Eljárás : 2017/2636(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0396/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0396/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 14/06/2017 - 8.11
CRE 14/06/2017 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0265

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 280kWORD 55k
7.6.2017
PE605.505v01-00
 
B8-0396/2017

a B8-0217/2017. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben (2017/2636(RSP))


Bernd Lange, Sajjad Karim a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány a fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben (2017/2636(RSP))  
B8-0396/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságának bangladesi helyzetéről szóló 2015. november 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről szóló 2015. április 29-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az emberi jogok megsértése Bangladesben” című, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2014. január 16-i(5), a 2013. november 21-i(6) és a 2013. március 14-i(7) állásfoglalására,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról(8), illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról(9) szóló 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című(10) és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út ” című(11), 2013. február 6-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0147),

–  tekintettel a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiáról (2011–2014) szóló közleményére (COM(2011)0681) és a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalási politikájának 2014 utáni alakításával kapcsolatos bizottsági munkáról szóló nyilvános konzultáció eredményeire,

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló 2016. július 5-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a fenntarthatósági paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,

–  tekintettel a bangladesi fenntarthatósági paktum technikai állapotáról az Európai Bizottság által készített 2016. júliusi és 2015. április 24-i jelentésre,

–  tekintettel a 2016. november 15. és 17. között a bangladesi Dakkában járt eseti küldöttség nyomán a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által készített, 2017. január 23-i küldöttségi jelentésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bangladesi foglalkoztatási körülmények javítására irányuló, 2013 októberében indított programjára (Better Work Bangladesh Programme),

–  tekintettel az ILO magas szintű háromoldalú missziójáról szóló jelentésre, valamint az ILO egyezmények alkalmazásával foglalkozó szakértői bizottságának 2017. évi megfigyeléseire és a 87. és 98. egyezményre vonatkozó ajánlásaira,

–  tekintettel az ILO 2016. évi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó ILO-bizottsága jelentésében foglalt külön bekezdésre, tekintettel az ILO egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottságának a kormány ruházati ágazatban dolgozó munkavállalók elleni, 2016. decemberi ásulijai kemény fellépésével kapcsolatban 2017-ben benyújtott panaszra és az ENSZ különmegbízottjaihoz az ásulijai kemény fellépéssel kapcsolatban benyújtott panaszra,

–  tekintettel az ENSZ-nek a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló, fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló johannesburgi nyilatkozatára,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire, amelyek mind a kormányok, mind a vállalatok számára meghatározza az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának kereteit, és amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011 júniusában jóváhagyott,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogokról, munkavállalói jogokról, környezetvédelemről és a korrupció elleni küzdelemről szóló globális megállapodására,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel a megállapodással kapcsolatos negyedéves összesítő jelentésre a konfekcióipar gyáraiban zajló renoválásokról, amelyekre a 2016. október 31-i megállapodás vonatkozik,

–  tekintettel „A fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állása Bangladesben” című, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000037/2017 – B8-0217/2017),

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Banglades a ruházati cikkek második legnagyobb előállítójává vált a világon, és mivel a textilipari ágazat az összexport mintegy 81%-át adja; mivel a Bangladesben előállított ruházati cikkek 60%-át az EU-ba szállítják, amely az ország legnagyobb exportpiaca;

