Eljárás : 2017/2932(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0678/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0678/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0499

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 285kWORD 55k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0678/2017
11.12.2017
PE614.301v01-00
 
B8-0678/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))


Cristian Dan Preda, Arnaud Danjean, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Sandra Kalniete, David McAllister, Dubravka Šuica, Laima Liucija Andrikienė, Elmar Brok, Daniel Caspary, Lorenzo Cesa, Michael Gahler, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Alojz Peterle, Julia Pitera, Tokia Saïfi, Jaromír Štětina a PPE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))  
B8-0678/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afganisztánnal foglalkozó, 2016. október 4–5-i brüsszeli konferencián kiadott közleményre,

–  tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Afganisztánról, elsősorban a Zábul tartományban elkövetett gyilkosságokról szóló, 2015. november 26-i(1) és az EU és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. június 13-i és állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó, 2016. július 18-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének az afganisztáni helyzetről szóló, 2016. szeptember 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Afganisztánról szóló, 2210(2015). számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak és az EKSZ-nek az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégia elemeiről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2016. július 24-i közös közleményére (JOIN(2017)0031),

–  tekintettel az Afganisztánnal foglalkozó, 2016. október 5-i, az Európai Unió társelnökletével megtartott brüsszeli nemzetközi konferencia eredményeire,

–  tekintettel a Human Rights Watch (HRW) „Kényszerítés Pakisztán részéről az ENSZ bűnrészességével: afgán menekültek tömeges kitoloncolása” című, 2017. február 13-i jelentésére,

–  tekintettel az EU–Afganisztán partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás (CAPD) 2017. február 18-án történő aláírására és annak Afganisztán általi későbbi ratifikálására,

–  tekintettel a HRW 2017. évi világjelentésére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Afganisztánról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió és tagállamai 2002 óta elkötelezettek a terrorizmus és a szélsőségek elleni küzdelem, a fenntartható béke, stabilitás és fejlődés elérése mellett Afganisztánban;

B.  mivel az Unió több milliárd eurónyi humanitárius és fejlesztési segélyt és segítséget nyújtott Afganisztán számára; mivel az Unió és tagállamai együttesen Afganisztán legjelentősebb donorai, amelyek a 2017 és 2020 közötti időszakban az Afganisztánról szóló brüsszeli nemzetközi konferencián tett felajánlás értelmében várhatóan 5 milliárd eurós támogatást nyújtanak majd;

C.  mivel a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás biztosítása az afganisztáni átmenet során és az „Átalakulás évtizedében” (2015–2024) elengedhetetlen a stabil és virágzó állam megteremtéséhez;

D.  mivel a burjánzó korrupció, a meggyökeresedett klientúrarendszer és a politikailag széttagolt afgán kormány reformok továbbvitelére való képtelensége az előrelépések mérséklésének vagy a múltbeli eredmények visszafordításának kockázatát hordozza;

E.  mivel az EU az Afganisztánban való előrelépés szempontjából kulcsfontosságú négy prioritási területe: a) a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítása; b) a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése, valamint a jó kormányzás és a nők társadalmi szerepvállalásának ösztönzése; c) a gazdasági és a humán fejlődés támogatása; d) a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése;

F.  mivel a 2014-es elnökválasztási válságot követően a nemzeti egységkormány reformmenetrendjének előrehaladása megtorpant, ami a politikai helyzet fokozódó instabilitását vonta maga után;

G.  mivel az újra erőre kapó tálibok, az al-Kaida és az Iszlám Állam (IS) Afganisztánban újonnan megjelenő helyi franchise-szervezete (Khorasan Tartomány Iszlám Állama (ISKP)), valamint a főleg Pakisztánból hazatérő nagyszámú afgán migráns jelenléte azzal fenyeget, hogy a már meglévő instabilitás nagyobb kiterjedésű konfliktusba csap át, még inkább fenyegetve a régió stabilitását;

H.  mivel az Egyesült Államok Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelője (SIGAR) szerint 2016 januárja és novembere között az afgán erők 6 785 tagját ölték meg és további 11 777 sebesült meg, és mivel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) beszámolója szerint 2016-ban a polgári áldozatok száma az előző évi adatokhoz képest 3%-kal nőtt (3 498 fő meghalt, 7 920 fő pedig megsebesült);

