Eljárás : 2017/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0668/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0668/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 11
CRE 12/12/2017 - 11

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0500

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 281kWORD 54k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0668/2017
6.12.2017
PE614.287v01-00
 
B8-0668/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))


Ryszard Czarnecki, Charles Tannock, Jadwiga Wiśniewska az ECR képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))  
B8-0668/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2016. július 7-i(1) és a 2016. december 15-i(2) állásfoglalásokra, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő európai uniós prioritásokról szóló 2017. március 16-i(3), és a Dél- és Délkelet-Ázsiában tapasztalható hontalanságról szóló 2017. június 13-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Mianmarról szóló 2017. október 16-i és az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a Rakhajn állam helyzetéről 2017. szeptember 6-án tett nyilatkozatra,

–  tekintettel Yanghee Lee, az ENSZ különleges előadója által a Rakhajn államban tapasztalt erőszakról 2017. március 14-én tett nyilatkozatra;

–  tekintettel a 2017. október 23-i genfi adományozói konferencia eredményére, amelyet az Európai Unió és Kuvait kormánya közösen látott vendégül és az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR), az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) közösen szervezett;

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló 2017. április 15-i éves jelentésére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1981. november 25-i ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló 1992. december 18-i ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a mianmari hadsereg és a polgári kormány közötti hatalommegosztási megállapodásra, amely értelmében a parlamenti helyek 25%-át a katonai hatóságok nevezik ki, a bel- és a határügyek, illetve a védelmi erők pedig a katonai hatóságok alá tartoznak;

–  tekintettel a sürgősségi rendelkezésekről szóló burmai jogszabály hatályon kívül helyezésére, amely szerint a katonai hatóságoknak jogukban áll vádemelés nélkül magánszemélyeket fogva tartaniuk,

–  tekintettel az amerikai külügyminiszter Rakhajn államban tapasztalható helyzetről szóló 2017. szeptember 6-i nyilatkozatára, amely különösen szorgalmazza az emberiség elleni bűncselekményekért felelős személyekkel szembeni nemzetközi vizsgálatot,

–  tekintettel Pramila Patten, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja 2017. november 22-i nyilatkozatára, amely szerint a rohindzsákkal szembeni szexuális támadások háborús bűncselekménynek minősülnek,

–  tekintettel a Mianmar és Banglades által 2017. november 23-án aláírt megállapodásra, amely több százezer rohindzsa menekült Rakhajn államba való lehetséges hazatelepítéséről rendelkezik,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos szexuális cselekmények megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalásról szóló, 2014. június 13-i ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről szóló 1997. szeptember 18-i egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a rohindzsák helyzete drámaian romlott a rohindzsa harcosok és a burmai biztonsági erők között 2017. augusztus 25-én kitört erőszak óta, amely során állítólag rengeteg embert megöltek, rohindzsa falvakat égettek porig, fosztogatásokra, tömeges nemi erőszakra, kínzásra és a rohindzsákkal szembeni erőszakra került sor a mianmari Rakhajn államban, amely számos rohindzsa menekülttáborokba zárásával járt;

B.  mivel a – nemzetközi jog alapján emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető – fenti cselekményekről szóló beszámolókat számos nemzetközi emberi jogi szervezet (többek között a Human Rights Watch és az Amnesty International) is megerősítette, valamint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa és az Egyesült Államok kormánya arról számolt be, hogy a rohindzsák államilag támogatott üldözése zajlik, amelyet állítólag a mianmari biztonsági erők követték el;

C.  mivel a mianmari kormány és a mianmari katonai és biztonsági erők több alkalommal is cáfolták a rohindzsa polgári lakosok és települések megtámadását, egy rohindzsa terrorista felkelés elleni kampányának vagy a rohindzsa fegyveresek közötti belharcoknak tulajdonítva az erőszakos cselekményeket;

D.  mivel a mianmari rohindzsák egymilliós összlétszámához képest a Rakhajn államból menekülő rohindzsák – a Mianmarban élő rohindzsák többsége – számát jelenleg több mint 623 000 főre becsülik, akiknek többsége a szomszédos Bangladesbe menekült;

