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok, valamint továbbra is előfordulnak az egyes személyekkel szemben ilyen okok alapján elkövetett erőszakos cselekmények; ösztönzi az LMBTI-személyek helyzetének szoros figyelemmel kísérését azokban országokban, ahol a közelmúltban bevezetett LMBTI-ellenes törvények fenyegetik a szexuális kisebbségek tagjainak életét; súlyos aggodalmának ad hangot az európai kontinens országaiban is megfigyelhető, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát korlátozó, ún. „propagandaellenes” törvények miatt;

40.  támogatja ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, aki állásfoglalásaival, jelentéseivel és a Free & Equal kampánnyal lép fel e diszkriminatív törvények ellen; emellett támogatja más ENSZ szervek munkáját is; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak védelméért síkra szálló aktivisták alapvető szabadságjogainak korlátozása miatt, és felhívja az EU-t, hogy fokozza támogatásukat; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek jogintézményekhez, lehetőség szerint bejegyzett élettársi kapcsolat vagy házastársi viszony révén;

Az emberi jogi jogvédők

41.  felszólít minden kormányt, hogy támogassák a civil társadalom szerveződéseit és az emberi jogi aktivistákat, és tegyék lehetővé számukra, hogy tevékenységüket ne korlátozza félelem, elnyomás vagy megfélemlítés; az UPR mechanizmus keretében működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával, és biztosítsák, hogy az emberi jogi aktivistákkal szembeni megtorlásokért felelős államokat elszámoltassák;

úgy véli, hogy az Emberi Jogi Tanács hitelességét gyengíti, hogy számos tagországában továbbra is zaklatnak és letartóztatnak emberi jogi aktivistákat és ellenzékieket; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak be egy kezdeményezést az ENSZ szintjén annak érdekében, hogy koherens és átfogó választ dolgozzanak ki azokra a komoly kihívásokra, amelyekkel szerte a világon szembekerülnek azok az emberi jogi aktivisták, akik a nők jogaiért, a környezetvédelemhez és a földhöz való jogért, valamint az őslakosok jogaiért szállnak síkra, akik a korrupció és a büntetlenség ellen harcolnak, és akik az emberi jogok védelme érdekében a médiát használják (az online és a közösségi médiát is ideértve); a kezdeményezés célja emellett, hogy szisztematikusan elítélje ezen jogvédők meggyilkolását;

A büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB)

42.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját, amelynek célja, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; sürgeti az EU-t és az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatást, többek között az ENSZ-ben is; felszólítja az Európai Uniót, az EU tagállamait és különleges képviselőiket, hogy aktívan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a bíróság döntéseinek érvényre juttatását, valamint a Római Statútumban foglalt bűncselekményekre vonatkozóan a büntetlenség elleni küzdelmet, ennek érdekében pedig erősítsék és terjesszék ki kapcsolatát a Biztonsági Tanáccsal, továbbá biztosítsák, hogy az EU tagállamai minél előbb ratifikálják a Római Statútum Kampalában elfogadott kiegészítését, amely definiálja az agresszió bűncselekményét;

Pilóta nélküli légi járművek és autonóm fegyverek

43.  ismételten felszólítja az Európai Tanácsot, hogy dolgozzon ki uniós közös álláspontot a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban, kiemelt jelentőséget adva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; ismételten sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljes mértékben autonóm fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok képezzék részét a harmadik országokkal a terrorelhárításról folytatott párbeszédnek;

Az EU részvétele

44.  megismétli továbbá annak fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); elismeri az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az EU ENSZ-be delegált New York-i és genfi küldöttsége, valamint a tagállamok erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy időben történő és lényegi tanácskozás és egy egységes üzenet közvetítése révén növelje az Európai Unió koherenciáját az emberi jogi kérdéseknek az ENSZ szintjén történő tárgyalása során; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek közt a több régióra kiterjedő kezdeményezések egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatának fokozása és az állásfoglalások együttes támogatása, illetve az állásfoglalásokban való vezető szerepe révén; ismételten felszólítja az Európai Uniót arra, hogy növelje tevékenysége láthatóságát minden multilaterális fórumon;