I.  mivel Afganisztánban az elmúlt években jelentősen bővült a máktermelés, a szomszédos Iránban pedig ugrásszerűen megnőtt a kábítószer-fogyasztás; mivel a tálibok e tiltott kábítószer-kereskedelmet használják fel műveleteik finanszírozására; mivel e kereskedelem korlátozása vagy felszámolása Irán és Afganisztán számára kölcsönösen előnyös lenne; mivel az Afganisztánból származó ópium az Unióban elérhető heroin fő forrása; mivel az Iránnal és más szomszédos országokkal, például Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal való együttműködés szükséges az opiátok európai piacokra való beáramlásának további korlátozásához;

J.  mivel jelentések szerint Afganisztán 1–3 milliárd dollár értékű feltáratlan ásványkinccsel rendelkezik; mivel az illegális bányászat jelentős problémát jelent, amely azzal a kockázattal jár, hogy az afgán fejlődés egyik potenciális hajtóereje konfliktus és instabilitás forrásává válik; mivel a bányászat a tálibok második legnagyobb bevételi forrása;

K.  mivel a NATO által vezetett Határozott Támogatás misszió csapatlétszámát a jelenlegi 13 000 főről 16 000 főre növeli; mivel 2017 augusztusában az Egyesült Államok úgy határozott, hogy új dél-ázsiai stratégiája részeként növeli katonai jelenlétét;

1.  emlékeztet arra, hogy Afganisztánt közel 40 éven át konfliktus és háború sújtotta, ami az ország pusztulásához vezetett, és amelynek során több mint egymillióan vesztették életüket, a lakosság jelentős részét száműzetésbe kényszerítették, az ország pedig lényegében bukott állammá vált;

2.  rámutat arra, hogy a tálib rezsim alatt Afganisztán a terrorizmus terjedésének egyik legtermékenyebb táptalajává vált, ami a 2001. szeptember 11-i tragikus eseményekhez vezetett; ugyanakkor rámutat, hogy a nemzetközi közösség közbelépése óta Afganisztán jelentős változásokon esett át;

3.  emlékeztet arra, hogy Afganisztán az elmúlt 15 évben előrelépést tett politikai, biztonsági, gazdasági és fejlesztési szempontból; rámutat, hogy az egy főre eső GDP ötszörösére nőtt, a várható élettartam csaknem 15 évvel nőtt, valamint 2001-hez képest jelentősen növekedett az iskolába járó lányok száma, ami jelenleg az összesen 8–9 millió gyermek mintegy 40%-ának felel meg; hangsúlyozza, hogy a fentiekből semmi sem valósulhatott volna meg az afgán lakosság elhivatottsága, a nemzetközti közösség kötelezettségvállalása, valamint pénzalapok, know-how és helyi személyzet biztosítása nélkül;

4.  hangsúlyozza, hogy az elért eredményeken alapuló helyzet rendkívül törékeny és visszafordítható; hangsúlyozza, hogy az előrelépéshez további reformokra, a szomszédokkal kialakított stabil kapcsolatokra és a biztonság és stabilitás szükséges szintjének folyamatos biztosítására van szükség; sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbi években romlott az afganisztáni biztonsági helyzet, és az országot a lázadók és terroristák fokozódó nyomás alatt tartják, csaknem napi szinten hajtva végre bombázásokat és terrortámadásokat; hangsúlyozza, hogy a demokratikus intézmények továbbra is gyengék, a választási keret törékeny; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az emberi jogok, különösen a nők és gyermekek emberi jogai, folyamatos fenyegetésnek vannak kitéve; rámutat, hogy az infrastruktúrák hiánya és a szomszédos országokból Afganisztánba visszatérők száma veszélyezteti az elért gazdasági és társadalmi haladást;

5.  tisztelettel adózik a nemzetközi közösség erőfeszítései és áldozata előtt, amelyek biztonságot teremtettek Afganisztánban a több mint egy évtizedig tartó Tartós Szabadság hadművelet és az afganisztáni ISAF-misszió időtartama alatt, amelynek során közel 3500 szolgálatot teljesítő személy halt meg; üdvözli a 39 nemzetet tömörítő NATO által vezetett és 2015. január 1-je óta működő Határozott Támogatás missziót, amely arra kapott megbízást, hogy kiképezze, tanácsokkal lássa el és támogassa az afgán biztonsági erőket és intézményeket; emlékeztet arra, hogy az afgán nemzeti biztonsági erők teljes mértékben felelnek a harci műveletekért, amelyeket 2015. január 1-jétől vettek át az ISAF-től;