E.  mivel a Bangladesbe menekülők összlétszámába vélhetően bizonytalan számú mianmari hindu menekültet is bele kell számolni, akik azt állítják, a rohindzsákhoz hasonló etnikai sajátosságaik miatt tévedésből kerültek a rakhajni buddhisták célkeresztjébe;

F.  mivel a rohindzsa nép elleni erőszak felvonultatja az államilag támogatott, módszeres etnikai tisztogatás valamennyi ismérvét, beleértve a férfiak, a nők és a gyermekek meggyilkolását, a rohindzsa nőkkel szemben a burmai biztonsági erők által elkövetett tömeges nemi erőszakot, bármilyen korú rohindzsa férfiak és nők fenyegetését és kínzását, a rohindzsák tulajdonának teljes megsemmisítését és a mianmari média által többek között megrendezett fényképek segítségével alkalmazott félretájékoztatást, az erőszak felelősségét a saját népével szemben fellépő rohindzsa muszlimokra való hárítása érdekében;

G.  mivel az ENSZ és a Human Rights Watch figyelmeztetett arra, hogy a rohindzsák üldöztetése etnikai tisztogatásnak minősül, amely – amennyiben nem kerül sor válaszlépésekre – komolyan felveti a népirtás veszélyét;

H.  mivel a Human Rights Watch megjegyzi, hogy a rohindzsákat célzó tömeges nemi erőszak esetében a társadalmi megbélyegzés és a további kormányzati üldözéstől való félelem azt jelenti, hogy a bejelentett nemi erőszak száma annak tényleges nagyságrendje csupán egyharmadát teszi ki;

I.  mivel a rohindzsákkal szembeni etnikai indíttatású erőszak szexuális dimenziót hordoz, amely a történelem során elkövetett etnikai tisztogatásokat és népirtásokat is jellemezte;

J.  mivel a Mianmarban tevékenykedő külföldi oknyomozói újságírók szigorú állami felügyelet alatt állnak – különösen a muszlimok által lakott területeken –, szigorú kijárási tilalom vonatkozik rájuk és csak minimális, előzetes engedélyhez kötött kapcsolatot tarthatnak fenn a helyi lakossággal, amelynek következtében akadályoztatva vannak abbéli képességükben, hogy méltányos és pártatlan módon beszámolhassanak a rohindzsákkal történtekről;

K.  mivel az UNHCR, az OCHA, az IOM, az Európai Unió és Kuvait kormánya között Genfben tartott adományozói konferencián összesen 344 millió dollár értékben 36 egyéni ígéret hangzott el Banglades és Mianmar megsegítésére, beleértve az erőszak augusztus 25-i kitörése óta vállalt és teljesített összegeket, valamint számos magánadományozó részéről új kötelezettségvállalásokat, akik több mint 50 millió USD értékű további segítségnyújtást vállaltak;

L.  mivel a Mianmar és Banglades között 2017. november 23-án aláírt hazatelepítési megállapodás nem korlátozza a Rakhajn államba önként visszatelepülő rohindzsák számát, azon menekültek kivételével, akik terrorista cselekményekben vettek részt, ami ellentmond a mianmari katonai szóvivő korábbi nyilatkozatainak;

M.  mivel e megállapodás feltételei a mianmari kormány által ellenőrzött rohindzsák hazatelepülését teszik lehetővé, és a visszatérő személyek személyi igazolványát a mianmari tartózkodásukat igazoló dokumentum alapján kell kiállítani; mivel számos rohindzsa egykori otthona és faluja a konfliktus következtében megsemmisült; mivel a rohindzsa férfiakat, nőket és gyermekeket 1982 óta megfosztják állampolgári joguktól, és ennek következtében túlnyomó többségük nem rendelkezik személyi dokumentumokkal;

N.  mivel nem tisztázott, hogy hány potenciális hazatelepített rohindzsát fognak táborokban és ideiglenes szálláshelyeken elhelyezni, de amiatt, hogy a konfliktus során jelentős számban megsemmisültek a rohindzsák települései Rakhajn államban, nagy az esélye annak, hogy –a biztonságos lakhatás helyreállításának egyértelmű határideje hiányában – a visszatérő menekültek nem megfelelő körülmények közé kerülnek;

