ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az afganisztáni helyzetről
11.12.2017 - (2017/2932(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0678/2017
Az Európai Parlament,
– tekintettel az afganisztáni helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2344(2017) sz. határozatára és az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziójára (UNAMA) vonatkozó megbízatásra,
– tekintettel a Bizottság alelnöke / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője által tett korábbi, az afganisztáni helyzetről szóló nyilatkozatokra,
– tekintettel az Európai Unió és Afganisztán által 2017. februárban aláírt partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra, amely 2017. december 1-jével ideiglenesen hatályba lépett,
– tekintettel az Afganisztánról szóló brüsszeli konferencia (2016. október 5.) eredményére,
– tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az 1966. évi Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre,
– tekintettel az 1981. évi, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel az ENSZ gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről szóló 1997. szeptemberi egyezményére,
– tekintettel az 1984. évi, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezményre,
– tekintettel az afganisztáni konfliktussal kapcsolatban fogva tartottakkal szembeni bánásmódról szóló, 2017. áprilisi ENSZ-jelentésre,
– tekintettel az Afganisztáni Iszlám Köztársaság 2004. januárban ratifikált alkotmányára,
– tekintettel a Pekingi Cselekvési Programra és a „Fellépés az egyenlőségért, a fejlődésért és a békéért” címmel Pekingben (Kína) 1995-ben megrendezett Nők Negyedik Világkonferenciája eredményére,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtti, Afganisztánról szóló legutóbbi időszakos egyetemes helyzetértékelésre,
– tekintettel az átmenet folyamatára (Inteqal) és az átalakulás évtizede (2015–2024) folyamatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió és tagállamai – együttműködve nemzetközi partnerekkel és az afgán hatóságokkal – támogatják az Afganisztánban dúló erőszak és szélsőségesség letörésére irányuló erőfeszítéseket, továbbá támogatják az ország újjáépítésére, fejlesztésére és demokratikussá tételére vonatkozó ambíciókat;
B. mivel az Európai Unió és tagállamai továbbra is elkötelezettek az afganisztáni békés, inkluzív politikai folyamat iránt, melynek célja a fenntartható fejlődés, stabilitás, biztonság és egyenlőség biztosítása valamennyi polgár számára, ezenkívül a biztonsági ágazat reformjának megvalósítása, az emberi jogi aggodalmak megoldása, a korrupció és az illegális kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem;
C. mivel 2017. október 16-án az Európai Unió Afganisztánra vonatkozóan új stratégiát fogadott el, amelynek négy fő eleme a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítása; a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok erősítése, valamint a jó kormányzás és a nők szerepének előmozdítása; a gazdasági és humán fejlődés támogatása; végül a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése;
D. mivel az Európai Unió és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás 2017. december 1-jével ideiglenesen hatályba lépett;
E. mivel a nemzetközi és afgán katonai és biztonsági erők erőfeszítései ellenére az erőszak és a szélsőségesség továbbra is a mindennapi élet részét képezi Afganisztánban;
F. mivel 2016-ban több ezer polgári személy veszítette életét vagy sebesült meg robbanóanyaggal elkövetett öngyilkos vagy rögtönzött támadásokban, vagy a kormányerők megkülönböztetés nélküli, állítólagosan a lázadók ellen intézett légi és tüzérségi támadásai következtében;
G. mivel azóta, hogy a tálibokat 2001-ben kiszorították a hatalomból, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés, valamint az életkilátások Afganisztánban javultak;
H. mivel a jelek szerint most 20 lázadó csoport és terrorista hálózat – köztük a tálibok, az al-Kaida, az Iszlám Állam/Dáis és a Hakkani-hálózat – jelent súlyos fenyegetést Afganisztánban;
I. mivel az Afganisztánban dúló harcok miatt 2001 óta 2017 első felében csúcspontot ért el a polgári áldozatok száma;
J. mivel a jelek szerint a tálibok az utóbbi években növelték támogatottságukat, és különösen a legutóbbi hónapokban számos halálos támadást követtek el polgári személyek és stratégiai célpontok ellen, aminek célja az afganisztáni békefolyamat és a demokrácia építésének akadályozása; mivel a tálibok nagyobb területet és lakosságot ellenőriznek ma, mint bármikor 2001-ben elszenvedett vereségük óta;
K. mivel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) politikai küldetés, amelyre az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2002-ben adott megbízatást az afgán kormány kérésére azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson számára és az afgán népnek a tartós béke és fejlődés alapjainak megteremtése érdekében az országban;
L. mivel az EU rendőri missziója (EUPOL) Afganisztánban 2007-ben vette kezdetét azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson az afgán kormánynak a polgári rendőrség megteremtéséhez; mivel a misszió megbízatása 2016 decemberében lejárt;
M. mivel Afganisztánban a belső menekültek száma a becslések szerint eléri az 1,3 millió főt; mivel 2016 második felében tízéves csúcspontot ért el a Pakisztánból hazatérő afgán menekültek száma, amely a 2015. évi 55 000-ről 370 000-re emelkedett;