6.  határozottan úgy véli, hogy egy afgán vezetéssel és szerepvállalással megvalósítandó, inkluzív béke- és megbékélési folyamat a konfliktus fenntartható megoldásának egyetlen járható útja; üdvözli a békére irányuló afgán kezdeményezéseket, így a békére és biztonságra vonatkozó együttműködést célzó kabuli folyamatot; megerősíti, hogy az EU határozottan elkötelezett az afganisztáni béke, biztonság és stabilitás létrejöttét elősegítő valamennyi kezdeményezés támogatása mellett;

7.  hangsúlyozza Afganisztán regionális stabilitásban betöltött szerepének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a térség egészének békéje és stabilitása szempontjából létfontosságú, hogy Afganisztán biztonságos, stabil és virágzó ország legyen; ezzel összefüggésben ismét kiemeli a regionális partnerek, így a közép-ázsiai országok, Irán, Kína, India és Pakisztán jelentőségét; ösztönzi a fenti országokat, hogy építő jelleggel működjenek együtt a tényleges, előfeltételek nélküli, eredményorientált tárgyalási folyamat előmozdításán; támogatja a 2012-ben Isztambulban indított „Ázsia szíve” eljárást, amelynek célja a stabilitás és a jólét megteremtése a régióban;

8.  megismétli, hogy nemzetközi közösségnek továbbra is folytatnia kell afganisztáni szerepvállalását és hozzá kell járulnia az ország újjáépítéséhez, a gazdaság fejlesztéséhez és a terrorizmus elleni küzdelemhez; ebben az összefüggésben ösztönzőleg hatnak az Afganisztánról rendezett brüsszeli nemzetközi konferencia során tett kötelezettségvállalások, amelyek értelmében a nemzetközi közösség 2020-ig mintegy 13,6 milliárd euró összegű támogatást ajánlott fel;

9.  úgy véli, hogy az Afganisztán normális működését és fejlődését akadályozó két legnagyobb probléma a biztonság hiánya és a mindent átható korrupció; megismétli, hogy Afganisztánban romlott a biztonsági helyzet, és nőtt a terrortámadások száma; aggasztja a tálibok területi expanziója, az ISKP megjelenése, valamint az al-Kaidához köthető terrorista csoportok megerősödése; elismeri, hogy az ISKP a közeljövőben a legnagyobb biztonsági fenyegetéssé válhat Afganisztánban;

10.  mélységes aggodalmának ad hangot az ISKP megjelenésével kapcsolatban, amely a legújabb szereplő az egyre törékenyebb afganisztáni biztonsági helyzetet létrehozó szervezetek sorában; hangsúlyozza, hogy a szervezet az ország keleti részén található központján (Nangarhar) kívül az üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (IMU) segítségével megkísérli az ország északi részén is megerősíteni jelenlétét; rámutat, hogy amennyiben ez a törekvés sikerrel jár, olyan környezet jön létre, ahol az ISIS iraki és szíriai katonai vereségeit követően az e két országból kiszorult külföldi harcosok és aktivisták menedéket találhatnak;

11.  hangsúlyozza a tényleges belső megbékélési folyamat fontosságát; felhívja az Uniót, hogy tevékenyen támogassa a korábbi lázadók afgán irányítású lefegyverzését, leszerelését és a társadalomba történő visszailleszkedését célzó programot; hangsúlyozza a radikalizáció, a szélsőségesség és a terrorista szervezetek számára való toborzás elleni fellépés szükségességét; emlékeztet arra, hogy az említett problémák mögöttes okainak kezeléséhez ösztönzőket kell teremteni a lakosság egészét érintő gazdasági fejlődéshez és növekedéshez;

12.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és a terrorizmusfinanszírozás elleni fellépés kulcsfontosságú egy olyan környezet létrehozásához, amely elősegíti a béke létrejöttét Afganisztánban; kiemeli a nemzeti védelmi és biztonsági erők (ANSF) kapacitásai megerősítésének fontosságát, amihez jelentősen hozzájárul a NATO képzést, tanácsadást és segítségnyújtást középpontba helyező, Határozott támogatás missziója; üdvözli az ANSF által hozott jelentős áldozatokat, amely a lázadók elleni harc során minden évben súlyos veszteségeket szenved; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közösség 2020-ig évente mintegy 1 milliárd dollárral járul hozzá az ANSF finanszírozásához;

13.  elítéli a közelmúltbeli afganisztáni terrortámodásokat, különösen a kabuli Zaman imámról elnevezett síita mecset elleni 2017. október 20-i bombatámadást és a magánkézben lévő kabuli Shamsad televízió ellen 2017. november 7-én elkövetett támadást; rámutat, hogy az ISIS/Dáis mindkét támadásért felelősséget vállalt; aggodalmának ad hangot a humanitárius helyzet romlásával és terrortámadásokban életüket vesztett civil áldozatok magas számával kapcsolatban;