1.  határozottan elítéli a Rakhajn államban elkövetett erőszak fokozódását, különösen azt, hogy a mianmari biztonsági erők súlyos emberi jogi jogsértésekben vettek részt, ideértve a tömeges nemi erőszakot, a célzott gyilkosságokat és a polgári tulajdon megsemmisítését, és felszólít Rakhajn államban az erőszak azonnali megszüntetésére a burmai biztonsági erők és a rohindzsa fegyveresek részéről egyaránt;

2.  emlékeztet a mianmari kormány azon kötelezettségére, hogy a nemzetközi közösséggel együttműködve megkülönböztetés nélkül valamennyi polgárt megvédje a visszaélésektől, továbbá az emberi jogi normákkal és kötelezettségekkel összhangban vizsgálja meg és számolja fel az emberi jogok megsértésének eseteit Mianmarban;

3.  emlékeztet a mianmari hatóságokhoz intézett, arra irányuló felhívására, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, nemzetközi emberi jogi szervezetek, újságírók és egyéb nemzetközi megfigyelők, köztük különösen az ENSZ EJT által 2017 márciusában létrehozott tényfeltáró küldöttség azonnali és egyértelmű bejutását a mianmari biztonsági erők és a militáns rohindzsák által elkövetett állítólagos súlyos emberi jogi jogsértések független és pártatlan kivizsgálása érdekében;

4.  megismétli továbbá felhívását, hogy lehetővé kell tenni a humanitárius segélyszervezetek számára az összes konfliktusövezetbe való bejutást Rakhajn államban és a környező régiókban egyaránt, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek elérését hátrányos megkülönböztetés nélkül, hogy segítséget nyújthassanak a veszélyben lévő embereknek;

5.  emlékeztet arra, hogy a polgári lakosság elleni erőszak – különösen a polgári tulajdon megsemmisítése, a civilek meggyilkolása és a tömeges nemi erőszak – történelmileg bizonyítottan szítja az indulatokat és a zavargásokat, és végső soron a mianmari hadsereg által elítélt terrorista csoportok megerősödéséhez vezetnek;

6.  elismeri, hogy a rohindzsák megpróbáltatásait már nem lehet pusztán a menekülttáborokban kínált humanitárius segítség növelésével vagy javításával kezelni, illetve hogy hontalan jogállásuk már most is súlyos humanitárius vészhelyzet kialakulását eredményezte; arra ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is gyakoroljon nyomást a mianmari kormányra a rohindzsák méltóságának és biztonságának garantálása, a velük szembeni további erőszak megszüntetése és megelőzése, valamint a Rakhajn államba való biztonságos visszatérésük lehetővé tétele érdekében;

7.  pozitív fejleménynek tartja a Banglades és Mianmar kormánya között 2017. november 23-án létrejött hazatelepítési megállapodást, és abbéli reményének ad hangot, hogy ez a mianmari Rakhajn államba visszatérő összes rohindzsa teljes közű állampolgári jogok melletti visszailleszkedéséhez fog vezetni;

8.  egyetért az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad al-Husszein ama kijelentésével, hogy a mianmari rohindzsák elleni közelmúltbeli támadások és diszkrimináció etnikai tisztogatásnak minősül;

9.  üdvözli az Európai Unió és tagállamai fokozott hozzájárulását a rohindzsa-válságra reagáló erőfeszítésekhez Bangladesben és Mianmarban; továbbá üdvözli a nemzetközi közösség kötelezettségvállalásait a válságra válaszul 2017. október 23-án, Genfben tartott adományozó konferencián;

