Eljárás : 2017/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0674/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0674/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 11
CRE 12/12/2017 - 11

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0500

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 292kWORD 95k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0668/2017
6.12.2017
PE614.293v01-00
 
B8-0674/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


Mianmarról/Burmáról, a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))


Younous Omarjee, Marie-Christine Vergiat, Patrick le Hyaric, Sofia Sakorafa, Merja Kyllönen, Lola Sanchez Caldentey, Josu Juaristi Abaunz, Marisa Matias, Dimitris Papadimoulis, Kostadinka Kuneva, Stelios Kouloglou, Javier Couso Permuy, Marina Albiol, Tania Gonzalez Peñas, Estefania Torres Martinez, Xabier Benito Ziluaga, Miguel Urbán Crespo a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása Mianmarról/Burmáról, a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))  
B8-0674/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról/Burmáról és a rohindzsákról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 16-i, a 2016. december 15-i, a 2016. július 7-i és a thaiföldi tömegsírokról szóló, 2015. május 21-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Dél- és Délkelet-Ázsiában fennálló hontalanságról szóló, 2017. június 13-i jelentésére, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. június 27-i jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló 1966. évi nemzetközi egyezségokmányokra,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló New York-i egyezményre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ e témában folytatott munkájára, és különösen „A rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 32. ülésszakán fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) Bangladesben tett látogatásáról készített, a Mianmarból/Burmából 2016. október 9-e óta elmenekült rohindzsákkal folytatott interjúkról szóló, 2017. február 3-i jelentésére,

–  tekintettel az emberijog-védőkről, többek között a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a 2017. május 2-án tartott sajtótájékoztatóján Ang Szan Szú Csí, államtanácsos és Mianmar/Burma külügyminisztere jelenlétében tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Mianmar/Burma közötti, jelenleg tárgyalás alatt álló beruházásvédelmi megállapodásra,

–  tekintettel a nem kormányzati szervezetek által az emberi jogok mianmari/burmai helyzetéről, és különösen a rohindzsákról készített több jelentésre,

–  tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel Federica Mogherini, alelnök/főképviselő bangladesi látogatására és 2017. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogi főbiztos 2017. december 5-i közleményére, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa rendkívüli ülésén tett,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.mivel a mianmari/burmai rohindzsák alkotják a világ legnagyobb számú hontalan lakosságát; mivel üldöztetésük, a velük szembeni erőszak és megkülönböztetés egyre intenzívebb; mivel a Rakhajn államba való bejutás továbbra is nagyrészt korlátozott a nem kormányzati szervezetek, a független megfigyelők és az újságírók előtt;

B.mivel 2017. augusztus 25. óta több mint 600 000 rohindzsa menekült Bangladesbe, az utóbbi évtizedekben az országba érkezett 200 000–300 000 rohindzsa menekülten felül; mivel Banglades a világ egyik legszegényebb országa; mivel a humanitárius válság mellett egészségügyi válságra és járványokra lehet számítani; mivel súlyos akut alultápláltság eseteit tárták fel; mivel a múlt hónapban az UNICEF, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a bangladesi hatóságok kiterjedt oltási kampányt kezdtek, amelyhez 900 000 adag vakcinát irányoztak elő;

C.mivel november 23-án Banglades és Mianmar/Burma megállapodást írt alá; mivel ez a megállapodás magában foglalja a 2016 októbere óta lakóhelyüket elhagyni kényszerült rohindzsák önkéntes hazatelepülését; mivel a rendelkezéseket és a közös munkacsoportot két hónapon belül kialakítják; mivel a menekültek visszafogadására táborokat kellene nyitni Mianmarban/Burmában; mivel a mianmari/burmai fegyveres erők felelősek a kínzásokért, az erőszakos eltüntetésekért, a törvénytelen kivégzésekért és a rohindzsa falvak válogatás nélküli bombázásáért;