B.  mivel a bangladesi konfekcióipar 5000 gyárban mintegy 4,2 millió embert foglalkoztat, és közvetetten 40 millió embert, azaz a bangladesi népesség egynegyedét tartja el; mivel a konfekcióipar jelentős mértékben hozzájárult a szegénység csökkentéséhez és a nők szerepvállalásának növeléséhez; mivel a bangladesi konfekcióipar 80 %-ának munkaerőigényét – a főként vidéki térségekből származó – nők elégítik ki; mivel azonban a munkavállalók 80 %-át továbbra is az informális szektorban foglalkoztatják; mivel a konfekcióipar ellátási láncának összetett jellege és az átláthatóság alacsony foka megkönnyíti az emberi jogok megsértését és növeli a kizsákmányolást; mivel a konfekcióiparban a minimálbér továbbra is a Világbank által megállapított szegénységi küszöb alatt maradt;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőség a fejlődés egyik mozgatórugója; mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke egyértelműen rögzíti, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezért az EU kötelessége, hogy a nemek közötti egyenlőséget érvényre juttassa valamennyi politikájában, szavatolva, hogy a nők és a férfiak egyenlő módon részesüljenek a társadalmi változásokból, a gazdasági növekedésből és a tisztességes munkahelyek teremtéséből, felszámolva a hátrányos megkülönböztetést és előmozdítva a nők jogainak tiszteletben tartását szerte a világon;

D.  mivel a konfekcióiparban alkalmazott munkaerő körülbelül 10 %-a dolgozik az exportfeldolgozó övezetekben; mivel az exportfeldolgozó övezetekben végzett munkára vonatkozó törvény a máshol dolgozó bangladesi munkavállalókhoz képest nem biztosítja kellőképp a munkavállalók alapvető jogait; mivel az exportfeldolgozó övezetek területének nagymértékű kiterjesztését tervezik;

E.  mivel a rugalmas származási szabályok következtében a bangladesi textiltermékeknek vámmentes bejutást biztosító uniós GSP-rendeletben foglalt „fegyver kivételével mindent” kezdeményezés, amelynek értelmében az EU egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket biztosít a legkevésbé fejlett országok számára, jelentős mértékben hozzájárult Banglades jelentős ruhaipari exportjának és munkahelyteremtésének sikertörténetéhez;

F.  mivel ezek a kereskedelmi kedvezmények részét képezik a tisztességes és szabad kereskedelem előmozdítására vonatkozó uniós elvnek, és ezért lehetővé teszik az EU számára, hogy az emberi jogok megsértésének legsúlyosabb eseteiben felfüggessze a GSP szerinti kedvezményeket a GSP-rendelet V. fejezete 19. cikkének 1a. pontja alapján, amely szerint a preferenciális elbánás bizonyos okok alapján ideiglenesen visszavonható – többek között a VIII. melléklet A. részében felsorolt egyezményekben, köztük az ILO nyolc alapvető egyezményében megállapított alapelvek súlyos és rendszeres megsértése esetén;

G.  mivel e rendelkezések alapján és ezen egyezmények elveinek fokozottabb betartása érdekében a Bizottság és az EKSZ 2017 elején megerősített párbeszédet indított a munkavállalói és az emberi jogokról;

H.  mivel az ILO 2016. évi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó bizottsága jelentésében egy külön bekezdést szentelt Bangladesnek, amelyben megállapította, hogy az ország súlyosan megsérti a 87. egyezmény (egyesülési szabadság) szerinti kötelezettségeit; mivel 2015-ben az ILO arról számolt be, hogy a szakszervezeti bejegyzésre irányuló kérelmek 78 %-át elutasították többek között a gyárvezetők és bizonyos politikusok szakszervezet-ellenessége, illetve a bejegyzés adminisztratív lehetetlensége miatt;

I.  mivel különféle jelentések szerint a ruházati iparban 2006 óta dolgozók százai haltak meg bangladesi gyárakban történt különböző tűzesetekben, és az ezekért felelős számos gyártulajdonost és igazgatót soha nem vonták felelősségre; mivel a becslések szerint az összes ágazatot figyelembe véve évente körülbelül 11 700 munkás veszíti életét halálos baleset következtében, és további 24 500 hal meg foglalkoztatásával összefüggő betegségben;

J.  mivel az 5300 bangladesi takát, illetve 67 USD-t kitevő jelenlegi havi minimálbért 2013 óta nem emelték, és a minimálbérrel foglalkozó tanácsot nem hívták össze;

