Eljárás : 2016/2662(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0491/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0491/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 18
CRE 27/04/2016 - 18

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.65
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0201

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 284kWORD 102k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0488/2016
20.4.2016
PE582.503v01-00
 
B8-0491/2016

a B8-0361/2016. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))


Heidi Hautala, Judith Sargentini, Molly Scott Cato, Michel Reimon, Barbara Lochbihler, Jean Lambert a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))  
B8-0491/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi eszközére,

–  tekintettel a Genfi Egyezményre és a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos egyéb jogi eszközökre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált uniós iránymutatásokra(1),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a humanitárius csúcstalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című 2016. február 2-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. július 12-án elfogadott 1998 (2011). sz., valamint a 2014. március 7-én elfogadott, 2143 (2014). sz., a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelméről szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i A/RES/64/290. sz. határozatára,

–  tekintettel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi nyilatkozatra, amelyet a biztonságos iskolákról szóló, a norvég külügyminisztérium által összehívott 2015. májusi oslói konferencián nyitottak meg aláírásra, valamint az ahhoz kapcsolódó, az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 32. nemzetközi konferenciájának a nemzetközi humanitárius jog fokozott tiszteletben tartásáról szóló, 2015. december 10-i határozatára,

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel 2015. december 16-i állásfoglalására a humanitárius csúcstalálkozó előkészítéséről: a humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei(4),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló kérdésre (O-000063/2016 – B8-0361/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt 150 évben a nemzetközi humanitárius jog kidolgozása és megerősítése az emberiség alapvető vívmányának tekinthető; mivel az első humanitárius csúcstalálkozóra 2016. május 23–34-én Isztambulban kerül sor; mivel a humanitárius csúcstalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című jelentésében az ENSZ-főtitkár felhívja a figyelmet a fegyveres konfliktushelyzetekben „a nemzetközi emberi jogi normák és a humanitárius jog tiszteletben tartásának szégyenteljes és brutális romlására”, ami a korlátlan háború korszakába való visszalépéssel fenyeget; mivel a jelentés megállapítja, hogy e hanyatláshoz hozzájárul, hogy elmarad közös normáink tiszteletben tartásának megkövetelése és előmozdítása, illetve a meglévő végrehajtási, nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása;

B.  mivel a fegyveres konfliktus törvényeként is ismert nemzetközi humanitárius jog célja a fegyveres konfliktus hatásainak enyhítése a konfliktusban (már) részt nem vevők védelme és a hadviselés eszközeinek és módszereinek szabályozása révén;

C.  mivel a nemzetközi közösség világszerte – a legutóbb Jemenben, Afganisztánban, Szíriában és a megszállt palesztin területeken – szemtanúja lehetett annak a szívszorító tendenciának, hogy a fegyveres konfliktusokban megtámadják a kórházakat és iskolákat; mivel a beszámolók szerint a szíriai és az orosz fegyveres erők a szíriai konfliktusban a háborús stratégiájuk részeként kórházakat is célba vettek;

D.  mivel a nemzetközi humanitárius jog kifejezetten védi a kórházakat és az orvosi személyzetet, és mivel a polgári személyek és a polgári infrastruktúra elleni minden szándékos támadás a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősül, az egészségügyet érintő számos további fellépés, így a hozzáférés megtagadásával egyetemben;

E.  mivel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi oslói konferencia után 2016. március 14-éig 52 állam – köztük több, de nem minden uniós tagállam – csatlakozott a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozathoz;

F.  mivel a Külügyek Tanácsa a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások elfogadásakor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megfelelő elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása révén hatékonyan kezeljék a súlyos jogsértések örökségét, kiemelte továbbá, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszhat az olyan esetekben, amelyekben a szóban forgó állam vagy államok nem képesek vagy nem hajlandók gyakorolni joghatóságukat; mivel az uniós iránymutatások arra kötelezik „a Tanács megfelelő munkacsoportjait”, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre; mivel a nemzetközi humanitárius jogot olyan államok hadseregei is megsértik, amelyek nem részes felei a Nemzetközi Büntetőbíróságnak;

G.  mivel 2012 és 2015 között a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kiterjedt konzultációs folyamatot szervezett arról, hogy miként lehet megerősíteni a fegyveres konfliktusok áldozatainak jogi védelmét, és miként lehet javítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását célzó mechanizmusok hatékonyságát;

