Eljárás : 2017/2932(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0679/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0679/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0499

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 272kWORD 53k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0678/2017
11.12.2017
PE614.302v01-00
 
B8-0679/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))


Bodil Valero a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))  
B8-0679/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az EU és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. június 13-i(1) és az Afganisztánról, elsősorban a Zábul tartományban elkövetett gyilkosságokról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió és Afganisztán közötti, 2017. február 18-án aláírt partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégia elemeiről szóló, 2017. július 24-i közös közleményére (JOIN(2017)0031),

–  tekintettel a Tanács Afganisztánról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az afganisztáni helyzetről és ennek a nemzetközi békével és biztonsággal kapcsolatos vonatkozásairól szóló, 2017. szeptember 15-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziójának (UNAMA) „Afganisztán küzdelme a korrupció ellen: A másik harcmező” című, 2017. márciusi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ belső menekültek emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának afganisztáni kiküldetéséről szóló, 2017. április 12-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Afganisztánról szóló határozataira, többek között az UNAMA megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2017. március 17-i 2344 (2017) sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Afganisztánról szóló sajtónyilatkozataira, különösen a 2017. július 31-i, augusztus 2-i és október 17-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az USA Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelőjének a nemzetbiztonsági albizottság előtt 2017. november 1-jén tartott beszámolójára;

–  tekintettel az Afganisztán és az Unió által közösen szervezett, Afganisztánról szóló, 2016. október 5-i brüsszeli konferenciára és a Bizottság „Brüsszeli konferencia Afganisztánról: folyamatos nemzetközi támogatás Afganisztán politikai és gazdasági stabilitása és fejlődése érdekében” című, 2016. október 5-i sajtóközleményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) főügyészének az előzetes vizsgálati tevékenységekről szóló, 2016. november 14-i jelentésére,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i 1325 (2000) sz. határozatára,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) „Afganisztán: alapvető társadalmi-gazdasági mutatók, állami védelem, valamint a mobilitás Kabulban, Mazár-i Sarífban és Herátban” című, 2017. augusztus 23-i származásország-információkról szóló jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel amióta az al-Kaida és a Talibán elleni, USA által vezetett katonai NATO-beavatkozás 16 évvel ezelőtt elkezdődött, Afganisztánnak nem sikerült sem békét teremtenie, sem fenntartható fejlődést elérnie, annak ellenére, hogy jelentős előrelépések történtek az alapvető egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelése terén, a várható élettartam pedig 15 évvel nőtt;

B.  mivel Jamamoto Tadamicsinek, az ENSZ-főtitkár Afganisztánért felelős különleges képviselőjének és az UNAMA vezetőjének közelmúltbeli jelentése szerint a tálib lázadás teret nyer; mivel az ország életét mélyen gyökerező politikai politikai feszültségek, valamint a nap mint nap visszaérkező afgán menekültek ezreinek és a munkaerőpiacra belépő fiatal afgánoknak az integrációjából fakadó társadalmi és gazdasági problémák nehezítik;

C.  mivel az ENSZ szerint az afganisztáni korrupció aláássa az állam legitimitását, komolyan fenyegeti a fenntartható fejlődést, mivel „megakadályozza a reálgazdaság kialakulását”, valamint szorosan összefügg a büntetlenség problémájával, amely maga is központi helyet foglal el a jelenlegi emberi jogi kihívások között;

D.  mivel Afganisztán egyike a világ legszegényebb országainak, gazdasági növekedése jelentősen lelassult a nemzetközi biztonsági erők többségének 2014. évi kivonását követően; mivel a gazdaság nagymértékben függ a külföldi gazdasági támogatásoktól, és az állami költségvetésnek legalább 60%-át nemzetközi fejlesztési támogatásból finanszírozzák;

E.  mivel az ENSZ belső menekültek emberi jogaival foglalkozó különleges előadója szerint Afganisztánban a konfliktus miatt több mint 1,8 millió belső menekült van, az ország más területeire menekülő biztonságot keresők száma 2016-ban csúcsot döntött: 650 ezren voltak, ami naponta átlagosan 1500 személyt jelent; mivel 2017-ben ez a tendencia előreláthatólag fokozódni fog; mivel a főként Pakisztánból (ahol 1,7 millió regisztrált menekült van) és Iránból (ahol mintegy 1 millió regisztrált menekült van), de az uniós tagállamokból is kitoloncolt menekültek további felelősséget rónak az afgán kormányra olyan időszakban, amikor a nemzeti intézményeknek egyáltalán nincs kapacitásuk a humanitárius kihívásokkal foglalkozni;

