ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a lengyelországi helyzetről
11.4.2016 - (2015/3031(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Robert Jarosław Iwaszkiewicz az EFDD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament,
– tekintettel a lengyelországi helyzettel kapcsolatos, 2016. január 19-i vitájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Lengyelország történelme számos példával szolgál a szabadságért és a szuverenitásért vívott harc melletti elköteleződésére, amelyért a katonák és civilek áldozatos vérükkel fizettek; mivel semmi esetre sem szabad elfelejteni, hogy Lengyelország volt az első ország Európában, amely ellenállt a német nácizmus agressziójának, és Lengyelország volt az, amely elkezdte felszámolni a kommunista rendszert;
B. mivel Lengyelország a demokrácia, az egyéni szabadság és vallásszabadság európai úttörője, mivel a Lengyel Köztársaság volt az első ország Európában és a második a világon, amelyik alkotmányt fogadott el, és mivel a Lengyelországban évszázadok óta tiszteletben tartott emberi jogok, valamint személyi szabadság és vallásszabadság a lehető legjobb mintát szolgáltatták Európának;
C. mivel a hatályos lengyel alkotmány 197. cikke előírja, hogy az Alkotmánybíróság működését a lengyel parlament által elfogadott törvény szabályozza;
D. mivel az Alkotmánybíróság elnökének nyilatkozatai és médiatevékenysége folyamatosan mélyítik a konfliktust, és megnehezítik az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatos kompromisszum elérését;
E. mivel az Alkotmánybíróság válsága 2015 októberében kezdődött, és a PO–PSL koalíciós kormánynak a választások elvesztését követő, politikai indíttatású fellépéséhez kapcsolódott; mivel az Alkotmánybíróság 2015 decemberében úgy döntött, hogy két bíró kiválasztása 2015 októberében alkotmányellenes volt;
F. mivel a Velencei Bizottság iránymutatásai nem kötelező erejűek, és a tagállamok kormányai figyelembe vehetik azokat mint útmutatót a pozitív változások bevezetésére, de ez nem kötelező;
G. mivel a Velencei Bizottság elnöke feljegyzésében hangsúlyozza, hogy a lengyel Alkotmánybíróság reformja Lengyelország belső ügye, amelyet az illetékes nemzeti hatóságoknak kell megoldaniuk;
H. mivel a lengyel jog kifejezetten szabályozza az Alkotmánybíróság határozatai közzétételének határidejével kapcsolatos kérdéseket;
I. mivel a Szerződések nem hatalmazzák fel sem a Bizottságot, sem más uniós hatóságot arra, hogy egy tagállam politikai rendszerébe beleavatkozzon, különösen akkor, ha a javasolt változtatások nem sértik a Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát;
J. mivel az Alkotmánybíróság egyre mélyülő válsága hatással lehet a jog működésére Lengyelországban;
1. úgy véli, hogy Lengyelországban az alkotmányos hatalom szétválasztása, a parlamenti demokrácia, az alapvető szabadságok és a jogállamiság nincsenek veszélyben;
2. hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság válsága Lengyelország belső ügye, amely kizárólag a lengyel kormány és az összes érdekelt fél közötti párbeszéd révén oldható meg;
3. elismeri, hogy a Lengyelországban kialakult helyzet semmiféle beavatkozást nem igényel sem a Bizottság, sem pedig bármely egyéb uniós intézmény részéről; úgy véli, hogy a lengyel kormány fellépéseiről szabadon és szuverén módon dönt, és nem kényszeríthető arra, hogy figyelembe vegye olyan szervezetek véleményét, mint a Velencei Bizottság;
4. elismeri, hogy a Bizottság vagy bármely más uniós intézmény lengyelországi demokratikus normákba történő beavatkozása indokolatlan; hangsúlyozza, hogy egy ilyen jellegű fellépés nem felelne meg az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének;
5. hangsúlyozza, hogy a Bizottság által Lengyelországgal és a lengyel kormánnyal szemben tett lépések politikai indíttatásúak, és ezeket az ellenzék a politikai zűrzavar benyomásának erősítésére használja Lengyelországban;
6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Lengyel Köztársaság elnökének.