D.mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa nemzetközi bűnügyi nyomozást kért a rohindzsákkal szemben elkövetett erőszak elkövetői kapcsán, akiket népirtás elkövetésével vádolhatnak; mivel a főbiztos által készített, a rohindzsákkal szemben „széles körben, rendszeresen és sokkolóan brutálisan” elkövetett támadásokról szóló elemzések alátámasztják számos nemzetközi megfigyelő jelentését;

E.mivel Pramila Patten, az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja november 12-én a bangladesi Cox’s Bazar menekülttáboraiba látogatott és bejelentette azon szándékát, hogy javasolni fogja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy emeljen vádat a mianmari/burmai hatóságokkal szemben az emberi jogok számos megsértése miatt, ami a „rohindzsa lakossággal szembeni népirtással” egyenértékű; mivel Cox’s Bazar legnagyobb tábora, Kutupalong önmagában több mint 400 000 menekültet lát el;

F.mivel október 23-án Genfben adománygyűjtési konferenciát tartottak a rohindzsák számára; mivel az Európai Unió 30 millió eurónyi segélyt bocsátott rendelkezésre a humanitárius válság enyhítésére; mivel a nemzetközi humanitárius segélyt 2018 februárjában kell majd megújítani;

G.mivel Kofi Annan, volt ENSZ-főtitkár augusztus 24-i jelentése, amelyet Ang Szan Szú Csi kért, azt javasolja, hogy Mianmar/Burma szüntesse meg a rohindzsák szabad mozgására és állampolgárságára vonatkozó korlátozásokat a szélsőségesség felszításának elkerülése, valamint a burmai nép békéjének és stabilitásának biztosítása érdekében;

H.mivel többszöri alkalommal elutasították, hogy állampolgárságot és ezzel járó jogokat, például szavazati jogot adjanak rohindzsák millióinak; mivel 1990 óta számos rohindzsa gyermek nem kap születési anyakönyvi kivonatot, ami akadályozza az állami iskolákba való beiratkozásukat és a személyazonosságot igazoló okmány kiállítását;

I.mivel a gyermek jogairól szóló egyezmény – amelynek Mianmar/Burma is részes fele – 7. és 8. cikke kimondja a gyermek születéskori anyakönyvezéshez való jogát és egyéb kötelezettségeket is megállapít az e téren alkalmazandó nemzetközi eszközökkel kapcsolatban, különösen olyan esetekben, amikor ezek hiányában a gyermek hontalanná válna;

J.mivel a hadsereg továbbra is aránytalanul nagy befolyással bír az ország ügyeire; mivel az alkotmány egyes cikkei büntetlenséget biztosítanak a katonai és civil vezetők számára;

K.mivel a vallást az erőszak eszközeként használják; mivel nem biztosított a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága; mivel a vallási kisebbségek elleni gyűlöletre uszítás következetesen büntetlenül marad; mivel a burmai nép körében terjedő idegengyűlöletet és iszlamofóbiát a növekvő szélsőséges buddhizmus okozta, olyan nacionalista politikát hirdetve, amely a buddhizmust a burmai nép alapvető elemének, sőt e nemzet kizárólagos feltételének tekinti;

L.mivel a kialakult feszültséget és közösségi gyűlöletet már nem lehet pusztán jogi rendelkezésekkel felszámolni; mivel azok mélyen gyökerező okait kell kezelni, többek között a diszkriminatív előítéletek felszámolásával, nagyobb tolerancia előmozdításával és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára történő biztosításával, különösen az oktatás terén;

 

1.  mély aggodalmát fejezi ki a Mianmarban/Burmában és Bangladesben kialakult humanitárius helyzet miatt és sürgeti a mianmari/burmai kormányt, hogy vessen véget az erőszak túlzott alkalmazásának, valamint a Rakhajnban élő rohindzsákat sújtó diszkriminációknak és erőszakos cselekményeknek; ismételten felszólít a humanitárius segítségnyújtás teljes körű, feltétel nélküli és azonnali lehetővé tételére;

2.  emlékeztet, hogy a rohindzsák a burmai nép részét képezik és ezért a törvényekben ekként kell őket elismerni;