F.  mivel az NBB ügyésze, Fatou Bensouda 2017. november 3-án bejelentette, hogy vizsgálat indítását fogja kérni a bíráktól a 2003. május 1. óta – amióta Afganisztán az NBB tagja lett – Afganisztánban olyan szereplők, mint a Talibán, az afgán hatóságok és a külföldi erők által elkövetett lehetséges háborús és emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények ügyében;

G.  mivel az Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelő jelentése szerint az elmúlt hónapokban a tálibok területeket szereztek keleten, az afganisztáni kerületek mintegy 43%-a vagy az ellenőrzésük alatt áll, vagy ellenőrzése vitatott a 2017. augusztusi állapot szerint, ezenfelül a Dáis legalább hat, a síita népesség ellen irányuló öngyilkos bombamerényletért felelős az elmúlt évben;

H.  mivel a síita hazara, szikh és hindu etnikumú csoportokat a szunnita többség súlyosan diszkriminálja, ami – súlyosbítva azzal, hogy az afgán társadalom klánszerkezetre és etnikai hovatartozásra épül – nagyon problematikus helyzet az amúgy is kiszolgáltatott, lakóhelyüket elhagyni kényszerülő vagy az Iránból, az Unióból vagy az Egyesült Államokból visszaküldött személyek számára, mivel gyakran olyan területekre helyezik őket át, ahol nem rendelkeznek társadalmi vagy etnikai kapcsolatokkal, ezért megbélyegzéssel és nehézségekkel kell szembenézniük; mivel a síita kisebbség ellen is egyre gyakrabban irányuló terrorista támadások hozzájárultak a Talibán és az Iszlám Állam tavalyi felíveléséhez, és mivel a támadóknak még a legtöbb külföldi követségnek és nemzetközi szervezetnek otthont adó, szigorúan őrzött kabuli különleges biztonsági övezetben is sikerült merényletet elkövetni; mivel az egészségügyi és orvosi ágazat különösen kiszolgáltatott helyzetben van a kórházak, az orvosi személyzet és a betegek ellen folyamatosan elkövetett támadások miatt, ami a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének számít;

I.  mivel az ENSZ szerint egész Afganisztánban romlik a biztonsági helyzet, de a középső és déli régiókban különösen rossz, ahol a polgári áldozatok száma a legmagasabb az országban, ahol 2017 első kilenc hónapjában több mint 8000 polgári áldozatot számláltak, és ahol az ENSZ megállapítása szerint vallási vezetők, a kormány vagy az afgán nemzeti biztonsági erők pártolójának tartott polgári személyek és az igazságszolgáltatás tagjai ellen irányuló szándékos gyilkosságok „nyugtalanító tendenciája” tapasztalható;

J.  mivel a pakisztáni külügyminiszter, Khawaja Asif állítólag kijelentette, hogy Pakisztán afgán tálibokra gyakorolt befolyása csökken, mivel támaszpontjaikat áttelepítették a határ afgán oldalára, míg az afgán kormány továbbra is azon a véleményen van, hogy szomszédai, nevezetesen Pakisztán, de Oroszország és Irán is támogatja a lázadókat;

K.  mivel a nemrégiben meghirdetett, Afganisztánra vonatkozó stratégiájában Trump elnök engedélyezte további, több ezer fős amerikai csapat bevetését és az Egyesült Államok katonai erejének fokozottabb használatát az afgán erők műveleteinek támogatására, így téve kísérletet a tálibok térnyerésének visszafordítására és a lázadóknak az afgán kormánnyal folytatandó béketárgyalásokra való rákényszerítésére;

L.  mivel a 2016. októberi, Afganisztánról szóló brüsszeli konferencián a nemzetközi közösség Afganisztán számára 13,6 milliárd eurónyi pénzügyi támogatásra vállalt kötelezettséget, ebből 5 milliárd az Uniótól és tagállamaitól származott, így az Unió egésze Afganisztán legnagyobb fejlesztési együttműködési partnerévé vált, egy olyan országévá, amelynek 2017-ben becslések szerint 9,3 millió lakosa – ebből 5,3 millió gyermek – humanitárius segítségre szorul, ez pedig 13%-os növekedést jelent 2016-hoz képest;

1.  üdvözli a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégia elemeiről szóló közös közleményét, amely jelzi, hogy az Unió egésze milyen fontosságot tulajdonít az afganisztáni konfliktusrendezésnek és hosszú távú fejlődésnek;