10.  sürgeti az Európai Uniót, hogy egy kormányközi csúcstalálkozón álljon a nemzetközi erőfeszítések élére; javasolja, hogy ez a csúcstalálkozó kövesse nyomon a rohindzsák hazatelepítési folyamatának előrehaladását és állampolgári jogaik helyreállítását, kezdeményezze az emberiesség elleni bűncselekmények független vizsgálatát, valamint koordinálja a jövőbeli befektetéseket Bangladesben és Mianmarban egyaránt, ami nem csak a menekülttáborokban élő rohindzsák életét, hanem az egész régió újjáépítését fogja segíteni, továbbá támogassa és ösztönözze a reformokat, hangsúlyt fektetve a jogállamiságra, a jó demokratikus gyakorlatokra és a független és pártatlan igazságszolgáltatásra;

11.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió főképviselőjét, hogy működjön együtt a tagállamokkal e magas szintű kormányközi konferencia előkészítésén annak érdekében, hogy az hosszú távú megoldásokat biztosítson a rohindzsák megsegítéséhez többek között olyan területeken, mint az infrastruktúra és a közösség újbóli felépítése, a polgári jogok, illetve az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, csatornázáshoz és tiszta vízhez való hozzáférés;

12.  sürgeti a nemzetközi segélyszervezetekkel és az ENSZ-szel együttműködve a humanitárius segítségnyújtás gyors, folyamatos és akadálymentes biztosítását a leginkább rászorulók számára;

13.  ösztönzi arra arra irányuló nemzetközi támogatást, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2017. márciusi határozatának következtetéseivel összhangban a mianmari kormány és a rohindzsa közösség vezetői között politikai párbeszéd jöjjön létre;

14.  ragaszkodik ahhoz, hogy teljes egészében fogadják el a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésében megfogalmazott ajánlásokat a további erőszak megelőzése, a béke fenntartása és a megbékélés elősegítése érdekében;

15.  ragaszkodik ahhoz, hogy a mianmari kormány továbbra is folytassa együttműködését az ENSZ-szel, többek között az ENSZ különleges előadójával, Yanghee Lee-lel és a mianmari független tényfeltáró küldöttséggel;

16.  sürgeti az EU és Mianmar közötti emberi jogi párbeszéd újbóli felélénkítését a rohindzsa közösséggel kapcsolatos kérdések megvitatása céljából;

17.  felszólítja a mianmari kormányt, hogy haladéktalanul távolítsa el a Banglades határán található összes gyalogsági aknát, és e folyamat során teljes mértékben működjön együtt az ENSZ-szel és a nemzetközi megfigyelőkkel; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzetközi közösség technikai és pénzügyi támogatást nyújtson, amennyiben e feladat kellő időben és hatékonyan történő elvégzéséhez ezt szükségesnek tartja;

18.  elismeri és üdvözli a bangladesi kormány és nép e humanitárius katasztrófa nyomán tett, arra irányuló erőfeszítéseit, hogy több százezer rohindzsa menekült számára védelmet biztosítson, és határozottan arra ösztönzi a bangladesi hatóságokat és a többi szomszédos országot, hogy tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét;

19.  sürgeti a mianmari kormányt, és különösen Ang Szán Szú Csí állami tanácsost, hogy egyértelműen ítélje el a faji vagy vallási gyűlöletre való uszítás minden formáját, valamint vegye fel a harcot a rohindzsa kisebbség elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel szemben; sürgeti továbbá a mianmari kormányt, hogy tartsa tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságához való egyetemes jogot; emlékezteti az államminisztert, hogy szorgalmazza a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésében megfogalmazott ajánlások végrehajtását, melyek az ő kérésére készültek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy folyamatosan és drámaian romlik a helyzet Szú Csí asszony pártja szóvivőjének 2015. május 18-i nyilatkozata óta, mely szerint a mianmari kormánynak állampolgárságot kell adnia a rohindzsa kisebbségnek;

20.  támogatja a Kofi Annan ajánlásainak végrehajtásán alapuló politikai folyamat megerősítésére irányuló erőfeszítéseket; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és Közgyűlését, hogy fogadjanak el hatékony diplomáciai és politikai intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a mianmari kormány eleget tegyen a rohindzsa kisebbséggel szembeni kötelezettségének, különös tekintettel a visszaélésekkel szembeni védelem és a támogatásokhoz való akadálytalan hozzáférés biztosítására;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0247.

Jogi nyilatkozat