3.  tudomásul veszi a Banglades és Mianmar/Burma között nemrégiben aláírt megállapodást; ragaszkodik ahhoz, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala rendszeresen részt vegyen a közös munkacsoport munkájában; hangsúlyozza, hogy a rohindzsák egyik táborból a határ túloldalán lévő másikba való áttelepítése nem lenne méltó vagy tartós megoldás; támogatja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának álláspontját, miszerint jelenleg nem adottak a feltételek „a biztonságos és fenntartható visszatéréshez”; hangsúlyozza továbbá, hogy e visszatéréseknek önkéntes alapon kell történniük; hangsúlyozza, hogy a visszaküldés tilalmának elvét minden körülmények között tiszteletben kell tartani;

4.  nagyra értékeli, hogy Banglades a nehéz körülmények ellenére konstruktív szerepet tölt be; sürgeti a hatóságokat, hogy bocsássanak rendelkezésre több földterületet a túlnépesedés és a táborokra jellemző nyomorúságos feltételek csökkentése érdekében; sürgeti a hatóságokat, hogy enyhítsenek a humanitárius szervezetek számára előírt bürokratikus megszorításokon, különösen a munkavállalási engedélyek, a vízumok és a projektek jóváhagyása vonatkozásában; ösztönzi Bangladest, hogy hivatalosan ismerje el menekültként valamennyi rohindzsa személyt, hogy hozzáférhessenek az alapvető védelemhez és megkaphassák azt a segítséget, amire szükségük van; emlékeztet arra, hogy a mozgás szabadsága kulcsfontosságú az alapvető szolgáltatásokhoz és az oktatási lehetőségekhez való hozzáféréshez;

5.  hangsúlyozza a méltányos visszaküldés feltételei biztosításának szükségességét fenntartható megoldások kidolgozása érdekében, összhangban a nemzetközi elvekkel, kezdve a burmai fegyveres erők által lerombolt falvak újjáépítésével; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy Mianmar/Burma úgy határozott, létrehozza a Rakhajn államban a humanitárius segítségnyújtással, áttelepítéssel és fejlesztéssel foglalkozó mechanizmust; hangsúlyozza, hogy a mechanizmussal párhuzamosan teljes mértékben helyre kell állítani a rohindzsák jogait, és fel kell számolni és nyilvánosan el kell ítélni a túlzott erőszak burmai hatóságok általi alkalmazását;

6.  üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a közelmúltban meghosszabbította a tényfeltáró misszió megbízatását; rámutat a burmai állam által a rohindzsák ellen alkalmazott megkülönböztetésre, a kiutasításokra, az ellenük elkövetett visszaélésekre, a tömeges mészárlásokra és gyűlöletkeltésre, amelyek kimerítik az „emberiesség elleni bűncselekmény” jogi minősítést; támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának arra irányuló kérelmét, hogy fontolják meg egy új, pártatlan és független mechanizmus kialakításának ajánlását az ENSZ Közgyűlésének, amely kiegészítené a legutóbbi erőszakhullámmal és visszaélésekkel foglalkozó tényfeltáró misszió munkáját az egyes felelősökkel kapcsolatos nyomozások elősegítése érdekében; ugyancsak támogatja, hogy hozzanak létre egy teljes körű megbízatással működő ENSZ emberi jogi főbiztosi hivatalt Mianmarban/Burmában;

7.  felhívja a figyelmet a Mianmarban/Burmában élő egyéb kisebbségek (hindu tamilok, kamanok, kínai kisebbség stb.) elleni megkülönböztetésre; úgy véli, hogy az 1982-es állampolgársági törvény a megosztottság melegágya, amely valójában méltánytalanul különböző „státuszokat” különböztet meg az állampolgárság tekintetében, amelyeket ráadásul szelektíven alkalmaznak, számos bürokratikus szinttel és burjánzó korrupció mellett;