2.  komoly aggodalmát fejezi ki a folytatódó afganisztáni fegyveres konfliktus és a belőle adódó általános instabilitás miatt, és felhívja a tagállamokat, hogy ne toloncolják vissza az afgán állampolgárokat Afganisztánba mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll; ellenzi a jelenlegi informális visszafogadási egyezményt Afganisztánnal (közös koncepció), amely keretet hoz létre a visszafogadási együttműködésre, és amelyről a kellő parlamenti és demokratikus ellenőrzés és anélkül döntöttek, hogy az Unió és tagállamai figyelemmel kísérnék a helyzetet és az Afganisztánba visszatoloncoltak körülményeit;

3.  hangsúlyozza az Afganisztánnak folyamatosan nyújtandó támogatás fontosságát, és örömmel veszi tudomásul az Unió és tagállamai által a brüsszeli konferencián megerősített pénzügyi kötelezettségvállalásokat; különösen kéri azon kezdeményezések támogatását, amelyek a belső menekültek és a visszatérő menekültek elsődleges szükségleteinek kielégítését célozzák; felhívja a figyelmet az Unió azon ígéretére, hogy fel fog lépni az Afganisztánnak juttatott uniós támogatásokat érintő csalások ellen, és elvárja a korábbi kifizetések szigorú ellenőrzését is;

4.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos, korrupcióellenes kezdeményezéseket minél hamarabb vegyék napirendre a béke megteremtésére irányuló, a szereplők és a regionális integráció tekintetében inkluzív erőfeszítések támogatása érdekében;

5.  örömmel veszi tudomásul, hogy az Unió továbbra is összpontosít az afgán nők szerepének és jogainak megerősítésére, és elismeri, hogy szükség van női rendőrök kiképzésére, mivel a nők a civil társadalomban különösen ki vannak szolgáltatva az erőszaknak és zaklatásnak, míg a férfi rendőröknek részük van a nők folyamatos utcai zaklatásában;

6.  felhívja az afgán kormányt, hogy növelje a politikai befogadókészséget, fokozza az elszámoltathatóságot, és tevékenyen lépjen fel a korrupció és a nepotizmus kultúrája ellen; e tekintetben örömmel veszi tudomásul különösen a korrupcióellenes igazságügyi központ 2016. júniusi létrehozását, amely központ célja a jelentős korrupciós ügyek kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása, valamint intézkedések tétele az érdemeken alapuló közszolgálati munkaerő-felvétel és a tisztviselők vagyonbevallása érdekében;

7.  örömmel veszi tudomásul, hogy Afganisztán nemrégiben csatlakozott a Nyílt Kormányzati Együttműködéshez és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezéshez; arra ösztönzi a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit az alapvető fontosságú állami erőforrások, például a földterület és az ásványi nyersanyagok védelme érdekében, hogy a bűnöző és lázadó hálózatok ne aknázhassák ki ezeket;

8.  tudomásul veszi az UNAMA jelentésében szereplő ajánlásokat, mindenekelőtt az arra vonatkozókat, hogy a kormánynak végre kell hajtania a már elindított reformokat, például a büntető törvénykönyv felülvizsgálatát, átlátható és hatékony közigazgatási rendszert kell létrehoznia, valamint független korrupcióellenes titkárságot kell felállítania a kormányon belül;

9.  ezenfelül tudomásul veszi az UNAMA arra vonatkozó felhívását, hogy a nemzetközi közösség továbbra is támogassa és nyújtson segítséget az afgán kormány korrupcióellenes erőfeszítéseihez, és felhívja a kormányt, hogy növelje nemzeti kapacitását annak érdekében, hogy visszaszerezze az ellopott javakat, például olyan programok révén, mint a Világbank-csoport és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala által működtetett, az ellopott javak visszaszerzésére irányuló kezdeményezés;

10.  felhívja az afgán kormányt, hogy tegyen további intézkedéseket a fogvatartottak kínzásának és bántalmazásának megszüntetése érdekében, és ratifikálja a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét;

11.  örömmel veszi tudomásul az NBB ügyészének arra vonatkozó döntését, hogy vizsgálatot indít az Afganisztánban 2003 óta lehetségesen elkövetett, emberiesség elleni bűncselekmények ügyében, és felhívja azokat a kormányokat, amelyek csapatokat küldtek a NATO-vezette Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőbe és/vagy a „terrorizmus elleni háborút” támogató nemzetközi koalícióba, hogy a vizsgálat során teljes mértékben működjenek együtt az NBB-vel;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Afganisztán kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

 

(1)

HL C 65., 2016.2.19., 133. o.

(2)

HL C 366., 2017.10.27., 129. o.

Jogi nyilatkozat