N. mivel a belső politikai küzdelmek lelassították a kormányzati reformok előrehaladását, többek között olyan területeken, mint a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai, a kínzási cselekmények miatti felelősségre vonás, valamint a média és a véleménynyilvánítás szabadsága;
O. mivel 2016 az egyik leggyilkosabb év volt Afganisztánban az újságírók számára, mivel közülük 12-en vesztették életüket az egyre erőszakosabbá váló háborúról tudósítva; mivel annak ellenére, hogy az afgán alkotmány rendelkezései védelmezik az újságírók jogait és munkavégzését, sok helyi hivatalos személy nem képes elfogadni a média függetlenségének elvét, és az újságírók elleni erőszakos fellépésekben számos alkalommal rendőrök és katonák is szerepet vállalnak;
P. mivel Afganisztánban az átmenet folyamata (Inteqal) a biztonságért vállalt fő felelősséget a NATO vezette Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőkről (ISAF) átruházta az Afgán Nemzetbiztonsági Erőkre (ANSF), és 2014 végére be is fejeződött;
1. megismétli, hogy hosszú távon elkötelezett az afgán nép mellett a konfliktus, valamint a terrorizmus és a szélsőségesség jelentette fenyegetés megszűnése érdekében, az inkluzív, demokratikus és a mainál virágzóbb ország megteremtése céljából;
2. továbbra is elkötelezett az afgán vezetésű és afgán érdekeket megjelenítő inkluzív megbékélési folyamat iránt;
3. üdvözli az Afganisztánra vonatkozó új uniós stratégia elfogadását, és úgy vélekedik, hogy az bizonyítja a tagállamok hosszú távú elkötelezettségét a béke, a stabilitás, a fellendülés és az egyenlőség előmozdítása iránt az országban;
4. üdvözli, hogy 2017. december 1-jén ideiglenesen hatályba lépett az Európai Unió és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás, amely az első jogi kötelező erővel bíró keret a két oldal közötti kapcsolatok terén; ösztönöz továbbá a megállapodás gyors ratifikálására az uniós tagállamok részéről, hogy az maradéktalanul hatályba léphessen;
5. kifejezi aggodalmát a szélsőséges csoportok által újólag elkövetett támadássorozatok, illetve az emberéletek elvesztése miatt, megerősítve elkötelezettségét minden olyan nemzetközi erőfeszítés mellett, amelynek célja Afganisztán megszabadítása a terrorizmustól és a szélsőségességtől, és úgy véli, hogy ezek az erőfeszítések létfontosságúak a regionális és a globális biztonság szempontjából;
6. emlékezteti valamennyi afganisztáni felet, hogy polgári lakosok célba vétele és meggyilkolása, valamint polgári személyek túszul ejtése a nemzetközi emberi jogok súlyos megsértését jelentik;
7. elítéli a kórházak és más létfontosságú létesítmények elleni támadásokat, az iskolák katonai célú felhasználását, és minden felet emlékeztet a hasonló tevékenységeket tiltó nemzetközi egyezményekre;
8. üdvözli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghosszabbította az UNAMA megbízatását, mert az a béke, a felvirágzás és az inkluzivitás alapvető eszköze minden afgán számára;
9. határozottan felszólít az EU–Afganisztán közös migrációügyi koncepció maradéktalan végrehajtására a migrációval kapcsolatos kérdések megoldása érdekében;
10. teljes mértékben támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325(2000) sz., a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatának, valamint egyéb olyan nemzeti intézkedéseknek a maradéktalan végrehajtását, melyeknek célja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők és leányok szerephez juttatása Afganisztánban, továbbá a nők elleni erőszak kezelése;
11. sürgeti az afgán kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kínzás kiküszöbölésére irányuló nemzeti tervét, és sajnálja, hogy beszámolók szerint Afganisztánban minden fél kínzást és rossz bánásmódot alkalmaz a konfliktusban érintett foglyokkal szemben;
12. felszólít az afgán kormány „Az önállóság megvalósítása: A reformok és a megújított partnerség melletti elkötelezettség” elnevezésű reformprogramjának további végrehajtására, és felajánlja támogatását a kabuli hatóságoknak célkitűzései eléréséhez;
13. egyetért az Afganisztánból kiinduló migráció alapvető okainak – erőszak, szegénység, emberi jogi sérelmek, korrupció, gazdasági és politikai instabilitás – kezelésére irányuló erőfeszítésekkel;
14. aggodalommal állapítja meg, hogy a környező országokba menekült afgán állampolgárokat erőszakkal bírják hazatérésre, és hangot ad aggodalmának amiatt, hogy visszatérésük folytán a szélesedő fegyveres konfliktus és az embert próbáló gazdasági és szociális nehézségek áldozataivá válhatnak;
15. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy folytassák beruházásaikat az afgán oktatási rendszerbe, az afgán kormányt pedig annak biztosítására, hogy az oktatás az egyik legfőbb prioritás maradjon, mivel ez kulcsfontosságú kérdés az ország jövője számára;
16. felhívja Ashraf Ghani afgán elnököt arra, hogy a jogok és szabadságok védelme iránti erőteljes nyilvános elköteleződését váltsa tettekre a védelmet szolgáló jogszabályok gyors és hatékony végrehajtásával;
17. felhívja az afgán hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzeti alkotmány 24., 27., 34. és 37. cikkét az újságírók jogainak és biztonságának, valamint a média- és egyesülési szabadsághoz való jog oltalmazása érdekében;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, a Bizottság alelnökének /az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Afganisztán elnökének és kormányának.