Eljárás : 2017/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0672/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0672/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 11
CRE 12/12/2017 - 11

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0500

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 279kWORD 55k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0668/2017
6.12.2017
PE614.291v01-00
 
B8-0672/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))


Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Soraya Post az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))  
B8-0672/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 14-i(1), a 2016. július 7-i(2) és a 2016. december 15-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a Tanács Mianmarról/Burmáról szóló, 2015. december 4-i következtetéseire,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2017. november 19-én a bangladesi Cox’s Bazar városban tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,

–  tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2017. november 6-i elnökségi nyilatkozatára a Rakhajn (Rakhine) államban dúló erőszakról;

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének harmadik bizottsága által 2017. november 16-án elfogadott, a mianmari emberi jogi helyzetről szóló állásfoglalásra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére, és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi tanácsának mianmari Rakhajn államban élő muzulmán rohindzsa és egyéb kisebbségek emberi jogi helyzetével foglalkozó, 27. rendkívüli ülésszakára, és 2017. december 5-i, a rohindzsa muszlimok és más kisebbségek mianmari emberi jogi helyzetéről szóló állásfoglalására;

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (EJEE),

–  tekintettel a tanácsadó bizottság (Annan-bizottság) Rakhine államról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az ASEAN-chartára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Mianmarban található Rakhajn állam megközelítőleg egymillió rohindzsának, egy olyan, főként muszlim kisebbségi csoportnak ad otthont, akik a mianmari állampolgársági törvény értelmében nem lehetnek teljes jogú állampolgárok, ami következtében hontalanokká lettek;

B.  mivel a rohindzsa nép a világ egyik leginkább üldözött kisebbsége, amely főként csak táborokban és a szabad mozgás korlátozásával kénytelen élni, Rakhajn állam határain belül és kívül; mivel ez a szabadságkorlátozás életveszélyes és a biztonság elleni fenyegetésekhez vezetett, továbbá az egészséghez és az oktatáshoz fűződő jogok megtagadásához, alultápláltsághoz
az élelmiszer-ellátás bizonytalanságához, kényszermunkához, nemi erőszakhoz és politikai jogaik korlátozásához;

C.  mivel a feszültség legutóbbi, 2017. augusztusi eszkalációja a mianmari hatóságokból erősen eltúlzott reakciókat váltott ki, ami azt jelentette, hogy a rohindzsák emberi jogait súlyosan megsértették, ideértve egész lakóházak tömeges lerombolását, gyilkosságokat, nemi erőszakot és kínzást;

D.  mivel 2017 augusztusa óta több mint 626 000 rohindzsa menekült biztonságba a szomszédos Bangladesbe, így a rohindzsa menekültek száma összesen 838 109 főre emelkedett, és ez a szám 2017 végéig várhatóan meghaladja majd az egymillió főt; mivel a menekülőknek kockázatos útvonalakon kell haladniuk, fegyvertűzben és veszélyes utakon, nemi alapú erőszaknak és éhezésnek kitéve, orvosi ellátás nélkül; mivel több tucat rohindzsa halt meg útközben, köztük nők és gyermekek;

E.  mivel több mint 400 000 ember szorul egészségügyi ellátás és élelmezési segítségnyújtásra, és a becslések szerint 300 000 ember szorul élelmezési támogatásra, köztük több mint 150 000 5 évnél fiatalabb gyermek;

F.  mivel Banglades panaszt nyújtott be a mianmari hatóságok ellen amiatt, hogy a Bangladessel közös határ egy szakaszát aláaknázta;

G.  mivel az ENSZ ügynökségei a jelentések szerint továbbra sem tudják eljuttatni a humanitárius segélyeket, többek között élelmet, vizet és orvosságot a rohindzsáknak;

H.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein 2017. szeptember 10-én bejelentette, hogy a mianmari helyzet „az etnikai tisztogatás iskolapéldájának tűnik”, 2017. december 5-én pedig kijelentette, hogy nem zárható ki a muzulmán rohindzsák ellen a mianmari állami erők által elkövetett népirtás lehetősége; mivel az Amnesty International a Rakhajn állambeli kisebbségek helyzetét úgy jellemzi, hogy az „apartheid”, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elítélte „nagy valószínűséggel elkövetett, emberiség elleni bűnöket” Mianmarban; mivel az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma és a Fortify Rights nevű, délkelet-ázsiai székhelyű emberi jogi szervezet által készített jelentés szerint egyre több bizonyíték van a rohindzsák ellen elkövetett népirtásra;