45.  kéri az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy továbbra is tegye hatékonyabbá, koherensebbé és láthatóbbá az EU emberi jogi politikáját az EJT-vel összefüggésben, és alakítson ki még szorosabb együttműködést az ENSZ emberi jogi főbiztosával és a különleges eljárásokkal;

46.  nyomatékosan hangsúlyozza a Tanács emberi jogi munkacsoportja (COHOM) szerepének fontosságát, amely elősegíti az EU-nak az ENSZ Emberi Jogi Tanács ülésein képviselt állásfoglalásainak előkészítését és koordinációját, valamint segít feloldani az EU külső és belső emberi jogi politikája közötti inkonzisztenciát; emlékeztet arra, hogy folytatni kell a parlamenti küldöttségeknek ENSZ Emberi Jogi Tanácsába és az ENSZ-közgyűlésbe való delegálásának intézményesített gyakorlatát;

Az emberi jogok általános érvényesítése az Unióban

47.  sürgeti az Uniót, hogy a Lisszaboni Szerződés 21. cikkével és az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekkel összhangban mozdítsa elő az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, beleértve a civil társadalmi és politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat;

48.  ismételten felszólítja az EU-t, hogy vezessen be jogokon alapuló megközelítést, és az emberi jogok érvényesítését tegye a kereskedelmi, beruházási, közszolgáltatási és a fejlesztési együttműködési, valamint közös biztonság- és védelempolitikájának szerves részévé; hangsúlyozza azt is, hogy az EU emberi jogi politikájának biztosítania kell, hogy az EU-szerződéssel vállalt kötelezettségnek megfelelően a belső és a külső politikák összhangban legyenek;

49.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségnek az EU és harmadik országok közötti, valamennyi emberi jogi párbeszéd szisztematikus és szerves alkotóelemét kell képeznie; felszólítja az EKSZ-t, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédeken kívül teremtsen nemek közötti párbeszédet is;

A rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés (UPR) alá vont államok

Burundi

50.  továbbra is mély aggodalmát fejezi ki a krízis humanitárius hatásával kapcsolatban, mind az ország, mind az egész régió civil lakosságát illetően; kéri az EU-t, hogy továbbra is szorosan működjön együtt a Kelet-afrikai Közösséggel és az Afrikai Unióval annak érdekében, hogy a kormány és az ellenzék egyetértésén alapuló megoldást találjanak, egy átfogó és demokratikus politikai rendszer visszaállítása céljából;

Grúzia

51.  üdvözli, hogy Grúzia tagja lett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, és hogy nemrég elvégezték az UPR-t Grúziával kapcsolatban; felhívja a figyelmet a jelentős törvényhozási reformokra, amelyek eredményeként haladás és javulás következett be az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés területén, valamint az ügyészséget, a rossz bánásmód elleni harcot, a gyermekek jogait, a magánélet és a személyes adatok védelmét, és a belső menekülteket illetően;

52.  ugyanakkor megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a rossz bánásmódot, főleg az előzetes őrizetet és az áldozatok rehabilitációját illetően; továbbra is aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatban, valamint amiatt, hogy a megfigyelők nem tudnak bejutni az abháziai és Chinvali környéki/dél-oszétiai elfoglalt területekre, ahol továbbra is számos alkalommal megsértik az emberi jogokat; és felszólítja a grúziai kormányt, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket az UPR folyamat során tett ajánlások megvalósulásának nyomon követése érdekében;

Izrael/Palesztína

53.  mély sajnálattal tölti el, hogy Izrael megtagadta, hogy Makarim Wibisono, az emberi jogok palesztin területeken tapasztalható helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízott beléphessen a palesztin területekre, és így a különmegbízottnak le kellett mondania, mivel nem tudta teljes függetlenségben elvégezni feladatait;

Libanon

54.  elismeréssel nyilatkozik arról, hogy Libanon évek óta a nyitott határ és a befogadás politikáját követi a palesztinai, iraki és szíriai menekültekkel kapcsolatban, és felszólítja az Európai Uniót, hogy szánjon erre több forrást és folytasson szoros együttműködést a libanoni hatóságokkal, hogy az ország biztosítani tudja a menekültek és menedékkérők jogainak védelmét; ebben az összefüggésben aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelentések szerint a szíriai menekültek körében tekintélyes számban fordul elő a gyermek- és/vagy kényszerházasság; bátorítja a libanoni kormányt, hogy fontolja meg a Libanonba történő belépést, a letelepedést és az ország elhagyását szabályozó törvény reformját, hogy az ne tegyen különbséget a menedékkérők és menekültek, illetve a migránsok között;

