ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a rohindzsák helyzetéről
6.12.2017 - (2017/2973(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Urmas Paet, Petras Auštrevičius, Izaskun Bilbao Barandica, Gérard Deprez, Ilhan Kyuchyuk, Patricia Lalonde, Frédérique Ries, Marietje Schaake, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ivo Vajgl, Johannes Cornelis van Baalen, Hilde Vautmans, Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0668/2017
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2016. július 7-i[1], a 2016. december 15-i[2] és a 2017. szeptember 14-i[3] állásfoglalásokra, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő európai uniós prioritásokról szóló 2017. március 16-i[4], és a Dél- és Délkelet-Ázsiában tapasztalható hontalanságról szóló 2017. június 13-i[5] állásfoglalásaira,
– tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2016. június 1-jei közös közleményére (JOIN(2016)0024),
– tekintettel az alelnök/főképviselőnek a Mianmari Államszövetség Köztársasága új kormányának hivatalba lépéséről szóló 2016. március 30-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Mianmar és Banglades között a rohindzsák Bangladesből Mianmarba való hazatelepítéséről létrejött, 2017. november 23-án aláírt egyetértési megállapodásra,
– tekintettel az alelnök/főképviselőnek a Mianmar és Banglades közötti egyetértési megállapodásról szóló, 2017. november 23-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó 2015. december 4-i következtetéseire,
– tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,
– tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,
– tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló, 2014. novemberi globális cselekvési tervére,
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (EJEE),
– tekintettel a Rakhajn állammal foglalkozó tanácsadó bizottság „Rakhajn népének békés, tisztességes és virágzó jövője felé” című, 2017. augusztus 24-i végleges jelentésére,
– tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) Chartájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Mianmarban található Rakhajn állam megközelítőleg egymillió rohindzsának, egy olyan, főként muszlim kisebbségi csoportnak ad otthont, akik elnyomásnak és folyamatos emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, többek között az életüket és biztonságukat érő fenyegetések, öldöklések, az egészségügyhöz és oktatáshoz való jog megtagadása, kényszermunka, szexuális erőszak és politikai jogaik korlátozása révén;
B. mivel a rohindzsa nép az 1982-es burmai állampolgársági törvény kihirdetése óta hivatalosan hontalannak számít, ami a szabad mozgást érintő számos korlátozáshoz vezetett, és táborokba kényszerítette a rohindzsákat;
C. mivel a rohindzsák megrekedtek az államilag támogatott, intézményesített megkülönböztetés ördögi körében, amely etnikai tisztogatásba hajló apartheidnak felel meg; mivel a rohindzsákra külön jogszabályok vonatkoznak, ami akadályt jelent a hétköznapi életükhöz kapcsolódó tevékenységek, például a munka, a házasságkötés, az utazás és az egészségügyhöz való hozzáférés tekintetében;
D. mivel Mianmar és Banglades kormánya nem kötelező erejű egyetértési megállapodást írt alá Nepjidában; mivel e megállapodás az elmúlt években Mianmarból Bangladesbe távozott rohindzsa menekültek biztonságos hazatérését hivatott biztosítani; mivel jelezték, hogy a rohindzsákat nem a falvaikba, hanem mianmari menekült/büntetőtáborokba fogják hazatelepíteni;
E. mivel a Rakhajn állammal foglalkozó, Kofi Annan által vezetett tanácsadó bizottság 2017. augusztus 24-i végleges jelentésében korábban is hangsúlyozott radikalizálódási kockázat jelen van Észak-Rakhajn helyi és lakóhelye elhagyására kényszerült közösségeiben, valamint a Bangladesben élő menekültközösségekben is;
F. mivel a gyilkosságot, a nemi erőszakot és a rohindzsa falvak felgyújtását eszközként használják a rohindzsák társadalmi szerkezetének tartós rombolására, valamint a lakosság traumatizálására; mivel e rémtettek célja az, hogy a rohindzsákat kiszorítsák falvaikból és az országból, és visszatérésük elé mentális és fizikai akadályokat állítsanak; mivel a Mianmar és Banglades közötti határt militarizálták, és az átlépés megakadályozására aknákat telepítettek rá;
G. mivel a Human Rights Watch és az Amnesty International rámutatott, hogy 2017. augusztus 25. óta a burmai biztonsági erők Rakhajn államban széles körben és rendszeresen követtek el nemi erőszakot nők és lányok ellen a rohindzsa muszlimok elleni etnikai tisztogatási kampány részeként; mivel az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásáért felelős bizottsága (CEDAW) felhívta a mianmari kormányt, hogy 2018. május 28-ig szolgáltasson információkat a Rahkajn államban az elmúlt hónapokban nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak állítólagos eseteivel kapcsolatos kérdésekről;
H. mivel az alelnök/főképviselő a hazatelepítésről szóló egyetértési megállapodás aláírását fontos és üdvözlendő lépésnek nevezte, amely korunk egyik legsúlyosabb humanitárius és emberi jogi válságának kezelésére irányul;
I. mivel a „fegyver kivételével mindent” rendszer keretében Mianmar jelenleg a GSP szerinti kereskedelmi kedvezményeket élvez, és az ország Unióba irányuló exportja 2016-ban elérte a 830 millió eurót; mivel úgy lehet tekinteni, hogy a rohindzsák elleni jelenlegi erőszakos fellépés „súlyosan és rendszeresen” sérti Mianmarnak a GSP-rendeletben (978/2012/EU) foglalt legalább egy alapvető emberi jogi és munkajogi egyezmény szerinti kötelezettségeit;