8.  ismételten hangsúlyozza, hogy a burmai kormánynak sürgősen teljes egészében felül kellene vizsgálnia az ország megkülönböztető törvényeit; ezzel összefüggésben sürgeti Mianmar/Burma kormányát, hogy biztosítsák a teljes körű állampolgárságot az összes burmai kisebbségnek, különös tekintettel a rohindzsákra, az 1982-es állampolgársági törvény nemzetközi normákkal összhangban történő felülvizsgálata révén; ajánlja, hogy a kormány gondoskodjon arról, hogy Mianmar/Burma összes lakosa – nemzetiségétől függetlenül – kaphasson személyazonosító okmányt, és hogy az összes gyermeket diszkrimináció nélkül és díjmentesen anyakönyvezzék, valamint hogy mihamarabb hozzanak létre egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a nyilvántartásba nem vett gyermekek anyakönyvezését, beleértve a rohindzsa gyermekeket, összhangban az ENSZ ajánlásaival;

9.  sürgeti a burmai hatóságokat, hogy mihamarabb valósítsák meg a Kofi Annan által vezetett vizsgálóbizottság ajánlásait, különös tekintettel az állampolgárság és a burmai állampolgárok törvény előtti és tényleges egyenlőségének kérdésére;

10.  ösztönzi Ang Szán Szu Csít, hogy védelmezze népét, amelynek szerves részét képezik a rohindzsák, és hogy ítélje el a katonaság által elkövetett visszaéléseket; megjegyzi, hogy államminiszteri minőségében Ang Szán Szu Csí kötelezettséget vállalt arra, hogy a büntetlenség elkerülése érdekében a jogállamiság elvének megfelelően bíróság elé fog állítani minden olyan személyt, akik emberi jogokat sértettek meg vagy más bűncselekményeket követtek el, továbbá 2017. szeptember 19-én kijelentette, hogy Mianmar/Burma nem fél a nemzetközi közösség általi mélyreható vizsgálattól; ugyanakkor továbbra is mély aggodalommal töltik el Ang Szán Szu Csí egyes nyilatkozatai és fellépésének elégtelensége, melyek méltatlanok egy Nobel-békedíjjal és Szaharov-díjjal kitüntetett személyhez;

11.  elítéli a buddhista ultranacionalista mozgalmak növekvő befolyását, melyek szítják a diszkriminatív érzelmeket, és megkülönböztető politikák és törvények elfogadását sürgetik; emlékeztet rá, hogy a 2008-as alkotmány tiltja a vallás politikai eszközként való felhasználását; felhívja a hatóságokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a muszlimok és a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek elleni megkülönböztetés és előítéletek terjesztése elleni küzdelem érdekében, és vessenek véget a különösen a muszlimok ellen irányuló gyűlöletkeltésnek, nyilvánosan elítélve az ilyen cselekedeteket, többek között Rakhajn államban is;

12.  hangsúlyozza, hogy a rohindzsa lakossággal szemben régóta alkalmazott hátrányos megkülönböztetés gyökereivel kell foglalkozni; kéri az alapvető gazdasági és szociális jogokhoz való hozzáférés szentesítését, védelmét és garantálását, nevezetesen az oktatási lehetőségek fejlesztését és az oktatáshoz – így többek között a felsőoktatáshoz – való hozzáférés javítását minden férfi és nő számára, különösen Rakhajn államban, továbbá a lakóhelyét elhagyni kényszerült fiatalok és a táborokban élő gyermekek számára;

13.  ösztönzi a burmai kormányt, hogy helyezze előtérbe a megkülönböztetés megelőzését célzó intézkedéseket, nevezetesen oktatási és tájékoztatási kampányokon, bírók és a rendfenntartással megbízott tisztviselők képzésén, valamint kulturális és társadalmi párbeszéden keresztül;

14.  hangsúlyozza, hogy a demokratikus átmenet és a jogállamiság sikere Mianmarban/Burmában a polgári hatalom katonai hatalommal szembeni elsőségének garantálásától is függ;

