ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a szexuális zaklatás és visszaélés ellen az Unióban folytatott küzdelemről
24.10.2017 - (2017/2897(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Elisabeth Morin-Chartier, Manfred Weber, Esteban González Pons a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0576/2017
B8-0582/2017
Az Európai Parlament állásfoglalása a szexuális zaklatás és visszaélés ellen az Unióban folytatott küzdelemről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],
– tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás), különösen annak 2. cikke (1) bekezdése c) és d) pontjára[2],
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre[3],
– tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló 2015. október 8-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a 259/68/EGK (Euratom, ESZAK) tanácsi rendeletben rögzített, a legutóbb a 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben módosított, az Európai Unió tisztviselőire vonatkozó személyzeti szabályzatra és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekre, különösen annak 12. cikke a) pontjára,
– tekintettel az eljárási szabályzat 25. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió tisztviselőire vonatkozó személyzeti szabályzat 12. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a szexuális zaklatás a nők és lányok elleni erőszak egyik formája, valamint a nemi alapú megkülönböztetés legszélsőségesebb és ugyanakkor makacsul fennmaradó formája; mivel a szexuális zaklatás áldozatainak mintegy 90%-a nő és megközelítőleg 10%-a férfi; mivel a 28 uniós tagállamban becslések szerint 83–102 millió nő (a nők 45–55%-a) tapasztalta 15 éves kora óta a szexuális zaklatás legalább egy formáját;
B. mivel az uniós jogban a nemi alapú megkülönböztetésként meghatározott zaklatás a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének megsértését jelenti és mint ilyen, tiltott a foglalkoztatás területén, ideértve a munkavállalást, a szakképzést és az előmenetelt is;
C. mivel a szexuális zaklatás valamennyi tagállamban nem szűnő probléma; mivel a szexuális jellegű, illetve a szexuális zaklatás elleni, a megkülönböztetés tilalma révén folytatott küzdelem uniós szintű hozzáadott értéket jelent;
D. mivel a szexuális zaklatás különböző formái számos szférában mindmáig mindenütt jelenlévő és közös tapasztalat az Európai Unióban; mivel a legtöbb áldozat nő – köztük fiatal női alkalmazottak, akik különösen védtelenek és széles körűen érintettek;
E. mivel a szexuális zaklatás gyakran rejtve marad a kérdést illető társadalmi kontroll igencsak alacsony szintje, az áldozatokat támogató csatornák elégtelensége és amiatt, hogy a kérdés kínosan érinti a társadalmat, habár léteznek formális eljárások a kezelésére mind munkahelyeken, mind más szférákban;
F. mivel a Parlament célzott csatornákat és belső szabályokat hozott létre a házon belüli szexuális zaklatás kezelésére – mind a személyzet vonatkozásában, mind az akkreditált parlamenti asszisztensek és az Európai Parlament képviselői közötti viszonyok tekintetében – a lehetséges esetek értékelése, valamint a helytelen és jogellenes szexuális magatartás, illetve a zaklatási esetek megelőzése érdekében;
1. határozottan elítéli a szexuális zaklatás minden formáját és hangsúlyozza, hogy a jelenséggel kapcsolatban ténylegesen érvényesíteni kell a meglévő jogi keretet; ösztönzi az uniós tagállamokat, valamint a köz- és magánszféra vállalatait, hogy hozzanak további intézkedéseket a munkahelyi szexuális zaklatás kiküszöbölése és megelőzése céljából;
2. üdvözli, hogy az Elnökség 2014. április 14-i határozatával az Európai Parlament új szabályokat fogadott el, amelyek tartalmazták olyan célzott testületek létrehozását, mint az akkreditált parlamenti asszisztensek és az Európai Parlament képviselői közötti panaszos ügyeket kezelő, a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság, valamint a korábbi, az Európai Parlament személyzetét érintő panaszos ügyeket kezelő, a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság; ugyancsak üdvözli a bizalmas bejelentések bevezetését és figyelemfelhívó kampány indítását a Parlamenten belüli szexuális zaklatás elleni küzdelemről; üdvözli, hogy más uniós intézmények szintén létrehoztak hasonló testületeket;
3. üdvözli a #MeToo mozgalomhoz hasonló kezdeményezéseket, amelyeknek célja a szexuális zaklatás és a nők elleni erőszak eseteinek feltárása; rámutat, hogy a követni kell a munkahelyi szexuális zaklatás eseteinek kezelésére vonatkozó célzott jogi eljárásokat;
4. felhívja valamennyi uniós tagállamot, hogy hozzanak intézkedéseket a szexuális zaklatás feltárt eseteit célzottan kivizsgáló bizottságok létrehozása, illetve ezek tényleges működésének biztosítása céljából, valamint nyújtsanak támogatást az áldozatoknak szakember tanácsadókból és személyekből, köztük – ha lehetséges – jogi tanácsadókból, orvos szakértőkből és bizalmas tanácsadókból álló bizottságok révén;
5. felhívja az uniós tagállamokat, hogy erősítsék a megkülönböztető gyakorlatokkal foglalkozó esélyegyenlőségi testületek humánerőforrás-állományát a tényleges működés biztosítását lehetővé tévő források rendelkezésre bocsátása révén;
6. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan hatékony ellenőrző rendszereket, amelyek lehetővé teszik felügyeleti és ellenőrző intézkedések megtételét a szexuális alapú zaklatási és megkülönböztetési ügyekkel kapcsolatos adatok bizalmas összegyűjtésének javítása céljából, valamint biztosítják az áldozatok bizalmas meghallgatását és védelmét;
7. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon egyértelmű intézkedéseket a munkahelyi szexuális zaklatás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében, továbbá a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó irányelvek végrehajtása tekintetében kísérje szoros figyelemmel a nemzeti panaszkezelő testületek hatékony működését és eljárásait;
8. felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a legjobb gyakorlatok értékeléséről, terjesztéséről és összehasonlításáról, továbbá a munkahelyi szexuális zaklatás ellen tett intézkedések hatékonyságára vonatkozóan tegye közzé az értékelés eredményét;
9. hangsúlyozza a célzott képzések és a figyelemfelhívó kampányok jelentőségét a munkahelyi szexuális zaklatással és az áldozatok jogaival kapcsolatos meglévő formális eljárások tekintetében, ezáltal erősítve az emberi méltóság munkahelyen való tiszteletben tartásának elvét és előmozdítva a zéró tolerancia normaként való elfogadását;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.