Eljárás : 2017/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0671/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0671/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 11
CRE 12/12/2017 - 11

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0500

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 279kWORD 54k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0668/2017
6.12.2017
PE614.290v01-00
 
B8-0671/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))


Rolandas Paksas, Isabella Adinolfi, Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))  
B8-0671/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2016. július 7-i(1) és a 2016. december 15-i(2) állásfoglalásokra, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő európai uniós prioritásokról szóló 2017. március 16-i(3), a Dél- és Délkelet-Ázsiában tapasztalható hontalanságról szóló 2017. június 13-i(4), és a Mianmarról, különösen a rohindzsák helyzetéről szóló 2017. szeptember 14-i(5) állásfoglalásra,

–  tekintettel a 2016. június 20-i, az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (JOIN(2016)0024),

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a mianmari erőszakos események közelmúltbeli eszkalációjáról szóló 2016. december 2-i nyilatkozatára, valamint az alelnöknek/képviselőnek a Rakhajn államban tapasztalható helyzetről szóló 2017. szeptember 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,

–  tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának a Rakhajn állam északi részén bekövetkező egyre romló emberi jogi helyzetről szóló 2016. november 18-i, illetve 29-i legutóbbi tájékoztatóira,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére, és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója, Yanghee Lee küldetését lezáró, 2017. január 20-i nyilatkozatára, melyben arra a következtetésre jut, hogy „a mostani helyzet rosszabb, mint az elmúlt években bármikor”,

–  tekintettel a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének november 6-i nyilatkozatára, amelyben arra kéri Mianmart, hogy vessen véget a túlzott katonai erőszaknak és a közösségek közötti erőszaknak Rakhajn államban (Mianmar),

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (EJEE),

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Mianmarban található Rakhajn állam megközelítőleg egymillió rohindzsának ad otthont, egy olyan kisebbségi csoportnak, akik elnyomásnak és folyamatos emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, többek között az életüket és biztonságukat érő fenyegetések, az egészségügyhöz és oktatáshoz való jog megtagadása, kényszermunka, szexuális erőszak és politikai jogaik korlátozása révén;

B.  mivel a rohindzsa nép a világ egyik leginkább üldözött kisebbsége, a hontalan személyek egyik legnagyobb csoportját alkotja a világ, és az 1982-es burmai állampolgársági törvény kihirdetése óta hivatalosan hontalannak számít, ami a szabad mozgást érintő számos korlátozáshoz vezetett, és táborokba kényszerítette őket;

C.  mivel a rohindzsák emberi jogainak csorbítására és az őket körülvevő humanitárius válságra mindezidáig adott belföldi és nemzetközi válaszok egyáltalán nem voltak kielégítőek, és még számos, a helyzet megoldására szolgáló eszközt nem még nem térképeztek fel;

D.  mivel 2017. augusztus 25-én a rohindzsa milicisták összehangolt támadásokat indítottak több mint 30 rendőrségi és katonai támaszpont ellen Rakhajn állam északi részén; mivel a támadók legalább tíz rendőrt megöltek, és a támadásokért az Arakan Rohindzsa Felszabadítási Hadsereg (ARSA) vállalta a felelősséget;

E.  mivel ezt jelentős katonai ellentámadás követte, melynek során súlyos és széles körben elkövetett emberi jogi jogsértések történtek, többek között gyilkosságok, nemi erőszak és kínzás; mivel emberi jogi szervezetek, nevezetesen a Human Rights Watch műholdas képalkotást alkalmazva lakóházak és más épületek tömeges lerombolásáról számolt be, amelyre Rakhajn állam nem kormányzati szervezetek és független megfigyelők elől elzárt északi részén került sor; mivel a jelentések szerint 700 épületet gyújtottak fel a rohindzsák által lakott Chein Khar Li településen Rakhajn állam északi részén, szinte teljes egészében lerombolva a települést;

F.  mivel ezen eseményeket követően több mint 625 000 rohindzsa keresett menedéket Bangladesben; mivel a Mianmarból menekülők, köztük számos nő és gyermek, bizonytalan útvonalakon halad keresztül, fegyvertűzben és veszélyes utakon, éhezésnek kitéve és orvosi ellátás nélkül; mivel több tucat ember vesztette életét útközben, köztük nők és gyermekek; mivel a bangladesi parti őrség emberek tucatjainak holttestét találta meg, akik menekülés közben vesztették életüket;

G.  mivel Banglades jelenleg már mintegy 300 000 rohindzsa menekültnek ad otthont, akik az elmúlt évtizedekben érkeztek az országba;

H.  mivel Banglades panaszt nyújtott be a mianmari hatóságok ellen amiatt, hogy a Bangladessel közös határ egy szakaszán aknákat helyezett el, amelyek megakadályozzák az erőszak elől menekülő rohindzsa muszlimok visszatérését;

