Eljárás : 2016/2575(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0487/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0487/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0142

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 347kWORD 84k
20.4.2016
PE579.916v01-00
 
B8-0487/2016

az eljárási szabályzat 216. cikkének (2) bekezdése alapján


a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján (2016/2575(RSP))


Cecilia Wikström a Petíciós Bizottság nevében

a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján (2016/2575(RSP))  
B8-0487/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 228. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 24. cikkére,

–  tekintettel tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8–20. cikkére, amely kiemeli a kormányok azon kötelességét, hogy védjék a gyermekek identitását, ideértve családi kapcsolataikat is;

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre, különösen annak 37. cikke b) pontjára,

–  tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

–  tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletre (Brüsszel IIa.)(1),

–  tekintettel az EU gyermekjogi ütemtervére (COM(2011)0060),

–  tekintettel a 9. Európai Gyermekjogi Fórumhoz kapcsolódó vitaanyagban foglalt iránymutatásokra,

–  tekintettel a gyermekvédelmi rendszereknek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elvégzett feltérképezésére,

–  tekintettel a gyermekjóléti hatóságok által alkalmazott gyakorlatra, a gyermekek jogainak védelmére, a gyermek feletti felügyeletre, a gyermekek jogellenes külföldre vitelére és a gyermekgondozásra vonatkozóan a Petíciós Bizottsághoz az elmúlt években különféle uniós tagállamokból beérkezett számos petícióra, valamint a tényfeltáró látogatásokról szóló jelentésekben foglalt ajánlásokra (Németország (Jugendamt), 2011. november 23–24.), Dánia (2013. június 20–21.) (szociális szolgálatok), valamint Egyesült Királyság (2015. november 5–6.) (nem beleegyezésen alapuló örökbeadások)),

–  tekintettel a szülő által jogellenesen külföldre vitt kiskorúak ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő tevékenységének jelentőségére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gyermekgondozási kérdésekről szóló döntések során minden szinten elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni;

B.  mivel az EU intézkedéseket fogadhat el a határon átnyúló vonatkozású családjog terén (az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése), egyebek mellett az örökbefogadás terén;

C.  mivel az Európai Unión belüli fokozott mobilitás következtében egyre több a határokon átívelő, a felügyeleti jog megvonását érintő gyermekvédelmi ügy;

D.  mivel a gyermekfelügyeleti jogot érintő kérdések jelentős hatást gyakorolnak az érintett egyének életére és a társadalom egészére, és mivel a Brüsszel IIa. rendelet nem mentes a joghézagoktól, továbbá annak közelgő felülvizsgálata jó alkalmat kínál rendelkezéseinek javítására;

E.  mivel az alapvető jogok, például a szabad mozgáshoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem jelenthet fokozott veszélyt a gyermek családi élethez való jogára;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével összhangban azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolják, joguk van ahhoz, hogy rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn szüleikkel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek érdekeivel;

1.  emlékeztet arra, hogy gyermekekkel kapcsolatos ügyekben beérkezett petíciók nagy száma azt mutatja, hogy a komoly problémát jelent a Brüsszel IIa. rendelet végrehajtása;

2.  úgy véli, hogy minden gyermekvédelmi rendszernek rendelkeznie kell transznacionális és határokon átnyúló mechanizmusokkal, amelyek figyelembe veszik a határokon átnyúló konfliktusok sajátosságait;

A gyermekek védelme és igazságügyi együttműködés az EU-n belül

3.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekeket is érintő, határokon átnyúló esetekre vonatkozó nemzeti koordinációs kereten belül vezessenek be nyomon követési és értékelési rendszereket (megfelelő társadalmi-gazdasági statisztikákkal, nemzeti bontásban); azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság hangolja össze az információcserét az érintett tagállami hatóságok között;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a tagállami végrehajtás alatt álló egyedi fellépésekről annak érdekében, hogy szinergiákat érjen el a 28 európai uniós tagállam nemzeti gyermekvédelmi rendszere között;