1.  elítéli a Rakhajn államban zajló folyamatos erőszakot, az emberi jogok megsértését, a vérontást, az otthonok és menedékek lerombolását; legmélyebb együttérzését és teljes támogatását fejezi ki a rohindzsa nép iránt; emlékeztet, hogy a mianmari hatóságoknak kötelessége megkülönböztetés nélkül az összes polgárt megvédeni a visszaélésektől, kivizsgálni a súlyos emberi jogi jogsértéseket, és bíróság elé állítani a felelősöket, az emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően;

2.  határozottan sürgeti a mianmari katonai és biztonsági erőket, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a rohindzsák megölésével, zaklatásával és a velük szemben elkövetett nemi erőszakkal, valamint otthonaik lerombolásával;

3.  sürgeti a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi humanitárius szervek, többek között az érzékeny csoportokhoz, mint például gyermekekhez, idősekhez és nemi erőszak áldozataihoz induló célzott támogatást akadálytalan és azonnali eljutását Rakhajn államba; sürgeti a kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2106 (2013). sz. állásfoglalásával összhangban hajtson végre intézkedéseket a nemi erőszakkal járó incidensek megelőzésére és megszüntetésére;

4.  felhívja a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017. márciusban létrehozott ENSZ tényfeltáró küldöttség bejutását a valamennyi fél által elkövetett állítólagos súlyos emberi jogi jogsértések független és pártatlan kivizsgálása érdekében;

5.  ismét felszólítja Mianmar kormányát, hogy haladéktalanul távolítsa el az összes aknát a Bangladessel közös határszakaszról;

6.  elismeri Banglades erőfeszítéseit az egyik vele szomszédos országban zajló humanitárius válság ellenében; üdvözli, hogy védelmet nyújtott a Mianmarból menekülő rohindzsák számára, és ösztönzi Bangladest továbbra is nyújtson támogatást, szorosan együttműködve az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával, amely rendelkezik a menekültstátusz megállapításához szükséges szakértelemmel, valamint a menekültek és a hontalan személyek védelmére irányuló felhatalmazással; felszólítja Bangladest, hogy még inkább könnyítse meg a nemzetközi civil szervezetek humanitárius műveleteit a mozgásra vonatkozó bürokratikus terhek, regisztrációs eljárás és korlátozások enyhítésével;

7.  sürgeti az Uniót és a tagállamait, hogy növeljék a menekültek elszállásolásához adott pénzügyi és anyagi támogatásukat, ugyanakkor biztosítsák, hogy a támogatás ne a menekültek és a visszatérők számára elfogadhatatlan megoldásokra irányuljon, például „biztonságos övezetek” létrehozására a határ burmai oldalán; ezért aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Banglades úgy határozott, elszigetelt és árvízveszélyes szigetet hoz létre a Bengáli-öbölben, hogy ideiglenes otthont biztosítson 100 000 rohindzsa menekültnek, mivel ez megfosztaná a menekültek a jogaiktól;

8.  felhívja továbbá a bangladesi kormányt, az Európai Uniót és tagállamait, valamint a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy hozzanak létre hosszú távú finanszírozást, amely fenntartható választ ad a lakóhelyüket elhagyni kényszerült rohindzsák és a befogadó közösségek szükségleteire, révén megfelelő és jobb szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen szükség van a finanszírozásra, összesen körülbelül 10 millió USD összegre, hogy szakorvosi és mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a szexuális erőszak és nemi alapú erőszak áldozataivá vált személyeknek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a rohindzsák ellen elkövetett szexuális erőszak és egyéb bűncselekmények teljes körű kivizsgálását;

9.  mélységes aggodalmának ad hangot a rohindzsa lányokkal és asszonyokkal való emberkereskedelemről szóló jelentések kapcsán, és sürgeti mindkét ország hatóságait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Biztosi Hivatalával és az emberi jogi szervezetekkel, hogy vessenek véget az emberkereskedelemnek, és az érintett nők és lányok számára nyújtsanak védelmet;