H.  mivel a Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak végül nem sikerült megállapodniuk az ICRC és a svájci kormány által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának fokozása céljából javasolt új mechanizmusról; mivel a javasolt új mechanizmus magában foglalta volna a Genfi Egyezmény részes felei éves ülésének létrehozását; mivel a részt vevő államok megegyeztek abban, hogy egy új kormányközi folyamatot indítanak a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásának javítására irányuló megoldások megtalálása érdekében, azzal a céllal, hogy az eredményeket a következő, 2019. évi nemzetközi konferencián ismertessék;

1.  megerősíti a nemzetközi humanitárius jog alapvető hozzájárulását az emberiség modern kori történelméhez, és felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy ragadják meg a humanitárius csúcstalálkozó által kínált lehetőséget a nemzetközi humanitárius jog és az általa nyújtott védelem központi szerepének megerősítésére;

2.  elítéli a kórházak, iskolák és más civil célpontok elleni támadásokat, amelyekre a világ fegyveres konfliktus sújtotta részein riasztóan növekvő mértékben kerül továbbra is sor; emlékezteti valamennyi felet, hogy a kórházakat és az orvosi személyzetet kifejezetten védi a nemzetközi humanitárius jog, és hogy a civilek és a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadások háborús bűncselekménynek minősülnek;

3.  felszólítja az EU-t és a tagállamait, hogy ismerjék el e vészhelyzet valós mértékét és haladéktalanul dolgozzanak ki egy konkrét, időhöz kötött cselekvési tervet, vessék latba befolyásukat e jogsértések és visszaélések megállítása érdekében, valamint a nemzetközi humanitárius jog állítólagos megsértésének valamennyi esetében támogassák a független és pártatlan vizsgálatokat és bírósági tárgyalásokat;

4.  tisztelettel adózik a konfliktus sújtotta övezetben tevékenykedő nemzetközi és helyi orvosi és oktató személyzet és humanitárius dolgozók csodálatra méltó bátorsága és elhivatottsága előtt;

5.  nyomatékosítja, hogy létfontosságú, hogy a fegyveres konfliktushelyzetekben biztosítsák az egészségügyi és oktatási létesítmények semleges, védett területekként való megőrzését; aggodalmának ad hangot a humanitárius és a katonai szereplők közötti határ elmosódása és a humanitárius fellépés katonai vagy politikai célokkal való társítása miatt, ami aláássa és veszélyezteti a valódi humanitárius műveleteket és azokat végrehajtó személyzetet; e tekintetben fájlalja, hogy a humanitárius csúcstalálkozóról szóló bizottsági közlemény nem foglalkozott a hadseregek humanitárius segélyekkel kapcsolatban betöltött szerepével;

6.  hangsúlyozza a nemzetközi nyomozási és igazságszolgáltatási rendszerek – többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság – nemzeti keretek kiegészítését célzó megerősítésének fontosságát annak érdekében, hogy véget lehessen vetni a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteit érintő büntetlenségnek; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is mozdítsák elő a Római Statútum egyetemességét és őrizzék meg integritását, valamint a jövőben is támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot és a büntetlenség elleni globális küzdelemben részt vállaló civil társadalmi szervezeteket;

7.  elítéli, hogy az EU és tagállamainak számos szoros partnere követ el súlyos jogsértéseket a nemzetközi humanitárius joggal szemben, beleértve kórházak és iskolák megtámadását is – jól példázták ezt a közelmúltban az Orvosok Határok Nélkül (MSF) afganisztáni létesítményeit célzó USA-támadások, Jemenben a Szaúd-Arábia által vezetett katonai beavatkozás és az izraeli csapatok által 2014 nyarán Gáza ellen elkövetett támadások; felszólítja az EU-t, hogy ragadjon meg minden rendelkezésére álló kétoldalú eszközt – beleértve a politikai párbeszédet, és amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokkal összhangban vegyen fontolóra további intézkedéseket – annak hathatós előmozdítása érdekében, hogy a partnerei tartsák be a nemzetközi humanitárius jogszabályokat; tágabb értelemben felszólítja az EU-t, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos ismeretek és e jog alkalmazása során bevált gyakorlatok terjesztésére irányuló kezdeményezéseket;

8.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; hangsúlyozza, hogy a fegyverek ilyen országok részére történő értékesítésének további engedélyezése a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont(5) megsértésének minősül;