5.  kéri, hogy a Brüsszel IIa. rendelet felülvizsgált változatában világosan határozzák meg a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát;

6.  hangsúlyozza, hogy a Brüsszel IIa. rendelet szerint a nemzeti hatóságok kötelezettsége, hogy elismerjék és végrehajtsák a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben más tagállamban hozott határozatokat; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben fokozzák és javítsák a bíróságok közötti együttműködést;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy társfinanszírozzák és mozdítsák elő egy olyan platform létrehozását, amely állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak nyújt segítséget családjogi eljárások során, valamint egységes európai segélyvonal létrehozását a gyermekek jogellenes elvitelével és bántalmazással kapcsolatos esetekre, továbbá örökbefogadásra vonatkozó tanácsadás céljára;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson világos és könnyen hozzáférhető útmutatót, amely gyakorlati információkat tartalmaz uniós polgárok számára a gyermekvédelem intézményrendszeréről, különös figyelmet fordítva a szülői beleegyezés nélküli örökbeadásra és a szülök jogaira a különböző tagállamokban;

A szociális szolgáltatások szerepe a gyermekvédelemben

9.  felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak megelőző stratégiát, és amennyiben lehetséges, biztosítsanak releváns és megfelelően finanszírozott stratégiákat a felügyelettel kapcsolatos eljárások megelőzése érdekében, korai előrejelző eljárások és nyomon követési mechanizmusok bevezetése révén, valamint megfelelő támogatást biztosítva a családoknak mint elsődleges gondozóknak, különösen a kiszolgáltatott közösségeken belül, ahol a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget;

10.  hangsúlyozza, hogy a családdal kapcsolatos kérdések egyedi eseteinek megfelelő értékelését nem gátolhatják a megszorító intézkedések miatt alkalmazott költségvetési megszorítások, különösen, ha a szociális szolgáltatások minőségéről van szó;

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak speciális képzést és oktatást a szociális munkásoknak és a határokon átnyúló esetekkel foglalkozó valamennyi egyéb szakembernek;

12.  felszólítja a a tagállamok azon illetékes hatóságait, amelyek örökbefogadási vagy gyermekelhelyezési ügy vizsgálata érdekében szociális munkásaikat egy másik tagállamba kívánják küldeni, hogy tájékoztassák az adott tagállam hatóságait e vizsgálatról;

Gyermekgondozással kapcsolatos bírósági eljárások

13.  felkéri a tagállamokat, hogy a családjogi bíróságokon, illetve a határokon átnyúló közvetítő szerveken belül hozzanak létre határokon átnyúló ügyekkel foglalkozó, szakosodott kamarákat; hangsúlyozza, hogy az ítélethozatal utáni helyzet megfelelő nyomon követése kulcsfontosságú, még akkor is, ha a szülőkkel való kapcsolat fennmarad;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre az 1963. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit, valamint biztosítsák, hogy a nagykövetségek, illetve konzuli képviseletek az állampolgáraikat érintő gyerrnekelhelyezési eljárások elindításától kezdve tájékoztatást és a dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kapjanak; javasolja, hogy a konzuli hatóságok számára tegyék lehetővé, hogy az eljárás minden szakaszában részt vehessenek;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szülők számára a rendszeres láthatási jogot, kivéve, ha ez káros lehet a gyermek mindenek felett álló érdekére nézve, és tegyék lehetővé a szülők számára, hogy anyanyelvüket használják gyermekeikkel a láthatások során;

16.  javasolja a tagállamoknak, hogy a gyerrnekelhelyezési eljárás elindításától kezdve és annak minden szakaszában biztosítsanak a szülőknek teljes körű és egyértelmű tájékoztatást az eljárásról és annak lehetséges következményeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a szülőket a jogi támogatás és segítségnyújtás szabályairól, például azáltal, hogy rendelkezésükre bocsátják a kétnyelvű szakosodott ügyvédek listáját, valamint hogy tolmácsolási szolgáltatást ajánlanak fel annak érdekében, hogy elkerüljék azokat az eseteket, amikor a szülők anélkül adják beleegyezésüket, hogy teljes mértékben tisztában lennének a vállalt kötelezettségekkel; javasolja ezenkívül, hogy az írási-olvasási nehézségekkel küzdő szülők kapjanak megfelelő támogatást;