15.  kéri a burmai hatóságokat, hogy biztosítsák a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a tömegtájékoztatás szabadságának teljes körű tiszteletben tartását, hagyjanak fel az önkényes letartóztatásokkal és fogva tartásokkal, tartózkodjanak attól, hogy aránytalan büntetésekkel sújtják azokat, akik jogaikat gyakorolják, nevezetesen a civil társadalmi szereplőket, politikusokat és újságírókat, akik a kisebbségek jogainak védelmén munkálkodnak, és rendszeresen megfélemlítés és zaklatás áldozatai;

16.  felhívja Mianmart/Burmát, hogy ratifikálja a nyolc kulcsfontosságú egyezményből már aláírt öt egyezményt, különös tekintettel az ENSZ kínzás elleni egyezményére, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre;

17.  felhívja a térség valamennyi államát, különösen Ausztráliát, Indonéziát, Malajziát és Thaiföldöt, hogy tartsák tiszteletben a menekültek jogaival kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeiket, és írják alá a menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt (genfi egyezmény) és annak 1967. évi jegyzőkönyvét, valamint a hontalan személyek jogállásáról szóló New York-i egyezményt, nyissák meg határaikat a menedékkérők – nevezetesen a rohindzsák – előtt, és legalább átmeneti védelmet biztosítsanak számukra;

18.  üdvözli az Európai Unió e válság tekintetében mutatott fokozott figyelmét és támogatását; ajánlja az uniós támogatás olyan programokhoz kötését, amelyek szigorúan diszkrimináció- és szegregációmentesek; megjegyzi, hogy Hrisztosz Sztilianidesz humanitárius segítségnyújtásért felelős uniós biztos a Bangladesben az elmúlt hónapban tett látogatása során az ENSZ főtitkárát idézte, aki „etnikai tisztogatásról” beszélt;

19.  üdvözli, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság felfüggesztette katonai együttműködését Mianmarral/Burmával, és hogy az Európai Unió felfüggesztette aburmai fegyveres erők vezérkari főnökének és egyéb katonai tisztviselőinek meghívását; hangsúlyozza az uniós fegyverembargó jelentőségét, amelynek ki kell terjednie felszerelések nyújtására és karbantartásra, segítségnyújtásra, képzésre és a mianmari/burmai hadsereggel való együttműködésre is, és felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy cselekedjen ugyanígy;

20.  kéri, hogy az EU–Mianmar/Burma beruházásvédelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat függesszék fel, amíg a helyzet nem javul tartósan; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy határozatlan időre elhalasztották az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága küldöttségének eredetileg szeptemberre tervezett mianmari/burmai látogatását; emlékeztet, hogy az általános preferenciarendszerből (GSP) való részesedés az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartásától függ, és hogy az emberi jogok vagy a munkavállaláshoz való jog jelentős és rendszeres megsértése esetén visszavonható; határozottan javasolja, hogy a Tanács fontolja meg ezt a megoldást;

21.  általánosságban hangsúlyozza, hogy a földtulajdonhoz kapcsolódó kérdések és a – különösen magánvállalkozások általi – jogosulatlan földszerzések továbbra is jelentős kihívást jelentenek Mianmar/Burma jövője, a társadalmi igazságosság és a rohindzsák áttelepítése szempontjából;

22.  emlékeztet rá, hogy a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló jelentése úgy ítélte meg, hogy a kereskedelmi megállapodások jelenlegi záradékai „csak korlátozott hatást értek el az emberi jogi kötelezettségek és vállalások teljesítése tekintetében”, és felhívta a Bizottságot és a Tanácsot annak vizsgálatára, hogy „valamennyi uniós kereskedelmi megállapodáshoz kapcsolódóan létre lehet-e hozni egy emberi jogi bizottságot annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az megállapodással kapcsolatos emberi jogi kérdések komoly és rendszeres nyomon követését”;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Mianmar/Burma kormányának, az ASEAN tagjainak, valamint az ENSZ főtitkárának és Közgyűlésének.

 

 

Jogi nyilatkozat