Eljárás : 2017/2732(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0439/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0439/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 05/07/2017 - 8.13
CRE 05/07/2017 - 8.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 264kWORD 51k
22.6.2017
PE605.557v01-00
 
B8-0439/2017

a B8-0319/2017. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


egy nagyratörő uniós ipari stratégia kidolgozásáról Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében (2017/2732(RSP))


Angelo Ciocca, Nicolas Bay, Jean-Luc Schaffhauser, Lorenzo Fontana az ENF képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása egy nagyratörő uniós ipari stratégia kidolgozásáról Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében (2017/2732(RSP))  
B8-0439/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 145–150. és 173. cikkére,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, „Nagyratörő európai uniós ipari stratégia kidolgozása Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében” című kérdésre (O-000047/2017 – B8-0319/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a termelési ágazatban a munkahelyek száma a 20. század ’60-as éveitől kezdve minden fejlett gazdaságban csökken; mivel a dezindusztrializáció olyan jelenség, amely megelőzte a kilencvenes években kezdődő gazdasági globalizációt, amely viszont tovább gyorsítja annak folyamatát;

B.  mivel az ipari ágazat ma több fejlett gazdaságban is csak kevesebb mint 10%-át adja a foglalkoztatásnak, alig haladva meg az iparosodás hajnalán, 1900 körül tapasztalt szintet; mivel ez azt jelenti, hogy a fejlett gazdaságok a fejlődő országokban alacsony gyártási költségekkel dolgozó gyártók termékeinek importőreivé váltak;

C.  mivel a digitalizációból fakadóan a gazdasági kezdeményezéseket, köztük a sikereseket is manapság alacsony munkaintenzitás és magas szintű szakosodás jellemzi; mivel a gyártási folyamatok digitalizációja hamarosan nagy hatást fog gyakorolni az ipari és más ágazatok munkahelyeinek számára; ez maga után vonja a piac szerkezetének megváltozását, ami a munkavégzés fajtáinak növekvő széttöredezettségéhez és egyre eltérőbb jellegéhez vezet, különösen a díjazás, a szociális védelem és a karrierlehetőségek tekintetében;

D.  mivel az Európai Unión belüli makrogazdasági egyensúlyhiány, amelyet az euróövezeti tagság és az abból következő megszorító politikák hatásai is súlyosbítanak, agyelszívás jelenségéhez vezetett a gyengébb országok kárára, ami gazdaságukat strukturálisan függővé tette az erősebb országokétól;

E.  mivel az ipar területén az EU-nak csak támogató hatásköre van; mivel az EU e téren csak a versenyképességgel kapcsolatosan léphet fel(1), és ezzel a termelési költségek (bérek) leszorításán és a belső kereslet nullára csökkentésén alapuló merkantilizmust szolgálja; mivel e merkantilista modell nyilvánvalóan nem felel meg minden tagállam gazdasága számára, bizonyos esetekben pedig az alkotmány rendelkezéseit sem tartja tiszteletben;

F.  mivel az uniós finanszírozás kizárólag dimenzionális paraméterekhez és nem a makrogazdasági alapokhoz kapcsolódik, és mivel strukturális, nem pedig konjunkturális céljai vannak, nem képes hatékony védelmet biztosítani a gazdasági sokkhatásokkal szemben;

G.  mivel a jelenlegi hosszú távú gazdasági tendenciák és az EU által elfogadott prociklikus politikák fényében egyértelműen teljesíthetetlen az az EU által maga elé kitűzött cél, hogy az ipari termelés 2020-ra legalább az uniós GDP 20%-át tegye ki, hasonlóképpen a teljes foglalkoztatás és a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljához;

H.  mivel az európai költségvetési megszorítások következtében több tagállamban meggyengült az infrastruktúra szövete, beleértve olyan állami infrastruktúrákat is, mint az iskolák, a kórházak, a rendőrőrsök és a közlekedési hálózat;

