Eljárás : 2017/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0673/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0673/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 11
CRE 12/12/2017 - 11

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0500

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 278kWORD 54k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0668/2017
6.12.2017
PE614.292v01-00
 
B8-0673/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))


Barbara Lochbihler, Jordi Solé, Igor Šoltes, Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))  
B8-0673/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 14-i(1), a 2016. július 7-i(2) és a 2016. december 15-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a Tanács Mianmarról/Burmáról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2017. november 19-én a bangladesi Cox’s Bazar városban tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,

–  tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2017. november 6-i elnökségi nyilatkozatára a Rakhajn államban dúló erőszakról;

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére, és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi tanácsának mianmari Rakhajn államban élő rohindzsa muszlimok és egyéb kisebbségek emberi jogi helyzetével foglalkozó, 27. rendkívüli ülésszakára és 2017. december 5-i állásfoglalására, amely határozottan elítéli Mianmart a Rakhajn államban az állambiztonsági erők által, nem állami szereplők közreműködésével, „nagy valószínűséggel elkövetett emberiség elleni bűnök” miatt;

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014–2024-es időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (EJEE),

–  tekintettel a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel az 1966-os gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára,

–  tekintettel az ASEAN-chartára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Mianmarban található Rakhajn állam megközelítőleg egymillió rohindzsának, egy olyan, főként muszlim kisebbségi csoportnak ad otthont, akik a mianmari állampolgársági törvény értelmében nem lehetnek teljes jogú állampolgárok, ami következtében hontalanokká lettek;

B.  mivel a rohindzsa nép a világ egyik leginkább üldözött kisebbsége, amely jelenleg főként csak táborokban és a szabad mozgás korlátozásával jellemzett, elkülönített területeken kénytelen élni Rakhajn állam határain belül és kívül; mivel e szabadságkorlátozás az életüket és biztonságukat érő fenyegetésekhez vezetett, továbbá az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz fűződő jogok megtagadásához, kényszermunkához, nemi erőszakhoz és a politikai jogok korlátozásához;

C.  mivel a feszültség legutóbbi, 2017. augusztusi fellángolása a mianmari hatóságok részéről erősen eltúlzott reakcióhoz vezetett, ami a rohindzsák emberi jogainak jól dokumentált, masszív és szisztematikus megsértéséhez vezetett, ideértve egész városok lerombolását, gyilkosságokat, nemi erőszakot és kínzást;

D.  mivel 2017 augusztusa óta több mint 625 ezer rohindzsa menekült át életét féltve a szomszédos Bangladesbe; mivel a menekülők kockázatos útvonalakon haladnak, fegyvertűzben és veszélyes utakon, éhezésnek kitéve, orvosi ellátás nélkül; mivel több tucat rohindzsa vesztette életét útközben, köztük nők és gyermekek;

E.  mivel a nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásáért felelős bizottság (CEDAW) rendkívüli jelentést kért a mianmari kormánytól a rohindzsa nők és lányok helyzetéről;

F.  mivel Banglades panaszt nyújtott be a mianmari hatóságok ellen amiatt, hogy a Bangladessel közös határ egy szakaszát aláaknázták;

G.  mivel az ENSZ ügynökségei a jelentések szerint továbbra sem tudják eljuttatni a humanitárius segélyeket – többek között élelmet, vizet és orvosságot – a rohindzsáknak;

H.  mivel 2017. szeptember 10-én az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein bejelentette, hogy a mianmari helyzet „az etnikai tisztogatás iskolapéldájának tűnik”;

I.  mivel 2017. december 5-én Zeid Raad el-Husszein új mechanizmus létrehozását javasolta az ENSZ Közgyűlésének a rohindzsa muszlimok elleni erőszakos cselekmények elkövetőire vonatkozó bűnügyi kivizsgálások támogatására;