14.  kiemeli az EU–Afganisztán partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás fontosságát, amely az első szerződéses kapcsolat a két fél között; bízik benne, hogy a megállapodás alkalmazása megerősíti a kétoldalú kapcsolatokat és együttműködést az emberi jogok, különösen a nők és gyermekek jogai, a jogállamiság, az egészségügy, a vidékfejlesztés, az oktatás, a tudomány és technológia területén, valamint a korrupció, a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, a szervezett bűnözés és a kábítószerek elleni fellépés, továbbá a migrációügyi együttműködés tekintetében;

15.  támogatja az Afganisztánnal kapcsolatos, 2017. július 24-én ismertetett új uniós stratégiát, amely kísérletet tesz az Afganisztán előtt álló kihívások átfogó kezelésére, középpontba állítva a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítását, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítését, a jó kormányzás és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének előmozdítását, valamint a gazdasági és humán fejlődés támogatását és a migrációval kapcsolatos kihívások kezelését;

16.  üdvözli a nemzeti egységkormány arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy követi az afgán nemzeti béke- és fejlesztési keret prioritásait annak érdekében, hogy a külső segélyektől való függőség csökkentése és lakosság gazdasági lehetőségeinek bővítése révén megvalósítsa az ország önállóságát; határozottan felszólítja a nemzeti egységkormányt, hogy kezelje a korrupció, a hűtlen kezelés, a hulladék, kábítószer-kereskedelem és a romló közbiztonság égető problémáját;

17.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy Afganisztánban ismét megjelent és egyre erősödik a nők elleni erőszak, valamint hogy eltörlik a nőkre vonatkozó rendelkezéseket és a nők jogait; felhívja az afgán parlamentet és a nemzeti egységkormányt, hogy helyezzék hatályon kívül a nők elleni diszkriminációt megvalósító elemeket tartalmazó valamennyi jogszabályt, mivel azok sértik az Afganisztán által aláírt nemzetközi szerződéseket;

18.  felhívja Afganisztán és Pakisztán kormányát, hogy munkálkodjanak együtt a biztonsággal és a terrorral kapcsolatos problémák megoldásán, és ösztönzi a hírszerzési információk megosztását és az együttműködést a terroristák és szélsőségesek elleni, a határ mindkét oldalán megvalósítandó fellépés érdekében; hangsúlyozza a lázadó csoportok számára Pakisztánban biztosított védett területek problémáját, amelyet az iszlámábádi hatóságoknak kezelniük kell;

19.  tudomásul veszi az Egyesült Államok, Kína, Afganisztán és Pakisztán részvételével 2015 decemberében létrejött négyoldalú koordinációs csoport tevékenységeit; nagyra értékeli a nemzeti egységkormány és a tálibok közti közvetlen párbeszéd elősegítését célzó ütemterv kialakítására irányuló erőfeszítéseket; ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy az afgán vezetéssel és szerepvállalással megvalósítandó békefolyamatra irányuló törekvések nyomán nem születtek kézzelfogható eredmények;

20.  ismételten hangsúlyozza az Afganisztánnal folytatott migrációügyi párbeszéd és együttműködés fontosságát, ideértve a visszaküldéseket és visszafogadásokat, valamint a migránscsempészés és az emberkereskedelem elleni fellépést; hangsúlyozza az EU–Afganisztán közös migrációügyi koncepció és a tagállamok által kötött kétoldalú megállapodások maradéktalan végrehajtásának fontosságát;

21.  mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2016-ban 653 000 személy hagyta el lakóhelyét, és ezzel jelentősen növekedett a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek száma, ami súlyos humanitárius válság kialakulásához vezethet; ösztönzi valamennyi érintett felet, hogy gondoskodjon ezekről a kiszolgáltatott afgán emberekről, és felhívja a nemzeti egységkormányt, hogy nyújtson segítséget az afgán társadalomba való visszailleszkedésükhöz; hangsúlyozza, hogy az afgán hatóságok, az ENSZ ügynökségei és más humanitárius ügynökségek becslései szerint 2017 végére meghaladja a 9,3 milliót azoknak a száma, akik humanitárius segítségért folyamodtak;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Afganisztán kormányának és parlamentjének.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0412.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0282.

Jogi nyilatkozat