55.  támogatja az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásáért felelős bizottsága (CEDAW) ajánlásait, és arra szólít fel, hogy a CEDAW egyezménnyel – amelyben Libanon is részt vesz szerződő államként – összhangban megfelelő intézkedések révén tájékoztassák a migráns női háztartási alkalmazottakat arról, hogy milyen emberi jogaik vannak; hangsúlyozza, hogy el kell törölni a „kafala rendszert”, és biztosítani kell, hogy migráns női háztartási alkalmazottak hatékony módon juthassanak hozzá az igazságszolgáltatáshoz, ennek érdekén pedig többek között garantálni kell biztonságukat és lakóhelyüket a státuszukkal kapcsolatos jogi és adminisztratív eljárások során;

Mauritánia

56.  hangsúlyozza, hogy a mauritániai kormány előrelépett a rabszolgaság és a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatok minden formája ellen fellépő jogalkotási intézkedések terén, azonban az intézkedések hatékony megvalósításának hiánya hozzájárul e gyakorlatok fennmaradásához; felszólítja a hatóságokat, hogy iktassanak be egy rabszolgaság elleni törvényt, kezdeményezzék a rabszolgaság formáival kapcsolatos szétszórtan megtalálható adatok országos szintű, szisztematikus és rendszerezett összegyűjtését, és a gyakorlat kiirtása érdekében végezzenek alapos, bizonyítékokon alapuló vizsgálatot a rabszolgaság történetével és természetével kapcsolatban;

57.  sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy a nemzetközi egyezményeknek és Mauritánia saját nemzeti jogának megfelelően tegyék lehetővé a szólás és a gyülekezés szabadságát; felszólít Biram Dah Ebid, Bilal Ramdane és Djiby Sow szabadon bocsátására, hogy anélkül folytathassák erőszakmentes kampányukat a rabszolgaság megszüntetése mellett, hogy zaklatástól vagy megfélemlítéstől kellene tartaniuk;

Mianmar (Burma)

58.  üdvözli a 2015. november 8-án több jelölt részvételével megtartott választásokat, amelyek fontos mérföldkövet jelentenek az ország demokratikus átalakulásában; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor a választások alkotmányos kereteivel kapcsolatban, amelyek értelmében a parlamenti helyek 25 százaléka a katonaság számára van fenntartva; elismeri az emberi jogok terén eddig elért haladást, ugyanakkor rámutat néhány, komoly aggodalomra okot adó területre, ideértve többek között a kisebbségek jogait, a szólásszabadságot, az egyesülési szabadságot és a békés gyülekezés jogát;

59.  elítéli a rohingyákkal szembeni diszkriminációt, amelyet tovább súlyosbít az a tény, hogy ez a közösség nem rendelkezik jogi státusszal, továbbá hogy egyre nagyobb méreteket ölt a nem buddhista vallásúak elleni gyűlöletbeszéd; felszólít arra, hogy végezzenek teljes körű, átlátható és független vizsgálatokat a rohingyák emberi jogainak megsértésével kapcsolatos minden jelentésre vonatkozóan, és úgy véli, hogy a parlament által 2015-ben elfogadott, a „faj és a vallás védelmére” irányuló négy törvény a nemek szempontjából diszkriminatív jellegű; sajnálkozással veszi tudomásul, hogy az emberi jogi főbiztos hivatala (OHCHR) még mindig nem kapott engedélyt arra, hogy irodát létesítsen az országban; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU–Mianmar befektetési megállapodással kapcsolatos tárgyalások lezárása előtt teljes körű vizsgálatot kell folytatni a fenntarthatóságra és az emberi jogokra gyakorolt hatásra vonatkozóan;

