ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról
27.1.2016 - (2016/2526(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Daniela Aiuto, Marco Zullo az EFDD képviselőcsoport nevében
B8-0148/2016
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,
– tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,
- tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése“ című kutatási jelentésére,
– tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),
– tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására[1],
– tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség az EU-ban” című nyilvános konzultáció 2015 októberében közzétett elemzésére,
– tekintettel az Európai Bizottság nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottsága 2015. november 26-i ülésének eredményeire,
– tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),
– tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2015. december 7-i ülésének következtetéseire, különösen annak 35. pontjára,
– tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000006/2016 – B8-0103/2016),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a nemek közötti egyenlőség a tagállamok alapvető értéke, és mivel a nemek közötti egyenlőség – stratégiai célkitűzésként – alapvető fontosságú a növekedés, foglalkoztatás és társadalmi befogadás átfogó célkitűzéseinek eléréséhez;
B. mivel az egyenlő bánásmódhoz való jog az európai társadalomban mélyen gyökerező, meghatározó alapvető jog, amely nélkülözhetetlen a társadalom további fejlődéséhez, és mivel e jognak a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt érvényesülnie kell;
C. mivel a tagállamok történelmileg fontos lépést tettek a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség megerősítésére, az utóbbi évtizedben azonban uniós szinten lassulás tapasztalható a politikai fellépések és a nemek közötti egyenlőség reformja terén;
D. mivel a Bizottság előző, a nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos 2010–2015. évi stratégiája nem volt megfelelő, sem kellően átfogó ahhoz, hogy európai és nemzetközi szinten hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőség előmozdításához, és mivel kitűzött céljai ténylegesen nem valósultak meg; mivel a 2015 utáni új stratégiának új ösztönzést kell adnia és konkrét fellépésekhez kell vezetnie a nők jogainak erősítése és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása céljából;
E. mivel a Parlament 2015. június 9-i állásfoglalásában a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új, külön stratégia kidolgozását szorgalmazta; mivel a nyilvános konzultáció eredményei szerint a válaszadók 90%-a egy új stratégia mellett van;
F. mivel az Eurostat legfrissebb statisztikai adatai szerint 2014-ben a tagállami foglalkoztatási ráta a férfiak körében (70,1%) még mindig magasabb volt, mint a nők körében (59,6%);
G. mivel 2014-ben a nők majdnem egyharmada (32,2%) dolgozott részmunkaidőben;
H. mivel a vállalkozói készség tekintetében a nők és férfiak közötti szakadék még mindig széles, és mivel 2012-ben az összes önálló vállalkozói tevékenységet folytató polgárnak mindössze 31%-a volt nő, míg a nőknek csak 10%-a volt önálló vállalkozó;
I. mivel a nők még mindig a megkülönböztetés számos formájával néznek szembe, és mivel a közelmúltban súlyos bántalmazások és erőszakos cselekmények történtek;
1. emlékeztet, hogy az egyenlő bánásmód és a nemek közötti egyenlőség valamennyi tagállam legfőbb céljai;
2. megjegyzi, hogy korábban a Bizottság jóváhagyott egy, az összes uniós intézmény által támogatott, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiát;
3. sajnálatosnak tartja, hogy a 2015 novemberében közzétett 2016-os bizottsági munkaprogram konkrétan nem tesz említést a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új uniós stratégiáról;
4. sajnálatosnak tartja, hogy 2015. december 3-án a Bizottság csak egy „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című bizottsági munkadokumentumot tett közzé, ezáltal nemcsak visszaminősített belső dokumentumot terjesztett elő, hanem a fellépés időtartamát is korlátozta;
5. sajnálatosnak tartja a Bizottság stratégiai szerepvállalással kapcsolatos megközelítését, és az előrelépés hiányát azon saját kötelezettségvállalásai és mutatói teljesítésében, melyek se nem mérhetők, se nem elérhetők;
6. tudomásul veszi az európai stratégia hiányosságait a nemek közötti egyenlőség terén, és kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák azt, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kötelezettségvállalások egyértelmű és átlátható módon teljesüljenek;
7. felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések kezelése, a nők elleni erőszak leküzdése, valamint a foglalkoztatás, az egészségügy és az oktatás terén egyenlő hozzáférés és lehetőség biztosítása a köz- és a magánszektor területén egyaránt;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.