1. nyomatékosan felszólítja a katonai és biztonsági erőket, hogy azonnal állítsák le a rohindzsák legyilkolását, zaklatását, megerőszakolását és otthonaik felgyújtását;
2. felhívja a mianmari kormányt, hogy indítson azonnali, pártatlan, független és hatékony vizsgálatokat a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi jog szerinti bűncselekmények megsértésére vonatkozó valamennyi hitelt érdemlő állítással kapcsolatban; kitart amellett, hogy amennyiben elégséges elfogadható bizonyíték merül fel a nemzetközi emberi jogi normák megsértésével járó bűncselekményeket elkövető egyénekre vonatkozóan, ezen egyéneket tisztességes eljárás keretében független polgári bíróságok előtt kell felelősségre vonni, a halálbüntetés kiszabása nélkül;
3. nyomatékosan felszólítja a mianmari kormányt, hogy tartsa tiszteletben a rohindzsák mozgáshoz való szabadságát, és tartózkodási helyüktől függetlenül garantálják biztonságukat; felszólítja a mianmari kormányt, hogy haladéktalanul távolítsa el az összes aknát a Bangladessel közös határszakaszról; nyomatékosan felszólítja a mianmari kormányt, hogy haladéktalanul szüntesse meg a humanitárius szervezetekre vonatkozó utazási korlátozásokat;
4. megismétli továbbá a tanácsi következtetésekben szereplő felhívásokat, melyek szerint hatékony demokratikus intézményeket és erős civil társadalmat kell kiépíteni, tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és szabadságokat, és elő kell mozdítani a jó kormányzást;
5. ragaszkodik az egyetértési megállapodás közvetlen végrehajtásához és ahhoz, hogy a tiszteletben kell tartani a rohindzsák jogát ahhoz, hogy önként, biztonságos és méltó módon, mindennemű megkülönböztetéstől mentesen térhessenek vissza származási helyükre; felhívja a mianmari kormányt, hogy mindenkor garantálja a rohindzsák számára a biztonságos és emberhez méltó életkörülményeket;
6. nyomatékosan felszólítja a mianmari kormányt, hogy foglalkozzon a Rakhajn államban élő rohindzsák és más muszlimok régóta tartó, rendszeres megkülönböztetésének és szegregációjának kérdésével, és biztosítsa a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és más szolgáltatásokhoz;
7. aggodalmának ad hangot terrorista csoportok, különösen az al-Kaida és az ISIS azon szándéka miatt, hogy a rohindzsa válságot arra használják ki, hogy gyökeret verjenek Burmában, és befolyásukat a térség egészére kiterjesszék; hangsúlyozza, hogy egyes rohindzsa menekültek és az Arakan Rohindzsa Felszabadítási Hadsereg lázadó tagjai szélsőséges mozgalmak általi toborzásnak lehetnek kitéve;
8. felhívja a mianmari kormányt, hogy biztosítsák a teljes körű bejutást az ország minden részébe az ENSZ ügynökségei, más nemzetközi és helyi humanitárius szervezet, valamint a belföldi és a nemzetközi média számára; hangsúlyozza, hogy kizárólag a média maradéktalan hozzáférése és a teljes körű átláthatóság ösztönzi majd az információáramlást arra, hogy pontosan meghatározza, mi történik a térségben;
9. erőteljes csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a mianmari kormány és Ang Szán Szu Csí megtagadja a kérdés kezelését, valamint tagadja, hogy atrocitások történnek, és ezáltal közreműködik azokban; nyomatékosan felszólítja Ang Szán Szú Csít, hogy ítélje el az atrocitásokat, és tegyen konkrét lépéseket a rohindzsák érdekében;
10. nyomatékosan felszólítja Kínát és a többi nemzetközi és regionális szereplőt, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi kétoldalú, többoldalú és regionális fórumon követeljék az atrocitások megszüntetését és egy békés megoldás kialakítását;
11. fájlalja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem fogadott el határozatot a rohindzsák helyzetéről;
12. tudomásul veszi az alelnök/főképviselő nyilatkozatait; ugyanakkor úgy véli, hogy komolyabb kötelezettségvállalásokra van szükség; emlékeztet az alelnökhöz/főképviselőhöz és az uniós tagállamokhoz intézett azon kérését, hogy növeljék a mianmari kormányra gyakorolt nyomást;
13. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy terjesszék ki a Mianmar elleni jelenlegi fegyverembargót a katonai segítségnyújtás minden formájára, valamint szabjanak ki célzott pénzügyi szankciókat a súlyos jogsértésekért felelős vezető tisztviselőkre;
14. nyomatékosan kéri valamennyi államot, hogy fokozzák humanitárius erőfeszítéseiket a Mianmaron belül és más országokban, többek között Bangladesben lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek érdekében, továbbá védjék meg a nőket, a gyermekeket és a szexuális erőszak, az emberkereskedelem és hasonló visszaélések kockázatának kitett egyéb személyeket;
15. felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a kereskedelmi biztossal együtt függessze fel azokat a kereskedelmi kedvezményeket, amelyeket Mianmar továbbra is élvez a „fegyver kivételével mindent” rendszer keretében, valamint hogy közölje a mianmari kormánnyal, hogy sor kerülhet az EU–Mianmar beruházási megállapodás felfüggesztésére;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506.
- [3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.
- [5] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0247.