10.  tudomásul veszi a Banglades és Mianmar között 2017. november 23-án megkötött kétoldalú hazatérési megállapodást, amely elismeri a rohindzsák hazatérési és mianmari lakhatási jogát; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ne kerüljön sor erőszakos visszatérítésre, különösen amíg tart az etnikai tisztogatással felérő erőszak és elnyomás; határozottan sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy győződjenek meg arról, hogy a hazatérés kivitelezése előtt Mianmarban legyen egy, az Annan-bizottság jelentésének ajánlásain alapuló átfogó stratégia a rohindzsák visszatéréséről és integrálásáról; ragaszkodik ahhoz, hogy a mianmari hatóságok nyújtsanak hiteles biztosítékot ahhoz, hogy a visszatérőket nem fogják etnikai vagy vallási alapon elkülönített táborokba kényszeríteni, és biztosítsák az emberi jogi szervek általi független és pártatlan felügyeletet; úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között nem teljesülnek a biztonságos, önkéntes visszatérés feltételei;

11.  hangsúlyozza, hogy amennyiben e megállapodás értelmében megvalósulnak visszatérések, biztosítani kell az eljárás ENSZ általi teljes felügyeletét, hogy garantált legyen e visszatérések önkéntes, biztonságos és tájékozott jellege; sürgeti a mianmari kormányt, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek táborainak bezárására Rakhajn állam központi részén, és segítse a Mianmaron belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését az Annan-bizottság jelentésének ajánlásai alapján, az érintett közösségekkel folytatott konzultáció mellett, egyértelmű, meghatározott időkereten belül;

12.  megjegyzi, hogy a visszatérések megkönnyítése, illetve a rohindzsák egyetemes emberi jogainak tiszteletben tartása érdekében átfogó erőfeszítésekre van szükség Mianmarban az intézményesített hátrányos megkülönböztetés és a szegregáció felszámolására; hangsúlyozza, hogy a kiváltó okok kezelése nélkül lehetetlen szenvedésük megszüntetése; e tekintetben megjegyzi, hogy Mianmarban a kisebbségek jogfosztása túlmutat a rohindzsákon, és sújtja a Kacsin és Sán államokban élő etnikai csoportokat is;

13.  mély sajnálatát fejezi a 1982. évi mianmari állampolgársági törvény folyamatban lévő végrehajtása miatt, minthogy ez a törvény tette hontalanná a rohindzsákat, megfosztva őket alapvető emberi jogaiktól; elhívja a mianmari kormányt, hogy módosítsa az állampolgársági törvényt, és a rohindzsa lakosok számára gondoskodjon törvényesen elismert állampolgársági papírokról annak érdekében, hogy elfogadják őket mint közösséget, és tiszteletben tartsák az önmeghatározáshoz való jogukat; sürgeti a kormányt, hogy bocsásson ki olyan személyi igazolványokat, amelyeken nincs feltüntetve a vallási hovatartozás;

14.  ragaszkodik ahhoz, hogy a mianmari rohindzsa lakosság szegregálása szűnjön meg; kéri, hogy oldják fel a rohindzsákra vonatkozó kijárási tilalmat, és csak a szükséges ellenőrzési pontokat tartsák meg, a többit bontsák le; sürgeti Mianmar kormányát, hogy gondoskodjék arról, hogy a rohindzsa lakosok szabadon utazhassanak Rakhajn államban és az ország többi részében, és különösen arról, hogy fennmaradjanak egészségügyi ellátáshoz, élelmiszerhez, oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférési jogaik;

15.  emlékeztet arra, hogy az Annan-bizottság az államminiszter kérésére alakult meg; bátorítja a mianmari hatóságokat, hogy minél hamarabb nevezzenek ki végrehajtó szervet, hogy teljes mértékben eleget tegyen Kofi Annan ajánlásainak; bátorítja az EU-t és az ENSZ-t, hogy támogassák a folyamatot;