9.  hangsúlyozza, hogy a nem állami szereplőket, köztük a katonai és biztonsági vállalatokat is felelősség terhelhet a nemzetközi jog megsértése miatt; ezzel kapcsolatban ismételten teljes mértékben elítéli egyes terrorista csoportok által nigériai és pakisztáni iskolák és iskolások ellen a közelmúltban elkövetett támadásokat; javasolja azon lehetőség megvizsgálását, hogy az EU fegyverkivitelre vonatkozó közös álláspontját a fegyverkivitellel kapcsolatos szolgáltatások ( például a tanácsadás) kereskedelmére és az uniós székhelyű katonai magánvállalatok harmadik országokban folytatott tevékenységére is alkalmazzák és kiterjesszék; egységes uniós megközelítést szorgalmaz az úszó fegyverraktárak kérdésével kapcsolatban is;

10.  elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét, sajnálkozik ugyanakkor amiatt, hogy ezek uniós intézmények és tagállamok általi végrehajtása és a tisztviselők ezzel kapcsolatos tájékozottsága – még mindig – távolról sem megfelelő;

11.  felszólítja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják felül a hatáskörök jelenlegi elosztását, amelynek értelmében a nemzetközi humanitárius jogi iránymutatások végrehajtása elsősorban a Tanács nemzetközi közjoggal foglalkozó munkacsoportjának hatáskörébe tartozik; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós iránymutatások „a Tanács megfelelő munkacsoportjait” kötelezik arra, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre; kéri az érintett tanácsi munkacsoportokat, nevezetesen a Tanács emberi jogi munkacsoportját (COHOM), hogy e megbízatást használják ki arra, hogy kezeljék a szabályok be nem tartásából eredő, jelenlegi súlyos válságot; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy bizonyos konfliktushelyzetekben biztosítsanak nagyobb átláthatóságot az iránymutatások végrehajtását illetően, különösen az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves uniós jelentésekben;

12.  emlékeztet arra az uniós iránymutatásokban foglalt álláspontra, miszerint amennyiben célszerű, megfontolás tárgyává kell tenni az 1949. évi Genfi Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyve által létrehozott nemzetközi humanitárius tényfeltáró bizottság (IHFFC) szolgálatainak igénybevételét, amely a tényfeltáró kapacitása és hivatali feladatai révén segítséget nyújthat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításához; megállapítja, hogy az IHFFC szolgálatait még nem vették igénybe, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy vegye komolyan fontolóra e bizottság megalapítása óta első alkalommal való aktiválását a kórházak és iskolák elleni támadások kérdése mint a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával kapcsolatos sürgős válsághelyzet kezelése érdekében; felszólítja az uniós tagállamokat (így Franciaországot és Lettországot), hogy ismerjék el az IHFFC hatáskörét;

13.  aggodalommal állapítja meg, hogy jelenleg csak korlátozott intézményes mozgástér áll a nemzetközi közösség rendelkezésére a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásával kapcsolatos közös problémák kezelésére; ezzel összefüggésben fájlalja, hogy a Vöröskereszt és Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak nem sikerült megállapodniuk arról az új mechanizmusról, amely megerősítette volna a nemzetközi humanitárius jog irányítás rendszerét;

14.  üdvözli az EU és a tagállamok IRCR felé tett ama ígéretét, hogy határozottan támogatják a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelés megerősítésére irányuló hatékony mechanizmus kialakítását, ugyanakkor felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a közelgő kormányközi folyamat során számoljon be a Parlamentnek az ígéret teljesítésével kapcsolatos célkitűzéseiről és stratégiájáról; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi humanitárius jog megsértésével kapcsolatos információk követéséhez és gyűjtéséhez, valamint ezek jelentéséhez szükség van egy, az ENSZ jól kidolgozott emberi jogi rendszeréhez hasonlatos nemzetközi mechanizmusra; ezzel kapcsolatban – az ENSZ többi egyezményéhez hasonlóan – teljes támogatásáról biztosítja a Genfi Egyezmény részes feleinek rendszeres nyilvános üléseit a vállalt kötelezettségeik teljesítésének értékelése céljából

15.  üdvözli az EU és a tagállamok ama gyakorlatát, hogy ígéretet tesznek az IRCR konferenciáján; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen tegyen jelentést eme ígéretek teljesítéséről, konkrétan pedig az emberi jogok és a demokrácia helyzetéréről a Tanács által évente készített jelentés nemzetközi humanitárius jogi fejezetében részletesen foglalkozzanak e témával;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy járjanak elöl jó példával és teljesítsék kötelezettségeiket a legfontosabb nemzetközi emberi jogi eszközök és minden olyan jogi eszközök ratifikálásával, amelyek kihatnak a nemzetközi emberi jogokra; különösen elítéli, hogy még hét tagállam nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt, csupán 12 tagállam ratifikálta az erőszakos eltűnésekről szóló egyezményt és egy tagállam még mindig nem ratifikálta a fegyverkereskedelmi szerződést; felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen intézkedjenek e helyzet orvoslása érdekében;