17.  azt ajánlja, hogy hozzanak létre minimális normákat a gyermekek nemzeti polgári eljárások során való meghallgatására vonatkozóan, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével;

18.  javasolja, hogy a bíró, a szakértő vagy a szociális munkás külön hallgassa meg a szülőket és a gyermekeket, hogy elkerüljék a gyermekek befolyásolását, vagy hogy lojalitási konfliktusok áldozatául essenek;

19.  javasolja, hogy a határokon átnyúló gyermekgondozási eljárás minden szakaszára vonatkozóan határozzanak meg küszöbértékeket, hogy a gyermekek tágabb családjának tagjai elegendő idővel rendelkezzenek ahhoz, hogy jelentkezzenek a gyermek örökbefogadására, illetve hogy a szülők megoldhassák a problémáikat és még az örökbeadásra vonatkozó végleges határozat meghozatalát megelőzően megfelelőbb alternatívákat javasolhassanak; úgy véli, hogy bármilyen végleges megoldást – például örökbeadást – megelőzően, megfelelően felül kell vizsgálni a vér szerinti család helyzetét;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermek örökbeadására vonatkozó végleges bírósági határozatot megelőzően biztosítsanak tényleges lehetőséget a gyógyulásra azon szülőknek, akik alkohol- vagy kábítószer-függőségben szenvednek;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a határokon átnyúló közvetítés eredményeként valamennyi érdekelt fél által, nemzeti és európai szinten kapott ajánlásokra;

A gyermekelhelyezés és örökbefogadás

22.  megállapítja, hogy nem létezik olyan, EU-n belüli mechanizmus, amely a más tagállamban kiadott belföldi örökbefogadási végzések automatikus elismerését biztosítja; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szabályozzák a belföldi örökbefogadás elismerését, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét és tiszteletben tartva a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét;

23.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy bátorítsák a nem szerződő államokat az 1993. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásra, ami garantálná, hogy valamennyi gyermekre ugyanazok a normák legyenek alkalmazandók, és segítene elkerülni egy kevesebb biztosítékkal rendelkező párhuzamos rendszert; felhívja a tagállamokat, hogy a másik tagállamban már elismert nemzetközi örökbefogadások elismerésének feldolgozása során kerüljék el a nagyfokú bürokráciát;

24.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mostohaszülők által gondozott vagy örökbefogadott gyermekek számára olyan elhelyezést biztosítsanak, amely a leginkább biztosítja a gyermek számára annak lehetőségét, hogy kapcsolatot tarthasson fenn kulturális hátterével és tanulhassa és használhassa saját anyanyelvét; kéri a tagállamokat, hogy a hatóságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elkerüljék a testvérek egymástól való elválasztását;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak külön figyelmet és támogatást azon szülők, és különösen a nők számára, akik családon belüli erőszak áldozatául estek, akár gyermekkorukban, akár felnőttként, annak elkerülése érdekében, hogy ismételten áldozatul essenek a gyermekük feletti felügyelet automatikus megvonása miatt;

A gyermek jogellenes külföldre vitele

26.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a gyermek jogellenes külföldre vitele tekintetében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés terén elért eredményeket, mely együttműködés az EU gyermekjogi ütemterve alapján elsőbbséget élvez;

27.  felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a gyermekek határokon átnyúló vonatkozású, jogellenes elvitelével kapcsolatos riasztórendszerek eredményeiről, valamint a Bizottság iránymutatásainak megfelelően kösse meg a gyermekek jogellenes külföldre vitelével foglalkozó megfelelő együttműködési megállapodásokat;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1)

HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

Jogi nyilatkozat