16.  hangsúlyozza, hogy meg kell arról bizonyosodni, hogy az európai uniós beruházások, köztük a fejlesztési támogatás a népesség egészének rendelkezésére álló egyetemes szolgáltatásokhoz járulnak hozzá, és hangsúlyozza, hogy az ilyen beruházások nem mélyíthetik el azt a szegregációt Mianmarban, amely már intézményesített hátrányos megkülönböztetéshez és emberiség elleni bűncselekményekhez vezetett; felhívja ezért az Európai Uniót, hogy végezze el az összes projekt és támogatási művelet értékelését azok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében, és felkéri az Uniót, hogy támogassa a szegregáció és hátrányos megkülönböztetés ellen dolgozó szereplőket és projekteket, akik egy befogadóbb és egyenlőbb társadalom létrehozásán fáradoznak;

17.  sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy sürgősen fogadjanak el célzott pénzügyi szankciókat a katonaság és a biztonsági szolgálatok kötelékébe tartozó azon személyek ellen, akik felelősek a széleskörű emberi jogi jogsértések állandósításáért Mianmarban;

18.  felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy rójon átfogó fegyverembargót Mianmarra, szüntesse meg minden fegyver, lőszer és egyéb katonai és biztonsági felszerelés közvetlen és közvetett szállítását, értékesítését vagy transzferét, beleértve a tranzitot és az átszállítást, továbbá a képzés biztosítását és egyéb katonai vagy biztonsági támogatást;

19.  sürgeti Mianmar kormányát, hogy biztosítsa az elszámoltathatóságot az emberiesség elleni bűncselekmények és az emberi jogi jogsértések tekintetében, és garantálja az igazságszolgáltatást az áldozatok számára; ösztönzi az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy kövesse nyomon és támogassa a Mianmar által végzett kivizsgálásokat, és tárja fel a nemzetközi vagy külföldi bíróságok által kivizsgálás és büntetőeljárás alá vonás lehetőségeit, amennyiben a mianmari hatóságok nem biztosítják a belföldi elszámoltathatóságot;

20.  felszólítja a mianmari kormányt, ideértve az államminisztert is, hogy ítéljék el a gyűlöletbeszédet és a zaklatást, segítsék elő a kultúrák és vallások közötti párbeszédet, és tartsák fenn a vallási és meggyőződési szabadsághoz való jogot;

21.  felhívja továbbá az ASEAN-t és a regionális kormányokat, hogy haladéktalanul lépjenek fel és helyezzenek nyomást a mianmari kormányra és az ország katonaságára, hogy hagyjon fel a visszaélésekkel, és nyújtson védelmet a Rakhajn államban és egész Mianmarban élő valamennyi civilnek;

22.  felszólítja a Szaharov-díjas Ang Szán Szú Csít, hogy ítélje el a rohindzsa kisebbség ellen elkövetett valamennyi súlyos emberi jogi jogsértést; emlékeztet Szú Csí asszony pártja szóvivőjének 2015. május 18-i nyilatkozatára, mely szerint a mianmari kormánynak vissza kell adnia az állampolgárságot a rohindzsa kisebbségnek; emlékeztet arra, hogy a díjat többek között az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmezőinek, valamint a nemzetközi jogot tiszteletben tartóknak adományozzák; felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell fontolni a Szaharov-díj visszavonását, amennyiben a kitüntetett megsérti azokat a feltételeket, amelyekért a díjat odaadományozták;

23.  felszólítja a felek fő nemzetközi támogatóit, különösen Kínát és más regionális szereplőket, hogy az összes diplomáciai csatornán keresztül követeljék az erőszak beszüntetését;

24.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudott határozott intézkedésekről megállapodni, és sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák z érdemi fellépést akadályozókra, többek között Kínára és Oroszországra helyezett nyomást;

25.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy továbbra is gyakoroljanak nyomást a mianmari hatóságokra és biztonsági szolgálatokra a rohindzsákkal szemben állandósított erőszak és hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, és az ENSZ, az ASEAN, a regionális kormányok és Kína együttműködésével vessenek véget a mianmari szegregációnak;

26.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy tájékoztassa a Parlamentet az uniós küldöttség által az ASEM külügyminiszteri találkozóján Nepjidában, 2017. november 21-én tett lépésekről;

27.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506.

Jogi nyilatkozat