I.  mivel az ENSZ nemzetközi alkalmazottai és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek nem léphetnek be a konfliktus által sújtott területekre, és az ENSZ ügynökségei nem tudják eljuttatni a humanitárius segélyeket, többek között élelmet, vizet és orvosságot, a rohindzsáknak; mivel a humanitárius hozzáférést csak részben biztosították a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága számára, és a rászorulók mindössze 10%-át érték el; mivel a Rakhajn állam északi részéhez való humanitárius hozzáférés az Élelmezési Világprogrammal 2017. október 27-én kötött megállapodás ellenére továbbra is nehézségekbe ütközik;

J.  mivel a hozzáférés korlátozottsága miatt nagyon kevés információ áll rendelkezésre a népesség aktuális szükségleteiről, és mivel a jelenlegi válság előtt is mintegy 350 000 ember függött a humanitárius segítségnyújtástól, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült 120 000 személyen kívül Rakhajn állam központi részén;

K.  mivel 2017. szeptember 10-én az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein bejelentette, hogy a mianmari helyzet „az etnikai tisztogatás iskolapéldájának tűnik”;

1.  határozottan elítéli a Rakhajn államban elkövetett összes támadást;

2.  mélységesen aggasztja a Bangladesben és Mianmarban kialakult humanitárius helyzet, és követeli, hogy Mianmar kormánya azonnal szüntesse meg a Rakhajnban élő rohindzsákat sújtó túlzott katonai erőt és erőszakot;

3.  elítéli az emberi jogi jogsértések egyre növekvő súlyosságát és terjedelmét, köztük a gyilkosságokat, a szexuális erőszakot és azt, hogy több százezer civil kényszerült lakóhelye elhagyására;

4.  határozottan sürgeti a katonai és biztonsági erőket, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a rohindzsák megölésével, zaklatásával és a velük szemben elkövetett nemi erőszakkal, valamint otthonaik felgyújtásával;

5.  emlékeztet arra, hogy a mianmari hatóságoknak kötelessége, megkülönböztetés nélkül, az összes polgárt megvédeni a visszaélésekkel szemben, és kivizsgálni a súlyos emberi jogi jogsértéseket, és bíróság elé állítani a felelősöket, az emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően;

6.  ismét felhívja a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, nemzetközi emberi jogi szervezetek, újságírók és egyéb nemzetközi megfigyelők, valamint az ENSZ, nevezetesen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017 márciusában létrehozott tényfeltáró küldöttség – amelynek megbízatását 2018. szeptemberig meghosszabbították – azonnali és akadálytalan bejutását;

7.  ismételten sürgeti, hogy az emberi jogi segélyszervezeteknek tegyék lehetővé a bejutást az összes konfliktus sújtotta területre és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekhez, megkülönböztetés nélkül, hogy a segélyszervezetek munkatársai segíthessenek a veszélyben lévőkön;

8.  sürgeti Mianmar kormányát, hogy haladéktalanul távolítsa el az összes aknát a Bangladessel közös határszakaszról;

9.  sürgeti a mianmari kormányt, és különösen Ang Szán Szú Csí államminisztert, hogy egyértelműen ítélje el a faji vagy vallási gyűlöletre való uszítás minden formáját, valamint vegye fel a harcot a rohindzsa kisebbség elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel szemben; sürgeti továbbá a mianmari kormányt, hogy tartsa tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságához való egyetemes jogot; emlékezteti az állami tanácsost, hogy szorgalmazza a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, melyek az ő saját kérésére készültek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történt előrelépés Szú Csí asszony pártja szóvivőjének 2015. május 18-i nyilatkozata óta, mely szerint a mianmari kormánynak vissza kell adnia az állampolgárságot a rohindzsa kisebbségnek;

10.  emlékezteti az 1990. évi Szaharov-díjas Ang Szán Szú Csít, hogy a díjat többek között az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmezőinek, valamint a nemzetközi jogot tiszteletben tartóknak adományozzák; felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell fontolni a Szaharov-díj és a Nobel-békedíj visszavonását olyan esetekben, amikor a kitüntetett megsérti azokat a feltételeket, amelyekért a díjat odaadományozták;

11.  elismeri a Banglades által e humanitárius válság közepette a több százezer rohindzsa menekült védelmének megkönnyítése érdekében tett erőfeszítéseket; határozottan arra ösztönzi a bangladesi hatóságokat és a többi szomszédos országot, hogy fogadják be a Rakhajn államban tapasztalható erőszak elől menekülőket és tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az ezeknek a menekülteknek nyújtott pénzügyi és anyagi támogatást;

12.  emlékeztet arra az ajánlására, hogy a rohindzsa menekültek beáramlásával küzdő országok kormányai működjenek szorosan együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával, amely rendelkezik a menekültstátusz megállapításához szükséges szakértelemmel, valamint a menekültek és a hontalan személyek védelmére irányuló felhatalmazással; felhívja az EU-t és az ENSZ-t, hogy e tekintetben támogassák a szomszédos országokat;