K.  mivel 2016. december 21. után, a magasabb bért követelő bangladesi ruhagyári munkások sztrájkjait és tüntetéseit követően a hatóságok legalább 35 szakszervezeti vezetőt és aktivistát önkényesen letartóztattak és őrizetbe vettek, bezártak szakszervezeti és nem kormányzati szervezeti irodákat vagy rendőrségi megfigyelés alá helyezték őket, valamint felfüggesztettek vagy elbocsátottak 1600 munkavállalót, amiért tiltakoztak a ruházati ipar alacsony bérei miatt;

L.  mivel az átláthatósági index szerint Banglades 177 ország közül a 145. helyen áll; mivel a korrupció széles körben elterjedt a ruházati ágazat globális ellátási láncán belül, és mind politikai szereplők, mind helyi hatóságok részt vesznek benne;

M.  mivel a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodáshoz (a továbbiakban: a megállapodás) hasonló, a magánszféra által indított több ígéretes kezdeményezés eredményeképpen az elmúlt húsz évben javultak az ellátási lánc normái és a munkahelyi biztonság, illetve a ruházati ágazat ellátási láncában bővült a munkavállalók jogainak köre;

N.  mivel a paktum 2014., 2015. és 2016. évi egymást követő felülvizsgálatai során megállapításra került, hogy a bangladesi hatóságok néhány területen kézzel fogható eredményeket értek el, és mivel a paktum hozzájárul az egészség és biztonság szerény mértékű javításához a gyárakban, illetve a munkakörülmények javításához a konfekcióiparban; mivel a munkavállalói jogokkal kapcsolatos haladás nagyobb kihívást jelentett, és mivel e téren az elmúlt pár évben nem történt jelentős előrelépés; mivel az ILO szerint a 2013. évi bangladesi munkajogi törvény módosításával és végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok súlyosan akadályozzák az egyesülési szabadsághoz való jog és szakszervezetek bejegyzéséhez való jog gyakorlását, különösen az exportfeldolgozó övezetekben működő konfekcióiparban; mivel az exportfeldolgozó övezetekben dolgozó munkavállalóktól megtagadták a szakszervezethez való csatlakozás jogát;

O.  mivel a katasztrófát követően a korábbiakban nem tapasztalt mértékű igény jelentkezett az európai fogyasztók részéről a tekintetben, hogy jobb tájékoztatást kapjanak arról, hogy honnan származnak a termékek, és hogy azokat milyen körülmények között állítják elő; mivel az európai polgárok számtalan petíciót nyújtottak be és kampányokat szerveztek a nemzetközi ruhaipari márkák nagyobb elszámoltathatósága és annak biztosítása érdekében, hogy ruházati cikkeiket etikus módon állítsák elő;

Felelős üzleti magatartás Bangladesben - elsősorban belügyi feladat

1.  hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt években a növekedése és a fejlődése figyelemre méltó volt, Bangladesnek hosszú távon jelentős erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy sikerüljön fenntartható és inkluzívabb gazdasági növekedést elérnie; hangsúlyozza, hogy e tekintetben alapvető fontosságúak a termelékenység növelésére, az export további diverzifikálására, a társadalmi igazságosságra, a munkavállalók jogaira, a környezetvédelemre, valamint a korrupció elleni küzdelemre irányuló strukturális reformok;

2.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy kiemelt prioritásként erősítse meg szerepvállalását a ruhaiparban dolgozó munkavállalók biztonságának, munkakörülményeinek és jogainak javítását illetően, továbbá javítsa az épületek és gyárak biztonságára vonatkozó jogszabályok végrehajtását; hogy folytassa tovább a munkaügyi ellenőrzésekre szánt források növelését, alkalmazzon és képezzen ki még több gyári ellenőrt, teremtsen olyan feltételeket, hogy a munkaügyi felügyelők cserélődése lassuljon, dolgozzon ki éves munkatervet azon gyárak ellenőrzésének megismétlésére, ahol hiányosságokat tártak fel, és terjessze ki az épületek és gyárak ellenőrzését más ágazatokra is;