1.  megismétli legkomolyabb aggodalmait, és elítéli a Rakhajn államban zajló folyamatos erőszakot, az emberi jogok súlyos megsértését, a vérontást, az otthonok és menedékek lerombolását, amelyek kimerítik az emberiség elleni bűncselekmény fogalmát, és ennél fogva az egyetemes joghatóság előtt feljelenthető tettek; együttérzéséről és támogatásáról biztosítja a rohindzsa népet; emlékeztet, hogy az emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően a mianmari hatóságoknak megkülönböztetés nélkül kötelessége megvédeni az összes polgárt a visszaélésektől, kivizsgálni az emberi jogi jogsértéseket, és bíróság elé állítani a felelősöket;

2.  kéri a mianmari hadsereg vezérkari főnökét, Min Ang Hai vezérezredest, hogy azonnal parancsolja meg csapatainak az emberi jogok megsértésére, valamint a rohindzsák kárára elkövetett, emberiség elleni bűncselekményekre buzdító kampány leállítását;

3.  megismétli az EU álláspontját, hogy az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőit felelősségre kell vonni, és hogy az áldozatoknak joga van az igazságszolgáltatáshoz és a kártérítéshez; határozott elkötelezettségének ad hangot, hogy mindent megmozgat azért, hogy véget vessen a több évtizedes büntetlenségnek, és hogy minden, az emberi jogokat súlyosan megsértő fél igazságszolgáltatás elé kerüljön Mianmarban;

4.  üdvözli Ang Szán Szu Csí jogállamiság iránt kinyilvánított elkötelezettségét, és sürgeti a mianmari kormányt, hogy a 2017. augusztus 25. óta elkövetett súlyos emberi jogi bűncselekményeket utalja a végső fokon eljáró bíróság, a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe (önkéntes jelentkezés a Római Statútum 12. cikkének (3) bekezdése értelmében);

5.  hangsúlyozza, hogy az atrocitások nem maradhatnak büntetlenül, és hogy a hadsereg, valamint a polgári hatóságok folyamatos kudarca a független, pártatlan ENSZ-vizsgálatokban való együttműködés terén, illetve a 12. cikk (3) bekezdése szerinti nyilatkozat előterjesztésének elmulasztása a bűnökért és a büntetlenségért felelős személyek elleni célzott fellépéshez fog vezetni;

6.  felhívja a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy minden további késedelem nélkül rójon célzott büntető szankciókat a súlyos emberi jogi jogsértések elkövetésével gyanúsítható katonai és rendőri parancsnokokra, illetve az őket javadalmazó katonai szervekre;

7.  sürgősen kéri a jelenlegi európai uniós fegyverembargó kiterjesztését a mianmari hadsereggel történő összes karbantartási, támogatási, kiképzési és együttműködési műveletre;

8.  elismeri, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült – jelenleg nagy számban Bangladesben tartózkodó – rohindzsák menekültek, és megismétli a visszaküldés tilalmának elvét, valamint támogatja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosi Hivatalának november 24-i megállapítását, hogy „jelenleg a mianmari Rakhajn államban uralkodó körülmények nem teszik lehetővé a biztonságos és fenntartható visszatérést”; hangsúlyozza, hogy minden visszatérésnek önkéntes alapon, és tartós megoldások útját kikövező, méltóságos, valamint biztonságos körülmények között kell történnie;

9.  sürgeti a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi humanitárius szervek, többek között a kiszolgáltatott csoportokhoz, mint például gyermekekhez, idősekhez és a nemi erőszak áldozataihoz induló célzott támogatást akadálytalan és azonnali eljutását Rakhajn államba; sürgeti a mianmari kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2106 (2013). sz. állásfoglalásával összhangban intézkedjen a nemi erőszakkal járó incidensek megelőzése és megszüntetése érdekében; sürgeti a kormányt arra is, hogy működjön együtt a CEDAW jelentéstételi folyamatában is;