13.  üdvözli, mint fontos lépést, a Banglades és Mianmar között Nepjidában, 2017. november 23-án megkötött kétoldalú hazatérési megállapodást, ösztönzi Banglades miniszterelnökét, Sejk Haszínát, és Mianmar államminiszterét, Ang Szan Szú Csit, hogy haladéktalanul hajtsák végre a kétoldalú hazatérési megállapodást, és közben biztosítsák helyben azokat a feltételeket, amelyek mellett lehetséges a menekültek önkéntes, biztonságos és méltóságteljes visszatérése származási helyükre; megerősíti, hogy az EU szorosan figyelemmel fogja kísérni a végrehajtást annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás tiszteletben tartsa a nemzetközi jogot;

14.  megjegyzi, hogy fontos a Rakhajn állammal foglalkozó tanácsadó bizottság (az ún. Annan-bizottság) ajánlásainak haladéktalan végrehajtása; hangsúlyozza a bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a mianmari állampolgársági jogszabályokat össze kell hangolni azokkal a nemzetközi normákkal és szerződésekkel, amelyeknek Mianmar részes fele, többek között a gyermek jogairól szóló egyezmény 7. és 8. cikkével, továbbá arra vonatkozó javaslatát, hogy a jogszabályokat hangolják össze a legjobb gyakorlatokkal, beleértve az állampolgárok különböző típusai közötti különbségtétel eltörlését;

15.  támogatja a Kofi Annan ajánlásainak végrehajtásán alapuló politikai folyamat megerősítésére irányuló erőfeszítéseket; felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsát és közgyűlését, hogy fogadjanak el hatékony diplomáciai és politikai intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a mianmari kormány eleget tegyen a rohindzsa kisebbséggel szembeni kötelezettségének a védelem és a segélyekhez való hozzájutás biztosítása tekintetében; ezzel kapcsolatban kéri az ENSZ közgyűlését és Biztonsági Tanácsát egy olyan határozat elfogadására, amely elítéli a visszaéléseket, követeli a Rakhajn államba való bejutást és az összes fél által elkövetett, a nemzetközi jogot súlyosan sértő visszaélések elszámoltathatóságát;

16.  sürgeti Kínát és a többi regionális nemzetközi szereplőt, hogy minden lehetséges csatornán keresztül követeljék az atrocitások megszüntetését és egy békés megoldás kialakítását;

17.  felszólítja az alelnök/főképviselőt és az EU tagállamait, hogy jelentősen növeljék a mianmari kormányra és a biztonsági erőkre gyakorolt nyomást, hogy vessenek véget az emberi jogi visszaéléseknek, teljes körűen működjenek együtt az ENSZ-kivizsgálókkal és a nemzetközi segélyszervezetekkel a nemzetközi jog súlyos megsértése esetén az elszámoltathatóság biztosítása érdekében; ezzel kapcsolatban felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU tagállamait, hogy vállaljanak aktív szerepet egy ENSZ-szintű közvetlen fellépés támogatásában és tegyék egyértelművé, hogy az Unió készen áll arra, hogy célzott büntető szankciókat léptessen életbe egyénekkel és szervezetekkel szemben, és fontolják meg, hogy amennyiben büntetlenül folytatódik a nemzetközi jog súlyos megsértése, annak következményei esetlegesen kihassanak a Mianmarmak nyújtott kereskedelmi kedvezményekre is;

18.  támogatja, hogy az Európai Unió humanitárius segély és egyéb támogatás formájában folyamatos pénzügyi támogatást nyújtson az érintett területnek; ragaszkodik ahhoz, hogy a Rakhajn államba irányuló segélyek kifejezett és konkrét feltételéül szabják a megkülönböztetésmentességet, a szegregációmentesség és az egyenlőséget, valamint azt, hogy az összes projektet olyan módon hajtsák végre, hogy ne mélyítsék, támogassák vagy állandósítsák a hátrányos megkülönböztetést és a szegregációt;

19.  kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be az Európai Parlamentnek az ENSZ-nél és az EU Külügyek Tanácsa keretében tett uniós kezdeményezésekről;

20.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy üdvözöljék a rohindzsák képviselőinek helyszíni jelentését és nyilatkozatait;

21.  támogatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy független és az ENSZ által irányított megfigyelők lehessenek a helyszínen a humanitárius válság enyhítése érdekében; felhívja a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, nevezetesen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017 márciusában létrehozott tényfeltáró küldöttség azonnali és akadálytalan bejutását;

22.  támogatja, hogy hozzanak létre egy teljes körű megbízatással működő ENSZ emberi jogi főbiztosi hivatalt Mianmarban;

23.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0247.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351.

Jogi nyilatkozat