3.  felhívja a bangladesi kormányt a 2013. évi munkajogi törvény módosítására annak érdekében, hogy hatékonyan megoldja az egyesülés szabadságával és a kollektív tárgyalásokhoz való joggal kapcsolatos problémákat, hogy támogassa a szociális párbeszédet, biztosítsa a szakszervezetek gyors és önkénytől mentes nyilvántartásba vételét, biztosítsa a szakszervezetekkel szembeni megkülönböztetés és a tisztességtelen munkaügyi gyakorlatok feltételezett eseteinek hatékony kivizsgálását és büntetőjogi üldözését, hogy garantáljon olyan munkajogi jogszabályi kereteket, amely teljes mértékben megfelel a nemzetközi normáknak, nevezetesen az egyesülés szabadságáról és a kollektív tárgyalásokról szóló 87., illetve 98. sz. ILO-egyezményeknek, és biztosítsa ezek tényleges végrehajtását; sürgeti továbbá a kormányt annak biztosítására, hogy az exportfeldolgozó övezetekre vonatkozó jogszabályok lehetővé tegyék az egyesülés teljes szabadságát, ugyanezen nemzetközi normákkal összhangban, valamint sürgősen vizsgálják ki a szakszervezetekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden megnyilvánulását;

4.  sürgeti a bangladesi kormányt, a gyáripari szövetségeket és a gyártulajdonosokat, hogy renoválják az összes olyan konfekcióipari gyárat, amely exportra termel, és biztosítsák, hogy a javítási munkálatokat ellenőrzések kövessék, és hogy azokat az illetékes állami hatóságok átlátható módon felügyeljék, felismerve az adományozók által mobilizált pénzeszközök hasznosságát és a hatékony pénzügyi támogatás fontosságát;

5.  sürgeti a bangladesi kormányt, hogy haladéktalanul hívja újra össze a minimálbérrel foglalkozó tanácsot és rövidebb időszakonként végezze el a bérek felülvizsgálatát;

A magánszféra kezdeményezései - hasznos és értékes hozzájárulás

6.  felszólítja a nemzetközi márka- és kiskereskedőket, valamint a bangladesi magánszférát, hogy továbbra is vállaljanak szerepet a munkavállalói jogok érvényre juttatásában, a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó fellépések végrehajtásában, és javítsák a felelősségteljes üzleti gyakorlatok – köztük a bangladesi ruhagyári munkások tisztességes munkakörülményeinek biztosítása – terén elért eredményeiket, valamint segítsék elő átlátható információk szolgáltatását arról, hogy mely gyárak állítják elő a termékeket, és ösztönözzék a releváns kezdeményezések közötti koordinációs mechanizmusokat; ösztönzi a nemzetközi márka- és kiskereskedők azon törekvésének folytatását, hogy fogadjanak el egységes magatartási kódexet a bangladesi gyárak ellenőrzését illetően;

7.  hangsúlyozza a magánszférának a bangladesi kormánnyal és a nemzetközi szervezetekkel együttműködésben a tűz- és épületbiztonsági megállapodás révén az országban elért eredményeit; rámutat azonban, hogy a tűz- és épületbiztonság terén elért eredmények ellenére a megállapodás részes felei továbbra is aggódnak a kritikus biztonsági kérdések megoldásának lassúsága miatt; felszólítja a megállapodás részes feleit, hogy mielőtt a jelenlegi megállapodás 2018. május 12-én lejár, hosszabbítsák meg kötelezettségvállalásukat újabb öt évre; felhívja a kormányt és a bangladesi üzleti szférát, hogy ismerjék el annak hasznosságát, hogy a kiskereskedők elkötelezzék magukat a megállapodás mellett, és támogassák megállapodásban részes felek megbízatásának kiterjesztését;

8.  felhívja a bangladesi kormányt és a magánszférát, hogy folytassák az áldozatok anyagi kompenzációját és rehabilitációját célzó újabb kezdeményezéseiket, és dolgozzanak ki hatékony újrafoglalkoztatási stratégiát, valamint támogassák a vállalkozói/megélhetési készségek javítását;