10.  felhívja a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017. márciusban létrehozott ENSZ tényfeltáró küldöttség bejutását a valamennyi fél által elkövetett állítólagos súlyos emberi jogi jogsértések független és pártatlan kivizsgálása érdekében; üdvözli az ENSZ Közgyűlésének harmadik bizottsága részéről elhangzott kérést, hogy nevezzenek ki különleges küldöttet/különmegbízottat Mianmarba;

11.  megismétli a mianmari kormányhoz intézett felhívását, hogy azonnal távolítson el minden gyalogsági aknát az ország bangladesi határáról, és hogy teljes mértékben működjön együtt az ENSZ-szel és a nemzetközi megfigyelőkkel e folyamat során;

12.  elismeri a Mianmarból kétségbeesetten menekülő rohindzsa menekültek előtt határait és szívét megnyitó bangladesi kormány és nép komoly erőfeszítéseit e gigantikus humanitárius válság ellenében; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy még tovább növeljék a menekültek elszállásolásához adott pénzügyi és anyagi támogatásukat, hogy a bangladesi kormány továbbra is segíteni tudja a rohindzsákat, amíg ez utóbbiak biztonságban és önként vissza nem térhetnek egy olyan helyre, amelyet otthonuknak nevezhetnek; felszólítja Bangladest, hogy a mozgásra vonatkozó bürokratikus terhek és korlátozások enyhítésével még inkább könnyítse meg a nemzetközi civil szervezetek humanitárius műveleteit;

13.  üdvözli, hogy az EU társvendéglátója volt egy adományozói konferenciának, és azt is, hogy ennek eredményeképpen 35 ígérettel összesen 344 millió USA-dollárt ajánlottak fel; sajnálja, hogy ez az összeg az átfogó célt nem éri el, és megjegyzi, hogy ezidáig a pénz mindössze egyharmada áll rendelkezésre; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy biztosítsa a helyváltoztatásra kényszerülő rohindzsák, illetve a bangladesi érintett helyi lakosság számára szükséges finanszírozást is;

14.  mélységes aggodalmának ad hangot a rohindzsa lányokkal és asszonyokkal való emberkereskedelemről szóló jelentések kapcsán, és sürgeti mindkét ország hatóságait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Biztosi Hivatalával és az emberi jogi szervezetekkel, hogy vessenek véget az emberkereskedelemnek, és nyújtsanak védelmet az érintett nők és lányok számára;

15.  tudomásul veszi a Banglades és Mianmar között 2017. november 23-án megkötött kétoldalú hazatérési megállapodást, amely elismeri a rohindzsák hazatérési és mianmari lakhatási jogát; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ne kerüljön sor erőszakos visszatérítésre, különösen amíg tart az etnikai tisztogatással felérő erőszak és elnyomás; hangsúlyozza, hogy a zsákmányolt és lopott műkincseket vissza kell juttatni rohindzsa tulajdonosaikhoz, és a visszatérőknek kártérítést kell adni az emberéletekben, ingatlanokban és termésben elszenvedett veszteségekért; sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy győződjenek meg arról, hogy a hazatérés kivitelezése előtt legyen egy átfogó stratégia Mianmarban a rohindzsák visszatéréséről és integrálásáról; továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a mianmari hatóságok nyújtsanak hiteles biztosítékot ahhoz, hogy a visszatérőket nem fogják etnikai vagy vallási alapon elkülönített táborokba kényszeríteni;

16.  felszólítja a mianmari kormányt, hogy halassza el gazdasági és infrastrukturális projektjeit (köztük a különleges gazdasági, ipari vagy kereskedelmi övezetek létrehozására vonatkozókat is) mindaddig, amíg nincsenek meg az azt garantáló szükséges biztosítékok, hogy e projektek hátrányos megkülönböztetés nélkül minden közösség javát egyaránt szolgálják, és nem sértik a rohindzsák és más, otthonukból elmenekült vagy belföldi helyváltoztatásra kényszerült közösségek földhöz és ingatlanhoz való jogait;