I.  mivel a hagyományos banki és befektetési banki tevékenységek egyértelmű elválasztásának hiányában a bankok immár fokozatosan a pénzügyi és spekulatív tevékenységeket helyezik előtérbe, elvonva a gazdaságtól a magánberuházások megfelelő bevonásához szükséges hiteleket az ipari ágazatban; mivel a bankunióval kapcsolatos politika, valamint az EKB monetáris politikája is hozzájárult e jelenség súlyosbodásához;

J.  mivel egy ipari stratégia hatékonnyá tétele érdekében összehangolt politikai fellépésre van szükség több területen: infrastruktúra, kereskedelem, energia, foglalkoztatás, kutatás és fejlesztés, valamint köz- és magánfinanszírozás;

1.  úgy véli, hogy a gazdaság és a foglalkoztatás növekedésével és az innováció erősödésével kapcsolatos tervek nem valósulhatnak meg egy alapvető újraiparosítás, azaz a termelés visszahozása nélkül;

2.  hangsúlyozza, hogy a helyben történő termelés kulcsfontosságú tényező abban is, hogy a folyamatban lévő digitális forradalom fenntartható legyen, és annak hasznát mindenki élvezhesse, továbbá hogy a munkaerőpiac kínálhasson egy második esélyt a fokozatosan elavulttá váló szakmák művelői számára; másrészt hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak újra olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy megfelelő szociális védelmet nyújthasson mindazoknak, akik képtelenek visszatérni a munkaerőpiacra;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el a delokalizált gyártásból származó termékek és szolgáltatások importját negatívan ösztönző kereskedelempolitikai intézkedéseket; úgy véli, hogy az ilyen intézkedések hatékonyabbak lehetnének, ha a tagállamok ösztönzőkkel kísérnék azokat a termelés visszahozása és a jelenleg helyben lévő termelés megtartása érdekében;

4.  úgy véli, hogy az első lépések között olyan erőteljes közép- és hosszú távú nemzeti állami beruházási politikák megvalósításának kell lennie, amelyek az infrastruktúra fejlesztésére, a meglévő köz- és magánépületek állományának átstrukturálására (beleértve az energiahatékonyság javítását is), a kulturális és építészeti örökség helyreállítására és megőrzésére, a területvédelmi infrastruktúrára (például természeti katasztrófák vagy hidrogeológiai zavarok esetén), valamint az alapvető infrastruktúra (iskolák, kórházak, rendőrőrsökön, utak és vasutak, repülőterek, kikötők stb.) felújítására és modernizálására irányulnak; úgy véli továbbá, hasonlóan kiemelt szerepet kell kapnia a csúcsminőségű termékeket előállító iparba történő beruházási politikának is;

5.  megjegyzi, hogy bár az uniós alapok a tagállamok közötti különbségek ellensúlyozására hivatott eszközök, a gyakorlatban mégis inkább felnagyítják ezeket a különbségeket, mivel a finanszírozás a társfinanszírozás és a feltételesség két alapelvéhez van kötve; úgy véli, hogy az uniós támogatás így valójában egy olyan eszköznek tekinthető, amelynek segítségével az EU rendkívül kifinomult módon ellenőrzést gyakorol a tagállami szakpolitikák és kiadások felett; úgy véli ezért, hogy egy újraiparosítási stratégiához nem az uniós alapok a legalkalmasabb eszközök, hanem inkább állami és magánberuházásokra van szükség; sürgeti, hogy mentesítsék a tagállamok beruházásait az uniós költségvetési korlátok alól;

6.  úgy véli, hogy újra meg kell teremteni a legjobb feltételeket ahhoz, hogy az állami beruházásokhoz megfelelő mértékű magánbefektetések társuljanak; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében egyértelműen szét kell választani a hagyományos banki és a befektetési banki tevékenységeket;

7.  emlékezteti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unió nem járhat el „a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolása”(2) érdekében az ipar területén;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

(1)

Az EUMSZ 173. cikkének (1) bekezdése.

(2)

Az EUMSZ 173. cikkének (3) bekezdése.

Jogi nyilatkozat