Nepál

60.  üdvözli, hogy 2015. szeptember 20-án életbe lépett Nepál új alkotmánya, amely megteremti az ország jövőbeli politikai stabilitásának és gazdasági fejlődésének alapját; reméli, hogy a fennmaradó, aggodalomra okot adó kérdéseket – mint amilyen a kisebbségek, köztük a dalitok politikai képviselete, és az állampolgárságra vonatkozó törvény – a közeljövőben rendezik;

61.  sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az igazságról, a megbékélésről és az eltűnt személyekről szóló törvény 2014 májusában történt elfogadása ellenére számos esetben nem történt meg a polgárháború során mindkét oldalon az emberi jogokkal szemben visszaéléseket elkövető személyek elszámoltatása; sürgeti a nepáli kormányt, hogy csatlakozzon a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményhez; elítéli a tibeti menekültek alapvető szabadságjogainak korlátozását; sürgeti Indiát, hogy oldja fel a nepáli gazdasággal szembeni nem hivatalos blokádját, amely a 2015 áprilisában történt pusztító földrengéssel együtt humanitárius válságot okoz, és további egymillió nepálit taszít a szegénységgel összefüggő, kilátástalan helyzetbe;

Omán

62.  elismerően nyilatkozik arról, hogy Omán létrehozta a kormány Nemzeti Emberi Jogi Bizottságát (NHRC), és hogy meghívta az ENSZ-nek a békés gyülekezéshez való joggal felelős különmegbízottját, így 2014 szeptemberében sor kerülhetett az áttörést jelentő látogatásra; reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ezek a konstruktív lépések ahhoz vezetnek majd, hogy Omán intenzívebb kapcsolatokat fog ápolni az ENSZ emberi jogi képviselőivel és a független emberi jogi szervezetekkel;

Ruanda

63.  aggodalmának ad hangot az emberi jogok ruandai helyzetével kapcsolatban, ideértve többek között a szólásszabadságra és az egyesülési szabadságra vonatkozó korlátozásokat, az ellenzéki politikai pártok és a független civil társadalmi tevékenységek demokratikus terének zsugorodását, valamint a független igazságszolgáltatás számára kedvező környezet hiányát; felszólítja a ruandai kormányt, hogy biztosítson egy olyan demokratikus teret, amelyben a társadalom minden szegmense szabadon tevékenykedhet;

64.  aggodalommal tölti el az az alkotmánymódosítási javaslat, amely lehetővé tenné, hogy a hivatalban lévő elnök harmadszor is induljon az elnöki mandátumért; felszólítja a ruandai kormányt, hogy tartsa be a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta 5. cikkét, amely leszögezi, hogy a szerződő államokban minden megfelelő intézkedéssel biztosítaniuk kell az alkotmányos rendet, különösen az alkotmányos hatalomátadást, valamint a 23. cikket, amely kijelenti, hogy törvénytelen az alkotmány minden olyan módosítása, amely sérti a demokratikus kormányváltás elveit;

Szaúd-Arábia

65.  mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy 2015-ben a szaúd-arábiai bíróságok riasztóan sok esetben szabtak ki halálbüntetést; megdöbbenésének ad hangot a tömeges kivégzések miatt, amelyekre az utóbbi hetekben került sor;

66.  felszólítja az EU-t, hogy a szaúdi hatóságokkal együtt kísérje figyelemmel Ráif Badavi, a 2015-ben Szaharov-díjjal kitüntetett szaúdi blogger egészségi állapotát, aki a beszámolók szerint éhségsztrájkot folytat;

Dél-Szudán

67.  üdvözli a háborúzó felek által 2015. augusztus 28-án aláírt békeszerződést, amely véget vet a polgárháborúnak, és amely rendelkezik az átmeneti hatalommegosztásról, biztonsági intézkedésekről, és egy hibrid bíróság felállításáról, amely kivizsgálja a konfliktus kezdete óta elkövetett bűncselekményeket; emlékeztet arra, hogy a konfliktus több ezer ember életét követelte, és több százezer embert kényszerített lakóhelye és az ország elhagyására;

