Eljárás : 2016/2986(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0173/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0173/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 02/03/2017 - 6.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0060

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 257kWORD 46k
22.2.2017
PE598.507v01-00
 
B8-0173/2017

benyújtva a B8-1820/2016. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


az 539/2001/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségeiről (2016/2986(RSP))


Claude Moraes az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az 539/2001/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségeiről (2016/2986(RSP))  
B8-0173/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 539/2001/EK tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 1. cikke (4) bekezdésére (a kölcsönösségi mechanizmus),

–  tekintettel a Bizottság „A jelenlegi állás és a lehetséges további lépések a vízumpolitika területén egyes harmadik országokkal fennálló kölcsönösség nélküli helyzet tekintetében” című, 2016. április 12-i közleményére (COM(2016)0221),

–  tekintettel a Bizottság „A jelenlegi állás és a lehetséges további lépések a vízumpolitika területén egyes harmadik országokkal fennálló kölcsönösség nélküli helyzet tekintetében” című, 2016. július 13-i közleményére (az április 12-i közlemény nyomon követése) (COM(2016)0481),

–  tekintettel a Bizottság „A jelenlegi állás és a lehetséges további lépések a vízumpolitika területén egyes harmadik országokkal fennálló kölcsönösség nélküli helyzet tekintetében” című, 2016. december 21-i közleményére (az április 12-i közlemény nyomon követése) (COM(2016)0816),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80., 265. és 290. cikkére,

–  tekintettel a vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségekről szóló, 2016. december 14-én Strasbourgban tartott vitájára,

–  tekintettel az 539/2001/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak a vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségei tárgyában a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000142/2016 – B8-1820/2016),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az unió vízumpolitikájának egyik iránymutató kritériumaként a vízumkölcsönösség általánosságban azt jelenti, hogy az uniós polgárokra ugyanazok a feltételek vonatkozzanak, amikor egy harmadik országba utaznak, mint annak a harmadik országnak az állampolgáraira, amikor az Európai Unióba utaznak;

B.  mivel a vízumkölcsönösségi mechanizmus célja egy ilyen vízumkölcsönösség megvalósítása; mivel az Unió vízumpolitikája megtiltja az egyes tagállamok számára, hogy vízumkötelezettséget vezessenek be az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország állampolgárai tekintetében (azon országok, amelyek állampolgárai rövid távú tartózkodás esetén mentesülnek a vízumkötelezettség alól);

C.  mivel a kölcsönösségi mechanizmust 2013-ban a Parlament társjogalkotóként való közreműködésével felülvizsgálták, tekintettel arra, hogy azt ki kellett igazítani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fényében, valamint az Európai Unió Bíróságának a másodlagos jogalapokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelően, továbbá azért, hogy „a szolidaritás jegyében uniós válaszként szolgáljon abban az esetben, ha az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország vízumkötelezettséget ír elő legalább egy tagállam állampolgáraival szemben” (az 1289/2013/EU rendelet 1 praumbulumbekezdése);

D.  mivel a kölcsönösségi mechanizmus egy kölcsönösség nélküli helyzetből kiinduló, konkrét határidőket és intézkedéseket előíró eljárást határoz meg, amelynek célja, hogy a kölcsönösség nélküli kiindulási helyzetet megszüntesse; mivel ennek belső logikája olyan intézkedéseket von maga után, amelyek az érintett harmadik országgal szembeni fokozott szigorúságot eredményeznek, beleértve végső soron az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára esetében a vízummentesség felfüggesztését (a kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakasza);

E.  mivel „a kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakaszában való megfelelő európai parlamenti és tanácsi részvétel biztosítása érdekében – tekintettel arra, hogy az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország valamennyi állampolgára esetében a vízummentesség felfüggesztése és annak a tagállamokra, a schengeni társult országokra és magára az Unióra, konkrétan a külkapcsolatokra és a schengeni térség általános működésére gyakorolt horizontális hatásai politikailag különösen érzékeny kérdésnek minősülnek – a Bizottságot fel [kellett] hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerint jogi aktusokat fogadjon el a kölcsönösségi mechanizmus egyes elemeire vonatkozóan”, beleértve vízummentesség felfüggesztését az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára esetében;

F.  mivel „az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalmazást visszavonja” (EUMSZ 290. cikke (2) bekezdésének a) pontja);

G.  mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus „csak akkor léphet hatályba, ha a Parlament vagy a Tanács a jogalkotási aktusban előírt határidőn belül nem emel ellene kifogást” (EUMSZ 290. cikke (2) bekezdésének b) pontja);

H.  mivel a Bizottság az Európai Unió Bírósága előtt megtámadta a kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakaszában a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok választására vonatkozó jogalkotói döntést, és mivel a Bíróság azonban helyesnek ítélte a jogalkotó választását (C-88/14. sz. ügy);

I.  mivel a mechanizmus egyértelműen kötelezettségeket és feladatokat jelent a Parlament és a Tanács, valamint a Bizottság számára a kölcsönösségi mechanizmus különböző szakaszaiban;

1.  úgy véli, hogy a Bizottság köteles felhatalmazáson alapuló jogi aktust elfogadni – amelyben ideiglenesen felfüggeszti a vízummentesség alkalmazását azon harmadik országok állampolgárai esetében, amelyek nem oldották fel a vízumkötelezettséget bizonyos uniós tagállamok állampolgárai számára – a vonatkozó értesítések közzétételének időpontját követő 24 hónapon belül, amely időszak 2016. április 12-én lezárult;

2.  az EUMSZ 265. cikke alapján felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb az ezen állásfoglalás elfogadásától számított két hónapon belül fogadja el a szükséges felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1)

HL L 81., 2001.3.21., 1. o.

Jogi nyilatkozat