17.  sürgeti az összes tagállamot, hogy haladéktalanul csatlakozzanak a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozathoz, valamint a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján tett ajánlásokhoz;

18.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák a fehér foszfor használatának globális betiltását az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezményhez fűzött, az ilyen fegyverek használatát betiltó új jegyzőkönyv megkötésén keresztül;

19.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ Közgyűlésének a szegényített uránt tartalmazó fegyverekről szóló határozatát, valamint dolgozzanak ki olyan közös uniós álláspontot, amely jobban tükrözi a Parlament többszöri felszólításait, amelyek egy globális elővigyázatossági moratóriumra, valamint az ilyen fegyverek használatából fakadó esetleges civil egészségügyi kockázatokat és a konfliktust követő komplex ügyviteli terheket és költségeket illető globális konszenzus megteremtésére vonatkoztak;

20.  felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul tiltsák be az olyan vállalatokba irányuló beruházásokat, amelyek gyalogsági aknákat gyártanak, kereskedelmet vagy bármilyen más formában üzleti tevékenységet folytatnak azokkal kapcsolatban;

21.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az Unió megszállt és elcsatolt területek helyzetével szemben tanúsított koherens politikáját; emlékeztet arra, hogy az uniós politikát mindenkor a nemzetközi humanitárius jognak kellene vezérelnie – beleértve az elhúzódó megszállásokat is, például Palesztinában, Nyugat-Szaharában vagy Észak-Cipruson, valamint a keleti partnerség országaiban befagyasztott számos konfliktust;

22.  ismételten mély aggodalmának ad hangot a fegyveres robotrepülőgépeknek a nemzetközi jog keretein kívüli használata miatt, és sajnálatosnak tartja, hogy a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos egységes uniós álláspont kialakítására irányuló, Tanácshoz intézett felhívása megválaszolatlan maradt; kitart amellett, hogy az EU-nak és a tagállamoknak nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra kell törekedniük a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban; ismételten sürgeti a Tanácsot, hogy olyan politikát alakítson ki, amely betiltja az ilyen automatizált fegyverrendszerek használatát;

23.  hangsúlyozza, hogy az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus elleni küzdelem nem indokolhatja a nemzetközi humanitárius jog fellazítását vagy elvetését; elítéli a terrorizmusellenes intézkedéseknek a humanitárius fellépésre gyakorolt negatív hatását, például a beszerzésre irányuló adminisztratív eljárások megnövekedését vagy a partnerek átvilágítását, ami jelentős mértékben akadályozza a segélyek lakossághoz történő eljuttatását az olyan területeken, ahol a terroristáknak minősített fegyveres csoportok tevékenykedhetnek; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni intézkedések nem áshatják alá a humanitárius erőfeszítéseket, valamint maradéktalanul be kell tartaniuk az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot;

24.  hangot ad aggodalmának az uniós tagállamok által vagy egy nemzetközi koalíció keretében a részvételükkel – többek között az Iszlám Állam, Szíria és Irak ellen – indított katonai támadásokat illetően az átláthatóság és nyilvános jelentések hiánya miatt; felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak pontos tájékoztatást az ilyen koalíciókban való részvételükről, illetve a nemzetközi emberi jogoknak való maradéktalan megfelelésük biztosítása érdekében tett intézkedéseikről;

25.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy módosítsa és igazítsa ki a közös biztonság- és védelempolitika keretében végrehajtott katonai műveletekre vonatkozó tervezési és végrehajtási dokumentumokat és iránymutatásokat, különösen pedig a fegyveres erők alkalmazásáról szóló uniós koncepciót; sürgeti a katonai parancsnokokat, hogy dolgozzanak ki kellőképpen világos és pontos művelet-végrehajtási szabályokat, hogy a katonák könnyen be tudják tartani a nemzetközi humanitárius jogot;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-Közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1)

HL C 303., 2009.12.15., 12. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459.

(5)

HL L 335., 2008.12.13., 99. o.

Jogi nyilatkozat