68.  felszólít minden felet, hogy tartózkodjanak az emberi jogok, valamint a nemzetközi humanitárius jog megsértésétől, beleértve a nemzetközi bűncselekményeket, mint amilyenek a bírósági eljárás nélküli kivégzések, az egyes etnikai csoportok ellen irányuló erőszakot, a konfliktussal összefüggésben elkövetett szexuális erőszakot (pl. megerőszakolás), valamint a nemi alapú erőszakot, a gyermekek toborzását és felhasználását, az erőszakos eltüntetéseket, továbbá az önkényes letartóztatást és fogva tartást;

Szíria

69.  hangsúlyozza a Szíriával foglalkozó független nemzetközi ENSZ-vizsgálóbizottság által végzett munka fontosságát; mély aggodalommal veszi tudomásul a vizsgálóbizottság fő megállapítását, amely szerint a civil halálos áldozatok, a kényszer hatására történő lakóhelyelhagyás és a pusztítás fő okai a szándékosan a civilekre irányuló, válogatás nélküli és aránytalan támadások, a civil létesítmények és kulturális örökségvédelem alatt álló objektumok elleni támadások, valamint a büntető célú ostrom és blokád alá helyezés; hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet és támogatást kell biztosítani az erőszak női áldozatainak, valamint a nők szervezeteinek és a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktusmegoldásban való részvételüknek;

70.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy megfelelő finanszírozással biztosítsák, hogy a vizsgálóbizottság el tudja végezni feladatát, azaz feltárhassa az adatokat és körülményeket az összes súlyos emberi jogi jogsértéssel kapcsolatban, és, ahol ez lehetséges, megnevezze a felelősöket, azzal a céllal, hogy biztosítsa a jogsértések – amelyekbe beletartozhatnak az emberiesség elleni bűncselekmények is – elkövetőinek felelősségre vonását;

71.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog alapján minden fél köteles megvédeni a civil lakosságot, tiszteletben tartani emberi jogaikat és kielégíteni alapvető szükségleteiket; ismét leszögezi, hogy meggyőződése szerint a szíriai válság fenntartható megoldása csak egy átfogó politikai rendezés révén lehetséges, és felhív minden érintett felet, hogy működjenek együtt egy valódi politikai átmenet megteremtése érdekében, amely megfelel a szíriai nép jogos törekvéseinek, és lehetővé teszi az ország jövőjének független és demokratikus módon való meghatározását;

Venezuela

72.  üdvözli, hogy Venezuelában 2015. december 6-án szabad és igazságos választásokat tartottak; sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy azt követően, hogy a kormány és az ellenzéki erők elfogadták az eredményeket, új politikai válsághelyzet alakult ki; emlékeztet az alkotmány és az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságára, és arra, hogy nem engedhető meg semmilyen kísérlet, amely arra irányul, hogy érvénytelenné tegye a venezuelaiaknak a választásokon kifejezett akaratát;

73.  emlékeztet arra, hogy az új kormánynak számos emberi jogi problémával kell majd megbirkóznia, például: a bírósági eljárás nélküli kivégzések elkövetőinek (ideértve a biztonsági erőket is) büntetlensége és elszámoltathatósága, önkényes letartóztatás és fogva tartás, a politikai foglyok tisztességes tárgyaláshoz való joga, az igazságszolgáltatás függetlensége, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a média szabadsága;

Jemen

74.  súlyos aggodalmának ad hangot a drámai és erőszakos konfliktussal, valamint az országot sújtó minden eddiginél súlyosabb humanitárius válsággal kapcsolatban, és amiatt, hogy a jemeni civil lakosság esik elsőként áldozatul a jelenleg eszkalálódó katonai helyzetnek és az azt kihasználó szélsőséges és terrorista csoportoknak;

75.  sajnálkozását fejezi ki az orvosi személyzetet és létesítményeket ért támadássorozat miatt, és sürgeti a konfliktusban érintett feleket, hogy tartsák be a nemzetközi humanitárius jog alapvető elveit;

76.  meggyőződése, hogy csak egy, az ENSZ közbenjárásával zajló tárgyalások során kialakított, átfogó politikai konszenzus jelenthet fenntartható megoldást, állíthatja helyre a békét, és őrizheti meg Jemen egységét és területi integritását, és ismételten támogatását fejezi ki minden regionális szereplő iránt, akik felelősen és konstruktívan járnak el a megoldás megtalálása érdekében;

o

o  o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése főtitkárának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

Jogi nyilatkozat