17.  megjegyzi, hogy a visszatérések megkönnyítése, illetve a rohindzsák egyetemes emberi jogainak tiszteletben tartása érdekében átfogó erőfeszítésekre van szükség Mianmarban az intézményesített hátrányos megkülönböztetés és a szegregáció felszámolására; e tekintetben megjegyzi, hogy a kisebbségek jogfosztása Mianmarban túlmutat a rohindzsákon, és a Kacsin és Sán államokban élő etnikai csoportokat is sújtja;

18.  mély sajnálatát fejezi a mianmari állampolgársági törvény folyamatban lévő végrehajtása miatt, minthogy ez a törvény tette hontalanná a rohindzsákat, megfosztva őket alapvető emberi jogaiktól; felhívja a mianmari kormányt, hogy módosítsa az állampolgársági törvényt, és gondoskodjon a rohindzsa lakosok törvényesen elismert állampolgársági papírjairól; sürgeti a kormányt, hogy olyan személyi igazolványokat állítson ki, amelyeken nincs feltüntetve a vallási hovatartozás;

19.  ragaszkodik a mianmari rohindzsa lakosság szegregálásának felszámolásához; kéri, hogy vonják vissza a rohindzsákra kirótt kijárási tilalmat, és a szükségesek kivételével minden más ellenőrző pontot számoljanak fel; sürgeti Mianmar kormányát, hogy gondoskodjon arról, hogy a rohindzsa lakosok szabadon utazhassanak Rakhajn államban és az ország többi részében, és hogy fennmaradjanak egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférési jogaik;

20.  emlékeztet, hogy az államminiszter kérésére megalakult a Rakhajn állammal foglalkozó tanácsadó bizottság; bátorítja a mianmari hatóságokat, hogy minél hamarabb nevezzenek ki végrehajtó szervet, hogy teljes mértékben eleget tegyenek Kofi Annan ajánlásainak; bátorítja az EU-t és az ENSZ-t, hogy támogassák a folyamatot;

21.  hangsúlyozza, hogy meg kell arról bizonyosodni, hogy az európai uniós beruházások – köztük a fejlesztési támogatás –hozzájárulnak a népesség egészének rendelkezésére álló egyetemes szolgáltatásokhoz, és hangsúlyozza, hogy az ilyen beruházások nem mélyíthetik el azt a szegregációt Mianmarban, amely már így is intézményesített hátrányos megkülönböztetéshez és emberiség elleni bűncselekményekhez vezetett;

22.  felszólítja a mianmari kormányt, ideértve az államminisztert is, hogy ítéljék el a gyűlöletbeszédet és a zaklatást, segítsék elő a kultúrák és vallások közötti párbeszédet, és tartsák fenn a vallási és meggyőződési szabadsághoz való jogot;

23.  felhívja továbbá az ASEAN-t és a regionális kormányokat, különösen Kínát, hogy haladéktalanul lépjenek fel és gyakoroljanak nyomást a mianmari kormányra, hogy hagyjon fel a visszaélésekkel, nyújtson védelmet a Rakhajn államban élő valamennyi polgárnak; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EU tagállamait, hogy tevékenyen vegyék ki részüket egy, a rohindzsák helyzetéről szóló nemzetközi konferencia megszervezésében;

24.  felszólítja a Szaharov-díjas Ang Szán Szú Csít, hogy ítélje el a rohindzsa kisebbség ellen elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket; emlékeztet Szú Csí asszony pártja szóvivőjének 2015. május 18-i nyilatkozatára, mely szerint a mianmari kormánynak vissza kell adnia az állampolgárságot a rohindzsa kisebbségnek; emlékeztet, hogy a díjat többek között az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmezőinek, valamint a nemzetközi jogot tiszteletben tartóknak adományozzák;

25.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014–2024-es időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506.

Jogi nyilatkozat