Az EU és a nemzetközi közösség közös felelőssége

9.  támogatja a bangladesi fenntarthatósági paktum nyomon követő tevékenységeit, valamint a Bizottság és az EKSZ által a munkavállalói és az emberi jogokról Bangladessel folytatott megerősített párbeszédet, melynek célja, hogy a GSP-rendeletben felsorolt egyezményekben lefektetett elveknek való megfelelést javítsák;

10.  támogatja, hogy a Bizottság – a középpontba az önkéntes kezdeményezéseket és szigorú magatartási szabályokat állítva – megvizsgálja egy uniós szintű kezdeményezés lehetőségét a ruházati ágazatra vonatkozóan; tudomásul veszi a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot, és ismét felszólít arra, hogy e munkadokumentumon túlmenően fontolják meg a megfelelő gondossággal kapcsolatos kötelező erejű jogszabály megalkotását; hangsúlyozza továbbá, hogy az egyeztetés, az információk megosztása, a legjobb gyakorlatok megosztása és a kormányok arra irányuló elkötelezettsége, hogy meghatározzák a megfelelő keretfeltételeket, hozzájárulhat az értékláncra vonatkozó magán- és állami kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, és elősegítheti a pozitív eredményeket a fenntartható fejlődés vonatkozásában; hangsúlyozza a fogyasztók tudatossága növelésének fontosságát az átláthatóság növelése érdekében, valamint a munkajogi és környezetvédelmi normák, a termékbiztonság és a fenntartható fogyasztás javítására irányuló erőfeszítések támogatását;

11.  úgy véli, hogy a bangladesi fenntarthatósági paktum, amelynek az EU kulcsfontosságú szereplője, példaként szolgálhat hasonló partnerségek harmadik országokkal való kialakításához; felhívja az Uniót, hogy folytassa és fokozza a fenntartható fejlődés és a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén az olyan szervezetekkel való nemzetközi együttműködést, mint az ILO, az OECD vagy az ENSZ;

12.  támogatja az ENSZ nyitott munkacsoportjának erőfeszítéseit, amelyet egy kötelező erővel rendelkező, a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló ENSZ-szerződés kidolgozása céljából hoztak létre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ennek eredményére támaszkodó tárgyalásokban;

13.  hangsúlyozza, hogy ha nem sikerül javítani a biztonsági helyzetet és szisztematikusan ellenállni a szélsőségesek jelentette fenyegetésnek Bangladesben, annak közvetlen hatása lesz az országba irányuló beruházásra, ami végső soron hátráltatni fogja a hosszú távú fejlődést és a hétköznapi emberek életét;

Következtetések

14.  hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú ruhaipari ágazat alapvető fontosságú Banglades gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, és hogy annak konjunktúrája nagyszámú munkavállaló, főleg nők számára lehetővé tette, hogy az informális gazdaságból átlépjenek a formális gazdaságba; óva int azoktól a kezdeményezésektől, amelyek az EU és más megrendelők Bangladesből való kivonulásához vezethetnek, mivel ez káros hatással lenne nem csupán az ország hírneve, hanem – ami még ennél is fontosabb – az ország jövőbeni fejlődési kilátásai szempontjából;

15.  hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes üzleti magatartás mint átfogó cél megvalósítása a bangladesi kormány, a helyi magánszféra, a nemzetközi közösség és az üzleti partnerek közös felelőssége;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Banglades kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0414.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0175.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0024.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0196.

(5)

HL C 482., 2016.12.23., 149. o.

(6)

HL C 436., 2016.11.24., 39. o.

(7)

HL C 482., 2016.12.23., 149. o.

(8)

HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.

(9)

HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.

(10)

HL C 24., 2016.1.22., 28. o.

(11)

HL C 24., 2016.1.22., 33. o.

(12)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.

Jogi nyilatkozat